A kontamináció szóláskeveredést jelent. Mivel a szólás, idióma és némely metafora is kötött alakzat, ne kuszáljuk őket. Például:
mindent összevéve
Ez mindent egybevéve X mindent összevetve.
Ez a Kevinben volt, végig.
Mindennap halljuk:
nehéz dió
kemény dió X nehéz (feladat)
Nekem írták, hogy én
egy szemernyit sem tágítok a véleményemtől
nem tágít tőle X egy szemernyit sem enged belőle, szemernyi sem marad
Ez érdekes, van-e ilyen: szemernyit sem érdekelte? Lehet, hogy a szemernyi megy magában is, és akkor csak képzavar-szerű, amit a mamami írt? (Aki erre fog járni, mert szólnak neki a kémek, és azzal fog vádolni, hogy én támadom őt, elloptam a szellemi termékét stb. És én akkor kimegyek és iszom egy kávét.)
visszakozót fúj
visszakozik X visszavonulót fúj
http://magyarnarancs.hu/belpol/keszul_a_jovo_evi_koltsegvetes_-_hadigazdalkodas-76953
De nem vagyok biztos benne, megkérdeztem az e-nyelven, hogy hogy van ez.
S ím, másfél óra alatt:
Tisztelt Kérdezőnk! A visszakozó vezényszóra végzett mozdulat. A vezényszó elsősorban szóbeli parancs, de a hang terjedésének korlátai miatt valószínűleg sípszóval is jelezhető, ezért mondhatjuk: visszakozót fúj. Üdvözlettel: Balázs Géza
Azonban idióma-e? Persze ez nem fontos. Mindenesetre hasonlít a visszavonulót fúj szólásra, annak analógiájára keletkezett.
Frissítés. ezek csapatban jönnek, a csütörtöki Magyar Narancsban, ráadásul főszerkesztői vezércikkben volt: visszariadót fúj. Ez azért már kontamináció, nem?
Tisztelt Kérdezőnk! A visszakozót fúj (ahogy megírtuk) természetes (érthető) jelentésváltozás eredménye: visszakozót mond, parancsol (esetleg jelzéssel: sípszóval, kürttel ad: fúj). A katonai parancs egyébként: Visszakozz! A visszariadót fúj szerintünk is helytelen: a riadót fúj (riadóztat) és a visszavonulási parancsot ad keveréke (kontaminációja). Ezt alátámasztja az is, hogy nincs használatban visszariadó kifejezés. Abban igaza van, hogy a visszavonulót fúvat (fúj) a szótározott alak (ÉkSz. 1475), s ebben kifejtve is megjelenik: hátrálásra szólító (kürt)jel. Üdvözlettel: Balázs Géza
Itt olvasható a kérdéssel.
Aztán.
lándzsát tör felette
pálcát tör felette X lándzsát tör mellette
nem hagyott kivetnivalót (maga után)
nem hagy maga után kívánnivalót X nem talált benne kivetnivalót
Ez, valamelyik még Szabó Magdánál is volt. Szerkesztői hiba.
balul sült el
rosszul sült el X balul ütött ki
több malomban őröl
több vasat tart a tűzben X két malomban őrölnek
egy helyben tapogatózunk
egy helyben topogunk X sötétben tapogatózunk
Az utóbbi hármat, meg a lándzsásat Tótfalusi István említi, ő ír részletesen a jelenségről, és a szavak kontaminációjáról is:
Két hasonló értelmű és alakilag is egymáshoz közel álló szó néha sajátos, új keverékszót hoz létre. Így például a csokor és bokréta elemekből csokréta is lehet; a zavar és kerget keveredéséből zargat lesz; ordít és kiabál vegyüléke hozta létre az ordibál igét, ahogy a rémítőből és ijesztőből rémisztő sikeredett. Ezek a szóvegyülékek (latin eredetű nyelvi szakszóval kontaminációk) ma nyelvünk nem túl igényes stílusrétegében már elfogadottnak tekinthetők.
Na, hát vaskalapos kissé, felhorgad a Nádasdy-barométer: ez nem stíluskérdés, nem stílushiba, hanem érdekes és gyakori szóalkotási mód. Ráadásul az új szó sokszor kifejezőbb, mint a tagjai külön-külön. De az idiómákhoz ne nyúljatok, gyerekek, az nyelvi műveletlenségre vall. És most igyunk egy kávét. Vagy még egyet.
csak az olvassa. én szóltam 
Nagyon szeretem a nyelvtanos bejegyzéseidet (is)!
Gyöngyszem a férjemtől: “nincs szívdöglesztő meleg”. Mikor mondom, hogy a meleg az gatyarohasztó, azt mondja hogy ő így szokta mondani, nem érdekli hogy mások hogy mondják. Hm.
KedvelésKedvelés
De ez vicces és kifejező! Mint az “elrepült fölöttünk az idő vasfoga”.
KedvelésKedvelés
Engem idegesít, nem tartom viccesnek, lehet hogy nagyon vaskalapos vagyok… Az idő repülő vasfogát még nem hallottam :D.
KedvelésKedvelés
A tanú című filmben volt az elvtársi beszédek paródiájának eszköze.
Téged a férjed idegesít, nem?
KedvelésKedvelés
Ezek szerint rég láttam a filmet, nem emlékeztem erre.
Amikor még nem idegesített a férjem viselkedése, ezt akkor sem tudtam megállni szó nélkül. Meg a “de viszont”-ot és az “eszek, iszok”-ot sem. Finoman, de szóltam. “De viszont” nincs már, és “eszek, iszok” sincs (nem nekem hitt, kutakodott a neten). Van még egy kontamináció (nem is tudtam hogy így hívják, ma is tanultam újat, köszönöm!), amit használ ő és a családja, ha beugrik megírom, valami hintalovas :D.
KedvelésKedvelés
Van, amikor rögzül a kontamináció (a szavak például, de szólások is tudnak), és az is létező alak lesz, nem egyszeri vagy egy beszélőre jellemző butus tévedés. Amit írok, az nem arra való, hogy kiverd a merőkanalat a sógorod kezéből, hanem az igényes írásbeliséghez ad tippeket, esetleg önmegfigyeléshez. Úgy nem lehet élni, hogy javítgatjuk egymást. Bár a férjem _rízs_ meg _börönd_ kiejtésén szoktam viccelődni.
És én is eszek most egy kis kígyóuborkát. 🙂
KedvelésKedvelés
Egyetértek, nem lehet javítgatni a másikat mindig, azt hiszem, nem is javítgattam, hanem beszélgettem vele erről. Fontosnak tartottam, hogy a lányok ne “de viszont”-ozzanak és ne “eszek, iszok”-ozzanak. Sznob vagyok, mi? 😉
Én meg iszok még egy kávét 😀
KedvelésKedvelés
Nem vagy sznob, csak a javítgatás sokszor más problémák tünete. Meg aztán, ha minden jól megy, bízhatjuk ezt az egész feladatot a tanítónőre és a könyvekre, nekünk csak a példamutatás marad.
KedvelésKedvelés
Ez az, példamutatás, ezt mondom én is :). Meg könyvek, könyvek, könyvek, igen. Iskolás gyerekem még nincs, tanítónéni remélem, jó lesz.
A javítgatás és egyéb gond tünete összefüggést értem, így van, de ezt csak mostanában kezdem látni, érezni, egyre tisztábban. Most ott tartok, hogy nem javítgatok, nem is szólok.
KedvelésKedvelés
kedvencem (mert olyan kis gusztustalan):
“vaj van a füle mögött”
vaj van a fején // valami van a füle mögött
egyszer meg a tévébemondó: “perpillanatnyilag”
én anno meguntam, hogy a férjem nem veszi fel a tempót, ami egyben azt is jelentette, hogy nekem kellett (volna) a kis szárnyaimat folyton nyesegetni, a számat befogni, és főleg nem vitatkozni a buta és érzelmi manipulátor “én mindent megéltem már”-anyóssal. vagyis eltűrni élethosszig azt a szellemi ínséget/igénytelenséget, ami akkor körülvett. elváltam.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: téged csak a saját igazságod érdekel | csak az olvassa — én szóltam
Én általában a beszélőtől teszem függővé, hogy mennyire tudom elfogadni. Némelyeken érzem, hogy nem tudja az eredeti (helyes?) kifejezést, azokat sajnos hajlamos vagyok kijavítani. Másoknál tudom, hogy szándékos, nyelvi játék, mórikálás, esetleg kifigurázás, lásd Sárbogárdi Jolán. Olyankor kifejezetten élvezem.
KedvelésKedvelés
egy kerdesem lenne toled (miert nem hozzad?)
add oda a csavarhuzot (marminthogy nekem add oda – ha nekem, akkor ide, nem?)
marminthogy, ha mar itt tartunk
es ha mar riizs, meg borond: anyukamnal a ruha az csikos, igy, rovid i-vel es o-val:) anyosomnal viszont szollo van meg ellem:)
en agylobot kaptam, mikor meghallottam, hogy az ovoneni is eszik-iszik… gyerekemnek mindig mondom, hogy eszem-iszom-alszom-fazom, es igy novesztjuk a kis csokrot. neha mellelo es azt is igy ragozza, ami nem ikes, de szerencsere viszonylag konnyen beveszi a feje
a deviszont nalunk mar deviszontellenben:)
persze ez mar nem kontaminacio, hanem.. micsoda?
KedvelésKedvelés
Tőled kérdezem — létező vonzat. Hozzád intézem a kérdésed. Szerintem mindkettő okés.
A magyarban az irány az ide, a beszélő helyzete számít, és nem az adás iránya.
A de viszont tautológia, kötőszóhalmozás. Vö.: https://www.facebook.com/varrodaniofficial/posts/491808917560109
KedvelésKedvelés
Magyarországon (de nem csak itt) hagyományosan baromira meghatározza az ember társadalmi megítélését a nyelvhasználata; az egyes nyelvi változatok kvázi kasztokra osztják a beszélőket.
Amikor az értelmiségi szülő elborzad azon, hogy a gyereke ikes igét iktelenül ragoz*, akkor a tudata alatt olyasmi mocorog, hogy “te jó ég, ez a kölyök úgy beszél, mint egy büdös proli, hát így ki fogják golyózni a kaszinóból!”. És újra meg újra kijavítja, mert a jó családból származó finom ember, aki ad magára, nem így beszél.
Ez bizony, mit tagadjam, nekem sznobizmusnak tűnik. Viszont legalább elismerem, hogy én is sznob vagyok, és sérti a fülemet az eszek, iszok, alszok.
Azt a megoldást találtam, hogy nem etetem a gyereket azzal, hogy csak az eszem, iszom, alszom a helyes alak, hanem őszintén elmondom neki, mi a helyzet: aki értelmiségi körökben forgolódik, jobban jár, ha ezeket használja, és passz.
A “de viszont” is érdekes kérdés; néhány évtizede valamiért kikiáltották hivatalos mumusnak, holott a magyarban teljesen elfogadott jelenség a kötőszavak halmozása. Így jött léte az ámde, ámbár, éspedig is.
(A Magyar nyelv nagyszótárának legutóbb megjelent kötetébe egyébként be is került a “deviszont”, volt is ottan fogak csikorgatása. Pedig hát a XVI. századtól létező, adatolható szó, illetve kifejezés.)
* az egész ikes ragozás többé-kevésbé mesterséges lélegeztetéssel életben tartott jelenség, a nyelvújítás korában rángatták vissza a sír széléről, de azóta is a temetőben kódorog szegény; az ikes feltételes és felszólító módú ragozás már szinte kihaltnak tekinthető, valószínűleg a legdurvább nyelvvédő akadémikus száját sem hagyja el olyan mondat, hogy “Most már aludnám”.
KedvelésKedvelik 1 személy
Köszönöm, hogy leírtad, nem voltak ennyire pontos szavaim rá, de igen, pontosan.
Ami életben tartja az ikes ragozást, az nagyrészt Szabó Magda eleven életműve, illetve egy-egy ezt használó nyelvváltozat.
KedvelésKedvelés
(Őszintén szólva nem hiszem ám, hogy ne lettek volna, de én mindenképp szívesen írtam.)
Igen, Szabó Magda igazi úriasszony volt, aki táska, kesztyű és harisnya nélkül nem lép ki az utcára, ikes igét pedig csak ikesen ragoz. : )
KedvelésKedvelés