Jaj, ma rohangálós nap lesz, de még nyugalom van, és ennek nekifutok még egyszer, mert nagyszerű egy bejegyzés volt, és el is menti a böngésző, ki van ez találva, kérem, 2014-et írunk, de ezt most valahogy nem, ellenben újraindította magát a rohadék, vírusirtóm friss, remek soraim elvesztek.
Szóval van az az ember, aki úgy beszél örökké, mintha önismereti csoportból, pszichoszemináriumról, erőszakmenteskommunikáció-tanfolyamról jött volna, és nem vette észre, mármint hogy eljött. Ez nagyfokú tudatosságban és sajátos terminológiában nyilvánul meg. Az ilyen emberek Tisztelik Mások Határait, nagyon helyesen, nem számítanak automatikusan arra, hogy én is pont úgy, megkérdezik, hogy nekem milyen volna, ha…, kifejezik, hogy nekik milyen, mérlegelnek, nemet mondanak, komolyak a mondataik, sokat bíznak a szavakra, szóval ez nyelvi jelenség is, amit én, ugye, önkéntelenül és folyton és élesen figyelek. Az ilyen emberek egy kicsit sokat beszélnek, nagyon racionálisan és kevéssé, mi a tökéletes szó ide, megvan: kevéssé bohón. Én másképp használom a nyelvet, mindig művészkedem, önkifejezek, hajlítgatom, játszom, igyekszem nem redundáns lenni, noha a legjobb sztorikat hússzor is, és akkor már népmese; riadóztat a közhelyiszonyom, nem szeretem átvenni mások metaforáit, mellette meg nagyon is beleragadok mindenféle szavakba, igaz-e, Balázs: pompás, diadal, mámor, méltó; folyton teremtek, figyelek. A nyelv nem hordozórakéta, dehogy, a nyelv a mindenség, a csillagos égbolt felettem és az erkölcsi törvény bennem.
Nehezen vagyok ezekkel az emberekkel, feszengek attól, hogy olyan komolyak és tudatosak, felnőttek; elszégyellem a közelükben magamat kis gyermekded manővereimért, és hogy én ugyan nem kérdezem meg, hogy őnekik vajon nem sérti-e a határaikat, ha…, mert inkább mondok valami meglepőt, beleiszom a poharukba és duhajul odavágok eléjük a kolozsvári színházibüfé-pultra egy cédéritkaságot, pedig haragszom rájuk; szóval nehezen vagyok az ilyen pontos, komoly emberekkel, KIVÉTEL hirlandó, aki ilyen, de vele könnyen vagyok.
Szóval, tőlük tudom a kifejezést: passzív agresszív, esetleg kötőjellel.
Ismét egy terminus. Érteni véltem ugyanakkor, igen, de csak épphogy. Vannak szavak, amelyektől idegenkedünk, mert nem pontosan érezzük őket.
Passzív-agresszív az, aki úgy szúr hátba, hogy veled szemben áll.
Nem kiabál, nem tudod tetten érni, kedves, ajándékoz. Nem mondja el az érzéseit, igényeit, mert az nem okvetlenül nyereséges, és nem is nyíltan hibáztat, csak úgy megemlíti valahogy, hogy…, csak jót akar.
Oké, ennyit értettem, de most villámfény.
Anyám a blogszületésnap alatt hívott, majd esemesezett néhányszor, és én nem láttam, nem néztem, nem hívtam vissza. Másért sem, fájdalmas ez.
Erre jött egy ilyen:
Van telefonod, vagy vegyek születésnapodra ?
Lássátok be, különösebb formállogikai elemzés nélkül is, hogy ez gyönyörű. Az embernek kedve támad válaszolni, szellemeskedni.
Gondolom, az van, hogy ha most sem tudja odaadni, amit húsvétra szánt a gyerekeknek, hát akkor…
Hát akkor aztán…! A szemrehányás nem általános és nem folyamatos, amikor igazán baj van, hallgat, normálisnak veszi, hogy ez van, nem könnyű az élet (s ezen kapva kap: akkor már nehezítsük is meg). Mindig az ilyen kis, általa kezdeményezett, kontrollált ügyekben jön az interakció, de hát hol inter- ez, én nem látszom, az én szándékaim, állapotom, igényeim nem számítanak, az számít, amit ő kitalál. Mert ő szeret, így szeret, és ez már mindig így lesz.
Tegyük mellé anyósomat (99):
Évikém, megértem, hogy nem tudtok gyakran eljönni, de egy telefonra azért mindig van idő, kérlek, hívjál fel néha.
Ez korrekt, nem? Elviselhető és jogos szemrehányás, igénykifejezés, normája nem sért. Néha felhívom. (Másért sem, nehéz ez.)
Majd beszélek anyámmal, és írnám ezt is tovább, azonban holnap hajnalban elutazunk, és van még egy gyerekem, akinek nincs úti okmánya.
Ma még kávézás késő délelőtt, írj, hívj, ha jönnél.
csak az olvassa. én szóltam 
“aki úgy beszél örökké, mintha önismereti csoportból, pszichoszemináriumról, erőszakmenteskommunikáció-tanfolyamról jött volna, és nem vette észre, mármint hogy eljött…”
Elgondolkodtam azon, hogy vajon én milyen lehetek kívülről, a privátszférámban mennyi ragad rajtam a munkámból, és hogy ez kifelé hogy jön le. Mondjuk, hiába is mélázok ezen, nem fogok előrébb jutni, meg kell kérdeznem másokat.
KedvelésKedvelés
Naja, nyugodjál meg, nem így beszélsz! 🙂
KedvelésKedvelés
Ha engem kérdeznél, aszondaném, jól jön le.
KedvelésKedvelés
Köszönöm a visszajelzéseket.
Nem voltam ideges egyébként, csak elgondolkodtam, meg azóta is eszembe jut néha. Arra jutottam, hogy furcsa is lenne, ha tizenakárhány év önismereti folyamat és képzés nem épült volna bele és nem jelentkezne a kommunikációmban. Amit már sikerült meglépnem, és ahol tudatos vagyok, azt senki kedvéért nem fogom lekicsinyíteni, vagy hülyét játszani, hogy népszerűbb és/vagy elfogadhatóbb legyek.
KedvelésKedvelés
Nekem ez most egy nagyon fontos gondolat. “Amit már sikerült meglépnem, és ahol tudatos vagyok, azt senki kedvéért nem fogom lekicsinyíteni, vagy hülyét játszani, hogy népszerűbb és/vagy elfogadhatóbb legyek.”
Mert én ezt csináltam, évekig. Ráadásul én mindenféle “alter” rendszerekben is képződtem és ezért még azzal is küzdöttem, hogy ne vegyenek egy kalap alá, nem is tudom az aluljáróban a tenyérjóssal…. És annyira, de annyira figyeltem mindig magam, hogy hogyan fogalmazzak, hogy ne legyen “sok”, de kevés se, hogy végül elnémultam. Amitől rettenetesen szenvedtem. És most vagyok egy olyan folyamatban, hogy látni tudom, az mekkora érték, amin túl vagyok, amit megértettem, ami hozzám adódott attól, hogy a szembenézés fájdalmát végig mertem élni és nem és nem fogom lágyítani, tompítani, előre megrágni, vagy “lefordítani” csak azért, hogy ne tűnjek “valamilyennek.” Mert ez egy kiváló szűrő is. Aki így is figyel és elfogad, azzal jól vagyok és aki nem, az is egy elgondolkodtató visszajelzés.
KedvelésKedvelés
De jól írod ezt!
KedvelésKedvelés
Mindig szeretem olvasni, amiket írsz, nagyon érdekes és tanulságos dolgok. Én külön örülök, hogy benne van a szakmád és a hospice-os tapasztalásaid is. Azt meg egyenesen imádom, ha valaki jól ki tudja fejezni az érzéseit és ki is mondja. Sokan vagytok itt ilyenek. A blogon eltöltött 1 év alatt többet tanultam, mint előtte 44 évig.
KedvelésKedvelés
Nem sokszor beszélgettünk, de szerintem határozottan beépült a kommunikációdba, de egy kívülálló (pl én) csak annyit érzékel belőle ,hogy kellemes tempóban és higgadtan beszélsz, és érezhetően figyelsz a beszélgetőpartneredre. Ha nem tudnám, mivel foglalkozol, sosem tudnám beazonosítani.
KedvelésKedvelés
Nem igy beszelsz, sot, uditoen egyszeruen, a kifejezes oromteli ertelmeben 🙂
KedvelésKedvelés
Bírálatom, még inkább: észrevételem tárgya kizárólag az, hogy ez nyelvileg milyen, ki mire használja a nyelvet, és hogy engem más fából faragtak, noha értem és méltányolom azt, amiben tudatosak és elöl járnak, de… én író vagyok. Semmiképpen nem érzem hazugnak, álságosnak, de van benne kasztjelleg, közös zsargon, ez vitathatatlan.
És veled még nem beszélgettem eleget, ez a helyzet.
KedvelésKedvelés
“Szóval van az az ember, aki úgy beszél örökké, mintha önismereti csoportból, pszichoszemináriumról, erőszakmenteskommunikáció-tanfolyamról jött volna, és nem vette észre, mármint hogy eljött.”
Ez én is lehetek, mert iszonyú rövid pórázon tartom az agyamat, mivel félek tőle, hogy ellenem fordul.
KedvelésKedvelés
” iszonyú rövid pórázon tartom az agyamat”
tetszett ez a megfogalmazásod, még nem hallottam fonixtoll (hihi foxitroll, :D)
KedvelésKedvelés
Az ilyen emberek mellett nekem is súlyos kisebbségi érzésem támad, miközben kedvelem nagyon a társaságukat. Ebben az esetben abszolút nem az ő hibájuk, hogy én hogyan érzem magam mellettük.
KedvelésKedvelés
Nekem volt szerencsem nagyon jo fej emberekkel talalkozni kozuluk, de olyanokkal is szep szamban akik minden workshopra elmennek, tok mindegy mi zajlik ott de ok befogadjak kritika nelkul. Nekem sokszor az agyamra mennek…es sokan kozuluk amikor egy kisebb proba ele kerulnek, “elbuknak” ugyhogy eszre sem veszik. Azt meg vegkepp nehezen viselem, hogy felsobbrendunek, fellengzosnek tunik nehanyuk (te ezt nem tudhatod, nem jartal onismereti csoportokba, sokat kell meg tanulnod ezekrol, te annyira mas beallitottsagu vagy, mondja ezt az aki 5 perce ismer stb) es ritkan akad egy eredeti gondolat amit megosztananak (dog unalom). Elokapjak a paneleket es azokkal elboldogulank valahogy. Ugyanez a NAGYON spiritualis beallitottsagu emebekkel, amikor viszont pusztan embersegesnek vagy megertonek kellene lenni masokhoz, valahogy torlodnek a tanultak.
Nem altalanositani szeretnek, de volt nehany elkepszto kalandom es a fent leirtakbol nem kozvetkezik az, hogy elutasitom az onismereti fogalakozasokbol szarmazo eredmenyeket, csak gyakran tapasztalom, hogy embereket beszippant es eletformava valik. Egy ido utan nem a sajat osztoneiket vagy jozan eszuket kovetik, es “elfelejtenek elni”.
KedvelésKedvelés
Mr. Sensitive… az egyik bántalmazó-fajta.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy a szakszerű meghatározásba mi fér bele a passzív agresszióról, de én ide venném a férjem meneteit, tipikus: megbeszéljük, elfelejti, nem csinálja meg, sokszor megbeszéljük, még mindig szarik rá. Egy idő után üvöltözni kezdek, az, ugye, direkt agresszió, és kiakad, hogy “De hát én évekig csak hallgattalak, hogy ócsároltál engem, közben én nem bántottalak téged.” Sokszor csak kevés mentett meg a kés nem rendeltetésszerű használatától. Nagyon érdekel, erről miket írtok. Szakmai szemmel is, Naja? Vagy csak úgy, Devorah?
KedvelésKedvelés
Oh, ezt a játszmát ismerem! Ebben csak vesztes lehetek, ha hallgatok, szívok, ha ordítok, agresszív vagyok. “Kedvenc” játszmám.
KedvelésKedvelés
Én is ezt ismerem passzív agresszív játszmaként, nem a mosolygós hátbaszúrást.
Asszonta erről a pszichiáterem, hogy nem véletlenül választanak ezek az emberek lobbanékony párt maguknak: addig provokálják őket -nem tudatosan- ezekkel az ügyeikkel, míg kiakadnak, így rajtuk keresztül tudják megélni a saját elfojtott agressziójukat.
A kés-fakanál-kispárna nem rendeltetésszerű használata iránti vágyat ismerem, még régebbről, mint a férjemet: a tesóm is passzív agresszív, kamaszkora óta kerget a kétségbeesésbe, ha rajta van az ötperc.
KedvelésKedvelés
Ez meg már a gaslighting, nem tudom, magyarul hogy hívják. Amikor valaki kiprovokál egy érzelmi reakciót, aztán nagyon higgadtan lecsesz, hogy túlreagálod, amitől totál zakkantnak érzed magad. Egy idő után nem bízol a saját reakcióid hitelességében. A Gázláng c. Ingrid Bergman filmből ered a jelenség neve, és tipikusan olyan játszma, amit férfiak játszanak nők elbizonytalanítására. Első férjem volt a mestere, be is gyógyszereztetett olyan szinten, hogy átmentem biorobotba.
KedvelésKedvelés
De ismerős! Nekem kellett orvoshoz mennem, hiszen ő csak békésen ült a gépnél, és soha nem kiabált. Én meg szerinte feszültséget keltettem folyton , és időnként magamból kikelve üvöltöttem. Szemeztem a húsklopfolóval. Addig mondta hogy nem vagyok normális, míg tényleg elmentem pszichiáterhez, aki szerint normális vagyok. Ezt a papírt elő is vettem a következő “nem vagy normális ” megjegyzésnél. Depressziós az voltam, gyógyszert nem vettem be. Inkább elköltöztem .
KedvelésKedvelés
De jól tetted!
KedvelésKedvelés
Jaj, hát ezt ismerem, most olvasva is érzem, de már távolodik, sőt, el is tűnt… Jó sok év kellett hozzá.
KedvelésKedvelés
Szerencsére a higgadtan lecseszés részét nem ismerem. Tapasztalataim szerint ha kiabálásban török ki, akkor némi erőtlen mentegetőzés, bocsánatkérés,miért vagy ilyen feszült kérdés, rossz esetben visszakiabálás után mindenki megnyugszik, mintha a helyére kerültek volna a dolgok. Más kérdés, hogy ez nem jó se nekem, se neki.
Ez a fajta játszma egyébként némi tudatossággal, terápiával javítható.
Főnixtoll. Ez a begyógyszereztetés, betegségtudat kialakítása nagyon durva. Örülök, hogy megszabadultál.
KedvelésKedvelés
Én is örülök. A higgadt lecseszésben az volt a legrosszabb, hogy még bűntudatom is volt tőle, merthogy megemelem a hangom egy ilyen nyugodt emberrel szemben, miért nem tudok én is ilyen kiegyensúlyozott lenni, meg sem érdemlem… egyenes út a Zoloft szedéshez.
KedvelésKedvelés
Meg az a tekintet, ahogy – mondtam is akkor – mint valami rovart figyelt engem higgadtan.
KedvelésKedvelés
Úristen! Nem tudtam, hogy neve is van. Erről szólt a tavalyi ősz. Szerencsére 2 hét gyógyszer után leálltam, elküldtem mindenkit a halál faszára és azóta béke van.
KedvelésKedvelés
A halál fasza már elég zsúfolt lehet 😀
KedvelésKedvelés
Szerintem is! 😀
KedvelésKedvelés
Panda! 🙂
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Hú nekem erről Virginia Woolf jutott az eszembe, vmikor olvastam az oneletrajzat amit egy pszichologusno irt.
KedvelésKedvelés
Haha, azért érdekes, hogy megszólítottál most Gyöngyi, mert itt a felkérdezés, hogy akkor hogy is kommunikálok, kommunikáljak? Maradok a magánválaszomnál: a passzív-agresszív játszma felbassza az agyam a végletekig, párszor jelzem konszolidáltan de feketén-fehéren, hogy állj, eddig és ne tovább, nem vagyok partner ebben – ha nem megy át a jelzés, mert nem akarja meghallani, vagy nem vesz komolyan, akkor véget vetek a helyzetnek. Ezt többféle módon tehetem: kivonulok fizikailag, kivonulok érzelmileg, vagy egyéb területeken. Van olyan, hogy végső csapást mérek (lsd. a nickem), így járt a trollom. Játszma off.
Több mint 10 évig éltem házasságban egy passzív-agresszív emberrel, elég volt. Megtanultam és asszertív módon elérem, hogy az ilyen emberek szálljanak le rólam. Ha ez most önismereti csoportos duma volt, akkor bevállalom.
KedvelésKedvelés
Köszi, hogy válaszoltál. Nem voltam benne biztos, hogy ennek ez a neve, csak sejtettem. Akkor szakmailag is, meg magánéletileg is abszolúte hiteles vagy, az meg jó!
KedvelésKedvelés
Csatlakozom a csoporthoz. Az én párom is passzív-agresszív típus és az ő nagyobbik fia.
Konkrétan le lettem idegbetegezve, de még nem jutottam oda, hogy orvoshoz menjek , és nem is fogok, mert tudom, hogy nem velem van a probléma.
Sokszor felvázoltam neki az ilyen helyzeteket, hogy miért ordítok és miért ütöm ököllel. Ilyenkor megérti, de valamilyen oknál fogva vissza-visszatérnek az ilyen jelentek. Viszont sokkal ritkábban, mint anno voltak.
Gondolkodtam, hogy esetleg a volt felesége miatt ilyen.
Néha azt az eszközt vetetem be, hogy lefikázom, amit itthon megszerelt, vagy hogy egyszerre csak egy dologra tud figyelni. Rosszul esik neki természetesen, de próbálom levezetni, megértetni vele, hogy hasonlóan idegesítő, sértő, amikor ő nem figyel.
Volt, hogy kérdezett valamit és nem válaszoltam. Tök ideg lett én meg röhögtem.
Mondtam, hogy látod szívem, te ezt csinálod van hogy hetente, van hogy naponta. Egyre kevesebb az ilyen szitu, valahogy sikerült elérnem, hogy figyeljen.
De Naja én is várom érdeklődve a tanácsokat. 🙂
KedvelésKedvelés
Azért ilyenek, mert ők valójában agresszívak/ellenségesek, de mivel ez nem fér bele a saját magukról alkotott képbe, ezt áttételesen fejezik ki. Ha egy kapcsolat arról szól, hogy hogyan cselezzem ki a másik játszmáit, akkor az már régen rossz szerintem.
Őszntén szólva, ha nálam valaki ilyesmivel próbálkozik, eléggé egyértelműen rövidre zárom a dolgot, többnyire közlöm, hogy ne szórakozzon velem és/vagy hagyjon békén. Pontosan ezekkel a szavakkal. Nem kell túlbonyolítani, érteni szokták. Más kérdés, hogy sok embernek ez annyira beépült kommunikációs séma, hogy akarattal nehezen tudnak rajta változtatni, de senkinek sincs megtiltva a mélyebb önismeret.
KedvelésKedvelés
Igazad van, de vannak dolgok, amik csak évek múlva derülnek ki, akkor pedig nehezebb kilépni belőle. Látom egyébként, hogy ahol le van otthon tiltva az agresszió megnyilvánulása, ott lappanganak ilyen módszerek aztán. Férjem családja tipikusan szőnyeg alá söprős, én a falnak megyek tőle, de ő ebben nőtt fel. Most már látja kívülről is, és undorodik is tőle, de még mindig tud így viselkedni, annyira bele van csontosodva. Furcsa, de én megkönnyebbülök, mikor kiabál és goromba, mert akkor legalább kijön. És önismereti munka elkezdése után is van még benne pár év, de most már kivárom.
KedvelésKedvelés
Mintha az én férjemről írnál.
Nem kell mentegetőznöd, képviselőné sem úgy írta szerintem (énközölt 🙂 ) Ahogy már írtuk is, nem véletlenül választja egymást két ember. Akkor úgy és ahogy egymásra találtok, annak oka volt. Én, hogy nagyon személyes legyek a a férjem lazaságába és a nyugodtságába szerettem bele. Más kérdés, hogy lassan kiderült, hogy ez sem fenékig tejfel, ahogy az sem, ami kívülről az én talpraesettségemnek, határozottságomnak, idenekemazoroszlántis mentalitásomnak látszik.
Az önismeret tényleg nem megy napok alatt, iszonyú munka átlépni a saját árnyékunkat.
KedvelésKedvelés
Van egy terminus, Pál Feri használja, de többen kiröhögtek, mikor mondtam nekik is. Hiánymotivált párválasztás. Mindenki a saját hiányait pótolja a nem felnőtt, nem tudatos választással. Zsák a foltját. Aztán lehet, hogy a tudatosak is, csak nekik tényleg jó, nemcsak a játszma miatt éri meg, hanem kiegészítik egymást.
KedvelésKedvelés
Ja, tudom, én se így születtem 😀
Elsősorban az “új belépőkről” beszéltem most párkapcsolati kotextusban, mivel ugye nekem most ilyenjeim vannak, és ez ugyebár már az ismerkedés része nálam, de amúgy nem nehéz “lefülelni” őket, mert ezek a játszmák szorosan kapcsolódnak a kis manipulálási kísérleteikhez, amiket szintén hamar detektálok, puszta önvédelemből. Ehhez a nagy okossághoz kellett az a jópár élmény, hosszú éveken keresztül, amikor totál hülyének és megalázottnak kellett éreznem magam. Megjegyzem, az én családom sem szűkölködik tanulmányozásra váró alapanyagban, és mi tagadás, a pecabot végére is feltűnően gyakran akadnak ilyen szempontból “érdekes” halacskák.
KedvelésKedvelés
Hogy lehet ezt a fajta viselkedést időben felismerni? A férjemnél sem az első időkben jött elő, hanem később, és egyre sűrűbben hozta ki belőlem a dührohamot a tehetetlenség miatt. Annyira frusztráló volt, hogy akármit próbálok megbeszélni, nem válaszol, hallgat, és amikor megkérdeztem (már sokszor kiabálva), hogy miért nem felel, szemrebbenés nélkül, totál nyugodtan a képembe hazudta, hogy de hát ő igen. Szótlanság, duzzogás, mártírkodás, a problémák nem megbeszélése, csak sértett hallgatás – természetesen a környezet szemében ő volt mindig az áldott, nyugodt ember, én meg a házisárkány.
Ha valamibe még egyszer nem akarok belefutni, az ez. De ez is olyan, mint a pofozkodós – nem mindig látszik első blikkre. Vagy rosszak a radarjaim.
KedvelésKedvelés
Én ma kerültem ilyen helyzetbe egy kolléganőmmel, legalábbis a leírtak alapján ilyesmi volt. Neki – sokak szerint – már elege van a cégből, és régen nagyon könnyű és jó volt vele dolgozni, de most meg egyre nehezebb, minden közös ügy kapcsán összeugrik a kollégákkal, de nagyon durván. Nem megy el, hanem azt játssza, hogy itt minden rossz, és erre keres, és legfőképpen teremt naponta bizonyítékokat. Én elég higgadt vagyok a munkámban, ami nagyon stresszes egyébként, de tudom kezelni, és nem szokott elgurulni a gyógyszerem. Ma ezzel a kolléganővel kellett valamit megbeszélnem telefonon. Még most sem nagyon értem, mi történt: elmondtam neki, miért hívom, átadtam neki egy infót, és kértem tőle egyet. Mire ő nem csinált “semmit”, csak válasz helyett feltett nekem három “ártatlan” kérdést, mire én akkorát üvöltöttem a telefonba, amilyen még soha sehol szerintem. Még az is benne volt az üvöltésemben, hogy “kurvára”. Mindenki oda kapta a fejét, és ledöbbentek, hogy engem még nem hallottak így soha, de még fele ennyire sem, mit történt? Aztán mondták a többiek, hogy az utóbbi időben mindenkinek volt vele hasonló esete, és ők sem értették, mi történt, de megijedtek saját maguktól. Egyébként én is megijedtem, mert azt éreztem, hogy úgy elborultam, ami már félelmetes számomra.
KedvelésKedvelés
Van ilyen, ő valószínűleg akkora szarban van, hogy erős indulatokat kell kiprovokálnia ahhoz, hogy ő maga lenyugodjon. A te agressziód vezeti le az övét, ha jól olvastam fentebb.
KedvelésKedvelés
Nadja, nekem ez így nehéz, egyrészt nem hiszek az online tanácsadásban, másrészt szeretnék főként magánemberként működni ezen a felületen. Amikor behozom a pszichodrámát, az soha nem azért van, hogy tanács legyen belőle, hanem mert az én identitásom szempontjából (aminek egy fontos része a pszichodráma) kapcsolódik az adott íráshoz.
Magánemberként megírtam feljebb, hogy miképp kezelem a p-a embereket. A drámán viszont szakmaisággal fordulok feléjük, és próbálok segíteni nekik felismerni ezt a mechanizmust, illetve megtalálni azt az életkort és helyzet(ek)et, amikor ez kialakult. De nem hiszem, hogy itt a blogon az érdekelne titeket, hogy hogyan értsétek meg még jobban a titeket kiakasztó p-a embereket. Aztán lehet, hogy tévedek.
KedvelésKedvelés
Naja, valóban nagyon erősen tematizálod ezt az önismeret vonalat, de én is, viszont engem sose szólítanak meg tanácsért 😀
KedvelésKedvelés
Tehát?
KedvelésKedvelés
NIncs tehát, ez csak megfigyelés volt. De ha már spekulálunk, talán ezért, mert te szakemberként is idehozod magad. Ez csábítja az embereket a tanácskérésre.
KedvelésKedvelés
Igen, ebben valószínűleg igazad van. Ahogy írtam is, annyira része az énképemnek a drámával való kapcsolatom, és olyan szenvedéllyel csinálom, hogy ha akarnám, se tudnám távoltartani magamtól, főleg nem egy olyan közegben, ahol mélyebb történéseket osztunk meg egymással.
KedvelésKedvelés
Hallgatlak. 🙂
KedvelésKedvelés
képviselőné a te hozzászóllásaidat sokszor nagyon hasznosnak tartom, mindig elolvasom. Csak reagálni nem tudok mindenkinek. Mint. u.i. 🙂
KedvelésKedvelés
Pedig adnál?
KedvelésKedvelés
Hát persze drága, hiszen Mindent Én Tudok A Legjobban!
KedvelésKedvelés
Majdnem. Nagyon adok a véleményedre. Nem szarral gurigázol és nem beszélsz mellé, meg marha bölcs is vagy. Nekem adj mindig, ha késztetést érzel, arra kérlek. Szeretem a tanácsokat. Halál komolyan.
KedvelésKedvelés
Ó, ez milyen jól esett! De én tényleg tök nem szoktam tanácsokat adni, legalábbis azt hiszem. Persze legtöbbször van véleményem dolgokról amit ha szükségesnek érzem (mert annyira feszít, vagy annyira ezerrel rohan az illető a betonfal irányába), amennyire lehet tapintatosan közlöm is, de mások életével kapcsolatban legtöbbször igyekszem befogni a pofámat, kivéve, amikor dícsérek! 🙂 De nagyon jólesik, amit mondasz, és a többiektől kapott visszajelzések is! Nagyon! Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Engem a véleményed is érdekel, ha megkérlek, mondd el alkalomadtán, ha lesz az esetemben.
Nagyon bírom a stílusod, ha nagy leszek, képvi-stílusú leszek!
KedvelésKedvelés
Megdumáltuk!
KedvelésKedvelés
Zsííír!
KedvelésKedvelés
Természetesen nem konkrét tanácsadásra gondoltam, elnézést ha félreértelmezhető voltam. Csak pár észrevételre, véleményre, hogy nálatok mi működött.
Szerencsére nem mindennapos már ez nálunk és sokszor tudom kezelni. De jó lenne, ha egyáltalán nem vetné be már ezt az eszközt.
Néha úgy érzem, a kritikai észrevételeim sértik az önbecsülését és ez csap át agresszivitásba, Ahogy képviselőné írta, igen ők valahol agresszívak/ellenségesek.
Most csak hangosan gondolkodtam.
KedvelésKedvelés
Engem érdekel. Privátban beszélhetünk erről?
KedvelésKedvelés
Ezt kinek írtad hajnalka?
KedvelésKedvelés
Najának, de amúgy mindenki annyira érdekes, bárki ír, örömmel fogadom.
KedvelésKedvelés
Hajnalkánk! Neked kiforrott és összetéveszthetetlen stílusod van, isteni humorod, penge eszed és hatalmas szíved. Meg ne merjél nőni nagyra és fölnőtt stílusban nyomni, mer irgum-burgum!
KedvelésKedvelés
Igenis, mademoiselle! Na de képvi stílusa halálos. Kell nekem is olyan.
KedvelésKedvelés
Magánvélemény: Gyöngyi, a te férjed az én volt feleségem! Eddig is gyanús volt, de most már biztos.
Egyébként viszont lehetetlen, amit írsz (meg dev, fonix, Naja). Nem tudtátok, hogy ez a viselkedés a nőkre jellemző, és szegény férfiak a provokáció miatt kénytelenek néha képen vágni a nőt? Gondolom, ez ellen is jó gyógymód, ha szültök legalább 4 gyereket.
KedvelésKedvelés
Jé, én ilyen nőt nem ismerek, csak férfit. Ez is nemfüggetlen. De nyugtatót és se fogok szedni, inkább a sodrófa.
KedvelésKedvelés
Készíts keleti ételeket, igazi wokban. Öntöttvasból. Jobb a sodrófánál.
KedvelésKedvelés
Pont ezt a véleményét hangoztatta ma a security guy az áruházban, amikor ruhát próbáltam a fülkében. A ruhatáros nők X politikusról beszéltek, aki megverte a feleségét. Mire a biztonsági őr azt mondta, hogy vannak nők, akik direkt csinálják, azért hogy megverjék, szeretik, ha húzzák a hajukat, meg ilyesmi. Helyre kell őket tenni.
Az idősebbik ruhatáros méltatlankodott, a fiatalabbik kínjában vihorászott. A biztonsági őr pedig fölényesen nevetett a saját viccén.
😦
KedvelésKedvelés
Méltatlankodtak meg vihorásztak, hát mit csináljon az ember, de most tényleg, egy ilyen helyzetben a tökönrúgás az egyetlen adekvát reakció. A vitriolt úgyse érti, az észérveket meg főleg nem.
KedvelésKedvelés
Érdekes, a tökönrúgás mindkettőnknek eszébe jutott.
KedvelésKedvelés
Én pasit is ismerek, aki szereti, ha időnként tökön rúgják. Ilyen hülye dumával próbálja kiváltani 🙂
KedvelésKedvelés
„Nem tudtátok, hogy ez a viselkedés a nőkre jellemző”
-uppsz, akkor a volt pasim nő volt, érdekes, sosem tűnt fel.:)))
KedvelésKedvelés
Na látod, milyen jó ez a blog. Sose jöttél volna rá!
KedvelésKedvelés
Nekem a gyerekeim csinálják ezt. Most miért vagy ideges? Mit kell ezen paráznod? Lekicsinylik azt, ami nekem plusz energia, megsértődnek, ha sérül a kényelmük, és agresszívnek titulálnak, ha elszakad a cérna.
Borzasztó.
KedvelésKedvelés
Nálunk apjukkal játsszák ezt, mert én nagyon ritkán lobbanok. Az viszont mindenkinek feltűnik, ha már én is “rikácsolok”, és hisztinek tűnik. A legrosszabb ebben a helyzetben az, ha rám szólnak, hogy ne kiabáljak. Ja, és én is le lettem már idegbetegezve 🙂 De nem veszem fel,mert tudom, hogy nem rólam szól.
Az is rossz , hogy ilyenkor az akciót követő időszak teljesen leszív, elpárolog az erő belőlem, ők meg simán továbblapoznak.
KedvelésKedvelés
Igen, ez az egyik legrosszabb benne. Hogy engem leszív, bennem lerakódik, mint a meszesedés az érfalakon (nem tudom, orvosilag korrekt-e a hasonlat, de legalább olyan romboló), ő meg simán ejti, elfelejti, továbblép, és legközelebb ugyanúgy…
KedvelésKedvelés
Off: mondom mindezt, miközben ide szervírozza a p-a ember a habos kávémat a géphez, és habosítja a kölyköknek a tejet, hogy ne az enyémet lejmolják le. Ez a másik, ami megőrjít. Hogy miért olyan irdatalan fafej néha, miközben különben meg tök jófej. És végülis nem is ver 😛
KedvelésKedvelés
😀
Akkó’ nemtom mit sírsz. 😉
KedvelésKedvelés
Sorstárs. P-A emberem is alakváltó. Mert miközben délelőtt itt toltam a rinyát, teleszedte orgonával a lakást, mert tudja, hogy mennyire szeretek virágillatban, aztán lábujjhegyen járt, hogy fel ne verjen a délutáni szundiból.
Deakoriskurváraidegesítő!
KedvelésKedvelés
Porc az enyém is ilyen 🙂
KedvelésKedvelés
“Deakoriskurváraidegesítő!” 😀
Az-az.
KedvelésKedvelés
Szia! De örülök, hogy írtál. Egyébként milyen gyakori, nem, hogy anyut néha le lehet következmények nélkül idegbetegezni, pedig csak elege van? Ha apunak van elege, az olyan normálisnak tud tűnni.
KedvelésKedvelés
Mit normális: JOGOS!
KedvelésKedvelés
Jaja, kettős mérce.
KedvelésKedvelés
igen. határozottan. lázasan lapozom a kommentek között. hogy ez mennyire ismerős! sokáig azt gondoltam, véletlen. néhány év távlatából jöttem rá, hogy abszolút kiszámított játszma volt társam részéről. és én bizony lobbanékony vagyok… azért megnyugtató ezeket olvasni.
KedvelésKedvelés
na ennek a megfejtése engem is érdekel. ha szépen kérem, bólint, feled. ha figyelmeztetem ordít, és nem cselekszik. ha fellázadok (lüszisztraté, sztrájk bármilyen formában), akkor én vagyok az utolsó, aki már akkor is. jó nem vagyok, de a legnagyobb baj, hogy pl. az a rohadt fürdőszobai lefolyó már öt éve nem folyik le. ja, és szakembert az Ő HÁZÁba nem hívhatok. drága, és majd ő megcsinálja. gondolom, majd ha megérdemlem. csak azt nem tudom, mivel érdemelhetném meg?????? (és khm, már rég nem csak a lefolyó)
KedvelésKedvelés
Aki csinálja, annak szerintem a vérében van ez a dolog, és nagyon nehéz küzdeni ellene. Ha egy pillanatra nem vagyok résen, mert fáradt vagyok, vagy ideges, vagy türelmetlen, máris szúrok önkéntelenül, mintha felette lennék mindenkinek, hiába tiltakozik a józan eszem. Vissza kéne fejteni valahogy, hogy mióta csinálom, miért csinálom.
KedvelésKedvelés
a passzív agresszív hozzáállás nagyon dühítő tud lenni de közben meg sajnálom is azokat, akik ennek a rabjai, mert mindig arra gondolok, hogy talán úgy élik/élték az életüket, hogy nem fejezhették ki magukat szabadon, nem mondhatták el valós igényeiket, stb. Az a helyzet, hogy ha magamba nézek, én sem mindig azt látom, amit szeretnék és tudom, hogy nekem is idő volt kilépni ebből (aztán persze ezzel a lendülettel léptem bele másba, messze még a zen). De nem akarok felmenteni senkit, a saját anyámnak sem tudom ezeket a játszmákat megbocsátani.
KedvelésKedvelés
Hú, nagyon egyetértek. Sokáig éltem együtt passzív-agresszív emberrel, a vicc az, hogy jóban vagyunk a mai napig, a nem vicc az, hogy azért, mert végül tudott nyitni, habár a kapcsolat ráment, és én is sokat sérültem.
Azt tapasztaltam, hogy a felhúzott orrú duzzogás, a napokig némasággal büntetés (Mi a baj? Semmi. Semmi? Semmi. – Közben abszolút nullához közelít a lakás hőmérséklete) büntetés volt neki is. Mert nem tudta elmondani, amit akart, nem tanulta meg, hogyan kommunikáljon, ezért eszköztelen maradt, sőt már azt hitte, elég is ennyi eszköz, benne az gomolygott ilyenkor dühödten, hogy a másiknak értenie kellene őt simán, hiszen ő is tudja, ő maga mit gondol, hát ilyen egyszerű ez. Aztán persze nem.
És persze az sem ilyen egyszerű, hogy ilyenek lennének a passzív-agresszív emberek, csak én legalábbis ilyennel találkoztam. 🙂
KedvelésKedvelés
Na én pont ilyen voltam, ez a napokig tartó némaság díszhelyen szerepelt az egyébként szegényes eszköztáramban 🙂 de közben meg vergődtem belül és szenvedtem én is, de valami miatt szentül meg voltam győződve arról, hogy a másik nem értené meg másképp, hogy számomra nem elfogadható dolgot mondott vagy tett, csak az azonnali szeretet-és figyelemmegvonás ébresztheti rá. De nagyon boldog vagyok, hogy ettől megszabadultam a lányom születése előtt.
KedvelésKedvelés
Komolyan gratulálok! És ez a megélt tudás még segíhet is más ilyen játszmáinak kikerülésében és feloldásában. Dupla haszon. 🙂
KedvelésKedvelés
“elszégyellem a közelükben magamat kis manővereimért, és hogy én ugyan nem kérdezem meg, hogy őnekik vajon nem sérti-e a határaikat, ha…”
Erről ez jutott eszembe: http://blog.codinghorror.com/content/images/2014/Mar/libertarian_lifeguard.jpg
🙂
KedvelésKedvelés
Hmmm. Én eléggé kimért vagyok, lettem. Visszafogom magam. Mert ha elengedtem magam, annak mindig beszólás, leszolas lett a vége. Apám bántott sokat azzal, hogy ha véletlenül felszabadultak voltunk, mondott valamit, amitől letortunk. Én nem tudom, hogy ennek a hátterében mi van, volt. De ilyet szerintem megbocsáthatatlan tenni gyerekekkel.
Szoktak mondani olyat, hogy én folyton dolgozom..de én nemcsak a munkámban használok erős szavakat, és nekem szükségem van arra, hogy világosan kommunikáljanak velem az emberek. Nem bírom a sumákolást, hazudozást. Át is látok rajta.
Nagyon fontos a nyíltság, és az őszinteség, talán pont azért , mert nálunk ez sosem volt, gyerekként én ezt nem tapasztalhattam meg.
Én rettegek attól, hogy ha elengedem magam, majd kinevetnek, kigunyolnak, ezért csak jól ismert emberek társaságában tudok oldott lenni.
KedvelésKedvelés
Ó ez a vége mennyire ismerős: mindig figyelni, mert belekötnek, ledorongolnak. Nincs az a szópárbaj, amiben a kisebbnek, gyakorlatlanabbnak esélye lenne nyerni. Ráadásul mindig baj is lesz belőle, amikor felszabadultan, oldottan. Valahogy a képzésemből a totál normális kommunikáció kimaradt. amikor felhőtlenül próbálkozhatsz, hogy mi működik, mi nem. Innentől már az sikolában, edzésen is eleve csak a kiforraltakat mertem mondani, amiknek aztán a sok munka miatt irreálisan nagy jelentősséget tulajdonítottam. És szinte sose úgy sültek el. Hiába no, úgy 24 éves koromig sose szerettem pont annyi idős lenni.
Az idegen nyelvek segítettek. Ott az eszköztelenség miatt muszáj volt próbálkozni-elbukni-felkelni. Lehet, hogy most ezért vagyok olyan jól megint egy új nyelven?
KedvelésKedvelés
Hú, de jó dolgokat írsz! Magamra ismerek, nagyon jól megfogalmaztad az én kínjaimat is. (kiforralás-túldimenzionálás, idegen nyelvek hatása)
KedvelésKedvelés
Ez mennyire ismerős! Én is nagyon kimért lettem az évek alatt. Egy csomó olyan gyerekkori emlékem van, hogy apum rám szól, amikor felszabadultabb voltam, hogy “ne nevessek már ilyen törvénytelenül!” Egyáltalán milyen kifejezés már ez? Hogy lehet törvénytelenül nevetni? Az alap leosztás ugye az volt, hogy én vagyok a jó kislány, az öcsém meg a balhésabb gyerek. Aztán a férjemtől is megkaptam párszor, amikor néha kicsit el mertem engedni magamat, hogy milyen hülyén nevetek. Így már én is rettegek attól, hogy elengedjem magamat mások előtt, lassan már csak a 3 éves fiam előtt merem igazán önmagamat adni 😦
KedvelésKedvelés
Nekem a testvérem mondta mindig, hogy törvénytelenül nevetek. Állítólag túl nagy szám van (méretre, nem átvitt értelemben), és rám szólt, hogy nevetés közben takarjam el. Odáig fajult, hogy évekig egyáltalán nem tudtam nevetni.
KedvelésKedvelés
Hehe, nekem is nagy a szám, mármint méretre, átvitt értelemben meg sajnos pont nem az. De akkor is milyen hülye kifejezés már ez a törvénytelen nevetés! Mintha valami bűnös dolog lenne az, hogy jól merem érezni magamat. Sajnálom, hogy ez a kedves kis beszólás ilyen következményeket okozott nálad. És mi hozta meg a változást?
KedvelésKedvelés
a kedveset idézőjelbe akartam írni
KedvelésKedvelés
Hűha, az már egy húzósabb történet, nem vagyok biztos benne, hogy publikusan megosztanám, még névtelenül sem. Hadd aludjak rá egyet, hátha kijön.
KedvelésKedvelés
Én nem emlékszem, hogy valaha tudtam volna nevetni, ma sem tudok, pedig jó nagy a szám, és alapvetően mosolygós vagyok. Egyébként engem fényképezni sem egy hálás feladat, mert önkéntelenül is olyan pofákat vágok, amitől én magam sem ismerek magamra. Ez most szöget ütött a fejembe, elkezdek oknyomozni. Félek, hogy pont azért nem tudok egyetlen fájó jelenetet sem kiemelni, mert nagyon sok volt belőlük. Anyámat sem láttam nevetni soha.
KedvelésKedvelés
Most egy nagyon bamba kérdést szeretnék feltenni, ne haragudj, nem akarlak megbántani, csak…. nem tudom másképp kérdezni.
szóval: hogy érted azt, hogy nem tudsz nevetni?
(Nem jön ki a hang? Vagy már nem is mozdul az arcod a nevetés irányába? Vagy nincs meg az érzés, hogy hogy kell csinálni? )
KedvelésKedvelés
Nem bántasz, ez van 🙂 A szám mosolyra húzódik, de legfelszabadultabb hangulatomban is csak egy idétlen vinnyogás hallatszik, amit igyekszek elfojtani. Amúgy jó a humorérzékem, de én magam nem tudok vicceket sem alkotni, sem előadni. Mások poénjain nagyon jól szórakozom. Idősebbik gyermek vagyok, a nálam öt évvel kisebb testvéremre elég sokat kellett vigyáznom, vakációkban teljes napos programmal látott el anyukám, például tízévesen megfőztem az ebédet mire hazaért a munkából.
KedvelésKedvelés
Én sem tudok nevetni, csak a saját közegemen kívül. Sírni tilos, nevetni tilos, fapofát vágni tilos, sarokba ülni és elbújni tilos. Marad az illedelmes bájcsevej max az időjárásról, kötésmintákról és hasonlókról, felhúzott, illedelmesen mosolygó szájsarkokkal és komoly, kicsit arrogáns szemekkel. Rákövül az arcodra, arrogáns maszk.
KedvelésKedvelés
Nekem a kisebbik fiam szokott rám szólni, hogy hülyén nevetek. Faja. Már el is megy a kedvem tőle.
KedvelésKedvelés
Jé, ha nekem ilyet mondanak néha, akkor még rá is játszom, még többet, még hangosabban. A végén elégtétellel közlöm, hogy nincs választás, engem dobott anyának a gép, ezt szokjátok, gyerekek. Aztán valami marhaságot csinálunk együtt, akkor feldolgozható a sokk.;)
KedvelésKedvelés
“ha nekem ilyet mondanak néha, akkor még rá is játszom, még többet, még hangosabban.”
Ez nagyon tetszik, jó, hogy így reagálod le. Félek nekem sosem menne ez csak úgy spontán.
KedvelésKedvelés
Akkor nevessünk együtt.
Anyám azt mondta, hogy rikácsolva nevetek. Pontosan egy laza, felszabadult hangulatban nyomta ezt be. Mondtam kösz.
KedvelésKedvelés
Utaljak ha jol erzed magad, nekem ebbol ez jon le. Irritalja oket. Barkit, aki radszol nevetes miatt.
KedvelésKedvelés
Bezony. Mi anno a barátnőmmel úgy lázadtunk gimis korunkban, hogy mindig, mindenhol iszonyú hangosakat és teli szájjal nevettünk (suliban, metrón, utcán, moziban). Néha még most is, csak most már nem nézünk körbe, ki mit szól. Terápiás, komolyan mondom. Én úgy örülök, ha kacagó embert hallok.
KedvelésKedvelés
” Én úgy örülök, ha kacagó embert hallok.”
Én is és bírom, ha valaki jókat tud röhögni, úgy szívből.
KedvelésKedvelés
De ez mifene? Anyám volt ennek mestere, _minden_ programom előtt tett róla, hogy véletlenül se érezzem jól magam, mindegyik előtt leteremtett valamiért. Brrr.
KedvelésKedvelés
Kontrollmánia, talán.
Meg irigység, amiről egy szakember azt állította, hogy szülő gyerekkel szemben, soha! (muhahah)
Meg félelem, nehogy valami iszonyatosan rossz útra tévedjünk – tehát bizalmatlanság. Ami abból fakad, hogy ők sem járták feltétlen a saját útjukat, tehát nem tudják, milyen az, amikor a vargabetűk ellenére is ’ember lesz valakiből’.
Gondolom én.
KedvelésKedvelés
Na, igen. Meg is vagyok magamon lepodve, hogy a gyerek elott fel vagyok szabadulva. Pedig a férjem nem szokott leszolni. Érdekes., de előtte is csak évek után tudtam úgy viselkedni, hogy nem felek.
Nálunk is én voltam a jó gyerek, a példakép. Nekem kellett jó példával előállni a tesoim elott. De utaltam.
KedvelésKedvelés
Csak nem te is legidősebb gyerek vagy?!
Amúgy saját gyerekkel kapcsolatban nekem döbbenetes élmény és egyben fantasztikusan jó érzés is volt, amikor először tudatosult bennem, hogy ő még feltétel nélkül elfogadja azt, amit mondok neki, vagy ahogy viselkedek vele.
KedvelésKedvelés
Egy ideig. 😉
KedvelésKedvelés
Persze tudom, most még jó dolgom van, amíg ilyen kicsi. 🙂 Igyekszem kiélvezni ezt az időszakot, pár év múlva úgyis pont az ellenkezője lesz.
KedvelésKedvelés
Ez minden első gyerekkel így van?? Én is: elsőszülött, törvénytelenül nevető, tevagyapéldakép.
KedvelésKedvelés
Ez durva! De tényleg miért? Miért kell büntetni azért, mert első gyereknek születtem? Hát tehetek én róla?
KedvelésKedvelés
Mert mindig te voltál a “nagyobb-okosabb”, neked kellet engedni. Apám sztorija, hogy a nagymamájuk (az én dédim) kitalálta kiskorukban, hogy ő minden vasárnap (és csak akkor) kólát iszik az ebédhez. Egy pohárral. A cocializmusban nyilván ez is nagy szó volt. Így persze az apám és az öccse is kaptak, “szigorúan egy pohárral”! Nagybátyám amint elé tették, felhörpintette, apám szépen beosztotta az ebédhez. A végére ment persze a nyafogás a “kicsitől”, hogy neki elfogyott. Naná, hogy az lett a vége, hogy apámnak adnia kellett a sajátjából, “legyél már jó testvér!” felkiáltással. Én őszintén szólva ezt pl. a nevelés csődjének érzem. Nem következetes és a szófogadó gyereket bünteti. Ki érti ezt??
KedvelésKedvelés
A kólás történetre reagálva, csak már nem enged az alá hozzászólni.
Nekem saját élmény, hogy általános iskolás korunkban elég gyakran (mondjuk heti három-négy nap) kaptunk valami kis apró finomságot – egy Sport szeletet, Kapucínert, Autós csokit, ilyesmit. Öcsém előbb hazaért az iskolából mint én és egy csomószor megette az enyémet is és szüleim ezt simán megengedték neki. Sőt még akkor sem szúrták le, amikor vigyorgó képpel elém állt, hogy volt ám csoki de megettem a tiedet is.
KedvelésKedvelés
Én ezt nem tudom beemelni, hogy egy szülő ezt hogy engedheti. Persze, nem attól maradok vissza végzetesen a fejlődésben, hogy a tesóm néhányszor megeszi a csokimat, megissza az akármimet, de ő azt tanulja meg, hogy bármit megtehet, nincs következménye és nem kell tekintettel lennie senkire. (Amellett, hogy nekem, aki szintén gyerek vagyok, nyilván fájdalmat okoz vele.) EZT miért hagyják a szülők? Egyszerűen nem fér a fejembe!!!
KedvelésKedvelés
Az én csokis verziómban van egy csavar. Én voltam a jóval kisebb gyerek, és én voltam a hosszú távra beosztós is. A nővérem seperc alatt bepuszilta az adagját, aztán vagy rimánkodott, vagy hízelgett, vagy besértődött és érzelmileg zsarolt “jó, ha irigy vagy, legyél irigy, inkább nem is kell”, esetleg “biztos eleve többet kaptál, mert anyuka téged jobban szeret”, amíg végül megosztottam vele a maradékomat. Ez tizenkevés éves koromig ment így, aztán megtanultam habzsolni. Ha most kapok egy tábla csokit, együltőhelyemben benyomom, akkor is, ha a vége már rosszul esik. Tegnap is hányingerig toltam a Milkát. Egészen eddig nem is kerestem összefüggést, de lehet, hogy ezért? Komoly terápiás eszköz ez a blog. (Eszköz a szó jó értelmében.)
KedvelésKedvelés
óbazz… azért ez tökre elszomorított. 😦 Az összefüggések biztosan nem ennyire élesek és egyértelműek, de meg lennék lepve, ha nem hatott volna rád valahol mélyen ez az évekig tartó érzelmi zsarolás a csokival, különösen abban a korban, amikor a gyerek még befolyásolhatóbb, labilisabb és érzelemvezéreltebb, mint később.
KedvelésKedvelés
Ez durva! Nem is gondolná az ember, hogy milyen “apróságok” is egy életre meghatározhatják az evési szokásainkat.
KedvelésKedvelés
Dettó. Nem is tudom hány évig hallgattam apámtól, hogy te vagy a nagyobb, neked legyen több eszed. Születésnapomon, névnapomon a tesóm is kapott ajándékot, fordított esetben én persze nem.
Aztán a tesómból egy rosszul tanuló, nehezen kezelhető gyerek lett, állandó problémákkal, még most 38 évesen is kínozza a szüleimet, akik mai napig támogatják, segítik.
KedvelésKedvelés
Ugyanezek, sorrend is stimmel 🙂
KedvelésKedvelés
“a nyelv a mindenség, a csillagos égbolt felettem és az erkölcsi törvény bennem” Igen!
Jó, hogy felhívtad a figyelmemet erre a létező jelenségre, mert én is kordában tartom a spontaneitásom, a kreativitásom, a bohóságom az ilyen (amúgy nagyon értékes) emberek előtt, mert ezen a téren tényleg sokkal műveltebbek és tudatosabbak nálam és ez azonnal kibukik. Az óvatoskodás pedig fáraszt. Ezt néha úgy oldom meg, hogy eleve butának, vagy bohócnak állítom be magamat, így megengedhetem magamnak a botlásokat, igaz így aztán nem is vesznek komolyan.
KedvelésKedvelés
“Nem kiabál, nem tudod tettenérni, kedves, ajándékoz. Nem mondja el az érzéseit, igényeit, mert az nem okvetlenül nyereséges, és nem is nyíltan hibáztat, csak úgy megemlíti valahogy, hogy…, csak jót akar.”
Van ilyen barátom, használtam is már rá ezt a kifejezést, hogy passzív agresszív, de csak megsértőd…vagyis nem, ő nem sértődik meg, ő megbántódik.
Én meg felhúzom magam.
“Talán mindenkinek jobb lenne, ha nem lennék, megint feldühítettelek”….Nem tudok vele mit kezdeni, lazult is a barátságunk már. Néha eszembe jut, lehet, hogy az ilyen embereknek valami nagy szeretetadagra lenne szükségük, egy (akár virtuális) ölelésre, hogy “na ne viccelj már, miket beszélsz, igen ilyen vagy, de így imádunk, ember!”
Nekem nem megy. Sem időm, sem energiám nincs hozzá, így jobb híján csak bosszankodom és szomorúan nézem, ahogy a köztünk lévő kötelék lassan elhamvad. Kár érte, mert egyébként tényleg sokat köszönhetek neki és élvezem is a társaságát. De ezzel nem tudok mit kezdeni. Vagy bocsánatot kérek, mert “megbántottam” vagy bocsánatot kérek, mert elkezdtem vele veszekedni, hogy megint mártír és a végén persze én érzem rosszul magam.
KedvelésKedvelés
pont egy ilyen baráti kapcsolatom van eltűnőben. Látom, segítenék, neki is futamodtam párszor, de édes kevés amit érte tehetek, nem engedi. Paradox, de úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy talán túl közel és távol vagyunk egyszerre egymástól. Annyit azért mégis elértem, hogy egy idő után ő is érzékelte a nagy trutyit, ami csak egyre nőtt körülette (férj mellett, egészségi problémákkal, egyedül két gyermekkel hajnaltól éjfélig) és elment egy pszichológushoz, tőle elfogadta azokat, amikre én is rámutattam már párszor, sőt el is újságolta, hogy milyen jókat, megnyugtatókat hallott tőle. Mondjuk a kapcsolatunk ettől nem lett jobb, haladunk a lejtőn barátságunk elmúlása felé. Azért én drukkolok neki…
KedvelésKedvelés
és az milyen, hogy ha nem eemkás, akkor annyira radikális vagy sok, hogy leesik a szélén (ez betalált a múltkor, azért mondom ennyit)? és ezzel élni mindig, folyton egyensúlyozni, hogy még bele is férjen, ne is essen le és őszinte is tudjon lenni. faszkivan, azvan. nem emiatt, hanem másmiatt. (nna, csak hogy tudatosan lazítsam az eemkát.)
KedvelésKedvelés
Mi van???
😀
KedvelésKedvelés
faszki. az. 😀
KedvelésKedvelés
Az ki, jaja. Faszkivan.
KedvelésKedvelés
Nekem nincs. akkor nem lehetek klubtag?
KedvelésKedvelés
Dehonnem!
KedvelésKedvelés
Mi az az eemká?
KedvelésKedvelés
ErőszakMentesKommunikáció. Vagy nem?
KedvelésKedvelés
Eemkáról egy steril kórházi köpeny ugrik be, az illetőn látom, aki használja. Én hibám, tudom, de még egy fehér táblát is látok, amie vastag fekete filcekkel szoktak írni, továbbá hártyavékony gumikesztyűket, és surranó léptű gumitalpú cipőket, fertőtlenített pamutruházatot, pasztell színekben, és a végén mindig ideges leszek.
Át vagyok mosva erőszakkal, ez azért van?
KedvelésKedvelés
nem tudom. én egyébként soha nem tanultam direktben, csak folyton hallok róla és az tetszik amit hallok, meg amit olvastam róla pl. wikin.
eléggé szelíd cucc szerintem, ha komolyan is gondolja az ember, nem csak tolja sablonból.
KedvelésKedvelés
szelíd, ez nekem pozitív.
viszont, az, aki eemkásan beszélt eddig velem, inkább volt steril, mint szelíd, és a mondandóm lényegét lúgozta ki, az erőszakemntesség jegyében. most akkor azon gondolkozom, hogy a közlendőm célja és tárgya erőszakos, vagy maga az erőszakosság?
érdekelne ez jobban, mert amit olvastam róla, az nekem is szimpatikus volt.
bárki, aki ért ehhez?
KedvelésKedvelés
Igen, ez a baj vele, hogy sokan a külsőségeit veszik észre csak, azt hiszik, hogy a szavak megválasztása az egész.
KedvelésKedvelés
A komoly emberekkel kölcsönösen elkerüljük egymást , én mert feszélyezve érzem magam tőlük , ők mert nem érek fel hozzájuk.
Az én anyám is kötél , aki szeret maga körül látni mindenkit. Tőlem is megkérdezte egyszer hogy még ugyanabban a városban lakom-e ?
Nagyon tetszik a sorozat : szív, passzív, agresszív….
KedvelésKedvelés
Ja igen, a cím ötcsillagos!
KedvelésKedvelés
De azért ugye a bejegyzés nem azt állítja, hogy minden olyan higgadt bölcs, akitől feszengünk kicsit, valójában alattomos passzív-agresszív személy? Vannak a kimértek, és lehet enyhén zavaró vagy zavarba ejtő a kommunikációs stílusuk, de az mégsem ugyanaz, mint aki idegesítő passzivitásával provokálja a másikat. Az elsővel nekem nincs bajom, a másodikkal én is napi szinten találkozom, felsőbbrendűségét épp a higgadtságából, a nemtörődömségéből nyeri a “veszekedőssel” szemben. Nehéz ezzel szemben jó taktikát találni.
KedvelésKedvelés
Valamint vannak olyan nagyon tudatos személyek is, akik egyáltalán nem idegesítőek! Ugyeeee???
KedvelésKedvelés
Láttam egyet a múzeumban. Nem tudtam beszélni vele, az üveg miatt.
KedvelésKedvelés
Ezen most sírva, félrenyelve, köhögve röhögök :-D. Pika, remélem, senki nem szól rám 😛 😀
KedvelésKedvelés
na, szépen is nézne ki a világ, ha a tudatosság baj lenne… má’ így is elég szépen néz ki, pedig…
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy nem mind azok, de én már helyből felszállva gyanakszom és félek tőlük. Ami azért gáz, mert ugyanakkor vonz ez a tipus, felnézek rájuk. Az én életemből mindig a higgadtság, kiszámíthatóság, egyensúly hiányzott leginkább. Ideális partnernek ilyen embert tudok elképzelni. De annyiszor kellett tapasztalnom, hogy ez a viselkedés csak maszk, ami mögött nincs valós önbecslés, csak a saját bizonytalanságát takargatja, hogy már nem merném közel engedni.
KedvelésKedvelés
Én most elgondolkodtam, és azok alapján, amiket írtok, időnként én is passzív agresszív vagyok. Ez most elég szar ráismerés.
Másrészt ez valószínűleg azért alakulhatott ki, mert soha nem engedték nekem kiélni az agressziómat, ezzel szemben az ellenem irányuló agresszió olyan mértékű volt, ami nyomorító. De azt legalább tudom valamennyire kezelni. Az exem klasszikus p-a, és iszonyú volt, hogy kiborulnom sem lehetett rajta, így inkább elfojtottam, és sokkal-sokkal ocsmányabb módon jöttek felszínre ezek a dolgok később.
A férjemmel szemben gyakran vagyok p-a, sajnos. Tegnap is volt egy ilyen. Tök nyugodt volt a légkör, de volt bennem egy feszültség (hivatalos ügyek miatt), és generáltam egy olyan vitát, aminek a végén már ő ordított, pedig őt nehéz kihozni a sodrából. Én ezzel párhuzamosan lenyugodtam. Valóban, rajta keresztül éltem ki a saját agressziómat, feszültségemet.
Ezt később megbeszéltük egyébként, de nagyon kellemetlen, mert amikor történik, észre sem veszem, csak utólag. Vicces, hogy akik nem állnak hozzám közel, nem szeretteim, azokkal gond nélkül ki tudok asszertív, de ha arra van szükség, agresszív is lenni, velük nincs ilyen gondom. Ez mitől lehet?
KedvelésKedvelés
” Vicces, hogy akik nem állnak hozzám közel, nem szeretteim, azokkal gond nélkül ki tudok asszertív, de ha arra van szükség, agresszív is lenni, velük nincs ilyen gondom. Ez mitől lehet?”
Gondolom egyrészt azért, mert jól nevelt ember vagy, és nem szoktunk félidegenekkel udvariatlankodni, mint ahogyan félismeretlenekkel körbevéve decensen karikázzuk a füstölt kolbászt nem pedig jólesően állat módjára harapjuk (saját példa 🙂 ) Ez teljesen normális 🙂
Másrészt szerintem -és ez már a passzív agresszív téma- hogy valahol sejthető, hogy csak a szeretteid fognak úgy visszakiabálni, hogy neked is jó legyen és ne legyen nagy baj a következménye.
KedvelésKedvelés
Az utolsó mondat, 100%-ig. Amikor a lányom bölcsis beszoktatáson volt, akkor engem ütött-vert, csépelt hazafelé (aztán bújt hozzám), az apjával mindig konszolidáltan viselkedett. Ma már kamasz, de a múltkor kifejtette, hogy én kapom a több balhét és a több szeretetet, mert én állok hozzá közel.Az én szeretetem elvesztésétől nem fél, azért nem kell melózni.
KedvelésKedvelés
itt nincs ilyen lájk izé?!
KedvelésKedvelés
Én is hallottam, hogy a gyerekek az érzelmileg hozzájuk legközelebb állóval mernek a leggaládabbul viselkedni. Tehát amikor az egyik szülő azzal dicsekszik, hogy vele mindig milyen rendes a gyerek, neki mindig szót fogad, bezzeg a másikkal gyakran durcás, hisztis, kiabálós, az sokszor pont nem azt jelenti amit ő következtet ki ebből.
KedvelésKedvelés
igenigen, ez olyan tipikus nagyikövetkeztetés, hogyaszondja: “látod, nálam milyen jógyermek a Pistike”, s ezt úgy érti, hogy bezzeg tanulhatnál tőle, nálad biztos azért mennek a hisztik, mert valamit nagyon nem jól csinálsz.
KedvelésKedvelés
Amellett, hogy nyilván igazad van, azért a gyerekek velem alig hisztiznek, egymással is inkább eljátszanak, kevesebb veszekedéssel, mint anyjukkal, egyik nagyanyjukkal – anyámmal meg szintén nem műsoroznak. A két nagymamával nagyjából egyformán vannak, és a fiam még most is legalább annyira kötődik hozzám, ha nem jobban, mint az anyjához. Többet is tudok róla asszem, több mindent megoszt velem. Ellenben nyugodtabb vagyok, ha figyelek rájuk (értsd: nem főzök, telefonálok, mittudomén), akkor jobban figyelek – és bizonyos szempontból szigorúbb, de inkább következetesebb vagyok. Pl. nálam, miattam elenyészően ritkán kell rohanni reggel. Akkor is nyugodtabbak voltak, ha otthon voltam, mikor még együtt laktunk. Tehát a konkrét esetekről semmit sem tudva, meggyőződésem, hogy van olyan, hogy valaki valamit “jobban” csinál ez ügyben.
A nagymama meg a hétvégi szülő is egész más kérdés, és nem is CSAK a lelki közelség miatt, hanem a ritkaság, a különlegesség, és persze a sokkal többet megengedés (vagy inkább a napi rutin, a “kötelességek” hiánya) miatt is.
KedvelésKedvelés
blacinak
” Tehát a konkrét esetekről semmit sem tudva, meggyőződésem, hogy van olyan, hogy valaki valamit “jobban” csinál ez ügyben.”
Szerintem is.
KedvelésKedvelés
“a gyerekek az érzelmileg hozzájuk legközelebb állóval mernek a leggaládabbul viselkedni.”
És ezt a helyére lehet tenni, fel lehet dolgozni a felnőtt részéről?
KedvelésKedvelés
Szerintem ez normális, nehogy már otthon is lábujjhegyen kelljen nekik járni. Szerintem a mérleg egyik serpenyője a galádság, de a másikban ott van az őszinteség, kicsiknél mindenképp, és a bizalom, ragaszkodás, örömök a másik serpenyőben. Nem?
KedvelésKedvelés
Ez mondjuk szerény vigasz a hétköznapok nyomorában.
KedvelésKedvelés
Hát az.
KedvelésKedvelés
“Ez mondjuk szerény vigasz a hétköznapok nyomorában.”
Nagyon találó ez a mondat. Teljesen egyetértek és nyomnék egy lájkot.
KedvelésKedvelés
Nem csak a gyerekek.
KedvelésKedvelés
Igen, ápolásra szoruló öregeknél is megfigyeltem, hogy az őket ápoló gyerekükkel pokrócként viselkednek, rájuk folyton panaszkodnak és szidják mint a bokrot, bezzeg a hébe-hóba és szigorúan vendégként feléjük néző gyerekük lesz a “bezzeg” és neki panaszkodnak a másikra.
KedvelésKedvelés
Pontosítok: minden életkorban elég gyakorinak látom, hogy az emberek többet engednek meg maguknak a hozzájuk közel állóval szemben, mint a +/- idegenekkel. Én is konkrétan.
KedvelésKedvelés
Hát én is azt mondhatom, hogy a gyerekekre én jobban tudok hatni, mint a férjem, lehet, hogy éppen azért, mert hozzá közelebb állnak, de ha így van, hát legyen így. Nekem fontos, hogy ha mondok valamit, akkor az átmenjen, nem csak egyedül beszélgessek. A nagy érzelmi összebújások is meg vannak, de nagyon meghúzom a határaimat. Az önismeret, tudjátok. Nem bánom, ki mit gondol, nekem határozottan jót tett a családomban is és a kapcsolataimban is.
KedvelésKedvelés
Szerintem itt most külön kell választani azt amikor az egyik szülő következetes, ezért nála be sem próbálkoznak a gyerekek, mert tudják, hogy kár a gőzért, míg a másik nem az, így hisztivel, ilyen-olyan műsorokkal lazán bepalizzák a kölykök. Tipikusan ahogyan a nagyszülőkkel teszik olykor. Itt arról volt szó inkább, hogy előfordulhat, hogy nincs akkora érzelmi biztonságban a gyerek, nem érzi magához annyira közel az egyik szülőt és azért viselkedik jobban nála, nem azért mert őt jobban szereti vagy tiszteli esetleg, hanem mert nem meri nála úgy elengedni magát.
KedvelésKedvelés
Csak érdemes lenne különválasztani azt a két dolgot, hogy valaki (akár a gyerekem) azért lépi át folyton a határaimat, mert visszaél a szeretetemmel és lábtörlőnek tekint (hozok egy személyes példát: énfaterom végigtángálta a nagymamámat a körúton, hogy hülye szemét picsa, nagymamám másnap vitt neki tisztát meg ebédet, hogy jajkisfiam, hát egyél- ez így megy harminc éve), vagy kettő: az illető azért mer szabad(abb)an megnyilvánulni, mert megengedett a spontaneitás és akár a negatív érzések kifejezése is egy adott kapcsolatban, és nem dől össze a világ, ha haragszunk egymásra, és átmeneti zivatar van.
KedvelésKedvelés
Ezzel teljesen egyet tudok érteni. A fenti megjegyzésem egy olyan szituációt ír le, ahol a gyermek két és fél éves (dackorszak van) a nagymama pedig kéthavonta két napot ha látja.
KedvelésKedvelés
Poppernél olvastam asszem, hogy ha a kisgyerek elindul világgá egy batyuval egy vita után, az jó jel, mert azt jelenti, tudja, hogy van hova hazajönni. Nagyobb gyerektől vagy felnőttektől már elvárható magasabb szintű konfliktuskezelés.
Az is eszembe jutott, hogy a gyerekem mindig cirkuszol gyógyszer bevételekor, utálja. Egyszer lábadozó szakaszban vitték el anyósomék egy hétvégére, mellékeltem az orvosságot és a konfliktuskezelési javaslatokat. Tök büszkén hozták vissza, hogy bezzeg náluk elsőre és egy szó nélkül! Nem szóltam nekik, hogy mert náluk olyan rideg és tekintélyelvű a légkör, hogy ott nem mer szólni a kicsi. Akkor inkább hisztizzen velem, mint hogy féljen tőlem.
KedvelésKedvelés
Pontosan ugyanezért nem vágom már én a gyerekeim haját. Mert nekem végignyafogták, hogy mikor fejezem már be és csakazértis izegtek mozogtak megállíthatatlanul. A fodrásznál ezt nem merik előadni 😉
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy én gondolkodok túl logikusan, de ha szeretek valakit, azzal nem vagyok gonosz. Oké, hogy vannak konfliktusok, még kiabálások is, de amikor tényleg nagyon galádul viselkednek….
KedvelésKedvelés
Azért egy kisgyerek próbálkozásait, hogy meddig mehet el még nem nevezném gonoszságnak. A nagyanyám viselkedését azzal aki őt ápolja már inkább.
KedvelésKedvelés
Hát nálunk a kisebbik gyerek konkrétan tönkretette, összetörte az apja pár holmiját.
KedvelésKedvelés
“Azért egy kisgyerek próbálkozásait, hogy meddig mehet el még nem nevezném gonoszságnak. A nagyanyám viselkedését azzal aki őt ápolja már inkább.”
Ide írok, mert lentebb már nem enged hozzászólni:
Az időseknél a koruk előrehaladtával előkerül az önzés is, még azoknál is, akik egész életükben addig galambepéjűek voltak. Nekem is nehéz volt feldolgoznom, hogy anyósom húzza a hajamat, miközben megpróbáltam tisztába tenni. És panaszkodott a vendégeskedő lányának, hogy akár meg is halhatna tőlem stb…
Most anyám zavar el a kórházból, hogy takarodjak a p..-ba, mert éppen várja apám telefonját! Megsértődik, ha nem akkor érek oda, amikor várna, ha nem azt viszek ebédre, ami épp jólesne, ha beszélek az orvossal az a baj, ha nem az.
Egy kollégám határozta meg jól ezt az állapotot: az önzőségük az életösztönük megnyilvánulása, már nem érdekli őket hogyan bántják meg a másikat, a túléléshez bármilyen eszközt bevetnek a sumákolás, egymás ellen a gyerekek kijátszása, az őt gondozó szekálása csak úgy unalomból, irigységből, mert ő bírja még magát és nem szorul segítségre… ebben az a félelmetes, hogy mi sem leszünk különbek, ha korban odajutunk.
KedvelésKedvelés
Nem tudom. Anyám 80 éves, és nem ilyen, igaz, bírja is magát, unokázik. De a nagyapán 84 évesen, tolószékben, gondozásra szorulva nem volt ilyen. Nagyanyám meg 25 éves korától addig volt ilyen, amíg anyám egyszer azt nem mondta, hogy ha olyan beteg, hívjuk az orvost. Utána még 10-15 évig ellátta magát, nagyjából, bár nagyapámat igyekezett kihasználni, a kertből nemigen mozdult ki – és a kertben sem csinált semmit, legfeljebb kritizált.
KedvelésKedvelés
Valószínűleg sokat segít neki, hogy önállóan ellátja még magát a mamád, maradjon így más sokáig.
Az én mamám még nem tudta feldolgozni, hogy vasárnap reggel a kávét főzte és készítette a reggelit és egy óra múlva már nem tudott járni, fogni, beszélni…. mikor ő volt a mozgékonyabb nem az apám. Most fordítva van, apám rettentően élvezi, hogy újra ő a jobb, ügyesebb, mozgékonyabb stb. A kiskamasz unokák pedig megjegyezték milyen gyerekesen viselkedik a papa. Reméljük javul annyira az állapota a mamámnak, hogy kevésbé legyen pokróc a hangulata.
KedvelésKedvelés
Igen, az lehet, hogy egyfajta düh, ami másra tevődik át, pedig igazából az egészségével van a gondja. Amire meg megint mire fel haragszik, hát ez van, ez dobta a gép, javul az állapota attól, hogy dühöng?
KedvelésKedvelés
én úgy láttam, hogy azok lesznek passzív-agresszívak, akiknek a nyílt véleménynyilvánítás valamiért nincs megengedve, vagy nem volt megengedve életük egy korábbi szakaszában. pl. bántalmazó családban felnőtt gyerekek, olyan nők, akik sokat voltak bántalmazó kapcsolatban stb.
az egyfajta privilégium, ha az ember úgy szocializálódott, hogy nyíltan ki meri mondani a véleményét.
KedvelésKedvelés
Jó felvetés. Gondolkodóba ejtettél.
Vagy, hogy a családban semmi nem volt lekommunikálva, nem lehetett semmit megbeszélni.
KedvelésKedvelés
Nálunk sem lehetett megbeszélni, de üvölteni lehetett. Mindenki üvöltött, ha baja volt.
KedvelésKedvelés
Az okokat meg lehet találni, biztos vannak ilyen mintázatok, és fontos is leásni a gyökerekig, viszont itt megállni szerintem nem tanácsos.
Nincs senkinek sem megtiltva az önismeret, főleg ha a passzív agresszió problémát jelent.
KedvelésKedvelés
igen, ezeknek az embereknek meg kell tanulnia nyíltan kommunikálni, mert a sorok között küldött üzenet mindig félreérthető, és az egyértelmű válaszadást is megnehezíti. ha pedig egy aspergeresnek próbálsz így üzenni, akkor az üzenet nagy eséllyel elveszik.
a mai posztom szerintem azoknak is segíthet, akik nem AS-esek, hogy hogyan vetkőzzék le ezeket a fajta kommunikációs reflexeiket: http://livewithit.blog.hu/2014/04/17/hatarallitas_kezdoknek
KedvelésKedvelés
De jó, hogy ezt így ideraktad. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Kedves Éva!
Gratulálok!!! Eredeti vagy,okos,jó humorú…egyszerűen imádom az írásaid 🙂 és ismeretlenül is megszerettelek a soraidon keresztül. Szívesen írnék néha egy-egy válasz gondolatot,de képtelen vagyok belépni az oldalra.Az összes forgalomban lévő jelszómmal próbálkoztam már,de nem fogadja el. Miután csak franciául és magyarul beszélek,rohadtul nem értem az angol utasítást és ezért nem tudok jelszót cserélni.Persze ezek az én határaim és pont ezért bosszant ennyire,de talán más is van így vele?!
Barátsággal, Egyed Györgyi
KedvelésKedvelés
épp tegnap írtam egy barátomnak a függőket támogató csoportmegmozdulások kapcsán, hogy belátom, van haszna, de ha f**om volna, legalább egyszer belehúznám az énközlésbe, az biztos.
KedvelésKedvelés
Ezt hogy érted? Hogy a faszom se akar itt lenni? 😀
KedvelésKedvelés
nem. faszom az énközlésbe. mert nem tudom énközölve elmondani neked, amit el akarok mondani. direkt akarom mondani, nem nyakatekert, karóba húzott, életemből hozott példázatokkal, amiket én sem hiszek.
KedvelésKedvelés
Az énközlésnek éppen az a célja, hogy ne a másikról beszéljek, hanem magamról. Nem kell nyakatekerni, egyszerűen nem kell beledumálni a mások dolgába és kész.
KedvelésKedvelés
persze, de attól még néha beleraknám. 🙂
KedvelésKedvelés
Nekem az a tapasztalatom, hogy az embereknek nehéz beszélni az érzéseikről és a szükségleteikről. (Hű de közhelyes!) Szívesebben változtatnának a másikon, mint kimondják nyíltan, hogy ezt vagy ezt várom tőled, mert erre lenne most nagy szükségem. Ez lenne az egyenes kommunikáció lényege azt hiszem.
KedvelésKedvelés
Van ennek egy kezdő szintje is (mert amiről te írsz, az tényleg nehéz, sokat kell gyakorolni meg tudatosodni), amikor elmondok valamit magamról E/1-ben, és erre jön a kioktatás, meg a kéretlen tanácsözön, még ha jó szándékból is, azért nem kell hozzá feketeöves zen-mesternek lenni, hogy az ember ilyenkor befogja a pofáját. (Köztes megoldás, na jó, ez már sárga öves: akarod hallani a véleményemet, vagy csak elmondani szeretted volna ezt? és a válasz függvényében cselekedni. )
KedvelésKedvelés
az ezt vagy azt várom tőled is elvárásokat támaszt a másikkal szemben, változást követel. vagy az nem?
amúgy szép dolog az énközlés és kibaszottul hasznos, valóban. és nincs is szebb, mint amikor például egy alkesz elmeséli, hogy mászott négykézláb a sáncban és milyen kínos volt s leginkább röhögni akarna az egészen a sorstársakkal, meg örülni, hogy kimondta magából és tudatosítani, hogy ilyet inkább többet nem. és jön a kirendelt csoportvezető, aki vaságyastól 18 éves, életében egy sört nem gurított le, ami dicséretes és szép meg nagyon ügyes dolog, de megmondták neki, hogy reagálnia érdemes olykor, főleg, ha tanulságot is tud sugallni, de ezt csak úgy, hogy magáról beszél. ezt komolyan veszi és leénközli, hogy ja tényleg, erről eszébe jut, hogy az oviban a sáncba beleesett és ott álltak körülötte a sok ovisok és röhögtek rajta, és ez borzasztóan kínos volt, de akkor felállt a sáncból és emelt fővel vonult el. majd ránéz az alkeszre és odasugallja neki, hogy legjobb döntése volt, és ettől az egész élete megváltozott.
na ilyenkor van a faszkivan ki az énközléssel. 🙂
ez csak egy ilyen cuki történetecske rólam és nem rólam.
amúgy meg nem veszem annyira komolyan az egészet, de még magamat sem, és ki is szoktam húzni a karót a seggemből, me látom, hogy olyan kényelmetlen karót nyelve üldögélni folyton, valamiféle énmindentjobbantudokbazmeg-széken.
KedvelésKedvelés
Miért ne lehetnének elvárások a másik felé? Jól megfogalmazott elvárásokra lehet reagálni, főleg ha nem próbál közben érzelmileg manipulálni: arra mondhatod, hogy megteszed, vagy hogy nem, mert neked az kellemetlen. Elindulhat egy párbeszéd.
A 18 éves meg nem énközölt. Odarángatott valamit, noha nem tudott valójában csatlakozni, aztán a szokásos – téves – módszerhez nyúlt, mikor sugallni kezdett valamit.
KedvelésKedvelés
igen, igen, Laci, igazad van. az én fejemben van az elvárásnak determináltáság-íze. ha elvárom, legyen is meg. valahogy így.
téves módszer, ugyi, én is annak érzem. monnyuk én még kezdő mókus vagyok. 🙂
KedvelésKedvelés
A nevezett típus most nem jut eszembe. Lehet, hogy én vagyok az?
Én sokáig elég spontán kommunikáltam, aztán mikor sokadjára jeleztek vissza emberek, hogy nagyon megsértettem őket (ráadásul az esetek egy részében nekem az sem volt világos, mivel), azóta igyekszem óvatosan fogalmazni.
Belőlem azok az emberek vesznek ki sokat, akik a teljesen specifikus privát történetüket E/2. személyben mint általános igazságot mesélik el. “Ha azt látod, hogy a sziámi ikreid már megint nem cseréltek almot a zsiráf alatt, a férjed meg elfelejtette megtankolni a vizibuszt, akkor azért ideges leszel, nem?” Most mit lehet erre mondani?
OFF, de szeretnék egy posztot anyósodról.
KedvelésKedvelés
Ez a példa most hangosan megnevettetett. Pedig erre szvsz én is hajlamos vagyok.
KedvelésKedvelés
Azért is megpróbálom berakni jó helyre:
Őőő, te sem cserélsz almot a zsiráf alatt? :O
KedvelésKedvelés
Nem, és ideges is leszek.
KedvelésKedvelés
Anyosposzt engem is erdekelne. A (99) az a kora?
KedvelésKedvelés
Jaj. A passziv-agressziv emberektol kiborulok. En szinte mindig tok nyugodt vagyok es igyekszem mindig azt mondani, ami van. Nem jatszmazom, nem manipulalok, nem hozok embereket nehez es kellemetlen helyzetekbe. Cserebe altalaban ugyanezt szeretnem – nem varom, csak jo lenne, de hat nincs. Es akkor jon egy ujabb p-a jatszma es en attol olyan agressziv es goromba leszek, hogy az ijeszto.
Az ilyen “Van telefonod, vagy vegyek születésnapodra?” tipusu mondatoknal szokta ledobni az agyam az ekszijat. Hat a faszert kell ezt, de most tenyleg?!
Az en anyam sms-t ir hogy “ha idod engedi, beszeljunk” vagy ha idom engedi, akkor ez meg az. Ha idod engedi… Marha ideges leszek tole. Ez minden csak nem tapintat es megertes. Ez valami egesz mas. Mar eleve benne van, hogy en egy marha elfoglalt, onzo, csak sajat magaval foglalkozo Monster vagyok, aki fel se hivja, hat ugye, de o…, hat o megerti, elfogadja, tudja es ker engem, szepen, hogy beszeljunk! A “nem hivtal”, vagy “nem beszeltunk” a kedvenc szemrehanyasom. Hat miert, masnak nincs keze, csak nekem, vagy mi? 🙂
KedvelésKedvelés
Én mondjuk nem merném azt mondani magamról, hogy nem játszmázok, mert sokszor csak utólag kapom magam rajta, hogy belecsúsztam egy olyan szituba, ami bizony klasszikus játszma, és könnyen lehet, hogy én indítottam, nehéz az első lépést meghatározni. Próbálok odafigyelni, de nem mindig sikerül. Főleg ha fáradt vagyok, jön egy depressziós mélypont, vagy csak olyasvalakivel kommunikálok, akivel szemben valamilyen szempontból alárendeltnek érzem magam, na akkor könnyen jön nekem, hogy eljátszom a gyámoltalant pl. Ez nagyon rossz szokás, sokat dolgoztam rajta, hogy leküzdjem, de sajnos még messze vagyok a céltól. Az is tuti, hogy bármennyire utálom, szar napokon én is vagyok p-a, és néha észre se veszem. Ha meg igen, jön az önvád. Nehéz meló ez az önismeret.
KedvelésKedvelés
Szerintem mindegy, hogy ki kezdi a játszmát – ahhoz, hogy folytatódjék, két ember kell, ahogy Naja is írta.
KedvelésKedvelés
En is pont igy vagyok ezzel: a konfliktust birom, a lobbanekony oszinteseget szeretem, meg ha kicsit eroszakos is, de a provokalastol maradando erzelmi serulest szenvedek, annyira galadnak, tisztessegtelennek es alavalonak tartom. Foleg, mert benne van a valasz, abbol a helyzetbol mar csak vedekezni vagy mentegetozni lehet.
KedvelésKedvelés
Pontosan. És milyen fárasztó is az. Mennyi energia megy el utána azzal, hogy védekezem és magyarázkodom, hogy nem is, én nem vagyok szar ember! De ha ezt mondanám, akkor az lenne a válasz, hogy de hát senki sem mondta, hogy szar ember vagy…. Hát hiszen csak arról volt szó, hogy ha időd engedi…. A falnak megyek ettől, komolyan. Ez az a szint, amikor a manipuláció, provokáció, érzelmi zsarolás már fel sem tűnik: ezt ismeri egyedül, így csinálja és most nekem mi bajom van? Ááááá.
KedvelésKedvelés
Őőő, te sem cserélsz almot a zsiráf alatt? :O
KedvelésKedvelés
Fú, az önismereti munkás az egy dolog, a NÉPSZERŰ PSZICHOLÓGIÁS, na az meg a másik. Az a személyes kedvencem. 😛
KedvelésKedvelés
Ó igen, nekem is! *homlokracsapvaösszerogyós szmájli*
Személyes kedvenceim a csernusos, meg a müllerpéteres.
KedvelésKedvelés
Enegem mindkettotol a hideg razott. Nem hiteles egyik sem. Puff neki. 😉
KedvelésKedvelés
Van egy csontvelőig ezoteriás barátnőm, neki már nem panaszkodhatom anyámról, mert rögtön jön a szöveg, hogy hát a születésem előtt a lelkem (vagy mittoménmi) ezeket a szülőket választotta, úgyhogy annyira rossz biztos nem lehet, én meg legszívesebben megütném. Amikor ősszel volt a botrány Szigetszentmiklóson, szívesen megkérdeztem volna, vajon azok a gyerekek tényleg azt akarták-e, hogy patkánnyal meg csótánnyal meg fekáliával etessék és rendszeresen megerőszakolják őket, de tartottam tőle, hogy ha igennel meg valami ezoblablával válaszol, tényleg hozzávágok valamit, aztán mehetek börtönbe.
KedvelésKedvelés
óbazmeg, szívemből szóltál! :((
KedvelésKedvelés
HA egy ilyet bezérnénak egy szobába pár csótánnyal, hogy addig ki nem jössz, míg meg nem eszed, azt hogy magyaráznák meg ezotériásan? Valahogy mindig a másik nyomorának magyarázata megy csak nekik, nem?
KedvelésKedvelés
Az a gáz, hogy az ő szülei is problémásak, az apja rideg és távolságtartó, az anyja rátelepszik, túlaggódja és elrontja minden örömét, és ő NEKEM szokott panaszkodni róluk, én meg amilyen jóindulatú barom vagyok, hagyom pufogni ahelyett, hogy a saját szövegével csapnám le, mert látom, milyen nagy szüksége van rá, hogy kisírhassa magát valakinek, aki odafigyel rá. Másfél-két óra panasz után aztán saját maga csapja a végére a félmondatot, hogy “dehát én választottam”, ami szerintem tipikus áldozathibáztatás, és meggátolja, hogy normálisan feldolgozhassa az egészet. Próbáltam ezt elmagyarázni neki fogékonyabb pillanatokban, de mindig ezoblabla lesz belőle, zodiákussal, virágterápiával, auraszínekkel, mindig éreztetve velem, de sohasem az arcomba mondva, hogy teeztnemérthetedkisszivem, meg hogy majdhanagyleszelminténmegérted, és fáj a szívem érte, mert amúgy tök értelmes nő, és hiányzik a társasága, de mára inkább elkerülöm, mert nem tudok vele mit kezdeni.
KedvelésKedvelés
Én meg kegyetlen dög vagyok, és bizony elmondnám neki, hogy kicsikém, te választottad őket, meg a karma, meg hogy miket tanulhatott ebből, ha elég spirituális.
KedvelésKedvelés
Én viszont nyuszi vagyok, kérdezd csak meg hajnalkámat. 🙂
KedvelésKedvelés
Jaj, de szomorú!
KedvelésKedvelés
Ez szerintem is sokkal inkább szomorú, mint bármi más. Nem vagy nyuszi, főnix, én se tudnám kedélyesen a szemére vetni a saját ezoizéit. Valószínűleg őt ez segíti túlélni. És arra mindenkinek megvannak a maga jobb-rosszabb stratégiái.
KedvelésKedvelés
Küldd el Sziluhoz. értenék egymást, így ahogy olvaslak 🙂
KedvelésKedvelés
“Valahogy mindig a másik nyomorának magyarázata megy csak nekik, nem?”
Ez nagyon pontos, itt a lényeg.
KedvelésKedvelés
Igen, ez a népszerű pszichológiás az én fejemben egy kalapban van a vakbuzgó mindent feltétlenül elhiszek a mi hittérítő lelki pásztorunknak típussal, akinek meg az a válasza mindenre, hogy ez isten akarata.
KedvelésKedvelés
Ó, igen és a bevonzás!!! Amiért azonnal ütnék szívlapáttal!
KedvelésKedvelés
Nálam is kicsapják a biztosítékot ezzel a szöveggel.
KedvelésKedvelés
az enyém hisztériázik, abszolút nem passzív. sőt, rendkívül aktívan veri magát a földhöz, ha valami baja van. igyekszem kizárni. kérdés, mennyiségileg mi az a hisztiadag, aminek a hárításától nem érzem magam buborékembernek, aki kénytelen, de kizárja a külvilágot.
KedvelésKedvelés
Ó, ehhez nem bátorság kell, hanem egészséges gonoszság.
KedvelésKedvelés
Ez fonixtollnak ment volna, ha a blogmotor csak a lába nyomába érne Hajnalkámnak.
KedvelésKedvelés
😀 Hülye.
KedvelésKedvelés
Ha ez nekem jött válaszként: a kettő összefügg. Ezért szeretek levelezni. Írásban elég bátor vagyok ahhoz, hogy gonosz (is) legyek. Szemtől-szembe nem, mert ha látom, hogy megbántom a másikat, nekem jobban fáj. Meg a neveltetésem (kondicionálásom?) sosem engedte, hogy kimondjam a kellemetlen dolgokat.
KedvelésKedvelés
Na ezért mondom, hogy én gonosz vagyok: a hülyeségre így reagálok, és nagyon nem zavar, ha egy hülye (ráadásul érzéketlen) alakot megbántok. Sértődjön, aztán vagy elgondolkodik, vagy nem. És persze nem arról beszélek, hogy lehülyézem, ledorongolom, csak szembesítem a saját elméletével.
Kondicionálás meg monnyonle!
KedvelésKedvelés
“a neveltetésem (kondicionálásom?) sosem engedte, hogy kimondjam a kellemetlen dolgokat.”
a jó öreg patriarchátus 🙂
KedvelésKedvelés
Megtoldva gerantokráciával. Ha gyerek vagy, már szívsz. Igazából a fiúk másképp (egy fiú nem sír, de vitathatatlanul szabad kiabálnia), de nem biztos, hogy sokkal kevésbé. Lényeg, hogy ne élj meg érzelmeket igazán. És főleg ne mutasd ki.
KedvelésKedvelés
Nekem is van – mint gondolom mindannyiunknak – “az az ember”-em. Feszengek mellette én is sokszor. Folyton szárnyalnék, csaponganék mellette, míg ő a racionális érveivel és a mérnöki logikájával próbál meggyőzni. Sokszor fárasztó, de hasznos is egyben. Jó, ha az embernek van egy olyan barátja, aki néha visszarángatja a földre. És neki is jó, hogy van ilyen barátja (mint én), aki segít neki elrugaszkodni a valóságtól. Kissé magasabbról láttatni vele az általa nehéznek tartott helyzeteket.
Csak azt akarom mondani, hogy kell a kapcsolat velük. Főleg, ha a szüleink, vagy netalántán anyósunk, apósunk. Tudom milyen, amikor puha morzsát akarnak szórni felém, de az szúr belém a legjobban. Talán így jelzik, hogy kellünk nekik? Hogy “valóban” törődnek velünk?
Titokban csodálnak minket, és vágynak ránk….szigorúan csak titokban…talán, mert érzelmileg analfabéták a szeretet kimutatására.
KedvelésKedvelés
“1.6. A FÉRFILOGIKA FELSÕBBRENDÛSÉGÉRE VALÓ HIVATKOZÁS
A férfi az észre, a logikára vagy helytálló érvekre hivatkozik azzal a céllal, hogy a nõre magára nézve elõnytelen gondolatokat, magaatartásokat vagy választásokat erõltessen. Az ezt a manõvert használó férfi abból indul ki, hogy az övé az egyetlen, vagy legalábbis a legjobb érv. Nem ad teret eltérõ érzéseknek vagy kívánságoknak, illetve alternatív megoldásoknak, valamint feltételezi, hogy érvei elõadása önmagában feljogosítja õt akarata keresztülvitelére. A férfi nem fogad el a nõtõl bármit, ami nem úgynevezett logikus érv (miközben persze a férfi úgy gondolja, hogy a nõ soha nem fog tudni ilyenekkel elõállni).
A nõ hacsak nem akarja, hogy elsöpörjék kénytelen teljesen tisztában lenni saját álláspontjával és az azt alátámasztó érvekkel. Ez a fajta manõver különösen hatékony olyan nõkkel szemben, akiknek valóságfelfogása az érzékelésen vagy az intuíción alapul.
Tipikus példája a nyaralás helyének kiválasztásakor alkalmazott kényszer. Ha a nõnek nem tetszik a férfi által kiválasztott hely, hogyan is tudná érvényesíteni eltérõ kívánságait, ha azok értelmezhetetlenek a (férfi-) logika szempontjából? Másik példa az ebbe a csoportba tartozó manõverekre az, amikor a férfi kisajátítja a jogot annak eldöntésére, hogy egy beszédtéma komoly-e vagy nem.”
Forrás: http://www.luisbonino.com/pdf/micromachismos%20en%20hungaro.pdf
KedvelésKedvelés
…és valóban! Bármennyire is szenzitívnek állítja be magát egy férfi, a gondolkodását belülről mégis az ész érvek és a logika vezérli. Egy ilyen férfihez mentem feleségül! 3 évembe telt ezt felismernem. Kihívás, imádom. Nem küzdelem, nem játszma. Az élet rendje. 🙂
KedvelésKedvelés
ez az “én látom helyesen, mert én logikusan gondolkodom, te pedig érzelemvezérelt vagy” a tapasztalataim szerint olyankor szokott előjönni, ha érdekellentét van köztem és az illető férfi között. és a férfi értelmezése szerint természetesen az ő álláspontja a logikus, racionális és érthető, az enyém pedig olyasmi, amire az érzelmek és intuíciók által jutottam, tehát érvénytelen 🙂
tehát ez a hímsoviniszta lenyomási technikák egyik módja. ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak ezzel a saját álláspontod helyességében, hanem tarts ki mellette.
én az olyan férfiakkal is óvatos vagyok, akik “érzelmesnek”, sőt, “női lelkűnek” állítják be saját magukat. már volt dolgom pár ilyennel, és kivétel nélkül az derült ki róluk, hogy sunyi, manipulatív alakok.
KedvelésKedvelés
az “a férfiak racionálisak, a nők pedig érzelemvezéreltek” sztereotípia kapcsán pedig érdemes elolvasni ezt a blogposztot: http://szabomo.blogspot.hu/2013/12/neuroszexizmus.html
KedvelésKedvelés
Köszi! 🙂
KedvelésKedvelés
Elolvasom majd köszi.
A férfilogikáról meg annyit, hogy hányszor atya ég bebizonyosodott férfikollégákról, partnerekről, hogy egyáltalán nem logikusak az élet minden percében és helyzetében. Röhögnöm kellett, amikor szerelés közben én magyaráztam el, hogy talán egy T elemmel lehetne rögzíteni a rácsot az adott építményhez.
KedvelésKedvelés
a férfiak is csak annyira logikus lények, mint mindenki más 🙂
KedvelésKedvelés
Pontosan. 🙂
KedvelésKedvelés
én is abban a stílben kommunikálok, amit a blogposzt első néhány bejegyzése ismertet. hozzám ez a stílus azért áll közel, mert tiszta és világos játékszabályokat fektet le, s ezáltal a beszélgetőpartnert is nyílt állásfoglalásra készteti, elsősorban annak tekintetében, hogy elfogadja-e ezeket a keretfeltételeket, vagy pedig megpróbálja-e a “kommunikációs játékteret” a saját érdekeinek, preferenciáinak megfelelően átírni. ha a kommunikáció nyílt és egyértelmű, akkor az efféle machinációk láthatóvá, kezdeményezőjük pedig számonkérhetővé válik. ez a számonkérhetőség pedig mindig a kevésbé privilegizált fél érdekeit szolgálja — férfi-nő viszonylatban a nőét, NT-AS viszonylatban az aspergeres félét.
KedvelésKedvelés
Olvasva a posztot, a kommenteket, és az általad linkelt írást az oldaladon, arra jutottam, hogy én abszolút nem vagyok tudatos a kommunikációmban… Nem húzok határokat, egyáltalán eszembe sem jutnak semmilyen játékszabályok, se keretfeltételek, semmi, nem figyelek semmilyen jeleket, csak beszélgetek, hallgatok, észlelem a másikat úgy ahogy van, és ha pozitv érzéseim vannak vele kapcsolatban, akkor maradok és tovább beszélgetek vele, ha meg nem, akkor nem… Azt hiszem, megint csak az derült ki, hogy ösztönlény vagyok, nem ártana tudatosabbnak lennem.
KedvelésKedvelés
ha ez működik neked, akkor nincs semmi gond. aspoid nőknek igen jó intuíciói szoktak lenni. az a fontos, hogy hallgass a belső hangra, és ne próbáld felülvezérelni, ha azt mondja, “nagy gáz van, menekülj!!!”
KedvelésKedvelés
Konkrétan mit jelent, hogy aspoid?
KedvelésKedvelés
AS-jellegeket mutató. de akkor bocs, most írtam Maunak, hogy szerintem kevertelek valaki mással.
KedvelésKedvelés
mondjuk nem tudom, hogy jöttek ide az aspoid nők mint alcsoport:D
KedvelésKedvelés
hű, akkor lehet, hogy keverem valakivel aritarealt. valaki hasonló nickkel írta innét, hogy magára ismert a blogomat olvasva, de akkor bocs, ezt benéztem.
akkor újrakeretezem:
szerintem minden olyan kommunikációs stratégia jó, ami működik. tehát ha hosszú távon sikeresen tudod vele a saját érdekeidet képviselni, és keresztül tudod vinni a saját véleményedet/elképzeléseidet, el tudod érni, hogy a főnököd megemelje a fizetésedet 🙂 stb., akkor a stratégia jó és nem kell rajta változtatni.
ellenkező esetben érdemes gondolkodni bizonyos módosításokon.
KedvelésKedvelés
Kicsit off bocsánat:
http://hvg.hu/plazs/20140415_A_legbrutalisabb_melo_amit_senki_nem_akar
Ha olyan nemes, akkor miért nem becsüli meg a társadalom és a férfiak,
KedvelésKedvelés
Attól tartok, hogy a következő két hétben osztódással fognak szaporodni az ilyenek, mert ugye jön A NAP.
KedvelésKedvelés
Igen azért merészeltem belinkelni.
KedvelésKedvelés
Már hogyne becsülnék meg?! Minden évben van anyák napja, amikor a társadalom nagyrabecsülése jeléül kapunk virágot (meg biszbaszokat a bölcsiből/oviból, amiket nem lehet kidobni, mert az milyen már, de csak a port fogják évekig, amíg végül csak kibasszuk őket, heves lelkiismeret-furdalás közepette).
KedvelésKedvelés
És milyen rondák, ráadásul.
KedvelésKedvelés
http://magyarnarancs.hu/noi_jogi_egyenlito/miert-nem-kerunk-a-joindulatu-szexizmusbol-78732
KedvelésKedvelés
Igen anyák napja, amiért a pasik nyavalyognak, hogy akkor miért nincs apák napja, Röhej.
Ha megbecsülnék, akkor el sem hangoznának olyan szólamok, hogy eltartom a feleségemet, meg hogy én vagyok a családfő, én keresem a pénzt, te csak itthon vagy. Bla-bla. Pár a sok közül.
KedvelésKedvelés
nem tetszenek a jóindulatú szexizmus eme nemes gesztusai? 🙂
KedvelésKedvelés
Na, ha már itt tartunk, húsvéti locsolás??? 30 éve próbálom elmagyarázni a környezetemnek, hogy NE locsolj meg!!! Ez kb. 8-10 éves koromig volt érdekes, azóta zavar, sőt, utálom. A családi hímtagoknak már elég jól megy, a többiek nem tudják beemelni. Túl bonyolult az üzenet, hogy NEM AKAROM, nem, kölnivel sem, vízzel sem, és a fiamat se tanítsd meg rá légyszi. Ha rajtam múlik, ő sosem fog pirostojásért (pénzért, blöeee) hülye verseket szavalni és lányokat erőszakkal locsolgatni. Igen, tudom, régen kútból, hideg vízzel, vödörből, hajnalban. Meg is halt pár lány minden évben tüdőgyulladásban, járulékos veszteségként leírták. Igen, direkt vettem ki szabadságot még kedd-szerdára is, de baz’meg, itt sündörögsz a pacsuliddal, süket vagy? Szarok a hagyományra. Nem akarom. Igen, akkor elhervadok, vállalom a felelősséget, húzzál már el.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Egyetértek! Jó volna a locsolást valami normális dologgal helyettesíteni.Vagy semmivel-az még jobb lenne.
KedvelésKedvelés
Messzire mentünk idén a húsvéti ünnepkör elől.
KedvelésKedvelés
Csak jelzek: lesz bejegyzés, meg minden, de elutaztunk, és élvezzük nagyon! Csók mindenkinek.
KedvelésKedvelés
Jááj, nem volt reptérrandi!
Nyaralóhelyre eljutás gondtalanul?
KedvelésKedvelés
:))
KedvelésKedvelés
enjoy!
KedvelésKedvelés
es koszonet a fogorvosert 😀
KedvelésKedvelés
Az agressziónak nagyon sok formája van szerintem.
Pl.: női magazinok is.
Érdekel a téma, mert érintett voltam, ezt nem lehet kitörölni, megmaradt bennem, mint egy jel.
Még egy éve is azt gondoltam, hogy magamon hordom a skarlát betűt, aki lát, az mind azt mondja “nicsak, ott egy bántalmazott nő”.
Most már nem hiszem, de megmaradt, hogy érzékenyen reagálok minden agresszióra.
Nekem az az agresszió, ha valaki rá akar venni olyanra, amit nem akarok, szépen, csúnyán, aktívan, passzívan, mindegy…
Rá akar zsarolni (ilyen szó mondjuk nincs), belehúz olyan szituációba, ami rossz, kellemetlen, megalázó, magyarázkodásra kényszerít, beleránt, ha nem figyelek.
Az agresszió megöli a lelkedet.
KedvelésKedvelés