egy jó szóért

Közzétéve Szerző:

Hát úgy általában a nők kevésbé vannak oda a szexért, de van köztük mégis, aki odavan, azért nem egyformák ők sem, izé, vannak ilyen tüzesebb típusok.

Na, meséljünk? Barátaim, és ha azt tudnátok, hogy ezek közül az ún. tüzesebb nők közül hányan, de hányan vannak úgy, hogy miközben a férfi úgy közeledik hozzájuk, hogy a kedvesség, az csak a trójai faló, a lényeg a szex, őnekik épp fordítva van ez: szex, az csak a trójai faló, a lényeg a kapcsolódás, az érzés, hogy számítanak, kellenek valakinek.

Ez mehet hideg szívvel is, akkor tényleg komor színjáték a lihegés, de egészen azonosulni is lehet a szereppel, a nő maga is bujának hiszi magát, miközben fogalma nincs a saját testéről, vágyairól, mert soha, soha nem találkozott a valódi szexuális lényegével, a sugárzó királynővel, mindössze drogja az érzés, hogy valakinek ő fontos, valaki akarja őt, valaki szól hozzá, és készséggel kifizeti az árat, annyira kell ez az élmény neki. Annyira nem érzi egyébként, a szülei mellett, az iskolában, a barátaival, hogy ő jó, fontos, hogy rámozdul erre a területre, hogy legalább szép és fiatal, és az legalább látszik, attól valahogy ő érthetetlenül fontos lesz, kivirul, ezt látja a férfiak szemének tükrében. Ezért kezdünk apánknyi férfiakkal huszonévesen, ezért vagyunk oly kedvesek, és ezért történik még diszkóvécékben is, ami, és ennek vagytok haszonélvezői ti, akik szeretőt kerestek és találtok.

Beszéljünk most erről, hogy hányszor nem volt az valódi kívánkozás, vágy, lobogás, amiért mi lemeztelenedtünk, rajongtunk, beleéltük magunkat, lefeküdtünk vele, hányszor volt az csak az egyetlen esély arra, hogy legyen valami saját, titkos és izgalmas történetünk, hogy értékesnek, fontosnak érezzük magunkat, egyáltalán: létezőnek, mert ezt, a belső erőt, a derűs öntudatot, jó szót annyira nem kaptuk meg, és annyit vártunk ennek akár halovány másolatára is, és olyan sívó pusztaság lenne a létezés különben.

És hogy volt, aki tiszta szemmel elhitte, hogy mi is annyira és úgy, őt kívánjuk, a szexet szeretjük, és volt, aki egészen hideg fejjel használta ki az érzelmekre, elismerésre, intimitásra való sóvárgásunkat — de akár így, akár úgy, leginkább mi sírtunk a végén.

Most meg azon sírunk, miféle zsákutcákban bolyongtunk akkor, hogy lehetett, hogy nekünk ez az élmény a méltatlanoktól is ennyire kellett, és itt a blogon már gyanút fogunk, hogy a kamaszlányok nagy szabadossága, szexuális aktivitása, pucsítós-tükörbecsücsörítős fotói mögött nem annyira értékvesztett világunk válsága áll, inkább az a rendszerszintű jelenség, amely nem engedi a formálódó lányokat, hogy magukat erősnek, okosnak, egymagukban is boldognak éljék meg, amely mindig külső kontrollal nyomorítja, fehérlovas-herceges mesével eteti és férjhez akarja adni őket, szexuális vonzerejüket taksálgatja, valamint azzal tartja sakkban, hogy majd nem kellenek a férfiaknak. Karakánságukat, önállóságukat önzésnek és erőszakosságnak titulálja, önértéküket nem erősíti, nem ismeri el. A lányok csak mások viszonylatában, magukat elnyomva lehetnek jók: problémátlanság, rendelkezésre állás, alkalmazkodókészség, háziasság, lemondás, kitartás. A környezetük a szépségüket dicséri vagy hiányolja, hogy aztán ezek a sóvár lányok egy jó szóért teljes pompájukat odaterítsék a dübögő paták elé.

Ashley Montagu Touching című könyvében, amelyen még mindig dolgozom, volt idézve ez a kutatás, és valami megdöbbentő eredménye volt: arra a kérdésre, hogy “bánnád-e, ha csak megérintene, megölelne, de aktus nem lenne”, az amerikai tinédzserlányok bő háromnegyede válaszolt nemmel.

Az apánkkorú férfiakról írtam itt:

apám lehetne

apáim voltak

Nagyon fáradt vagyok, túl sok Caro Emeraldot hallgatok, meg serrano sonkát eszem itt Gödöllőn, úgyhogy most ezt csak úgy felvetem, meséljetek.

193 thoughts on “egy jó szóért”

  1. Mikor visszatekintesz, hogy akkor, mikor én azt hittem, hogy ez most igazán jó… hogy az mennyire silány és elhagyható volt. Hogy így visszanézve már látod, akkor úgy álltál föl belőle, hogy jó esetben meg sem érintett. És bizony gyakran úgy, hogy jóval kevesebb lettél tőle. Pedig akkor ott azt hitted, hogy ez most A jó.
    Ezen én nagyon sokat töprengek és az is eszembe jut, hogy az elfogyó házassági szexben mekkora részben van ez benne. Hogy az a jónak hitt valami mennyire könnyen elfogy, Mikor a terhek megjönnek, megszülöd a gyereket és viszed a felelősséget, hirtelen nyomasztó lesz az az állandó lábszétrakási elvárás, és egyszer csak (egészen gyorsan) mindaz, amiről egy- két éve még azt hitted, hú, de jó, most megalázó kötelezettség. Hová lesz a tűz? És volt- e egyáltalán?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ismét nagyon fontos kérdés merült fel. Az én gondolataim is erre mentek el a bejegyzést olvasva. Nekem nem az elmúlt kapcsolatok – méltóak, vagy méltatlanok – fájnak. Azoknak vége lett, azokból ki tudtam lépni. Ez a kemény, ahol a gyerekeink apjával a valaha legszebbnek és legintimebbnek hitt dolog silányul hétköznapi megalázó rutinná, ugyanolyan rendelkezésre állássá, mint hogy mosogass el, vagy vásárolj be, mert neki az jár. Sokszor érzem azt, hogy bárki helyettesíthetne a házasságomban, mert a hangsúly nem a személyemen van, hanem azon, hogy mindaz, amit szolgáltatok, valahogy meglegyen.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ez most annyira szíven talált. Amikor meg azt olvasom, hogy azért veszett el ez az intimitás, mert nem gondoztuk, mindig elgondolkodok. Hogyan kellene? Mikor?

        Kedvelés

      • Ha közös teherviselés van, marad este idő beszélgetni. Filmet nézni. Borozgatni. Ha van nagyi, el lehet menni ketten. Közös projektekbe fogni. Ha egyik sincs, marad a mosogatás 10-kor, a kelés 6-kor, a hétvégi takarítás és a szombat esti szex, félálomban.

        Kedvelés

      • Mondasz valamit Gyöngyi. Mi a garancia, hogy ilyen körülmények között nem “növünk” más irányba? Semmi. Megyek mosogatni, mert 23 óra van 🙂

        Kedvelés

  4. Az írásaidban, hmmm, én eddig nem találtam olyasmit, amitől összehúznám az amúgy is egybenőtt szemöldökömet, vagy ha mégis, akkor biztos, hogy mosolyogtam is hozzá. No, de, a mostani első mondat az a “mivaaaaan? kategória. Lehet, hogy csak nekem, de ez egy olyan sztereotípia ami nem illik a nívódhoz. Mondom én. Cáfolj, vagy ne. Ettől még olvasni foglak, csak a szemöldököm ugrál majd kevesebbszer.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Valószínűleg nem én leszek az egyetlen, aki ezt megírja neked, János: ezen a blogon a posztindító, karakteres tételmondatban igen gyakran épp az általában hangoztatott tipikus verdikt hangzik el, az olcsó sztereotípia, amit kapunk a témában, és amit a poszt pellengérre állítani tervez. Akár idézőjelben is lehetne.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  6. Máig emlékszem, mekkora csalódás volt, amikor rájöttem, hogy a tanszékvezető, akivel annyit beszélgettünk az élet dolgairól 18 évesen, nem csak a halhatatlan lelkemre kíváncsi. Pedig egy kockás inges, alföldi papucsos, farmergatyás lány voltam akkoriban (és lélekben ma is, bár már hordok ékszereket, szoknyát, spagettipántos trikót). És persze, hogy az idióta, infantilis tanársegédet választottam helyette, aki méltatlan volt, de vicces, korban sem hozzám illő. Mit is keresek én itt, engem nem úgy neveltek, hogy csak a férfiakhoz képest határozhatom meg magam, sőt. Csak a szellemi teljesítmény volt érték számomra is, sokáig. A házassági csapdát mégsem tudtam elkerülni. A sze.ksz, hát az meg egy másik dolog. Amit nem azért csinál az ember, mert egy ágyban alszik valakivel.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Megdöbbentő, hogy látom a suliban, ahol tanítok (14-23 évesek), hogy egész jó képességű, kedves lányok járnak olyan osztálytársakkal vagy iskolatársakkal évekig, akik nem érnek fel a kisujjukig sem. Gyanítom, hogy az első szexuális élmény nagyon szorosan összeköti őket ezekkel a taplókkal. A fiúk meg élvezik, kihasználják, és sokszor meg is alázzák a lányokat. Néha odasúgom a csajoknak, félig viccesen, és gyakran a fiúk előtt, hogy “mit eszel rajta”? Poén, mert csak akkor csinálom, ha különben tanítom is őket, idegenekkel ezt nem, de látom, hogy néha megdöbbennek a lányok, mert mindenki olyan természetesnek veszi, hogy ők együtt vannak, ezzel a menő faszival.

    Volt nekem is pár pasas az életemben (férfiaknak nem nevezném őket), kettő mellettem jött rá, hogy milyen jó a szex, ha még szeretjük is a másikat. Mert én beleadtam mindent, érzelmeket, energiát, a testemet. És voltak olyan pasik, akik velem tapasztalták meg először, hogy mennyivel több, ha kapcsolódni is tudunk. Szakítás után még sokszor megkerestek beszélgetni, az egyik a mai napig tudja, hogy melyik napon adtam vissza a lakáskulcsát, megemlékezik az évfordulójáról! Szerintem nekik is kell az igazi kapcsolódás, csak nem tudják, hogy érdemes energiát belefektetni, és nem is tapasztalják meg, hogy mennyivel több, mert a kevéssel is beérik. Főleg, ha félnek a fájdalomtól és a csalódástól.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az utolsó két mondatoddal nagyon egyetértek. ( a többivel is, csak ahhoz nem tudok mit hozzátenni )
      A fiúk nem sírnak, nekik jó a sokkal kevesebb is, sőt, a férfiasság fokmérője, hogy mennyire kevéssel is beéred. Mennyire rossz üzenet ez?!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Most már nem tudom megállni, hogy ne írjak. Eddig is figyelemmel kísértem a blogot, melyet sokszor igazságtalannak érzek pontosan az egyoldalúság miatt. Persze értem én, hogy erre legalább figyelnek és miért ne lehetnének a nők is szubjektívek vagy egyoldalúak. Miért is ne szólhatna ez a blog a nőkről? Persze szólhat és szóljon is. De itt is mint minden demagógia kezdetén az általánosításokon keresztül bemutatott személyes történeket, csalfák. A kommentelők és a belőlük ügyesen kiváltott érzelmi reakciók keltik a témát életre. Saját életemben is tudok igazi megmondó embereket mutatni. Nagymamám, egy zseniális asszony. 87 évesen hihetetlen friss. Mindent figyel, netezik, több nyelven beszél és tanul. Hihetetlen élettapasztalattal maga mögött, számomra hitelesen beszél a nőről mint istenségről. Nem kezdem el most dicsérni a nők azon részét aki megérdemli. Mert sajnos nem minden nő érdemli meg. Akik viszont megérdemlik azok sem kaphatják meg mindig. Hiszen tényleg vannak suttyók és én képüket egy nő megalázásával helyre rakni kívánó pondrók….tudom. Voltam ott én is. Még 18 évesen. Persze voltak lányok akiket szerintem az utca nevelt fel és ugyanígy megnyomorított sok fiatal kis “pasit”.

        Egy igazi nőt, csak egy igazi férfi tud és fog értékelni. Hölgyeim és Uraim, (és itt térnék ki arra miért valójában írtam: “A fiúk nem sírnak, nekik jó a sokkal kevesebb is, sőt, a férfiasság fokmérője, hogy mennyire kevéssel is beéred. Mennyire rossz üzenet ez?!” – ekkora marhaságot utoljára a suliban 18 évesen hallottam mint komoly kijelentést és már akkor is egy nagyon ciki felfogás volt (szerintem). Tegyünk különbséget a fiúk és a férfi között! Egy férfi igen is mer sírni. Nem fél az érzéseiről beszélni. De ehhez kell is a Nő, az igazi, a szakrális, a femme fatal (nem tudom jól írom -e de a lényeg nem ez). Aki mikor kell igenis elesett madár akit meg lehet menteni, de aki körül felforr a jég is ha közelít. Én tisztelem a nőket és talán ezért talán nem, de számtalan partnerem közül csak egy -két olyan eset volt, ami nem volt életre szóló élmény mindkettőnknek. Most hogy apa vagyok, ráadásul lányos végiggondoltam, hogy mit tennék ha egy ilyen “én” ugyanazt tenné a lányommal amit én tettem, teszek a nőkkel. Őszintén mondom, hogy örülnék és boldog lennék. Őszinteség és tisztelet, vad vágyakat tud (és szokott is) ébreszteni. Ha egy kapcsolatban csak a másikra figyelsz és kizárod az egót, akkor a partnered ugyanezt a “luxust” megengedheti magának.

        Kedvelés

      • Örülök, hogy te nem ezen üzenet szerint élsz. Volt szerencsém közelről nehány szerencsétlen sorsú férfihoz, aki viszont igen.
        Vagy abban kételkedsz hogy ez egy valóban káros módja a férfiasság erősítésének?

        Aztán azt hol olvastad hogy minden férfi ilyen?
        Azt írtam, van ilyen felfogás, és rendkívül rossz az üzenete. Semmi általánositot

        Kedvelés

      • Na. 1. SZVSZ: az a nő, aki tud elesett kis madárka lenni, de felforr tőle a jég is, játszmázik. Női praktikák, hagyd, hogy férfinak érezze magát melletted, legyél nőies, akkor is, ha közben mást gondolsz és mást tennél, hagyd, hogy azt higgye, hogy ő döntött, adjál neki magas labdákat, hogy érezze, hogy ő FÉRFI. Ez szánalmas, egyszer-kétszer próbáltam így játszmázni, hányingerem lett tőle. Egyszerűen nem vagyok rá képes. 2. Az őszinteség akkor itten ki van zárva. Tisztelet meg végképp nincs, mert hogy tisztelhetsz egy olyan férfit, akinek a szájába kell adni a férfiasságát. hagyni kell, hogy megmentsen, ó, én szegény, elesett. 3. Olyan csak a mesében van, hogy egy kapcsolatban csak magadra figyelsz és kizárod az egót. Hiszi a piszi! Nem is lenne normális. Figyelsz magadra is, meg a másikra is, és figyelembe veszed az igényeit, és ezt szívesen teszed, mert szereted. Ennyi.
        FEMME FATALE: Ismerek ilyet, soha, egyszer sem játszotta el, hogy ő kis madárka és meg kell menteni. Erős egyéniség, magával összhangban van, futó kapcsolatai vannak, mert egy férfi sem bír megmaradni mellette, annyira öntörvényű. Mondjuk nem is vágyik feleség lenni.

        Kedvelés

      • Marilyn Monroe jut eszembe, ő aztán nagybetűs Femme fatale… és szegény mire ment vele?? 36 évesen magányosan, altató túladagolásban hal meg…

        Kedvelés

      • Nem, M. Monroe nem femme fatale, hanem femme fragile és femme enfant keveréke. A fatális = végzetet jelent, pl Marlene Dietrich, vagy Karády Katalin. A fragile törékenyt jelent, míg a harmadik gyermeki, ártatlan.

        Kedvelés

      • “…egy olyan férfit, akinek a szájába kell adni a férfiasságát.”
        Na, de Gyöngyi!

        Kedvelés

      • Én azt azért nem nagyon értem, mit jelent az, hogy egy nő megérdemli a dícséretet. Arra gondolsz netán, hogy a te normád szerint megfelelően viselkedik? És ha nem? Én gyakran hallom ám azt is, hogy van olyan, hogy a nő megérdemelte, hogy megverjék. De továbbmegyek: a gyerek megérdemli a verést, avagy a dicséretet. Ez nekem elég rossz ízű, ugyanis csak azt tudod dicsérni, aki alattad álló és olyan nagyon ügyes, hogy megfelel az elvárásaidnak. Ilyenformán én nemigen szeretnék egyetlen férfi dicséretre érdemes nőbugyrában bájosan mosolyogni, merthogy nagyjából van fogalmam róla, mit kell ahhoz teljesíteni. Onnét már megjöttem.ahogy a hangulatból is, hogy más normáihoz igazítsam magam. A cél éppen nem a dicséretedre való éhezés, sőt, inkább annak lesz*rása lenne. A cél a szuverén, senki jóváhagyásától nem függő, saját értékrend szerinti élet. Rá lehet ám bízni a nőkre, hogy eldöntsék, mi a helyes és mi nem. Nem kell a (számotokra) megfelelő, emiatt dicséretre méltó viselkedést erősíteni, mert az sajnos feltételezi az “engedetlen”, nem nőhöz illő (ergo nem férfiakat szolgáló) viselkedés elítélését, rosszabb esetben megtorlását.

        Kedvelés

      • Nem tudok elszakadni attól a mondattól, amit Koncz Gábor nyögött be a Nagy Vita c., feminizmusról szóló műsorban, ti ajánlottátok. Azt bírta mondani, hogy A NŐ A MOSOLYÁVAL FIZET.

        Kedvelés

      • Na tessék, így igazodjon ki az ember lánya, Müller Péter meg épp az ellenkezőjét mondja:

        “Ellentétben a közfelfogással és az évezredes hazugsággal, mi a “gyengébb nemben” nem a gyengeséget keressük, hanem az erőt. Szeretünk uralkodni a nőkön. Jólesik, ha valaki szolgál minket és odaadó – de ha túlságosan is az, menekülünk tőle.”
        http://www.life.hu/sztarszerzok/20130721-muller-peter-heti-utravalo-84-resz.html

        Kedvelés

      • Én nem tudom ki az a K. G. és mire mondta azt, hogy
        “Azt bírta mondani, hogy A NŐ A MOSOLYÁVAL FIZET.”
        Nekem erről a mondatról más jut az eszembe:

        “Nőstény erény: nőstény gyöngédség,
        nőstény béketűrés,
        nőstény bátorság, virág-szépség,
        üres kancsó asztalra tétele,
        kotlós gondoskodása,
        MOSOLY SZÉP SZAVAKÉRT.

        Hím erény: hím gyöngédség,
        hím béketűrés, hím bátorság,
        dongó szorgalma virág kelyhében,
        üres kancsó megtöltése az asztalon,
        kakas ébersége,
        SZÉP SZAVAK MOSOLYÉRT.”
        Máté Imre

        Kedvelés

  8. Annyiféle orgazmust tudtam eljátszani, hogy amikor először valójában átéltem azt az ‘övön aluli ölelést’ elsírtam magam, a meglepetéstől. És amiatt is, hogy nem tudtam, mit mondjak a srácnak, akivel akkor már fél éve rendszeresen lefeküdtem, együtt jártunk, és ő meg talán szerelmes is volt belém.
    Féltem bevallani, hogy addig csak eljátszottam, ezért hazudtam tovább, hogy ez most hüvelyi…

    Nagyon, nagyon örülök, hogy elmúlt az az időszak, és megtanultam élvezni a testemet. Néha meg megölelgetem magamban azt a félős, belül remegő, kívül buja nőt hazudó kislányt.
    Övön felül is 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az jó, mikor úgy belesírsz. Az döbbenetes élmény. Már hogy nem azért sírsz, mert készülsz belehalni a megaláztatásba (mer’ ugye van olyan is, és valahogy azt sose látja (a férjed), hanem mikor az élmény szabadít fel könnyekig, hogy te jó ég! hát lehet ezt így is?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, van.
        És nem tudtam, hogyan szeressem magam magam helyett, hogyan ne feljek és hogyan merjek ne könnyen belemenni, nemet mondani.
        Azóta, mióta ez sikerült, tudom, hogy Münchausen sem feltétlen hazudott 😉

        Kedvelés

    • Hát ez ismerős. Ugyan a performance monkeyságról leálltam egy ideje, de ettől még több időt nem szán rá a párom, bár nálunk inkább nekem kell kezdeményeznem. Na és persze egy csók miatt is hallgathatok, azt nyilvánosan nem illik. Úgyhogy jó a mi kapcsolatunk, csak éppen mintha hetvenen felül lennénk, meg engem egyre jobban zavar a hangsúlyozott gyerek utálata, ami azért gáz, mert a kapcsolat elején megmondtam, hogy gyereket szeretnék ha komolyodunk, és akkor még nagyon helyeselt.

      Ha már témánál vagyunk, csak nekem vannak nem túl jó tapasztalataim a viszonylag sok alkoholt fogyasztó férfiak ágybeli teljesítményéről ha elmúltak 40?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ja, ennek megfelelően bár magammal semmi gondom nincs orgazmus ügyben, párban elég ritkán jön össze, pedig izé, az a tüzesebb típus lennék. 🙂

        Kedvelés

      • “A legény vagy a hordó tetején legény – vagy az ágyban. Mindkét helyen ritkán.”
        Jámbor János rábaközi tudó

        Kedvelés

      • Hát nem, alkohol, más drog, de igazából bármilyen “függés” – no talán a társfüggés, ha a társ te vagy, kivétel – rosszat tesz a libidónak, persze a nő tüzességének is.

        Kedvelés

      • Nemnem. Egy idő után a libidónak SEM tesz jót. Kevesebb kívánás, konkrétan merevedési zavarok. Annyiban igazad van, hogy eleinte akár többet próbálhat mutatni (látszólag nő a libidó), és a performance hamarabb és látványosabban romlik. És persze én már a függésről beszélek, nem a bulikban iszogatásokról.

        Kedvelés

      • Valószínűleg én is a ritka kivételhez tartozom, mert ha én nem kezdeményeznék, nálunk havonta egyszer lenne szex. Asszem mi az a pár vagyunk, aki megdönt minden sztereotípiát. Mert én három gyerek után sem tudtam “lehiggadni”, nem tudok “csak” anya lenni, és szerinte nagyon gáz, hogy nekem ennyit (?!) jár a szex-en az agyam. De hát, tényleg qrva nehezen fogadom el, hogy 220. helyen jövök én, ha már nincs más esti program, foci, kedvenc sorozat, fontos telefonbeszélgetés, meg ha nem fáradt, éhes, stresszes, tökömtuggyami. Múltkor – nem vicc – megkaptam, hogy én csak kihasználom őt 🙂 Majdnem elröhögtem magam a döbbenettől. Kérdeztem, hogy jól értem-e, arra utal, hogy csak a testére van szükségem, és tényleg ezt állította. Gondoltam is, hogy megosztom ezt itt a blogon. Tehát mi vagyunk az reciprok sztereotípia, én vagyok az erőszakos amazon, aki kierőszakolja a szexet a kedves férjből.

        Kedvelés

      • Nem, nem vagy egyedül. Nálunk az egyik nyomós ok, amiért nem akarok együtt élni a férjemmel, hogy nincs. Nem ritkán, hanem egyáltalán. 35 évesen nem akarom kidobni a kukába a szexualitásomat.

        Kedvelés

      • Én ezt egyébként nem értem. Több ilyen témájú fórumot olvasgattam az évek során, ahol a nők panaszkodtak egymásnak, de az igazi okokra valamiért nem derül fény. OK, vannak azok a férjek, akik titokban qrváznak, pornót néznek, így rendezik le, nem vagyok naív. De az én férjem nem néz pornót, itthon gép elé sem ül, mert egész nap az irodában gépen dolgozik, itthon nincs kedve hozzá, bent meg értelemszerűen le vannak tiltva az ilyen tartalmú oldalak. Qrvázni nem tud mikor eljárni, meg ez nem is az ő világa. Azt állítja, hogy sokszor nem gondol hetekig a szexre, mert más dolgok lefoglalják az agyát, és ha “nyomulok”, az még rosszabb, mert akkor úgy érzi teljesítenie kell. Ezt értem én, csak 2 hét szünet után én már nagyon frusztrált tudok lenni, és ezt, sajnos, az egész család megsínyli, mert mindketten feszültek leszünk. Viszont, ha belekezdünk, akkor már ő is élvezi, beleadja magát, figyelmes, gyengéd, szenvedélyes. Ha nem így lenne, már rég léptem volna. De ez a probléma a kezdetektől velünk van, 20 éve ugyanazok a játszmák mennek ekörül (én akarom, ő menekül, kifogások, időhúzás, pofavágások, sértődés, 1-2 napig nemszólokhozzád, kibékülés, szex, aztán minden kezdődik előlről). Nem kéne, hogy így legyen…
        Nálatok mi az ok? Mit mond a férjed? Neki egyáltalán nem hiányzik a szex? Olvastam a régebbi hozzászólásaidat, meg is állapítottam, hogy nagyon hasonló a férjeink habitusa, határozatlanság, döntések áthárítása, én legyek mindig az ő támasza. Annak idején, 20 évvel ezelőtt a külsejével nagyon megtévesztett, markáns arc, férfias fellépés, csupa tesztoszteron, franc se tudta, hogy ilyen feminin lelket takar mindez. Mire feleszméltem, sajnos, túl szerelmes voltam már.

        Kedvelés

      • Jogos, már mikor leírtam, tudtam, hogy ezért kapni fogok 🙂 Szóval nem feminin, hanem egyszerűen gyenge ember, úgy látszik én sem tudok elszakadni megbélyegző terminológiától.

        Kedvelés

      • na. Ez hosszabb téma. Mire jöttem én rá?
        1. van egy hormonális betegsége, nem részletezem, de bezavarhat.
        2. a saját anyjával nem fekszik le az ember, inceszt-tabu, még akkor se, ha feleségül vette
        3. depresszió
        Ennyi. Ez nálunk mind egyszerre, kicsit megspékelve “félek a felnőtt nőktől”-cuccal, meg még 51 éves hozzá, és sose volt az a tüzes paripa. Én meg igen.

        Kedvelés

      • Itt válaszolok, mert az utolsó hozzászólásodra már nem jön fel a válaszlehetőség. Ezen az anya-kapcsolaton én is sokat gondolkodtam, anyósom kőkemény matriarchátust tart fent, apósomnak azt is meg kell mondani, hogy indulás előtt menjen el WC-re, nagyjából gyerekszámba megy. Lehet, hogy a férjem ezért választott feleségnek is egy “domináns” nőt, bár ez már szinte közhely. Hogy neki van-e hormnonális gondja, arról gőzöm nincs, természetesen semmilyen kivizsgálásra ne hajlandó elmenni, de azért tuti nem szedne semmilyen bogyót, hogy aktívabb házaséletünk legyen, szerinte minden jó úgy ahogy van, nekem túl nagyok az igényeim. Néha balhézom, de a legtöbbször inkább hagyom már, semmi értelme, attól csak minden rosszabb lesz.
        És te most csak fontolgatod a válást, vagy már léptél is ezügyben?

        Kedvelés

      • Jaj, nem tudom. Azt mondtam neki, hogy ami van, nem fenntartható. Különélés, meghatározott ideig, azt szeretném. Csak még pár hétig nem fog menni, mert a gyerekeknek vakáció van, én meg dolgozom, úgyhogy neki kell gyerekezni. nem akarok elválni, de nem akarok vele együtt élni. Aztán majd lehet, hogy válni is akarok. Nem tudom. most borítottam a bilit.

        Kedvelés

      • Nagyon kíváncsi vagyok hogy alakulnak nálatok a dolgok. De addig is sok erőt és kitartást neked!

        Kedvelés

      • “Nálunk az egyik nyomós ok, amiért nem akarok együtt élni a férjemmel, hogy nincs.”
        Mig el nem olvastam a maradek ket mondatot, viccelodve arra gondoltam magamban: “Ferjed?”
        Utana pedig az jutott eszembe, hogy szexualitas nelkul elni egy ferfi mellett nekem tulajdonkeppen olyan lenne, mintha nem lenne ferjem…. Es ez nem vicces! Nagyon nem. 😦

        Kedvelés

      • “szexualitas nelkul elni egy ferfi mellett nekem tulajdonkeppen olyan lenne, mintha nem lenne ferjem”
        Sokkal rosszabb. Mi egy ideig – kényszerből – éltünk egy lakásban elköltözésem előtt. Rosszabb volt nekem – de a volt feleségem elmondta, hogy neki is -, mint ha egyedül lettem volna. Az inger ott van folyamatosan.

        Kedvelés

      • És ha nem kívánod azt a férfit? Ha közömbös, vagy undorít? Vagy megutáltatta magát, gyötri a lelked? A vágy ezek nélkül is rejtélyes, érzékeny jószág. Nekem nem megy úgy, hogy ne mondanék az egész emberre nagy igent.

        A lényeg, hogy kölcsönös vágyból fakadjon a szex, ne nyomasztásból, vagy, mint a kitűnő kommentelő írja Barok Eszternél, házastársi kötelesség legyen.

        Miért gáz a megcsalás, ha egyszer a társadalom is támogatja?

        Kedvelés

      • Nálam nagyon hasonló volt a helyzet, pedig nem is férj, és gyerek sem volt. Én 24, ő 43. Kétlaki életet élt, hetente 3-4 napot töltött abban a városban, ahol én laktam, akkor együtt voltunk, ott aludt. És majdnem mindig fáradt volt, és ha én nyomultam, akkor másnap reggel mondta, hogy azzal csak nyomás lesz rajta, hogy “teljesítenie kell”. Aztán kiderült, hogy a másik városban is komoly kapcsolata van. Visszanézve tök egyértelmű minden, akkor nagyon szar volt. Két évig tartott ez a “kapcsolat”, szerintem a nőiségem és az önbizalmam ott halt meg.

        Kedvelés

      • A nőiséged meghalt? Verd ki a fejedből. Max elaltatta a “kapcsolat”. Rémálmok után szép ébredést, jó reggelt!

        Kedvelés

      • Tavasztünemény:
        “Na és persze egy csók miatt is hallgathatok, azt nyilvánosan nem illik.” – Maupassant óta tudjuk, egy okos nő beossza csókjait. Nem halmozza el feleslegesen a férfit vele. Hisz, egy idő után elértéktelenedik…
        “meg engem egyre jobban zavar a hangsúlyozott gyerek utálata” – Nem biztos hogy gyerekundor. A gyermek születéséből eredő jogfosztottság, kiszolgáltatottság…. Puzsér Róbert (ill. XIX. századi német-alföldi gondolkodók) óta tudjuk, a nő legnagyobb fegyvere a gyerek. Ennek 200 éves (jog)gyakorlata, történelme van. Nem ellened irányul, pusztán nem akar védtelenné válni, szerintem érthető. Túl sok a rémtörténet, horror, válás után bukna mindent.
        “párban elég ritkán jön össze, pedig izé, az a tüzesebb típus lennék. :-)” – ez szomorú, de egyben törvényszerű. Egy magadfajta emancipált nő, nemigazán válogathat a férfiak közül. Téged jobbára választanak, vagy nem… de ebbe sok beleszólásod nincs. Te egy erős karakteres nő vagy, de a férfiak általában megnősülni szeretnének, nem férjhez menni. Nem téged keresnek, túl férfias, önálló vagy, elijeszted/megijeszted őket. Tudom mert férfi vagyok.Az orgazmust pedig véleményem szerint azért nem éled meg vele, mert nem tudsz rá felnézni, férfiként tekinteni. Viszont akire meg tudnál, az téged észre sem vesz. 22-es csapdája. A korodbeli nők 80%-a ebben a cipőben jár. Nem tudok tanácsot adni.
        Az Eurostat tavaly év végén megjelentetett egy kimutatást, miszerint (az ő előrejelzésük) a mai 14-18 éves lányok megközelítőleg 80%-a soha nem megy férjhez. Nem fognak találni számukra megfelelő, méltó partnert. Illetve a férfiak, nőktől való félelme, elnőiesedése is nagyban közrejátszik ebben. Továbbá a szocializáltságbeli, tanultságbeli különbségek is kiütköznek. Egy mai átlag nő több diplomával rendelkezik, míg a férfiak nagy részének érettségije sincsen.
        Kibuknak, lemaradnak, szocializálatlanok, motiválatlanok… egyszóval tényleg méltatlanok. Kevesek vagyunk, nemhogy elegek…

        Kedvelés

      • Te Tibi, a tanácsadós, más hozzászólókat elemző, fölényes, vállveregetős mondatokat, egymás nevének elírását és a butává torzított statisztikát március körülre sikerült kiirtani a blogról. Most miért csinálod ezt velem, de tényleg.

        Kedvelés

      • “Nem tudok tanácsot adni.”
        Ez világos, de hálásak lennénk, ha véletlenül sem próbálkoznál ilyesmivel itt!

        Kedvelés

      • Tibi, nem kértem tanácsot, a statisztikára meg gyúrj egy kicsit, mert abszurd, amit írsz. Amennyiben esetleg empatikus próbáltál lenni, akkor még gyakorolj egy kicsit. 🙂

        Kedvelés

      • Nem is értetted, amiről írtam, az a baj. A kapcsolati válságunknak nincs köze a vagyoni viszonyainkhoz vagy a végzettségünkhöz, mert azok nagyjából egyenlőek, bár nekem több diplomám van, neki meg PhD-je, nekem nemzetközi karrierem, neki saját vállalkozása, és Nyugat-Európában élünk, tehát a jajhogy találokpártelmúltamharmincésmindenkiházas para sem jellemző. A családi konstellációk bonyolultak, nekem meg szimplán elegem van, hogy mindig én alkalmazkodjak csak.

        Dolgoztam az Eurostattal, így elég jól ismerem az oldalukat, a jelzett időszakban ilyen statisztika nem volt fenn. Az általad leírt tartalom, megint csak az EU-s szervek működését ismerve, nem hiszem, hogy megjelent. Persze ha belinkelnéd, akkor lenne miről beszélni, ez így sajnos a semminél is kevesebb. Van egy The life of women and men tanulmányuk amiben erről nincs szó illetve statisztikájuk arról, hogy a házasságok száma csökken, a házasságon kívül született gyerekek száma pedig nő, de ebből nem lehet levonni azt a következtetést, hogy azért nem találnak a nők párt maguknak, mert túl férfiasak illetve a férfiak ‘kevesek’ lettek nekik. 🙂

        Ugyanez van a jogtörténettel, egyik kedvenc tantárgyam volt az egyetemen, de megint nem emlékszem, hogy a gyerek, mint fegyver szerepelt volna a tananyagban, pedig azt kizárólag férfiak állították össze és oktatták. 😉

        Nickek torzításától a jövőben tartózkodj, próbálj inkább értelmesen hozzászólni mindenki épülésére, nehogy magadnak generálj új nicket a hozzászólók között.

        Kedvelés

    • Nekem is ismerős ez a döbbenet, hogy akkor ez ennyire mély érzelmi élmény volt végig nekik is? Az első földmegindulásig azt gondoltam olyasmi élmény lehet az, mint egy nagyon kellemes, erős szorongatós ölelés. Amikor megtapasztaltam azt a bizonyos spontán örömöt, ami ki tudja , hol van addig a pillanatig, amikor váratlanul felszökik hirtelen, majd újra lebukik a tudatalatti mélységébe, legszívesebben újrakezdtem volna az egész szexuális élettörténetemet, most már értettem, hogy mi olyan módfelett “értékes” ebben. Nagyon meglepődtem rajta, hogy ez a ficánkoló, titokzatos, spontán belső öröm létezik… És ilyen érzés, ha elszabadul… És ezt nem értettem, miért nem mesélt erről nekem senki?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  10. “szex, az csak a trójai faló, a lényeg a kapcsolódás”- huhh, hát most húsba vágás történt itten, kérem alássan. Volt egy időszak: vasárnap reggel a 4-6-oson ránézésre tudtam, hogy a körülöttem utazó emberek (nyilván lányok) közül kinek volt az enyémhez hasonló éjszakája.
    Furcsa, mert nem voltam a tükörbepucsítós lány soha (jó, akkor még nem is volt “divat”) és nem is éreztem nem fontosnak magam. Illetve de, de nem a környezetemben nem éreztem magam nem fontosnak, inkább magamnak nem voltam annyira fontos, mint most. Mindemellett úgy gondoltam, azért elég öntudatos és talpraesett csajszi vagyok. Hogy valójában mennyire voltam, az most jó kérdés, mindenesetre megúsztam maradandó sebek nélkül. És éreztem én is sok férfin, hogy máz csupán az odafigyelés, akin vékonyka csak, az nem is ment velem semmire.
    Ugyanakkor voltak alkalmak, amikor se máz, se játszma. Tudtuk mindketten, hallgatólagosan, hogy hol fogunk kikötni, hogyan fogunk ébredni, hogy reggel lemegyünk a sarki kávézóba, utána elköszönünk. Még csak telefonszám-cserére meg “majdakkorhívlak”-ra sem vesztegettük a szót. Nyilván nem ezek voltak életem legfalrengetőbb szexuális élményei, viszont felszabadultak voltak és játékosak, kimondottan élvezetesek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Hát. Mit is mondjak, hol is kezdjem, bassza meg…. Ezt rólam írtad. Most kicsit üveges tekintettel nézem a monitort. Ez így elég kitárulkozós lesz, de szarok rá, ez vagyok én. Ez is én voltam.
    Volt 2 nagyon durva évem. Én akkor nem értettem mi történik velem. Azt sem értettem, hogy miért csinálom ezt magammal. A tüzes fajta volnék, de ez pont nem erről szólt. Nem értettem miért dobom oda magam egy jó szóért. Nagyon rosszul éreztem magam, értettem, tudtam hogy kihasználnak és mégis újra és újra hagytam, nagyon sokszor hagytam. Sírtam, hánytam másnap, utáltam magam. Aztán egy vagy két hét múlva megismétlődött. Sokkoló a szám, hogy hányszor.
    Én nem is tudom mi lett volna, mi lenne most, ha nem találkozom a párommal. Eltolt. Ő ebből, köszönte, nem kért. Azt mondta, ez hozzám nem méltó. 3 órája ismert, de azt mondta, hogy szeret, várni akar és azt szeretné, hogy őt akarjam, ne két jó szóért és ölelésért legyen, mert ennél sokkal fényesebb vagyok. Álltam és néztem rá némán. Egy hónap múlva egy pár voltunk és vagyunk ma is. Nem kell mondanom semmit, tudja magától is pontosan hogy éltem, mi volt. Nem kérdez, őt nem érdekli, csak az, hogy most vagyok és jól vagyok és vele, együtt.
    Csak azt tudom, hogy ha esetleg egyszer gyerekvállalásra adnám a fejem, az nem fordulhatna elő, hogy az én lányom ilyen szeretetéhes legyen. Az ellenségemnek sem kívánom, ami volt, nem hogy a saját lányomnak….

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hát ja. Én is maradtam benne méltatlan kapcsolatokban. Ott folytattam, ahol anyám abbahagyta. Fél évekig. Nem egyszer, nem kétszer. Pár hónappal azelőtt hagytam abba, mikor a férjemmel találkoztam.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • na, FarkasViki, most már asszem találkoznunk kell egyszer 🙂 mert annyira durván hasonló a sztori. nekem ennyire nem sírva hányós, én inkább csak sokszor nem értettem magam, már a közepén, hogy na, akkor ezt most minek? csak akkor már úgy voltam vele sokszor, hogy csókolózni még volt kedvem, utána meg már milyen bunkóság félbehagyni, főleg, ha már ott vagyok. na, ezt hívtam én úgy, hogy udvariassági dugás. engem nem rázott meg igazán, csak mindig rájöttem, hogy na, legalább egy jó sztori, de más aztán nem. de most számot vetettem az összes emberrel a poszt hatására, akivel lefeküdtem, és a kétharmada udvariasságból történt. nekem ez volt most egy megrázó pillanat. és közben nagyon adtam, hogy hű de jól megy ez nekem, meg hű de félvállról veszem. az máig igaz, hogy nem érzem, hogy szerelmesnek kellene lennem egy jó szexhez, vagy egyáltalán ismernem kellene az illetőt különösebben, de a lényeg a szikra lenne, meg a vonzalom az adott pillanatban, meg az a lobogás, amit éva ír, de igazából a világon a dugások száma ezrelékére csökkenne, ha csak ezek meglétekor szexelnének az emberek, és ez szerintem durva.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hát na, hát ha egyszer végre eljutok majd egy blogtalálkozóra, vagy Budapesten leszek egy napnál tovább, akkor sort kerítünk egy randira, cukikám! 🙂
        Nekem mondjuk nem volt udvariassági szex, csak és egyedül ez az érzés kellett folyton, hogy valakinek kellek, valaki szeressen már! A legjobb barátomnak elmeséltem, hogy ez van, ezért csinálom. Mondta, hogy tudja, érti. Meg hogy sajnálja és hagyjam abba! Ne csináljam ezt magammal! Na de ez nem úgy megy, hogy reggel felkelsz, hogy de fasza vagyok és tökre szeretem magam, keblemre világ és nyíljanak nárciszok. Ez sajnos kurvára nem így megy. Szerelem nem kell a jó szexhez. Viszont az egészséges önbecsülés azért nem árt hozzá 🙂

        Kedvelés

      • Udvariassági dugás – ez jó :-).
        Eastern sugar, annyira ismerős, amit irsz.
        A szikrát viszont már évek óta nem éreztem, amikor tényleg olyan a vonzalom, hogy szikrázik a levegő. Ezért valószinüleg most is képes lennék minden egyébb érzelmi háttér nélkül ágyba bújni valakivel.

        Kedvelés

      • képesnek én is képes lennék, csak már nem látom értelmét, ezért inkább elmennék simán aludni 🙂 vagyis értelmét már régen se láttam, csak kevésbé érezném nyomasztónak, hogy jaj, mit fognak gondolni rólam, meg jaj, hát álló farkú fickót már nem lehet otthagyni. mert olyan nincs, hogy elkezdeni még van kedvem, de befejezni már nincs, blabla…és ez annyira alap érzés, senki nem mondta nekem konkrétan, de belemegy az ember fejébe valahogy, és egyértelműnek tűnik. ja, de egyszer mondta. valaki, akit később nagyon megszerettem, de felmentem hozzá egyszer régen, mert smároltunk a kapuban, és már nem volt kedvem felmenni, de olyan izének tűnt ezek után, de még be voltam nyomva kicsit, csak mire felmentem, már nem. nem tudom, ismeritek-e az érzést, amikor a dolog már túl van a zeniten, és már félig kijózanodtál, világosodik, savas a gyomrod, és szivacsos a szád, és már szívesebben aludnál, és akkor ott van még ez a feladat…kicsit hülyén hangzik, de ilyen érzés 🙂 ráadásul a cipőt se akartam levenni,mert tudtam, hogy abban a cipőben kurva büdös lesz a lábam, csak aznap este nem számítottam ilyen fejleményre, és ez végül győzött is, mert azt gondoltam, hogy mégis kevésbé kínos hazamenni, mint levenni a cipőmet 😀 úgyhogy azt mondtam a faszinak, hogy jó, majd vasárnap dugunk. kaptam is tőle vasárnap egy levelet a következő fejléccel: topik:kúrás. most utólag így vicces, meg ennek az egész érzéscsomagnak a neve nálam azóta az lett, hogy topik:kúrás, de ettől még igazából szomorú, hiába szerettem meg később az illetőt. mert nagyon nem vagyok egyedül az ilyen topik:kúrásokkal.
        már elnézést, ugye. de tényleg ez volt a fejléc.

        Kedvelés

      • Ezt ismét annyira jól leirtad :-), lenne miről diskuráljunk, ha egyszer személyesen találkoznánk. Nálam az első is valahogy igy történt meg, ilyen “udvariasságból”.
        Mit modnjak, nem volt nehéz túlszárnyalni az élményt a későbbiekben.

        Kedvelés

      • Atyaisten, de ismerős ez az udvariassági szex.
        Igaz, nekem csak kevés kapcsolatom volt, de még így is akadt benne ilyen, “csak hagyjon már végre békén, ha ennyire akarja, legyen”.
        Az a pár ilyen alkalom viszont eléggé el is vette a kedvem tőle, azon gondolkoztam, mit csinálják a felhajtást EZÉRT??

        Jó, hát később azért megtudtam, hogy miért 🙂

        De azért jó volna, ha az ilyen semmilyen együttlétek minél kevesebbszer fordulnának elő.
        Ismerek én is olyan nőt, akit mindenki a falukurvájának ítélt, pedig csak a nagy szerelmi csalódását, élete első férfiának elveszítését próbálta kompenzálni görcsösen.

        Kedvelés

    • Valami ilyesmi történt velem is.
      Egyfelől valóságos áldás az ilyen férfi, mint a párod, párom, másfelől annak is megvan a maga kockázata, hogy éveken keresztül túlértékeljük ezt a megmentő gesztusát (azok után amit tett értem, én dehogy kérek tőle bármit is, hogy megtegyen.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nincsen ezzel a kitárulkozással semmi, sőt, én pl. köszönöm. Nekem egy nagyon jó barátnőmnek ez a korszaka pont most ért véget elég hosszú idő után, viszont ő például tök máshogy élte ezt meg, amikor benne volt, és most is, utólag – szóval az is egy út. Jövök én is, mutatok egy másik verziót: van egy pár defekt a szexualitásomban, meg van nagy szeretethiányom, de a leírt jelenséget én soha. Nem tudom, hogy azért-e, mert volt mellé azért olyan, nagy területe az életnek, amiben meg láttam magamon, hogy jó vagyok, avagy azért (vastagon lehet), mert nem volt jó szó. A fiúk körülöttem vagy a barátaim lettek, vagy akik közeledtek, ők meg olyan sürgetően, türelmetlenül, hogy bennem erre megfeszült valami, és nem hagytam. Konkrétabban: van egy kisugárzásom, bocsássa meg a világ. És aki ezt megérezte (azért annyira nincsenek sokan), azok azonnal akartak, annyira azonnal, hogy még a törődés ezt a mandarin által említett vékonyka mázát sem voltak képesek produkálni, ha úgy tetszik, az a pár hét, amennyit kepeszteni kellett volna a lábam közé jutásért, sem érte meg nekik. Hát nekem meg ők nem érték meg. Nem volt méltó még senki, vagyis biztos lett volna, de ők meg nem verték az ajtómat a lehetőségért, én meg nem gondoltam, hogy engednem kellene az általam felállított egyetlen szabályból: legyen méltó, az első minimum, de inkább mindegyik. Méltatlan “egy jó szóért”, de ha még ennyi sincs, akkor meg már szó sincs a méltatlanság mértékére, így elkönyvelve magamban, hogy nekem elég jól mennek a dolgaim, vannak sikereim meg boldogságom, és hát na istenem ez a terület nem működik, én nem pasizok, kész, én inkább kicsekkoltam ebből az egészből. Novemberig. Aztán vele már azért (nem tudom, hogy ez jobb-e), mert már stigmatizáltnak éreztem magam így. Vártam itt a nagy változást, hogy na most aztán majd kifordul a négy sarkából a világ, és majd most ezután én belevetem magam a zéletbe – és aztán kiderült, hogy attól, hogy én levakartam a (vélt?) stigmámat, a so-called férfiak hozzáállása irányomban nem változott, s mint ilyen, az enyém sem. All in all: még mindig ki vagyok csekkolva, azt hiszem. Jó ez így?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Jó-e ez így? Az biztos, hogy kevésbé veszélyes és káros, mint amit én csináltam. Az egy jó szóért cserébe öngyűlölethez vezet. Ha valaki csak a szex miatt falja a férfiakat az nem, azt lehet máshogy is kezelni érzelmileg, vagy egyáltalán nem involválódni. De szeretetért, egy jó szóért cserébe szex: egyenes út, hogy az ember ne, vagy még kevésbé szeresse magát.
        Stigma. Hát az persze mindig van. Ha nem, ha keveset, ha sokat, ha fűvel-fával, mindig van vlm kibaszott bélyeg, amit a nőre rá lehet nyomni. Amikor valaki felvetette, hogy “de hát a reputációd”, először elkeseredtem, aztán röhögnöm kellet. Most komolyan, szégyelljem én magam?! Szégyelje magát az a sok tetűláda, aki kihasznált. Tudom, hogy volt, aki tudta miért csinálom és leszarta. Na ezért sem méltóak…. Mert a szex közös ügy, mindenkinek van benne felelőssége a másikkal szemben. Elvileg. Gyakorlatilag ők csak magukért, vagy azért sem vállalnak felelősséget, nem hogy a partnerért….

        Kedvelés

      • Ez a reputáció amúgy… a háromszázhuszonkilencedik gyökérség a nők bélyegei között. Mint egy ló fogsora basszus, az ár felsrófolására szolgáló eszköz, és hibás áru vagy, ha nem makulátlan a jóhíred? Piffegyfüles.

        “A szex közös ügy” – de jó ez a mondat. Az. Vagy annak kéne lennie. A legtöbbször viszont játszma, fegyver, pajzs, trófea, kötelesség, rémálom, meg még ki tudja, kinek mi.

        Kedvelés

      • Ha már a szexnél tartunk, Lola, akkor ezt nézd meg 🙂 Porn sex vs. real sex. Ennyit arról, hogy közös ügy és mi van a fejekben.

        Kedvelés

  12. Megint köszönöm az írást, nagyon fontos nekem.

    Ó mennyiszer mentem én is bele szeretetvágyból, és mert saját magamat, a saját igényeimet nem tartottam elég fontosnak. Utóbbiért egy életre megkaptam a büntetésemet. Egy ilyen, nyomulásból lett alkalommal az illető, kérésem ellenére (ami kérés szerinte nem volt elég egyértelmű) nem “húzta ki”. Kényszerű döntések és szerencsétlen események sora után végül ez oda vezetett, hogy elvesztettem az egyik petefészkemet, vele együtt a pontos és megbízható ciklusomat – a tudatot, hogy egészséges vagyok – egy életre. Maradt helyette a szorongás a rövid és hosszútávú következmények miatt. És az önvád.

    Az illetőnek azóta elmondtam, hogy ez nekem miért különösen fájdalmas, és miért jóval több, mint egy szimpla véletlen betegség (ő annak kezelte), de nem igazán értette.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ismeretlenül is megrázott a történeted! Osztozom fájdalmadban. Kérlek ne gondolj a történtekre büntetésként, hiszen nem te vagy a felelős az egykori partnered felelőtlenségéért! A szexuális élmény is, a fogamzásgátlás is párkapcsolatban, és alkalmi együttlétnél is közös felelősség! Persze ha a férfi kibújik alóla az ő egyedüli mulasztása is elég ahhoz, hogy sérülés, vagy nemkívánt terhesség jöjjön létre! Attól, hogy te nem tisztelted az igényeidet, neki még lehetett sőt kellett is volna. Korrekt ember csak olyan élménybe megy bele, amiről teljes mértékben meggyőződött, hogy a másik fél is biztosan akarja, úgy akarja…stb. Ami történt veled az az ő tapintatlanságának, önzésének, és még ki tudja hány vétkének a következménye! Te ebben éppen annyira ártatlan vagy, mint egy bántalmazó kapcsolatban benne maradó és emiatt súlyosan megsérülő nő!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Csak én vagyok, aki ilyen alkudozásba soha nem megy bele? Nem, ebből nem csinálunk semmilyen szinten vitatémát. Ez olyan, mint a jéghegy csúcsa. Aki azt akarja, hogy védekezés nélkül szexeljek vele (mármint nyilván nem a tartós, elkötelezett partner) az egész biztos ócska, pocsék, önző szerető, és sok jó nem sülhet ki belőle. Szerencsére már feltalálták a maszturbálást is.

        Kedvelés

      • Nekem egyszer volt ilyenem (nem is lehetett volna többször mondjuk, muhaha), csak tippelek, hogy nem ritka a jelenség, és emlékszem, hogy már akkor is felbosszantott. Mondjuk nem is volt egy csinnadratta, ebben is igazad van. Meg az utolsó mondatban is, ave! 😀

        Kedvelés

      • Tartós kapcsolatban sem elvárható szerintem, hogy kockáztassa a nő a nem kívánt tehességet vagy hormonokat szedjen , eszközöket rakasson fel CSAK a férfi kedvéért. Aki ilyesmire próbálja akarata ellenére rávenni a párját az nem elkötelezett partner, hanem minimum hétköznapi hímsoviniszta…

        Kedvelés

      • Meg amikor UTÓLAG kérdezik meg, szedsz-e tablettát?
        És ha a válasz : nem, akkor jön a szemrehányás, miért nem szóltál előbb.
        Hát mert nem kérdezte.
        (igen, tudom, felelőtlenség a köbön, szerencsére nem lett következménye, de ez is okozta, hogy én is jóidőre kicsekkoltam)

        Kedvelés

    • Nekem egyszer mondta egy nő, hogy vigyázzak, mert nincs gumi. Mondtam, jó.
      Pettingeltünk. Ez a vigyázás, szerintem.
      Ugye érted: nem téged, az akkori partneredet tartom hunyónak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyanyám anno megtanított, hogy “fiam, mindig legyen nálad gumi, sose lehe tudni” 🙂 Ezt a leckét meg kell tanulni, és nem érhet ilyen kellemetlen meglepetés.
        Csak nem szabad túl sokat aszalódni a pénztárca “titkos” zsebében…

        Kedvelés

    • Kíváncsi lennék, hogy ha valami véletlen folytán olyan betegséget kapna, pl. mumpsz, amitől a nemzőképessége lesz oda, azt is ilyen könnyedén fogná-e fel??

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  14. Szerintem a jó szexnél nincs jobb, de a rossz szexnél nincs rosszabb. Akkor is rossz, amikor langyos, amikor megalkuvós, amikor rossz érzésem van utána. A jó szex feltölt, utána ki tudnám fordítani a sarkaiból a világot. A rossz után jó esetben ürességet, rossz esetben undort érzek. Még a legnagyobb elővigyázatosság, a legkörültekintőbb partnerkesesés során is előfordul ilyesmi. Ilyenkor van az, hogy részemről nincs folytatás. Hallgatok a testemre és a lelkemre, nincs második esély, nincs próbálkozás, nincs majdjobblesz. Mert ha üresség van, akkor sohasem lesz jobb. És ennek semmi köze a technikához, vagy hogy ki hányszor élvezett el és hogyan. Nem itt van a kutya elásva.
    Na persze, én ezt megtehetem, mert nem élek elkötelezett kapcsolatban. Amikor abban éltem, nem engedhettem meg magamnak efféle luxusokat, hogy akkor és azzal szeretkezzek (vagy éppen ne), amikor és akivel akarok.
    Megjegyzem, így sem tobzódom, bár most épp elégedett vagyok 🙂
    Én arról álmodom, hogy egyszer elkötelezett kapcsolatban élhetek valakivel, aki jó ember, jó férfi, és jó szerető. Csak hogy ne mondjátok, hogy cinikus dög vagyok 😀

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem ez így rendben is van, ez a hármas, ezt így én is elfogadnám. 😀 Én semmilyen kapcsolatban nem élek, és nem vagyok elégedett, mert még könnyed, súlytalan semmiségekre sem nagyon van (találok?) méltó partnert. Vagy én nem vagyok az, ugyebár ez is lehet.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon is rendben van… volna ez a szett. 🙂 szerintem is.

        Lola, és válasz van (találtál)? Nagyon érdekel.

        Kedvelés

      • Ja, ott a zárójel elején még egy / jel lemaradt. Azaz vagy nincs ilyen partner, vagy csak én nem találom. Mondjuk nekem a nagy számok törvénye alapján sem is olyan könnyű találni, nem állnak itt tömegek, minthogy sem a testalkatom (én csak “nehézbombázó”-nak hívom 😀 ), sem a vehemenciám nem éppen az a tipikus farokmágnes, és még a cuki, simulékony, easy, hálás dundi lány sem pont én vagyok, így nem kell elhessegetni a küszöbömet rágó donhuánokat. Tehát eleve kevesen érdeklődnek, és ebből a kevésből méltót találni? Akár egy kósza eü-dugásra? Nem nagyon. Azok a fiúk, akik vannak olyan intelligensek, hogy szóba jöhetnek (engem primitív gyökerek még egyéjszakásra sem, hozzám sem érhetnek, brr, a gondolattól is rosszul vagyok, a Lady Chatterley faktor a kigyúrt lovászlegényes fantáziáláson túl nem működik nálam), ők valahogy nem nagyon aktivizálják magukat. Nyilvánvaló kölcsönös vonzódásnál sem. Nem tudom ennek az okát, hajlamos vagyok elkönyvelni, hogy nekem ez a kapcsolatosdi a defektem.

        Kedvelés

      • Miért állandó motívum a testalkat? Az jutott eszembe, hogy ha magaddal ennyire elégedetlen vagy, az átjön. Nem akarok én lelkifurdit kelteni, van az neked magadtól is, mint nekem is, meg mindenkinek, de sok-sok dundi nőt ismerek, aki vagy ezért, vagy azért elfogadta magát, amennyit tudott, lefaragott, és ami maradt, azzal meg együtt él. (Vagy gyógyszert szed, pajzsmirigy alulműködésre.) Vidámak, társaságba járnak, és van társuk is. Nem jönnék én a nőklapjás “legyél elégedett magaddal, az bevonzza a férfiakat”-szöveggel, de olyan rossz olvasni, hogy ennek mentén (is) leértékeled magad. Nem bagatellizálnám a problémát, mert tényleg a karcsúság kultuszában élünk, nem könnyű ezzel nap mint nap szembenézni, de engem egyre kevésbé érdekel.
        Azért írom ezt, mert az utóbbi években rám is feljött 10 kiló, ami nem horribilis, mert még nézek ki valahogy, de benne volt a szememben, a viselkedésemben sokáig, hogy én nem vagyok vonzó. Mostanában, több mélypont után nyíltam meg új lehetőségek felé, és veszem magamnak sorba a szép ruhákat. Tegnap például még egy sortot is beszereztem, pedig nem tűnt eddig jó ötletnek a hurkás, fehér combjaimat mutogatni. De már nem érdekel, hogy a szép, karcsúhoz képest hogy nézek ki, miniszoknyában bringázom, virágos, hosszú szoknyában borozom, kivágott dekoltázzsal vásárolok, és vonzónak érzem magam. Mert jövök kifelé egy csúnya, sötét szobából, a testem meg semmit sem változott. És újra el tudom képzelni, hogy vonzó vagyok. Nincs előttem, hogy új kapcsolatom legyen, szimplán magamért jó ez.
        Miért lehet, hogy ha van kölcsönös vonzalom, nem aktivizálják magukat? Lehet, hogy nem is kapcsolati defekt, hanem hogy hogy tekintesz magadra. De szerintem nyitott kapukat döngetek.

        Most gondolkodom, hogy töröljem-e, mert olyan tanácsadó-jellegű, de inkább mégse. ha nem jó, simán vedd figyelmen kívül.

        Kedvelés

      • Tanácsadós, de ettől most eltekintünk 🙂 Csak pontosítok, mert nem arra reagáltál, amit írtam. Tehát: a fenti testalkat-téma arra vonatkozott, hogy ez hat az érdeklődők mennyiségére. Nincs ebben semmi: vannak, akik több embernek tetszenek, vannak, akik kevesebbeknek. Valahol a középmezőnybe n vagyok (külső, primer vonzerő tekintetében), azoknak viszont, akiknek igen, azoknak a fentebb leírt sürgető módon. Ami nekem nem elég jó. Azért ez egy nagyon nagyképű válasz tőlem, mi az már, hogy nem elég, ezzel az eszközkészlettel be kellene érnem bárkivel, bármivel – mondhatnák a laikus ítélkezők, vagy én magam is, és az, hogy nem mondom, szerintem eleve nem illik bele a magát elfogadni, szeretni képtelen nő képébe. Szerintem pont hogy nagyon magas lóról nézem ezt az egészet, inkább azt szoktam megkapni, (van is itt poszt, csak mobilról nem keresem ki), hogy túl magasak az elvárásaim.

        Kedvelés

      • ezen a mi sugárzik belőlünk-témán tök sokat gondolkoztam mostanában, mert az a helyzet, hogy mindig is tűrhetően néztem ki, de mostanában aránylag jobban, járok edzeni meg fodrászhoz rendesen, meg minden. de nem ez az érdekes, hanem amíg tapasztalati pontnak tekintettem a karakterlapomon minden fickót, meg viccből felszedtem ilyen figurákat bulikon, kb csak ilyen bizonyítási vágyból, de elsősorban feminista szempontból semmit nem gondolkodtam ezeken a dolgokon, addig tapadtak rám a csávók, láttam az utcán hogy megnéznek, és örültem, meg buliban, meg minden, meg amúgy is jóval többen próbálkoztak nálam. na most amióta rámjött a feminizmus, meg a blogolvasás, és tök sokat gondolkozom ezen, és kevésbé szórakoztat az egész húspiac, meg jópár részétől el is szomorodom – bár ha megnéznek az utcán, azt azért most se bírom zaklatásnak tekinteni – meg az önbecsülésem is jóval nagyobb ilyen irányban, hát azóta, hiába nézek ki jobban, sőt hiába vagyok pozitívabb, kb rám se néznek a faszik egy bulin, vagy társaságban nőként, sőt már a metrón és utcán is csak a tahóbbak, akik mindenkit megbámulnak. pedig elvileg mindenki arról számol be, hogy öntudatosabb meg pozitívabb lett, meg emeltebb fővel járkál, és akkor kinyílik a világ és tapadnak a palik. én meg meglepve ezt tapasztalom, pont az ellenkezőjét. mi a fene sugárzik rólam, elutasítás? ennyire? ezt azért nem hiszem, de érdekes, és kifejezetten látványos megfigyelés.

        Kedvelés

      • (de azért Mellors messze túl érzékeny és érzéki ahhoz a kigyúrt izomagy-kúrógép imázshoz képest, nem? az a piros harisnyás mondata jut eszembe… szerintem van benne valami naiv, erőteljes művészi fantázia, hát lehet az primitív, nem is tudom.)

        Kedvelés

      • Ó, de mennyire! Őbenne van tartalom szerintem is. De valahogy körülöttem nem nagyon van ilyen Hortobágy poétája karakter, a primitív az primitív, és az nekem csak eyecandynek jó. Fantáziában persze felbukkan a szép szál szobafestőlegény (trie story), hujujujjdemennyire, csak hát élőben… Ott továbbra is az intellektus a fő erogén zóna (és/vagy G-pont).

        Kedvelés

      • Lentebb írtad az, amire konkrétan írok, csak oda már nem lehet. A súly szempontjából nem felelek meg az elvárásoknak, alapból nagyobb a mellem, kerek a hasam, de semmi extra, de nem 50 kg, inkább 65. A kedvesebbek biztos “kellemesen teltnek” mondanak, a nem kedvesebbeket meg el tudom képzelni. 🙂 Ha egyetemet végzett, olvasott, nyelveket beszélő, a világ dolgai iránt érdeklődő, bla-bla, vagyok, akkor miért kapom azt, hogy “ne tegyem annyira magasra a lécet, és akkor azonnal találok magamnak pasit”, “mert hogy is lehet az, hogy ennyi idősen és ilyen kis csinosan nincs”? Igen, pont ezt érzem, mint te, hogy nyíltan és kevésbé nyíltan azt éreztetik velem, hogy “magas lóról nézem az egészet”, “miért nem adok le 5 kilót, akkor sokkal felszabadultabb lennék”, és sajnos ez biztos is, de nem akarok belemenni abba a játszmába…

        Kedvelés

      • Ne már, én 68 vagyok és teljesen átlagosnak tartom magam! Még úgy is, hogy ez plusz 10 kiló eredménye és még szoknom kell. Nem vagyok magas, inkább alacsony. Még soha senki nem mondta nekem (kamaszkorom óta, amikor 15-tel voltam kevesebb), se férfi, se nő, hogy dagibb lennék a kelleténél, vagy kilógnék a sorból. Hm, talán a korom teszi 😀

        Kedvelés

      • Pedig szerintem ez matek (is). Az olyan kvalitások, mint műveltség, nyitottság, jólértesültség, önismeret, (fúj, csupa elitista dolog), egyáltalán, az integrált személyiség növesztenek, tolnak felfelé, és az emelkedéssel egyenes arányban csökken annak a halmaznak a mérete, amibe tartozol, és amiből jó eséllyel párt választhatsz, mert hát nagyon “lefelé” meg nagyon “felfelé” nem választasz, hacsak nem vagy direkt domináns/szubmisszív, ha egyenrangú partnert keresel. A test meg nyilván ugyanúgy tök fontos, és én is ezen forgok meg dolgozok érte, hogy változzon, de azért szerintem az X kiló +/- még mindig nagyságrendekkel kevésbé hat az érdeklődők számára, mint ez a másik fajta súlycsoport-különbség, amit leírtam. Ez a test-kérdés inkább az ilyen kóbor kalandoknál fontos, mert ott kb. az a primer szűrő: teccel vagy nem, megkívánlak-e?

        Kedvelés

      • Nanemár, 65 kg, és akkor mi van? Én spéci a sovány nőket nem értem. Az én szememnek a gömbölyded formák a “magnesek”.

        Kedvelés

      • lola, mintha engem irtál volna le, teljesen egyetértek. Én próbálgatom ezt a pozitiv hozzáállást, amiről Gyöngyi ir … de nem lett több hódolóm tőle :-). A férjem viszont gyanúsan nézi, hogy mi ez a változás :-).

        Szerintem a mai társadalomban igenis elnéznek a túlsúlyosok mellett és ennek a következménye a szeretetéhség ami aztán bedönt az első érdeklődő férfi karjaiba, mert neki legalább kellesz. Nekem sok ilyen tapasztalatom van, elég sokszor megtörtént hogy fülig “szerelmes” voltam csak azért, mert egyáltalán szóba állt velem valaki. Fennebb irta valaki az “udvariassági” szexet … na ez is eléggé ismerős. Mára már kinőttem belőle, de ehhez kellett a féjrem is, akinek tényleg kellettem, minden hibám ellenére. Attól meg a falra tudok mászni, ha valaki azt kérdi, hogy miért nem fogyok le egy pár kilót. Hát, ha az olyan könnyen menne … 🙂

        Kedvelés

      • Jáj, igen! A figyelembe beleszeretés 😀
        Nagyon beszédes: az első fiúba azért “szerettem bele” (13 évesen), mert – dobpergés, csillagszórók – felkért lassúzni. (!!!) Ismétlem, felkért lassúzni! Úristen, hogy nem jöttek ki a Híradótól… 😀 Annyira kevés elég volt, hogy pl. ez a fiú effektíve kisegítő iskolába járt, valamint enyhén púpos volt. Ezek pedig, mint az köztudott, a szőke herceg ismérvei.

        Kedvelés

      • Júújj, ez is milyen már. Volt alkalmam hallani (attól a bizonyos 15 évvel öregebb pasitól, akit már csak ezért is lapátra kellett volna tenni, ld. https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/07/13/apam-lehetne/#comments), hogy a duci nők milyen hálásak tudnak lenni, lám én is…
        Hát, csakhogy le nem haraptam a fejét azon nyomban. Majdnem azzal vágtam vissza, hogy ő meg hálás lehetne, mert a 60+ férfiak után sem kapkodnak a jóval fiatalabb nők, pláne teljes fogprotézissel és jelentős pocakkal, merevedési zavarokkal…
        De nem, nem voltam ennyire közönséges 🙂

        Kedvelés

      • Vica 😀 Háhá, meg a hervadófélben lévő kedvesédesanyját az ilyennek. Nekem a jóval idősebb (30-40+) pasiknál amúgy is van egy ilyen parám, hogy az én fiatal erőmet akarja szivattyúzni át magába, hogy az én sima szájam simítja ki az ő ráncait. Bár nem gondolom, hogy csak ilyen van, vagy ez általános, sőt, nagyon is működhet a nagy korkülönbség, lásd pont a szerző életét ugye, csak nekem volt egy ilyen élményem, és nagyon bennem maradt. Úgy éreztem magam, mintha elvett volna belőlem, mintha megerőszakolt volna az az ember, az a bácsi. Utálatos a gondolat, hogy egy _bácsi_ csókolt meg.

        Eastern sugar, nem tudok már a fentebbi kommentedhez írni, így ide: biztos hogy az erő meg az öntudat nem kedvez az ilyen súlytalan dolgoknak, pont azért, mert elnehezít, súlyod lesz tőle. Nekem volt egy lakótársam, nagyon szerettük egymást, minden buliba együtt mentünk. És ő tpikusan az a lány, aki után másnapos fejjeln, lefolyt sminkkel, a menstruációja második napján, borostás lábbal és lenőtt hajjal is _minden_ pasi megfordul. Én meg nem, mint ugye fent leírtam. És nagyon fura élmény volt látni a kontrasztot, hogy ugyanaz a pasi, aki őt a nemi szervének valami kreatív megfogalmazású nevén szólította meg, az hozzám olyan tisztelettudóan szólt, épp hogy csak kezet nem csókolt. szerintem érezte, hogy ha engem lepunciz, kábé leütöm 😀

        Kedvelés

  15. “az a rendszerszintű jelenség, amely nem engedi a formálódó lányokat, hogy magukat erősnek, okosnak, egymagukban is boldognak éljék meg, amely mindig külső kontrollal nyomorítja, fehérlovas-herceges mesével eteti és férjhez akarja adni őket”

    Szerintem ez a lényege a problémának. A nők úgy vannak nevelve, hogy csak egy férfi mellett definiálják magukat valamilyennek, nem pedig önmagukban. A férfi az oldalukon egy státusszimbólum. Ettől aztán nem érzelmi alapon választanak partnert, hanem egy státuszt választanak, ami az övéknél magasabb. Az a férfi, amelyik sikeresen eljátssza hogy ő egy “menő” fazon akire mások felnéznek, azaz a státusza magasabb a környezetében lévő többi férfihez viszonyítva, annak nyert ügye van, mert a környezetében lévő nők többségét már pusztán ez miatt megkaphatja.

    “Ezért kezdünk apánknyi férfiakkal huszonévesen”

    Ezt a társadalmi jelenséget viszont sosem értettem. Mi motivál egy huszonéves nőt, hogy egy nála 30+ évvel idősebb pasival kezdjen? Mi a vonzó benne? Mit tudhat egy ilyen vén kujon amit egy fiatal nem? Ez is valahogy a rangsorolással függ össze? Vagy valami apakomplexus?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Szia képviselőné, fentebbi hozzászólásodra megy, a kilósra. 🙂 szerintem nem is lógsz ki. nekem elég “terhelt” a testemmel kapcsolatos történetem, kezdve anyukám megjegyzésével (kb.5-6 éves lehettem, szerintem ő már másnap sem emlékezett rá), folytatva néhány fiúosztálytárssal, és a folytonos dicsérettel, ha leadtam pár kilót. és mivel nem az volt, h a 130 kg-ról, ami már tönkretette az egészségemet fogytam le, aminek nyilván örül, aki szeret, hanem a 68-70kg-ról, ezért úgy logikáztam, h akkor ez már biztos a nem átlag, nem jó kategória. az eszemmel úgy látom, ahogy már talán az “ez az én testem”-nél is leírtam, a szívemmel és az érzéseimmel nem megy…

        Kedvelés

      • Semmi köze, legalábbis nálam nem volt, ezt szívom most is, sok év után. Mert az első években nem volt annyira fontos, meg akkor még vitt minket a lendület, azóta meg együtt húzunk, mint az igásló, most már nem menne egymás nélkül. Még így sem, hogy a szex, az gyakorlatilag megszűnt létezni.

        Kedvelés

    • Azért ez sem igaz. Nagyon sok nő éppen hogy nálánál gyengébbet, butábbat választ. El sem hiszi, hogy jobbat érdemel, vagy azt képzeli, az majd megbecsüli és nem bántja. Agresszív apa mellől ez egy bevált út (általában egy még méltatlanabb elnyomásba).

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  16. Jajaj, ez rolam is szolt, de nagyon. A legelso szerelem utan evekig nem volt semmi, nem is hianyzott igazan.aztan bekerultem egy kozegbe, ami alapvetoen kedvezett a leha eletnek, es ott aztan vege volt minden elfojtottsagnak. az evek soran csak szeretoi kapcsolatokba mentem bele, szandekosan, hogy ne kelljen nekem se felelosseget vallalni. nehogy megszeressen. nehogy vonzodjon. en persze “mindig” szerelmes voltam, ezerrel. tudod, amikor nezed, h a kiszemelt ferfin aznap milyen zokni van, mit ker a bufeben es merrefele indul setalni. olyanba is, ahol tudtam, hogy nem vagyok egyedul, van mellettem mas is, hogy kihasznal, volt, aki azt bizonygatta az elso alkalom utan, h vigyem at a fogkefemet es koltozzek az ideiglenes lakasara, egyszer voltam hotelben (a portas tekintetet 19 eves korom ota nem felejtem el – nyilvan azt gondolta, h a kiscsaj az idos fickoval biztosan csak penzert…), volt, aki elsirta, h a felesegevel mar reg nem, es elvalik ertem, volt, aki azt mondta, o bizony nem valik, nyitott kapcsolatban elnek. Volt, akivel csak csokoloztam. Volt, akivel egy ejszaka hetszer is megvolt. Volt, akivel parkban, kapualjban, templomajtoban hajnalban, sok mindenre nem vagyok buszke. Es mindez azert, hogy egy kicsit boldognak, fontosnak hihessem magam, na de annyira azert mar ne, h neki kulonosebb erofeszitesebe keruljon (a szexen kivul). Alapjaban egy kozepes kulseju, felenk csajnak tartom magam, aki neha tud szep lenni, es a tuzesebb fajtabol van. Ebbol az amokfutasbol szerencsere azota kikeveredtem,termeszetesen egy jo nagy (kepletes) pofonnal egyenerteku elmennyel. A mostani paromnal pedig jobbat nem kivanhatok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hát nem semmi, hogy ezt így vállalod, még így is , hogy nem vagy rá büszke. Én csodállak érte. Nekem egy görbe kapcsolatom volt és úgy kifogtam, hogy nevetség tárgya lettem a “kedves” körében. Szinte hallom, ahogy ajánl a haverjainak. Utána névtelen telefonálgatások és arra tett kísérletek, hogy az őrületbe kergessen. Nem köszönné meg, ha most hozzám érne…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Muszáj volt vállalni, szembenézni vele, az is én voltam. Keserves, persze, de én úgy érzem, megéri, mert most tudom, mit mondhatok magaménak és mi mennyit ér…hú, nem akarok bölcselkedni, bocs, de sok mindenre megtanított az a pár év…Ráadásul úgy mentem bele huszon-harminc évvel idősebb pasikkal való kapcsolatokba, hogy az apámmal a lehető legjobb a kapcsolatom és azon kevesek között vagyok, akiknek tényleg idilli gyermekkora volt. A mostani párom, aki a vőlegényem, hét évvel idősebb nálam.

        Kedvelés

  17. Ne felejtsük el azokat a lányokat, akik életre felkészítés címén elzárva vannak, valamint azt hallják, hogy a férfiaknak nincsenek érzéseik, csakis dugni akarnak. Én pl ebbe nőttem bele, így egészen korán gyanakodni kezdtem, nem engedtem bele magam érzelmileg semmibe, folyton hazugságot gyanítottam. Ez eddig rendben is van, mert amúgy hazugság és silány érzelmi világ kemény dugáskényszerrel tényleg jellemző a férfiakra, csakhogy egy idő után ez átfordult egy olyanba, hogy beláttam, ha kapcsolódni akarok, akkor muszáj odaadni magam. Hogy mikor és kinek? Erről nem voltak infók, csak arról, hogy ez az egyetlen bennem, ami egy férfit érdekel. Szóval mihamarabb és mindenkinek, akihez szeretnék kapcsolódni. Nagyon méltatlan éveket hozott ez. Pont azt érte el apám, ami ellen védeni akart a maga brutális, közönséges módján. Az elméletei szabad prédává tették a legszebb éveimet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Lehet hogy nem is esett annyira jól,mert nincs ez így rendben,de a legtöbb esetben ez van(reggeli előtt-után,egész nap sőt pláne éjszaka)

        Kedvelés

      • No ez erős általánosítás. Ha nőkről írnék valami negatívat, hogy jellemző (mittudomén, nem tudnak autót vezetni), akkor mit kapnék én! “A” férfiakról lehet beszélni, de “a” nőkről nem?

        Kedvelés

      • Az fontos, hogy az általánosításnak legyen valami objektív alapja, mert pl annak,hogy a nők nem tudnak vezetni, annak nincs. De ha pl azt írnád, hogy a nők hajlamosak a saját érdekeiket háttérbe szorítani mások kedvéért és ettől mártírszerepbe kerülnek, vagy hogy sokszor próbálják manipulációval elérni a céljaikat, vagy hogy kontrollkényszeresek, az lehet annyira oké, mint Adél állítása, mert elég nagy mintán megfigyelhetők e jelenségek (és persze megvan a maguk oka, de ez most az érvelésem szempontjából mindegy). Szerintem nincs olyan nő, aki nem tudna beszámolni legalább egy esetről, amikor egy férfi szemrebbenés és szívfájdalom nélkül hazudott neki azért, hogy szexet bulizzon ki magának. Nekem például egészen sok ilyen történetem van. És ez, ugyanúgy, mint a nőkkel kapcsoalatos fenti állítások természetesen nem vonatkozik minden egyes férfira, csak egy viszonylag markáns tendencia.

        Kedvelés

      • Hát, biztos markáns tendencia, legyen. Én pl. egy csomó béna női sofőrrel (is) találkozom. Meg egy csomó agresszív férfi vezetővel. Az a baj, hogy általában ugrom az általánosításra, nem csak pasik “védelmében”, hogy mentegessem magam 😉

        Kedvelés

      • akinek nem inge 😉 én igyekszem nem magamra venni, végülis (szinte biztos, hogy) rólam nincsenek ilyen tapasztalatai Adélnak. próbálom úgy felfogni, hogy az jó dolog, amikor a tapasztalatainkat mind próbáljuk feldolgozni, és ebbe beletartoznak a (természetüknél fogva igazságtalan és túlzó) általánosításaink felvállalása, megfogalmazása. ahogy persze a saját általánosítások lebontása is… nemtom, én sem örülök, ha azt mondják rám, hogy mittomén, a mai harmincasok jellemzően anyagias cinikus és unalmas emberek, vagy hogy (mondjuk) a kigyúrt vagy a tetovált csávók így meg úgy – veszekedtünk is párszor ilyeneken barátnőmmel -, végülis arra jutottam, hogy többé-kevésbé tudatosan én is általánosítok, ez normális dolog, és az ilyeneket jobb kibeszélni és feldolgozni (hiszen racionálisan az emberi viselkedésre vonatkozó általánosítás nem lehet általános érvényű). következtetésképp volt abban is valami álszent, amikor én pl azt bizonygattam, hogy nem és nem, én nem általánosítok. ma már inkáb bevállalom, hogy de igen én is, ez tök gyarló és emberi (és adott esetben indokolt, sőt hasznos is lehet), de nem ragadok le benne, inkább igyekszem beépíteni, vagy leépíteni, de mindenképp dolgozni vele. a tagadás nekem nem bizonyult jó útnak.

        Kedvelés

      • Mindig és sokadszor mondom és kérdezem: Hogyan van az, hogy ha nőkről fogalmaznak meg férfiak lesajnáló általánosításokat, én tudom azt mondani, leszarom. Én nem olyan nő vagyok, emellett ismerek rossz női viselkedéseket. Ezzel szemben az én igazságaim hallatán a férfiak 90%- felhördül és az általánosítás ellen ágál. Akkor kellene ágálni, mikor azt mondom, te Béluska egy hímsoviniszta állat vagy. Na, ez ellen lehet hörögni. Általános igazságok ellen nevetséges.
        Újra és újra azt gondolom ezekről a szívükhöz kapó férfiakról, hogy bizony ott, az a mondat, ami kiváltja a zúgolódást nagyon jó helyen talált be. Nem az általánosítás ellen hörögnek ők, hanem a saját gyengeségüket nem akarják látni. Inkább beáldozzák a méltóságot, a beismerést, a jelenség létezését, és mutogatnak, vádolnak. Úgy szoktam mondani: terelnek. Ilyenformán- ha nem ismerem fel a játszmát- már hirtelen nem is a problémáról beszélünk, hanem az én helytelen viselkedésemről.
        Jaj, de kevés tiszteletre méltó Dányi Dani van ezen a világon!

        Kedvelés

      • Olvasom a másik, friss poszt alatt az aktuális trollszagú megmondóember egyre durvább, egyre személyeskedőbb vagdalkózásait… azt hiszem, itt a magyarázat a felhördülésére, kapálózására, ágálására. Pontos látlelet, köszönöm a sommázatot.

        Kedvelés

      • “az a mondat, ami kiváltja a zúgolódást nagyon jó helyen talált be. ”
        Adél, ha ez konkrétan hozzám szólt, akkor csak jelzem, hogy egyetlen megnyilvánulásomból elég messzemenő következtetést vontál le. Ha általánosságban, akkor nem vitatom.
        Hogy magamról írjak pár szót: mindig ugrom az általánosításra, ha Reszet irkál buta antifeminista “bölcsességeket”, ha rasszista általánosítások hangzanak el, ha a katolikusokra, ha az ateistákra írnak ilyesmit. Ezentúl itt igyekszem ezt visszafogni.

        Kedvelés

    • Adél, én pont a fordítottját hittem gyerekként és még felnőttebb lányként is sokáig (ti. hogy az életben vár rám a nagy szerelem, és majd azonnal rájövünk, ha meglátjuk egymást, blabla). Ehhez képest elég tömény pofáraesés volt már általános iskolától a dolog: mindenki az osztály 1-2 legszebb lányába volt szerelmes, a szemüvegeseket csúfolták, sokáig csak plátói kapcsolatokkal szívattam magamat (de nagyon sokáig ám, várva a sült galambra, néha nem várva, hanem kezdeményezve, és jól arcra esve). A férjem az általam ismert egyetlen férfi, akivel találkoztam az éltemben, aki nem játszmázott velem, azt mondta, amit akart, őszinte volt, mert komolyan érzelmeket vinni a kapcsolatba. Na most vagy én futottam össze mindig furcsa alakokkal, vagy iszonyú rosszak a számarányok.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “Ne felejtsük el azokat a lányokat, akik életre felkészítés címén elzárva vannak, valamint azt hallják, hogy a férfiaknak nincsenek érzéseik, csakis dugni akarnak.”
      Egészen durva szövegeket hallottam ezzel kapcsolatban szülői intelemként előadva. Egy ismerősömet például arra tanította az anyja, hogy minden férfinak csak arra fog kelleni, hogy megpörgesse egyszer-kétszer a f@szán, aztán eldobja. Hogy lehet ilyen borzalmakat mondani egy kislánynak?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Csodás apuka példa. 20 éves lány, a fiú lusta pár kilométert utazni, menjen a lány, udvaroljon a lány, néha hajlandó egy-két koncot dobni. Apukánál azért jól benyalja magát. A lány megismerkedik mással (még rosszabb, de más), apuka: “Micsoda egy kurva vagy te, megcsalni ezt a jó fiút!” Az okok nem számítanak, a lánya érzései még úgyse. Még rosszabb szakít, apuka: “Látod, maradtál volna X-szel, de neked NAGY IGÉNYEID vannak.”

        Kedvelés

      • Neked is kijutott. Sajnálom.
        Viszont óriási szerencséd van, hogy idekeveredtél, mert itt aztán tanulhatsz a női (és férfi) lélek rejtelmeiről annyit, ha hajlandó vagy olyan szemmel olvasni, hogy ki tudja…
        El ne menj! És a gondokat ne elhagyni igyekezz, attól csak szaporodik. Na, bocs, nem akartam észt osztani. 🙂

        Kedvelés

      • Ugyan, nem mondom, hogy jobbat nem kívánnék magamnak, de szétnézek, és azt mondom, hogy még szerencsés vagyok.
        Ja, gond elhagyása alatt azt értem, hogy oldja meg más 😉 Egyébként igyekszem. Lélek rejtelmei: igyekszem egy ideje. Pszichológus, pszichodráma, ilyesmi. Hellingerről is ilyen körökben hallottam 😉
        Látod, én is észt osztva jöttem ide, úgyhogy ezért igazán nem kell elnézést kérni.

        Kedvelés

      • Gondelhagyás:úgy értettem, ahogy te, de pont, ha rálőcsölöd másra, az csak még egyel több gond.

        Pszichodráma, pszichobármi, Hellinger témában sötét vagyok, mint a …na, nagyon. Eccerű vagyok, mint a barlangrajz, ezekről a dolgokról nem tudok beszélgetni.

        Kedvelés

      • Várj, akkor konkrétan: most adtuk el az eddigi közös házat. Nem lakom ott két éve, több oknál fogva pl. nem mentem oda füvet nyírni. Na a gond, hogy most gazos a kert. És jól ráhagyom a vevőkre, hogy irtassák ki. Szóval nem igaz, hogy mindent nekem KELL megoldanom, igenis vannak, amiket át lehet adni másnak. A saját, belső problémáim, kis démonaim más kérdés, azt viszont nekem kell megoldanom. Kérhetek segítséget, jó egy baráti beszélgetés, vagy épp szaksegítség, de az csak segítség, tisztázás – de nem oldják meg helyettem.

        Kedvelés

      • Akkor miért kérdezed? 😉
        Hosszú, igazából az a jó kérdés, miért maradtunk együtt annyi ideig. Nagyon sok a különbség köztünk, túl sok kompromisszumot igényelt kölcsönösen. Nyilván én sem vagyok könnyű eset, és bizony ő sem, elég komoly pszichés problémákkal is, plusz a “stílusbeli” különbségek. Nagyon nem illettünk egymáshoz.

        Kedvelés

      • Nem is kérdeztem meg. 🙂

        Stílusbeli különbségek? Mifélék?
        Pszichés problémák? Mifélék?
        És te mit csináltál rosszul?

        Kedvelés

      • 😉
        Stílus: sok minden. Én alapvetően “vidéki” vagyok, szeretem a kertet, a természetet, állatokat magam körül, nem rajongok a nyüzsgésért, bár természetesen vannak elfoglaltságaim és barátaim. Ő akart ugyan vidékre költözni, de aztán én voltam a hibás (szerinte), amiért tényleg vidéken éltünk. Nyüzsgős, csak társaságban érzi jól magát, ha örökké kommunikálhat. Nekem az sok volt, de nem értette meg, hogy menjen nyugodtan attól még lehetünk egy pár, hogy nem vagyunk mindig minden programon együtt. Én igazából az átlagnál kicsit jobban magamnak való vagyok, ő meg nagyon nem, bár van igénye az egyedüllétre, elmélyülésre, de társaság nélkül nagyon hamar kiborul.
        Én mit rosszul? Türelmetlen voltam, rosszul reagáltam sok mindenre. Pl. erős hajlama van a depresszióra (pszichés probléma), ezt nagyon rosszul viseltem. Nehezen ismertem fel, hogy ez valós állapot, nem simán kihasznál másokat, meg nyavalyog. Voltak jobb napjaim, amikor ilyenkor meg tudtam ölelni, de bevallom, sokszor kiborultam, és leszidtam. Azt, hogy a gyakorlati életben eléggé elveszett (itt is van pszichés probléma, laza a kapcsolata a realitással, hogy úgy mondjam), szintén rosszul tűrtem, nem segítettem igazán, inkább hülye apa módjára megoldottam a hülyeségei következményeit – nem hagytam benne a trutyiban, hogy oldja meg felnőtt ember módjára -, de közben persze éreztettem vele, mekkora slemil. Mit mondjak, nem büszkeségből mesélem.

        Kedvelés

      • csak az olvassa
        Nem tudok oda hozzászólni már. Köszönöm, bár bevallom, én örülnék, ha nem tudnék ilyen érdekeseket írni.

        Kedvelés

      • Realitás: hát tudja, mi a valóság, de nem hiszi el, vagy inkább úgy, hogy a fantáziája elragadja. Nagyon gyakran, nem egy mesélés közben, hanem valóságnak éli meg. Na ezt is régebben simán hazugságnak tartottam. Most anyósom írta a múltkoriban, hogy neki már megint hazudott valamiben. Mondtam, hogy félek, ennél rosszabb a helyzet: ő tényleg úgy emlékszik. Ha sikerül szembesíteni, akkor elfogadja a valóságot, tehát nem mint mondjuk egy elmebeteg a fixa ideájával, de nem tud BIZTOSAN különbséget tenni. Mint mondjuk egy élénk álom után egy átlag ember, aki még sokáig azt hiszi, hogy valóság volt, sőt akár két nap múlva jön rá, hogy az nem is történt meg. Csak ő ébren is csinál ilyet. Gyenge a realitás-kontrollja, mondaná egy pszichológus 😉
        Slemil: most olvastam a Portnoy-kórban, éppen ma reggel. De egy Karinthy kuplé szövege volt: Emil, Emil, Emil, maga szegény slemil.
        Csak arra nem emlékszem, melyik filmben énekelte Rátonyi.

        Kedvelés

      • Tetszik az is, ahogy írsz róla. Más azt úgy mondaná, hogy mániákus hazudozó, vagy ilyesmi, de te olyan árnyaltan írsz róla, és, a szeretetet is érezni benne.
        Az apám ilyen egyébként, szóval közelről ismerem a jelenséget.

        Kedvelés

      • Nehéz volt elfogadnom, hogy ez nem szemétség, vagy nemtudommi, hanem egy pszichés probléma. Viszont hiába fogadom el, ezzel együtt élni, tartósan, egy fedél alatt tolerálni nem tudom, csak megy a pumpa. Ha nem tart sokáig, akkor kiszellőztetem a fejemből, de ha akár egy-két napig együtt vagyunk, pl. gyerekek miatt, akkor már érzem, hogy mindjárt robbanok.

        Kedvelés

      • Igen, különben tennék róla, hogy nálam legyenek. Amíg azt látom, hogy a várható harc (mert személye elleni támadásnak veszi még a legóvatosabb jelzést is, hogy valamit nem jól csinál) többet ártana a gyerekeknek, mint a jelen helyzet, addig nem akarok belemenni. De tényleg nem épp hibátlan, de elég jó anya. Szerencsére arra figyel, a hűtőt meg majd ki fogja takarítani nála anyósom időnként.

        Kedvelés

      • Nem kezelik, nem is olyan az állapota, mondom, nem elmebeteg. Volt, hogy járt pszichológushoz. És érzi, hogy azért nincs rendben, de hát a pszichés problémák egyik közös jellemzője, hogy a “beteg” tagadja, hogy bajban van.
        De mondom, nem olyan durva az egész, talán egy igazán türelmes ember jobban tolerálná, de nekem nem megy.Csak úgy tudom megtartani a +/- megértő üzemmódot, ha viszonylag távol tartom magam tőle.
        6 és 10 évesek.

        Kedvelés

      • Nem mondtam, hogy elmebeteg, csak úgy vettem ki a leírásból, hogy kezelésre szorul. Az elmebeteg meg nem egyenlő az őrülttel, stb. Tüdőbeteg, szívbeteg, elmebeteg. Érted.
        A gyerekek ezt hogy élik meg?

        Kedvelés

      • Igen, kezelésre, terápiára szorulna, de nem látja be. Próbáltam pedig óvatosan beadni neki, úgy, hogy a nehéz élethelyzete miatt, segítenie kellene magán, ilyenek. Hogy krízisben van. Bizony egy krízisben általában jót tesz egy jó pszichológus.
        Elmebeteg: őő, de, lényegében az elmebetegre mondjuk hétköznapi szóval, hogy őrült. Nagyon tudományosan meg, hogy pszichotikus 😉
        Gyerekek: nem tetszik nekik, de nagyjából elfogadják. Ők együtt tudnak élni vele, mert róluk azért gondoskodik, meg persze nagyon szereti őket. De azért sokszor az agyukra megy. Főleg a fiamnak, aki igen kritikus, mint az apja.

        Kedvelés

      • Nem jó, az biztos. Azt látom, hogy elég jól vannak, ez a része az életüket nem NAGYON befolyásolja, ők kapnak szeretet, törődést, odafigyelést – anyjuktól is, szerethető ember egyébként. És mondom, a szeretet mellett azért feléjük a gyakorlati dolgok is megvannak. Meg hát ez van. A lányom rendkívül anyás, őt nagyon megviselné, ha nem az anyjával élne. A fiamat nem, ő hosszabb időre is szeret velem lenni. Nem tudom, mi lesz ősztől, ha iskolába mennek, kiderül. Most sokat vannak velem, nagymamáknál.

        Kedvelés

      • Azt hiszem, ezt hívják konfabulációnak. Ha valaki olyasmit mesél el, amit valamiért valósabbnak, igazabbnak, hisz, mint a valóságot. Volt valaki, aki ilyen volt és beleszerettem (kivételesen csak egy tízessel idősebb).. Először azt hittem, csupa kaland az élete…hát igen…

        Kedvelés

  21. Rosszabb.
    Minden nap szembesülsz vele százszor, hogy valami nincs, aminek pedig lennie kellene, legalábbis jó lenne.
    Igy erősebb a hiány, nagyobb a fájdalom, mélyebb a kétely, és egyre halványabb az önbecsülés. Azzal hogy ott van melletted az, akinek talán nem kellesz szexuálisan, mindezek élővé válnak, míg ha egyedül vagy, egyszerűen nincsenek. Mert ne szembesít vele a másik jelenléte, hogy nem kellesz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Légyszi, ne írjátok ezt le mindig külön kommentben! A rendszer tök logikus: mindig az alá rakja, aminél a Válaszra kattintottál, de időrendi sorrendben, tehát ha más is válaszolt, akkor az övé alá. De ugyanabból a dobozból nyílik.

        Kedvelés

    • “Mert ne szembesít vele a másik jelenléte, hogy nem kellesz.” – A masik jelen-nem-lete is szembesit avval, hogy nem kellesz senkinek\valakinek. Csak ugy hazudhatsz magadnak: “nem er ra”, “sokat dolgozik” stb. mas most nem jut eszembe. Valojaban egyetlen dolog szamit akkor is, ha fizikailag jelen van, es akkor is, amikor fizikailag nincsen jelen: hogy AKAR-e valojaban egyutt kozosen, akarja-e “MINKET KETTONKET”, es cselekveseiben ez tukrozodik-e.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én a ‘jelen nem létet’ úgy értettem, hogy nincs férfi, férj, partner az életedben. Nem úgy, hogy nincs ott, a közös ingatlanban. Utóbbit hogyan kell elképzelni? Élő házasságban, de külön otthonokban?

        Kedvelés

      • Amikor sokat utazik, amikor soha nem er ra, amikor mindig mas dolga van. Az jelen-nem-let. Es akkor mondhatod magadnak, hogy “biztos csak ezert\azert\amazert” Pedig valojaban valaki akkor nincs jelen, ha nem akar jelen lenni.
        Illetve arra is gondoltam, amikor egyedul van az ember, es nincs senkije, pedig szeretne, de nem jon ossze, akkor is tudnak jonni az olyan korok, hogy nem kellek senkinek stb. es az is 1 fajta szembesules, mert hazamesz az ures lakasra stb. Sot olyankor is vannak ketelyek “en mindig csak a jokepu meleg fiukba zugok bele?” “miert puhapocsok a palik?” “miert a hosszucombu barsonyboruek kellenek, en miert nem?” stb.
        Szoval lenyegeben oda akarok kilyukadni, hogy a nincs partnerem, illetve a van partnerem, csak megsincsen majdnem ugyanazokat a negativ koroket szuli fejben, kinlodasban, mindenben.

        Kedvelés

  22. ó, tudnék mesélni… a saját kapcsolódási vágyaimról, amik szexbe torkolltak, amiknek köze nem volt a szexvágyhoz magához, sokkal inkább ahhoz a vágyhoz, hogy szeressenek, érdekeljem őket, mint ember, akinek gondolatai vannak, érzései… de mindig csalódás volt. Házasságban, és azon kívül is. Annyi feszültség és rejtett agresszió van bennem ami az évek során felgyülemlett , hogy néha ordítani tudnék a világba: elegem vaaaan, nem kell többé a szexnyomorításotok, hagyjatok engem békén!!!
    Most próbálom magam összerakni , és már már azon a ponton vagyok, hogy az én mit sem sejtő páromnak is meg kellene mondanom az igazat, amit erről az egész szexbizniszről gondolok. Hogy nyomasztó az egész, hogy boldogabb lennék, ha békén hagyna, és inkább odahúzna magához, megkérdezné: mi bánt szívem, miért vagy ilyen ellenséges velem, miért nem akarsz velem szeretkezni, gyere, beszélgessünk erről… de ő nem érti az én húzódózásomat, hiszen egy férfi nem tud másból, mint a saját motivációiból kiindulni… ő el sem tudja képzelni, hogy egy nő besokallhat a szextől, megutálhatja egy életre is akár (ahol pl. most én tartok)!
    Annyira nem tudunk erről nyíltan beszélni ( mármint hogy a nőknek tele a puttonyuk a szexszel úgy, ahogy van) , annyira belénk nevelték a “férfiaknak kell a szex és punktum” -ot, hogy a nők megadóan sóhajtva fekszenek a késük alá… csak az a bibi, hogy a megadó sóhaj nem örömöt, hanem lemondást, önfeladást jelent… örömöt már ritkán. Miért nem merjük ezt felvállalni????
    Sokáig kerestem magamban a hibát, miért nem vagyok én olyan szexcentrikus vagy miafene, amilyennek “lennem kellene”? Ó, hányszor erőltettem ezt a szerepet magamra, bár szívem szerint inkább a könyvemet olvastam volna…
    Félő, hogy a felgyülemlett haragom rossz módon tör utat magának, ha ezt a dolgot nem rendezem el az életemben….
    A megoldás: kimondani, hogy NEM KELL A SZEX, NEM KELL A FÉRFI. Elég.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Akkor lehet egyedül is élni. Azért arról ne feledkezzünk meg, hogy a türelmesen próbálkozó férfiakat is szokás hibáztatni. A türelmes férfi is rendszeresen “nyaggatja, zaklatja, inzultálja” a partnerét a “hülye szexszel”.A türelmetlen férfi félrelép, a türelmes pedig “nyaggat, zaklat, inzultál”. Azért hibáztatni egy férfit, mert kívánja a partnerét és szexelni akar vele, az azért elég érdekes. Magával a kezdeményezéssel elismeri, hogy vonzónak tartja a partnerét. Micsoda szégyen! :))
      Egy nő helyében akkor lennék kétségbe esve, ha a férfi nem kezdeményez….

      Normális esetben semmit nem kell tennie egy férfinak, ahhoz, hogy kívánja a nő, ahhoz elég csak léteznie. Pont úgy, ahogyan a nőnek sem kell a létezésénél többet tennie ahhoz, hogy a férfi megkívánja. Ha nem így működik a dolog, akkor az egyik fél csak elszenvedője a másik szexuális problémájának. Persze, a szerelem nem csak a szexről szól, a türelem pedig szép erény, de az mindennek a teteje, amikor még ráadásul a férfit hibáztatják olyan dologért, amiben vétlen és aminek a megoldása leginkább rajta kívül áll. Nem a férfi dolga megoldani a nő szexuális problémáját és az esetek jelentős részében ez messze meg is haladja a képességeit. Nem is várható el tőle, hogy egy terapeuta szaktudása mellett végtelen empátiával is rendelkezzen, főleg akkor nem, ha a türelme már régen fogytán van a szexuális frusztráció miatt.
      Egyébként meg figyeljük csak meg, mi történik akkor, amikor egy férfi nem tud ráhangolódni a szexre? A nők tizedannyi türelmet nem tanúsítanak, mint a férfiak. Nagyon gyakran azonnal borul a liszt: “te nem kívánsz engem?”, “meguntál?”, “Szerintem már nem tetszem neked, mióta felszedtem ezt az egy-két kilót.” és a többi. A férfi pedig nem győz szabadkozni, magyarázkodni. – Ezzel szemben áll a folyamatos férfihibáztatás, amikor a nőnek nem megy a szex. Nem értem, hogy miért nem látnak általában semmilyen ellentmondást abba a nők, hogy minden esetben csakis a férfi a hibás.

      Erre az egész össznépi szexuális szerencsétlenkedésre az lenne a megfelelő válasz, hogy észt verünk a pórnép fejébe; elmagyarázzuk nekik, hogy mindkét fél legyen türelmes, megértő, kommunikatív és kompromisszumképes. Szerinted a feminista módszer (a NANE szövege) erre hajaz? Mert szerintem k*rvára nem. Olyannyira nem, hogy a szöges ellentéte – és épp ezért semmiféle problémát nem lehet vele megoldani, legföljebb elmélyíteni. Bíztatja a nőket a türelmetlenségre, kompromisszumképtelenségre és a szexmegvonásra, és természetesen minden felelősséget látatlanban is a férfi vállára helyez. Persze nincs ezen mit csodálkozni, a feminizmus 100%-a kizárólag erről szól. Lefogadnám, hogy senki nem tud egyetlen feminista részterületet se mutatni, ami ne a férfiak kizárólagos felelősségét és a nők kompromisszumképtelenségét erőltetné.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem a szex nem elvárható, mégis sok férfi úgy tesz, mint ha a házassággal (tartós kapcsolattal) azt neki egy életre garantálták volna. Nem megkívánja, hanem a silány kapcsolatban is, amelybe ő sem tesz már érzelmet, igazi akarást, legfeljebb cserealapot, a nőt a szexre alkalmasnak találja, és nyomasztja vele, amikor pedig világos, hogy a másik már rég nem akarja. Egy másik embert nem lehet arra használni, függetlenül az ő szexuális igényeitől, hogy a férfi szexuális frusztrációját enyhítse.

        Szó nincs itt valódi szerelemről, könnyes szemű, őszinte kívánkozásról, ez egy játszma. Lehet a helyzetből okulni és szépen elválni, elismerni, hogy ez nem sikerült (vagy épp hogy elszúrtad). Nem kell több embert tartós boldogtalansgra ítélni.

        Nem szeretem a mit-kéne-tenni-másoknak társadalmilag kiosztott feladatokat, nagyon egyszerű így bölcselkedni. Tegyen mindenki rendet a maga életében, szembesüljön a saját szaraival, legmélyebb szintjeivel, mozduljon, érjen, akkor lesz jó világ.

        Megkérhetlek, hogy próbálj valami EQ-t bevetni, és itt ne szidd a feministákat?

        Senki nem biztat senkit szexmegvonásra, inkább az van, hogy sok férfi nem érti, hogy a szex nem jog, hogy “tiéd a tested”, és nem kötelező szexelni, ha nem jó. Neked miért jó a szex, amit a másik nem élvez?

        Kedvelés

      • Nem hibäztatom én a férfiakat, akik az életemben voltak/vannak, hiszen ők a vágyaik rabjai. Sokkal inkább hibáztatom magam, hogy nem mertem felvállalni még önmagam előtt sem a szexszel kapcsolatos ellenérzéseimet, mert meg akartam felelni!!!
        Azt mondod, nem a férfi feladata a nő szexuális problémáit megoldani.
        Én meg azt mondom, nem a nő feladata a férfi szexhiányát, az ebből keletkező frusztrációit kezelni. Ez NEM kötelesség.
        Amúgy szerinted annak a nőnek,aki nem kívánja a szexet, nem is gondol rá, nem hiányzik neki, megoldásra váró szexuális problémái vannak???
        Elárulom: nincsenek!!!

        Kedvelés

      • Arra a “feladatra” amire ilyenkor szánjátok a nőt, tökéletesen megfelel egy guminő is. És az így használt nő pontosan úgy is érzi magát.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .