A bejegyzést 2012 júliusában írtam, szerkesztett változata megjelent a Népszabadságban. A néni 2014. január 18-án meghalt.

A büntetőügy első tárgyalása március 14-én lesz. Már nem mondhatja el.

avagy hívjunk-e rendőrt családon belüli erőszak esetén, és ha nem, hogyan,

hát ahogy itt nagyban írogatok a nők elleni erőszakról, mert végre nyugalom van, elvitte a szomszéd anyuka az összes gyereket fagyizni, aranyló csöndben írok, olvasok, iszom a kávét, hát a Feri, a mi házunk Ferije, mert szép itt, meg minden, csak hát itt lakik a Feri, az alkoholista Feri, a behízelgő Feri, a magát összeszaró Feri, a penészes furnérszekrényre lecsapó Feri, a Feri, aki miatt a magántulajdonos szomszédaink nem és nem tudják eladni a lakásukat, no és hallom, hogy a Feri döngeti lent, épp a nappalink alatt a bútorokat, és üvölt kurvaanyázva, és akkor elég lett, gyorsan közzétettem itt, amit írtam, olyan is lett, és lementem, felkaptam a telefont is, és látom, hogy az anyukája jön ki és vérzik, és akkor nem haboztam, ez az a pont, hogy a Feriből elég volt, száztizenkettő, és mondom az Aranka néninek, hogy be ne menjen, Feri bent dübög és dülöngél tovább, ez meg minek van itt, bök a homályos bűzből felém, és remeg Aranka néni kint, és szaladok a szomszédhoz, jöjjön ő is tanúnak és erősítésnek és vigyázni Aranka nénire, és jönnek ők is, akik évtizedek óta látják ezt, mert mi csak tavaly költöztünk ide, de tudom, hogy MOST lesz vége, ez az a nap

Aranka néni eddig csak gyanús színű banánfürtöket nyújtogatott felém suttogva, és kért időnként, nyugdíj előtt mindig kétezer forintot, de nem volt módom Feri alkoholizmusát finanszírozni a családi pótlékból, kiveri a Feri belőle, mondja az évtizedes szomszéd,

most biztosítom róla Aranka nénit, hogy segítünk, tudjuk, mi van, ne féljen,

akkor kavarok a levesen, és hív a rendőrség, hogy ez melyik kerület, és hogy akkor engem ver-e a férjem, aztán újabb negyedóra múlva felhívnak a tizenöt elől, hogy akkor hol is van a tizenhárom, édes Istenem, hát én mondtam, hogy sarok, de akkor már megkérdezem, hogy mi van a távoltartással, hát azt neki kell kérnie, izzítjuk is, hogy kérje, röpködnek a negyedinformációk a hirtelen buzgóvá vált szomszédoktól,

kiállok a kapuba, aztán láss csodát, idetalálnak, leolvassák a házszámot is az épület sarkáról ügyesen, bevezetjük őket az alagsori részhez, Aranka néni ül és remeg, a rangidős bemegy elbeszélgetni a terhelttel, kaszára-kapára, maga fabrikálta kerti szerszámokra figyelmeztetjük azért, mi meg kint vágunk egymás szavába, a másik járőrnek,

hangulat van, gyűlnek a szomszédok, most mindenki okos, most mindenki aggódik, már régóta látták ezt, és szörnyű, az ital!, és én feszengek, mert valóban csak segíteni szeretnék és nem kotnyeleskedni annyi közönyös nap után, amikor még nem mertem belegondolni, mitől dübögnek a bútorok odalent és mitől biceg Aranka néni, most ízlésem tiltja, hogy vérszagra gyűljek,

az is profi, 2012 nyarán Buda leggazdagabb kerületében én magyarázom egy járőrnek, hogy a látlelet pénzbe kerül, hadd tanuljon, már írom is a számlát,

elviszi az évtizedes szomszéd Aranka nénit látleletre, Feri pedig kibotorkál, mint egy kisgyerek, akitől elvették a labdáját: én egy ujjal sem! én nem! jól van, mondja az évtizedesszomszéd-né, aludja ki magát, és nekem: hát iszik, hát szörnyű, azért ilyen! — mondom: nem, nem! ha iszik is, velem például nem ordít, és érdekes, hogy most a rendőrrel sem, tehát alkohol mellett is létezik önkontroll, vagyis félelem az erősebbtől, mert a bántalmazóknak csak ilyen logikájuk van, és az ivás külön probléma, és főleg nem tiltja törvény, sőt, már kényszergyógykezelés sincs,

következetesen használom a bántalmazó és bántalmazás szavakat, de a rendőrök vitát, családi botrányt, összeverekedést mondanak a cébébe, derék kölcsönösség, nehogy elfogultak legyenek a hetvenhét éves asszonnyal,

két méter magas a Feri, és erős, inas, amikor még volt munkája, bútort szállított, de hát verekedés és vita, legyen,

éjfélkor egy nem fogadott hívás, aztán zörgés, zseblámpacsóva, kopogás, keresték a harmadik szomszédban veszettül anyámat, mert anyám nevét írták a bejelentő neve rubrikába, vagy olvasták akként máshonnan, úgy, hogy már minden ilyennél odaállok, és nézem, mit ír, de hiába, most akkor is én vagyok anyám, és az is szép, hogy e pontnál megtorpantak, hát nincs egy telefon, nyilvántartás, hogy az anyám neve és a születési dátum alapján kiderüljön, mi is a háromszor rögzített adatú bejelentő neve?

közben előkerül az unoka, megköszöni, ő dolgozni volt, szörnyű az apja, megy is a kórházba

szóval forró nyom, azonnali kihallgatás, mert Aranka néninek eltört a szeméremcsontja (hála a sebészet szakorvosának, hogy alaposan megvizsgálta!), innentől nem könnyű testi sértés és magánindítvány, hanem hivatalból, súlyos — mit kell ahhoz tenni, hogy a medence sérüljön?

el kívánom mondani, ez a buta kihallgatási zsargon, és leírja viszonylag gyöngybetűkkel, el kívánom mondani, ki kötelezi őket erre a félanalfabéta szóhasználatra? mást elmondani nem kívánok, ezt sem én mondtam,

vita, veszekedés, mondom, NEM, de hát kiabáltak, nem? mondom, a Feri, az kurvaanyázott, az Aranka néninek sérült a hangszála, csak suttogva beszél, ezért nem is tudott segítségért kiabálni,

kérem szépen, biztos úr, ne sejtessünk kölcsönösséget, mert világos a dinamika, hogy ki bánt kit

de higgyem el, erősködik, nagyon gyakran a nő provokál, persze most biztos nem, de hát szörnyű, amit művelnek, hát van, hogy már nincs is más választása annak a szerencsétlennek, maga nem tudja, mik vannak

???

én nem

és melyik a bűncselekmény, biztos úr?

hát számít, higgye el, az alkohol is számít, ha más is történik

erről is írok majd egyszer, hogy a leves hőfokától a megcsaltál, Józsiig miféle provokációk vannak

az egészet kellene felforgatni, nem a rendszeren belül tologatni ide-oda a dominókat, felborítani a táblát,

mert a patriarchális Feri bántalmazza a patriarchális mártír anyját, és én, aki ezt hallom, kihívom a rendőrséget, és kijön a patriarchális rendőrségtől két patriarchálisan tájékozatlan, áldozathibáztató, szakmailag impotens rendőr

én meg patriarchálisan félek és patriarchálisan vagyok tehetetlen

írja: bútorok feldőlésére emlékeztető zajok, mondom, kérem szépen, legyünk pontosak: a Feri felborította a szekrényt, nehogy már az legyen majd az ügyészségen, hogy az Aranka néni biztosan magára rántotta,

azt mondja: ezt nem írhatom le, hiszen ön ezt nem látta — ja, még én leszek a hamis tanú, hát láttam a felborult komódot és a kiszaladó Aranka nénit, hát hadd következtessek már, hogy éjszaka van, ha nem süt a nap

akkor a másik megszólal: le kéne az ilyet rendezni hátul, kivinni, és viszlát, ezt mondja, és: hát miért nem verik meg jól a fiai?

mondom, biztos úr, én ezt nem hallottam, újságíró vagyok, meg jogállam, meg professzionalizmus, ilyesmi, vagy majd eljár abban az ügyben is?

a távolságtartás, ja, hát az meg akkor van, ha van az elkövetőnek van másik bejelentett lakcíme, hát utcára nem lehet tenni!

hát nem, ó, csak azt nem! azt nem! utcára? őt?

afféle luxusintézmény lenne a távoltartás, a millió devizahiteles országában azt lehet távol tartani, akinek van másik kéglije??? bidé, úszómedence, riasztós kapu nem feltétel?

de lehet, hogy hiányosak a jogi ismereteim, mondja,

hát lehet, ha nem, akkor viszont a döntéshozóké, igencsak…

és áthúzza a nyomtatott rendfokozatot négy helyen, július 1-től ő már főtörzs, hát gratulálok,

és persze beírja, hogy a néhány perc múlva kiérkező járőrök, ó, anyám, hát hallgassunk inkább, ha negyven perc volt az, ki előtt fényezi?

három üres oldalt áthúz zorrósan, azt is aláírom, majd közli, hatoldalas a jegyzőkönyv, ha meglesz nyomtatottban, kikérhetem oldalanként száz forintért, az annyi, mint hatszáz (üres oldalak aláírva és számozva, hm, ez már volt)

ezt az írásművet! meglehet nekem! noha csak a kötőszók stimmelnek

az évtizedes szomszédot nem sikerül felébreszteni, hiába kopognak, a csengő bonyolult, hát csalódottan távoznak, majd holnap, hűl a forró nyom,

és elvitték a Ferit

de majd hazajön, és Aranka néni is a kórházból

én meg megírom

azt is

(hát ahogy itt írogatok a nők elleni erőszakról, hát olyan jól írok, hogy egyszerre azt veszem észre, megjelent a Népszabadságban:
http://nol.hu/velemeny/olvasoilevelek/20120724-hivjunk-e_rendort_)