miért járok oda

Közzétéve Szerző:

Most megírom ezt az újabb keletű, korábban elképzelhetetlen szokásomat, hogy ovi, bicikli, laptop, és a Helyen töltöm a délelőttömet.

Kávézó, étterem, bisztró. Délelőtt! Gyűlöletes, henye tempó, mi? Három jav van, ami drága: a Helyek, a taxi és a bébiszitter. Havonta átgondolom, és választok a háromból egyet. Esetleg két felet. Olyan jó ebbe belelazulni, életemben először. Megengedni ezt magamnak. Véletlenül szívbéli ismerősbe botlani. Nem én kenem a kenyeremet, nem én törlöm a morzsákat. Homályos hálát érzek. Tudom, ki az, aki sajnálja ezt tőlem.

Megviselt nagyon a tél. Sokat voltam egyedül itthon, ellepett valami motiválatlan, nyúlós érzület, korai sötétedés, sosem makulátlan kőpadló, többnapos zoknik lehelete, és nem ment az írás sem. Az egész nap az enyém volt, persze voltak feladataim, de nem ment, nyűgös volt az egész.

Így aztán beteszem a laptopot a nagy zöld táskába, leveszem a fűtést tizenhat fokra, időzítek egy kék mosást úgy, hogy fél ötre legyen kész, zárok, száguldok, belépek.

Budán van három Hely, Pesten kettő. Van valami nagyon speciálisan budapesti a Helyekben. Meg internet is. Gyakran ügyintézéshez, bevásárláshoz kapcsolódik, ilyenkor a Hely pihenő, jutalom, harapnivaló. Máskor viszont, amikor például volt itthon egy hosszabb internetzavar, írni, fordítani ülök be eleve, konkrét céllal. Nagyon koncentrált tudok lenni a Helyen, mélyre megyek a feladatban, közben tudom, hány óra, és azt is, hogy milyen arcuk van a mögöttem ülőknek. Talán ez a flow.

you areJó érzés belépni, jó, ahogy megismernek, jó törzsvendégnek lenni. Az egésznek az ismerőssége, az nagyon jó. A Helyen megjelenek, de nem nagyon, mert nem szeretem ebben a túlzást. Csendes harmóniák inkább.

Gyönyörű helyen lakunk, egy lassan ránk omló, ám grandiózus épületben, benn az erdőben, de nagyon messze van minden. Barátaim, annyi gyaloglás után most fellélegeznek, ha egy Helyen beszélünk meg találkozót. A Hely tehát szociális életem színhelye is, akár hárman-négyen, de leginkább kettesben. Ülünk, zsongás, kávé, süti, jönnek-mennek, lábamnál olykor kutya is.

A Hely öröme megosztható, becsábítható a Helyekre nem járó, ám az élményre szomjas barát is. Szeretem meghívni azt, akinek másképp ez elérhetetlen. Egy mennyei ebédnél nem kell jobb szeretetkifejezés. Van, hogy ez viszonzás.

A Helyen ötleteim lesznek, mert ahhoz, hogy eszembe jusson a frappáns téma, a jó mondat, impulzus, kell a máshol-lét.

A helynek atmoszférája van, és én csodálom azt, ami szép, zsongó, működő, ízletes. Szívesen voksolok a minőségi alapanyagra, invenciózus elkészítési módra, személyes kiszolgálásra a pénztárcámmal is.

Végül: ennek, ugyebár, valaha kultúrája volt, amint azt modorosan mondani szokás. Művészet és a kávéházi lét szorosan egyet jelentett. A Hely megidézi azt a kort, a Nagy Elődökét, amikor életforma volt a kávéházi alkotás, kis írócsoportok, biccentés, köszönés, kézcsók, főpincérek. Dupla és szimpla, a kávéháztulajdonos mint mecénás, hangos siker mellett félárnyékban tengődő irgalom. Kezdő és koldusszegény költők szimplák mellett elégiákat írnak végig. Kutyanyelvek, szerkesztői morgások, ugratások. A Nyugatot a New New_York_café_BudapestYorkban, később a Centrálban szerkesztik, ott élnek, találkoznak, ötletelnek, alkotnak, mindenki, aki számít. Karinthy, Kosztolányi a Hadikban, fejüket törik, hogyan illesszék intarziaként Konrad von Hötzendorf nevét akármilyen szövegbe, napokig kínlódnak, akkor Molnár Ferenc a pökhendi lornyonjával bemondja a megoldást: így kell ezt, pupákok. Ezt Karinthy Ferenc Baracklekvárjában olvashatjuk.

108 thoughts on “miért járok oda”

  1. De jó! Engem is inspirálnak helyek, szeretek is kis számítógéppel beülni ide-oda. Szeretem, hogy van nagy asztal, ahová ki lehet teregetni könyveket, fénymásolatokat, és minden elfér. Otthon nem fér el. Szeretem, hogy más a kilátás, nem csak a szomszéd házat nézem második emeleti perspektívából. Jó, hogy jönnek-mennek körülöttem, de rossz zene tud zavaró is lenni néha. Nem sok olyan hely van, amit rendszeresen megengedhetek magamnak, de ha igen, akkor én is belekényelmesedem. A kerthelységek a legjobbak, de ott sosem tudok olvasni, dolgozni, mert ott nézelődni is élmény, oda beszélgetni kell menni. Mikor hó vége van, vagy csak egy kávéra futja, akkor meg ott a svéd bútorbolt, ott rendesen lehet lazulni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  2. Ez teljesen normális és nálunk tűnik csak luxusnak. Lenyűgöztek az ilyen Helyek más országokban – vagyis nem a Helyek, hanem a mód, ahogy az emberek használták őket. Kihelyezett iroda, ha akarom, magam vagyok, ha akarom, közösségi tér. Egy időben gyakran jártam az Egyesült Államokba, élmény volt ilyen Helyeken üldögélni és csak figyelni a napi ritmust. Gondolhatnánk, hogy ez valami jóléti renyheség, meg persze lehet az USA- val példálózni, de nem életszerű példa. Mondok életszerűbbet: mostanában Ukrajnába járok sokat és ott ez a stílus teljesen hétköznapi. Nem kiváltság. Tele fiatalokkal, egyetemistákkal, sokan látványosan dolgoznak, a wi-fi alap. A kedvenc, ahol hetente irodalmi est van, időnként felbukkan Andrukovics: http://lviv.travel/php_uploads/images/articleimages/ArticleImages_251_kabinet_02.jpg most

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Az én kedvenc helyem a városban többek között azért kedvenc, mert ott nincs wifi 😀 És még sok más miatt. Sajnos csak szezonális, nyáron van nyitva, mivel kert. Épp pár napja láttam, még zöld a fű.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Néhány éve, említett helyre igyekeztünk, egy robogó, kettő bicaj, ha jól emlékszem. Közterület sportos őre feltartott tenyérrel és pocakkal már a Liget Műcsarnok felöli végén ránk dörrent:
        – Hova igyekeznek ilyen gyorsan? Ide nem lehet bemenni robogóval!
        – A Kertembe!
        – Igen? És melyik a maga kertje?

        😀

        Kedvelés

      • Annyira jó, szombat esténként spontán parti van az asztalok között. Ez az egyetlen hely pesten, ahol idegenek szóba állnak egymással (bár a fiúk itt sem mosolyognak, csak ha külföldiek).

        Kedvelés

      • Igen, talán nem véletlen, hogy BUdapesten ha meghallom azt a szót, hogy területrendezés, összeugrik a gyomrom. Gondolom, lesz helyette sok feszengős hely, ahol előre kell köszönni az úrhatnám pincérnek, aki letegez, vagy ha nem, akkor mézes-mázosan jópofa, de még véletlenül sem profi, és hallgathatod a danubius rádiót (van még olyan?), netán százszoros haszonkulccsal dolgoznak, de bankkártyát nem fogadnak el, viszont kurvára dizájnos és menő minden. Csapvizet azt nem kapsz, pláne jéggel. (Elnézést, talán már kitaláltátok, hogy kb. egyetlen hely sincs a városban, ahova szívesen beülnék, ezt az egyet kivéve, ezért igen érzelmi alapon közelítem meg a kérdést.)

        Kedvelés

      • Hát igen, ebben a park-ínségben én is felettébb zokon veszem a robogózást-motorozást-buszozást-autózást a ligetben. (És nem szűnő döbbentettel figyelem délelőttönként az anyukákat, akik a közlekedési múzeum előtti parkolóban az autóik hátsó üléséről halásszák ki gyermekeiket, hogy aztán megsétáltassák őket a park friss levegőjében.)

        Kedvelés

  5. Én úgy tűnik teljesen másként működök, mert nekem ez sosem ment. Se az írás, se a fordítás, se korábban a tanulás. Az egyetemen az évfolyamtársaim zöme az amúgy szép, nyugodt és jó hangulatú könyvtárba járt tanulni, de én soha – nekem az volt a jó, ha a koliszobámban begubóztam, ha tudtam, hogy ma nem kell kimozdulni, menni sehova, hanem otthon tanulhatok.

    Az elmúlt években, amikor nagyrészt itthon dolgoztam, néha eszembe jutott, hogy veszem a laptopot és beülök valahova – nem saját, belülről fakadó igényből, hanem cikkek hatására – de nem működött. Egyrészt nem szeretek kimozdulni, utcára menni, ha tudom, hogy munka van. Másrészt éttermekben, kávézókban, még ha akármilyen kellemes hely is, mindig érzem, hogy ez nem az otthon. Nyugtalan, feszült vagyok, állandóan figyelem a környezetem, készenlétben állok, mint a támadásra számító vad. Nagyon zavar más emberek közelléte, nincs meg az a kényelem, béke, és inspiráció, amit a saját tárgyaim, növényeim, állataim ismerős társaságában érzek.

    Itthon van nagy, sőt óriási íróasztalom, labdám, amin ülök, csend van, nyugalom és madárcsicsergés. Imádom a nappalinkat, a nagy ablakot a rengeteg virággal, mintha egy lugasban ülnék itt. Nem kell attól félnem, hogy elcsórják a cuccot, míg a mosdóba megyek. El tudom engedni magam, teljesen rátudok koncentrálni a munkára. Ha nincs ihletem, vagy elakadtam valahol, akkor jöhetek-mehetek, takaríthatok, házimunkázhatok kicsit – elakadás esetén mindig az volt a mentőöv, hogy ha pl. nekiállok főzni vagy takarítani, akkor bevillan valami jó, a legjobb ötleteim mindig vécépucolás közben jöttek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Én se tudok Helyeken melózni, de csak úgy Helyeken lenni és nézelődni nagyon szeretek.

    Amúgy pont tegnap este kérdezte a férjem, hogy szerintem mi viszi a legtöbb pénzt egy hónapban- hát naná, hogy az autó. Azért röhögnöm kell, amikor olyanok néznek rád ferde szemmel az ilyen luxusaid miatt, akik két kocsit tartanak fenn. 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Én sem tudtam melózni soha az ilyen Helyeken, egyszerűen csak ott lenni szeretek.

    Amúgy a férjem pont tegnap kérdezte, hogy szerintem mi viszi egy hónapban a legtöbb pénzt – hát naná, hogy az autó. Ezért kell röhögnöm, amikor olyanok néznek rád ferde szemmel az ilyen luxusaid miatt, akik két kocsit is fenntartanak. 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Igen, nem akartam már ezzel jönni. Én úgy élem meg, hogy vastag vagyok, mert a teljes életemben megtakarítottam mindezt:
      jogsi és gyakorlóórák
      autó lízing vagy vételár
      fenntartás
      Az egész azoknak bassza a csőrét, akik hevesen szeretnék, ha nekem rossz lenne, nehéz lenne.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hehe, nekünk az volt a luxus, hogy külföldön esküdtünk, ketten, óceánparton. Ment is a szájhúzogatás. Ellenben ha legalább kétszer annyiba kerülő sátoros lagzi lett volna vőféllyel meg cigányzenekarral, háromszázezres ruhában, az tök oké.

        Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy csoportosítás kérdése – kinek mi a fontos, arra költ. Csak utána nem kéne biggyeszteni, hogy mire nem jut.
        (Nyilván nem a ténylegesen anyagi gondokkal küzdőkről beszélek.)

        Kedvelés

      • (Mondjuk pont a jogsi megszerzése kutyafüle a fenntartáshoz képest. Autó ára, benzin, biztosítás, kopás, javíttatás, a kocsi értéke folyamatosan csökken, egy-egy törés után csillagászati a helyreállítás, ha van garázsbérlet, az is pénzbe kerül, autópálya-matrica, parkolás, mosatás, kerékcsere, téli-nyári gumi, és még nem soroltam fel mindent. Ha valaki összeadja, sokkot kap.
        Ha azt mondom, hogy abból számtalan Villa Bagatelle-beli reggeli, Clinique arckrém, bőrcipő, színház, Desigual-ruha és bambuszbicikli kijön így együtt, akkor is keveset mondok.)

        Kedvelés

      • én összeadtam és nem kaptam sokkot. vidéken élve még mindig ez a legolcsóbb és legnagyobb szabadsági fok egy nőnek.
        (egy vidéki örök autó, mosogatógép, mobiltelefon és láncfűrész párti :))

        Kedvelés

      • Jó, mi Pesten vagyunk, van éves matrica, a férjem rengeteget ment vele tavaly Budapest- Eger viszonylatban, ráadásul kettő van – az egyiket most hirdettük meg – , iszonyatosan drága.

        Kedvelés

      • Egyetértek. Nincs nagyon más élhető lehetőség. Idős szülők, gyerekek, munka pont olyan messze csak, hogy tömegközlekedéssel két átszállással napi 3 órát elvesz az a 30 km. Bringázni tök jó, de mindezt főúton, halálfélelemben, (mert valóban veszélyes), hegyen-völgyön nem olyan vicces. Nincs, vagy minimális kerékpárút esetleg városon belül. Biztos vannak olyan városok és környékbeli falvak, ahol ez jobban megoldható, de sajnos nálunk nem.

        Kedvelés

      • Így vagyok ezzel én is. Nekünk itt a faluvégen áldás az autó, különben az óránként járó busszal mennék bevásárolni, és esőben-szélben gyalogolhatnék ha nyitom a kávézót, mert az első járat is jóval később indul mint én.
        A bicikli megoldás, de nem minden évszakban, és kirándulni sem lehet vele olyan messzire, mint autóval. Ami pedig igazán fontos, hogy a szerszámokat ebben a legkönnyebb szállítani, személyes munkaeszközöket, amik nehezek, piszkosak és idomtalanok ahhoz, hogy másképp hurcolja őket a Zember helyről -helyre.
        Nekünk ez időben és anyagilag is sokkal gazdaságosabb megoldás, a környezeti hatásokat viszont nem kalkuláltam ebbe bele, az más kérdés. 😦

        Kedvelés

      • Nekünk egy van, és azt is használtan vettük, a páromnak muszáj a bizniszéhez. Egyszer volt új autóm, amikor még a Bécs, Pozsony, Budapest, Belgrád és Montenegró sokszögben dolgoztam, de soha többet. Annyit amortizálódik, hogy nem éri meg. Brüsszelben közösségi biciklit és közösségi autót használtam, az utóbbi több környező országban is működtetett állomásokat és egész Belgiumot lefedte. Nagyon jól lehetett tervezni és látszott, hogy tényleg csak akkor használom, ha nagyon szükséges. Előre lefoglaltam a neten, hó végén kiküldték a számlát. Nem kellett idegeskedni a parkolás, benzin, biztosítás, javíttatás, stb. dolgokkal.

        Kedvelés

      • hirlando 🙂

        Nekünk is főként a maszek meló miatt kell a kocsi, és a távol élőkkel való kapcsolattartás miatt. Illetve a külföldi nyaralások is kalandosak (és olcsóbbak is családosan) kocsival.
        De ha nem indokolt kocsit használni, akkor busszal járunk dolgozni is (vidékről megyeszékhelyre).

        Mindezzel együtt nem tagadható, hogy sokba kerül az éves fenntartása, amit másra is lehetne költeni…

        Kedvelés

      • hú egyszer ezt a lagzi kérdést is kivesézhetnénk. én kiütést kapok a lagziktól, még a sógornőmére sem mentem el, pedig jóban vagyunk. a sajátomtól is azt kaptam volna, így összesen csak 5 perc volt az egész. tiszta gáz, hogy még így is kell a kokárdás néni meg a beszéd, nem lehet csak átvenni a papírt, papír nélkül meg persze a Rend ott gáncsol ahol tud. mondjuk papírral is.
        nade a lagzi… a milliós nagyságrendű legszebb napja a menyecske életének… a hogyan lettem Izaura c. szappanopera csúcspontja…
        ezt én nem tudom feldolgozni és érdekelne a véleményetek róla, hogy ez kinél hogy megy.

        Kedvelés

      • Pontosan így gondoltuk mi is. Azzal nehezítve, hogy az én családomat elég veszélyes összeengedni.
        Így meg tök jó volt, mert mégis emlékezetes volt nagyon, noha csak ketten voltunk. Szervezni semmit nem kellett, kiválasztottam egy esküvői csomagot egy utazási irodánál, mindent megcsináltak, elintéztek helyettünk, a papírmunkát is beleértve, a ruhát meg ajándékba kaptam az irodától.
        A legjobb döntés volt, pedig a család vérig sértődött persze, de így utólag ez is nagyon megérte.

        Kiver a víz a hagyományos lagziktól, zenészként részt vettem páron, minden van ott, csak nyugalom nincs, és általában pont a menyasszony – akinek ugye ez a NAGY NAPJA – a legfeszültebb. De ha van, akinek ez megéri…

        Kedvelés

      • A klasszikus értelemben vett lagzi egy rémálom, negyvenvalahány unokatestvérrel és tizenhárom nagynénivel és nagybácsival tudom, miről beszélek. Nekem nem volt annyira borzasztó, mint az ifjú párnak, akik attól rettegtek hónapokkal korábban, hogy mindenkinek jó legyen, és rettegtek még hónapokkal később is, hogy mit pletykálnak az esküvőjükről. A nagy napon bekövetkező idegösszeomlásokról nem is beszélve, életre szóló haragosokat begyűjteni is akkor a legkönnyebb, meg sérelmeket felszínre hozni is évszázados rutin kérdése, így mulat a magyar család.
        A család eleve egy tájkép jellegű szerkezet, messziről kell nézni, onnan szép, én azt vallom. A szerkezet működési nehézségeinek a kvintesszenciája (ez modoros kifejezés?) a nagy családi lagzi, ahol jó közelről meglesheted a részleteket.
        Brr. Gyerekként imádtam, felnőttként teszem az angolt, ha ilyenen kell részt venni, mintha távoli és ismeretlen rokon lennék csak, akire mindenki flegmán reagál, mert úgy értelmezik a távolságtartásomat, hogy fenn hordom az orromat, biztos valami gazdag és tanult majom vagyok. Persze ezt se úszom meg kritika nélkül, mert a távírati irodák utólag felvilágosítanak mindenkit, hogy: Te, az meg a Bözsinek a lyánya vót, nem ismerted meg? Iiigen, iiiigen, ilyen nagyképű lett, szóba se állt senkivel, elfelejtette honnan jött! Pedig mikor hatpofára falta nálunk ötévesen a barackot!

        Szóval nem. Nekem a lagzi olyan mint egy egynapos emlékeztető arra, hogy miért kerülöm a tipikus mechanizmusok szerint működő családomat, és mindazt amit ma odahaza a ‘család’ fogalma többnyire jelent.

        Kedvelés

      • “A nagy napon bekövetkező idegösszeomlásokról nem is beszélve, életre szóló haragosokat begyűjteni is akkor a legkönnyebb, meg sérelmeket felszínre hozni is évszázados rutin kérdése, így mulat a magyar család.”
        welcome to marriage :), avagy egy boldog házasság előszobája. előszabálya?
        de majd ha a nagyharang elválasztja őket, akkor megismétlődik ugyanez, csak fekete szerkóban.

        Kedvelés

      • “A család eleve egy tájkép jellegű szerkezet, messziről kell nézni, onnan szép” 🙂 …nálunk ez: jobb messziről szeretni…

        Kedvelés

      • Hazabeszélek: mi pont ezt csináljuk, esküvőt szervezünk magyaroknak Toszkánában.
        Jellemzően olyan pároknak, akik nem akarnak 150 fős lagzit a rekkenő júliusban, félrészeg és félig ismeretlen rokonokat, húsleves-rántotthús kombót a 35 fokban (aminek a helyi felszolgálók lenyúlják a felét), tuctuc zenét, vagy decens jazz-zenekart akiktől a részeg nagybácsi ordítva követeli az azaszépazaszépakineka……. kezdetű dalt éjfél előtt kicsivel.
        Ehelyett eljönnek kettesben – hatosban – tizesben, középkori borgo-ban rövid szertartást kapnak, jó kaját és laza hangulatot, meg persze az olaszokat, akik minden sarkon szerencsét kívánnak nekik :). Aztán nyaralnak, körülnéznek, és tényleg jól érzik magukat.
        Egyre nagyobb ám az igény erre.

        Kedvelés

      • mi most készülünk a húgomék lagzijára, mármint csak lélekben, mivel sem én, sem a családunk nem tud beszállni a költségekbe (mondjuk nem is kérik), viszont ettől függetlenül is van bennünk valami zsigeri ellenérzés a nagy lakodalmakkal szemben, még ha tisztán a testvéremre való tekintettel nem is beszélünk erről. szóval én most vértezem magam emberesen, mégis csak a húgomról van szó, ez lesz az ő napja, nem baj, ha én ezt nem értem, ez nem az én show-m. tanú leszek. kibírom a fontoskodást, meg a tőlünk oly idegen, és nagyrészt itt is csak esztétikai értéket képviselő templomi esküvőt is, és megkérdezem, hogy milyen ruhát vegyek fel. viszont ha rajta is azokat a tüneteket fogom látni, mint a nagy lagzik menyasszonyain általában – kialvatlanságtól kék karikák, remegő kéz, ideges ellenőrző körök a helyszínen, hogy minden virág a helyén legyen, s a többi rémség – azt nagyon-nagyon nehezen fogom viselni. 😦

        Kedvelés

      • Szerencsére vendégként is elkerülnek mostanában az ilyen lagzik, valahogy senki sem házasodik a rokonok között. Ami volt, arra szerencsére nem kellett elmennünk, csak anyámék reprezentáltak. Sörsátor, 300 vendég, főzőasszonyok, másnap 120 fős szabadtéri vacsora a “futottak még” kategóriás vendégeknek. Nászútnak már csak két nap kastélyszállózásra futotta. Hát, a franc, ki megetetett volna ennyi pénzt a kedves (távoli) rokonsággal.

        Kedvelés

      • Nagyrészt az az oka annak, hogy 13 év után még nem vagyunk házasok, mert nem voltunk hajlandóak nagy lagzit csapni, ahogy a család kívánta volna. Nekik egy egyszerű esküvő nem lett volna elég, én viszont nem vagyok hajlandó egy fillért sem csujjogatós lagzira költeni és azt sem engedem meg, hogy a család fizesse – mert ezt is felajánlották, hogy ők hitelt vesznek fel, csak legyen. Hát egy nagy túróst, így nem lett semmilyen esküvő.

        Kedvelés

      • Kicsit távolabbról nézve ez az elvárás megint összefoglalja az egész női szocializációt, hogy “neked a legszebb napod az esküvőd KELL, hogy legyen” (erre készülsz egész életedben), amibe természetesen mindenki beleszól, mindenki érdekérvényesít, kivéve persze Téged. Az esküvő napján szétszakadsz, hogy minden rendben legyen és mindenkinek megfelelj, miközben egyszerűen lehetetlen, hogy korban, ízlésben, neveltetésben ennyire különböző emberek ugyanúgy érezzék jól magukat.
        A felelősség nagyrészt a menyasszony vállán van, mert hát ő akarta a felhajtást, mintha a vőlegénynek köze sem lenne az egészhez, jó esteben nem issza le magát éjfélre.
        És hogy a neheze csak az esküvő aktusa után jön, na arról inkább senki nem beszél, csak mindentudóan sóhajtozik…
        Egyébként a külföldi esküvő esetében is igaz, hogy első ránézésre mindenki azt gondolja, hogy többe kerül, mint az otthoni. Miközben dehogy, sőt!
        Módszeresen gyűjtjük az otthoni árakról az információt, és sokadik összevetésre is az jön ki, hogy fejenként kb. ugyanannyiból kijön egy adott szolgáltatás (és a minőség garantált, tényleg nem fordul elő, hogy az étterem kispórolja a hozzávalókat a menüből – sőt, inkább még pluszban adnak, ha esküvőről van szó, vagy hogy nem azt kapod a szálláson, ami a képen volt – na persze ezt mi garantáljuk, mert előre keményen megválogatjuk és teszteljük a szolgáltatókat. Meg csak ismert, bevált szállítóval dolgozunk).
        Tehát ez megint arról szól, hogy mennyire becsülik magukat a házasulandók, beérik-e a kicsit toldozott-foldozott megoldással, a legolcsóbb menüvel, a legnejlonabb esküvői ruhával, vagy “kevesebb, de jobb” alapon tudatosan a minőségit választják – akár otthon, akár külföldön.
        Az, hogy egy pár fel tudja-e vállalni azt, hogy hátat fordít a családi elvárásoknak, azt csinálja és úgy, amihez tényleg kedve van, az lakmuszpapírként mutatja, hogy mennyire önállóak és felnőttek.

        Kedvelés

      • Mi anno nagyon jól elképzeltük, hogy lesz egy esküvő, utána pedig otthon bográcsozás, (paprikáskrumpli főzés), borozgatás, batyus buli, aki tud, hoz sütit, vagy üdítőt, vagy savanyút, bármit, beszélgetünk és a garázsban lehet számítógépről zenét nyomatni és táncolni. Van egy kedves fehér nyári ruhám, pont jó lett volna esküvői ruhának, smink, frizura felesleges, kifestem magam, ahogy szeretem, a hajamat megmosom és leengedem, úgy a legszebb, meghívó meg hasonló baromságok meg minek. Papírhulladéknak?
        Nászajándékot nem kellett volna hozni, csak némi kaját, piát. Meghívtuk volna a barátainkat, közeli rokonokat, max. 40 embert, és az egész nem került volna többe, mint egy sima bográcsos buli, amit máskor is szokott rendezni a család. Egyszerű, flancmentes, vidám és hozzánk illő lett volna, olyan, amiben jól érezzük magunkat, de a famíliát az agyvérzés kerülgette. Egy ESKÜVŐT nem lehet bográcsozva, meg a garázsban, meg egy szimpla ruhában – erre áldozni kell, és hitelt kell felvenni rá (! – az én józan anyám száját ez hagyta el, azt hittem megőrülök) és meghívni X-et, Y-t, és Z-t. Akkor azt mondtuk, hogy jó, viszlát, nincs esküvő, békén lehet minket hagyni. Vettünk két ezüstgyűrűt, felhúztuk egymásra, és annyi. Azóta meg már a lényegét vesztette az egész, néha eszünkbe jut, hogy el kéne menni megesküdni, de valahogy nem érezzük már fontosnak – annyi minden történt velünk, hogy egy bármilyen szertartás nem adna hozzá semmit a kapcsolatunkhoz.

        Kedvelés

      • Az enyém jó volt. Csak azt hívtam meg, akit akartam, a rokonaimmal is jóban vagyok (háromévente egyszer látom őket), anyám és anyósom fizette, ruhát varrattam, tetszett, most is megvan, és próbáltam lazulni. Semmi igények kiszolgálása, semmi lakodalmas rock, csak sok pálinka és jó barátok. Nekem nagyon tetszett. Simán elengedtem a fülem mellett az utólagos egy-két szórványban előforduló megjegyzést a zenével kapcsolatban, mert aki nem azt szereti, még ő is jól érezte magát.

        Kedvelés

      • A miénk is jó volt. Mivel mindent mi fizettünk, nem volt beleszólása senkinek, sem helyszínválasztásba, sem meghívottak listájába (összesen 50), menübe , zenébe, mindent mi intéztünk. Semmi mulatós, semmi lovashintó, úgyhogy lagzira nem is hasonlított annyira… 🙂

        Kedvelés

      • Én gimis koromban szavaltam, meg énekeltem polgári esküvőkön.
        Na, akkor undorodtam meg a nagy felhajtásoktól, meg a külsőséges, giccsparádés, szülők által irányított, NAGY NAPTÓL.
        Mivel nekem kellett fogadnom a párokat, elkérni a gyűrűket is, ezért láttam, hogy 10-ből 9 alkalommal mi van a sok mosoly mögött.
        Tipikus mondatok a pároktól, vagy örömszülőktől:
        Hol az a rohadt gyűrű? Még ennyit sem lehet rád bízni? Tudtam, hogy késni fog az az idióta. Nyugodj meg, vegyél mély levegőt, HISZEN EZ ÉLETED LEGSZEBB NAPJA!
        Kedvenc mondatom egy nagyon ideges menyasszonytól:
        “Esküszöm, ha ezt az egész szart túlélem, akkor leiszom magam, hogy valamitől emlékezetes legyen ÉLETEM LEGSZEBB NAPJA!” Majd bevonultak mosolyogva, szépen végigcsinálták a “szertartást”, meghallgatták tőlem a Koncz Zsuzsa: Jöjj kedvesem c. számot, meg a J. GY. Szerelem c. verset (amiket ők kértek!), és természetesen pezsgőztek is!

        Ugyan hányingerem volt ezektől, de kellett a zsebpénz. Tapasztalatnak kiváló és mély nyomokat hagyó volt!
        Nem is lett később nagy esküvőnk, és senki se szólhatott bele! Még anyámnak sem hagytam, hogy elrontsa, pedig nagyon rajta volt…

        Kedvelés

      • Jaj. Nekünk volt polgári is, egyházi is. A polgárin az anyakönyvvezető teljesen hülyének nézett minket, mert nemhogy felhajtás nem volt, hanem össz-vissz négyen voltunk a kisteremben, mert azért nem kellett fizetni, és a tízperces szertartásért nem is akartunk volna nagytermet. Viszont akinek csak ez van (polgári), az meg akarja adni a módját, csak szerintem is inkább színészi teljesítmény van mögötte. Egy komolyan vehető polgári esküvőn nem voltam még, amire azt mondtam volna, hogy méltó a párhoz.

        Kedvelés

      • Gyöngyi, hasonló cipőben, sőt minket lesajnálva nézegettek, olyan minimálba nyomtuk. Gyakorlatilag nem volt olyan szolgáltatáscsomag, amit kérni tudtunk, mert nem kértünk semmit, csak a jogi minimumot, szintén 4 fő, semmi extra ruházmány és fizimiska, a korábbi gyűrűket húztuk fel újra a protokoll kedvéért, ja és a család kevesebb mint 24 órával előtte kapta a meghívást az azt követő vacsorára, ahol megvendégeltük őket, bár szóhoz jutni is alig tudtak, nemhogy enni. Páran olyan fancsali képet vágtak, mint akinek elvették a játékát. Azonkívül, hogy megúsztuk a trendszerű cécót és járulékait, még az ajándéközönt is elkerültük, mivel emlékszem sokan azon sopánkodtak, hogy még rendesen felöltözni sem tudtak “az alkalomra”, nemhogy ajándékkal készülni. He-he … imádtam azt az estét!

        Kedvelés

      • Igaz, a csoportosítás egy nagyon fontos és hatékony dolog, próbálom alkalmazni.
        Csak akkor ne fitymáljon az, akinek nem luxus, hanem nem fontos az, ami nekem.
        Mert egyből kilóg a lóláb, hogy ez puszta irigység.

        Kedvelés

      • Nem tudom, nekünk sincs autónk, nem iszunk, nem dohányzunk, nincs kacsalábon forgó házunk a nagy hitellel, én mégsem tudom ezt így látni. Egyszerűen nem számolok egy esetleges autó (cigi, pia…) költségeivel, nem is gondolok rá, istenúccse nem érzem azt, hogy most kéne befizetni a kötelező biztosítást, de nincs autónk, ahh, hát akkor elköltöm az árát egy csinos ruhára. És amikor tavaly sokat strandoltunk, nem gondoltam rá, hogy a belépő, a fagyi meg az ugrálóvár a gyerekeknek abból van, hogy nem kell cigarettát vásárolni – soha nem vettem cigit, miért kéne kalkulálnom az árával? Mert más esetleg vesz? Ez kicsit olyan fíling, mint amikor a gyerek megspórolja a cukorkapénzt, hogy másra költhesse. Csakhogy én nem vagyok gyerek, én az anyuka vagyok.
        Mondjuk, az is igaz, hogy engem nem lesnek kigúvadt szemmel, hogy mit mire költök, senki nem bírál meg és senki nem szeretné, hogy nekem rossz legyen.
        Én sem lesek, én sem bírálok (remélem, igyekszem) és én sem szeretném. Néha úgy érzem, nagyon egyszerű vagyok. (szmájli)

        Kedvelés

      • Engem viszont azok fikáznak, akiknek szarabb a jövedelmük, de egy-két autó van a családban. Inkább azt mondom, hogy mennyi marhaságra költenek azok, akiknek felszalad a szemöldökük, ha megtudják, hogy csak úgy elmentünk Barcelonába. Vagy: a hozzám hasonló helyzetű embereknek szinte mind van autójuk, de én másra költök. Ha nem lennék olyan helyzetben, hogy megengedhetném az autót, akkor nem Én úgy fogom fel, hogy van egy keret a közlekedésre (mindenki költ közlekedésre), én azt a pénzt nem költöm autóra, hanem buszbérletre, bicikliszervizre és taxira költöm. Ha nem fizetek hitelt, akkor fizetek lakbért, lakhatásra költenie kell annak, akinek nincs saját ingatlana. Egyszer kiszámoltam: 250 évig kellene fizetni ezt a lakbért, ha hitelrészlet lenne, ennek a lakásnak a piaci ára fejében, kamat nélkül. Ha lemondok a szénsavas üdítőről meg az ásványvízről, annak az árát nyugodtan ellimonádézhatom gyerekestül valami hangulatos helyen.

        Kedvelés

      • Vidéken az autó valóban nélkülözhetetlen – felénk gyakorlatilag semmit sem lehet kezdeni nélküle. Mi a miénket ajándékba kaptuk, a városban alig használjuk, költség elég kevés van vele. Ami nálunk a fő anyagi megterhelést jelenti, az az albérlet-rezsi illetve kaja – erre elég sok elmegy, a kocsi emellett minimális.

        Kedvelés

      • Vidéken nehéz autó nélkül. Nekünk van, olyan is, amit én vezethetnék. Sőt, még jogsim is van, vagy nyolc éve. Mégsem megy. Szivatom magam, tudom, cipeltem a gyereket+babakocsit+táskát a távolságin, mikor még kellett a babakocsi. Most meg gyalogolok, rengeteget. Nincs ebben semmi környezettudatosság. De jobb nekem is éa a világnak is, hogy nem ülök volán mögé.

        Kedvelés

      • Vezetni én sem tudok, mert vak vagyok a fél szememre, és a másikkal se túl sokat látok. Nem lehet jogsim, így nálunk mindig a férjem a sofőr. Többek között emiatt sem költöztünk eddig vissza falura, mivel én ott autó nélkül teljesen a férjemre lennék utalva. Nagyon utálom ezt, mert látom, hogy másoknak az autó mekkora szabadságot ad.

        Kedvelés

  8. “Egy mennyei ebédnél nem kell jobb szeretetkifejezés.” – ezzel nagyon így vagyok magam is, adok és kapok oldalról is. Amúgy is imádok másokkal enni, akárhol. A helyezés meg valahol anno az egyetemen kezdődött és még családtalan életemben élte virágkorát, most kevésbé elérhető, sajnálom is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Nekem is olvasás-írás a munkám. Régebben különös szerencsének tartottam, hogy ehhez sokszor ki se kell mozdulnom hazulról. (Volt-van dolgozószoba, szeparálódás, a fontos könyvek – szóval ideális körülmények.) Aztán egy idő után egyre kevésbé voltam hatékony otthon, elfolyt az idő a kényelemben, ugyanakkor megszűnt a “szabad idő” fogalma is. Hiszen amikor a gyerekekkel játszottam is, gyakran ott motoszkált a lelkiismeret-furdalás a szomszéd szobában folytatásra váró munka miatt. Már rég rászoktam, hogy akkor is elmegyek dolgozni (nekem a könyvtár a második otthonom), ha minden ott van a polcomon, amire szükségem van. Az OSZK rideg puritánsága fegyelmez és inspirál is. És ha este leteszem a “tollat”, akkor az le van téve 🙂
    Hallottam valakiről, akinek a házában van az egyszemélyes vállalkozása irodája, de reggel 8-kor beül a kocsijába, tesz egy kisebb kört, majd megérkezik dolgozni. Délután meg fordítva. (Lehet, hogy Éva blogján biciklire kellett volna ültetnem az embert 🙂 )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Anyósom pont így csinálja. Reggel felöltözik, elsétál a pékhez,hazaér, kávé, reggeli, aztán leül az irodába. Mondjuk ő a napot nem szokta lezárni, olyan este kilenc körül dől ki a munkából.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • te férfi vagy? 🙂
      “Hiszen amikor a gyerekekkel játszottam is, gyakran ott motoszkált a lelkiismeret-furdalás a szomszéd szobában folytatásra váró munka miatt. ”
      emiatt kérdezem, hogy nem említed a házimunkát az otthoni dolgozás kapcsán.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Férfi vagyok, de a házimunkát nem azért nem említettem, mert ismeretlen lenne számomra, hanem mert az nem függ össze ezzel a kérdéssel. A házimunka inkább jó kis legális menekülőút volt a “munka”-munka elől. Egy másik hasznos tevékenység mint alibi…
        Ne kóstolgass 🙂 Tiszta a lelkiismeretem, mi mindig magától értetődő közös feladatként oldottuk meg a háztartást.

        Kedvelés

  10. Amikor 5 év multi-lét után kiszabadultam a “nagyvilágba” (értsd: nem kellett reggeltől délutánig bent ülnöm egy légkondis irodában), a legnagyobb élményem az volt, hogy egy májusi hétfő délelőtt egy kávézóban ücsörögtem. Onnan kajánul felhívtam egy barátomat, aki még a cégnél maradt, hogy találja ki, hol vagyok…Akkor úgy éreztem, nincs nálam boldogabb és szabadabb ember a világon, és nincs annál jobb, mint hétköznap délelőtt bármit csinálni, amit különben este vagy hétvégén szoktak az emberek 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Imádom az ilyen helyeket, leginkább ücsörögni, olvasni, nézni ki a fejemből vagy barátokkal beszélgetni.
    Volt egy év az életemben, ami sok szempontból nehezített pálya volt, és az egyik fő feltöltődésem az volt, hogy heti 2x beültem egy ilyen helyre, az se érdekelt hogy máson kellett spórolnom, hogy ezt megtehessem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Én akad, amikor azért kelek korábban egy órával, hogy igya egy flatwhite-ot munkaidő előtt, reggelivel az egyik kávézóban. Nagyon szeretem olyankor a csendben, az üvegen keresztül bámulni az embereket, ahogy felébred a város, olyan mintha megelőztem volna mindenkit, és hosszabb lenne a napom. Olyankor szoktam elolvasni a posztot is, frissebb is az elmém, jobban el tudok gondolkozni mint délután, vagy este.

    Otthon meg mindig szerettem üldögélni Helyeken, volt hogy olvasgattam, volt hogy inspirációt gyűjtöttem, néha dolgoztam is. Szinte meditatív állapot a körülvevő zajban lenyugodni, hagyni hogy kitisztuljon a fejem, és újra indítani a napi programot.
    Szeretem a könyvesbolti kávézót, ahol csak leveszel valamit a polcról és olvasgatod, anélkül hogy tönkre tennéd vagy feltétlen meg kellene venned.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. nekem az a jutalom. amikor beulok egy kavera, ami pont olyan amilyennek szeretem es nagy ablakok, sok feny. es meg az is jutalom amikor beulok reggelizni egy Asda kajaldajaba, amikor nincs kedvem hazamenni es megenni a szokasos vajas kenyeremet. es a lanyommal is sokat jarok etterembe, mert egy gyerek menu eleg kettonknek es o is, en is utalunk hazajonni ovi utan, inkabb jol erezzuk magunkat mashol. olvasni nem szoktam ott, nem tudok a fenekemen ulni 20-30 percnel tovabb, inkabb csak nezelodom es elvezem amit eszem-iszom. Azt hiszem a boldogsag kulcsa a napfeny es egy finom kave amit nem en fozok es nem nekem kell elmosogatni a bogret. Holnap megyek a baratnomhoz, szuper kavegepe van, es viszem a kekszet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Egy gyerekmenü jó kettőnknek is” – húúú, de irigyellek, én kajára költöm a legtöbbet. Maximalizáltam a limitemet napi 1500 Ft-ban, de ritkán tudom tartani, mert rengeteget zabálok, és csak frisset, minőségit vagyok hajlandó. Irigylem a kollégákat is, akik ezeket a 650 Ft forintos reggel lefagyasztott hetirendelős cuccokat eszik ebédre, mert hát mennyit spórolnak vele…!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • en csak jo minosegut veszek a gyereknek. es azert eleg kettonknek, mert en kb 10kor reggelizem, o meg fel1kor ebedel 😀

        Kedvelés

      • de pl egy jacket potatoe tuna mayo-val tenyleg eleg kettonknek 🙂 es egy felnott adag max 3 font, de az mar salataval. ez a kedvenc kajank a pub-ban, ahol szinten imadunk uldogelni. es ha hetvege van, akkor meg hozzacsapunk egy vanilia fagyit eper szosszal 1 fontert, ami 3 gomboc, tehat boven eleg kettonnek 🙂

        Kedvelés

      • Én kb. fél 11-11 között reggelizem, 1 és kettő között ebédelek, de sajnos ötkor már forgatom a szemeimet, hogy mit lehet enni, ami azért szívás, mert vacsoráznom 7 és 9 között is kell, hiszen 2-kor fekszem, és üres gyomorral nem lehet dolgozni! (Esténként fusik, ugye.) Szóval, kurva sok pénz megy el kajára (ha otthon csinálom, ha készen veszem), de végül is tényleg kevesebbet költök, mint az autósok és a dohányosok, úgyhogy ez azért vigasztaló. 😀

        Kedvelés

      • Életem.
        Utálom ezt a hetirendelős kajákat, pedig kinn dolgozom a prérin, annak is a legszélén. Ide csak a teletál jár, de minek. Adtam nekik egy esélyt, de reménytelen.
        Érzed a kaja ízén, hogy ezer adagban készült, lehetetlen ezer adagot jól fűszerezni, és többnyire az alapanyag sem túl minőségi.
        Vagy főzök, vagy rendelek a jobbfajta helyi erőktől drágáért.
        És inkább egy eszem egy általam összedobott fullos szendvicset (mustrár! Zöldségek! Serrano!) ebédre, mint dobozkaját.

        Kedvelés

  14. Hű, én idegen, nyilvános helyen – és úgy általában asztalnál – nem nagyon tudok dolgozni. Ágyban megy az alkotás, sötétben, éjszaka, csendben, gyertya mellett, egyedül, és fontos, hogy kényelmes legyen a takaró. Természetben szintén jól megy, csak ott ugye a fényviszonyok sokszor gázosak a netbook képernyőjének átlátásához. De “helyen” nem ment még soha a meló, elvonódik a figyelmem, hiszen folyton lesni kell, kirabolnak-e :D.

    (Ja, a wifi nem szempont, hét éve mobilnetes vagyok, két éve egyáltalán nincs vezetékes előfizetésem. Vándor vagyok.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Vannak már Bp-en is közösségi munkahelyek, ahol az a lényeg, hogy nem kell saját irodát fenntartanod, hanem adott időre, adott feladatra (tágyalás, nyomtatás stb) kivehetsz egy dolgozónyi részt. Személyesen még sosem voltam ott, de jól hangzik. http://kaptarbudapest.hu
    Valaki ismeri, hogy milyen?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. A kávéházakban való ücsörgés nekem is nagy kedvencem, Pesten ez a Centrál volt, a munkahelyemmel szemben, gyakran ebédelni is oda jártunk. A szerbeknek erre külön szavuk van, ha jól emlékszem “blej”. A teaházakat is kedvelem. Nyilvános helyen nem mindig tudok dolgozni, ha nagyon rossz vagy hangos a zene, akkor nem megy. Dérynében tudok nagyon jól elleni, ha otthon vagyok, az kvázi az irodám, oda rendelem a futárt, ott találkozom a barátnőkkel.

    Brüsszelben az esős délutánokat vízipipás helyeken töltöttem, almás vagy cseresznyés vízipipával, mentateával (muszlim helyen nincs alkohol), illetve havonta egyszer program volt egy közeli barátnőmmel, hogy elmentünk a hammamba a női napon, és ott a fürdőzés, masszírozás, ledörzsölés után mentateát ittunk és lencselevest ettünk. Nagy reggelizések a Chatelain téren, illetve borbárok még, de az este. És párizsi, amszterdami hétvégék, bejáratott helyekkel. Liverpoolban pedig az Atheneum, az egy intézmény, bár ott wifi nincs, de valódi klub, és a kandalló előtt üldögélve lehet újságot olvasni, teázni, enni, többi klubtaggal beszélgetni, szuper na.

    Engem a repterek is nagyon ki tudnak kapcsolni, nyugisan dolgozok. A legjobban viszont a vonatokat szeretem, inkább nagy sebességű vonat, mint repülő, elképesztő mennyiségű munkát el tudok végezni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Amszterdam: van egy biopiac a Noordmarkton (Noordermarkt, Jordaan, Amsterdam, Saturdays from 9h-15h), ha csatorna bal oldalán sétálsz oda az Anna Frank háztól jövet, akkor van egy vegetáriánus kávézó, nagyon jó hangulata van a Noordmarkthoz nagyon közel. A piacon is lehet isteni kajákat kapni. Szintén a piachoz közel van egy bolt ami egyben mini házi befőző és szárító üzem is. Úgy hívják, hogy Delicious Food (Westerstraat 24 – 1015 MJ Amsterdam – T. 020 320 30 70 Open: Monday-Saturday.) Abban a negyedben rengeteg kis kávézó, teázó, bisztró van, a legtöbb jó minőségű dolgokat árul.

        Párizs: a Café de 2 Moulins-ban dolgozott Amélie (15 rue Lepic, 18. arr.), ha a Louvre után be akarsz ülni valahová a közelben, akkor Cafés Verlet (256 rue Saint-Honoré, 1. arr.), La Caféotheque (52 rue de l’Hotel de Ville, 4. arr.), a kedvencem a Coutume Café, ahol van egy steampunk kávéfőzőgép ami egy nap alatt csöpög le, egészen egzotikus kávéfőzési módokkal dolgoznak és persze látványnak sem utolsó, sokak szerint a legjobb kávét itt főzik Párizsban (47 rue du Babylon, 7. arr.).

        Kedvelés

  18. A Helyek szerves részei az utazásaimnak. Órákig tudok bámészkodni ilyenkor. 4 hónapon át minkanélküli voltam, és gyakran ilyen helyeken múlattam a délelőttöt. Nagyon inspirálóak, ha le voltam lombozódva, itt legtöbbször sikerült emernek éreznem magam ismét. Most, hogy újra dolgozom, nem fér az időmbe, maradnak a Váci út környéki láncok: Pull&Tams, Expresso, Frey, stb, irodaépületek földszintjén – hát nem épp az Eco Café…. – viszont egész jó kávét mérnek:) Arra gondoltam, néha csak azért korábban fogok kelni, hogy valamelyik elérhető távolságban található kedvencem felkeressem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. A délelőtti és a délutáni órám között kimentem a Károlyi-kertbe kötelezőt olvasni – annyira nem volt kedvem a szokásos könyvtárakhoz vagy a Gólyavárhoz ilyen tavaszi időben, és már gyerekként is annyira szerettem azt játszani, hogy beteg vagyok és friss levegőre van szükségem… (most ténylegesen beteg vagyok – két évente ha beteg vagyok általában, most három héten belül másodszor – ki vagyok merülve, na) – hiányozni fognak a diákévek, amikor vagyok annyira szabad, hogy mindezt meg tudjam tenni. És annyira jólesik.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nekem a Károlyi kert az első szerelem helye. meg a társasági életé iskola (gimnázium) után. A “műcsöves” barátom ott szokott visszaöltözni konszolidáltba Piramis-koncert után, mielőtt hazajött a koleszba.

        Kedvelés

  20. Egyetlen helyre járok elmélkedni, mert ott tökéletes nyugalom van, a könyvtárba. Ott néha több ötlet jut eszembe mint itthon a gép előtt. A vidéki megyeszékhelyen kevés jó hely van.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem tudom, melyik megyeszékhely, de nekem a tatabányai kiskönyvtár ilyen. Gyermekkori és bakfiskori énem szentélye, kétszer is majdnem bezárt a könyvtáros néni, olyan elmerülten olvastam egy sarokban.

      Mostanában a Hely a Cserpes Tejivó. Tavaszi reggeli fény, siető emberek az utcán, kakaó szívószállal, ingyen wifi mobilról, metróújság. Lábnyújtóztatás. Régen nem engedtem meg magamnak efféléket. Most már havonta kétszer járok kozmetikushoz, s élményszámba megy a kényeztetés. Fentebb kerül tőle járás közben a fejem. Alig várom a nyarat, hogy hetente egyszer megint be-betérjek a BioHairbe rozmaringos samponos hajmosásra szárítás nélkül, hogy aztán a sisak alatt szárítsa meg a menetszél.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  21. “Úgy élt, mint egy mai fiatal értelmiségi: kávéházban biliárdozott szabad idejében, és a Váci utcán csatangolt föl-alá. És írni sem a szűrös-gubás embereknek írt, hanem elsődlegesen a városi közönségnek.”
    Margócsy István Petőfi Sándorról

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Visszajelzés: mitől más? | csak az olvassa — én szóltam

Hozzászólás a(z) sista bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .