micsoda este!

Micsoda? Pénteki. Mesélhető, mindenesetre. És ifjonti derű, hangulat és élmény.

Prológus. Gyerekekért oviba Lőrinccel, biciklivel és kutyával, utána Szamos, sütizés. Robogás haza: bébiszitter jő, színházba megyek: a Mohácsiak Liliomfijára. Liliomfiára, jó. Száguldok az őszi estében, telihold alatt, le az Istenhegyi meg a Hegyalja úton. Odaérek.

Állapotom. Fáradt vagyok, száraz a szemem, kaotikus az életterünk, nem dolgoztam eleget és nem is takarítottam a konyhát, de a nyári ruhákat sem pakoltam el, viszont mostam és írtam bejegyzést. Rohanok, de nem idegesen, hanem felspannolva. Ó, mennyit száguldottam így színházba!

Küllemem. Zöld, túl szexi felső, ez:

IMG_4443(Benetton), Mexx nadrág, barna, többéves, megvarrattam, mert elszakadt a feneke. Ez áll a legjobban, meg se kottyan neki +/- 5 kiló, most ezüst-narancssárga övvel rögzítem (Benetton). Téli, fekete cipő (Leggero), papagájos fülbevaló színes tollakkal (Bijou Brigitte), zöld-ezüst szilikon o’clock karóra. A fiam kabátja, narancssárga, kamaszosan rövid és szűk, de valahogy pont jó, nagyon könnyű, nagyon meleg (Benetton). Narancssárga, csíkos kendő a nyakban (Esprit). Lófarok, Gliss Kur, a lányom csillagos hajgumija (Okaïdi). Szempilla (Clinique). A szempilla öltöztet! Rágó (Orbit). Kesztyű, narancssárga irha (Bognár kesztyű), ezt nem viszem, csak mondom, Jánostól kaptam. (Sőt, van egy fúrógépünk is, az is narancssárga! Bosch. Beton fúrófejjel!) Bicikli (bambusz), róla még esik szó.

Társaság. Balázs, és, mily meglepő! hivatali minőségében, diákokkal legrégebbi élő barátnőm (úgy értem, a barátság él)(ő is él)(én is), itt a blogon követő a neve, és még a mondott gimnázium pedagógusai, diákjai. Olyan jó, hogy sokat viszik őket színházba.

Az előadás. A Mohácsi-testvérek, István és János újabban végigtarolják a hazai színházakat. Alkotásaik közös jellemzője, hogy

  • hatalmas közönségsikerek, és többnyire szakmaiak is,
  • a szöveg klasszikus, de
  • teljesen felfrissítik, szövevényes poénokkal és aktualitásokkal pakolják tele,
  • az abszurdig fokozzák, érthetetlenül pergő, fejkapkodós, bonyolult,
  • nagyon vicces,
  • a próbafolyamat nagy kavalkád, tele színészi ötlettel, százhúsz tollat használ el a rendezőasszisztens,
  • a színészek zenélnek amatőrként, nem okvetlen hangszeren, és ezen kívül zenélnek zenészek is, Kovács Mártonék.

Nem minden mindig, de ezek a mozaikdarabok. E sorozat általam látott darabjai: a Bolha a fülbe a Radnótiban, amin kiakadtam, és egyáltalán nem találtam viccesnek, viszont erőltetettnek és sértőnek, és azóta (ez még a blog előtt volt) nem is voltam a Radnótiban (de, igen, az igazgatóságon és a Bárány Boldizsáron. Mindenesetre egy korszak lezárult), az Egyszer élünk… a Nemzetiben, életem meghatározó színházi élménye, A nyaralás a Katonában, ami iszonyú vicces. Készül A csillagos ég is a Radnótiban.

A Liliomfi is kellően (nagyon) vicces: helyzet- (leginkább szerepcsere- és félreértés-), jellem-, nyelvi és tárgy(!)komikum tobzódik. Jó az intertextualitás, a rengeteg utalás, élvezetes mint nézőrejtvény és ironikus elem is. Petőfi felbukkanása meglepő, motivált, jelentéses, eredeti. Hihetetlen szövevény az átírt cselekmény, de végül minden szál elvarrva, Istennek képzeli az ember az ilyen rendezőt. Az Örkényre kihegyezett zárlat nagyon szép. Néhány feledhetetlen poén, néha sok már, és nem elég erősek, kicsit akartak, különösen amiket a különben remek Bíró Kriszta mond. A jó ritmus nem könnyű, és ez néha látszik is: az ajtóbevágásnál egészen elrontja Ficza István, és néha, amikor túlcsordul a cselekményhab, és — a második részben — Polgár Csaba fényereje fakul, ki-kijövök az eufóriából, és találgatom: én vagyok fáradt, vagy ők? Ha naivabb néző lennék, nagyobbat ütne?

Polgár Csaba (Liliomfi) elképesztő élmény mindig, láttán, amikor Peer Gynt volt, zokogtunk Jánossal, bár másoknak nem volt ekkora katarzisuk Ascher rendezésétől. Belőle nem hiányzik semmi: arc, hang, éneklés, mozgáskultúra, testalkat, karakter, gondolat, kemény munka, kisugárzás,

…négyszáz premier

Emelje Polgár Csabát mint címszereplőt

A rivaldára: mert belőle, ha

Megérjük, nagy színész váland még.

Elképesztő Für Anikó mimikája, mozgása; friss és erős a vendég Törőcsik Franciska; mindig megrendít Epres Attila (neki több járt volna a színészettől, belém égett a IV. Henrikbeli szerepe); kitűnően sértődött és eleven figura Szandtner Anna; Csuja Imre mindig ugyanazt csinálja, és most is, igaz, azt erősen; Gálffi tanár úr (Különóra! Edmund Kean! Peer Gynt!) remek karakter, kisujjában az egész világ, csak ámulok; macskagyilkolós játéka nyílt színi taps.

Egyébként meg teljesen nyilvánvalóan kibiccent nekem a tapsrendből, és egy pillanatra megzavarodom: ő volna a művész úr? (Nem ő a művész úr, de sokszor latolgattam, ki kap előbb Kossuth-díjat). (Ő.)

És vannak még a zenészek, nagyon jól nyomják, önálló minőség a zene, népies és szürreál. Elnézem a mozgásukat, próbálom megfejteni a különbséget, miben áll a színészek jelenlétének hal-a-vízben jellege, mi a különbség aközött, aki színész, meg aki nem, és hogy milyen természetesnek vesszük, aki színészként áll ott és használja a testét.

Utójáték. A biciklit a tiltás ellenére belakatoltam a nyolcemeletes ház — egyben titkárság és művészkijáró — pincelépcsőjéhez, mert az erős lakatom tönkrement. A tiltó-fenyegető felirat szerint a gondnok az efféle kerékpárt lezárja, és csak ő fogja tudni kinyitni. Tíz után a színházi portás nyitja ki nekem a kaput, és lám, a biciklim lelakatolva, a gondnok végzi a dolgát. Felhívom a kiírványon látható telefonszámot, egy kis vita élesedik a kádári háztömbbizalmi-alkatú férfiúval, aki csak a letolás érdekében adta meg a számát, más, mint a helyzet fölénye, nemigen érdekli. Azt mondja, hétfőn átvehetem a biciklit. Tessék? Ne haragudjon, a magántulajdon védelme jogrendünk alapja, nem lehet önkényesen korlátozni a hozzáférésben — most jogász leszek, jó? –, én elnézést kérek, és többé nem teszem ide a biciklit, viszont el kell érnem az utolsó fogast. Az nem úgy van! A helyzet annyira örkényi, hogy ideges se leszek, csak a fogast szeretném elérni, végszükség esetére rendőrt fontolgatok. Fizessem ki a teret, amit használtam! És az idejét, hogy ő most felöltözik és lejön! Mondom, órabérben? És a lakatot akkor ne? A felirat papírját? Teljesen önkényes, amit csinál, kérem, adja vissza a biciklimet. Erre aszongya: ha legközelebb meglátom, átvágom minden gumiját. És lecsapja. (Apádét nem lett volna szabad.) Ott toporgunk hárman, várva, hogy felvegye minden bizonnyal oldalt csíkos melegítőjét (és lőn), és leliftezzen, sőt: liftezzék az Olümposzról.

Jönnek ki a színészek. Kényszeresen üdvözlöm Epres Attilát, nagy élmény volt, mondom, rémülten érzékelem, olyan, mintha poénkodnék. Nem tudok ellenállni a helyzetkomikumnak, ahogy ott várakozunk: a rajongótábor, mondom a következőnek (Vajda Milán). És a költőnek nézett cimbalmos, Némedi Árpád: Petőfi!, kiáltok. Mosolyog. (Elnézést kérek azért, amit róla írtam, műveletlen és figyelmetlen vagyok, legalább a szereposztásból rájöhettem volna, hát persze.)

Amikor a gondnok, aki viszont bízvást lehetne Gálvölgyi a Csinibabából, lejön, már meg van enyhülve (illetve rájött, hogy engem kár fenyegetni), elpanaszolja, hogy négy biciklije van, és egyet sem tárolhat a lépcsőházban, nem engedi a ház. (Ki lehet vajon a ház, aki neki is diktál? A lakógyűlés?) Tízféle kulcsot próbál a láncba az attribútumjának tűnő kulcskarikáról, segítőkészen kiemeli a szerkezetet a pincelejáróból.

Duhaj jókedvünk van, mégis elérem az utolsó fogast.

37 thoughts on “micsoda este!

  1. Mit gondolsz/gondolunk arról, mit érzel/érzünk azzal kapcsolatban mi és te itt, ha az, ami ma nekünk (úgy értem mindannyiunknak) küllem (ld. pld. a bejegyzésben a küllem) az mind (jó, akkor jórészt) rabszolgamunka (tudom elcsépelt) tulajdonképpen? És mi van azzal, ha ez többnyire női és/vagy gyerek-rabszolgamunka? Mi a helyzet ezzel éppen e blog szemüvegén keresztül? És azzal, hogy abból, hogy ez nekünk itt és most jár(hat), nagyjából és lényegében ugyanaz a hatalmi reláció süt át, mint amelynek láttatására ez a blog is tulajdonképpen szánva. A kontextus csak a más.
    Nem keltem bal lábbal. Népszerű sem leszek.

    Kedvelés

    • Nem tudom. Nehéz kérdés, de fontos, hogy felveted. Nagy képmutatás, szemlesütés zajlik a témában. Bennem is, mert a Benetton a megfizethető jó.
      Asszem, pont ők nagyon gázak, kigyullad a gyár, rázárják a dolgozókra.
      Fogyasztásunk, kényelmünk iszonyatos szenvedés árán lehet ilyen, engem ez borzaszt pont a török és kanári-szigeteki turizmusban, ez is Európa-központúságom oka, de a divatban etikailag vak vagyok, húsz évig nagyon bénán öltözködtem, és most habzsolok.
      Vajon a gagyit etikusabban csinálják? A kínai bolt meg a pályaudvari standok áruit? Hol kap az ázsiai dolgozó méltóbb bért és munkafeltételt?
      Tájékozódnom kellene többet. Ha valakinek van linkje, melyek az etikusabb divatmárkák, és melyek az iszonyú gázak, ossza meg.
      Én azt látom, hogy valami moccant, van nyomás a nagy cégeken. A ZARA tele van portugál áruval már, és a biopamut kollekciók is jó jel.
      Én meg kezdem felfedezni a magyar dizájnt meg az egyedi cipőt, és háromszor annyit fizetni érte.
      Nincs válaszom, nem akarok szűrben járni.
      Az olyan kezdeményezések lehetnek valódi reformok, mint a hangak.hu, magyar, családbarát, környezetbarát és közösségi áruk forgalmazásával.

      Kedvelés

      • Már ne haragudj, de ez az a hozzáállás, amit te is kárhoztatni szoktál. Ameddig Nekem jó, addig nem számít ha bele is döglenek mások. Ha valaki nagy pironkodva elmondja hogy ő esetleg autóval viszi a gyerekét iskolába az gáz, mert más csinálja, de az Illy meg a Benetton az jöhet. Te nem akasz szűrben járni mert nem és kész, de más meg borítsa fel az életét, költözzön a munkahelye mellé, dobja ki a mosogatógépet etc.
        Éva, imádom, hogy szabad vagy, szeretem a blogodat, de ne pironkodj! Vállad fel, hogy igen nekem Benetton kell, és pont nem érdekel milyen áron.

        Kedvelés

      • De hát ezt írtam és ezt élem. Pontosan. Viszont ez önzés és önigazolás. Ezért még azt is írtam, hogy a probléma nem kerülhető meg, vak vagyok, és hogy van dolgom ezen a téren, jó volna tájékozódni. Egyébként tévedsz, ennyire nem kell Benetton, nem cél. Ennyire semmi nem kell, csak rászoktam. És igenis érdekel, milyen áron.

        Az idézd már, ahol azt írtam, hogy “de más meg borítsa fel az életét, költözzön a munkahelye mellé, dobja ki a mosogatógépet”. Ez a te frusztrált értelmezésed, és az összevetés az én szokásaimmal vagy ökobűneimmel is az. Legfeljebb azt írtam, hogy az autótlan élet a közepes jövedelműeknek nagyon is megfontolandó alternatíva, és sokan életméretű (= óriási hatású), racionálisnak tűnő, de valójában átgondolatlan döntést hoznak a külvárosba, agglomerációba költözéssel, aztán évek alatt az eredetileg megtakarítani vélt összeg sokszorosát költik el benzinre, parkolásra.

        Nagyon érdekesnek találom, hogy pont az autó ilyen neuralgikus pont. Inkorrekt a méricskélésed, de ha már: az autó must have, nem különösebb luxus annak, aki úgy alakította az életét, hogy nincs meg nélküle, az Illy meg hedonizmus-jelkép, életem föle, és közben egy kilométer autózásnak van annyi környezeti kára, mint háromnapi kávézásomnak, gépestül. Összemérhetetlen, csak hát nem akaródzik belátni a méreteket. Én igenis a kávé és a Benetton sokszorosát megspóroltam már az ökológiai lábnyomomban. Hát még ha felnővén a gyerekem is létezéssé váltja a megfigyelést, hogy autó nélkül is van élet!

        Nekem rendben van az autózásod, de a blog nem lesz önfelmentési muníció senkinek. A saját bűneimre se. Én együtt tudok élni a kognitív disszonanciámmal, te mintha nem. Nem szeretem, amikor az olvasó visszaél a bizalommal, és sarokba szorít. Én azért mondjam, hogy leszarom a Benetton okozta szenvedést, hogy te megnyugodhass az autózásodban? Erre nem alkalmas a blogom. Amellett, hogy elveim helyességét nem az igazolja, hogy maradéktalanul betartom őket, az legfeljebb az én lelkierőmet, állhatatosságom mértékét mutatja.

        Most ízelítőt kaptunk abból, milyen az, ha valaki rajta akar kapni, hogy következetes vagyok-e, mindenben példát mutatok-e, és arra is, amikor szorongató előírásnak kezeli az álláspontomat, ami gyakran csak provokatív szempont, kérdésfelvetés. Amikor túl sokat vár, túl nagyra növeszt, és ezzel bánt. Én nem vagyok ekkora. Érdekesnek találom az elvárást, amit megfogalmaznak nagyon okos emberek: legyek mindenre tekintettel, maximálisan igazságos és szigorú a világgal és önmagammal, minden elesett gyámola, minden visszaélés lánglelkű artikulálója, KIVÉVE a tisztelt olvasó bűneit, mulasztásait, abban nyugtassam meg őket, az nem baj. Vagy: értsem meg az erőszakolókat, mert nekik is nehéz.

        “Ha valaki nagy pironkodva elmondja hogy ő esetleg autóval viszi a gyerekét iskolába az gáz, mert más csinálja, de az Illy meg a Benetton az jöhet. — ilyen hangnem nem lesz a blogon. Nem mondta el pironkodva, én nem az ő vallomására reagáltam, nem adtam tanácsot és személyében nem kritizáltam senkit a trollokon kívül. Írom a bejegyzéseket, és arra reagál az olvasó, ha akar, és fikáz is magában vagy nyíltan. Én nem fikázom az olvasóimat, és nem is akarom őket megnevelni, érett, nyitott, nem túl frusztrált embereket képzelek, amikor írok. A te felelősséged a reakciód. Te megteheted, hogy hallgatsz, nem kell vallanod az életedről. Előttem nem kell pironkodnod, én nem akarlak rajtakapni. De ha a véleményemet kérdezed, naponta több kilométeren át autóztatni a gyerekeket oda és vissza, az iszonyatos környezeti kár és költség.

        Tann, annyira kértem, hogy ne.

        “Itt akkor fogod jól érezni magad, ha
        (…)
        nem eszményítesz engem — nagyon gáz vagyok,
        nem engem jöttél megszaglászni, kiismerni, leleplezni, nem velem akarsz kapcsolatba kerülni, hanem azzal, amit írok,
        nem teszel meg gurunak, nem előírásként, üdvözítő útként fogod fel az itt olvasottakat, különösen a személyes jellegűeket, és nem is kelt benned kellemetlen érzést mások életmódja, világnézete, hogy nekem például elvi okokból nincs autóm…”

        https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/01/nemtrollok/

        Attól tartok, sok ilyen olvasó nem érti a Küllemem. bekezdés iróniáját sem.

        Kedvelés

      • Most olvasom döbbenten, mennyire belém kötős és agresszív, félreértelmező voltál régebben is, nem jegyeztelek meg így.
        Még előtte meg rajongásgyanús, rólam fantáziáló kommentek, akkor nem voltam zavaró…
        Aztán öregedtél egy kicsit, már nem írnál ide a péniszed méretéről szégyenlős vallomást, eluralkodott rajtad a tipikus negyvenes, unatkozó, elakadt vádaskodás, okosság, “férfias” “jól odamondok, átlátok rajtad, te nő”, és letargia.
        Akin ez eluralkodik, az mind megutál engem, amiért én nem így végeztem, és azért is utál, amiért valaha annyira tetszett neki a blog, amiért egy kicsit felcsillant a kompromisszum nélküliségemtől. Pedig nem az itt a probléma, hogy csalódtál bennem, hanem a te saját kisszerű és gyáva életed, amiből ingerülten piszkálgatod azt, aki nem is tud rólad, nem is gondol rád, de nálad bátrabb és produktívabb.
        Mert te megalkudtál, egész egyszerűen.
        Nagyon torzítanak ezek a szemüvegek. Én komolyan megfontolnám a szavaitokat, ha ti jól lennétek.
        De szarul vagytok, egyre szarabbul. Unjátok a családot, megalkuvások és hallgatás tartja egybe az életet, szar a meló, hiába van közepes vagy kicsit jobb fizu és jó sok idő netezni. Folyik le a hasatok az övetekre, és nem értitek, és féltek, mi lesz. Joggal.
        Ez egy típus, azért írom. És ez a típus engem arra használ, hogy valahol levezette a bukott középszerűsége és gyávasága miatti feszkót.

        Nem írtam azokról, akik autóval viszik suliba a gyereket, a szar érzéseket te okozod magadnak, illetve nincs érved, azért vágsz így vissza. Leírtam a szempontjaimat:
        én nem autózom, miért nem (ökoelvből, továbbá a pénz és stressz miatt, elkényelmesedés ellen), de néha stoppolok, és miért,
        az össznépi autózás rohadt nagy teher mindannyiunknak (az autósoknak is)
        – ez tény, erre neked nem lesz érved, csak az, hogy “de hát én megfizethetem és nekem ez kényelmes”.

        Kicsit aránytévesztettél amúgy. Ha nekem minden egyes cuccom a (nem túl drága, nem túl minőségi) Benetton és ha minden kávém a (kicsit drágább, de nem prémium) Illy volna, napi hat adag, továbbá norvég vadvízi lazacot és legeltetettmarha-húst ennék naponta, és dobálnám el a már nem tetsző, nem új ruhát, akkor sem lennék ökológiai lábnyom szempontjából a közelében sem annak, aki szar minőségű ruhát, kávét, ételt vesz, viszont egy család igényeit kiszolgálva, hagyományos üzemanyaggal autózik.

        Ehhez képest nekem egy 115 m2-es lakásban 5055 forint a kéthavi villanyszámlám, magam vágom az összegyűjtött tüzelőmet, és 320 l vizet fogyasztunk havonta.

        De megértem, hogy frusztrált és kisebbrendű érzéseid lesznek a blogtól, most már azt is tudom, hogy kövér vagy, és dühös vagy miatta, csak ennek nem az én szövegeim az oka, azt azért tudd.

        Kedvelés

    • Mit tudsz javasolni? Igen, az, rabszolgamunka, gyerekmunka. A billentyűzet így készült. A képernyő és a telefon is. A minőségi európai ruha nagyobb valószínűséggel NEM, mint a kínai gagyi. Semmiképp sem a minőségi termék a rosszabb választás ebből a szempontból szerintem, tényleg nem tudom biztosan. Környezeti szempontból biztosan jobb, mert kevesebb eldobandó szemét lesz belőle.
      Nagyon fontos, amit írtál, tudsz tanácsot is adni, hol lehet gyorsan informálódni például?

      Kedvelés

      • Igen, a Fair Trade komoly lehetőség, sajnos nálunk alig ismert. Ráadásul aljas módon felhasználják a Fair Trade nevet mindenféle cégek, holott tudtommal védett. Amennyire látom, jelenleg a kávé az, ami megjelent Fair Trade keretben is: http://www.vedegylet.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=79 Meg persze tisztességesen lehetne hasonlót magyar termékekkel is csinálni, de egyelőre a tisztesség nem általános.

        Kedvelés

      • Banán, tea, csoki, nádcukor is van fair trade, Ausztriában meg elképesztő választék, ott a külképviseletek, állami hivatalok fair trade-esítették a kávézást, ami elég nagy tétel.

        Kedvelés

      • Igen, ez nagyon jó (mondjuk én ebből teát iszom, az sem fekete, és megvan a forrásom), de nem élelmiszer dolgok sajnos úgy tűnik tényleg nincsenek nálunk. Még (remélem).

        Kedvelés

      • A tendenciát nagyjából ismerem, mindenképp nagyobb a valószínűsége a bio esetében annak, hogy egyébként is tisztességes. Olyan környezetben, ahol a gyerekmunka (például) nem társadalmilag, államilag (jellemzően) kizárt, ott jó lenne, ha a bio minősítésnek feltétele lenne. Ha már az állatjólét például feltétele, nem tudom hol, mennyire van ez így.

        Kedvelés

      • Bár régi cikk, és a hivatkozások is elavultak, egy kis mankó: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/ruha-teszi
        és a kapcsolódó cikkek között is lehet böngészni.
        Én nem találkoztam sehol Magyarországon forgalmazott divatmárkák fair-trade besorolásával, mintha csak a kávé, tea, csoki termelése, gyártása körül volnának problémák.

        Két idei “divathír”: http://www.greenpeace.org/hungary/hu/sajtokozpont/Megerkezett-hazankba-is-a-vilag-egyik-vezet-meregkeverje-a-GAP/
        http://atlatszo.blog.hu/2013/08/24/a_het_videoja_a_divat_aldozatai

        Az egyik legnagyobb színházélményem Kolozsváron ért, Vörösmarty-Görgey: A fátyol titkai. Habkönnyű vígjáték rengeteg helyzetkomikummal, nyelvi játékkal. Leginkább azt élveztem, ahogy a színészek fürödtek a humorban. Éreztem a próbák hangulatát, amint mindenki hozzáad valami vicces, hülye, abszurd ötletet az alaphoz, és közben nagyon jól érzik magukat.
        Most kíváncsivá tettél a Liliomfira, Éva.

        Kedvelés

      • Hű, de jó sok mindent tudtam meg tőletek!!! Köszi! Errefelé sok ay öko-bio-fertréd, de, de, de … egyébként meg bennem így is nagyon következetesen dolgozik a bűntudat meg a felelősségérzet … nem csupán azért, mert a mi materiális jobblétünkből fakad – akár többszörös áttéten keresztül – az ő nyomoruk eredője (de még csak nem is ilyen egyszerű, tudom ám) … hanem, mert hát izé a saját gyerekeim … értitek, ugye?! Nekünk mai felnőtteknek velük van szerződésünk arra, hogy nem lakjuk le a helyet azzal, hogy végtelennek gondolt kőolajat pöfögök el az autópályán meg megveszem, megeszem, csak mert megtehetem az akármit, akárhanyadikat, akármilyet. Ami engem illet és ez most egy privát vélemény, elég szkeptikus lettem a fertrédséggel, ökobioezosággal, igen és a gagyi nem jobb, de a minőségi sem biztos, mert nem az a lényeg. Tehát nem hiszek a kevésbé-ilyen-kevésbé-olyan minősítésekben, mert úgy működhetnek, mint valami lelki nyugalom okozására alkalmas szépségtapaszok … szépségtapaszok a lelkifurdi és társai ellen satöbbi.
        Ami jelentősen oldhatja a bűntudatot, aláhúzza a felelősségérzetet az az, hogy próbálok nem megtenni.megvenni.megenni.estébé mindent, amit megtehetek … csak azért nem, mert megtehetem, csak azért is nem, mert jár, mert nekem jár és így tovább. Nemet mondani nagyon nehéz. A nemet mondás mellett azonban, ami működhet akár az is, hogy fésztúfész teszem.veszem.eszem. Tudom, nem lehet Józsitól ájfont venni, de minek is … és akkor máris ott vagyunk az első mércénél: csak azért ne, mert megtehetem. A fésztúfész biztonságosabb nekem is, de a kizsákmányolás, erőfölénnyel visszaélés, lenyúlás – ami az egész mai anyagi-fogyasztói létezésünk alapja – jelentősen megnehezedik.
        No ez nem egy szpícs akar itt lenni, csak magam is próbálkozom, ha már ilyen szerződésem is van a gyerekeimmel, ha már ez a hatalmi reláció zseníroz, akkor zsenírozzon így is, ha már dolgozik bennem a bűntudat.

        Kedvelés

  2. Milyen jó is egész nap gondolatban készülni egy jó színházra, egy gyerekmentes estére, felöltözni szépen, átlépni egy másik síkba. Jó, hogy eszembe juttattad a Mohácsi testvéreket, én is terveztem de a sok hétköznap mellett egészen elfelejtettem Jó kis este lehetett!

    Kedvelés

  3. a holmik következetes néven nevezése kicsit budapesti psycho.
    vajda milán meglepett, nem ismertem, nem is tudtam róla és annyira hasonlít az apukájára, akit viszont rengetegszer láttam a katonában.
    és most kiváncsi lettem a nyaralásra.

    Kedvelés

  4. Nagyon jó! 🙂 Az utójátékon szétröhögtem magam.
    Annyira abszurdnak tartom, hogy ez a párbeszéd tényleg elhangzik ma Budapesten. “Fizessem ki a teret, amit használtam!”
    És annál a pontnál kelett volna megértést tanusítanod, amikor elmondja, hogy nem engedi neki a Ház, hogy a saját biciklijeit ott tárolja, hát ez minden arroganciájának és erőfitogtatásának a magyarázata, ehhh….

    Kedvelés

  5. Nekem néha a majdnem felnőtt lányaim hazahoznak Kozmó jellegű magazinokat, úgyhogy visítva röhögősen olvastam a márkafelsorolást. Most végignéztem magamon: piros rövidujjú póló (Esprit); fekete jóganadrág (Decathlon); belekent tejfölfolt: Spar); cipő a modell sajátja (mezítláb); óra: Casio, (már nem vízhatlan, mert kilukasztottam az üvegét, de jár); frizura :DoItYourself Hair Design Center, a fürdőszobatükörtől kicsit jobbra a konnektor miatt, hajnyíró: Braun, olló: Fiskars. Horkoló öreg macska az ölemben: modell sajátja.

    Kedvelés

    • szóval a frizura az Do It Yourself, bocs.

      Nekem a Sárga liliom volt olyan élmény, hogy első alkalommal nem is tudtam oldottan nézni, mert folyton azt vártam, hogy valaki bakizzon. Háromszor láttam, ha bakizott is valaki, nem vettem észre.

      Mikor én voltam “portás bácsi” pozícióban, eleinte néha én is szívóztam jobb sorsra érdemes embertársaimmal. Többnyire megérdemelték, de azt persze senki sem tudhatja, hogy aznap nem éppen ő-e a tizedik (sokszorozható tetszés szerint), akinél betelik a pohár.
      A ritka hasonló esetekben, mire face to face helyzet lett, általában én is normális és együttműködő lettem, mint a portás bácsi. Egy jellemző szituáció: hazamegyek este hatra a három kölyökhöz, fő a paprikáskrumpli, és valaki felhív, hogy én lakom a legközelebb (négy kilcsi, az azért gyalog egy jó háromnegyed óra) akinek kulcsa van, menjek és nyissam ki az iskolát, mert a gyerek a padban felejtette a házi feladatos füzetét. Először elküldeném messzire, aztán eszembe jut, mikor az én gyerekem zokogott itthon a benthagyott füzet miatt, és persze bemegyek. Csíkos macinadrágban.)

      Kedvelés

  6. Érdekes, milyen különböző interpretációk vannak. Ezek csámcsognak itt:

    “Elég ellenszenves nő. Nemcsak visszataszító nézetei vannak az élet minden területéről, de még pofátlan is. A egyik cikke szerint ki volt írva tilos a biciklit a rácshoz lakatolni, persze leszarta és odalakatolta. Utána még ő van felháborodva, amiért a gondnok jogosan felelőségre vonta.”

    Bizony, egy gondnok nem alkothat önkényes szabályokat a színházhoz tartozó területen, az ijesztgetés nem jogszabály, és az ötletei nem írják felül a jogrendet. Pont ez a baj, hogy az emberek nem jogtudatosak, a sok birkával lehet mindent megtenni, akik az ilyentől megrettennek. Kérni, azt lehet. Nem felelősségre vont, hanem megzsarolt és kekeckedett. Egy félmilliós bicikliről van szó, nem bosszantásból tettem oda. Három óra tíz percet volt ott a bicikli egyszer, és ez a férfi pont úgy járőröz, lesve, mibe köthet bele, mikor gyűlölködhet egy jót, mint ők a kétóránként egy komment típusú, rendkívül igényes fórumjaikon, ami a fénysugár az életükben.

    Kedvelés

    • És hogy idáig eljusson, ez a gyökkettő, aki két gével írja, hogy blog, VÉGIGOLVASTA a kultúrelemzést! Milyen minőségű életük lehet ezeknek? Meg Minden Áronnak, meg a többinek, aki nem sajnálja az időt, hogy ellenszenves emberek írásait olvassa hónapokig és naponta, majd kommenteket írjon, és rólam csevegjen?

      Kedvelés

  7. Visszajelzés: tapsművészet | csak az olvassa — én szóltam

  8. de jó, hogy ezt írod a Bolha a fülbe c. darabról. Most néztem meg és szerintem nagyon gáz, de közben meg mindenki más visítva röhögött… mellesleg a 2. felvonás után simán hazamentem volna, ha a ruhatáros lány nem kérdezi meg, hogy “csak a szünetre adjam a kabátot?” Én már azt hittem, vége, és annyi pont elég is lett volna. Kicsit mondjuk fura volt, hogy a derültséggel nem állt arányban a taps, de még így is benéztem. Tudom, ciki vagyok 🙂

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.