Annyira igyekszem délután vagy este megírni a másnapit, és a munkába zötykölődők, hajnali szoptatók, madárdalra ébredők kedvéért fél hatra időzíteni. Azonban tegnap hosszú, több helyszínű mozgalmasság volt, sajognak az izmok, de még este megérkezett az illuzórikus konyhánk is darabokban, aztán nekiálltunk Mauval egy üveg Tündérnek, és szólt a dzsessz, és akkor volt egy pont a fogmosások és a retrójancsiésjuliska diavetítése után, amikor feladtam azt a napot. (Az arctisztítás, három lépésben, nem maradhat el azonban.)
S most újra mocorog a hajnalban a fenyegető délelőtt. Újabb arisztokratikus fintorgásom témája, hogy legyen már csönd. Nagy némaság. Tél és csend és hó és halál akár, de ez ne legyen.
Ez nem igaz.
Nem is az, hogy pittyen, kerreg, zúg, ütvefúr és dünnyögve dudorász, mert mit van mit tenni, bár elkerülöm ezeket is. És nem is az, hogy szar a zene. Hanem hogy miért kell mindig a háttérzaj. Ez nem zenehallgatás és nem rádióhallgatás. A melósnak, a kozmetikusnak igénye, hogy valami folyamatosan szóljon. Nehogy már meghallja a saját gondolatait?
Ilyen színvonalon semmi nem élvezhető. A szórt figyelem, benne műsorajánlók, szignálok, idétlen vihorászás és slágerré züllött zenék — megőrjít. És elrémülök, ha belegondolok, mi lehet annak a tudatában, akinek ez kell.
Amióta itt lakunk, kiélesedett a tudatom, a szaglásom és a hallásom. Csodálkoztam eleinte, amikor lakást nézni, egyeztetni jöttünk, micsoda némaság ez, se fény, se zaj. Moccanó avar, kiált egy madár, csillagok csöndje, nem ér el ide a város. Ma már hallom azt is. Tehervonatokat hallok az erdő mögül.
A csöndnek méltósága van. A csöndben megszólal a lényeg, önmagukká csupaszodnak a dolgok. A túlingerelt agy eltompul. Kereskedelmi rádiót nem hallgatunk. Zenét meg csakis teljes szívvel-elmével, az eksztázisig és tovább, az utolsó tizenhatodot is kivadászva a hömpölygésből. Szól, és én írom. Egész biztosan nem dumálunk közben. Hangminőség. Koncertfelvétel. Akusztikus változat. Bakelit.
Ja, és nem dugjuk be a fülünket sem az utcán, legalábbis nőként és egyedül biztosan nem.
csak az olvassa. én szóltam 
én azt figyeltem meg, hogy azért megy folyton valami a háttérben egy csomó embernél, mert így csökkentik az egyedülléttől való félelmüket. Az önbecsapás egy hétköznapi rutinja
KedvelésKedvelés
Engem ez TV formájában tud a legjobban idegesíteni.
KedvelésKedvelés
Gyerekkoromban nem messze a házunktól mentek el a vonatok, nagyapám a zakatolásból meg tudta mondani hány kocsiból áll, teher vagy személy vonat. Itt is közel a vasút, de én nem is hallom.
Ha külföldön vagyok sokszor szól valami. Kell hogy a háttérből néha megüsse a fülem a magyar szó. Csalok, mert így azt játszhatom hogy itthon vagyok.
A fejemben néha olyan hangosak jönnek-mennek a gondolatok, hogy csak a háttér zaj tudja őket sorba rendezni. Ilyenkor nem is hallom ami kívűl szól. Azért van, hogy hagyom őket külső zaj nélkül hangoskodni.
KedvelésKedvelés
Számomra is létezik olyan zaj, amiben még jobban tudok elmélkedni. Például a fűnyíró hangja ilyen. Na megyek, le is vágom a füvet 😉
KedvelésKedvelés
Csak előbb ne feledd el kikotorni a fűnyírót az asztal alól 😀
KedvelésKedvelés
Ne is mondd, ma a talajlazítót kerestem órákig (kb. akkora mint egy fűnyíró). Ok, azt tudom, hogy elég nagy kupi van a pincében (bár ősszel rendet raktunk), de ennyire nem lehetek hülye, gondoltam én. A végén kiderült, hogy kölcsönkérte valaki és mindketten jól elfelejtettük 🙂
KedvelésKedvelés
Akkor képzeld el, hogy nála mi lehet 🙂
KedvelésKedvelés
Tényleg 😀
KedvelésKedvelés
Mélyen egyetértek. Végre valaki szintén úgy gondolja, ahogy én, hogy nem kell mindig szólnia valaminek, nagyon jó a csend. A volt páromat megőrjítette a csend, neki mindig szólni kell valaminek a háttérben. Engem meg a háttérrádiózás, háttértévézés őrjít meg (tévét mondjuk egyáltalán nem nézek, célzottan sem), és nagyon szeretem, ha csönd van. Szerintem a beszélgetéshez is legjobb a csönd, akkor tudunk igazán egymásra figyelni.
KedvelésKedvelés
Zenés vendéglátóhelyek. Brr.
KedvelésKedvelés
Nemáááá, ne vond kétségbe a létjogosultságomat! 😀
KedvelésKedvelés
Jó, bocs, pontosítok: zenés étterem. Nemrég voltunk egy ilyen helyen vacsorán, hát az nagyon zavart. Lehet jó is, ha kifejezetten zenét hallgatni megyek, de ha ebédelni, akkor agyamra megy.
Léptem fel régebben tánccsoporttal ünnepi estéken, az külön vicces volt. Asztalnál társaság(ok), villacsörgés, duma, esetleg még cigifüst is, mi meg élő zenére roptuk a színpadon.
KedvelésKedvelés
Nem volt megalázó? Annak érezném.
KedvelésKedvelés
Röhögtünk rajta, de nem volt felemelő. Egy-két ilyen volt, általában figyelő közönség előtt táncoltunk.
KedvelésKedvelés
Mit értünk zenés vendéglátóhely/ étterem alatt? Azt, hogy a cigány húzza, én például bírom. De hogy a Bécsikapu Étteremben tuctuc zene szóljon a rádióból, attól hideglelést kapok. A tuctuc zenétől önmagában és a rádiótól önmagában is.
KedvelésKedvelés
Én azt utálom, ha van például egy cukrászda, mint nálunk az Árkádban, ahol állandóan üvöltenie kell a zenének. Nagyon finomak a sütik és a fagyi is, de már nem járunk oda, többek között ezért sem. Amikor megkértük a felszolgálót, hogy halkítsa le, azt állította, hogy nem lehet, ez elő van írva. Ugyanez a bajom az üzletekkel. Nem olyan régen nyílt egy új üzlet nálunk, ahol olyan hangos volt a zene, hogy nem lehetett kibírni. Kérdeztük az eladót, hogy nem lehetne-e lejjebb venni, de megint csak az volt a válasz, hogy ez van előírva. Mondtam neki, hogy kösz, de akkor nem fogunk itt vásárolni. Nem tudja valaki, hogy ez valóban így van? Tényleg meg van határozva szerződésben, hogy az üzletekben milyen zene szóljon és mekkora hangerővel?
KedvelésKedvelés
Igen! Boldogult diákkoromban dolgoztam plázában egy üzletláncban: a hangerő is meg volt határozva (ezt néha önkényesen lehalkítottuk, mert kifolyt az agyunk) és volt 10 db 120 perces cd, amit a cég központjából küldtek ki, és kizárólag ez szólhatott. A legkeményebb a karácsonyi időszak (november 2-január 1) volt, amikor 1 db húsz számos válogatás volt és egész nap (10-21-ig) csak ez szólhatott.
Maradandó károsodást szenvedtem, azóta is, ha meghallom a dzsezzesített dzsingülbellszt fel akarom tépni az ereimet egy fogassal/fel akarom kötni magam egy akasztóra/főbe akarom lőni magam az árazógéppel.
KedvelésKedvelés
Ilyenkor nem az eladót kell vegzálni, mert az tényleg csak parancsot teljesít, és esélyes, hogy ő rühelli a zenebonát legjobban, mert egész nap hallgatja, hanem elkérjük a vásárlók könyvét, és udvarias, választékos szavakkal beleírjuk, hogy kussojjámá’. Azt ugyanis a döntéshozóknak kötelező elolvasni és lereagálni. Egy idő után megunják a levelezést és lejjebb veszik a hangerőt, addig viszont néma vevőnek ki tudja, mi kell?
KedvelésKedvelés
Többször fordult elő, hogy mentünk vidéki étterembe, csak mi voltunk, és szóltunk a felszolgálónak, hogy kapcsolja ki a rádiót, mert megőrülünk a Class FM-től. Hagyományos magyar étterem, trófeák a falon, minibográcsban jön a gulyás, és egész egyszerűen a zenére annyira igénytelenek, hogy CD-jük sem volt, csak a rádió. Na, mikor csönd lett és mi úgy ettünk, rájöttünk, hogy miért kell mindig szólnia valaminek egy étteremben.
KedvelésKedvelés
Olyan hangosan csámcsogtatok?
KedvelésKedvelés
Egyrészt a gyerekek olyan hangosan használtak evőeszközöket, hogy engem is idegesített, másrészt bármit beszéltünk, a személyzet hallotta, harmadrészt mi is hallottuk a konyhai párbeszédeket, ott muszáj hangosan kiabálni, de nem lettem volna rá kíváncsi. Valami jófajta, igényes zene jól jött volna, de nem volt nekik.
KedvelésKedvelés
Ja, hogy semmi más, csak az evőeszközök csörgése? Hm. Nem tudom, volt ilyenben részem, de nagyobb társasággal, valami beszéd azért volt. Ketten egy egyébként üres étteremben, ilyen nem rémlik.
KedvelésKedvelés
Egyébként én erre is csinálnék valami etikettet. Mi van, ha valahol élőzene van? Én ugye zenészként (jó, hát nem hangszeres, de ebből a szempontból ugyanaz) elég sok taplóságot megéltem már.
1. Akárhol is játszik egy zenekar vagy duó, hacsak nem 30 m2 az egész hely, nagyobb helyeken egyáltalán nem ugyanolyan hangos a zene a terem másik végében, lehet tőle nyugodtan beszélgetni. Szóval ha már valaki úgy dönt, hogy beszélgetni szeretne, nem zenét hallgatni, és mégis elmegy egy ilyen zenés helyre (választhatna mondjuk nem ilyet is, de nem), akkor ne üljön a hangfal alá, és aztán ne nézzen szemrehányóan percenként RÁM, majd ne kérjen meg, hogy nem lehetne halkabban? Nem, nem lehetne. Ez a hangerő, így van beállítva, át kell ülni pár méterrel odébb levő asztalokhoz, és akkor simán lehet beszélgetni. Én ugyanis MINDEN esetben úgy lövöm be a hangerőt, hogy a közel ülőknek élvezetes legyen, értsék a szöveget, a távol ülők meg tudjanak beszélgetni. Direkt kipróbálom.
2. Ha úgy döntöttél, hogy érdekel a zene, nem akarsz beszélgetni, és a hangfal mellé ülsz, vagy leülsz elém egy méterre, akkor ne nézz hangosan filmet a tableten, és ne kapcsolj be másik zenét ugyanott. Ugyanis mivel a hangerő úgy van belőve (nekem), hogy dumálni is lehessen tőle, ezért ilyenkor konkrétan nem hallom rendesen magamat, ráadásul zavar a koncentrációban. Megint: rajzfilmet, filmet nézni lehet egy távolabbi asztalnál is, engem nem zavar, ha valakit az jobban érdekel, csak ne a fülem mellett szórakozzon vele.
3. Nem, nem játsszuk azt a számot. Pláne nem iksz vagy ipszilon stílusában (!). És ötcsillagos hotel éttermében nem lesz Kicsiny falum. Nem, Kék a szeme sem. Az lesz, amit én akarok, ami ki van írva a programban. Ha nem tetszik, ami a programban ki van írva, akkor bocsi. Tegnap másoknak nem tetszett a – szintén programban kiírt – dj, holnap megint másoknak nem fognak tetszeni a latin gitárosok. Evvan, nem lehet mindenkinek megfelelni.
4. Nem, nem lehetne pörgősebbet. “Elalszunk, bazmeg!” – Nos, jó éjszakát kívánok. Viszont a másik ötven ember, aki ül, néz, és tapsol, nem alszik el. Biztos bennük van a hiba. Tudok amúgy ajánlani nagyon jó diszkókat a belvárosban.
5. Amíg kint vagyunk szüneten, NE add a gyereked kezébe a kérdezésünk nélkül az ott hagyott felszerelésünket. Kibaszott drága cuccok! Ne ülj le a zongorához, ne kezdd el próbálgatni rajta a Boci-boci tarkát. Ne röhögj, hogy akkor most te is művész vagy, hehe.
6. Nem kérek italt. Nem, alkoholmenteset sem. Nem, nem megyek fel a szobádba. Nem, nem tetszel. Nem, nem flörtölök, hanem DOLGOZOM.
7. A zenélés MUNKA. Ne zavarj benne. Nem vagyok bébiszitter. A pincérre sem szabadítod rá a kétévesedet, hogy a ruháját rángassa és faggassa, miközben a tálcát viszi. Kérlek, velem se tedd, pláne ne tedd szám közben, mert DOLGOZOM, és ZAVAR:
8. Nem játszom gyerekeknek való dalokat, pláne nem este 11-kor. Délután volt nekik egy háromórás, játszóházzal egybekötött minikoncert, macinak öltözött énekes nénivel. Én a felnőtteket szórakoztatom. Próbálj meg Halász Judit-koncerten Besame muchót kérni, arra való tekintettel, hogy felnőttek is vannak, akkor majd megérted. Talán.
Így röviden ennyi, de azért tudnék még. 😀
KedvelésKedvelés
Mi ketten tudnánk írni egy sikerkönyvet, úgy érzem… A turizmus+vendéglátás/szórakoztatóipar gyöngyeiből…
KedvelésKedvelés
Blogtalálkozón megbeszéljük a részleteket. 😀
KedvelésKedvelés
Like
Egyébként, az esti zenés szórakozóhely, az egész más kategória, mint amit én mondtam. Ha már említetted a diszkót, oda sem, zenés szórakozóhelyre sem ELSŐSORBAN enni megyünk, ennyi hasonlóság van köztük, többet nem tudnék mondani hirtelen. Vagy legalábbis én nem a kajáért mennék egy ilyen helyre, hanem pont a zenéért, és ha fogyasztok is, az a mellékes.
Voltam gyerekkel pl. Besh o droM-on, és senkinek nem jutott eszébe (volt ott gyerek bőven), hogy a Bóbitát kérje tőlük, vagy mittudoménmit.
KedvelésKedvelés
Na, tőlem rendszeresen kérnek ilyet. A többórás délutáni gyerekprogi után, este 11-kor. Azt már meg se kérdem, hogy este 11-kor mit keres egy kétéves egy bárban, ahol emberek bebasznak, és régen még dohányoztak is (ma már nem lehet szerencsére).
KedvelésKedvelés
Ne is kérdezd, nyilván a kétéves gyerek imádja az ilyet, ő kérte, hogy ne kelljen már aludnia.
KedvelésKedvelés
“Ja, és nem dugjuk be a fülünket sem az utcán, legalábbis nőként és egyedül biztosan nem.
” Ez nagyon fontos, mennyit papoltam erről anno a lánykámnak, és a korosztályának.
Elborzadva látom, ahogy szürkület után, kietlen utakon sétálnak, futkorásznak a lányok bedugott fülekkel.
“Nehogy már meghallja a saját gondolatait?” Pontosan így.
Olyan helyen éltem 2.5 évvel ezelőttig, ahogy leírod a környezetedet, életteredet. Nekem ez természetes volt, eleve családi házban nőttem fel, olyan helyen, ahol anno még autók sem jártak, a telkek sem voltak felparcellázva. Nyugodtan játszhattunk az utcán napestig.
Első időben szomorú voltam, hogy le kell jönnöm a hegyről, ma már nagyon szeretem.
És nem csak azért, mert nincs más választásom.
Viszont érzem a zsigereimben, hogy ez csak átmeneti állapot, megöregedni biztos, hogy olyan helyen fogok, ahol ébresztőm a madárcsicsergés, kutyaugatás, és nem a buszok harsány pöfékelései.
A zene nálam is áhítat.
KedvelésKedvelés
Ó hányszor, de hányszor kapcsolom ki a tévét a szüleimnél. Eszméletlen hangerővel üvölt folyton, még akkor is, ha telefonálnak valakivel, akkor is, ha éppen 10-en vagyunk a házban, és próbálnánk beszélgetni, és emelkedik a hangerő, mert próbáljuk a TV-t túlkiabálni.
Hol romlott ez el? Miért kell folyton a TV-nek bekapcsolva lennie?
Sírni tudnék, amikor hazatelefonálok, megkérdezem, hogy mit a helyzet, és folyton az a válasz, hogy ezt-azt néznek a TV-ben, de már mondaniuk sem kell, mert úgyis áthallik a telefonon, hiszen arra sem méltatnak, hogy lehallkítsák.
Nálunk a TV akkor van bekapcsolva, ha célirányosan nézünk benne valamit. Legtöbbször filmet, gondosan kiválasztva. De a kedvenceink a zenehallgatós esték, komoly, vagy komoly könnyűzene leginkább.
A háttérzenélést én az autóban szoktam – sokat vezetek, országúton, egyedül, egész zenegyűjtemény van az autóban az ilyen utakra. Így elviselhetőbb.
A bedugott fül az utcán meg az egyik legveszélyesebb dolog a világon.
KedvelésKedvelés
Nemcsak a te szüleidnél ordít a TV.Az enyémeknél is.Sőt a férjem sem bír nélküle -az idő múlásával a hangerő egyre emelkedik.Most már fokozza a helyzetet a TV-vel szinkronban bámult laptop és okostelefon állandó pötyögtetése is.WC sincs kütyü nélkül.Lassan magamba és csak magammal beszélek – nem mindig a legjobbakat mondom magamnak,az én kérdéseim,a saját válaszaimmal.Nagyon hervasztó.
KedvelésKedvelés
😦 Talán meg kéne beszélni vele…
KedvelésKedvelés
“Nehogy már meghallja a saját gondolatait?”
Tuti.
KedvelésKedvelés
Én szeretem a háttérzajt, vállalom. Hallom közben a gondolataimat, de szeretem. Pontosítok, sötétben és egyedül mindenképpen kell, hogy szóljon valami. Vagy a másik, amit ilyenkor csinálni szoktam, hogy a tévé be van kapcsolva, de a hangot leveszem, csak villog.
Nem tudom, miért van erre szükségem, de sötétedés után megőrülök, ha vagy hang vagy kép nincs valamilyen formában a lakásban. Mellette meg simán írok recenziót, szakdogát is, nem figyelek oda. Akkor is kell.
KedvelésKedvelés
ha nincs semmi zaj körülöttem, egyvalamit hallok: a fülzúgásomat. másfél éve, szerintem egy vírusos megfázás óta megy a műsor a fejemben, kb. olyan magas frekvencia, mint amin a tv zúg, ha nincs benne adás. annyira, annyira szeretném kikapcsolni és csak a csendet élvezni.
KedvelésKedvelés
Nekem is volt fulzugasom, de kikezeltek. Nagyon rossz volt ,es csak azutan mentem orvoshoz miutan kezdett verezni egy piszkalas utan. Szerencsere nem volt sulyos-egy gombat talaltak amit sikerult kezelni es meg is szunt a zugas rogton miutan orvosi kezre kerultem.
KedvelésKedvelés
fülorrgégészeten voltál? és hogy jött rá, hogy mi okozza a zúgást? nekem valami rohadt erős tablettát írtak fel az akusztikai vizsgálat után, ami egyébként tök jó lett-azaz mindent hallok+zúg a fülem. de a tablettától émelyegtem és szédültem, úgyhogy abbahagytam.
KedvelésKedvelés
Fulorrgegesznel voltam.Kitisztitotta a fulemet es egy kombinalt kezelest adott-ketfele fulcseppet.
Az egyik gyulladascsokkento,de nem antibiotikum, a masik valami gomba ellenes. Majd ha hazaerek megirom az elnevezeseket.
KedvelésKedvelés
köszi
KedvelésKedvelés
Exoderil oldat+Diprosalic oldat.
Nálam ez a kezeles bejott de persze minden eset mas.
A testveremnek is volt fülzugasi problemaja de nala valami allergen okozta a tüneteket, es miutan megszünt a hatasa elmult a fülzugas is.
KedvelésKedvelés
köszi, nem nagyon reménykedtem, hogy ez elmúlhat, de most újra felveszem a kesztyűt!
KedvelésKedvelés
Az akvárium szűrő-levegőztető rendszere miatt állandóan csobog a víz a szobámban. Sokkal jobban tudok mellette koncentrálni, és aludni is nehezebben alszom el nélküle. Azt, ha leáll, például áramszünet miatt, azonnal meghallom.
KedvelésKedvelés
Régen anyám, ha elaludt a TV mellett, arra ébredt fel, ha vége volt a műsornak. most van egyáltalán vége?
KedvelésKedvelés
Nem tudom, sose nézem addig, de szerintem nincs.
KedvelésKedvelés
Én meg egyáltalán. Ja, én is ki szoktam kapcsolni, ha anyámhoz megyek. Neki is háttérzajnak kell, nincs is a szobában. Persze van, hogy leül, és célzottan nézi, de az inkább csak esténként.
KedvelésKedvelés
Filmnézés külön program:)) Az öreg parabola még mindig sok mindent behoz. Asszem, ritka, de nem szeretek egyedül tévézni, nekem az társas program. Amúgy a halálom, ha nem lehet rendesen enni vagy beszélgetni a tévétől, ezért se bánom, hogy a rokonság kigolyózott.
KedvelésKedvelés
Filmnézés igen, az más – lenne, de nincs tv-m. DVD, projektor, jó, értő társaság, no az jöhet.
KedvelésKedvelés
Vááá, filmnézés közben beszélgetés? Még mit nem! Azért szeretem a mozit, mert ott nem dumálnak bele. Anyám rendszeresen beledumált a filmekbe, lehetőleg akkor, amikor kiderült volna, hogy ki a gyilkos, a gyerek valódi apja, az elkövető motivációja, szóval valami kulcsinformáció, aztán le lettem baszva, hogy mit hisztizek, hogy nem hallottam, miért nem figyeltem jobban? Másik válasz, hogy nem hallom tőlük a filmet: hangosítsd fel! És ha megteszem, még hangosabban beszél, mert beszélni muszáj. Mintha a saját szövege lenne az állandó háttérzaja. Végén már üvölt a tévé is meg anyám is, aztán fogom magam és kimenekülök a picsába egy fejhallgatóval, napszaktól függetlenül. Mert mindegy, hogy tévéhíradó, film vagy zene, egy biztos: szívesebben hallgatom anyámnál. Többet is mond, szebben is.
KedvelésKedvelés
Erre nem csodálom, hogy mindenki felébredt régen 🙂
KedvelésKedvelés
Hát arra biztos fel lehet 🙂 De anyám szerint ő mindig a csöndre ébredt fel.
KedvelésKedvelés
A zajellenes liga 🙂 – csatlakozom.
(A Szűz jegyében ülő napomat amúgy rettentően irritálja, hogy ha bizgerákat kellene dugni a fülembe. Fülszex kizárva. Telefonos kihangosító, vagy zenebigyó – egyre megy neki. Visítósan áááááááááááááááááááááááááá!!! – Csak azért írom, mert ha már itt gebed, így hátha árnyalja a tudását a jó Kozma úr …)
KedvelésKedvelés
És még van az, hogy vidéki hangulat (állítólag város ez egyébként). Mikor hajnalban arra riadok, hogy a kutyák falkában ugatják a semmit, és libák kontráznak hozzá a szomszédban. Egész nap nincsen csend, csak a monoton zajok állandóan. Feszültség, ingerültség, s ha néha akad véletlen 20 perc csend, akkor mintha szürke felhő emelkedne fel a tudatomról. Enged a szorítás a gyomorban és pihen a szürkeállomány.
Tudom, városban (igazi városban) meg a kocsik. Mindenütt van valami. Csak csend nincs sehol.
KedvelésKedvelés
Ejtőernyő nyitás után…. ég és föld között… ott van 🙂 nagy, békés, hihetetlen
KedvelésKedvelés
Akarnék olyat. Ez bakancslistás vállalás nálam. Gyanítom, ha ugrok egyszer, nem bírom abbahagyni.
KedvelésKedvelés
Nagy álom volt nekem is. Aztán megajándékoztam magam szülinapomra 🙂
KedvelésKedvelés
Én a 30-ra adom magamnak! És nővel akarok tandemugrani, bár ilyet még nem sikerült találni. Ha ismertek, szóljatok légyszi!
KedvelésKedvelés
De. Van. Sivatag. Imádom. Kimos mindent, felnagyít mindent, feltép, bekötöz. Még csoporttal is érezhető. Kimegyünk a sivatagba és olyan 36 órán át tart az átalakulás. Van, aki nem bírja a csendet, ezért hangoskodik. Van, aki rögtön szemlélődni kezd. Van, aki fél. A harmadik napon történik valami és a harmadik éjen már a többiek szuszogását sem lehet hallani. Max. néha fordul valaki és a test+takaró+homok halkan surran egy picit. A legdrámaibb eddig a topmenedzserek színeváltozása volt. (Természetesen térerő sincs, csak egy olyan fehér szikla tetején, ahová kizárólag Juszuf tud felmászni). Közvetlen napkelte után: http://www.alitravelstheworld.com/egypt/white_desert_13.jpg
KedvelésKedvelés
Hát ja, tényleg! Most hogy mondod, az ott tényleg! Szoktam is, mikor már nagyon elegem van, hogy kiszaladok egy hosszú hétvégére a sivibe, kipihenem a kutyákat meg a féltanya városunkat, felüdülök picit, és azután minden jobb 😀
KedvelésKedvelés
igen, pontosan így szoktam. nem hosszú hétvégére, hanem legalább két hétre – akkor már annyit spóroltam ott, hogy szinte behoztam a repjegy árát. Évente-kétévente. Azt hiszitek, nem tehetitek meg. Biztosan van, aki nem. Egyébként meg igen, egy közepes balatoni nyaralás árából. aki nem létminimumon él, nincsenek nagy kötelmei, lemond másról.. Csak annyit fogadj el tőlem, hogy sokszorosan kipróbáltam és ez közepes jövedelem mellett nem pénz kérdése. (Gyors matek: egy havi fűtésszámlámból meg a rezsi díjából megvan a repjegy. Kint 30%-kal olcsóbb az élet. Ha egy hónapra megyek, akkor: 1, kint lehet dolgozni 2, jó az idő meg a hangulat 3, havi szinten spóroltam 4, élmény, élmény! Szóval semmi cinikus megjegyzés, ez múködik. Némi bátorság szükséges hozzá, de nem kell Marco Polo-nak lenni.)
KedvelésKedvelés
Blogtalira jössz? Esetleg a részleteket megbeszélhetjük ott. Mennék én is a sivatagba!
KedvelésKedvelés
Szeretnék nagyon! Csak kevéssel előtte derül ki. Azt hiszem, ez egy nagyon klassz blogtali lesz, jó lenne!
KedvelésKedvelés
Miért, van nem nagyon klassz blogtali?
KedvelésKedvelés
Én úgy bírom, hogy te csak így belevágsz dolgokba. Én is szeretnék. Mégis, hol kezdjek hozzá? Most nem aktuális, de ha kicsit nagyobbak lesznek a kölkök. Hogy, hogy, hogy?
KedvelésKedvelés
Nem tudom, gyári hiba. Nem szabad gondolkodni. Mondjuk kezdd egy kisebb léptékű hülyeséggel és haladj fokozatosan.
KedvelésKedvelés
Én pl. úgy mentem Iránba, hogy mikor barátaim beszélgettek róla, megkérdeztem, hogy én is mehetek-e. Mondták, hogy akkor izibe menjek vízumért, mert hosszú az átfutási idő.
Na ott van sivatag elég.
KedvelésKedvelés
Nekem ez az erdőben való céltalan bolyongás, meg a hónapos Caminos menetelés egyedül, térkép nélkül. Idén Provence lesz csatangolni, csak akkor szólni ha muszáj, nem szóval tartva lenni, inkább kérni mint kérdezni.
A sivatag, ha minden jól megy, Mongóliában fog érni jövőre.
KedvelésKedvelés
Irán meg Mongólia… Ne csináljátok, megesz a fene értük. Irán mennyire jó hely már… És sajna nem sokáig, el fog tűnni a bája és kész… Nekem emiatt jó menni, de egyre kevesebb hely van, ahol még nem futsz bele “görög estbe“ meg ,this is my small family shop-ba”. Ha valakit érdekel, valamilyen eseményre felajánlok egy sivatagos-szudános diavetítést a vicces-kalandos képekből.
KedvelésKedvelés
Irán szerintem még egy darabig jó hely marad. Turizmus (mármint nemzetközi) alig, nem is cél, hogy legyen. Ahmadinezsád a maradék érdeklődőt is elriasztotta, most talán visszaáll abba az állapotba, miben előtte volt, de az is elenyésző. Olyan ritka a külföldi, hogy úgy üdvözöltük egymást, ahogy általában a magyarok szoktak örülni a magyar szónak külföldön.
KedvelésKedvelés
Annyira elmennék egyszer a sivatagba!
KedvelésKedvelés
“Csak csend nincs sehol.”
Van némelyik barlangban.
Majd minden barlangtúrán megnézzük a barlang “természetes megvilágítását” és meghallgatjuk a barlang csendjét. Legfeljebb néhány vízcsepp hangját és társaink szuszogását halljuk. Felemelő érzés lent, a mélyben.
KedvelésKedvelés
Erről eszembe jutott: középiskolában volt egy tanárunk, aki barlangászni vitt bennünket. Kötél, bányászsisak, bányászlámpa – nem túra, hanem kőkemény kúszás és mászás.
Rendszeresen tartottunk egy perces sötétet és csendet – megrendítő, felemelő, libabőrös érzés …
KedvelésKedvelés
Én is megyek (mentem) rendszeresen gyerekekkel. Ott is megállunk, próbálja a vezető elérni a teljes fénytelenséget és csendet, de a gyerekek azt nem bírják. Soha nem volt még olyan csoport, aki ne zavarodott volna össze, ne vihogott, villantott, kiáltott volna bele. Pedig az ott tényleg tökéletes lehet. Abszolut csend és abszolut setétség.
KedvelésKedvelés
A barlangászoknál a kőkemény kúszás, mászás = túra.
KedvelésKedvelés
Régebben barlangásztam. Egyszer véletlenül nagyon profikkal mentem le, na őket már nem mertem követni a kürtőben…így ott maradtam egy pici biztonságos beszögellésben. Hihetetlen élmény volt!!! Totál csend és sötétség. Ilyet tényleg nem tapasztal az ember lánya sehol máshol! (Egészen addig jól éreztem magam, amíg eszembe nem jutott Tom Sawery és hogy csak 1db csokim maradt.)
KedvelésKedvelés
Búvárkodás szintén. A barlanghoz még csak a térképről sem kell lemenni, nagyon jó!
KedvelésKedvelés
Én abban az utcában lakom, ahol a szülinapi találka lesz. SOHA MÉG ILYEN CSENDET! Zöldövezeti kerületben, ahol korábban laktam, simán zajosabb volt a lakás. Jóöreg vastag, ódon falak! 🙂
KedvelésKedvelés
Érdekes, nem az ablakkeret, szigetelés teszi?
KedvelésKedvelés
Az ablak a hátsó udvarra néz, ezt hozzá kell tenni. Az utcafronti lakók azért balhéznak rendesen. Ott egyébként tényleg a műanyag ablakkeret, hangszigetelt varázsüveg számít valamennyit, de a problémát nem oldja meg. Az én nézőpontomból viszont vicces, hogy akkor kerültem az eddigi legcsendesebb otthonomba, mikor beköltöztem a belvárosba.
KedvelésKedvelés
nem értek hozzá, de állítólag vannak megnyugtató hangok, nem? lásd Tita hozzászólása… megkockáztatom van olyan, hogy hangterápia, illetve bizonyos kultúrákban némely hangok monoton ismétlésével tudatállapot változást érnek el
van, aki a csendben érzi jól magát, van, aki hangokkal körülvéve – hogy mi a zaj és mi nem az sem olyan egyértelmű…
nekem semmi bajom a fülessel sétálóval, vagy azzal, aki rádiót hallgat folyamatosan a saját örömére – ami Éva posztjából lejön (számomra) az inkább a személyes szabadságom korlátozása a másik ember személyes hangszint (csend included) beállítása által… ha én csendet szeretnék, de a másik zenét, ha nekem jól esne egy kis zene, de a másik éppen csendben olvasna, stb.
a megoldás ilyenkor a kölcsönös figyelmességben rejlik gondolom
KedvelésKedvelés
“állítólag vannak megnyugtató hangok, nem? lásd Tita hozzászólása… megkockáztatom van olyan, hogy hangterápia, illetve bizonyos kultúrákban némely hangok monoton ismétlésével tudatállapot változást érnek el”
Nekem ez a kedvenc:
KedvelésKedvelés
Maradok a vízcsobogásnál. 🙂 Akár a patak, akár a halaim mellett.
KedvelésKedvelés
A kabócaharsogást én is imádom! Meg a tenger morajlását. Ezek még a csendnél is jobbak. VAgy hangfürdő, tibeti hangszerekkel!
KedvelésKedvelés
Igen, igen, igen. Kozmetikusnál, edzőteremben, étteremben. Háttérzene, háttérrádió. Vendégségben háttértévé. Azonnal lekapcsoltatom. Ami még hasonlóan bőszít: ha fényes nap lehúzott redőnynél társalgunk, vagy ha félhomályban nem kapcsolunk fel lámpát. Fényt, csendet:-)
Viszont szoktam bedugott füllel kocogni, sőt biciklizni. Nehogy már rettegésben kelljen élnem.
KedvelésKedvelés
Háttérzene: fogorvosnál. Mondjuk ott nem is biztos, hogy baj, meg hát ez legyen a legnagyobb bajom
Biciklizni szoktam telefon fülhallgatóval. Ha nem szól, nem rontja a hallásom érdemben.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon személyes: apám fogorvos, vidéken, a lakása egybeépült a rendelővel, ez nem volt ritka a hatvanas-hetvenes években, gyakorlatilag a rendelő mellett nőttem fel. A mai napig nem tud zavarni, a turbina visítását meg nem hallom. 🙂 Sokáig nem értettem, miért félnek ettől a hangtól az emberek. Aztán megmagyarázták.:) Jobban zavarna a zene. Zenét csak úgy, ha figyelek rá, meg csak olyat, amire érdemes figyelni……
KedvelésKedvelés
Engem borzalmasan zavar a sivítás, de nem félelem: maga a frekvencia avar, bárhol. Érdekes, hogy a töröksípot általában szeretem. De ugyanúgy frászt kapok a magas hangú gépektől bárhol. Egyébként annak a hangját aztán nem nyomja el a zene. Nem erre értettem amúgy a legnagyobb bajt. Nekem meg gyerekkorom óta baj van a fogaimmal. Szuri, fájdalom, száj nyitva tartása, régen még nyálelszívó sem volt – hát volt bőven más, ami zavart.
KedvelésKedvelés
Igen, ezt nem értettem nagyon sokáig.:) Nekem sose kapcsolódott hozzá semmi rossz élmény, lehet ezért nem zavart. A hangot meg egyszerűen megszoktam. Más gépeket nem próbáltam, sose dolgoztam/ jártam olyan helyen. A gyerekzsivaj se zavar, de ha oda nem illő, szokatlan hang keveredik bele, vagy hirtelen egy részen csönd lesz, azt azonnal észreveszem.
KedvelésKedvelés
Szól is valami, vagy csak a füledben van a fülhallgató bringázás közben?
KedvelésKedvelés
Fényt, csendet: +1
KedvelésKedvelés
Nálam a kozmetikusnál török szufi zene szól. Illetve én mindig az választom, ha ott vagyok.
KedvelésKedvelés
az enyémnél mongol népies táncdalok – időutazás és térhajlítás, amikor fölém hajol és dúdolja az anyanyelvén…
KedvelésKedvelés
Ha van neki NDK műbőr forgófotele, az különleges hozzáadott érték.
KedvelésKedvelés
Látom más is hidegrázást kap a kozmetikusnál a rádiótól és a “most hagylak kicsit pihenni ezzel a maszkkal, beteszek neked egy jó kis relaxációs zenét”-től és akkor jönnek a pánsípos borzalmak. Eleinte tűrtem, aztán szóltam. A mostani kozmetikusom csendben dolgozik, imádom, ezért is. Velem is van, meg nem is, szinte hallom a gőzölős vasalót, ahogy simítja az idegeimet.
Napjaim egyik fénypontja, amikor egyedül lehetek a fejemben. Megbecsült idők ezek.
Amikor magányos voltam, akkor szólt mindig valami, cipőlevétel után legkésőbb bekapcsoltam, általában a tévét, mert ott emberek beszélgettek.
A lakáskeresés egy komédia volt, a csendes környék az első helyen állt a rettentő hosszú listámon, a férjem sokszor fogta a fejét és érezte (joggal), hogy sosem találunk megfelelőt. De.
Pár évet laktam zajos helyen (mondjuk pesti viszonylatban ez: hahahaha), képtelen voltam megszokni.
Milyen Tündér az, ami iható?
Köszönöm a korai időzítést.
KedvelésKedvelés
“most hagylak kicsit pihenni ezzel a maszkkal, beteszek neked egy jó kis relaxációs zenét”
áááááááááááááááh, igeeeeeen. Életem egyik nagy sikerélményének könyveltem el, amikor a fenti mondat mellé a kozmetikus hozzátette, hogy “neked egy kis zongorás zenét(!!) teszek be, te nem az a csordogáló patak hangja típus vagy!”
hát nem.
KedvelésKedvelés
De jó, ahogy ezt írod.
KedvelésKedvelés
Évtizedes lelkifurdalást tompít ez. Összenyitották az irodát, 35-en ültünk együtt. Egész nap a Sláger Rádió szólt. Sikerült magam megutáltatni, nagyon vérmesen protestáltam, hogy vagy felmondok, vagy kikapcsolják az egész napos kukorékolást. Nem értettem és ma sem értem, hogy mást nem zavart a napi 8-12 órás kútmérgezés? Vagy igen, de viselte? Tíz éve szégyenkezem, mekkora hisztit csaptam. Hozzáteszem, hogy a zenétől is el tudtam volna követni önmagában a rituális szepukut, de nem az zavart a legjobban, nem is a csövön ömlő surmóság, hanem a műsorvezetők kötelező kukorékoló hanghordozása. Nem vagyok francia szalondáma, simán alszom hálózsákban egy vidéki buszmegállóban és volt olyan túra, hogy x (inkább X, de nem merem leírni, mennyi…) napig nem tudtunk fürödni. De ez…
KedvelésKedvelés
Hát ja. Múltkor a zöldségesnél kellett eltöltenem negyed órát, és a reggeli műsor agymenését hallgattam. Remegő kézzel mentem ki, annyira felhúzott. Taxiban, ha megy a rádió, azonnal kikapcsoltatom, nem érdekel, hogy mit szól a sofőr. De ha kávézóban finom zene megy, azt szeretem. A Puskinban néha még élőzene is szokott lenni.
KedvelésKedvelés
Régebben péntek esténként voltak fiatal bárzongoristák, őket és az ottani isteni sajttortát nagyon szerettem.
KedvelésKedvelés
Mondtam fel. 🙂 Elmentem máshova dolgozni. Akkor még a kazettás magnó ment felváltva a rádióval. A másik nyomós okom bizonyos dezodorok kombinációja volt az erősen dohányos hölgyeken. Lassan huszonöt éves történet. Szerintem ma sem értik, miért mentem el.
KedvelésKedvelés
Engem a következők idegesítenek.
– háttérzene edzőteremben (csakis és kizárólag legalja tuc-tuc)
– mindenfajta kereskedelmi rádió, zenei kínálatukkal együtt, teljesen mindegy hol-mikor
– zene liftben, klasszikusok pánsípon a SOTE szülészeti várójában
– zene telefonban a kapcsolásig (minek, minek, minek?)
– TV-nézés, rádióhallgatás kifejezetten elalváshoz (sleep funkció)
– decembertől a bevásárlóközpontos dzsigöbellsz (ez már megmozdítja a mélyen szunnyadó pszichopata sorozatgyilkost bennem)
A füles viszont jó találmány, nem tudom, miért képzeli bárki, hogy ettől ne hallaná az ember a saját gondolatait – a jó zene éppenséggel lehet elgondolkodtató is. Őszintén megmondom, nekem ez a “Nehogy meghallja a saját gondolatait.” csak egy modoros, entellektüelkedő klisének tűnik.
Én azért járok fülessel, mert másképpen nem lehet heavy metalt hallgatni (a környezet nem tolerálja és sehol nem játszanak), továbbá így nem jön oda hozzám egyetlen állami gondozottaknak, szomorú szemű korcs kutyáknak, fukusimai árváknak gyűjtő kókler sem.
További tájékoztatásul közlöm, hogy vidéken – legalábbis tavasztól őszig – nincs csend, hiszen az első számú és legnépszerűbb népi hangszer a flex.
KedvelésKedvelés
“zene liftben, klasszikusok pánsípon ”
Erről eszembe jutott egy sztori, jókedv-generátor. Pekingben vendéglátóink elvittek egy igen drága étterembe. WC-n történt az igazán érdekes. Odaálltam a piszoár elé, mikor a feszültség engedett, ránéztem a falra. Előttem egy monitor volt. Benne TV műsor. Nehogy elunja magát a kedves pisilő polgár-elvtárs. Na, ennek majdnem baleset lett a következménye a röhögés miatt, de elég nagy volt a piszoár. Dolgomvégeztével megnéztem a többi piszoárt is (üres volt a WC). Esküszöm, mindegyik kis monitoron más csatorna adása ment!
KedvelésKedvelés
Ha nem teszik a műsor, odébbállsz – ki volt ez találva.
KedvelésKedvelés
Jajj, hát ott pláne nem lennék WC-takarító.
KedvelésKedvelés
Kínai kajáldákban is rendszeresen be van kapcsolva a tévé. Kínai csatorna.
KedvelésKedvelés
Az ázsia center majdnem minden üzletében megy a tévé, kicsit fura amikor az eladó üveges szemekkel bámulja és még a vevő érzi magát kínosan, hogy megzavarja szegényt a cselekmény zavartalan követésében a csipcsup ügyeivel. Amikor nem a tévét nézik akkor esznek…
KedvelésKedvelés
Jaja, a legnyálasabb kínai poppal.
KedvelésKedvelés
A fülhallgató a nőnek veszélyes lehet- szerintem erre gondolt Éva. Nekem be is ugrott, hogy szólok a fiamnak, hogy szóljon a bnőjének, akit rendszeresen zaklatnak az utcán, hogy figyeljen erre a füles dologra. Kell, hogy hallja, mi történik körülötte.
KedvelésKedvelés
Ez igaz lehet, de ugye esetemben kevéssé szempont – medvéket ritkán zaklatnak.
KedvelésKedvelés
“Zenét meg csakis teljes szívvel-elmével, az eksztázisig és tovább, az utolsó tizenhatodot is kivadászva a hömpölygésből.” Nagyon gyorsan rehabilitáljál engemet fülesügyben, miután újra elolvasod!
KedvelésKedvelés
Merthogy amit írsz, az alapján mintha én amellett kardoskodnék, hogy ne is hallgassunk soha zenét, mert csak kuss legyen.
KedvelésKedvelés
Én egy tavaly nyári nemierőszak-eset után írom ezt, noha az elméletet, hogy este, egyedül, utcán ez veszélyes, tudtam előtte is.
KedvelésKedvelés
Nekem a fülessel az a bajom (a máséval, nekem nincs), hogy a buszon nem hallja meg az illető, amikor kedvesen szólok neki, hogy legyen szíves odébbállni, mert le szeretnék szállni. Ha oldalba bököm, akkor meg bunkó paraszt vagyok, mert beléptem a személyes szférájába.
KedvelésKedvelés
Ettől én is kivagyok. Sőt, egyszer bringáztam, bringaúton, vittem a bevásárlást a csomagtartón, csengettem a csajnak, hogy lépjen arrébb, mert szemből is jöttek. Nem lépett, mert nem hallotta, zenét hallgatott. Megpróbáltam kikerülni a szembejövőt, de egy nedves falevélen elcsúsztam, cuccok a földre, és akkorát káromkodtam, hogy arra már levette. Nem is értette, mi volt. Nem szépen elmagyaráztam neki, hogy legközelebb ezt ne.
KedvelésKedvelés
Megannyi magányos univerzum a trolibuszon.
KedvelésKedvelés
Nagyon röhögök és bólogatok is közben: “decembertől a bevásárlóközpontos dzsigöbellsz (ez már megmozdítja a mélyen szunnyadó pszichopata sorozatgyilkost bennem)” – mélyen sajnálom egyébként a bevásárlóközpont alkalmazottjait, akiknek hónapokig ezt kell hallgatnia. Egyszer megkérdeztem egy pénztárost erről, és azt mondta, kaptak tájékoztatást arról, hogy a zene hatására állítólag többet vásárolnak 🙂 Nem tudom, hogyan tesztelték ezt, én mindenesetre sovány malacvágtában menekülök ilyenkor a bevásárlóközpontokból egy idő után – még az sem érdekel, hogy nem vettem meg mindent, amit terveztem.
A másik: a flexhez tegyük hozzá még vidéken (főleg agglomerációban) a fűnyírót 🙂
KedvelésKedvelés
Igen, de a fűnyíró még magyarázható valamelyest, még ha a megfelelő időpont kizárólag hétvégén kora reggel és/vagy ebéd utáni punnyadós időszak lehet. Hétköznap délután füvet nyírni? Soha! Minkkérem dógózó emberek vagyunk!
De az átlag vidéki annyit flexel, mintha egy Airbus hangárjához szükséges vasanyag teljes mennyiségét kellene feldolgoznia szűk határidőn belül. További megmagyarázhatatlan jelenség ehhez fűződően, hogy ezen jeles polgároknál sohasem készül el semmi látható: kapu, rács, állványzat, stb. – amihez elvileg darabolni kellett. Egy idő óta meggyőződésem, hogy ez csak sajátos hobbi, szeretik a sikítást, a szikraesőt és az égett vágókorong szagát.
KedvelésKedvelés
A fűnyíróhoz és a flexhez szervesen hozzátartozik még nálunk a motoros permetező, betonkeverő, rotakapa, láncfűrész, kukoricadaráló, traktor, nyáron a kombájn, ősszel a kukoricakombájn és a különböző házi jukkerek hangja. Egyébként nekem ezekkel nincsen bajom, ebben nőttem fel. és szeretem, hogy van élet, hogy csinálnak valamit a népek. Nálunk például mindig épül vagy javítódik valami, vagy hasogatják a fát, darálják a kukoricát, vagy permeteznek a kertben, de hát ahol gazdálkodnak, ott ez van. Az is logikus, hogy hétvégén (merthogy dolgoznak) vagy reggel korán (mert egyébként meleg van nyáron) használják ezeket az eszközöket.
KedvelésKedvelés
Imádom ezeket a hangokat, otthon érzem magam tőlük, épp azért, mert ilyen környezetben nőttem fel 🙂
KedvelésKedvelés
valamint: elektromos fűkasza. árokpart, parlagfű, közmunka. a magasabb hang és a szabálytalan amplitudójú zsíjúúú-zsíjúúú a bulis nyáresték utáni reggeleim örök megrontója. (a fűnyírónak többé-kevésbé egyenleges hangja van, azt jobban elviselem)
KedvelésKedvelés
Ó, hát pont erről írtam fentebb. Csak nem a bennem rejlő pszichopatát, hanem morbid szuicid gondolatokat ébresztgeti.
KedvelésKedvelés
Bah! Decembertől? November közepétől január végéig! Dzsingölbellsz meg lásztkriszmesz rogyásig! Már mindenki kidobta a fenyőfát, mi még mindig azt a szutykot hallgattuk.
Flex vidékön azért kell, mert különben a szomszédok meggyanusítanak, hogy buzi-e vagy. 🙂
KedvelésKedvelés
“Flex vidékön azért kell, mert különben a szomszédok meggyanusítanak, hogy buzi-e vagy.”
Jeee! Akkor engem nem gyanúsítanak! Szupiiii!
(Vagyis, ööö, a lányokkal mi van? Basszus, lehet hogy pont fordítva?! Van flexem, és nincs akváriumom. Most mi lesz? Összeomlok, vagy csinálom az erkélyen, és ráfogom a férjemre.)
KedvelésKedvelés
Nehogy meghallja a saját gondolatait. — nem is a fülesre írtam, hanem a háttérrádiózásra. A füles kitűnő eszköz koncentrált, teljes értékű, tizenhatodérzékeny zenehallgatásra, csak nőknek közterületen veszélyes.
KedvelésKedvelés
Saját gondolatok a szépségiparban töltött évekből, amit zenével igyekeztem elnyomni: Ha mégegyszer azt mondod az ovis kisfiadra amikor sír, hogy ratyigyerek, kírúgom alólad a széket.
Ha mégegyszer nekiállsz még ültödben alkudozni, levágom a mutatóujjadról a körmöt.
Ki a faszt érdekel Hajdú Péter nyanya?
Jaj, értem, szegény Pip megint náthás, hiába a kutyadzseki. Szarazélet na.
Nem drága, nem fog elvenni, minden lakótársnődnek ezt mondja, ez a ragasztóanyag a kényes természetű üzletében, belőletek él, titeket gyötör, téged gyűr, kínoz maga alá akkor is, amikor futva veszed a tengeri szivacsot a patikában, hogy ne érezze, menstruálsz, mert akkor nem küld ki, vagy csak a vérmániás Lacikához…
Ki a tököm az a Ruby?????
KedvelésKedvelés
Telefonban a zene kapcsolásig azért van, hogy biztos tudd, nem szakadt meg a vonal. Egyébként az ilyen automata kapcsolásos izéken legtöbbször lehet zenét választani, tudtad? Onlány olvastam valahol, guglizz rá, milyen gombbal milyen műfajt kérhetsz.
KedvelésKedvelés
“népi hangszer a flex” – behalok! xD
***********
(Én a S. Balázs hangjától szoktam gyilkos indulatokat érezni, ha meghallom…)
KedvelésKedvelés
Lájk! 😀
De a nyuszikat vedd le, plíííz! Az rettenet! Kiárbándulok belőled tőle!
KedvelésKedvelés
Két és fél napot töltöttünk el a hétvégén egy szállodában, ami elméletileg négy csillagos. Első este a fáradtságtól elaludtunk, de másnap kibírhatatlan volt, hogy szólt a zene mindenhol. A gőzben, az infrában, a medence terekben, az étteremben, a folyosón, kegyetlen. Este már szóltunk, hogy halkítsák le, mert a behallatszik a szobába, nem lehet pihenni. Ja, tizenegyig szól, utána kikapcsolják, és reggel fél nyolckor be. Alig vártam, hogy eljöjjünk. Megőrülök, hogy sehol nincs csend a lakásomon kívül.
KedvelésKedvelés
Speciel szeretek konyhában kelt tészta meg paradicsomszósz mellett Koncz Zsuzsát, Cseh Tamást, tibeti hangtálakat, miegymást hallgatni. Ha nem rontanak be tízszer közben, akkor hallom a gondolataimat (sőt inspirálnak ezek a cuccok).
De általában ha nagyritkán magamba vagyok, akkor észreveszem, jé, már két órája csend van és nem hiányzik semmi. (szomszédban népi hangszer a flex mellett a levélporszívó, ismertek még embert aki a füvet meg a járdát porszívózza??? meg a magasnyomású vizes izé)
Autóban, Hungária körúton, egyedül vezetve életmentő a Tilos Rádió (röhögtet de nem úgy mint a kerrádió, vagy tök érdekes témák mennek) vagy egy jó CD, akár nyelvtanuló CD. (otthon úgyse tudok nyugiba zenét hallgatni, két gyerek, macska, telefon, miegymás)
Kerrádió, királyi tévéhíradó és hasonlók a világból kergetnek ki, a gépiröhögős műsorok fizikai fájdalmat okoznak, néhány óra alatt nyilván bevallanék hatásukra bármit.
Zenére mozgás sztem jó lehet, segít a ritmus, de akkor csak az van, és nem háttér hanem eszköz.
Tévére időm nincs, bár a dzsungeles-utazósakat meg a régi magyar, olasz, francia filmeket nagyon bírom, persze nem háttérnek.
KedvelésKedvelés
“Zenére mozgás sztem jó lehet”
De milyen jó! Táncnak hívják :p
KedvelésKedvelés
Ezt el fogom mesélni a férjemnek, boldog lesz! Régebben a Tiloson vezetett műsort, és teljesen letörte, amikor ezt a vélemény hallotta a rádióról: “Á, ez hallgathatatlan, vagy hülyeségeket beszélnek órákig, vagy olyan zene szól, minta őrült denevérek visítoznának” 😀
KedvelésKedvelés
Tilos nalam is meno! Udv a ferjednek!
KedvelésKedvelés
Ker rádiók 😦 Fizioterápiára (vagy fizikoterápiára?) járok most, ott is folyamatosan be van kapcsolva. Egyik reggel az volt a téma, hogy a férfiak mennyit segítenek a háztartásban. Erősen gondoltam rátok, meg hogy talán két éve még én is viccesnek gondoltam volna, ami ma bicskanyitogató. (Én azzal segítek, hogy nem lábatlankodok, ill. három mosogatás egy bohócpolírozás… úristen.)
Másik: egy időben rengeteget buszoztam távolsági járatokon, ott is folyton szólnak. Ráadásul nekem minden zene nagyon beeszi magát fejembe. Mindig dühösködtem, amikor naphosszat az járt a fejemben, hogy “nemcsak neked fáj, magad maradtál, stb. Hű, de utáltam.
Még egy: nektek nem tűnt fel, hogy egyre több a hallókészülék-üzlet és -reklám?
KedvelésKedvelés
hülyül és süketül az emberiség. elég gyors mértékben. 🙂
KedvelésKedvelés
Terhesség alatt/szülés után mellőztem a reggeli kávét, viszont valami kellett, ami ébreszt. Ez lett a rádiós ébresztőn a Bumeráng. Gyűlöltem. Kattanás, jön a szöveg, és három mondaton belül elhangzott valami akkora orbitális baromság/szemétség, hogy a vérnyomásom az egekbe szökött a dühtől és fel tudtam kelni. Viszont soha többé nem vagyok hajlandó Bochkor egyetlen szavára se odafigyelni!
KedvelésKedvelés
Á, értem már, ez a közszolgálat! Felnyomjuk a vérnyomásod, jó reggelt. Ha agyvérzés nélkül túléled, indulhat a nap show. Egyben a termszetellenes szelekciót is elősegíti.
KedvelésKedvelés
nalam a hatter radio depresszio uzo. este a tv is. magany uzo is. de most pl kikapcsoltam a radiot amikor leultem reggelizni. sokszor idegesit, mert nem mindig vagyok maganyos vagy kerulget depresszio es akkor nagyon zavar
KedvelésKedvelés
fozesnel, takaritasnal, vezetesnel kifejezetten szeretem a hatter kereskedelmi radiot. en sosem hallgattam celzottan zenet, nincs kedvenc lemezem, nem tudom az eloadokat es a szam cimeket
KedvelésKedvelés
Majdnem rakerestem a gugliban a “hatter” (így, ékezet nélkül) rádióra, hogy benyomom én is, ha gyógyítja a depressziót. Mert egyébként a reggeli nyihogós műsorok bennem inkább fokozzák a negatív állapotot. És 6-tól 10-ig majdnem mindegy melyik zenéskereskedelmisnagyonnépszerűt kapcsolod.
KedvelésKedvelés
en angol bbc-t hallgatok reggel a kocsiban 🙂 most fozeshez meg amy winehouset, de szeretem neha depresszio ellen palya beat is, kulonosen a mindenkinek kurvaanyja cimu szamat es a szulesdalt
KedvelésKedvelés
de szeretem a magic radiot is, itt 105.4-en jon
KedvelésKedvelés
Nekem Amy winehousenal volt dobbenet hogy meghalt. A lanyomat Amynek hivjak es 2 nappal winehouse halala elott szuletett. mindenkinek azt mondtam hogy amy lesz a neve, tudooood mint winehousenak. imadom a zenejet. nekem nagyon elemi ereju
KedvelésKedvelés
amikor Camden townban jarok, a csapbol is az o zeneje folyik. ( Camdenben lakott) imadom camdent is, az egyik kedvenc kornyekem. oda megyek ha ki akarok kapcsolodni teljesen.
KedvelésKedvelés
Zeneiskolai koncerteken nagyon látszik, hogy a zene a mindennapokban háttér. Játszik a gyerek, esetleg izgul is , a szülők meg járnak ki-be , beszélgetnek, meg nyomogatják a telefont, mert ez a természetes.
Az üzletekben szóló zene engem fáraszt és menekülök, elvesztem a türelmem.
Látom, hogy sokan bedugott füllel futnak vagy bicikliznek, ez állítólag ritmust ad a mozgásnak. Szerintem meg a mozgásnak van saját ritmusa.
Egy rövid időszakban (elköltözés a régi életből) én is az agyam zsibbasztására használtam a zenét meg a filmeket, szólt Diana Krall, közben olvastam, filmnézés közben is olvastam, mert elviselhetetlenül fájt a múlt és féltem. Most újra jó a csend, ritka és keresem.
KedvelésKedvelés
És amikor az emberi beszéd zajjá züllik. A lotyogás. Vég nélkül. Mert egymás mellé sodródtunk a váróban, a vonaton, a játszótéren. Nem engedem be a tudatomba, de a fülemen csak bejön és zavar, terhel. Szeretek egyedül lenni, csendben lenni. (Nyolcadikas osztályfőnököm szerint ezzel pszichológushoz kell vinni egy tizennégyévest, nem nyitott, nem szociális. Pedig csak szemlélődő.)
Szinte hisztérikusan zajérzékeny vagyok. Igen, még a saját gyerekem visítása is idegesít. És nem kell aláfestő zene az életemhez, kitöltöm tartalommal háttérzaj nélkül az egészet. A csend adja a ritmust.
KedvelésKedvelés
Lady bárhol, megnyugodtam, nekem is tanácsoltak már ezért pszichológust, úgy látszik mégsem vagyok egyedül.
A bejegyzéssel tökéletesen egyetértek, veled is, én is extra- zajérzékeny vagyok, ideges leszek a zajtól, aztán meg olyan, mintha kifacsartak volna.
KedvelésKedvelés
nőként és egyedül gyakran bedugom a fülem. nekem rituálissá vált tömegközlekedés közben a rádióhallgatás, telefonról. (azért nem saját zene, mert egyrészt lusta vagyok rátölteni, másrész a hangminőség is elég rossz) kilépek a kapun, füles be, végigpörgetem az adókat, megtalálok valami jót, és megyek. az esetek 90%-ában ez ducipaci vagy tilos, de sokat kapcsolgatok, hogy csak zene legyen, reklám és üres szövegelés ne. sok érdekes zenébe, beszélgetős műsorba hallgathattam bele így. nagy tömegben kifejezetten jó, hogy külön világom van, de sokszor tartok tőle, hogy nagyon kihallatszik, ilyenkor kiveszem és tesztelem, nem akarok zavarni másokat. a szememmel is jobban figyelek, bár sokminden amúgyis áthallatszik: arrébb kell menjek, át kell adni a helyet, gyanús alakok (bár engem ritkán találnak meg, nagy vagyok, fiús). biciklin viszont soha, ott a fülem a másik két szemem, sose értettem mások azt hogyan.
este, alváshoz viszont csend kell. tinikoromban a mosogatógép ment éjjelente, egy év volt mire megszoktam. már tudok zajban is aludni, csak az nagyon rossz, rosszakat is álmodok tőle. szüleim amióta az eszemet tudom, tévével alszanak, ráadásul egyre hangosabbal. apám ragaszkodik hozzá, és amikor bemegyek lehalkítani, kikapcsolni (ha pl. a szomszéd szobában alszom és zavar), gyakran erre ébred fel, dühös, visszakapcsol, visszahangosít, de hát nézte, és nem is olyan hangos. plusz horkolás. anyám aludna tv nélkül, de ugye hol máshol, és áldott legyen minden snooker közvetítés, mert akkor nem horrorfilm hangjára és képeire ébred. azt mondja: apád nem alszik jól, hülyeségeket álmodik, azért kell neki a tévé.
KedvelésKedvelés
Valszeg pont azért nem alszik jó és álmodik hülyeségeket, mert megszokta, hogy tévére alszik…
KedvelésKedvelés
Én ezt a tévére alvást soha sem értettem. Anyukám is arra alszik, a párom is, és az ő két gyereke is. Rengetegszer kapcsoltuk le éjjel a tévét a gyerekek szobájában. Én vagy alszom, vagy tévézek. Szerencse a párommal nincs e miatt vita, mert a nappaliban van tévé, a hálóban nincsen. Ha aludni akarok, megyek a hálóba. De a gyerekek tévézése miatt ő is sokszor kiakadt, hogy állandóan ment. Aztán beállította, ha már nem volt adás, kikapcsolt a tévé. Különösen rossz szokásuk volt, hogy kimentek a szobából, nappaliból, tévé bekapcsolva maradt. Nekik is annyira alapzörej volt ez már. Engem meg baromira zavart.
Ha vendégek jönnek, szerintem meg udvariatlan, tapintatlan dolog bekapcsolva hagyni a tévét. Olyankor a vendégre figyelek.
KedvelésKedvelés
aki horkol, az mondjuk alapból nem alszik mélyen és jól. de tudom, hogy az (rém)álmok nem, vagy nem csak a tévétől voltak. mindig vannak próbálkozások kikapcsolásra anyám részéről és akkor derül ez ki. amikor végre csendben alszanak.
KedvelésKedvelés
“Nehogy már meghallja a saját gondolatait?”
Ezt a háttér rádiózást/tévézést én nem értettem soha, de ez a fenti mondat sok mindent megmagyaráz. Lehet benne valami…
KedvelésKedvelés
Csend: Gyimes tetszoleges – hegyek koze szoritott -“patakaban” az ejszaka kozepen a termeszet hivasara hallgatva kibotorkalni (szo szerint, mert itt a csend szoros szimbiozisban el a sotetseggel) és belemere(ve)dni abba a semmibe… A dobbenet, a valoszerutlenseg erzese, a felelem es a kitagult ido, amig sajat patakod csorgedezeset hallgatod! Majd sipirc be, mert nyomodban a medve – a sajatod, ami nem engedi, soha nem engedi igazan, hogy elvezd…
Nem idill akart lenni, koze nincs Szilardhoz (bar a wc-re botorkalas behoz valamit), csak elmeny, ami kikivankozott.
KedvelésKedvelés
Minket gyerekkorunkban arra szoktattak, hogy a tévé csak akkor mehet, ha nézzük is – meg sem tudom mondani, hányszor hallottuk, hogy “Gyerekek, játszatok vagy tévét néztek? Ha nem nézitek, kapcsoljátok le, mit gondoltok, mennyi lesz a villanyszámla?!” Ettől függetlenül anyu csak és kizárólag tévére tudott elaludni, és mivel egy 14 éves koromig szobában aludtunk, ezért muszáj volt nekem is hallgatnom. Mivel én tévére nem tudok aludni, én maradtam mindig utolsónak, és mikor a többiek elaludtak, én kapcsoltam ki. Ezért végtelenül zavar, ha bárhol alapzajként megy a tévé, és bizony előfordult, hogy vendégségben kértem, hogy kapcsolják ki – nem tudok úgy nyugodtan beszélgetni, a másikra odafigyelni, ha megy, és valahol tiszteletlenségnek is érzem úgy vendéget fogadni, hogy be van kapcsolva. Vagy tévézünk vagy beszélgetünk.
Ugyanígy vagyok bármilyen alapzajjal, rádióval egyébbel. ha olyan munkám van, ami nagyon érdekel és beletemetkezek, akkor ugye látok-hallok semmi mást, így be se kapcsolom, minek menjen. Ha nemszeretem meló van, akkor meg elvonja a figyelmem, így azért nem kapcsolom be.
Ezért aztán én szinte soha nem hallgatok zenét, csak tornázáshoz, futáshoz.
A telefonomon nem lehet zenét hallgatni, egy MP3 lejátszóm van valahol elrejtve, de soha nem használtam igazán. Mivel rosszul látok, halálos vétek lenne bedugnom a fülem, hiszen akkor aztán tuti elütnének. Szeretem hallani a saját gondolataimat, eltöprengve andalogni, és szeretem azt is, hogy azonnal fel tudom venni a kapcsolatot a környezetemmel – tökre utálnám kirángatni a fülemből a dugót, ha valaki megszólít az utcán, vagy ismerőssel találkozom és beszélünk pár szót.
A csend – nagyon szerettem az otthoni falusi éjszakákat, ahol nem hallatszott autó, csak a kutyák, és ősszel szarvasbőgés. Sokszor feküdtem éberen, fülelve, hogy minden rendben van-e, nem viszi-e menyét, róka a tyúkokat, ha ugat a kutya, akkor vajon miért – mentettünk meg így éjjel sündisznót, meg a szomszéd 20 darab kacsáját a rókától.
Ahol most lakunk, bár belváros, elég csendes környék, és ha oda is hallatszik az autók zaja, elnyomja a rengeteg madár. Tavasszal és nyáron mindig madárdalra ébredek, és ha otthon vagyok, egész nap hallgathatom.
KedvelésKedvelés
Mi-a pasim meg én-rendszeresen meglepödünk ha olyan embereknél járunk ahol megy a tv-egész nap, föleg ha gyerekek is rohangálnak közben.Én nagyon alpári módon meg szoktam nyomni a gombot és közben arra gondolok, hogy legalább minket tiszteljenek meg azzal hogy kinyomják-ha már magukat nem annyira.A gyerekek szerintem teljesen “kokivá”válása valahol itt van, nagyon sumák módon kúszik be. Reklámok meg kampányfilmek, híradó-az a legkeményebb. Mi nem nézünk tv-t, de rádiót se hallgatunk.Erre annyira büszke vagyok.Gondoltam már rá hogy vajon ez a rengeteg gyerek hozadéka,mert tudtam hogy nekik nem jó és én is leszoktam, vagy saját szükséglet??Ha néha egyedül maradok, semmit nem kapcsolok be, imádom.És igen, azért kell a zaj mert nem akarnak magukkal lenni, nem tudnak, az a legrosszabb ami történhet.Ez a békétlenség. De nekem ez az írás igazából egy újabb társadalom kritika, újabb megállapítás-jó nagy baj van.
KedvelésKedvelés
“De nekem ez az írás igazából egy újabb társadalom kritika, újabb megállapítás-jó nagy baj van.”
Igen, nekem arról is szól, hogy a mai kor embere alapvetően elfelejtett tekintettel lenni másokra.
Még családon belül is nehéz kiharcolni – mint ahogy fent írta valaki – hogy pl. apu légyszi halkítsd le a tévét, mert hangos és zavar.
A zaj utáni igény magasabb rendű, mint csendben, békében lenni?
KedvelésKedvelés
a kereskedelmi rádió háttérnek nekem eléggé alap volt régen, otthonos, megnyugtató, nem különösebben idegesít most sem, bár direkt már nem kapcsolom be. egyet-kettőt kivéve, mert a reggeli pofázástól és erőltetett viccektől egyszerűen ölni támad kedvem. ja meg aki még felbassza az agyam, az kuki, akiről pedig több helyen kiderül, hogy egy egész értelmes figura, de az a délutáni visítozása a rádióban, az elindít bennem valami ősi reflexet. :)esküszöm, ha volna egy saját rádióállomásom, reggel öttől tízig csak chilloutot játszanék, és fogadjunk, hogy szarrá keresném magam vele, mert iszonyú sok embert látok reggelente magamhoz hasonlóan tébolyultan kattogtatni a rádióadók között, hogy hol nem beszélnek már. nekem hosszú dugóban egyébként a hangoskönyv jön be, vagy a beszélgetős műsor, egy ideje rájöttem, hogy ha szép, lágy, dallamos hangon mondja valaki, akkor hihetetlenül nem is érdekel, hogy miről van szó, elvagyok vele 🙂 vannak periódusok, hogy hangosak a gondolataim, akkor nem kell rádió, de nyugodtabb időszakokban nem tudok mindig valami annyira fontos és érdekfeszítő dolgon gondolkozni, hogy ne legyen hótunalmas mondjuk az üllői út, ami általában nem tartogat izgalmas meglepetéseket, sem a természet rezdüléseit.
mozogni egyébként szerintem sokkal jobb zenére, egy darabig úsztam, de az valami agyzsibbasztóan unalmas egy idő után, hacsak nem tud az ember fejben sakkozni, vagy megírni egy új háború és békét. és szerintem ez nem azért van, mert az ember fél hallani a saját gondolatait, hanem mert nem lehet mindig annyi gondolatod, ami megtölt egy sivár és egysíkú medencét hetente háromszor másfél órán keresztül. talán ezért is nem vonul mindenki tibeti kolostorba.
persze lehet hogy én könnyen beszélek, ha az ember belső-erzsébetváros és ferihegy között éli az életét, jobb is, ha nincs igénye totális kussra, mert hamar meghülyülne. a reptéren meg kell szokni az ilyesmit, felszáll, leszáll, csikorgás, ordítás, rakodóasztal (lefelé menetkor visít, mint a teherautók tolatáskor, pont az van az ablakunk alatt :), egyébként tolatáskor minden szirénázik, palettabontás, építés, és a legnagyobb kedvencem, targonca villájának (vas) kihúzása konténerből (alumínium), úgy, hogy diszkréten összeér az alja. ezt mondjuk még én is megszokhatatlannak érzem. egyébként amúgyis a belvárosban nőttem fel, a harmadikon, pont alattunk egy teraszos kocsma volt, és a mai napig jobban alszom úgy, ha hallom, hogy körülöttem él a város, gajdolnak a részegek, megy a villamos, szirénáznak a mentők kicsit távolabb. kora délután aludni így különösen jó, amikor ez úgy beszűrődik, és kint süt a nap, az az érzésem tőle, hogy kicsit illegális vagyok, mások bezzeg ilyenkor dolgozzák halálra magukat.
egyszer volt részem igazán teljes süket csöndben, örményországban, a hegy tetején, az 500-ból származó tatev kolostor belsejében. (https://www.flickr.com/photos/cyberanto/5994945438/)
annyira durva volt, hogy komolyan ki kellett jönnünk egy perc után, valami ilyesmi lehet a barlangban is. transzcendens élmény, na. szerintem úgy is lehet élvezni a nyugalmat, hogy azért ennyire teljes csönd nincs, ez már olyan kozmosz csendje-dolog volt, olyan, mintha tényleg megszűnne minden. esküszöm, nem volt vicces.
KedvelésKedvelés
Az illegális délutáni alvást én is írhattam volna! Az úszást azért hagytam abba, mert ráuntam a repertoáromra: mindig szavaltam magamba. Így vált nekem eggyé a kopár szik sarja, meg a klórszag.
KedvelésKedvelés
En sajnos nem usztam de az en repertoarom maganyos tevekenysegemben az “itt ülök csillámló, sziklafalon” volt meg az” almafa ága” 😀
KedvelésKedvelés
Az enyem is J. Attila, Odaja…Meg Brecht-tol az “Ede bacsinak bajsza van”
Igazan felviditanak a hozzaszolasok, gyakran viccesek, szellemesek egeszen kezdek megszeretni itt. 😉
KedvelésKedvelés
Örüllök neked Lucerna ! Írjál minél többet 🙂
KedvelésKedvelés
Ez nagyon vicces!!
KedvelésKedvelés
Az úszás nekem meditáció (volt). Heti kétszer-háromszor egy óra, csak a saját lélegzetem ritmusa, a testem ütemes mozgása, lehetőleg semmilyen gondolat, istenem hogy feltöltött! Azt hiszem akkor ez tartott egyben. Csak akkor működött, ha nem volt tömeg, ezért mindig este mentem. Utána hazaimbolyogtam és bedőltem az ágyba. A tibeti kolostor ennek ellenére sok lett volna 🙂
KedvelésKedvelés
Nálam a bringázás tölti be ezt (a meditálás) szerepét. És közben még haladok is.
KedvelésKedvelés
“az az érzésem tőle, hogy kicsit illegális vagyok, mások bezzeg ilyenkor dolgozzák halálra magukat” — ez alapélmény, q***vajó!
KedvelésKedvelés
De jó ez is! Nekem a dzsessz sokszor gyógyszerem, tizenéve. Caro Emerald új kedvencem lesz, nem ismertem ezt a felvételt, köszönöm! (Néha úgy földhözvág egy-egy mondat, mint most is a tél és csend és hó és halál: épp tegnapelö´tt írtam le magamnak,pont így (vörösmartyzva), hogy “én még nem hiszem el, hogy minden verö´fény, Nálam még tél van, csendes, kevésbé havas, de halálos,”)
KedvelésKedvelés
Az utolsó mondat nagyon fontos!!! Este (sötétben), mikor már alszik a gyerek, elmennek futni és közben a fülük bedugva…bbrrrr….manapság az öngyilkossággal egyenlő és durva hazardírozásnak gondolom az élettel.
Szerintem is azért szól állandóan valami háttérzaj, hogy az ember ne hallja az időnként igencsak csúfondáros, rossz-gonosz gondolatait. Csakhogy a gondolatokat akkor se hallja meg, ha jók és kedvesek és szépek. És én szeretek velem lenni. Egyre jobban :-).
KedvelésKedvelés
Azt hiszem én laza és megengedő vagyok a zajokkal: panelben nőttem fel, meg laktam sok helyen, kolis is voltam, és egy időben nyolcadmagammal béreltem egy lakótelepi lakást satöbbi. Most kertváros és madárfütty, a jó levegő miatt nyitott ablak, de itt meg az utcán beszélnek az emberek, nappal nincs különbség a lakótelep között. Különben is, egy óvoda a kertszomszédunk, hétköznap itthon pihenni lehetetlen, most is kiabál egy felnőtt épp, hogy libasorbagyertek!mondom libasorba!menjmárajárdánkislányom!
Éjszaka meg bagoly van, az ablakkal szemben levő fenyőn lakik, jó hangos.
A zene nekem nem háttérzaj, hanem alapos megfontolás után megkomponált kiegészítő: a kedvenc Thievery Corporation lemezemhez igazítottam a takarítási ritmusom, felpörgetően kezdődik, ritmikusan súrolom rá a mosogatót, hogy némi lírán átívelve meditálva fejezzem be a felmosást pontosan 44:56 mpnél. Ugyanígy van főzős zeném, különböző válogatások különböző ételfélékhez. (Nem lehet lecsót főzni argentin gitárzenére!) Futáshoz is gondosan válogatok, amióta majdnem kitörtem a lábam, mert bohó módon tört ritmusokat tettem be. Veszélyes. Beszélgetéshez is halkan, gondosan megválogatva napszakhoz és társasághoz. A hétvégén teraszavató tavasznyitó összejövetel volt nálunk: mindenhol gyertya és lampion, forró tea, takarók és a választások feletti borongós hangulat, hozzá halkan szólt a Massive Attack, stílusosan. Régebben szexhez is, de mióta állandó emberem van, már nem érzem szükségét.
Este utálok tévére elaludni, de délután meg MUSZÁJ. Egy jó kis ószövetségi vagy fáraós műsor a Discoveryn, szép nyugodt hangon, vagy jobb híján egy ismeretterjesztő az aligátorok szaporodásáról- nyálcsorgatóan bele tudok aludni. Poirot kalandjain is remekül szundikálok, ébredéskor agytornázok, hogy hol aludtam el, visszapörgetek és erre térek magahoz.
KedvelésKedvelés
a jog.fm-et ismered? ha megadod a sebességedet, amivel futni szeretnél, ajánl hozzá tracklist-et, ahol a számok ritmusa ehhez fog passzolni.
KedvelésKedvelés
Főzős zenék, zseniális! Poirot-ra alvás nekem is megvan.
KedvelésKedvelés
Engem Colombo nagyon nyugtat…
KedvelésKedvelés
Bármilyen közlekedési eszközön alap a füles. Mari néni aranyerét még így sokszor vagyok kénytelen végighallgatni, olyan hangosan pletykálják ki. Ugyanez a fodrász, meg ehhez hasonló helyek. Inkább nem is megyek, annyira zavar a kibeszélés. Ritka kincset találtam pár éve, nem beszélnek ki másokat, vendégeket a hátuk mögött. Szerintem ilyen helyen sokszor azért szól a rádió, hogy ettől óvják magukat.
KedvelésKedvelés
Én szeretek kontaktálni az emberekkel nyilvános helyeken. Ma például megsimogattam egy dísznyulat a Károlyi kertben, és a sétáltatójával csevegtem egy kicsit a nyuszik sétálási és kakilási szokásairól. Tök jó volt, tényleg. De amúgy is szeretek szóba elegyedni az emberekkel, szerintem nagyon érdekesek. (Ezt egyáltalán nem gyúnyosan mondom.) Mivel alapvetően nincsenek kibeszéletlen konfliktusaim és lefojtott indulataim, ezért többnyire mindenkire őszintén tudok mosolyogni és ennek szoktak örülni.
KedvelésKedvelés
Más a kontakt, meg más az, amikor kéretlenül kell valamit végighallgatnod, és azt se tudod, kínodban hova nézz. A kontakt mindkét félen múlik. 🙂
KedvelésKedvelés
Az igaz. Mondjuk én hallgatózni is szeretek 🙂 ma – mondjuk ez nem vicces – pl fültanúja lehettem egy (telefonos) párbeszédnek, ami valószínűleg egy bántalmazó kapcsolat két résztvevője között zajlott. A lány volt az én végemen, és amikor letette, bocsánatkérően rám mosolygott, és azt mondta “féltékeny!” Én meg visszamosolyogtam, mi mást tehettem volna.
KedvelésKedvelés
én is szeretek hallgatózni, ahhoz hogy kínosan érezzem magam, barmi gáz dolognak kell lennie már 🙂
KedvelésKedvelés
Én már abból láttam, hogy valami nem OK, ahogy felvette a telefont és beleszólt….az eltúlzott lelkesedés a hangjában, a kapkodó mozdulatok…. és egy tízezrest még ott a buszon eldugott a tefelontokjába. 7 hónapos várandós lehetett.
KedvelésKedvelés
Sajnos semmi mást nem tudtál volna.
KedvelésKedvelés
Amilyen túlőszinte vagyok, én alighanem azt mondtam volna, hogy “igen. Azaz birtokló”.
KedvelésKedvelés
beszélgetek én is. jó érzés, ha az ember tudja szeretni az embereket. ez egy képesség, ami – azt tapasztalom – fejleszthető.
ilyen bántalmazós beszélgetést pedig bármikor lehet hallani, ha kihegyezi az ember a fülét 😦
KedvelésKedvelés
Ha szavakkal, vagy számokkal dolgozom, engem is zavar a zene.Ilyenkor szeretek házimunka közben is csak a gondolataimmal társalogni. Ez nálam valami szöveges output előkészítése. Viszont én csak kis százalékban dolgozom szavakkal, és néha számokkal. Sokszor olyan szellemi munkát végzek, amikor inkább képek, ábrák, mozgások járnak az agyamban, Ilyenkor nem zavar a zene, viszont nem igénylem feltéten. Vannak viszont olyan időszakok, mikor nem készülök outputra, ilyenkor jólesik az input. Mondjuk Kossuth rádió, vagy Classic Radio. És persze fizikai munkát végezni magányosan, szomorú, modern dolog (kivéve a kerti munka). Meszelni, szerelni, burkolni egyedül, csendben nem jó hosszútávon. Szerintem fizikai munka mellett teljesen érthető a rádióigény.
KedvelésKedvelés
Én szeretek esetenként fülbedugva létezni: pl. amikor választanom kell zenehallgatás és pletykahallgatás között. Máskor mindig csendben vagyok.
KedvelésKedvelés
Egyszer egy hétig meditációs lelkigyakorlaton voltam Dobogókőn. Egy hétig csend, félórás meditációk, csak kajánál interakció, de akkor is szilencium. Négy napig azt hittem, megőrülök, aztán kezdett jól esni. Sokkoló volt hazajönni, hetekig tartott az idegvasalás hatása.
KedvelésKedvelés
az egyik legjobb barátnőm többször is járt ugyanebbe a táborba, ugyanezt mondta, hogy az elején az ember szeretné kinyírni magát, aztán egy idő után elkezd az igazi jelenben létezni, és csodálatos. a mi népi kánonunk a kusstáborként emlegeti a helyet, nyaranta kérdezzük tőle mindig, hogy az idén is megy-e kussolni.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy megint elmegyek, mert gyerekekkel együtt élve felértékelődik minden perc csend.
KedvelésKedvelés
Annnnnnyira szellemesen írsz!!!!! ❤
KedvelésKedvelés
Nálunk azóta nincs csend, mióta az első gyerek megszületett. Előbb naphosszat bőgött, aztán megtanult beszélni és azóta sem hagyta abba. Locsog-fecseg folyamatosan, kérésre sem hallgat el, akkor sem, ha egyébként tévét néz vagy kütyüt nyomkod. És főleg kérdez, visszajelzést vár, nem elég csak ráhümmögni, folytonos készenlét. Ehhez jön a kisebbik, aki meg nincs el zenetévé nélkül. Úgyhogy nálunk örökös a zaj. Ha egyedül autózom, nem is kapcsolok rádiót, vagy zenét, nem bírom, az az én “pihenésem” és nem szeretek sehová megérkezni. Nagy ritkán lelépek csak úgy, egy tetszőleges helyen ülök az autómba bezárva, egyedül, és végre senki nem szól hozzám. Este, takarodó után mindig érzem, ahogy kienged a görcs az idegeimből, és kétségbeejtően rövid az éjszaka.
KedvelésKedvelés
Nagyon át tudom érezni, amit írsz.
KedvelésKedvelés
Én két hete fogalmaztam meg, hogy csak arra vágyom, hogy napi fél órát egyedül tölthessek el, csendben. Nem mindig jön össze.
KedvelésKedvelés
Nekem hasonlóan zavaró, ha valaki állandóan belesétál a személyes terembe, párom 10 percenként keres valamit, amit nélkülem is megtalálna, ha akarná, ha elveszik a személyes holmijaimat és még nekem kell keresgélni, visszakéregetni. De igen a zaj, amikor nem tudok folyamatosan írni egy dolgozatot, vagy tanulni, mert negyed óra a határ, amikor tuti nem bírja ki, hogy ne szóljon hozzám valamiért a ház másik feléből. Elég nehéz így elmélyülten bármit is csinálni.
Persze a pasikat semmiben nem lehet megzavarni, mert ők fontos dolgokat intéznek. 🙂
KedvelésKedvelés
Jaj, ezt az én férjem se érti. Őt persze nem lehet zavarni, de ha én melózok, akkor gyerekkel a kezében odasétál, és mondja. Egy ideig negligálom, szabályos időközönként egy “aha”, közben próbálok írni… Amúgy általában észreveszi magát. 😀
De ugyanez. amikor filmet nézünk. Én odafigyelnék, mert érdekel, ő dumál. Folyamatosan. Ha rászólok, megsértődik, hogy ő csak megvitatja a filmet. Ja, ez fordítva elképzelhetetlen, mert képtelen csendben ülni negyed órát. 😀 Úgyhogy inkább moziba járunk, ott kénytelen befogni.
KedvelésKedvelés
Az én pasim beáll a képernyő elé 😀 de fel sem tűnik neki. Viszont ha ő nézi a tévét, köhögni sem lehet. 🙂
Én ezt már több pasinál tapasztaltam, hogy ő elvonulhat, beletemetkezhet bármibe. De ha a nő vonulna el, akkor azt valamiért nem bírják elviselni.
És akkor vajon miért is a férfi az alkotó elme? Mert hagyják, a nőt meg nem. 🙂
KedvelésKedvelés
Exemmel mindketten könyvmániások vagyunk. Ha ő olvasott és én meg mertem szólítani, olyan arccal nézett rám, mintha akkor másztam volna ki egy lapos kő alól, és becsületsértésnek beillő hangsúllyal annyit mondott: olvasok! Lehet találgatni, tekintettel volt-e arra, ha én olvastam.
KedvelésKedvelés
“Mert hagyják”
Mert hagyod! Kiváló módszer: elé állni a tv-nek, mikor ő nézi. Beszélni hozzá. És ha zavarja, rászólni, hogy pont ilyen szar nekem is.
Egyébként exem is ilyen. Volt, hogy filmnézés közben (a filmről) beszélt, hiába kértem, hogy ne tegye. Aztán megkérdezte tőlem, hogy mi volt a filmben, amíg ő beszélt. És nem értette, hogy miért mondom: ha most elmondom, akkor én sem fogom tudni, mi van a filmben. És persze, ha nekem voltak megosztandó gondolataim, akkor maradjak csendben, mert ő figyel a filmre. És hát általában ez van: nem fontos más, csak ami neki fontos. És nem érti, hova lesznek a barátai, miért nem segít már neki lassan senki, miért van az, hogy nekem sem fontos (elváltunk, könyörgöm, csak a gyerekek kötnek össze), hogy neki jobb legyen.
KedvelésKedvelés
mély meggyőződésem, hogy ezek mind – tv elé állás, keresgetés, kérdezgetés, fecsegés, beleszólás – a kontroll gyakorlás kifinomult eszközei.
amíg humorosra vesszük a dolgot (mert még szeretjük, meg nekem is vannak rigolyáim szöszmöszökkel maszatulunk, mert még ebben a szakaszban vagyunk és azt gondoljuk dolgunk ez is, hogy ezt viseljük) addig észrevehetetlenül rombol.
aztán telnek az évek, faragja mindez a belsőnket, a saját terünket, a saját tempónkat, énlétünket – és akkor aztán nagyon kihegyezett mindez. és őrjítő. és nem értjük eddig hogyan és miért bírtuk.
KedvelésKedvelés
Igen, ez nagyon. Amikor megláttam a bejegyzés címét, én erre gondoltam. Délutánra úgy érzem, elfolyósodik az agyam.
Mi az a csiribiri? Mi az a tuli-ali?
Ne kérdezd már meg minden egyes szavarmól, hogy mi az!
Mi az a minden egyes?
KedvelésKedvelés
Meg még arra is rájöttem tegnap este, hogy nem is annyira a fizikai csend hiányzik, már az is luxus, ha nem kell odafigyelnem a zajra. Tegnap lett egy szabad félórám, üres volt a máskor nyüzsgő játszótér, bementem, hogy befejezzem a könyvemet, leültem, nekitámaszkodtam a csúszdának, felnéztem a fölöttem zöldülő többemeletes fára, meg az ébredési köreiket repülő denevérekre, és úgy maradtam. El is felejtettem, mennyire jók az ilyen csendes idők. Mikor utoljára természetes volt az ilyesmi (lassan öt éve), még tizedennyire se tudtam értékelni.
KedvelésKedvelés
Ösmerős, nekem is van egy ilyen fiam.
KedvelésKedvelés
Hihi, az enyém lány.
(a nagyfiam nem beszél egyfolytában, a kicsi még nem beszél)
KedvelésKedvelés
Jaj, ne haragudj, de ez nagyon vicces, így olvasva…
(Engem is rettenetesen zavarnak a hülye kérdések, nem-bí-rom!)
KedvelésKedvelés
Fogalmazgattam itt magamban egy szépet-hosszút arról, hogy én hogyan s miként szeretem a csendet, de mire a végére értem, elfelejtettem, hogy akartam kezdeni. Szóval jöjjön akkor csak néhány gondolat kévébe kötve, kalongyába rakva a témához.
Engem nem zavar a csend, és azt gondolom, hogy ez nálam alkati kérdés, az alapbeállításom ilyen. Én kényelmetlenül érzem magam ha nem tudok legalább napi egy órát, de akár többet is magamban, csendben tölteni, csakúgy ellenni a gondolataimmal (nem állítom, hogy ezek mindig kizárólag tartalmas és szellemileg magas szintű gondolatok), belemerülni a belső világomba. Kamaszkoromban is ilyen voltam, csak akkor azt gondoltam, hogy ez valami beteges dolog, és meg kell tanulnom rendesen viselkedni, kínlódtam azzal, hogy megtanuljak csevegni a semmiről. Középiskolában, mikor hatan laktunk egy szobában a koleszben, megtanultam úgy elvonulni, hogy fizikailag ott vagyok, de az nem az igazi.
Talán a csend szeretete és a gondolataimba való elmerülés miatt is szeretek kertészkedni. A gyomlálás, a föld lazítása, az öntözés stb. nem igényelnek szellemi erőfeszítést, úgyhogy a gondolataim szabadok lehetnek miközben friss levegőn vagyok, és még valami hasznosat is csináltam. (vagy talán ezzel legitimmé válik az “elvonulás”)
Azt figyeltem még meg, hogy az én csendem sokakat beszédre késztet. Régebben ingáznom kellett és sokat stoppoltam, mert rendszertelen volt a buszjárat, szinte soha nem kezdeményeztem beszélgetést, de sokszor a “szűkszavú” sofőr férfiak végigdumálták a 45 perces utat, és időnként olyan témákról és olyan személyességi szintig, ameddig én nem mennék el még barátok közül is csak válogatottakkal. Én ezen mindig csodálkozom ma is, és nem értem miért érzi mellettem bárki is, hogy beszélnie kell, ha én hallgatok.
Ami még eszembe jutott(eszemben van)friss élmény és döbbent csend: három héttel ezelőtt halt meg apukám. Nem voltam jelen a pillanatban, kb. 5 perccel később értem haza, sosem tapasztalt csend, fény és meleg volt a szobában, és egyszerre megszűntek az évek óta ismert, soha el nem múlónak hitt hangok: az oxigénkoncentráló gép monoton zúgása, az oxigén határozott sziszegése a gépből, a sípoló mellkas, a horkolás, a szabálytalan időközönként feltörő köhögések, az azokat követő krákogás. Megannyi zaj, amihez kénytelen-kelletlen szokik hozzá az ember, s mindezek hiánya nem felfrissülést, hanem üres csendet hoz.
KedvelésKedvelés
Részvétem.
KedvelésKedvelés
Nekem 7 éve halt meg apukam és én is az utolso pillanatban érkeztem…
Az irasodrol jutott eszembe az LGT Ha a csend beszelni tudna…
KedvelésKedvelés
Kakaskukorékolásra szoktam ébredni, amit a direkt erre a célra tartott, saját gyönyörűséges brahma kakasunk ad elő, a szomszédok meg kontráznak rá. Már a kakasok.
Az erőszak hangjain kívül semmiféle zaj nem zavar. Minden érdekesebb…
A zajok helyett a zajokra panaszkodók zavarnak, lásd fenn 😀
Mindig a siketeket juttatják az eszembe, hogy ők mit nem adnának ezért az élményért, amin más a jódolgában fanyalog.
A fülhallgatóktól, füldugóktól rövid úton viszketek, nem bírom őket.
Amikor legközelebb bosszant egy zaj, gondolj gyorsan erre, és próbálj inkább örülni neki :
http://www.borsonline.hu/20140328_szivmelengeto_video_eleteben_eloszor_hall_a_siket_no
KedvelésKedvelés
hehe, tök igazad van, komolyan 🙂
a legjobb mégis a város alapzaja a takaró alól, ezt fenntartom. azt mutatja, hogy megy az élet addig is, amíg alszom egy kicsit.
KedvelésKedvelés
Ez az a téma, amire annyit tudnék írni, hogy kilógna a kommentboxból, úgyhogy nem teszem. Helyszínenként és élethelyzetenként változott a zajigényem. Az egész életem el tudnám mesélni azzal, hogy mikor mi és milyen eszközből szűrődött be a fülemen.
KedvelésKedvelés
Podmaniczky utcában van a volt kedvenc teázóm, egykoron zseniális ízek, illatok, kuckószerű berendezés, kellemes jazz a háttérben. Aztán valaki kitalálta, hogy bebasz egy dögnagy lapostévét amin egyfolytában videoklipek mennek. Muszáj nézni, mert akkora, hogy a szemed sarkából mindig látod a villódzást és odavonzza a tekintetet, viszont a dalok olcsók és ütik a hangulatot, és miatta már nem lehet se beszélgetni, se olvasgatni, se csak úgy a semmibe merengeni mellette. Avagy hogyan tegyünk tönkre valami jót.
KedvelésKedvelés
Engem régebb zavart a háttérzaj,ma már tudom hogy ha bent csend van akkor jobban kezelem a külső zajokat.
Ha nem vagyok tulhajszolt vagy beteg még humorosan is tudom felgogni a zavaró ingereket. Olyankor nem kapcsolom ki a férjem tomboló zenéit keményrock,Rammstein ,Vitas.
Amugy szeretem az értő hallgatást amit nem mindig tudok elérni zenei téren mer rossz a fülem, nehezen értem az idegen nyelveket. Nincs időm gyakorolni ,ezért kivülálló maradok.
A média dumáit tulságosan is szűröm.Igen ritkán fogok be egy-egy számomra érdekes közlést. De azok nagyon hatnak rám, és szószerint emlékszem is rájuk.Felfedezek ilyenkor egy embert vagy valami uj ismeretet amit majd tovabb tanulmanyozok ,de mondom igen ritka élmeny az ilyen.
Egyszer volt egy nagyon kellemes hatas amit a rádióműsortól kaptam persze “cultural”.Álmomból ébresztett fel egy égi zene amit húsz év mulva CD-én szereztem meg majd a You-tubon is megtalaltam Mircea Chiriac Serenada http://www.youtube.com/watch?v=sM_Z6lc6h5I
KedvelésKedvelés
Ja a viccesebb része: nagymamám, amikor tévére aludt. Ha kikapcsoltuk, felébredt: ne kapcsold ki, nézem! (aha, bőrön át….) Aztán aludt tovább, hogy éjfél után zsebrádión Szilágyi János beszélgetősműsorait hallgassa. Viszont nyolcvanon felül már ledőlt ő is ebéd után kicsit.
KedvelésKedvelés
Ez a ne kapcsold ki, nézem, klasszikus! 🙂 🙂 🙂
KedvelésKedvelés
Én szeretem a csendet, ha egyedül vagyok. Nem megy tv, rádíó. Itt tényleg csend van, vagy esetleg messziről hallani fűnyírót, fűkaszát, madarat nyáron. Ez a csend nekem olyan, hogy szinte belehasít a tudatomba. Mint a frissen megpucolt tükör. Szinte éle van, Gondolkodom, vitatkozom, fejtegetek, analizálok magamban.
KedvelésKedvelés
100% detto én is így érzek, Éva! 🙂
KedvelésKedvelés
Új olvasó vagyok, fiatal, egyetemista, és ez a cikk nagyon “ott van” szerintem is.
Én korábban végig hallgattam közlekedés közben a zenét a fülesen (amit a szociológiatanárom egyszerűen “infúziónak” hív). Mára viszont ráuntam, és főleg akkor teszem be, amikor már zavar a buszon a mögöttem-előttem zajló beszélgetések tömkelege – hasonlóan néhány kommentelőhöz. Viszont amikor leszállok, kiveszem, mert valóban, a közlekedésre nem mindenki tud úgy figyelni, és nekem is jól esik ha az éppen meglátott csoporttárssal azonnal interakcióba tudok lépni. A boltokban/ebédlőben/buszon (a sofőrnél!) szóló zenétől én is falra mászok, az időtartam a hangerőtől is függ. Viszont amikor fülesezek, akkor gyakran azon kapom magam, hogy nem is hallom a zenét mert úgy elgondolkodtam. Itthon ritkán hallgatok zenét és még ritkábban fülhallgatóval – az maradjon akkorra, amikor nincs más megoldás.
A tévézéshez kapcsolódva: néha van, hogy bekapcsolom háttérzajnak, főleg a természetfilmeket és a főzőműsorokat (külföldieket, pl Jamie, Nigella a kedvenceim) kedvelem. Viszont a készülék fejhallgató-csatlakozója elromlott, és ezért nagyon irritál, amikor már aludnék, a szüleim pedig nézik, és egy félhangos mondat felriaszt a kezdődő szendergésből. Olyankor szoktam vagy átszólni, hogy zavar, vagy ha megtehetem (és nem kell másnap ébresztőórára kelnem) akkor füldugót használok. Különben nem tervezem, hogy lesz tévém ha majd különköltözök, és a gyerekeimet sem az fogja felnevelni.
A rádiózásban is hasonlít a véleményünk, én sem bírom ki a röhögcsélős adókat, sőt, egyiket sem szoktam hallgatni, csak a klubrádiót, ahol kevés zene van, és főleg beszélgetnek, értelmiségiek, könnyebb és nehezebb témákról. De azt is akkor, ha itthon vagyok és tudok rá figyelni.
Szóval nagyon jó ez a cikk, és néha én is vágyom a csendre.
KedvelésKedvelés
Szia, üdv itt! 🙂
KedvelésKedvelés
Jaj. Nekem most a mobiltelefon a zaj. (Meg is keresem mindjárt a mobilos bejegyzést is.) Azt hiszem, azért fogom végülis előkeresni és beüzemelni a férjem régi telefonját, mert az enyémmel valami nem stimmel már és nem működik a rezgő üzemmód. Az olyan hallom is meg nem is.
Azért mocorog ez bennem épp most, mert én alapvetően úgy használom a mobilt, hogy ha nincs kedvem, nem veszem fel. Megtehetem, nem munkaeszköz, és családi hívásokon kívül úgyse nagyon jön más így, hogy babával vagyok itthon. Viszont a napokban keresett a nagybátyám (akivel amúgy csak lazán tartom a kapcsolatot), szoptatás közben nem vettem fel, utána meg, hát – elfelejtettem. Erre kapok egy gúnyolódó emailt, hogy engem nehezebb elérni, mint a miniszterelnököt, és hogy melót tudna nekem, de ahhoz kommunikálni kéne. De miért, miért, miért kéne nekem a telefonomon ülni? Visszahívom majd, persze, mert a munka az munka – feltételezem, hogy el is tudnám végezni, ő is tudja, hogy babázom, csak nem ajánl olyat, ami nem menne.
De akkor is, jaj, miért? Zaj, zaj, zaj és függőség. A szomszéd vezetékes telefonját és Skype-tárcsázását is halljuk néha. Én meg most ilyen befelé forduló, nyugalmas lennék, ha hagynának. Csak kevés ember társaságára vágyom igazán. Szeretem a hosszú, csendes sétáinkat a lánnyal. Meg is keresem azt a rezegni tudó telefont.
KedvelésKedvelés
Aki mindig, mindenhol elérhető kell hogy legyen, az nem fontos ember, hanem CSICSKA – mondta egyszer valaki, magukat fontosaknak tartó, folyton bekapcsolt telefonú emberek társaságában.
KedvelésKedvelés
De nem veszik észre. Komolyan ettől (is) érzik magukat fontosnak. Mikor a férjem céges telefonszámát megcserélték a kollégájáéval, dőltek a másik pasas “barátaitól” a hívások, gyakorlatilag bármikor. (Nyuszi barátai és üzletfelei.) Aztán amikor következetesen csak a hivatalos nyitvatartási időben kaptak választ, lassan leszoktak róla.
Nem mindenki teheti meg, hogy nem veszi fel, persze. De van, akinek meg már eszébe se jut, hogy megtehetné. Ijesztő.
KedvelésKedvelés
Meg is értődtek akkor páran, emlékszem. Megkérdőjelezte valaki az ő baromi nagy fontosságukat.
KedvelésKedvelés
De jo, hogy meg ilyen temaban is szuletnek irasok. Nagyon orulok ennek az oldalnak. Evek alatt ez az elso tartalmas blog amit talaltam. (Biztosan van tobb is, lehet, hogy nem voltam eleg szemfules) Kozmetikusnal-fodrasznal szinte mindig szol a radio, valami hitvany csatorna tomeny izlestelen ocskasagot arasztva….nem tudok ellazulni raadasul folyton szembesit, hogy mennyi bovlit omlesztenek rank. A masik rettenetes csendhaboritas, amikor valoban nyugodt, gyonyoru, csendes kornyezetben elhetnel, de korulotted elnek olyan szomszedok akiknek ez semmit sem jelent. Szeretek nyari ejszakan tucskoket hallgatni de ilyenkor gyakori, hogy karomkodas, ocsmany beszelgetes hallatszik at valamelyik szomszedtol. Nem mas ez mint akusztikus bantalmazas, vagy mint a legocskabb porno, ami akkor is eljut hozzam ha nem akarom. Nem csak hogy nem toleralhato de egyenesen elviselhetetlen.
A sivatag tenyleg csodas, volt alkalmam nekem is eltolteni rovidebb idoszakot, semmihez sem tudnam hasonlitani. Jordaniaban ha jol tudom szerveznek sivatagi “csillagturat” ha tenyleg erdekel valakit kozuletek nezzetek utana.
A blog szerzojenek tovabbi sikeres, oromteli munkat kivanok!
KedvelésKedvelés