Meg ezt se, azt se, tehát ne csináld többet azt, amiben eddig hittél, hogy az majd meglátszik a testeden. Gondolom, nektek is felugranak ezek a cáfoló jellegű, új módszert ígérő tartalmak.

Az amatőröknek, a mindig újrakezdőknek azért mondják, hogy ne fuss, ne kardiózz (annyit), mert az átlagember, ha belevág valami egészség/testformálás projektbe, akkor futni, kardiózni fog, ez a legkézenfekvőbb. Még a teremben is a kardiórész felé veszi az irányt, én is ezt csináltam a teremben 2010 és 2015 között. Észre se vettem a súlyzókat, a gépeket.

De hatékony-e a futás?

Az attól függ. Mt akarsz? Testformálni, fogyni? Élményt? Egészséget? Élvezetet? Hosszú távú kondimegőrzést? Csinálsz mást is a futás mellett?

Kik mondják, hogy ne fuss (és a többi: ne vond meg a szénhidrátot, ne böjtölj, ne kardiózz éhgyomorra?)

A módszerárusok. Ők mindig a legáltalánosabb trenddel, a legkézenfekvőbb szokásokkal szemben mondanak valami újat.

És miért mondják? Mert fogyást ígérnek, a legegyszerűbb módon. Mindenki fogyni akar.

Az az előfeltételezés az, hogy te minden áron fogyni akarsz. És neked a futás egy kényszerű, hajszolt, öngyötrő tevékenység, amit utálsz. Ezért mondják, hogy kevesebb edzés elég, és ne fuss. Futni az első pár ötös, a kis kezdeti félórák után időigényes.

Tehát lusták és a befektetéseikért (módszer vásárlása, odafigyelés, idő) eredményt akarnak.

És te futsz, de nem gyorsulsz, hiszen ahhoz, hogy igazán gyors futó legyél, nagyon sokat kell futni. Jó ízületekkel, elkötelezetten, technikásan (résztávozás), évekig. Erre meg ki kíváncsi?

Én azt mondom, ne legyél lusta, és ne elsősorban fogyni akarj. Nem a tempóért futunk, nem a formáért (fogyás, izmosodás), hanem azért, mert hosszú távon nagyon jó a hatása (a szív egészsége, keringés, agyi folyamatok, VO2 max: a szervezet azon mérőszáma, hogy egy testsúlykilogramm egy perc alatt hány ml oxigént tud hasznosítani). Nem kell szenvedni, belehalni. Minden verseny után nézem a beszámolókat, ki hogy taktikázott, igyekezett gyorsabb lenni, persze nem sikerült, és minden futós csoportban ez a lényeg, a vágy, a siker, hogy gyorsuljanak.

Juli kérdezte, mitől ilyen a lábam. Attól, hogy mi nem félünk attól, hogy az ilyen helyzetekben éles fényben, nagy felbontású géppel, mozgás közben kapnak le, és a fotók nyilvánosak. A pózolás, a mindenáron szépnek látszani akarásnak nem sok köze van a sporthoz.

Ő egy 34 éves, feszes, tökéletes testű elit futó, váltó félmaratonban második lett.

Sajnos, nekem rövidgatyóban a hosszabb távokon kidörzsölődik a combom. És az ember közben észre se veszi, mert a futás közbeni endorfin fájdalomcsillapító hatása nagyon erős.

itt még csak tíz kilométer. vérzik a combom

Na de. Tehát: edző és erős vágyak. Általában alig gyorsulnak: “csak nagyon kell akarni!” – ez tévedés. Lehet akarni, erőltetni, de annyit meg nem ér. Vagy egy kicsit gyorsul, aztán kihagy két versenyt, három edzéshónapot, hízik két kilót, és akkor megint visszaesik. Ez sokaknak elveszi a kedvét. Amatőröknek nem valók a profik tippjei és felszerelései. Sem a pulzuspánt, sem a méregdrága cipők, de a görcsösen vezetett mérések, az előre eltökélt pulzuszónák, tempók se. Ketyeg az életidő, fizetni kell, szeretnének remek időket kiposztolni – és még csak nem is élvezik. Én lehúzásnak tartom, hogy amatőrök edzőt fizetnek nagy reményekkel, és hat-nyolc év edzős futás után sem lettek sokkal gyorsabbak, ellenben lesérültek, mert nincsen mondjuk erős farizmuk, vagy nem elég jók ehhez a terheléshez, a vágyott tempóhoz az ízületeik, a mentális állapotuk. És azért sérülnek, annyira fontos lett a célidő, hogy nem figyeltek a testük jelzéseire, végigszenvedik a távot.

Így nem érdemes futni.

Aki ilyen hajtós attitűddel kezdett bele, de nem akar kudarcot, annak meg kell tanulnia lazán, belső figyelemmel és akármilyen tempóval futni. Alázattal. Erdőben, nézelődve, meditálva, a tempóval nem törődve. Elkerülhetetlenül lassú lesz, de nem fog sérülni, és egy tucat üdvös hatását élvezheti a futásnak.

Mondom ezt úgy, hogy megint félmaratonra készülök (ősszel is, tavasszal is lesz egy), és szeretnék két óra körüli (alatti) időt. Amihez fogyni kéne öt kilót. Meg nem is futok eleget. Ennyit futottam, és háromszor ennyitől lenne, lehetne minimális fejlődés:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Egész életemben csak kocogtam, sok félmaratont és két maratont is teljesítettem így, és annak örültem, hogy megint ott voltam, láttam egy szép várost, szántam rá időt, pénzt. Büszke a tempómra, helyezésemre soha nem lehettem, mindig az utolsó harmad elején futottam be, de az igenis erőt adott, hogy mindig makacsul végigfutottam a távokat. Megacélosodtam ebben (és ez kicsit állóképesség, de sokkal inkább mentális erő), hogy nem gyaloglok bele.

Ha fogyni akarsz, akkor diétával fogyj, csökkentsd a kalóriát és a szénhidrátot: hagyd el a cukros, lisztes, keményítős ételeket, a köreteket. Zöldség legyen a szénhidrát, némi idénygyümölcs.

Mondja erre az alternatív, kicsit fedett, de végre boldog fitneszguru, aki imád más megmondókat cáfolni és a kövér kisembert megerősíteni, hogy keményen dolgozó embereket ne basztassunk, hogy ők mit ne egyenek, meg mi az igazi forma. Hagyjuk már, hogy megvegye a kis olcsó kajáit, élvezze az életét, a családját, és örülhessen a kis fitneszezésének! Mindent megtesz ő is, és ha nem is lett csodateste, legalább nem rossz ember, mint a gőgös-szálkás megmondó!

Szerintem ez lehúzó, igénytelen, olcsó. Népszerűsködik vele, letapogatva a kamerába hüppögő, megerősítésre éhes, kövér influenszerek vágyait, és a saját behízását is igazolja. Annyira amerikai!

https://www.instagram.com/james_cappola/

Én sosem fogom azzal áltatni magam, hogy jó vagyok a hat kiló pluszommal. Pontosabban: jó ez, de van jobb. Nem őrlöm magam, nem szenvedek, de tudom, létezik elkötelezettebb edzés, és nem hullok bele annak az önvigasztalásnak az ölelésébe, hogy az az erőfeszítés, amellyel ennél jobb lenne a formám, tempóm, erőszintem, már pusztító lenne a mentális egészségemre.

Hányan csinálják pedig. A nagy érzékenységben észre se veszik, mennyi munka az igazi siker. És milyen rendkívüli adottság kell hozzá.

Szerintem ez gőg. Ez a gőg: lekicsinyelni, devalválni a mások munkáját, képességeit.

Az igazán jó forma, a nagyszerű futótempó sávjai nem lesznek máshol attól, hogy én nem vagyok rá képes, nem teszem bele a melót. Viszont én tudom, hol a helyem, és nem tartom a saját sportolásomat akkora történetnek, mint mondjuk Szabó Nóriét, aki későn és amatőrként kezdte, 2017-ben futott először maratont, és idén döntötte meg a magyar csúcsot. Egy huszonhét éve álló rekordot, Földingné Nagy Juditét. Én tisztelem őket. A tehetségüket, a sokkal több munkát, amit beletettek. Én nem vagyok ilyen, sőt, ehhez közöm sincs. De mégse mondom durcásan, mint egy tízéves, aki nem nyert a Monopolyban, hogy akkor ez hülye játék, nem csinálom tovább.

Futok. Élvezem és én tudom a futásomat. Ez pedig ragadós: már a gyerekek is ambicionálják. Juli az új suliban bekerült a mezei meg a kerületi verseny csapatába.

Peter Attia se fut, hanem biciklizik (monoton, hosszú, görgős, VO2 max fejlesztős). A kettes zónában javasol sok (heti négyszer 45 perc) mozgást és még intervallt (ingáztatott pulzusszámú, ötös zónát is elérő edzést).

Kettes zónás edzés lehet a sétán túl a lépcsőzés, terepen (emelkedőn) gyaloglás, hátizsákkal nehezítve (rucikng). Ez is egy út. Itt Lance Armstronggal nyomja: