milyen tavasz

Közzétéve Szerző:

Milyen tavasz! A régóta rügyek, az új, cserregő madarak. Szagok. Eső is, sár. Értelmetlenné váló cipők, kesztyűk. Minden tágasabb. Ballonkabát. Több a fény. Könnyebb a reggel, az este, az emlékezés, a test, a fűtés, a minden.

Szaladnak a gyerekeim bele a tavaszba. Szépek, kedvesek, én nyugodtan, erősen vagyok anyjuk. Nem úgy, ahogy szorongtam, hogy kellene, de jó így. Együtt rezdülünk. Örömük örömöm. Görög mitológiát olvasok nekik. Minden megtelt színnel, értelemmel. Lejöttem az anyagról: hogy azt lessem, ki mit ír, gondol rólam. Itt az élet, teljes, értelmes, ezt választom, beleállok, megsimítja az arcom. Három országból kaptam tegnap csokit. Nézem a bélyeget. Semmiért nem adnám barátságaimat. Jó szavakat jókor. Jó emberek, friss tekintet. Nincs baj, nem lehet. De van a dolgoknak következményük. Legszebb motívumaim nem széthordhatók, nem hurcolhatók kifordult béllel internetszerte, homályos alakok kusza vádjaihoz csomózva. Megtörtént, innentől nem számít, mennyi. A tavasz, az számít. Félig üres, félig teli? Hiszen a pohár a szép, a fénytörés.

Tekerek újra, rozsdátlan a láncom, kopottak a fékek, érzem az izmaim, a körvonalaim, hajlásom, kipárolgásom, feszül a bőröm, suhan a szél, megtelek oxigénnel. Filmeket nézek. Szívbéli emberekkel ebédelek. Behozom elvégzetlenségeimet lassan. Salátát eszem, ez esik jól. Épp odaérek. S milyen jó nem ideszegezve, csak épp benézni, ki mit írt.

Hálás testem válogatott cuccokban. Hihetetlenül felszabadító senkit nem irigyelni. Életemben először érzem magam pont ott, ahol vagyok, nem túlzás és nem kompromisszum, pontosabban: hogy ez én vagyok. Nem mások tekintete érdekel, nekem tetszik, nincs bűntudatom, nem mindegy, én láttam meg, én döntöttem, én mosom hálóban, én gazdálkodtam ki, s a fejemben sincs senki, akinek magyarázkodnék. Mennyi öröm és lényeg van tárgyakban is. Nem gyűlölöm telefonom. Konyhám is lesz, új ízek készülnek, kéreg alatt lágyság, pirított kömény, tejszín, citrom, harsanó levelek. Felfrissülő terek, értelmessé váló szobák, nemsokára terasz is. Biciklim ha üres, virágföldet szállítok. Sok virág.

Este katasztrófavédelem, tűzoltó, rendőr, mentő, ügyelet, szállítók. Másfél év, négy halott. Tanúskodnom se kell így, senki soha nem mondja ki, mit tett. Vége ennek a nagyon hosszú, nagyon keserves történetnek. Füst és korom. Egyenruhás közöny. S a kutya is. Jánosnak készülő mondatok, de tudja úgyis. Vizsgálom megrendültségemet, mi ez bennem? Megnéztem még utoljára? Köszöntünk egymásnak. A maga módján, ugyebár, nagyon korrekt volt. Kívántam-e ezt? Soha, soha nem kívántam. Tél megint.

39 thoughts on “milyen tavasz”

  1. Négy óra óta (vagyis azóta látom) szürke köd van nálunk. De ez már nem a novemberi köd, hanem márciusi, egyre világosabb. Egy-két hét és kidobom a kedvenc télikabátom, de már nem bánom, megszolgálta magát.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Olvasom,egyre könnyebb vagyok,szinte szállok a tavaszban,érzem-látom a színeket,a teljességet és akkor megtörik a fény…… “füst és korom”…Így van együtt a fent és lent,a jó s a rossz? Muszáj ennek ennyire kiegyensúlyozottnak lennie?Kifordulna a világ a sarkaiból,ha nem?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Hogy mire képesek azok, akik nem értik, amit olvasnak. Akik folyton itt kattintgatnak, aztán kielemzik, mindennap izgatottan tárgyalják, mit írtam, és úgy élik meg, hogy mindenhol én vagyok, tele van velem az internet. Akik elvitatnák tőlem a teljesítményemet, életmódomat, döntéseimet, mindent. Elképesztő, hogy ilyen fontos lettem nekik. Elképesztő, ahogy mindent kiszedegetnek innen, azt hiszik, vallomás, és ellenem fordítják. És elképesztő, hogy azt hiszik, velem beszélgetnek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • A szomszéd a szabad akaratába halt bele. Választott egy életformát: ivott, verte az anyját. És amikor az anyja nem volt már, hogy kivegye az égő cigarettát a kezéből, amikor részegen feküdt, akkor belehalt. Borzalmas igazságszolgáltatás….de én folyton ilyen eseteket látok. Ma is egy. 39 éves ember, kiváló család…. tizenéves korától iszik. Ma éjjel belehalt. Szívem szakad meg. De kire haragudjak? Ő választotta és csak ő választhatott volna mást. Senki sem védhető meg saját magától.

        Kedvelés

      • Hát, felelős a helyzetért az előrehozott nyugdíj (45 évesen), az oktatás, a rendszer, amely jogosítványokat ad a hangoskodásra, erőfitogtatásra (hányszor kértem, ne ordítson itt, amíg János nagyon beteg volt már), az italhamisítók, hogy 300-ért már vehetett másfél liter ránézel-meghalsz lőrét, az állam, amely remekül keres mások szenvedélybetegségén, a rendőrség, amely vállvonogatva tízszer is azt javasolta akkor még itt lakó fiainak, hogy verjék csak meg, az önkormányzat, amelynek hiába szóltunk, nem tartja együttélésre alkalmatlannak az ilyen életmódú embert.
        Ez is róla szól, kísérteties most olvasni.

        a társadalom visszavág

        Kedvelés

      • És most a fia engem hibáztat fészbukcseten… hogyan mentegessünk bántalmazót, gyűlöljünk nőt és vezessük le a kudarcos életünk miatt érzett frusztrációt másokon, egyidejűleg? Maga kért, hogy valahogy érjük el, hogy az apja ne lakjon itt, akkor hízelgett, jött nagy udvariasan, úristen, remélem, nem költözik ide.

        Kedvelés

      • A néni januárban, a fia és a családi kutya tegnap. Most lett volna az első tárgyalás. Gyászt érzek, pedig nagyon nehéz volt ez az egész, a gyerekeket is folyton basztatta a(z osztatlan közös) kertben, meg tele volt minden kutyaszarral, meg a szétdobált koccintós palackok, meg a minden, nagyon nem volt kompatibilis a többi lakóval. Börtön lett volna amúgy, ő meg hajdan szebb napokat látott, sorsszerű volt ez valahogy.

        Illetve nem tudom, ki tudja. Én voltam egyetlen tanú. Nagyon nehéz úgy elmondani az igazat, hogy tudod, mi múlik rajta. Nem bánom, hogy ez kimaradt.

        Az előzményeket itt a néni halálakor kegyeleti okokból jelszavassá tettem, de itt megjelent álnéven a tompított változat: http://nol.hu/velemeny/olvasoilevelek/20120724-hivjunk-e_rendort_

        Kedvelés

      • Szerintem nagy dolog az, ha valaki nemcsak hangoztatja az elveit, hanem igyekszik aszerint élni. Nem te juttattad volna börtönbe őt, hanem a saját tette. Ha nem történt volna semmi, akkor nincs bírósági ügy sem.

        Kedvelés

      • De az egy félreértés, hogy én őt feljelentettem. Én rendőrt hívtam, amikor a nagy döngés után a néni vérezve kijött. Könnyű testi sértéskor a sértett tehet, súlyosnál a hatóságnak kell tennie feljelentést.

        Kedvelés

  9. Most viszont, ahogy épp borsót meg virágot ültetek a kölykökkel, és megint azt érzem, mégis, hogy tavasz van, megjelent a tévékettő. Nem tudom, rendben van-e ez így, hogy a katasztrófavédelem leadja a drótot, meg ilyenkor kinek mi joga, kötelessége, elmondtam, amit fontosnak gondoltam.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Figyelnek az aljas élethiányosok, mennyire bánom/okoztam/nyilatkozom/rám lehet-e kenni valamit, minden jól jön nekik, a cél, hogy elhallgassak, eltűnjek.

      Engem komolyan megrendített, nem sejtettem, hogy ez lesz a vég, de borzalmas volt így itt élni, nem tagadhatom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, tudom.
        Hogy jó lesz már, nem erre értettem, hanem a jó időre és a végre másfajta elfoglaltságra, mint a beszorulás meg a fázás. Az nagyon jó lesz már végre. Emezen meg sajnos túl kell lenni… sajnálom, tényleg.

        Kedvelés

      • Sajnálom nagyon, hogy ez lett a vége, de te csak azt tetted, amit kellett, és mait már sokkal előbb meg kellett volna lépni másoknak is.
        A bűnbakképzés jól megy nálunk, sajnos 😦

        Remélem, mielőbb túl leszel rajta és elsimulnak ezek a hullámok.
        Bízom benne, normálisabb embernek utalják ki azt a lakást. A fiai nem hiszem, hogy szóba kerülnek, biztosan laknak valahol most is, és nem ott éltek eddig, tudtommal így nem igényelhetik jogfolytonosságra hivatkozva (nem tudom, ezt hogyan mondják).

        Kedvelés

      • A kertvárosban, ahol ifjabb koromban laktam, élt egy család. Az apa alkoholista lett valami trauma miatt, ami az apját és kicsinálta, holott jó szakmája, két egészséges gyereke és egy talpraesett felesége volt. Éveken át ordítozott egymással a férj és feleség. Fizikai erőszak nem volt, figyeltem őket, ha az utcán találkoztunk. A férfi a saját őrlődése miatt ivott, a családot nem bántotta. A nő is inkább azért ordított vele, hogy felrázza, kirántsa a mélyből, de minden hiábavaló volt. A férfi egyedül maradt. A nő elhagyta, elváltak. A gyerekek felnőttek, főiskolákra mentek. Most nem tudom, hogy mi van a férfival, fél éve láttam utoljára és rettenetesen lefogyott, már szinte teljesen feloldódott a piában. Kár érte, és mindenki sorsa megrendít, akit kicsinál egy szenvedélybetegség, akár közvetlenül áldozata a szernek, akár közvetve családtagként.

        Kedvelés

  12. Olvasom a vesszőfutásodat, de én bizony nem érzem, hogy túlpörögtél volna, belemásztál volna mások életébe, mindenhol ott lennél. Egyszerűen gondoskodó és öntudatos nőként szinte mindenre kiterjed a figyelmed, és ha rosszat látsz, nem fordulsz el, igyekszel tenni valamit.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Mindenki azt tette volna a helyemben, hogy rendőrt hív a vérző nénihez, nincsen ebben semmi különös, ez nem a szomszéd utca vagy valaki vadidegen, hanem a közvetlen környezetem. És mindenki jobban járt, hogy én mondtam el a tévékettőben, mi történt, mert tudtam, mire kell figyelni, és mi ebből a halálesetből a tanulság.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  13. Egyszer az én apám alatt is felgyulladt a matrac. És már nem is ivott akkor. Csak épp ágyban bagózott, és elaludt közben. Szerencsére nem volt egyedül, nem ő ébredt fel rá, ha jól emlékszem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Visszajelzés: Tündérszikla-kilátó | Mint a mókus fenn a fán - egy túrafüggő naplója

Hozzászólás a(z) akihiszi bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .