“Mert olyan sok csodálatos dolog van ebben az országban: a könyvet mindenki drágának találja. De mért?… Nem drágább, mint egy kiló hús, egy liter bor vagy pláne egy-két üveg pezsgő. Vagy mint a cigány, vagy mint a csizma. Azt mondja a magyar, hogy a könyv ellen védekezzék: nem engedhetem meg magamnak, mert húst kell venni, meg bort meg csizmát, meg nincs pénzem… Hát hogy: annak a szegény agyvelőnek nincsen szüksége táplálékra?… Csak a hasnak?… meg a tyúkszemes bütykös lábnak? Ennek kell a védelem, de a léleknek nem kell?… Hogy? miként akar a magyarság szélesebb látókörre szert tenni? úgy, hogy a patikában diskurál? egymással?… csak a könyvek útján lehet… Mert a könyv eljön Londonból s Párizsból és Jasznaja Poljanáról és a világ minden tájáról, s elhozza a kiválasztottak kiválogatott gondolatait, ez is diskurálás, de a nagy lelkekkel… Mért nem akartok hát könyvet venni?”
Emlékszem, az Úri murit végigröhögtem, pedig azt hittem, utálni fogom, mert kötelező. De jó volt.
És: nekem megvan az Örkény összes (ki gondolta volna), de a macskajátékos Drámák kötet, az pont a húgomnál van. Csak azt nézem majd a mekről, amit nem tudok fejből…
Csak ennyit akartam mondani. Meg persze, hogy köszönjük az idézetet, jól jött, valaki másolja már rá egy cicás képre, és posztolja már ki.
Emlékszem 18 évesen a Művész úr 🙂 főszereplésével láttam beavató színház keretében az Úri murit, és felháborodottan kérdeztem, hogy miért írták ennyire át, mire mondták, hogy egy betűt se változtattak rajta :P, na csak ennyire volt aktuális a mű, és az még ma is 🙂 vagy inkább 😦 .
Én a Nemzetiben láttam az Úri murit, Stohl, László Zsolt és Kulka. Ő volt a könyvügynök, és a férfi, aki egy darab húsnak kezeli Rozikát – kettejük tánca máig megmaradt, ahogy rángatja a lányt és csorgatja a nyálát, a lány meg menekül. Stohl is döbbenetes volt, mint Csuli, olyan undorító és magasztos volt egyszerre, mindezt furcsa keverékben, nem tudom, hogy csinálja, de nagyon tud valamit. Ja, és a közönség nagy része akkor nevetett, amikor mi sírtunk, és fordítva.
csak az olvassa. én szóltam 
“Mert olyan sok csodálatos dolog van ebben az országban: a könyvet mindenki drágának találja. De mért?… Nem drágább, mint egy kiló hús, egy liter bor vagy pláne egy-két üveg pezsgő. Vagy mint a cigány, vagy mint a csizma. Azt mondja a magyar, hogy a könyv ellen védekezzék: nem engedhetem meg magamnak, mert húst kell venni, meg bort meg csizmát, meg nincs pénzem… Hát hogy: annak a szegény agyvelőnek nincsen szüksége táplálékra?… Csak a hasnak?… meg a tyúkszemes bütykös lábnak? Ennek kell a védelem, de a léleknek nem kell?… Hogy? miként akar a magyarság szélesebb látókörre szert tenni? úgy, hogy a patikában diskurál? egymással?… csak a könyvek útján lehet… Mert a könyv eljön Londonból s Párizsból és Jasznaja Poljanáról és a világ minden tájáról, s elhozza a kiválasztottak kiválogatott gondolatait, ez is diskurálás, de a nagy lelkekkel… Mért nem akartok hát könyvet venni?”
Móricz Zsigmond: Úri muri
KedvelésKedvelés
Emlékszem, az Úri murit végigröhögtem, pedig azt hittem, utálni fogom, mert kötelező. De jó volt.
És: nekem megvan az Örkény összes (ki gondolta volna), de a macskajátékos Drámák kötet, az pont a húgomnál van. Csak azt nézem majd a mekről, amit nem tudok fejből…
Csak ennyit akartam mondani. Meg persze, hogy köszönjük az idézetet, jól jött, valaki másolja már rá egy cicás képre, és posztolja már ki.
KedvelésKedvelés
Ó, be talál!
KedvelésKedvelés
pont ezzel szemeztem ma! 🙂
KedvelésKedvelés
a könyvesboltban
KedvelésKedvelés
Hú, én elolvastam hétfőn, aztán csütörtökön megint. Új dimenziók minden olvasásra. Várom!
KedvelésKedvelés
De jó!
KedvelésKedvelés
Én is elolvasom, de félek, hogy má’ megin’ nem fogok tudni érdemben hozzászólni… 😦 Azé’ majd igyekszem. Addig valaki találja fel a 32 órás napot, pls.
KedvelésKedvelés
De, fogsz! Naaa!
KedvelésKedvelés
csatlakozom 🙂 és jöhet a 32 órás nap is, de a munkaidő maradjon ugyanannyi
KedvelésKedvelés
Emlékszem 18 évesen a Művész úr 🙂 főszereplésével láttam beavató színház keretében az Úri murit, és felháborodottan kérdeztem, hogy miért írták ennyire át, mire mondták, hogy egy betűt se változtattak rajta :P, na csak ennyire volt aktuális a mű, és az még ma is 🙂 vagy inkább 😦 .
KedvelésKedvelés
Hány éves voltál te 18 évesen? Na, hányban volt? És az ország melyik részén?
KedvelésKedvelés
🙂 Egy vidéki nagyváros fesztiválján volt.
KedvelésKedvelés
Még csak a szereplőknél tartok, de már röhögök.
KedvelésKedvelés
Elolvastam, és meg kell mondjam, most már nem nevetek.
Várom nagyon a diskurzust! Kíváncsi vagyok, rátok hogy hatott.
KedvelésKedvelés
Pár éve láttam Molnár Piroska és Pogány Judit főszereplésével, nagyon tetszett. Lehet, hogy összeszedem magam, és elolvasom gyorsan.
KedvelésKedvelés
Én is láttam, az Örkényben, tényleg nagyon jó volt!
És most meg elolvastam, várom a hétfőt!
KedvelésKedvelés
Én a Nemzetiben láttam az Úri murit, Stohl, László Zsolt és Kulka. Ő volt a könyvügynök, és a férfi, aki egy darab húsnak kezeli Rozikát – kettejük tánca máig megmaradt, ahogy rángatja a lányt és csorgatja a nyálát, a lány meg menekül. Stohl is döbbenetes volt, mint Csuli, olyan undorító és magasztos volt egyszerre, mindezt furcsa keverékben, nem tudom, hogy csinálja, de nagyon tud valamit. Ja, és a közönség nagy része akkor nevetett, amikor mi sírtunk, és fordítva.
KedvelésKedvelés
Én is ezt láttam, az utolsó előadást, és Csuli lélegzetelállító volt, igen. László Zsoltnak viszont nem voltak eszközei.
KedvelésKedvelés
Mint színésznek, vagy a szerep miatt?
KedvelésKedvelés
Színészként, ehhez a szerephez.
KedvelésKedvelés
Láttad már László Zsoltot valami nagyon neki valóban?
KedvelésKedvelés
A Boldogtalanokban kurvajó nyomdász volt Vass Terézzel és Schell Judittal pl.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: olvassuk újra 3.: tudom, tudom | csak az olvassa — én szóltam
Visszajelzés: a kreatív énem | csak az olvassa — én szóltam