Mit szóltok a projekthez? Valóságos karthauzi lettem, egy kemény hétre, nem írtam, csak ötleteket, abból mondjuk sokat, meg szerkesztgettem a versenyzők írásait (alig kellett!), meg kommentben bólogattam nyökögve.
Jaj, erről el kell mesélnem Szilfa történetét a bakonybeli csendtáborról, te, majd meséld el jobban, konfabulálok. Ilyen meditáció, elmetisztítás. Természet, minden. Személyiségformáló. Lelki méregtelenítés.
Amíg nem érkezik látogatóba a tábortárs felesége kurvanagy béemvével. Bele is tolat hősnőnk szerény pözsójába (jó, tudom, de írnom kell valamit!), aki erre vörös fejjel hápog. Némán. Felhívja apjukot is, és a telefonba is tátog. Ketyegnek az (akkor még) westel percei. Dühös. De a csendtábor, az csendtábor! Baszhatná az ötnapos csendjét.
Így volt, Szilfa? Vagy mi a poén?
Szóval nem úszhatók meg a helyzetek csak attól, hogy luxusmódra (garázsezotéria!) kussolunk egy kicsit. Tud ez olyan lenni, mint finnyásan tavalybarnultnak nevezni azt, aki cigány. Ugyanazzal a torz lelkülettel, csak még gúnyosan is.
Nem a szó a gond.
Levontam a tanulságot jól, látjátok?
Befogtam pörös számat, ennek nincsen tanulsága: iszonyúan tolok korrektúrát és fordítást, meg papírok után rohangálok, készülök a szerdai hagyatéki tárgyalásra, élvezem ügyvédem okosságát és ő az enyémet, én aztán ráérek, és én imádom a jogot, mert értem, mint a matekpéldát, nekem olyan egy tárgyalóterem, mintha premierre mennék (–> művész úr). Ja, el ne felejtsem, igazam is van, nem valami csűrés-csavarás. Leverjük, akinek van pofája sok tízmilliós kicsikart ingatlanvagyon birtokában, ördögi érzelmi zsarolás és pletykahadjárat után, beteg apjára rá se bagózva attól követelni milliókat, akinek kettő és fél, illetve négy és fél év jutott az apjából.
Többet is alszom, meg valamivel jobb anyja vagyok a gyerekeimnek, mint szoktam, egy élmény. Teregetek is, ilyenek. Hosszasan diavetítek. Voltunk Vértesszőlősön.
Furcsa most újra írni.
Jó volt. Előbújtak olvasók, meg írtak nekem privát olyanok, akikről nem tudtam, hogy olvasnak. Hogy ez jó hét volt, nagyon jó. És ráadásul egy kommentelőnap.
Köszönöm a szerzőknek, mind a hét fejüket megsimogatom, köszönöm a türelmüket, mert van, aki szeptemberben küldte el az írását. És hálás vagyok a kommentelőknek, hogy ilyen színvonalú, amellett derűs beszélgetéseket csiholtak a bejegyzések szikrájából. Ú.
*
Na, a mai:
azt mondja képviselőné,
Aki egynél többször elvált, az a semmiből sem tanul kategória.
Férfiakra mondja egyébként, az esküvős poszt alatt. A hatvan évesen negyedszer nősülőkre.
Ne már.
Én értem, hogy a férfiak hatalmi okokból könnyedén mennek el meg újítanak be, és nem velük marad a gyerek. Úgy könnyű fickándozni.
No de a válás, az valami kudarc vagy szégyen, és csak ifjúkori botlásként elfogadható? És egyformák vajon a tévedés-partnerek? Nem lehetnek különböző tévedések? Az élet maga tévedéssorozat, és akkor még ezek a viccesebb emberek, akikkel barátkozni érdemes. Mint Blaci. Vagy én. Vagy árnika. Az isten óvjon a mindig jól döntőktől. Az önelégültségüktől, meg attól, hogy nem vállalnak kockázatot, és megvetik, aki igen. Biztos levendula is van a szekrényükben, és kisdobos korukban betelt mindig a takarékbélyegalbumuk.
Ha egyetértünk abban, márpedig én ilyen skandinávul gondolom, hogy a kapcsolatok, mármint nem ez a sóvárgó törleszkedés, a vegyenmárelvalaki, adjonértelmetalétemnek, hanem érett, önálló, felelős emberek figyelmes összetalálkozásai, azok bizonyos (változó) időtartamra vannak kalibrálva, ez az időtartam, ez az ő csendes titkuk és lényegük, és erre volna jó odafigyelni, mert azon túl együtt maradni minimum fölösleges, de leginkább romboló, valamint tudjuk azt is a bemeneti oldalon, hogy társadalmilag mennyivel kedvezőbb házasságban élni, mint nem, akkor mi ez az ítélkezés? Az válik el, akárhányadszor, aki szembe tud nézni azzal, hogy ez se jött be. És nem, leginkább nem jön be, vagy egy egész életre nem jön be. Ki hiszi el úgy általában, hogy aki nem válik el, az okvetlen azért nem teszi, mert jól döntött?
Jaj, annyi minden lehet. Az egyik nőnél benézte ezt, a másiknál azt. Igen, ötvenkét évesen jön rá, hogy nem így kellett volna élni. Előbb felnevelte a két gyerekét, és aztán nem csak mondta, valóban elvált. Fiatalon még másért látta értelmesnek a házasságot. Idős korban már a nyugalmat kereste a házasságban. A gyerekek köré gondolta jónak a házasságot, miközben neki igazából nem való. Érzelmi hévből házasodott, majd amikor bizonyos lett, hogy ebből nem gazdálkodható ki egy teljes életnyi monogámia, akkor ezt fel tudta ismerni. Az első a szülői házból volt szabadulás — szomorú és rendszerszintű okai vannak, hogy sokaknak ez a kitörés –, vagy tévedés volt mint választás, és ezt be is látták hamar mindketten — ez nem kudarc. A másikban minden, de minden jó volt, csak jött egy krízis, személyiségváltozással, és azt már nem bírták el. Esetleg tőle vált el a második, mert beleszeretett valakibe, és hitelesebbnek gondolta azzal élni, akit szeret.
A többiek, akik ezt nem képesek belátni, holtig szívnak.
Az képzeli kudarcnak a válást, aki a házasságot eredeti patriarchális értelmében, párás szemmel öncélnak, megállapodásnak, az élet beteljesülésének, biztonságnak tekinti. Mindez pedig valójában sose volt, az ilyen szép szövegekkel csak elmaszatolták, megcukrozták a gazdaságilag kötő, kényszerítő erejét. Így a kevés válás történetileg sem más, mint kivétel a siralmas együttmaradási adatok közül. Ma már megmutatkozik, hogy az emberek, ha azt tehetik, amit igazán szeretnének, mit tesznek. Nem annyira házasodnak, kevesebb gyereket vállalnak, jobban elmélyednek a szabadidőben, meg merik élni, ha másfajta a szexualitásuk, és sokkal gyakrabban válnak el.
Nem könnyű elváltnak lenni, mert nehézzé tették ebben a képmutató világban, de házasságban élni sem könnyű. Semmi baj azzal, aki több, hosszabb kapcsolatban él élete során, és ugyanígy semmi baj azzal, aki ezeket meg is pecsételi házassággal, ami nem más, mint polgárjogi szerződés. Csak akkor van válság, ha nagyon hitt a holtomiglanban. Ha illúziói voltak, és bepánikol, amikor meglátja a valóságot.
Aki a holtomiglan miatt összeszorítja a fogát, annak nagy erőkkel kell aztán magyaráznia élete végén, hogy de így volt szép. Mi kitartottunk, Lajosom meg én. Egy roncs lettem, de kitartottunk, mert Együtt Maradni, Aranylakodalmat Ülni, (Más Garnitúrából Való) Bútordarabként Létezni Egy Szobában, Egymás Szemébe Hazudni a Legfőbb Cél. Ír rólunk a kerületi újság. A mi szép, hosszú házasságunkról. Ahol én szemet hunytam, kibírtam, már vágyaim sem voltak, funkció lettem, akinek a tepsiben sült krumpli a horizont, te meg ki tudja, hol jártál és mire vágytál, és elhúzódtál, és gyanúsan sokat szereltél a kert végében, ha nem üzleti úton voltál épp.
A válás, ha lehántjuk ezt a sok csúszós-cukros réteget, simán szerződésbontás: ha eltávolodtunk, ha megváltozott a boldogulásom iránya, ha már nem az vagyok, aki egy nagy igen volt rád, akkor az nem házasság — felbontom. És tiszteletben tartom, ha a tiéd változott meg, ha már csak vergődnél, hazudnál. Épp mert érzelmileg sem kényszeríthető, zsarolható senki, akkor sem, ha szebb vagy előnyösebb lenne (nekem), ha “kitartana”. És mert jót akarok a másiknak, nem mérgezett éveket, tisztelem, ha neki velem már nem jó. Nem képmutatóan könnyes szemekkel mondom, miután évekig leszartam őt és baltával rongáltam az örömöt, a bizalmat, hogy eldobsz? már nem kellek? hát az eskü? a gyerekek? a ház?
Aki válik, márpedig minden második pár válik, és a többiek sem különösebben Philemon és Baucis, inkább a gravitáció biztonságával maradnak szorosan egymáshoz préselődve a gödör fenekén, tehát: aki válik, az váljon el időben és szépen, a játszmák, a függés előtt, hogy ne menjen bele tönkre, a kényszer frusztrációjában ne gyűlölje a másikat és ne gyűlöltesse meg magát. Figyeljen és lépjen, hogy lehessen még élete, másfajta. Vagy éljen külön egy kicsit. Akárhogy is, legyen kulturált és gondos szülő, találkozzon az exszel, a válás, a különlét ne gyilkos sohatöbbé legyen.
És ha ezt nem tudja meglépni, akkor legyen olyan becsületes, hogy kimondja: a házasságom, az illúzióim rabja vagyok, azért maradok.
Nem tudok megengedni magamnak egy másik lakást, albérletet.
De ne hazudozzunk már.
Aki így gondol a házasságára, annak, paradox módon, erősebb a házassága, mert nem fél a végső kérdésektől, nem az üres keretekben van bizodalma, hanem a működésben. Tudja, az üres keret nem tart meg. Nem is annak dől így.
csak az olvassa. én szóltam 
Szerintem a több házassággal önmagában nincs gond. Alapvetően miért ne lehetne, hogy valaki minden alkalommal komolyan hosszú időre tervezett és akarta, hitt, szerette, de aztán mégsem bizonyult tartósnak a dolog?
Van viszont az a sokszor nősülős kategória, akitől a hideg kiráz. Aki gőggel beszél az egészről és egy olyan fajta önhittséggel, mint ha ő maga egy csodálatos alfahím lenne, aki után kapkodnak a nők. Aki úgy emlegeti a volt házasságait, hogy “és akkor ÉN elvettem őt”, “ÉN megajándékoztam egy gyermekkel”, “felvállaltam”, és így tovább. A házasságaiból valószínűleg menekültek a nők, mert ennyi ego 200 négyzetméteren is bajosan fér el, de pláne ez a rengeteg leereszkedés és áldozat, amit ő megtett és vállalt. Na az ilyen elmegy a jó kurva anyjába….
Az ilyeneknek nem kunszt hatvanhatszor sem kiállni és kimondani az igent: hát neki tapsol a vendégsereg, ő a dalia. Sőt, milyen jóságos, hogy bár már volt négy esküvője, az ötödik felesége kedvéért is hajlandó a ceremóniára, a galamb eregetésre (szép kifejezés, múlt héten tanultam 😉 ) – még őt dícsérik érte, milyen figyelmes! Ő könnyen házasságpárti, hát ő a szokásos kényelmét várja a dologtól és gyanítom egyszer sem ő kezdeményezte a válást és a kapcsolatból való kilépést, hanem a feleségei…. Az ilyentől fussunk messzire, amint felismertük ékes járásáról!
(Olvasok itt fél szemmel a sok minden közöpette és csúcs volt a vendégposztok hete, csak hozzányikkanni nem bírtam már sajnos. De vagyok, nyomokban!)
KedvelésKedvelés
Épp mint az exem (akiről a vendégposztban írtam). Négy felesége volt, de körülbelül annyi volt neki a házasság, ahogy az én kezemet is “megkérte”.
– Elvegyelek? X.-nek hisztizett az anyja, elvettem. Y addig nyígott, amíg elvettem. Eggyel több vagy kevesebb, nem mindegy már? (sic!)
Ez a “jól van bazdmeg, ha neked ennyire fontos, akkor kit érdekel, nekem úgyis mindegy” hozzáállás. Odaadja neked a születési anyakönyvi kivonatát, hogy intézd el, ha annyira fontos.
Később, válás után meg úgy beszél ezekről a házasságokról, mintha az érintett a világon mindent neki köszönhetne. “Kilógott a segge a gatyából, de én elvettem és fedelet raktam a feje fölé.” “Én csináltam belőle színésznőt. Mit színésznőt, nőt is.” Sorolhatnám.
Ja, mindenkivel építeni/venni közös lakást, amit a váláskor nagyvonalúan ott hagyni, hogy aztán ezt fel lehessen hánytorgatni később minden adandó alkalommal. Hogy én bezzeg albérletbe mentem, nem kértem egy fillért se.
Meg ilyenek.
Egyébként meggyőződésem, hogy válni is tudni kell. Méltósággal, csöndben, nyíltan, kommunikálva, főleg, ha gyerek van. Lehet, hogy hülyén hangzik, de azért is mertem gyereket szülni a férjemnek, mert tudom, hogy tőle elválni is könnyű és korrekt lenne, a gyerek meg nem szenvedne kárt vagy hiányt semmiben (csak azt a minimumot, amit egy válás mindenképp okoz).
KedvelésKedvelés
Az én férjem anno nagyon meglepődött, mikor a gyerekpszichológus azt mondta, hogy a rossz, feszültséggel terhes kapcsolatnál sokkal élhetőbb egy gyerek számára, ha ki vannak mondva a dolgok, és az idő meg a tér meg van osztva a szülők között. Ha már nincs szeretet és egyetértés, jobb külön, vagy ha nem külön, a gyerekkel közölve, hogy mi miért történik. És akkor nem teszünk rá nagy terheket. Mondjuk ezt nem próbáltuk ki, de ha oda jutottunk volna szerintem is megkönnyebbültek volna a gyerekek.
KedvelésKedvelés
A válás és gyerek kérdése nagyon izgalmas téma. Ugyan elvi szinten nagyon egyetértek, egyet szeretnék érteni azzal, hogy a gyereknek jobb a válás, pláne a szép válás, mint a zűrös vagy kiüresedett együtt maradás, de félek ez nem ilyen egyszerű.
A közvetlen környezetünkben (gyerekek osztálytársai) volt 2 testvérpár, akikkel viszonylag sokszor találkoztunk. Aztán valahogy azt vettük észre, hogy csendesebb, zárkózottabb lett (sokkal!) az egyik testvérpárból az idősebbik gyerek, a kisebbik meglepően agresszív, a másik testvérpár mindkét tagja folyton sápadtnak és szótlannak tűnt. Utólag derült ki (jó egy évvel később), hogy közben a szülők nagy egyetértésben elváltak, megosztva az időt nevelik a gyerekeket. Nekünk kívülről nem is tűnt fel a válás egyik esetben sem, mert csomószor együtt láttuk a szülőket a gyerekekkel.
És mégis, időben teljesen egybeesik mindkét esetben a gyerekek elcsendesedése, változása a válással magával. Ráadásul egyértelműen nem múló dolog.
Más kérdés a bántalmazó kapcsolat, akkor persze, a gyereknek is jobb, de akik előtte is normálisak egymással, és utána is azok maradnak, ott attól még sajnos a gyerekeknek nem mindegy hogy elválnak-e a szüleik.
KedvelésKedvelés
Én ezt értem, csak nem tudjuk, mi van mögötte. Hogy nyílt kártyákkal játszottak-e, vagy a nyilvánosság előtt rendes pár otthon azért megadta a módját… nem tudjuk. Én már nem nagyon szoktam látszatra ítélni, mert sokszor rápacsáltam.
KedvelésKedvelés
Persze, hogy nem tudjuk, igazad van. De mégis, azt állítani, hogy a gyereknek is jobb éppen úgy normarendszert teremt, mint azt mondani, hogy a gyerek mind megsínylik. Valahol elfogadhatóbb nekem, hogy igen, többnyire/néha/esetenként a gyereknek rosszabb ha a szülők elválnak, bármennyire is igyekeznek kulturáltan intézni. De ettől még a szülőknek lehet jobb, és nekik is végülis csak az egy életük van, legalábbis itt és most mindenesetre. Tehát ha a gyerek elbizonytalanodása, nehezebb időszaka dacára úgy látják jónak, hogy külön jobb lenne, akkor miért ne.
Egy barátnőm azt mondta, hogy ő azért nem tudta elfogadni sokáig a szülei válását, mert sosem veszekedtek, sem válás előtt, sem később. Lehet, hogy a “balhézásnak” is van előnye, létjogosultsága. Nem tudom.
KedvelésKedvelés
Magánvélemény: szerintem a gyerekeknek nem a válás ténye, hanem a szülők egymástól való eltávolodása jelent problémát, ehhez képest a külön élés már kisebb gond, bár nyilván további probléma lehet. Az lehet kérdés, hogy a különköltözés illetve az együtt maradás (vitákkal, marakodással, szeretetlenséggel) a rosszabb a gyerekeknek, de az alapprobléma mindkét esetben adott.
KedvelésKedvelés
“Lehet, hogy hülyén hangzik, de azért is mertem gyereket szülni a férjemnek, mert tudom, hogy tőle elválni is könnyű és korrekt lenne, a gyerek meg nem szenvedne kárt vagy hiányt semmiben”
Nem hangzik hülyén, nagyon fontos gondolat, pontosan így látom én is!
KedvelésKedvelés
A segítő szakmában az elvált szülők gyerekeiként felnőtt embereket úgy kezelik, mint akik már átéltek egy válást. Ha netán elválnak, az nekik a második lesz… ezek szerint.
KedvelésKedvelés
Az exem egy közös ismerősünken mondta, miután szétváltunk : csak azt sajnálja, hogy nem ajándékozott meg egy gyerekkel. Azóta is zokogok, hogy nem 😀
KedvelésKedvelés
“Ajándékozott” – bruhha… Ez is sokatmondó… Nem biztos, hogy ajándéknak hívná, ha neki kéne kihordani és megszülni. Az ő része a gyerekcsinálásból tényleg ajándék… neki.
KedvelésKedvelés
Én úgy értelmeztem (lehet, hogy félre?) hogy aki többször _elvált_ = azaz nem ott a baj, hogy szépen elengedik a már nem jó kapcsolatot, hanem miért kell, miért olyan fontos újra meg újra a papír és az oltár.
KedvelésKedvelés
Nekem is ez billeg.
Nekem a házasságkötésben benne van az “életre szól”, vagy legalábbis, hogy így gondolják, tervezik abban a pillanatban. Akinél ez már többször befuccsol, az is lehet szerelmes, lehet klassz kapcsolata, de miért gondolja, hogy negyedszer már végleges lesz?
Pláne sokadik egyházi esküvőnél. Ez nekem, gyakorló ateistának, egész bizarr.
KedvelésKedvelés
“Pláne sokadik egyházi esküvőnél. Ez nekem, gyakorló ateistának, egész bizarr.”
Nekem is, pláne amilyen őrült macerával jár az előző érvénytelenítése! Érthetetlen számomra is, sokadszorra, több tapasztalattal, minek az egész cécó?
KedvelésKedvelés
Egyházi esküvőből nem lehet sokadik, csak egyetlen. Az egyház a válást sem ismeri el, az elváltak, akiknek templomi esküvőjük is volt, Isten színe előtt még mindig házasok. “Amit Isten összekötött, azt ember szét nem választhatja.”
KedvelésKedvelés
Több embert is ismerek, akiknek egyházi (katolikusok) válása is volt. Hogy utána volt-e ismét egyházi esküvő, nem tudom.
KedvelésKedvelés
Katolikusok nem válnak, mert a katolikus házasságkötéskor a házasság szentségét a két fél kiszolgáltatja egymásnak és akkor kész, vége, azt visszaszívni nem lehet. Azt lehet megkérdőjelezni, hogy valóban kiszolgáltatódott-e ez a szentség, mert ha nem, akkor érvénytelen az esküvő. Pl, ha az egyik fél hazudott, avagy kényszerből cselekedett, avagy nem “fogadja el a gyermekeket, akivel Isten megajándékozza a házasságot” – bármit jelentsen is ez és még van pár meghatározott kategória. Ha megvan az indok, akkor a Vatikántól kell kérvényezni és érvénytelenítik és utána lehet házasodni “igaziból”, nem “ismét”, mert ugye az első esküvő valójában – egyházjogilag – meg sem történt.
Szerintem nagyon gáz a másik szemébe mondani sok év után, hogy bocs, soha nem szerettelek és gondoltam komolyan a dolgot, de ez csak privát véleményem. Megjegyzem, én oldszkúl szentségi házasságban élek.
A protestáns egyházakban általában lehet válni, kivéve néhány fundamentalista kisegyházat. Természetesen polgárilag ettől függetlenül bárki elválhat.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, nem vagyok katolikus, csak azt tudom, hogy ismerek olyan katolikusokat, akiknek egyházilag érvénytelenítették a válását. Nem tudom, hogy hívják ezt, de megtörtént.
KedvelésKedvelés
“nagyon gáz a másik szemébe mondani sok év után, hogy bocs, soha nem szerettelek és gondoltam komolyan a dolgot” — nem ezt értem én itt a váláson, gondolhatta komolyan is, vagy történhet más is, nem ilyen árulást jelent.
KedvelésKedvelés
csakazolvassa:
Tudom, hogy te nem, de a katolikus házasság érvénytelenítésének ez a feltétele, meg kell tagadni a házasság létrejövetelének az alapját. Blacinak írtam válaszként, hogyha lát egy embertől két nagy katolikus egyházi esküvőt, akkor tudja, hogy ez áll mögötte.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy ez áll mögötte, nekem, nem-vallásosnak ezek olyan apróságok(nak tűnnek). Mint mikor a jogász azt mondja, hogy “ha és amennyiben”. Én meg nem tudom, mi a különbség a ha és az amennyiben között a jogi nyelvezetben, talán sejtek valamit.
KedvelésKedvelés
Ne:
http://www.nyest.hu/hirek/ha-es-amennyiben-ez-helyes
“abban az esetben” és “ha egyáltalán”
KedvelésKedvelés
Hát, bikkfa ez (nekem) így is, úgy is, csak az igazi legalább meleget ad.
KedvelésKedvelés
Nem bikkfa, nyelvészet!
KedvelésKedvelés
Jóvanna, egy egyszerű agrármérnöknek ez magas 😉
KedvelésKedvelés
Én voltam már tanú egyházi esküvő érvénytelenítésénél, nagyon rossz volt, de tiszta szívvel tudtam mondani, hogy tényleg nem köttetett meg, mert sem jól megfontolva, sem felnőtt fejjel kimondva nem volt. Egyszerűen az egyik félnek fogalma sem volt, hogy mit vállalt, annyira gyerek volt. persze mondtuk már ezt akkor is, de hát a szerelem, ugye…
KedvelésKedvelés
Nem minden egyházi esküvő katolikus 🙂
Protestáns egyházakban meg van válás. Vagy ha csak az egyik fél katolikus, akkor is.
KedvelésKedvelés
zsidoknal is van egyhazi valas
KedvelésKedvelés
Protestánsok nem “kötnek” házasságot, és nem választanak. Egyszerűen megáldják azt a polgári aktust, amit a békebíró, vagy miféle elvégzett. Az ember nem az egyháznak esküszik, hanem az Istennek, ha az esküjét nem tartja meg, az Istenen kívül másnak nem is tartozik felelősséggel. Nem is egymásnak esküsznek örök hűséget, ahogy a közhely tartja, hanem Istennek. Az egyház szolgája, a lelkész nem kérdőjelezheti meg, hogy az ember az Istennel mit és hogyan rendez. Az az emberre és az Istenre tartozik.
KedvelésKedvelés
egészen kicsi korom óta azt gondolom, hogy a házasság intézménye mint olyan, egy nagy átbaszás a nők számára. emlékszem mikor kicsi voltam, hogy mennyire irtóztam attól ahogy a menyasszonyok viselkedtek. megalázónak éreztem ahogy örömködnek attól, hogy most már akkor vidám rabszolgák lehetnek, társadalmi státusszal. még most is érzem ennek az indulatát, hogy nekem ez nem kell. (később még arra is jutottam, hogy a házasság egy eléggé gáz előjog.) a házasság papírforma szerinti keretrendszere szerintem egy nagy szar, hogy precíz legyek. akinek a hagyományos formában tényleg bejön, szerintem az a szerencsés véletlen és nekem is vannak olyan barátaim akiknél eddig láthatóan működik, nem állítom hogy lehetetlen.
nagyon tetszik a poszt és ahogy írsz a válásról, meg a holtomiglan álszentségéről és kíméletlenségéről, azzal együtt, hogy sok olyan válást is látok ami valójában leginkább menekülésnek tűnik a saját magunkkal való szembenézés elől.
én totál élvezem, hogy nem régebben élek, hogy akkora szabadság van már ami van, és ami nem volt a nőknek soha még korábban, és lázítom a gyerekeimet, hogy törjék a kereteket, hogy merjenek akarni mást, bármit is, csak igen, figyeljenek oda, hogy valójában mire vágynak és igen, ne hazudozzunk már. annyira jó és élő dolgok ezek!
nagyon jó volt a vendégposzt hét szerintem is.
KedvelésKedvelés
Bizony-bizony. Azt hiszem, a mi válásunkban is lett volna egy nagy adag nem szembenézés magunkkal, ezért adtunk még időt neki.
KedvelésKedvelés
Én azt hiszem, hogy a válás nem csak patriarchális megközelítésben kudarc. Akik úgy képzelték, hogy majd együtt eveznek az élet tengerén, hátukat egymásnak vetve, szorosan kézen fogva, azoknak is kudarc, hogy nem sikerült. Akkor is, ha évek múltán is meg vannak győződve arról, hogy jól döntöttek, szomorúság lehet, hogy nem sikerült.
KedvelésKedvelés
“szomorúság lehet, hogy nem sikerült.”
Igen, az. Jobb kilépni, mindenkinek jobb, hogy külön vagyunk, de azért veszteség, kudarc, szomorú.
KedvelésKedvelés
Az elképzelés, hogy az élet tengerén, hátunkat egymásnak vetve, biztosan, MERT megígértük, az patriarchális illúzió. Nem számol fontos emberi, életbeli jelenségekkel. Pedig tanulhatnánk mások példáiból. A kudarca szükségszerű és reális. Aki nagyon komolyan gondolta, az sokszor nehezen engedi el, és nem is csak azért, mert számára kudarc,inkább amiatt, ahogy a környezet rá tekint.
KedvelésKedvelés
Pedig a nagyszüleim ilyenek. Meg a sok barátjuk, ismerősük és üzletfelük. Szerintem bármilyen megállapítás, ami itt születik a blogon, házassággal vagy életformával kapcsolatban, egy bizonyos társadalmi réteg és IQ-szint alatt nem működik. Van, aki annyira egyszerű, hogy meg se látja, hogy neki rossz, és él benne, nem betegen 50-60 évet.
KedvelésKedvelés
Én is hittem benne, hogy nekünk sikerülhet. Miért ne lehetnénk a kevés kivétel egyike? Nagyszüleim jó példáját látva erre gondoltam, mi nem fogunk elválni,hiszen annyi rossz dolgon keresztül mentünk már együtt. Na és persze a társadalmi elvárások. Rossz elváltnak lenni, azóta olyan furcsa szégyen van bennem, ha pl az oviba,boltba megyek, hogy biztos tudják és mit gondolnak. Ha meg szóba kerül,akkor magyarázkodás…orvosnál pl, apuka fogja meg a gyereket…ja hát nem apuka..kínos. Ezek a történetek is megérnének egy bejegyzést. Mikor először mentünk fagyizni a párom kisfiával és a kiszolgáló hölgy végig darálta a gyereknek, hogy apa meg anya és kistesó, jaj de jó,gyerek meg csak nézett..
KedvelésKedvelés
“akkor magyarázkodás…orvosnál pl, apuka fogja meg a gyereket…ja hát nem apuka..kínos.”
Én idegenre simán ráhagyok bármit, nem mindegy mit gondol, mikor valószínűleg úgysem látom többet? Például a fiaimat rendszeresen lánynak nézték kiskorukban. Sosem javítottam ki, hogy “de hát kérem szépen ő fiú”, lazán bezsebeltem a “de szép kislány”-os bókokat! 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, jobb ráhagyni,de azért nekem ez gáz,talán mert még friss a dolog.
KedvelésKedvelés
Az én nevelőapám röhögve szokta mesélni, hogy milyen vicces volt, amikor szülői értekezleten Xapukának szólították.
KedvelésKedvelés
képviselőné mondatán szemem megpihent. percekig. nem tanultam volna? persze, hogy beindítottam azonnal az önmarcangoló manóimat.
mit is kell tanulnom?
miközben házas vagyok?
és mit kell tanulnom, amikor elváltam?
és amikor úgy döntöttem újra házasodom – ebből is feltétlenül kerekednie kell valamiféle tanulságnak?
nem. ez nem megy. mert az élet, – meg a kurva nagy kudarcok, a mélyrepülések, válságok, magány és depresszió: mindeközben azt mondani, hogy tanulj belőle! vonj le belőle következtetést, ha lehetséges végső következtetést és aztán újra nem követed el ugyanazt a hibát- az pont nem ez.
nem ilyen egyszerű. hiszen, nem követtem el (sem én, sem pedig a többiek akik sokszor házasodnak) újra, ugyanazt a hibát.
mert az akkor az volt. most meg ez van. a kettőt csak az köti össze, hogy én vagyok benne nyakig. magányosan, depressziósan, önmarcangolva.
meg azt is gondolom, hogy értem képviselőnét. hogy miért írta ezt le. egyrészt semmiféle számonkérés nem volt benne. másrészt csippetnyi tanári hévvel mondta: vannak bizonyos dolgok, amiből tanulnunk kell, különben oda minden értelme annak, amit nap, mint nap szajkózunk.
mondjuk tőlem rohadt távol el ez. amikor a gyerekem átvág a palánkon valami tündérmesével, hogy miért nem ért haza és miért nem ott volt és miért nem tanult és miért puskázott és stb. stb. akkor beszélgetni szoktunk. jó hosszan. (oké, nem mindig, mert szaranya vagyok) hogy akkor ez mi volt? mi történt a napokban? mi zavarta őt? mi engem? (tök más dolgokról beszélgetünk, mint ami miatt elkezdtük) ezért aztán menet közben ez a számonkérő vonal teljesen elsikkad és az utolsó ami eszembe jut (a zuram szokta eszembe juttatni), hogy akkor most tanult belőle? ugye? jól megbüntetted? akkor tanul belőle a büdös kölyök! meg kell büntetni!
na nem. itt ez a pont ahol képviselőné el is határolódik saját mondatától.
büntetni baromság.
(sok konfliktusom van ebből, megosztó személyiség vagyok bla bla bla, de itt, ezen a blogon kijelentem: a házi feladat és felszerelés hiány miatti büntetés (egyes! e-naplóban, teljes, egész érdemjegy – benne van a nevében: megérdemelte. érdem-jegy)
baromság, nem értek vele egyet.
(húúú. ez jól esett. leírtam.)
problémákat kell megoldani. elemezni a helyzetet. meg kapcsolatban maradni a gyerekkel. társsal, szeretővel, baráttal. ha pedig nincs kapcsolat akkor már régen rossz minden.
el kell akkor válni. szépen, csendben.
KedvelésKedvelés
Én úgy tudom, hogy Magyarországon törvény tiltja a jeggyel való büntetést felszerelés hiánya miatt. Vekerdy ezt többször le is írta. Én onnan tudom. HA tévedek, szóljatok.
KedvelésKedvelés
nem tudom, de a gyerek mínuszokat kap 3-ban, ha nincs ott a cucc és 10 db mínusz = egy db egyes
nem foglalok állást, megértem mindkét felet 🙂
KedvelésKedvelés
mármint 3. osztályban – bocs!
KedvelésKedvelés
http://eduline.hu/panaszfal/2010/12/10/20101209_erdemjegy_buktatas_bizonyitvany_panaszfal remélem nem ágyazza be. Itt írja, hogy nem büntethető felszerelés hiánya miatt. Azt is, hogy miért büntethető.
KedvelésKedvelés
na ez az egyik ami miatt a hideg raz es nagyon nagyon orulok hogy az en gyerekem Angliaban jarhat egy nagyon jo iskolaba, ahol nem is ertenek ezt a gyerek minuszokat es egyest kap tortenetet. Ismeros anyuka azon volt kiakadva hogy a harmadikos gyereknek hazi feladatot adtak fel, merthogy neki soha nem adtak fel hazit egeszen gimis koraig. en meg csak neztem hogy nem adtak fel hazit gimis korodig???? es amikor probaltam elmagyarazn hogy ez Magyarorszagon hogy megy, na akkor meredtek tagra a szemei.
KedvelésKedvelés
Jé, az én fiam kapja a kisegyeseket, amiért nincs könyve, mert az anyja pakolt be neki hajnalban, félálomban. Mondjuk ritkán van ilyen, de ha összegyűlik, nagy jegy lesz belőle. Többek között ezért váltunk most iskolát.
KedvelésKedvelés
a felszerelés miatt beírást kap, és egyben büntetést, mert a problémát nem oldják, meg. sőt plusz büntetésből nem is dolgozhat azon az órán, hiszen nincs felszerelése. tehát beírás+utána járás az adott órai munkának, leckének.
a házi feladat hiány egyértelműen egyes. elsőre, nincs öt összegyűlik és egyes, nem egy alkalom után. Itt van ni:
2013-10-21 matematika …….. házi feladat elégtelen(1)
és itt a beírás :
2013-10-25 e-Ellenőrző ……. Október 24-én nem volt fogalmazás felszerelése.
(büdös kölyök. ilyen liberális nevelés mellett nem is csoda…)
KedvelésKedvelés
Nekem múltkor azt írták be, hogy “Nem tanultam meg az ábécét. Utolsó határidő: október 25.” Ezért (is) húzunk el innen, gyorsan, és ezért nem viszem a lányom sem a Harmatba.
KedvelésKedvelés
Hát ezt megúsztuk Waldorfiában, se tankönyvek, se osztályzás.
KedvelésKedvelés
Nekem mind a 4 gyerekemnél büntetik a felszereléshiányt egyessel. Az egyiknél még a “márpedig tornára fehér zokni kell” felkiáltással a zoknihiányt is, akár minden alkalommal. Ezért én a váltózoknik bekészítése mellett, még vettem a gyereknek 20 db fehér zoknit és ha suli van azt kell felvennie és kész.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon durva! A felszereléshiánnyal sosem az a baj, hogy nem teljesítette a gyerek a kötelességét, hanem hogy anélkül nem tud dolgozni órán (ez viszont már baj). Márpedig egy rózsaszín-citromsárga kockás zokni semmivel sem kevésbé alkalmas a tesiórára, mint a fehér. Ha a töri munkafüzetét fénymásolt lapokon hozza, akkor majd dolgozik azon, a lényeg, hogy előtte van a feladat, nem?
KedvelésKedvelés
Jogilag nem tudom, de a fiamat már többször büntették jeggyel felszerelés miatt.
KedvelésKedvelés
Ez borzalmas. Komolyan. Kifutok a világból. Fehér zokni, fogalmazás felszerelés? Mit hagyott otthon, a szókincsét?
KedvelésKedvelés
Füzet, könyv, mittudomén.
KedvelésKedvelés
Nálunk is van, minden alkalom egyes, szó sincs gyűjtögetésről. Sőt, tavaly 1 db felszereléshiány egyes miatt kapott a kölök félévkor 4-est míg amúgy csak ötöse volt. De én biztos nem merek törvényt lobogtatni a kezemben….
KedvelésKedvelés
És ilyenkor mit mondasz a gyereknek? Hogy megérdemelte? Vagy nem mondasz semmit? Ilyen a világ, engem is megbüntetnek, ha hibázom. Mit lehet ilyenkor mondani vagy tenni. Van egy olyan érzésem, hogy én is lázadókat nevelek, mint Árnika.
KedvelésKedvelés
Azt mondom neki, én ezért nem haragszom rá, előfordul, anyád is elhagyja néha a fejét is. Az a fontos, hogy tudja az anyagot. És azt is mondom, hogy legközelebb vigye el. Meg valószínűleg olyasmit is, hogy biztos bal lábbal kelt fel a tisztelt kolléganő…
Sokkal nehezebb azzal mit kezdeni amikor ő úgy érzi, hogy igazságtalanság érte (és többnyire egyetértek vele). Mert ha az a szabály az osztályban, hogy felszereléshiányért egyes jár, akkor az nem igazságtalanság számára, max. én az gondolom hogy helytelen, nem a célját éri el, hanem görcsöket okoz a gyerekben és még csak nem is legális…őt sokkal inkább olyasmi zavarja, hogy neki miért nem szabad azt amit másnak igen. Erre azt szoktam mondani, hogy azért, mert tőled többet lehet elvárni, de ez már sokkal nehezebben megemészthető érv egy kisiskolásnak.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy leírtad. Nekem is ez a kérdésem, hogy amikor már a gyerek is érzi, hogy irracionális a szabály, akkor nem kellene- e a szülőnek fellépnie valamilyen módon. Minket a szüleink hagytak boldogulni. Soha nem léptek közbe, még akkor sem, amikor egy postáról látszott, hogy igazságtalanul járnak el a tanárok. Gyakorlatilag ezzel szabálykövetésre és beletörődésre tanítottak minket. Hogy ne ellenkezzünk azzal, akinél a hatalom van. Nagy kérdésem, hogy meg akarom-e ezt tanítani a gyerekeimnek.
KedvelésKedvelés
Csak a pontosság kedvéért: az én mondatomban az szerepel, aki többször elvált. Örülök, hogy megihlettem Évát, bár tulajdonképpen viccnek szántam, de ha már így esett…. beszéljünk róla.
Szerintem az élet iskolájában a tanulás az önreflexió, nem pedig az, hogy nem szabad tévedni.
KedvelésKedvelés
így van.
mondtam én!
KedvelésKedvelés
Jaj, úgy féltem, hogy megbántódsz, hogy felhasználtalak ürügynek, mert amúgy értem az eredeti mondatot. (Kommentnek indult még aznap.)
KedvelésKedvelés
No para, tudom, milyen árnyalt vagy.
KedvelésKedvelés
Jó, jó, ezt mind értem, sőt, egyet is értek vele, és nem írok egyest a felszerelésre, de közben mondja már meg valaki, akkor mégis mi a bánattal kellene elérni, hogy mindenkinél legyen felszerelés, amiből dolgozhat órán? (Csak szólok, hogy akiktől a környéken “jól bevált” fogásokat lehet tanulni, azok mind a büntetést adják válaszul.) Vagy hagyjuk, ha hoz, hoz, ha nem, nem, majd legfeljebb bepótolja (nem fogja, csak az, aki megérti, hogy az neki fontos, de az úgyis hoz felszerelést), és közben órán nézelődik, beszélget a padtársával, firkálja a padot, egyebek? Vagy inkább ne is erőltessük a könyvet meg a munkafüzetet, mert mi van, ha a fél osztálynál nincs? Akkor meg majd azért leszünk elővéve, hogy megvették a drága könyvet, és nincs beleírva semmi? Vagy sok tinta fogy a jegyzeteléstől? Meg elhagyják a fénymásolatokat?
Ne tudjátok meg, hány szülő kap el minket és milyen gyakran, hogy kérjük számon az ilyesmit szigorúbban. Melyik ujjunk harapjuk, kinek feleljünk meg? Bocs, off vége. Ja, és nem ellenetek kardoskodok, tényleg kérdezem, mondja már meg valaki, akkor hogyan? Ha egyszer bármit csinálunk, valakinek tuti, hogy nagyon nem tetszik. Most már tényleg vége.
KedvelésKedvelés
(Csak szólok, hogy akiktől a környéken “jól bevált” fogásokat lehet tanulni, azok mind a büntetést adják válaszul.) – ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor ez a tuti, hanem azt, hogy elfogadom, hogy ez nem jó, csak konkrétan még mindig ezt tanítják minden újabb frissen szabadult tanárkezdeménynek évről évre. Tudjátok, amit már megrágtunk százszor: mitől lesz változás, ha ugyanazt örököljük, tanuljuk szájról szájra.
KedvelésKedvelés
Mivel a problema rendszerszintu a megoldas is az. A cucc legyen mindig a suliban, es ne legyen hazi feladat.
Meg ne legyenek fenymasolt papiron feladott leckek, amit a kolyok tuti elhagy. En is elhagynam.
Ha viszont a cucc megis hazakerul, akkor a neha felszerels hianyt probalja meoldani, ne a buntetes legyen a fo cel.
Es nem, nem! Ha jo a tanar, van kapcsolata a gyerekekkel es a tantarggyal, amit tanit, akkor nem lesz tomeges es sorozatos a felszereles hiany.
KedvelésKedvelés
Na ja, csak ahogy írod, rendszerszintű a megoldás, és amiket javasolsz, az mind jó lenne, csak nem kompatibilis a jelenlegi elvárásokkal (óraszámok és fejekbe verendő anyag mennyiségének aránya, ill. pedagógus és osztálylétszám aránya, vagy akár pedagógusok óraszáma összevetve a tisztességesen elvégezhető munka és a normálisan működő idegrendszer időigényével és kapacitásával). A büntetés nem cél, csak nincs más eszköz arra, hogy viszonylag közelítsenek a körülmények ahhoz, amit az elvégzendő munka igényel.
A ‘ha jó a tanár’ meg megint csak rendszerszintű probléma: mitől lenne jó, ha irreálisak az elvárások, és csak laboratóriumi körülmények között képezték szabványgyerekek tanítására, amilyen gyakorlatilag nincs? Mondom, teljesen igazad van, hogy ez így nem kóser, csak a másik oldalról jelentem, vajmi kevés lehetőség van arra, hogy az elvárt munkát elvégezzük, és közben ne kényszerüljünk megkérdőjelezhető módszereket alkalmazni. Az általam ismert gyerekek nagy részénél például önmagában nemigen lenne elég a jó kapcsolatom velük és a tanított tárgyammal ahhoz, hogy mindig legyen felszerelés és házi, de ez megint messzire visz. (Varázsütés kellene például, mert különben ha minden más tárgyból jár a büntetés, akkor azt a házit fogja csinálni az utolsó szabad percében az utolsó csepp energiájával, és nem az enyémet, még ha szereti is, mert mindenre nem futja.) Sz@r az egész, gyakran erre jutok.
KedvelésKedvelés
Ahol en dolgozom ott is hasonlo rendszerszintuek a gondok. Ez elmondhato rgyebkent egesz magyarorszagra.
A sajat teruletemen tegyek meg annyit , amennyivel elbir a lekiismeretem.
Ha a tanarokat nezzuk. Igen rendszer szar. De ez a rendszer azert arra talan nem predesztinalja a tanarokat, hogy kifejezetten szivassak a gyerekeket. Megis megteszik a szulokkel is. A rendszer hibait nem tompitjak, hanem kielezik. Ez az o jo lelkiismeretuk?
Nekem is van ezernyi kerekkoto a munkam soran. Megis probalok kozepen maradni. Masokkal tisztessegesn, meltanyosan banni. Senkit nem bantani.
KedvelésKedvelés
Ismét csak mind igaz, de én kevesebb olyat látok, aki kifejezetten szivatja a gyerekeket, mint olyat, aki megtesz minden tőle telhetőt, hogy középen maradjon, ahogy te írod. Aztán persze lehet, hogy én látok rosszul, meg különben is csak a magam nevében beszélhetek, én tényleg igyekszem nagyon lelkiismeretesen végezni a munkámat, figyelni egyenként minden diákomra, soha nem megalázni, soha nem büntetni értelmetlenül, soha nem lezúzni az önbizalmát, megszerettetni a tárgyat, sikerélményt adni, stb, aztán mégis mindig vannak, akiknek nem tetszik, ahogy csinálom.
Egyébként meg én itt megint csak az értelmes kommunikáció hiányát látom az előírások, a képzés, és a tanárok mint alkalmazottak helyzete mellett a legfontosabb problémának. Ritkán sikerül úgy jelezni a problémákat a szülő-tanár viszonyban bármelyik irányba, hogy az tényleg célravezető legyen. Én többek között ezért is szeretem, hogy itt ilyenekről is szó esik. Így mismásolás nélkül láthatom a szülők szemszögéből a problémákat, amiket igyekszem ugyan enélkül is látni, de így azért világosabb minden. Szóval köszi.
KedvelésKedvelés
Angliaban nem kuldenek haza a gyerekkel fuzetet, konyvet, nem cipelnek iskola taskat, max egy vekonyka a4es meretu irattarto feleseget ( book bag) amibe elfer az az egy lap amin az esetleg feladott hazifeladat van. es a gyerek is konnyebben pakolja ossze ha egy lapra kell figyelnie es nem 25 konyvre, fuzetre, hazira, munkafuzetre, kutyafulere. es a tesicuccot is a suliban tartjuk, meg egy adag valtoruhat. a bookbagen kivul semmire nem kell figyelnunk amikor elindulunk reggel.
KedvelésKedvelés
Igen, tudom, és én is ezt tartom jónak, csak Angliában nem kell a nekünk kiszabott óraszámokkal és osztálylétszámokkal a nekünk itt, Magyarországon előírt tananyagmennyiségeket lenyomni a gyerekek torkán. Ezért mondom, hogy nem csak rajtunk múlik. Elsősorban nem rajtunk. Sajnos ilyen keretek és lehetőségek mellett aligha elérhetők az elvárások házi feladat nélkül, vagy csak kivételes képességű gyerekekkel, vagy komoly kompromisszumok (pl. gyengébb eredmények) árán.
KedvelésKedvelés
életjel, pár hete találtam rátok, érleltem a hozzászólást, most is csak röviden, két válás, két gyerek, soha nem volt hüvelyi orgazmus, jelenleg aszexuális szakdolgozatíró, köszönöm 🙂
KedvelésKedvelés
Megítélem neked a Legfrappánsabb Bemutatkozó Díját! De jó kedvem lett!
KedvelésKedvelés
Nem váltam el és nem is szeretnék, de a poszt még így is nagyon érthető és érezhető nekem is. Én talán a szerencsések közé tartozom, mert úgy házasodtunk össze, hogy a férjem már túl volt a váláson, én pedig több tartós kapcsolaton, tehát ha papíron nem is, de én is váltam, váltottam többször is addigra, és együttéltünk és gyereket akartunk és lett és akkor összeházasodtunk, mert milyen lenne már az apasági nyilatkozat a mi esetünkben? Még szerencse mert lett még három gyerekünk így megmenekültünk a papírmunkától:) Voltak, vannak kríziseink, kellenek a kiborulások is néha, hogy a másik kapcsoljon, de van ami együtt tart minket, a szeretet, az egymásért levés, az odafigyelés és a gyerekek. Nem kizárt persze, hogy ha nem lennének a gyerekeink, már más utakat járnánk, mert mások is lennénk, de vannak és most ezt az életet éljük, mert most ez a jó nekünk és nem is tudjuk elképzelni másként. Az hogy 20 év múlva is jó lesz-e, vagy ketten akkor már kevesek leszünk egymásnak, nem tudom. Majd az élet meghozza, de hátha.
A vendégpostok hete fantasztikus volt, még én is kinyitottam a számat:)
KedvelésKedvelés
Én is így érzem. Én hiszek a holtomiglan vagy holtáiglanban. De ez nem rögeszme. Nem fontosabb, mint a saját vagy az ő boldogsága.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Igen, olyan szépen írsz erről.
A bejegyzés leglényege a paradoxon, nem az, hogy váljon el mindenki. Meg az, hogy ne csodáljuk meghatottan azokat, akik lelki roncsként, egymás vérszívóiként ülnek az ezüstlakodalmukon.
KedvelésKedvelés
Sziasztok
Egy valas utan nagyon nagyon fiatalon,mindent megfogalmaztal pont ugy ahogy en is erzek! Bebalzsamoztad a napomat pedig pont fogorvoshoz indulok!!! Köszönöm ezt a bloggot es azt ahogy fogalmaztok! Ez a mai tema kimondja az en ki nem mondott szavaimat, amit ha megis titokban valakinek kimondok csak megbotrankozva nez ram!
Ölellek benneteket!
KedvelésKedvelés
“Bebalzsamoztad a napomat” 😀
Ezt felírom az Aranyköpések listára.
KedvelésKedvelés
akkor en is halhatatlan lettem! Köszi
KedvelésKedvelés
ez a szépen válni olyan nemes eszme, és persze a gyerekek érdekében egymást tisztelve kooperálni, szerintem valahol belül könnyű így gondolni teoretikusan, hogy így csinálná, én bizony így. csak most elképzeltem, hogy a végletekig nagyrabecsült férjem mondjuk ma a vacsinál bejelenti, hogy holnaptól inkább a Gizivel a szomszédból, hát zsigeri reakcióként először is kaszára-kapára kapnék, aztán reszkess világ.
persze később nyilván lehiggadnék, csak addigra remélhetőleg nem csináltam semmi jóvátehetetlent.
KedvelésKedvelés
Hát igen…
KedvelésKedvelés
Van egy ismerősöm, minden évben kétszer elmondja, hogy nekik volt a legszebb válásuk Budapesten. Én meg:????????? Nyilván szenvedélyről szó sem volt, talán előtte sem.
KedvelésKedvelés
Mennyi elfojtott sérelem lehet egy ilyen mondat mögött, ha ennyiszer elmondja évente?
KedvelésKedvelés
Én is erre gondoltam. Vagy hogy olyan rossz lehetett vele élni, ezt ő is tudja, de legalább valami szépet fel tud mutatni.
KedvelésKedvelés
De ezt a “szépet” meg minek.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, azt értette alatta, hogy nem tett keresztbe a nejének, rendesen fizet, nem szid senkit a gyerekek előtt, viszi őket hétvégén meg nyáron, írt nekik verseskötetet, ilyenek. Normális, talán. De nem szép.
KedvelésKedvelés
Verseskötetet? Nahát!
KedvelésKedvelés
Miért nem szép? Mi ezen a nem szép? Gondold meg, a szenvedélyes példányok hogyan keserítik meg mindenki életét.
Dédelgetjük a jó kis rabságainkat, visszaéléseinket, a “szenvedélyre” hivatkozva.
KedvelésKedvelés
“Dédelgetjük a jó kis rabságainkat, visszaéléseinket, a “szenvedélyre” hivatkozva.”
De szépen fogalmaztad meg. Házasságon belül és kívül is nagy igazság ez. Ismerős érzés, pedig nekem csak pár hónap jutott belőle. És akkor még el is hittem, hogy a szenvedély az igen, az ilyen, abban így kell felörlődnöm. Ezt a környezet is marha jól szokta adagolni egyébként. Hogy hát persze, mert náluk a szenvedély és amúgy de szeretik egymást! Meg amit még a nőnek mondanak: “hozzád ilyen határozott férfi való”. Aha, biztos is…
KedvelésKedvelés
Ezt a szenvedély dolgot azért nem venném ilyen biztosra. Mástól is hallottam, hogy ahol volt komoly szerelem, ott a válásnál negatív szenvedély kell hogy legyen, ha nem ölik egymást, akkor korábban meg nem szerették (szenvedélyesen) egymást. Személyes tapasztalatom mást mutat – igaz, azért a válás hivatalos része előtt volt is pár nagy jelenetünk. De maga a válás, a gyakorlati rész, meg a gyerekek körüli megállapodás teljesen békésen folyt, és most is együttműködünk. Szerintem ha a nagy szerelemből, pozitív szenvedélyből szenvedélyes gyűlölködés lesz, az nem magáról a szenvedélyről szól, hanem nagy valószínűséggel két (de legalábbis a kettőből egy) önző, megbánt(ód)ott emberről.
Mondjuk az, hogy évente el kell mondja, azért tényleg elgondolkodtató.
És igen, hogy a későbbihez szóljak: ez kellene hogy a normális legyen.
KedvelésKedvelés
ezen már sokszor gondolkoztam, hogy ha az esküvő ekkora nagy biznisz, akkor miért nincs a váláskor is akkora buli? miért nem szervez erre vállalkozást senki?
más. templomi esküvő, ifjú pár halad kifele, menyasszonytól kérdezi a barátnője, hogy mit szót ahhoz a sok súlyos fogadalmi mondathoz amit ott ki kellett mondani a pap előtt. menyasszony röhögcsélve mondja, hogy keresztbe tett ujjal mondta a fogadalmat. én csendesen hánytam oldalt.
mondtam már, hogy nem bírom az esküvőket?
KedvelésKedvelés
Jaj. Ezt sosem tudtam felfogni, hogy akkor meg minek. Miért nem elég a polgári, az bármikor felbontható. meg hazudni se feltétlen kell, hogy hitben nevelik a gyerekeket. Ez tényleg broáf.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, szerintem a szép válás nem azt jelenti, hogy előtte/közben nem haragszunk egymásra és mosolygunk mindenkire (ritka az, hogy lassan kihűl egy kapcsolat), hanem azt, hogy utána, amikor már nincs okunk bántani egymást, mi van.
KedvelésKedvelés
Nincs olyan, hogy “utána, amikor már nincs okunk bántani egymást” – vagy nem tudom, ez hány évtized után jön el.
KedvelésKedvelés
De miért?
KedvelésKedvelés
Én még “csak” a hetedik évben tartok a válás kezdetétől. Ez azt jelenti, hogy azóta folyamatosan voltak rendőrségi, bírósági és gyámügyi eljárások, egészen egy hónappal ezelőttig (szerintem lesz még, de most először van olyan, hogy épp semmi ügy nincs folyamatban), Lehet, hogy húsz év múlva nem lesz ok bántani egymást, de most egyrészt bennem van egy nagyon nagy adag sértettség részben a házasság, részben a válóper alatt elszenvedett sérelmekért, és úgy látom, hogy az exben még sokkal nagyobb sértettség van azért, mert el mertem válni tőle (ő ezen felül soha nem tudott negatívumot mondani rólam). Bár lehet, hogy tévedek, négy hete például a bátyám nála levő gyerekkori játékainak a felét odaadta a gyerekeknek, hogy hazahozhassák végre. De még mindig van nála bátyám játéka is meg az enyém is, és nem értem, miért, anyagilag nulla dolgokról van szó, csak nálunk van érzelmi értéke Szóval ez csak sima bántás a részéről, sok év után. Az oka egyszerűen a sértettsége, de azt nem tudom, mikor lesz képes ezen túllépni (azt sem tudom, én mikor leszek képes éjszakánként ébren nem azon agyalni, mi mindent vesztettem el neki köszönhetően).
KedvelésKedvelés
Olyan, hogy nincs ok, egyáltalán, olyan biztos sosem. Emberek vagyunk, a kapcsolat alatt, és utána is követünk el hibát, lépünk mások és egymás lábára. De túl lehet lépni rajta, fel lehet mérni, hogy egyikünk sem tökéletes, én is bántottam őt, ő is engem. Szóval volna ok – de már nem AKARJUK bántani egymást. Aztán vannak helyzetek, amikor nem álljuk meg – és jellemzően meg tudjuk bocsájtani, sőt bocsánatot tudunk kérni ahelyett, hogy marnánk egymást. Ebben persze sokat segít a távolság.
KedvelésKedvelés
Hát ez nagyon intellektus- meg lélek- meg helyzetfüggő. Miért ne lenne ilyen?
KedvelésKedvelés
Azt érdemes lenne megvizsgálni, hogy mi az benned, ami kaszára-kapára kapna (de szépen írod): sértett hiúság? zavar, értetlenség, “dehátolyanszépenéltünk”? kilátástalanság, félelem a jövőtől? az fáj, hogy te még szerelemmel? vagy hogy abban ringattad magad, hogy ő már megvan, örökre? (tudom, hogy hipotetikus az egész, úgy is olvasd), meg, teszem azt, ez egy olyan házasság volna, amelyik már nem olyan erős, hogy egymást nézzétek, hanem mindketten másfele, és mondjuk te se túlterhelten tolnád a mindennapokat, meg ő se könnyű menekülésnek gondolná a vál(t)ást.
Senki nincs meg örökre, ezek abszurd elvárások, hogy belesüppedünk a jó füles fotelba, hogy az a házasság. Akkor már sokkal inkább Sziszüphosz sziklája a házasság. A jó házasság.
KedvelésKedvelés
itt igazából csak az jutott eszembe, hogy van olyan szitu, amikor a jámbor, meg tudjuk mi kulturáltan oldani ezt is, hát civilizált felnőtt emberek vagyunk elképzelésnek simán keresztbe tehet egy éles helyzet. (mint oly sok egyéb szép idea esetében.)
most, ahogy így hagyom magamban végigfolyni a gondolatot, bármelyik fent felvázolt ok kiválthatná ezt a reakciót. hiúság, ó, igen, de ebből eredne a zavar is: csak a nőkbe az is sulykolva van, hogy a házi tűzhely őrzője, már korábban is, az apró jelekből is észlelnie kéne a kapcsolat finom irányváltásait, hogy a másik fél egyáltalán tudatában lenne, kábé megérezni, mint a macska az esőt. és ha nem, akkor az ő hibája, nem figyelt eléggé.
félelem a jövőtől: nekem egy rossz periódusomban elég sűrűn eszembe jutott, hogy két gyerek után kinek kellenék még (például pucéran), ő meg hát “elnézi”, mégis az ő gyerekei is, akik miatt ilyen a testem, ahogy.
ha még szerelmes vagyok, akkor pláne, szerelemféltésből. hirtelenfelindulásból. (mondjuk, akkor az élettársát is. esetleg erősen ittas állapotban.)
ha mindketten másfele, akkor már biztos nem lenne kitörés, csak tárgyilagos számvetés, hogy dejó, bazmeg, végre senki nem piszkál, mekkora retek van itthon, miért a pettyes blúzban van a gyerek és két hetente minimum akad egy szabad hétvégém. hát végre. vinnék egy tál almáspitét is a Gizinek.
mi egyébként azt fogadtuk meg a házasságkötéskor, hogy megpróbáljuk a lehető legjobban csinálni ezt a házasságot, amiben az is benne van, hogy lehet, hogy nem jön össze. és akkor válunk. kaptunk erre olyan reakciót, hogy nagyon cinikus így megközelíteni és semmit sem ér. jó, ezt pont leszartam.
amúgy sosem értettem mit jelen, a jó házasságért folyamatosan dolgozni kell, az micsoda? pontosan hogyan és milyen jellegű az elvégzendő munka? mi tekinthető közveszélyes munkakerülésnek ebben az esetben?
KedvelésKedvelés
viccesen írsz
válaszolok most, sürgős májkldzsekszonhallgatandóim vannak!
gyerekek, a baden a tizenegyből 9 számot írt ő, de pont a Man In The Mirrort nem!
kb. érfelvágási faktor ez most nálam.
egy zseni, döbbenet, a nyögései, a zenei sikolyai, a himnikus-eksztatikus lelkesedése és a változatossága
és stevie wonderrel duett: just good friends (jó, hogy, stevie nem lát, de jacko nem nézhette be ennyire!)
KedvelésKedvelés
Hhhhe? Még hogy ez cinikus???! Ez inkább felnőtt hozzáállás, nem?
“megpróbáljuk a lehető legjobban csinálni ezt a házasságot, amiben az is benne van, hogy lehet, hogy nem jön össze. és akkor válunk. kaptunk erre olyan reakciót, hogy nagyon cinikus így megközelíteni és semmit sem ér”
KedvelésKedvelés
Tapasztalat hiányában megint izgalmas kérdés ez számomra. Nekem a házasság szimpatikus, de nem támogatom a kötelező voltát, annyira nem, hogy ha egyszer csak megszűnne létezni, mint intézmény egy társadalomban, könnyedén hozzá tudnék szokni. Annak ellenére, hogy szeretem, hogy házas vagyok. Viszont, azt hiszem, az emberek alapvetően nem annyira nemesek és jófejek és felelősek egymással szemben, és a házasság, mint a monogám együttélés intézményesített formája, valamiféle biztonságot nyújthat a feleknek, van amikor csak bűntudatból, van, amikor a (belénk nevelt) súlya miatt, van, amikor tényleges meggyőződésből. Biztonság alatt a magány elkerülését értem, mert bár én is vallom, ami itt sokszor elhangzott, hogy inkább egyedül, mint nem méltó társsal, azért azt is gondolom, hogy egy kielégítő társas együttlét nagyon sok mindennél lehet jobb.
És akkor a kérdés, ami foglalkoztat. Ha a válás nem egyéb, mint egy polgárjogi szerződés felbontása, és mindenki annyiszor váljon, ahányszor csak akar, mert ez egyfajta érettségre is utal (felismeri, hogy egy számára fenntarthatatlan kapcsolatban vergődik, ami többet árt, mint használ az ő személyének), akkor miért kell eleve a házasság? Próbálok pontosítani: egyszerre kéne a házasság és válás komolyságát és súlyát enyhíteni vagy “szigorítani”, szóval, a házasságnak ne legyen semmi többlettartalma, mint egy szerződés, így a válás sem egyéb, mint a szerződés felbontása. Viszont, ha a házassághoz hozzárendelünk valami … nem is tudom … emelkedettebb eszmét, érzést, összetartozást, plussz felelősséget, hitet magunkban és a másikban, akkor a válásnak is ennek megfelelő súllyal kell jelentkeznie. És akkor lehet a válást is veszteségként megélni, szomorkodni fölötte, tanulni belőle, következtetéseket levonni stb. Ebből a megközelítésből nekem teljesen logikus a képviselőné hozzászólása: miért kell újra és újra házasodni?
KedvelésKedvelés
A házasság legtöbbünknek korántsem csak polgárjogi aktus. Elköteleződés megpecsételése, kinyilvánítása, vállalása, megünneplése.
És akinek kell a házasság, annak valószínűleg ez is benne van. És ettől még lehet rossz a vége.
KedvelésKedvelés
Nekem is ilyesmi a házasság. Emiatt a válás sem csak egy szerződés felbontása. Eképp nem látom annyira egyszerűnek, hogy sorozatban műveljük mindkettőt. De ugyanazt mondom, mint lentebb még néhányan 🙂
KedvelésKedvelés
Viszont, ha a házassághoz hozzárendelünk valami … nem is tudom … emelkedettebb eszmét, érzést, összetartozást, plussz felelősséget, hitet magunkban és a másikban, akkor a válásnak is ennek megfelelő súllyal kell jelentkeznie.
Igen, igen.
KedvelésKedvelés
Itt kell idéznem anyukám nagy mondását: Esküvő a Mátyástemplomban, válás a Bazilikában. Nagy esküvőhöz nagy válás dukál!
KedvelésKedvelés
Az emelkedett eszme, összetartozás szerintem kispolgári hiszti, mélyen patriarchális önigazolás. Hogy mi jobb emberek vagyunk, mi nem csak átmenetileg, mi komoly emberek vagyunk. Miközben érdek a házasság ma is. Néha a nagy esküvői készülődésben, névváltoztatásban nem is tétel a másik. Tegnap láttam egy ilyen, új név miatt új jogosítványt csináltató nőt. Baromira élvezte. Annyi a külsőség, hogy nem látszik az ember.
Mitől lenne benne plusz, mondjuk az együttéléshez vagy a szeretői viszonyhoz képest? Akárhová nézek, mínuszokat látok (vagy csak én nem akarnék úgy élni, de ők is biztos magyarázzák más blogokon, hogy az övék, az aztán, összetartozás meg felelősség meg már tizenkét éve). Ráakasztották csak rituálisan a pluszt a házasságra. Törvényileg kiemelten védik. Pedig hiába a harangszó, a rizseső, a meztelen valósága a házasságnak az emberek mindenféle érzései, érdekei, indulatai. Jó, ha van szeretet, de a kerettől nem lesz.
Nem, nem ennek megfelelő súly a válás, hanem a “szenvedély” és “összetartozás”, “a gyerekek érdekei” mentségének biztonságában egymás ölése, kicsinálása, játszmatömeg. Nem, nem szomorúság, hanem genyózás, másik hibáztatása, aljas bosszú. Nem láttál még elég válást ehhez? Mindenki sajnáltatja magát, mocskolja a másikat, szégyelli a dolgot, és arra hivatkozik, ami szerinte neki jár.
KedvelésKedvelés
Oh, de hát én nem gondolom, hogy az összetartozás kispolgári hiszti lenne. Azt hiszem, külön oldalakról közelítjük meg a kérdést, bár én ténylegesen kevesebbet láttam, tapasztaltam a világból és naivabb hittel is viszonyulok bizonyos dolgokhoz. Egy rossz kapcsolatot a házasság nem ment meg, egy rossz kapcsolatban csak azért benne maradni, mert össze vagyunk házasodva, magunk ellen elkövetett bűn, megkockáztatnám, hogy gyávaság is (csak ez olyan, mintha hibáztatnék millió nőt és valamivel kevesebb férfit, amiért nem lép ki). De ha van olyan kapcsolat, amely szeretetre, tiszteletre, egymás iránti érdeklődésre, méltányosságra (mindenki a maga értékrendjével) alapszik és ezt a kapcsolatot a felek valamiért a házasság intézményébe is be akarják helyezni, akkor ennek legyen súlya. Akkor a válás ne csak szerződés felbontás legyen, vállveregetés, hogy én milyen piszok éleslátású vagyok, hogy rájöttem, hogy mégiscsak boldogtalan vagyok, de íme, most már látom a fényt. És ha a válás mégiscsak ez, vagyis fussunk neki bármelyik kapcsolatnak úgy, hogy akármikor véget érhet (bennem ez kiskapu érzést kelt, talán ezért akadékoskodom), akkor vegyünk le a házasságról is minden sallangot. És nem az esküvőről beszélek. Viszont azt látom, hogy (valószínűleg pont a nevelt dolgaink miatt) vagyunk néhányan, akik látnak valamiféle mélységet a házasságban. Elfogadom, hogy ez társadalmi, de ettől még lehet szimpatikus, nekem legalábbis. Hozzárendelünk valami jelzőket, tartalmakat, ami miatt ez több lesz a szemünkben, életünkben, mint az együttélés vagy a szeretői viszony. Ha ez a plussz tartalom nincs, akkor miért házasodtunk? És komolyan kérdem, egyébként, mindenkitől, aki már lépett házasságra: miért tette? Mi a tétje a házasságnak az együttéléssel szemben? Van-e olyan, akinek nem volt nyomás a feje fölött, hogy házasodjon? Nekem nem volt, de nem hiszem, hogy ez tényleg annyira ritka lenne. Akik gyermekkel a méhükben házasodtak, azok miért? Mi különböztette meg a házasságot az addigi együttéléstől? Igazából csak a súlyozás érdekelt engem ebben a kérdésben, hogy ha a házasságot komolyan vesszük, tegyük azt a válással is. De, ahogy fennebb is írtam, én nem vonulnék ki az utcára a házasság intézményének a megszüntetése ellen.
Nem láttam igazán sok válást. A szüleimét végigéltem, abban sok megnyugtató vagy vigasztaló nem volt, de nem is voltam képes elszakadni a ténytől, hogy a gyermekük vagyok. Anyám méltóságteljesebben viselkedett, mint számtalan nő a köreikbe, ezért külön tisztelem, cinikusabb kedvemben azt mondom, jó példával járt elől a lányainak, ha hasonló helyzetbe kerülnénk. És miért is ne kerülnék, én sem hiszem, hogy a házasságban létező kapcsolat nem válhat rosszá, de amikor beléptem az intézménybe, akkor azzal a hittel tettem, hogy ezzel a pasival mi itt csinálunk valami klassz, hosszantartó és fenntartható dolgot. Együtt és anélkül, hogy látnám előre a végét.
KedvelésKedvelés
Erre a kérdésre reagálva: “Van-e olyan, akinek nem volt nyomás a feje fölött, hogy házasodjon?”
Én nem házasodtam, és nem is tervezem (bár lehet, hogy gazdasági/jogi okból fogok – nem szeretnék így sem), de azt gondolom, hogy képtelenség azt állítania bárkinek is, hogy ő csak azért házasodott, mert miért ne. Ilyen marha lazán nem lehet ezt venni, hiszen az egész intézményen jogilag is meg társadalmilag is meg ideológiailag is van egy rahedli plusz fény, polír meg pátosz meg mélység (persze ez a dagályos jelleg sem régi, hiszen anno marhára nem így gondoltak az emberek a házasságra) (ja, és most a hiten alapuló házasságkötést ne vegyük ide, mert más tészta), ami ha akarjuk, ha nem, befolyásolja a róla alkotott felfogásunkat.
Persze, hogy pluszt jelent. Ha nem jelentene, minek házasodna az ember?
Ha minden szempontból egyenrangú lenne az élettársi meg a házastársi kapcsolat, akkor nem merülne fel a kérdés, hogy miért kötöttél házasságot. Hiszen az olyan lenne, mintha azt kérdeznéd: miért pöttyös inget vettél fel ma, miért nem csíkosat?
KedvelésKedvelés
Tőlem MINDEN esetben megkérdezik a szeretőjelöltek, hogy voltam-e már házas. Ez miért fontos nekik? Felváltva mondom, hogy igen és hogy nem, és figyelem a reakciókat 🙂 Úgy tűnik, nőként hitelesebb vagyok, ha voltam már házas.
KedvelésKedvelés
Jó sztori!
KedvelésKedvelés
Tényleg plusz, deklaráció. De (ma ügyvédnél voltam, elnézést): az esküvő mint aktus szerintem nem konstituál (keletkeztet), csak deklarál (kinyilvánít) valami különlegeset.
Persze van, aki szerint konstituál, például a szentségi házasságban hívők szerint.
Én is másképp éreztem magam utána. Mi a gyerekek megnyugtató helyzetéért és a bérlőtársi pozícióért házasodtunk, kisebb részben érzelemből.
Megnyugtató volt, és szembenézős. Méltó. Ezek vagyunk mi, vállaltunk egy életet, gyerekeket, és azzal ez adekvát, nem az, hogy ilyen libegő helyzetben élek más férjével.
Ezek mint gesztusok, deklarációk nagyon fontosak.
Részemről az is benne volt, hogy én még sose voltam feleség. Az milyen lehet. Egy kicsit romantizáltam. Nehéz ettől elszakadni.
A nevem is más lett, és soha nem rontottam el, se bemutatkozáskor, se aláíráskor.
Tök érdekes, hogy ha lennének özvegyi jogaim (nincsenek), akkor azok addig tartanának, amíg újra házasságot nem kötök. Mintha rálőcsölné a társadalom egy másik férfira az eltartásomat, gondozásomat, noha a törvény maga nemsemleges.
KedvelésKedvelés
deklaráció
ez a jó szó az én gondolataimhoz
KedvelésKedvelés
en igy hazasodtam. megkerte a kezem en meg igent mondtam. merthogy miert is ne. nekem nem jelent pluszt hogy o a ferjem es nem az elettarsam. ha jo akkor vele maradok, ha nem akkor meg nem. en a hazassagkotest egy papirnak latom ami egyszerusiti a burokraciat
KedvelésKedvelés
“Az emelkedett eszme, összetartozás szerintem kispolgári hiszti, mélyen patriarchális önigazolás. Hogy mi jobb emberek vagyunk, mi nem csak átmenetileg, mi komoly emberek vagyunk.”
Ezzel nagyon nem értek egyet. Pontosítva: nyilván gyakori az efféle, ki nem mondott, szorongásból fakadó önigazoló ideológia, ha házasságról van szó.
De ez nem törvényszerű. Nekem pl. (és a férjemnek is) nagyon fontos ennek az összetartozásnak, ami köztünk van, az ilyen módon való felvállalása.
Nem a közösségnek vagy a társadalomnak (már elnézést, de ki nem szarja le széles ívben, hogy a közösség meg a társadalom mit vár el vagy mit gondol) bizonyítás ez, hanem az egymásba vetett egymás előtt való komoly kinyilvánítása – számomra legalábbis.
Szó sincs patriarchális önigazolásról, engem a férjem nem elvett, és nem hozzámentem, mi összeházasodtunk, “összekötöttük az életünket”, ez egy kölcsönösen vállalt, egyenrangú döntés, és annak a kinyilvánítása.
Ez persze még nem garancia arra, hogy ez nem fog megváltozni, nem lesz rabság, nem rontjuk el, mittudomén. (A névváltoztatást amúgy én is nagyon élveztem, de ez apám miatt, akinek a nevét nem szívesen hordom, nem csupán külsőség számomra, úgyhogy ez egy speciális helyzet.)
Hogy mi benne a plusz a sima együttéléshez képest? Éppen a törvényi védelem és a jogi előnyök! Éppen az, hogy mindenféle jogi szempontból innentől kezdve a legközelebbi hozzátartozód a házastársad, és ezt minden közhivatal, kórház, minisztérium stb. így tekinti, és ennek megfelelően jár el.
Az, hogy ha holnap elüt egy autó, akkor a lakásomat nem az alkoholista apám örökli, hanem a férjem. Meg az, hogy ez a papír kellett a szüleimnek, hogy leszálljanak rólam végre, és elismerjék, hogy nem vagyok már tizenöt éves (ez mondjuk elég szomorú, de mit tegyünk, ez van. Na ENNEK vannak rendszerszintű okai. Ennek is.). Sorolhatnám még… A lényeg, hogy számomra nem csupán a komolyan vett összetartozás egy szimbóluma és “hitelesítése” a házasság, mondhatni elvi kérdés, hanem egy olyan jogi keret, ami minket véd, sokszor talán köt és korlátoz, de amit önként, és a következményeket mérlegelve (na ez a nagyon fontos szerintem) vállaltunk.
Éppen ezért némileg egyet is értek képviselőnével. Kettőnél többször semmiképp nem házasodnék, akármi történne. És nem szívesen lennék harmadik-negyedik feleség sem, bár itt sem lehet általánosítani persze.
KedvelésKedvelés
Igen, értem. De ez a te házasságfelfogásod, és meg kell mondjam, ritka kivétel vagy. Én nem a magaméról írtam, hanem a házasságról int olyanról.
KedvelésKedvelés
“Figyeljen és lépjen, hogy lehessen még élete, másfajta. Vagy éljen külön egy kicsit. Akárhogy is, legyen kulturált és gondos szülő, találkozzon az exszel, a válás, a különlét ne gyilkos sohatöbbé legyen.
És ha ezt nem tudja meglépni…” de nem marad a házasságban, de nem ezt, ezt nem tudja meglépni, akkor mit tehet? Mi legyen vele? Erőltesse meg magát, hogy a válás ne ilyen legyen? Bucskázzon át a fején, és változzon a sohanemvolt kedveselváltmosolygósmegértemhogykülönútonjárunk pasivá? És azt hogy lehet? Hogy lehet?
KedvelésKedvelés
Én most egész közelről figyelem, hogy mit tud egy jó egyéni terápia tenni egy nagyon gáz, nagyon alárendelődő, nagyon önző, nagyon áldozat férfival. Nem tudom, neked mire lenne szükséged, de szerintem nem kell úgy maradni.
KedvelésKedvelés
Szerintem valószínűleg a házasságában is azért nem marad meg, illetve nem maradtak meg mellette, mert görcsös volt, elváró, behajtós, birtokló, ítélkező, vagyis pont nem olyan, mint amiről a bejegyzés szól. Ez itt nem válasz mindenre, ez kiinduló attitűdnek jó, prevenciónak, tűzoltásra nem. Szóval aki korábban is gyűrte, feszegette a nőt, vagy csak nem értette, mit akar, bűntudatot keltett, a maga normáit akarta rákényszeríteni, majd amikor a másiknak elege lett, ugyanennek megfelelő indulatokkal vádolta, szidta magán és nyilvánosan, annak ez a bejegyzés már halottnakacsók.
Csak jelzem, úgy tűnsz a kommentjeidből, mint aki a válása óta megcsalt, átvert férfiként ül egy dohos szobában, és a falat nézi. Tudjuk néhányan, hogy nem így van. Nem kisebbítve a veszteségeidet.
KedvelésKedvelés
Apósom és anyósom soha nem szakadtak el a közös házasságuk kudarcától. Tovább vitték a következő, majd a következő házasságukba. Olyan szintű sérelmeket hordoznak magukban, hogy a legártatlanabb megnyilvánulásokat is ádáz támadásnak élik meg. Szikrázik a levegő, amikor egy szobában vannak. És mindketten boldogtalanok. Nem tudom, hogy miként lehet ezen átlendülni, csak azt látom, hogy aki nem teszi meg, az tönkremegy az újabb házasság és a gyerekek ellenére.
A férjem ebből a családból származik, megspékelve egy erőszakos báttyal. Hihetetlen lelki traumákkal érkezett ebbe a házasságba. Hosszú évek terápiájával lett kiegyensúlyozott felnőtté. Rengeteget próbálkozott (pszichodráma, egyéni terápia, párterápia, családállítás, pasztorálpszichológia). A múltkor kérdeztem, hogy szerinte mi segített rajta leginkább. Azt mondta, hogy mindegyik egy kis részt tett a helyére, majd egyszer csak minden tisztábbá vált. Nem a múltat változtatta meg, csak a jelent szabadította meg a múlt nyomasztó erejétől. És ezáltal több ereje marad a jelenben élni. Nem akarom én itt idealizálni a férjem, de az biztos, hogy kiegyensúlyozott lett, nincsenek a nagy hullámvölgyek, amik azelőtt mindennaposak voltak.
KedvelésKedvelés
Jaj, de jó, hogy ezt írod. Az enyém most csinálja végig. Kicsit későn fogott bele, de talán még lesz elég szusz benne, hogy jó legyen a hátralevő pár évecske.
Pont most beszélgettem egy ismerősömmel, a férje miatta vált el az előző feleségtől, aki annyira nem bírta feldolgozni ezt a válást, hogy a közös gyerekük esküvőjére azért nem ment el, mert ott volt a pasi az új családjával. Ez 20 év távlat, és úgy maradt. Nagyon rossz lehet az élete.
KedvelésKedvelés
Én a férjet is meghallgatnám, amint ügyesen felsorolja, hogy mi mindent tett azért, hogy a feleség ne nehezteljen rá ennyire és hogy kölcsönösen korrekt maradjon a viszonyuk…..Talán elhagyta az asszonyt aztán még párszor jól bele is rúgott, láttam már ilyet, egész közelről 🙂 Na persze 20 év alatt ezt is fel lehet dolgozni, a gyerek esküvőjéről meg már nem is beszélve, de azért ne csak a volt feleség legyen már a hisztérika.
KedvelésKedvelés
Nagyon jók voltak a vendégposztok, hetente szívesen olvasnék ilyeneket, ha van! De a kommentek is érnek pont annyit, azokat talán még jobban szeretem. Gyakorlatilag bármelyik posztnál felbukkannak olyan élettapasztalatok, vélemények, amik önálló írásként is jól mutatnának. (hogy ne mutogassak ujjal, pl Beton Iréné, nagy pusszancs)
A válás témája nagyon érdekes, sokkal jobban, mint amennyire elkeserítő.
Én is úgy voltam a házassággal, mikor belevágtam, mint az elején írod: bármit ki fogok bírni, meg fogok oldani, csak ne legyen válás. Pedig mit tapasztaltam: nagyszüleim úgy élnek házasságban, hogy soha egymáshoz nem értek, húzzák az igát párhuzamosan, alázzák egymást, de már úgy össze vannak nőve, hogy a másik nélkül rosszul vannak. Broáf. Volt aranylakodalmuk is. Kaptak szép kerti garnitúrát, de az újság nem jött fotózni, nagyapám csak akkor ment a lapba, mikor megkapta Budapest első szelektív kukáját, nézhettétek reggel a metrón, amint az én (tizenöt éve) kinőtt pulcsimban feszítve veszi át, boldogan, büszkén.
Anyámnak is sokkal előbb el kellett volna válni a nevelőapámtól, mint ahogy végül tette, az én igazán intenzív közreműködésem hatására.
Én meg nem váltam. Szar volt, szenvedtem, de nem akartam elvált szülők gyerekeit csinálni a gyerekeimből. Annál bármi jobb. Gondolom, ez ilyen sorskönyv-féle, vagy mit tudom én. Majd én megmutatom! Persze, hogy nem, de inkább volt boldogtalan apjuk meg anyjuk, mint hogy külön-külön élhető életek. Akkor éreztem szabadnak magam, mikor elengedtem. Mondjuk nem ment el, mert ő meg nem akarta külön. De arra rájöttünk időben, hogy csak a gyerekek miatt, szeretetlenül, na az lenne a földi pokol.
Végül más lett. Nagyon más.
Mikor közöltem, hogy élhetetlen, akkor jutott el ő is oda, hogy tényleg, és kéne tenni valamit, különben jön a nagy mumus, válóperrel, ügyvéddel, jön a sátáni erő, és mi nem leszünk együtt.
Nem sátáni erő jött, hanem két pszichológus, most mindketten járunk. Én három hónapig dühöngtem, minden szennyet rászórtam, ami csak felgyűlt bennem tíz év alatt. Ő meg tűrte, és volt, amiből sokat tanult, mert nagyon sötét tükörképet mutattam neki. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen fejlődőképes vagyok én is, az uram is, és talán a kapcsolatunk is. Most adok még egy esélyt a házasságnak, de már fenntartom végig a lehetőséget, hogy nem vagyunk belezárva, nem vagyunk életünk végéig összekötve, és ha jön más vagy megint elegem lesz, nem fogok évekig tipródni, az biztos. Soha nem fogom elhallgatni, ami nekem nem jó. Azt hiszem, itt kezdődik a szabadság, vagy legalábbis valami hasonló. Mert most azt választottam, amiben kezdettől fogva bíztam, és a fejlődést látva szárnyakat kaptunk, de még mindig ott motoszkál a kétely is. Nem tudom, mikor tűnik el, vagy eltűnik-e valaha, de nagyon örülök, hogy nem váltam el.
KedvelésKedvelés
mi már ezt a kört megfutottuk. két éve talán? egy darabig viszi előre a szekeret. vannak jó pillanatok. úgy mondanám
de ez van nálunk.
ez nem jelent semmit.
KedvelésKedvelés
Igen, pont ezért hagyom nyitva a kaput. Most jónak tűnik, és még bármi lehet belőle. Én még reménykedem, aztán majd két év múlva…elmondom, mi lett.
KedvelésKedvelés
Mi is voltunk terápián. Mi is azért mentünk, mert ez volt az utolsó esély, amit adtunk magunknak (már volt gyerek is). Ez négy éve volt. Ott tanultam meg meghúzni a határokat és higgadtan megfogalmazni az igényeimet. Ennek köszönhetően azóta nagyon élhető ez a kapcsolat. Terápia előtt azt hittem, hogy a férjem gyerekkori traumái az oka, hogy nem megy a házasságunk. Ott döbbentem rá, hogy nem. Ő is ott. Ő dolgozott tovább magán, én is. Ez most egy jó szövetség, intimitása is van. De mindketten tudjuk, hogyha nem fektetünk bele energiát, akkor visszakerülhetünk még a terápia előtti állapotba.
KedvelésKedvelés
De jó, hogy ezt írod!
KedvelésKedvelés
De jó lett volna nekünk is. 😦 Örülök, hogy itt működött!
KedvelésKedvelés
Szigorúan szerintem: a párterápia nem működik ott, ahol egyénileg nagyon nagy gondok vannak. A bizalmatlanságán pl. párterápia nem biztos, hogy segített volna
KedvelésKedvelés
Nem is párterápiára gondoltam egyébként, hanem egyénire, mindkettőnk esetében. (Azóta beszéltem vele röviden, hirtelen úgy tűnik, egészen más most a probléma, és nem biztos, hogy meg akarja beszélni. Én igen, mert ez még megbeszélhető volna, ha…)
KedvelésKedvelés
Blacinak: a párterápia semmire sem megoldás, ha nem két olyan ember megy oda, aki meg akarja oldani az adott helyzetet. Két elszánt és energiát nem spóroló személy kell. Amikor befejeztük a terápiát, azt mondta a terapeuta, hogy akkor lehet egy kapcsolaton dolgozni, ha megvan a bizalom. Egyébként nem érdemes. Nálunk a bizalom megvolt… a többit azóta is oldogatjuk. Mint egy jó matematika feladatot 🙂 Nálunk leginkább hatalmi harcok és felelősség megosztási gondok voltak. És ennek az összes hozadéka.
KedvelésKedvelés
Persze, nyilván úgy van, a párterápia “gyógyulni” vágyó pároknak való, két elszánt és lényegében ép pszichéjű ember kell hozzá.
KedvelésKedvelés
No, mi a helyzet veletek?
KedvelésKedvelés
Együtt vagyunk – bocsánatot kért, beszélgetünk a kapcsolatunk problémás részeiről. Remélem, jó lesz.
KedvelésKedvelés
Reméled, jó lesz? Naaa! De akkor most jó, vagy nem jó?
KedvelésKedvelés
Jó, jó – mármint, tegnap megint veszekedtünk és vszonylag csúnyán váltunk el, most békén hagyom addig, amíg nem jelentkezik. Én nagyon szeretném megtartani ezt a kapcsolatot, remélem, túléli ezt a mostanit… egyébként jó, amikor nem lépek rá véletlenül valamire, ami önbizalomhiányt okoz neki, olyankor szépen megvagyunk és szeretjük egymást. Csak most megint…
KedvelésKedvelés
Néni, nemá! Hát tényleg jó neked állandó kontroll, meg még önkontroll alatt? Hogy folyton arra vigyázz, nehogy rálépj a fájójára? Hánemá!
Meg lesző harapva!
KedvelésKedvelés
Ez a kapcsolat addig marad meg, amíg mindent, teljes egyéniségedet alárendeled, amíg te mindent megteszel érte – miközben ő semmit.
KedvelésKedvelés
Hát…végül is te dolgod.
KedvelésKedvelés
És ebben a történetben te hol vagy? Neked mi ebben a jó? Mi az, amitől “megéri”?
KedvelésKedvelés
Az, hogy még mindig szeretem, és egyébként jó vele.
Igazából ez a kérdés sokkal árnyaltabb, mint amilyennek innen, a leírásomból tűnik – ismeri ő a hibáit, és sokat szenved azért, ha/amikor nem tud “jobban megfelelni nekem” (nekem jó akkor, amikor nem veszekszünk, a hibáit elfogadom, utóbb szólok neki róluk, hogy változtasson) – ő engem szeret, viszont azt hiszi, hogy mivel ő nem tud nekem eleget adni, egy nap elhagyom. Holott én szeretem és jó vele, amikor nincsenek ilyen problémáink.
KedvelésKedvelés
Okéka! Nem távszakértelek többé, eskü. 🙂 Legyetek boldogok.
Azért, ha rossz napod van, majd jól megvigasztalunk.
KedvelésKedvelés
Remélem, azok leszünk – ha túléljük a mostanit.
Köszönöm! Egyébként nem kicsit érzem magam csalódást okozónak mindezek után itt – majd meglátjuk!
KedvelésKedvelés
Ne butáskodj már! Mi itt, akik már tagjai vagyunk e közösségnek, annyifélék vagyunk, ahányan.
KedvelésKedvelés
Nehogymá, te nő! Miféle csalódás? Dehogyis gondolj ilyesmikre!
KedvelésKedvelés
Hát hogy lehetne több eszem is ezek után, és mégsem. Ugyanakkor képtelen vagyok ezt a kapcsolatot alapjaiban rossznak látni, úgy érzem, helyrehozható, és érdemes lenne helyrehozni.
KedvelésKedvelés
Sok kapcsolat nem rossz “alapjaiban”, mégsem teszi boldoggá a feleket (kiváltképp a nőt).
KedvelésKedvelés
Haggyad má, ezen mind keresztülmentünk párszor mi is, meg majd még fogunk is nem egyszer.
Ha te úgy látod, menthető, úgy is kell hozzáállnod, ne is hallgass senkire, csináld úgy, ahogy jónak látod. Mi drukkolunk neked ezerrel, ebben biztos lehetsz.
Gondolom, a többiek nevében is jogosan használhattam a többesszámot, ha nem, majd térdeplek kukin.
KedvelésKedvelés
Kinek a kukiján?
KedvelésKedvelés
Hááát…nem is tudom. Ízlés szerint.
KedvelésKedvelés
Akárhová kattintok, ezt a kérdést dugja az orrom alá 😀 Hát mi van, megakadt a wordpress?!
KedvelésKedvelés
Hogy mindig a szemed előtt lebegjen!
KedvelésKedvelés
Szép kilátások, szemem előtt állandóan lebegő kukikkal 😀
KedvelésKedvelés
suspiiria, kérdezhetek? Mit vársz ettől a kapcsolattól? Hogy látod a jövőt(öket)?
KedvelésKedvelés
Ha elképzelem magunkat a jövőben, leginkább azt szeretem, szeretném látni, hogy a mostani után le tudunk ülni egymással megbeszélni, ami elromlott, elmondani, ki mit fejezzen be, illetve mit vár a másiktól, helyreállítani a bizalmat, amennyire lehet – mert szeretni szeretjük egymást, és keserűséget okoz mindkettőnknek, hogy ide jutottunk. Szeretném hinni, hogy ha ez sikerülne, megint olyan lenne minden, mint az elején, amikor összekerültünk, amikor olyan rajongásig szerettük a másikat, szeretett ő engem, és boldogan élnénk egytt (közhelyes befejezés), mert nagyon hasonlóak és összeillők vagyunk mindennek ellenére. Én szeretném támogatni és boldoggá tenni őt, és ugyanezt szeretném tőle. (Nem tudom, lehet, hogy ez így túl általános.)
KedvelésKedvelés
Félreértettél, én nem arra kérdeztem rá, hogy mire vágysz, hanem hogy a jelenlegi helyzet szerint (nagyjából) reálisan mire számíthatsz a jövőre nézve. A kettő nem ugyanaz.
És nehogy azt hidd, hogy most piszkálni akarlak!
KedvelésKedvelés
(Bocsánat a késői válaszért, csak közben el kellett mennem dolgozni.)
A jelenlegi helyzet szerint gyakorlatilag akármi lehetséges és reális – az egyik opció, hogy tényleg sikerül megbeszélnünk mindent, mélységeiben, és helyreállítjuk a dolgokat, ez rengeteg és keserves munka lesz – akár szakemberrel mindkettőnk feléről; az is lehet, hogy folytatódik ez az egész addig, amíg valamelyikünk meg nem unja, be nem sokall és nagyon rondán, örök haraggal szakítunk. Nem tudom, szerintem ez a két opció létezhet, ha az első nem jön be, hosszú távon nem lesz ebből semmi, semmi jó legalábbis, úgy pedig nem lesz jövője.
KedvelésKedvelés
Akkor én meg azt kérdezem, hogy mennyi időt adsz arra, hogy ez kiderüljön, hogy melyik változat az igaz?
KedvelésKedvelés
Pár hónap. Ha nem működik, ennél több időt úgysem leszünk egytt, ha mégis sikerül változtatni, pedig megéri.
KedvelésKedvelés
Értem, hajrá! 😉
KedvelésKedvelés
Még egy eszembe jutott: pálferi-féle bölcsesség, szerintem ő is olvasta valahol, de engem foglalkoztat. Van értéke az embereknek, a férfinak, a nőnek, és van a kapcsolatnak is. Lehet, hogy a másik emberrel foglalkozom, lehet, hogy tudom, milyen, de ahhoz, hogy együtt lehessen élni, foglalkozni kell a kapcsolattal is, mint valami külön élőlénnyel. Ha az nehéz, vagy nem éri meg, vagy egyszerűen be kéne áldoznom azt, aki vagyok, na, akkor van gáz. Amíg viszont van értelme, mert fontos, addig az egyéni szinteket valahogy hozzá lehet igazítani a kapcsolathoz, ha szükség van rá. Ez most így elég hülyén néz ki, mert nem tudtam szépen megfogalmazni, de nekem tetszik.
KedvelésKedvelés
Igen, ez nekem is tetszik. Már másolom is be senyvedő barátnőmnek, akit porig aláznak jó ideje és beáldozni készül önmagát.
KedvelésKedvelés
Hát mostan OFF, és bocsi, meg minden, de Gyöngyi, én tisztára abban voltam, hogy tudom, ki vagy, de akkor úgy látszik, nagyon mellélőttem és most akkor brühühü…
KedvelésKedvelés
Nagyon-nagyon jókat írtok! És igen nagyszerű volt a vendégposztok hete. Írni sajnos ritkán tudok, de követlek titeket. Örülök, hogy ennyi hozzám hasonló gondolkodású ember van itt, és már számomra az a furcsa, ha olyanokkal találkozom (nőkkel), akik nem így látják a világot.
Kb. 8-10 évvel ezelőtt halottam azt a kritikát, hogy az USA-ban “divat” a sorozatházasság és a mozaikcsalád. Nem értettem akkor sem, hogy ez miért baj. Miért kellene ugyanazzal az emberrel leélni 30-40 évet, ha azt érezzük, hogy valami nem jó. Szemléletet kellene váltani ezen a téren is.
Valamint az észrevétel, hogy jó néhány pasi részéről ez egyfajta “szívesség”, hogy “elvesz”.
Hát inkább akkor maradjon anyukával, nekem az ilyen ne tegyen szívességet.
Nekem a házasság kapcsán mindig eszembe jut a “női feladatkör”. Hogy normális nő ezt szereti, kedveli, élvezi? Örömmel rohan haza, hogy “azta” de fasza, készíthetem a vacsorát a családnak, közben bedobok egy adag mosást stb. Én soha ne értettem és fogadtam el ezt az elvárást.
Nekem, mint nőnek ugyanúgy vágya, célja az értelmes, tartalmas élet és szabadidő eltöltése.
Én is küzdők ezzel a párommal, de nem tudom és nem is akarom elfogadni ezt a felfogást, a hagyományos szerepköröket.
Senki sem azért jött a világra, hogy vegetálva, úszva az árral élje le az életét.
Mivel emberek vagyunk, szeretünk alkotni, fejlődni, sikert elérni.
Ez ugyanúgy vágya a nőnek, mint a férfinak. De sajnos ezt a férfiak teljesen figyelmen kívül hagyják a beléjük nevelt egoizmusuk miatt.
De ezt pontosan azért írom, le hogy olvassa el minél több férfi, miért van ez a káosz, ez a kavarodás a párkapcsolatok területén. Mert egyáltalán nem veszik figyelembe a nők igényeit, és ez már nem fog így tovább működni.
Ezért nem “hiszek” a hagyományos családmodellben.
Most sajnos mennem kell. Sziasztok!
KedvelésKedvelés
Szia! Majd gyere!
KedvelésKedvelés
Ezért bírom nagyon azokat a fészbukos képeket (I speak sarcasm), amik ilyenek pl: “Hurrá, szombat! Moshatok, főzhetek, vasalhatok, porolhatom a polcokat!” És van mellette egy nő, martinis pohár a kezében, arcán egyértelmű kifejezéssel.
KedvelésKedvelés
Tudod mi a fura! Nekem például már gyerekként feltűnt (és eszméletlen igazságtalanságnak tartottam már akkor is), hogy miért csoportosítják az embereket kétfelé születésükkor. Szolgálókra és kiszolgáltakra…és az hogy lehet, hogy ez ellen nem lázad senki? Aztán jöttek a gyerekek és az ő kiszolgálásuk közben döbbentem rá, hogy velük együtt a férjem kiszolgálása is természetessé vált, pedig ő felnőtt, cselekvőképes ember a gyerekekkel ellentétben. Mégis tökéletesen hoztuk a “hagyományos” szerepeket. Én az ingyencselédét, ő a magatehetetlen gyerekét (amit persze csak itthon kell alakítani, mert a munkahelyen, több ember főnökeként tökéletesen meg tudott oldani mindent egyedül, sőt mások helyett is). Ezt felismerve, ma már ezekre tudatosan figyelünk, de még így is érezhetően kiszól belülről a megszokás. Például ő a mai napig hangosan megjegyzi, ha éhes, meg hogy mit lehet enni, van e tiszta nadrágja és az hol van, meg ilyenek.
KedvelésKedvelés
Erre az “Éhes vagyok” jellegű általános felkiáltásokra férfinél is, már önjáró gyereknél is azt alkalmaztam, hogy kedvesen mosolyogva megkérdeztem: “Jól értem, te most azt kéred tőlem, hogy adjak neked enni? Akkor légy szíves ezt mondani.” Az viszont már ciki volt, le is szoktak róla.
KedvelésKedvelés
Igen, én is így járok el az enyémekkel. A szomjas vagyoknál azzal a variációval, hogy tudod, hogy a pohár meg a csap.
KedvelésKedvelés
Ehhez, csak oda már nem fér: “Persze, nyilván úgy van, a párterápia “gyógyulni” vágyó pároknak való, két elszánt és lényegében ép pszichéjű ember kell hozzá.”
Laci, ha mutatsz nekem egy ép pszichéjű embert, megeszem a gyűrűtáboros zoknidat, miután levetted a kukánál.
KedvelésKedvelés
Gyűrűtáboros? 😮 Az mi az? 🙂
KedvelésKedvelés
Lyukas, megy a kukába.
KedvelésKedvelés
Hát, a Laci ilyen madárvédőgolyókapkodó és szok járni madarakat gyűrűzni, táborozásos módszerrel, amikor is hetekig nem fürdik senki, hanem izzadva hajkurásszák a madarakat erdei játszóruciban, amit a turiban vásárolnak direkt ilyen alkalmakra, aztán a tábor végén mindenki az erdei kuka mellett pucérra vetkőzik, eldobja a 3 hónapja éjjel-nappal hordott ruháját és felveszi a városi csinit. 🙂 Na, egy ilyen zoknit képzelj el. 😀
KedvelésKedvelés
Na tessék, kicsit fel van tupírozva 😉 Szakadtnak szakadt, de nem több napja hordott, és nem ott vetkőzöm, hanem a sátorban. Hajnalkám, nincs egy kicsit felajzva a fantáziád? 😛
KedvelésKedvelés
Nem tom, kialvatlan vagyok 😀
KedvelésKedvelés
Ja, akkor csak becsapott a memóriád.
Egyébként a lényegében ép elméjű azt jelenti, hogy persze hogy sérült kicsit (ki nem az?), de normálisan tud gondolkodni
KedvelésKedvelés
A memóriám??? Mire kéne emlékeznem?
Jaa, hogy úgy lényegében! Az más. Jaja, kis defekt, de normális. 😉
KedvelésKedvelés
Inkább mire nem. Pl. a kuka melletti meztelenkedésre 😉
KedvelésKedvelés
Jaj, maga oan pajzán néha, hogy nocsak! Szekszista!
KedvelésKedvelés
LÉNYEGÉBEN ép pszichéjű. Olyan azért akad, pl te is az vagy szerintem.
KedvelésKedvelés
Na, én garantáltan nem vagyok 😀
És mi az, hogy lényegében?
KedvelésKedvelés
A passzív agresszív verzió, amelyet természetesen mélységesem elítélek 😀 : jó, hogy mondod, én is, mi lesz az ebéd?
KedvelésKedvelés
Bocsánat, de ki merészeli megkérdezni tőled, hogy mi lesz az ebéd?
KedvelésKedvelés
🙂 Jövök! Mindenképpen!
KedvelésKedvelés
Tényleg jó volt a vendégposztok hete. Objektíve. Legyen máskor is.
KedvelésKedvelés
Igen! Legyen!
KedvelésKedvelés
Csatlakozom! Szerintem is.
Nagyon jó témák voltak, nagyon jól megírva.
KedvelésKedvelés
l
(strigula)
KedvelésKedvelés
nekem is tetszett
KedvelésKedvelés
Legyen, mert jó volt. Akkor talán hamarabb lesz regény is 🙂
KedvelésKedvelés
Válásellenes családban nőttem fel, szerintük “A házasság az a Révbe Érés, a válás pedig a Szégyen. Hallottad, pszt, van az a Jucika a családban, nagyon távoli rokon, na ő elvált, olyan is, fekete bárány, talán könnyű erkölcsű is, mert hát az elváltak mind azok. Bezzeg a jó emberek nem válnak, azok kitartanak jóban-rosszban-egészségben-betegségben-gazdagságban-szegénységben egymás mellett ám. Bizony.”
Érdekes volt megélni a kettősséget, hogy én vagyok az, aki tizenévesen könyörög a saját szüleinek, hogy váljatok már el (nem tették). Engem pedig folyamatosan nyomasztott / erőszakolt a család, hogy hol van már a kérő, mikor lesz az esküvő, hadd menjünk táncolni (azok is, akikkel annyira tartottuk a kapcsolatot, hogy azt se tudták általánosba járok-e vagy egyetemre). Iszonyat ez, elmondhatatlan, hogy mindenhonnan azt kapod, nem vagy ember, amíg el nem vesz valaki (ezt szó szerint, így, nőktől).
Csak azért nem váltam el, mert nem vett el (utólag azt mondom, szerencsére) az élettársam. A jogi hercehurcából kimaradtam, de nem volt kevésbé megterhelő érzelmileg, főleg, hogy akkor még erre tettem fel az életem, hogy akkor most mi együtt, örökké, mindenen keresztül. Alapjaiban dőlt össze az egész, a világképem.
Én vetettem véget a sokéves együttélésnek végül. Nem értette, neki elég volt a fűtés télen, az étel az asztalon, és az, hogy van áram, Internet, meg multiplayer. Nekem kevés volt az, hogy nem beszélget, nem érint, nem kedves, és nincs szex.
A Családban én lettem az újabb Jucika, kiderült, ez még nagyobb szégyen, hiszen engem még el se vettek, úgy váltam el, biztos az én hibám volt, hiszen az asszonynak engednie kell néha, és amúgy is biztos nem főztél elég finomat vagy túl keveset macskáskodtál.
A Családban a bezzeg házasok között van minden, ami a boldogtalan és abuzív kapcsolatokról elmondható. Fizikai, szexuális, lelki erőszak és terror, elhanyagolás, kényszer. Én inkább vagyok “elvált”.
Nem ítélem el azt, aki többszörösen elvált, sokkal egészségesebb, mint benne maradni a nem jóban. Viszont azt igen, akiről FarkasViki írt, hogy sportból házasodik.
Inkább azt gondolom meg kétszeresen is, hogy kihez megyek hozzá, ha egyáltalán, és megpróbálom nem elfelejteni, hogy vannak előre nem megjósolható dolgok az életben.
KedvelésKedvelés
Nekem sokáig bökte a szemem, hogy a pszichodráma-vezető nő a harmadik férjével él, az első házasságából született gyerekével. Aztán rájöttem, hogy csak jól akart talán élni, és továbblépett, mikor tovább kellett lépni. Engem nem neveltek erre, de sokáig bennem volt a “jó emberek nem válnak, megoldják”.
KedvelésKedvelés
Jájj, első két bekezdést én is írhattam volna. (Aztán lehet, hogy pár év múlva már a többit is.)
Az én családomban (2x ugyanattól) elvált (! a 60as években) és így 2lányát egyedül felnevelő (egész életében ezért szinte mindenki – férfi, nő – által kipécézett) nagymama, aki egész életében csak mondja, mondja a lányának (az én anyámnak), hogy nem, nem kell elválni, nem kell mindenért kitörni egy lécet a kerítésből (hiába na a tanult lecke az nagyon erős, azaz, hogy egyedül véged van, anyagilag, társadalmilag, helyette inkább tűrni, nyelni, prostituálódni [kéretik a 3as vendégposzt kommentjeitől ezt függetleníteni :)]… miközben én meg állandóan arra buzdítom (a folyton sírva-panaszkodva hozzám jövő) anyámat, hogy ne tűrjön, ne hagyja magát, álljon ki magáért, váljon el, ha nem bírja … nem kell miattunk együtt maradni. És békítek. Borzalmas volt. Együtt maradnak. Még ma is. Egyetemre járok, dolgozni kezdek, kiszakadok otthonról, az apai agresszióból (ő ezt felénk gyerekek felé tekintélyelvű nevelésnek és vaskalaposságnak hívta, mármint az apám [aki szerintem “alapvetően” nem tűzrevaló, de elképesztő gyerekkora miatt az agressziót konfliktusmegodásra és úgy általában érvényesülésre használta], anyám felé természetesen másnak) kevesebbet kapok, anyám szerintem ugyanannyit, csak másképp … és itt a bökkenő: anyám elkezd rám haragudni, neheztelni (talán, mert nem a férjvadászatra hegyezem ki a húszas éveim, talán arra is neheztel, hogy nem arra gyúrtam, hogy ő minél előbb nagymama legyen vagy talán az áldozatáért neheztel, hogy ő nem vált el, hogy én egyetemre és egyebek és erre nem egészen azt a kört írom le és nem úgy, amit és ahogyan elképzelt) és el kezd ugyanúgy bántani, ahogy apám őt kábé, szülői tekintélyből, amikor horgonyt vetek a jelenlegi mellett … aki az inverze az apámnak. Most mindahányan azt duruzsolják, hogy nem kell kitörni mindenért egy lécet a kerítésből …. én meg folyton kitörök egyet, azzal az etalonnal nyakamba lőcsölve, amit narciszgyerekei az első bekezdésben írsz … lehet én meg pont ezért fogok hamarosan elválni vagy tőlem fognak ezért elválni!?:)
(Hű, de sok mindent írtam magamról, na ennyit nem szoktam.) Gyorsan elküldöm, mielőtt kozmetikázok … )
KedvelésKedvelés
Én nem vagyok szakember (csak most kezdem olvasni a Mérgező szülőket, jee), de szerintem anyád nem rád haragszik, hanem az apád elleni érzelmeit vetíti rád, mert az úgy könnyebb.
KedvelésKedvelés
Persze, tudom. Vagy inkább: ezt érzem én is. Totális anyagi és már érzelmi függőségben él/áll tőle. Neki nem tudja, nem merte, sose ellenállt. És hát vele él együtt, nem velem.
Jaj, kéne már egy anya-lánya poszt is. Asszem tudnék, mit hozzátenni. Felkunkorodom a női vonaltól a családban, A férfitól csak azért nem, mert némasággal büntetbek mindenkit. Brrr … mindig fázom mellettük.
KedvelésKedvelés
Én sem vagyok pszichológus, de lehet, hogy úgy érzi, hogy mivel a saját utadat járod, kb. otthagytad őt. Ez annyira szomorú. Csatlakozom egyébként, érik már egy anya-lánya poszt!
KedvelésKedvelés
“nem beszélget, nem érint, nem kedves, és nincs szex”
Ezt sosem értettem. Akkor minek akar együtt lenni? Internetre egyedül is elő tud fizetni.
KedvelésKedvelés
…van viszont ellátás, kifelé meg a rendesházasember-látszat.
Azért nem válnak el az emberek, mert az társadalmi esemény, és nem kívánják elismerni a kudarcot. Én erre nem azt mondom, hogy tessék csak szépen elismerni, vagy ne tessék elválni, hanem azt, hogy nem kudarc. A boldogtalanság, megbetegedés, szeretőtartás, elkívánkozás meg elintézhető szép csendben, esetleg a beteget még sajnálják is.
KedvelésKedvelés
Ellátás: igen, és akkor jön a botrány, ha a nő megvonja az ellátást. Szemét módon azt mondja, hogy néha épp te is moshatnál, meg jó lenne, ha a konyhában is felbukkannál olykor. Mert ha már nincs ingyencseléd sem, akkor tényleg minek.
De ez akkor is érthetetlen. hát tényleg ennyire nincs igénye az érzelmekre, de még a szexre sem? Hehe, a férfiak nagyobb szexuális igénye, ja.
Már bocs, de: vagy +/- impotens, vagy félre… Persze lehet egy pasinak is olyan időszaka, hogy nem kell neki a szex, de ha állandósul?
KedvelésKedvelés
A nem kellésről is szól jópár fórum sajnos. A “miért nem kellek a férjemnek” és társai. A nő pedig mindent megpróbál, fehérnemű, intimitás, hangulat, bármi, és nem és nem.
Személyiségzavar, aszexualitás, esetleg a kettő együtt, az én esetemben ez volt.
De lehet még túlhajszoltság, frusztráció amiatt, hogy nem eléggé felel meg a férfiszerepnek (több fizetés, több erő, több bármi).
KedvelésKedvelés
Igen, sok oka lehet, a sima igénytelen önzéstől a pszichés problémákon át külső okokig (túlhajszoltság, kérdés persze, hogy a túlhajszoltság egzisztenciálisan valóban indokolt-e, vagy valami megfelelési kényszerrel esetleg munkamániával is összefügg). Sőt, horribile dictu még az is lehet, hogy tényleg a nő is benne van, valóban elhanyagolja magát, ő vált érdektelenné, a gyerek már óvodás, de még mindig csak vele tölti minden idejét, stb.
Engem most ettől függetlenül az bosszant, hogy az az alap, hogy a nő tegyen bele többet a dologba, hogy a nőben van a hiba, fel sem merül, hogy esetleg a pasiban keressük a hibát. Mert ugye ha a problémát nem oldjuk meg, akkor csak a felszínt vakargatjuk (fehérnemű, stb.) Szerintem a probléma a pasival van minimum az esetek felében, akkor a nő ezen nem fog tudni változtatni.
Sharon Stone mondta állítólag, hogy még nem találkozott olyan pasival, akit egy kis narancsbőr visszatartott volna a szextől. Hát szerintem meg baj van azzal a a pasival, akinek a szex a fehérneműn múlik. Nem mondom, hogy tök lényegtelen, de hogy azon múljék a dolog mondhatni rendszerszinten, nehogymár!
KedvelésKedvelés
Kérdem tőle, mi volt a baj, miért váltok?
Mondja, nem értem miért gondolod, hogy baj lett volna, épp ellenkezőleg, annyi év együtt azt jelenti, hogy valami jó volt. Most válunk, mert más utakon járunk, mást akarunk az életben.
És mivel ő volt az, aki egy stroke után arra eszmélt, hogy nem kell két autó, nem kell egy sem, nem kell ház nyolc szobás, nem kell a stressz, de kell közelség, utazás, levegő!, úgy jött el abból a másik életből, hogy csak a könyveit és ruháit hozta magával, ha többet hozott volna, akkor annyival élne kevébé most.
Ez volt két éve és holnap lesz egy éve, hogy összeházasodtunk. (Ami az ünnepet illeti, hétköznap volt, nyolc vendégünk, és nagyob boldog voltam, hogy a család együtt volt. Ami a házasságot, így könnyebb.)
KedvelésKedvelés
Na az nem mindig olyan biztos. 😉 Jelige: ‘Együtt könnyebb.’
KedvelésKedvelés
(blacinak, az önálló internetelőfizetésre.)
KedvelésKedvelés
Na jó, de akkor osztozni is kell a neten. És mi van, ha a nő levelezni akar, miközben a pasi szex helyett pornót nézne?
KedvelésKedvelés
Két gép, router. 😉
KedvelésKedvelés
Na de az a router pluszkiadás. Igaz, egyszeri. Izgis tényleg. Mondjuk ehhez elég egy wifi routert venni a szomszéddal, sőt akár több szomszéddal. Akkor még csak kerülgetni sem kell egymást, meg látni a nő savanyú arcát a szex meg általában az intimitás hiánya miatt, meg a büdös zokniért sem izélget. És a hülye szappanoperájának sem jön át a hangja.
KedvelésKedvelés
Zseni vagy. Ezt felírom jól, hogy ha egyszer helyzet lesz, emlékezzek rá. 🙂
KedvelésKedvelés
Na de mi a megoldásod? Dolgozd ki időben a stratégiát, ha már megosztom a zsenimet 😉
KedvelésKedvelés
Van wifi routerem, már csak vigyáznom kell rá, hogy ne romoljon el, meg hogy majd a tányérdobálós időszakban ne vágjuk egymás fejéhez. 😀
KedvelésKedvelés
Menj el egy rendesebb görög tavernába, és kérdezd meg, hogy van-e gipsz tányérjuk, illetve hol lehet szerezni. A görögöknél a mulatás része a tányér földhöz vágása, és iylen olcsó cuccost tartanak állítólag, nem tudom, Magyarországon is igaz-e. A szerbek biztos, hogy földhöz vágják a poharat éjfél után már (semmi agresszió, mulatnak). Olcsóbb, mint a router.
KedvelésKedvelés
deérdekes, egy csomó ideig csak a címet olvastam ma és teljesen úgy értelmeztem, mint a váltott ige jelen idejét, pl: van, aki többször vált helyet, mire megtalálja a sajátját, vaaaagy van, aki többször vált ruhát egy nap. bár így, hogy továbbgondolom, akár közel is lehet, válás vagy váltás…
KedvelésKedvelés
Dettó.:)
KedvelésKedvelés
Én pont így elsőre 🙂
KedvelésKedvelés
Ma nagyon figyelek rátok. És hallgatok. Valami mégis itt motoszkál. Kérdezek. Nem váltam még.
És mi van a gyerekkel? Jó, legyen a válás olyan, amit adott helyzetben egyszerűen meg kell lépni magamért (a jelenlegi és későbbi magamért is), a gyerekért és esetleg érte is, meg azért, hogy ami jöhetne, az jöjjön. De mi van a gyerekkel? Azt látom, hogy szinte kivétel nélkül meg- és elszenvedi magát a válást és mindent, ami utána jön. Persze azt is látom, hogy a már romlottal is hasonlóan jár. Annyi, hogy jellemzően (és hangsúlyozom nem ideálisan vagy opitmálisan) a válás és ami utána jön bizonyos szinten – a pszichés terhek mellé még ráadásnak – társadalmilag és/vagy anyagilag is lehetetlen helyzetbe hozza a gyereket. Lehet egyáltalán úgy csinálni, hogy ne így legyen?
KedvelésKedvelés
Miért szenvednek ennyire az elvált gyerekek? Nem azért, mert ez is meg van nekik nehezítve? Mert stigma? Mert nem időben váltak el a szülők, mert megy a cirkusz folyton?
És milyen lenne nekik tovább élni azokkal, akik nem vigyáztak a házasságukra, vagy egyszerűen nem egymásnak valók? És évekig.
KedvelésKedvelés
Ezt kérdezem én is.
KedvelésKedvelés
Nekem nagyságrendekkel boldogabb gyerekkorom lett volna, ha a szüleim időben elválnak. Tizenegy-két éves korom után biztattam is rá anyámat, de nem vált, inkább pánikbeteg lett, meg rákos.
KedvelésKedvelés
Sajnos ugyanez volt nálunk is, csak pánikbetegség helyett alkoholizmussal. 90%-ban biztos vagyok benne, hogy jobb lett volna, ha elválnak.
KedvelésKedvelés
Azért borzongok most, mert pánikbetegség itt is van. Meg más is, sajnos.
KedvelésKedvelés
Tudom, spanyolviasz, de hadd erősítsem: azért, mert a szülők (barátok, testvérek, felnőtt gyerekek) a saját problémáikkal terhelnek minket, vagy próbálnak terhelni, nem jelenti azt, hogy felelősek vagyunk az elrontott életükért, döntéseikért. Segíthetünk, ha akarunk, és képesek vagyunk rá, de nem feladatunk megoldani az ő problémáikat. Olvassák el a Mérgező szülőket, járjanak terápiára, lépjenek ki a rossz kapcsolataikból – de ne engem terheljenek. Önálló, felnőtt lények.
KedvelésKedvelés
Én könyörögtem a szüleimnek, hogy váljanak el. Tizenéves koromtól kezdve. Borzalmasan nem működött a házasságuk, engem pedig anyám arra használt, hogy én legyek a férjpótlék meg a legjobbarátnőpótlék, apámnak meg a haverpótlék voltam és a pajzs anyám ellen.
Kértem, hogy legalább kezdjenek egymással valamit néha, hogy lássak valami példát arra hogy hogy működik egy kapcsolat, de ez se jött be. Nekik ugyanúgy nincs, szenvednek, és nem fogják fel, hogy halott ügy. Én pedig kínkeservesen próbálom megtanulni, hogy mi az, hogy kapcsolat és mi az, hogy én.
Szóval jobban örültem volna, ha elválnak. Most igyekszem minden hasonló kapcsolatban vegetáló embernek elmesélni ezt az oldalt is, hogy gondoljanak arra, milyen kapcsolati példát mutatnak a saját gyereküknek. Nem mindegy, nagyon nem.
KedvelésKedvelés
Gyerekek: meggyőződésem, hogy a gyerekeknek egy tisztességes válás, a feszültségek oldódása hosszabb távon jobb, mint a feszült együttélés. Megszenvedik, ez tény.
A válás miatt nyilván anyagilag kevesebbet kaphat, a külön élés többet visz el a szülőktől. Ez bizony sok gyerek számára komoly teher, sajnos. De azért kicsit jobb esetben annyi, hogy ritkábban jut el moziba, vagy ilyesmi. Enyémeken nem látom, hogy az anyagi rész komoly gondot okozna, pedig én vagyok a nagy kereső kettőnk közül, a közalkalmazotti béremmel.
KedvelésKedvelés
Igen, ha normális a hozzáállás mindkét részről, akkor talán nem annyira gáz a helyzet. Nálunk az volt a gond, hogy apám évekig nem ment el bejelentett állásba dolgozni, hogy ne kelljen gyerektartást fizetnie, csak feketén dolgozott, és abból egy fillért se juttatott nekünk. Később is csak ami okvetlen muszáj volt, egyébként semmit – karácsonyra, húsvétra, egyébre kaptunk egy pár zoknit maximum. Meg is mondta, hogy ő nem dolgozik azért, hogy anyánknak adja, csak hadd szenvedjen, lássa, milyen nehéz egyedül – arra nem gondolt, hogy nekünk milyen. Anyu nagyon keveset keresett, így mi vastagon megéreztük anyagilag a válást: olyan szinten, hogy enni se ehettünk, amit szerettünk és addig megszoktuk (pl. sajt, joghurt) hanem mindenből csak a legolcsóbbat, és ruhára is csak a turiból telt vagy a tehetősebb rokonoktól.
KedvelésKedvelés
Na ez szemétség. De ugye ez nem a válás tényéből, hanem apád jelleméből fakadt.
Ezektől mindig kiakadok. És bizony nagyon nagy többségben azt látom, hogy az apák “szállnak ki” a gyereknevelésből anyagilag, de törődésben is. Mondjuk sajnos a frusztrál, volt férjüket (okkal nagyon sokszor!) megutált feleségek meg a láthatás, a kapcsolattartás nehezítésével ártanak a gyerekeknek – pont akkor, ha az apa a gyerekekért legalább felelősséget vállalna, szereti őket, hiszen épp az ilyen apán lehet ezzel ütni. Mert a gyerekeknek mindkét szülő fontos lenne, ha velük normális, nem bántalmazó, abuzáló, mittudomén – és persze a másik szülőt sem pocskondiázza.
A szülőnek a gyerekeitől nem volna szabad elválnia.
KedvelésKedvelés
Nálunk a válás anyám hibájából történt, ő volt a megcsaló fél, apám pedig a sértett, és ragaszkodott is ehhez a szerepéhez – igen, valóban a viselkedése az ő jelleméből fakadt, nem magából a válásból. Ő úgy gondolta, hogyha a feleségének úgymond más kellett, és őt dobta, akkor ő is dobja azokat a dolgokat, amik a házasságához tartoztak – beleértve minket, gyerekeket is. Anyu engedett volna minket hozzá, semmivel nem nehezítette a kapcsolattartást, de apám nem igazán igyekezett ezen. Miután talált magának egy második feleséget, már azért is kevesebbet foglalkozott velünk, mert ennek az asszonynak nem tetszett, ha mi is ott voltunk, az pláne nem, ha apám adott nekünk bármit is, vagy beszélt anyámmal. Ha ez véletlenül megtörtént, akkor minimum egy hétig állt náluk a bál, apám, amilyen egy passzív, kényelmes, papucs jellegű fickó, a béke érdekében így inkább azt választotta, hogy kb. 20 évig nem beszéltek anyuval.
KedvelésKedvelés
Na de ti nem csaltátok meg. Jó, egy darabig megy a megbántottság, de ha utána sem jön rá, hogy a saját gyerekeivel tol ki, akkor azért gáz van.
Mondjuk a megcsaló fél. Ez is érdekes. Ha a pasi csal, akkor a szerető (nő) a hunyó. Meg a feleség, amiért nem igyekezett jobban megtartani azt az áldott jóembert. De ha a nő a csaló, akkor ő a hunyó, még csak nem is a szerető, de ugye a férj, hát az aztán végképp nem. Nyilván mindent megtett a jó kapcsolatért, a pénzét hazaadta, nem is verte anyádat, hát mit kívánhat még egy asszony?
KedvelésKedvelés
Apám tipikusan az a férfi, aki rendesen dolgozik, hazaadja a pénzét, nem iszik, nem dohányzik, akár főz-mos-takarít is, de végtelenül kényelmes, ambíciója nincsen, a saját nyugalma az első számára, és a felelősséget semmilyen formában sem vállalja, az legyen csak a nő dolga. Ha persze a nő valamit nem úgy intéz, ahogy neki tetszik, akkor azt felemlegeti. Számára a nő nem igazán személy, inkább csak szexuális lény, max. anya, de nem olyan régen rá kellett jönnünk a húgommal, hogy apám kapcsolataiban a partner személyisége vajmi keveset számít… Pedig már hatvan éves, de sajnos nagyjából ugyanott tart, ahol 20 évesen tarthatott – szóval már 18 évesen értettem, hogy anyám miért máshol kereste a boldogságot. Ha mindenki őt teszi is felelőssé a válásukért, pontosan tudom, hogy apám is ugyanúgy sáros volt benne.
Az egészben nem is az a sajnálatos, hogy apa nélkül kellett felnőnöm. Meg nem is utálom az apámat, megértem azt is, hogy ő ilyen személyiség, tartom vele a kapcsolatot, ünnepekkor meglátogatom, beszélgetünk, és elnézem, hogy mennyire hasonlít a mamára. Ha meghal, biztosan megsiratom, eltemettetem, meg is gyászolnom, de az életemből nem fog hiányozni semmi… Ahhoz már túl régen kilépett belőle.
KedvelésKedvelés
Basszus, azért nehéz ez. Az a jó, hogy látod, hogy nem anyád egyedül sáros. Nekem az a része csúnya csak anyád részéről, hogy apádat megvezette sokáig – ha jól értem. Apádon kívül mindenki tudta, hülyét csinált belőle. Ez nem elfogadható a szememben, de nyilván sok minden árnyalja ezt is.
KedvelésKedvelés
Ez számomra sem elfogadható, senki nem érdemli azt, hogy így becsapják. Árnyalásnak ott van, hogy anyuék családjában semmit se volt szokás kimondani, mindig minden fű alatt ment – az őszinte kommunikáció mint olyan ismeretlen volt. Ennek ellenére én nem akarok ebben ítélkezni, mert végül az élet magával hozta mindenkinek a maga büntetését és jutalmát is, de a tanulságot azért levontam.
KedvelésKedvelés
Én sem ítélkezem, nem ismerem a hátteret, nem tudom, miért tette, nyilván volt benne félelem, sok minden. Nekem személy szerint nem férne bele, és ha valaki velem tenne ilyet, többé emberileg nem tudnék bízni benne.
Hogy az élet hozná a jutalmat vagy a büntetést, hát ez azért nehéz kérdés, nem látok ilyesmit. Elképesztő sorsokat látok, bántalmazott gyerekeket, minek a büntetése az? Ha elviseli, milyen jutalmat kap sok – pl. bántalmazott, abuzált lányból bántalmazott feleséggé válva?
KedvelésKedvelés
Apámnak se fért bele, be is adta a válópert, el is váltak – ezzel nincs is semmi gond, csak kár, hogy mi, gyerekek szívtuk meg.
Tudom, hogy a jutalom-büntetés elvileg nem így működik, de a szüleimre valahogy mégis áll. Végül a rossz döntéseik visszaütöttek, ha valamit elszemétkedtek, akkor meglett a (negatív) ellenértéke, és ha valamit hosszú távon jól csináltak, akkor annak jó eredménye lett, és előbb-utóbb profitáltak belőle. Lehet, hogy jobb kifejezés azt mondani, hogy az életük olyan lett, amilyenné tették.
KedvelésKedvelés
Én a nekem nem fér bele alatt pont a válást értettem. Többet nem, büntetést sem. Nem vagyok én a jóisten, hogy büntessek. Gyereken keresztül pedig – hát ez agybaj.
KedvelésKedvelés
Nálunk is hasonló volt a felállás, apám mégsem fordított nekünk hátat. Békésen elváltak (egy hangos szó sem volt) és megegyeztek mindenen. Apu fizetett, bár a kapcsolattartás nem volt zökkenőmentes, főként, mivel külföldön dolgozott. Így kb. negyed-fél évente voltunk náluk (új családja is lett és az új feleség vállalt minket a hugommal).
KedvelésKedvelés
Nálunk épp ez történik, a párom exe 50 ezer ft gyerektartást követel, egy gyerek után, de a gyereket gyakorlatilag eltiltotta az apjától, nem jöhet hozzánk, nem találkozhat velem és a gyerekeimmel (semmi oka nincs rá) és így alig tudnak találkozni, sajnos ebbe a gyerekvédelmisek is simán belementek.
KedvelésKedvelés
Mivel indokolja, a védelmisek miért mennek bele? Bíróság mit lép?
Sajnos az aljasság alapvetően nemfüggetlen (jöhetnek a kövek), csak az eszközök mások nem kis részben a társadalom hatására.
KedvelésKedvelés
“Az aljasság nemfüggetlen” – ezt ezen a blogon eddig csak férfiaktól hallottam.
KedvelésKedvelés
“hadd szenvedjen, lássa, milyen nehéz egyedül”
Ez ráadásul, ahogy elnézem az elvált ismerőseimet, a férfiaknál tipikusnak mondható álláspont sajnos, ami azért is különösen aljas mert a nőnek nem azért lesz az élete nehéz, mert egyedül kell élnie, hanem az általa (a férj helyett is) nevelt és tovább gondozott közös gyerekek miatt (vagyis az ő mindennapi igényeik miatt). Ergo a pasik a saját gyerekeiket használják fel büntetésnek és a nő további kontroll alatt tartására. Undorító.
KedvelésKedvelés
Igen, undorító, hogy valakinek fontosabb a saját kicsinyes bosszúja és a saját sértettsége, mint az, hogy van-e a gyerekének rendes cipője, ruhája, amibe iskolába megy. Apám azt is megtette többször, hogy megígérte, hogy eljön nehezebb munkákra segíteni, mint faszedés, fahordás, trágyahordás, egyebek, és az utolsó pillanatban lemondta, csak hogy anyámnak kellemetlen legyen, vagy hogy otthon a feleségével ne legyen balhé. Arra nem gondolt, hogy ez nem csak anyámnak lesz rosszabb, de nekem is, mert én fogom 12 évesen tolni a tele talicskát vagy hordani a rönköket.
KedvelésKedvelés
Magyarországon az is az gond, hogy rengeteg “szolgáltató” ellenérdekeltje a kulturált válásnak. A párterápiát tartó pszichológus, a bírók és mindennek tetejébe az ügyvédek azon vannak (lehet, hogy nem az összes, de az a pár tucat, akivel “közelről” dolgom volt, igen), hogy nehogy békésen, önállóan, megegyezéssel el tudj válni.
KedvelésKedvelés
Nem hinném, hogy bárki is útjába tudna állni egy kulturált válásnak, ha a felek azt igazán úgy akarják.
KedvelésKedvelés
Ritkán van olyan, hogy “igazán úgy akarják”, ráadásul mindketten. Van egy elképzelésük, aztán hogy az évek alatt ez hova és mibe fajul, az több tényezőtől függ. Az elején az ember még tapasztalatlan, azt sem tudja, hogy néz ki egy bírósági per, elhiszi, hogy az ügyvéd (igen neves, kamara elnöke vagy mi is volt) tapasztalatból és jó szándékból beszél. A mediátor (jó hírű, Nők Lapjában többször megszólaltatott) meg akkora jogi baromságokat mond, hogy leszakad a tető. A párterapeuta szerint az teljesen normális, ha ver a férjed (ja bocs, én úgy tűnik, más környéken nőttem fel, mint ő). Az ex ügyvédjét másik ismerős pontosan azért hagyta ott, mert rá akarta beszélni olyan, a volt házastársa elleni lépésekre, amelyeket esze ágában nem volt megtenni. Ehhez képest (is) láttam, hogy hogy hergelik egymást az ügyvéddel, de néha észre kellett vennem azt is, amikor engem lázított az én ügyvédem. Szóval ilyen környezetben elég nehéz megőrizni az embernek a józan eszét.
KedvelésKedvelés
Őőőő, mi a hergelés ellen a legegyszerűbb módszert választottuk: nem fordultunk ügyvédhez, leültünk, megbeszéltük, megoldottuk, kész megegyezéssel mentünk ketten a bíróságra.
KedvelésKedvelés
Nálunk is így volt, alap esetben nem kötelező az ügyvéd. Jobb nem várni addig, hogy annyira elfajuljanak a dolgok.
KedvelésKedvelés
Jobb bizony!
KedvelésKedvelés
Mi is megegyeztünk… de a keresetet csak ügyvéd adhatta le: amikor elmentünk az ügyvédhez, csodák csodája, a vagyonelosztásba csak úgy ment bele, hogy a lakás használati joga kizárólag az övé, a gyerekek láthatását pedig havi 12 napról lecsökkentette 10-re. Fáradt voltam, lelkileg gyötört, válni akartam akkor, semmi mást: belementem mindenbe, csak hagyjon békén. Amikor kijött a végzés, kegyesen megengedte, hogy legyen 12 nap, azóta is az van, de ha valami ellen bármennyire jogosan is tiltakozom, rögtön a bírósági végzéssel és a láthatással zsarol. Magyarul: a gyerekeim iránti szeretetem miatt üt rajtam.
KedvelésKedvelés
Bocs… én voltam, csak szivat a wordpress
KedvelésKedvelés
Ha csineva is: nem, nem csak ügyvéd adhatja be, a keresetet exem adta be. Személyesen, ügyvédet nem láttunk, ügyvéd előtt nem beszéltünk meg, nem írtunk alá semmit.
A láthatással engem is zsarolt egy darabig. Volt, hogy igaza volt abban, hogy mérges lett rám, de ez akkor is aljasság. Aztán megráztam magam, és azt mondtam, hogy nem hagyom magam. A gyerekek érdeke, azért mikor lenyugszik, ezt ő is látja – és bizony meg is mondom neki, hogy szemétség, amit csinál. Mondjuk egy ideje nem is csinálja. Ja, nem mellesleg, a láthatás egyben segítség is neki, ezt is tudja, és ezért is pergetem le az ilyen zsarolásokat, mert konkrétan szüksége is van rá.
Ezzel együtt, igen, a láthatással zsarolni egy szerető szülőt, nagy aljasság.
KedvelésKedvelés
a ferjemnel is ezt volt. pl a ferjem kijelentette, ugyvedi papiron is hogy a gyerekek az exnel maradhatnak, erre jott az ex az ugyvedjevel es verte az asztalt hogy a gyerekek nala maradjanak. es ez nem egy esetben. a ferjem meg csak nezett hogy o is ezt ajanlotta, magatol, miert kell az asztalt verni majd gyoztesen horogni hogy a gyerekek az exnel maradtak. aah, hanyni tudnek az ilyen ugyvedektol.
KedvelésKedvelés
De jó!
Pont ma mondták ki a válást A-éknál. Végre rendeződik a dolog jogilag is. Két és fél éve vagyunk együtt. Je! Megkönnyebbülés. (Nem azért amúgy, mert túlságosan zavart volna, hogy még házas. A hercehurca miatt.) (És megint, micsoda egybeesés!)
Mondhatnám, hogy “nagyon igaz”! 😀
Inkább azt jegyzem meg, hogy nemcsak a házasságot, magát a személyiséget is erősebbnek (öntudatosabbnak) tartom, ha nem gondolja úgy, hogy attól lesz neki jó, hogy ilyen vagy olyan formában, keretek között él. A biztonságot, a stabilitást, a kiegyensúlyozottságot nem a mód adja, azt én választom, és én alakítom. Nem az tart meg engem, hanem az függ tőlem.
Jó volt ezt így leírva látni. Köszi!
KedvelésKedvelés
Veled örülök.
KedvelésKedvelés
De jó, köszönöm! : )
KedvelésKedvelés
Engem sem zavart túlságosan, hogy a társam házas (meg ahogy elnéztem, őt se), de mégis megkönnyebbülést éreztem, amikor bő fél éve kimondták a válást.
Úgyhogy, hajrá, én is örülök! 🙂
KedvelésKedvelés
Jó hosszú volt akkor, rátok fért a tiszta lap. Grat !
KedvelésKedvelés
Köszönöm szépen, jólesik! : )
KedvelésKedvelés
szuper 🙂
KedvelésKedvelés
😉
KedvelésKedvelés
Nahát, micsoda egybeesés! Örülök! Megünneplitek?
KedvelésKedvelés
Ó, csak most látom, hogy te is.
Megünnepeltük, tegnap elmentünk enni egy somlóit ott, ahol nagyon finom a somlói. 😀
Köszönöm! Köszönöm! (Anyámnak is. 😀 )
KedvelésKedvelés
“Én vetettem véget a sokéves együttélésnek végül. Nem értette, neki elég volt a fűtés télen, az étel az asztalon, és az, hogy van áram, Internet, meg multiplayer. Nekem kevés volt az, hogy nem beszélget, nem érint, nem kedves,”
Miért érzem úgy, hogy a pasik nem tudnak helytállni egy kapcsolatban? 🙂
“A sex vajon mi, ha szeretsz vajon mi?”
Igen én is pontosan erről a szellemi, intellektuális lezüllésről beszélek, és hogy ez az udvarlás idején “működik”, utána már nem. Beszéltem vele erről, és a sex-hez jutottunk ki. Hiába mondtam, hogy nincs kedvem úgy sexelni, ha semmi másról nem szól a kapcsolatunk, de úgy vele az egész élet is egy nagy semmi.
Ebből az lett, hogy én elvettem az önbizalmát. De arra a következtetésre nem jutott, hogy neki is változtatni kellene sok mindenen.
Valójában sok férfinak tényleg nagyon alacsony nívón vannak az igényei, és ők ezzel nem szembesülnek.
A nők sokkal színesebb egyéniségek, amit ők bonyolultságnak neveznek.
KedvelésKedvelés
Ja, lelkizünk itten, meg vacsorázgatásra, mozira költenénk az ő verítékkel megkeresett pénzét!
KedvelésKedvelés
Ahogy titeket ismerlek, még színházjegyre is!
KedvelésKedvelés
Hogy is képzeljük! 🙂
KedvelésKedvelés
A férfiak nívójáról – nem vettem magamra 😉 nem azért – az IS eszembe jutott, hogy ami igény van is, azt sem a nőkkel akarják megélni sokan. Nem tudom miért, illetve tippelem, hogy azért, mert ugye a nők szellemi képességei(ről alkotott férfi vélemények) ismertek. Szóval szerintük a nők úgysem alkalmasak rá.
KedvelésKedvelés
Tartalmas kapcsolatban lenni, megnyílni, filmeken megrendülni, beszélgetni, megmutatni önmagad: kockázat. Egyszerűbb a lét a férfias sportok, a tévé meg a pornó előtt. Nem mondom, hogy nők nem egyszerűsödnek kitűnő magyaros-színházjáróból igen gyakran árral úszó, körömmatricákban kiteljesedő, lidlben mulató ikszfaktornéző zsíroskajaevővé, de szerintem jóval több olyan kapcsolat van, amelyben a nő szeretne valami sapiens programot, a férfi meg nyűgös és spúr, és ahol ez (hogy ti. nincs az automatizmusokon, túlélésen kívül semmi) a teljes kapcsolat defektje.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, nincs széles merítésem. Elég sokféle embert ismerek felületesen, látok problémákat, lecsúszások valódi okát – szemben a sztereotípiákkal pl. a hajléktalanok, munkanélküliek felé -, de tartós kapcsolataim csak értelmes emberekkel van. Még azt sem mondanám, hogy mind különösebben művelt, intellektuális, de értelmes és nyitott. Szóval azt akarom mondani, hogy fogalmam sincs, mennyiben tér el a meccsnéző, haverokkal kocsmába járó, pornózó pasik aránya a műkörmös, plázázó/lidl-ző, ikszfaktor- meg sorozatfüggő (esetleg a gyerekek popsiján kívül másról nemigen beszélő) nőkétől. Lehet, hogy tényleg több az igénytelen pasi, de azt gondolom ,hogy az általam említett hozzáállás tovább rontja a kapcsolatokat.
KedvelésKedvelés
Arra is gondoltam, hogy az érzelmi elzárkózás, a némaság is férfielőjog. Nem kell félnie, hogy akkor ő házsártos meg nem elég kedves, nem fognak csak emiatt elválni tőle. Még szex is akad.
KedvelésKedvelés
blaci200 te amúgy pasi vagy?
Hát igen a nők szellemi képességei? 🙂 De ez egy óriási sztereotípia. Pontosan ezért írtam előbb, hogy oda kellene figyelni a nőkre.
Nem mondom, hogy nincsenek butácska nők, de ez a poszt az ékes bizonyítéka, hogy a nők is gondolkodó lények, olvasottak, tájékozottak. És nekik lehetnek értékes észrevételeik.
KedvelésKedvelés
eskü azon gondolkodtam az előbb, hogy blaci megsértődik-e, ha ezt megkérdezem tőle, de hát annyira elképesztően olyan, hogy sokszorosítani kellene, és szétküldeni az ország fiai közé szemeket nyitogatni. blaci, ugye nem sértődtél meg? 🙂
KedvelésKedvelés
🙂 🙂
KedvelésKedvelés
A fenébe. Bocs az elgépelésekért.
Azt akartam írni, hogy a nőknek is vannak értékes észrevételeik.
KedvelésKedvelés
Dehogy. Öreg vagyok már ahhoz, hogy megsértődjem 😉 Olyan öreg, hogy a szenilitástól néha már bölcsnek képzelem magam.
Nyitogatom, ahol tudom, leginkább a saját fiamét. Meg a lányomét is. Valami tornatanári (naná, hogy férfi) böszmeségről már elbeszélgettünk a lányok ügyetlenségével kapcsolatban. Ja, valami olyan, hogy a lányok azért dobnak ügyetlenebbül, mert a pasik jártak vadászni. Megkérdeztem a fiamat, hogy a tanár bácsi ezt ugyan honnan tudja, járt mamutvadászatra annak idején? Meg hogy az, hogy egyfolytában azt hallják, hogy ők gyárilag ügyetlenebbek kell, hogy legyenek, mennyire befolyásolhatja a dolog kimenetelét.
KedvelésKedvelés
Neuroplaszticitásról hallott a Tanár bácsi. Azaz, hogy a képességek fejleszthetőek!
http://www.unlimitedmagazin.hu/cikk/a-neuroplaszticitas/310
KedvelésKedvelés
Biztos, de már nem emlékszik, mit jelent.
KedvelésKedvelés
Igen, bármilyen megtévesztő a nickem 😉
Őőő, a folytatást nem értem. Vitázol velem? Mert én egyetértek veled.
KedvelésKedvelés
Nem nem, ez egy egyszerű kijelentés volt. 🙂 Így az éteren keresztül nem jön át a hangsúly, hanglejtés. Amúgy amit írtál , én is tapasztaltam, hogy a férfiak inkább a haverokkal szerveznek tartalmas programot.
A hegymászáson, motorozáson kívül is van más lehetőség. Érdekelne miért állnak így ehhez a pasik? 🙂
KedvelésKedvelés
Továbbmegyek: hegyet mászni is lehet nőkkel. Nekem több, egymástól független olyan társaságom van (pasik, nők vegyesen), akikkel színházba, moziba, kiállításra, zenei eseményekre ÉS mindenféle kirándulásra, komolyabb túrára egyaránt lehet menni. Párok együtt jönnek, nyilván. Jópár éve gyerekekkel is, persze ez a programoknak csak egy része.
KedvelésKedvelés
Csak ide tudom írni. Én az ilyen “szögbeverős” hegymászásra gondoltam. 🙂
De jó hallani, hogy vannak ilyen társaságok. Amúgy én is voltam Ausztriában, meg raftingoltunk is.
Akkor némely pasinál ez egyszerű lustaság, vagy a fantázia hiánya ezek szerint.
KedvelésKedvelés
Mért, szögbeverős hegymászónők nincsenek? De pl. golfozni is lehet menni nővel 😉
Igen, lustaság, és az azzal összefüggő fantáziahiány.
KedvelésKedvelés
De lehet szögbeverősre is menni, csak elsősorban kiállítás, színház, koncertek, múzeum, filmek, kávéház, étterem azon szórakozási lehetőségek, ami a pasiknak nem jut az eszükbe, vagy nincs kedvük hozzá.
KedvelésKedvelés
Kávéház nekem sem. Nem szeretem. Teázó igen. Sajnos elfogadhatót csak Pesten láttam eddig, általában azt hiszik, a tea filterben terem 😦 Ja, cukrászdába sem megyek szívesen. Viszont könyvesboltba igen.
Amúgy szögbeverős mászásra és komolyabb barlangászásra épp én nem vagyok kapható. Tériszonyom és klausztrofóbiám van. Cserébe jöhetnek pókok, kígyók, rágcsálók és más fobizáló lények.
KedvelésKedvelés
“A nők sokkal színesebb egyéniségek, amit ők bonyolultságnak neveznek.”
Már miért volnának a nők sokkal színesebb egyéniségek ? Külsőleg még csak-csak, de belsőleg szerintem épphogy jóval egysíkúbbá vannak ónevelve, kondicionálva, beszűkültek a lehetőségeik és az érdeklődési körük.
Jóval inkább az örök megfelelési kényszer és lelkiismeret-furdalás szülte gátlások teszik “bonyolulttá” őket azoknak a férfiaknak, akik elé a társadalom sokkal kevesebb elvárást gördít erkölcsi szempontból.
Számomra jóval inkább a férfiak tűnnek színesebbnek, akik bármilyen apró témában, ami csak érdekelhet embert, olyan mélységig beleássák magukat, amennyire nők csak igen ritkán.
Érdemes megnézni pl. az index fórum topikjait.
Ennek meg persze fő oka az ő lehetőségeikben keresendő, pl. hogy a napi rutin háztartási munkákat a legtöbbjük elkerüli, így nyugodtan filózhatnak és mélyülhetnek és színesedhetnek.
És az igénytelen elhanyagoltság is ebből ered, hogy ők megengedhetik maguknak, hogy nagy ívben szarjanak bizonyos dolgokra – meg persze azt is, hogy szélsőségesen pedánsak legyenek, ha egyéniségük olyan.
A nők pedig szinte mindenben a rájuk lőcsölt kötelező körök rabjai, szerintem.
KedvelésKedvelés
Máshogy közelítjük meg ezt a dolgot. Te szerepekről beszélsz, én a személyiségről. Ez attól is függ tapasztalatom szerint, hogy ki milyen közegben forog. Én soha sem tudtam olyan nők társaságában megmaradni, akiknek a gyereken és a ma mit főzzek témakörön kívül más nem jut az eszébe, vagy nincs is igénye másról beszélgetni. Az, hogy ki mennyire tájékozott, mennyire mélyül el dolgokban, függ saját magunktól is. Én mindig viszem magammal az aktuális könyveimet, és buszon, villamoson olvasom, ahol csak lehet, kihasználva az utazást. Leginkább a Spektrumot, NatGeo-t, Travel Channel-t nézem, és a hírműsorokat. Barátnőim hozzám hasonlóan igényesek, olvasottak, tájékozottak, akikkel szívesen beszélgetünk rengeteg mindenről. Ha van időnk színházba, kiállításokra járunk. Egyik barátnőm focizik, mindegyikünk tanul , képzi magát, munka, család mellett.
Dolgoztam együtt építész és informatikus pasikkal, és amikor buliban voltunk, legtöbbször akkor is a munkájukról beszéltek. Igaz, hogy nagyobb valószínűséggel van konkrét hobbija a pasiknak, mint a nőknek, de sok esetben erre a pár dologra szűkül az érdeklődési körük és a beszélgetések is.
És a legszomorúbb, amiről fent beszélgettünk, hogy hiába a pasik hobbija, szaktudása stb, ha a párkapcsolat színesítéséről van szó, ebben nem jeleskednek. Az én baráti körömben főleg a nők azok, akik programokat javasolnak, és állnak elő ötletekkel szabadidő szempontjából. A pasik a haverokkal kiszórakozzak magukat, de az nem érdekli, hogy a barátnő a főzésen kívül szeretne mással is foglalkozni.
Én is főzök, takarítok stb, nekem is meg vannak ezek a kötelező dolgok, de ahogy van egy kis időm én nem a Kiskegyedet olvasom, hanem tartalmas, értékes olvasmányokat , angolt tanulok, készülők a főiskolai vizsgáimra. Igen kevesebb időm jut erre, mint egy férfinak, de rajtunk múlik mivel töltjük az időnket.
Főiskolai csoporttársaimmal is van, hogy összeülünk politizálunk, gazdasági kérdésekről beszélgetünk.
Férfiak esetében azt tapasztaltam, hogy sokaknak felületesebbek a baráti kapcsolataik.
De természetesen ez sem igaz minden emberre. Sok nőnek azonban nagyobb az igénye arra, hogy a párkapcsolatba is belevigyék ugyanazt a változatosságot, szellemi minőséget, amit egy baráti kapcsolatban megkapnak
KedvelésKedvelés
Miért jut kevesebb időd rá, mint egy férfinak?
KedvelésKedvelés
🙂 Mert a háztartás nagyobb részben rám hárul. Mint a legtöbb családban.
De nyilván nem minden nap van ez így, de általánosságban igen.
Ha dolgozik itthon a párom, a munkája révén tanul is, tájékozódik.
És ahogy anyukám mondta, a fakanál mögött nem lehet művelődni.
De nekem elég nagy igényem van a minőségi időtöltésre ,a tanulásra. Látom, hogy más családokban sok nő annyira nem harcol ezért, én viszont igen.
Nem vagyunk egyformák.
KedvelésKedvelés
Mint elvált szülők gyereke abszolút egyet tudok érteni azzal, hogy valamikor a válás a legjobb megoldás. Holott engem is nagyon megviselt, de talán nem is elsősorban azért, mert a szüleim különköltöztek, hanem a családi balhék, a nagyapám, az egész rokonság, és az ismerősök hozzáállása miatt. A környezetemben mindenki ritka szarul kezelte az egészet, az anyám, a szeretője, aki egyébként egy faszkalap volt, és igazából csak megdugni akarta, nem a nyakába venni velünk együtt, az apám, a nagyapám, a rokonság, az ismerősök – hazudozás, hiszti, balhék, uralkodni vágyás, gonoszság, aljasság, saját gyerek megtagadása, puskával hazulról elkergetés, zűrös pénzügyek – volt itt minden, amivel egymás és a gyerek életét pokollá tudják tenni az emberek.Tény, hogy anyám csalta meg apámat, ő vágta át, és ezt a faluban mindenki tudta egy jó darabig, csak fater nem – de ennyire ítélkezni és később, mikor anyám két szék között pad alá esett, ennyire kárörvendeni azért nem kellett volna. Utáltam, hogy kilenc éves létemre mindenki erről faggat, hogy erről tárgyalgat az összes rokon, valamint szünetben a tanárok is az udvaron – láttam a szemükből, ahogy rámsandítottak. Szükséges rossz volt ez az egész válás, megértem, hogy kellett, de ezzel együtt egy életre szóló szar emlék és nyomor.
Számomra nagy csalódás és hatalmas szomorúság lenne, ha valamiért úgy megromlana a kapcsolatunk a férjemmel, hogy csak a válás lenne a megoldás – pedig nem is vagyunk házasok. Nem ígértünk egymásnak sosem örökkön-örökkét, ez egy olyan kapcsolatban, ami mindkét félnek az első, elég hülyén is mutatott volna, de olyan jó az egész és olyan jól működik, hogy iszonyúan sajnálnám, ha vége lenne. Érdekes, hogy minél régebb óta ismerem őt, és minél többet látok az életből, annál inkább szeretem, becsülöm, tisztelem őt is, és annál jobbnak és különlegesebbnek érzem, ami köztünk van. Talán idealizálok, de 13 év után egyre erősödik bennem ez az érzés. Szerintem teljesen elveszíteném a lábam alól a talajt, ha ez, amiben élünk megszűnne.
KedvelésKedvelés
Durva, amit a gyerekkorodról írsz.
No de nem is akarja elvenni senki tőled a pompás kapcsolatodat, hála istennek, hogy ilyen, vigyázzatok rá, arról van szó, hogy ha már nem ilyen a kapcsolat, ha már ennek az emléke is szétfoszlott, ha már jobb lenne külön, vagy az egyik így gondolja, akkor intenek búcsút egymásnak.
KedvelésKedvelés
A durva igazából az emberek viselkedése, a tapintatlanság, a vizslatás. Ahogy nézik az iskolatáskás, suliba igyekvő kislányt, és összesúgnak, hogy na, ennek az anyja hagyta ott az apját, hű, vajon mi lehet náluk. És a kérdezgetés szemtől-szembe, hogy kivel él akkor most az anyukám, a részvétlenség, vagy az ál-részvét, mikor előtted sajnálkoznak, hogy szegény gyerek, milyen anyja van ennek, vagy faggatnak, mi volt az ebéd – kíváncsiak voltak, van-e mit ennünk.
A másik még durvább, a szüleim és a családom viselkedése. Nagy felfedezés volt, huszonéveim elején a váláskor történteket és az az előtti életünket átgondolva rájönni, hogy a szüleim mennyire éretlen személyiségek voltak, amikor összeházasodtak és gyereket vállaltak. Ott álltam értetlenül, hogy minek kötöttek házasságot, mikor egyáltalán nem ismerték igazán egymást, se magukat, és miért vállaltak gyereket – abszurd rájönni, hogy apám azért vette el anyámat mert szép volt, anyu meg el akart kerülni a szüleitől, a gyerek meg jött, mert így volt szokás, és kész. Durva belegondolni, hogy mennyire nem volt tudatos az egész, hogy mennyire kötött volt az életük, mennyire zárt, és mennyire nem tett egyikük sem semmit azért, hogy kilépjen ebből a körből – mert sokan mások megtették, akik középsuli után továbbtanultak anyu generációjából.Valahogy mintha az egész történetük kódolva lett volna azután, ahogy megismerték egymást, szinte félelmetes.
KedvelésKedvelés
Amit írsz, úgy tapasztalom, hogy generációs probléma. A 40-es, 50-es években születettek közül nagyon sokat éltek így.
“Abszurd rájönni, hogy apám azért vette el anyámat mert szép volt, anyu meg el akart kerülni a szüleitől, a gyerek meg jött, mert így volt szokás, és kész. Durva belegondolni, hogy mennyire nem volt tudatos az egész, hogy mennyire kötött volt az életük, mennyire zárt, és mennyire nem tett egyikük sem semmit azért, hogy kilépjen ebből a körből.”
Ez részben az adott időszak politikai, gazdasági berendezkedésének is köszönhető. A társadalom egy viszonylag szűk rétegére volt jellemző, hogy tudatosan élték, irányították az életüket. Ha már az ő szüleik sem teremtették meg azt a szellemi közeget, ahol ezekről a dolgokról beszélni lehetettet volna, akkor a gyerekeknek nem volt más, mint követni a rossz mintákat és elvárásokat.
KedvelésKedvelés
Igen, kétségtelenül ez van – nekem akkor 20 évesen lett tiszta, hogy ez így mennyire gáz és hogy ilyen szempontból nekem már jóval több lehetőségem volt.
KedvelésKedvelés
Igen több lehetőségünk van, de most is sok a korlátozó tényező.
Úgyhogy okosan, óvatosan.
KedvelésKedvelés
No, hát az én esélyeim azért jobbak, mert a pasim már eljátszotta a sajátját, elvált ember.
Viszont nagyobb annak az esélye, hogy a Képviselőné képezte halmazba essen, azokéba akik sosem tanulnak, mert ugye még én is dönthetek rosszul. 🙂
Az biztos, hogy nevet egyáltalán nem változtatok, a leendő gyerekén még gondolkozom, nem egyértelmű hogy melyikőnkét kapja majd. Egyikőnk részéről sincs valami nagy elvárás ezzel kapcsolatban, számomra meg egyáltalán nem evidens, hogy az apa családnevét kell viselje.
Válni nem szeretnék, ugye, ahogy senki, szerintem férjhez is egy gyenge pillanatomban megyek majd. Vagy nem tudom, lehet hogy nagyon erősben, amikor rájövök, hogy éppen semmi jelentősége az egésznek, csak úgy a hecc kedvéért.
Mindenféle vallásos neveltetés hiányában, és a szabályok születéstől való, ösztönszerű kerülése miatt sosem gondoltam, hogy ez egy kötelező állomás kell legyen egy kapcsolatban. Fehér ruháról is azért álmodozom néha, mert az még nincs.
Most el is gondolkozom, hogy nekem mit jelent a házasság intézménye, azokon a tapasztalatakon túl, amiket igyekeztem elkerülni belőle 🙂
KedvelésKedvelés
Nagyon zavar a váláshoz való hozzáállásom, meg a világ hozzáállása is.
Engem komolyan feszít, hogy azt tapasztalom, hogy a válást semmiségként kezelik. Valószínűleg a szüleim válása és az azt követő min. 10 év keserűség, ami ezt mondatja velem, de óvónőként is azt látom, hogy basszátok meg, nagyon hamar váltok! És nagyon könnyen. Nagyon keveset bírtok. Nagyon nem ismeritek magatokat, egymást. Minek kezdtetek akkor bele? Innen nézve egyet tudok érteni a kérdéssel: minek újra? Azt hiszed most jobban tudod? Jobban érzed? Minek azt mondani, hogy holtomiglan-holtodiglan. Én komolyan nem értem, hogy lehet ezt egy életben egymás után több különböző embernek kimondani.
Azt is érzem, hogy igen erős korlát ez nekem. Hogy nem bírom megérteni, elfogadni. Komolytalannak tartom. Pedig ismerek második-harmadik házasságokat, amiket példaértékűnek látok, de mégsem. A feszültség marad.
A feszültség másik oldala, hogy görcsösen akarom, hogy az enyém legyen az, amelyik sikerül. Nem minden áron, nem egymás megnyomorítása által, nem önmagában, hanem tényleg megőrizni azt az értéket, amit megláttunk egyszer, amit felfedezünk napról napra, ami általunk születik.
Az esküvőnk előtt sokáig gondolkodtunk. Nem vagyunk vallásosak, mégis szerettünk volna olyan ceremóniát, amitől nem csak formaság lesz a házasság. A család, a személyes történeteink, meséink, barátaink által sikerült is. Benne voltunk. Éltük.
Most pedig szembesülök a millió kihívással, hogy mennyi erőfeszítést igényel az élő kapcsolat, mi táplálékot elnyel. Hogy hogy birkózik meg a folyamatos változással… És még így is nagyon, de nagyon nagy csalódás lenne nekem, ha eljönne a pont, hogy kiderül, tévedtünk, ez nem az az élet, amire vágyunk. Ahogy így leírom, végiggondolom, összerándul a gyomrom.
Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy ilyen fordulat után hogy mondhatnám bárkinek, hogy igen. Nem hinnék magamnak.
Eközben nagyon értem, és tudok azonosulni azzal, hogy – főként alárendeltségből, kiszolgáltatottságból – ne öljük már egymást egy életen át. Csak mindig az az érzésem ezeknél a kijelentéseknél, hogy túlságosan legitimáljuk ezt a könnyű vál(t)ást. Röviden olyan a váláshoz való hozzáállásom, mint az abortuszhoz. Fontos hogy elérhető és biztonságos és ritka legyen! (Hilary Clinton). Felkészültséggel, megelőzéssel, önismerettel mennék ellene.
KedvelésKedvelés
Pontosan. Én is írhattam volna. Azt hiszem, én sem hinnék magamnak, ha másodszor kéne, de nem tapasztaltam meg, úgyhogy mit tudom én. De ha megnézel bármilyen statisztikát, ami az életminőség romlásáról szól, első helyen van a halál, másodikon a válás, harmadikon a házasság.
KedvelésKedvelés
en is nagyon elgondolkoztam azon hogy a gyerekeim hogy viselnek ha elvalnank. es nem lettem vidam a gondolattol. de ezzel egyutt sem maradnek benne egy megromlott kapcsolatban. es az is sokszor eszembe jutott amit anyam mondott, hogy iszonyu fontos hogy a gyerekek erdeket nezzem, persze, de nekem is egy eletem van es jo lenne azt minel jobban, szebben, kellemesebben leelni. ha sikerulne szepen elvalni akkor lehet valami olyasmit javasolnek hogy koltozzunk egymas melletti lakasokba ahol a gyerekek szabadon jonnek mennek. ez persze szep alomnak tunik. egyenlore mindegy is, mert nincs szo valasrol.
KedvelésKedvelés
Én attól szenvedtem igazán, hogy a szüleim csöppet sem voltak képesek intelligens felnőtt módjára kezelni a helyzetet, folyton manipulálták az egész családot, a tesómmal mindketten az egymás elleni állandó harcuk eszközei voltunk, akár olyan áron is, hogy egymás ellen játszottak ki minket, és mai napig tennék, ha tehetnék. Vele már nem tehetik, mert végérvényesen kilépett mindannyiunk életéből, beleértve a sajátját is, én meg próbálom nem hagyni magam.
Közben pedig borzadok folyton, ahogy mai napig tudok meg újabb részleteket a kapcsolatukról, beszélgetek néha velük arról, hogy is volt ez köztük, és megtudom, de mint a világ legtermészetesebb dolgát, hogy ők amúgy soha de soha nem beszélgettek egymással. Se a házasságuk előtt, se közben, se akkor, amikor bontották. Ja, de, egyszer, a válóper idején. Mindkettő úgy gondolta, hogy ő tudja, hogy kell ezt a házasságosdit csinálni, aztán ki voltak akadva jól, hogy a másik milyen szarul csinálja.
Annyira szimbolikus az az eset, ami még kislánykoromban égett belém. A két nagymamám nagyon másképp főzött, pedig egy falu, meg minden. Én az egyiktől megtanultam ezt-azt főzni egész korán, meséltem a másik mamámnak a tudományomat, kikérdezett, mi kell bele, majd szörnyülködve buktatott meg a vizsgán, hogy de hát abba az ételbe nem teszünk olyat!!! És itt ez a többes szám első személy nem ám a családom azon ágára értendő, hanem az egész emberiségre, punktum. Na hát így voltak az én szüleim a házassággal is. Mindkettő ötösre tudta a leckét, csak más könyvből tanultak, és ez az apróság évek alatt sem derült ki.
Ja, meg attól szenvedtünk még, hogy stigma volt. Hogy a szüleink sikertelennek bélyegeztettek, hogy kétlakiak voltunk, hogy a tesóm nem emlékezett az égvilágon semmire az együtt töltött évekből, pedig annyi idős volt már a váláskor, hogy lehettek volna emlékei. Meséltem már szerintem, a negyedikes tanító nénim beleírta a naplóba a nevem mellé, hogy “elvált szülők gyermeke”. Egyszer megláttam, akkor esett le, hogy akkor ez valami komoly dolog, ekkor tudatosult, hogy ezt a tanárok számon tartják, meg hogy rajtam kívül egy ilyen van az egész évfolyamon, és hogy ez nem normális. Kitűnő tanuló voltam amúgy, csak néha problémás, de alsóban még nem.
Szóval a sok-sok sopánkodónak üzenem, akik elítélnek mindenkit, aki válik: ha figyelmesen elolvassa az itt leírtakat, nálunk például nem az volt a baj, hogy elváltak, hanem hogy összeházasodtak. És most figyeljetek nagyon: anyám menekült otthonról, amire a férjhezmenés volt az egyetlen esélye, méghozzá jól, hogy megmutassa, ő tud magának olyat fogni, akinek háza van meg autója. Apám meg eminens tanuló volt, nagyon kis korától tudta a leckét, hogy ház, vezető beosztás, két gyerek, ahhoz meg kellett valaki, aki megszüli, felneveli, meg a házvezetőnő is jól jött. És szép is. Volt. A társadalmilag kikényszerített minélelőbbházasságok díszpéldánya ez (épp csak becsúszott gyerek nem volt), és a helyzetben rejlő töménytelen negatív potenciál úgy lett-lesz valóság, hogy öröm lenne nézni, ha nem lenne ilyen szomorú. Köszönjük, szűklátókörű patriarchális társadalom.
KedvelésKedvelés
Őszintén nem tudom, hogy ciki-e vagy sem, de mi roppant nehezen éltük meg a szüleink válását, pedig én 25, a húgom 20 éves volt, egyikünk sem élt már otthon (vagyis a húgom egyetemen, szóval ő átmeneti volt), mindkettőnknek stabil párkapcsolat, nekem önálló jövedelem. És mégis. Nálunk sem volt ügyvéd, herce-hurca, apám kinyilatkozott, anyám összepakolt, elköltözött. A konkrét válás, mint jogi procedúra, talán egy évvel, kettővel később következett be, anyám javasolta, elmentek a bíróságra, utána egyet ebédeltek, apám fizetett (ez családi belső poén, minekutána a kertes családi ház neki maradt).
Mindannak ellenére, hogy a Hétköznapi Hímsovinizmust akkor is megírhatták volna, ha csak egy hónapot élnek nálunk a szerzők, mi egy sokat röhögős, egymásért végtelenségig kiálló, nagyokat beszélgető, könyvet, filmet, színházat, zenét együtt fogyasztó, politikát, szexet meg -és kibeszélő, időnként kiránduló, viszonylag konszolidált család voltunk. És amikor ez felbomlott (mi nagyon igyekeztünk a húgommal Svájcak lenni), akkor az volt az érzésünk, hogy kihúzták alólunk a szőnyeget. Nincs többé egy otthon, ahova haza megyünk, be kell osztani az időnket, hurcolkodni, bejelentkezni előre, ha jövünk, kitalálni, kinek mit és mennyit lehet mondani a másik életéből, bizonyos ünnepeket kétszer megülni, a közösökön(en?) vigyázni, hogy feszülés ne legyen, ja és a csúcsesemények, esküvő és keresztelő, na vajon, a szeretőnek ott a helye vagy sem, és ez csak tiszta logisztika. Aztán ott voltak az érzelmek: anyám egyedül, megcsalva, leértékelve érezte magát, nőietlennek, lecseréltnek, és hiába tudta ő is, mindenki más is, hogy még csak nem is egy ligában játszanak a másik nővel, ettől az érzés megmaradt, jöttek a pótszerek, asztrológia, családállítás, agykontroll, csendtábor, szerencsére okos és jó humorú nő, ugyhogy minden megmaradt a kóstolgatás szintjén, de végigmentünk rajtuk. Apámnál eleinte zöldebb volt a fű, élesebb a fog, karcosabb a levegő, nedvesebb a gyönyör, de aztán onnan is eltűnt a nő, ugyhogy ott jött a mély depresszió, az életnek nincs így értelme, egyedül minden szürke (és zéró árnyalat, oh mennyire el akartam sütni, bocsánat 🙂 ), már nincs amit elérjen, sem aminek örvendjen (az unokája? hiszen az a mi gyermekünk, ő csak kéthetente látja egy kicsit, de a mindennapok, az a fontos, a mindennapok, különben is ő még fess férfi, nem nagytata!), filozófia, Lao Ce, Buddha, alfa és omega. Szerencsére ő meg elég cinikus ahhoz, hogy semmibe se merüljön el, viszont belevágott az internetes párkapcsolat keresésbe, megdöbbentő sikerekkel és sztorikkal. És erre még rájöttek a visszaemlékezések a közös életükre, egyikük sem nosztalgiával, de nyilvánvaló okok miatt apám valahogy kedvesebben, és mindezt egyetlen igaz barátaikkal osztották meg: velünk. Egyszóval, biztonságérzet sem volt, család sem volt, de volt aggódás értük és jó mély belekeverésünk a magánéletükbe (mert ugye, felnőttek vagyunk), eleinte egy kis érzelmi zsarolás, lelki terhelés, most már mindenki laza, összejárunk az egészen csak úgy egy szombat délután grillezni. Viszont, ne legyek igazságtalan, az első 3-4 karácsony alkalmával olyan bődületes ajándékokat kaptunk, hogy ha a sértettségem nem kerekedik felül a jólneveltségemen, elszégyellem magam. Így csak tobzódtunk a lelkiismeret furdallásukban 🙂
KedvelésKedvelés
Jaj, szeretem nagyon, ahogy írsz. Egy kicsit elkényeztetett zsarnoknak tűntök, akik a véleményükkel, tekintetükkel nem hagyják a szüleiket élni. Pont mint az én mostohalányom. Önzőnek érzem ezt, a szülői gondoskodás, kizárólagosság nem szól huszon-harminc éves gyerekekre. Én jobban örültem volna annak, ha a gyerekeim nem tekintettek volna olyannak, mint aki az együttmaradással, remek házassággal is nekik tartozik.
KedvelésKedvelés
Köszönöm. És igazad van, azok is voltunk. Talán én jobban, utólag láttam, hogy voltak pillanatok, amikor az ő válásukat a személyem elleni sértésnek éltem meg. Feltételezem, hogy kisgyermekek esetében azért valahogy hitelesebb a veszteség, vagy fájdalom érzése, nekem tényleg felül kellett emelkednem azon, hogy nem én vagyok megbántva, és sikerüljön érdemben ott lenni melletük, amennyiben tényleg szükségük van rám. A húgom, azt hiszem, őszintébben sajnálta őket, mint magát. Szóval, nekem ez egy leszakadós időszak is volt, és nem tagadom, sokat segített, hogy időközben összeházasodtunk a férjemmel és született egy gyermekünk, szóval az energiáimat kanalizálhattam egy fontosabb (jó szó ez?) családba. De hiszem, hogy előbb-utóbb magamtól is bekövetkezett volna a megvilágosodás.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy ezt leírtad! Párom 4 éve elvált és a fiai hülye viselkedése miatt is mindig a válás az, ami felmerül okként. Párom is mondta, hogy na menjenek a fenébe, így a gyerekekre, mert ő mint apa mindig ott állt a gyerekek mellett. Nem volt ő hétvégi apuka, Többet volt nálunk a kisebb gyerek, mint az anyjánál, pedig neki ítélték.
Amikor pedig a nagyobbik hozzánk költözött, azt hittem pofán vágom. A 19 éves, 180 cm-es gyerek oda szólt hozzám, hogy én miért nem mosom ki a ruháját. Nem akartam balhét, mert már így is feszült volt a légkör. Mondtam, neki hogy nincs rá időm. Este pedig elpanaszoltam az apjának, hogy mégis hogyan képzeli ezt, nem wellness szállodában él, intézze el a saját dolgait. A párom szintén kiakadt és mondta a gyereknek, hogy ez az ő dolga.
Lényeg, hogy a két gyerek rohadt természetesnek vette, hogy beesik hozzánk, van kaja, sőt még válogattak is, ruhájuk legyen kimosva. és ezt a szolgáltatást várták az anyjuktól és a mamáktól is. Iszonyú önző módon viselkedtek.
Azóta szerencsére visszaköltöztek az anyjukhoz.
Ezt párommal is kiveséztük, hogy van egy határ, amit mostantól meghúzunk.
Válás esetén nagyon szeretik a gyerekek sajnáltatni magukat, még ha nincs feszült légkör, hangulat, biztonságban vannak, akkor is. Annyi, hogy alkalmazkodniuk kell egy más helyzethez, mint ahogy az élet más területein is.
KedvelésKedvelés
nalunk most hetvegen hangzott el hogy a ferjem (elso hazassagabol szuletett) fianak a szalagavatojara a ferjem van meghivva, az anyuka es a nagyszulok. en sajnos nem, mert csak a kozeli csalad. de ugy nem hogy fel sem merult a nagyfiuban a gondolat hogy engem meghivjon. o 20 eves, en 10 eve elek az apjaval es ugy tudom jo a sraccal a kapcsolatunk.
KedvelésKedvelés
Én ezt, például, egy nagy genyóságnak tartom. Én tényleg nem voltam elszállva az apám barátnőjétől, de részemről semmi akadálya nem lett volna, hogy ott legyen az esküvőnkön vagy a gyermek keresztelőjén. Az előzőn végül is ott volt, anyám pedig végigkínlódta az egészet. Ez azonban trükkös volt, ugyanis a nyakunkba volt ruházva a döntés: hívd meg a nőt, de anyád tiszta ideg lesz és cseppet sem lesz örömanya, ne hívd meg a nőt, de apád tiszta ideg lesz, mert másnap a nő elhagyja. Legalábbis ez volt a tétje a dolognak. Biztos vannak árnyalatok a viszonyok között, itt egy titokban tartott munkahelyi szerető esetéről beszélünk, akivel apám megunta a titkolózást és a kényelmes bevallást választotta, aztán még négy évig szinte ugyanebben a minőségében “tartotta” a barátnőjét, a közös élet leghalványabb reménye nélkül, állandóan hitegetve, a végén már mi szóltunk rá, hogy azért így mégsem. Szóval, apám sem ölte meg magát, hogy különösebben integrálja a családba a barátnőjét, minket meg nem érdekelt ennél jobban. De megalázni soha nem akartuk, remélem, nem is tettük.
KedvelésKedvelés
merthogy arra hivatkozott amikor rakerdezett a ferjem hogy engem miert nem hiv meg, hogy csak 5 jegy van es nekem mar nem jutna.
KedvelésKedvelés
Semese, ez az ex kitalálmánya, vagy nem tudja befolyásolni a fiát?
KedvelésKedvelés
nem tudom. szerintem a sracnak egyszeruen nem jutott eszebe, az exben meg gondolom fel sem merul ez ne lenne teljesen helyen valo, mit is keresnek en a fia szalagavatojan. A rohej az egeszben hogy akkor sem tudtam volna elmenni ha meghiv, ugyhogy teljesen kockazatmentesen meghivhatott volna, ha eszebe jut egyaltan ugye.
KedvelésKedvelés
a szűk családba nem tartozik be a srác féltestvéreinek az anyja? vagy nem jól értem a szülők-gyerekek arányát?
KedvelésKedvelés
ugy tunik szerintuk en nem tartozom bele a szuk csaladba. megertettem, elfogadtam. nem mintha tehetnek mast. remelem chris is olvas, hogy ime egy ujabb gyonyoru pelda hogy a sok befektetett energia, torodes, szeretet a ferjem gyerekei fele, miegymas milyen szepen meghozza az eredmenyet. persze tudom, nem azert csinalja az ember hogy eredmenye legyen. anyosommal sem beszeltem nyar ota, akkor derult ki, szinten 10 ev utan hogy o tulajdonkeppen nem is kedvel engem es a gyerekeimet o nem tekinti egyenrangunak a korabban ( a ferjem elso hazassagabol ) szuletett unokaival. en pedig soha nem lehetek olyan jo fej a szemeben mint az ex, akarmit is csinalok en es akarmit is csinal(t) az ex. mindezt ugy hogy Londonbol inezem evek ota hogy neki hazhoz vigyek a bevasarlast, fizettuk a rezsijet, elinteztem a telefon elofizeteset, kifizettuk a tartozasait, a takaritast a lakasaban hetente es legalabb heti egyszer de inkabb tobbszor felhivtuk, kepeket kultem neki a gyerekekrol, meg elektromos kepkeretet is amibe csak usb-t kell bedugni es tobb szaz kepet kuldhetunk neki egyszerre es amikor pesten voltam probaltam minel tobbet latogatni, masodik anyamkent kezeltem eveken at. hiba volt. a gyerekeimet szimplan kizarta az oroksegebol, ez derult ki nyaron, kicsit beragtam ra, nem csak az orokseg miatt, hanem foleg azert hogy meg csak nem is kedvel es midenre magamtol, veletlenul kell rajonni mert o soha semmit a szemembe nem mondana. ah, bocs a panaszkodasert.
KedvelésKedvelés
Semese, ez számomra elképesztő és felfoghatatlan amit írsz. Hogy létezhet ilyen “unokarangsor” egyáltalán egy nagymama részéről?
KedvelésKedvelés
Oh, hát az unokarangsorról én is tudnék mesélni…
Anyámnak van egy öccse meg két nővére. Mindig is az “Öcsi” (aki mellesleg keresztapám is, de lefossa a fejemet) volt az isten, mert ő ugye az egyedüli EMBER a négy testvér közül. Ők kapták öregapám kocsiját meg a telkül felét is, hát így igazságos, nem? Na, neki van egy kisfia meg egy kislánya, és a fiú, az Ákoska volt mamám kedvence, annak ellenére, hogy az a gyerek egy utálatos, elkényeztetett, nagypofájú kis hülye volt (utáltam őt mindig is gyerekkoromban), még a mamámnak is pofázott. Szóval ő volt a kedvencke. Azon kívül volt a húgom, én, meg még három lány meg egy (idősebb) fiúunoka. De hát a Mákoska volt a kis tündérbögyörő…
Na, volt olyan elszólása mamámnak (aki már nem él), hogy neki KÉT unokája van…
ÖÖÖÖ nem tom, hogy jött neki össze… Úgy kellett volna befejezni a mondatot, hogy “akikkel törődik”. Elég sok ilyen van.
Azt meg zárójelben jegyzem meg, hogy nagyapa meg tökre lefos mindenkit.
KedvelésKedvelés
Olvasok, persze, csak kissé későn, kedves E. : )
Én is úgy igyekszem hozzáállni itt a dolgokhoz, hogy teszem, ami tőlem telik (szívből és nem kényszerítve magamra semmit), de nem várok nagy csodát viszonzásul.
Sajnálom nagyon, hogy így bánnak veled, de azt is vegyük figyelembe, hogy minden helyzet és ember más, a viszonyok is máshogy alakulhatnak. Nem törvényszerű, hogy mindenkivel ugyanez történjen. Hála égnek.
Remélem, jól vagy… jobban leszel.
KedvelésKedvelés
merthogy arra hivatkozott amikor rakerdezett a ferjem hogy engem miert nem hiv meg, hogy csak 5 jegy van es nekem mar nem jutna.
KedvelésKedvelés
most beszeltunk a parom fiaval, kiderul hogy mivel a ferjem nem tud menni ezert elhivta a ferjem occset es annak a feleseget. erted? az ocsi felesegenek sikerult meg egy jegyet szerezni. nekem nem.
KedvelésKedvelés
Basszus. 😦
KedvelésKedvelés
Érdekes volt olvasni a véleményeteket, úgy, hogy én egy ketgyerekes elvalt nővel elek immár több mint 22 éve. A gyerkocok 4es1,5 évesek voltak mikor Ő elvált miattam vagy inkább maga miatt. Van egy közös 10 éves és persze, hogy vitázunk :). Most megkérdeztem tőle , Te elhiszed, hogy 22eve élünk együtt ? Papír nélkül.Mondta is, hogy alapvetően jó, de tegnap és az előtte hülye voltál, ma pedig jó. Igen, egyik nap jó a másik rosszabb, de tudjuk miért vagyunk együtt, számíthatunk a másikra , mint ember, barát, apa, anya és a szex halistennek mindkettőnknek fontos – minőségében fontosabb , mint mennyiségben. Talán ez jó így , én remelem megmaradunk így egymásnak, és biztosan tudom , hogy a társamnak , aki egy nő , is fontos.
KedvelésKedvelés
De jó!
KedvelésKedvelés
nagyon sokat dolgozik bennem az, hogy majd az életem végén, ha már ott leszek az átjáró előtt, akkor milyen lesz vajon? mi lesz akkor fontos, minek fogok örülni visszanézve, mi lesz amit megbánok? mire fogok egyáltalán emlékezni? abból a perspektívából hogyan fognak kinézni azok a dolgok amik most kinéznek valahogy? mennyire lesz más? ami kinézett valahogy 20 éve, az annyira másképpen néz ki most, biztos akkor is úgy lesz, gondolom.
sokszor beszélgetek haldoklókkal, és próbálom látni őket, figyelem amiket mondanak, ahogy vannak a hozzátartozóikkal.
ahogy megy előre az életem, egyre inkább az világít ki a múltbeli történetekből, amikor kiállás, helytállás volt. helytállás, mély, érzelmi vagy fizikai szükség esetén. akkor is ha fájt. kölcsönösen. egyszer az egyik, másszor a másik.
vannak a kapcsolatokban ilyen szent dolgok szerintem, amit ha sikerül szentnek megőrizni, akkor nem romlik el. határok, amiket nem szabad áthágni és akkor olyan mintha tudna működni. ha meg ezek a szent dolgok soha nem is voltak meg a kapcsolatban, vagy idő közben összetörték őket a felek, akkor reménytelen együtt maradni. bennem ez valahogy így áll össze.
az a benyomásom, a haldoklókkal beszélgetve, hogy azok akiknek sikerült megőrizni a szent dolgokat, azok az emberek békében vannak.
ma délután beszélgettem egy nagyon idős haldokló nénivel, alig-alig volt már benne élet. jött hozzá a fia, a lányát még későbbre várta. már a fia is idős ember. béke volt és volt mindennek helye, a fájdalomnak is.
a szent dolgok lényegesek.
KedvelésKedvelés
Érdekes, amit írsz. Bár én nem vagyok ennyire tudatos és nincs ennyi élettapasztalatom sem, szintén ismerem ezt. Mikor a férjemet megismertem, ahogy összejöttünk – ami egy elég hosszú folyamat volt – éreztem, hogy van ebben valami szentség. Ezt nem keresztény értelemben értem, nem vagyok vallásos, de abban, ami köztünk kialakult, mind a testi, mind a lelki részében volt valami, ami elkülönítette a profán világtól. Emlékszem, úgy fogalmaztam, hogy ez valami magasztos, valami más, nem tudtam megfogalmazni, hogy micsoda, mert nem emlékeztet a szerelem rózsaszín ködére, hanem valami masszívabb és mégis megfoghatatlanabb dolog – de valóban lehet, hogy pont ez az, amitől működik.
KedvelésKedvelés
igen.
KedvelésKedvelés
Ó, már megint de igazad van.
KedvelésKedvelés
ez nagyon pontos és fontos gondolat számomra:
“vannak a kapcsolatokban ilyen szent dolgok szerintem, amit ha sikerül szentnek megőrizni, akkor nem romlik el. határok, amiket nem szabad áthágni és akkor olyan mintha tudna működni. ha meg ezek a szent dolgok soha nem is voltak meg a kapcsolatban, vagy idő közben összetörték őket a felek, akkor reménytelen együtt maradni. bennem ez valahogy így áll össze.”
köszönöm, hirlando!
KedvelésKedvelés
KAtja, köszönet a leírásért. Évának pedig a válaszért. Ez az, amit én is érzek. Na valahogy ez az, amiért mi is együtt maradunk a különösebben nem botrányos, de abszolút élettelen és értelmetlen kapcsolatban, a felnőtt gyerekeknek és a tágabb családnak a biztos pontot jelentő elvadult kertben, mely a férjemnek a magátólértetődő, stabil és változtathatalan hátországot, nekem pedig a feladatot jelenti elsősorban. És ebben nincs munkamegosztás és nem tudom elérni, hogy legyen. Nekem van hova menni, de nem merek, mert az hogy nézne már ki? És ha arra gondolok, hogy kettesben fogunk itt ni, egymást kerülgetve, hát nem a legnagyobb örömmel gondolok erre.
KedvelésKedvelés
Nem értem. Van, aki nem látja, miben él, van, akinek tényleg nincs más választása. De aki látja, tudja, hogy mit kellene tenni, lehetősége is volna, de azért nem teszi, mert hogy néz az ki? Hát ki előtt hogy néz ki? Nem a gyerekeid sérüléséről beszélsz. Mert még az is lehetne szempont, bár szerintem hibás szemlélet (ismét leírom a meggyőződésem, hogy összességében a gyerekek az ilyen együtt maradó szülők mellett akkor is rosszabbul járnak, ha nincs vita, feszültség, csak épp abban szocializálódnak, hogy egy kapcsolat ilyen nyögvenyelős, nem értékes, de benne kell maradni mert csak, a nő szerepe pedig a nyelés és a munka).
Akkor ki a fene fontosabb, mint te magad? NEKED hogy néz ki, ha maradsz? A te szempontod hol van? Abszolút találgatás: egyedül hogy éreznéd magad? Nincs benned egy félelem ettől?
A gondolatok megfogalmazása sokat segít. A leírás vagy kimondás előbbre visz, előre lendít a megoldás felé. A hozzászólások is segítenek, olyan szempontokat kaphatsz másoktól, amik elindítanak benned valamit. Még akár az enyém is 😉
KedvelésKedvelés
Igen, nekem olyan kép ugrott be desperated_housewife-ról, mint aki egy olyan valaki, aki egy magatehetetlen koloncot cipel magán.
KedvelésKedvelés
Ó igen, többet is. Ez igaz. Nem, egyelőre senki sem magatehetetlen, csak lusta, kényelmes, önző. sorolhatnám. Én ugyanúgy nem merem otthagyni a biztos állásomat sem, ez elég erős szülői minta. Mint a rossz házasságban való kitartás. Jaj, most leesett a tantusz. Köszi.
KedvelésKedvelés
Igen, egy idióta társadalmi elvárásnak megfelelve.
KedvelésKedvelés
Itt élni,- akartam írni, és nincs stratégiám erre a helyzetre. A mostanira is csak annyi, hogy próbálom fenntartani a megszokott körülményeket, egyre nehezebben ugyan, mert elfogyott a lendület. Na jó, ezt nekem kell megoldani, nem is tudom, mit várok ettől, hogy ide írom. Talán segít átgondolni, igaz.
KedvelésKedvelés
es nekunk is segit latni masok helyzetet, mondjuk a tiedet es megerteni miert ugy dontesz ahogy. es ettol leszunk megertobbek es nyitottabbak, ugyhogy mar csak ezert is jo hogy leirod.
KedvelésKedvelés
Nekem, nem vált és nem házas nőnek az a benyomásom az írásod alapján, hogy még nem tudsz lepni, meg nem ott tartasz.
Annyiszor visszatancolunk es annyiszor mossuk, mentegetjük az életünk kellékeit (igaz, lyukas, de mar mióta megvan, mar anyám is ebben mosta a krumplit. Lehet meg lehet javitani!) mire valójában kihajitjuk a fölöslegeseket.
Sosem könnyű leszámolni valamivel gyakorlatban, ha gondolatban százszor meg is történt mar, akkor sem.
Minél többször kimondod, leírod, vagyis kihelyezed magadból, a meggyőző ellentétes gondolatok köréből, annál közelebb jutsz a megoldáshoz. En legalábbis igy tapasztaltam 🙂
KedvelésKedvelés
Ez a zárójeles példa zseniális. És mennyiszer vagyunk így a tárgyi kellékekkel is, és valóban, az emberekkel is.
A kimondás, leírás az én tapasztalataim alapján is segít. A gondolatban megfogalmazás viszont kevés, kell hozzá az a (bátor) lépés, hogy akkor most megteremtem: szóval, vagy tettel. Akkor hirtelen valóságos lesz, hogy lyukas a tál, hogy régi, hogy ócska, és hogy a krumpli is már csak koszosabb lesz tőle. Hogy megérdemlek egy új, szép üvegtálat, és lehetőségem is van megvenni, vagy akár elmenni üvegfúvó tanfolyamra (bár valószínűleg a tálat nem fújják).
Régen történt: hosszú évekig nem beszéltem senkivel az akkori épp folyamatban levő párkapcsolatomról, és egyszer valamiért leültem egy jóbarátommal, és elkezdett dőlni belőlem a szó. És hirtelen rám szakadt, hogy jé, hát nekem szar így. Nem sokkal utána kiléptem a kapcsolatból. Amíg nem mondtam ki, addig hiába gondoltam erre-arra, igazán nem tudatosult.
KedvelésKedvelés
Mi a párommal ezt egymáson gyakoroltuk, mielőtt még összejöttünk volna. Hónapokig (meg)hallgattuk egymás nyűgét baját a másik romba dőlt kapcsolatáról, dőlt belőlünk a panasz, végre, valakit érdekelt mindez (!)így ez is adott erőt a lépéshez.
KedvelésKedvelés
Ez a poszt nekem most nagyon fáj.
Hétfőn hajnalban a barátom (ex-barátom, első nagy, igazi szerelem) szakított velem, olyan indokkal, aminek megtörténtét ő nem tudta bizonyítani, mert nem volt ott, én pedig szintén nem, mert részeg voltam (részeg nő az éjszakai buszon), és mert egy órára, ha nem kevesebbre, nem emlékszem, nem tudok róla számot adni. A kapcsolatunk egyébként sem volt egészséges elég sajátos okok miatt, így előbb vagy utóbb talán egyébként is szakítottunk volna (egy héttel azelőtt felmerült a lehetőség, mégsem tettük meg), de akkor még megtehettük volna békésen, azzal a lehetőséggel, hogy barátok maradhatunk még (ez a komment ezzel a szállal kapcsolódik a poszthoz). Mivel előzőleg több kisebb hibát követtem el, már nem hisz nekem ebben (miközben én azért sírok, mert amikor részegen felébredtem a buszon, az első gondolatom az volt, hogy miért nem kísért el, miért hagyott magamra?), szerinte megcsaltam valakivel, és kényelmes hazugság a részemről, hogy részegen elaludtam, illetve nem emlékszem rá (a buszon, buszokon, ültem végig, mert közben eltévedtem az éjszakai járatokon, de nem hisz már nekem). Szakíthattam volna előbb vele, még békében, de hittem abban, hogy a kapcsolat menthető, hogy ha szakember segítségét kérjük (mindkettőnknek szüksége lenne rá), már lépéseket is tettünk ennek érdekében, amikor ez megtörtént.
És most mindenem fáj. Úgy érzem, az én hibám az egész. Ha akkor nem iszom annyit. (Ha elkísér.) Ha soha nem követek el hibákat. (Ha nem bizalmatlan alapból mindenkivel.) Ha jól segítek neki, és mindig mindent elmondok neki, és nem attól félek, hogy depresszióba döntöm a problémáimmal (segíteni akartam, de ez volt az a pont, többek között, ahol szerinte megtörtem a bizalmát. Utólag látom én is, hogy hibáztam. Változtattam rajta. Nemrég azt mondta, kezdem a bizalmát egyre inkább visszanyerni). Nem őt hibáztatom, de magamat sem tartom hibásnak, illetve nem a legutolsó incidensben, mert az nem történt meg; a jószándékból elkövetetteket nem tudom magamnak megbocsátani. Igaza volt, egy hete kellett volna szakítanunk, amikor még lehetőség lett volna békében, nem a másikat sértegetve azért, hogy hamarabb kiszeressen belőlünk, utólagosan kritizálni a külsejét, ami “csak tetszett, de nem okozott sokkal többet” – és felőröl, hogy tudom, mennyire fáj ez őneki, mennyire csalódott, hogy még mindig érez valamit irántam (bevallotta, majd letagadta, aztán ismét), és nem tudok megnyugodni. Azért sérteget, hogy haraggal váljak el tőle, hogy könnyebben el tudjam engedni. Még mindig szeretem, és nem akartam neki ártani, és tudom, mit érez most. Bár békében váltunk volna el, akkor fájóan ugyan, távolabban, de még mindig magaménak tudhatnám, ha csak barátként is. Nem vagyok sértett, nem gyűlölöm, sőt. De bár békében, egyedül ezt bánom. (Vagy ha már, egyáltalán nem is hibázom.)
Sajnálom, hogy az első kommentem egy ilyen panaszáradat lett – igyekeztem a poszthoz kapcsolni, nem offolni.
(Mivel ez az első kommentem, bemutatkozom. 23 éves vagyok, egyetemista, dolgozom. Szeretem a szövegeket, szeretek írni, pszichológiai problémáim és étkezési zavaraim vannak, igyekszem tudatosan élni – eddig kevesebb, mint több sikerrel, sajnos -, jól választani, a saját döntéseimben bízni, erősödni. A szakítás után most mindent megkérdőjelezek magammal kapcsolatban, nem tudom, milyen ember vagyok valójában ezek után, még akkor sem, ha nem tettem semmit. A végletekig összetört és zavarodott vagyok. Szeretem ezt a blogot, felszabadító érzés olvasni – szerettem volna, ha a barátom is megteszi.)
KedvelésKedvelés
Itt mindenki panaszáradattal kezd, ez már csak így van. 🙂 Sajnálom, ami történik most veled.
“…utólagosan kritizálni a külsejét, ami “csak tetszett, de nem okozott sokkal többet” Ez meg milyen már??? 😦 Ez az egy mondat elég ahhoz, hogy örülj, hogy még időben megszabadultál tőle.
Fel a fejjel, kis idő múlva másképp fogod látni az egészet, csak addig kell kibírnod. 🙂 Maradj velünk, itt jó, itt senki se bánt.
KedvelésKedvelés
Köszönöm! Igen, itt tényleg jó.
A probléma ott bonyolódik leginkább, amit blaci200 ír lentebb:
“de nem ok nélkül gonosz. MINDIG megtalálhatod a mögöttes okot, jellemzően mérgező szülők formájában. ”
Az exbarátomnál pont ez a helyzet. Rendkívül bizalmatlan mindenkivel szemben, a legkisebb hibát észreveszi, örökre megjegyzi, ha a magyarázat nem elég konzisztens, vagy nem emlékszel minden részletre, azt mondja, hazudsz (ezért én nem okolom egyébként – a múltja miatt megvan rá az oka) – azért szakított velem, mert fáradtan és részegen utaztam egyedül hajnalban, és nem emlékszem, hogy kerültem az egyik buszról a másikra. (Mellesleg annyi időm nem lett volna, hogy ténylegesen elmenjek valakivel akárhová, mert másfél óra alatt megjártam az utat még így is – bár kicsit kicsúsztam az időkeretből pont azért, mert elaludtam, és továbbmentem valamennyivel -, amit egy neki az út után írt (első dolgom volt, ahogy hazaértem) üzenettel bizonyítani is tudok – mellesleg bántó a feltételezése, nagyon bántó.) Ezen kívül nagyon szeretett, én is őt, jó volt vele. Ugyanakkor mivel azt hiszi, megaláztam, támadó üzemmódba kapcsolt. Nagyon fáj ez az egész, Jelenleg nem látom a végét, és még reménykedem, de egyszer túlleszek rajta így vagy úgy.
KedvelésKedvelés
Az a pali nem méltó hozzád, nem bízik benned, nem volt melletted, mikor szükséged lett volna rá(busz), ecetera, és amúgy is tök dedósan viselkedik. Ha szerencséd van, sose látod többé.
Mi az, hogy kicsúsztál az időkeretből?? Jájj!
Majd itten nálam sokkal okosabbak megsegítenek, remélem, Laci hozzászól, férfiasan.
Ha még nem olvastad, ne hagyd ki a fejlécen található “szeret a férjem,de” című írásokat.
KedvelésKedvelés
Az az igazság, én sem kértem meg, hogy jöjjön velem (azt hittem, elég ügyes leszek a feladathoz), így kicsit rosszul érzem magam, hogy ilyet mondok utólag, bár ezt érzem. (Időkeret: amennyi idő alatt a busz odaér, ahol lakom.)
Botor módon eddig nem olvastam el ezeket (nagyon sok mást igen – nyár óta olvasom a blogot rendszeresen), mert nem vagyok férjezett (igen, botor, mondom), de majd nekikezdek, köszönöm! 🙂
KedvelésKedvelés
(Egyébként azért nem kísért el, mert az adott bulin rendező volt, takarítania kellett. Nem tudom, elvárhattam-e volna tőle, hogy kísérjen. Rosszul érzem magam emiatt.)
KedvelésKedvelés
Nem kell megkérni, alap lett vón. Szerintem.
Az időkeret meg úgy értendő, hogy nehogymá időre kelljen utaznod, utána meg jelentkezni! Volt a fiamnak egy nője, az még azt is kiszámolta, hány perc egy kifli megevése, addig nem kellett a fiamnak vele beszélgetnie telefonon, míg megette, de jaj volt neki, ha túllépte a megengedettet.
Ne légy ilyen nyuszedli. Csak keményen! 🙂
KedvelésKedvelés
” Volt a fiamnak egy nője, az még azt is kiszámolta, hány perc egy kifli megevése, addig nem kellett a fiamnak vele beszélgetnie telefonon, míg megette, de jaj volt neki, ha túllépte a megengedettet.”
Anyukám a mai napig ilyen. Felhív, üzenem neki, hogy most nem tudom átvenni a telefont, mert tiszta panír a kezem, de utána visszahívom. Nekem is jaj, ha nem hívom azonnal, mert mondjuk közben rám jött a szapora. Komolyan mintha élvezné, hogy neki mindenki folyton magyarázkodik. Bátyámmal ugyanezt csinálja. amikor őt keresi és azt mondja a barátnője, hogy még zuhanyzik, akkor negyed óra múlva biztosan megint rácsörög, hogy mi a fene van már, mit képzel, hogy telefonálás előtt még a vacsoráját is meg akarja enni! Az már nem volt a tervben irgumburgum 🙂
KedvelésKedvelés
És miért nem mondjátok neki ilyenkor azt, hogy kedves anya, akkor mára befejeztük a beszélgetést?
KedvelésKedvelés
Szerintem anyunak ideje küldeni egy Bronislawot ábrázoló képeslapot. 😀
de amúgy meg ne is vedd fel a telefont, legalább 3 hónapig, hát én ettől a falnak tudok szaladni hanyatt!
De meg aztat áruljad el, hogy ha felvenni nem tod, hogy üzensz neki? Hm? 😉
KedvelésKedvelés
” ha felvenni nem tod, hogy üzensz neki? Hm? ”
Hajnalka Drága, nekem 4 gyerekem van és egy férjem, akik totál nyilvánosnak tekintik a telefonomat, örülhetek, ha a kutya nem ugat bele 🙂 Szóval, ez úgy szokott történni, telefon megszólal, valaki felkapja, belemondja, hogy “a mama kakil nem tud jönni” (na jó, ez régebben ment ma már a kisebbek is nagyobbak, hehe) én visszakiabálok, hogy “le ne tedd, megyek”, vagy “nem tudok menni, de mondd meg, hogy visszahívom”. Hú, egyszer anyósom két évig nem beszélt velem egy ilyen üzengetésből eredő félreértés miatt. Én ugyanis megkértem az ovis gyerekeimet, ha éppen vécén lennék mikor hívnak, ne mondják már bele a telefonba, hogy mit csinálok éppen, éppen elég ha annyit mondanak “a mama a fürdőszobában van”. Na, csöngött a telefon, 4 éves leánykám felvette és beleszólt, hogy “a mama nem tud beszélni veled, mert…” és itt elfelejtette mit is kell mondani, úgyhogy odakiabált nekem “mit kell mondani a nagyinak, miért nem tudsz jönni?” Kész-passz, anyósom vérig sértődött, hogy én betanítottam a gyereket, hogy tagadjon le engem, mert biztosan utálom őt. De én erről persze nem tudtam, nekem nem panaszkodott, csak feltűnt, hogy nem jön már egy ideje és nem is beszél velem csak ha nagyon muszáj. Mikor kérdeztem haragszik-e valamiért, azt mondta mindig, hogy ááá semmi. Végül a sógornőm mondta el mi a fene baja van. Szóval így jártam, Ti is legyetek óvatosak! 😀
KedvelésKedvelés
Bocs, muszáj röhögnöm 😀
4 gyerek, beszarás! Nem is látszik rajtad. (ez Broni-kategóriás duma?)
Én annyira óvatos vagyok, hogy senki nem nyúlhat a telefonomhoz. 🙂
KedvelésKedvelés
Na, lehet kapunk a fejünkre Évától, hogy totál szétoffoljuk a témát (és igaza is lesz), de muszáj elmesélnem a legutóbbi mobilvásárlásomat. Már csak azért is, mert a szitu régebben fel sem tűnt volna. Múlt héten bementünk egy szaküzletbe a férjemmel, én közöltem az eladóval, hogy szeretnék egy telefont, elmondtam milyen típusok között vacillálok és kérdeztem melyiket ajánlja ő. Na, ezek után kiválasztottam a legszimpatikusabbat és ami ezek után jött, azt mondtam, nem hiszem el ha nem látom. Pasi kézbe vette a szóban forgó telefont és elkezdte magyarázni a telefon paramétereit a férjemnek, tőlem elfordulva, mintha én ott sem lennék. Értitek ezt? Tudta, hogy nekem lesz a telefon, én választottam ki, de hát egy nő nyilvánvalóan annyira hülye a műszaki dolgokhoz, hogy ezeket a “komolyabb” dolgokat, csak egy másik férfinak lehet elmondani. Persze utólag annyi minden frappáns közbevetés eszembe jutott,(mondjuk, hogy oldalba kellett volna bökdösnöm, és felkiáltanom, hogy “hahó, én vagyok a vevő, nem a férjem!”. De az-az igazság, hogy ott köpni nyelni nem tudtam, olyan fura volt. Utána meg az volt a furcsa, amikor belegondoltam, hogy én az ilyeneket régebben, nem is vettem észre! Mennyire agymosott voltam már? Egyébként ott a helyszínen, a férjemnek sem esett le a dolog, még vissza is kérdezett, hogy “Jé, tényleg?”, mikor szóvá tettem neki az utcán, hogy figyelte-e? Aztán persze elismerte, hogy tényleg ezek nagyon gáz szituk és a férfiak úgy veszik a nőket nap mint nap semmibe, hogy ez senkinek fel sem tűnik!
KedvelésKedvelés
Gondolkodtam ezen az off témán és arra jutottam, hogy szerintem semmi se off itt, minden összefügg mindennel és minden hsz valahogy kapcsolódik a blog mondanivalójához. Nem tom.
Ez a telefonos sztorid tényleg tök általános, de most nekem bevillant, hogy nálunk meg pont fordítva van, mindenhol mindig nekem magyaráznak a férfiak dolgokat, de szerintem ez csak azért van, mert ha ketten vagyunk vásárolni valahol a zemberrel, mindig én pofázok. Ráadásul én aztán tényleg segghülye vagyok a műszaki dolgokhoz és nem is érdekelnek.
KedvelésKedvelés
Oszt azé piásan egyedül kóricálni nem egészséges, csak hogy kicsit le is b.szarintsalak.
KedvelésKedvelés
Az a fiú egy ellenőrizgető, kontrolláló ember, és az is marad – hacsak el nem megy terápiára. Egy dolog, hogy megérthető, miért vált azzá. DE: együtt élni vele ettől még biztos módja a boldogtalanságnak. Nem a te dolgod (volt) megváltoztatni. Az, hogy rajta akart kapni hazugságon, az nem szeretet! És az, hogy most végre azt hiszi, sikerült neki, és támad miatta, azt jelzi, hogy erre bármikor, biztosan számíthattál volna. Ugyanis ez maga a célja. Az, hogy szeretett, az inkább a birtoklásnak volt betudható szerintem. Ez az időkeret, ez nagyon árulkodó ám, hogy mennyire megszoktad a kontrollt. Jó, azért nyilván távdiagnózis, meg minden, de legalábbis elgondolkodtató.
Az ital dologba nem akarok belemenni, nem tudom, hogy egyszeri alkalom volt, vagy máskor is előfordul, hogy öntudatlanra iszod magad. csak annyit, hogy az utóbbi aggasztó jel. Ezt nem valami erkölcsi vagy milyen magasságból írom neked, hanem tapasztalatból, mint alkoholista.
Szerintem senki sem tudja, milyen ember is valójában, de nehogy már egy pszichésen problémás ember véleményétől függjön az önértékelésed. Aki ráadásul úgy vádol, hogy te tudod, hogy nincs igaza.
Azt sem értem, ha szakított veled, miért gyötör még, illetve hogy tud gyötörni, miért nem szakítjátok meg a kapcsolatot?
KedvelésKedvelés
Az italról: általában nem iszom egyszerre ennyit – viszont viszonylag gyorsan részeg leszek, mivel elég sokáig egyáltalán nem ittam. (Ez buli volt, ezért ennyit most.)
Egyébként tudja ő, hogy problémás, sőt; többször mondta, hogy szakítanom kellene vele, mert nem leszek vele boldog. (Ez őt is boldogtalanná tette, folyton félt, hogy elront velem valamit. Ezért mondom, hogy én megértem őt, és nem akarom hibáztatni, és sajnálom azt a rosszat, amit én okoztam.) Én viszont egyrészt szere(t)tem, másrészt segíteni akartam neki, hogy ezeket a problémáit leküzdje, hgy boldog legyen, és elfogadtam ezekkel együtt, mint olyan dolgokkal, amiken lehet változtatni. A terápia folyamatban volt, csak aztán megtörtént ez.
Még beszélünk, illetve tegnap reggel még beszéltünk, mert a cuccainkat még vissza kell adjuk a másiknak – ő írt nekem, még barátságosan, nem kellett volna válaszolnom és még mindig magyarázkodnom, akkor nem ment volna odáig a dolog, hogy sértegetni kezd (azt akarja, hogy haragudjak meg rá, hogy egyszerűbb legyen szakítanom vele. Még mindketten kötődünk, de a bizalomnak annyi, én meg reménykedem, hogy hátha.)
KedvelésKedvelés
Ne reménykedj, pofára fogsz esni. Nehogy megbántódj, én veled vagyok! Kitartás!
KedvelésKedvelés
De hát miben reménykedsz? Leírtad, hogy mindenképp szakítottatok volna.
Ja, ez a szakíts velem, neked jobb lesz: no ezt ismerem. Egy kifejezetten bántalmazó, lenyomó, kihasználó pasas szövege volt egy ismerősömnek (de másnak is mondta már, mint kiderült). Konkrétan közel jár az ipse ahhoz, hogy pszichopata legyen.
Nem kell magyarázkodni, valóban. Ha ő azt akarja a szemétségével, hogy neked könnyebb legyen a szakítás, akkor valójában ő már (rég?) eldöntötte, hogy nem kellesz neki, csak nem tudja ő maga kimondani. Azt akarta, hogy te tedd meg, mivel nem tetted, kihasznált egy mondvacsinált helyzetet. Igazi jó kis bántalmazási módszer, valljuk be. És most a külsődet is felhozza, meg ki tudja mit.
KedvelésKedvelés
” Ez az időkeret, ez nagyon árulkodó ám, hogy mennyire megszoktad a kontrollt.”
Juj Laci, ha tudnád fiatal, tapasztalatlan lányként, mennyire elhisszük, hogy ez a féltés és a szeretet jele. Erről tudnék mesélni, tényleg hihetetlen miket tudunk kifejezetten pozitívumként látni (félóránkénti telefonokat, melyben kedvesen érdeklődnek, hol vagy mit csinálsz éppen. Te meg őrülsz mennyire őrülten rajong érted ez a fickó, hogy milyen édes, hogy mindig te jársz az eszében) holott ez minden csak nem figyelmesség meg szeretet. Színtiszta tulajdonosi szemléletnek mondanám inkább. Csak hát akkor nem látjuk még az a baj.
KedvelésKedvelés
Elhiszem, hogy így van, pláne, ha van egy adag apahiány. De attól még úgy van, ahogy mondod, tulajdonosi szemlélet. Suspiria még időben láthatja meg 😉
KedvelésKedvelés
Figyu, a neved miért az, ami?
Közben egyre csak azon a mondaton rágom magam, amit mondott az exed, hogy “csak tetszett,de…blabla” Hááát…ha ezt nekem mondta volna a társam, megugrom a szájában a dupla leszúrt Rittbergert, asszem.
KedvelésKedvelés
(Most rettegek – nem tudom, belenyúltam-e valamibe, amibe nem kellett volna ezzel a névvel. Remélem, nem!) Minden forrásom szerint sóhajt jelent – az egyező című filmet viszont nem láttam. Megtetszett, remélem, nem estem bele az egzotikus ázsiai tetválások csapdájába. 😀
Nekem is rosszul esett, valószínűleg tényleg csak sérteget, hogy haragudjak.
KedvelésKedvelés
Nem nyúltál bele semmibe, csak érdekesen hangzik, kíváncsi voltam, nem gugliztam ki, nem kő félni! 🙂 Kérsz milkát? Nekem sincs, de nem baj.
Az exed egy seggfej, nehogy szomorkodj miatta. Egy hónap múlva már csak poros emlék.
Mesélj magadról.
KedvelésKedvelés
Akkor jó. 🙂 Török egy kockát. 🙂
Az obligát kérdés erre a kérdésre: mit meséljek? (Sok bennem a spontaneitás.) 23 éves vagyok, tapasztalatlan, naiv, a szociális készségeim nagy részét könyvekből szereztem. Diszfunkcionális csalából származom több generációra visszamenőleg (alkoholista, bántalmazó – fizikailag és verbálisan is), igyekszem kimászni ebből. Bölcsész vagyok, nyelvszakos. Igyekszem.
KedvelésKedvelés
Már megint kérdezek: mivel próbálsz kimászni, mi a módszered?
KedvelésKedvelés
Igyekszem megvizsgálni a motivációimat adott dolgokról (tényleg akarom-e, azt akarom-e, tényleg az én igényemből kifolyólag akarom, vagy csak mert azt kell – példa: az ismerősi körömben rendszeres téma, hogy x-nek, y-nak bezzeg már gyereke van. Emiatt a kérdés miatt nem feszélyezem magam, én nem szeretnék gyerekeket, ezért semmi okom ezen feszülni, illetve alávetni magam a nyomásnak, hogy nekem ezen feszülni kellene), az észrevett hibáimnak mögé nézni, próbálok határokat szabni (ex szerint ez már egész jól ment az utóbbi időkben). Ezek nem elég specifikusak, de igyekszem.
KedvelésKedvelés
Akartam kérdezni, bölcsész-e vagy. 😀
Tök cukker vagy, ne hagyd magad megtiporni senkitől, ha gond van, csak szólj és bevetjük Bronislawot.
Gyere sűrűn, olvass,írj sokat, meglátod, milyen jól leszel napokon belül. Én vagyok rá az egyik élő példa, pár hónapja még fel akartam magam akasztani, ehelyett itt röhögcsélek a csajokkal naphosszat.
KedvelésKedvelés
Ez a Bronislaw nekem annyira tetszik.
Akkor maradok! 🙂
KedvelésKedvelés
Bronislaw nagy sláger itt. 🙂 Exednek is kéne vele egy találkozó.
Maradj mindenképp, jó a buli, jó a közösség. tibivel ne állj szóba.
KedvelésKedvelés
Hú, te, ez a pali egy barom! Tragikus hirtelenséggel szabadulj meg tőle! Ha keres, küldd el a halál bánatos micsodájára! Nagyon gáz! Nem tudod még, mekkora szerencséd, hogy lelépett.
Itten drukkolunk neked ezerrel! 🙂
KedvelésKedvelés
Ne vedd már be ezt (még ha tudatosan tényleg ő is így gondolja), hogy azért sérteget, hogy megharagudj, és könnyebben megszabadulj tőle. Nem, azért sérteget, mert sértegetni akar, megbántani, fájdalmat okozni, de azt ő is érzi, hogy ez szemétség igazából, hát megmagyarázza magának is. Az, hogy nem tudatosan csinál szemétségeket, még nem teszi azokat kevésbé fájóvá, kevésbé szemétséggé.
Elhiszem, hogy van, volt benne szeretet is. ÉS birtoklás, ÉS hatalom (ld. ellenőrzés).
Nem tudom, hogy a te viselkedésed milyen volt, bántottad-e esetleg tudtodon kívül. Azt viszont látom, hogy ezt szinte biztosra veszed, nagyon nagy érzéked van az önhibáztatásra. Miért lett volna? Miért KELL, hogy a hiba benned legyen elsősorban? Persze, hibátlan ember nincs, de miért egyből magadra húzod a felelősséget? Nem tudom a választ, tényleg kérdés.
Ha felteszed, hogy személyiségzavarod van (hm, erről eszembe jut valami, de az már annyira garázspszichológia egy képzetlen embertől biztos távolságból, hogy nem is írom le), fordultál vele szaksegítséghez? Ha igen, ő megerősítette?
Nem, semmi baj a nickeddel, csak kíváncsivá tett, a film miatt, arra voltam kíváncsi, van-e azzal kapcsolata.
Alkotmánylevél: akkor ismered is? Őszinte leszek: erősen tippeltem. Én AA tag vagyok, ismerek hozzátartozókat is szép számban. És hatalmas szerencsének érzem, hogy a gyerekeimet józanul nevelhetem fel. Ja, az én apám is alkesz volt.
Hajnalkának igaza van. Mesélj magadról végre, ne az exedről. Ha ő akar magáról mesélni, talál magának fórumot vagy szakembert. Ha meg Éva úgy találja, hogy szétoffoljuk, akkor úgyis küldi Bronit, vagy közénk csördít, hogy írjunk inkább egy vendégposztot.
KedvelésKedvelés
Tudtomon kívül bánthattam, szándékosan soha nem tettem. A tudtomon kívül elkövetettekért mindig bocsánatot kértem, illetve amennyire tudtam, jóvátettem. (A felelősségről: ő is mondta, hogy az, hogy adott esetben nem tudatsan csinálja ezeket, nem menti fel őt sem – itt megint hibáztam, mert szerinte túl gyorsan bocsátottam meg ezeket. Ez lehetne jó tulajdonság is a részemről, de inkább nem az, és értem, hogy ezen kiborult, de nem nemtörődömségből vagy komolytalanságból bocsátok én meg, hanem mert valamiért nem tudok haragudni – szerinte ez is baj. Próbált nevelgetni és megerősíteni, sokat magyarázott ilyenekről, azt mondta mindig, hogy vértezze fel magam akár ellene is. Nem voltam jó tanítvány, nem sikerült.) Azt hiszem, ez egyrészt annak a következménye, hogy nagyon sokáig voltam szigorúan hívő, szigorú közösségben, a másik a családom, ahol mindenért ugrottak, valószínleg ezért alakult ki.
(És mi lenne az a tipp? Kíváncsi vagyok. A szaksegítség ideje most jön majd, jövő hónaban megyek pszichiáterhez. Eddig csak a kisszámú ismerőseim, illetve a családom körében tűnt fel, hogy furcsa vagyok, az exem esetében konkrétan elég nagy problémákat okozott, ez indított el, hogy gondolkodni kezdjek pszichiáteren.)
Eddig nem ismertem, a fejléc “melengette” a szívemet, mert megörültem, hogy nekem való segítség.
Fentebb írtam magamról kicsit – magamtól ez nem igazán megy egyébként. Nem vagyok túl spontán.
KedvelésKedvelés
“itt megint hibáztam, mert szerinte túl gyorsan bocsátottam meg ezeket”
ÁÁÁÁ. Te hibáztál, naná.Nem is ő. NEM TE HIBÁZTÁL, ha ő bántott meg téged.
Na mennem kell, várnak a gyerekeim 😉
KedvelésKedvelés
Szerintem nem feltétlenül a szülők hibája, ha valaki nem tudja mi az a hazugság. Olvastam, hogy a felnőtt emberek jelentős részének sincs fogalma erről. Olyanok ők mint a gyerekek, akiknek ha azt mondod holnap elmegyünk a vidámparkba, akkor számukra tök mindegy, hogy másnap szakad a jégeső vagy te közben eltörted a lábad, megígérted, nem tartottad, ergo hazudtál és kész. Vagy azt mondja Pistike a tanárnéninek, mikor összefutnak az utcán, hogy nem tudtam elkészíteni a leckém mert csőtörés volt nálunk és eláztak a füzeteim (holott igazság szerint, épp a haverjától jön ahol egész nap tévét néztek), aztán mikor hazamegy döbbenten látja, hogy tényleg csőtörés volt, és tényleg eláztak a füzetei. Erre jön a felismerés, hogy “de jó, akkor én nem is hazudtam a tanár néninek”. Mert gyerekként nem érzékeli, hogy attól még, mert a hazugsága bekövetkezik, ő még kőkeményen hazudott. Ezzel szemben nem hazudik az, aki előre nem látható okok miatt, nem tudja tartani, amit ígért. Na, mármost sok felnőtt ember pont ilyen “gyermeki szinten”, külső körülményektől mentesen látja a világot.
KedvelésKedvelés
De jó példák! Mondjuk nem elmenni a vidámparkba tényleg nagy szemétség.
KedvelésKedvelés
Ez egyébként igaz, hogy sokan most (ti. felnőttként) sem tudják, mi számít hazugságnak. Szerintem az elhallgatás nem hazugság, illetve az sem, ha még nem egészen tisztázódott le benned az, hogy mit érzel az adott dologgal kapcsolatban (például az ex régi plátói szerelmére hol féltékeny voltam, hol nem – hullámokban támadt fel több dologtól függően -, ennek megfelelően válaszoltam, ellentmondóan sokszor). Szintén nem hazugság a “nem emlékszem rá”, ami után tudok pontosítani (mert veszem rá a fáradságot). Szar ez az egész.
KedvelésKedvelés
Fel a fejjel! Kicsit átérzem a helyzetet, én a nyáron váltam el. Első nagy diák szerelem volt szintén, 14 évet lehúztunk együtt, nem volt könnyű, még mindig nem. A bizalmatlanság témához annyit mondanék,hogy úgy vettem ki az írásodból,hogy ő nem bízott benned, bár oka nem volt rá (nem csak az utolsó incidensre gondolok,hanem alapból). Sajnos nálunk is ez volt, állandó féltékenykedés, kezdettől fogva, és azt gondolom, hosszútávon így nem lehet élni. Sajnálom, hogy haraggal váltatok el, nálunk is ez volt, de talán lenyugodtok és marad a baráti viszony.
KedvelésKedvelés
Oka annyi volt, hogy volt, hogy nem beszéltem neki egy-két problémámról (később igen, miután rájöttem, mennyire rosszul esik ez neki), illetve nem mondtam meg neki, hogy fel-feltörően néha féltékeny voltam a régi (plátói) szerelmére, akivel most jóban vannak (letagadtam konkrétan – nem kellett volna), illetve nem mindig azonos módon fejeztem ki a szeretetemet (egy idő után figyelmetlen lettem és kevésbé szerető, azt mondta), amit később szándékos manipulációként értelmezett. (És nem győzöm hangsúlyozni, hogy megértem a nézőpontját, ettől függetlenül nem szándékosan tettem. A családommal, ismerőseimmel sem tudom mindig megfelelően kifejezni az érzelmeimet, illetve nem vagyok túl spontán.) Oka így lehetett rá.
Igen, hosszútávon nehéz lett volna így, illetve volt pár probléma még, ami megnehezítette volna a dolgot (én abban reménykedtem, még időben tudok, tuunk segíteni rajta, és mindent megtettem volna), és ha szakítanunk kellett volna egyébként is, megoldhattuk volna máshogy, sajnos, ez lett a vége.
KedvelésKedvelés
Azt látom, illetve inkább kérdezem: te magadat hibáztatod azért, hogy így lett vége?
KedvelésKedvelés
Igen. Ennek nem így kellett volna végződnie, nem feltétlenül haraggal, ha szakítunk még egy héttel előtte – illetve az is lehet, hogy nem kellett volna bulizni mennem vele, vagy elmesélnem neki, hogy elaludtam… de már nem tudom, mi lett volna. Mindenesetre jobb lett volna nem így.
KedvelésKedvelés
De hát mi ebben a felelősséged? Ne viccelj már! Te tehetsz róla, hogy képtelen elhinni, hogy nem csaltad meg? Vagy arról, hogy nem tudtad előre, mit hoz a jövő, és nem szakítottál akkor? Vagy azért, mert igazat mondtál neki?
Persze, jobb lett volna, de NEM MIATTAD TÖRTÉNT így.
KedvelésKedvelés
“nem beszéltem neki egy-két problémámról ”
Kontrollálás, mindent tudni akarás.
“néha féltékeny voltam a régi (plátói) szerelmére”
Hát mi van, ha még magadban sem tisztáztad? Akkor hogy mondhattad volna el neki.
“nem mindig azonos módon fejeztem ki a szeretetemet ” Szemben vele? “még mindig érez valamit irántam (bevallotta, majd letagadta, aztán ismét)”
Ez a pasi egy nagy manipulátor, ha nem tudatosan csinálja akkor is.
Basszus, ne értsd már meg örökké az ő nézőpontjait! Mi van a TE nézőpontoddal? Te szenvedsz, de minden egyéb a pasiról szól.
Figyelmedbe ajánlom neked is:
https://sites.google.com/site/acahungary/gyik/egyeb-hasznos-irodalom-nem-hivatalos-aca/szemelyes-alkotmanylevel
Ezt a pontot például:
8. § Jogom van változtatni a hangulatomon, a stratégiámon és a hozzáállásomon.
Megmondanád, honnan a nicked? A szó eredeti jelentéséből?
KedvelésKedvelés
Mindenki a nickemet kérdezi… kezd gyanús lenni. *elvörösödik*
Ez a Személyes Alkotmánylevél jó, és különösen azért melengeti a szívem (ez nagyon borzalmasan hangzik, de mindjárt elmagyarázom), mert tényleg alkoholista családból származom.
KedvelésKedvelés
Atyaég… menekülj ettől az embertől. (ezt mint tapasztalt vénróka mondom, sajnos több ilyen kapcsolattal a hátam mögött, amúgy szintén abuzív családi háttérrel, nem véletlenül blogolok erről)
– nem beszéltem neki egy-két problémámról: Kontroll!! Ha nem beszélsz neki egy problémádról, azt max te szívod meg. Az, hogy neki ez rosszul esik, azt jelenti, hogy zavarja, hogy nem tud mindent rólad teljesen és megpróbál benned bűntudatot kelteni.
– nem mondtad el, hogy féltékeny vagy valakire, akit régen szeretett és most jóban vannak: Az érzéseidhez jogod van. Nem kell megindokolnod senkinek. Ismétlem: ha ezt nem mondtad el neki, azzal max magadat szívattad. Nem vagy köteles minden érzelmedet közölni.
– nem mindig azonos módon fejezted ki a szeretetedet: Senki nem képes erre. Több ajnározást akart belőled kimanipulálni, ráadásul projektál is (mivel közölte hogy te manipulálod).
Nagyon szép tőled, hogy magadban keresed a hibát és megérted, de ő kereste magában a hibát? És ha talált, akkor nyavalygott miatta, hogy sajnáld, vagy sikeresen(!) tett is ellene? Vállalt-e a saját hibáiért felelősséget? Ő megértett téged?
Az, hogy nem tudod kifejezni az érzelmeidet, sajnos valószínűleg a családi hátteredből következik.
Kérlek szépen, vigyázz magadra, és szeresd magad nagyon! Most nagyon nehéz neked és megértem, hogy szomorú vagy és csalódott és minden fáj minden irányba. És azt is megértem, hogy reménykedsz. Sajnos egy ilyen kapcsolat olyan, mint bármilyen káros szenvedély: nehéz róla lejönni.
Ölellek, nem vagy egyedül.
KedvelésKedvelés
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az, hogy nem mondtam el neki minden problémámat, azért volt, mert egyébként depresszióban szenved, és azt hittem, ha megkímélem még az én bajomtól legalább, jobb lesz neki. Észrevette, azt mondta, gyerekként kezelem, falat húzok kettőnk közé, és nem hagyom, hogy segítsen (zavarta, hogy mivel pszichésen ő a problémásabb, nem tudott úgy támogatni lelkileg, mint azt elvárta volna magától). Ez legitim problémának tűnik a szememben – ettől függetlenül a manipuláció igaz, többször is bevallotta, hogy hazudott nekem azért, hogy egy dührohama közben jobban megbántson, illetve belemanipulált, hogy adott választ adjak a kérdésére, hogy aztán megbántódjon és bűntudatot keltsen bennem. Most már nem tudom, mi volt igaz, és mi nem. Még mindig szeretnék abban hinni, hogy nem akart ártani nekem…
Tenni próbált ellene, hol sikerült, hol nem. A depressziója eléggé megnehezítette ezt, azt hiszem. Ezért lett volna jó, ha már korábban elmegyünk szakemberhez, ebbe nemcsak beleegyezett, hanem a támogatásomat is kérte, azt mondta, magától nem tudta volna megtenni (amikor szakítottunk, azt mondta, be akartam záratni, hogy aztán elszedjem a jövedelmét. Legszívesebben ordítottam volna.)
És köszönöm! A blogodat meg fogom nézni, felkeltette az érdeklődésem.
KedvelésKedvelés
és közben rettegek, hogy ez a helyzet.
http://suspiiria.wordpress.com/2013/11/21/gazlang/
KedvelésKedvelés
Aszongya Page not found
KedvelésKedvelés
közben elrejtettem, de akkor kinyitom legalább azt egy kis ideig.
KedvelésKedvelés
Aha, most elcsíptem 😉
Nagyon röviden: nem te vagy manipulatív. Pl. hetek múlva, ki tudja mennyire pontosan felidézni dolgokat, ahelyett, hogy akkor szólna, mikor fájdalmat okozol (állítólag), az maga a manipuláció.
KedvelésKedvelés
Ezzel egyetértek, bár még mindig nem vagyok magamban egészen biztos.
(Némileg kiszámítható fordulópontja a történetnek, hogy tegnap óta ismét beszélünk, sok mindent sikerült tisztázni és megbeszélni – megint együtt vagyunk, na. Örülök és reménykedem.)
KedvelésKedvelés
Oh, de ismerős, amikor ennyi idős voltam, de sokszor belesétáltam ebbe….Nekem is diszfunkcionális család, alkohol, erőszak. volt ott szinte minden…. nagy utat tettem meg. Mostanában tudod, mikor kezdek gyanakodni a (pár)kapcsolatomra, hogy estetleg netalántán egyűltalán nem működik? Amikor elkezdem cenzúrázni magam, hogy mit mondhatok és tehetek és mit nem, mikor, hogyan, kivel stb….. Mert majd mit fog szólni! (Persze itt most nem arról beszélek, hogy sértően beszélhetek vagy viselkedhetek nyilván, csak arról, hogy lehetek-e önmagam, hibáimmal és erényeimmel.) Valamint érdemes a partnerünkről feltételezni, hogy felnőtt ember ugyanolyan döntési jogkörökkel és lehetőségekkel mint mi, tehát akár még azt is megteheti, hogy nem viselkedik görény módon. Sőt, ha gondja van, kérhet megfelelő segítséget, feldolgozhatja a gyerekkori traumáit és dolgozhat önmagán és a kapcsolatán. Azt is meg kell mondanom, hogy vannak olyan emberek, akik ezt soha életükben nem teszik meg és mindig találnak maguknak valakit akinek a vérét szívhatják, de te én és megtehetjük, hogy egy másik csapathoz igazolunk, ahhoz, amelyikben hibáztatás-, szégyen- és manipulálás-mentes szeretetteljes kapcsolatok vannak, és igaziból. Persze nem könnyű.
KedvelésKedvelés
A többször vált témában – végigolvasva a bejegyzést és a sok kommentet ezt észleltem – nem beszélünk arról, amikor valaki egyszerűen önzésből, gonoszságból és szemétségből válik. Pl. az “öregecskedő” feleségtől, vagy csak, mert a másik jobban felszerelt bla bla… Azokról, akik nem elfáradtak, nem kiégtek, nem kapcsolatuk halálának felismerése miatt lépnek, akik nem “betegek” sem testileg, sem lelkileg az együttléttől, hanem egyszerűen gonoszak. Márpedig, amint Feldmár mondja, “a gonosznak nincs patológiája, a gonoszt nem kell meggyógyítani, mert az egyszerűen gonosz”… Rájuk is olyan könnyen kimondjuk, nyugodt lélekkel, hogy válj csak, szabad neked? És akiket otthagytak, lecseréltek, eldobtak, önértékelésükben végzetesen megsértettek, akikbe beletapostak, akiket gonosz, számító módon áthúztak, azoknak mit mondunk? Tanulj belőle? Fogadd el? Reflektálj? Az áldozatokkal mi legyen? Szó volt itt a válásból való tanulásról, és a Felolvasó c. film utolsó jelenete jutott eszembe, amikor a holokauszt-túlélő hölgy azt mondta: “aki tanulni akar, ne menjen Auschwitzbe… Auschwitzből nincs mit tanulni”. Az áldozatok szenvedésének ilyenszerű instrumentalizálása nem cinikus? Vagy csak én látom így?
KedvelésKedvelés
Én ezt nem tudom értelmezni, a gonoszság fogalmát sem. Úgy érzem, nem bízol az emberekben, ítélkezel, méricskéled őket, át kell menniük a szűrődön, meg akarod nekik mondani, mikor helyes elválniuk. Nincs ilyen. Aki el akar válni, az nem akar a házasságában maradni. Esetleg zsarol. Mindenesetre ott valami nem működik, és nem is biztos, hogy elromlott, inkább sose működött talán, nem is kellett volna összeházasodni. És sem eszközünk nincsen, hogy az embereket a házasságukban tartsuk, sem jogunk, szóval az egész attitűdöd nekem hajmeresztően értelmetlen. A boldogtalanságukat sem mi viseljük, ezért nem dolgunk még véleményt sem alkotni róluk. Mi dolgunk vele? Van mit söprögetni az én portám előtt is. Lelkipásztorként kérded ezt? És akkor a ilyen embereket meg kell változtatni, vagy elítélni, deklarálni, hogy na, ők gonoszak? Vagy a saját házasságodról gondolod ezt?
KedvelésKedvelés
Most nincs időm hosszan reagálni, csak kérdezem: bízni az emberekben azt jelenti, hogy kimondom: nincs gonoszság? Hisz gonosz VAN. A holokauszt áldozatai igenis tudják ezt. Feldmár is ezt mondja, hogy van olyan helyzet, amikor az elkövető EGYSZERŰEN gonosz volt (ő akkor hívta a rendőrséget). Mit jelent neked a bízni? Hogy levágják a fejed, de te úgy gondolod, hogy azért még bízni kéne a másikban? A bántalmazókban, az erőszakolókban? Lehet, szabad, kell bízni bennük? Szerintem igenis vannak számító és gonosz emberek. Olyanok, akik ellopják a biciklid, megvernek vagy csak egyszerűen megaláznak. És nem azért, mert sérültek, hanem CSAK.Megint Feldmțr jut eszembe, aki azt mondja: inkțbb a hatalomhoz van ennek köze, mint a szexhez, vagy a birtokláshoz. Megteszi, mert megteheti. A 8 mm c. film erről szól, és a 16 másodperc hírnév is, meg a Sin City, erről szól a Karamazov testvérek, hogy ne csak filmekről beszéljek. De erről szól a rwandai mészárlás, az örmény holokauszt, de még a málenkij robot is: hogy vannak gonosz emberek. Szerintem naivság azt hinni, hogy gonosz nincs. És ez nem ítélkezés, ez ténymegállapítás. A Hotel Rwanda c. filmben olyan “szép” az a jelenet, hogy a négerek irtják egymást, s a nemzetközi média azon vitatkozik, hogy akkor ez most népirtásnak nevezhető-e igazán, vagy sem. Hát kösz, ha a kést a hátamba vágják aljasságból, nem kezdek azon filózni, hogy akkor ez most gonoszság-e vagy sem, és akkor még miben bízhatok.
KedvelésKedvelés
És nem a saját házasságomról beszélek, hanem inkább a gonoszról, mint lényegi valóságról, esszenciáról, mindent pervertáló hatalomról…
KedvelésKedvelés
Ez nagyon izgalmas és érdekes dolog, a gonosz jelenléte vagy nemléte. Én is inkább Lacival értek egyet: gonosz “csak úgy”, nincs. Szerintem az, amit mi, keresztények gonosznak nevezünk, nem más, mint a szeretethiány, a jó nemléte. (Erről mondjuk nem vitáznék egy lelkésszel, én, kis laikus.) De: a szeretethiányt a szeretethiány szüli, szerintem abból soha nem fog előtörni a random gonosz, aki szeretve, megbecsülve, értékelve van. Emberek által. Még a hitünk is függ tőle, hogy tudunk-e bízni, tudunk-e hinni. (Nekem ez mostanában elég komoly felfedezés volt, hogy a hitem azért akadozik, mert alapvetően csak abban bízom, amit én csinálok – okom is van erre, ha a gyerekkoromat nézem – , az Istenre hagyatkozás nekem egyáltalán nem megy.)
Azt mondanám, hogy akit mi gonosznak ítélünk meg, az sokkal inkább nagyon nyomorult. Mert nem szerették, nem jól szerették, nem lett megbecsülve. Válás témakörben pedig biztos vagyok benne, hogy rá lehet jönni, miért tolt ki a másik velem gonosz módon. Ha az én elmúlt pár hónapomra tekintek, a férjem nyugodtan nevezhetett volna gonosznak, ha nem ismerné a személyiségem minden zugát. Mikor habzó szájjal üvöltöttem neki, hogy “az összes kártya az én kezemben van, és ha akarod, bírósági végzést szerzek róla, hogy nem lakhatsz velünk, nem lehetsz a gyerekekkel akármikor, és hogy mennyi pénzt kell fizetned nekem a nevelésükre” – nem mondta, hogy akivel eddig éltem, az gonosz. Tudta, hogy mitől félek, tudta, hogy miért szenvedek, és tudta, hogy ő miben hibás.
KedvelésKedvelés
igen, szerintem is nagyon izgalmas kérdés ez, sokszor gondolkozom ezen és nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak. van egy könyv, Doris Lessing: Az ötödik gyerek. ismeritek? érdekelne, hogy ki mit gondol arról amiről az szól. hogy létezik-e ez a gyerek, létezhet-e ilyen.
KedvelésKedvelés
Senki nem születik gonosznak, Van, aki azzá válik, de mindig van annak is felelőse. Más kérdés, hogy kell-e, lehet-e ezzel a konkrét, gonosszá VÁLT embernél kezdeni valamit, vagy egyszerűen el kell zárni a többitől, de nem ok nélkül gonosz. MINDIG megtalálhatod a mögöttes okot, jellemzően mérgező szülők formájában. Természetesen ez már gyakran nem változtat a helyzeten, biztos vannak emberek, akik életük végéig gonoszak maradnak, akármi történik velük.
Nem hiszek a gonoszban, nem hiszem, hogy létezik ilyen eszencia. Igaz, Istenben sem hiszek.
KedvelésKedvelés
Laci, ez is milyen érdekes effektus! Az ateisták úton-útfélen hangoztatják hogy nem hisznek Istenben. A kutya nem kérdezi tőlük és mégis, (nem rád gondolok, tőled ezt először hallom, de mégis általános) hajtogatják hajtogatják boldog-boldogtalannak, már már dicsekednek… mintha saját magukat akarnák meggyőzni valaminek a nemlétezéséről. Önként mondanak le erről a megfoghatatlanról, ami nem is kerül semmibe, ami támaszt, kritikus esetben kapaszkodót nyújthatna. Önként, dalolva, s meggyőződésük, hogy valamivel többek lettek, nem pedig kevesebbet. Régi közhely; zuhanó repülőn nincsenek ateisták. Sokakkal egyetemben én is úgy vélem, Istent maga az ember teremtette, de már jóval azelőtt, minthogy a legelső vallás vállalkozásként megalapult. Egyszerűen az ember agya megalkotta, mint egy mentsvárat, akire/amire akkor is számíthat, mikor már semmire és senkire sem. Istenbe (sorsba, végzetbe) ma nem hinni, szerintem óriási könnyelműség, és egyben nagyképűség is. Kereszténységtől függetlenül a hit szerintem egy jó, és fontos dolog.
Az emberi agy egyébként is fantasztikus. Pl. ugyanolyan hormont termel akkor is, ha szóval bántanak, mintha ütnének. Készült ezzel kapcsolatban egy kutatás is, amely még ennél is tovább ment. Leírom, ki-ki döntse el mit igazol:
A kutatásban résztvevőket pszichikai/érzelmi ingereknek tették ki több héten keresztül a következőképp; Létrehoztak egy fiktív karaktert. Ez a nem létező személy, megismerkedett a kutatásra felkért alanyokkal, chat és levelezés formájában. A vizsgált alanyokkal többször hangsúlyosan tudatták, hogy az adott személy nem létezik, pusztán ők találták ki. Több heti levelezés, ismerkedés után az alanyokat behívták egy laborba és szenzorokat, különböző műszereket kötöttek rájuk amikkel mérni tudták a reakciójukat, bennük végbement változásokat. Majd végjátékként, a fiktív karaktert (ami igazából csak egy program volt, függvények sokasága) arra utasították, hogy szakítson az alanyokkal. Szakítsa meg a kapcsolatot durván, amit addig felépítettek együtt. Ezután megállapították, hogy kivétel nélkül minden résztvevő teste úgy reagált, mintha fizikai fájdalmat szenvedne el. Ugyanazokat a hormonokat termelték, mintha egy súlyos bántalmazás áldozatai lennének. Egy FIKTÍV karakterrel való szakítás, amiről tudták hogy nem létezik… érdekes.
Mit érezhet vajon az, akit egy valóban létező személy bánt szavakkal rendszeresen?! Teszemazt a férje/felesége?!
(azért ez így más megvilágításba helyezi a csbe eseteket is, ahol mint tudjuk, csak a férfi lehet bántalmazó) Nekem ez jutott eszembe az ateizmusról. 😦
KedvelésKedvelés
“vannak gonosz emberek. Szerintem naivság azt hinni, hogy gonosz nincs. És ez nem ítélkezés, ez ténymegállapítás.”
Ezen nem is vitatkoznék, hogy létezik-e születetten gonosz ember, vagy csak azzá vált, nem tudom. Én csak azt nem értem, hogy jött a párhuzam, hogy nekik is engedjük-e a válást? És más vallású vagy más rasszhoz tartozó emberek módszeres kiirtása, hogyan egyenlő azzal, ha egy nő el akar válni a férjétől (még ha csúnyán, esetleg aljas módon átverve, kiröhögve és hülyének nézve őt, teszi is ezt meg).
És úgy látom mintha egy nagyon fontos különbséget nem érzékelnél. szerintem hagyjuk a holokausztos példát (nagyon nem illik ide), vegyünk inkább két házaspárt, az egyikben a nő előre kitervelten, alaposan megfontolva és aljas indokból megöli a férjét. A másikban csak simán elhagyja, mert beleszeret valaki másba, viszont a férj megöli magát, mert ő imádta a nőt és árulásnak érzi, hogy elhagyták. Az első esetben a nő szerepe és bűnössége a másik halálában egyértelmű, míg a másikban, bár közvetve valóban szerepe volt benne, még sem bűnös. Gyanítom (de lehet tévedek), szerinted mégis kb. ugyanolyan fajsúlyú a két eset nem?
KedvelésKedvelés
A volt férjem szerint én biztosan gonoszságból hagytam el őt (leléptem mással). Nem biztos, hogy felmerül benne,hogy talán azért, mert nekem nem volt jó vele, mert folyton bántott. Ő bocsánatot kért, ő nagyon szeretett engem…én meg ekkora szemét voltam. Na ja, akit szeret az ember, azzal nem így bánik. Én bevallom, hogy a végén már nem tudtam szeretni őt ezért, és ezért is tudtam szemét módon lelépni. Gonosz vagyok? Vagy önző? Lehet, de nem akartam tönkremenni bele. És főleg a gyerekeimre gondoltam, nem magamra, hogy ők mit látnak ebből, mit tanulnak. És értük vagyok gonosz, vagy szemét, bármi…nem érdekel.
KedvelésKedvelés
nem vagy gonosz. meg csak az arnyeka sem vetul rad. akarmit mond az ex. jajj, remelem nem hiszed el neki amiket rolad mond.
KedvelésKedvelés
Bevallom nekem magas amit írtál. Ha jól értem szerinted vannak akik annyira gonoszak, hogy direkte kibaszásból és kizárólag a másik tönkretételének szándékával akarnak elválni. Ezt nem vitatom lehet, nem tudom…Na, de ezektől a szörnyetegektől meg kellene szabadulni egyébként is, minél előbb nem? Azt írod:” Rájuk is olyan könnyen kimondjuk, nyugodt lélekkel, hogy válj csak, szabad neked?”
Naná, sőt ezeknek nem, hogy szabaddá, hanem egyenesen kötelezővé tenném a válást! Egyszerűen nem értem miért lenne jó nekem egy olyan ember mellett maradni, aki annyira gyűlöl, hogy tönkre akar tenni és élvezi ha szenvedni lát? Brrr, még a hideg is kiráz, hogy velem marad.
KedvelésKedvelés
Itt folytatom, fentebb már nagyon kezd vékonyodni.
blaci200: Az én felelősségem az, hogy eljátszottam a bizalmát a balf.szságaimmal (nem szándékos figyelmetlenségek, hibák – tényleg balf.szságok, mert kívülről nézve biztos, hogy nem hihető, hogy ezek nem szándékosak, vagy hogy tényleg ilyen ostoba és tapasztalatlan vagyok, pedig ez az igazság. Néha gondolkodom rajta, hogy mi van, ha tudtomon kívül vagyok bántalmazó, vagy olyan személyiségzavarom van, aminek következtében nem látom át, hogy mit csinálok. Ezzel nem a felelősséget akarom elkenni, de mást már nem tudok elképzelni. Én sem a legegészségesebb családból származom, sok rossz, még le nem küzdött maladaptív viselkedésmintám van, ilyen például az érzelmek letagadása védekezési, illetve a másik megvédése céljából, vagy a határaim megszabására való képtelenség, nehézség.)
Biztos vagyok benne, hogy szeretett, és nem birtoklási vágyból teszi, amit tett. Tudom, mitől szenved, megnyílt előttem, a legbensőjét mutatta meg, és megszakad a szívem érte. Azt is tudom, hogy tudja, hogy ez a másik félnek rossz lehet, ettől akítvan szenved (sokszor volt, hogy megbántott valamivel, ami ezekből a bizonytalanságokból fakadt, mindig bocsánatot kért, próbált változni, nagyon leverte, hogy/ha nem sikerült neki). Próbálom érzékeltetni, hogy tulajdonképpen úgy érzem, hogy nem akart nekem soha rosszat (legalábbis így érzem), szeretett (szeret), de ezekkel a dolgokkal nem tud mit kezdeni, és az, hogy emellett én is ilyen vagyok, nagyon nem segíti a helyzetet.
De nem akarom a saját problémámmal teleszemetelni itt a kommenteket – egyébként nagyon jó a beszélgetés, a fentebbi, gonoszságról szóló is.
KedvelésKedvelés
szia. olvass itt sokat. amit leirsz, az egy bantalmazo kapcsolat. ha sokat olvasol itt akkor erre elobb utobb remelhetoleg rajossz magadtol is. es ajanlanam figyelmedbe a hetkoznapi himsovinizmus cimu alapmuvet. a pszichiater pedig jo otletnek tunik.
KedvelésKedvelés
es orulok hogy idetalaltal.
KedvelésKedvelés
Köszönöm.
KedvelésKedvelés
“amit leirsz, az egy bantalmazo kapcsolat”
És NEM TE (suspiiria) vagy benne a bántalmazó!
KedvelésKedvelés
Jobban vagy?
KedvelésKedvelés
en? rosszul voltam? 🙂
KedvelésKedvelés
Dehogy! 🙂 Remélem, nem voltál. suspiiriától kérdeztem.
KedvelésKedvelés
Amikor itt voltam délután, sokkal jobban lettem – mindenkinek nagyon köszönöm a segítséget!
Egy negyed órája most megint pityergek, megláttam róla egy képet, hiányzik. Egyedül leszek a szobában a hétvégén, még fel is jöhetett volna. Történhetne valami igazán.
Idővel…! És tényleg köszönöm.
KedvelésKedvelés
Sírj csak, az jó ilyenkor.
Barátok, akikkel tudnál programot csinálni hétvégére?
Valami olyan vágyott dolog, amit vele nem lehetett?
Amit semese ajánlott megtaláltad? Hétköznapi hímsovinizmust.
Történni fog valami hamarosan.
Nem kell köszönni. 🙂
KedvelésKedvelés
Egész nap sírok bizonyos időközönként, bent az egyetemen, utcán, itt a gép előtt, mindenhol – legszívesebben aludnék egész nap, hogy ne kelljen erre az egészre gondolnom. Tudom, logikátlan és semmi értelme, és szánalmas, de még mindig hiányzik, és bár ne történt volna ez az egész.
Barátok nem nagyon vannak, illetve napközben dolgozom, csak estére leszek itthon. De az sem jó, a munkahelyemen találkoztunk először, mindenhová odaképzelem, ott is csak sírni fogok. Talán csak aludni fogok, ha tudok majd, úgyis sokat voltam vele együtt, akkor nem tudtam aludni.
A Hétköznapi hímsovinizmust pár hete letöltöttem innen, amikor megtaláltam a kommentek közt, valaki linkelte, ha jól emlékszem. 🙂 Itt-ott el is kezdtem olvasni.
KedvelésKedvelés
Ezen mind átmentünk mi is, veled érzünk, egyáltalán nem szánalmas. Ilyenkor nem érvényes se a logika, se semmi, csináld, amit érzel, sírj, meg akármit. Nem akarok közhelyeket írni, vigasztalni se tudlak. Csak ne feledd, nem vagy egyedül. 🙂
KedvelésKedvelés
“Barátok nem nagyon vannak”
Miért?
KedvelésKedvelés
Mert alulfejlettek a szociális készségeim – másrészt pedig eléggé minimalista barát vagyok, ha úgy vesszük, képes vagyok nagyon sokáig egyedül lenni és nem keresni senkit, csak amikor kedvem van, ez sokszor hosszú idő után következik be. Szeretek egyedül lenni. Honvágyam sem szokott lenni, és családtagok sem hiányoznak. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném őket, egyszerűen nem megy nálam ez az érzés.
KedvelésKedvelés
Ó, ezt ismerem. De hát akkor épp annyi barátod van, amennyire igényed, nem?
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: nem a papír számít | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: nyomok egy kis píárt | csak az olvassa — én szóltam