Ismertem egy gazdag üzletembert. Afféle mindent kontrolláló típus. Az apja egyenesen üzleti zseni volt, dinasztiaalapító.
Volt neki három fia. A legidősebbnek nagyon körültekintően választott feleséget.
A házasságkötés után nem sokkal a férfi meghalt.
Ekkor az özvegy összebonyolódott a középső fiúval, aki viszont nem akart gyereket, majd szintén meghalt.
De milyen az élet: a legkisebbre, az autókereskedőre az immár kétszeres özvegy vetette rá a szemét. Após ezt nem tűrhette, ez a nő maga az ördög, rossz ómen. El is költöztette a nőt az apósi házból.
Aki pedig furfangos cselt eszelt ki, mert az igazságérzete nem tűrhette, hogy ennyire beleszóljanak a magánéletébe, sem azt, hogy apósa eljátssza az erkölcsös törzsfőnököt.
Így hát szexhirdetést adott fel, amely spamkampány keretében az eljutott apósa postafiókjába is. Sőt, írt neki a facebookon is. Majd megjelent azon az üzletemberi vacsorán, amelyre az apósa is hivatalos volt. Ekkor már forrt a levegő.
Az öreg nem vetette meg a szép nőket, hamarosan egy találkozót is összehoztak, sejtelmes sötétben. A nő azonban nem kérte az euróköteget, helyette apósa Rolexét, pecsétgyűrűjét és Armani nyakkendőjét. Mit bánta az öreg, ilyen éjszakája még nem volt.
A nő azon az éjszakán teherbe esett. Amikor ez kiderült a családban, nagy volt a botrány apóséknál. Friss özvegyként? És ki az apa?
Ám a furfangos nő felmutatta a három elkobzott attribútumot, az órát, a nyakkendőt és a pecsétgyűrűt: ő a gyerek apja, akiéi ezek a tárgyak.
Após lehajtotta a fejét. Senki sem tudta, hogy olykor ő is megbotlik.
Ikerszülés volt, nem is problémátlan. Ilyen komplikációt még az osztályvezető főorvos sem látott.
Tudjátok, hol olvastam ezt? Az Ószövetségben nem egy Blikk-sztori van. IMóz 38.
És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.
És meglátá ott Júda egy Súah nevű Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá.
És az fogada méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Hérnek.
És ismét fogada méhében, s fiat szűle, és nevezé nevét Ónánnak.
Még egyszer szűle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szűlé, Khezibben vala.
És vőn Júda az ő elsőszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala.
De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr.
És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségűl mint sógor, és támassz magot bátyádnak.
Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támasszon.
És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, amit cselekeszik vala, annakokáért megölé őt is.
És monda Júda Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában.
Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába.
Hírűl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére.
Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségűl.
Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orcáját.
És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám?
És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd?
És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálcádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté.
Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját.
És megküldé Júda a kecskefiat az ő Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.
És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a felavatott parázna nő, aki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre felavatott parázna nő.
Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre felavatott parázna nő.
És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt.
És lőn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg.
Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, akiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór, és e pálca.
És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé.
És lőn az ő szűlésének idején, ímé kettősök valának az ő méhében.
És lőn, hogy szűlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először.
De lőn, hogy amikor visszavoná kezét, ímé az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecnek.
És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak.
Ha jobban tetszik, új protestáns fordításban is:
Júda és Támár
Történt abban az időben, hogy Júda elvált testvéreitől, és csatlakozott egy adullámi emberhez, akinek Hírá volt a neve.
Ott meglátta Júda egy Súa nevű kánaáni embernek a leányát, elvette, és bement hozzá.
Az teherbe esett, és fiút szült, akit Érnek nevezett el.
Majd ismét teherbe esett, fiút szült, és azt Ónánnak nevezte el.
Azután még egy fiút szült, akit Sélának nevezett el. Amikor ezt szülte, Júda Kezíbben volt. Júda feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. Az asszonynak Támár volt a neve.
De Ért, Júda elsőszülött fiát az Úr gonosznak tartotta, ezért megölte őt az Úr.
Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Menj be a bátyád feleségéhez, vedd el őt mint a sógora, és támassz utódot a bátyádnak!
De Ónán tudta, hogy az utód nem az övé lesz. Ezért amikor bement a bátyja feleségéhez, a földre vesztegette a magot, hogy ne támasszon utódot a bátyjának.
De az Úr rosszallotta, amit tett, ezért őt is megölte.
Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen apád házában, amíg felnő a fiam, Sélá. Mert így gondolkodott: Ne haljon meg ő is, mint a bátyjai! Támár elment, és apja házában lakott.
Hosszabb idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Amikor Júda megvigasztalódott, elment barátjával, az adullámi Hírával Timnába, ahol a juhait nyírták.
De megmondták Támárnak: Most megy az apósod Timnába a juhai nyírására.
Ekkor levetette magáról özvegyi ruháját, elfátyolozta és elváltoztatta magát. Azután odaült Énaim kapujába a Timnába vezető úton. Mert látta, hogy Sélá felnőtt, de őt nem adták hozzá feleségül.
Júda meglátta, és paráznának gondolta, mert eltakarta az arcát.
Csatlakozott hozzá az úton, és ezt mondta: Hadd menjek be hozzád! Mert nem tudta, hogy a menye az. De ő azt kérdezte: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám?
Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegödölyét. De Támár ezt mondta: Adj zálogot, amíg megküldöd!
Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte: Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. Odaadta azért neki, azután bement hozzá; az asszony pedig teherbe esett tőle.
Majd fölkelt Támár, és elment. Azután levetette fátylát, és felöltötte özvegyi ruháját.
Júda megküldte a kecskegödölyét adullámi barátjával, hogy az visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta meg.
Akkor megkérdezte annak a helynek a lakóit: Hol van az a parázna nő, aki Énaimnál az útfélen volt? Azok ezt felelték: Nem volt erre parázna nő.
Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg. Annak a helynek a lakói is azt mondták: Nem volt erre parázna nő.
Júda azt mondta: Tartsa meg magának, hogy gúnyt ne űzzenek belőlünk! Én megküldtem ezt a gödölyét, de te nem találtad meg őt.
Mintegy három hónap múlva hírül vitték Júdának: Paráználkodott Támár, a menyed, és már terhes is a paráznaság miatt. Akkor ezt mondta Júda: Vigyétek ki, és égessétek meg!
Már vitték kifelé, amikor megüzente apósának: Attól a férfitól lettem terhes, akinek a holmija ez. Nézd meg jól, kié ez a pecsétnyomó, zsinór és bot?
Júda megnézte, és ezt mondta: Igaza van velem szemben, mert nem adtam őt a fiamhoz, Sélához. Többször azonban nem hált vele Júda.
Amikor a szülés ideje elérkezett, kitűnt, hogy ikrek voltak a méhében.
Szülés közben az egyik kidugta a kezét, a bába megfogta, vörös fonalat kötött a kezére, és így szólt: Ez jött ki először.
De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. A bába ezt kérdezte: Hogyan törtél magadnak rést? Ezért nevezte el az apja Pérecnek.
Utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Ezt Zerahnak nevezte el.
csak az olvassa. én szóltam 
Hehe, az első rész hetedik bekezdésénél fölismertem Támár történetét! Nagyon büszke vagyok magamra :-)… persze, hogy pontosan miért fontos nekem ez, és miért vagyok rá büszke, annak a története a fél életem, azt majd elmesélem, ha találkozunk veletek (talán).
KedvelésKedvelés
Mármint a korszerű átiratban? Bravó! Meny vagy?
KedvelésKedvelés
Nem. Zsidó. 🙂 Erről a tényről (a zsidóságomról) 45 évesen szereztem tudomást, de akkor már egy éve jártam egy progresszív zsidó közösségbe csak úgy, érdeklődőként. Az anyám – aki bármit képes nehezményezni, amit én csinálok – rendszeresen rosszalló megjegyzéseket tett, hogy minek oda járni. A hetvenkettedik ilyen megjegyzése után, tulajdonképpen csak időhúzási céllal, azt mondtam: “Inkább azt mondd meg, nekünk nem volt-e zsidó felmenőnk?” Az anyámm egy pillanatra megállt, majd így szólt: “Ja, de igen. A nagymamám.” Ez öt éve történt, addig erről soha nem hallottam. A progresszív hitközségnek aktív tagja vagyok, tavalyelőtt volt ún. felnőtt Bát Micvá (“a Törvény Lánya”) avatásom. Megtanultam héberül olvasni a Tórából (persze nekem felkészülés kell hozzá 🙂 ). Az emberek, akikkel a hitközségben együtt vagyok, számomra a családot jelentik.
KedvelésKedvelés
Elfelejtettem átjavítani a nickem a második hozzászólásomban… bocsánat.
KedvelésKedvelés
szép.
KedvelésKedvelés
🙂 én is felismertem, a középső fiú halálánál mondom magamnak itt olvasás közben, hogy dehát ilyen sztori van már az ÓSZ-ben. 🙂 és lám, az is
KedvelésKedvelés
Már a legelején gyanús volt a sztori, ilyenek tényleg csak a Bibliában vannak! 😀
KedvelésKedvelés
Meg a szappanoperakban. 🙂
KedvelésKedvelés
Meg a Blikkben, ezek szerint… 😀
KedvelésKedvelés
Úgy tűnik, azóta is mindenki a Bibliából merít! De végül is nem hiába a Könyvek Könyve, minden benne van.
KedvelésKedvelés
És az após lett névadója egy egész (kiválasztott) népnek, valamint az ő utódai közül került ki a legszentebb király. Aki mellesleg kinyíratta egy szépasszony férjét, hogy gerjedelmét az özveggyé vált asszonnyal “tisztességben” csillapíthassa. De ettől még legszentebb király, a Megváltó ősapja maradt.
KedvelésKedvelés
Júda vagy József? Ezen gondolkodom. Nem József?
KedvelésKedvelés
Nemnem, Józsefnek egyiptomi felesége volt, Manassze és Efrájim voltak a fiai, és két törzs ősapjai lettek. Ebből is látszik, hogy akkor még nagyon nem anyai ágon öröklődött a zsidóság.
KedvelésKedvelés
Azért, mert akkor még nem is zsidókról van szó, hanem héberekről. A zsidó a Júda névből jön, mert az asszír fogságból a többi 10 törzs nem tért vissza. Innen van csak értelme zsidókról beszélni, addig Izrael nem csak Júdea volt.
Bár arra én is kíváncsi lennék, mikortól számít az anyaág.
Nekem már ott gyanúsan bibliai volt, hogy az özvegy hozzáment az első öccshöz.
KedvelésKedvelés
Nem bírok leszakadni a témáról. 🙂
Az anya zsidóságán alapuló zsidóságot 5 Mózes 7:3-4 alapján számolják. (3. Sógorságot se szerezz ő velök, a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak; / 4. Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.) A Talmud Rásbi (Rabbi Simon bár Jocháj – egy híres rabbi és kommentátor, aki az első században élt) magyarázata alapján vezeti le, hogy miért a nők számítanak, de irtó bonyolult. Azon alapul, hogy az “elpártoltatja” (vagy eltérít – más fordítás szerint) ige milyen nemben van és hogyan ragozódik és kikre utal.
(Az elpártoltatást (eltérítést) cselekvő ember férfi (férj vagy após), az elpártoltatás (eltérítés) cselekedete pedig a nő gyerekére vonatkozik (a negyedik versben a “te fiad” igazából a nő fia, tehát az unoka), tehát a zsidó nő gyereke zsidónak születik, mert ha nem, akkor nem lehet elpártoltatni, ellenben nem zsidó nő gyereke nem születhet zsidónak, függetlenül az apától. Ha egy zsidó férfi nem zsidó nőt vesz el, az azért nem játszik, mert egy zsidó férfit vagy az unokáját nem tudja elpártoltatni (eltéríteni) az apósa (vagy a nő férfirokona), részben, mert egy ffi sokkal jobban bele van ágyazva a saját társadalmába, részben, mert nem élnek együtt (a nő megy a ffi családjához), így ez az indoklás erre az esetre nem vonatkozhat, következésképpen ez az eset nem jelenthet zsidó leszármazást. Bocsánat a béna magyarázatért, nem én vagyok erre a legalkalmasabb ember.)
KedvelésKedvelés
Az egy dolog, hogy mivel magyarázzák, ld. gödölye az anyja tejében. Ettől még Ábrahám egy asztalon kínálta fel a sajtot és a húst, igaz, ő még ne mis volt zsidó, sőt héber sem 😉 Hanem az ősapjuk. A Biblia szerint ettől függetlenül két törzs ősapjainak anyja egyiptomi volt. Júda, igen, a zsidók névadója is erősen komálta a kánaánita nőket.
KedvelésKedvelés
Az én ismereteim szerint az anyaág a babiloni fogságban alakult ki, azért, mert abban a alávetett helyzetben az anya volt biztos. Nyilván azért, mert a megerőszakolás nem volt ritka 😦
KedvelésKedvelés
Igen, ez egy népszerű, könnyen elfogadható érv. Ugyanakkor nekem azt mondta egy ilyesmi dolgokban járatos ember, hogyha már “Isten így akarta és kész” érven túlmutató dolgokat keresünk, akkor szerinte jobb és valósabb az az érv (és “hozzáértőbb” körökben népszerűbb is), hogy a zsidók poligámiában éltek és egy zsidó ffinak lehettek nem zsidó ágyasai is, de a tőlük származó gyerekeket nem akarták elismerni teljes jogkörrel. (Szóval lehetőséget teremt a férfinak a vidám kufirchoz, miközben az utódokról való gondoskodástól felmenti.) Ez választ ad arra a kérdésre, hogy a babiloni fogságot megelőző időkben is miért problémáznak annyit a nem zsidó nőktől született gyerekeken, legillusztrisabb Ábrahám, akinek az egyiptomi szolgálótól született gyerekét nem lehetett elismertetni, míg a második feleségétől születetteket minden további nélkül (és az ő leszármazottai rokon törzsek lettek).
Sok férfinak volt kánaáni felesége, pl Ézsaunak is, de ezekre az esetekre mindig görbén néztek. Júdának is kánaáni felesége volt, de nem is a tőle származó, életben maradt legkisebb fiú vitte tovább a fővonalat, hanem a Támártól való.
KedvelésKedvelés
Ez, hogy azért, mert nem zsidókról hanem héberekről, ez nem érv 😉 Izrael ÉS Juda volt nem sokkal Salamon után már, jó sokáig egymás mellett, sőt asszem még néha hadakozva is. De nem ettől váltott az öröklés, mert 10 törzs elveszett. Nem azért nem tért vissza egyébként, mert el sem hurcolták őket? Nemtom, elfelejtettem.
KedvelésKedvelés
Nem is érvnek szántam, csak megjegyeztem, mert szőrözős vagyok. 🙂
Szerintem az anyaág általános elterjedése későbbi kell, hogy legyen, mint a fogság, mert Jézus mindkét családfájában is férfiak szerepelnek, plusz a 4 ismert nő, mint pl. Támár.
KedvelésKedvelés
Nemtom, valami rémlik, hogy már Jézus idejében szokás volt a fiú megnevezésében a ben… és a … helyére az anyja neve került. De ez fene tudja, honnan jön, mármint ez az “információ”, lehet, hogy dez.
KedvelésKedvelés
De, probléma volt Manassé és Efraim egyiptomi anyja, ezért úgy oldották meg a szituációt, hogy Jákob “örökbe fogadta” őket (1 Mózes 48 – kábé az egész rész ennek az ügynek a rendezéséről szól), ezért is ők (Jákob unokái) számítanak Izrael tizenkét törzsfője közé és József még pluszban kapott egy területet az atyák földjéből maga és többi leszármazottja számára. Mivel Efraim törzse lett a nagyobb, ezért a közbeszédben őt szokás József utódainak mondani, illetve van, hogy “József” alatt az északi területeket értik. A történet elbeszélője tudta, hogy mi lesz a törzsek további sorsa, és aszerint kanyarította a részleteket.
Jó, abbahagyom a témát, mindenkitől bocs.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Ez a kesztyűs kép!!! Most látom csak! 😀
Ez a poszt nagyon érdekes volt!
KedvelésKedvelés
Óóó, én rájöttem már az elején és nagyon örültem magamnak! Köszi, jó volt!
És innen (Ónán nevéből) jön az onanizálás szó. (Pedig ugye nem arra használta, amire most mondjuk, de úgy látszik, valakinek kapóra jött a sztorija és ráhúzta. Hogy mik vannak!)
KedvelésKedvelés
Ó, tényleg! De érdekes!
KedvelésKedvelés
RáHÚZTA – LOL 😀
KedvelésKedvelés
A közös elem a coitus interruptusban és az önkielégítésben: a mag elvesztegetése.
KedvelésKedvelés
Ja, hát nyilván. Mondjuk elgondolkoztató mi miatt sújtja Isten halálra: mert pazarolja a magját, mert nem tartja be a törvényt, vagy mert kiskapuzik és csalni próbál, hogy ő legyen az örökös. Dehát asszem, ezen nálam okosabb emberek is rágódtak párszáz évet már. 🙂
KedvelésKedvelés
(Esetleg azért haltak meg (Ér és Ónán – mert az elsőszülött is ezt a technikát alkalmazta), mert nem értettek egyet apjuk politikájával és azzal, hogy a családjukat visszavezeti a zsidó tradícióba és szövetségbe. (Támár szemita nő volt míg a fiúk – anyjuk révén – kánaániak is és inkább azt a vonalat vitték volna tovább.)
KedvelésKedvelés
Támár szemita volt? Érdekes, én pont azt hittem, hogy nem. Egyébként Manassze és Efrajim is egyiptomi anyától származtak, és nem volt semmi baj a származásukkal, Izrael két törzsének ősatyjává váltak. Egyes kritikai bibliaértelmezők szerint az Egyiptomban a héber törzsekhez csatlakozott két egyiptomi csoport eredetét magyarázták ezzel 😉
KedvelésKedvelés
A rabbinikus hagyományok szerint “Arám leányai közül való”. (azt hiszem, valahogy így)
De szerintem, nekem – abszolút laikusként – az a lényeg, hogy a Tamárral való házasság beleillett a fenntartani kívánt törzsszövetségbe, a fiúk pedig nem ezt a politikai irányt követték és inkább a kánaanitákkal szerettek volna lepaktálni. Mindezt ráadásul sutyiban csinálták, szabotálva a gyermeknemzést. (Gondolom, nem voltak elég erősek egy nyílt konfrontációhoz. – de én ehhez tényleg nem értek, mindig félek, hogy blődségeket írok :-), szóljatok nyugodtan, ha igen)
KedvelésKedvelés
Annyi hajmeresztő sztori van az ószövetségben. Miért éppen ez?
KedvelésKedvelés
Mert ez egy rafinált és öntudatos nő.
KedvelésKedvelés
Úgy van. Csak példaképpen mesélem, hogy Popper Péter Az Írás c. könyvében arról gondolkodik, hogy Támár “elhatározta, hogy semmiképpen sem hagyja lelökni magát Izrael útjáról, amely a világ népeit az üdvösséghez vezeti, ő is az ősanyák közé akar tartozni.” De bármi volt pontosan a célja, mindenképpen tudatosan és öntudatosan járt el.
KedvelésKedvelés
Ő elsősorban következetes és kitartó. A törvény szerint Onannak gyereket kell nemzenie a tesvére helyett, hogy az ő vérvonala tovább éljen. Ő be is megy, Támár fogadja őt, annak a tudatában, hogy így teljes jogú tagja lesz a családnak. Erre meg Onan a földre ereszti a magot. És ezért hal meg. Bűntetésként az ámításért (ezért hűlyeség ezzel indokolni, hogy az Isten szemében az önkielégítés bűn). És akkor Támár már csak azért sem hagyja az ügyet. Okos asszony és kitartó. Nagyon tetszik nekem 🙂
KedvelésKedvelés
Számomra Lótnak és lányainak története is emlékezetes maradt. Lót ( Ábrahám unokaöccse) volt, ki vendégül látta szodomai otthonában Isten két, férfi képében megjelenő angyalát.
Már lefekvéshez készülődtek, mikor Sodoma férfiai körülvették a házat (az egész község egytől egyig, ifjak, öregek, mindenki részt vett ebben a mókában). És szólították Lótot, hogy adja ki nekik az idegen férfiakat, hadd “ismerjék” őket.”
A “megismerni” kifejezés ugyan mai füllel elég semlegesen hangzik, de valójában azt jelentette, hogy a szodomai férfiak homoszexuális erőszakot akartak elkövetni a vendégeken. Lót viszont, mivel felettébb tisztességes volt, nem mutatta be őket nekik, viszont saját és az idegenek bőrét mentve, amolyan igazi családját védelmező, szerető apaként, felajánlotta (a nem annyira erkölcsös, de nagyon begerjedt) helyi lakosoknak, mindkét szűz, tizenéves lányát, hogy ezek a szodomai férfiak, ha már hazamenni nem akarnak szépszerével, velük cselekedjenek kedvük szerint, ne a tök ismeretlen vendégekkel. Ugye milyen rendes, tiszteletreméltó atyai cselekedet? Na, ez a nemes gesztus nem is kerülte el az angyalok figyelmét sem, aki hálából megvédelmezték az egész családot, a támadóknak ellenben (megvakítás formájában) jól ellátták a bajukat (így legalább nem látták a fejük felett gyülekező tüzes, kénköves fellegeket). Lóték így viszont zavartalanul elhagyhatták a várost, azzal a feltétellel, hogy bármi is történik nem néznek vissza. Amikor azonban Isten Szodomát és Gomorát irgalmatlanul elpusztította, Lót felesége csak visszapillantott és sóbálvánnyá vált. Az asszony ilyen formában való eltüntetésének fontos szerepe lesz a későbbiekben. Lót ugyanis lányaival tovább vándorolt és letelepedett velük a hegyekben. Itt nyugodtan éldegéltek, mígnem Lót lányaiban feléledt a szexualitás utáni vágy. Férfit kívántak maguknak, de nagyon és azonnal. Ám mivel apjukon kívül nem akartak más férfit “megismerni”, úgy döntöttek, hogy egyik este borral alaposan leitatják és vele hálnak. Így is cselekedtek és szép sorban, ahogy a hierarchia azt megköveteli, először az idősebbik lány, majd a fiatalabb szexelt a saját apjával. Ebből a viszonyból mindkettejüknek fia született.
A legszebb ebben a történetben, hogy ez a család volt az, akik azért menekültek meg az Úr haragjától, mert Szodoma és Gomorra többi lakójával ellentétben, ők tisztességesek és erkölcsösek voltak!
KedvelésKedvelés
Kösz, egy kicsit máshogyan volt értelmezve
Noéval is háltak a lányai, és ők is bort itattak vele, és nekik sem volt más férfi a közelben. Szerintem ez tilos, de olyasmi, mint a kannibalizmus: szükség törvényt bont. És persze férfiszemszögből van leírva.
KedvelésKedvelés
Férfiszemszög, igen. Az mennyire hideglelős, ahogyan az apa, felkínálja a lányait, gyakorlatilag a csoportos halálra erőszakolásra. Úgy mint értékes vagyontárgyakat (külön hangsúlyt kap a szövegben:„akik még nem ismertek férfit”-ergo, egy átlag nőnél sokkal értékesebbek). Tisztára mint Shrekből a herceg: “Lehet, hogy meghaltok páran, de erre az áldozatra hajlandó vagyok!” Csak itt ez nem poén sajnos 😦
KedvelésKedvelés
Elgondolkodtam egy kicsit Lótékkal kapcsolatban. 21. Századi szemüvegünkkel elég gáz ez a Lót, meg az egész történet is. Kiemelnék néhány apróságot belőle, ami nekem ad egy másik szemszöget is: amikor a vendégek megérkeznek a városba Lót leborul előttük („arccal a földre borult”), ami tudtommal a zsidók csak Isten előtt tesznek, vagyis Lót felismeri, hogy azok a férfiak az Isten küldöttei. Így ez a gesztus (a lányai felajánlása) emlékeztet az Ábrahám sztorijára, aki hajlandó feláldozni fiát. Lót tehát úgy érzi választania kell Isten és a gyerekei közül, ő pedig Istent választja(persze nem olyan méltóságteljes ez a döntés, mint Ábrahámnál, mert Lót közben be van tojva, hogy mi lesz). És ahogy Ábrahámnál is, a tulajdonképpeni tettre itt sem kerül sor, csak a hajlandóság válik nyilvánvalóvá.
A feleség visszanézése kapcsán eze k a manapság oly gyakori nosztalgiázások, múltat szépítő, idealizáló emlékezések jutnak eszembe, amitől az emberek ma is változhatnak „sóbálvánnyá”, vagyis belesüppednek a múlt utáni sóhajtozásba és nem veszik észre, hogy mi történik közben körülöttük, lemaradnak és kimaradnak a jelen pillanatairól és nem mernek vagy nem tudnak a jövőbe se tekinteni.
Lót nem egyenesen a hegyekbe megy, hanem először egy Cóár nevű városkába, de aztán mégiscsak fél ottmaradni, s akkor költöznek a hegyekbe egy barlangba. Szóval maradhattak volna a társadalomban is, és akkor nem kerülnek ilyen helyzetbe.
Szerintem ez a későbbi történet nem zárja ki azt, hogy Sodoma pusztulásakor Lóték valóban igaz(vagyis istenfélő és erkölcsös) emberek voltak, de hát az emberek változnak, meg szükség törvényt bont, mondotta ugye Éva is. És ami még fontos szempont, hogy nekem úgy tűnik ők ezzel a barlangban lakással elszakadtak mind az emberekkel, mind az Istennel való közösségtől, és ilyen körülmények között eléggé szétmállik az erkölcs.
KedvelésKedvelés
Nagyon sokat jelent nekem, ahogy ezt leírtad, árnyaltad, köszönöm.
Az Ószövetségben kevés tiszta példakép van, nincs Krisztus-szerű. Csupa börleszk. Jákob, Jónás, Dávid… még Ábrahám is egyszer. És Mózes sem mehet be az ígéret földjére.
KedvelésKedvelés
Én úgy tekintek ezekre az alakokra, mint akiknek van néhány jó döntés, követésre méltó tett, vagy szó az életükben, de teljes valójukban nem lehetnek példák. Ismerve a sötét oldalaikat és a rossz döntéseiket is teljesebb a kép róluk, és őszintébb. Én azt látom bennük nagy általánosságban, hogy ők sem szentek (jóság, erkölcsösség stb. amit számon szoktak kérni, náluk is hibádzik), egyszerű halandók, akiknek többnyire akkor megy jól, akkor hoznak jó döntéseket és tesznek nagyszerűt, ha rendben van a kapcsolatuk felfele.
Jézus azért más, mert neki van(volt) a leginkább rendben folyamatosan ez a kapcsolat.
KedvelésKedvelés
Ábrahám méltóságteljes? Hát izé. Hangokat hall, annak hatására képes lenne megölni egyetlen, nagyon várt fiát. Aztán hall más hangokat is (felébrednek az érzelmei), úgyhogy a gyerek megmarad. Ezért ma tudod hova vinnék? Egyszer szóba jött ez egy pszichiáterrel, az volt a válasza lényege, hogy mint hívő és mint pszichiáter erre ellentétes választ adna.
KedvelésKedvelés
Laci ebben teljesen egyetértünk. Én sem látok semmi méltóságteljest abban ami mai viszonyok között felháborító bűn. Pláne hajmeresztő a saját gyerekünkkel szexelést “szükség törvény bont”-nak minősíteni. Vagy a megölését magyarázni a hitével. Erre egyszerűen nincs mentség. Nem véletlenül nem fogadja el semmilyen bíróság, hogy “de kérem én csak akkor molesztálom a gyereket, ha be vagyok rúgva!” vagy “a családomat pedig egyenesen isteni sugallatra irtottam ki”. Ráadásul nagyon rossz üzenete van azon egyszeri férfiolvasók számára, akik szintén némi pia hatására bizony élnek az előbbi “kényszerhelyzettel”. Hát ha már az ősatyák is megtehették ezt minden következmény nélkül, akkor nem olyan nagy baj ez a követőiktől sem. Nekem öklendezősen rossz volt hallani ma élő “közös férfi ismerősünktől” is, hogy azért nem molesztálja a lányait, mert szép és fiatal a felesége mellett erre nincs rászorulva. Rászorultság, persze! Broáf…
KedvelésKedvelés
Igen, a Biblia, de különösen az ószövetség baromira patriarchális és szexista.
KedvelésKedvelés
Én egy szóval sem mondtam, hogy a “kényszerhelyzet” igazolná Lótot, egy apa ne szexeljen a lányaival és kész. Én arról írtam, hogy hogyan jutott idáig. Leegyszerűsítve: kivonul a társadalomból, és az Istennel való közösségből, és ennek következményei vannak. Nem hiszem, hogy ez követendő példaként lenne a Bibliában, és nem is lehet hivatkozási alap molesztálóknak.
Ami a méltóságot illeti, a helyzet különbözőségére gondoltam: Lót be van rezelve, ott dörömbölnek az ajtajában, kapkodva cselekszik, Ábrahám viszont “elkirándul” Izsákkal a Mória hegyére, közben van ideje gondolkodni, megrágni a dolgokat, egész más lelkiállapot. Lehet, hogy a méltóságteljes nem jó szó erre.
KedvelésKedvelés
Hehe. Hogy néztem már szappanoperát, nem tagadom. Kb. a felénél olyan érzésem volt, hogy ezt a filmet láttam már valahol. Bezzeg a férjem két mondat után kapcsolt. És megállapította: jé, csakazolvassa is olvas szabadosadamot.
Jó sztori, megérne akár egy novellát is, olyan egycsaládregényvége-szerűt.
KedvelésKedvelés
Én is felismertem a sztorit már az elején, de nem a Bibliát forgattam, hanem blogot olvasok :). Ezt ismeritek?
http://szexcsatakanno.blog.hu/2011/12/05/tamar_a_ferjfalo_alprosti
KedvelésKedvelés
Vinnyogva sírok 😀 😀 😀 Hiába, nIncs új a nap alatt!
KedvelésKedvelés
Nekem Támár történetében egy másik dolog is figyelemre méltó. Abban az időben az arc eltakarása nemhogy illendő lett volna, hanem az arcfátyol a prostituáltak jele volt. Rosszul emlékszem?
KedvelésKedvelés
Hasonló stílusban az endless.hu stábja alkotott még maradandót. Kitaláljátok mi az alap film?
http://www.endless.hu/old/?rovat=kreativ&cikk=spektrum
KedvelésKedvelés
Érdekes, hogy ma már Támár ribancnak számítana, aki gazdag palitól akar mindenáron teherbe esni, de az akkori kontextusban példakép a csavaros eszével és állhatatosságával, hiszen akkoriban egy nőnek nem lehetett saját tulajdona, karrierje, így az egyetlen lehetőség a státuszemelkedésre a megfelelő frigy és a férfiutód biztosítása volt.
Wow, nem is tudtam, hogy az onanizálás Onán magjának elvesztegetéséből jön!
KedvelésKedvelés
Igen, bár Támárnak az Érrel való házasságkötés miatt joga volt Júda családjától “elsőszülött gyereket” szülni és abban a családban a “fiúörökös anyjának” státuszában lenni… és nyilván Támár (és Támár családja) nem akárki volt, hogy eleve ehhez a pozícióhoz jutott. Ez a házasságkötés politikai tett és kapcsolat is volt, nemcsak Támár egyéni ambíciója, hogy gazdag palitól teherbe essen. Ezt ma inkább úgy lehetne lefordítani, hogy nem engedte, hogy elsunnyasszák az örökségét és kitúrják az őt illető pozícióból illetve hogy egy érvényes politikai (gazdasági és katonai) szerződést furfanggal betartatott a vonakodó másik féllel. (Ónán (és Ér) nem véletlenül haltak meg, amiért nem teljesítették a szerződés rájuk eső részét.)
KedvelésKedvelés
Jézust a muszlimok Iszá ben Mirjam néven prófétaként tisztelik tudtommal. És bár családfájában férfiak vannak, hogy igazolva legyen a Dávid királytól eredő királyi vérvonal, valójában nem férfi nemzette Jézust, hanem a Szentlélek “megárnyékozta”. Viszont az anyja zsidó volt, így Jézus is zsidónak számított.
Szép történet…még akkor is, ha Jézust megelőzően egy kis csokorra való prófétáról, Istenségről, és vallásalapítóról is följegyezték, hogy szűztől született, 12 tanítványa volt, csodákat tett, keresztre feszítették, és a halálból feltámadt.
KedvelésKedvelés