1.
Jó film-e az Egy nap?
Igen, jó. Színészileg kiemelkedő. Jó volt a fiammal és érző-háromgyerekes-pszichológus olvasóval Művészben nézni. Odabaszott a családok évének rendesen (akárhogy erőltették, ez nem tulajdonnév a magyar helyesírás szabályai szerint, amely nagyon kevés tulajdonnevet ismer el, az egész sem az, de minden elemet naggyal írni külön wtf). És végre női szemszögű film, a valóságról, a hétköznapokról, kis látószög, de tétje van, nem generációsnak mondott, vicceskedő vekengés. Nagy pofonokat kapnak a háromgyerekesek, felismerhetik a sorsukat. Aki itt a blogon olvasgatott sokat, vagy maga is súlyosan egyenlőtlen, látszatboldog gyereknevelősdiben él, csupa szerepben, és eddig is mert őszinte lenni, annak persze nem sok újat mond a film problémafelvetése, sem a részletei.
Vedd észre, mennyire tohonya és milyen kevéssé vágytárgy Szabolcs (a casting nem véletlen), és nemcsak a kinézetére gondolok, hanem mindarra, ami a beszédéből, gesztusaiból kiderül. Minden gyáva, maszatolós férfi illúzióromboló, nekem is ez segített nem szeretni többé az én Szabolcsomat. Ez az ember nem érdekes, nem jó fej, nem invenciózus, nem vicces, nem becsületes, nem jó apa, és még csak a családját eltartani sem tudja, az anyja dotálja őket.
Ha még nem szültél, de gondolkodsz a témán: ne félj az üzenettől, ne hangolódj le. Nem, gyereket nevelni nem ilyen, több gyereket sem, megvan a lehetőséged, hogy felülírd a sémáidat, és ne hagyd ilyenné válni a hétköznapjaidat. Még a rosszabb periódusaink is nemesebbek ennél. Nem, nem kell dugóban araszolva hetvenöt különórára vinni a nyűgös és hektikus gyerekeidet, nem kell az asztalnál stresszben ülni, ha a gyerekek bomlanak, ne őket küldd fogat mosni csikorogva, hanem vonulj el kávézni te, üdítő lesz. És nem kell teljesen elrejtened a saját igényeidet. Az igazi dráma itt nem a férj meg az érzelmi hűtlenség, hanem az, hogy Anna csupa olyat kap, olyanért hálásm, ami nem neki jó. És főleg: a filmben egy perc nem volt, egy fél snitt sem, amikor Anna azt csinálja, aki ő, ami neki jó, amiből kiderült, hogy ő milyen, kizárólag a szerepeiben létezett, és ez a tragédia, nem a három gyerek meg a “megcsalás”. A kocsiban énekelt Anna, talán ez haloványan ő lehetne, de ez sem egészen az ő pillanata, és egyszer elszívott egy cigit, abban megzavarták (meg amúgy is, mennyire szar már minden ilyesmi, amivel a nők lazulnak, az összes improduktív “emberek vagyunk, le kell néha engedni a túlnyomást”) – ennyi volt az ő önazonossága. Minden más vagy őrlődés volt, vagy szerepteljesítés automataként, illetve a legvégén egy nagyon infantilis menekülés. Ez a nő mint személyiség eltűnt, megszűnt, és ettől boldogtalan, és ezért nem becsülik, és ő sem magát.
Asszonyok: a filmnek nem az a lényege, hogy holmi kóbor vampok elszeretik itten a mi jó fej férjünket tíz év házasság után, mert se nem jó fej, se el nem szedik, se nem vamp, se nem garancia semmire a tíz év vagy a házasság, és sosem volt garancia. A filmnek az a lényege, hogy ne autózz a Várfok utcában délután ötkor, mert geci nyomasztónem lehet, nem szabad alárendelődni azoknak, akik nélkülünk semmire nem mennének. Nem ezt jelenti a család. A filmnek az a lényege, hogy emberek nem a tulajdonaink, ami a ényeget illeti, a szerep nem tartja meg a férjet sem, nem lehet rá hagyatkozni. Hogy maradj önmagad. Hogy ne járjon vívni a gyerek, vagy menjen egyedül. Hogy neked is jár a nyugodt kajálás, a jó ruha, a nem férjjel azonosított érzelmi, intellektuális, akármilyen lazulás. Hogy mennyire bornírt már Annipanni meg ez az egész. És hogy nem kell minden lázat azonnal ibuprofennel lenyomni.
Szamosi Zsófia mindent tud, arcát nem feleded. Nagyon szeretem Láng Annamáriát, még a 2005–7-es szerepei, a Krétakör, akkori levelezésünk miatt nekem a másik felem valahogy, persze az én képzeletemben.
2.
Nem tudom, miért fontos, hogy a BÚÉK remake, mi ez a cirkusz. Tíz ország vette meg a remake jogokat. Az olasz rendező, Paolo Genovese megnézte a spanyol verziót, aztán többet nem nézett, és én megértem őt. Nagyon szellemes az alapötlet, alakítási aranybánya, jóféle komikumok sora, az eredeti film, a Teljesen idegenek váratlan kasszasiker lett, méltán.
Másik, értelmiségi felháborodás: volt már ilyen címmel film, jaj, jaj. Nem tilos ugyanazt a címet adni, jogi értelemben nem védett, csak otromba, írják mértékadó kritikusaink. Nem annyira egyedi a cím, hogy ez bárkit zavarjon negyven év után, én mondjuk már a másik, a pofátlan új generáció része vagyok, ezek szerint. Feszültségkeltésre kitűnően alkalmas volt a filológuskodás, élezni a régi, tisztességet még ismerő bölények és a mai pofátlan népség között az ellentétet, régen minden jobb volt, “mi még a porban játszottunk és könnybe lábadt a szemünk, ha csuhébabát kaptunk…”. Ott magyarázkodott a producer is Csáki Judit idővonalán, aki nem klátta a filmet akkor még. Nem kedvelem ezt.
Szóval, ismert színészeinkkel élmény látni a biztosan ülő jeleneteket. Nekem mondjuk zavaró a sok színházi emlék, amelyek az arcokhoz kötődnek. Fel van budapestiesítve a film eleje és a vége szépen, esik a számítógéphó, körbenézünk szépséges belvárosunkban, ámulat, és micsoda technika (az X operatőre, Szecsanov Martin világszínvonalú szakember), de mindez díszlet: a poénok és a beltéri jelenetek nem kötik annyira a magyar valósághoz a filmet, mint lehetne. Divinyi Réka és Goda Krisztina belenyúlt a forgatókönyvbe, de csak keveset variáltak: a házigazda családi státuszát megváltoztatták, és behoztak még egy szerelmi szálat, de a problémák univerzálisak maradtak, nekem hiányzott a lokális jelleg. Sok lehetőséget ki lehetett volna aknázni, utalni arra, ami a baj most itt, fontos témákat felvetni, egy kicsit nekimenni annak, ami mindannyiunknak ismerős, ha már magyar film.
Na de ez egy mainstream, könnyű vígjáték, közérthetőnek kell maradnia, nem nagyon lehet túlmenni a közhelyes anyósábrázoláson, a szépfiú (Lengyel Tamás) is triviálisan csapodár, a nők is meglepetés nélkül vagy vékonyak vagy acsarkodnak arra, aki vékony, elsül az összes, pszichológusokkal, nőgyógyászokkal és kamaszokkal kapcsolatos poén, és nyomozgatnak és birtokolnak, ahogy bárki. És persze ne heréljük ki a magas fizetésünkkel a férfiakat, ugyebár (a férfi csal, a nő nem csal, viszont többet keres két gyerek után, mire is férfinak nem áll fel – ???). Ehhez a ki nem merészkedéshez, középen tartottsághoz képest kifejezetten szellemes a film.
Élvezetes a sok közeli arc, a gesztusok, rezdülések, egy-egy poén. Szerintem Hevér Gábor és Elek Ferenc nagyon jó, a homofóbiatéma a legkevésbé közhelyes, igazán torokszorító, és a mainstream közönségnek ez üt. Az Index kritikusa Mészáros Bélát emelte ki, élete alakításának nevezve ezt a szerepet.
Hogy az eredeti film nagy dramaturgiai csattanója miért maradt le a magyar verzióból, érthetetlen, valóságként teljesen másként hat a történet, mint elképzelt lehetségesként, ahol az igazi dráma az, hogy ennyi minden kiderülhetett volna, de ha nem derül ki, szépen élünk tovább, közben születnek balkézről a gyerekek. Aki látta mindkettőt, írja meg, hogy látja.
Majdnem csináltam a velem pont egyidős házigazdával (Szávai Viktória) egy interjút (ígértem, ugye), éspedig a negyvenkét évességről, ami a filmben is elhangzik, de nem tudtam visszamenni, jött a telefon, hogy mennem kell Juliért, szarul van (pszichoszomatizál). És én mentem, aztán nem feszegettem a dolgot már. Hát, ez vagyok én, majd legközelebb.
Már csak Egy nap, és aztán BÚÉK! Fejezte be posztját szellemesen a szerző, majd bekente Richtofittel sajgó vállát, közeles sétát ígért a jószágnak, és föltett még egy kávét, mert ím, G. jő, és filmmaraton lesz: A négyzet, Leviátán, Közönséges bűnözők, Kohlhaas és mennyi minden van még az ötletlistán! De főzünk is. Vidám évvégét mindenkinek!
csak az olvassa. én szóltam 
Vártam már a véleményed az Egy napról. Gondoltam, hogy tetszeni fog. Hálás vagyok a soraidért: “Ha még nem szültél, de gondolkodsz a témán: ne félj az üzenettől, ne hangolódj le. Nem, gyereket nevelni nem ilyen…”, mert én bizony megijedtem. De neked hiszek.
KedvelésKedvelés
A négyzet! Alig várom a beszámolót. Nekem az év filmje, a béna utolsó fél óra ellenére.
A posztbeliek még váratnak magukra, jó lenne eljutni moziba.
KedvelésKedvelés
Éva, szerinted mitől 16 éven alul nem ajánlott a BÚÉK? Én nem láttam még, érdekelne a véleményed.
KedvelésKedvelés
Az elején van egy pici, sejtetett szexjelenet két gyönyörű testű ember között. Kaland-szex és abból gyerek említve, illetve megcsalástéma. Szexhangok telefonból. Meztelenség nincs. Homoszexualitás pozitíve (?). Kamasz szexualitás említése. Semmi durva.
Kikerestem az irányelveket, 2011-es, de ez van ma is, úgy tudom (illetve jó barátnőm rokona végez besorolást, tőle is meg tudom kérdeni):
“IV. kategória: 16 éven aluliak számára nem ajánlott műsorszámok
A kategóriák egymásra építkező megközelítésének jegyében e korhatár szempontjainak
vizsgálatakor a 16-18 év közötti életkori csoport jellemzőiből, tapasztalataiból indulunk ki. A
16-18 éves korig tartó periódusban a szélsőséges lelkiállapotok és viselkedésmódok
gyakoriságának csökkenése ugyan megkezdődik, a belső konfliktusok, amelyek leginkább a
rivalizálás és az elköteleződés problémái köré csoportosulnak, azonban még mindig gyakran
képesek érzelmi viharokat előidézni. Folyamatosan változik a családhoz való viszony, az
abban betöltött pozíció, mivel különféle vágyak és szorongások közepette a fiatalok
kezdenek attól elszakadni. Az idősebb serdülők számára még mindig fontos a
kortárscsoport, de a páros kapcsolatokra és azok intimitására sokkal nagyobb igényük van.
Sok esetben a családon kívüli világban keresnek mestert, ideált, vezérlő eszmét, a modellek
jelentősége ebben az életszakaszban is meglehetősen nagy.
A 16-18 éves serdülők – a formális műveleti gondolkodás fejlődési szakaszának
megfelelően – nagy szenvedéllyel boncolgatnak ideológiai problémákat, tárnak fel általános
összefüggéseket, de e tevékenységük még gyakran öncélú okoskodásba torkollik. (aztakkk… A szerk.)
Gondolkodásuk sokszor nem elég rugalmas, ilyenkor az elfogadott eszméből könnyen
idealizált dogma lehet. Továbbra is keresik a veszélyes helyzeteket, miközben azt vizsgálják,
hogyan reagál saját testük, értelmük, érzéseik. A serdülőkor késői szakaszában a fiatalok
nagyon érzékenyek az etikai kérdések sokoldalú megtárgyalására, a gyakorlati
következmények figyelembe vételére, a tanulságok levonására. Megkezdődik autonóm
erkölcsi álláspontjuk kialakítása, melyben a csoportnormákon túl belülről kidolgozott egyéni
szabályrendszerük is tükröződik. Szinte mindent, amivel találkoznak, önmagukra
vonatkoztatnak, önmagukhoz viszonyítanak, minden emberi történet az ő lehetséges
történetük, minden szereplő az ő lehetséges alteregójuk is, és ebbe nemcsak az
önazonosnak érzettek, hanem az „ellenszerepek” is beletartoznak – ez a szereppróbálgatás
időszaka. Ebben az életkorban, az identitás alakulása során jó esetben megtanulják
elfogadni az egymással ambivalens viszonyban álló vonásaikat, amelyek az énideál
tulajdonságaihoz sem feltétlenül illeszkednek, ez a folyamat azonban még messze túlnyúlik
a 18 éves életkoron.
A 16-18 év közötti korosztály már komoly médiatapasztalattal rendelkezik, többnyire
könnyen felismeri azokat a műfajokat, amelyeknek meghatározó eleme az erőszakosan
megoldott konfliktus. Ilyenek például a közönség szórakoztatásához a tűzharcok és
üldözések jeleneteiben általában eltúlzott látványelemeket felsorakoztató akciófilmek vagy a
bűntényt aprólékos részletességgel feltáró krimik, melyekre egyfajta modern meseként
tekint. A már megszerzett műfaji ismereteinek köszönhetően a hétköznapi szituációkban
játszódó és a pánikreakciókat, betegségeket, sérüléseket részletezően bemutató
katasztrófafilmek, illetve a feszültség egyszerre szorongást keltő és örömszerző
potenciáljára építő, a bűn pszichológiai hátterére koncentráló thrillerek sem jelentenek e
korosztálynak gondot. Bár ezen filmek gyakori velejárója, hogy átlagembereket helyeznek
életveszélyes – legtöbbször bűnügyi jellegű – szituációkba, illetve a halálos veszélyt az addig
biztonságosnak hitt hétköznapokba belopakodó szörnyűségként ábrázolják, s ezáltal a
fenyegetettségben lévő főhőssel erőteljes azonosulásra késztetik a nézőt, e korosztály
általában képes ezeket a műveket a hétköznapi valóságtól távol eső fikcióként kezelni. Mivel
a történelmi és háborús filmek esetében a valóságra vonatkoztathatóság lehetősége
korlátozott, a drasztikusabb erőszak-ábrázolásokat is jobban tolerálja. Nem megengedhetők
azonban e korhatár-kategóriában az erőszak nyersebb, naturálisabb formái realitásközelibb
kontextusban, amelyek feldolgozása nem annyira a médiatapasztalatoktól, mint inkább a
befogadó élettapasztalataitól függ. Különös körültekintés ajánlott az olyan alkotások
tekintetében, melyek a korosztály hétköznapi élethelyzeteit idézik, és amelyekben azt látják,
hogy a problémákat esetleg erőszakkal is meg lehet oldani, vagy az erőszakos események
túl szoros kapcsolatban állnak a saját valóságukkal, ezáltal túlzott félelmet kelthetnek. A
fizikai kínzás vagy testcsonkítás részletezett ábrázolása, a sérülések sokkolóan nyílt,
különösen brutális részletességű megjelenítése e korhatár-kategóriában még nem javasolt.
Ugyancsak kerülendő a különös hidegvérrel, esetleg bestiális módon végrehajtott erőszakos
cselekedetek bemutatása, illetve az olyan szadisztikus jeleneteké, amelyekben az erőszak
elkövetése vagy az áldozat szenvedése kapcsán érzett öröm vagy élvezet hangsúlyozódik.
Ezen okokból azok a horrorfilmek, amelyekben válogatott eszközökkel, illetve módokon
történik a szereplők brutális lemészárlása, a film vége pedig ritkán nyújt valódi
megkönnyebbülést a néző számára, felsőbb korhatár-kategóriába tartoznak. Azon alkotások,
amelyekben az erőszak fent leírt ábrázolása humorosnak szánt jelenetekbe ágyazott, és
ezáltal inkább az agresszivitás súlyának elleplezését és a változatos halálnemeken való
felhőtlen szórakozást szolgálja, szintén magasabb korosztálynak ajánlottak. Az öngyilkosság
vagy öngyilkossági kísérlet részleteinek megjelenítése a serdülők labilis érzelmi állapota és
az abból következő fokozott sérülékenységük révén ebben a korhatár-kategóriában aggályos
lehet.
Tekintettel arra, hogy a 16 évesek többsége már maga is rendelkezik több-kevesebb
szexuális tapasztalattal, az intim szexuális tevékenység visszafogott képi ábrázolása,
valamint az arra vonatkozó verbális utalások megengedettek e korhatár-kategóriában. A
szexualitás vizuális ábrázolásának elfogadható mértéke kapcsán lényeges szempont, hogy
az kizárólag színlelt módon és nem részletezően kerülhet bemutatásra, figyelemmel arra,
hogy a naturális ábrázolásmód magasabb korhatári kategóriát követel meg. A serdülők
sokszor használják a médiát abból a célból is, hogy a szexualitásról, a szexuális
kapcsolatteremtésről információt nyerjenek, a látott tartalmak azonban számos esetben nem
a valóságnak megfelelő benyomások, elvárások kialakulását segítik elő. A szokatlan
szexuális praktikák és aberrációk vagy a nemi élet atipikus, szélsőséges formái tekintetében
még fokozott körültekintés javasolt, nem kelthetik azt a látszatot, hogy az extrémitások
mindennaposak és könnyen tudomásul vehetők, valamint nem ösztönözhetnek szexuális
kísérletezésekre. Az intimitásról nyíltan bemutatott, mindenfajta érzelmi kötődést, szexuális
felelősségérzetet nélkülöző jelenetek látványa a 16-18 éves korosztály erkölcsi fejlődésére
károsan hathat.
Amennyiben a szexualitáshoz erőszak párosul, annak elnyújtott és direkt módon
történő ábrázolása e korhatár-kategóriában nem elfogadott. Kizsákmányoló vagy nem közös
egyetértésen alapuló szexuális kapcsolat nem jelenhet meg oly módon, mintha az áldozat
szempontjából kívánatos volna, esetleg a magatartása lenne az elszenvedett agresszió
közreható oka.
A témák tekintetében ennél a 16-18 éves korosztálynál ugyan nincs korlátozás,
azonban a korlátozott élettapasztalataik következtében kitüntetett szerep jut a közvetített
üzenet alapos vizsgálatának. Ebben a vonatkozásban károsak lehetnek azok a
műsorszámok, amelyekben dicsőítik az erőszakot, elfogadható, esetleg kívánatos
magatartásként állítják be. Az ilyen elemeket tartalmazó filmeken kívül magasabb korhatárkategóriát
igényelnek a nem-fikciós szórakoztató formátumok, pl. a talk show-k bizonyos
fajtái, ahol a rendszeresen megjelenő nyílt erőszakot a meghívott vendégek, családtagok
között a közönség és a műsorvezető provokálja ki és hangos elismeréssel jutalmazza.
Különös óvatosság ajánlott az értékorientációk területén, mint például a
drogfogyasztás, a politikai radikalizmus vagy az idegengyűlölet, főként az olyan filmek
esetében, amelyek dramaturgiája összetettebb, erkölcsi szempontból a pozitív és negatív
karakterek nem különülnek el, a morális üzenet kevésbé direkt módon jut kifejezésre, illetve
amelyek mai környezetben attraktív szubkultúrákat jelenítenek meg. Az alkotás egésze nem
támogathatja valamely személlyel, nemmel, illetve etnikai, vallási vagy bármely más
csoporttal szemben a diszkriminatív attitűdöket vagy viselkedést.
Mivel a serdülők különösen hajlamosak vonzódni a veszélyes magatartásformákhoz,
hiszen önmaguk keresése közben számos dolgot ki akarnak próbálni, ezek részletezett és
kritikátlan ábrázolása nem ajánlott. A droghasználat direkt vizuális ábrázolása kapcsán az
útmutató részletek bemutatása a 16-18 éves korosztálynak nem javasolt, amennyiben a
fogyasztás veszélyeit elnézően kezelik, esetleg pártolják vagy fogyasztásra ösztönöznek.
Hasonló módon szükséges eljárni azon médiatartalmak esetében is, ahol az olyan, könnyen
hozzáférhető szerek használatát jelenítik meg kritikátlanul vagy pozitív színben, mint pl. az
alkohol, a nyugtatók vagy az oldószerek.
A durva nyelvezetet illetően a nemi szervekkel, illetve a szexuális aktussal
kapcsolatos trágár szavak különösen agresszív módon történő használata nem elfogadott.
Példák a IV. kategóriába sorolt műsorszámokra:
• általában a fikciós jelleget egyértelműen magukon hordozó akciófilmek, krimik és
thrillerek, valamint az olyan, mára klasszikusnak számító horrorfilmek, amelyek
nélkülözik az agresszió következményeinek közvetlen naturális részleteit;
• azok az inkább kifejezetten az idősebb korosztálynak szóló animék, amelyekben az
erőszak visszatérő durva, hidegvérrel elkövetett cselekménysorként ábrázolódik (pl.
Inuyasha);
• bűnügyi sorozatok, amelyekben a hosszan tartó és fokozottan félelemkeltő
atmoszféra mellett a gyilkosságok vagy boncolási jelenetek drasztikus, túlzó
ábrázolása jelenik meg, a pozitív hősök (rendőr, törvényszéki orvos) szarkasztikus
hangnemben nyilatkoznak a halottakról, az önbíráskodás pozitív színben tűnik fel,
vagy a bűnesetek közvetlen kapcsolatban állnak a gyerekek világával (pl. Bostoni
halottkémek, CSI, A médium);
• azon történelmi és háborús filmek, melyek elsősorban abban különböznek a műfaj
képviselőitől, hogy durva erőszakosságuk sokkal nagyobb realizmust kölcsönöz
nekik, a csatajelenetek, illetve párharcok során ejtett sérülések különösen nyílt,
brutális részletességgel jelennek meg (pl. Gladiátor, Sztálingrád);
• bizonyos tinikomédiák, amelyek a fiatalok szexuális tapasztalatszerzési
próbálkozásairól szólnak (pl. Amerikai pite), vagy az olyan sorozatok, amelyekben a
szexuális kapcsolatok ábrázolása a vulgáris nyelvezettel, a nem megfelelő
modellnyújtással és a tabudöntögető attitűddel fonódik össze (pl. Szex és New York).”
Click to access klasszifikacios_ajanlas_20110719.pdf
KedvelésKedvelés
Köszi!
Azért kérdeztem, hogy a kamasz lánygyermeket elvigyem-e rá, ő nagyon szeretné, meg már a barátnője is látta, meg ugyan mama, láttam már korhatáros filmet, stb. Hetedikesek.
KedvelésKedvelés
Ha láttak Szex és New Yorkot vagy hasonló szintű szexiskedést, ez se lesz trauma. Szellemesebb, mint amennyire felnőtt. De te ismered őket.
KedvelésKedvelés
Köszönöm!
Az előbb írtam egy választ, ami nem jelent meg, ahogy az előző komment sem rögtön, közben megszereltem a postafiókomat, lehet, hogy az volt a baj. Nem vagyok troll, csak az már régi, és ritkán használom.
KedvelésKedvelés
Sajnos, nem én csinálom ezt, hanem egy automatizmus. Rengeteg agresszív troll van, és a letiltás miatt azok is lomtárba kerülnek, akik nem trollok, pl. mert az IP egy részlete egyezik. Nem tudom ezt most megoldani. De megkeresem, megtalálom mindig a kommenteket. Teljes a bizalom.
KedvelésKedvelés
Tegnap megnéztük a BÚÉK-ot. Nem bántam meg.
Az alapsztori zseniális ötlet, a színészi játék parádés, innentől felhőtlen szórakozás. És azért van min gondolkozni a moziból kijövet. Akkor is, ha a vége nem életszerű.
KedvelésKedvelés
Az olaszt neztem meg eloszor, masnap a moziban a magyart. Osszessegeben a magyar jobban tetszett. Az olasznal a vege kapcsan szamomra az a tanulsag fogalmazodott meg, h minden megy tovabb, mintha mi se tortent volna. El kell fogadni, h az elet ilyen, hazugsagokkal teli. De en nem akarom ezt, ezert nekem befejezetlen. Ezert is tetszett jobban a magyar vege, mert lekerekitettek. Nem akarok spoilerezni jobban.
KedvelésKedvelés
Szerintem a fordulat, a meglepetés ereje és ennek az olasz verziónak a még fájdalmasabb üzenete igazibb, fontosabb, maga a film is jobban meg van csinálva, a magyar hepiend bárgyú egy kicsit. Nagyon kevesen gondolhatják azt, akár technikailag, akár dramaturgiailag, akár színészileg, hogy ne lenne az eredeti verzió egyértelműen jobb.
KedvelésKedvelés
https://www.facebook.com/events/2214811262173043/?notif_t=event_aggregate¬if_id=1546240706319495
KedvelésKedvelés
Nagyon jó, energikus új évet kívánok! Mindenkinek, aki szereti!
KedvelésKedvelik 1 személy
Megnéztem az Egy napot (így?). Én nem értem, hogyan bírtam ki azokat az éveket ép elmével. Valószínűleg nem is sikerült.
KedvelésKedvelés
Az elme gyógyul. Nem minden férj ilyen. Van, aki megőrzi a lényét gyerekezéskor is.
Igen, a névelő a cím része.
KedvelésKedvelés