mit szeretnél?

Közzétéve Szerző:

Vágysz valamire? Kísért a gondolat? De jó lenne? Régóta forgatod? Nézed az interneten? Megbeszéled a barátnőddel?

Tárgy? Élmény? Tanfolyam? Még egy gyerek? Költözés? Tetkó? Jókai összes?

Megmondod neki? Már mondtad neki? Miért nem? Várod a jó pillanatot? Keresed a szavakat? Ő is részese? Vagy illik a hozzájárulását kérni, kell a támogatása? Közös kasszából…? Nincs pofád magadra költeni? Idő kellene? Bólintás? A múltkori vágyad is rosszul sült el?

Bohókás apróság, csak valahogy mégse…? Vagy felrobbantaná az életeteket, ha végre meglépnéd?

Régóta szeretnéd? Nem lehet? Majd, ha…? Drága? Furcsa? Időigényes? Nem jár?

Azon morfondírozol, félresunnyogod valahogy, összespórolod titokban, egyszer csak hirtelen megteszed…?

Mitől félsz? Mit szólna hozzá? már próbáltad elővezetni? Ő is kérne valamit akkor? Felemlegetné? Lehülyézne? Egy pillanatra elhallgatna, aztán azt mondaná: jó, hát persze? Felcsillanna tőle?

Örül, ha neked jó? Kommentálja, amit csinálsz? Ha nélküle akarsz valamit, megjegyzéseket tesz? Nem lesz az jó? Nem lehet? Jobban tudja?

Ha meglesz, jó lesz neked? Rátapadtál a reményre? Vagy csak valami kicsi, de fontos ez? Félsz-e a csalódástól?

Tudod, mit szeretnél? Magadnak megfogalmaztad-e? Vagy csak a szótlan hiány, az van?

Ki tart vissza? Hány életed van?

további kérdéssorok, mert ez jó műfaj ám:

te miért nősültél? és még kettőszáznyolcvannégy kérdés

kávézunk is

milyen estéd lesz ma?

hogy van ez

milyen legyek neked? (ez a leghíresebb a műfajban)

97 thoughts on “mit szeretnél?”

  1. És Te honnan tudod?Összesűrűsödnek a vágyak,gondolatok és egy nyalábban odafókuszálnak hozzád?Vagy törvényszerűen mindenki,de mindenki így lebeg a vágy és félsz közt egyensúlyozva?
    Mert igen vágyok rá,kísért a gondolat,jó lenne,forgatom a fejembe hogy test-lélek masszázstanfolyamot szeretnék elvégezni,de nem ,nem mondtam el neki,keresem a szavakat,a pillanatot,támogatás kéne,rábólintás,meg talán tényleg robbantaná az életünket,annyira más mint ami most van.És nem tudom,tényleg nem tudom,hogy jó lesz-e így 5o fele araszolva,hogy lehülyézne-e (fel biztos nem csillanna tőle) és igen, valószínűleg a tandíjnak nemcsak anyagi része lenne,ami a sok saját és mások kérdőjeleivel együtt talán túl nagy puttony.Még aztán nemigen szoktam jól választani,de ha ez az egy életem végén,csak akkor derül ki hogy ezt kellett volna ,nagyon ezt kellett volna,csak ezt kellett volna?Istenem de szörnyű sok fontos kérdés!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  2. Amit zsigerileg éreztem, azt mindig megvalósítottam, mert nem tudtam másképp tenni. 8 évig képződtem úgy, hogy közben zajlott a zélet (gyerek, munka, válás, költözések, stb.) – de tudtam, hogy azzal a végzettséggel szeretnék aztán egész életemben foglalkozni, és az az én utam. Így is lett. Most maratonra készülök, és a Kinizsi 100-ra jövőre. Igen, az edzésekkel sok időt elvesz(ek) a gyerektől meg a háztartástól, kutyától. De nekem ez kell, KELL. A Hospice-ban töltött időszak volt életem legnagyobb ajándéka, az ottani tapasztalások miatt ma már így gondolom: nem és nem vagyok hajlandó úgy feküdni majd a halálos ágyamon, hogy egyre csak azokon a dolgokon fog járni a fejem, amit nem tettem meg, pedig lehetett volna, és mi lett volna, ha…. Ne legyen elvesztegetett az élet(em). Ne legyek keserű.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Szeretnék elköltözni, de nem oda, ahova ő. Szeretnék sokat egyedül lenni. Szeretnék nyaralni menni idén, jó helyre, gyerekekkel, ahol én is tudnék pihenni. De már nem vele.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Mi nem vagyunk házasok, nem élünk együtt, nincsen gyerekünk. Így most ebből a pozícióból mondom: igen, támogat. Amikor elhívtam az első hindí előadásra, eljött velem, és azóta szorgalmasabban tanulja, mint én. Ha verset írok, elolvassa, belekérdez. Ha pályázok, támogat. Talán még azt is mondhatom, hogy jobban hisz bennem, mint én magamban.
    És én, én vagyok az, aki mindenről megkérdi, mibe kerül, és melyik álmunknak állja ez útját. Mert minden fillér az összeköltözésből vesz el, de akkor most már egy kávét sem ihatunk meg nyugodtan, egy fagyit sem nyalhatunk el? Így nem lehet élni!
    És még az is van, amikor mindenki más ellenében, ellenére kell megmaradni, menni, csinálni. Mert minket mindenki hülyének néz a hindí tanfolyamért. És javasolják, hogy hagyjam ki az önéletrajzomból a hindít, a zenét, a blogot, a verseket. (És egy tanár nem így öltözik. És nem festheti kékre a körmét!)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem van egy olyan szakmám is, amivel a versenyszférában, sznob managerek között is lehet nyomulni. Na most én egyáltalán nem vagyok ilyen típus, kiskosztümöm sincs, sőt, jóformán fehéz blúzom sem, és nagyon távol áll tőlem ez a yuppie stílus. Amikor ügyfélhez megyek, igyekszem decensen felöltözni, de összetéveszthetetlenül rajtam vannak azok a jegyek, amikből egyértelmű, hogy hozzájuk képest én egy anarchista hippi punk vagyok (lásd pl kék köröm). Úgy döntöttem, ez az imidzsem része, és így legalább mindenki számára világos, milyen emberrel fog dolgozni. Így könnyebben megtalálnak azok az ügyfelek, akiknek épp rám van szüksége – és fordítva. Így vagyok hiteles, ami ebben a műfajban, amit szolgáltatok, nagyon fontos . Erre rá is lehet ügyesen játszani. És akit ez elborzaszt, azzal nem fogunk tudni jól együtt dolgozni és kész.
      (Megjegyzem, nemrég komoly műtétem volt és az altatóorvoshoz, egy harmincas nőhöz kellett mennem előtte konzultálni. Óriási színes bizsuja és kékre festett körme volt. Azonnal a szívembe zártam, és megdícsértem a stílusát 🙂 Cseppet sem bíztam ettől kevésbé benne, sőt.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én múlt ősszel körmötlakkozni vágytam nagyon. Korábban nem érdekelt az egész, de valahogy megkívántam. És rájöttem, hogy nagyon meditatív a művelet, utána meg napokig tudok örülni, ha jól sikerül.

        Karácsonyra kaptam 8 különböző színű körömlakkot egy sárga kockába csomagolva és egy pár sárgakocka fülbevalót. Az egyik legjobb ajándék volt, amit tőle kaptam.

        Kedvelés

      • Ezzel a szóval, hogy hitelesség, jól összefoglaltad. Erre próbálok törekedni, mert másképp nem is érzem, érezném jól magam.

        Kedvelés

      • Ez nagyon jó politika. Buta tanács olyat mondani egy embernek, hogy a “siker érdekében” titkolja el, hogy ki ő igazából. Ez mások görcsös megfelelési kényszere, nem a tiéd.

        Kedvelés

    • 🙂 Tenyleg nem igy…
      Errol eszembe jutott a magyar-es hittantanarnom, akin mindig husz meter vastag vakolat volt, voros ruzs a fogan, es elenk arcpir, voros koromlakk. A kihivo kulsohoz, egy merev, visszafogott stilus tarsult, s o mindig arrol beszelt nekunk, hogy a termeszetesseg az milyen fontos…
      Ne erts felre, nem vontam analogiat koztetek, csak ugy eszembe jutott a szokatlan kormokrol (ahogy a tanarnak, ugy a diaknak sem lehet kek)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem vág a témába,de a vörösre rúzsozott fogakról eszembe jut egy réges-régi szülői értekezlet,ahol a fiam osztályfőnökei ott,mindenki előtt azt mondta nekem:Anyuka,a Gergő hülye.

        Nem tettem meg,amit kellett volna akkor.Ma is szégyellem.

        Bocs az OFF-ért.

        Kedvelés

      • Nekem a körömlakk lázadás, önkifejezés, felkiáltójel. Ez az egyetlen nőcis dolgom, amire hangsúlyt fektetek. Meg még talán a fülbevaló. Nem vagyok függő, sőt ritkán viselem. Inkább csak megveszem, és egyszer-kétszer használom.
        Viszont van két ilyen iskolai dress code-os sztorim is, amelyek előtt értetlenül állok. Mindkettő 1999-ben, egy vidéki hatosztályos gimiben. Az egyik fiú (7. osztályos) tincsekbe zselézett hajjal ment suliba (az Ufo együttes és az Aqua énekese viselt ilyet, ha ez mond valamit), mire a szaktanár kiküldte a mosdóba, hogy “hozza rendbe magát”. A másik, amikor meleg volt, és tesióra után az egyik fiú nem vette vissza a hosszú nadrágját, hanem a rövidnadrágban maradt, szintén kiküldték, hogy öltözzön fel rendesen. És ez nem volt egyházi iskola, semmi extra.

        Kedvelés

      • Ez az iskolai dress code bakker, deutáltam.Úgy voltam vele, hogy akkor vagy legyen egyenruha, vagy ne, de akkor _ne_. Komolyan még a matrózblúzos akárizé se zavart volna, csak ne az legyen, hogy nahát, milyen “rendesek”, engedik, hogy civilben járjunk be, DE folyamatosan találnak valami baszogatnivalót rajtunk, lehetőleg úgy, hogy még szakórákon is elviszi a témát az, hogy a jelentkezőnek (tehát aki _tudja a választ_) milyen színű a körme.

        Kedvelés

    • én egy korporéjsön tanácsadó cégének vezetője vagyok. és kék a körmöm. királykék! annyira, hogy a 9 éves lányom rajongva összecsókolt, és azt mondta: “respect”. ha lehetne, rögvest belinkelnék egy fotót. nagyjából két éve vágyom kék körmökre (volt már csokibarna, lila, rózsaszín, vörös, bordó, fekete, gyöngyházfehér, bronz).
      a korporéjsön előírja nőalkalmazottainak, mit vegyenek fel találkozókra, mennyire és hogyan sminkeljenek, milyen legyen a cipő és a manikűr meg a frizura. az egyedüli nő vagyok, aki leszarja. eddig hat miniszter dicsérte meg a stílusomat. úgyhogy még CEO is kussol.
      (jaj, ha tudnátok, hogy ezeken én mennyire harsányan tudok mulatni! és nézem a 11 centis sarkon egyensúlyozó nőkollegákat, akiknek nyáron gyöngyözik a bajszuk, és szájuk sarkában rúzsukra csorog az alapozó, hónuk alatt röplabdányi izzadságfolt a műszálas fodros blúzikán. nekem meg most katibogaras csillámtetkó a mellkasomon.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Naná! Tetszik neki. (A fiaim meg kőkonzervatívok; nem szeretik, ha anyának kék/zöld/fekete körme és szerintük mindig szoknyát kellene hordanom plusz minden este melegételt főznöm.)

        Kedvelés

      • Én meg pont most mostam le a hatéves lányom körmeit, mert egy nagyobb lány a nyaraláson, ahol én nem voltam, befestette neki. Most kezdett lekopni, de megígértem neki, hogy ha nagyon akar, veszek neki valami szép színűt. Én meg 15 éve nem lakkozom a körmeimet.

        Kedvelés

      • Mi történne a nőkkel, ha megsehess az előírást? Ha mindegyikük a saját egyéni és egyedi stílusában járna dolgozni? Ott maradhatnának, vagy elküldenék őket? Mert azért ez is egy olyan mocskos formája az igazságtalanságnak, ez az uniformisba való kényszerítés, nőknél rájön erre az egészségtelen magassarkú és a rétegnyi kozmetikum, hányan engedik meg maguknak a legbiobbakat?
        Gondolom, egyébként, nem az ő nyomorukon mulatsz, csak épp eszembe jutott, hogy ezek a nők mit mesélnének ezen a blogon, pl. 🙂

        Kedvelés

      • Esküvőre megyünk, a szupi pöttyös ruhámhoz keresek szandált. A nem is olyan kis-, nyugat-magyarországi város utolsó előtti cipőboltjában próbálok egy delikát szandált. Az eladőnő kedves, fiatal, segítőkész, nem kertel alapanyag és felépítés ügyében. Lábamon a fain bőrszandál, két méretben, a nagyobb kényelmesebb. Az eladónő ajánlata, vegyem a kisebbet azt rövid idő alatt bejárarhatom, ha abban vasalok, takarítok. Elborzadtam. Ez szimbólum, nem? Lett szép lapos szandálom a város utolsó boltjából.

        Kedvelés

      • Na egy ilyen helyzetre biztosan valami amúgy tőlem idegen passzív-agresszív harcmodorral reagálnék, mittudomén, orvosi igazolást vinnék róla, hogy én csak lennadrágban, batz papucsban és pamutpólóban járhatok vagy ilyesmi. (Megjegyzem, nem állna távol az igazságtól.)

        Kedvelés

      • Én azelőtt merész pirosat akartam, aztán amikor az megvolt, jött a smaragdzöld, azt is csak ritkán teszem föl, például interjúkra nem, és most a csillámos kék. Pontosabban nem tudom leírni, autóban is láttam ilyen színt, az is csillámos volt.
        Egyébként respect. És nem mellesleg rosszul vagyok az ilyen előírásoktól. Testvérem szintén ilyen helyen dolgozik, annyi lazaság van náluk, hogy a péntek az “jeans day”.
        Viszont bevallom töredelmesen, hogy én is egy halványan bajszos (csipesszel kiszedem), enyhén szőrös lábhoz szoknyát viselő nő vagyok. És nem sminkelek, ami valamiért ma már a 12 éveseknél elkezdődik, de én nem bírom, és lusta is vagyok hozzá. Nagyon ritkán, nem mondom, ha alkalom van, és meg is szépít, elismerem. De a tust nem tudom használni. Ennyit az OFF topikról.

        Kedvelés

  5. Mindig megmondtam, es eztan is meg fogom, de mar nem neki.
    Belegondolva, naluk ez hogyan mukodott, hat szepen parnakba fojtva, csendben, titiokban. A noknek nem lehetnek vagyai, mert hulyeseg, es felesleges mind, nem lehet a vagyakbol meggazdagodni.
    A no persze vegul sunyiban csak megvette maganak, de kepzodni nem kepzodott, es nyaralni is csak egyszer egy evben a Balcsira. Kozmetikus es fodrasz, csak ezek maradtak neki, az is csak a miheztartas vegett. Igy eldegeltek 30 even at, mig a fiuk felcseperedtek a nagyszuloknel, boldogsagban, valtott muszakban.
    Miutan a ferfjur eloregedett es maganyaba visszavonult, a nyugdijas asszony unalmas maganyaban kijart az utcavegre pletykalkodni, majd hazaerve szepen kibeszeltek a szomszedokat, ismerosoket, hogy mennyi minden felesleges dologra koltenek, minek utaznak egzotikus helyekre vensegukre, es hogy oket biztos azert nem szeretik, mert egy evben haromszor csereltek le az autojukat, amikor jol ment, vegul remego hangon nyugtaztak, hogy nekik milyen fasza, irigylesre melto nyugodt, boldog eletuk volt-lett-van, viszont mindenki hulye.
    Nekik peldaul nem beszelhettem vagyakrol. A fiuknak is csak ovatosan. Am en beszeltem, eroszakosnak, onzonek titulaltak, aki csak a sajat erdekeit nezi, nem a boldog egeszseges, egyseges csaladet. Mert az nem ugy van, ha az embernek csaladja van. Akkor mar a csalad az elso! csak hat a csaladot egyenek alkotjak, boldogtalan tagokbol, meg nem kovacsolodik csudamodra boldog csalad. Pedig en is a gyerekemnek es az apjanak eltem igazan,mar-mar kenyszeresen. Nem volt eleg. Elegtetelt akartak latni, es hamisan ferde mosolyt, nekem meg az nem megy. Inkabb nem mosolyogtam, egy ‘megkeseredett no voltam’, aki lassan megmergezte a csaladot. En voltam az oka, holott sehogy se volt jo senkinek, de akkor meg minek? Nekem csak ez az egy kerdesem van maig…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én folyton-folyvást szembesülök ezzel…hogy azok ( nagyon sokan! ), akik ilyen hazug látszatvilágot építenek maguk köré, azok általában nagyon, nagyon veszélyesek ; ugyanis nem bírják látni a kontrasztot az ő illúziófelhőjük és a valóság között. Ha jön valaki, pl. te, vagy pl. én, aki ezt az ellentétet a puszta létezésével (illetve annak minőségével ) az arcukba tolja, akkor rendkívül agresszívvé, rosszindulatúvá tudnak válni

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Egyes politikusok megnyilvánulásai is ide vezethetők vissza, de sajnos nekik valós hatalom is van a kezükben. Lásd szinglizés, abortuszkérdés, úgynevezett családpolitika, stb…..

        Kedvelés

  6. nekem is van vágyam, hetek óta a megvalósításon agyalok. most könnyű, mert gyerekmentes hetem van, de ősztől nehezebb lesz. a legutóbbi reakció az volt, hogy “megoldjuk”. hát remélem. de igen, azért bennem is van egy kis rosszérzésféle, amikor arra gondolok, hogy állandóan szólnom kell majd, hogy érjen haza fél hétre, hogy el tudjak indulni és megint ő fogja esténként elrakni a gyerekeket. (már csak azért is, mert az ő munkája hullámvasútszerű, és most éppen hegynek fölfele tart. és a fejenkénti napi 2-3 óra utazás is elég sokat kivesz az életünkből)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Nekem eddig nem voltak, illetve csak vele közösek. De tizennyolc évig hittem magabiztosan, hogy ha lesz, lenne, akkor simán lehet, mert ő támogat (ahogy én is őt, mindenben). Minap volt egy icicpici vágyacska, elmentem egy napra itthonról, barátokkal beszélgetni, semmi komoly. (Nem szoktam ilyet csinálni, végtelenül introvertált lévén.) És megdöbbentem. Felháborodott. Durrogott. És büntetett, szótlansággal, aztán szóval is. Nem voltak érvei; amiket felrótt nekem, azok nem voltak igazak. Önmagában a tény bántotta, hogy akarok valamit, és nem vele (hozzátenném: neki vannak magánprogramjai, számosan). Rá kellett jönnöm, hogy a sziklaszilárdságú, egyenrangúnak gondolt kapcsolat talán mégsem olyan szép. Csak eddig nem léptem ki a megszokott keretek közül :(.
    Viszont elhatároztam: még és még lesz vágyam, majd találok. Ki kell lépnem, hogy szokja, felfogja, megértse: az egyenlőség is közös.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. kék öröm, rulez! ma egy hete festettem be, de még nem láttam senkin. Kár, hogy nem találkoztunk!
    Én magam kitaláltam, elvégeztem, kifizettem, kijártam a szakmai tanfolyamot a huszonévesekkel együtt, 50 évesen átúsztam a Balatont, részt vettem 600 km-es biciklitúrán, nincs semmi olyan vágyam, amit nyugdíjasként szeretnék megvalósítani. Nyugdíjas azért szeretnék lenni, hogy többet úszhassak, szagolgathassam a rózsákat, és ne csak majd akkor, ha mindennel kész vagyok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. beteg gyerek mellett 38évesen újra sulipadban, cukrász lettem 3 nyelvvizsga és korábbi 5 vagy 6 szakma után. nehéz volt, vért izzadtam, kizárólag az időhiány miatt. de megvan! egy gyerek mellé még kéne másik kettő saját, de leginkább még 1-2 örökbefogadott. rajta vagyunk az ügyön. az örökbefogadás lesz a nehezebb, de ha az is meglesz, akkor úgy fogom érezni, hogy minden megvan, amire vágytam. egyelőre elindultunk a bürokrácia útvesztőibe. majd szólok, ha látom a fényt az alagút végén. Majd ha Vele meglátjuk egymást, az lesz a Fény. Olyan jó arra gondolni, hogy lehet, hogy a kis szíve már ott dobog valahol…..kint, vagy még bent… Mirit óta az a pihetollnyi kétségem is elreppent egy könnyű szellővel.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Cukrász tanfolyamon én is gondolkodom, jelenleg egy diploma és három év útkeresés után. De nem tudom eldönteni, hogy tényleg nekem való lenne-e. Először még itthon kéne gyakorolnom. Szeretnék megtanulni olyan szép díszes tortákat készíteni, mint a tévében. Lehet, hogy ez nevetséges, de olyan jó elnézni azokat. Meg egyébként sütni is szeretek, de nem mindig sikerül olyan jól. Nyilván más is így van ezzel, csak mondjuk nem megy cukrásznak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ha komolyan gondolod, akkor vágj bele. Én tanítok okj-n asszonyokat, akik pont azért tanulják meg a szakmát, mert otthon nagyon szeretnek sütni, és érdekli őket, hogy “hivatalosan” hogyan kellene, illetve szeretnének rendezvényekre sütiket készíteni. Úgy történik a gyakorlatban, hogy mikor elkezdik a tanfolyamot, kapnak iskola látogatási papírt, ezzel be tudnak kérezkedni bármelyik cukrász üzembe. Munka mellett heti pár órában mennek, segítenek, tanulnak. Igaz ezért pénzt általában nem kapnak, de megtanulják a szakma gyakorlati részét. Az elmélet pedig pár hónap alatt könnyedén megtanulható, ha valaki tanult statisztikát, akkor még kevesebb idő kell hozzá.

        Kedvelés

  12. Ó jaj….
    Annyi mindent….És megdöbbenek, hogy a legtöbb a Maslow piramis alján van. A fentebbi szintekhez pedig iszonyatos erőfeszítések, éjszakázások, brutális szervezések kellenek…Még csinálom, mert másképp belepusztulnék, még harcolok, még kitartok…Vajon meddig lesz erőm?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Csak fodrászhoz szeretnék menni.2 éve.De nem olyan fontos.És egy jó harmadállást.Ez lenne a legjobb,ebből tudnám finanszírozni az elsőt.Szeretném,hogy akarjak mozogni,szeretni magamat és olyan kajákat enni,ami nem kenyér.Aztán.egy 44-es férfi sportcipőt.A harmadállás ezt is megoldaná.
    Akkor…végül is…csak egy harmadállást szeretnék.Van egyáltalán olyan szó,hogy harmadállás?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • De hát minek neked még egy állás?Így is jól keresel,azt hinné az ember.

        Kedvelés

    • Jó a fodrász. Félévente-évente járok, de múltkor csak úgy mentem, mendegéltem, megláttam egy Csak vágunk-üzletet, beültem, vágattam. Marha jó volt!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ó, igen, olyan jó spontán beszabadulni egy vágásra! Másik kis bűnözésem a süti. Egy jó kis Szamos meggyes linzer. Tegnap meg a Várban a Ruszwurmban ettem ribizlis túrótortát. Pedig nekem most erre sincs pénz…

        Kedvelés

      • Sütit énisénis! És dinnyéééét!Sokat!
        De most erre nekem sincs pénz és a seggem is nagy. 🙂

        Kedvelés

  14. Hm… ez megint betalált. Perszehogy vannak, de …. Jókai összes… apukámnak megvan, a díszkiadás, 150 kötet.
    Van sok apróság, ami nem számít, de közben számít, mert annyi kicsi összegyűlt, hogy már bánt, hogy mi az, hogy nem?! És most jönnek az apróságok. És jobb örülni neki mint vágyni rá meg félretenni. Mert jár nekem! 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • nekem meg annyira az ugrott be, emlékeztek a Születésnapban, amikor Illés Borit kineveti az apukája, mert egész nyáron azért dolgozott, hogy szépruhát vehessen magának? “Ezért dolgoztál egész nyáron? Én azt hittem, valami komoly dologra gyűjtesz… Jókai-összesre… biciklire…” de azért meglett a szépruha is, csak át kellett esnie Borinak néhány erkölcserősítő gyakorlaton, mert a vágy az semmi, valami ilyesmit is mond Magda néni Bori anyukáján keresztül:)
        amúgy én szép ruhákra nagyon. erős elhatározás, hogy egy év alatt lecserélem a ruhatárat, legyen hat, de érezzem úgy magam benne, mint most csak egyben, a desigual-ruhámban. 20 évesen arra gondoltam, majd 40 évesen “öltözködöm”, mert most sok más fontosabb. hát már 40 vagyok, ideje elkezdeni. nem mintha nem öltöznék külső szemmel normálisan, de pont a vágyott darabok! azok hiányoznak nagyon. amit kiveszek a szekrényből, azért, hogy gyönyörködjek kicsit.

        Kedvelés

      • A Desigual az egy varázsmárka, én is beleszerettem évekkel ezelött, azóta már sok van, mindenféle, taskák is, ruhák , szoknyák. Soha nem volt rám ilyen hatással egy ruha. Szerencsére könnyen beszerezhetök itt a lakóhelyemen. Magyarországon néha megakad az emberek szeme rajtam, túl merésznek, vagy színesnek találják tán?

        Kedvelés

  15. Sunnyogni? Nem, soha többé. A gyerekkorom, érthető okokból, a spórolás jegyében telt el. Nem is voltak nagy vágyaim, igaz, kitartásom se sok. És annyira benne maradtam a sunnyogós üzemmódban, hogy később, amikor saját keresetem volt és a szüleimnél laktam, még azt is letagadtam, hogy ruhát vásároltam. “De jó ez a póló! Mikor vetted?” kérdezte édesanyám. “Ó, már rég, csak itt volt a szekrényben.” Feleslegesen sunnyogtam, nem szóltak volna érte semmi rosszat. Igazából anyám volt a sunnyogós mindig, apróságokat is félve, lopva vett magának, ha néha játszott a kaparós sorsjegyen és nyert (gyakran nyert, szerencsés keze van), akkor költött magára. Ezt részben átvettem tőle, nem tudom, miért.
    Majd arról kellett leszoknom, hogy mások rám vetített vágyait teljesítsem. Nem vagyok túl önzetlen, másokért élő ember, de nem voltak saját terveim, így mindenre, amire színültig jó szándékkal rá akartak venni és láttam benne ésszerűséget, abba belevágtam. Így kezdtem el (de sose tanultam meg) biciklizni, így szórtam el tízezreket a jogosítványra, amiből szintén nem lett semmi.
    Mindezt átgondolva, most tartok ott, hogy azzal foglalkozzak, mit szeretnék igazán. A kitartásom is erősödött. A közeg, amiben élek, a férfi, akivel élek, támogató. Nem nevet ki az ötleteimért, véleménye van, de nem akar nyomást gyakorolni rám. Ez számomra a normális és élhető hozzáállás. Soha többé sunnyogás és mások vágyainak teljesítése.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. Mellékvágány, de nekem egyszer tényleg volt egy pasim, aki azért vette meg Jókait, az összest 🙂 , mert az új szekrénysort szuperül feldobta . Akkoriban egy nem ilyen pasi volt a vágyam…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Mindig szeretnék valamit. Régebben inkább tárgyakat, dolgokat, gyakran pótcselekvés gyanánt, ma már nem annyira. Inkább élményeket, megvalósíthatókat: tábortűznél krumplit sütni a hamuban, egyedül feküdni a nyugágyban és egyszerre elolvasni 100 oldalt, hajnal 2-ig filmet nézni és 10-ig aludni, találkozni és sokat meríteni egy kávézásból. Szeretném, ha képes lennék egy ilyen blogot írni, de addig is élvezem ezt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Most ezzel boldoggá tettél, mert ráébresztettél, hogy minek lehet (még) örülni az életemben. És a héten megvolt már az egy nap alatt 100 oldal elolvasása (ha nem is egyben) meg a későig tévézés és utána sokáig alvás is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  18. Mindig ugyanaz, és évről évre sürgetőbb… elköltözni a fővárosból, ki a zöldbe, a szabadba. Megadni a gyerekeimnek, ami nekem olyan természetes volt, hogy övék a kert, hogy szaladhatnak az úton, hogy lemehetünk nyáron a patakhoz lábat mosni. Tényleg, mezítláb lenni, sokat.
    Reméljük, pár év múlva kiszabadulunk a paneldzsungelből, ha úgy akarják nekünk fentről is… tervben van, habár a fővárostól messze nem mehetünk, de jelentősen zöldebb környezetbe talán igen.
    Városibb vágyam egy aromaterapeuta képzés, no az is a jövő zenéje… havonta egy hétvége jó sokáig, plusz nem is olcsó, de nagyon szeretném.
    Ja és énekelni megint. Nem hiányoznak a koncertek, versenyek, az összes ezekkel járó külsőség meg stressz, csak maga az éneklés. Kodály, Bartók, R.Strauss, Debussy dalok. (S talán majd egyszer Wagner is, de ezt csak nagyon halkan merem leírni is.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Hehe, oké, benne vagyok. 🙂
        Bár egyelőre (szigorúan a realitás talaján maradva) ideköt minket a férjem munkája, valamiből csak el köll tartani a három gyereket és azok nagyigényű anyját. 😉

        Kedvelés

      • Pedig most lenne jó, amíg kicsik a gyerekek. Ők még tudnák élvezni a bogarakat meg a csigaversenyt meg az efféléket. Nekünk jó későn sikerült megvalósítani, a gyerekek szempontjából, kamaszként már nemigen tudják feltalálni magukat az udvaron, hiszen addigra hozzáidomultak a kockaléthez 😦
        Azt viszont használd ki, hogy a fővárosban léteznek kórusok!

        Kedvelés

  19. Támogat. Mindig. Mindenben. Ruha, utazás együtt vagy egyedül, képzés, sport, akármi lehet, mindenben támogat. A kedvencem, amikor nem tudom eldönteni melyiket vegyem meg és mondja “vedd meg szivem mindkettőt, akkor biztos nem bánod meg otthon”. Nem dohog, nem zsarol, nem törleszt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. kaptam a nagymutteromtól karácsonyra egy masszázsutalványt, mert arra vágytam. elhatároztam, hogy azt csak akkor használom fel, ha megérdemlem (gondoltam, hogy februárban). ha majd meglátogattam a nagymuttert (a másikat). ha majd megírtam a szakdolgozatomat. ha majd végigcsináltam az előléptetéshez az oktatást. ha majd megszerveztem a jótékonysági projektemet. ha majd eleget segítettem anyámnak a költözésben. ha majd adtam legalább ötezer forintot az unicefnek. meglátogattam. megírtam. végigcsináltam. segítettem. adtam. de a jótékonysági projektet még nem szerveztem meg teljesen, így az idén még csak hét csövesnek adtunk munkát, és nem tizenhétnek. no, hát akkor nem érdemlem meg. majd ha olyan fáradt leszek, hogy lóg a belem, és azért, mert másokért tettem eleget, nem holmi öncélú oktatás meg szakdolgozat. én arra vágyom, hogy bár felhasználtam volna januárban, mert az azt jelentené, hogy nem ilyen baromságokkal gyilkolom magam évszámra, hogy ha az idén csak hét csövesnek adtunk munkát, és egyébként csak az oktatás meg a szakdolgozat meg a nagymutter meg az adomány, akkor én szar ember vagyok, és nem érdemlem meg, hogy felhasználjam az utalványt. azt’ ebben eddig úgy látszik, hiába támogatnak. de ez is nyilván first world problem. arra még nem siekrült rávenni magam, hogy azért használjam fel, mert az jó, mert ha nem érdemlem meg eléggé, akkor úgyse lesz elég jó. én arra vágyom, hogy felhasználjam az utalványt a többi hülye műsor nélkül, és ne merüljön fel a hülye műsor. na, majd ha negyven leszek, akkor biztos. kár, hogy addigra lejár az utalvány.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Egy barátom, aki sajnos már nem él, azt mondta egyszer nekem, hogy ő azt tanulta Indiában, hogy ha sikered, vagy örömöd van, akkor azt meg kell ünnepelni. Időt kell rá szakítani, hogy megünnepeld a sikert és magad, átgondold, hogy volt és elmélyedj benne. Különben hálátlan leszel az istenek szemében.
      Ezzel nekem is voltak gondjaim, már beszéltünk veled róla. Megérdemlem, nem érdemlem. Megérdemlem, különben soha véget nem érő lista lesz az életem, hogy mit kell még addig tenni, mire… mire megérdemlem, de már késő.
      7 csövesnek már van munkája, hála neked. Ez egy szuper dolog! Jelentkezz be és mélyedj el szépen! Arról nem is beszélve, hogy a nagyid is mennyire fog örülni, ha azt meséled milyen jól esett 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, igen! Ha valami sikerül, tortát kell sütni, pezsgőt kell bontani, mert van minek örülni! Én is ilyen vagyok, magamtól sokat váró, teljesítményhajhászó, sokszor külső önbecsüléssel magamat építő. De már tudok néha ünnepelni is.

        Kedvelés

  21. Nincs olyan, hogy majd, ha! Most! Akkor már nem is fog jól esni. Én is ezt csináltam sokáig, előbb megfőzök, elpakolok, kimosok, mindenkinek kiteszem a cédulákat, mikor mit kell elintézni, telefonálok, e-mailezek, sms-ezek, megcsináltad-e, kivitted-e, behoztad-e? Most már tudom, hogy a mobiltelefont ki is lehet kapcsolni. Nem is igaz, hogy nem vágyom semmire. Nem a nagy utazásokra, nem is a kicsikre, hanem arra, hogy olyan munkám legyen, ami nem kényszer, hanem öröm és van eredménye. Dolgozom ezen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. én azt szeretném, ha végre megjönne a Kassák-összesem, amire több, mint egy hónapja várok (félek hogy a drágalátos magyar posta elkeverte valahol, remélem legalább visszamegy a feladóhoz és akkor elküldetem ajánlottként).
    visszaminimalizálni a dohányfogyasztásomat a különleges alkalmakra.
    hogy kijöjjek lakással, tartásdíjjal, minőségi kajával úgy, hogy ne kelljen a fél hónapban azon gondolkoznom, hogy belefér-e még egy könyv, ami érdekel, vagy este egy kávészóda valahol.
    hogy a közeljövőben jusson otthonra egy kerámia kávéfőző és egy lassanfőző.
    hogy többször sikerüljön összeszervezni a számomra kedves emberek társaságát. hogy nekik jusson eszébe először, hogy fussunk össze.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. én nagyon régóta nem vágyom semmire már. minden oké, nem vagy apatikus vagy ilyesmi, csak telítődtem. mindent szelektáltam, és mindenkit.
    ez normális?
    arra vágyom hogy vágyjak megint valamire.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Egyáltalán nem normális, de ha alapjáraton lehet élni, akkor azon lehet. De már a vágy megjelent a gondolataidban, akkor a sok kiszelektált helyére érkezik a jó is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  25. én még arra is, hogy merjek csinálni magamnak egy laza,nyugis évet; és ne legyen lelkifurkám amiatt, hogy nem kezdem el a régóta áhított mesterképzést most szeptemberben (merthogy az idő sürgetne, hiszen nem vagyok már 23, régen nem )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  26. hasplasztikát szeretnék. engem nem érdekel, hogy ő így is és ugye a gyerekek… hasplasztikát szeretnék, és csomót a petevezetékre. és nem, nem ő tart vissza. az, hogy vajon nem túl merészség-e, ha egyszer nem is vagyok beteg, kés, meg kockázatok. de annak a betege vagyok, hogy leadtam, és lefutottam, és megtettem ami rajtam múlott, a hasam mégsem az enyém.

    és bennem a félsz, hogy mi van, ha nem is a hasról van szó.. pedig tényleg csüngős, mint a vadmalacnak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez mint életminőség-javító műtét indokolt lehet, nem véletlenül fizeti bizonyos esetekben tudtommal a tébé is. Szerintem nem fogod megbánni, és azt nyilván te is tudod, hogy nem fogja MINDEN gondodat megoldani, csak bizonyosakat 🙂 (Melyek ezek?)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Miért ne csináltathatnál hasplasztikát, ha vágysz rá és van lehetőség! Ha hiába tettél meg mindent és mégis vadmalacos a szemedben… Láttam egy-két plasztikát a környezetemben és ha nem raknak be szilikont vagy ilyesmit, csak kivesznek, akkor tényleg elenyésző a kockázat.
      És ha közben/utána kiderül, hogy mégsem csak a hasról van szó, a problémát majd megoldod lapos hassal, önbizalommal telve!

      A petevezetékcsomózást bonyolultabbnak látom. Édesanyám csináltatott, mert rákbetegként nem akart terhes lenni, de normális nemi életet akart és a gyógyszerek/spirál nem jött szóba. Megszenvedték a döntést nevelőapámmal, pedig nyilvánvaló volt, hogy a betegség miatt nem lehet gyerekük.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Van egy ovis anyuka, felnőtt gyereke van, meg a kicsi. Nagyon sokat fogyott, de a bőre nem fogyott utána. Aztán megcsináltatta. Mindenki egy emberként örült neki, még én is, aki különben annyira nem vagyok vele jóban. Most, utóbb a karján láttam kötést, ott is jól akart kinézni. Mindenki dicsérte, naponta kapja a bókokat, nőktől elsősorban. Meg nyilván a férje is biztatja. Jobban érzi magát a bőrében. Szó szerint.

        Kedvelés

  28. – költözni olyan lakásba, ahol rendesen elférünk és újonnan viszünk oda mindent, azaz lehet szortírozni költözés előtt a kétmillió cuccból, amit nem használunk. Előtörténet: Ember albérletébe költöztem bele, és ő már befészkelt oda, amikor én még csak vendégségbe jártam hozzá. Közösen fizetjük, drága, és mint a tetrisz… Én meg nem akarom konstans baszogatni a saját lakásában gyakorlatilag. Viszont már kitette a én nevemet is az ajtóra, azaz be vagyok oda fogadva. Csak mégis próbálok akkor már konstruktív lenni. Beleszólok, de nem ötpercenként és nem minden szirszarért (=edény, szerszámka, gitárhúr, a gitár maga, járműmodell, fotóapparát, akármi – akárhol).
    – megtanulni repülőt vezetni. Ez az irreálisabbik, de a minap nagyon eszembe jutott, hogy _ha_ lenne rá pénz, akkor érdekelne. Meg lehet nyugodni, nincs:) Így meg emögül az akadály előugrálnak a többi ellenérvek – nem Ember részéről, ő valszeg arra is csak nézne egyet, hogy hökk, tavaly logisztikus lettél, mámmeg pilóta, ejha. És drukkolna hozzá, hogy menjen. Én lennék az, aki megpróbálnám magamnak elmagyarázni, hogy biztos nem oké valami, rossz az egyik szemem, nem vagyok elég reziliens, vagy valami.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) Nóri bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .