szagok, hangok, ízek

Közzétéve Szerző:

Gömbölyű szilánkokra tört szélvédő a járdaszegély tövében, vastagon.

Kaliforniai paprikába éles kés hasít, bent visszhang. Levegő van-e benne vagy valami gáz?

A váltani nem akaró váltó kerregése, feladom.

Olvadt bitumen.

Megafon, tele vele a völgy: mert ez az ember nem szereti az országát és nem szereti a családját…

Megbomlott elméjű kifliburgonyák pokolszaga.

Fúj a szél. Fekszem a fűben. Fejmagasságomban, mely alacsony, nagyon finom fűszál-egymásnakütődés.

Dávid arcán alkoholosfilces firka, éjjel is érzem a szagát.

Pirított pisztáciás mascarponekrém. Ülök, mint a reimsi katedrálisban, ahol rámszakadt az Isten.

Értelmezhetetlen selyemruha, NUBU. Sehol sem olyan, mint hinném. Este teszek fel képet. Én nem is létezem, csak a ruha.

Napsütés szaga a karomon, egészséges, mámorító.

IMG_6706

Csúszós tusfürdőbe finom tengeri só, vörösre dörzsölöm a lábszáramat.

Bükkmakk burka roppan a biciklikerék alatt.

Ázottkutyaszag.

Zöldbors frissen őrölve.

Csigaházra lépek a Normafa-lejtőn.

Felberreg a kölni koncert CD-je a laptopban, és aztán a semmiféle kényszert nem tűrő akkordok.

A narancsvirágméz íze, a cseppmentes adagolókupak reccsenése.

Egy darab Scrabble-betű a Normafa úton, O (1).

Szülői érkezlet, mondja Juli.

Magzatburok roppanása, víz kizúdulása, a mindenség határai, kimondhatatlan. És volt, akinek közben bombáztak.

Roppan a csilis makaron.

Teafaolaj agresszív tisztasága.

Mascarpone, sima fehér zsír, mandulaszeletkék, cukrozott ananász.

Lüktet a keringés a fülemben.

A fekete Illy, meg a narancssárga szaga, két kontinens, két világ.

Pattanás az arcüregben, orromon ömlik ki a genny, állásinterjú közepén.

A Tuborg íze, és külön a hideg fémdobozé.

Bersenyautó, bers, Kókuszpók — így mondja Babadávid.

Szúnyog a hallójáratban, ilyen lehet a téboly.

Lancome Hypnose: a tömény parfüm teljesen más, mint az eau.

Adonis út, mondja a fogas felvétele, nemrég még Gyöngyvirág út volt.

Seb az orromban, véríz a torkomban.

A tűzcsap árnyéka a köztársasági elnök falán: mindig macska, mindig nézem, mindig tudom, hogy nem, mindig beugrok. Egyszer macska lesz mégis, és akkor odakapok, hol fészkel az agy.

Juli a Vukból a békát énekli: s ha nem szeretlek, jól vigyázz!

János ősrégi NOKIÁjának gyári csengőhangja.

Kutya hevesen vakarja a nyakát, a radiátornak csapódva csörög a bilétája.

51 thoughts on “szagok, hangok, ízek”

      • Nekem teljesen jó, hogy ilyen sokfelé ágazón írsz. Nekem kell mind! 🙂 Bevallom, van sok, amit még nem olvastam, azokat tartogatom azokra az időkre, amikor tudásra szomjazom. Most magamra vágyom, ahhoz pedig ez a sokféleség kell, úgyhogy jöhet minden, még a provokáció is! 🙂

        Kedvelés

      • Hozzám konkrétan az erősebb, karcosabb, nyersebb (saját érzéseket tükröző szóhasználat, nem az írásokat jellemzik) írások közelebb állnak, mint ezek a hangulatiak. De ez nem kívánságműsor 🙂

        Kedvelés

      • Nekem mindegyik kell. A provokálós üt, napokig rágódom rajta, megmozgat, a hangulati feltölt, könnyedebbé tesz kis időre, inkább kikapcsolódás.

        Kedvelés

      • De igen, jó ha provokálsz. Sokféle érzelem, sokféle reakció. Segít megérteni, közelebb visz másokhoz, magamhoz.

        Kedvelés

      • Ne haragudj, de nem értem ezt a bejegyzést. Ezt arra írtad, hogy én azt írtam, hogy ez JÓ? Hogy véleményem szerint ilyen momentumokkal kezdödik az irodalmi írás? Vagy nem értek valamit? Nem értek valamit.

        Kedvelés

      • Jaj, egyáltalán nem. A tegnapi a tegnapi, azért jó, amiért. A mai a mai. Nem voltak hátsó gondolataim. Talán túl tömör voltam. Mivel közvetlenül a bejegyzésem alatt volt a tiéd, attól meg arra kellett gondolnom, hogy én lennék a csigatroll. – Nem könnyü ez a digitális kommunikáció sem, az biztos.

        Kedvelés

  3. Éreztem az orromban, a torkomban, a fülemben.

    Mellékszál: Gyöngyvirág biztos valami titkos kommunista volt, Gyöngyvirág elvtárs, csak most bukott le. Gyöngyi, te is gyanús vagy nekem!
    (Átlag heti négy, térképről hitetlenkedve az ajtó fölötti táblára pislogó külföldinek kell elmagyaráznom a metrón, hogy Széll Kálmán leánykori neve Moszkva volt.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • nekem a régi legkedvencebb jutott eszembe valahogy, kora ősz, reggel fél hat, benzinkút a német autópályán valahol, hajnalszag, műanyagpoharas kávé, cigi, csípős hideg, rózsaszín az ég alja, és dübörögnek a kamionok a világ különböző helyeiről, azt se tudni hova, csak egy nagy merő végtelenség az egész, és ott állok a közepén a műanyagpoharas kávéval. ránézek a táblára, stuttgart kétszáz kilométer, münchen háromszáznegyven, és végigfut a gerincemen, hogy basszus, ez tényleg maga a végtelen. áh, nem is tudom leírni értelmesen.

        Kedvelés

      • Azt hiszem, tudom, mire gondolsz. Az útszéli benzinkutaknak valahogy van egy ilyen különös hangulatuk. A tágas terek (beton, fű), az út, a végtelen érzése. Csak úgy ácsorogni egy kicsit, kávé/tea/ szendvics a kézben, és fúj a szél, kicsit fázol is, de nem baj. A fejedben az előtted állú utazás vagy a hazatérés izgalma. Az ember egyszerre érzi magát mindenhatónak és nagyon kicsinek.

        Kedvelés

  6. Micsoda királyság így az élet. Én is szeretem, amikor hangulatokról írsz, ilyenknor én is próbálom összeszedni azt a kevés hasonló pillanatot az életemben, és még jobban örüli neki – na meg azonosítani, hogy most ez van, és most nekem jó.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ezért is szeretek idejárni, mert pl. rákerestem, hogy mit jelent a Mindfulness, és kiderült, hogy már gyakorlatban találkoztam vele, de nem tudtam, hogy így hívják és nem is jutott volna eszembe, hogy ezzel az írással összekössem, hiszen csak a testrészek és azok pillanatnyi érzékelésére vonatkozott az a gyakorlat, amit csináltam. Amúgy azt hiszem, nem áll tőlem távol ez a fajta meditáció, szeretem megélni a pillanatot, észrevenni a részleteket és épp ezért szeretném, ha továbbra is olvashatnék hasonló hangulatú írásokat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, én is szeretem nagyon, amikor ilyen írások is jönnek, ezek máshogy gondolatébresztőek, mint a főszál – köszönjük ezeket is!
        Én is úgy vagyok, mint te, tavasszal egy tréningen jöttem rá, hogy az mindfulness, amit öntudatlanul csinálok már jó rég.
        Itt a posztban a paprika, meg a makaron, meg a napillat!
        Ha az ételnek hangja van, meg szerkezeti élménye, jajjj.
        Aztán: tipikus hang, ahogy beírom a jelszavam tetszőleges weboldalon, ahogy lezárom. Régen gyűlölt telemarketinges melóban ugyanez: a kattanás, ahogy műszak végén kicsekkol az egész iroda a telefonszoftverből, a kagyló letevésének csattanásában 8 órányi frusztráció.
        Száraz villányi első kortya, s aztán átszűrve a fogak között.
        Barrique borok füstje, aszú: nyárvégi napfény a szájban.
        Eperhús fényessége, ruganyossága, meg a szimmetria és a rétegek, ahogy hosszában félbeharapom.
        Az alsó ajkam belseje, a fogsorom túloldalán, meg az állam bőre másnap, ahogy kidörzsölte a borostája. A testrészeinek szaga az orrban, külön-külön. Ilyenek. Örökös multimédia mozi van 🙂

        Kedvelés

  10. Currys kenyér illata sülés közben. A színe és az íze, mikor kihűlt.
    Gyerekeim hangja a telefonban
    Eltaposott békák eső után az úton – nem, ez nem a halas bolt a csarnokban.
    Lódarázs a szobában. Kettő. Reggel ébredés a harmadik hangjára.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. en is szeretem ha sokfelet irsz, mind mas elmenyt nyujt es mindre szukseg van. ezt a mait en lelek simogatonak hivom es jol esik, jo erzes kelt bennem, ma raadasul kulonosen jokor jott.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Megegyszer elolvastam, azt hiszem, nekem is ez lesz az egyik kedvenc. “Ramszakadt az Isten” – elkepeszto, ahogy atjon! Erzem a sulyat (bar lehet, hogy nekem egyebet jelent). Legalabb 2 oldalas elemzest lehetne irni errol az egy (fel)mondatrol 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. Tegnap is és ma is elolvastam, asszem, ez lesz az egyik kedvenc bejegyzésem.
    “Kaliforniai paprikába éles kés hasít, bent visszhang.” Bakker, és tényleg visszhangzik. Ki az az őrült, akiben ez tudatosul, és még le is írja? 😀
    Az ember valóban hallja, látja, érzi, tisztára, mint valami meditációs tréning. Szövegjóga. Szabadalmaztatni kellene 🙂 Egészen belelendültem, és hirtelen egy csomó minden eszembe jutott:

    – Nyáron, még javában hőség idején, először megérezni a levegőben az ősz szagát. A “végre!” öröme.
    – Télen a frissen bekapcsolt konvektor még poros illata.
    – A troli kapaszkodójának fémes szaga a tenyeremen, amiről mindig a régi vasmászókák és a gyerekkor jut eszembe.
    – Az új könyv tapintása, az érzés, mikor először kinyitom.
    – A langyos puding megdermedt teteje, amit egyben is le lehet szedni, és az a legfinomabb rész.
    – Üres iskolában sétálni. Nyáron, évzáró után, és augusztusban először bemenni. (Teljesen más a két hangulat, még a színek és a szagok is.)

    És még mi minden más! Olyan jó lenne, ha írnál / írnánk még ilyeneket.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • különben a kölni nem is különösebben a kedvencem, hanem inkább a Still Live, ahol trióban játszanak. és egyszer föl volt már nekem véve kazettára, de odaadtam egy lánynak és a youtúbén meg csak egy darab van meg belőle. erre lehet aztán igazán futni, biciklizni, vagy csak egyszerűen a kinyitott ablak alá feküdni mozdulatlan és fázni. http://www.youtube.com/watch?v=zaWzUryFId0
      nyönyörű.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • hát nem tudom. némely sora, (úgy a fele) verszerűnek tűnt és ez a hatás nekem az egészre ráhúzódott, azért vártam volna valamit még. és hát ha versféle, akkor nem jó a szóismétlés, ha privát, ha kísérlet. de nehogy piszkálódásnak vedd!!

        Kedvelés

      • Nana, a szóismétlés a lírán nem kérhető számon, sírni, sírni, sírni, az nyomatékosítás egyrészt, kiemelés, és motívumismétlés másrészt. De valószínűleg ha ez kötetbe menne, kigyomlálnám.

        Kedvelés

  18. Magzatburok roppanása, víz kizúdulása, a mindenség határai, kimondhatatlan. És volt, akinek közben bombáztak.”
    ezt a két sort érzem a leginkább sajátodnak, nekem a legpilinszkystelenebb. talán valami csipetnyi életbölcselet, késhegnyi fölsolhajtás, hogy meddig marad így az élet érzése, egy kanálnyi ujjongás, hogy látod meddig vagy, de bármikor kiterjesztheted magad másik gondextusokba is. na, valami ilyemire bátorkodám célozgatni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Közelinek éreztem több mindent ebből most, magzatburok egy hónapja,kaliforniai paprikára tegnap csodálkoztam rá éppen (mit tesz egy jó kés). Teafaolajjal mosok. nagyon tetszik ez most. Baba az egyik kezemben (babahaj illat) és nagyon tetszik a felirat (mondd csak,figyelünk) köszi!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. Köszönjük! Épp ma mosolygott rám egy aprót, olyan kis figyelmes már. A szülés otthon vajúdós, szerelmes, nyugodt, beszélgetős, kocsiban várós,bokorba pisilős,kórház megúszós (a végére bementünk),kiabálós, gátvédelmes, sírós összeborulós volt. A doki lecseszett,hogy miért kiabálok, szüljek kulturált ember módjára! De akkor már mindegy volt és utólag kibékültünk. A bébi kakukktojás, a két szőkém után nagy fekete hajjal érkezett, nagy és erős, imádja a rugalmas kendőt és a tesói is odáig vannak érte.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. Gyerekként körömvágás után nedves ujjbegyeket papírzsepin végighúzni és érezni, amint a borzongás tarkótól gerincen át lefut a fenékig. Majd ezt az érzést tiniként újra átélni egy szuszogós fülbepuszitól…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Teraszon egyedül ülve, nyár esti közelgő zivatar szelétől megborzongva kortyolok egyet a jó rozéból…

    Vidéki Nagymamánál kisgyerekként karácsonykor a nem felfűtött tisztaszobában kihúzom a “karácsonyos” fiókot és orromba csap az az izgalmas, reményteli, ódon illat, amit azóta sem tudok, hogy minek az illata 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) csak az olvassa bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .