zsíros az ajka

Állok egy Caravaggiónak tulajdonított Keresztelő Szent János előtt.

caravaggio keresztelőEgy bárány. De nem is bárány, mert kos. És egy életörömtől duzzadó, derűs fiatal fiú. Ránevet arra, aki megcsodálja. Úgy van ott az a fiútest, valami egészen bizarrul kicsavart pózban, hogy minden testrésze látszik. A köldöke, a könyöke, combja, háta, mindkét lábfeje. Hogy mást ne mondjunk. És kacéran néz. Nem biztos, hogy ez Keresztelő Szent János, ezen elvitatkozik a felirat.

Miért meztelen egy szent?

És Dávid, és Salome, és Holofernész és Szent Sebestyén. Testek és szenvedés, bizarr halál.

Úgy tudtuk, ezt így nem mondták külön, de ráutaló magatartásként minden ezt üzente, hogy az emberek fölé borult a transzcendens barokk égbolt, mélységesen áthatott mindent a vallásos áhítat, nem volt alternatíva. Ezért ez a sok szent és képzet és ábrázolás.

De hiszen ebben semmi vallásos áhítat nincsen.

Én ott döbbentem rá, a Szépművészetiben, január 3-án, hogy vallásos festészet nem ilyen, nem ezért ilyen egyeduralkodó évszázadokon át, némi csendélet, arisztokrata- és polgárportré, tájkép és vadászatábrázolás, valamint, részben már Caravaggio kortársainál, majd később, németalföldieknél és Goyánál, köznapi emberek pillanatai mellett.

Mert mi is van? Van három szereplő ebben a relációban.

Az első a megrendelő, mert a festészet gazdag emberek luxusa.

A megrendelő pocakján széles bíboröv, csillog az ajka. A megrendelő egyházi személy, van neki pénze. És azt akarja, amit mindannyian: érzéki élményt és borzongást. Testeket és borzalmat akar látni. Ez a két igény mozgatja. Ezek mélyen vannak bennünk. Ma már nem a festészet ad választ erre az elementáris igényre, vannak ennek megfelelő sportágak és filmműfajok. Hogy rosszabbat ne mondjunk.

S hogy a megrendelő fontos személy, cölibátusban él és pozíciója megvédi, lakosztályaiban elég sok mindent megtehet, az csak bizarrabbá teszi ezt az érdeklődését.

Inak feszülését akarja látni, finom homlokokat, fiatal izmok domborulását, szeretőjéről mintázott Dávidot vagy János apostolt. Egy nem zsíros sülttől csillogó ajkat, egy rá tekintő szempárt.

És vért akar és borzalmat, vonagló testet. Egy szentet, akinek a testét és kínját kedvtelve és legitim módon nézheti. A megrendelő nem vallásos áhítatból kér ilyen képet. Hanem mert ezt van kedve nézegetni.

A bibliai avagy legendáriumi téma legitimálja ezeket a bizarr történeteket.

Már a szentek személye és történetei, kínhalála, a legendák sem véletlenül azok és olyanok, akik, amik. Levágott mellű nőszentek. Szent Sebestyén: nyilakkal ölték meg. Szent Lőrinc: roston sütötték meg. Vagy olajban? Szent Bertalan a milánói dómban tulajdon lenyúzott bőrét veti hanyagul a vállára. De még Szent Jeromos, az öregség szimbóluma is a nagy könyve meg a válláról lecsúszott lepel fölül néz ki ránk: mit szóltok a testemhez?

És van a festő, akit ez mint kihívás érdekel. Ő nem élveteg, dehogy. Ő szakember, mester, zseni. Az érdekli, hogyan ábrázoljon rövidülést, bőr alatt kék eret, ráncos bőrt, idősödő meztelen vállat. Alvadt vért, görbe nyílvesszőt, izom domborúságát, felbuzgó vért, csúcsfényt, nézőre tekintő főalakot, kihúzott szegeket. A festőt a kolorit érdekli, a kompozíció, a tónus, az apró részlet, a homályban hagyott főalak, a perspektíva, a szilva avagy az emberi test kibuggyanó leve. A festőt sem a vallásos buzgalom hajtja. S aki sosem volt pontosságot és élményszerűséget képes létrehozni, azokat csodáljuk ma a kiállításokon. Meg néha kisebb mestereket, tanítványokat is.

És vagyunk mi, kései nézők, akik e magánhasználatú, nem mindenki szeme elé és főleg nem múzeumba szánt képeket már közművelődésként nézhetjük, és, túl a vallásos témán, amely puszta ürügy az emberi viselkedés és szenvedés végtelen variációinak bemutatására, elmerenghetünk, mennyire mást jelentett akkor áhítat, meztelenség, női vérszomj és fiatal férfiak göndör fürtjei. Áhítat sehol, a szent alak csak apropó, csodáljuk az alkotó elmét. S hogy mennyire bizarrul buja volt az európai újkor, ahol a tankönyvekből kihagyták az emberi testeket, de a kivégzések nyilvánosak voltak, és antik meg bibliai jeleneteken bárki megszemlélhetett ifjú kebleket és formás csípőket.

73 thoughts on “zsíros az ajka

  1. szerintem tök izgalmas ilyen kritikusan ránézni az őseinkre és értelmezni a motivációikat. próbálni kinézni a dobozból, és valóban látni őket, ha egyáltalán ez lehetséges. annyira el vagyunk vakítva azzal, hogy az ősök “jók”, “hősök”, “tiszteletreméltóak” voltak. egészen más lenne a történelem magyarázata, a jelenünk és a jövő is, ha le tudnánk hántani a szemünk elől ezt az átgondolatlan, tartalmatlan és öngyilkos pátoszt.

      • Az Aranykor cáfolja önmagát – nem romolhatna el valami, ami tökéletes, merthogy tökéletes. Erre a következtetésre jutottam asszem 14 évesen.

        Az összes többi demagógia arra apellál, hogy az emlékek megszépülnek. (Ésúristenelnekezdjekpolitizálni.)

  2. “Inak feszülését akarja látni, finom homlokokat, fiatal izmok domborulását, szeretőjéről mintázott Dávidot vagy János apostolt.” Mikor ránéztem erre a “szent” képre, egyből hasonlóra gondoltam 😀

  3. Szerintem a barokk transzcendencia és showbiznisz megjelenésében az alternatíva (reformáció és a természettudományok robbanásszerű fejlődése) jól nyomonkövethető szerepet játszott. Nagyon érdekes az ideológiai manipuláció és a testi érzékiség kettőssége a nagyközönség elé szánt műveken is (hogy ne csak meztelen puttókra gondoljunk, ott van Berninitől Szent Teréz extázisa).

    És Caravaggio – aki számára a rövidülés és az anatómia már nem felfedeznivaló érdekesség, hanem készség volt Michelangelo után – esetében további értelmezési réteget bonthat ki a személyes művészi szubjektum. Hogy alkatilag és a sorsában mennyire feküdt neki a bizarr.

    • Most megnéztem az említett szobrot. Azta.

      ***

      Nagyon örülök ennek a szempontnak, amit É. felvetett, eddig ezen nem is gondolkodtam el (igaz, nem is nagyon volt rá apropó).

      • De jó, hogy pont ezt a szobrot taglaljátok!

        Elég sokáig maga Teréz is perifériára szorult, de annyira népszerű volt, hogy muszáj volt engedni a köznek. Ugyanis – nem túl meglepő módon – mindenki valószínűsítette, h orgazmusa volt valójában. Ezért az egyház jó sokáig nem akarta elfogadni, profánnak titulálták.

        Ami talán az első dokumentált női orgazmus lehet.

        Hirtelen nem tudok viszont elképzelni ennél érzékibbet.

  4. Heller jutott eszembe…Kepzeljetek el.
    Amugy nagyon erzeki tud lenni a tisztelt blog iro is.
    En gondolkoztam gyakran azon ,hogy leirnek minden erzekelhetot lathatot, de sajnos nem adatott meg nekem ez a tehettseg.

  5. Azon a kiállításon a legviccesebb ebből a szempontból a futóversenyes volt (sajna nem jegyeztem meg sem a kép címét sem az alkotót), ahol csak néhány szimbólum utalt arra, hogy ez valami magasztos téma lenne, de a lényeg úgyis az volt, hogy ott van két pucér ember, akiken csodálni lehet az izmok játékát és a domborulatokat (miért futna bárki is versenyt meztelenül?)
    Barátnőmmel profán módon természetesen kiértékeltük az összes ábrázolt férfialakok nemi szervét, megállapítottuk, hogy legtöbbször gyerekpéniszeket festett a művész.

    • A meztelen, lobogó versenyfutás nagy hagyományokra tekint vissza 🙂 Vicces lehetett élőben, kár, hogy csak pasik mehettek Olympiába…

      • Igen-igen. Épp idén tanítottam ezt a diákjaimnak, akik között nagy sikert aratott az elképzelés, hogy vajon futás közben mijük és hogyan lobogott a meztelen atlétáknak és vagyon hogy nézett ki a pucér birkózás.

        • Törökországban a mai napig meztelenül birkóznak, olajozva a testüket, hogy még nehezebb legyen a kérdés.

          Bár nekünk – akik nem szoktak hozzá a meztelen férfitestek látványához – nagyon homoerotikusnak tűnik a dolog, régebben valóban múlt egy-egy csatában élet azon, hogy mennyire birkóztak jól, vagy éppen használták az öklüket. (Vívás mellé a régiek kötelezően tanították ezt is, és még egy csomó más praktikus dolgot is, pl együtt futást.)

      • Ezt egy Dolores LaChapelle – ről szóló írásban olvastam. Szerintem a meztelenség nem zavarhatta őket. Azt ne tudom, mennyire lehet hiteles:
        “Wickler hozzáteszi, hogy a klasszikus görögországi játékokban “a fiatal versenyzők közül kivált győztesnek állítólag szintén megvolt az a joga, hogy kiengesztelő anális közösülést végezzen legyőzött riválisával”.

        • Mindig eszembe jut Arany János őszinte elnézésért esengő széljegyzete, mivelhogy nem tudja szebben fordítani a “táglikút”, ezt diktálja a fordítói hűség. (Azt hiszem, a Filozófusokban)

          Viszont nem hiszem, hogy a nyílt homoszexualitással a keresztény civilizációk bármikor elnézőek lettek volna, az ókori olimpia más tészta.

  6. Azon merengtem én is a kiállításon, hogy igen, a tiltott gyümölcs, a rengeteg homoerotikus kép, fiatal férfiakkal, egyházi megrendelésre. (Mondjuk ha jól emlékszem Caravaggio is homoszexuális volt, de nem biztos.) A sok Judit, Holofernész fejével, meg Keresztelő Szent János, érett gyümölcsök, meztelen testek, vér és erotika. Volt egy kép, sajnos elfelejtettem az alkotó nevét, egy idős férfi, háttal ül és előrefordul, elképesztő volt, hatásosabb, mint egy fénykép, olyan anatómiai pontossággal volt megfestve. Hihetetlen tehetség.

  7. Nagyon jó ez a poszt, és gyönyörű a kép! Anne Rice jutott eszembe, ahogy olvastam, ő ír nagyon szépen erről a jelenségről a regényeiben, valamint Passuthtól az Aranyködben fáznak az istenek.

  8. A fiú mosolya a megromlott (rontott) ártatlanság. Hímnemű Lolita. Egy pár éve nagyon jót szórakoztam képek kielemzésével. Megfejtettem Mona Lisa titokzatos mosolyának titkát is innen a konyhából. 🙂
    Mi az a növény ott lent a jobb alsó sarokban?

            • És A hinta: http://www.bc.edu/bc_org/avp/cas/his/CoreArt/art/resources/frag_swing.jpg

              Próbáltam jó felbontású képet keresni.

              Ezt a képet egy titoktartást kérő ismeretlen rendelte meg, aki magát a sűrű bokrok között megbúvó szeretőként, szíve hölgyét pedig a felszarvazott férj által mozgatott hintán akarta megörökíttetni. (Eredetileg egy püspököt rendelt a felszarvazott férj helyére, de ezt Fragonard nem vállalta)
              A kép nem a nagy nyilvánosság számára készült, nyíltan erotikus mű ez, nekünk már nem egyértelműek az utalások.
              Jobb szélen, középtájon Cupidót azért még nekünk is egyértelmű, no de a többi! Mennyi mára kiveszett szimbólum: a lerepülő topánka! A korabeli képeken a lecsúszott, vagy hiányzó cipő az elvesztett szüzességre utal, no de ez a hintázó nő nem által kalimpálni a meztelen lábaival, hogy a szeretője belásson a szoknyája alá ! Meg eleve: hinta: ez az ingatagság közérthető jelképe. Itt a férj két hosszú pórázzal mintha irányítaná még a zasszonyt, de egyértelmű, hogy a kilengések nem őt gyönyörködtetik.
              És van még egy kutya is a bal alsó sarokban. A kutyát a házastársi hűség jelképeként szokták odafesteni házaspárok portéjára, de ez a szegény állat nem illendően fekszik, hanem izgatottan ugrál, hogy figyelmeztessen az illetlenségekre 🙂
              (Nem én vagyok ilyen okos, hanem van egy nagyon informatív, nagyon nem tudományos könyvem, abból szemezgettem.)

      • A fogorvosod olyan, mint az egyszeri pap: bármiről kezdett beszélni,a végén mindig a káromkodásról prédikált. ÉN!! vagyok a hiteles forrás Mona Lisa ügyben, mert öt éves korom óta nézegetem a képet, néha több órán keresztül és most vagyok ötvenhárom :D. Nem, anyám nem a Louvre-ben takarított, hanem volt egy “Megfestett világ” c. könyvünk, és öt éves koromban merték a kezembe adni, ahol Mona Lisa fekete -fehérben volt benne. Egyszer (úgy harminc év múlva) egy papirlapra firkálgattam, pont azon az oldalon, ahol a kép szerepelt, és észrevettem, hogy ha felét letakarom, a kép dacos állú alsó része nem illik fenti, lágy tekintethez. Felfedezésemet eddig titokban tartottam, azt gondoltam, majd ha egyszer nagyon megszorulok anyagilag, jópenzért eldom a sztorit. Ezért nem írtam meg a “Mindenesfiók” c. blogomban sem, ahol a többi teljességgel tudományos alapú festményelemzésemet megjelentettem. 😀 Most közkinccsé bocsájtom, voilá: a Mona Lisa félig női arc, félig férfi!Az orr alatt van a választóvonal. (egyébkéntt nyitott vagyok más efféle tudományos elméletekre is 😀 )

  9. Nagyon jó poszt!

    Tényleg annyira erotikus kiállítás volt, hogy zavarba esve jöttem ki, mert kedvem támadt beleharapni egy-egy ábrázolt szemérmetlen gyereklánykebelbe…

    A kiállítás kritikájában olvastam, hogy “Aki egy barokk csendélet szőlőszemeinek vagy fonnyadt leveleinek nézése közben is el tudja szégyellni magát, az kezd kapiskálni valamit Caravaggióból.”
    http://magyarnarancs.hu/kepzomuveszet/a-festeszet-szexepilje-87643

  10. Jó egy ilyen posztot is olvasni, üdítő.

    Kedvem támadt a Szépművészetibe is elmenni a társasággal.

    Feminista tárlatvezetéssel megtekinthetnénk az alábbi műtárgyakat:
    – Judit Holofernesz levágott fejével
    – nyilazó amazon
    – Delila, ahogy levágja Sámson haját
    – Salome Keresztelő Szent János fejével.

  11. Nekem az is eszembe jutott a kiállítás képeit nézegetve, mennyire érdekes, hogy míg a szépségideál és az elképzelés a tökéletes testről a nők esetében koronként változott és változik mind a mai napig, gyakran a testtorzítástól sem visszariadva, addig az ideálisnak tartott férfitest gyakorlatilag évezredek óta változatlan? Michelangelo Dávidjának testalkata nem sokban különbözik Mürón Diszkoszvetőjétől vagy egy mai fehérnemű modellétől. Maximum a kívánatosnak tartott életkor mutatott némi szórást, a 14 éves kamaszfiú és a huszonéves fiatal felnőtt férfi között.



    A koronként változó ideálisnak tartott női testképpel ellentétben, férfiak esetében soha nem volt elvárt a kóros soványság, sem fodrozódó hurkák, se az elkötözött apró lábak vagy napfényt sohasem látott, vakító hófehér bőr, esetleg a fűzőbe kényszerített, deformált derék. Ezeket a mindig ugyanolyan és lám így is gyönyörű férfitesteket elnézve még elkeserítőbbnek tartom amit a nők testével műveltek évszázadokon át, beleértve a mai kor elképesztő plasztikázási mániáját (mell implantátum, kisajak plasztika, ajakfeltöltés) ami túlnyomórészt szintén csak a nőket érinti. Valahogy csak az ő testüket kell folyton alakítgatni és ezáltal magukat a nőket is szabályozni és kontrollálni.

  12. Ez nem Ganümédész akart lenni? De most tényleg…

    Ki olvasta A velencei Tiziano élete c könyvet? Abban is ugyanez van leírva gyakorlatilag, de nem ennyire képszerűrn… A zsíros ajkú bìborövest elképzelve szabályszerűen hányinger kaptam. Brrr…
    S persze a státusz és/vagy a pénz, aminek momdent szaad, ez önmagában is gyomorforgató.

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s