A Liebster-díj egy bloggertől bloggerig utazó vándordíj. Ez a kezdeményezés Németországból indult azzal a céllal, hogy új blogokat ismerjenek meg az olvasók. Ha egy blogger megkapja, akkor válaszolnia kell az adományozó kérdéseire, majd további 11 blogot meg kell jelölnie, akiket érdemes olvasni, követni.
Csupa értékes, komoly blog jelölt eddig. Köszönöm, és igazán ne haragudjatok, de nem folytatom a láncot.
- nem vagyok jól azzal, hogy kell, hogy akit díjaznak, annak is díjaznia kelljen valaki mást, vagy bármit csinálni, mert ezt találták ki a díj alapítói (általában nem vagyok jól semmilyen feladattal, amit nem én találok ki)
- az az érzésem, hogy a 11, az nagyon sok, a díj így piramisjátékra avagy gyermekkorunk láncleveleire emlékeztet
- a szűk magyar igényesblog-világban a díj körbe-körbe megy (nekem a hetedik jelölésem), súlytalan 11 bloggert egyszerre díjazni, mintha egymást babusgatnánk itten, közben meg izé, kit bántok meg vele, nehogy sértődés legyen
- nincs nevezés, sem kategória, körte és alma mérettetik meg egyszerre, de a díjat sem a zöldséges, hanem dinnye adja: nem szakmai zsűri világos szempontjai alapján választódik ki a díjazott, hanem a szubjektív “ezt olvasom, ezt szeretem” alapon
- én magam legfeljebb négy vagy öt blogot olvasok többé-kevésbé rendszeresen, mert a saját életem, azon belül a blogom és a szerkesztési munkáim elveszik az időt és az energiát a blogolvasástól, és még az, amikor linkeket küldenek az olvasók, rengeteget olvasok — megnevezni sem tudnék tizenegy igényes blogot!
- nem akarom ezáltal pörgetni a blogszférát mint olyat, nem gondolom, hogy ez önmagában értelmes cél
- bajom van a Sanomával is, amelyik kitalálta.
Ha szeretnéd látni, kiket olvasok, akkor a főoldalon az oldalsávban megtalálod: olvass igényes blogokat! De ez teljesen esetleges, azok közül választottam őket mint legjobbakat, amelyek szembejöttek. Biztos van még sok más igényes blog.
csak az olvassa. én szóltam 
Én tökre megértem a miértjeidet….
KedvelésKedvelés
Én is. A 11 nagyon sok.
KedvelésKedvelés
Talán gyűjteni kell, és akkor kinek van több?
KedvelésKedvelés
Pontosan itt a lényeg: épp olyan, mint gyerekkorunk lánclevelei.
KedvelésKedvelés
Gyerekkoromban mindig én voltam az, aki megszakította az össze ilyen láncot, mert már akkor is halogató, szétszórt voltam, és nem szerettem, ha kényszerítenek.
KedvelésKedvelés
én mindig elküldtem a leveleket, de sosem kaptam egy árva képeslapot sem 😦
és még a csokiamaffia sem talált meg innen.. valami baj van velem? :p (ellenben én a főoldalról jutottam barok eszterhez, ami nagy jó néha, mikor azt érzem, hogy mindennap ugyanaz a sz@r van, mert tőle tudom, hogy nem így van ez )
KedvelésKedvelés
A 11 tényleg baromi sok. Gyakorlatilag lefedte mostanra a teljes magyar blogszférát és körbeért. Többször is.
KedvelésKedvelés
Hú, ezek a lánclevelek és piramisjátékok engem is feszélyeznek. Az egy jó dolog, hogy ezzel a módszerrel új blogokat ismerhet meg az ember, de kicsit kényszeres megoldás ez, asszem. A blogroll valóban praktikusabb… meg én régen rendszeresen írtam tematikus ajánlókat is, egy pár éve már nem.
KedvelésKedvelés
Mi is kaptunk egyet, és néztünk Tündével mint lukinyulak, hogy akkor most ezzel micsináljunk,de tényleg. Aszolút nem ismertük, mi a franc ez, (de van rosszabb számomra: ha valami jegesvödrös hír megint szembejön bárhol, esküszöm ráküldök valami potyogós víruskát az aktuális szájtra….)
KedvelésKedvelés
Szépen összeszedted, teljesen egyetértek (díjazottként is:-).
KedvelésKedvelés