kérdezz bátran!

Ma válaszolok az egyszerűen megválaszolható kérdésekre.

mindig ilyen nagybetűs lesz minden poszt?

milyen legyen? csak mondjátok. (mindenki kap egy olyan posztot! fehéret! feketét! tarkát!)

és rövid…?

nem, de lesznek rövidek is. témától függ, meg hogy mi esik jól, de általában nem rossz szempont, hogy legyen rövidebb

én nagyon várom a regényt!

ó… én is. fél éven belül már! na.

te most hány kiló vagy?

a középérték 75,8. így alakult az elmúlt másfél évben, tél és nyár, illetve a raw female kapszula miatt, ami nagyon jót tett a bőrömnek, vízvisszatartó és kis nőies hájakat pakol (inkább: nem enged könnyen leadni). most könnyű. nyilván jobb 78 alatt lenni, de csak az izom és edzéskedv megmaradjon:

“skinny” lol

most megint egy kicsit változott a posztokban a hang, élvezem!

igen, belelendültem, érzem az erőt – és ugyanez a sportban is: mentális erő

leszarni az ordibálókat! ez kell hozzá. de: tudni, hogy ki az, aki UGYANOLYAN, és abban nem bízom többé.

engem megvéd a ti szeretetetek, vagyis, a tisztességes, normál viszony, a nem basztatás. meg persze a magánéletem. jól vagyok – és köszönöm.

végig együtt futottatok a félmaratonon?

igen

neki első volt, tehát nem olyan magabiztos abban, hogy milyen a tempót beosztani, illetve a technikája miatt előbb érzi meg a tizenvalahányadik km-t a lábában. én megálltam 14 körül kulturáltan toitoiban pisilni, ő megvárt (nem számítottam rá). ugyan egy kicsit jobban bírtam a végét, el is futottam a Garmin szerinti 21,1-ig, és ott bevártam, hogy a célba együtt fussunk be, de amúgy pont annyit vártam rá, amennyit ő rám a toitoinál. később rájöttünk, hogy ez azt jelenti, hogy együtt vagyunk az amúgy méregdrága fotókon.

mi a következő verseny?

észt? lengyel? portugál? vagy Kassa?

sok filmet ajánlasz, de csak egyszer jövök Pestre. mi a must have?

mostanában tökéletes dramaturgiájú filmeket gyűjtök. amikor minden stimmel, pontosan kijön, és feszes a szerkezet. ilyen a Repülés kezdőknek (Cirkó és más művészmozik), tegnap másodszor néztük. volt az a bezárt-tíznyelvű regényfordítós thriller (Teljes titoktartás) pár éve, az is ilyen.

Érzéki élménynek A szerelem természete (Simple comme Sylvain) című, nagyon szellemes, kanadai film.

A magyarok közül a Magyarázat mindenre kihagyhatatlan (a színészek és a téma miatt), emellett a Mesterjátszma (novemberi bemutató) tűnik fontosnak előre, illetve várom Sopsits Árpád új filmjét: Mellékszereplők.

Aztán, a Mozinet forgalmazza, még nem láttam kiírva konkrét vetítést (Sehenswert fesztiválfilm volt): A tanári szoba. Ez a német mestermű is tökéletes dramaturgiájú film, emellett társadalmilag és lélektanilag is nagy főbekólintás.

Toni Servillo filmek lesznek a Mittelcinemafesten, három is:

https://artmozi.hu/programok/21-olasz-filmfesztival-mittelcinemafest-2023

– szóltak, hogy csak asztali gépről/laptopról látszik, de a főoldal bal sávja kincseket rejt. fotók, kis megjegyzések, posztarchívum, kommentlista és olvasmányok!

mi ez most megint ellened…? hogy vagy?

az instára gondolsz? ott amúgy reagáltam valamennyit. nos. bepöccentem egy kioktató fasz miatt (ír csávó, a neve Donal), mert nekemesett a szokásos “edukációval”. igen: fegyelmezgetni kezdett egy vadidegen, miközben SEMMI ROSSZAT nem írtam (akkor még), és amit írtam, azt nem neki. csak ő kipécézett a nagy fanatizmusban (közösségi dinamika: valakire, aki ellenségnek alkalmas, ráöntik a frusztrációt és fölényeskednek). én nő vagyok, ő dagadt incel és nyavalygós…

Erre kiröhögtem*. persze utóbb és sajnos én lettem a hunyó. miért nem támogatom azt,aki igyekszik jobbítani magát?

* úgy korrekt, hogy elmondom, mit írtam. mert már úgy tűnik, hogy valami szörnyűséget, és nehéz megtalálni az elejét a több száz komment között. Nos, ez a csávó, Donal, hosszú kommentekben nyomta rám a fogyós ars poeticáját, mint fent (a többit nem fotóztam ki, és már nincsenek fönt). Pl. írja némileg követelőzve/önfelmentve, hogy James (a szektavezér, az ő oldalán vagyunk) szerint is “there is room for fun food (kb.: elférnek az élvezeti kaják is a diétában), fogd már fel, én inkább rá hallgatok, mint rád, te nem tudsz semmit, a seggemből több dietetikai tudást húzok elő bármikor”. ehhez képest volnék én étkezési zavaros (valójában: normális alkatú, szerintük skinny). itt azt hihetnők, hogy én bármilyen tanácsot adtam Donalnak, de nem. csak általában írtam, hogy James jól néz ki és az étkezési zavar antitézise nem lehet az, hogy összevissza és folyton fehérkenyeret zabálnak, amit James azzal magyaráz, hogy emberek vagyunk, illetve az ő felesége imádja a kenyeret. Donal elviszi ebből magának, hogy együnk, mintha nem lenne holnap, aztán nyavalyogjunk, hogy nem jön össze a félmaraton, kiestünk a fogyásból (nagyon dagadt), és akkor majd csőstül jön a sajnálat, drukk, lelkizés (nőktől). én ezt nem is bánnám, de írt nekem több ilyen erősködő kommentet, beakadtam neki, és akkor már megnéztem, ki beszél. láttam, amit láttam. pl. hogy ő egy clerical official. az egyik nagyhasú kép alá odaírtam: so THIS is the room for fun food. persze hogy ő lett az áldozat, nem vették célba a 1. nyilvánvaló hazugságot, 2. az ő kommentjeit, 3. az azóta elfajult levadászós gyűlöletözönt. ezért hörögnek most is több oldalamon az érzékeny lelkűek.

ez volna a body shaming, ennyi a konflikt, ezért rakott ki a szégyenfalra James. meg hogy “megvédjen” a “bullyingtól” egy kioktató, feltűnéskereső incelt, aki a weight loss tanácsadó oldalát arra használja, hogy megmagyarázza: nem csinál semmit, alkoholista és ezzel megértést csikarjon ki (nőkből, egyébként). James kifotózta a feedemet, beállt elé titokmódra, és elmondta, mintha bárki kérdezte volna, hogyan kell jó embernek lenni.

ugyanazok a rítusok…

nekem is estek, a legjobbindulatú is könnyes szemmel ráncigált (privát üzenetben!): miért nem támogatom az incelt inkább. hát én semmiképpen nem fogok senki idegent pátyolgatni, ez érzelmi zsarolás, megúszós és nőgyűlölő is. (de szerintem erre már lefutja a holnapi maratont, dacból!)

(nem)

James eleve is törzsfőnök alkatú, jóságos, de öntelt arc, jellegzetes kettős mércével (neki szabad másoknak nekitámadni). ő egy elhízott, ezt magyarázgató, a magyarázatot jóemberkedő-kövérpátyolgató-lovagias kontentté, azt meg remek érzékkel áruvá változtató szektavezér, és úgy gyárt kommentet, iszonyatos tömegben, hogy kipécéz valakit, leszedi a tartalmát, aztán beáll elé (tiktokos technika), és ilyen nagyon meggyőzően, bölcsen, leereszkedően, mintha bárki kérdezte volna, vagy főnök volna, elmondja, hogyan helyes gondolkodni, élni. csak közben mind megúszósak, dagadtak, és ez egy fitneszoldal volna.

a lényeg, hogy azt kell szeretni, aki nem sportol (de “küzd”, “igyekszik”, “végleg elhatároztam, hogy gyúrni kéne”), vagy zabál, mert az olyan emberi. aki nem zabál, az étkezési zavaros és kérjen segítséget. nem túlzok. lúzer, hisztis, panaszkodó = jó ember, ennyi a logika, többet nem érdemes keresni. ezzel szemben aki nem tapsol a kövérek diktatúrájának (ami Amerikában valódi hegemónia), vagy e dogmáktól mentesen fecseg, hogy őt mi zavarja a teremben, vagy “fitneszfasiszta”, mert megnézi a címkét az élelmiszeren, esetleg csak organikusat/feldolgozatlant eszik, ketózik, vagy van neki kockahasa, “vékony”, annak a kurvaanyja, őt kioktatjuk, lejáratjuk mi igazhitűek.

(és ami a legdurvább, csomó ezzel jöttek: te ugyan skinny vagy, de belül csúf... én, skinny. elvarázsolt kastély!)

a szektavezér kommentál és kioktat, majd nekiesik a pár százezres követőtábor az aktuális prédának, ők majd megnevelik! a nyuszis rajzaimat ócsárolják, haljak meg, öreg vagyok, szóval gondolhatjátok, hogy csakis a világbéke, a jobbító szándék a fontos nekik.

vihar a biliben ez is, mint mindig, csak ez most, mint a 2017-es “yogagate” is volt, nemzetközi méretű. és amiért tanulságos: a nagy toleráns jogvédők megmutatják igazi arcukat. semmi illúzióm nem maradt, mert ezt csinálják vagy tolerálják mind, és igazodnak.

Hogy is mondta a drága Magdalen? “I’d rather be rude than a fucking liar.” Királynő!

az amerikai/angol nyelvű nagyságrend elképzelhetetlen magyarként, pedig ez pont ugyanaz, mint Angéla, Szentesi stb., a módszereik is azonosak, de ott ezerszer annyian nyomulnak rá a célpontra, és még éhesebben. sokkal jobban megtanulták, magabiztosabban hajigálják az álszent dogmákat: tilos a “gyűlölet”, a “body shaming” és “misgendering”, de közben haljak meg, fasiszta és ronda vagyok, ilyeneket ír UGYANABBAN az üzenetben a “no space for hate” oldal. Ráderőszakoljuk a jóságot!

Fel nem merül, hogy a tanaik nem univerzálék, megdöbbennek, ha látják, hogy nem osztom az önáltatósdit vagy a tabuikat. a kommentelő nincs tisztában vele, hogy ő nem “jó”, hanem MORALIZÁL és KIOKTAT.

vagy a “seek help” fordulat: ezek úgy gyártják le minden apróságból a problémát, hogy problémaképzés eltartsa a fél lakosságot kitevő, “segítő” heréket. miközben semmi bajom – nekik van. közben vígan bodyshamingelnek engem, és nem az, akit én (már ha ez az volt, szerintem csak sértődés), hanem idegenek. ja és úgy van intézve a háború, hogy én ne tudjak válaszolni.

és mindez miért? mert James Cappola elhízott, de platformot akar. és mindenki azt gondolja, hogy nem létezik jó forma önkínzás nélkül. én is étkezési zavaros vagyok, skinsy vagyok. ezek megőrültek.

lehet, hogy Amerikában tényleg nincs?…

én nem bírnám

fontos, hogy kimondjam az igazat, engem ez gyógyít.

van egy paradoxon: annyira erőszakolták a lejáratást hazudozva (falopás, kitiltottak edzőteremből, gyilkosság, kismacska szétvágása stb.), hogy senki nem hisz már nekik.

és amúgy… nem kell olvasni a csőcseléket. csak odakenni, a saját oldalon maradni, nem nézni a hiú, sértődött, élvezkedő reakciócunamit. rengeteg új követő jön mindig amúgy.

régen gyűjtöttem a fordulatokat, típusokat, meg érvelést is gyakoroltam, de annyira nem hasznosak a mondataik.

színház?

ma esti: Máté Gábor rendezése Budaörsön, Katharina Blum elvesztett tisztessége. felemelő, feszült, vicces, nagy színészi erővel. benne Kocsó Gábor, aki szerepelt már a blogon: tapsművészet

 

4 thoughts on “kérdezz bátran!

  1. A csávó végül lefutotta a dublini maratont?

    Most írta valaki, hogy 10 km-nél szállt ki. Úgy hírlik, van arra egy jó kocsma.
    Várható volt, hogy ezt is rám kenik, miattam lett a mental health struggle stb., a szokásos.
    Edzetlenül azért nem korrekt helyet foglalni, mert ez nívós verseny, a londonihoz hasonlóan a helyeket sorsolják.
    Egyébként pont Dublint mondtam a többieknek Ljubljanában (félmaratont).

    Kedvelik 1 személy

  2. Szerintem azért ez mégsem volt szép az ír férfival… Most mit érezhet?

    Gondolom, ezt nőként írod. Nem vagyok a dadája. Ez múlt el belőlem, de teljesen. Hogy még én legyek a felelős, magamat emésszem, amiért visszaszóltam annak, aki durván belém köt. Ez egy játszma, zsarolás, hogy “de hát elesett”. Akkor én is kiírom, hogy adhd, mentális bajok, mélypont, perek, egyedülálló nő, aztán rögtön támadhatatlan leszek… ne vicceljünk már.

    Hidd el, a James értelmesebb követői is elgondolkodtak most, mire ment Donal O’ Akárki a fun foodjaival, meg a James féle “ember vagy, ez normális!” tanácsokkal.
    És nem az a különbség, hogy én nem eszem “fun foodot” (habár, olyat, amiket D O’, meg annyit, biztosan nem eszem), hanem hogy nem áltatom magam, hogy “ez is belefér”, “én jobban tudom, mint a keményen diétázók”, “nem szabad szélsőségesnek lenni”. Nem szidok profibbakat.
    Bárki elgondolkodhat most (nem fogja odaírni), mire mennek James követői, az önpátyolgató nárcisztikusok, és mi lesz azzal két nappal később, aki így ugat le egy nőt (lásd fönt).

    Én lefutom, az összeset lefutottam, és nem dőlök be az önáltatásnak.
    És igen kíváncsi volnék James testösszetételére, mert szerintem ő is kezd súlyos lenni és ő edző.

    törölte az oldalát

    Súlyos veszteség…!

    Kedvelés

  3. Kicsikét agresszív ez…

    Emlékeztek még a Három óriásplakátra? Nézzétek meg. Ilyen lett a világ, ennyire elszabadult a pokol. És ott a rendőrnek (Woody Harrelson) a maga szempontjából még igaza is volt!

    Én legyek a mementó: ilyenné válik sok év után az a nő, aki egyedülállóként kénytelen megvédeni a gyerekeit, az érdekeit, a méltóságát, az írásra alapozott megélhetését. Röhögés, ellenszél, nettó rosszakarat közepette. Ki tette ilyenné? Miért lehet valakit így bántani? Miért van az, hogy akinek a férje bemegy, asztalra csap, befenyegeti a tanítónőt vagy akár az igazgatónőt, annak a gyerekébvvel ez soha nem történik meg, ami a tündérlányommal?
    Abszolút nem érdekel, mit gondolnak erről. A “stílusomról”. Mélyen meg is vetem azok véleményét, akiknek a hajsza rendben volt, csak nézegették közönyösen, de azért kíváncsian, megint “milyen botrány van”, és még engem akartak elszámoltatni (ifjú bikával villogó maffiózó húg, Anikó néni, Huffnágel, Kozma, Angáláék, Szentesi…).

    Undorító képmutatás ment mindig, hogy még ők a megtámadottak.
    Meg önsajnáltatás: fElJeLeNtŐmNeK PsZiChIáTeR KellEtT, AnNyiRa MeGvIsElTe A ZaKlAtÁs!
    Neje erről nem is hallott… rákérdeztem.
    Döbbenetes volt, ahogy ott jött rá, hogy neki hazudtak.
    Egyrészt megvédem magam, a személyemet. Meg tudom tenni, adatott hozzá képesség. Okosabb vagyok, saját törvényeim vannak, nem igazodom másokéihoz.
    Aki emiatt nem szeret, nekem nem veszteség, én nem kuncsorgok szeretetért.
    Viszont nagyon örülök, ha csak egy deka átmegy abból a tonnából, amit én csinálok, és félénk, elhallgattatott nők elkezdenek ezzel az erővel, öntudattal, leszarással vagy akár trollkodással élni váláskor, vagy a követelőző kamaszhiukkal szemben, vagy a hülye anyóssal. Vagy csak nem lesznek mimózák, nem hózódnak vissza azonnal minden stresszhatásra, merik tudni magukat, érezni, hogy miben erősek.
    Másrészt: írok arról, amiről van mondandóm, _nyilvános dolgokra_. Mindig akkora vihar lesz! Ez beszédes. Valamit megpiszkál mindig. A sok hülye, kényelmes tabu közepette, hogy ki mindenkit kell tisztelni meg milyen érzékenységre kell tekintettel lenni.
    Erre ugranak mindig, hátha majd elhallgatok, de nem fogok.
    Nekem a hatalom után is lesznek itt posztok.
    Én megvédem a jogomat a szóláshoz, a sportolásomat is, a reddites írásaimat, mindent.
    Szóljatok, ha ez jogellenes (csak akkor, de ne nekem). És aztán hajtsátok be, sok sikert!

    Én erőnek élem meg. Nem kell provokálni egy írót.
    De akikkel nem foglalkoztam, akikről nem tudom, kik, azok is csúnyán beleragadtak, hogy próbálnak provokálni, de mindig csak reagálnak, és a rögeszméjük vagyok. Valami azt súgja, nem alakul fényesen az életük.

    A napokban néztem meg a jó Anikó néni profilját. Visszaköltözött Mélybaranyába, szörnyűséges férjével. Fel nem használt, valószínűleg nedves cementet árul ötödáron épp. A lányom egy angyal, ő nem őrzi ezt, és már olyan két éve nincsenek rémálmai, de én hadd örüljek már, hogy hogy végezte a gyerekkínzó, aki előadta magát nagy fölényesen nála ötször képzettebb anyáknak.

    Szerinted téged tényleg az értékeidért meg a színház miatt olvasnak? Röhögni járnak ide!

    Nem tudom, miért olvasnak, és ezt nem is akarom irányítani. Az ő dolguk, és rájuk jellemző.
    Csak egy töredéke írta meg, miért olvas, pláne lett barátom, de ők bőven elég. Az algoritmusnak meg mindegy, ki miért kattint.
    Soha senki nem tartott engem butának, jellegtelennek vagy koppintónak, például. Sportügyben is az megy, hogy ez túl sok.
    Az a düh oka, hogy nem érti, nem tudja, mire utal, nincs türelme elolvasni.
    A narratívát én irányítom, ők meg csak reagálnak, nézik, hol futottam, kivel, milyen a cipőm… Bedobom, amit akarok, ráugranak, nem olvasom el a válaszokat.
    Nagy Ágnes (lorax) is lohol, nézegeti a futós képeimet (ő nem fut), kockahasat sérelmez, fogyást javasol.
    Pedig hogy megfogadta, hogy abbahagyja!
    Vicces nagyon.

    Kedvelik 1 személy

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .