szimfonik

Közzétéve Szerző:

Mért megyek én koncertre, mért.

Először is, mi csak valami kultúrprogramot akartunk Balázzsal. Nyelvtanárok (is) volnánk mindketten, és tegnap Nyelvparádé volt a Millenárison. De A közmédia napja (csakazértis magyar helyesírással írom) című, a tévémaci és az MTVA-ámokfutás között hamis folytonosságot teremteni kísérlő rendezvény ugyanitt kedvszegően nagy tömeget űzött a bejárathoz.

Ezért inkább elmentünk kávézni (dupla, mert illyből otthon csak koffeinmentes kismamaváltozat, zöld kapszula maradt, képzelhetitek) és limonádét inni a Mammut oldalába, és még egy császármorzsa is rámugrott hátulról, ezt is képzelhetitek.

Aztán sürgős teafaolaj-, gyerekfogkefe- és papírzsebkendővásárlási roham a DM-ben, ahol másfél órát töltöttünk, hogy Remekül Kihasználjuk A Kuponfüzetet, És A Megfelelő Tusfürdőt Vegyük A Balázsnak, de nem sikerült persze. Van viszont bambuszszárakat ábrázoló dobozban dizájnzsebkendőm.

Aztán láthattuk még a Nyelvparádéról távozó tömeget és az ajtó zárását, végül leültünk a nagyszínpad elé a fűbe, mert majd lesz a Szimfonik Live. Minek, mi a bánatnak megy koncertre, sűrű sokezres tömegbe az, aki ha nem is paranoid, de kifejezetten mizantróp? Aki hétszám csak a susogó erdőt nézi? Akinek hisztérikus szaglása van? Aki lábujjközös bőrpapucsban van és retteg a lábáralépőktől, akik pedig lesben állnak? Aki nem ismeri az előadók kétharmadát? Aki a szerelme nyakába ülő, ott élénken kapálózó lány mellett állva azt latolgatja, hogy ha kiverik a szemét, akkor az gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés-e, így meg már annak kísérlete? Aki, ha százötven centis, komor nők szólnak rá, hogy most nem látják a kivetítőt tőle, azt feleli, hogy tömegben előfordul? Aki az előtte álló, dupla mikrofonfejű fiú haját finoman megérinti, mert nem akarja elhinni se a hajat, se azt, hogy az ilyennek van pofája eljönni a koncertre?

Na, ez a Buda Márton, aki Hajdú Péter mínusz harminc kiló, de ugyanaz a nárcisztikus, gátlástalan és buta áljópofa majom, konferálta az énekeseket, és az első percekben több ezren elborultunk a hanghordozásán, az önös és túlzó szövegein, ahogy minden férfit úriembernek hívott, és minden énekesnőnek a külsejét kommentálta megrázó ízléstelenséggel, és akinek nem, annak a hangját dicsérte, értettük. “Ez a Coldplay rendben volt, nem?” A Coldplay rendben volt. Üzenjük neki innen, hogy nem avathatja magát főszereplővé, nem ugrálhat a beszédhangja divatos oktávot, legyen szíves egyszer, de érthetően mondani a számok címét és az előadók nevét, nem kell mindig bennfenteskedni, és nem volt vicces, viszont ellenszenves és lekezelő, a közönség érezte is, és ellenállt.

Becsületesen muzsikált a férfi- és női kar meg a gyermekkórus, néha teljesen jól hangzottak az összhangban, de azért leginkább olyanok voltak a komoly labiális ajkaikkal, mint amikor az ember kalocsai hímzéses tokot vásárol az iPhone-jára.

Én a fúvósoktól meg a férfikar tagjaitól automatikusan izgalomba jövök amúgy.

Radics Gigi nem nyit rosszul a Hot Right Now-v(?)al. Buda Mártontól megtudjuk, hogy Gigi gyönyörű nő.

Lovasi Nemmaradokavégéig András a Chris Isaak Blue Hoteljével megbízható úgynevezett húzónév. Inkább szeretjük, de ha jön (Tihanyba is jött), tudjuk már, mi lesz. Mindig az van. Ez nagy szó egyébként.

Itten jön egy esünktúlrajta blokk, nem kötődöm senkihez érzelmileg, csak Mező Misi szakálla nyűgöz le, aki a Republik Kék és narancssárgáját veszi elő. Énekeltek még: Vitáris Iván (White Stripes: Seven Nation Army), ezt a programból írom, de igazából ő később jött, Dorogi Péter (Punnany Massif: Élvezd), Baricz Gergő (Coldplay: Paradise). Rémisztő ez a sok tehetségkutatós félsztár, akik darabokban vannak és félnek a számaiktól, amióta nem dörzsölt profik fércelik őket egybe.

Anyukáink kedvéért a hetvenes évek két csillaga: Kovács Kati még mindig igen (Rudimental: Not Giving In), a meglepően dús hajú Zorán már nem, Ajjajjaj.

Németh Juci, szívünk csücske Iggy Poppal, Lust for Life, jelenség, úgy énekesnő, ahogy Miki egér. Ezt már elsütöttük többekkel kapcsolatban, de ő is, tényleg. Minnie, jó. Azonban Szűcs Krisztián profi meg minden, de valahogy nem tudom megszeretni, most az MGMT Time to Pretendjét énekelte.

Sting Englishmanjét nem kellett volna megcsúfolni MC Colombónak, jaj, nem, harmatgyenge volt Korbucz Sonya is a Mad Worlddel (Buda Márton: “milyen egy őrült világban élünk!”), és ennél a számnál kifejezetten idétlenül hatott a gyermekkórus, olyan kiejtéssel énekelték ezt a kettő szót, amilyet ez a Hoffmann Rózsa-féle oktatás nyújtani tud.

Kristóf Norbert Lana del Rey Video Game-jét, Manoya pedig Sam Sparrow Black and Goldját adta elő, jó, jó, ezeket majd megnézem még jutyúbon, mert nem voltak emlékezetesek, de ne legyünk igazságtalanok, nem szeretek fikázni, engem a kicsike vagy közepes tehetség is lenyűgöz, az sem könnyű.

Megállt viszont a levegő, amikor Alba Hyseni a Depeche Mode Heavenjét énekelte, nagyon egyedi ez a nő. Az est legjobbja vagy ő, vagy még inkább Judy Jay volt, elemien nyomta a jól választott dalt, a Basement Jaxx Good Luckját, és Sena volt még igen emlékezetes (Etta James: Something’s Got A Hold On Me) Bob Marley reinkarnációjával együtt. Szirtes Edina Mókus sem tréfált ByeAlex Kedvesével, jól szólt (Buda Márton az eredeti verzióról: “ti is unjátok?”). És ott van még a legjobbak közt a lenyűgöző Fábián Juli is, aki Gotye Somebody That I Used To Knowját énekelte.

A Here Comes The Sun Szekeres Andrástól jó szándékú, lelkes és… hamis volt. Fehér Balázs viszont tudja, mit kell csinálni a színpadon, és ez ritkaság (Aloe Blacc: I Need A Dollar), kellemes meglepetés, bár csak a negyvenedik másodpercben nyitotta ki a szemét, és akkor sem sokáig. Beck Zoli korrekt volt a Doors People Are Strange-dzsel, viccesek voltak a vetített ajtók, általában ezek a számokhoz igazított látványok, és meglepően hatásos, színpadon lubickolós volt még a zárószám, a Szécsi Paja-féle Távollét Likó Marcelltől, bocsánat, elírtam az első betűt, igen, így kell újraértelmezni a retrót.

Utána, széttaposott sörösdobozokon és csikktömegeken át, rémült mesterségestavi kacsák mellett biciklink felé tartunk, nem is pisilünk, mert a tíz tízes fogas a lélektani határ.

Legközelebb megint Budapest Bárra megyünk, de mire jegyünk lett, a koncert eltűnt a honlapról, nem értjük, remélünk.

19 thoughts on “szimfonik”

  2. Ha ma reggel valaki pisztolyt tart a fejemhez (ööö, miért tartana? mindegy), és utasít, hogy most azonnal kérdezzek egyet a blogírótól/olvasóktól, azt, ami a legjobban érdekel, az az lett volna, hogy aki volt a Szimfonik Live-on, milyen volt? Nagyon örültem ennek itt most ma reggel, és élvezetes a kritika mint szöveg is, nem szoktam ilyet bejegyzés alá, mert kicsit bugyutának tartom, de köszönöm szépen. Összességében volt értelme akkor az ideinek is. Tulajdonképpen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Véletlenül estem be (nem tudtam az eseményről, vidéki vagyok, na), a lányomért mentem a Marcibányi térre. Pont Lovasit hallottam először, de csak sejtettem, mire közel értem, már csak a hátát láttam. Abból az egy percből, messziről úgy tűnt, színpadi emberként nem sokat tud kezdeni a zenekarral, a gitárossal tudott kapcsolatot keresni. Elég vegyes érzéseim voltak, igaz, nem sok számot hallottam, jött a lányom. Most már bánom, hogy nem hallgattam meg többet.
    Ellenben, ha tudom, hogy ott vagy, megkerestelek volna (megúsztad 😉 ). Az a vicc, hogy még a Széll Kálmán (asszonynevén: Moszkva) téren felfelé a mozgólépcsőn eszembe jutottál valakiről, gondoltam, meglepődnél, ha odamennék, hogy szia Éva, én vagyok BLaci. Most kiderült, hogy komoly esélye volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Persze, hülyeséget beszélek, hát én még a beállásoknál hallottam Lovasit. Hétkor már rég gyerekeztem 😉

        Kedvelés

      • Illetve próbán, na, és egy nappal előbb 😦 Bocs, de tegnap meg táncházban voltam, úgy látszik, az a 4,5 óra alvás kevés volt utána, nem tudom követni még a naptárt sem. Megyek is pihenni.

        Kedvelés

  6. Egyszer korábban írtad, hogy az állandó figyelem állapotában szenvedsz.
    Adott egy koncert, ahol nem érzed jól magad és nem ismered az előadók nagy részét.
    És minden számra emlékszel, előadóstul, és arra is, hogy tetszett.
    Kezdem érteni, miről beszéltél…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Meg aztán az internet is segít énnekem, ha az előadók öthatodára mégsem emlékeznék. Ha nem is figyelek, a figyelmetlen kritikus fortélyaival még élhetek, nem?

      Amúgy tényleg figyelek, nagyon. Mintha házi feladat volna a világ.

      Te, ez a mélyhűtött bagett milyen ízletes volt! Magamtól sosem vettem volna ilyet. Magányos reggeleim szimbóluma, önző, ínyenc reggelije. És ma vettem olyan másfélét is. Azt ehetik önzetlenül.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Néha a tévedések sarkallnak új utakra…

        A tömegrendezvényeket én is utálom, és ennek dacára néha elmegyek, aztán rosszul vagyok, hogy bőrdíszműves sátor, kenyérlángos és pálinka megint, meg sok ember.

        Kedvelés

  7. Dikó Marcell?? Miért kell gúnyolni? Ő nagyon is jó volt!
    Mellesleg Sam Sparro W-nélkül. Nagy nyelvtanár…
    Amúgy az előadók és zenék többségét én sem ismertem, úgy kellett utánanéznem neten. Szirtes Edina Mókus gyenge volt, de maga a feldolgozás is, és bár toleráns vagyok, mégis furcsán hangzik az egy nő szájából, hogy “az én kedvesem egy olyan lány…”. Na mindegy.
    Buda Márton iszonyatosan idegesítő alak, tavaly is az volt.
    Én egy kivetítőt bámultam, ahol a hangosítás kritikán aluli volt, a hang csúszott a képhez képest, Buda Márton szövegelését alig lehetett hallani a tömeg alapzajától (de amit hallottam belőle, azt sem kellett volna, tényleg tragédia a pasas), a szimfonikusok mintha ott sem lettek volna, belőlük aztán tényleg semmi nem jött át. Nagyon sajnálom, hogy a szervezők így összecsapták ezt a koncertet, és azt is sajnálom, hogy elvétve hallhattunk magyar számokat. Jó, az én hibám, amiért nem néztem meg előre… Nem vagyok magyarkodós, de a Közmédia napja is külföldről szóljon?! Ne már! A tavalyi rendezvény ezerszer jobb volt!!!!!!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ki a bánat gúnyolta? Csak elírtam az első betűt éjjel fél háromkor. Olvasd már el azt a bekezdést. De utálom a rosszhiszemű kommenteket.

      A hirado.hu helyesírását követtem, utánanéztem, igazad van! A név helyesírása önkényes, a sparrow emlékeztet legalább egy angol köznévre. Én őt sem ismerem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Akkor bocs, a Dikóból sokmindenre asszociáltam, mert ugye rossz az, aki rosszra gondol. Én pedig rosszra gondoltam 🙂

        Kedvelés

  8. A Kristóf Norbi-féle Video Games amúgy nagyon jó (meg az eredeti is, ajánlom figyelmedbe, mert a Szimfonikot tavaly olyan rosszul hangosították, hogy nem csodálkoznék, ha idén is az vett volna el komoly részeket az élvezeti értékéből. A Black and Gold és eredeti előadója, Sam Sparro meg az egyik kedvenc, elképesztően tud énekelni – szóval őt is ajánlom, szerintem tetszeni fog. 🙂
    A Marcell Likó, és elképesztő tehetséges, olyan szövegeket ír, hogy az ember esze megáll.
    Kár ezért a Szimfonikért, olyan jó lehetne, csak valahogy sosem sikerül. Én tavaly intenzíven anyázva mentem haza, olyan csalódott voltam. Ezek szerint az idei sem lett jobb.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Tavaly kb. az ötödik sorból élveztem az előadást, és úgy tetszett. Idén nem mentem nyelvparádéra, tehát jóval később indultam, ezért szorultam a 2. kivetítő elé. Így megtapasztalhattam az élvezhetetlen koncert élményét. De ezek szerint tavaly is pocsék volt a hangosítás, csak azt ugye nem tudtam 🙂 Hihetetlen, hogy 1 év sem volt elég arra, hogy normális szervezést hozzanak össze! Ez tényleg annyira bonyolult lenne?

      Mellesleg valóban zavaró, hogy magyar számokat nem nagyon rángattak elő a kalapból 😦 Pedig megfigyeltem, épp a magyaroknál őrjöngött mindenki és tapsoltak lelkesen!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. Sziasztok! engem az érdekelne, nem tűnik fel egyfajta eltúlzott önpátosz a rendezvény hangulatán? én emiatt végig kínosnak érzem a szituációt, túlstilizálják a dalokat (amivel sok esetben a tehetségtelenséget kompenzálják, vagy a bizonyítási vágy túlspilázott) – bár tudom, ez műfaji kitétel a szimfonikus változatnál – de néha azt sem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, hogy komolyan gondolják-e azt, hogy minden lehetséges hangot meghajlítanak illetve kényszeresen subidubáznak, tüptürütüznek és suváppáznak. számomra groteszk hatást kelt. Üdv.!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) PIHM bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .