még egyszer a blogon elvárt viselkedésről

Közzétéve Szerző:

— az odafigyelés és árnyaltság értelméről —

Kommentből inkább bejegyzés.

Sokan vagyunk megint, sok az új olvasó. Sok a munkám is, és fontos, jó témákat írnék, újra szalad a kezem. De ugyanazzal küzdünk hónapok óta, és a blog népszerűségével párhuzamosan egyre inkább: a váddal, hogy mi itt egymást hergeljük, hogy én az olvasókat megbabonázom és fellázítom, hogy mindennel elégedetlenek vagyunk, keseregni járunk ide, a férfiakból ki akarunk préselni mindenfélét, semmi sem jó nekünk. Nekem nincs kedvem ehhez a meccshez, annyira sértően figyelmetlen, lekezelő ez a felvetés, amit ímhol, csak ma négyen fogalmaztak meg.

De akkor még egyszer, és most egy ideig nem szeretném ezt többször.

Erre reagálok:

Ha már az önzésnél tartunk… Szerintem bizonyos fokig mindenki önző. Ez az emberi természetből fakad. És általában nagyon nehéz meglátni saját magadban, annál könnyebb a másikban. Van két barátom, tehetséges művészek, egyikük zongorázik, a másik fotós. Egyikük sem tart még ott, hogy megélhessen abból, amit csinál, mindkettőnek van egy “átlagos” munkahelye, ami biztosítja a megélhetést addig, amíg megvalósíthatják az álmot, hogy abból éljenek, amit szeretnek. A fotós felesége soha nem támogatta igazán, talán egy kicsit a kapcsolatuk elején, azután már egyáltalán. Mint utólag kiderült, sokáig azt hitte (remélte?), hogy a fényképezés csak egy múló szenvedély, amely előbb-utóbb háttérbe szorul és a férfi kizárólag a családnak szenteli majd az idejét. Amikor kiderült, hogy ez nem így van, ráment a házasságuk. Pedig nem hanyagolta sem a feleségét, sem a házimunkát, de ez nem volt elég. Nemrég beszélgettünk, kiderült, hogy a zongorista esetében ugyanez a helyzet körvonalazódik a barátnőjével. Aki mellesleg szintén zongorázik, így ismerkedtek meg.

Vagy itt van ez a blog. Rengeteg szó esik a férfiakról. De egyetlen szempontból értékelitek őket, éspedig hogy mit tesznek vagy nem tesznek meg otthon, értetek, a családjukért, stb. Mintha háztartási gépeket értékelnétek. Ez jobb, a másik rosszabb, egyik ennyit tud, a másik annyit, pedig tudhatna többet, lehet le kellene cserélni. Úgy tűnik, hogy ennyit jelent nektek a férfi, és a legtöbb esetben semmi nem elég jó. Amúgy volt nemrég itt egy beszélgetésünk túlzó elvárásokról, amiből kiderült, hogy el sem tudjátok képzelni, hogy az mi lehet. Tőlem kértetek példákat, egyszerűen nem tudtatok elképzelni olyan elvárást, amely túlzó lehet. Ez azért sokatmondó, szerintem.

Hű, Apa, szerintem te a blogomon, rendszeres olvasóként és kommentelőként ugyane blog fikázásával álljál le. A hibáztató, a beszélgetőpartnereket egységes tömbként láttató, a szájukba általuk soha nem mondott szavakat adó manőverekkel, azzal az oly kényelmes állásponttal, hogy te férfiként ezt jobban tudod, te látod a másik oldalt is, te tudod, mi kellett volna elég legyen az említett nőnek, te különállsz, te vagy itt elnyomva. Ez hihetetlenül gyermeteg. Figyelj már oda.

A hozzászólásod első részében ott van a burkolt elvárás, hogy a nőnek támogatni kellett volna a partnerét, nem elvárni, nem balhézni. Hogy aztán a Grammy-díjátadón könnyes szemmel köszönhesse meg, hogy háttér volt.

Természetesen a példádban csak a férfi van elnyomva, csak az ő hobbija a kérdés, a nő hobbija, különlétigénye nem számít, vagy olyanja nincs is. Biztos a gyerek, a lakberendezés, utazás, közös program is a nő projektje, érdeke volt, az is oda számít. Női önzés. Neki tesz szívességet a pasi, ha beszáll.

Én nem tudnék olyan férfival élni, aki teljes munkaidő mellett még most építi a hihetetlen gyakorlást igénylő, a pénzt csak vivő álmából a ködös jövőt. Szerintem az ilyen ne alapítson családot, a példádból látjuk, milyen eredménnyel megy ez.

Kérdem én, először is, fordított esetben a férfi állná-e a sarat otthon, amíg a nő kiteljesedik. Mert olyan természetes elvárás ez itt: hát ez a birtokló, önző nő, ez miért nem hagyja kiteljesedni a szegény párját. Vállalja-e vajon a férfi szemrehányás nélkül, bizalommal és szeretettel, hogy a művészet rabul ejtette a kedvesét. A másik kérdésem, hogy addig ki takarít és pelenkáz otthon, amíg az egyik fél gyakorol, karriert épít, álmodik, s hogy vajon családban élve elvárható-e a másiktól, hogy automatikusan és örömmel partner legyen ebben a munka melletti kiteljesedésben, vagyis a dolog javát ő végezze. Érthetetlenek-e az indulatai, a magára hagyatottságának keserűsége? És hogy biztosra vehető-e, hogy befut az illető (pénz is lesz a dologból, mert ez a homályos ígéret van itt a mondataidban, mintha te is éreznéd, hogy valahogyan legitimálni kell a sok máshollétet), és mi van, ha nem. Meg hogy nem lehet-e, hogy az együtt töltött minőségi idő mennyisége drasztikusan zuhant, amióta a férfiú belerévült a művészetbe, és ez jogos fájdalma a nőnek a nagy szerelem időszaka után. És hogy vajon miért a nő akarja jobban a férfi idejét, beszélgetni, együtt lenni, a férfi miért van el jól ezzel a párkapcsolati takaréküzemmóddal, mitől oly erős és magabiztos, hogy neki csak harmadik műszakban is elég a nő.

Megjegyezném: addig örüljenek e sorsüldözött férfiak, amíg a nő velük képzeli el az estéit, hétvégéit — mintha fel sem fognák, ez mekkora ajándék.

Egyébként abban egyetértek, hogy sok nő, mivel úgy érzi, nem is létezik, nem is számít, a végre-férfitól igen sokat vár, teljes időt és figyelmet, elismerést, gyógyulást, megerősítést, és hogy ez nem egészséges. Csakhogy erről nem beszélhetünk úgy, hogy nem szólunk a rendszerszintű okokról, amelyek a nőket ennyire kapcsolódni vágyóvá, önállótlanná, éngyengévé teszik. Hogy csak a szépség és a háziasszonyi teljesítmény az, amiért a nők létezése legitim: már az anyaság is ellentmondásos (manipulatív szülés, “gyereket akasztottál a nyakamba”, “unalmas vagy”, “én már nem is számítok”), a lelki gazdagság csak sérülést hoz, a karrier és a tehetség minimum gyanús, a hobbi, lazulás, szexuális aktivitás meg boszorkányüldözéshez hasonló reakciókat vált ki. És hogy ezt a szeretetéhséget, elismerésigényt hány, de hány poligám férfi használja ki, és dugja sorra az oly igen készséges nőket. És még ő a jó fej. Az úriember. Aki kényeztet, aki megadja nekik, amire vágynak. Csak épp, de a nők sem tudják ezt, ők kurvára nem erre vágynak, ez egy kiéheztetett állapot, ez ártalomcsökkentés. A nők arra vágynak, hogy ép emberek legyenek az örökös külső megerősítés nélkül is, jól érezzék magukat a bőrükben, értékesnek.

Meg kéne erősödni, úgy van. Nem a férfiak tekintetétől függeni, nem lógni rajuk, nem ennyire kétségbeesetten igyekezni, hogy én jó nő vagyok, én a ágyban is jó vagyok. Csak éppen ha mi elindulunk ezen az úton, ti balhézni fogtok velünk, hogy már nem vagyunk olyan szolgáltatáscsomagok. Illetve megerősödvén, ez a helyzet, nekünk ez a ti korábbi érzelmi, intellektuális, társi, emberi teljesítményetek nem fog kelleni. Ki fogjuk röhögni. Jogos a félelem, így van. Mert az a teljesítmény a gyenge nőkre van kalibrálva: nektek ennyi is elég lesz, és mindezt a legnagyobb jóindulattal, értetlenül.

Úgy összességében arra kérlek, hogy gondolkodj, olvass előbb, ne hirtelenkedj, ne vádaskodj, ne maszatolj. Külön-külön emberekkel beszélgetsz, s ha valamiben egyetértünk, az azért van, mert valami rendszerszintűen tipikusról van szó. Ha nem érted, miről, olvass még. Egy-egy ellenpéldával ne gyere, az könnyű, meg fabrikálható is. Mindenféle ember, kapcsolat és helyzet van, de tény, hogy a nők ellen rendszerszintű erőszak van, a férfiak ellen meg nincs, és még az is tény, hogy a nők elleni rendszererőszaknak gyakran elkövetői, és össztársadalmi értelemben, láthatatlan mechanizmusok során át majdnem mindig haszonélvezői a férfiak.

És amikor ezt cáfoljátok, olyankor mindig ti akarjátok megmondani, hogy nekünk mi a jó, mivel kellene beérnünk, mi mindent tettetek értünk. Abszolút nem hallgattok meg, bagatellizáltok, elfogult, elkábított, egymást hergelő lényekként láttok minket. Ebből nem lesz beszélgetés.

Háztartási gép? Kizsigerelt nők írnak ide, akik évtizedekig helytálltak, te meg önzésről beszélsz. Olyan nők, akik az élet normalitásának minimumára vágynak, hogy ne legyen akkor a kupi folyton, ne nekik kelljen mindig elpakolni, és ha mégis, legalább ne rajtuk kérjenek számon és követeljenek mindent, ne ők legyenek örökké a hibásak. Olyan nők, akiknek a ezer meg ezer óra plusz munkájából a férfiak vidáman, jóllakottan és vasalt ingben járnak ide meg oda.

Az én férjem például nem ilyen volt, csodálkozom is, mert pont ő, aki itt eléggé megkerülhetetlen, lelki kapcsolódás, szabadidő, intellektuális partnerség szempontjából nagyon is föl van magasztalva (és egy csomó másképpen fájdalmas történet meg el van hallgatva, igen).

Egy kicsit beszélnénk ezen a blogon, ahogy nem szoktuk, ahogy nem tudunk, ha mindig belekiabálnak, mindig ítélnek és kategorizálnak. Elmondanánk végre, kitennénk a fényre a küszködéseinket és a szégyeneinket, és akkor jön ugyanaz a gúny megint. Ne támadj. Nem arról van szó, hogy nem bírjuk elviselni az ellenvéleményt. Hanem hogy a deal itt az, mármint köztem és az olvasók között, hogy én őszinte vagyok, a sérülés veszélyével, nem védem magam, viszont nagyon sok energiát teszek a blogba. Ezért nem ér bántani, nem ízléses, nem szép, mert te nem mondod el azt, amit én elmondtam magamról, és a kommentelők egy nagy része is. Az olvasó ezt a megnyílást úgy viszonozza, hogy nem kötözködik, hanem figyel, kiegészít, esetleg továbbáll. Ha nem teszi, kitiltom, és nem sértettségből, érzékenykedésből, hanem mert az odavetett paranoid általánosítások, a lenézés és a csúsztatás nagyban rontja a beszélgetések színvonalát, az általános bizalmat. A bloggert és közösségét vádolni, annak a blogját, akién órákat olvasgatsz, szerintem gáz. Ne csináld. Te is itt olvasol, téged is érdekel, és nem véletlenül.

236 thoughts on “még egyszer a blogon elvárt viselkedésről”

  1. Jaj, de fáj, ahogy írod. Nap mint nap küzdök ezzel- ezért. Milyen fájdalom visszanézni és minden nap belebotlani most a bugris érteni nem akarásba. És igen, ha elnyomni nem tudnak, megvenni nem tudnak, ha nem marad másuk, csak ők maguk, akkor sajnos alig van férfi, akiből az elég volna.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  2. A baratokban, a fotosban es a zongoristaban nem latja az onzest? Csak a felesegekben/baratnokben? Milyen onzes es? A fotos es zongorista egy-ügyű, egy dolog foglalkoztatja, a hivatasa. A no miert nem lehet, akar egy kicsit is, de onzo?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Köszönjük szépen! Nagyon jólesett.
    Jut még eszembe, kedvesem: ismerek profi zenészeket, a hét három-négy napján, plusz majdnem minden hétvégén járnak táncházat tartani, tábort, oktatás, ezt-azt csinálnak, napközben vannak inkább otthon, ja, és jól keresnek. Na, az ő feleségeiknek is egy idő után betelik a pohár, mert váltásban nem lehet élni. Tényleg, baszki, nekünk semmi sem elég! Bocs, ez még bennem maradt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Engem éppen most elhagytak.Egy olyan ember,akinek hiába mondtam el azt,amiért itt vagyunk a blogon,amiért mindennap feljövünk,hogy legalább abban biztosak lehessünk,hogy nem mi vagyunk a telhetetlenek,akiknek semmi sem elég,hogy nem mi gondolkodunk rosszul,nem mi vagyunk az UFO-k,ahogy valamelyik sorstárs írta egy kommentben.Én idáig senkinek nem tudtam elmondani a bánatom,senkim sincs,aki értené,vagy legalábbis,akivel tudtam volna beszélgetni a témáról.Nekem eddig szavaim sem voltak erre,most tanulom őket.Nem is tudtam érthetően elmondani az embernek,aki most épp elhagyott,hogy mi a franc bajom van.És ő nem vette a fáradságot arra sem,hogy elolvasson itt pár bejegyzést.Ha ez a blog nem lenne,lehet,már a szimpatikus fámon hintáznék.
    Ti,férfiak,akik itt kommenteltek,és kitartotok,alig vagytok páran,de nekem ez is egy kis reménysugár,hogy van még élet a halál után.De nagyon vékonyka sugár,mert tényleg valahogy minden férfiból előjön mégis az,ami miatt most az Évus is írta ezt a bejegyzést.
    Neked pedig,Éva és ti,lányok,a legmélyebb hálám,amiért vagytok,na.
    Most kicsit megzuhantam,meg amúgy se túl jó a beszélőkém,de azért legalább itt értik a lényegét a hablatyomnak.Nekem most csak ez a blog maradt,ami távol tart a szimpatikus fámtól. 🙂

    Mindig csak énénén,ne haragudjatok érte,elmúlik majd.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Köszönöm szépen,cris256!Jól esik nagyon.
        Bocsánat,eddig nem volt WP profilom,nem tudtam mindig követni a hsz-eket,de innentől képben vagyok.

        Kedvelés

    • Ma írtam egy másik hozzászólásod alá. Most megismétlem, ha megengeded.

      FullánkosLepke – július 31, 2013 – 14:34 szerint:

      Elsöprő a fájdalmad és a dühöd – de az erő is, amit a szöveg sugall. Nem, nem gondolom, hogy a pokolban fogtok találkozni, éppen az ellenkező irányba tartasz, azt hiszem.

      A szimpatikus fádon sem fogsz himbálódzni. Tartós anyagból készültnek látszol, amolyan mindent túlélőnek. Küldenék ölelést, ha a Puszcsyka Sylvykék és Barbykák nem koptatták volna el máshol ezt az üzenetet… de tudod te jól, mit kíván itt neked mindenki. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • “Mindig csak énénén,ne haragudjatok érte,elmúlik majd.”- Megőrültél, Hajnalkám? Mondjad csak! Télen éltem át ugyanezt, mint te. Idekeveredtem kezdő lázadóként, aki érezte, hogy nagy szar van, csak nem találta, hol és mi bűzlik. Az volt a villanykapcsolás, mikor itt elkezdtem olvasni. Mindenről csakis az jutott eszembe: és nekem hogy? És én hogy? Nekem mennyire? Jé, én is jól éreztem? Jé, nem vagyok egyedül?
      Azóta az egész életem átalakult, magamra találtam és elindultam a saját utamon. Legyen ez a biztatás.
      És mondjad, ami a csövön kifér 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Kösziköszi,FullánkosLepke és Adél!
        Na,ez az összetartás,ami itt van a blogon,meg az egymás támogatása,segítése,sose nincs basztatás,lehúzás,ledegradálása a problémáknak,nem mondja senki,hogy ugyan már,ne nyavalyogj,na,ez az,ami csak itt van és egy férfi ezt nem hogy nem érti,de még rohadtul is irigyli tőlünk szerintem.

        Ma voltam úgy,hogy nem jövök ide többé,annyi seb tépődött fel,annyi szemétség jött elő a dugiból,meg egy pillanatra úgy éreztem,jobb volt nekem,míg vaksi voltam.De jól kitoltam volna magammal,az olyan lett volna,mint már hintázni a szimpifán. 🙂

        És ami a lényeg:végre nem vagyok egyedül a káosszal a fejemben.

        Az ölelést köszönöm,jó az illatod,FullánkosLepke. 🙂

        Sajna,nem mindig találom meg a kommentjeimet meg a válaszokat rá,ha vannak,pedig iparkodok utolérni magam.Más ezt hogy csinálja?

        Kedvelés

      • Hosszú évek óta Eau de CsakazértisMegmaradok-ot használok, tudod, azt a szép rózsaszín üvegeset, a dugóján csillámpónival, sejtettem, hogy tetszeni fog. 🙂 🙂 🙂
        Nem vagy egyedül. Pont.

        Kedvelés

      • Úristen!Ez a csillámpóni honnan??? :O

        Ezt a parfümöt még nem ismerem,de beszerzem. 🙂

        Kedvelés

      • Izé… nem merek youtube-os linket adni a csillámpónihoz… 🙂 Ha pedig szépen békén hagyod azt a szimpatikus fát, kapsz egy üveg valódi Eau de Csakazértis-t ajándékba az első túlélős évfordulódra. 🙂 🙂

        Kedvelés

      • Ismertem valakit,nem személyesen,aki csillámpóninak hívott.A youtube-os lót nem ismerem.A szimpifát kerülöm,a parfümöt mához egy évre behajtom rajtad. 🙂

        Kedvelés

      • Előre is köszönöm!Addig nem használok más parfümöt,meg amúgy tényleg nem.
        De viszont nem találom azt a bejegyzést,amire a válaszodat az imént másoltad.”meg kell bocsájtani”,vagy hasonló a címe.Hová tűnt?

        Kedvelés

      • A “jellel a homlokunkon” posztban szösszentem egy picit a rosszul működő családokról, itt meg csak tovább osztom az észt. 🙂

        Kedvelés

      • Nana!Az osanban is mindig átrendezik a sorokat,hogy bezavarodjon a jónép! 🙂 De megtaláltam ám,mert 1 hónap után rájöttem,hogy van kereső.

        Kedvelés

      • őőő, a blog 4D- s lett? Mikor? Asszem megyek tusolni, nehogy bomlasszam a közösséget 😛

        Kedvelés

      • “nincs basztatás,lehúzás,ledegradálása a problémáknak,nem mondja senki,hogy ugyan már,ne nyavalyogj,”
        Ehhez passzol:
        Nos, én most anyámmal levelezgetek igen kimérten, éppen kitagadás alatt állok ugyanis. Nagyon aggódón és együtt érzőn (úgy szokta a legfényesebb tőröket betolni) írta nekem, hogy aggódik értem, hogy most is (!!!- ezek szerint eddig mindig) rossz úton járok (!!!- de mi az a rossz út? Honnét tudja, hol járok, mikor nem tud rólam semmit?), ahol majd kudarcok fognak érni. Engem is, és a körülöttem élőket is. Csak sejtem, hogy talán most, hogy messzebbről kell, hogy a korbácsütései elérjenek, most nyíltabbá vált a “maradj a szarban én is ott élek” életfilozófiája, vagy nem tudom, mit akart írni, mert nekem momentán tényleg fogalmam sincs, mit tud ő az én utamról.
        Amiért megosztom a dolgot veletek, az az, hogy vajon érzitek- e ezt a sunyi ráhatást és fenyegetőzést a semmivel? A rossz utak, meg a kudarcok, amikről se te nem tudsz semmit, se ő, csak valami célozgatás, homályos odaszúrás, befolyásolás, bűntudatkeltés (és másoknak is- gondolom, a gyerekeimre gondolhat esetleg), amivel nyomna vissza a szarba, a saját normáiba.
        Jellemzően most a kitaszításom, ezzel az érzelmi éheztetésemet vetették be apámmal karöltve. Gondolom, várják, hogy térden csúszva könyörögjem vissza magam a kegyeikbe. Nem is sejtik, mekkora szivességet tettek nekem azzal, hogy nem kell már ezt a rémes nyomást elviselnem, amit okoztak nekem életemben.

        Kedvelés

      • Moliére írta valamelyik darabban,most nem jut eszembe,melyikben,ahol a fiút kitagadja az apja,imígyen szólva magzatjához:Vedd átkomat!
        Fiú:Végre kapok valamit!
        Na,végre te is kapsz valamit. 🙂

        Kedvelés

      • Előre is kérlek, bocsáss meg, ha tantónénisnek fog tűnni a szövegem, de interpretálni próbálkoznék, nem kioktatni. Másutt is írtam már, hogy a rosszul működő családok jellegzetesen zárt egységként üzemelnek, bevett játékszabályokkal, kiosztott szerepekkel. Ha valaki „belülről próbál bomlasztani”, ezzel az egész rendszer létét veszélyezteti, hiszen megkérdőjelezi az örökérvényűt, és arra kényszerítené a többi játékost, hogy maga is feltegye a kérdést, valóban jó-e a „nagyapádisígycsinálta nekedisjólesz”. Ezért a többi szereplő mindent megtesz azért, hogy a renegátot visszarángassa a bevett szerepbe, a visszarángatás klasszikus eszköze pedig a bűntudatkeltés… “elfogszkurvulni”, „öngyilkosleszekhaegyedülhagyszapáddal”, „úgysefogsikerülni”. Óriási erő kell ahhoz, hogy valaki kilépjen a rendszerből, mert a rendszer akolmeleget is ad, büdös meleget, de meleget, viszont csak így lehet megakadályozni, hogy a rossz minták továbbgörögjenek és pusztítsanak sok-sok generáción át. Nem tudom, vannak-e gyerekeid, de azt hiszem, ezzel a kilépéssel nekik is megadtad az élhetőbb jövő sanszát.

        Kedvelés

      • Figyelmetlenül olvastalak, írod, hogy vannak gyerekeid. Akkor még inkább fenntartom az utolsó mondatomat. 🙂

        Kedvelés

      • Köszönöm, ez fontos volt.
        Igazán nem akarnám magam sajnáltatni, de annyira idevág: 16 voltam és szűz, mikor apám először mondta, hogy már egész pici lány koromban látta a szememben azt a kurvás csillogást. Azóta ezt többször megkaptam. Úgyhogy én már genetikai kurva vagyok.
        Ennyit az elfogadó, szeretetteli közegről.
        A gyerekeim fellélegeztek, hogy többé nem kell menni nyaralni. Nagyon féltek apámtól, csak nekem nem volt erőm azt mondani, hogy nem engedem őket. Szégyellem is magam.

        Kedvelés

      • Dehogy sajnáltatod magadat. Mondjuk ki nyíltan: nem, nem elfogadható, tolerálható, éplelkű megnyilvánulás az, ha egy apa a lánygyerekben, saját gyerekében kezdettől fogva a kurvát látja. És ne szégyenkezz, légy büszke magadra, hogy képes voltál változtatni… amit meg a gyerekekről olvasok, hatalmas vigyort húz a számra. Többet tettél értük, mint gondolnád. 🙂

        Kedvelés

      • @ Adél, a kurvás csillogáshoz, csak oda már nem megy – köszönöm, hogy eszembe juttattad:
        18 évesen, a nagy szerelmemmel feküdtem le először, együtt voltunk pár évig, mindenki eljegyzés-esküvő-ház-gyerekek sorsot látott nekünk, mi magunk is. Apám nagyon szereti a hangzatos, éles szófordulatokat, ízlelgeti, ismételgeti őket évtizedeken át, ha igazán tetszenek neki, motívumokká csiszolódnak, fegyverekké élesednek. Akkoriban kezdtem az egyetemet, jóval többe kerültem, mint addig, pedig nem kértem sokat, csak amennyit és amikor muszáj volt.
        Ekkor hangzott el többször is az a tükörsimára és keményre gyúrt szó-hógolyó, amit anyámnak mondott először, de tudta, hogy hallom, hogyaszongya: “ha szét tudja tenni a lábát, akkor el is tudja magát tartani”. És látványosan nagyon elégedett volt a jeges hógolyójával, ami úgy eltalált, hogy amint lehetett (=egy éven belül), országokra, és teljes önellátásba menekültem előlük is, meg az idillinek ígérkező, de közben valahogy egyre fojtogatóbb kapcsolatom elől is (ez másik sztori, megelevenedett az exben az otthoni minta, csak akkor még nem voltak szavaink, amikor pedig lettek, késő volt).
        Ugye nem csak szerintem gáz ilyet mondani? Ugye nem csak szerintem durvább ez annál, ahogy elsőre hat? Ugye nem csak szerintem van ebben benne egy csomó megvetés, tárgyiasítás, állati szintre degradálás? Pedig csak egy mondat, lehet, hogy már csak én emlékszem rá.
        Ja, és @Hajnalka: én is mindig énénén, látod, mint itt is, most is, és szégyellem is magam, ki is törlök hozzászólásokat időnként, de nagyon köszönöm mindenkinek, hogy viselitek, egyszer, remélem, elmúlik nálam is.

        Kedvelés

      • Azénnevemnek: Szörnyű, amit írsz! 😦
        Nem csak szerinted, nem.

        Azt mondja Évus az egyik bejegyzésében, hogy nem kell bocsánatot kérni itt a blogon semmiért és csak toljuk, ha ki akar jönni(nem szó szerinti idézet).
        Ne törölj ki semmit, legalább itt le lehet írni, ki lehet “hányni”, amitől kavarog az ember gyomra.

        Nem akarok közhelytár lenni, de fel a fejjel, lesz ez jobb is, osztán csak nyomjad kifelé, ne hagyd benn rohadni, mert itt mindenki tényleg érti a másikat, megérti, meg elfogadja és nem osztja az észt. Ezt mondjuk, én is köszönöm neked, nektek. Még a tibinek is, mert tőle is lehet tanulni.

        Kedvelés

      • @azénnevem
        rövid válasz: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
        Hosszabb: nagyon nagy gáz. Az apád általában jó kis véleménnyel lehetett a nőkről.
        Nem csak egy mondat, egy szemlélet kifejezése.
        Neked nincs mit szégyellned.

        Kedvelés

      • @blaci:
        na igen. Azért az is hozzátartozik, hogy ő volt az, aki mindig is úgy nevelt, hogy “okos vagy, végezz egyetemet, legyél önálló, ne függj senkitől”, csak mindezek után most már mégis csak be kellene illeszkednem a Rendbe, ugye. Meg az is biztos, hogy úgy gondolta, ha a szexhez elég idős vagyok, akkor az önfenntartáshoz is, és nem úgy szánta, hogy konkrétan abból éljek, csak hát ugye szeret hangzatosan fogalmazni, és le se sz.rja, hogy ez hogy esik másnak, sőt, a hatás a cél. A nőket meg szerintem egyre kevésebbe nézi, azokat legalább is, akik nem felelnek meg az ő régivágású eszményének. (Okos legyen, de azért mégis inkább háziasszony és családanya, mert a helye mégis csak ott van.)
        Én csak azt szégyellem, hogy ennyire nem bírunk működni, mint család. Sose bírtunk.

        Kedvelés

      • @azénnevem
        hát az, hogy a tanulást fontosnak tartotta, nem teszi helyre sajnos a másik felét a dolognak, de látom, nincs is vita ebben köztünk 😉
        A szégyenhez: TE szégyelled? Ne viccelj már, ez aztán nem a te szégyened.

        Kedvelés

      • Azénnevem: amit egy gyönyörű és tökéletes metaforával „jeges hógolyó”-ként írtál le, azt más néven úgy hívják: verbális bántalmazás, ami ugyanolyan agresszió, mint a fizikai, és ugyanolyan károkat okoz, mint a rúgás-pofozás-ütlegelés. Hadd mondjam el én is, még egyszer, újból, hogy egy ép lelkű, egészséges szülő nem veri szisztematikusan a gyerekét, sem szóval, sem nádpálcával, sem nadrágszíjjal, és épp ezért ne szégyenkezz, ne mentegetőzz, mert ebben a játszmában te voltál az áldozat. Biztosan előkerült már a blogon valahol, de leírom én is, Susan Forward „Mérgező szülők” című könyve fontos írás a bántalmazottaknak. Nehéz olvasmány, főleg azoknak, akik éppen kezdik felismerni, hogy a szüleikkel valami nagyon nem stimmel, így nem merlek lelkesen biztatni arra, hogy olvasd el azonnal és most, de talán egyszer, ha gondolod, vedd kézbe, lapozz bele, aztán eldöntöd majd, hogy belevágsz-e… és sokadjára is leírom, ne szégyenkezz azért, ami nem a te hibád.

        Kedvelés

      • “Ma voltam úgy,hogy nem jövök ide többé,annyi seb tépődött fel,annyi szemétség jött elő a dugiból,meg egy pillanatra úgy éreztem,jobb volt nekem,míg vaksi voltam”

        Hajnalka, ezzel én is így jártam (és ezzel nem vagyunk egyedül), én is telítődtem, és egy fél év olvasás után már nem láttam olyan fényesnek a helyzetemet, pedig én egy valóban egyenlőségre törekvő, és a legtöbb területen azt megvalósító, liberális szerelmi kapcsolatban élek.

        Amiért elmesélem ezt, az az a vicc, hogy ez a telítődés az esküvőm előtt két hónappal történt meg 🙂

        Nem volt könnyű, sem nekem, sem a férjemnek, de azt gondolom, hogy megérte szembenézni és leszámolni a szocializációnk házassággal szemben támasztott elvárásaival és illúzióival.

        Kedvelés

      • Bátor vagy,mint Tarzan! :)És jó neked.
        De ha ilyen kapcsolatban élsz,mi volt a nem annyira fényes?

        Kedvelés

      • Ráébredni arra, hogy ha önreflexió nélkül hagyjuk történni a dolgokat, akkor hiába a nyitottság és a liberális agy, idővel a legkeményebb Rendbe visz a szocializációnk.
        Az, ahogy első reflexből saját felelősségemnek kezdtem tekinteni a felnőtt, 35 éves koráig egyedül is jól élő férjem étrendjét, életmódját, és ezért dühös voltam rá, meg magamra is. Pedig sosem kérte ezt, nem volt elvárás, vagy téma a gondoskodás. Ahogy neki is el kellett magyarázni, hogy attól, hogy én keresek rendszeresen és többet, nem lesz kevésbé vonzó a szememben, nem kell balfasz passzív agresszióval kompenzálnia.

        Olyan dolgok ellen lázadoztunk, büntettük egymást amit a másik valójában sosem kért, vagy várt, de a fejünkben élő átlagházaspár és a külvilág igen.

        Kedvelés

      • Én most telítődtem, és fogalmaztam meg kristálytisztán, hogy mi a bajom. Elmondtam és életemben először nem az volt a férjem reakciója, hogy igazad, van, de…. Érezte a helyzet komolyságát, érezte, hogy amit mondok az most fordulópont. Azóta csak néz, felmér és próbálja újradefiniálni a szerepét. Nincs rózsás hangulat és happy end, de valami változóban van. Hozzátartozik a valósághoz, hogy egy 11 éves kapcsolatot próbálunk átkalibrálni, amibe beleszületett 3 gyerek is. Nem könnyű, de a változás kikerülhetetlen, mert nekem ez így tarthatatlan. Ezt addig nem hitte el nekem a férjem, amíg részleteiben fogalmaztam meg mi a baj. Azt hitte kekeckedem és keresem a kákán a csomót. Aztán amikor az egész rendszert mutattam be az én szemszögemből, akkor egy kicsit megtorpant. Majd szólok, hogy mi lett.

        Kedvelés

      • KAti!
        Ugyanez! 11 év, 3 gyerek, szembesítés, döbbenet, valami változóban. Drukkolok nektek és magunknak!

        Kedvelés

    • Ó, hagyjuk már azt a fát. (nekem erkély szokott lenni, meg a mélység) Igen, gyere, én is így jöttem pár hónapja, le voltak írva készen a fájdalmaim, gondolataim, és még volt A, B, C verzió is a megoldásra. Mindig van megoldás, mert élni kell, meg tudunk is, na. Előbb-utóbb jó lesz. Még én se látom, hogy, de hiszek a tapasztaltabbaknak. 😉

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen,hagyom a szimpifát,bár egészen szimpi fa. 🙂 Az a jó,hogy olvashatom azokat,akik ezen már túl vannak és jól vannak. 🙂 Ez nagyon sokat segít.Csak mostan picit bekapcsolt a hisztigép. 🙂

        Kedvelés

      • Ez nem annyira vicces (mások szerint, szerintem meg de) de te érteni fogod.
        Amikor a nagyon csúnya bántalmazó kapcsolatomban éltem, jópárszor eszembe jutott a szimpifa, ami nekem akkor a gyorsautó meg a jótékony pengeél (hö, milyen jó kis punkegyüttes név már ez) volt. Egyre többször lett végső elkeseredésem, mire egyszer rászántam magam, hogy akkor én most megteszem, mindenkinek viszlát.
        Tudod miért nem tettem meg? Mert eszembe jutott, hogy ma estig kiszállós, helyszíni melón van, azok mindig nagyon stresszesek és sok felelősséggel járnak – akkor ez ma nem fog menni.
        😀

        (bocsánat mindenkitől, de ez már annyira abszurd, hogy nevetnem kell rajta, így, utólag..)

        Kedvelés

    • “Nekem eddig szavaim sem voltak erre,most tanulom őket.Nem is tudtam érthetően elmondani az embernek,……….,hogy mi a franc bajom van.”- minden áldott reggel,amikor elolvasom a várva-várt aznapit,csak csodálkozni tudok,hogy Éva mennyire szépen,kereken,pontosan és nagyon igazi fájón,úgy tudja elmondani,ahogy mindig is nagyon éreztem,csak a mondatok sosem álltak így össze bennem.Hajnalkám,azt hiszem sokan tanuljuk itt a blogon a beszédet,formálgatjuk még bizonytalanul a szavakat,de lám-lám Adél is mondja:fejlődünk,megerősödünk -egyre inkább.
      Nem tudok elég hálás lenni, hogy itt lehetek köztetek.És véletlenek márpedig nincsenek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen,véletlenek nincsenek.
        Csomó könyvet elolvastam,meg neten mindenfélét,évekig.Kerestem,ki vagyok,mi bajom.De amiket eddig ezer máshol évekig,azok mind sehol ahhoz,amit itt tanultam alig 1 hónap alatt.Ha nem hangzik túlzásnak,elmondanám,hogy konkrétan most az életemet mentettétek meg.

        Kedvelés

      • Tudod, ha itten megbőgetni próbálsz minket, akkor én úgy visszaveszem a parfümödet, hogy füstölni fog…! 😀 😀 😀 Az idétlenkedést félretéve – hosszú-hosszú évekkel ezelőtt nekem is szó szerint az életemet mentette meg egy odafigyelő fülpár. Azóta a „pay it forward” elve szerint élek, magyarul tán úgy lehetne mondani, hogy azt a kölcsönt, amit rászorulóként kaptál, ne a kölcsönadónak, hanem egy másik rászorulónak add meg. Ahogy így elnézlek, eljön egyszer az az idő, amikor neked sem lesz már szükséged arra a kölcsönre, amit itt dobnak össze a jelenlévők, és szépen továbbadod az egészet egy majdani rászorulónak. 🙂

        Kedvelés

      • A parfümöt nekem ígérted,tanúim vannak és írás róla! 😀

        A bőgés nem árt,rám is rám férne.Majd rágyúrok kicsit.

        Máris eljött a továbbadás ideje,ugyanis itt az én szerencsétlen nevelt lányom/menyem (2 in 1),akinek máris töltögetni próbálom a fejébe az itt tanultakat,mert igencsak rászorul,ugyanis a fiam/vejem egy igazi fallokrata disznó. 😦

        Kedvelés

      • Most látom itt ezt csak. Ha nekem küldted, hálás köszönet érte. Ha nem, akkor csak szólj és visszaadom. 🙂

        Kedvelés

    • Most kicsit pszichologizálok, elnézést.
      “Mindig csak énénén,ne haragudjatok érte,elmúlik majd.”
      Ez a “bocsánat, hogy meg merek szólalni”, ez honnan? Már a gyerekkorodból, vagy “csak” a kapcsolatod hatott rád így?
      Basszus, írd, mondd, hát ki mondaná el a te gondjaidat, ha nem te?
      A pasiról, aki elhagyott – hát most nyilván nem vigasztal, de remélem nemsokára már örülni fogsz neki, hogy megszabadultál tőle. Van élet – nem a halál után, hanem HELYETT!
      A szimpi fádat meg csodáld, öleld át, hallgasd a madarakat rajta. Szép lehet.
      Ja, ha belőlem is előjön, ami miatt a bejegyzés íródott, szóljatok 😉

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon kedvesen írsz itt, vagy jelen, de azért az tendencia, hogy a férfiak itt inkább minket elemeznek, boncolnak, és nemigen beszélnek magukról, pedig az tökre érdekelne, a tanácsokból és elemzésből, biztatásból is meg kurvára elegünk van — kivéve Danit, janos s-t és csinevát, akik magukról írnak.

        Kedvelés

      • Ez onnan,hogy sokszor megkaptam,hogy pofa be,vagy pedig látszott,hogy untatom a hallgatóságomat,úgyhogy megtanultam befogni és nem untatni senkit.A kapcsolato(ai)mban meg nem volt igény “lelkizésre”.

        Még nem örülök,hogy megszabadultam tőle,de azt látom,hogy mindkettőnknek így a jobb.De sajnálom nagyon,hogy ez lett a vége,mert…

        És köszönöm,amit írtál,bár azt hiszem,ha neked nyomnám élesben a “rizst”,te is unnád és arra gondolnál magadban,mikor fogom már be. 🙂

        És igen,írj te is magadról.Biztos van oka,hogy itt vagy.

        Kedvelés

    • Ó.
      de ismerős. Hány itteni bejegyzést küldtem el emailben a páromnak, istenem. Java olvasatlan maradt. Hát unaloműzőnek küld ilyesmit az ember? Amit csak úgy figyelmen kívül lehet hagyni?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem hagyd a picsába.
        Régen én is feszengtem ilyeneken, hogy jaj, olvassa el ezt meg azt mert akkor majd megvilágosodik (tök mindegy, milyen témában), de aztán rájöttem, hogy az egész csak nekem fontos, és ha neki nem az, akkor nincs mit tenni. Le kell szakadni a témáról, és szembenézni a valósággal: ő nem akar változ(tat)ni. Inkább valami értelmesebbel töltöm akkor az időmet.
        De amúgy nem csak a pasikkal van ez, van egy barátnőm, évekkel ezelőtt ajánlottam neki egy könyvet a nyomorára, meg sokat beszéltem neki a témáról, mert én már túlvoltam a magam kis harcain a témában. Egyik fülén be, másikon ki. Erre nemrég újságolja nekem nagy lelkesen, hogy milyen jó kis könyvet talált és most jól megvilágosodott. Nem is emlékezett rá, hogy annak idején erről szó lett volna, Így megy ez, aki nincs kész, az nincs kész.

        Kedvelés

      • Nem, úgy tényleg nem lehet, hogy a másik nem akarja, mert még nem tart ott. Mi is így jártunk, én elkezdtem okos könyveket olvasni, okos dolgokat hallgatni, és csöpögtettem is az uramnak. Szerinte a pszichológia hülyeség. Azóta rájött, hogy nem, és marha intenzíven foglalkozik vele, magával. Most tart itt. Előbb nem lehet erőltetni. ez van.

        Kedvelés

      • Igen,egyetértek,erőltetni nem lehet,aki meg nincs kész rá,az nem is érti vagy kapásból elutasítja.Azért én e-mailekben nyomom neki a bejegyzéseket,mert hátha…De biztos abbahagyom ezt is gyorsan,mert ez már így zaklatás,azt hiszem.

        Kedvelés

      • Megkaptam, hogy ne osztogassak tanácsot, meg elemezzek, írjak magamról. (Jogosan!)
        Ha én ilyen leveleket kapnék, akkor a feladója hamar tiltólistára kerülne. És nem érteném meg, sőt, megerősödne az a véleményem, hogy hülyeség az egész, amit akar tőlem.
        Nem azt mondom, hogy a te elvárásod hülyeség, csak a levelek hatásával kapcsolatban írtam.

        Kedvelés

      • Értem,amit mondasz.Te meg értsd meg,4 napja hagytak el,5 év alatt egyszer sem tudtam elmondani ezeket a dolgokat,mert azt sem tudtam,igazából mi bajom,meg szavaim sem voltak hozzá.Amiért most a leveleket küldöm neki,annak az az oka,hogy így világosan láthatja,amit elmondani nem tudtam,másrészt ezek a dolgok neki annyira újak,hogy úgy gondoltam,nem árt meg neki,ha képben van,sőt,talán hasznát veszi valamikor.

        A tiltólista nem “elegáns”.Megmondani,hogy mi nem tetszik,az már inkább.Aztán jöhet a tiltólista.

        De abban igazad van,hogy már én is úgy érzem,ez így zaklatás és abba is hagyom.

        Kedvelés

      • blaci200,még annyit,hogy úgy hagytak el,hogy hazamentem a munkából,megmondta és ment,pár ruhával,aprócuccal.Nálam maradt a lánya,a közös állataink,egyéb megoldandó,megbeszélendő dolgok,ez szerdán történt és azóta annyit beszéltünk,hogy maradhat-e a lány és annyi.Megint csak nem mondhattam semmit,annyi minden bennszorult.
        Talán ezért is,hogy nincs a dolog lezárva korrektül,meg elvarrva a szálak,ezért is az e-mail-beni “nemtom minek nevezzem”.

        Kedvelés

      • Tiltólista: igaz, nyilván előbb jelezném, hogy hagyja abba az illető.
        Amit leírsz, az megdöbbent. Tudom, hogy vannak ilyen pasik, pl. otthagyják a gyerekeiket. Ismerek olyan nőt, aki egyedül neveli három gyerekét emiatt. A volt férje egyáltalán nem látja a gyerekeket. Ennek ellenére felfogni nem tudom, ahogy mondjuk egy pszichopata dolgait sem.
        Én is elváltam, a gyerekek az anyjukkal maradtak – nem kicsit azért, mert nem akartam harcolni, gyűlölködni úgy, hogy a mai gyakorlat szerint alighanem akkor is neki ítélték volna a gyerekeket, csak akkor maradna a kéthetenkénti láthatás, így meg normálisan, elég gyakran találkozunk, részt veszek az életükben, szülői értekezlettől a beteg gyerek ápolásáig. De még ez is nehéz nekem, hogy nem találkozunk minden nap. És a házasságunk, kapcsolatunk mentéséért tettünk mindketten, próbáltuk megérteni a másikat, kompromisszumokat kötni – kiderült, hogy túl sok és nagy kompromisszum kellett volna.
        Ez a lelépek szó nélkül, nekem gerinctelen dolog. Nagyon megértelek, de sajnos nem hinném, hogy a pasi változni fog, hogy valaha is el tudod varrni a szálakat VELE. Max a gyakorlati kérdéseket tudjátok megbeszélni.
        Még annyit, hogy nem bántani akartalak a levelekkel kapcsolatban!

        Kedvelés

      • Ó,tudom,hogy nem akartál bántani,nem is éreztem úgy.Mondtam,hogy igazad van a levelekkel kapcsolatban.

        Örülök,hogy írtál magadról.Sajnálom,hogy így alakult a sorsotok.Olyan kegyetlen dolgok ezek,annyira kilátástalannak tűnik minden.És ugye,a gyerekek.

        Ja,igen,azt hiszem,nem volt érhető,ahogyan írtam.A lány az ő lánya,de nem én vagyok az anyja.

        Kedvelés

      • elhagy, azt se mondja fapapucs, és a gyerekét otthagyja nálad?
        hogy nem szakad le a bőr a képéről?

        Kedvelés

      • bill,azért ez nem ilyen egyszerű,ugyanis a lány a fiam barátnője.Szóval,tőlem maradhat,csak hát ezzel bizonyos dolgok együtt járnak,amiket meg kellene beszélnünk,tekintve,hogy csak 17 éves és iskolába jár,stb..

        Kedvelés

      • értem. de én szeretem a kérdést visszafele.
        Te otthagynád? főleg így, ukmukfukk ?
        és még egy érdekes kérdés, a kislány tudta hogy mi fog történni?

        Kedvelés

      • Sorsunk: nem mondom, hogy sikersztorinak tartom, de egy elromlott házasságnak nagyjából a lehető legjobb vége. Meggyőződésem, hogy a gyerekek szempontjából is – a veszekedések helyett nyugodt légkör és ha anya-apa együtt van, akkor sem bántják egymást. Nyilván “A” legjobb az lenne, ha helyre tudtuk volna hozni, de az nem ment. Van apjuk és anyjuk, az utóbbival laknak és vannak sokkal többet, de nem lettem kéthetenkénti apa. Most kicsit messzebb költöztek, de azért nem többszáz km. Minden fontos eseményen (ballagás, fellépés, stb.) jellemzően mindketten ott vagyunk, egyéb négyes közös programok is vannak. Ezzel együtt nekik is nehéz – még csak 6 és 10 évesek.
        Mivel sokat küszködtünk, és folyamatosan mindkettőnk számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem megy együtt, felkészültünk a válásra, nem volt kilátástalan időszak, bár nyilván azért megviselt mindenkit. Szóval szerintem neked is – a kezdeti sokk után – könnyebb lesz.
        A lánya – sejtettem a megfogalmazásból, de nem értettem. Így, hogy a fiad párja, már igen, de ez, hogy vele sem beszélt meg semmit, azért így is durva. Persze, velem is előfordul, hogy a gondot igyekszem elhagyni, mint eb a sza…harát, de ha emberekről, pláne közeli emberekről van szó, akkor ez egyszerűen nem felnőtt viselkedés.

        Kedvelés

      • Én nem hagynám ott ukmukfukk,úgy nem.De megbeszélve a dolgokat otthagynám,ha úgy volna jobb.A lány is maradni akar.
        Nem tudta a lány sem,miután velem közölte,közölte vele is,nem voltam fültanúja az elhangzottaknak,de nem tartott tovább 10 percnél.Az egész “szakítósdi” lezajlott úgy 36 óra alatt.
        Hagyta már így ott a lányt máskor is,akkor szó nélkül,egyszer csak nem ment haza,ez hosszú történet,sok “nem hagyományos” elemmel tarkítva.
        .

        Kedvelés

      • ez egy egoördög. ezt nem elveszítetted hajnalka, hanem megszabadultál tőle.
        bizony. ettől csak jobb lehet, és jobb is lesz! ölel

        Kedvelés

      • Nem tudja,mit csinál,nem tanulta meg,nem elég érett.Amúgy az a bizonyos “rendes ember” kategória.Még nem tudok úgy rágondolni,hogy megszabadultam tőle.De jobb lesz nekünk külön,az tuti.
        Köszönöm 🙂

        Kedvelés

      • blaci200 – augusztus 4, 2013 – 10:01 szerint: – re:
        SZVSZ a válás utáni közös program nem mindenhol jó. Nem a saját bőrömön, hanem a közvetlen környezetemben tapasztalom ezt. Hiszen akkor hol marad a nő magánélete, ha apuka bármikor betoppanhat? Mi van, ha új partner lép be, akkor ötösben – vagy hatosban tapsoltok az iskolai ünnepélyen? Félre ne értsd, ha működik nálatok, zsírkirály 🙂 Csak mondom, hogy nem mindenhol van ez így, annak ellenérem, hogy a válás hasonlóképpen békésen zajlott le, és az apuka többé-kevésbé jelen van a gyerekek életében most is.

        Kedvelés

      • Nana, félreérthető voltam. Sem ő sem én nem bukkanhatunk fel ukmukfukk. Előre megbeszéljük. Ha a gyerekek vannak nálam, akkor sem bukkan fel ő ukmukfukk. A közös program CSAK a szereplést, ballagást, ilyesmit jelenti, illetve néha kirándulás-félét négyesben. Az “eseményekre” új partner minek jönne? Kirándulás, hát az még nem merült fel, olyan komoly partner eddig egyikünk életében sem volt. Ha lesz, meglátjuk. Sem exem, sem én nem zárom ki a lehetőségét.

        Kedvelés

      • blaci, “Az “eseményekre” új partner minek jönne? ” Ballagásra, ilyesmikre gondolsz? Hát mért ne mehetne el, most őszintén? Ha a partnert ismerik a gyerekek, és jó a viszony, mi a fenéért ne mehetne el? Én is ott voltam a lány évzáróján.

        Kedvelés

      • Hát nem is bűn, persze. Igazából ezek még nem merültek fel, ha komoly, régóta tartó kapcsolat, ahol együtt élünk (élnek exemmel), a gyerekeknek már van jó kapcsolatuk, akkor miért ne, tényleg. Nem gondolom, hogy az új partnerekkel rosszban kellene lenni (pl. nekem), exemnek egyszer volt kicsit komolyabb kapcsolata, azzal a fickóval jóban voltam, az én úgy-tűnt-hogy leszbelőlevalami “barátnőmet” ő ismerte, alighanem jóban lettek volna, ha tényleg úgy alakul. Meg én is el tudom képzelni, hogy új párom gyerekeivel legyen olyan viszonyom, hogy elmenjek ilyen eseményekre.
        Pl. a gyerekeim “nagyapja” (mivel a valódiak közül apám nem él, a másikkal nincs kapcsolat) anyósom élettársa. Mondjuk ez már másik véglet, nem akarok más gyerekének apjává válni, és az én gyerekeimnek van apja és anyja is. De valóban, az, hogy elmennek egy évzáróra, fellépésre, nem jelent konkurenciát.

        Kedvelés

      • Őt nem ismerem, új fiú vagyok 😉 Bocsánat, de nekem mindig a csivava jut eszembe a nickjéről.

        Kedvelés

      • Hajnalkának, erre: “Amúgy az a bizonyos “rendes ember” kategória”

        Nagyon szurkolok neked, hogy kialakuljon egy teljesebb életed! A fenti mondatodról szerettem volna elmesélni, hogy ez a mi családunkban mára amolyan szállóigévé vált!
        Az én apám is olyan, egy állatorvosi ló, volt egy 8 éves kapcsolatom is ilyen, és természetesen a környezetünkben is soksok “családfőről”, amúgy rendes emberről derültek ki stiklik, megcsalások, a szép kis család négy fala közt a (minimum) lelki nyomor. Legyen szó osztálytársaim, barátaim szüleiről vagy ismerősökről, lassan-lassan feltűnővé lett egy szófordulat, ami ilyenkor gyakran elhagyja a szájakat, hogy ez a gaz, akiről valami kiderült: “amúgy rendes”.
        A barátnőim ugyanígy, miután kijött belőlük a baj, vagy csak éppen egy-két olyan finom megjegyzés, ami éppenhogy és csak halványan, de azért jelezte, hogy baj lehet, mindjárt jött ez a két szó: “amúgy rendes”, és ami után gyakran következett a jótétemények felsorolása, és hogy miért szereti őt. Nekem összeugrott a gyomrom ilyenkor, és szomorú leszek, mert itt valaki jobban szeret, jobbnak lát vagy akar látni valakit, aki pedig finoman szólva nem érdemli meg, sőt valószínűsíthetően visszaél ezzel a helyzettel.
        Az amúgy rendes mögött az is ott van, hogy az, akire mondják, másoknak esetleg messziről, vagy bizonyos szempontokból egyébként megfelelhet, (rendes dolgokat csinál) amiközben a szeretnivalóival meg … csúnya szavak jutnak eszembe.
        Az “amúgy rendes”-szerűen látás mögött még az is ott van, hogy valamiért annyira kell nekünk az a valaki, mindegy mi van. Nem tudom, hogy miért, de úgy tudunk ragaszkodni, mintha nem lennénk képesek önállóan élni, pedig valaha tudtuk, sőt úgy vártuk már, hogy végre önállóak lehessünk.
        Amikor én voltam ebben benne – és azóta csak még érzékenyebb vagyok erre – a legkacifántosabb módokon tudtam magamnak megmagyarázni, hogy miért is jó ez nekem, és mi is az amiket én igenis értékelek benne, és hogy ő igenis ezmegaz. (Már akkor ismertem a szállóigét, ezért kellettek a kacifántos magyarázatok) Magyarul megvártam a nagy pofont sőt vártam tárt karokkal az öncsalás miatt.
        Csak ezt szerettem volna elmesélni, az “amúgy rendes”-gondolatok öncsalást rejthetnek, Éva is sokszor, részletesen és pontosan ír róla, hogy milyen ez a szituáció, úgyhogy a legjobb helyen vagy! 🙂

        Kedvelés

      • Én csak egyszer-kétszer említettem a blogot, talán nem is név szerint. Ez az én titkos helyem. Nem szeretném azt visszakapni, hogy “ezt csak azért mondod, mert ott olvastad”. Viszont sok erőt, és igen, szavakat is kapok itt, hogy tényleg a saját problémáimat tudjam megfogalmazni.

        Jelentem, működik! Mondjuk a férjem elsőre tiltakozik, hárít, de a mélyben dolgozik a téma, és változtat. Lassan és sok a visszacsúszás is, de az irány jó. Úgyhogy ezúton is köszönöm nektek, megyek zsepiért 😉

        Kedvelés

      • Engem azért elszomorít, ez a lelkiállapot, hogy küzdesz, dolgozol, olvasol, nyomást gyakorolsz, majd pedig reménykedsz és minden apró morzsáért hálás vagy…… ez az elnyomottak szabadságharca. Megalázó és kicsi az esély a győzelemre, ami ha létre is jön, nagyon sok a véráldozat. Mármint nem személy szerint rólad beszélek, hanem a jelenségről. Nekem is ismerős.

        Kedvelés

      • Vanitasnak: Igen, azért képben vagyok, hála a blognak, csak így még az eleje nehézkes.
        Köszönöm. 🙂

        Képviselőnének:
        Huh! Nagyon szíven üt, amit írtál. Szeretem, hogy rövideket írsz(nem mindig van türelmem a hosszú írásokat elolvasni, de igyekszem), de amiket írsz, mindig üt.

        Blacinak: Csinev=csivava, jaj, bocsánat, nekem is mindig.

        És még: Az én exem gyerekei, mikor megismerkedtünk, gyűlöltek, megbeszélték, hogy ott szívatnak, ahol tudnak. Hamar elfelejtették ezt, nagyon szeretnek, nem véletlen, és az apjukkal is rendeződött az amúgy nem túl jó kapcsolatuk az elmúlt 4 év alatt. Azt mondták, jól tette az apjuk, hogy elvált az anyjuktól és “összejött” velem. Elhívtak több eseményre, de csak egyre mentem el. Áhh,minek írom ezeket?!? Ma nem van az én napom.

        Nincs, akivel tudnék beszélni arról, amik bennem vannak. Tán írhatnék naplót.

        Kedvelés

      • Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek? 🙂
        Nem offolok inkább, mert kikapok. Majd belejövök, csak az eleje nyögvenyelős, meg vannak rosszabb napok.

        Köszönöm. 🙂

        Rájöttem, hogy igazából nincs senkim, akivel beszélgethetnék, akinek nyavalyoghatnék, mittudomén, meg hát bőgni se akarok, aztán itten megfulladok magamnak. Ez most még rádob az egészre egy talicskával. Hogy mért nincs.

        Meg ez a rohadt meleg.

        Kedvelés

      • Nem úgy tűnik, hogy Éva épp ki akarna dobni az offolás miatt 😉 Miért ne írhatnád ide?

        Kedvelés

      • Mondd már, legfeljebb írsz egy büntidolgozatot + kukorica. tolj ki vele, készülj előre hangtanból 😉

        Kedvelés

      • Tanárnő, kérem! Megint a laci kezdi!

        Te ki akarsz fúrni ebből az osztályból! 😉

        Kedvelés

      • Mire vagy kíváncsi? Hogy megpopókáz-e a tanárnő az offért?
        Rafkós vagy! 🙂 Vállald csak az egész büntit, ahogy férfihez illik. Höhö.

        Kedvelés

      • Na jó, vállalom, elvégre igazi férfi vagyok, nem csak egy nő.
        Elég sztereotip volt?
        De most hagyjuk 😉 , ha már off, legyen értelme.

        Kedvelés

      • Hát, csak azt mondtam, hogy megírom, azt nem, hogy ötös lesz 😉 Meg nem véletlen ajánlottam a populációgenetikát.
        Egyébként halvány sejtéseim vannak. Nazális, dentális, vomitális, stb. hangok. Kaukázusi nyelvek 80 (!) mássalhangzóval.
        Viszont ez a hülyéskedés lehet, hogy előbb megy az agyára, mint a te történeted, ami érzésem szerint a bloghoz magához nagyon is illik.
        Ld. zsuzsi hsz-át.

        Kedvelés

      • Ha megkapjuk a büntit, puskázhatok rólad? Nekem a hangtan kínaji. 🙂

        Igen, én is tartok attól, hogy hozzánk lesz vágva a kréta hamarosan.
        Ezért is vagyok csendben, meg azért, mert nem akarok rinyálni, nem erre való a blog szerintem sem, ha hozzátenni nem tudok, épp elég, amit kiveszek belőle.

        Még egy kis huncutkodás végezetül: alattunk ez van pont : “csak az olvassa
        – augusztus 9, 2013 – 02:12 szerint:
        Elérzékenyülve olvasom.” és mindig kuncogok, mert a úgy akarom érteni, hogy ránk reagálva írta. Na,ebből már tuti, dolgozat lesz! Pedig megint te kezdted! 😉 Szerintem abba kell hagynunk.

        Kedvelés

      • Na a kínai hangtan, az nagyon kemény 😉
        Nem tudom, Éva tudja, mi a blog célja. Nekem nagyon sokat adnak itt a személyes történetek is. Nem érzem rinyálásnak a negatív tapasztalatokat sem, azokból is lehet sokat tanulni.
        Na, lehet, hogy én kezdtem, de huncutkodni meg te!

        Kedvelés

      • 🙂

        Nekem is sokat adnak a személyes történetek, hajjaj!

        “A verekedés úgy kezdődött, hogy a Rita visszaütött.”

        Amúgy az előző házasságból született gyermekek olyan téma, de olyan!
        Regényt tudnék írni belőle.

        Kedvelés

      • Mégis rinya.
        Az én gumicsontom: Van bringám. Defektes egy éve. Kib.szva a garázs mögé azóta, más dolgoknak kell a hely, nem az én dolgaimnak. Eddig nem volt létszükséglet, van céges autó, nem nekem, én nem tudok vezetni. De most már gyalog kell járnom munkába. Nincs vele bajom, szeretek gyalogolni, csak nem ilyen hőségben és nem ott, ahol a madár se jár, csak a mutogatós bácsik.

        Kérdések régebbről: Megcsinálod a bringám?
        Válasz: Meg, ha veszel rá gumikat.

        Valahogy nem futotta egy évig, nem is volt fontos.

        Kérdés nemrégről: Milyen gumi kell a bringámra?
        Válasz: Nem tudom fejből.

        Kérdések a fejemben ma meg tegnap meg holnap… gumicsont…
        Nem értem meg egy pár gumi árát?
        Nem érek meg visszamenőleg, búcsúzóul, tökömtuggya, annyit, hogy megnézze, milyen kell?

        Válaszok a fejemben: Nem. Nem.

        Kedvelés

      • 1. fényezem magam: exem megkért, hogy nyomtassak eztmegazt, várom a nyomtatandókat. Mondjuk a névjegyét nem vagyok hajlandó én megcsinálni, mégse olyan fényes, ugye? De ha összerakja, kinyomtatom, még fel is vágom.
        2. hasznosabb: milyen bicikli? Rá van írva a külsőre a szám valahova, amilyet venni kell. Le tudod venni a külsőt, ki a belsőt (online nem vállalkozom rá)? Ha igen, vidd magaddal, olyat kell venni 😉 Ha nem, vidd magaddal (told el, úgy nem lesz baja a lapos keréknek sem) a biciklishez. Ott tudják, megcsinálják. Nem horror összeg szerintem. Pláne, ha előadod a “Szőke nő”-t (Almási Miklós).
        Igazából nem jó könyv, de tanulságos helyenként.
        Ja, és a bicikli ne legyen kint, rozsdásodik, tönkremegy.
        3. ENNEK az embernek nem.

        Kedvelés

      • 1. Rendes tőled, komolyan. 🙂

        2. A bringa sima női, a szomszédot megkértem, nézze meg,millen gumi kell hozzá, most már tudom. 🙂 Bringáshoz nem viszem, nem fussa, bármily óccsó is, de szomszédom megcsinálja egy doboz cigiért. 🙂 Ha rálőcsölhetem egy férfire, mért ne tegyem? 😉
        Nem vagyok ám olyan elveszett, éltem sokat egyedül, remekül átrendezem egyedül a lakást, erős vagyok,mint a bili szaga, favágásban is penge vagyok, pl. stb. A “szőke nőt” alapból hozom, nem kell előadnom. 🙂 Rossz szokás.
        3. pontot nem vágom. :O

        Kedvelés

      • Na, én meg itten mosom az itt hagyott szennyesét reflexből! Birka! Minnyá fölköpök és aláállok! 😦

        Kedvelés

      • 3. pont: Exednek nem fontos, ami neked, úgy tűnik amúgy, hogy az sem, ahogy mi a fontos mondjuk a gyerekeinek. Másnak ettől még fontos lehet(sz), sőt biztos az is vagy. De persze a lényeg: MAGADNAK legyél fontos, legyen fontos a te érdeked – khm. ld. exed szennyese.

        Kedvelés

      • Blaci, jaaa, leesett, ha nem is gyorsan. mármint a 3. pont. Brühühüüüü!

        Egyetlen vigaszom, hogy bármit is írok, Évus elérzékenyülten olvassa. 🙂

        Kedvelés

      • Nem baj, Laci, jó ez így is, bár..khm…egy férfitől azért elvárható lenne, hogy tudjon cikkcakkban olvasni.

        Na, jó, a szennyes reflex volt, de ebből is tanultam megint.

        Ez a helyzet, amibe most kerültem, szintén hozott érdekességeket, ugyanis 2 db ember van a környezetemben, akit érdekel a sorsom, mindkettő meglepetés számomra. Pont rájuk nem gondoltam volna. A többiek leszarnak. Ez azért nem vidám dolog. Hamar egy poénkát valahonnan!

        Ajánljatok valami könyvet, vagy olvasnivalót vagy bármit, ami hasznomra válna, jó?

        Kedvelés

      • Cikkcakkban biciklizni sem nagyon tudok (pedig azért a biciklihez eléggé hozzánőttem), nemhogy olvasni. Egyébként se képzeld homogén masszának a férfiakat 😉 mi az, hogy ez vagy az várható el egy férfitól?
        Na, lásd a jó oldalát. Van két meglepetés ember. Egyébként a gyerekeket azért csak érdekled – bár gondolom, ők most magukkal vannak elfoglalva.
        Nem tudom, nálad mi a helyzet, de sokszor van az, hogy azért nem foglalkoznak az emberrel a többiek, mert bezárkózott, elszigetelődött. Ha az ilyen ember nyit, lehet, hogy olyan emberekre talál, akik törődnek vele.

        Kedvelés

      • A “férfitől elvárható” mondat csak szenyózás volt, teee!

        Ráéreztél, az egyik ember a fiam, akivel állandó harcban állunk egyébként.
        A másik az “anyósom”, aki, szegény, elsiratott. Drága lélek, szeretjük egymást.

        És igen, be vagyok zárkózva és elszigetelődve, nincs haverfölvétel rég. Eztán se lesz. Nem nyitok, leltár miatt zárva.

        Kedvelés

      • Értettem én, hát kacsintottam, meg nem véletlen használtam egy olvasó (ha jól emlékszem) kifejezését.
        Azért a leltár majd elmúlik. Nem akarlak ijesztetni, de ez a kommentelés, “rinyálás” itt a blogon, ez is haverkodás ám, ha eléggé pianóban is. Nem tudom, miért zárkóztál be, mennyit járult ehhez hozzá maga az exed.

        Kedvelés

      • Ja, hogy kacsintottál. Le vagyok lassulva.
        A blogon haverkodás biztonságos, senki nem tudja, ki vagyok, ugye.

        Sose volt kiterjedt baráti, ismerős, akármi köröm, alapból zárkózott vagyok. Biztos a nehéz gyerekkor, stb.
        A rinya meg azért, meg nincs kinek mondani.
        Az exem nem korlátozott ilyen téren, magam zártam be magam, asszem.
        Rám férne egy cicológus.

        Kedvelés

      • Na látod, egy nőtől pedig elvárható lenne, hogy lássa a kacsintót 😉
        Blog: tény, így könnyebb. A zárkózottság nem baj – és persze hogy magyarázhatja a nehéz gyerekkor -, de azért egy határon túl gond, VALAMENNYI bizalmas ember kell szerintem. Nekem is kevés barátom van, de annyi kell nekem.
        A rinyát azért raktam idézőjelbe, mert szerintem nem az.
        Cicológus – Your words, not mine.

        Kedvelés

      • Jójó, nem vagyok kialvadt a meleg miatt. De majd ma.

        Kell bizalmas, kellegetne, csak nem találok olyat. Kicsi a mozgásterem.

        My words, not yours. Hát ja. Én nem beszélni inglis, te mért írni inglis? Érdekesnek találom, hogy nem magyarul írtad. Mi az oka?

        Kedvelés

      • Még az a jó, hogy megalvadt sem vagy.
        Mozgástér: hát azért az rajtad is múlik, sőt erősen rajtad múlik, nem?
        Inglis: mert kamaszkoromban szerettem a Jézus Krisztus szupersztárt, és megmaradt bennem. Valamiért ezt kifejezőbbnek tartom, mint magyarul, pedig nem vagyok angolnyelv-mániás.

        Kedvelés

      • Pont azért, mert rajtam múlik. A családom nem olyan, hogy lehetne velük mélyebb dolgokról, bár szeretem őket, de más világ. Meg, ha nincs barát, hová menjek? Az idegeidre?
        Nem fárasztalak tovább. 🙂

        Inglis- van ez magyarul is, valami szakállas, hosszú hajú hapsi mondta 33 éves korában: Te mondád!
        Ha már JK szupersztár. Nem láttam azt amúgy.

        Kedvelés

      • Drága “Hajnalka”, tudom, zárkózott vagy, de azt megmondod, merrefelé laksz? Jó volna, ha itt egy kicsit enyhülne a görcs benned, vagy hogy mondjam. Jó látni, hogy jól érzed itt magad végre!

        Kedvelés

      • Ez a Riemann bácsi mit is csinázott? Valahol említed, de én csak matekos dolgát látom.

        Kedvelés

      • Crisnek: Soroksáron lakom, annak is a legsarkán, éppen hogy még fenn vagyok a térképen. 🙂
        Itt sem érzem azért felhőtlenül jól magam, igaz, hogy sokat tanulok, ismeretlenek hozzám szólnak, biztatnak és vigasztalnak, ez nagyon jó, de közben meg tök sötétnek érzem magam az itteni értelmiséghez(Éva szavai) képest, ezért van, hogy néha nem értek meg dolgokat, nem merek kérdezni, leírni sok mindent. Azért persze, sokkal jobb nekem azóta, hogy itt vagyok, csak ez néha elkeserít, meg vannak itt olyan történetek, amiket sokáig forgatok a fejemben, és sokszor vagyok dühös és reményvesztett.
        Aszittem, egy határozott, erős nő vagyok, de most inkább úgy látom, egy butácska rinyagép. Meglepő.
        Ettől méginkább bezárkózok. Lógok a levegőben. Nem olyan szép a kilátás, mint vártam.

        Képviselőné írja valahol, hogy az ember morzsákért is olyan hálás, hogy netovább. Nagyon egyetértek.

        Kedvelés

      • Na ja, mivel rajtad múlik, ezért a környezet nem tudja nagyon megkönnyíteni – bár szaksegítség azért jól jöhet – de legalább nehezíteni sem annyira.
        Hát nehéz ügy, barát nélkül nehéz baráthoz menni, de pl. társaságba esetleg. Merrt ugye barátot is csak ott találhatsz.
        Idegeimre: na az azért annyira nem könnyű 😉 Nem fárasztasz, ahogy látom, mást sem.
        JK szupersztár: szerintem jó kis darab volt. A zenéjét is szerettem.
        Riemann: akiről mi beszélünk, ő nem sejtett, hanem pszichologizált. Fritz Riemann. A szorongással foglalkozott elég sokat.
        Soroksár: ott olajozzák a világ tengelyét! (Nem, nem ott lakom.)
        Ne nézd le ezt a társaságot 😉 ne gondold, hogy orrukkal a felhőket túró nagyképű hűdeértelmiségiek vannak itt. Nem okoskodunk, nem lenézünk – hehe, éppen engem is lehetne könnyen. Kérdezni meg igazán nem szégyen. Ha buta lennél, nem kérdeznél. És ha nem lennél erős, nem mernéd leírni, hogy rinyagép vagy 😉 Azért a mostani helyzeted okot ad egy kis rinyálásra.
        Ha nem szép a kilátás, ideje feljebb emelkedni. Tudod, a felhők fölött …

        Kedvelés

      • Úgy érzem, nagyon finoman azt mondogatod, marha gyorsan keressek cicológust. 🙂
        Társaságot honnan, ha barát se nem van? Költői kérdés. Biztonságosabb egyedül.
        Hogy nem fárasztalak: köszi, örök parám,hogy mindenkinek az agyára megyek. Biztos van alapja. 😉
        JK Sstar: a zenéjét ismerem, tetszik.
        Másik Riemann bácsi: rákeresek, köszi, én csak az egyiket találtam ,matekból segghülye vagyok.
        Soroksár: Tudom, nem itt laksz, úgy rémlik, nem is az országban, de a tévedés jogát fenntartom.
        Persze, hogy nem nézem le a társaságot, nagyon jó társaság, csupa jó ember, senki nem okoskodik, na, kivéve a tibit. 😉
        Magamat nézem le épp. 🙂
        A mostani helyzetem: kiéhez képest, ugyi.
        Nagyon dühös vagyok magamra, csak rinyálok, kurvára sajnálom magam, ebben ki is merül a ténykedésem. Ehheehhe.
        A felhők fölött…na, igen. Lustaság fél egészség.
        És nagyon köszönöm, kedves vagy. 🙂
        Én meg nagyon éhes. Arra is lusta vagyok, hogy egyek. Dobjatok a padlóla, dulván!

        Kedvelés

      • Megtaláltam Riemann bácsi könyvét pdf-ben. 🙂 Köszi.
        Egy kérdés: mit kutatsz?

        Kedvelés

      • Pszichológus: hát nem hiszem, hogy megártana.
        Társaság és barát: ördögi kör. Társaságba lehet menni barát nélkül is azért, de a semmiből barát nem lesz.
        Agyára menés: eddig nem jöttem rá, mi az alapja. Mármint a viselkedésedben mi az alap. Hacsak az nem, hogy örökké hibát keresel magadban, meg lenézed magadat 😉
        Dede, abszolút ebben az országban, szintén a pesti agglomerációban. Segítek: Éváhot igen közel – ha azt meg én jól olvastam.
        Helyzet: na ja, az etióp éhezőhöz, vagy az épp most megcsonkított nigériai kislányhoz képest egész jó. De nehogy már ettől kelljen jobban érezned magad! Szerintem van okod a rinyára. Friss gyász – ez éppen elég ok. Pont azt csinálod, amit a gyászban szoktak az emberek.
        Én kedves? Hát, ebben nem mindenki értene egyet veled 😉 Viszont éhes én is. Úgyhogy mára befejezem a billentyűzést, neked is jó étvágyat.
        Amúgy te is mindenféle angolszász dolgokat hozol ide 😉 Szeretem az egész társaságot Gyalog-galopptól a Brazilig.

        Kedvelés

      • Mit kutatok? Baromfit. Komolyan. Még a Kertészeti Kar soroksári telepén is felbukkantam ez ügyben.

        Kedvelés

      • Cicológus: macerás, kihagyom. Kerülöm az orvosokat, van rá okom.
        Társaság: honnan? Otthon vagyok, elmegyek dolgozni, otthon vagyok, meló minden 7vgn, otthon, meló, néha család vidéken ésígytovaésígytova.
        Agyára menés: igazad van, már magamnak is ezzel, megpróbálom abbahagyni, meg kideríteni, mért gondolom ezt így.
        Kedvesség: hozzám az vagy, tök ismeretlenül, a többiekhez meg biztos nem mindig voltál, óggyák meg. 🙂
        rinya: nekem uncsi, de nem jut eszembe más.
        Monty Python, ááá, szétröhögöm magam. Blájen élete, imáááádom. 😀 Brazilt nem tom, mi az, rákeresek.

        Jóéttá!

        Baromfit? Nahát! Mesélj! KET itt van tőlem 1 km, de csirkékről nem tudok.

        Kedvelés

      • Nahát, tibi! Meg vagyok tisztőve! 🙂
        Haragszom rád kicsit, mert a múltkor a lacinak magoztad a dinnyét.
        A Zsótti mégse jött aznap. 😦
        Én nem csípem a hozzászólásaidat, de ezen azért tudol változtatni.
        Ez a mostani jó kezdet lehetne a továbbiakhoz.
        Te tibi.

        Kedvelés

      • Látom, erős az ellenállás, már csak annyit mondok, hogy én is jártam olyan pszichológusnál, aki nagyon nem jött be. Finoman fogalmaztam. Elmentem másikhoz, az jó volt. Nekem jók a tapasztalataim összességében. Az okot nem firtatom, ha publikus lenne, gondolom, megírtad volna.
        Magyarul rendkívül elfoglalt vagy. Őőő. Nem ismerlek, lehet, lehet, hogy a gyerekek is segítenek az elvárható mértékben otthon, meg minden. Hogy a családodat is muszáj annyit látogatni, amennyit. De mi van, ha ESETLEG mégsem? Tudom, most épp elemezlek, mindjárt abbahagyom, csak egy ötlet, hogy TALÁN ezért vagy ilyen elfoglalt, hogy ne is legyen időd másra.
        Miért gondolod úgy, hogy agyramész? Na ezt végképp nem elemezném 😉 Csak mondom, hogy NEKEM nem. Más sem szólt még, hogy unná, tehát azt gondolom, hogy ebben a társaságban nem mész senki agyára. Lehet, hogy nem is benned, hanem az eddigi társaságodban van a hiba?
        Kedvesség: lehet, hogy pont az ismeretlenekkel tudok könnyebben kedves lenni.
        Más: dehogynem jut eszedbe, pl. jó a humorod. A Brazil a monthyék talán utolsó filmje, benne van a humoruk, de legalábbis fanyar film. Nekem olyan, mintha az 1984-et parodizálná (konkrétan nyilván az is adta az ötletet), szóval súlyos. Inkább az Eriket nézd meg, vagy a Vacak szálló epizódjait.
        Nem tom: Ki az első? Ki! Ki kezd? Ki.
        Baromfi: no AZ aztán tényleg off lenne. 😉
        Nincs is ott csirke, csak 2-3 évig tartott egy projekt, annak keretében tartottak ott pulykákat meg csirkéket-tyúkokat.

        Kedvelés

  7. Köszönöm, megint nagyon ütős.
    “Kizsigerelt nők írnak ide, akik évtizedekig helytálltak, te meg önzésről beszélsz.” Mert itt elmondhatom: egész nap lótok-futok a gyerekek körül, beszélek hozzájuk, folyamatosan többfelé figyelek, minden tevékenységemet többször meg kell szakitani, mert éhes vagyok, szomjas vagyok, kakilni kell, gyere ide, és mindemellett még el kell viselni a nagyon is gyakori sirást, visitást, kiabálást, és mindeközben én még a biológiai szükségleteimet sem tudom kielégiteni. Estére, de van, hogy már délutánra annyira fáradt vagyok, hogy a nyelvem már nem forog rendesen, lezsibbad az agyam, és az akkor még rám zúduló 50 kérdésre már csak annyit tudok kinyögni, hogy nem tudom.

    Egy férfi mondta egyszer egy nőre, hogy azért vállalt gyereket, mert nem akart dolgozni. Nagyon felháborodtam ezen a feltételezésen. Még nem találkoztam ilyen nővel, de ha valóban ez motiválna valakit, rendesen mellényúl. A férfinak fogalma sem volt, miről beszél, különben ez eszébe sem jut.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én ismerek ilyen nőt, akinek részben az volt a motivációja a gyerekvállalásra, hogy nem akart már _alkalmazottként_ dolgozni, és még nem találta ki mi legyen az új pálya, ezért előrehozták az amúgy is tervezett gyerekvállalást. Én ezt nem tartom elítélendőnek, és furának sem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem erre gondoltam, hanem hogy a gyerekvállalás nagyon is kemény munkával jár, igy azt feltételezni a nőről, hogy lustaságból vállal gyereket, mert nem akar dolgozni, ami implicit azt jelentette a férfitől, hogy a gyereknevelés nem számit munkának, az felháboritó. Merthogy nem csak az munka, amiért pénzt kapunk…. Amit te irtál, az teljesen rendben van, hiszen amúgy is akartak gyereket, és nem azért mert éppen nem volt kedve semmihez a nőnek, hanem mert változtatni akar.

        Kedvelés

    • Csatlakozom, Anikó, hasonlóak a napjaim, és pl. tegnap este, amikor a párom hazaért, rosszallotta, hogy nem nyírtam le a füvet… Ebből világos volt számomra, hogy valójában nem érzi át, milyen is ez, pedig nyomjuk már együtt pár éve…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ha férj ilyesmivel próbálkozik, felajánlom neki, hogy szivesen leviszem a műhelybe a gyerekeket, próbáljon meg ő igy dolgozni, vagy eltöltheti velük akárhogy az egész napot, és addig én bármit megcsinálok. Valamiért mégsem akarja ezt. Mi lehet az oka? 🙂

        Kedvelés

      • Egyszer megbeszéltük(neem,én erőltettem)az emberrel,hogy cserélünk feladatokat 3 napra.A második napon hisztirohamot kapott szegény és abba kellett hagyni a kísérletet.Igaz,szenyó voltam,mert csomó mindent meg akartam csináltatni vele,hogy tudja,mi merre.

        Kedvelés

      • Nagyon jó. Az enyém bele se menne. Régebben láttam egy ilyen műsort az egyik adón, ami erről szólt. Valós családokban a nő elment egy wellness szállodába, a férj maradt a családdal, és mindent egyedül meg kellett oldania, amit a feleség szokott. Nagyon szemléletes volt. Voltak ügyesebb apukák és teljesen elbaltázottak is, de a vége mindig az volt, hogy mindegyik messiásként várta haza a feleséget, hogy menekülhessen a pokolból.

        Kedvelés

      • Egyik kedvenc sorozatom volt, sokat röhögtem rajta. Az én férjem remekül boldogul, és ha nem vagyok itthon, az csak abból látszik, hogy rendetlenség van és később történik minden, de megcsinálja. és, látjátok, nekem semmi sem elég!

        Kedvelés

  8. Ahh, nekem jó újra és újra elolvasni ezeket az “emlékeztetőket” Évától. Szépen egybeszedve, példákkal, érthetően. Mert megvan ez a fejemben, fut mindig valami háttér batchben, de nem ilyen kristálytiszta struktúrában. Olyan ez, mint az emlékeztető oltás, hogy nehogy elmúljon a védőhatás. Azt hiszem minden héten elolvasom majd ezt a posztot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. “Meg kéne erősödni, úgy van. Nem a férfiak tekintetétől függeni, nem lógni rajtuk, nem ennyire kétségbeesetten igyekezni, hogy én jó nő vagyok, én a ágyban is jó vagyok. Csak éppen ha mi elindulunk ezen az úton, ti balhézni fogtok velünk, hogy már nem vagyunk olyan szolgáltatáscsomagok. Illetve megerősödvén, ez a helyzet, nekünk ez a ti korábbi érzelmi, intellektuális, társi, emberi teljesítményetek nem fog kelleni. Ki fogjuk röhögni. Jogos a félelem, így van. Mert az a teljesítmény a gyenge nőkre van kalibrálva: nektek ennyi is elég lesz, és mindezt a legnagyobb jóindulattal, értetlenül.”

    Engem ez a bekezdés fogott meg nagyon. Mert valóban, ha egy nő megerősödik, kiáll magáért, nem szolgáltat, véleménye lesz és azt kitartóan képviseli, lerúgja a megszokott játszmákat, egyszóval kimondja, hogy ELÉG, az felér egy atomkatasztrófával. Ha ehhez még képzettebb is mint a párja, netán még jobban is keres az valami olyan, amihez az én szókincsem túl szegényes. Nem általánosítok, nem minden férfira igaz ez, csak arra a típusra, akikkel való létezésnek itt többen alanyai vagyunk. Ők nem azért nem értik amiről itt beszélgetünk, mert nem akarják, hanem azért mert tényleg nem értik. Mondhatnám azt is, hogy vagy a mákszemnyi agyuk, vagy a gigantikus egojuk miatt képtelenek rá, de ez kirekesztő lenne és nem is ezt gondolom. Én úgy látom, hogy ők egy másik galaxisból származnak. Olvastam cikkeket mindenféle párhuzamos univerzumokról. Nem volt bonyolultabb befogadni, mint ezeknek az embereknek a vakságát és süketségét. Azért nem tudunk velük beszélgetni soha, mert nem beszélünk semmilyen közös nyelven, nincs semmilyen közös jelrendszer. És ezért nem tudunk velük élni sem. Nem fognak megváltozni, ez a típus soha nem fog megváltozni. Csak reménykedhetünk, hogy idővel kevesebben lesznek. Ennek érdekében pedig annyit tehetünk, hogy az ivadékainknak megmutatjuk ennek a rendszernek a rettenetes igazságtalanságát, megpróbálunk megmutatni egy másikat, és igyekszünk belőlük másmilyen felnőttet faragni. Ami persze iszonyú nehéz, mert sokszor tudattalanul játsszuk velük tovább azokat a játszmákat, amik minket is, az apjukat is ide juttatták. De azért nem adom fel…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én most azért meglepődtem. Közöltem a férjemmel, hogy ahogy eddig éltünk, az nem folytatható, mert akkor inkább éljünk külön. Foglalkozott már előtte is magával, de messzire nem jutott, most viszont kezdi belátni, amiket évek óta mantrázok neki. A gigantikus egót kezdi leépíteni, de nem élem bele magam, csak vicces.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én is meglepődtem,mert azt hittem,nem hagy veszni az emberem.Benéztem. 🙂
        Neked meg hajrá!

        Kedvelés

      • Mindig rengeteg okosságot kapok a facebookon, és röhögök is, de pont tegnap ez a kettő jött:
        “Ne ússz át óceánokat azért, aki egy pocsolyát sem képes érted átugrani.”
        “Ha valakivel többet törődsz, mint ahogy megérdemli, jobban fog fájni neked, mint ahogy megérdemled.”
        Üres semmiségek, de nekem most megteltek tartalommal.

        Kedvelés

      • Épp tegnap töröltem a FB profilomat és csináltam újat.Ezen csak 5 ismerősöm van,amazon volt 102.Már tele volt a facipőm a bölcsességekkel,de ez a kettő most épp jókor jön nekem is.Köszönöm 🙂

        Kedvelés

      • Hát,nem ide kéne ezt írnom,de most aztán tényleg szimpifagyanús a helyzet.Ugyanis az emberem úgy ment el,hogy délután hazaértem a munkából és akkor ő mondta,hogy bla-bla és akkor ő most megy és ment.Ott hagyta a lányát,nem vitte el a cuccait,szót se beszélt,ezután akkor mit hogyan rendezzünk el.Tegnap “beugrott” pár cuccért,10 perc volt az egész.Most én ilyenkor mit és hogy???

        És tetejében tegnap éjjel volt időm végre elolvasni a HH-t,na,attól végképp kész vagyok!

        Kedvelés

      • Nincs.Sose voltak külön útjai,mindig tudtam,hol van,ha nagy ritkán ment valahová nélkülem és tuti,hogy tényleg ott volt.Meg egyébként is EZT megmondaná.
        Más itt a bibi,szerintem tudom is,hogy mi.Az én gondom most az,mit kéne most lépnem.Erőltessem,hogy essünk túl gyorsan a kötelezőn,amiket még közösen el kell rendeznünk a szétválás okán,vagy hagyjam,míg magától.

        Kedvelés

      • Az együttérzés nagyon jól esik,kell is,mint egy falat kenyér.Köszönöm.

        Kedvelés

      • Hát, nem egyszerű. Én most ott tartok, hogy nem kell végleg elválni, egyszerűen csak ne éljünk együtt egy darabig. Vissza fog jönni, de te addigra már tudni fogod, hogy mi legyen. Szerintem.

        Kedvelés

      • Köszönöm. Na,igen,ezt nekem kell megoldani,nem várhatok tanácsokat,őelőtte gyedül éltem sokat,úgy látszik,kicsikét elszoktam ettől,meg arra nem készültem fel,hogy elmegy.Nem fog visszajönni,mer nyúl.Nem is igazán akarom,nem lenne jó.Picit nehezíti a helyzetet,hogy egy helyen dolgozunk.

        A lány marad,már biztos,de bővebbet nem tudok.

        Ha beledöglik is( 🙂 ),elolvastatom vele a HH-t.Mert tényleg k.rvára nem érti az egészet,szerinte én b.sztam el.

        Megkérhetnélek benneteket,hogy,ha látjátok,hogy épp segghülye vagyok,szóltok?

        A HH egyébként kötelező olvasmánykéne,hogy legyen az iskolákban

        Kedvelés

      • De ha nem olvassa el, akkor se lesz semmi. Én olyan könnyűnek érzem magam, hogy már nem akarok megértetni dolgokat, mert az elmúlt években mindig ezen voltam. Az elmúlt hetekben pláne. Ha nem érti, így járt. Tartottam neki a tükröt, most kezd már belenézni, de ha nem, akkor se dől össze a világ. Én csak az ő elém tartott torz tükrétől akarok megszabadulni. És a dolognak annyi a tétje, hogy van két kicsi gyerekünk. Az én boldogságom már nem tét, azt eljátszotta.

        Kedvelés

      • Gyöngyi,a te boldogságodat csak vele nem találod már,de te nem az vagy,aki ebben benne ragad,az tuti.

        Elolvasta az én emberem,azt mondta.Reakció:0.
        Szóval,én is letettem arról,hogy megértessem vele,ha nem érti,neki rosszabb.

        Ááá,lányok!Kösziköszi! 🙂

        Kedvelés

      • Ha nem maradnék,csak a szimpifa volna.Még szép,hogy maradok! Ti tartjátok bennem a lelket,míg magamtól nem megy. 🙂

        Kedvelés

    • Hogy ez mennyire igaz. Én így élek, otthagytam a tragikusan pusztító kacsolatomat, egyedül nevelem a lányomat, jól keresek, van bébiszitterem, hobbijaim, nyaralok ( egyedül, gyerek nélkül is), bulizok, kiállításokra járok, nem rakok rendet gyakran, 0 Ft-tal, kisemmizve jöttem el 7 éve a terrorból, azóta saját egzisztenciát teremtettem, nem vagyok keserű, boldog vagyok és önálló. És megértő, meg ematikus is, sok (főleg női, de azért férfi is van) baráttal. És elkésztő nehézségeim vannak az ismerkedés területén. Az értetlen tekintet, mikor kifejtem, hogy nem aát keresek a ygerekemnek, köszönöm, van neki. HOgy nem akolok senki után, a gyerek után se, akkor felnőtt férfi után miért? Hogy nincs meleg vacsora az asztalon, nekem nincs igényem rá, ha neked van, oldd meg. Hogy, ha szépen megkérsz, és amúgy is vasalok,és van kedvem, akkor lehet, hogy kivasalok neked holnapra egy inget, de nem vasalom az ingjeidet. És havonta egyszer vasalok, összegyűjtöm a sokat ( igen, és néha vasalatlanul veszek föl nagyondurvánnemgyűrődő dolgokat, a gyerek pólóit meg alaból nem vasalom mert 3 db gyűrődésért úgy hogy 2 perc alatt leeszi, minek), várd ki vagy oldd meg. És, igen, ha bulizok, én is iszom, és néha üvegből a sört. Ettől vagyok nem-nőies? Ja, és akkor te meg attól vagy nem-férfias, hogy megiszol egy koktélt? Ja hogy az más. Miért? Nem tudsz válaszolni.
      Szóval én így élek, nem érdekel hogy bárki erről mit gondol ( persze, kapom néha én is az ezt-azt), nem kell senkinek a véleménye, kivéve akikben megbízom már, tőlük a rosszat is. De a fiúk-férfiak khm, hogy is mondjam, nem annyira szeretik ezt a létemet. Illetve ez így nem igaz,azok szeretik, akik szeretnének mellettem “gyönge nő” lenni, de nekem nem az kell, köszi, hanem a teljes értékű, magát nem megkérdőjelező férfi. És hatalmas a sikerem az angolszász és skandináv kultúrából származó férfiaknál, egész máshogy szocializálódtak ( hazajön munkából, kezébe veszi a porszívót és kitakarít, megjegyzés nélkül, pedig én egész na itthon ejtőztem, nem dolgoztam, mert neki fontos-banális, de beszédes példa). Nekem viszont fontos lenne a közös gyökérzet…
      És ebben volt nagyon jó ez a blog, hogy megértsem, nem értettem, hogy miért csak a bizonyos országokból származókkal tudok létrehozni bármit is? A magyar meg nem bírja, nem tudja érteni. Jön, mert vonzom ( a külsőm, ugye, a klasszikus külsőm, klasszikus mert semmiben nem látszik rajtam, hogy más lennék mint az átlag, hülyeség, tudom, de így olvasnak-lehet rövid hajam lenne, tetkóim vagy valami akkor más lenne), meg mert elsőre olyan aranyos, meghallgatok embereket, olyan ki okos, hát igen, az asztalos is azt gondolta, aranyos, helyes kislány, jól át lehet b*szni, nagyon meglepődött, mikor instrukcióim ellnére rosszul végzett munkájáért csak a pénze x százalékát kapta meg, mikor olyan helyes volt az “asszonyka”, egyedül is volt, egy kislánnyal, ők meg 3-man férfiak, nem nagyon akartak kilépni a lakásból a pénzük nélkül, hát de menniük kellett.
      De mindegy, inkább így, mint szörnyű kompromisszumok közt.
      Jóó ez a blog, annyi mindent értek már, amit eddig ösztönösen csináltam.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • De jó is lehet így!Ezt kéne megtanulnom nekem is.
        Az ösztön megvan,igen,csak valahogy a bátorság,vagy nem tudom,mi nem elég.

        Kedvelés

      • Lépésről-lépésre, nekem 5-6 év volt felépíteni, az első 3-ban a lakhatásért, az egzisztenciáért küzdöttem. Ha az ösztön jó irányba mutat, nem romlott el teljesen a benned lévő természetes hogy-érzem-jól -magam barométer, akkor sikerülni fog. A kis lépések sikere önbizalmat hoz, az pedig bátorságot teremt, azt is építeni kell,nem jön magától. Hét-nyolc éve elérhetetlen álomnak tűnt, hogy beülök egy pohár borra egy barátnővel(miközben bébiszitter van a gyerekkel), vagy hogy csak úgy veszek egy új ruhát, azt hittem, rám már csak az öregség és a halál vár.

        Kedvelés

      • Ezekbe kapaszkodom most én is,amiket írtok,hogy jó lesz ez,csak kicsiket kell lépni.Menni fog. 🙂 Így,veletek.

        Kedvelés

      • Ezt tényleg jó olvasni. Én most tartok ott, hogy az öregséget és halált várom, a 11 hónapos gyerekem mellett.

        Kedvelés

      • Ó,elmúlik ez hamar,ha pár napot itt olvasgatsz!Nézz meg engem,4 napja hagytak el,de azóta is mindennap röhögcsélek itt,meg okosodok,erősödök,pedig szerdán még éppen fel akartam kötni magam. 🙂

        Kedvelés

      • jaj. azonnal barátokba kapaszkodni, segítséget kérni, kényeztetést igénybe venni. Jaj. Bocs, nem bírtam megállni.

        Kedvelés

      • Ja, ezek a mestemberek és az ő fölényeskedésük is igencsak poszt-gyanús jelenség. Az autószerelő az meg egyenesen külön állatfaj.

        Kedvelés

      • Velem lehet beszélni. 🙂 Férfi orvosok. Fölényes,lekezelő férfi orvosok.

        Kedvelés

      • Jólvanna 🙂 De azért annak van valami bája, amikor egy autószerelő vagy egy burkoló leiskoláz mondjuk egy kétdiplomás nőt, mondjuk engem 😀 És nem autószerelés vagy burkolás témában, hanem csak úgy általában. Mert ő férfi én meg nő vagyok, alapból buta, hülye és segg, valamint úgysem fogok ellentmondani. Érted.

        Kedvelés

      • Hogy miről tudtok bájcsevegni egy autószerelővel vagy burkolóval,ez most végtelenül érdekel. 🙂

        Kedvelés

      • Nincs bájcsevegés. Fölényes stílus van, csörtetés, pofámba hazudás (főképp az árak tekintetében), viccesnek hitt szexista poénok, azok vannak. Nem kell hosszasan beszélgetned valakivel ahhoz, hogy érezd, teljesen hülyére vesz.

        Kedvelés

      • Nem gondoltam komolyan a bájcsevejt.
        Ha én férfi volnék,félnék tőled.Olyannak képzellek el,akinek ránézésre nem mer elsütni senki egy szexista poént.

        Kedvelés

      • Örülök. Azért nyilván ára van ennek az életnek is, és néha nagyon nehéz, de nagyon nehéz volt úgy is, keményen fizettem és mégsem kaptam semmit. Meg persze ára a munka amit magamba fektettem és fektetek, hogy vastag legyen a bőröm, és belül mégis ember maradjak, hogy csak akkor legyek kemény ha feltétlenül kell, és hogy tudatosan éítsem az önbizalmam. Ez valódi pénzben is sokba került:-) ( lásd pszichológusok óradíja)

        Kedvelés

      • mellékvágány következik ::: kicsit belegondoltam & utánakérdeztem: valószínű, hogy a pszichológus kb akkor is ennyibe kerülne, ha holnaptól 3×ennyien járnának. ez nagy baj, hiszen kevesen tudnak hosszú távon ilyen költséget vállalni, mondjuk több évre, ami egy terápiához általában kellene. Magyarországon van SZTK-s, ingyenes pszichológia rendelés, amiről azt hiszem viszonylag kevesen tudnak, és – sajnos vagy sem – pszichiátriai vizsgálat kell a beutalóhoz, ami engem is eléggé megriasztott, de aztán vettem 1levegőt… alapvetően minden hibájával is jó, hogy van TB és még működik. ha elsőre nem, néhány nekifutás után, kitartással lehet jó pszichológust is találni, gyakorlatilag ingyen.

        Kedvelés

      • Úgy 15 éve a fiam 3 pszichológust kergetett az őrületbe,az egyiket annyira,hogy ülés (vagy mink nevezik ezt)közben rágyújtott. :O

        Komoly rész:
        Nem úgy van ez manapság,mint pl. a fogorvos,hogy adott körzetben lakók csak adott orvoshoz mehetnek?

        Kedvelés

      • Valamint ilyen is van (máshol is belinkeltem már): http://www.aca.hu. (Nem helyettesíti a terápiát, mármint ha betegek vagyunk 🙂 )
        Én ide is jártam, meg ingyen pszichológushoz is (nem kellett semmiféle beutaló, de mondjuk az már vagy 4-5 éve volt), meg most járok ingyen pszichiáterhez, aki beszélget velem, és mindenben megszólalásig hasonlít egy fizetős terápiához.

        Kedvelés

      • És van értelme? Valahogy azt gondolom,amiért nem fizet az ember,ott nem nagyon erőlködnek.

        Igazán nem akarok lánctalpas lenni,de nem gondoltam volna,hogy pszichiáterre van szükséged.Szabad tudni,miért? (jaj,ne ölj meg!)
        Rohadt kíváncsi természetem van. 😦

        Kedvelés

      • Ezt jó hallani.
        Én is most kezdtem el pszichiáterhez járni, persze drágán, mert lusta voltam utánamenni.
        A sok magánorvos között is nagyon nehéz volt olyan embert találnom, akivel éreztem valamiféle bizalmat,összhangot, és nem gyógyszerfetisiszta, de sikerült.
        Drága, persze hogy drága, de érzem, hogy segíteni fog.

        Kedvelés

      • igen, de kiszolgáltatott és képlékeny állapotban, az idézőjeles, nem a valódi, őrület határán nem jó próbálkozni, mert eleve kb 5 alkalom mire rájössz hogy nem jó/jó, ha rájössz. ugyanakkor a privátak közt is van nem jó,persze. nem konzerv-megoldás.
        pszichológus, pszichiáter-ha jó szakember, mindenkinek nagyon jót tesz, hogy heti 1 órában semleges külső ember(akiről semmilyen hátsó szándékot nem tételezel fel) okos kérdéseket tesz fel (szakmai alapon) neki és ezzel közelebb viszi talán saját magához. csak válasz a ‘minek neked pszichológus’ ‘én nem járok dilidokihoz’ feudális böszme kliséire. hányszor kaptam meg én is. még mindig jársz? minek? mennyi? x+a bébiszitter? te jó ég, nem vagy normális! (höhö, kiszólás: azér járok)meddig még? mért nem kérdezed meg a pszichológust, ha már egyszer annyi pénzt adsz neki? ja hogy nemmogyamegmicsinálj, ennyié’?
        és mindezeket a hülye, ostoba, bárgyú kérdéseket csak hallgatni, nemmegválaszolni, a meddigre megmondani, hogy addig, amíg jólesik, amíg segít, amíg kell.

        Kedvelés

      • Hajnalkámnak: éppen azért járok, hogy ne látsszon rajtam, hogy szükségem van rá 😀 Na, komolyan, ez elég hosszú sztori, részben ugyanúgy, ahogy kéthavonta elmegyek fodrászhoz meg kozmetikushoz, ugyanúgy fontos nekem, hogy belül is karban tartsam magam, ez egy folyamatos lelki munka, a jóllétemnek és a valódi derűmnek az előfeltétele. Ami miatt most erre a konkrét helyre járok, az egy konkrét betegséghez kapcsolódó helyzet, aminek a feldolgozásában segítségre van szükségem, és ehhez találtam egy specialistát, aki azon a klinikán dolgozik, ahol egyébként kezelnek (I. női). Vannak még ilyen csodák, hogy egy kórház biztosít mentálhigiénés támogatást is pácienseknek, mintegy a kezelés részeként, bár maguktól nem ajánlották fel, én jártam utána ügyesen.
        MIndenki életében vannak olyan helyzetek, amikor jól jön a profi segítség, ha e betört ablakhoz üvegest hívunk, akkor az összetört szívünkhöz/lelkünkhöz miért nem hívunk szakembert? Az ablak fontosabb, mint saját magunk? Na, itt kezdődik az önszeretet, amiről épp egy másik poszt alatt offolunk 🙂

        Kedvelés

      • “ha e betört ablakhoz üvegest hívunk, akkor az összetört szívünkhöz/lelkünkhöz miért nem hívunk szakembert? Az ablak fontosabb, mint saját magunk? ” Milyen jól megfogalmaztad!

        Néha nagyon butuskának gondolom magam.Mondjuk,annyira nem zavar.
        Gyógyulj meg!

        Kedvelés

      • Nah, fasza, hétfőn megyek drága pszichológushoz… Beleugrottam félek is, de jó messze is van ráadásul, anyagilag sem fogom bírni a gyed-ből… Azon agyalok állandóan, hogy kellene hamargyorsanvelősen megfogalmazni a rengetegsok problémámat, hamár drága, legalább télleg velős legyen. Látszik, hogy még nem voltam terápián, én akarom megoldani, haha.

        Kedvelés

      • Vinetta, lehet hogy tudnak majd segíteni családsegítőben is, ha van a környéketeken. Mondjuk szeptembertől indulnak be, és ha nagy gáz van, főleg, ha anyuka vagy, és van szabad kapacitásuk, heti egy alkalom x ideig ingyenesen kérhető.

        Kedvelés

      • Pár éve voltam SZTK pszichológusnál. Emlékeim szerint nem kellett beutaló, és nagyon nem a körzetem volt. Mondom, ennek 3-4 éve, nem tudom, mi van most.

        Kedvelés

      • ??? Hol? Én jártam a kerületi pszichiáterhez, aki azt mondta, jobban tenném, ha pszichológushoz járnék. Mondom oké, utaljon be. Ja azt ő nem tud, de úgy tudja, a SOTÉn vannak ilyen ingyenes rendelések, PRÓBÁLJAK ODA BEJUTNI. Igen, arról tudok, ott mondta nekem egy pszichológus, hogy 10 alkalmasnál hosszabb terápiát ott nem vállalnak. Szóval hol?

        Kedvelés

      • Nymphalis: Veszprém, SZTK. borzasztóan sajnálom, azt feltételeztem, hogy a közgyógyellátás ebben nagyjából egységes, de úgy látszik tévedtem. igyekszem utánajárni, hogy ki és mitől függően ad-nem ad ilyen beutalót.

        Kedvelés

      • Én Budafokra jártam a pesti agglomerációból, tehát körzetileg egyáltalán nem voltam oda való. Igaz, 3 éve, nem tudom, pártunk és kormányunk azóta mit változtatott ezen.

        Kedvelés

    • Miután megszületett a gyerekem, éreztem, hogy változok. Szóltam a páromnak, hogy jöjjön, beszélgessünk, mert gondoltam, ő is változik, elvégre apa lett, gyere változzunk együtt, mondtam neki. Én most inkább nézem a tévét, mondta.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  10. köszönet a posztért, egyszerűen felemelő érzés, annyira tisztán csendül, kompromisszum nélkül. ez az, ami annyira ideköt engem (meg gondolom mindenki mást, leszámítva a kekeckedőket – ők kukkolni járnak, meg kötözködni, get a life guys!!!), hogy nincs egyezkedés, maszatolás. szembenézés van, egyenesség, és a végre valahol megosztható, közös tapasztalat. ez az, ami annyira betalál a visszajáró akadékoskodóknál, ezért nem tudnak egyszerűen csak túllépni az itt olvasottakon, ezért olyan erős a reakciójuk.
    köszönet azért is, hogy fenntartod ezt a védett közeget. ez nagyon nagy meló.
    bár annyi időm lenne, mint a trolloknak stb., hogy többet kommentelhessek. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Őszintén sajnálom, ha megbántottam valakit, sebeket téptem fel és megzavartam ennek a közösségnek a békéjét. Higyjétek el, nem ez volt a szándékom. De belátom, azzal, hogy csak a negatívumokra reagáltam (általában csak akkor szólok hozzá, ha valami kiüti nálam a biztosítékot), azt az érzést keltettem, hogy fikázok és “osztom az észt”. Egyébként szerintem azért mondja itt annyi értetlenkedő férfi mindíg ugyanazt, mert ez fordított esetben ugyanígy működik, a párkapcsolat-témájú bejegyzések és a kommentek szinte kizárólag a negatívumokra vannak kiélezve, ezért számomra továbbra is szélsőségesnek és igazságtalannak tűnik, annak ellenére, hogy nagyon sok értekes gondolat van itt.

    Szeretnék néhány dolgot tisztázni még, ha megengeded. Kérlek, ezeket ne vedd támadásnak, fikázásnak, mert nem azok.

    Egyáltalán nem érzem magam elnyomva, nem tudom, ez honnan jön. Azt többször említettem, hogy a beszélgetésnek nem sok értelme van, ha egyszerűen nem hiszitek el, amit mondok, de ez egészen más. Nem azt mondom, hogy higyjétek el nekem, hogy nem létezik a nők elnyomása, mert én azt mondtam. Arról beszélek, amikor konkrét esetet mondok (amit amúgy ti ajánlottatok nekem az elején), és ti csípőből úgy reagáltok, hogy nézzem csak meg jobban, mert olyan nincs, biztos, hogy baj van, csak én nem látom. És ehhez hasonlók.

    A fotós és a zongorista példájával kapcsolatban: megdöbbentem azon, hogy mennyi mindent magyaráztál bele, amire én még csak halványan sem utaltam. “Természetesen a példádban csak a férfi van elnyomva, csak az ő hobbija a kérdés, a nő hobbija, különlétigénye nem számít, vagy olyanja nincs is. Biztos a gyerek, a lakberendezés, utazás, közös program is a nő projektje, érdeke volt, az is oda számít. Női önzés. Neki tesz szívességet a pasi, ha beszáll.” Ilyesmiről szó sem volt. Nem értem, kinek és miért jó ez, mindenáron ebbe az irányba ferdíteni. Ismétlem, nem támadok, őszintén nem értem.

    “a férfi miért van el jól ezzel a párkapcsolati takaréküzemmóddal, mitől oly erős és magabiztos, hogy neki csak harmadik műszakban is elég a nő.”
    egyelőre még a fotózás volt a harmadik műszak
    “a pénzt csak vivő álmából a ködös jövőt.”
    a jövő már rég nem ködös, a fényképezés már hozza a pénzt, es amit elvitt az elején, azt már sokszorosan azóta, a zongorista esetében pedig egészen más szinten van még az egész, nincsenek összeházasodva, nincs gyerek, még össze sem költöztek

    “Én nem tudnék olyan férfival élni, aki teljes munkaidő mellett még most építi a hihetetlen gyakorlást igénylő, a pénzt csak vivő álmából a ködös jövőt. Szerintem az ilyen ne alapítson családot, a példádból látjuk, milyen eredménnyel megy ez.”

    Valahol igazad van, ugyanakkor én nem adnám fel ilyen könnyen. Szerintem sokmindent lehet. És nem csak egyiküknek. Nem feltétlenül házasságban, bármilyen párkapcsolatban. Keresztülmentem énis ilyesmin, mégis hiszek benne, hogy lehetséges. Ha tévedek, így jártam. De legalább megpróbálom.

    Mindaz, amit te támadásnak, fikázásnak, gúnynak érzel, nem volt más, mint ellenvélemény, néhol talán nem a legjobban megfogalmazva, és leszámítva azt a sértést az elején. Érdekes, én is úgy érzem, hogy félreértettetek (gyakran szándékosan), gúnyolódtatok velem, kimagyaráztátok a szavaim és valamiféle alacsonyabbrendu lényként kezeltetek, aki feleslegesen és értelmetlenül háborog itt, mint egy meg nem értett gyermek. Szóval kölcsönösen nem értjük egymást, hogy így fogalmazzak. Illetve én úgy érzem, hogy sokmindent értek már, de az általános hozzáállást nem fogom tudni soha elfogadni, ezért inkább nem zavarok tovább, nekem is, nektek is jobb lesz így. Elnézést a zavarásért.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem a rossz szándék volt bántó, hanem a felületesség, az értetlenkedés, annak a komplex dolognak a felszínén való sika-mika, amit itt sokszor leírt Éva is, mi is. Jézus nem mond hülyeséget, amikor azt tanácsolja az apostoloknak: “Evezzetek mélyebbre!” Akkor tudnánk mi is értelmes beszélgetést folytatni, ha kíváncsi gyerekként elhúznád a függönyt, és bekukucskálnál, mi van mögötte, mert érdemes. Ott élünk mi.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem vicces, és még hazug is, amit írsz.
        Te már nem írsz ide, ugye — én nem bánom, ha mégis, csak ne hülyeségeket. Csineva az, aki, mindig is az volt. Apát nem szedték le.
        Tibi, biztos nem derült ki: én három gyereket nevelek özvegyen, a két kicsi három és öt éves. A saját munkámból tartom el őket, emellett háztartás, ügyintézés, minden. Fel tudod ezt fogni? Nincs korlátlan időm, szeretnék értelmes dolgokkal foglalkozni csak, nem szeretem, ha csipkednek, bosszantanak. Kérlek szépen, találj valami más mulatságot, ne kritizálj, ne piszkálódj. Köszönöm.

        Kedvelés

      • Abszolút nem komolyan írtam. Mivel a legtöbb cikkedet már elolvastam, így ezek nem új információk számomra. Az, hogy ennyi téren maximálisan helyt állsz, mindenképp példaértékű. Tényleg. Az, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására már-már hihetetlen, de mindenképp elismerésre méltó. Én neked itt mindig meg fogom adni a legnagyobb tiszteletet, függetlenül a reakciódtól, mivel nálad vagyok, és tudom hogy illik viselkedni. Máskülönben méltó is vagy rá. Ahogy a többi nővel is igyekszem nőként bánni. Problémáját senkinek nem vesézem, bagatellizálom…. eszembe sem jutna. Kizárólag tőled függ beengeded-e a hozzászólásomat…. és ha úgy döntesz nem, én akkor sem verem a palánkot. Megértem, hogy biztos jó oka van annak is.
        Bosszantani, idődet húzni sem áll szándékomba. És hát ezek után a csipkelődéseket is elhagyom.. Elnézésedet kérem!

        Kedvelés

  12. pár idevágó dolgot úgy érzem jobb, ha tisztázok.

    először is, fontos dolog tisztázni, hogy mit is jelent, amit mondunk: erre törekedni kell, enélkül nem is lehet, és nem is érdemes komolyan beszélni egymással,
    hacsak nem értjük egymást félszavakból (és nyilván nem érthetjük; nem jártunk közös iskolába a határon).

    ha valaki is elvárja, hogy a másik a tisztázás igénye nélkül megértse és elfogadja, amit ír, azt én egész egyszerűen nem fogom tudni elfogadni. a kölcsönösen megerősített félreértések olyan elhallgatáson alapuló ál-konszenzushoz vezetnek, ami elnyomja, megfojtja a problémák felismerését, kitárgyalását és megoldását. ennél rosszabb kommunikációs helyzetet nehezen tudok elképzelni.

    nem vagyok elég türelmes ahhoz, hogy mindig mindent szép higgadtan végigvezessek, végigmagyarázzak vagy adott esetben végighallgassak. gyakran érzem úgy, hogy visszaélnek a türelmemmel, amikor egy az egyben elutasítanak és/vagy meghazudtolnak: hiszen tudom, hogy amit kérdezek vagy leírok, annak értelme, értéke van. nem megyek neki csak úgy minden kifogásolható dolognak: amihez hozzászólok, annak valami kiemelt jelentőséget tulajdonítok. ha ezt bagatellizálják vagy elutasítják, sajnos gyakran leszek dühös és agresszívan kritikus. nem örülök, ha méltatlanul viselkedem, ahogy annak sem, ha velem méltatlanul viselkednek. igyekszem dolgozni ezen, de úgy érzem, ez egyedül nem fog menni.

    a konszenzus kölcsönösségre épül: nem csak valami tartalmatlan kölcsönös elfogadásra, hanem szellemi erőfeszítésre, munkára, hogy jelentsen is valamit az az elfogadás. ez a munka pedig nem az egyik ember dolga, vagy a másiké, hanem minden résztvevőé. ez a folyamat a kölcsönös tiszteleten és kölcsönös megérteni vágyáson alapul. ha ez túlzottan idealisztikus, az is felvet kérdéseket. például, hogy ki és milyen jogon mentesítené magát ez alól.

    nincs kétségem afelől, hogy erre az utóbbi kérdésre bárki, mindenki találhat önigazoló választ. úgy gondolom, hogy minden ilyen önigazoló válasz ellene megy a fentebb (ügyetlenül vagy sem, de becsületes nekigyűrkőzéssel) vázolt folyamatnak.

    remélem, mindez érthető, elfogadható. legjobb tehetségem szerint igyekszem válaszolni a kölcsönös tiszteletet és megértést szem előtt tartó kérdésekre és problémafelvetésekre.

    végül pedig sajnálom, hogy ez ilyen körülményesen hosszúra és humortalanra sikeredett. nem akartam annyival letudni, hogy “na ne basszatok föl, figyeljünk már oda”, hiszen az egészen félreérthető.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Úgy érzem, hogy van valami, amit talán még érdemes lenne tisztázni. Többen mondtátok már többször is, hogy nem értek semmit, nem értem, hogy mi a probléma, ezért “hisztizek”, fikázom a blogot és gúnyolódom, de legalábbis értetlenkedek. Szerintem ez nem igaz. Amint azt már az elején írtam, értem, hogy miről van szó, sőt, egyetértek veletek a leglényegesebb dolgokban.
    Értem, hogy van egy legtöbb szempontból elavult társadalmi rendszer, a Rend, amely elavult nemi szerepeket kényszerít rá férfiakra és nőkre egyaránt. Pontosabban inkább a nőkre kényszeríti rá, a férfiakra nem kell, hiszen ez a rend nekik kedvez, az ő kényelmüket szolgálja. Ezért a legtöbben nem is kívánnak változtatni rajta. Persze azt ők sem látják, hogy hosszú távon nekik sem jó, hiszen a nőknek előbb-utóbb elegük lesz és kilépnek, amit a férfiak elég nehezen viselnek. A Rend különböző egyenlőtlenségeket szül, ahol általában a nők vannak hátrányban. Elsősorban őket ítéli el a társadalom, amikor kilépnek, az idősebb generációból nemcsak a férfiak, a nők is, hiszen ők még ebbe szocializálódtak, nem igazán fogják fel azt a mentalitás-váltást, amely ha lassan is, de biztosan megindult.
    A klasszikus házasság-modell egyre kevésbé állja meg a helyét manapság. Ez tény, amely nem feltétlenül rossz vagy jó. Szükség lesz egy működőképes alternatívára, méghozzá minél hamarabb. A hosszú távon is működőképes kapcsolatokhoz elsősorban egyenlőségre lenne szükség, nem kiharcolt, kikényszerített, hanem ösztönös, magától értetődő egyenlőségre, amelyben a felek meg tudják beszélni a gondokat, meg tudnak nyílni egymásnak, a házimunka, a gyereknevelés sem csak a nő dolga, a férfi is ugyanúgy kiveszi a részét belőle, és nem azért, mert muszáj, vagy mert segíteni akar, vagy csak “jófejségből”, hanem mert az az ő dolga is. Nagyon fontos az is, hogy mindezek mellett ne hanyagolják el a kapcsolatot.
    Mindezekkel teljesen egyetértek. Természetesen a probléma ennél meg sokkal komplexebb és szerteágazóbb, de talán ez lenne a lényeg, röviden összefoglalva. A statisztikákat nem ismerem, a saját környezetemben hangsúlyozottan pozítív változást tapasztalok, ami a férfiak hozzáállását illeti, de ez meg semmit nem bizonyít, különben is lehet, hogy igazatok van, és ez csak látszat, amely mögött mindenhol ott a sötét valóság. Nos, ha még mindíg azt mondjátok, hogy nem értek semmit, akkor elfogadom, hogy intellektuálisan annyira alacsonyabbrendű vagyok, mint ahogy gondoljátok és kussolok ezentúl. És javítsatok ki, ha még van türelmetek, igazán kíváncsi lennék arra, hogy mit nem értek.
    Ami a “férfitársaimat” illeti, nagyon sok minden van, amivel nem értek egyet. Ahogy az itt hozzászóló férfiak többségével sem. Nem gondolom úgy, hogy a házimunka férfiatlan lenne, ez szerintem egy nagyon kényelmes hozzáállás. Felfordul a gyomrom attól a sok műveletlen paraszttól, akik a nők után bámulnak illetve kiabálnak az utcán, azoktól a pornófilmektől, ahol a nőket megalázzák és nem utolsó sorban a “kicsikart szextől”. El sem tudom képzelni, hogy lehet élvezni a szexet valakivel, akiről gyanítod, hogy nem igazán akarja. Én úgy érezném magam, mint egy utolsó szemét, aki valakit megerőszakolt. Ha valaki szeretkezni akar velem, tegye azért, mert kívánja, vagy felejtsük el. Ha nincs szex, akkor ne azért legyen, mert aznap nem mosogattam és fordítva. Az ágyban számomra a legnagyobb boldogság a másik öröme, enélkül nincs értelme.
    Nem beszélve a rengeteg bántalmazóról és erőszaktevőről. Azok nem férfiak, pusztán állatok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Dani: köszi szépen (fentebb nem fért már be a válasz), kiváncsi vagyok. És közben próbálok lejönni a feleslegesen felírt szarokról, amit a pszichiáter írt fel. 😦

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ebben nincs komoly tapasztalatom, arról meg végképp fogalmam sincs, mennyire felesleges a felírt gyógyszer, de nagyon vigyázz a lejövetellel! Jó, ha valamennyire ellenőrzi orvos.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Csatlakozom, szerintem a lejövetellel várj amíg találsz egy új orvost, akiben megbízol.

        Kedvelés

      • Köszönöm aranyosak vagytok 🙂 Van felügyelő orvos, jó, de nem pszichológus (hanem neurológus).

        Kedvelés

      • Nem baj, neurológus is jó ebből a szempontból. Amúgy meg – kötözködés! – a pszichológus NEM orvos, nem is nagyon felügyelhetné, csak pszichiáter.

        Kedvelés

    • utánakérdeztem a kezelő pszichológusomnál: nincs egység a közgíógyellátásban, orvosa-pszichológusa válogatja, hogy mit hogy csinál 😦 ebben az pozitívum, hogy meg lehet ezt így is csinálni, meg másképp is. gondolom Veszprémbe nem akarsz lejárni egy pszichológusért… mindenesetre ne add fel a keresést, biztos csinálnak ilyet Pesten is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem a budafoki pszichiátria (ahol a pszichológusom is rendelt) bejött, de nem emlékszem a psz. nevére. 😦

        Kedvelés

      • Köszönöm szépen, hogy megkérdezted. Elég nagy baj, hogy terápiára szoruló emberek tömegét tömnek pszichotikummal, mert az egyszerű, és nem kell sok energiát belefektetni. Én az eü. ellátás egy másik zsákutcájába kerültem, fizikai problémáim vannak (fájdalmak), amiknek nem találják a szervi okát. És ilyenkor az orvosok 99%-a azzal jön ELSŐRE, hogy hát pszichoszomatikus. Elmegyek az orvoshoz, és a legelső kommentárja az, hogy hát nem gondolt arra, hogy … DE igen, százezer papíromon rajta van, hogy szomatiizáció, meg pszichoszomatikus. És? Mi a következő lépés? A SOTÉN találtam Pesten az egyetlen TB-re menő terápiás helyet, ahol a konkrétan pszichoszomatikus problémákkal foglalkozó orvos mondta, hogy 10 alkalom dehogy elég, évek kellenek. (Meg azt is, hogy kétli, hogy pszichoszomatikus a problémám). Persze 3 féle cuccot szedek, amiknek szar mellékhatásai vannak, persze nem segítenek, viszont lejönni róluk baromi kellemetlen (többek között olyan rémálmaim vannak, hogy fél napig csak pislogok utánuk).

        Kedvelés

      • juj. lehet, hogy Veszprém mégsincs lehetetlenül messze. ha rám írnál Fb-on, megadnám a pszichológusom elérhetőségét (mondta, hogy nyugodtan adjam meg), ő büszke rá, hogy itt megcsinálta ezt a pszichoszomatikus rendelést. ha más nem, biztos tud majd róla, hol működik még ilyesmi.

        re: gyógyszeripar, tök jó lenne, mint választható egyik út, ami választható: csak épp nem az, és monopóliumra tör. pl már azt is kilobbizták, hogy a hagyományos gyógynövények és élelmiszerek gyógyhatásáról se lehessen nyilvánosan írni, beszélni. rettenet sok pénz van ebben.

        Kedvelés

      • “a hagyományos gyógynövények és élelmiszerek gyógyhatásáról se lehessen nyilvánosan írni, beszélni”
        őőő, ez biztos? Nem látom nyomát. Ahogy a holisztikus gyógyászat is inkább terjed, méghozzá – most lesz, aki a torkomnak esik – épphogy lényegében ellenőrizetlenül, konkrétan a homeopátiára gondolok.

        Kedvelés

      • A holisztikus gyógyászatot: homeopátia,nes terápiás kezelés próbáltad már? Vagy bizalmatlan vagy ilyen téren?

        Kedvelés

      • én minden téren bizalmatlan vagyok 🙂 őszintén szólva a “nincs hatóanyag de van gyógyulás” elvhez nem értem, miért kell nekem spéci vuduanyag, akkor már meggyógyulok hatóanyag nélkül magamtól is, az olcsóbb és hihetőbb. viszont a megelőzés, egészséges élet stb abszolút szükségesnek tartom.

        Kedvelés

      • Én is amúgy, molekuláris biológusként csakis a kortárs és nyugati mérgekben bízom. Dani köszönöm szépen, jelenleg az a menetrend, hogy megpróbálok 5x annyit mozogni, mint eddig, plusz tartásjavítás, ülőlabda, franctudjami (izom-ideg fájdalmak ezek és zsibbadás), a mozgás stresszoldó is. És aztán ha ez nem segít, akkor pszichológus, akár a tiéd, köszönöm a lehetőséget 🙂

        Kedvelés

  17. Fiam odaadja telója napi 10perc,fullänkos lepke,elfogadom kólcsönlaptop hálás koszönet,jelölj fészen:Van Nevem,ez ott a nevem,profilképem pipacsok.laci,tibi,innen folyt.ha lesz min.bocs róvidsëgért,nem megy okosteeló

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) blaci200 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .