most kezdődik 2.

Közzétéve Szerző:

A második történet árnikáé.

*

Megvannak a jól ismert koreográfiaelemek, hogy aszondja: zárcsere, eladom az autódat (délutánra ürítsd ki), vidd a mocskos kulcsodat és megbántam, hogy szóba álltam veled.

Aztán másnap persze megint reggel van, lefolyik a kávé, beleáll a hétköznapokba a megbánás, vagy a megkönnyebbülés.

Aztán a jól ismert tárgyak, a melléjük szegődő automatizmusok: ki kell kapcsolni a konnektort, nem maradhat semmi stand by-ban (ennek köszönhetően az elmúlt tizenöt évben egyszerű tvbekapcsleomláskanapéra helyett egy hosszadalmas kapcsolgatásba kellett kezdeni). Felemelő érzés, ahogy megáll a mozdulat közben a kéz: nem kell, minek? Hiszen MIATTA kellett ezt is. Az ajtó felső zárját, ahogy csuknám, újra megállok, éppen egy fél pillanatra: ezt se kell, és közben felvillannak az emlékek: az ajtóra a plusz zár szerelése, ennek intézése, hogy ekkor ő milyen nagy formában volt, elintézte, nem kérdezett, neki ez a dolga, legyen a család biztonságban. Én meg, ha ránézek az ajtónkra elhányom magam az undorító zárszerkezettől, ami éktelenkedik a gyönyörű szép faajtón. Ezt se kell már, át is fut az agyamon, hogy mihelyt lesz időm, egyszerűen lecsavarozom ezt a zárat. Mondjuk a nyoma is ronda lesz. Nem, nem! Veszek egy vadonatúj minimáldizájnos bejárati ajtót, az most úgyis nagyon menő.

És ezek ismétlődnek egész nap. Mozdulatok, amiket már nem kell megtennem, gondolatok, amikről már nem kell gondolkodnom, intéznivalók és időre érkezések, bevásárlások és pultletörlések, mosogatnivalók eltüntetése és tiszta terítő az asztalra, portalanítások és teregetések. És a főzések – azt utálom a legjobban, pedig valaha nagyon szerettem alkotni, tervezgetni a menüt, egészséges, jó minőségű alapanyagokból nagyon finomat készíteni, piacra járni, különlegességeket beszerezni – elmúlt, elkopott, a folyamatos presszió kiölte belőlem a csíráját is a főzési kreativitásomnak.  Mostantól úgy és akkor, ahogy nekem jól esik, ahogy én eltervezem, ahogy az én kereteim, kedvem, tempóm diktálja. Ahogy jön. Ahogy esik. (Már visszhangzik is bennem ahogy kiabálja: itt nincs rend, itt mindenki azt csinál, amit akar, ez itt egy romhalmaz, egy lúzergyár! Táblázat kell! Rend kell! Mindenki tudja a feladatát!)

Kedvelt eszköze volt, hogy leste, figyelte mikor jár le a mosógép, és azonnal, ahogy megszólalt a program végét jelző zene, ott termett – különösen élvezte, ha közben én éppen kókadoztam a kanapén, esetleg elmélyedtem egy könyvben –, hogy: ki kell teregetni!.

Ez sem lesz már?

Nekem annyira könnyű és jó most, mert már annyira szörnyű és szar volt.

Eszembe jut egy gondolat, amit hallottam, vagy olvastam valahol, vagy nem tudom, hogyan, de betelepedett az agyamba. Ilyen bölcsességféle, amiket igazából gyűlölök, mert keretet akar adni, meg utat mutatni, meg megmondani a frankót. Szóval valami olyasmi, hogy egy kapcsolat elején ami szar, az a végén maga a kapcsolat. Tehát, hogy ez elején lévő kicsi szar aztán elönt mindent, és amikor már a fejed búbja is a szarban van, akkor vagy belehalsz, vagy kilépsz és közben belehalsz, vagy túléled. Hmmm. Milyen igaz.

Három szar volt az elején. Ez a három szar aztán tényleg ellepte az életemet.

Első szar.

Szeretők vagyunk. Én férjnél vagyok, másik városban, három gyerekkel. Nagyon kicsik még (a gyerekek). Hétvégéket tudok kiszakítani az elementáris szexélmény és mindent elsöprő szerelem kedvéért. Az ilyen hétvégék vége a vasárnap este, amikor én a káoszból próbálok rendet varázsolni, főzök, mosok, takarítok, leckét ellenőrzök, fektetek, mesélek – próbálom a bűntudatomat csökkenteni és kárpótolni a gyerekeimet. Megcsörren a telefon. Dobban a szerelmes szív. Ő lesz az! Hát persze! És a vonal másik végén tényleg ő az, de kifordulva önmagából: “mekkora egy riherongy kurva vagy te, hogy itt hagytál vasárnap este, és most látom, hogy nem vasaltad ki az ingeimet, holnap mit veszek fel? Egy senkiházi szajha vagy, csak magadra gondolsz, semmire nem vagy jó…” — és így tovább, hosszan. Mekegtem valami olyasmit, hogy hát programunk volt, nem is voltam a lakásodban, de nem volt sok értelme (mai fejemmel: ez a típusú védekezés a bántalmazó kapcsolatok alfája és omegája, mint tudjuk. Ja, ja, most már hű, de nagyon okos vagyok! De akkor! Meg akartam felelni a férfinak, akibe végzetesen beleszerettem. Életem szerelmének, életem egyetlen értelmének).

Második szar.

Buliba mentünk. Bátyám szülinapja egy Duna parti kis kocsmában. Felszabadult vagyok, élvezem az italt, élvezem a szerelmemet, élvezem, hogy már társaságban is hozzá tartozhatok, hogy mi egy pár vagyunk. Szerelmes vagyok. Boldog vagyok. Berúgok. Önfeledten. Nem tudom mennyire, nem emlékszem mindenre. Régen volt. A felüljárón megyünk hazafelé az autóhoz. Amikor rám zúdul, egészen váratlanul, nem számítottam rá egy kicsit se: “te büdös mocskos szajha! Hogy képzeled hogy berúgsz? Hogy képzeled, hogy iszol? Akkor most ki fog hazavezetni, mert nem fogok taxit hívni egy csomó pénzért, azt, gondolom, tudod?! Én is ittam, te idióta! Mocskos részeg picsa, mit képzelsz te magadról. A szemét összes hülye rokonoddal együtt. Primitív hányadék egy népség vagytok. Valami rokonod még a kenyeremből is tört. Hogy elmenne a büdös picsába!” — ez folytatódott hosszan, fél órán, egy órán keresztül.

(A kenyérletörés is szép történet, mint később összeraktam. Húgom egyik építész csoporttársának a vezetékneve pont mint a miénk, egy betű híján. Nos, életem egyetlen, igaz szerelme ezt úgy vette, hogy ez egy rokon gyerek lehet. Ez a szelíd tekintetű fiú, amikor ő leült bablevest kanalazni, akkor szerencsétlenségére mellé került és elfogyott a kenyere. Már végzett a levessel, épp egy kis darab kenyérke hiányzott, gondolta a mellette terpeszkedő pasi kenyeréből tör egyet mintegy barátsága jeléül. Ez az aprócska, számomra mélységesen emberi és érthető, egy együtt italozó társaság tagjait összekovácsoló mozdulat hozta ki az állatot.)

Hogy a letört kenyérdarab, vagy az általam elfogyasztott italok, vagy ezek együttesen? Nem tudom. Megalázva, leforrázva, vacogó foggal – érdekes, meleg április volt pedig – vészeltem át az éjszakát. Szakítottam vele magamban. Aztán jött az újabb reggel. Az mindig jött az elmúlt 16 évben. És ő: kedves, aranyos, mintha nem történt volna semmi. (Édes istenem, mennyire nem láttam én mindezt! Mennyire megmagyaráztam, hogy az tényleg durva dolog, hogy letört a kenyeréből, és tényleg durva, ha mindeközben még azzal is meg kellett birkóznia, hogy ez a bunkó az én rokonom. És tényleg durva, hogy annyit ittam. És tényleg durva, hogy pénzt kellett költenie taxira. És tényleg durván egy senkiházi, büdös kurva vagyok, aki semmire nem jó.)

Harmadik szar.

Vidéken dolgoztam, kedves, rendes, megértő kollégákkal. Egyikükkel szorosabb volt a munkakapcsolatom. Akkoriban ő (a kollégám) és a felesége örökbe fogadtak egy kislányt. Kis idő múlva (éppen kilenc hónapos volt a kislányuk) állapotos lett az anyuka. Nagy volt az öröm. Beszédtéma volt a munkahelyemen, gratuláltunk, szeretettel fogadtuk a hírt. (Nekem három volt akkor és nagyon érzékenyen érintett mindig ez a téma, és drukkoltam nekik, segítettem hol csak beszélgetéssel, hol más módon, ahogy tudtam.)

Ujjongva, feldobódva a hírtől meséltem mindezt életem nagy és egyetlen szerelmének. Ő pedig: jaj, de jó! Akkor az örökbefogadott gyereket visszaviszik, ugye?

Ez jött. Zsigerből.

(Akkor hosszan magyaráztam neki az emberi érzésekről, a babák igényeiről, a kötődésről, egy sor dologról és közben úgy éreztem, igazi misszió ez, amit teljesítek. Rámutatok ezekre a dolgokra és ő így ezt megérti. És tényleg, ahogy nagy hévvel mindent bevetettem, ki is jött a végén a mondat, amit vártam: ja, igen! Igazad lehet! Tényleg! Akkor ne vigyék vissza.)

E három szarkupac aztán szépen ellepte az életemet, a családom, a gyerekeim életét. A közös gyerekünk életét is.

Első szarkupac: hibáztatás, indok nélküli basztatások, megalázó mondatok, lenyomó, elnyomó, hatalmaskodó kommunikáció. Ennek eredménye részemről: a külső környezet átalakítására törekvés annak érdekében, hogy ne legyen balhé. Ezt mondjátok, ezt csináljátok, ezt kell letörölni, ezt kell ide tenni, hogy ne balhézzon. Ez itt álljon a kezére, amikor reggel felhúzza a zokniját. Ezt mindig, minden körülmények között ide kell tenni. A mindennapok meghatározó részévé válik a megfelelési kényszer. És a megfeleltetési kényszer, hogy magát a valóságot, amit ő lát a világból, azt is úgy alakítsuk, hogy neki ne okozzon frusztrációt. Nehéz volt, de csináltuk. Édes istenem, szegény kicsi drágaságaim. Soha nem fogjátok ezt nekem megbocsátani, és igazatok van.

Második szarkupac: a külső kapcsolatok, a szabadidős programok. Nem, nem ihatok kedvem szerint. Nem, nincs mellettem egy férfi, aki fogja majd a homlokomat, amikor hányok. Nincs és ne is legyen.

Harmadik szarkupac: a következetesen és hosszan, didaktikusan és számára is a lehető legérthetőbb módon levezetett eszmefuttatásaim. Hogy megértse. A méltóságos, beavatkozásmentes szüléstől kezdve a szoptatásig, a gyerekek önálló tanulásától a tegnapi színházi előadásig. Mindent, mindent elmagyaráztam neki, mert szegény nem érti. Ez egy küldetés. És voltak benne sikerek is. És azt gondoltam, akkor ez már mindig így lesz, hogy ha ezt érti, akkor majd azt is érteni fogja. De nem. Rengeteg energia elment minderre, de az ő valósága szinte semmit nem változott.

Vége van.

Ami miatt nem fogynak el a könnyeim, az nincs. Lehet, nem is volt soha.

És még egyszer ide is leírom ezt a mondatot (a fiam mondta, a nagyobbik. Összegző, pontos):

Nekem annyira könnyű és jó most, mert már annyira szörnyű és szar volt.

368 thoughts on “most kezdődik 2.”

    • sírok hát!
      siratom azt ami nincs.
      az egyik felem tudatában van annak ami nincs és nem is volt soha.
      a másik felem pedig bőg, az elvesztett illúziókat siratja.

      de lesz még jó? lesz még jó. ( ez megy, 1000X /nap)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “az egyik felem tudatában van annak ami nincs és nem is volt soha.
        a másik felem pedig bőg, az elvesztett illúziókat siratja.”

        Ez keserűen ismerős, és a környezet soha, de soha nem érti…

        Kedvelés

      • Igen csak nem az emberbe voltál szerelmes, hanem az illúzióba.
        Valamikor be kell kapcsoljon az, hogy ne írja felül a szerelem az értelmet.

        Kedvelés

      • Már nem emlékszem, hogy melyik könyvben volt ez a jelenet, pedig lehet, hogy valamelyik klasszikus, de már nem tudom hova tenni, de ez a kép belém égett, amikor olvastam. Nem tudom pontosan idézni, de valami ilyesmi volt, hogy a főhős sírt, mert siratta elveszett ártatlanságát. Ez jutott most eszembe. Még nagyon fiatal voltam, amikor ezt a könyvet olvastam, és azt éreztem, hogy ez valami nagyon tragikus dolog, de még ártatlan volt a lelkem, és nem tudtam pontosan milyen az, amikor ezt az ártatlanságot elveszítjük. Elég sokáig ártatlan maradtam naivitásomnak és jóindulatomnak köszönhetően, de pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor én is az elveszett ártatlanságomat sirattam. Nem nehéz kitalálni, ez akkor következett be, amikor (most már) exférj elkezdett bántani, a lelkem minden szegletébe beletiporni, a gondolataival mérgezni, megalázni, engem és az életemet értéktelennek beállítani.

        Kedvelés

      • Olyan érdekes ez. Valamelyik nap beszélgettem egy kollégámmal. Egy férfival. Túl van ő is egy hosszú kapcsolaton, persze a nőnek lett elege, elhagyta. Ő próbálta belém beszélni, hogy igenis törvény, hogy a válást- elválást mindkét fél megsínyli akkor is, ha nincs őrjöngés közben. Én meg váltig mondom, hogy ez nem igaz. Az elveszett illúziót lehet siratni, ahogy írod is. Az szép érzelem. Vagy az elveszett, kárba ment éveket (én meg azt siratom), de azt, hogy valami szarnak vége van, azt ünnepelni érdemes ahelyett, hogy a pszichológusok által szabályként felállított álszentséget mantráznánk.
        (Nem te, árnika. Csak továbbgondoltam, amit írtál).

        Kedvelés

    • Sír, igen…siratja az elvesztett illúziókat. Szerintem :-). Nagyon tudnak azok fájni, ha már nincsenek. Még annak dacára is, h amikor voltak, még jobban fájt minden :-P.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  3. Jaj de nagyon-nagyon ismerős dolgok ezek! Jaj de nagyon mélyen szeretlek érte, hogy otthagytad …- magam szeretem benned akkor is, én önző, mégis értem ahogy csillog a szemed és téged szeretlek, mert nincsen különbség.
    ….. jaj de nagyon megírnám én is.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Jaj de nagyon erős magamra ismerés- jaj de nagyon szeretlek, mert kijöttél ebből, és jaj de nagyon önző vagyok, mert magamat vágyom oda, ahol vagy – és végülis nincs különbség benne. Jaj de nagyon ott a vágyam, hogy megírjam én is … 😦

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. “Hibáztatás, indok nélküli basztatások, megalázó mondatok, lenyomó, elnyomó, hatalmaskodó kommunikáció.” Többek között ez sincs már két hónapja, sok más egyébbel együtt….van béke, és nyugalom, nyugodt, egyre inkább önmagukra találó gyerekek, semmi gyomorgörcs és szorongás, megfelelési kényszer stb. És igen, Árnika nagyon, nagyon jó lesz..vagyis már most jó…ugye? Benne vagyok a sűrűjében még nagyon, és oldalakat írhatnék a “stációkról”, de egyre jobb minden, mert tudtam, hogy már mire nincs szükségem, és azt is tudom,hogy mire van, és “küzdök” érte minden nap, de megéri!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nagyon igyekszel megfelelni a feleség, anya, és számtalan szerepben, aztán valahogy, valami nem stimmel, de nem tudod megfogalmazni mi is az, csak valahol nagyon mélyen felsejlik valami. Szülsz, sütsz, főzöl, megtanulsz kenyeret dagasztani, meg keresztszemezni, meg tanulsz három pici gyerek mellett, meg munkát is találsz, és valahogy soha nem vagy mégsem elég jó. És még inkább igyekszel, mert Ő csak tudja, mert ő idősebb, intelligensebb, tapasztaltabb, mindenben..valahogy soha nincs igazam, de elfogadom, mert ennek így kell lenni, és nincs kétség. Nincs fodrász, nincs új ruha, nincs nyaralás, utazás, semmi nincs..mert ( “nincs pénz, nem volt, és nem is lesz”) Hű, ez nagyon hosszú lenne…aztán jön a felismerés, ( miben élek már 15 éve) aztán ennek a kimondása, a tagadása a másik részről, a küszködés, hogy beszéljük meg, hogy miért nincs szex, miért nincs odafigyelés, törődés, miért vagyok jó így topisan, amikor én ennél több vagyok… Aztán kihúzod magadat valahogy a legaljáról, öltözöl, fodrászhoz jársz, barátokat szerzel, tetszel magadnak, másoknak is , sok a pozitív visszajelzés… Ő egyre inkább befeszül, mert neki ez nem jó.( Itt még sokat írhatnék) Aztán a meddő viták végén elmész az ügyvédhez, sokszor, beszélgetsz vele is, mert más utat nem látsz..és elhívod Őt is…acsarkodás, gyűlölet…. aztán én takarodjak című fejezet, mert nekem nem jó ez az egész. Aztán elköltözik..ott maradok három, már nagyobb gyerekkel, egyenlőre pénzt nem ad, mert nincs neki. Van nyugalom, és erős vagyok, tehetséges, és hónap végén nem kellett kölcsön kérni, és igyekszem nem félni, és van munka bőséggel, és van áradás, mindenben. Épp 10 nap múlva leszek 40…MOST kezdődik!!!!

        Kedvelés

      • Írj még. És boldog szülinapot! 🙂 Most kezdődik, igen. Hajrá, jó vagy, menni fog!

        Kedvelés

      • én mindig nagyon figyelem a külsőmre. fontos volt a nőiesség, az elegancia, a minőségi anyagok, a megjelenés igényessége. (ilyesmik, most így leírva szépségkultusznak hódoltam. lehet)
        az utóbbi hónapokban leszartam hogy nézek ki.

        Kedvelés

      • Nekem vannak időszakaim, mikor napokig nem fésülködök.
        Azelőtt fodrászhoz jártam, lábkörmöshöz…

        Kedvelés

      • Nincsen csokija? Mond a címet intézem! Tessék szép lenni. Az olyan becsülöm magam valamire érzés és nem olyan rossz érzés, ha egy másik ember lopva vagy szemtelenül megnézi.

        Kedvelés

      • Én így is szép vagyok, teee!
        A többit még gyakorolnom kell.
        Most épp kifogytam a csokikból.

        Kedvelés

      • Istenem, feszter!! Mindent leírtál, ami nálunk is volt/van. Mi még ugyan nem vagyunk külön (legalábbis lakásilag) és 4 gyerek van és csak augusztusban leszek 40.
        Igen, én menjek, mert nekem nem jó ez így. Én vagyok a szar anya, az érzéketlen nő, aki képes tönkretenni 6 ember életét. Aztán a könyörgés, az öngyilkossággal fenyegetőzés, vagy épp betegséggel részvétcsikarás, vagy egyszerűen csak simán az arcomba ordítás, hogy “Ha el mersz menni, elveszem tőled mindened, mindent, ami kicsit is fontos neked. A gyerekeket sorban. Mindegyik utálni fog, mire a legkisebb 18 lesz, gyűlölni fog. Ha kell hazudok nekik. Igen, nem érdekel már semmi!”, vagy ép a nagy (és nemes) elhatározás zokogva előadása, vagyis hogy akkor ő itt hagy mindent nekem, nem kell semmi, a cuccait is adjam majd el. Ő külföldre költözik. nem tudja hova. Töröl minden elérhetőséget, telefont nem visz, nem jelentkezik. A gyerekektől sem búcsúzik el. Azt nem bírna. Majd mondjam el neki. Mondjak, amit akarok…
        jaj, ez most kiszakadt, bocsánat.
        A lényeg, hogy annyira örülök feszter, hogy már itt tartasz és persze árnikának is. Minden elismerésem a tietek, hogy eljutottatok idáig. Hogy volt/van erőtök ehhez.
        Én most kicsit pihegek. Borzasztó volt a nyár. Ezek az összecsapások teljesen kiborítottak. Olyanná tettek, amilyen sosem voltam. Megtanítottak káromkodni, hazudozni. Igaz arra is megtanítottak, hogy én is számítok, hogy kiálljak az igazamért, hogy el merjem mondani, amit gondolok. Legalábbis az esetek egy részében. Még mindig sok a hárítás, a kuss, hogy ne legyen megint veszekedés, ne jöjjön ki belőle az állat.
        Most erőt gyűjtök. Tudom, hiszem, hogy egyedül jobb lesz, könnyebb lesz, szebb lesz. Nekem is, és a gyerekeknek is. Akkor is, ha imádják az apjukat. Én pedig erős vagyok (haha), csinos vagyok, okos vagyok, elismerik a munkámat, és van már 1-2 barátom és ismerősöm is.

        Kedvelés

      • Kedves Hallgatag!Beszélgessünk mindenképp!!!!!Most még dolgoznom kéne, de utána feltétlen!Akár priviben is…fontos lenne.

        Kedvelés

      • Szia Feszter! Itt vagyok, bocsánat, csak ez az év végi időszak elég zűrös, húzós. Csak a munkahelyemről tudok privát dolgokkal foglalkozni mert otthoni gépen mindenféle kémprogramok vannak.
        Isten éltessen! Ha jól számolom épp ma vagy 40. 🙂 Gyertyafújásos, koccintásos vidám napot!

        Szívesen beszélgetnék veled, de fogalmam sincs hogy lehet privát üzenetet küldeni. Nyilvánosan nem szívesen adnám meg az elérhetőségeimet.
        Esetleg Éván keresztül? Ő mindkettőnk e-mailcímét ismeri (gondolom) a regisztráció miatt.

        Kedvelés

      • Igen. Teljes kontroll.
        Volt idő, mikor a skype beszélgetéseimről hangfelvétel is készült. Véletlenül akadtam rá a gépemen. A képernyőről pedig pillanatfelvételek, vagy egyszerűen csak egyenes adásban nézte egy másik gépről, hogy kinek mit írok.
        Már nem skype-olok és az otthoni gépen nem beszélgetek senkivel, nem írok magán e-mail-eket… Mindenemet jelszavakkal, többlépcsős azonosításokkal védem, telefonom üzenetei is jelszóhoz kötöttek.
        Szép világ.

        Kedvelés

      • Ez nagyon durva, ráadásul három évig terjedő szabadságvesztést kockáztat, aki ilyen kémprogramokkal figyeltet valakit vagy feltöri az emailfiókját vagy bármilyen bizalmas levelezését megnézi (tiltott adatszerzésnek minősül).

        Kedvelés

      • Te jó ég! NANE, ügyvéd, mindenről (amiről lehet 😦 ) bizonyíték. Kemény tárgyalásra számíthatsz 😦 Ja, és nem csak jogi segítség, hanem pszichológus is. Sok erőt!

        Kedvelés

      • Micsoda játékos!
        Csak valóban változni ne kelljen, dolgozni, fáradni, valódi áldozatot hozni ne kelljen…
        Ehhez egy érett ember túl értékes.
        🙂

        Kedvelés

      • Hajrá, hallgatag! Drukk ezerrel! De nem lesz gond, mert erős vagy, csinos, okos, elismerik a munkádat és van pár barátod, meg itt néhány ismeretlen ismerős, akik mindig meghallgatnak és nem kell bocsánatot kérned, ha kiszakad a zsák és csak ömlik, ömlik kifelé. 🙂

        Kedvelés

      • 😀
        Jaja, még ha mák ömlene, de ezekből a zsákokból a felgyűlt szar ömlik, már nem tudom, ki mondta ezt itt a blogon, de nagyon beletalált. Jelentkezzen a szerző, kap csokit.

        Kedvelés

      • Borzalmas, amit írsz. Nevezd nevén: érzelmi erőszak, zsarolás.
        Milyen jellemző. Mit szorongatnak így?
        Mindent letarolnak, aztán csodálkoznak. Iszonyú. És ahogy sajnáltatják magukat széles körben, hogy őket elhagyták…
        Nagyon szorítok neked.
        Azt mondja a nagyonokos Minden Áron nevű troll, hogy férfigyűlölő vagyok.
        Ilyenkor hallgat, mint a tök.

        Kedvelés

      • Nem a te felelősséged minden. Az, hogy válás után milyen apja marad a gyerekeinek, az ő felelőssége. Az is, hogy ne játszmázzon. Ha úgy dönt, hogy nem akar kapcsolatban maradni a gyerekeivel, az az ő döntése. A tartásdíj pedig kötelessége. Csak zsarolni próbál ezekkel. Sajnos, még a válást meglépő igazán bátrak túlnyomó többsége is eltűri ezt az önsajnáltató, aljas, felelőtlen agressziót, fél, bűntudata van, és nem lép. Pedig a tartásdíj elmulasztása is Btk.

        Egyébként csak az elején ilyen teátrálisak. Kényszeríteni próbálnak, megélhetéssel zsarolni, és van képük a nőket rossz anyának nevezni. Minden válás előtt álló férfi beveti ezeket, olyan ez, mint valami fertőzés, én is átéltem (“és ha öngyilkos leszek, ki lesz a felelős?” — “Te.”).

        Mi szorongatnak ennyire, ha egyszer nem szeretnek, állandóan kritizálnak, bántanak, nem fogadnak el? Mi a jó nekik ebben? Össze ne keverje ezt valaki a kétségbeesett szerelemmel. Ebben semmi szeretet vagy pozitív érzelem nincs. Ez kontroll, és azért tehetik meg, mert hatalmuk van hozzá. És mert mi bedőlünk ennek.

        Ne dőljetek be, menjetek tisztán, emelt fővel a fénybe. Szabad hibázni. Szabad gyengének lenni. Nem vagy rossz.

        Igen, haragszom. Azokra a férfiakra, akik a maguk kényelmét nézik csak, az önigazolást, akik erőszakoskodnak, és sanyargatják a nőket és gyerekeket. Szégyelljék magukat, és ne álljon melléjük az, aki morális lény.

        És aki ezt férfiként nem ítéli el, hanem most is a nőkben keresi a hibát, az megérdemli a sorsát.

        Kedvelés

      • “Mit szorongatnak ennyire, ha egyszer nem szeretnek …”
        Amiért a drága nagyapa sósavval fenyegetőzött: mi az, hogy a tulajdon fellázad, ki merne lépni. sérti a tulajdonosi jogukat, az egójukat.

        Kedvelés

      • normalis ember mast nem mondhat, csak azt, hogy igy van. ahogy blaci is irta, ez tulajdonosi kerdes sok ferfinal. senki se keverje ossze a szeretettel. kitartas hallgatag!

        Kedvelés

      • Nagyon jól összefoglaltad Éva! Én azért tudok sírni ezen, mert én tényleg szerettem őt, és tényleg elhittem,hogy ő is szeret engem igazán, hiszen valóban gyengéd volt sokszor velem (vége felé már egyre kevésbé) és igyekezett odafigyelni rám, az igényeimre. Amikor el akartam jönni,akkor olyan arcát ismertem meg, amit soha addig nem. Félelmetes volt. Kiszámíthatatlan, engem fog bántani, vagy magát? Egyik nap szeretett és esküdözött másnap gyűlölt és zsarolt. Minden nap rettegtem, hogy mi lesz ma? És igen,a válás óta is próbál kontrollálni (ne ezzel a mosószerrel mossál, mert büdös, nem foglalkozol a gyerekekkel, szar anya vagy..stb). Azóta rájöttem, hogy régen is ez ment, csak nem vettem észre. Állandóan kritizálta a kinézetem, a ruháim, azt,hogy mit hogyan csinálok, sosem lehettem elég jó semmiben, rosszul főzök, stb. És én meg vissza szólok neki, régebben is visszabeszéltem, vagy rávágtam az ajtót, de mindig kibékültünk, nem voltam haragtartó sosem. Á, nem úgy gondolta ő, nem akart bántani. Mindig bőgtem, de a végén már nem is bőgtem,csak elegem lett. Sosem tudtam kihúzni magam és azt mondani, na elég ebből, állj, talán féltem, hogy akkor elválunk, mit csinálok egyedül a gyerekekkel, meg hát szerettem is, voltak jó időszakok, szép emlékek. Mindenki azt mondta, a mi kapcsolatunk olyan erős,már annyi rosszat, nehézséget kibírtunk együtt! És ezt én el is hittem, büszke voltam! Nem láttam, hogy szarból akarunk várat építeni (ő a mai napig) és nem láttam, hogy rossz irányba haladunk, minden téren. Sajnálom is őt, mert lehetett volna másképp is, ő nem is nagyon érti talán, mi volt az én bajom, ez is fáj. Megérti e valaha, hogy mi miért történt, vagy megelégszik azzal, hogy beleszerettem másba. Persze ezért is én vagyok a hibás, (a párom exe szemében is, ahogy levelében írta (nagybetűvel!) Mocskos Rühes Kurva vagyok és leszek életem végéig,mert a párom a szerelmet választotta.)

        Kedvelés

      • Köszönöm mindenkinek az együttérző szavakat, gondolatokat. Nagyon jól esik és erőt ad.
        Igen Éva, érzelmi zsarolás. Igazából én is tisztában vagyok vele, de valahogy mégsem tudok küzdeni ellene. Amikor beszélek, vagy gondolkodom a történésekről én is átlátom. Olyankor minden olyan egyszerűnek tűnik, hisz csak annyi az egész, hogy nem engedünk a zsarolásnak, a sírásnak, a könyörgésnek. Szinte nevetségesen egyszerűnek tűnik. Hol itt a probléma? Amúgy épp ezért nem is nagyon szoktam beszélgetni erről senkivel. Valahogy abban a pillanatban, hogy kimondom a szavakat, eltűnik mögüle az érzelmi háttér, az az őrülten erős, torokszorító, gyomorgörcsös. Aki még nem élt át ilyet, nem is érti.
        De amikor benne vagyok, amikor folyamatos a nyomás, amikor minden reakció kiszámíthatatlan, akkor képtelen vagyok tartani magam. Ezzel elsöpör.
        Egyelőre.
        Ezért is írtam, hogy most pihegek.
        Erőt gyűjtök.
        Igaz kicsit visszacsúsztunk közben az állóvízbe. Élünk, mint egy “igazi család”. Látványos veszekedések nemigen vannak. De a háttérben ott a feszkó, mindketten tudjuk, hogy előbb-utóbb ki fog törni. Ő most a szuperapa, szuperférj szerepben tetszeleg. Néha egészen rosszul vagyok ettől. De azért furcsa is, mert ha az elmúlt 20 évben (na jó, vonjuk ki ezt az utóbbi néhány szenvedős évet, amióta már igazán a végünket járjuk) ilyen lett volna a hozzáállása a családi élethez, vagy legalább a töredékét kimutatta volna annak szeretetének, odafigyelésnek, mint amit most próbál a lenyomni torkomon (Igen, tudom, hogy ez egy kényszeredett kapaszkodós szeretet már, nem sok köze van a valódi szeretethez, főleg nem a szerelemhez.), szóval ha ilyen lett volna, akkor valószínűleg nem jutunk ide, eszembe sem jutott volna borítani.
        De már késő.
        Egyrészt, mert már nem tudom szeretni, másrészt pedig azért, mert már látok.

        Egyébként elég rémisztő látni – itt a blogon-, hogy mennyire egy séma alapján játszódnak le a válási háborúk. Igyekszem tanulni belőle.

        Kedvelés

      • Basszus, de jó, hogy mások is elhozzák a saját történeteiket! Nagy öröm ezeket (is) olvasni!

        Kedvelés

  8. Én a magam részéről nagyon örülök, hogy vége ennek a kapcsolatnak (mert ha jól értettem, ez viszonylag friss történés). Amióta megismerkedtem veled árnika, titokban ezért drukkolok, és erre számítok. Klassz csaj vagy és meglátod, valami bizarr módon rengeteget fogsz még ebből a történetből építkezni, de szerintem csak akkor, ha fizikailag véget vetsz neki, ha teljesen eltávolodsz, ha kiiktatod a hétköznapjaidból.
    A szaros hasonlat külön tetszett!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az áprilisi blogtalálkozó óta én is ezért szorítottam árnikának. Okos, vagány nő vagy árnika. A legjobb dolgok most jönnek majd veled, ha nem is azonnal.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • csatlakozom, a blogon is nagyon kedvelem a hozzaszolasaidat es teged, es a szemelyes talalkozasnal csak megerositetted bennem ezt az erzest. Okos vagy, szep es jo a humorod. ja es a munkad sem utolso. helyre fogsz jonni es elvezni fogsz mindent amire eddig nem volt lehetoseged, energiad. es majd amikor mar letisztult minden, lenyugodtal es jol leszel, akkor lehet erdemes sokat beszelgetni a gyerekeiddel hogy beloluk is kijohessen aminek kell.

        Kedvelés

      • a fene egye meg hogy nem birok leszokni a tanacsok osztogatasarol. Es utolag meg verem a fejem a falba erte. Hajnalka, tepek sorszamot. es nagyon ijeszto nekem a torteneted, mert attol felek en meg 5 evvel elotted vagyok a kapcsolatban. es nem tudom mit tegyek hogy az enyem maskent alakuljon.

        Kedvelés

      • Hááát…sose találnád ki. Természetesen a megejtő személyiségeddel! Nem is a csokival, amit küldesz!

        Kedvelés

      • Nálatok van válság? Nálatok nincs válság. Egyeztettek, szeretitek egymást, egymás szemébe néztek, te erősödsz, szép harisnyákat vettél, és figyelsz a jóllétedre. Ez a kép van bennem. Mire írod, hogy öt évvel előtte vagy?

        Kedvelés

      • Ezt én sem értem, Semese, nálatok nincs válság?! Lécci, írjál priviben facen, ha lesz időd, puszi!!! (Tudod ki vagyok?)

        Kedvelés

      • Hát teszek még rá egy lapáttal.
        Én a Szvoren Edinás találkozónál kérdeztem meg tőled, hogy akkor miért nem lépsz már. Láttam, hogy küszködsz, keresed a jót a házasságodban, amiért érdemes, és koppansz és kopsz (én nem is a csiliviliség kopását láttam problémásnak – tuti csaj vagy smink nélkül is – hanem a fásultságod, lendületvesztésed). Nem értettem, miért maradsz. A sztorijaid pedig eddig nem is
        voltak ilyen durvák, mert hát a jó asszony
        köténye takar ugyebár. Én meg naiv is vagyok. De kívülről még ezek ellenére is
        látszott, hogy ami van, nem okés, nem
        árnika-kompatibilis. Most meg főleg ezt
        gondolom. És már azt is, hogy a közösnek is jobb lesz nem ebben, másképp. Szurkolok.

        Kedvelés

      • hát pedig én is csak csatlakozni tudok a többiekhez, nagyon szorítok érted, és remélem, hogy amikor legközelebb találkozunk, sokkal ragyogóbb lesz a szemed! puszi!

        Kedvelés

  9. Drága Árnika! Összeszorult a szívem és a gyomrom, mélységes együttérzésem!
    Nagyon jó lesz!!! Sokkal erősebb leszel egyedül, és a gyerekek is felszabadulnak!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. 3-szor olvastam el. Az első gondolatom, hogy ütném a faszit, amíg veszi a levegőt. A második, hogy nekem milyen jó. A harmadik, hogy egy hős vagy, árnika.

    Kérdezhetek pár dolgot?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nyilván csokival, antialkesz vagyok. 🙂

        Mesélj arról, hogy mi volt az a pont, amikor azt mondtad, eddig és ne tovább, meg arról, hogy mi volt a reakciója ennek a …ööö…neki, meg hogy hogy élsz majd ezután és segíthetnék-e valamiben.

        Kedvelés

      • nem egy pont volt. sok pont volt. 2008 óta rengeteg. nem tudom megszámolni.
        az utóbbi fél évben csak kb. 5 markáns, 150 kevésbé karakteres
        (az, hogy megkérdezi az ő általa kitalált időpontban, amit senkivel nem egyeztetett, hogy “de még nem vagy kész?” nem egy markán pont, ez nyilvánvaló.
        az, hogy idegen nyelvterületen vásárolok a fiammal, aki végre kezd magára találni, mert olyan árucikket vehet, ami érdekli és akarja és elkezd az adott nyelven kommunikálni, amibe belerondít az üvöltözése magyarul- az markánsnak mondható)

        Kedvelés

      • aztán végül azzal lett vége, hogy ő dühös és nem bírja tovább. (nem takarítottunk ki vasárnap és én még sportoltam is aznap- durva, tudom, de talán feldolgozom azt a tudatot, hogy nyilvánvalóan ezer pokol tüzében fogok megégni és az isten óvjon engem – mint már megbeszéltük itt korábban )
        lényegében ha innen nézem nem az én erősségemet dicséri, hogy elment. igaz nem tartottam vissza.

        Kedvelés

      • Nálunk talán Ő csodálkozott a legjobban, hogy amikor végleg elment( a sok fenyegetés után) nem könyörögtem vissza, és szerintem a mai napig nem érti, hogyan is vagyunk képesek életben maradni…nélküle! 🙂

        Kedvelés

      • Ez jó, mert feldobja az embert mindennap, hogy látja a pö…ööö…az illető buta, döbbent arcát. Kis elégtétel. 🙂

        De ha nagy “ő”-vel írod, ne csodálkozz, ha Broni felkeres.

        Kedvelés

      • Ó, ilyen nálunk is volt. Nem fért a fejébe sehogyse, hogy tényleg nincs itt senki, csak én meg a gyerekek. Képes volt azt mondani, hogy azért nem jött be késő este, amikor meg volt beszélve (helyette inkább elment bebacni a szomszédba!), hogy nem tudta, hogy mire fog bejönni… anyádra, nyilván!

        Kedvelés

      • “aztán végül azzal lett vége, hogy ő dühös és nem bírja tovább.”
        Ó, árnika, még ő nem bírja tovább, hát az agyam eldobom. Emésztgetem amit írtál, nagyon durva tényleg…viszont jó, hogy ezeken már túl vagy és nem tartottad vissza, hogy rá tudtad szánni magad. Köszönöm, hogy megosztottad velünk!

        Kedvelés

      • Őőő, most jut eszembe: Beton Irén, olvastad ezt az ötletet (bocs, árnika, nem poénkodni akarok a posztod alatt, aránylag komolyan gondolom, már amennyire tőlem telik).

        Kedvelés

  11. “a következetesen és hosszan, didaktikusan és számára is a lehető legérthetőbb módon levezetett eszmefuttatásaim” – ez de ismerős! És aztán egy vita során szépen kifacsarva és a pofámba vágva jól vissza lehet élni vele. Már kedvem sincs belemenni ezekbe, inkább hét- és hónapszám nem szólalok meg érdemben..

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Amúgy egy kapcsolat elején simán vannak ilyenek, hogy egyeztetni kell, a gondolatokat el kell mondani, hogy te figyelj, a paleo diéta etikátlan, vagy hogy a városban kocsikázni baromság, meg szerintem a prostituáltak áldozatok, és a hajléktalanok nem ab ovo bűnözők, mert lehet, hogy a másik világában ezek nem is létező kérdések. Ezek amúgy elég alapvető értékrendbeli mérföldkövek is, ha ilyesmit nem lehet megértetni a másikkal, akkor mi lehet a közös nevező? És hát persze van aztért valami intelligencia-beli minimum, hogy azért kb elsőre, de legalább másodjára felfogja, mit akarok. Mert ha amúgy értelmes ember, akkor joggal merülhet fel a gyanú, hogy nem a képességgel, hanem az akarással van a gond. Hogy, mint ahogy azt már láttuk máshol is, egy egység férfivéleménnyel minimum csak két, vagy több egység női vélemény ér fel. Esetleg, ha ő épp jó kedvében van 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Na, de ha az elején le vagyon egyeztetve minden, oszt utána a delikvens beleszarik, akkor van fejvakarás.

        A példáidtól felröhögtem a méhem, nem tudom, komolyan gondolod-e őket, mommeg. 😀

        Kedvelés

      • Védekeznék. Rosszul tettem fel a kérdést. Nem a példákkal van bajom.

        Úgy értem, komolyan leülsz a delikvenssel kimondottan ilyen egyeztető beszélgetésre? Magam elé képzeltem, azért tartottam viccesnek, világért sem akartalak megbántani.

        Kedvelés

      • Ne aggódj, nem értettem félre! 🙂 Nem, hát ahogy megy az élet, ezek a kérdések azért fel szoktak merülni előbb-utóbb, nem? Legalábbi nálam fel szoktak, de van, aki szerint néha idegesítően intellektuális (ja nem, okoskodó) vagyok 😀 Monnyuk van, aki szerint meg szexi, na, ők az én embereim.

        Kedvelés

      • Én is okoskodó vagyok és túltengek. 😦

        Neked bezzeg könnyű, van miből válogatni. 😉

        Kérdezhetek egyet?

        Kedvelés

      • Szerintem is felmerülnek szépen sorba és akkor mehet a vita meg az egyeztetés és sok dolog kiderül közben a másikról.

        Kedvelés

      • Hajnalkám ezek fontos kérdések! Amúgy ja, komolyan gondolom. Ezek közül persze nem mindegyik azonos fajsúlyú, van, ami lehet vitatéma, és van, ami nem. De az sem mindegy, hogy az a vita élvezetes-e vagy sem, mert ha igen, akkor az lehet külön örömforrás a kapcsolatban 🙂

        Kedvelés

      • Ilyet még nem tapasztaltam soha. Az én köreimben inkább az képezi egyeztetés tárgyát, mennyi lakodalmas zenét vagyok hajlandó hallgatni a kölcsönösség jegyében.

        A zénuram nem bírja a vitát, semennyire sem, olyankor bekukul és kész.

        Kedvelés

      • 😀 Jó, de a lényeg az értékrenden van akkor is, ha kinek a Lagzi Lajcsi, kinek meg az ipari hústermelés elleni küzdelem. Itt az egyeztetésen van a hangsúly!

        Kedvelés

      • Asszeretném kérdezni, hogy a múltkor említett pasi, akinél rossz érzéseid voltak és vacilláltál, na, azzal mi lett? Bocs, ha tapintatlan, nyomulós tapló vagyok, akkor tekintsd a kérdést fel nem tettnek.

        Kedvelés

      • Ott nem tartok, eszem húst, de igyekszem odafigyelni, milyet. Épp az a rendszer lényege amúgy, hogy “odafigyelni” tök nehéz, mert szinte lehetetlen ellenőrizni a vásárolt hús eredetét, ezért a legjobb teljesen lemondani róla, de nekem az túl nagy feladat. De abszolút elfogadom és érteni vélem a vegetarianizmus és veganizmus érveit.

        Kedvelés

      • Én ugyanígy.

        Húgom beszélt a “boldog csirké”-ről, na, ezen jól össze tudunk vitázni.

        Kedvelés

      • amikor éveket töltesz azzal, hogy megtaláld az igazit (ez mekkora baromság!). és azt gondolod, hogy most, ez az! akkor a legkevésbé sem a intelligencia minimumot egyezteted.
        meg aztán papírok alapján teljesen tökéletes volt. aztán az évek során szépen kialakultak a lövészárkok a zsigeri antiszemitizmusú és agárkultúrájú családja és az én mély szegény, proletár családom mentén. szépen lassan minden véleménycserében ott volt ez az alapvetően más értékítélet.

        Kedvelés

      • “amikor éveket töltesz azzal, hogy megtaláld az igazit (ez mekkora baromság!). és azt gondolod, hogy most, ez az! akkor a legkevésbé sem a intelligencia minimumot egyezteted.”…. őőőő, hát én igen….is.

        Kedvelés

      • ez nagyon régen volt.
        más voltam és ő is más volt. ez nem egy tíz éven belüli történet. ha öt évvel ezelőtt beszélgetünk itt rólunk akkor olyasmiket írtam volna mint (most nem lenne méltó törzskommentelőket megnevezni). szóval mint akinek rendben van az élete és vannak konfliktusai.

        Kedvelés

      • Ez így van…pont öt éve talán én csak annyit tudtam volna mondani, jaj tulajdonképpen jó nekünk, és hát mindenhol vannak konfliktusok, naaa! Aztán eljutsz ideáig, sok- sok szarkupac után..és ez nagyon jó!

        Kedvelés

      • Én rögtön a stratégiai pontokat egyeztettem, politikai beállítottság, szociális érzékenység, progresszív rock 🙂
        Vannak dolgok, amin nagyon jókat tudunk vitatkozni, (pl. az én vegaságom), de tiszteletben tartjuk a másik meggyőződését. Vannak érzékeny pontok, amik hamar kiderültek, és onnantól nem kerül elő egymás között. (Pl. azt a gondolatot, hogy a hosszú haj nőies, többet valószínűleg nem fogja szegény elővezetni nekem, különösen nem egy maratoni dugás után, a négycentis hajamat simogatva.)
        A származás különbözősége pedig mindkettőnknek inkább inspiráló, úgy hallgatjuk egymás gyerekkori sztorijait, mint a sci-fit.

        Kedvelés

      • “…különösen nem egy maratoni dugás után, a négycentis hajamat simogatva”

        Hát kérem, nem találok szavakat! (mer annyira röhögök)

        Kedvelés

      • Én is ugyanígy egyeztettem az elején 🙂 Egyszer a nővéremmel csináltunk ilyen listát, aztán arra még kérdőívet is gyártottam, hogy nekem mi fontos egy fiúban 😀 (15 éves voltam ekkor) Az első komoly, 3 éves kapcsolatom is egy olyan sráccal lett, aki átment a teszten 😛 És a férjem is megcsinálta (a frissített verziót), ő is átment és tádáá, férj és feleség lettünk 😀 Persze utólag derülhetnek ki csalafintaságok, hogy egy picit talán szépített… vagy nem minden helyzetben… de azok nálunk már olyan apróságok, amiken tudunk csiszolódni, vitázni, beszélgetni, komoly gondot nem okoznak 🙂 Szóval jó alapot adnak ezek. De a jó vitákat is szeretem 🙂 És más körülmények közül jöttünk, így van mit mesélnünk és tanítanunk egymásnak.

        Kedvelés

      • Nekem ez döbbenet. Soha nem volt komoly értékrendbeli különbözésem Jánossal. Ami volt, abban tapintatosak voltunk. Figyeltünk egymásra, vagy nem bántuk, nem akartuk lenyomni egymást. Nagyon egyeztünk, ugyanattól ugrott össze a gyomrunk. Lehet, hogy nem is volt külön gyomrunk.

        De ez csak alap. Ezen felül is nehéz. János a mi cukorcsipkéből készült kapcsolatunkra ráhelyezte a tonnás múltját, mások bűneit. Élével, sarkával.

        Megjegyzem, a nagyfiam apjával sem volt nagy értékrendbeli különbség.

        Kedvelés

      • rengeteg húst esznek. lényegesen megnagyobbítják az amúgy is igen csak nagyra nőtt ökológiai lábnyomukat. (ez csak az egyik etikátlan része)
        ehhez kapcsolódik maga a húsevés etikátlansága.

        Kedvelés

      • Mert a gabonatömegtermesztés aztán kurrvára etikus… Az a rengeteg élőlény, akinek kicsináljuk az élőhelyét meg rovarirtót premetezünk az ivóvizébe, az nem számít?
        Állatot meg zöldséget tenyészteni legalább elméletileg lehetséges noninvazív mezőgazdasági formákban (pl. vadgazdálkodás, permakultúra). Az is megér egy misét, hogy ezek a módszerek miért nem terjednek viharos gyorsasággal.

        Amúgy „a paleósok” sem egy ilyen massza, egyrészt egy jó részük egyáltalán nem eszik „rengeteg húst”, másrészt a paleo-mozgalom java tisztában van az ipari hústermelés egészségügyi kockázataival (pl. zsírsavak rossz aránya, D-vitamin hiánya, hormon- vagy gyógyszermaradványok) és etikai problematikusságával is (külföldön különösen), és ezek mentén dönt így vagy úgy. A legjobb döntés mindenki szerint a szabadtartású állat húsa/tojása/akármije.

        Állati fehérjére és zsírra meg szükség van. Ritka az az ember, aki hosszú távon elműködik nélküle egészségben (főleg ha szaporodni szeretne), a tej és tojás nagyipari termesztése pedig ugyanolyan etikátlan körülmények között zajlik, mint a húsé.
        Plusz nagyon sok jel mutat az ipariszénhidrát-fogyasztás és a civilizációs betegségek egyértelmű kapcsolatára, ami mára kb. az egészségügy és a gyógyszeripar – az egyik legszennyezőbb iparág, ha jól tudom – fő bevetési területévé vált.
        Akkor az az etikus, ha az életmódommal a saját majdani leromlásomat és évtizedes gyógyszerezésemet meg eltartottságomat támogatom?
        Nincsenek ártatlanok, jó döntések sincsenek.

        Kedvelés

      • A paleo nagyon lecsupálva, megfosztva a nyakatekert dumától, hogy mer’ az ősember is, egy sima low-carb étrend. Ami amúgy tök jó és egészséges, megint csak ésszel, és nem úgy, hogy ha meglátsz a másiknál egy zsemlét, akkor már jön is a szentszöveg, prédikáció, oltás, amitakarsz, mert “távozz tőlem, Sátán!”.
        Lásd még: Schörkert Norbert, aki lehet, hogy alapjaiban nem csinál és mond fasságokat, miért tenné, de azzal a fejmérettel, és azzal a háttérben, hogy doszt az _ő_ fóbiái és az _ő_ rossz tapasztalatai köszönnek vissza, nos, hiteltelen, bosszantó, haggyámá. Engem nem fog megijeszteni se gutaütéssel, se elhízással, ami állítólag az ő baja volt gyerekkorában. Szóval, hogy az orra hegyéig nem lát.

        Kedvelés

      • azért mert a húsevésre épül…. a jelenlegi körülmények között ez valószínűleg tovább gerjeszti az ipari hústermelést (sokszor az ez elleni tiltakozás az alapja az etikai motivációjú vegetarianizmusnak), azzal pedig elég sok gond és probléma van

        Kedvelés

      • Ja, mert ha mindenki csak növényeket enne, az egész bolygó egy nagy monokultúrás parcella lenne. Az biztos sokkal jobb lenne.

        Kedvelés

      • Nemnem, ti csak egyétek szorgalmasan a húst, ha nem kakilnak a tehenek, a vegák éhen maradnak! (Tisztelem mindenkinek az indíttatását a hús evés/nem evésre, az enyém roppant önző: így nem jön ki a parlagfű- és egyéb allergiám.)

        Kedvelés

      • ide fér csak. Megcsináltam ezt a tudatos vásárlós tesztet, és nem igazán látom, hogy például az, hogy az emberek rengeteg ételt kidobnak, miért a húsevés mellett egy újabb rossz pont. Én eszek húst, nagyon szeretem a húst, viszont ételt nem dobunk ki, igyekszem magyar, vagy legalábbis nem a bolygó túloldalán termelt, előállított kaját venni, szezonális zöldséget, gyümölcsöt vásárolni, és a hús nagyját is vidékről hozatjuk, valaha boldogan, szabadon kapirgáló, antibiotukumoktól mentes csirkék formájában. Szóval ennél talán picit árnyaltabb a kép, mint hogy húsevés=etikátlan, vegetariánus=felelős gondolkozó.

        Kedvelés

  12. “úgy éreztem, igazi misszió ez, amit teljesítek. Rámutatok ezekre a dolgokra és ő így ezt megérti. És tényleg, ahogy nagy hévvel mindent bevetettem, ki is jött a végén a mondat, amit vártam: ja, igen! Igazad lehet!”

    Igen, ez az. Ez minden vitánk – illetve nem is vitánk, mert nem vitázunk, hanem vakon belémgázol. Még csak rossz szándéka sincs. Egyszerűen nem lát. Aktívan sose bánt, csak vak. Érzelmileg vak. És én, az EQ-bajnok, majdnem mindig tudok úgy magyarázni, hogy a végén ott az az “Igazad lehet”.
    Igaz, közben engem bántottak, és én szedem ki magam a grabancomnál fogva a könnyes gödörből, hogy megmagyarázhassam neki, hogy ez miért bántó.

    És szinte mindig megérti. És aztán újra bánt, máshogy, mással.
    Köszönöm, hogy leírtad, árnika.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Aktívan sose bánt, csak vak. Érzelmileg vak. És én, az EQ-bajnok, majdnem mindig tudok úgy magyarázni, hogy a végén ott az az “Igazad lehet”.
      Igaz, közben engem bántottak, és én szedem ki magam a grabancomnál fogva a könnyes gödörből, hogy megmagyarázhassam neki, hogy ez miért bántó.”
      Ez olyan, mintha én írtam volna, csak pontosabb.
      Én is levezetem hosszú körökön keresztül, érvelek, ő meg mint egy kis halacska, kicsusszan a hálóból, elterel, félremagyaráz. Nagyon sűrű hálót kell fonjak az érveimből, nagyon logikusan felépítve a vitastratégiát, és mindeközben tizenötször nem fölvenni, nem belevonódni érzelmileg, mikor az érzelmeim bántását magyarázom neki. És mindezután a hatalmas befektetett érzelmi energia után az a bizonyos ‘igazad lehet’, már olyan kiábrándítóan sovány tud lenni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Az, pontosan. Ebben a játszmában a befektetett energiamennyiség az eszement nagy!
        És sose lehetek benne kicsi. Gyenge, sírós, türelmesen vigasztalt.

        Kedvelés

  14. Csodálatos, két ilyen írás egymás után, pont amikor a legnyitottabb vagyok.
    “És a megfeleltetési kényszer, hogy magát a valóságot, amit ő lát a világból, azt is úgy alakítsuk, hogy neki ne okozzon frusztrációt. Nehéz volt, de csináltuk. Édes istenem, szegény kicsi drágaságaim.”
    Én pedig még erről szeretnélek kicsit többet olvasni, ha van kedved kifejteni. Hogy élték meg a gyerekek a helyzetet, milyen volt a kapcsolatuk vele, és benned mi zajlott a gyerekek-újtárs témakörben.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • rengeteg dolog kavarog most.
      elválás anatómiája 1.-az eredeti címe. írom majd a többit is.

      a gyerekeknek igazi és jó apjuk volt. a 16 évnek rengeteg arca volt. most ők igazából megkönnyebbültek. nem dühösek és egyáltalán nem haragszanak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Az idézett elvárás ellen sokat küzdöttem, és a múlt idő az optimizmusom miatt van. Nem tennék rá nagyobb összeget, hogy nem fogjuk ezt a meccset még számtalanszor lejátszani (rend legyen, nyugis, derűs gyerekek, örömtől repeső feleség, aki alig várja az esti szexet, gondja nincs, vagy már meg is oldotta). Költői kérdés: nyilván mindenki szeretné, hogy így legyen, de miért jár? Miért nekik jár?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. Egyszer találkoztam testközelből ilyen férfival életem során. Szerencsére viszonylag hamar pontot tettem az ügy végére, és nem merültem bele mélyen, de nem tudom meddig merülhetem volna, ha szerelmes lettem volna. Emlékszem, hogy annyira megdöbbentett a viselkedése, hogy mindenképpen valami magyarázatot akartam rá találni. Próbáltam megérteni az álláspontját. Hogy miért érzi jogosnak egy-egy semmiség után, hogy lekurvázzon, megalázzon. Nem tudtam felfogni, hogy ez az egyébként okos férfi hogy gondolhatja komolyan ezeket a baromságokat, amiket le akar nyomni a torkomon. Annyira világosan láttam mennyire irreális elvárásai vannak, azt hittem, érthetővé tudom tenni számára is. Próbálkoztam, és nem akartam elhinni, hogy létezik ilyen, hogy nem érti amit mondok? Ez a küldetés, hogy majd én felnyitom a szemét és akkor milyen jó lesz vele, ez tartott mellette azalatt a rövid idő alatt, míg végleg le nem zártam. Akkoriban nem sejtettem, hogy tömegével vannak ilyen férfiak, mert ez csak akkor derül ki róluk, ha közelebb kerülünk hozzájuk.
    Én azért örülök, hogy volt egy ilyen tapasztalatom, mert különben nem hinném el, hogy léteznek ilyen emberek. A családomban nem láttam ilyet. Nem érteném, miről szól ez a blog. És szerencsém volt, hogy olyan szituációban tapasztalhattam meg, ahol tudtam irányítani, így nem ragadtam bele, és megmaradhattam a rácsodálkozás állapotában és nem szenvedtem komoly sérüléseket.
    Nagyon tetszik, ahogy rendszerbe szedted a szarokat! És mint előttem többen is írták, én is kiváncsi lennék további részletekre, ha van kedved megosztani őket.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez fontos szempont, mert elő lehet adni úgy is ezeket a lenyomó szövegeket, hogy az valahogy jogosnak tűnjön – egy darabig. Legalábbis a másik oldal egy pillanatra elbizonytalanodjon. Itt kell elővenni a mantrát: soha, senkinek, semmilyen körülmények között nem lehet jogos alapja arra, hogy engem megbélyegezzen, sértegessen, lenyomjon stb. Szakirodalom: Szavakkal verve, magyarul kapható.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ilyen szempontból nagyon fontos, hogy egészséges családi hátterem volt, ahol a családtagok megadták egymásnak a tiszteletet. (mindenki!) Ha azt láttam volna otthon, hogy apu úgy beszél velünk, vagy anyuval, mint egy darab szarral, valószínűleg nem lett volna meg az a mércém, ami alapján tudhattam, hogy a megalázás nem elfogadható.

        Kedvelés

      • nekem több mint egészséges a családom. nem beszélt sem velem a szüleim, sem a testvéreim, sem a szüleim egymás között ebben a stílusban. önmagában ez a békés és biztonságos családi háttér nem véd meg.
        és ennél a pontnál jutunk el oda, amiről itt a blogon már hányszor beszéltünk!
        nincs garancia. és nincs prevenció. nincs okosság és józan bölcsesség. ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy ez velem nem történt meg/nem történhet meg, mert én annyival okosabb, bölcsebb vagyok, annyival jobb a családi indíttatásom, annyival érettebb vagyok.

        nem. sajnos mindez kevés hozzá…

        Kedvelés

      • Jaj, dehogy akartam én olyat írni, hogy velem nem történhet meg, mert én okosabb vagyok! Tudom, ha pl. szerelmes lettem volna, simán bedarál egy ilyen kapcsolat. De hál’istennek nem voltam. Csak pótlék volt, így tudtam távolságot tartani. Tudom, hogy csak a szerencsén múlt, hogy milyen szituban találkoztam a Hatalmas Férfiegóval, és tudtam józan maradni. Csak azt gondolom, hogy ha nem lett volna jó alapom, akkor még esélyem sem lett volna idejekorán átlátni a manipulációkat. Tehát megint csak szerencse!

        Kedvelés

      • Hű, szikra, most meg te emlékeztetsz egy korábbi kapcsolatra. Szeretők voltunk, igy biztonságos távolságból, érzelemmentes állapotban láttam meg a jeleket, pl egyszer rám szólt, hogy ne vizatkozzak, csak tegyem amit mond (nem vette jo néven hogy a borospoharat a mosogatóba tettem, mert össze fog törni – pedig üres volt a tálca).
        Ott tudtam, hogy bár szellemi es testi értelemben is jól ki jövünk, ebből érzelem nem lesz, meg akkor se ha ez volt az egyetlen ilyen alkalom. Halas vagyok hogy tiszta volt a fejem.

        Kedvelés

      • Árnika, de jó, hogy ezt írtad:
        a biztonságos családi háttér önmagában nem véd meg, nincs garancia, nincs prevenció.
        Én egy iszonyatos helyzetbe kerültem és évekig nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy mégis hogy a túróba lehettem ennyire buta. Hiszen én csodás szülőket és tesót kaptam, én tudom, mi a kölcsönös tisztelet és szeretet.

        Kedvelés

      • Én úgy tudom ezeket elkerülni, hogy korábban jó párszor megnyekkentem, és tapasztaltabb lettem, meg érettebb lett a személyiségem (nem utolsó sorban és többek között az elkötelezett önimereti munkától), és nagyon résen vagyok. Egyébként én bántalmazott gyerek voltam, ez is nyilván a mátrix fontos része. A biztonságomnak megfizettem az árát, sok szempontból, például (jóideje) nincs publikus kapcsolatom és nincs gyerekem. Észre lehet venni a jeleket, de mindehhez szükséges egy vagy több a fenti feltételek közül. Mondok egy példát. Én például szoktam olyat csinálni az ismerkedési fázisban, hogy direkt nem egyezem bele valamilyen javaslatba (akár csak olyan banális ügyekben, hogy hol és mikor legyen a randi), hanem alternatívát javasolok arra hivatkozva, hogy nekem az meglefelelőbb, de bővebb magyarázatot nem fűzök hozzá. Hihetetlen, de igaz, hogy az esetek igen nagy százalékában a pasi már ezt az akadályt se bírja megugrani. Nem érti, faggatózik, erősködik, variál, a lényeg, hogy nem tudja elfogadni, furcsállja, hogy nekem saját elképzelésem van és azt próbálom érvényesíteni. Ezek apró, de nagyon fontos jelek, és bár nyilván nem elsősorban ez alapján válogatok, de ezek amolyan “beugró kérdések”. Sok esetben más szituációban is visszatér ez a mintázat: amit én mondok, az kevesebbet ér, az nem számít, ahogy érzem, és gondolom, az nem érvényes, ahogy ő gondolja az az alap és ahhoz kell igazodni. Ha ő igazodik akkor azt mindenképp szívességnek, jófejségnek kell felfogni. De amúgy most őszintén: az egyéb emberi, baráti, munkatársi, üzleti kapcsolatainkban nem ezek alapján a kommunikációs jelzőtábák alapján tájékozódunk? Na persze, értem én azt is, hogy a szocializációs parancs az az, hogy a férfiak előtt automatikusan hasra kell esni, de azért ezt az egész szitut nem nevezném teljesen vak véletlennek.

        Kedvelés

      • hú képviselőné, ezt felhasználhatom/tovább küldhetem? annyira pontos, jól érthető, egyszerű és tiszta megoldás, szeretném küldeni ismerőseimnek. zseniális.

        Kedvelés

      • képviselőné, nagyon jó komment! (már mondtam, hogy sokat tanulok tőled.)
        mesélek konkrét munkahelyi helyzetfejlődést.
        van egy férfi főnököm, aki nagyon emberségesen kezeli az alkalmazottait, illetve szinte egyenrangúként az olyan külső munkatársakat, mint én. kivéve egy ponton: amikor nagyon ritkán találkoznunk kell, amikor “gyűlésezni” akar. ezt többnyire egy-két nappal előtte jelenti be. eddig nem figyelt arra, hogy az nekem pont “munkanapom” vagy sem. frusztrált, mert fel kellett borítanom az előre megtervezett programom, nem értem haza a beígért időben a gyerekekhez stb. most simán azt mondom: nekem nem felel meg, hisz tudod, nem munkanapom, már van egyéb programom. és a fickó megtanulta kezelni! hosszú folyamat volt, beszéltünk is erről több ízben. most azt mondja: semmi gond, bejelentkezel a gyűlésre telefonon, de ha nem érsz rá, találkozunk egy másik napon, amikor te ráérsz, és az is lehet, hogy én megyek oda, ahova te mondod. de ez öt év gyúrásba tellett. és ugyanez a fickó megértette, hogy a család számomra mindig első helyen áll. ha a lányaim fellépnek, nincs olyan, hogy hiányzom.
        az elején nem mertem elmondani az érveimet, mert féltem, hogy akkor nem kellek, jön egy — ha nem is kompetensebb — de szolgálatkészebb pasi, akinek nincsenek családi prioritásai, és kiüt. amint eldöntöttem, hogy nem szorongok többé emiatt, hanem elmondom okosan, érvekkel, aztán lesz, ami lesz, elindult egy olyan folyamat, aminek természetesnek kellene lennie minden nő–férfi kapcsolatban.

        Kedvelés

      • Én akkor álltam fel és hagytam ott, amikor a plázában kezdett üvöltözni velem az önkiszolgáló étteremben, azért, mert _nem talált meg_. Előrementem asztalt foglalni, óriási tömeg, örültem, hogy találtam helyet, hülyére integettem magam, hogy itt vagyok és ő nem vett észre (utcán sem vett észre soha). Amikor végre megérkezett az asztalhoz, tíz percen át üvöltött és kérte ki magának, hogy direkt elbújtam előle és röhögve néztem, ahogy egyre kétségbeesettebben keres, mégis mit képzelek. Mindenki minket nézett. Majd egyszer csak azt mondta teljesen normális hangnemben, hogy na jól van, együnk, és leült. Felvettem a kabátomat, megkérdezte, hogy mit csinálsz, itt hagylak, mondtam neki. Egész este bőgtem és még én éreztem magam szar alaknak, hogy nem válaszolok az sms-ekre meg a hívásokra. Mert hát szegény nem tehet róla, hogy nem vett észre. És nekem igazán mekkora pechem van, hogy mindig belekeverem valami kellemetlen helyzetbe, miért nem tudok jobban vigyázni…

        Kedvelés

      • Micsoda óriási nagy kár egy ilyen gyöngyszem férfit elszalasztani! Adj hálát h ilyen szépen megváltál tőle 🙂

        Kedvelés

      • azért nem ment olyan szépen… csak ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy ez nem normális dolog. négy évig tartott, máig tartó párkapcsolati beidegződésekkel. sok mindenem ráment.

        Kedvelés

      • Mondom én, hogy ezeket klónozzák!

        Atyagyatya, folkus! 😦 Az utcán se vett észre?!?

        Kedvelés

      • Ennél sokkal jobb volt, amikor sokadszor mesélt el sztorikat (mondjuk harmadszor-negyedszer). Néha szóltam neki, hogy ezt már hallottam, és mindig ugyanaz volt a válasz: vagy száz embert tanít egyszerre, plusz a szakma, egész nap beszélnie kell, nem várhatom el, hogy emlékezzen, kinek mit mesélt.
        Egy voltam a tömegből. Hogy épp az ágyában, hát istenem.

        Kedvelés

      • Bizonyám! Előtted. 🙂

        Az a köcs…izé…férfi meg már mögötted.

        Ez nagyon jó.

        Kedvelés

      • Nagyon. Ami aggaszt ebben a történetben (és már tényleg csak ez aggaszt, mert tudom, hogy lelkileg ki fogok belőle jönni, MOST már tudom, hogy én vagyok az erősebb), hogy biztos vagyok benne, hogy amíg magamtól rá nem jöttem, hogy ez nekem már szarabb, mint amennyire jó, a világon senki meg nem tudott volna győzni arról, hogy itt nincs út előre. Azt tapasztaltam, hogy a kettőnk világába, amit én építettem fel a fejemben, kívülről nem jut be semmi, ezért meggyőződésem, hogy amíg nem lesz nekik nagyon szar, a hozzám hasonlóknak _nem lehet segíteni_. Ha nincs egy egészséges énképre épülő, stabil önbizalmad, vagy korábbi hasonló tapasztalatod, nem gyanakszol, és pont az utadba kerül egy ilyen (mondjuk nem gondolom, hogy vannak véletlenek), akkor nincs választásod. Nem tudsz kiszállni, amíg le nem nulláz teljesen.
        Hogy óvjuk meg a kiszolgáltatottakat? Prevenció? Amikor benne van a helyzetben, mindenki azt hiszi, hogy ő KÜLÖNLEGES. Hogy az ő helyzete MÁS. Hogy ő majd MEGMENTI ezt a szerencsétlen embert saját magától. Hogy ő több attól, hogy kitart jóban és ROSSZBAN is. És a végén majd elnyeri méltó jutalmát.

        Kedvelés

      • Igen, ez már csak így van. Majd kiforrja magát, egyénenként változó, mikor elég, ezért nem kell tanácsot osztogatni barátoknak ilyen helyzetben, még akkor sem, ha kérik.

        De amúgy, ha van is tapasztalatod erről, akkor is be lehet cuclizni többször is. Nekem legalábbis egész jól megy ez. 🙂

        Kedvelés

      • Nem tartom kizártnak… egy másik típusú, el nem köteleződős játszmába én is belementem később. De a hasonló mintázatokra rettenetesen érzékeny lettem.

        (Mint egy hisztériás gömbhal, úgy ugrottam nemrég egy frissen megismert lovag kedveskedőnek szánt mondatára, mert amit én beleláttam, az lekezelés volt, lenézés, leminősítés, vicceskedésbe burkolt sztereotípia-erősítés. Nem annak szánta, és ő egyáltalán nem ilyen. Tudom. De nagyon nehéz megállni, hogy négy év hallgatását ne az utána következő ártatlanokon verjem le.)

        Kedvelés

      • Verd csak le, sose tunni…

        Neeem, majd elmúlik ám, de marad azért belőle egészséges mértékű gyanakvás és figyelem, ami szükségeltetik a “mai rohanó világban”.

        Kedvelés

      • Szerencsére az én exem nem volt ez a típus, de elég sok dolog emlékeztet. Pl a végén mondtam neki, hogy kissé rosszul esik, hogy azon kívül semmi extrát nem kapok, mint más, hogy velem alszik egy ágyban. Semmi intimitás, semmi “közös titkok” vagy ilyesmi, mindenki ugyanazt kapja belőle és én se többet. Sőt, inkább kevesebbet. Hát ez így nekem nem több, mint egy ismerős.

        Kedvelés

      • Gratulálok!
        Amúgy igen, ezekből más nem nagyon tud kirángatni, csak ha Te elszánod Magad. Talán az tud prevenció lenni (túl a magas önbizalmon és önbecsülésen), ha Magadban letisztázod, mik a határok, mi az, amikor azt tudod mondani, “eddig és ne tovább”. Persze, nagyon konkrét helyzetekre nem lehet levetíteni, de valamennyire azért meg lehet fogalmazni. Még akkor, amikor tiszta a fejünk és nem zúgtunk bele az illetőbe. Meg az is jó, ha már megtapasztaltuk, hogy a fájdalom elmúlik és hogy egyedül is remekül tudjuk magunkat érezni és erősek vagyunk. Akkor könnyebben merünk lépni.

        Kedvelés

      • sosem fájdalomtól való félelem tartott vissza, én mindig kiválóan megvoltam egyedül. hanem a bűntudat. hogy cserben hagyok valakit, aki rám van szorulva. ez az igazi csapda.

        Kedvelés

  16. Jaj. Tegnap láttam, mi lesz a mai poszt, reggel ezzel nyitottam a munkahelyemen. Jaj. Vannak benne számomra is ismerős elemek. Igen, a külső valóságot az ő kedvéért kell úgy alakítani, nehogy balhé legyen. Nálunk inkább a nehogy megbántódjon, nehogy megsértődjön, mert akkor napokig nem lehet hozzászólni. Konfliktusokat kerülni kell, szólni nem érdemes semmiért, panaszkodni nem ér, mert magára veszi, akkor meg azért nem lehet napokig hozzászólni.
    Egyszerűen borzalom és NAGYON NEM FELNŐTT dolog, hogy egy egész család szolgálja ki egyvalaki gyermeki egóját, aki bőven elmúlt negyven. Iszonyat. Főleg, hogy nem a szülők vannak a gyerekekre hangolódva, hanem mindenki apára. (Mondjuk velem is előfordult, hogy rám kellett hangolódni, de hogy állandóan!)
    Az a kérdés merült fel bennem, hogy ha ilyen megalázás és lebaszás rendszeresen volt, hozzá a kényszeres kontroll, akkor mi tette élhetővé? Mi volt benne a jó? Mi tudta ezeket ellensúlyozni? Volt ilyen egyáltalán a belerakott idő, közös gyerek, közös életen túl?
    Sokat gondolok rád, és segítek, ha tudok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • nagyon sok szép időszakok voltak. az utazások, a közös fészken kívül minden program, – a végén már nem – nagyon jó volt (amikor terápiára jártunk a pszichológus azt javasolta, hogy vegyünk egy másik, közös házat és akkor megoldódik a probléma, mert a zuram nem tud megbirkózni azzal a tudattal, hogy nem az övében lakunk – hmmm. neki is nagyon jól ment a valóság átalakítása az igazi megoldások helyett)

      és ellensúlyozni tudta a dührohamok között kedvessége, odaadása, családcentrikussága. (de ezek már ismerős momentumok, minden bántalmazó kapcsolatban felemelő amikor nem vagy a pokolban)

      köszönöm szépen egyébként az empátiát. jaj! tényleg nem is gondoltam, hogy ez milyen erőt ad!
      (a környezetemben vannak markáns lenyomók és igen kemény mondatok:
      “nem lehetett az olyan rossz”
      “az éremnek két oldala van”
      “az nem normális, ha most jól érzed magad”
      és társai mondatok)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Huh mintha én írtam volna. És most történik. Ugyanezt érzem. Ugyanígy sírok naponta többször, siratva, ami volt és ami nem volt.
        Régóta reméltem, kommentjeidet figyelve, hogy egyszer elmondod. Köszönöm, megerősítést kaptam belőle és értékközösséget.
        Minden rendben lesz, már úton 🙂

        Kedvelés

      • Akkor már tudtam, hogy jobb lesz, amikor már nem sírtam, sokáig igen. Közben rengeteget. A tehetetlenségtől.. Azóta, hogy elköltözött, és fizikálisan nehezebb minden, de nincs sírhatnékom, mert rájövök lassan, hogy nagyon erős vagyok, és meg tudok oldani olyan dolgokat is, amire azt mondtam, hogy na én ezt neeem…pedig de! Így van, minden rendben lesz!! 🙂

        Kedvelés

      • Én is, az a pont,mikor rájöttem, hogy már nem tudok, akarok sírni, akkor jöttem rá, hogy elég, és hogy erős vagyok. (Volt egy olyan húzása,hogy na ő most elköltözik, össze szedte a cuccát és tényleg elment, de bőgés helyett csak mosolyogni tudtam, persze azt is tudtam, hogy hamar visszajön).

        Kedvelés

    • A gyermeki egó ismerős, nekem apukám ilyen, és mivel művész, még a nagyszülők pluszban közvetítették a körülötte kell minden forogjon feelinget is. De ez nála inkább abban nyilvánult meg, hogy bevonta volna az egész családot a hobbijaiba, de nem értette, hogy nem feltétlen azonos az érdeklődési körünk. Ja és azért nem lett soha saját ingatlanunk, mert a jövő nem érdekelte, mármint a családjáé, mert amúgy már a hatvanas és hetvenes években fenntartható fejlődésben nyomult. Paradox egy figura na.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  17. Drága Árnika!
    Bár ne lenne annyira ismerős, amit leírsz. Én régen felszámoltam ezt a szarkupacot az életemből, de azóta is nyögöm a lelki és anyagi következményeit. Pár évig nagyon kemény voltam. Oszlopa a kis családunknak. Egyszer azonban elfogyott az erőm és az anyagi tartalékom is. Most itt tartok. Sem fejben, sem lélekben nem vagyok topon, családi támaszom nulla. Kifelé persze mindezt nem mutatom. Erős és értelmes nő látszata van. 🙂 De ott legbelül, hogy mi zajlik, azt csak én tudom.
    Kívánom, hogy neked sokkal hamarabb sikerüljön felállni ebből az állapotból, mint nekem.
    És nagyon örülök, hogy egyre többen merjük elmondani mindazt ami megtörtént velünk. Hátha okulásul szolgálhat nőtársainknak. Azoknak is, akik még szenvednek, és azoknak is, akik még nem bonyolódtak bele jobban, de talán ezt olvasva felismerhetik a jeleket, és időben kiléphenek belőle.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Örülök, árnika, hogy vége, és végre szabadon élhettek. Minél több ilyen történetet olvasok, annál inkább leszek óvatos, és maradok egyedül inkább. Nyilván vannak mindenkinek hibái, csak nehéz eldönteni, hol a hibahatár.
    A mosógéphez: miért nem teregetett ki ő, van keze. Költői kérdés 😦

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Minél több ilyen történetet olvasok, annál inkább leszek óvatos, és maradok egyedül inkább. ” Na igen. De ezért senkitől se számíts ám dicséretre! 😀 A legeslegjóindulatúbb megjegyzés, amit ezért bezsebelhetsz, hogy fura egy különc vagy.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Két hónapja vagyok “egyedül” három gyerekkel…20 év után először…. nem tudom elmondani, leírni, hogy mennyire dejónekem !!!

        Kedvelés

      • Én 10 év után lettem fizikailag egyedül egy éven keresztül és végigcsináltam, nagyon kevés segítséggel, leginkább lelki támasszal. És túléltük és jó volt, sokkal jobb, mintha maradt volna. Ezalatt az idő alatt jöttem rá újra, hogy mennyi mindent meg tudok csinálni, amikről a 10 év alatt szépen le lettem szoktatva. Jó, ehhez én is kellettem, de jobban esik inkább őt hibáztatni! :p 😀

        Kedvelés

      • Ha Igazi Nő lennél, tudnád! 😀 (Atyaég, hogy én is mennyi ilyen zagyvaságot hallgattam végig az elmúlt cirka 15 évben, jóindulatúan betudom ezt annak, hogy mindenki kétségbeesetten próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.)

        Kedvelés

      • Immár két rejtély van az életemben: 1. hogyan lehetek Igazi Nő? (mert ahogyan most csinálom, az nyilván nem igazi), 2. hogyan lehet megkeseredve önkizni? Ha valaki ezekre választ ad, kap Hajnalkától egy milkát (vagy kettőt).

        Kedvelés

      • Hééhééé! Maga csak ne ajálgassa az én milkáimat, mer meg leszel mondva a tibinek!

        Aprópók! tibi lehet, hogy tudja a választ. Csak nem árulja el.

        Kedvelés

      • Gondoltam, a jó ügy érdekében feláldozol pár csokit.

        Tibi az első kérdésre részben már elárulta a választ. Nézni kell a cipőt meg a karórát, és eldönteni, hogy evolúciósan megfelel-e a hímegyed. Már a csimpánzok is a karórát nézik.

        Kedvelés

      • Na, ezért nem jár csoki, amit már amúgy is tudtál a tibitől, te kis hamis. Ki akartál szedni belülem egy potyamilkát, mi? Résen vagyok ám!

        Már a csimpánzok is? 😀 😀 😀

        Kedvelés

      • A hímnegyed az valami olyan, mint a vörös lámpás negyed, csak itt hímek állnak a kirakatban. Ugye?

        Kedvelés

      • Himnegyed
        =a himen egyed. Rajta , a hatan, esetleg a fejen ulve egyed a csokit, vagy barmit.
        Vagy, masik jelentese
        =a dolgok negyedelese olyan modon, ahogy a him egyed gondolja, hogy az adott dolognak mennyi a negyede. Tehat van a matematikai, ill SI negyed, amit esetenkent 25%nak is lehet tekinteni es van a him negyed, ami azert izgalmas, mert mindig mas mennyiseg.
        A harmadik jelentese ritkabban hasznalatos, de vannak mar varosreszek, ahol igen elszaporodtak a himek. Na az a himnegyed.

        Kedvelés

      • Az Igazinőség állapotát nem lehet elérni, csak közelíteni hozzá! Ezért örök önvizsgálatot kell tartanunk.
        Ha hibáinkat felismerjük, és felettük kesergünk, jöhet az önki.
        Remélem jól figyeltél, mer most megmontam a tutit!

        Kedvelés

      • Köszönöm! De akkor az Igaziférfiség is ilyen, ugye? Vagy nekik maguktól megy, mert ők a Teremtés Koronái?

        Kedvelés

      • Tyű! Lám, lám érdemes volt odafigyelnem a sok okosságra, ha egy fél milkát megér az így szerzett bülcsesség!

        Kedvelés

      • Ha mondjuk egy egész táblának a feléről beszélünk ami legyen mondjuk 150gr súlyú, az 75gr…elgondolkodtató ajánlat:))). Mérnöki pontossággal, ugye mégis minek a fele? , azt hiszem ilyen kérdésektől vagytok ki pl, higgyétek el én is.
        Na ilyen kérdéseket nem tesz fel egyigazipasi egyigazinőnek.

        Kedvelés

      • Ezér százszor leírod, hogy “nem fárasztom a nőket baromságokkal, ha csokiról van szó” és leszel kedves tépni egy sorszámot!

        Kedvelés

      • Gabi, Gabi (fejcsóválás). Te nem tudod, hogy nincs 150 grammos táblás milka??? Az vagy 100 grammos vagy 300 grammos (nagyon ritkán esetleg 250 grammos).
        Ezek fontos dolgok kérem, nem dobálózzunk itt fals adatokkal.

        Kedvelés

      • Lebuktam…valójában nem szeretem a csokit, havi 1 kocka az adagom, ezért fogalmam sincs a mereteirol. Bár mellettem meg a pálinka is megromlik….

        Kedvelés

      • Jól van, ügyes vagy. Az éves csokiadagodat nyugodtan bízd az én gondjaimra.

        Kedvelés

  19. Árnika! Hát eszerint elhagyod a férjed! Szívből gratulálok!
    A blogtalin szó volt erről, a hüvelyi orgazmus mellett. Nem is reméltem ilyen hamar a jó hírt!

    Az örökbefogadós sztoriért külön köszönet. Lehetne szabadalmaztatni? És akkor minden nő afféle lakmuszpapírként elmesélné kapcsolat elején a sztorit. Ha a férfi rosszul felel, mehet a süllyesztőbe.

    Hasonló sztori: egy nőismerősöm negyed évszázad után vált el, és ő mesélte, hogy még egyszer régen, nyilvános helyen bömbölt egy kisbaba. A férj felszólította a feleséget: “Marika, menj oda hozzájuk, és mondd meg, hogy hallgattassák el!” A nő azt mesélte, akkor kellett volna gyanút fognia.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. Mondd, a faszságokat (elvégre nemcsak örökbefogadási, de péniszügyi szakértő is vagyok!) ő higgadt, józan állapotban mondta? Vagy ezeket dühöngve, magán kívül, és józan, normális pillanataiban megbánta?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az esetek jelentos reszeben evekkel kesobb elismerte, hogy nekem akkor az milyen rossz lehetett. De az nem hangzott el hogy ne haragudj.
      Aztan egy reszet egyszeruen azzal, hogy nem emlekszem tagadta. Hogy ilyen nem volt.
      Egyebkent egy alkalommal az anyjat is hallottam ugyanigy. Hihetetlen mertekben kifordult magabol, olyan banto szavakat mondott ot percen belul, hogy fel sem tudtam fogni ennyi gyulolet hogy fer el egy emberben.

      Neha azt gondoltam, hogy ilyenkor nincs is maganal. Neha pedig azt, hogy nagyon is.
      Ami tuti: az allando osszezavarodottsag.

      Tobb evbe telt mire radobbentem, hogy nincs oka, nincs igazi indoka. Nem tettem semmit, hogy ezt kapjam. Elotte mindig bemagyaraztam magamnak, hogy bizony hulyeseget csinaltam, jogos ha eszrevetelezi.

      Ebbol is latszik, hogy mennyire nem voltam tudatos, hiszen egy parkapcsolat nem arrol szol, hogy ha hibazok akkor meg az eletem parja jol belem is rughat egyet.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Árnika, hogy az istenben nem hagytad ott az első, második beszólásnál? Én még most is egyrányba mennék , ha így megalázna egynő. Ez nem törzsfőnöki kérdés, hanem bennem ez szakadt fel olvasva téged.

        Kedvelés

      • A szerelem, a jó szex és az köztes békés időszakok igen nagy visszatartó erőt jelentenek, ezért nem lehet felróni senkinek, hogy miért nem lép azonnal.

        Kedvelés

      • Gabi, azt a szitut képzeld el, hogy van egy ízlésednek megfelelő nemű (nagyon pc) ember, akivel összegabalyodnál szívesen, mindegy milyen céllal: egy éjszakára, könnyed flörtre vagy komoly kapcsolatra. És hát gabalyodtok is rendesen, mikor egyszercsak beszól egy olyat, hogy felkapod a fejed, és csak poslogsz hogy ‘aztakurvaeznagyondurva’, de ez csak tíz másodbercig tart, és mielőtt szóvá tennéd, már folysz tovább az együttlétben.
        Aztán a randinak vége, és csodálatosan feldobva érzed magad. Igaz, ott hátul valaki suttog, hogy ‘azér az a mondat durva volt’, de ez az egész együttlétnek csupán egy jelentéketennek tűnő részlete, míg a többi nagyon is ínyedre való. Nyilván elmész vele másodjára is randizni. Az is lehet, hogy csak a 10. randi után mond egy ilyet. Sőt, az is lehet, hogy csak ha már összeköltözetek, netán ha megszületik az első gyerek. Aztán a mondatok elkezdenek szaporodni, és észrevételnül fordul át az arány az izgalmasból a tűrhetetlenbe, ahol egyre több a szar és egyre kevesebb az örömforrás. Köben az idő telik, egyre több minden köt benneteket össze. Egyre nehezebb csak úgy fölállni és elsétálni. Aztán bejönnek szépen a társadalmi elvárások, meg normák, meg még egy kis frankó önbizalomromboló agymosás. Hol az a pont, amikortól okosnak kéne lenni és idejekorán kilépni a szituból.
        És igen, vannak akinek sikerül, de bizony vannak sokan, akik belesétálnak. És ez bizony leginkább szerencse kérdése.

        Kedvelés

      • Pont erről írtam most a most kezdődik 1-ben, hogy nagyon-nagyon összetett okai vannak annak, hogy az egyén miért nem veszi észre / ha észrevette, miért marad / vagy éppen, miért lép ki. Egyéni múlt és társadalmi szocializáció “codálatosz” katyvasza, a mi generációnkból még mindannyian megcsúszhatunk, remélhetőleg az új mintákat már képesek leszünk továbbadni a következő csapatnak. A változás balhéját elvisszük mi, de én nem bánom, és többnyire élvezem is. Változik, az a lényeg, ez nekem rengeteg erőt ad.

        Kedvelés

  21. Tudom, a lényeget ragadom meg, most rohanásban vagyok:
    “ki kell teregetni!.”
    hát teregess ki B+
    Bocs, nem okoskodás, meg értem, amit írsz (asszem), de akkor is!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • En is mondtam hasonlot a ferjemnek, aki huszadik elfoglatsagkent (hobbikent valoban, de persze minden ferfielfoglaltsag halalosan komoly munka) belefogott volna valami akarmibe, hogy ha annyira unatkozik, mosson fol.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Mar nem emlekszem, mit mondott, regen tortent, de en be tudok szolni, na, ha semmi mas kommunikacios modszer nem segit. Sajna meg mindig nem elegszer. Ha pl leteszi a tanyert a mosogato szelere, kvazi probakent, h bejon-e, szolok es akkor elmossa siman, szo nelkul (huh!). Szerencsem van, elviekben a teregetesen kivul minden hazi munkat meg tud csinalni, jobban es gyorsabban, mint en (nem en vagyok annyira bena, hanem o az ufo, az atlaghoz kepest haromszoros sebessegen es erofokozaton porog). Most jut eszemben, azt a bizonyos otletet elvetette vegul, ami êrsze nem akadalyozza meg abban, h a turmixsebessegen napi huszonot masikkal alljon elo. Allandoan resen kell am lenni 🙂 Regen en is hogy hittem abban, h “majd elmagyarazom es megerti”, meg abban is, h akkor ilyen tobbet nem is lesz, megertette, kesz. muhahaha, de hulye voltam.

        Kedvelés

    • Tablazat szerint kellett egy idoben a hazimunkat vegezni. Csak az teregethette ki, aki a tablazatba be volt irva. Kulon harcolnom kellett azert, hogy teregethessek ( a kisebbik lanyom szerepelt ugyanis a tblazatban). Aztan miutan kiharcoltam a teregetesi jogot utana volt ez, hogy megjelent a teregetnivaloval a kezeben es nagy feltunoen letette a nappali kozepere, vagy sohajtozva elkezdte kiteregetni, vagy csak uvoltozott, hogy teregetni kell! Lejart a gep! A lenyeg hogy mindenkeppen feszultseg legyen.
      Porszivozni evek ota nem mertem. Most hogy elkoltozott vegre onfeledten porszivoztam egy nagyot ( ugyanis a lakas minden pontja fel volt osztva, hogy ki porszivozza es nekem nem jutott, kovetkezeskeppen az en porszivozasom minden esetben csaikis illegalis lehet)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ugyanitt rendet és tisztaságot kedvelő, önhibáján kívül elvált férfi pedáns társat keres!

        Kedvelés

      • Ez most komoly, ez a porszívózásos forgatókönyv?
        (és: “önfeledten porszívóztál”? nekem ez az év mondata, az hóttziher)

        Kedvelés

      • Lehet, hogy ez hiányzik nekünk is? Hogy valaki jól megrendszabályozzon, aztán már dalolva megy a házimunka!!!

        Kedvelés

      • Erről eszembe jut egy régebbi film, Julia Roberts volt benne, egy csodás tengerparti házban élt a férjével, sokat foglalkozott azzal, hogy a konzervdobozok címkéje kifelé álljon a szekrényben, és a kéztörlők elvágólagosan álljanak. Minden percéről el kellett számolnia.
        Aztán valahogy mégis meglépett, titokban megtanult úszni. Csak úgy tűnhetett el, ha a férje azt hiszi, meghalt.
        Volt még bonyodalom a végén, mert lebukott, de erre már nem emlékszem.
        Különös volt, ahogy egy látszólag “igazi férfi”, csak talán “kicsit pedáns” emberből kibújik a pszichopata a végén.
        Nem emlékszem a címre.

        Kedvelés

      • Te ez egy nagy paraszt lehetett vagy még mindig az, de nem a földművelő fajtából. Gratulálok, hogy sikerült elszakadni tőle érzelmileg.

        Kedvelés

      • TE jó ég! Nem is tudom, nekem ez a szögletes agybaj a táblázattal (mármint a merev ragaszkodással, meg a másik ellenőrzésével) talán még rosszabb. Mondjuk ebben az esetben annyit mondtam volna, hogy az én dolgom most, az én időm, én osztom be, nem szalad el a teregetni való.
        Hú de jó érzés lehet megszabadulni ettől.

        Kedvelés

      • Egyébként ez nem rossz ötlet, ha megbeszélésen, megegyezésen, kölcsönösségen alapul és mindenki be is tartja.

        Abban a formában, ahogy te írod, viszont akkora ordenáré genyóság, hogy Broninak bőven lenne dolga vele hetekig.

        Kedvelés

      • igen. teljes mértékben. egészen sokáig azonosultam vele, pedig alapvetően hippi vagyok, és teljesen feleslegesnek tartom a pakolgatást (tisztaság legyen és kampányszerű elrámolás).
        fontosnak tartottam, hogy a gyerekek be legyenek vonva a házimunkába és ne cselédségnek tekintsék a szülőket
        fontosnak tartottam, hogy nekem kevesebb legyen amit fixen így is úgy is meg kell csinálnom (főzés, gyerek logisztika, stb.)
        fontosnak tartottam, hogy legyen tisztázva az elvégzendő és átláthatóvá téve

        gyanútlan voltam teljes mértékben
        ő pedig tényleg jót akart.
        csak az embert kiiktatta a rendszerből.
        ahogy elkészítette a táblázatot robottá váltunk.

        amikor már nem azon állt a bál, hogy ki, mit miért és miért ilyen minőségben csinált meg, hanem azon, hogy megcsinálta, rendben is van, de nem ikszelte be a táblázatba – na ekkor téptem le a falról. és tiltottam le a lakásomon belüli táblázat használatot

        persze bekúsztak még a táblázatok álcaruhában: nyári programtáblázat. és ha beesett egy munka a nagyobbik gyereknek a nyáron és nem volt beírva: volt nemulass!

        Kedvelés

      • Édesjó milkacsoki, ez iszonyat! Nagyon erős nő vagy árnika, minden tiszteletem a tiéd! Ezt kibírni ép ésszel, nem kis teljesítmény! Erős vagy, mint Tarzan! Remélem, személyesen is megismerhetlek egyszer.

        Kedvelés

      • Én nagyon szeretném az ilyen embernek az agyműködését megérteni. Hogy ő tényleg komolyan gondolja a táblázatot, és számára tényleg valós sérelem, ha valami nincs beleikszelve? És tényleg le is vezeti magában, hogy miért kell annak minden körülmények között beikszelve lenni? Tehát számára ez egy valós, létező súlyú probléma, ami őt komolyan zavarja és frusztrálja?

        Erőltetem az agyamat, hogy ezt megértsem, és basszameg, nem megy. Pedig nagyon igyekszem.

        Kedvelés

      • Amúgy gyanítom, hogy kényszerbetegség lesz a dologban. Volt nekem egy faszim, első nagy szerelem, három évig tartott, na neki voltak olyan cifra dolgai… aztán rájöttem, hogy sima kényszerbetegség + nárcizmus kombináció, tehát patológiás volt a pasas.
        De róla majd egyszer a saját blogomon vagy könyvemben írok, ha lesz, mert az olyan sztori, hogy nem emelem vele máshol a színvonalat. 😀 😀

        Kedvelés

      • De milyen irigy vaaagy!

        Nem ugyanazzal jártál, akivel egyszer én is? Mert a leírás egyezik.

        Kedvelés

      • Akkor nem talált, mert az enyém asztalos volt.

        Nahát! Ilyenből nem csak egy, kivételes példány létezik??? :O

        Kedvelés

      • Ők mindenesetre meg vannak győződve önnön különleges hópiheségükről nárcisztikailag.

        Kedvelés

      • Van rá magyarázat, én is hajlamos vagyok erre, szerencsére a humorom és a spontanitásra való hajlamom meg szokta akadályozni, hogy túlzásokba essek. Biztonságigény van mögötte, és igen, problémakreálás azért, hogy az igaziakkal minél kevesebbet kelljen foglalkozni. Feszültségkeresés. Valószínűleg gyerekkori sérülésből ered, nálam legalábbis onnan.

        Kedvelés

      • aspergerre is gyanakodtam.
        az arra jó volt, hogy fel tudtam őt menteni.
        de nem működött, mert ha valaki beteg és azért idióta, akkor úgy tudod elfogadni, ha ő maga is elismeri, hogy amit csinál a normálistól eltér, beteges. innen kiindulva lehet egy beteg-ápoló kapcsolat (ami lássuk be nem a párkapcsolatok netovábbja, de legalább valami).
        (analógia: mondjuk egy kerekesszékes bizonyos dolgokra nyilván képtelen és te amikor segítesz neki minden esetben le vagy baszva amiatt, mert segítségre szorul és közben még azt is bizonygatja neked a székében ülve, hogy ez a normális, és te vagy egy hülye hogy két lábon közlekedsz)

        szóval ez a betegséggel magyarázat nem működött bár volt rengeteg próbálkozásom. ahogy örökbecsű barátnőm mondta: próbáltad te …(nevem) ezt a rendszert innen is onnan is, így is úgy is működtetni. nem rajtad múlt, hogy nem működik.

        és a gyerekkori trauma az nyilvánvaló.

        mindezek egyébként kezelhetők, ha valaki felismeri, hogy kezelésre szorul.

        nálunk azonban én jártam szorgosan szakembertől szakemberig. ő ha el is jött hamar kipörgette magát a rendszerből, vagy már az időpont egyeztetésnél összeveszett az illetővel, vagy egy-két ülés után teremtett olyan helyzetet, hogy nem vállalt minket tovább. szép történetek ezek is….

        Kedvelés

      • “aspergerre is gyanakodtam.”
        Semotát kellene megkérdezni erről. Az ő blogján olvastam, hogy neki barátai túlnyomó többsége az. Azért ez a táblázat, meg a nem nyúlhat senki a kajámhoz, meg mindennek meg van ideje és ha nem akkor történik, jön a kiborulás…háát nagyon fura mindenesetre.

        Kedvelés

      • beszéltünk erről veled.
        aztán elindultam ezen a vonalon is. próbálkoztam. kerestem a gyerekkorát. megvettem az általad ajánlott könyveket.
        nagyon kemény hárításba ütköztem.
        nagyon keményen én vagyok a beteg-eket kaptam. sokszor. sokféle formában. nagyon rossz volt.

        és lehet, hogy aspergeres. de ha ezt nem tudatosítja képtelenség vele együtt élni. akkor , ha tényleg az, és ennyire hárítja az csak egy újabb ok a lezárásra.
        (de a gyermekünk hogyan fog ezzel megbirkózni? a családjukban van egy hasonló. ő teljesen egyedül él. a fia kezeli valamennyire, de a lánya egy percet sem bír vele eltölteni)

        Kedvelés

      • Ezek a problémák NAGYON JÓL kezelhetők terápiával. Ő nem volt motivált a változásban, neki jó volt úgy is, ahogy volt, legalábbis annyira nem volt rossz, hogy változtatni akarjon.

        Kedvelés

      • Talán ez a legdurvább. Nekem meg az nem jön össze, hogy ez(ek) hogy jön(nek) össze a jófejséggel meg a jóapasággal meg pláne a jó szeretőséggel.
        Kezdem értékelni a férjemet, aki ugyan nem kezdi el (sóhajtozva se) kiteregetni a mosott ruhát és elpakolni a szárazat, de leglalább nem szól be, ha fél nap után újraöblítem, és leszarja, ha három napig a kanapén tornyosul. Ha nem tud leülni, legfeljebb arrébb rakja vagy az étkezőszékre ül, és ha nem talál gatyát a szekrényben, magától megkeresi a kupacban, vagy a szárítón. Innen nézve tkp. jó is ez 🙂

        Kedvelés

      • A gyerekkori trauma témához: én is sokáig azt hittem, a férjem simán csak gáz, lusta, késős, sértődős, magába forduló, depresszív, passzív-agresszív. De miután belecsaptunk az önismereti témákba, egyértelmű lett, hogy mitől ilyen. És kezelteti magát. Ezt azért bírom benne becsülni. És még fejlődik is. Szerintem ez az út mindenki előtt nyitva áll.

        Kedvelés

      • Jajjjj… Ez kemény. 😀
        Nagyon tetszik, ahogy írtok! Vagyis, itt most te.
        És az is, hogy volt erőd kilépni. És jogod van minden érzésedhez. Akkor is, ha ya semmit siratod. Egyszerűen jogod van hozzá és kész.

        Kedvelés

      • De biztos, hogy innen kell nézni?
        (ide tudok kommentelni)
        nem biztos. Nézhetném onnan is persze, hogy nem arréb rakja a kupacot, hanem összehajtja és elrakja a helyére. S a többi. Kicsit később fejtegetem is a kis szarkupacoknál. Már hogy azok megnőnek-e feltétlenül, vagy így-úgy el lehet őket takarítani. Izgalmas meccs.

        Kedvelés

      • Elnézést, nem tettem idézőjelbe a “biztos innen kell-e nézni”-t. Laci kérdezte ezt egy kicsit fentebbi hozzászólásomra, arra próbáltam válaszolni.
        Amit írtál (amelyik alatt a kérdés megjelent), azzal egyébként teljesen egyetértek.

        Kedvelés

      • Bocs, kicsit olyan “férfiasan” kioktatónak tűnhet talán az a kérdés. Mondjuk úgy, hogy alighanem az lenne a cél.

        Kedvelés

  26. Kellene egy olyan gyűjtemény, ahol az égbekiáltó igazságtalanságokat, megalázásokat összegyűjtsük,feldolgozzuk, amolyan “hogyan is lehettem magamból és ép eszemből annyira kifordulva,hogy mindezt eltűrjem” című bejegyzés. Mert felszabadító beszélni a kimondhatatlanról,ami tulajdonképp nem az én szégyenem,h így bánnak velem. Meg mementónak az utánunk jövőknek,h milyen helyzetekben fogják menekülőre a dolgot az ilyen áldott gyöngyszem pasiktól.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Mert felszabadító beszélni a kimondhatatlanról,ami tulajdonképp nem az én szégyenem,h így bánnak velem.”

      Ez az, ami annyira nagyot csapott, amikor bevallottam magamnak. Hogy idén nyárra már szinte nem is akartam a barátaimmal találkozni-beszélni, a legjobb barátnőmmel a legkevésbé, mert három éve pontosan ugyanazokat a monatokat mondom nekik, folyamatosan ugyanarról panaszkodom, és már én unom saját magamat.

      Mert rájöttem, hogy szégyenlem. Az önismerettel már sok évet töltöttem, és egyedül már jól voltam, de minden álmom egy kapcsolat volt… Gyerek, család… Aztán tessék, önismeret-királynő nem tud kijönni, megoldani, élvezni, otthagyni, túlemelkedni, kitenni, odamondani, kérni, kapni, hagyni, haragudni, megbocsájtani. Micsoda dolog már. Inkább találkozom a barátaimmal, beszéltetem őket, aztán valahogy a végén nem jut már rám idő…

      És helló, Önismeretke találkozott egy új oldalával, az “ennyire vagyok képes”-sel. Aztán jött a Szavakkal verve. És most jobb. Kicsit.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Jó ötlet a lista, de egyre inkább attól tartok, hogy csak a velejéig pesszimista* ember képes az első-második-sokadik figyelmeztető jelnél kiszállni. Én legalábbis még a felmentős “fázisban” vagyok, reménykedem, hogy a kis szarkupacok felszámolhatók, a dolog működtethető, sőt élvezhető is lehet még… és ezt most nem cinikusan mondom, hanem komolyan hiszek benne. Bilibe lóg? (a héten elment a pszichológusomhoz+++)
        *aki mint tudjuk, a tapasztalt optimista, bocs, ha tautológia 🙂

        Kedvelés

      • Bilibe lóg-e? Kiderül majd. Hátha nem.

        A pesszimista, az tulképp a tapasztalt optimista? Höhö. Ezt megjegyzem.

        Kedvelés

      • és lehetne egy másik lista is párhuzamosan, a jó megoldásokkal, mint amit Képviselőné is írt a helyszín választási teszt.
        összerakni, hogy mik a riasztó kezdeti jelek és azokat hogy sikerült jól reagálni. ilyen prevenciós ötletbörze.

        Kedvelés

      • es a pasik majd kinyomtatjak, kiragasztjak a falukra, bemagoljak es dorzsolik a kezuket hogy na most mar a feministakat is agyba lehet vinni hipp-hopp.

        Kedvelés

      • Az már előrelépés lesz, ha bemagolják, nem? Tán megragad valami belőle maradandóan. Elvégre ismétlés a dugás anyja. Hátha…

        Kedvelés

      • bennem motoszkál a kisördög. sajnálom. nekem ez a teszt dolog a spontaneitás teljes kiölését jelenti.
        és még azt is, hogy az élet nem olyan, hogy itt ez a recept, kicsit tegyél bele több sót azt hadd szóljon.
        a lista persze, meg a történetek, a tanulságok a személyiség torzulásai – jó témák, összekovácsolnak itt minket.

        (nekem konkrétan eltűnt a személyiségem az elmúlt években. nem tudom már, hogy milyen vagyok. nem tudom hogy rendszerető, pedáns, vagy ragacsos mocsokban is kedvét lelő. túlmozgásos, vagy nyugodt, elmélyülős, vagy dinamikus inkább. már nem tudom milyen vagyok. azt tudom, hogy a reakcióim túlnyomó részt hibásak. paranoiásak. túlzók és elhanyagolók. amit leszarok azt nem kéne, amin pörgök hanyagolni kéne. ilyesmik)

        Kedvelés

      • Csapjál a kisördög fejére, ne motoszkáljon!

        Akarod tudni, milyen vagy? Fasza csaj vagy. Én csak tudom, jól ismerlek.
        De nem, viccen kívül az vagy, a hozzászólásaid megmondják.

        Kedvelés

      • Abban az értelemben egyetértek, hogy az ilyen listák meg módszerek akkor működnek, ha van mögöttük egy stabil személyiség. Ha nincs, akkor a párkeresés eleve nehezebb ügy. Már kifejtettem máshol, hogy nem hiszek a “gyógyír-párkapcsolatban”, önbecsapásnak tartom, először célszerű mindenkinek rendbe tenni magát egy bántalmazó kapcsolat után. Hallottam már olyat, aki ezt kapcsolati absztinenciának hívja, szerintem van benne ráció.

        Kedvelés

      • Nagyon jó ez a párkapcsolati absztinencia, és tapasztalatom szerint ösztönösen is így csinálja az ember, legalábbis a baráti körömben egy-két kivételtől eltekintve így alakul, ha nem is szándékosan.

        Kedvelés

      • Nálam 8 évig tartott.
        És nem jött szembe senki, aki egy kicsit is érdekes lett volna, pláne, hogy megdobbanjon a szívem. Mondhatnám, hogy a legszebb éveim alatt parlagon hevertem, de nem, jó volt, megerősödtem. És most jön még csak a java! 🙂

        Kedvelés

      • Nekem most tömegesen javasolják a rendkívüli érzelmi intelligenciájú szerencsétlenek, hogy kerítsek magamnak egy palit, majd nem írok ilyeneket, majd elmúlik a férfigyűlöletem, illetve: az a baj, hogy nem kerítettem.

        Kedvelés

      • Absztinenciához még: 8 év után szerető lett, nehezen fogadtam el a helyzetet, de hát szerelem van, és egyre inkább örülök, hogy csak a szerelem van, nincs együttélés, kontroll.

        Kedvelés

      • hát nem tudom… amit én eddig spontaneitás ügyben össze tudtam hozni, azt már többször nem kívánom megismételni. mint egy rutinos öreg kamikáze pilóta. kábé ugyanolyan hatékonysággal, csak nem az volt az eredeti cél. úgyhogy mostanra már inkább óvatos duhajként szeretnék funkcionálni.

        Kedvelés

      • “nem tudom már, hogy milyen vagyok”
        Nem lehet, hogy pont azért, mert mindegyik vagy egy kicsit – magyarul nem vagy szélsőségesen ilyen vagy olyan?

        Kedvelés

      • Nem, elvették tőle 😦
        De ezt arra mondtam, hogy az, hogy márpedig mindig, minden helyzetben egyféle kell hogy legyek, mert különben nem vagyok önazonos, az nem biztos. Illetve szerintem biztos, hogy nem igaz.

        Kedvelés

      • Igen,igen,igen. Annyit hallottam már az Ő (lehangoló) véleményét magamról,meg annyit harcoltam az ellen,hogy belém ivódjon,hogy már azt sem tudom ki vagyok. Annyit hallottam a negatív kritikát h néha átsuhan rajtam h mi van ha igaza van. Meg egyre kevesebb a bátorságom,iniciatívám. Mert az örök kételyt belém ültette,nem motivál,hanem elbizonytalanít. Folyton

        Kedvelés

      • Nincs igaza. Pontosabban, hazudik, mint a vízfolyás. Látja az arcodon a visszajelzést, hogy jól hazudik. Pontosan tudja, mennyire vagy mélyen, és azt is tudja, hogy milyen mélyre kell még nyomnia téged ahhoz, hogy az neki ideális legyen.
        Nekem is jót tett, mikor olyan környezetben mostam meg arcomat, mely független a pocskondiázómtól, és az összes addigi környezetemtől is.

        Kedvelés

      • Lányommal szoktam beszélgetni erről és én is ajánlgatom neki ezeket a teszteket (néhányat alkalmaz is).
        Például aki az étteremben nem engedi, hogy ő fizesse a számlát (vagy legalább a saját részét), az lapát, mert reménytelen eset. Azt mondja ezen a teszten eddig mindenki átment. 🙂

        Kedvelés

      • Én ezt úgy finomítom a magam számára, hogy akivel nem lehet erről a számla-kérdésről beszélni és közös megegyezésre jutni. Szerintem ebben az ügyben nagy a káosz és nem várható el, hogy kitalálják a gondolataimat, hogy én épp milyen párti vagyok. De aki pl ELVÁRJA, hogy én fizessem a sajátomat, az is lapátdíjas nálam.

        Kedvelés

      • én egy olyan világban szeretnék élni, ahol a nőnek és a férfinak is ugyanolyan eséllyel van saját keresete, és hogy egy ismerkedés (és egy kapcsolat) alapból onnan indul, hogy mindenki fizeti a saját fogyasztását, gondoskodik magáról, és a játszmák nem onnan kezdődnek, hogy már a nulladik pillanatban azon maszatolunk, hogy ki fizeti/garantálja kinek a cehhét, legyen az kaja, pia vagy később tiszta alsónemű és főtt vacsora.
        én egyébként sokkal könnyebbnek találom egy olyan férfival a kommunikációt, akinek ez az alap (feltételezés/elvárás?), hogy mindenki fizeti a sajátját, mint mikor olyannal kell bájologni, aki nyomja rám, hogy ő akar fizetni, hozzá kötve masnira az ellentételezést, hogy majd akkor innentől ő mondja meg mikor dugunk.
        meg akiktől még szintén hülyét kapok, azok azok a jólnevelt és gáláns lovagok, akik nem várják el cserébe a dugást, hanem maguk felé elvárás ez, hogy nekik KELL fizetni, mert annak úgy van a rendje… és onnantól hosszú sorban jönnek a tézisek, hogy minek hogy KELL lenni, mert annak úgy van a rendje. ezek lesznek sokszor szerintem olyan partnerek, mint akit Árnika is leírt.
        szóval összességében az nekem helyből gyanús, mikor akár férfi akár nő az illető, úgy gondolja, hogy valakinek fizetnie kellene a másikét a nulladik, vagy kevesedik randin.

        Kedvelés

      • “Szerintem ebben az ügyben nagy a káosz és nem várható el, hogy kitalálják a gondolataimat, hogy én épp milyen párti vagyok.”
        Gondolatolvasónak nem is kell lenni, de ha világosan közlöd, hogy a saját számládat te szeretnéd fizetni, akkor ne söpörje le ezt azzal, hogy ez hülyeség és csak az számít ő mit gondol erről és az lesz amit ő akar.

        Kedvelés

      • Nemrég volt, hogy egy nőt meghívtam (nem bőrcipőben, kvázi kolléga). Fizetni akarta a magáét, mondtam, hogy én hívtalak meg, én szeretném fizetni. OK de legközelebb ő. Persze, akkor ő hívott meg, ő fizetett (asszem egy-egy tea volt a meghívás, vagy hasonló, de hát ugye bőrcipő nélkül egy gyertyafényes vacsora hogy nézne ki, pláne ha barátságról van szó, tehát szex eleve kizárva 😉 )

        Kedvelés

      • :D:D, változnak a generációk…
        én a fiamnak is mondogatom azt, hogy ha egy nő elvárja hogy eltartsa, vagy hogy tőle várja, hogy fizesse a nő számláját, akkor az is lapát, reménytelen eset :).

        Kedvelés

      • Ezt a valahaim úgy fordította le magában, hogy ha gyerekünk születik, akkor hat hónapos korában nekem mars vissza dolgozni, hogy a szoptatást és egyáltalán a gyerek körüli ügyeket hogy oldom meg, az az én dolgom, de ő nem fog eltartani. Nem született közös gyerekünk.

        Kedvelés

  27. Lenne mit mesélnem nekem is,habár ritkán szólok hozza a témákhoz,de minőségi javulás állt be az önbecsülésemben és óriási romlás a párkapcsolatom minőségében mióta itt olvasok (hol van itt párkapcsolat,mikor a kérésre,h teregesd ki a megmosott ruhákat, mert nyekkenek bele a sok dologba,az a válasz -idegenek előtt-hogy nem fog kiteregetni,mert még meg találom szokni. Mindez viccnek álcázva. Milyen rossz a humorérzéked drágám…Hogy lehet 10 másodpercbe belesűríteni fejezetekre rugó hétköznapi tulajdonolja,tehetség kell hozzá,nem is kevés…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Ilyen történetet olvasva, mindig az jut az eszembe, hogy elméletileg adott 2 ember akik szerelmesek egymásba. Én eddig háromszor voltam szerelmes, k. jó érzés megélni, mi a jó büdös francért teszik tönkre egyesek?
        Házirend otthon, mi ez a baromság? Nálunk tudod mikor lenne? ha már én nem vagyok a nálunk része.

        Kedvelés

      • A házirend arra jó, hogy ne mindent egy ember csináljon. Aki az a fél, akinek ksiebb az érdekérvényesítő képessége, mert mondjuk rosszabbul keres, fiatalabb és tapasztalatlanabb, gyengébb a szociális hálója, alárendelődőbb személyiség… lehet találgatni, hogy ez a férfi és a nő közül általában melyik.

        Kedvelés

      • Te használnál ilyet otthon, ha te lennél az akire a jobb, nagyobb, szebb tulajdonságok illenének? Ha igen és éppen akkor én lennék veled , hát gyorsan múlt időbe tenném magunkat és “pedig milyen szép lehetett volna veled” szavakkal csomagolnék, hiszen nekem kellenne költöznöm a te lakásodból.
        Brrr, na aki visszaél a másik bizalmával, szeretetével, szerelmével – ha oly szerencsés lenne, hogy szerelmes belé valaki – az egy paraszt az én szememben.

        Kedvelés

      • Nagyon klassz, hogy így heveskedsz, és hogy te ilyen klassz vagy kedves Gabi, de az a nagy helyzet, hogy azért ez meglehetősen gyakori probléma. Ne úgy képzeld el, hogy az “elnyomó” fél gaz tervet forral, amivel jól elnyomja a másikat, hanem például az egyik fél kényelmesebb, jobban utálja a házimunkát, és egyszerűen csak elsunnyogja a házimunkát, nem rosszindulatból, hanem kényelmességtől.
        A “gyengébb”, vagy inkább pedánsabb fél egyszer csak ott találja magát a mindennapos cseléd szerepében, amit a másik persze el sem ismer, merthogy ő megcsinálná, csak stbstb. Na, ilyen esetbe a házirend mindkét fél komfortérzetének és lelki nyugalmának megőrzése miatt igen fontos.

        (Ez az egész nem árnika példája, mert az egy teljesen más ügy, más mozgatórugókkal)

        Kedvelés

      • Nekem durva amit irt arnika, bocs belőlem ez jött. Egyszerűen nem beszélünk így egy másik emberrel, én nem és nincs is a családi és baráti környezetemben ezért vagyok kiakadva, hogy van ilyen.

        Kedvelés

      • Szerintem nincs gond azzal, hogy ez jött belőled! 🙂 Kiváncsi vagy és kérdezel. Ez a lényeg!

        Kedvelés

      • A hazugságot, a másik gyalázasat , lenezeset, kioktatasat gyulolom. Amit arnika irt, hogyan és mit mondott az imádott másik fel….paraszt. Amúgy nem vagyok lobbanékony , de ezek kiakasztanak. Az életem miatt amúgy inkább nyugodtabban szemlélem az élet dolgait.

        Kedvelés

      • Nem igazán mertem eddig kinyilatkoztatni a magam életéről,holott a kezdetektől olvasok,nagyon megnyugodtam általad, Éva,h nem csak velem van a baj,amiért ide jutottam. Ahova.
        A közösségből,ahova tartozom, munkám kapcsán sokan ismernek ugyanakkor itt is olvasnak. Nem akarom a szennyest teregetni,a magam gyengeségét felvállalni (verbálisan,erőforrásilag,érzelmileg abuzív kapcsolatban élek, önhibámon kívül-ámbár ez a megállapítás minket nőket nem illet meg). Ami a legjobban foglalkoztat,h mikor lépjek vagy még várjak változásra (min múlik a változás,inkább szerencsén mint tudatos változtatni akaráson,azt hiszem). Azon már túl vagyok miért történik velem is ez (nem okolom magam,ilyen a felhozatal), melyek voltak a vészjelzések az úton,mit fogok tenni ha kilépek a gyerekkel ebből a kapcsolatból. Az foglalkoztat meddig várni meg miként kiszűrni jövőben az ilyen díszpéldányokat. Szóval így ünnepek előtt mit is kívánok az új évre? Tisztánlátást. Méltóságot. Nyugalmat. Szeretetről s a szeretve lenni érzéséről nem is álmodozom egyelőre

        Kedvelés

      • Tarts ki! Tisztánlátást. Méltóságot. Nyugalmat. És szeretetet kívánok mindenképp! Nem vagy egyedül. 🙂

        Kedvelés

      • Sajnos nincs mese, anyagi függetlenség nélkül baromi nehéz mozdulni. Erőt és kitartást, gondolunk rád!

        Kedvelés

      • Csak pénzed legyen hozzá, a többit majd megoldod. Ugyanis sokkal ügyesebb és okosabb és szebb vagy, mint amit eddig mondtak neked.

        Kedvelés

      • Igen,kipróbáltam volt egy ilyen időszak (régóta külön mosok személyekre leosztható a ruhákat,mert még egy olyan gyógyszert nem talált ki a gyógyszeripar a körömgombára ami a polcról való levétel nélkül is hat) persze a reakció az volt,h szegény ő mennyire el van hanyagolva,már a saját ruháit is ő kell intézze.

        Kedvelés

      • Sajnos,de nem is olyan sajnos,az ilyen önbizalomromboló dumái már nem hatnak meg. Viszont nem tartom egy normális,de még csak elfogadható helyzetnek sem,h két ember aki egymás szeretetére és támogatására tett fogadalmat egy idő után ide jusson:ha elhinném magamról a véleményét belerokkannék,ha leszarom a véleményét,akkor meg mire jó,egyáltalán mire való az egész együttlét. Harmincas éveink elején járunk mindketten,életünk talán legszebb periódusát éljük (értsd még fiatal vagy,nem kötnek annyira a konvenciók mint 10 év múlva,szüleink még nem szorulnak nagy segítségre),saját magunkkal szembeni kötelességünk boldognak lenni. Ha együtt nem megy,akkor külön. S ha mindezt nyugodt pillanatában felvázolom akkor hihetetlenül ragaszkodik a meglevő helyzethez. Szeret? De változni képtelen? Csak a kényelem tarts meg az újszegediére? A családi harmóniába ásott hitét nem tudja elengedni?

        Kedvelés

      • A telefonom folytonosan kijavít. Szóval csak a kényelem tartja meg az ingyencseléd ténye? Persze legfontosabb faktor a gyönyörűséges lányunk,akinek a holléte felmerült egy esetleges kenyértörés kapcsán,ne kérdezzétek,megpróbálkozott-e vele zsarolni.

        Kedvelés

      • Igen!!!! Rohadtul ragaszkodnak a családi harmóniához!
        Ez ugye azt jelenti, hogy minden az ő harmonikus életükért van….

        Kedvelés

      • Hm, ritkán adok tanácsot, ez is csak egy ötlet, de nekem feltűnt, hogy most is az ő érzéseivel, gondolataival, motivációival foglalkozol. Pedig nagykorú, felnőtt férfi, minden bizonnyal meg tudja oldani magának a helyzeteket, amikbe belekerül élete során és el tudja rendezni a dolgait érzelmi és mindenféle téren. Mi lenne, ha a sajátjaidra koncentrálnál és neki meghagynád azt, ami az ő dolga? Értem ez alatt, hogy bízz a saját igényeidben és abban, hogy ha azt látod, hogy ezek az igények nem teljesülnek. Megteheted, hogy úgy lépsz és olyan megoldást választasz, ami neked a legjobb – és nem pedig neki. Remélem, nem tűnök kioktatónak, csak olyan ismerős ez a hozzáállás a saját életemből is,régebben valahol nekem is teljesen rossz helyen volt a fókusz— végülis mi közöm nekem egy egészséges felnőtt ember boldogulásához, boldogításához – különösen, ha ő csak annyit tesz ugyanezért, hogy engem próbál kihasználni? Ne hagyjuk magunkat ebbe a csőbe behúzni. Igazából ezt olyan általános megjegyzésnek szántam, csak te vagy az apropó, nagyon keveset tudok a sztoriól nyilván, és még egyszer bocs, hogy belepof.

        Kedvelés

      • Nem tudom hova fog kerülni a válaszom,remélem valahová közel a gondolatsorhoz. Köszönöm képviselőné a tisztánlátásod és bátorságod,h kimondod amit gondolsz. Nekem nagyon fontos amit írsz,mert mindig is úgy gondoltam könnyen megragadod helyzetek legmélyebb lényegét. Igazad van,előbbre illene hozzam mint szempont azt h nekem mi lenne a jó. Egyszóval köszönöm a hozzászólásod,tanácsod

        Kedvelés

  28. Nagyon sokkoló volt olvasnom ezt a történetet. Számomra megdöbbentő, hogy képes valaki a szerelmével így beszélni, lekurvázni, leszajházni.
    Ijesztő, hogy ennyire hasonlóak az élményeink, tapasztalataink.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  29. Az úgynevezett szerelemről eszembe jutott néhány gondolat. Felmerült itt is többször, hogy jó lenne figyelni és védekezni, de hát a szerelem, haj, sötét verem. Kérdem én: miért? Miért kezeljük ezt olyan axióma-szerűen? A szerelem nem arra lenne hivatott, hogy jobbá tegye az életünket? Hogy épüljünk általa, hogy megtapasztaljunk olyan dologkat, mint intimitás, kapcsolódás egy másik emberhez, szenvedély, kreatív energiák felszabadulása, személyes növekedés, megannyi kisebb-nagyobb csoda. Hogy lehet ez ilyen pusztító, hogy fordulhat ellenünk? Nem arról van szó, hogy amit néha szerelemnek nevezünk, az valami egészen más? Valami más igényünket, hiányunkat, vágyunkat ruházzuk fel ezzel a szóval? Hiszen a pozitív érzéseink arra hivatottak, hogy közelebb vigyenek minket a boldogsághoz, hogy jobb legyen az életünk, nem pedig az ellenkezőjére. Mit gondoltok?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  30. Gyomorgörcs meg volt végig, a kommentek alatt is.
    Ez:
    “Ennek eredménye részemről: a külső környezet átalakítására törekvés annak érdekében, hogy ne legyen balhé. Ezt mondjátok, ezt csináljátok, ezt kell letörölni, ezt kell ide tenni, hogy ne balhézzon.”
    mennyire ismeros a gyerekkorombol…amikor egy egesz csalad probal lehetetlen igenyeket kiszolgalni, csak hogy beke legyen…de persze nincs beke, celszemely talal egy fuszalat ami nem az eloirt iranyba novekszik, lehet is mar ordibalni mindenkivel.

    A masik emlekem: apam elhordja mindennek anyamat, kicsi gyerek vagyok meg, elmondani nem tudom, de az egesz lennyemmel tudom, hogy _igy nem beszelunk egy masik emberi lennyel_ senkivel sem, nemhogy olyasvalakivel, akit szeretunk.

    Árnika, orulok, hogy sikerult tovabblepni! Koszonom, hogy megosztottad. Oszinten csodallak az erodert! Most kezdodik! 🙂
    (ez lesz az uj mottom:)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez nekem nagyon betalált,amit írtál, hogy így nem beszélünk egy másik emberrel, nem hogy azzal, akit szeretünk. Én nem tudtam hová tenni sokáig ezt, hogy miért beszél velem valaki csúnyán,aki állítólag szeret. Azt tudtam, hogy az apja is így beszélt az anyjával, ezért nyilván otthonról hozta, és sokszor próbáltuk megbeszélni, elmondtam, nekem ez mennyire bántó és persze ígérgette, hogy próbál változni és tudtam, hogy nem tehet erről, és ezért mindig felmentettem magamban érte. Aztán egyszer annyira emlékeztetett a mostoha apámra (aki tíz évig bántalmazó kapcsolatban élt anyámmal) hogy attól kezdve tudtam, hogy hamarosan vége.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Saját magamon tapasztalom, hogy sokszor piszok nehez valtoztatni berogzott dolgokon, de eddig meg mindig megerte!
        Es sajnos latok olyat is,aki nem valtoztat, mert nincs rakenyszeritve….

        Kedvelés

  31. Ribizli posztját és a tiédet is Árnika, többször is elolvastam. Hozzá akartam szólni mindkettőhöz, de nehezen megy – annyira gyereknek, tudatlannak és kicsinek érzem magam hozzátok és ahhoz képest, amit átéltetek, hogy nem is tudom, mit írhatnék. Pedig nem is vagyok fiatal: 33 vagyok, 13 éve férjnél – de ezek után úgy érzem, semmit sem tudok a férfiakról, a szerelemről, vagy a szenvedésről. Néha örülök, hogy ez nekem eddig kimaradt – tudom, hogy csak a szerencsémnek köszönhetően úsztam meg, nem azért olyan okos vagy ügyes lennék, máskor meg félek, hogy jajj, mikor következik majd el. Nem csak a ti történetetek ilyen, de van jó pár a korábbi és a mostani kommentekben is, amit így olvasok – elszorul a szívem, ugyanakkor hihetetlen jó tudni, hogy felálltatok, és új életet kezdtetek. Minden tiszteletem a tiétek, és mindig az jut eszembe, hogy bár több nőnek sikerülne ugyanez, többek között annak a rokonomnak is, aki miatt elkezdtem a családon belüli erőszak témájában olvasni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • “Ribizli posztját és a tiédet is Árnika, többször is elolvastam. Hozzá akartam szólni mindkettőhöz, de nehezen megy ” – a számból vetted ki a szót. (Pontosabban a kezemből a klaviatúrát)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  32. Árnika, minden elismerésem! Nagyon emlékszem a tavaszi találkozóra, hogy mennyire ragaszkodtál még és próbáltad menteni őt. Nagyon örülök, hogy sikerült átlátni a helyzetet és lépni. Tényleg, annyira örülök neki! Folyton lestem a kommentjeidet, hogy hátha írsz valahol valamit, hogy léptél vagy lépett… Nagyon faszacsaj vagy, komolyan mondom, és jó olvasni hogy kopnak a berögzülések. Nem semmi meló lesz, de ha már most jobb, milyen lesz később?! 😀 Ölellek! 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  33. Újra és újra megrendítő ennyire személyes és őszinte képet látni valakinek az életéről, Árnika, és a többiek is, akik a hozzászólásokban írták a saját történetüket. Ijesztően sok hasonló momentum volt (van – még nincs minden lejátszva) az én életemben is. Tetszettek a konkrét párbeszédelemek a leírásban (mondjuk inkább monológok a férfi részéről). Nagyon furcsa, vagy lehet, hogy nem is az, de én nem tudom ilyen részletesen felidézni, csak a legdurvábbak maradtak meg, és az értelmük, inkább csak arra az ismétlődő jelenetre emlékszem, hogy mondja a magáét, és meg csak azt akarom, hogy hagyja már abba, mert ezt nem lehet kibírni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) tavasztunder bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .