Erre a jajongásra reagálok:

https://humenonline.hu/a-magyar-kormany-a-melegek-elleni-eroszakra-szavazott/

Engem felháborít, hogy ilyen nemtelen eszközökkel, nemlétező elnyomást lobogtatva csikarnak ki szimpátiát. “Sérülékeny”, “marginalizált”, “öngyilkos”. Hagyjátok már abba. Ezer gondja-baja van mindenkinek, ti meg a festett hajatokat mutogatjátok.

Azt is baromira unom, hogy nőknek szánt platformon arról kell olvasni a meleg tokenarcoktól, hogy Kanicsár Ádám, aki felnőtt férfi, hogyan tanul biciklizni, eszik húsvéti csokit, hintázik egy játszótéren, mintha valami sztár volna, vagy hogy Steiner Kristóf hogyan onlyfansezik, valamint kicsi-e a pöcse és hogy éli meg, hogy igen. De az újabb összeomlása is érdektelen. Nem kellett volna bölcs boldogságot hazudni, ha az elfogadó közegben, meseszép környezetben cicákkal élő, barátságokat ápoló, alkotó munkából élő, házasságban élő férfi sem tud boldog lenni. Van egy szerkesztői koncepció, amely megfelelőnek tartja, hogy ilyesmivel traktálják a nőket hétre hét.

Nem gyűlöljük, hanem érdektelennek tartjuk.

Az itt a bibi, hogy nem Amerikában vagyunk.

Mert minden, amit a jogvédők oly buzgón hajtogatnak: diverzitás, munkahelyi policy, Pride, láthatóság, diszkrimináció, Black Lives Matter… amerikai jelenség (a britek is onnan importálták).

És mi van Amerikában?

Nagyvárosokban létezik tömeges utcai prostitúció. A Tangerine című, egyébként remek filmben látotthoz hasonló transznemű prostitúció is. Az életvitelt meghatározó drogozás, nyílt erőszak, nyomor és rengeteg haláleset – általában is, és gyilkosságok a megvetett, használt prostituáltak ellen. Miért? Mert a férfiak szexualitása tendenciaszerűen erőszakos, és Amerika a patriarchátussal megszorzott, undorító kapitalizmus fellegvára.

És van Transznemű emlékezés napja is, a halálesetekre emlékezve.

Na most, a mi régiónkban nincsenek utcai leszámolások, érzékelhető transznemű prostitúció, fegyvertartás. Van viszont import Transznemű emlékezés napja.

Az aktivisták nagy bánata, hogy senkit, de senkit nem tudnak felmutatni.

Dicséretes, ha védik a sérülékeny csoportokat, csak akkor fordul e törekvés abszurdba, ha

hazugságok, ferdítés kell a védelemhez,

kiderül, hogy nem is ők a sérülékenyek (nem ők a védendők), ellenben sima exhibicionista fetisiszták, sexfejű férfiak, akik mások jogaiba terpeszkednek bele,

(ártalmatlanabb esetekben) felmondják az irreleváns amerikai mantrákat, jóemberkedő posztokkal próbálják behúzni az aktivizmusba a bamba, jóindulatú nők tömegeit, és lehurrognak mindenkit, aki szerint ennek semmi értelme.

Az “ellenzéki”, farkason-melegörökbefogadáson-abortuszon üzemszerűen jajgató ismerőseim újabban, fura nívóeséssel, már bármit megfelelőnek tartanak “a hatalom ellen szegezni”. Ha létezik a jelenség itt, ha nem, ha fontos, ha efemer, ha tehet róla Orbán, ha nem, kiposztolják. Bármilyen fiktív, kreált, eltúlzott vád jól jön, amivel a “ha te nem lennél!” berne-i játszma szerint Orbán basztatható.

Addig van ereje a szónak, amíg komolyan lehet venni. Igaz-e, amit mondanak, vagy érdek sugallta mantra, érzelmi körítéssel, amit addig hajtogattak, hogy elhittük? Én utánanéztem, mi a valóság, mert gyanús volt, és rég átlátok ezen – nem ismételgetem, nem is lájkolom mások ömléseit.

LMBT-ügyben ilyen túlhabzásra több példa van. Minden tényalap nélküli pánik és ömlengés például az, hogy “betiltották az iskolai felvilágosítást”, vagy hogy a melegek “nem fogadhatnak örökbe”, és így “árvaházakban maradnak a beteg/roma/idősebb gyerekek”, “nem ad nekik esélyt a kormány”. Ezeket az aktivisták nyakatekerték. Mind hazugság vagy csúsztatás, erről már írtam, most arról a Borzalmasan Sok Bűncselekményről Írok, Ami A Sérülékeny Transzneműeket Éri.

Mert ugye nem ártanak senkinek, ők csak önazonosan békében élni szeretnének:

Transzneműként (avagy: férfinak “nőként”) élni választott, felöltött magatartás, döntés. Nem sors. Nemi diszfória persze létezik: a kamaszok nagy része kinövi, aki nem, annál ez parafília és téveszme (hogy már ne így legyen jelen a legfrissebb pszichiátriai anyagokban, hanem mint normális nemi attitűd, az a WPATH és hasonló transzaktivista szervezetek harcának eredménye). Viszont az elképzelés, hogy valaki “nem az, ami a teste”, “rossz testbe született”, divatos fikció. Valami fura okból épp a lélek létezésében nem hívő, a laposföldhívőkön röhögcsélő ateisták kedvence ez.

Egyre több a bizonyíték arra is, hogy a diszfória kezelésére a létező legrosszabb választás a műtét és hormon, nem old meg semmit, sterilizál (terméketlenné tesz), méregdrága, sok a szövődménye, és általában is fokozza a depressziót és öngyilkossági hajlamot.

Nem igaz az sem, hogy a transzneműek marginalizáltak: nem jobban, mint bármelyik fura, extra tehetséges vagy csak félénk gyerek. A hazug bohóckodást, figyelemcsikarást, a kéretlen aktivizmust nem komálja a környezet, csak az agymosott anyukáik lesznek “támogatóak” (vagy látnak a gyerekben hírnévszerzési esélyt, mint Tuza Éva, az azóta már “nembináris”, normál csajjá átvedlett “Tobi” anyja).

De ha valaki nem erőszakos, nem szélsőségesen nárcisztikus, akkor “nemet váltva” is elboldogul. Általában a kutya nem bántja őket. Átlagos hátterű, ép testű, többnyire tanult fiatalok ők, akiknek annyi a bajuk, hogy legszebb éveikben vég nélkül gémerkedtek, rosszabb esetben agymosó hatású, transz témájú discordon fecsérelték el az idejüket, és ott mások nyavalyait, öngyilkos terveit, sérelmeit olvasgatták buzgón, ilyesmivel azonosultak, így alakultak ki az önmegvalósítási vágyaik. Ebből aligha lesz értelmes élet, karrier, család, öröm, hobbi, jó hangulat, siker.

Létezik-e gyűlöletbűncselekmény a transzneműek ellen?

Mit jelent ez? Közösség tagja elleni erőszak a magyar Btk-ban, a jogelméletben és nemzetközi szóhasználattal: gyűlöletbűncselekmény (pont ilyen paragrafus nincs, de az tágabb is, mert mindenféle érdeksérelmet, szóhasználatbelit, kritikát, zaklatást is ide sorol, ha van védő törvény, ami tiltja az ilyet).

216. § (1) Aki más valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az adott csoport tagjában riadalmat keltsen, bűntett: 3 év.

(2) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása/vélt tartozása, így különösen fogyatékossága, nemi identitása, szexuális irányultsága miatt bántalmaz, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, 1-5 év.

(3) 2-8 év:

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) jelentős érdeksérelmet okozva,

d) a sértett sanyargatásával,

e) csoportosan vagy

f) bűnszövetségben.

(4) Előkészület, vétség: 2 év.

(…)

Jogi tárgya a nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport/ a lakosság egyes csoportjainak szabadsága és emberi méltósága; az emberi szabadság és méltóság, ill. a meghat. csoporthoz való tartozás joga és az ezen alapuló különbözőségek tiszteletben tartása. A bj. védelem valamennyi olyan közösség, csoportosulás tagjára kiterjed, akit a csoporthoz való tartozása vagy annak vélelmezése miatt bántalmaztak, avagy erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítettek valaminek a megtételére, meg nem tételére vagy eltűrésére. Amint azt a közösség elleni izgatás tényállását vizsgáló 30/1992. ABh kifejtette, az AB értelmezésében a lakosság egyes csoportjai kitétel mögött „az eltérő nézetrendszer (párttagok, egyesületek, mozgalmak stb. résztvevői) vagy egyéb, tkp bármely ismérv szerint elkülönülő személyek védelmének szándéka húzódik meg”.

Ahogy már írtam, a szivárványos aktivizmus amerikai mintára évente megtartja az 1998-ban meggyilkolt, bostoni Rita Hesterre emlékezve a Transznemű Emlékezés Napját. A hazai aktivisták évek óta szeretnének felmutatni magyarországi áldozatot, de nem ám valami részeg pofozkodó célpontjait (tavasszal, nagyon helyesen, vádat emeltek a pécsi támadó ellen, aki egy meleg párnak esett neki), nem is az 50-es villamoson inzultált leszbikus párt (ott kés is előkerült, lett is öt év börtön), hanem igazit: transznemű elleni gyilkosságot.

De nincsen ilyen. Itt egy próbálkozás: Zsuzsannának nevezik az áldozatot, akit a környezetéből senki nem nevezett Zsuzsannának, kijavítják a testvérét is, aki pedig elfogadásról beszélt (“lányként élt”), önmeghatározása szerint transzvesztita volt, a link pedig egy transz érdekvédő blogra mutat.

https://transzfobiamentes.tumblr.com/post/101593758272/amikor-egy-transz-no-meghal-akkor-lehet-rola

 

Tehát egy crossdresser avagy meleg prostituált férfi 2013. november 1-jén (vagy előtte, mert egy hétig nem is keresték) összeverve, “bulizás után” tóba fulladt, esteleg holtan oda került, és az aktivisták azonnal tényként írták, hogy 1. nő volt és Zsuzsanna, 2. gyűlöletbűncselekmény indíttatású gyilkosság történt. Noha sem ő maga, sem a testvére sem állította, hogy transznemű lett volna. A nyomozás eredménye nem került bele még a helyi hírekbe sem, jogvédők sem tették szóvá, ez valószínűsíti, hogy baleset volt.

(Ha valaki tud erről többet, ássa elő, én nem találtam több nyomot.)

*

Viszonylag békés országban élünk, elmaradt régióink és borzalmas szegénység, társadalmi feszültségek mellett is. Nem növekedett a bántások száma, nem gyakoriak, többnyire nem bűncselekmények. Vannak néha bűncselekmények, köztük olykor melegellenesek is, ez az eset nagyon durva, de az ilyesmi rendkívül ritka, életellenes cselekmény nincs is. Összességében nem állítható, hogy az LMBT közösség kiszolgáltatottabb, és hogy az utóbbi időben növekedtek volna ellenük a támadások.

*

Még ezt találtam, a transzneműeket “sújtó” prostitúcióról, ebben az írásban:

…a transz nők jóval fokozottabban érintettek a prostitúció valóságában, mint cisz (nem transz) nőtársaik. Ennek okai többrétűek: egy nemrég megjelent cikk tudósít arról, hogy még a leszbikus, meleg vagy biszexuális emberekhez képest is kétszer gyakrabban diszkriminálják a transz munkakeresőket és munkavállalókat. Így a transz személyek nagy része egyáltalán nem tud munkahelyhez és fizetéshez jutni. Ez azért is súlyos gond, mert a hosszú távú túléléshez feltétlenül szükséges átmenet ára csillagászati. !!! kiemelés tőlem Ráadásul sokkal könnyebben kitesz minket a családunk otthonról, mint egy cisz személyt. Így nem csoda, hogy sok transz nő szorult anyagi helyzetét (és más sérülékeny pontjait, például lerombolt önbecsülését) könnyen kihasználják a stricik és az emberkereskedők, épp úgy, ahogy a bántalmazó férfiak is. Számos kutatásból az derül ki, hogy egy transz nő nagyjából kétszer akkora eséllyel kerül bántalmazó kapcsolatba, mint egy cisz nő, pedig az az arány is igencsak riasztó.

Megint ők a világ legnagyobb áldozatai, a nőknél is nagyobbak, nyilván. Nekik kell, szükséges (sugalmazás: JÁR is) olyan kezelés, beavatkozás, amelyből a rendszeresek több tízezer forintba kerülnek alkalmanként, az egyszer szükségesek pedig több százezres, akár milliós tételek, TEHÁT nekik jól fizető munka is jár, különben meghalnak, és ha nem találnak ilyet, akkor muszáj nekik “a stricik karmai közé keveredni”.

Azokról a közép- vagy alsóközéposztálybeli jelentkezőkről beszélünk, akiknek volt agya, gépe és ideje naponta órákat évekig netezgetni a discordon, amíg a kortársaik tanultak és karriert építettek.

Ja, és pénze is volt – vagy azt hitte, majd lesz – orvosi véleményre és beavatkozásra. Volt még megfelelő társadalmi helyzete, tanultsága az érdekképviseletre, amiért ezt le is írhatja. Nyilván az elhurcolt CISZ (bazmeg: cisz!) gyereklányok légióinak pont így adatott meg mindez. Ők a “cisz prostituáltaknál” nehezebb helyzetben vannak…

Hogy nem szégyellitek ti magatokat?

Pár kattintással kiderül, hogy a megaláztatást (sissification, bimbofication) a transznemű maga vadássza, fantáziál róla. Különös fénytörést ad a karmos stricik legendájának, hogy férfiak panaszkodnak a férfi emberkereskedőkre. De ez is szép (Vay Blanka: Saját ketrec):

Biztos lehetsz abban, hogy a prostituálttá lett transzneműek rejtélyét illetően nem ebben a könyvben és nem is Márton Jocinál lesz a megfejtés. Nekik nem a megélhetés a tét (mint sokaknak), hanem a kozmetika, műtétek, olyasmi, amire normál bérért dolgozó nőnek-férfinak sincs pénze. Talán nem kellene ekkora általános nyomorban ezzel műsorozni.

A legsérülékenyebb csoport:

Transznemű profilok tömegei világosan mutatják, hogy a női alávetettség izgalmas BDSM-fantázia. Önként, hatalmas önbizalommal, fétisként és biztonságból élvezkednek azon, ami nők tízezreinek megalázó, kényszerű napi valóság.

Vagyis, gúnyt űznek a nőkből. Amit mindez szolgál: az önhitt, feljogosított férfiszexualitás.

Mindig megkérdezik, “miért támadom őket ennyire”. Nos. A magukat nőnek tartó (annak megélő) férfiaknak nem ellensége, hanem fő szövetségese és kiindulópontja a patriarchátus és a nőgyűlölet. Nem tudom kiirtani az agyamból azokat a fetisiszta képeket. Amúgy felőlem, amíg nem akartok “edukálni az iskolákban”, azt csináltok, amit akartok. De azt biztosan nem fogjátok nekem beadni, hogy szövetségesek vagyunk “mi ciszek és ti transzok”, meg hogy közös az ellenség, hiszen én ellenzem a hazugságot és a nők megalázását.