Fertályóra, tizenöt perc. Negyedóra a gimnáziumi szünet, és tanárként se hosszabb. Negyedóra a fogtömés is, hinnétek? Negyedóra Julis ágyból kiemeléstől gyerekülésbe beemelésig oviba menet, nyuszis csatostul, kakaóstul, pöttyös zoknistul, fogmosásostul. Negyedóra az illytbenyom-pisil-arctisztít-bugyitkeres-arcbeken reggeli rutin. Negyedóra után jövök ki a kilencvenhét fokból. Negyedóra száguldás az ovi itthonról az orgonaőrjöngésben.
Tizenöt perc. Az ember tűnődve lassít a menő étterem kiülős része előtt. A gyerekek a barátokkal játszótereznek, épp plusz negyedóra van még az odaérés előtt. Három dokumentumot terít elém a szemvillanásra is reagáló pincér: itallap borlap, étlap. Én… én csak egy kávét akartam, meg belepillantani a hávégébe, gyorsan leírni ezt a két jó mondatot, vagy nézni a kékes fellegeket. Nos, akkor egy deci siller, hadd szóljon, az legalább költő, nem úgy, mint a kékfrankos. Óriási pohár, kóstolnom kell, de gyűlölöm ezt a színjátékot, lögybölést, szagolgatást, hát ha kihozzák, megissza az ember becsülettel, de nem? Előfordul-e vajon, egy ilyen helyen, hogy az ember, a döntésre képes ember undorodva tolja el a maga választotta bort? Annak nem is ízlelőbimbója van, hanem undorbimbója. Nem is tudom, mit kérdez, de hogy jó-e, megiszom-e. Gyümölcsös, mondom, és behúzom a nyakam, de helyesel. Na, akkor ez a gyümölcsös.
És dupla presszó és… aranygaluska. Azt ellesem, amerre járok, másoké milyen. Az aranygaluska nem étel, hanem világnézet, sőt: transzcendencia, abból evett a majdnem kossuthdíjas író és a tanár úr is itt minálunk, és az volt a konfliktusunk Jánossal, hogy az ő anyja tesz mindegyikbe baracklekvárt is. Ez itt elegánsan apró adag, ruganyos, erősen vaníliás, kicsit citromhéjas, nagyon puha, és híg, karakteres, elég édes sodóval.
Írok, olvasok, nézem a sötétedő eget. Tizenöt perc.
Fertályóra a vihar is, orkánerejű jégeső a Lánchídon, szépséges napszemüvegemet viszi az ár az úttesten.
(Ne vigyetek stoppert a hálószobába!!!)
Jó reggelt! Én is épp egy ilyen gyereköltöztetős negyedóra közepén ültem most ide. Várom, hogy öltözzenek maguktól. Az aranygaluska tényleg sokkal több, mint sütemény. Sajnos én mindig annyit agyalok, hogy mire körbenéznék, hogy milyen a világ és én hogy tudnám benne otthon érezni magam, már el is repült a szemlélődés ideje.
KedvelésKedvelés
Mert az tizenegy perc? 🙂
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Ú, innen kimaradt, hogy negyedóra a hüvelyi orgazmus, meg vagyok zavarodva teljesen.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
kié? enyém biztos nem
KedvelésKedvelés
Tanítsd meg a párod, a tiéd is annyi 😀 (Ajánlott irodalom: ESZO)
KedvelésKedvelés
Az mi? Kezd érdekelni a dolog.
KedvelésKedvelés
Keress rá a neten, nem szívesen írom ki ide a teljes nevét. De kicsit eltorzítva: Elnyújtott Sekszualice Orgazmice 😀 Nagyon száraz és tényszerű leírás, abszolút használható és működik! 🙂 Régi könyv, antikváriumban megtalálható szerintem… de az is lehet, hogy le lehet tölteni
KedvelésKedvelés
IGen, közben utánanéztem, köszi!
KedvelésKedvelés
Az eredeti mondat az lett volna: negyedóra a hüvelyi orgazmus szintideje. Bocs, hogy nem kérdeztelek, és lásd még az utolsó mondatot is. 😀
KedvelésKedvelés
Neizéjjémár, lehet az sokkal több is!!! 😀
KedvelésKedvelés
Szintidő. Küszöbidő. És persze irodalom. Nem írok a saját orgazmusomról a blogon.
KedvelésKedvelés
Értettem! 🙂 Akkor legyünk optimisták. Akár 17 perc is lehet, az meg már nem negyed óra 🙂
KedvelésKedvelés
Köszi ezt a szép bejegyzést, most kicsit megnyugodtam…:-)
KedvelésKedvelés
Szeretem ezeket is. Olyan ácsingózos, tűnődős irodalmak.
KedvelésKedvelés
De jól esett ez a bejegyzés! 🙂 Köszönöm!
KedvelésKedvelés
szeretem ezt az irasodat
KedvelésKedvelés
Új fotók is vannak? 15 percet késni fogunk az amúgy is késős oviba érésből az emailek meg a bejegyzések miatt. 🙂
KedvelésKedvelés
Ez most nagyon tetszett! 🙂 Sopperóra, ugyammár…. olyankor nincs is idő! 🙂
KedvelésKedvelés
Király volt a tegnapi zuhé, a Kolosyn térdig érő víz teljes útszélességben. Tényleg elúszott a szemüveg?? jaj de rossz lehetett! (vinné el inkább a stoppert az ár!)
KedvelésKedvelés
Nem, én kimásztam az úttestre, feltartóztattam az autósokat a vízfüggönyben, ne vicceljünk, Esprit és szilvakék.
KedvelésKedvelés