Van itt sok-sok olvasó, aki nem ír jelszóért. Úgyhogy legyen nyilvános szexi bejegyzés is.

H. E-nek méghozzá

… mármint a rendszeres és örömteli szexet. Ahhoz mondjuk partner kell. Á, akkor hagyjuk.

Akkor legyen mondjuk annak megélése, hogy ugyan szültem egyet-kettőt-hármat-négyet, fáradt vagyok, a férjem a) olyan, amilyen, b) nincs már, és én mégis szexuális lény vagyok. Innen aztán boldogságos röneszánszokig vagy új földrészek új férfijaiig is vezet az út. Amúgy meg én nem tartottam, ez az igazság, katasztrofálisnak, hogy a testünkben nem lobog a tűz, az ímmel-ámmalból is szép dolgok csiholódhatnak — mondja Esterházy.

A lényeg, hogy valamit foglalkozom ezzel a területtel, ha már nem megy, mint a karikacsapás.

Először is, azt a mérhetetlen stresszt, tól-igot, kötelességérzetet, az elvárásokat és az alkalmatlanság gyomorszorító érzését kellene száműzni az életünkből. Ez még csak a sine qua non, a non plus ultra utána jöhet csak. Szakember és belső munka segít, meg a jó olvasmányok. Szerintem külső kontrollal vezérelt emberekből nemigen lesz felszabadult szerető (esetleg mégis: egy titkos kapcsolatban). Aki nagyon ad arra, hogy este csillogjon a mosogató, aki legmélyén érzi szarul magát attól, hogy MÁR ÓRÁK ÓTA nincsenek behajtogatva a ruhák a szekrénybe, aki kiborul azon, hogy párizsis zsömlére futotta vacsoraidőben, azt külső kontrollok béklyózzák. Takarítsd — ne a konyhát, hanem meg magadnak a rengeteg rossz érzést! Illetve Réka barátnőmtől a klasszikus: melletted akarok megöregedni, drágám, de nem két hónap alatt. A jó szexhez belső szabadság, idő és nyugalom kell. Ezt értse meg minden férj. Nem annyira a hitelcsapda, nem is a lakáshelyzet, inkább az elvárósdi, rajtakapósdi, az örök miért nem lehet…? és a némaság a tuti szexgyilkos. A szerelem is elfogyott, ne áltassuk magunkat: ha van is összetartozás-érzés, a hosszú távú együttélésben az elköteleződés pillanatától meredeken zuhan az érzelmek jelentősége. A kötelességek, az együttélés élethelyzetei, a hagyomány, a merev nemi szerepek és az önérdek olykor rideg, de mindig megideologizált érvényesítése (nem ritkán a másik rovására) határozza meg egyre inkább, milyen hangulatban telnek a napjaink.

Amúgy meg söprögessünk a magunk portája előtt, de hevesen: a sporttal kezdeném, és ezúttal nem a narancsbőr és a nem szív- és érrendszeri betegség (mi az a szívrendszer???) a téma, hanem a kapcsolat a testeddel. Intenzív és büszke kapcsolat. Testtudat. Szebb is lesz. Nem, nem lehet megúszni. Nem, a szövegszerkesztés nem testmozgás. A futás és az érdemi kerékpározás az, a heti többszöri jóga, pilates, úszás az, az intenzív gyaloglás az. Szauna!!!

Aztán nagyon jókat lehet olvasni. Deklaráljuk magunknak, hogy minket ez érdekel! Már ajánlottam: csakatestemenat.hu. Együtt még jobb móka.

Nekem tetszett Abby Lee-től a Hol jár az eszem? című könyv. Egy kicsit limonádé a sok táblázat, meg van benne terézanyuság is, de a szexrészek határozottan izgalmasak. Őt blogként linkeltem már.

Ezt estéken át néztük. Ráspi borok, valami zene, jó volt. Hazakerült, és nincs jól, de ezt csinálhatjuk esténként, amíg a lélek kész, de a test erőtelen. Nem kell sajnálni, jó lesz, és van Fifi, és Bubu. Így hívjuk a vibrátor-házaspárt.

Vannak filmek, szépek, és nem pornó, bár engem a skandináv egyenlősdi filmek nagyon érdekelnek. Most az origós sorozatról jutott eszembe, hogy ilyeneket kéne nézni, bár ezek röhejesek néha, ahogy a nyolcvanas években egymásnak esnek. Nagy fantáziám, hogy jelentős méretű képernyőn megy valami ütős, mondjuk A szerető, és, na és úgy. A csukott szem amúgy is olyasmi, amiről szívesen leszoktatnám.

Aztán el lehet menni páros masszázsra. Meg szaunázni együtt, meg a természetbe édes kettesben. Meztelenül feküdni és csak nézni egymást, meggyőződni róla, hogy tényleg ő az, és jó, hogy ő az, és szeret.

Aztán elő lehet kapni a Leicát, és művészi képeket készíteni vele. Remek móka. Van sok-sok vállalkozó művész is, ha nincs megfelelő társ. Megtudhatod, milyen szép is vagy tulajdonképpen.

Mindig eszembe fog jutni még valami, úgyhogy frissítgetem majd ezt, gyertek vissza.