most kezdek élni

Közzétéve Szerző:

Hogy lehet, hogy fordítva történik? Hogy a fényes huszonévekben ült a súlyos felleg a vállamon, és most, majdnem majdnem-negyvenévesen, túl a tanárságon, élettárson, három gyereken, halálon, amikor már azt hittem, a kötelességen, a gázszámlán meg néha egy váratlan szabad félórán kívül nem lesz semmi, most, igen, most kezdődik az élet.

Koncerten voltam szerdán este. Én nem járok koncertre, nem is jártam soha. Én nem buliztam, nem ittam. Az jutott eszembe, hogy, uramisten, még dohányozni is lehet, döbbenet. Nem fogok dohányozni, nem azért. Csak hogy lehet.

Édes János, veled se voltunk eleget koncerten. Na jó, kétszer vagy háromszor. Jánosnak, ezt most elárulom, nem volt hallása. Mi az, hogy valaki muzikális? Hogy egylényegűvé képes válni a zenével? Szolfézs-értelemben annyi, hogy hallja a hangokat. Ami azt is jelenti, hogy érzékeli, hogy valami hamis. Na, ez nem volt. Udvariasan hallgatta a zenét, és amikor az államtitkár zongorázott, akkor is csak a reflexióra reflektált: a sokfelé gyűrődő Bálint András arcán röhögött.

Nem bánom, mert ott volt velem, velem van mindig. Velem van a legjobb almás pitéimben és bejegyzéseimben, mosolyog a kavalkádon, ami az otthonunkban van most, hogy kommunát alapítottunk a blogolvasókkal, velem lélegzi az orgonaillatot, beleiszik a kávémba.

Kőleves. A blog: kőleves. Volt egy lyukas fazekam, beletettem azt a követ, ami huszonéve a szívemen ül, és akkor erre jártatok, ki fűszernövényt hozott, ki cupákos hússzeletet, ki csipetkét szaggat naponta bele, ki jóízű sót párolt a tengernél, mert anélkül nincs leves, van, aki a fehérrépáját mártogatja bele — az is finom — (de hogy miért nézett mindenki azonnal egy irányba, amikor ezt felolvastam, hát rejtély!), és hát víz, sok, tiszta víz. Keveredett galóca is majdnem, de elkaptuk röptében. Én diadalmasan büszke vagyok arra, hogy olyan blogom van, amelyiket, ez a kötőszó nem stimmel, ilyen olvasók olvasnak.

Erre járt Hajdú László, és leírta a halhatatlan szószerkezetet: hagymás-májas fornetti.

Fenchurch, aki regényhős, és néha megosztja velünk egy-egy fejezetét.

Vacskamati, aki hűségesen ír olyan okosakat, hogy afféle önkéntes pr-menedzsere a blognak.

A barátaim: Anna, aki nem ír, de hozta nekünk Árnikát, ó, Árnika, mennyire államalapító vagy te is. Követő, tanárkollégám, másik felem. Balázs, leghűbb tanár-, színház- és újabban koncerttársam (már egyszer voltunk!). Kata, akinél nyolc hétig laktam, amikor elmenekültem a bántalmazómtól, és aki azóta is velem lélegzik, mindegy, hogy a Fertő-tavat kell-e körbebiciklizni, esküvőmre művészi kenyeret sütni, vagy a hűtőt leolvasztani. Ők sem szólnak hozzá, pedig, Balázs, a Bovarynéhoz, na…!, viszont sokat beszélgetünk.

Semese a mamamiról, és de jó, hogy túl tudtam lenni a kezdeti értetlenségen, és ma már értjük egymást. És erre úszott gyapjaskardhal, és azonnal barát lett, egyezünk, és ismerhette még Jánost. Ribizli, akivel egy csillagon születtünk. Cvd-béta-hohorgász-duzzoganya, az atomenergia. Csineva, aki itt maradt köztünk. Képviselőné, akivel decemberben Zöldfűszál, aki nagy üdesége lesz egy skandináv rétnek, és aki minden filmet látott.

Maggie, aki megelevenedett, és aki idegrendszerem egy részét átvállalta. Levena, akinek finom, érzékeny blogjára felkaptam a fejem. Szerető Adél, aki nem is Adél, s akivel minden éjjel egyeztetjük a sorsunkat. Eastern Sugar, aki belebokszolt a piros bokszkesztyűjével a blogomba.

És itt hagytam abba a listát mert felhangzottak az első taktusok, már ragasztották az első névmatricákat, már csengtek a poharak, hol van már a fodrászat nyugalma, amelyet háromkor még élveztem, és sokakat nem foglaltam bele a bejegyzésbe, mert elsodort a buli. Folytatása következik, képekkel!

43 thoughts on “most kezdek élni”

  8. Ó, milyen jó volt, örültem nagyon! Vettem ruhaszínnel harmonizáló karkötőt, ittam alkoholt, és találtam kedves alkalmi bébiszittereket a fiamnak, nagyon köszönöm nekik itt is!
    A blogíró pedig ragyogott egész délután, még az aurája is narancssárgán fénylett 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. Húúúú, de nagyon szuper volt veletek!
    Annyira kedves volt, ahogy csikatyus azt mondta: “Ahogy végig nézek itt, mindenki olyan szép, és nem is szőrös a lábunk!” 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Egy uj, hatalmas elmeny ugy olvasni, hogy latom kozben mogotte a megismert embert.
    Tok jo!
    (Vacskamati:nem az enyem nem AS-es. De talaltam apolni valo nyavalyat. A neve: iranyitas
    mania :). )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. nekem ez óriási élmény volt, és tök felszabadult /néha kissé túlságosan is :)/. ilyen erőt adó női közösség, néhány fickóval, de ilyen helyre csak az igazán nagyok mernek eljönni. és akkor most egy kis jókedvű feminista nóta, melyet hallgatóink kértek /nem kértek a legkevésbé sem, nem valószínű, hogy zenei kérdésekben egy követ fújnék bárkivel, aki minimálisan is igényes, de én szeretem, úgyhogy belinkelem, mert ilyenkor igazán így érzem magam/

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Visszajelzés: másnap | csak az olvassa

  19. jo volt latni titeket, aludni meg ugyan minek 🙂 Mondanom sem kell hogy Londonban pulcsiban, teli kabatban szetfagytam ma. Grrrrrrrrr. Augusztusi buliban benne vagyok

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Nagyon jól éreztem magam, a hangom az valahol félúton megszökött végleg, a Blahán még megvolt, Mau igazolhatja 😀 A képeket feltettem webalbumba, egyelőre nem hozzáférhető, csak ha úgy akarom. Majd egy védett bejegyzésnél megadom a linket, és nagyon kíváncsi vagyok a többi képekre is!
    Annyira más most így… hogy a nevek mellé arcok is párosulnak. Nagyon élvezem, még ha nem is tudtam mindenkit megjegyezni, ha nem is beszéltem mindenkivel. Nagy élmény volt, tanulságos és annyira EGYENLŐ, mindenki figyelt mindenkire és egyformák voltunk, értettük egymást! Sose voltam még ilyen társaságban. Köszönöm, hogy ott lehettem!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  23. Most ébredtem fel, hajnali 5-re értünk haza. Kába vagyok. Nagyon félek, hogy később nehogy úgy emlékezzek vissza erre, hogy milyen szépet álmodtam 🙂 Nagyon jó volt veletek lenni. Éva, köszönöm a vendégszeretetet 🙂 Csodás gyerekeid vannak. Én meg szégyelljem magam, hogy a fényképezőgépemet Évánál felejtettem és nem tudtam dokumentálni a bulit. Minden fotó jól jönne, ami a buliról készült, lehet kérni, hogy összegyűjtsük egy mindenki számára hozzáférhető helyen?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én másnap repeső szívvel akarom megnézni a képeket, már indulok a fényképezőgépemért és akkor belém hasított a felismerés, én is ott felejtettem a gépemet, csak én nem Évusnál, hanem a Kőlevesben, jaj. Egy kis nyomozás után kiderült azért (ribizlinek hála), hogy nagy szerencsémre Éváék begyűjtötték a buli végén és megőrizték nekem (a napszemüvegemmel egyetemben), amit nagyon köszönök! Úgyhogy lesznek még képek, valamikor tőlem is…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  24. Engem nagyon meghatott, hogy annyi info után személyesen is láthattam sokatokat, teljesen feltöltött, köszönöm a lehetőséget és várom a következőt! addig is olvasok, mert minden amit írsz olyan pontos, mint amilyen fontos is, és sehol máshol…na, már mondtam eleget.
    MIndig koncertre jártam, tizes,huszas, harmincas éveimben is (mondjuk a gyakorisága a töredékére csökkent mostanra), iszom, dohányoztam, buliból buliba lógott a lábam (volt h szőrösen) és a környezetem végig nagyon várta és várja még mindig, hogy “megjavuljak”. Az elképzelhetetlen,hogy nekem így jó, így kerek. Hogy mennyi should kapcsolódik egy lányhoz/nőhöz/asszonyhoz, aki szeret bulizni, döbbenetes.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. csinevának szánom, de érdekes lehet nektek is:
    Megtaláltam, honnan vettem a “vőlegény” szó eredetét (amiről a bulin beszélgettünk). Ez van az ötödikes fiam történelem tankönyvében: “A „vőlegény” szó eredete: „vevőlegény”. Mit gondolsz, miért? Nézz utána az interneten!” és egy hozzá kapcsolódó link
    http://mek.niif.hu/04600/04691/html/dtmagynepsz0009.html
    “A magyar múlt sok nyomát őrzi napjainkig is a nyelv, sőt a lakodalmi szokások is. Ilyen a házasságra érett nagylány eladó lány neve, a vő (vevő) neve, a meny szó, mely a leányért adott prémekre utal stb.
    A levirátus szokásának emlékét is őrzi a nép nyelve: az asszony ugyanis férjének öccsét kisebbik uramnak, fivérét pedig öregbik uramnak szólítja. Az elözvegyült asszonyra a honfoglaló magyaroknál férjének fitestvérei jogot formálhattak. Ha ugyanis az özvegyasszony újra férjhez ment, és idegenbe került, a családnak kötelessége volt az asszony „vételárát” visszafizetni, s ezért érdekük volt az özvegyet a családban tartani.”
    Ez a “jogot formálhattak” azért eszméletlen nem? Mint manapság mondjuk az ingatlanoknál szokásos “elővételi jog”. Eszembe jut a trolljaink kedvenc mantrája is, miszerint vissza kellene térni a régi értékekhez, mert a régi világban minden jobb volt, az emberek tudták kinek hol a helye, mi a szerepe, akkor még a nőket is jobban megbecsülték és a többi…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  26. Visszajelzés: mitől más? | csak az olvassa — én szóltam

  27. Visszajelzés: vér, verejték és könnyek | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .