ti, akik megosztjátok

Közzétéve Szerző:

a két jellegzetesen nagyvárosi mémet:

1. a picsaembert

(“Alig 7 órája indult el rajongói oldala, de már több mint ötezren kedvelték”),

(facebookon nincs már, vajon miért? itt van összefoglaló)

2. a nagyorrú lányt,

mit gondoltok, ez tényleg vicces? Így röhögni jó érzés? Kajánnak lenni, kárörvendeni, kinevetni azt, ami azért van ott és úgy, hogy az emberi kinevethetnékünket csiklandozzák vele, és ami a tüsszentésnél is primitívebb, és futótűzként terjed?

Egyikük sem közszereplő, nincs mit leleplezni rajtuk.

Itt kiderül, mire jó ez az egész:

Mr. Forrónaci születésnapi partija

És Jason Mill DJ, akinek a profiljára a nagyorrú lány linkje mutat, is begyűjt néhány ezer kattintást így.

Nekem nem tetszik, amikor mások érzelmei, nyomora, megjelenése fölött vigyorog a tömeg, gyomortájt érzem rossznak az ilyet, nem csatlakozom. Ízlés? Erkölcs? Ki tudja. Olyan könnyű nem kattintani, nem törődni vele, senki sem fogja számon kérni, ez nem az a helyzet, amikor színt kell vallani!

Mindkettő elő van nekünk állítva gondosan, hogy megosszuk, épp mint minden szemrágógumi, amely nem valódi információ, hanem azt akarja kiváltani, hogy hű, de durva, de vicces! Pont mint Győzike, Alekosz, Anettka, Kiszel Tünde, bikicsunáj, Uhrin Benedek, Benkő Dániel. Kineveted, azt hiszed, neki fáj. Nem, neki nem fáj, ő azért van, hogy belőled kiváltsa a gondosan megtervezett reakciót. Ez olyan primitív, hogy én szégyellem magam. S ha fáj neki, igazán, vajon az jobb?

Dézsa is feltesz néhány fontos kérdést, egyben bírálja a 444-et:

kéretlen visszajelzés rovat

Kapcsolódó bejegyzés:

mi a baj azokkal a szép képekkel?

48 thoughts on “ti, akik megosztjátok”

    • Továbbá: á, ez csak vicc. Á, ez csak internetes zaklatás. Nem gondolta komolyan. Oké, utánad dobta a petárdát, de végül is nem süketültél meg! Nem is ütött meg, csak azt képzeled… Csak a fotódat tette ki. Csak át vagy verve, ingyenreklámot csinálsz egy szórakozóhelynek. Á, csak egy kattintás. Csak kétszáz forint, mi az?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • tök jó, hogy megírtad, meg Dézsa is.

        gratulációm Uj Péternek és Bede Mártonnak – megint sikerült valami olyat létrehozni sajtótermék kategóriában, ami biztosan nem segít a társadalmi esélyegyenlőséget és jogbiztonságot megteremteni.

        és szerintem az nem elég, hogy “én nem kattintok ilyenekre” – jó lenne felhívni rá a kevésbé tudatosan kattintók figyelmét, hogy mit támogatnak.

        Kedvelés

  2. Engem ezek kevésbé zavarnak (pl. eddig el sem olvastam, pedig ismerős a kép), se a bölcs kapcsolatokról szóló idézetek, melyek általában giccses képekkel vannak körítve. Egyszerűen nem is látom már.
    Ami régebben zavart, és még most is felbukkan itt ott, az az adomány vagy kattintásgyüjtő egészségügyi csodakezelés. 5-6 éve még az iwiwen annyi volt, hogy megpróbáltam leírni a jelenséggel a problémámat az üzenőfalra, aztán verbális megkövezést kaptam, hogy ez az utolsó kapaszkodó szál… (pedig nem a gyűjtőket oltottam)
    Fontosnak éreztem, megmondjam, hogy mennyire zavar, hogy egyes emberek ilyen anyagi hasznot húznak más szerencsétlenségéből, meg az emberi altruizmusból.
    Ráadásul olyan családoknál, olyan betegeknél, ahol már maga a betegség is sorscsapás, ezt csak tetézi, hogy adósságba kerülnek…
    Itt a facebookon, meg már kattintással lehet jótékonykodni, napi jócselekedet kipipálva 🙂 de sajnos még ilyenre se kattintok. Nem az általános bizalomvesztés miatt, hogy ezzel beszippantja az adataimat valamiféle portál (Beírtak engem már mindenféle könyvbe/ és minden módon számontartanak…..), hanem mert nem hiszek benne, hogy ez valódi segítség. Ha segíteni akarok megteszem, nem félek tényleg adni, pénzt, időt, tudást, lelkiismeretességet.
    Bocsi, hogy kicsit rögtön az elején elkanyarodtam az kevéssé ízléses képek dolgától…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Engem is idegesítenek, soha nem osztok meg ilyen marhaságokat, és ha kollégáim vinnyognak a gép előtt, vagy küldik el nekem, mindig jelzem, hogy én ezen nem tudok nevetni. Ismernek, tudják, hogy szinte bármilyen vicces dolgon tudok nevetni, kicsit meg szoktak lepődni, hogy hirtelen miért vagyok olyan fapofa. Szerintem intelligens ember nem röhög más kárán, szerencsétlenségén, nyomorán, megbélyegzett embereken, illetve gyenge, poénnak sem való mémeken.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Én elég módszeres vagyok. Amelyik ismerősöm ilyesmit kettőnél többször megoszt velem (egyszer lehet tévedni), az előbb kis pipát kap, hogy csak a leglényegesebb információit lássam a hírfolyamban (ezek többnyire azok, ahová saját kezűleg ír is valamit), aztán ha így is előjönnek a dolgai, akkor simán törlöm az ismerőseim közül. Nem szeretem, ha a falam szeméttel van teli, inkább takarítok :).
    A 444 nekem csalódás. Szerettem Uj Péter cikkeit – régebben. Igaz, amikor láttam, hogy egyetlen nőt sem sikerült a szerkesztőségbe felvenni, akkor már sejtettem, hogy a kattintás-vadászat oltárán sok minden el fog vérezni – és tényleg. De hát nem muszáj nekem őket olvasni :).

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Erdekes ez a mas ember karan rohoges.
    En maig nem tudom eldonteni, hogy ez vajon rosszindulat, vagy csak magunkkal szembeni elfojtott negativ erzesek ily modon valo felszabadulasa. (magan vajon nevet az ilyen ember?ha mondjuk az o kepe lenne kinn?mit erezne? nevetne, vagy duhos lenne?)
    Egyszeruseg ez. Bizonyitek, hogy en jobb vagyok? Miben?
    Sokan nem erzik a hatarvonalat a jo humor es a rossz vicc kozott. Erkolcs, etikus viselkedes fontos, annak is, akirol a vicc szol, de meg fontosabb szerintem, hogy tiszatban legyunk a valodi ertekekkel es nem ertekekkel.
    Ha nem ugy hataroznank meg magunkat, hogy kik vagyunk, hogy masokhoz merjuk, hasonlitjuk, viszonyitjuk magunkat, ha nem masok nyomoratol ereznenk okenak az eletunk, talan nem kellene megosztanunk ilyen lenyegtelen memeket.
    Lathatnank az uzenofalon olyan embereket is, akik valoban peldaertekkel szolgalnak, es amulhatnank a sikereiken. (de irigyseg van az amulat helyen, es kisebbrendusegi erzes, onbizalomhiany)
    A jo humor ravilagit olyan dolgokra magunkba, es felszabadit olyan negativ erzeseket is, amiket nelkule lehet, hogy elfojtanank. A rossz humor semmire nem vilagit ra, megerosit minket a jelenlegi erzeseinkben, gondolatainkban ugy, hogy kozben ennek nem is vagyunk a tudataban.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Mr. Forrónaci (én inkább így hívom) nekem is összeszorította a gyomrom. Azután megosztottam és írtam is hozzá. Jelesül azt, hogy bárki is ő, nekem jelképezi azt az elvet, hogy bárkinek van joga bárhogyan megjelenni az utcán. Hozzáteszem, én akkor találtam meg őt, mikor épp csak túl voltam a csipkeharisnyás beszóláson (akik voltak a blogszülinapon, tudják, miről beszélek). Akkor én írtam erről és sajnos néhányan azt hozták ki a sztoriból, hogy gyakorlatilag én tehetek róla, hogy zaklattak. A Mr. Forrónaci jelenség nekem azt mondja (bár azóta láttam vele riportot- sajnos nem tudatos forradalmár), hogy a megjelenésed a tiéd. Nincs joga senkinek beleszólni, kinevetni, vagy éppen zaklatni miatta. Lehetne ő valami ilyesminek a zászlóvivője.
    De nem az, sajnos.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Nagyon örülök a bejegyzésnek, jó, hogy írsz ezekről, senki nem beszél róla.
    Én ezt a jelenséget nem tudom nem kötni a bully-hoz, nem tud nem eszembe jutni a sok kisgyerek, akikre ha nem figyelnek addig alakulnak, míg valakit szét lehet gyűlölni. Kisgyerekek ezek az emberek, és olyan jók ők, annyira akarnak a jó, a normális, de leginkább A VÉDETT oldalhoz tartozni.
    Nem más ez a jelenség, mint az, hogy az erősekhez csatlakozom, hogy engem tuti ne bántsanak. A látszatát is kerüljem annak, hogy esetleg velem is lehet valami gáz. Nagyon kell figyelni a lapjárást, nagyon sasolni kell a normát, a közfelfogást, a hangadók megnyilvánulásait, aki lehet egy elkényeztetett béka, egy sérült pojáca, egy kirekesztő tanár, egy politikus, egy lelkész, egy szülő…
    Nem hiszem, hogy a valahány “polcméternyi könyv” az, amin ez múlik, bár nagyszerű szószerkezet :), de épp az elmúlt heteim tapasztalata abszolút értelmiségi körökben az, hogy pontosan ugyanez a felállás – annak folytonos megerősítési igénye, hogy “én bizony a normálisabbja közé tartozom”, a kritikus gondolkodás és a másokra való nyitottság teljes hiánya mellett a többieket, ismeretleneket középkori előítéletek alapján soha nem mozduló kategóriákba tenni – nagyon is jellemző.
    És nagyon sok olyan ismerősöm van, akiktől az értelmiségi létmód áll a legtávolabb, akármiért is, de nem ezeken röhög. Az egyik tanárom magától értetődő természetességgel mondta egyszer, hogy az, min nevetünk, társadalmi rétegtől függ: övön aluli poénok lent, az “alján”, szellemességeken meg “odafent”, az éteri terekben. (Egy fiatal, legmodernebb agymenésekben jártas nő mondta.) Ez nemcsak tévedés, de fasiszta is.
    Elkanyarodtam, de tényleg nem tudom, hogy mi kellene ahhoz, hogy ne lehessen ennyire nagy teret adni a kirekesztésnek, és ennek a gondolkodásnak egyáltalán.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Gyűlölöm ezt a jelenséget. Sosem tudtam nevetni a nyomorult sorsú, mémmé vált embereken, inkább velük érzek. Egyik “legszebb” példa Varecza László matematikus, aki pszichotikus tüneteket mutatva lett Szombathely, majd az internet bolondja 😦

    A forrónadrágos férfit Dézsánál láttam. Ő nagyon kilóg a férfidobozból, a többiek meg azon szoronganak, hogy ők is kilógnak, ezért röhögnek a nyilvánvalóan kilógón. A férfidoboz (Szemán Dénes vetítette le órán):

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • van még más is, aki ismeri szent vareczát?!
      de egyébként róla valahogy sose tudtam eldönteni, hogy igazából nem direkt csinálja-e az egészet. csak mert túl sok matematikus ismerősöm ismeri.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem. Ő “falubolondja”, csak már nem faluközösségben élünk. Egyébként a Wikipédia szerint januárban meghalt 😦
      Kiszel Tünde esetében én is elbizonytalanodom, Uhrin Benedek is határeset, de simán lehet, hogy ők is tényleg ilyenek, és boldogan betöltik a bolond szerepét, és megtestesítik mindannyiunk közös szorongását, hogy mi szépek, okosak és normálisak vagyunk, vagy _mégsem_?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Miután Tündének a többi családtagja kifejezetten IQ bajnok, nekem is erős a gyanúm, hogy kitalálta magának ezt az imázst, és bejött.

        Kedvelés

      • Szerintem is. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen úgy tudom már tananyag (stratégiai management előadásokon), mint az egyik legismertebb és legjobban felépített magyar médiaszemélyiség.

        Kedvelés

      • Kb. hasonló Gáspár Győző is, nagyon tudatosan építette fel a buta roma képet. Láttam vele normális interjút,még a hanglejtése is más volt, mint amit előad magáról.

        Kedvelés

      • Egészen elképesztő, hogy fel tudnak venni emberek egész más stílust és viselkedést bizonyos célok érdekében.
        Az pedig valamit jelent szerintem, hogy itthon az keresi degeszre magát, aki totál idiótaként viselkedik.

        Kedvelés

    • Jaj, de nagyon kellett ez most nekem! Ó, jaj, de nagyon. De nem azért, hogy én értsem meg, én legyek elnéző, mert hát ugye a férfidoboz… tudod, belém rúgtál, de elnézem, mert a férfidoboz miatt van, hanem inkább az utolsó mondatokért. Azért, hogy ki lehet lépni, ki kell lépni,és én addig semmit nem tehetek, csak elmenekülhetek, amíg ők ki nem lépnek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Adél, ezt nem értem. A férfidobozt nem azért hoztam be, hogy ezzel felmentést adjak azoknak, akik benne akarnak maradni, és eszem ágában sem volt bántani, hibáztatni azokat, akik ezek miatt a férfiak miatt szenvednek. Ez egy jelenség – szerintem – találó megfogalmazása. A forrónadrágos fickón – és a “buzis” külsejű férfiakon – azért röhögnek, mert nagyon nem felelnek meg annak a képnek, amit A Férfiról gondolnunk kell. Ettől még szörnyű, hogy így gúnyolják ezt az embert facebookon és a 444-en, belenézve a kommentekbe, az enyhébbek közé tartoztak a “nagyon másss”-típusú megjegyzések, azaz meleg az illető, hihi, de vicces. Hát nem, épp ez az, hogy nem viccesebb, mint a komment írója, mert senki sem sziget.

        Kedvelés

      • Az én véleményem is az, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy milyen ruhát visel, amíg az mások jogait nem sérti – például a mutogatós bácsi nyitott kabátban már sértené.
        Kiegészítés: egy komment a 444-ről (mégsem fikáz mindenki):
        “Ez az ember sportol, valszeg egészséges is. Szóval csak rajta, lehet követni, sok munka van ám egy ilyen combizomban.”

        Kedvelés

      • Nem is gondoltam, hogy azért hoztad ide. Te idehoztad egy dologért, ami rendben van, eközben engem más vonalon foglalkoztat egy másik problémakör, amihez szintén nagyon odaillik.
        Semmi olyat nem láttam bele, amikről írsz.

        Kedvelés

  11. Dézsa 444-es cikkében minden a helyén, csak annyit fűznék hozzá, hogy a magyar köznyelvben a picsa nem női nemi szervet jelent, hanem feneket, segget, hátsót,
    “a picsán rúg” ezt szemlélteti,
    és talán az “anyád picsája” üzen tévesen nemi szerv tartalmat (azt is a seggre értik), mivel ott az “apád fasza” értelmezhető párhuzamként, ami ugye ott egyértelműen a nemi szerv.

    A nép szótára pedig ezt írja (most néztem meg, miután a fentit leírtam, ezért az ismétlés ) :

    “Elterjedt tévedés, hogy a picsa szó nő nemiszervet jelent (erre a hasonló hangalaku Pina szavunk szolgál). A picsa szó bár durva kifejezés, de eredetileg nem hordoz magában semmilyen nemi minőséget, férfinak és nőnek is van picsája. Ez jól látható a “Picsán rúg” kifejezésben is, amit férfinek és nőnek is mondhatunk.
    Ennek ellenére sokan a női minőséggel ruházzák fel a szót, vagyis jelentése átalakulóban van.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem erről a le sem írom-összetett szóról a “s*ggfej” jutott eszembe: ez az ember egyenlő bizonyos szerveivel, ő csak egy farmerből kilógó fenék, semmi több. Mármint a szókapcsolat alkotóinak és a képeken röhögőknek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  12. Nekem olyan szépen szűrt FB hírfolyamom van, hogy eddig nem találkoztam a rövidgatyás emberrel. Sajna a nagyorrúval igen, de már intézkedtem. Egyik sem vicces.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Nekem is ez a szerencsém: kevés ismerősöm van a FB-n, mindenkit jól ismerek közülük, és hasonló az ízlésük, mint nekem: A hírfolyamomban soha nem találkozom hasonlókkal, se nyálas idézetekkel sem egyebekkel. Amúgy nagyon utálom, amikor az emberek más nyomorán és különbözőségén röhögnek és szórakoznak – borzasztóan fel tud húzni az ilyen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Végre nem érzem magam egyedül, nem én vagyok az egyetlen ezek szerint, aki nem hajlandó megnézni a megasztárba jelentkezett és kiszórt bénán éneklő szerencsétleneket! A manboxos videó nagyon jó!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Igen, pont az. A másik srác így állt ki a barátja mellett, hogy egy kicsit visszaszúrt (igazából ő is tudja, hogy nem nagy az orra, csak csinált egy okot) a (nagy képű, nem orrú!) leányzónak. Az, hogy ennyi megosztást kapott, mindig benne van a pakliban, ha valaki a nyilvánosan felrakja a dolgait a netre. (Én amúgy elég passzív vagyok, nem osztok meg csak életveszély esetén, értsd szó szerint)

        Kedvelés

      • Akkor te a Micimackót is vérvalóságnak érzed. Az nem baj, hogy ez az egész egy kreált mém, és egy népszerű DJ pörgeti meg vele a facebookprofilját?

        Kedvelés

      • “Regizni” itt nem kell, nem lehet. A kamu e-mail lehet szórakozottság is, de elég jó szűrő. Nem ellened van, csak volt néhány kellemetlen eset a blogtörténelemben, vannak itt más bejegyzések is, és féltem a közösséget az erre járóktól, akiknek oly mindegy, amit felépítettünk egy év alatt.

        Én nem akarok más ingyenreklámjának eszköze lenni, hozva a kötelező reakciót. Más nyomorán röhögni eléggé óvodás szokás, a fiú csúnyaságán is. Bizony, előfordul, hogy nem az tetszik nekünk, aki internetszerte keres, sokszor félreértik a mosolyunkat, mintha kötelező lenne annak a nyakába borulni, aki ilyen lovagiasan keres, meg kínos tud lenni, ha mindenki lesi a nagy összetalálkozást, úgyhogy nekem az egész keresősdivel is bajom van, meg azzal is, ahogy leckéztetik a lányokat, meg a külsejüket bírálják nyilvánosan. De ez amúgy is kreált mém.

        Kedvelés

      • Persze, egyből gondoltam arra is, hogy lehet csinált is. Tegyen úgy, hadd pörgesse.

        Kedvelés

  16. Annak idején a férjemmel úgy ismerkedtem meg, hogy együtt álltunk a villamoson, és én állítólag rámosolyogtam. Aztán másnap kettőtől este hétig ott állt azon a sarkon, ahol leszálltam – előző nap későn kapott észbe, és aki ismerős Budán, az tudja, mekkora a távolság a Mechwart park meg a budai hídfő között, ahol legközelebb leszállhatott – és azzal szólított meg, hogy ugye emlékszem, tegnap rámosolyogtam a villamoson. Én meg közöltem vele, hogy nem, sajnos nem emlékszem, valószínűleg fáradt lehettem, és néztem ki a fejemből. Na, akkor ott szegénynek nagyon lefagyott a rendszer, de végül is ügyesen áthidalta, egy év múlva már házasok voltunk.
    Egyszer, mikor már tíz éve házasok voltunk, három gyerekkel, megkérdeztem, hogy meddig állt volna ott, és azt mondta, hogy még egy hetet szánt volna rá, mindennap kettőtől nyolcig.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Épp emiatt utálom, és nem olvasom a s.u.b.b.á.t.
    Pedig értelmiségi exbaráti körömben bulipörgető volt, marha jókat nevettek a felfűtött ikealakásaikban a termést büszkén mutató parasztbácsin, (nééémmááá zsiguli meg mijen király 28-sa van az öregnek, sapka van az ülésen) meg a rosszfogú ládagyári munkáson, aki csajoknak nevezte a szintén rossz fogú kolléganőit. Olyan vicces, mint nap mint nap kigyűjteni az internet szemetét, és ezzel népszerűségre szert tenni, közben okoskodva fölényeskedve társadalomkritikának álcázni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .