férfinak lenni könnyű

Közzétéve Szerző:

Férfinak lenni egyszerű: űrhajós akarsz lenni, van nintendód, gyorsan reagálsz, gyorsan futsz, aggódsz a farokméreted és -keménységed miatt, anyád mosolyog rád, rendes inget veszel, szórod a magod felelőtlenül, egy kicsit kipróbálod, amit a nemrendes emberek szoktak, orvosi egyetemre jársz vagy közgázra, kitartó vagy, vizsgát leteszed, nőt kiszemeled, gyengéd vagy, hiszel a házasságban, felelősen is szórsz magot, gyereked lesz, meghatódsz, jóra-szépre tanítod majd, ha jobban ráérsz, családfenntartasz, előlépsz, ha előléptetnek, lelkiismeretes vagy, tolod haza a pénzt talicskában, beosztod, megtakarítod, érdekel a foci, egyre jobb söröket iszol, néha dührohamod van, kopaszodsz, hízol, nem bánod, te nyírod a füvet és hegeszted a garázskaput, titkod lesz, felfénylesz, megcsalod, lebuksz, szégyenkezel, lehajtod a fejed, visszatérsz, szomorúak miattad, szülői értekezletre jársz, tévét is nézel, a sport pedig egészséges; ha úgy érzed, ez valahogy mégse az igazi élet, elhessegeted, netán gyorsan olvasol valamit a buddhizmusról, férfinak lenni egyszerű.

Nőnek lenni egyszerű: rendezett az írásképed, iskolaújságot szerkesztesz, befonod a hajad, mosolyod takaros, nem árulod el, hogy neked is tetszik ő, elárulja ő, megcsókol, érzed, nem jó, de meg vagy tisztelve, aggódsz a nadrágjaid és a körmöd miatt, meghízol, lefogysz, egyenesíted a hajad, szerelmes vagy a földrajztanárba, szertárrendezésre vállalkozol, tanulsz, büszkék rád, tudod, mitől jön föl a piskóta, elhagynak, elcsábítod, kínlódsz a hormontablettával, lefogysz megint, végre egy komoly is jön, identitásod lesz, mindjárt utána még orgazmusod is, igent mondasz, lakást béreltek, babaprojektbe vágsz, ráizgulsz, fórumozol, anya leszel, csíkos leszel, csúnya a cicid, befonod a lányod haját, petúniát ültetsz, rájössz, hogy nem ezt akartad, bánt a némasága, elhessegeted, szépen éltek, óvod a családod, megveszed Soma Mamagésa könyvét, megtanulod a színeket kombinálni, hiszel a homeopátiában, horgolsz, kívánnak, de te már nem, érzed, hogy téged átvertek, elkaminózod magad, kened a szemkörnyéked, kinézed a nagyobb házat, nem is kívánnak, megcsalnak, sírsz és számonkérsz, inkább nem is bánod, jógára jársz, összenézel a kollégával, nem is csúnya a cicid, átéled az igazi orgazmust, hőhullámaid vannak, tudod, anyádnak még rosszabb, segítesz másokon, anyádat ápolod, más is ápolja az anyját, nőnek lenni egyszerű.

Embernek lenni bonyolult, saját utakat keresni, a véleményedet vállalni, egyedül merengeni, hatot szülni meg egyet se, visszaszólni, elhallgatni, nemet mondani, igent mondani, csak figyelni, érdek nélkül, meghallgatni, nem ítélni, kívülállni, belemenni, nem visszaélni, összenézni, együtt rebbenni, padlón feküdni, önmagadnak megbocsátani, újrakezdeni, hétszerte szebbnek lenni, sárkánytejet egy hajtásra lehúzni, mindent vinni, mindent bukni, egy perc alatt dönteni, életbe belehalni, halált túlélni, meg nem elégedni, mindig találni, mindig elhajítani, embernek lenni bonyolult.

95 thoughts on “férfinak lenni könnyű”

  1. Nálunk most van némi fordított felállás, a férjem lelkizik és akar őszinte, mély beszélgetéseket. Döbbenet. Mert eddig miért nem, ha én akartam, akkor se, most meg már… hát nem is az, hogy késő, de furcsa.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hogy mijé akkor akarnak már mélyinterjúkat, mire mi eljutunk az elnémulásig? Hogy amíg évekig lesöprik a beszélgetést, nem lehet a problémákról őszintén nyilatkozni, mert azok csak bolhák, amikből te elefántot gyártasz és neki erre nincs ideje, akkor eljön az a nap, mikor mindez fontossá válik. Mikor megérzik a jégfalat, vagy azt az űrnyi távolságot, mi közétek szakadt, akkor szeretnék megbeszélni. Én akkor már teljesen néma voltam. Illetve kizárólag múlt időben tudtam beszélni magunkról.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • amikor már hajlandó lenne úgy is beszélni veled, hogy nem a telefonját nyomkodja közben…. na akkor van, hogy már késő.

        Kedvelés

      • Atyaég, hogy ez mennyire pontos. Pont ez van most. Ő már beszélne, jaj, érzi a jégfalat, de nem csak azt: megerősödtem, és ez de nagyon nincs így jól. Míg beszéltem, reméltem, meg akartam fordítani a tengelye körül, addig gyenge voltam és hajlítható, néhány szó és simogatás odavetésével rángatható. Most beszélne már, és én hallgatok, nincs rajtam fogás, fordítana pedig tengelyem körül, de kitart a jégfal, tudom, mi lenne az ára a szavaknak, és ettől a megértéstől baráttá vált a csend.
        Múltidő, igen, ez a válasz minden próbálkozásra, és nem érti, nem tudja értelmezni, hogy hiába vagyok még itt, már nincs olyan, hogy “mi”.
        Ebben sejlik elő újra a valóság, kibújik a szög a zsákból megint, mikor kijelenti, hogy nem fogunk elválni, és látom a szemében, hogy hiszi őszintén: az ő döntése ebben elég, az ő szava szent… és ez megerősít a biztos tudatban, hogy nem én döntöttem rosszul, hogy a gyomortáji nyüszögés nem csak az én hülyeségem volt, hogy nem én lihegek túl mindent, nem, ez így valóban élhetetlen.

        Kedvelés

    • Pont ez az, hogy így nem egyszerű. Emberként nem egyszerű. Blog akkor nem kellene, ha mindenki gép lenne, tenné zokszó nélkül a dolgát, soha senki nem vonná kétségbe azt, ami jut neki.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem mondom, hogy egyszerű ffinek lenni, de semmiképpen nem tennék egyenlőség jelet. Sokkal egyszerűbb és kellemesebb ffinek lenni. Főleg, ha valaki jól használja a privilégiumait.

        Kedvelés

      • Semmilyen uszulós, mást hibáztatós, buta leegyszerűsítést nem engedek be.

        Ezt egy gyűlölködő, magát mennybe menesztő férfinak írom.

        Ha felépítette a világ legsikeresebb és legtoleránsabb kultúráját, ugyan, kitől vár segítséget?

        Kedvelés

      • Te figyelj,
        kis kezeddel te kattintottál ide, te szólítottál meg. Te akarsz valamit, nem én.
        Olyan nincs, hogy valakivel beszélgetni akarsz, a figyelmét kéred, használnád az oldalát, de igorálod az ő normáit.
        A norma: a gyűlölködés, az öncélú, önző feszültségkeltés, ingerkereső butaság tilalma.
        Ez nem közterület. A színvonalat óvom, nem jár mindenkinek megjelenés, figyelem.
        Én nem akartam veled beszélgetni, és nem is vagyok köteles, végigolvasni se.
        A minősítgetéseid sem érdekelnek.
        Az a ti bajotok, hogy a saját felületeiteken nem tudok figyelmet kelteni, erre kellek én.
        A csakazolvassa kommentelési elvek régóta közismertek. Ha még mindig próbálkoztok ugyanezekkel a lerágott csontokkal, az békétlenkedés, zaklatás, ekként is kezelem, nem érdekel a tartalma, nem is megyek bele.

        Kedvelés

      • Ja, hogy.
        Ez a dicsérgetés álságos, nem dőlök be neki, egyszerűen nem akarok fűvel-fával beszélgetni, aki itt talál valami ürügyet.
        Nem szeretem, ha besorolnak mások közé, kategorizálnak. A vállveregetés sunyi és hatalmaskodó dolog.
        Inkább kapcslódj őszintén, mesélj magadról.
        Kerüld az összehasonlítgatást, egymás ellen ugrasztást, és Adélt most általában is hagyd békén.
        Nem te vagy a nagy megítélő, osztályozó.
        Keress rá a privilágiumra, itt a blogon ezerszer szerepel, innen tanulta mindenki, ha nem Ritától. Előjogot és hatalmi többletet jelent, kiváltságot. Létező jelenség. Értem, miért tagadod le a létüket a férfiakra vonatkozóan, de hazug, csúsztató, nyafogós módon csináltad, ezért nem fogok veled vitázni.

        Kedvelés

      • Nem dicsértelek. Nem tudtad vagy akartad megérteni, amit valójában írtam, ezért gondolod, hogy dicsértelek.

        Nem tagadtam a privilégiumok létezést. Gyűlöletkeltőnek és egydimenziósnak neveztem a velük való hadonászást.

        Nem követeltem, hogy tedd ki a kommentemet. A ius murmurandi-t viszont ne vitasd el tőlem.

        Nem gondolom, hogy Adél hozzászólása megfelelne a ” kapcsolódj őszintén, mesélj magadról” kívánalomnak. Te is azt gondolsz erről, amit akarsz.

        Nem jöttem karóval, se virággal. Véleményt akartam mondani egy véleményről. Túlélem, hogy megmarad nekem ez is, meg a többi is.

        Kedvelés

      • Tényleg nem akarom érteni, a nyitásod, az abban levő agresszió, hazugság és minősítgetés miatt, úgyhogy ezt elszúrtad, nem is olvasom el.
        Te nem látsz rá a viselkedésedre, de gusztustalan fölényeskedés, ahogy reményteljesnek tartasz, a féldicséreted, meg ahogy besorolsz a “tragikus triászba”.
        Ti ezen lehet, hogy jókat röhögtök vagy dühöngtök a többi (nyilván eszes, elfogulatlan és sikerdús) férfival, de elég nagy arrogancia.
        Szerintem a randikudarcok is ilyen félreértésekből adódnak: végtelen magabiztosság, manipulatív okoskodás, nulla önreflexió, mínusz sok EQ.
        És általában is, kijelölni egy irányt másvalakinek is ciki. Mindenki úgy gondolja, ahogy, szerintem érdemes feltételezni, hogy nem csak épp eszébe jutott, hanem kiérlelte az álláspontját.
        Én meg a tetejébe meggyőző bloggernek is számítok, így még röhejesebb az aggódó terelgetés. Engem évek óta előszeretettel kritizálnak azok, akik nem tanultak meg gondolkodni, érvelni, írni rendesen, és másoknál lógnak.
        (Aquilius? .docx? déja vum van.)

        Kedvelés

      • A ius murmurandi a csőcselék szokása, épp azért, mert saját, alakító hatalmuk nem volt, se ehhez megfelkelő erényeik. És senki nem volt őket köteles a házába engedni. Én patrícius vagyok. Ma és a neten, névtelenül a morgás mások bosszantását jelenti, és unatkozó szerencsétlenek hobbija. Többéves kommentekről leszállhatnál már.

        Megfogalmaztad magadnak, hogy miért olvasod ezt a blogot, miért van késztetésed írni, kapcsolódni? (Ugye nem akarsz költői kérdésre válaszkommentet írni?)

        Adél eleget mesélt magáról amúgy, de a mesélj magadról nem általános követelmény, vannak értelmes elvi vélemények is. Az viszont nem véletlen, hogy ez a fajta, általános elégedetlenség és a rendszerről tett sarkos állítások már nincsenek itt, nem itt vannak.

        Kedvelés

    • “sárkánytejet egy hajtásra lehúzni, mindent vinni, mindent bukni, egy perc alatt dönteni, életbe belehalni, halált túlélni, meg nem elégedni, mindig találni, mindig elhajítani, embernek lenni bonyolult”
      ahhh…
      és mindezt profin… az élet egy kib.szott extrém sport, egy halálos játék…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  5. Nőnek lenni egyszerű, ha nem fiúnak várnak, hogy valami hasznod is legyen, ha babázás, lányos játékok helyett nem csak a ház körüli teendők töltik ki a napjaidat, meg az utcán, a barátokkal bringázás, csavargás. Hajfonás? Azt a elkényeztetett kislányoknak szokták, az nem praktikus, rövidre, azzal nincs sok gond. Építkezésen aktívan részt venni, hadd görbüljön a gerince, dicséret jár érte, ha sok téglát bír el, napról-napra többet. keverni a maltert, csigán felhúzni, állatoknak naponta füvet szedni, minden férfias munkában kötelezően részt venni, a konyhában nem segíteni, arra idő sem marad, anyának nem kell segíteni, hétvégén fusiba elmenni családfővel, megspórolva a segédmunkást, csirke nyakát levágni, ha családfő szanatóriumba, kórházba kerül, kocsmába bringázni a rizlingszilvániért, elismerésért, dicséretért önzetlenül minden idős embernek segíteni, haza örömmel vinni a jutalmul kapott kincseket, iskolában csak ötöst kapni, de nekik egy szülőin sem részt venni, ballagásra nem eljönni, azt sem tudni, hova mész továbbtanulni,ha baj van nem észrevenni, udvarlókat vasvillával elzavarni, barátnőket is, ha rövid hajúak, majd lázadás, szökdösés, lebukás, büntetésből fizikai munka végeztetése, szégyenkezni, hogy miatta hozzád nem jöhet senki, könyvekbe menekülni, Veres Pali bácsin jókat nevetni, szintén könyvekből felvilágosulni, tanulsz, kitűnő vagy, de minek, majd kapcsolatokba menekülni, végül 17 évesen elköltözni az első szerelemnek hittel, anyai mintát tovább vinni, majd 20 évesen lányt szülni és mindenek felett őt imádni, szeretetért koldulni tovább, majdnem későn elmenekülni.
    Csak elrévedtem. Soma befigyelt, jót mosolyogtam 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez az en tortenetem is, annyi kulonbseggel, hogy megvart a konyhai munka (is), nem szultem husz evesen, meg a tovabbtanulasnal igyekezett az egyik modern es felelos szulonek tunni.
      De minden egyeb stimmel, meg a hajhossz es az indok is. Remiszto.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Tényleg rémisztő – a nagy része nálam is megvan, csak aprók a különbségek, én sem szültem korán, illetve a szülőikre azért eljöttek és nem kellett a kocsmába mennem sem. Haj rövidre vágva, udvarlók elzavarva. Mezőgazdasági munkák, mert a kertes ház mellett telek is kell. Továbbtanulásnál óriási a nyomás, hogy muszáj továbbtanulni – de akkor is férjhezmentem főiskola előtt, hogy legalább ne kelljen otthon maradni semmiképp, majd utána el is váltam.

        Kedvelés

      • “Haj rövidre vágva”
        Jaj, ez nekem is megvolt, elborzadok mindig az ovis és kisiskolás képeimen, hogy képes volt anyám a bilifrizurámhoz, pár centis frufrut vágni, ami rém hülyén nézett ki, csak hogy praktikusan hónapokig ne kelljen hozzányúlni.

        Kedvelés

      • Nekem még meg is magyarázták, hogy így jobban áll 🙂
        Ráadásul a keresztnevem egy férfinév női változata, és a család viccesen a fiú verziót használta sokáig, csak egy kisiskoláskori ordítós hiszti után hagyták abba.

        Kedvelés

      • Név… Az én nevemet teljesen fiúsra, keményre rövidítették, úgy használták, gyűlöltem. Felnőtt koromra már elfogadtam, de addigra abba is hagyták. Később megszerettem ezt a verziót, mert rájöttem, mennyire lendületes, erős. De kislányként, amikor kedves, szeretett, drága és KISLÁNYOS akartam lenni, hát akkor felért egy bélyeggel.
        Haj rövidre vágva: ‘Neked szar hajad van, hátha megerősödik. Meg ha rövid, vele gond.’
        Utóbbi volt a valódi érv, és persze, a fiú hajvágás olcsóbb, és praktikusabb beszorítva az öcsök közé elrejteni a lyányt.

        Kedvelés

      • Jah, és én is leléptem. 19 voltam, Hollandiáig meg sem álltam. Aztán haza, majd végleges költözés. Soha többé nem töltöttem otthon két éjszakánál többet egyhuzamban.

        Kedvelés

      • “Soha többé nem töltöttem otthon két éjszakánál többet egyhuzamban.” Koszi Pikareszk, szoval nem vagyok egyedul ilyen vagyakkal.
        Akkor innen kezdve nekem is ez lesz a modus operandi.

        Kedvelés

    • kemény dolgokat írtál de jó volt olvasni! Velem is vannak hasonlóságok, de rám legalább figyeltek, az iskola, a tanulás mindennél fontosabb volt, a továbbtanulás, egyetem is, kapcsolatokba nem menekültem és nem szültem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Én is fel voltam használva rendszeresen munkavégzésre gyermek,és kamaszkoromban.
      Nem is voltam szép, vagy temperamentumos hogy férjhez vigyen valami imádott pasi. Aki elvett volna azt nem akartam, mert tovább akartam tanulni.

      Otthonról szaporán menekültem én is,bár nem volt annyira borzasztó más sorsokhoz viszonyítva.

      Az egyetemen sem született meg az idill , a vágyott partner ,ezért egyedül töltöttem.
      Azok a kolleganőim akik egyetem alatt együtt éltek egy partnerrel általában elválltak.Azért nem mind,vannak akiknek tartós maradt a kapcsolat.

      Nekem nem volt annyi hitem,bátorságom,és energiám mint neked ,meg kolleganőimnek,belevágni a dolgok sűrűjébe.
      Talán nem is ébredt fel bennem a nő, csak később.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Persze. Nagy, ünnepélyes hangsúllyal: Majális. Szinyei Pál merse.
      Úgy írtam, hogy előtte fordítottam két és fél oldalt Mauval, de közben egyszerűen aludtam. Már fél egy volt. Döbbenet: álmomban is tudok fordítani. Tényleg aludtam közben. Nem szoktam ennyire fáradt lenni. Még a fordítás előtt kezdett bennem zakatolni, hogy férfinek lenni egyszerű, nőnek lenni egyszerű, embernek lenni nehéz.
      Ittam egy nagy pohár vizet, fölmentem a szuszogó nyulacskákhoz, és megírtam ezt, hat perc alatt.
      Majd még csiszolgatom, hogy egyrészt találóbb, másrészt ritmusosabb legyen.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • ó, szóval ez nem félkész bejegyzés volt? 🙂
        akkor nem csak én éreztem benne kis döccenőket, a szövegszerűségében. még lesorjázod és akkor tökéletes lesz?

        Kedvelés

      • Sőt, írta Gerle Éva verse. 🙂
        Várom a véglegest, tényleg elmondom majd egyszer. Csinálok neki helyet.

        Kedvelés

  8. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor mindenhonnan kilógtam, és mindenhova vagy túl sok, vagy túl kevés voltam, arról ábrándoztam, hogy olyan egyszerű és szabályos életet szeretnék, mint bárki más a faluban. Elvégezni az iskolát, elhelyezkedni, járni a busszal munkába, majd haza, hozni cekkerben, amit bevásároltam, férjhez menni, gyerekeket szülni, hordani őket oviba és iskolába, hétvégéken a kertben vagy a hegyen dolgozni, rendben tartani a házat stb. Nyugodt, békés, rendes életet, ami olyan, mint mindenki másé, nem szabálytalan, nem lóg ki se pozitív se negatív irányban. Annyira vágytam a rendezettségre és a biztonságra, ami nekem nem adatott meg!

    Aztán később persze rájöttem, hogy ami rendezettnek és biztonságosnak látszik, az sem az igazából és mindenhol vannak csontvázak a szekrényben – lehet, hogy az osztálytársam szülei nem váltak el, mint az enyéim, de csalják egymást, vagy az apja iszik, harcban állnak a nagyszülőkkel, szomszédokkal, csak kifelé nem látszik, hogy baj van.

    Most már nem tudom, mit szeretnék – illetve nyugalmat, azt igen, most is, biztonságot, azt is, de azon belül a saját utamat. Ami nem úgy néz ki, mint a hagyományos női életút, ami fent is le van vezetve – bár a mi generációnk és a fiatalabb nők már egyre kevésbé élik ezt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Gyerekkorban minden szabálytalanság, idegenség, képzelt hiba nagyon nyomasztó, mert a gyerekek számára a pontugyanolyan biztonságot nyújt, különösen vidéken, ahol erősebb a közösségi nyomás. De azt sosem értettem, ez miért lehet valakinek felnőttként is vonzó. A felnőttség szerintem valahol ott kezdődik, amiről te írsz, hogy nyugalom és biztonság kell, de úgy, ahogy az neked jó, és nem úgy, ahogy “illik”.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  11. A női és férfi szerepek készek, azt könnyű eljátszani. Embernek lenni, új utakat keresni és járni nehéz.
    “Én magam az vagyok ki az utat rója
    Sohasem kérdeztem miért, mégis mindíg tudtam
    Csobog végtelenül az élet folyója
    Kis cseppenként a víznek lágy dalát dúdoltam”
    (Feltörekvők versantológia)
    részlet Mihucz Levente: Út

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. De jó írás!! Nálam úgy volt, hogy sokáig azt éreztem, hogy embernek lenni nagyon egyszerű. Minden simán megy, és boldog leszek. Gyerekkoromban éreztem a boldogság-hullámokat, amikor arra gondoltam, mennyi jó vár rám. Egyetem, aztán esküvő, aztán gyerek, ráadásul ehetek csokit ebéd előtt. Egyik jobb, mint a másik.Aztán az élet megtanított a móresre…Hogy nem egyszerű, hanem komplex, hogy “fenékig kell üríteni a poharat, de az alján üledék is van.” Hogy most már nem magától és automatikusan jönnek a boldogság-hullámok és néha érzem magamban a megkeseredettség ízét. És hogy éppen ez a komplex, ez az összetett, ki nem számítható élet, ami igazán boldoggá tehet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem is tetszik, pedig voltam nem egyszer, nem kétszer több fajta úton. Éppen ezért nagyon találó kifejezés. A párás tekintetû, útikönyvet lapozgató buzgó áhitatban nem hiszek, nem is értem, nem bírom megállni, hogy meg ne piszkáljam, és a józanságom nagyhirtelen rosszindulat lesz azokank. Nem tudom másképp csinálni a caminót, én nem veszek visszajegyet. Nem tûzöm zászlóra, nem blogolok róla, és mindig hirtelen elhátorázból indultam, mert én így nyaralok. (na jó, fotózom:) A hotel medencéje mellett pedig csak a lábam ráznám úgyis, míg elszáll. Spanyol jó hely, gyalogolni imádok, a meleg 35 fok felett az igazi, a jó bort (ha nincs, rosszat) gyönyörûséggel megiszom, a nyelvet tanulom. De nem mondom, hogy holnap 40 km-t gyalogolni a cél, mert ki tudja, mibe, kibe botlom, hol óhajtok meg maradni hosszabban. Nem nekifeszülni és 900 km-t 35 nap alatt, de ha jól esik, 5 km-t 30 nap alatt. Így fér bele nekem sokminden, csakis így. Caminón és egyéb helyeken is. Nem kell a nyomás, nem bírom.
      És hogy ne nyomasszon a sok cucc, ezért nincs is (van sok magam mögött hagyott), nincs saját lakás, nincs autó, nincs félretett, de nincs tartozás. Gyerekkel is mûködik, férjjel is. Mert én így mûködöm. Arra meg ölök, hogy szerencsés vagy, mert megteheted, a caminózást, meg a szabadságot. Nem szerencse, nagyonis tudatos úgy élni, ahogy tudunk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ezt ismerem, de jó nektek, hogy ti picikkel is tudtok menni, túrázni, utazni, bárhol alszanak, stb. Persze, mert a mieink genetikailag ilyenek, véletlenül sem szoktattuk őket. 🙂

        Kedvelés

    • Nekem volt ilyen, hogy spontán elkaminóztam magam, elindultam az orrom után a budai utcákon, aztán egyre több lett a fa meg a turistajelzés és kevesebb a ház, úgyhogy hegyen-völgyön át sétáltam amíg megint házak közé nem értem, de az már Budaörs volt. 😛 Sose tudom meg, hogy jutottam oda. Stoppal jöttem haza mert nem volt pénzem buszjegyre.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • (némileg közhelyessé is vált már azóta, ezért “elkaminózás”, mondhatni egyes körökben szinte kötelező)

        Kedvelés

      • Ez (is) jó ebben a blogban, sokat tudunk tanulni a másiktól, élettapasztalat híján igyekszem tudnivalókat közvetíteni. 😀

        Kedvelés

      • Én sem vagyok az – illetve nem “úgy.” Ateista lettem, de túraként szívesen végigjárnám az utat, a vallásos része nélkül (egyébként van az egyetemen csoporttársam, aki az El Camino során kérte meg a barátnője kezét tavaly ilyenkor valahogy, ők pl. mindketten katolikusok).

        Akkor jó, mert én meg szeretek közbetíteni. 🙂

        Kedvelés

      • Ez de érdekes. Engem is érdekel az El Camino – nem a hit része miatt, én is ateista vagyok, hanem a teljesítmény, illetve az ahhoz kötődő (psziché értelemben vett) lelkiség miatt. Magamban elmélyedni, út közben és a megállásoknál. Egyes templomok tere kiválóan alkalmas az elmélyedésre, a magamba nézésre – ahogy egyes tájak, természeti terek is. Mostanában összefutok az El Camino centroeuropeo;) jelzéseivel, ha már spiritualitás, nem kell(ene) Spanyolországig menni. Már ha nem divatból csináljuk, ugye.

        Kedvelés

      • Én voltam a francián többször, portugálon, most megyünk az angolra, mert egyéves gyerekkel még nem tudom, milyen lehet egy hosszabb gyaloglás. A spirituális részérôl sokat nem tudok (de eleget), és igaz, borzasztó divat lett a francia út, fôleg az utolsó száz km. Abban már semmi spirituális nincs, de még jólesô sem, egy felvonulás felgyorsítva, az. Viszont a caminónak valóban van feelingje. Annyi a különbség mondjuk egy Budapest Cegéd és Pamplóna Burgos gyaloglás közt, mint megfürödni otthon egy kád vízben, vagy úszni a tengerben. Írtam fentebb, hogy én azért mentem, mert nekem az nyaralás, én nem vágytam templomtôben a messzibe meredni, meditálni sem tudok, sokáig semmit tenni a természet lágy ölén sem én vagyok, de a menni, az igen. Annyi félével találkoztam és kívülrôl láttam azokat is, akiket sajnáltam, mert ugyan olyan görcsösen teljesít, mint ahogy minden bizonnyal otthon él. Szuper felszerelés, zsír új, pillekönnyû ruha, cipô magatól teszi meg az utolsó napokat, minden, te, minden van ott. Velem azért mégis megtörténtek azok, amiket akartam, amitôl jó volt, pedig elsô alkalommal két baleset ért, de befogadtak, egy kis faluban laktam, ott maradtam x ideig. Másodjára meg megsimertem azt a pasit, akinek iszonyú koncentráció volt az arcán, mikor megláttam, akkor épült fel stroke-bó.l Aztán majd két hét együtt gyaloglás után ki-ki hazamenve (ô finn, én Angliában), két hónap múlva felhívott, megkérte a kezem, igent mondtam, és minden sok egyébre nemet és repültem Helsinkibe. No így.
        Ja, meg a szállások, egy éj 0-10 euro, hát nem éri meg? 😀
        Szóval divatból is lehet, de mit nem? És az a tömeg, ami ott felvonul, valóban sokat ront a caminón, de szerintem ez álszentség is. Azt várni, hogy megnyílik az ég. Vagy csak én nem olvastam elég Coelhot? 😉

        Kedvelés

      • esô, sôt 😀 Mennyire idôsek? A legidôsebb, akivel én találkoztam, 89 volt. A férjem 50 elmúlt, nem tudom, szóval mihez képest idôs 😉 Egy svéd házaspár, 70 körül a lányukért gyalogolt, aki 29 évesen halt meg rákban és nagyon el akart jutni a caminóra, de nem tudott. Van, aki buliból, sokan csak úgy, van aki fanatikus gyalogló, de a többség nem gyalogol hat óránál többet naponta, tehát a délután és este lazulás, evés, ivás, ami jólesik .) Egesz más korosztály gyalogol pl szeptembertôl, kevesebb az egyetemista, diák, a dorbéz is kevesebb, más. Ez a vallásos háttér szerintem kezd elhalványulni, sok mindenkivel beszéltem, de egy lengyel párt leszámítva, nem emlékszem, hogy vki ezzel a céllal gyalogolt volna:D

        Kedvelés

      • Izgalmas, amiket írsz a Caminoról. Én eddig csak ezt a tömegjelenetté és ettől állá váló spiritualitást hallottam, meg hát persze azt, hogy az út tényleg szép és jó. Meggondolandó.

        Kedvelés

      • Sok camino van Spanyolban is, Európában is, ami Santiagoba vezet. Spiritualitás…hát na, az inkább az szerintem, hogy már két, három hete naponta gyalogolsz, kel fel a nap, vagy megy le és te mindig ott vagy, vagy 50 fokkal tûz a fejed felett, meg a vízhólyagok és az akarat, hogy jó teljesíteni, legalább ezt. Hogy kikapcsolsz, és az a fontos, hogy milyen nehéz a zsákod és hol szorít a cipô, hogy kicsit máshol jár az agyad, ebbe könnyebben beüt a spiritualitás, mint egy hatodik emeleti irodába reggel kilenc és délután öt között.

        Kedvelés

      • Ekkora nemtommin, mint a Camino még nem voltam, de teljesítménytúrákon igen. Nem spiritualitásnak nevezném, de valamiféle belső elmélyülésre épp elég lehetőség van éjszaka, majdnem egyedül, 60 és 90 km között. Persze más, de érdekes az is. Vagy akár egy baráti társasággal túrázás-kirándulás közben, mikor épp egyedül gyalogolsz pár km-t, valami szép helyen, esetleg leülsz egy patak partján.

        Kedvelés

      • Én is 50 vagyok. Szeretem a változatosságot,kíváncsi is vagyok.
        Jó lenne valami más nekünk is.
        Köszi a választ 🙂

        Kedvelés

      • Esô, ha érdekel az út és kell infó (net amúgy csíkig tele minden caminoféleséggel), segítek örömmel. Ez itt már elég off lett, szóval, ha gondolod, adhatok mail címet, vagy fb, vagy akármi és kontaktálódhatunk.

        Kedvelés

      • Koszi,Ani az idén nem de ki tudja a jövőben lehet mi is eljutunk caminózni.
        Nagyon izgi a dolog,a férjem is élvezi.Az idén a romaniai hegyekbe megyünk.
        Üdv

        Kedvelés

      • “Egesz más korosztály gyalogol pl szeptembertôl, kevesebb az egyetemista, diák, a dorbéz is kevesebb, más.” Ani, szeptembertől az időjárás is más? Mert nekem már a 25 fok is sok… Vagy akkor már sokat esik? Meleg miatt nem is gondolhatok rá. De nagyon vonz ez a dolog, nemtom, spiritualitás miatt, vagy csak egyszerűen(???) önismeret miatt. Asszem, egyedül mennék, legszívesebben, hagynék “csapot-papot”, gyermeket, férjet, saját stresszt, gondokat, telefont, … Küldenék emilt, vagy face?

        Kedvelés

      • NoMe, az idôjárás attól is függ, hogy melyik camino, melyik részét gyalogolod. Galicia mindig hûvösebb, mint a Meseta, de ha szeptember végén kezdenéd Franciában, akkor október végére érnél Santiágóba, de na, tem tudom, mennyit és hol szeretnél. Spanyolban is egyre kiszámíthatatlanabb az idôjárás, mindenesetre szeptember az út nagy részén még harminc fok körüli. Ha egyedül is tervezed, a francia úton kábé annyira leszel egyedül, mint napsütötte május elsején a Városligetben. Node a spiritualitása, ha van még, akkor az másért.
        Fészen elérsz (Anita Spingár-Westerlund), remélem tudok segíteni.

        Kedvelés

      • NoMe, írtam, elszállt. Röviden, az idôjárás attól is függ, hogy melyik camino, melyik részét gyalogolod, mész egy hónapig, egy évig vagy egy hétig. Pl Galicia mindig hûvösebb, mint a Meseta, és a francia út kábé egy hónap séta.
        Nade, a fész, ahol megtalálsz, és szívesen megosztom, amit tudok, Anita Spingár-Westerlund.

        Kedvelés

  22. Ne finomkodjunk. Egyenesen, nyíltan és őszintén szépen valljuk be magunknak és másoknak is, hogy embernek lenni egyáltalán nem bonyolult. Lehetetlen. Noná, vágyhatunk rá és hajthatjunk magunk és szép és jó, hogy megvagyon rá bennünk a késztetés és igény és az sem baj, hogy gyarlón elbukunk. Ez mind nem baj. Csak legyünk kicsit már őszinték is akkor. És valljuk be szépen…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. Fbook , esküvői fénykép, és egy vers. Régebben még meghatónak tartottam volna, ma már irritál 😦
    “A Férfi a legtökéletesebb teremtmény.
    A Nő a legmagasztosabb eszmény.
    A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.
    A trón magasra emel, az oltár megszentel.
    A Férfi az ész, a Nő a szív.
    Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.
    A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad.
    A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
    Az elme bizonyít, a könny meglágyítja a lelket.
    A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.
    A hőstett nemesé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.
    A Férfié a hatalom, a Nőé az érzelem.
    A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság.
    A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény.
    A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz.
    A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás.
    A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez.
    A Férfi gondolkodik, a Nő érez.
    A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja.
    A Férfi: óceán, a Nő pedig tó.
    Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el.
    A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta.
    Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet.
    A Férfi templom, a Nő szentély.
    A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentség előtt térdet hajtunk.
    A Férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az ég.”

    (Victor Hugo)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. Csak azt gondolom, hogy 40-50-60 év kettesben nagyon soknak tűnik ….23 már a hátam mögött.
    Mi lenne jó? Nem lehet több utat párhzamosan járni, vagy amikor azt tesszük, máris egyik út sem teljes. Valahogy össze kellene gyúrni…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .