esküvői tanúmnak, szeretettel

Meglepődünk mindig, hogy egy-egy családban ekkora konfliktus lehet. Pont ők, akiknek szeretniük kellene egymást! Hát hogy lehet, hogy durvábban marják egymást, mint az idegenek? Évtizedekig, a sírig nem beszélnek egymással a testvérek, akik telekszomszédok is? Hárommillió forint örökségen összeveszni? A gyilkosságok többsége is családban történik, szörnyű. A család nem lecserélhető, nincs másik!

És a pici kritikus csoport! Amely szemben a főárammal, végre egymásra talált kedden, és elszántan harcolnak, aszketikusak, lobog bennük a hit, szerdán újabb lelkes tagok, és csütörtökön már kész a szakadás, a botrány: a Szalamandravadászok kiválnak a Gyíkevők közül (nem ám hüllő! kétéltű! te, Jani, ezek hüllőt zabálnak!). Civilek, felekezet, pici párt, alternatív szülés, hordozás-iskolák — egyre megy, ugyanúgy zajlik ez mindenhol. Aki ott együtt harcolt, az egy éven belül a harcostársat jobban fogja utálni, mint a legádázabb ellenfelét. Soha még ilyen ajtóbevágásokat! Az egész gyönyörű, nemes küzdelem a visszájára fordul, apróra töredezik. És ahol lehet, a hajdani szövetségesek még keresztbe is tesznek egymásnak, inkább az ellenséggel szövetkeznek. Hát megbolondultak ezek?

Ráadásul aki kiválik, nem tűnik el szép csendben. Ő az igaz hit védelmezője, ő nem adja fel: folytatja, amiben hisz vagy amibe már beletanult, másokkal, másképp, és hamar riválissá válhat a régiek szemében.

Elrémülve figyeljük, mi, támogatók, hogy ők is, akik pedig végre összefogtak…? Cselekedhetnének egységben, ebben a szemét világban valami értelmes célért, mennyire szépen indult, és akkor összevesznek egy apróságon!

Ha annyi helyen megtörténik ugyanez, értelmes, aktív emberekkel, és ennyire hasonlóak a szakítások, akkor nem intézhetjük el annyival, hogy mind kicsinyes idióta. Kell lenni valami oknak.

Az ilyen küzdelmek, csoportosulások mindig érzelmileg túlfűtöttek. Ezen a hőfokon az emberi identitás, szív, akarat, teherbírás könnyen olvad, és sok érdekes reakció forrhat ki az elegyből. Mindenki beleteszi, amije van, és nagy lázban eleinte nem tűnik fel sem az emberi összeférhetetlenség, sem a fő eszmén kívüli egyet nem értések, sem a rivalizálás. Az illúzióvá növő ügy természete olyan, hogy kitakarja a képből az embereket.

Nagy a tét azért is, mert eszmét képviselni nem hobbi, hanem identitás, és hamar előkerül a “ki a maoistább maoista” probléma. Ki találta fel az Av.ema.rt? Ki a hűbb az eredeti gondolathoz, ki van jóban a külföldi alapítóval, ki milyen eszközöket tart elfogadhatónak a harcban? Ki az igazi vezér? A szektaalapítók önjelöltsége, messianisztikus, egyre durvuló tébolya is részt vesz ebben, na meg a lélek is elfárad a harcban. Az erőszak elleni egyesület tehetséges elnöke terrorizálja és manipulálja a munkatársait. Híres, okos, befolyásos, ezért, na meg az ügy és az egység védelmében a munkatársak sokáig nem szólnak. Pok.orni például ma sem szól, legfeljebb szólogat, mert sok más érdek, összefonódás is bénítja, és ez talán még visszásabb, mint a botrányos szakadások.

És ha nagy volt a hit, az erő, ha egykor összetartó volt a közösség, akkor nagy a fájdalom is. Engem, a hordozós egyesület egykori elnökjelöltjét úgy túrtak ki az egészből, olyan undorító, hátam mögötti hecckampány után, hogy nem akartam elhinni. Nem bírom őket, kerülöm azóta is az össze rendezvényüket, és talán a mosolygósakat még kevésbé becsülöm, mint az őszintén ellenségeseket.

Nem olyan bonyolult ez. A gyökeresen másképp gondolkodóknak nincs dolguk egymással: simán, némán utálják egymást, nagyon ritkán folytatnak párbeszédet. Nyilván a kék nem a zölddel fog igazán vitatkozni, hanem a világoskékkel. És a nagy tettvágyban ezerféle találkozás és helyzet van, amelyeket nem könnyű kezelni. Az a sok éjszakai munka, az idegrendszer határhelyzeteiben! Kiderülhet, hogy a nagy egyetértés csalóka volt, mert az egyik így értette a katicabogarak védelmét (a pöttyök diverzitásának megőrzése), a másik úgy (fajtanemesítés), a harmadik meg csak hatalmat akart, és az a vége, hogy egymáséit tapossák.

Nem segít az sem, hogy a kis, alakuló szervezetek és a felelősségek az önkéntes munkánál nem úgy működnek, mint a hivatalos állások. Ezért is jó az önkéntesekkel ugyanúgy szerződni, mint a fizetett alkalmazottakkal.

És az emberek változnak, a viszonyaik és a nézeteik is, és azt hiszik, ők még mindig, teszem azt, baloldaliak… pedig már nem, már rég nem. És nem, nem magyar tulajdonság ez. Jól ismerjük a széthúzást, pártütést (de jó volt a FEKETEországban a három neonáci szervezkedő!), emberi jelenség, nem csak minálunk van sok belőle, bár a gőzös hitekben, kommunikációképtelenségben, gyanakvásban, másokat hátuk mögötti kibeszélésben azért ott vagyunk mi magyarok, mint azt legnagyobb költőnk, Ady Endre is megírta A Hortobágy poétájában és A magyar messiásokban.