nincs istennő

Közzétéve Szerző:

Ez valami egészen megrendítő.

Nem kevesen vannak, akiknek, bolyongva évtizedekig a szűk útvesztőkben fénytelenül, új meg új folyosókon, elegük lesz a másik nemből végképpen. De az valami döbbenet, hogy mennyire másképp élik meg ezt a nők, mint a férfiak.

Különféle változatok vannak. Lefölözi mindkét nem, ami használható a másikból: házimunkáját, pénzét, hajlandóságát, spermáját, összeköttetését, kisnyugdíját, a többit meg megoldja-megéli maga, és önmaga legjobb lényegét megtagadja a másiktól. Kineveti az ellenséget a nemtársaival. Belső bunkert épít.

Vagy kerüli, mint a pestisest. Eleve fél a kudarctól, egy kis kudarc után rögtön felfogja, hogy ő nem kell, és visszavonul, miközben a másikat hibáztatja. Mert azok olyanok. Ebben már ritkább a nő, de akad.

De ez talán csak a férfiaknál van. Hogy miközben elkeseredetten haragszik a nőre, hogy nem olyan, mint képzelte, nem odaadó, nem kedves, nem elégedett, nem élvez el, vagy nem úgy; hogy (és leginkább) nem anyja helyett anyja, hogy más kell neki; hogy nincs, sőt, nem is volt, aközben kényszeresen, józsefattilásan csak körötte forog mindig. Gyűlöli és szereti. Képeit nézi, utcán a fenekét. Figyeli az üzenőfalát, ír neki, nyomoz utána. Vagy blogot indít, azon lamentál, örökké csak ezen a kérdéskörön. Tapsikol: a nők, lám, most már tudósok is megmondták, bizonnyal butábbak, mint a férfiak. Gyűlöli a nőnapot. Nőuralmat vizionál, de amúgy imádja a Hölgyeket. Számon kéri a bántalmazottakon az igazságosságot.

Ha megmondhatja neki, ha irányíthatja, ha olyan, szereti. Ha nem olyan, és hát nem olyan, megpróbálja neki megmondani, megpróbálja irányítani. Kéjjel lép a sok nő közé, kémleli titkaikat, előre megvan a véleménye. Olvas, kommentel, helyretesz, felhívja a figyelmet, példákat és idézeteket citál. Miért, az ellenvéleménynek nincs létjogosultsága? Sértődötten távozik, őt nem hallgatták meg, pedig azt hitte, itt értelmes érveket lehet ütköztetni.

Ha azt gondolod, amit: szűk látókörű vagy.

Ha állítasz valamit, amit fel nem foghat, akkor erőszakos vagy, fröcsögsz, a frusztrációdat hajtogatod.

Ha nem a függésben határozod meg magad: férfigyűlölő vagy, sértett, traumatizált sebnyalogató.

Hogy ki traumatizált téged, miért, és mitől van ennyi sorstársad, arra nincs válasz. Ne mondd már mindig. Nem fogsz kelleni senkinek.

Csakhogy közben neki a rosszabb. A szeretetedre szomjazik, az elismerésedre, hogy elfogadod atyának, tanítónak, okosabbnak. Vagy hogy ellensúlyozza az aránytalanságot, mert azt képzeli, a nők többek valahogy, istennők. A motiváció, a hiány akkora benne, hogy ennyi energiával meg is láthatna téged valóban, az embert, megérthetne, ráláthatna a maga erőszakos kommunikációjára. De mivel nem találja az istennőt, nem tágít, megmagyarázza örökké: rosszul gondolod. Férfiak blogján nem ennyire okos. Erejét abból veszi, hogy lekezel.

Egyet nem tud: odafigyelni arra, akivel épp beszél. Tekintettel lenni rá, tisztelni az érzékenységét, mit mond, miért mondja, hogyan él, komolyan venni, elismerni, nem akarni sehogyan manipulálni, okos érvet tenni oda. Ehelyett apró árnyalaton rugózik. Pusztulsz épp el, túléled a napokat,  ő meg felrója neked, hogy miért nem vagy nőiesebb. Apám, azért, mert özvegy vagyok, három gyerekkel, robotolok, takarítok, veszekszem önkormányzattal és közművel, és még örömet is próbálok benne találni, és mert író leszek egy napon, nem blogger: igazi. És néhány barátot leszámítva teljesen egyedül. És mert nektek erre is van sztoritok, hogy az anyátok mi mindent átélt és kibírt.

Akkorára nőtt a nőképzet, hogy nincs sehol a nő, az egyes nő. Képtelenek felfogni, hogy az a múlt, az a szép hagyományos, ami után szűkölve vágyakoznak, az a should-nő, aki nekik jó lenne, az nincs és nem is volt, az egy konstrukció.

És mindig jönnek, és jönni fognak. Amit kiejtesz, provokáció nyomban. Nem élhetünk nélkülük.

43 thoughts on “nincs istennő”

  1. Kedvencem a “női hiszti” legendája, és legnagyobb bánatomra legtöbbször nőktől hallom. Keményen kiáll a véleménye mellett és férfi? Hű, de tökös, mindenki vonyítva kúszik kifelé a küszöb alatt. Keményen kiáll a véleménye mellett és nő? Csak hiszti, tudod, hisz’ nőből van, biztos menstruál, hagyd rá.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Ja, a “tudományos” megállapításokról: biztos feltűnt már sok mindenkinek (pláne olyanoknak, akik értenek is hozzá), mennyire hamis elven alapulnak. Szabó Móni is megmondta: http://szabomo.blogspot.hu/2013/02/a-porno-feminizmus-meg-gracia.html , hogy a kritika hangja is túl halk, szinte észrevehetetlen, és ez nagyon veszélyes.

    Nekem mint laikusnak az bántja a szememet, de irtózatosan, amikor ezek a zseniális kutatások arról szólnak, hogy: nézd, így néz ki egy felnőtt nő és egy felnőtt férfi agya, vessük össze a különbségeket, és vonjuk le a konzekvenciát, mely arról szól, hogy a különbségek eleve adottak, születéstől fogva megvannak, _tehát_ nemspecifikusak.
    Az Isten szerelmére, az agy úgy fejlődik, _ahogy_ él a gyermek, ahogy nevelik, amilyen ingerek érik, és igen, ha a fiúkat és a lányokat nagyon eltérő módon szocializálják, akkor hogy a fenébe lehetne más az eredmény, mint az, hogy az agyuk is különböző lesz? Amikor a kislányt a minikonyhával meg a miniseprűvel kondicionálják a jövőbeli háztartásigép-létre, miközben a fiúcskának űrhajója, atlasza meg legója van? Most őszintén, mit várunk?

    Okádnom kell az ilyen képmutatóan hazug áltudományos megállapításoktól, amelyek pont úgy működnek, mint az ún. evolúciós magyarázatok: a jelenlegi állapotot helyezik át egy az egyben az őskorba. Hogy ez hogyan lehet hiteles bárki számára, az érthetetlen, de hát tudom azt is, hogy az agymosásnak egyik része az, hogy a kritikai érzéket jó előre kigyomlálják, hogy ki se fejlődhessen.
    (Köszi, ez jólesett.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Az egyébként jólelkű, gondolkodó típus is: amint ezt olvasva arra a pontra ér, ahol szembe kellene néznie a saját sarával, inkább hátrahőköl és bezár. Benyom valami jó zenét, átugrik egy kevésbé nyavalygó blogra, néz egy receptet a M.alackarajon, felhívja az ügyfelet, nekiáll a melónak: visszarángatja magát a “valóság” talajára.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. “És mert nektek erre is van sztoritok, hogy az anyátok mi mindent átélt és kibírt.”
    volt férjnek arra is volt, hogy a nők (mintha mindegyiket személyesen ismerte volna) milyenek voltak. pl.: “100 (!) évvel ezelőtt, a nők a földeken dolgoztak és ott is szültek és nem volt semmi bajuk se nekik se a gyereknek. minek mész már megint terhesgondozásra?!” Vegyél nekem földet, ha azt akarod, hogy ott szüljek! nem vett…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az apósom a legutóbbi terhességem alatt épp ezzel jött, hogy az ő anyja anno kijárt kapálni és nem nyafogott a terhesség alatt (a korábbiak alatt én sem nyafogtam, a legutóbbinál igen, végül kiderült, hogy nem ok nélkül). Mondjuk nem bántónak szánta, inkább ténymegállapításnak. Én erre elmondtam neki, hogy igen, de az ő anyja negyvenévesen már öregasszony volt, egy adag orvosi problémával megspékelve, amelyek bizony ebből (is) adódtak, én meg _most_ vagyok negyvenéves, és egyelőre inkább fiatalasszonynak nézek ki. Erre szépen elismerte, hogy valóban van abban valami, amit mondok. Aztán amikor a következő hétvégén megint találkoztunk, akkorra elfelejtette, hogy mit beszélgettünk legutóbb, és megint jött az anyjával. Ezt eljátszottuk vagy 3-4-szer, én a végefelé kezdtem elbizonytalanodni, hogy most tényleg piszkálni akar a nyafogásom/bénaságom miatt, vagy mi van, de a fia igyekezett megnyugtatni, hogy valóban elfelejti alkalomról-alkalomra, hogy ezt a témát már megbeszéltük és igazat adott nekem. Aztán mikor kórházba kerültem, akkor nem jött többé ezzel a témával, ellenben szorgalmasan és kedvesen látogatott és hozott ennivalót, hogy a kisunokája (anyja) éhen ne haljon a kórházi koszton. De kíváncsi lennék, az egészből mi maradt meg az emlékezetében…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem semmi.

        És jó lenne, ha a “fia” nem csak téged “igyekezne megnyugtatni”, hanem közölné az apjával, hogy hova tegye a véleményét, és pontosan ki kíváncsi rá. Ezzel segítene, nem a “megnyugtatással”.

        Kedvelés

      • Én úgy érzékeltem Gem hozzászólásából, hogy apósának valami olyan egészségügyi problémája van, amitől hamar elfelejt dolgokat, de amúgy szereti Gemet és az unokákat. Átéltem/élem, az én apósom is ilyen, fizikailag aktív, de szellemileg mást nem tudunk tenni, mint “megnyugtatni”. (Engem nyáron a rosszul beállított gyógyszere miatt sokat zaklatott, de helyretettem magamban a dolgot. Meg persze őt is.)

        Kedvelés

      • Igen Kata, köszönöm, hogy helyettem válaszoltál, megnyugtat, hogy nem én voltam teljesen félreérthető. Egyébként szerencsére az én apósom nem felejtős (még), csak időnként egy-két témánál. Valószínűleg ez nem az ő fő érdeklődési területe volt (mármint maga az unoka igen, de a várandóssághoz csak kibicként igyekezett utánaolvasni meg hozzászólni, és ezt most pozitív értelemben írom, de nyilván soha nem élte át a saját bőrével, hogy milyen is az).

        Kedvelés

  6. Azért ez így szomorú! A szűkebb-tágabb környezetemben két párt ismerek, akik valódi társkapcsolatot élnek meg, és ez nem azt jelenti, hogy minden rózsaszín, hanem ők tényleg társai egymásnak. Irigylem őket! A többiek vagy elváltak, vagy most válnak vagy még csak most pislákol, hogy méltatlan kapcsolatban élnek, vagy még nem is pislákol. Az arány az elszomorító!
    Bár én megrögzött idealista, naív, optimista vagyok most mégis 😦
    (biztos front van 🙂 )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. A zöld szöveg alatt belinkelt poszt alatt 3 azaz 3 db nikk elemezget hosszasan és örömmel 2 azaz 2 db grafikont,
    és mindeközben nagyvonalúan elfelejtik azt, hogy a görbék között az átlagos különbség olyan minimális, ami nem igazolja azt a hatalmas különbséget, ami a társadalmakban a nők és férfiak között van.
    A haranggörbék egy bizonyos módszer szerint mért (jellegzetesen férfimértékkel beállított)
    IQ – eloszlásról szólnak,
    viszont ha megnézzük az akadémikusokat, politikusokat, gazdasági irányítókat, azok zömükben távolról nem ezekből az eleve zsenikből kerülnek ki zömmel, hanem a nagy átlagból.
    Ahol viszont a nők éppen ugyanolyan nagyságú IQ-val rendelkeznek, még a jelllegzetesen férfimódra való megméretés szerint is !
    Másrészt ha a jelen társadalmak vezető rétegeinek nemi megoszlása alapján készítenénk egy azt igazoló férfi-női képességeket ábrázoló grafikont, akkor abban a női vonal gyakorlatilag eltörpülne a férfi vonal mellett.
    De mivel a mért adatok szerint egyáltalán nem törpül el, csak azért származik ilyen minimális eltérésből ekkora gyakorlati eltérés, mert azt társadalmak torzítják ilyenné.

    És az sem jut eszükbe a kezüket dörzsölgetőknek, hogy hogy is van az, hogy ilyen minimális képességbeli eltérések mellett az egyik nemet gyakorlatilag évezredken keresztül kizárták a tanulásból ?
    Mekkora butaság és önzőség kellett ehhez ? És erre még büszkék is, aki azt mondogatják, hog ymindent a férfiak találtak fel.
    Igen, és ilyen áron.
    És ez még ma is kihat minden fiú- és lánygyerek fejlődésére, amikor a tankönyveik csupa férfi tudósokkal vannak teli.
    Ha valami, hát ez és mellette még ezeregy diszkrimináció okozza a különbségeket, és nem a haranggörbék közti alig-eltérés.
    Pupákkák.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Akkor most gáz, hogy a fiaim takarítószettet meg kiskonyhát kaptak karácsonyra és nem rakétát? (Megjegyzem, a kiskonyha csak annyira érdekli őket, hogy szét lehet szedni darabokra, szóval hajlok arra, hogy ez mégiscsak valami genetikai dolog lehet ebben az egészben és nemcsak azon múlik, hogy hogyan nevelik a gyereket. ) A fiaim mióta kúszni tudnak, kisautókat tologatnak, a babák meg csak porosodnak a sarokban, még alvóállatka sem kellett egyiknek sem (igaz, van alvóanya meg apa, szóval minek is kéne az állatka?)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Gyenge.
      Ha a fiaid amióta kúszni tudnak, kisautókat tologatnak,
      miért vettél nekik takarítószettet meg kiskonyhát ?
      Ha hazudsz, hazudj már legalább hihetőt, mert így nagyon kilóg a lóláb és a trollság.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Minden valamire való gyerek (akár fiú akár lány) hagyja a bánatba a babákat és valami kreatívat játszik. Mondjuk a kisautó-tologatás nem tartozik ezek közé 😀

        Kedvelés

      • Ő nem troll!!! Ismerem, kikérem magamnak! A nevében is! (Érdemben ugyan nem tudok hozzászólni ahhoz amit írt, de az biztos, hogy nem lehet általánosítani hogy melyik gyerek mivel szeret játszani és mivel nem, nyilván itt nem tért ki minden részletre, stb…) Szóval nem akarok veszekedni, nem troll. Vállalom a kezességet érte!

        Kedvelés

      • Aha, és ezek szerint te láttad is azt a takarítószettet meg kiskonyhát, amit a fiai a rakéta HELYETT kaptak karácsonyra, illetve szerinted is őnáluk a gyereket karácsonykor büntetni szokás és nem boldogítani ?
        Itt valami nagyon sántít, direkte hazug. A troll pedig számomra ezt a kommunikációfajtát jelenti, hogy hazudozunk összevissza, csak a vita szítása érdekében.

        Kedvelés

      • Csak ismételni tudom: ismerem őt. Nem tudok rájönni hogy melyik rész a büntetős. Ismerem, a stílusát is! Tudom, hogy ironikus, ismerem az esze járását. Higgy nekem, kérlek. Nem kötekedésként írta ezt le. Megjegyezte. A saját tapasztalatát írta ide. Boldog kis család ők a maguk mindennapi gondjaikkal, de van sok nevetés. Ez is egy vicces komment, én értem. Lehet, hogy ha benyomott volna egy-két ilyet: 😀 🙂 😉 , akkor érthetőbb lenne. Nincs itt vita, egy egyszerű ténymegállapítás a saját gyerekeiről és a nemek szerinti nevelésről gyerekkorban. 🙂

        Kedvelés

  10. “Lefölözi mindkét nem, ami használható a másikból: házimunkáját, pénzét, hajlandóságát, spermáját, összeköttetését, kisnyugdíját, a többit meg megoldja-megéli maga, és önmaga legjobb lényegét megtagadja a másiktól.”
    “elkeseredetten haragszik a nőre, hogy nem olyan, mint képzelte, nem odaadó, nem kedves, nem elégedett, nem élvez el, vagy nem úgy; hogy (és leginkább) nem anyja helyett anyja, hogy más kell neki; hogy nincs, sőt, nem is volt,”

    Ezt írtam valakinek épp ennek a bejegyzésnek a megjelenése előtt egy nappal – úgy megörültem, hogy így megfogalmaztam, hogy gondoltam ide is hozom, ide most illik is:

    A nők nem irányítják a világot, és különösen nem a testük felhasználásával. Nem manipulálnak vele, úgy általában nem, bár bizonyosan voltak már nők, akik ezt megtették. A nők nem manipulálják a testükkel a férfiakat tudatosan, azonban sok férfi olyannyira ki vagy éhezve a női testre, hogy őt vezérli a gondolata. És nagyon haragszik amiatt, hogy vezérli, különösen ha nem jut elég (gyakran) női testhez. Ezért aztán jól megharagszik a nőkre úgy általában, mert a kielégítetlen vágya már fájdalmas, és ezért sérülékenynek érzi magát, manipulálhatónak és vezérelhetőnek. Dühödten védekezik. A testi és lelki jóléte a nőtől függ, aki vagy adja magát vagy nem, és ha nem, akkor ellenségesnek látja, megharagszik rá, amiért ilyen állapotban tartja.

    A kérdés, hogy a nő partner, vagy a férfi vágyainak tárgya? Kell-e neki több belőle, minthogy kielégítse az igényeit? Eszköz, vagy egy másik elismerésre méltó ember? Érdekli, hogy ő mit akar, mire vágyik, mire van szüksége? Akar-e _az ő szükségleteinek megfelelően_ adni neki valamit? Azért akar adni valamit, hogy adhasson, hogy a nő igényei is kielégüljenek, vagy csak azért, hogy legyen valami látszólagos fizetség (és ez esetben a nő fogadja is el azt, amit a férfi adni akarsz függetlenül az igényeitől, tehát akár valami egészen mást, sőt ellentéteset is), és továbbra is igényelhesse tőle erre hivatkozva a vágyai kielégítését?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Utóbbi gondolathoz fűződik egy kérdéssor is, amit Szabó Móni a Facebookon tesztel, hogy Mi kell a nőnek ?, mondjuk épp most, a Nőnap kapcsán.
      Jelen esetben az áruházak kínálatából.
      Érdekes módon az áruházak azt képzelik, hogy a nők ajándékként olyan dolgokra vágynak, amivel megfelelnek a tőlük elvárt követelményeknek, azaz mindenekelőtt szépítkező- és takarítóeszközök, illetve szerek.
      De a válaszadó nőknek érdekes módon kivétel nélkül csupa olyan dolgok kellettek, amik az ő igényeiket és szórakozásukat szolgálják.
      Milyen meglepő !
      Azaz a Média Markt kínálatából senkinek nem a hajszárítók, a sütő- és takarítóeszközök kellettek, hanem fotógép, mobil, laptop. És még csak kivétel sem volt, egyetlen egy sem.
      Talán a férfiakkal is így vannak, hogy nem az udvarlás, a szexi fehérnemű kell nekik,
      hanem egy jó vacsora, amit lelkifurdalás nélkül, önfeledten a maguk örömére úgy ehetnek végig, hogy nem ők melóztak előtte és utána, és nem kell az alakjukat félteni minden falat előtt.
      Vagy az ágyban egy olyan odafordulás, amit önzetlenül kapnak, és ami nem torkollik 2 percen belül a “nahát ennyi előjátéknak sok is volt, most te jössz, oszt jónapot” fordulatba.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Emlékszem egy beszélgetős rádió műsorra, ahol arra kérték a hallgatókat karácsony után, mondják el mi volt a legmegdöbbentőbb, legelcseszettebb ajándék amit kaptak valaha. Ami feltűnt a műsorvezetőknek is, alig volt férfi a válaszolók között. Bevallom, én egyre sem emlékszem, ami azért eléggé azt tükrözte, a nők jobban ismerik a mellettük élő férfi igényeit, vágyait. Viszont a nők hihetetlen ajándékokról számoltak be. Volt aki 10 kg lisztet kapott a párjától, mondván “azt hittem szeretsz sütni, há’ nem?” De volt még vasaló, seprű+lapát szett, mosópor, 9. hónapos terhes kismamának CD állvány (amire a férj rögtön rá is pakolta a saját cédéit), motorosfűrész (amire a férj fente a fogát már nagyon). Ezenkívül domina ruha, ehető bugyi…jellemző, hogy a férfi műsorvezetők nem is értették mi a gáz ezekben, komolyan meg voltak lepve, mi itt a probléma. Még szerencse, hogy volt egy műsorvezetőnő is mellettük, aki elmagyarázta, hogy az ilyen meglepikkel a férfiak tulajdonképpen magukat ajándékozzák meg, ezek az ő vágyaikat tükrözik, nem azt amit a nők ténylegesen szeretnének.

        Kedvelés

      • Nálunk is van már tejhabosító, hagyma aprító, tejszínkinyomó (nagyon extra), krumpli vágó amit anyósom kapott apósomtól ajándékba, aztán később nekem adta tovább. És még pár ilyesmi várakozik a szekrényében. 🙂

        Kedvelés

      • Most oldalba böktem a férjemet, emlékszik-e amikor gőzborotvát (autóhoz valót) kaptam tőle ajándékba? Idézem a válaszát: “Ja, és mi a gond?”

        Kedvelés

      • Pedig a tejhabosítót imádom. 😀 (Na most nem adtam hozzá sokat a beszélgetéshez, de még olvasó üzemmódban vagyok.)

        Kedvelés

      • Á, a férfiak a fantáziátlan nőktől nyakkendőt meg zsebkendőt és zoknit szoktak kapni. Apám is mindig azt kapott. Csak nem panaszkodnak,mert nem is akarnak semmit. Hátmostényleg.
        Nálunk nekem mindig ezer dolog kéne, a férjemnek meg semmi.
        Piát veszek neki jobb híján. Jó, most kapott pálinkafőzőt, de egyszer volt Budán kutyavásár, meg 10 éve nem kapott semmi ajándékot.
        Tényleg annyira szerény. Hogy hová menjünk kirándulni, meg üdülni, azt is mindig én találom ki, mert ő mindig Selmecbányára menne.
        Na jó, időnként ezért el is megyünk Selmecbányára, ott végigjárjuk a revírt meg a kocsmákat, sírunk egy jót a Bányászati Akadémia tövében meg a temetőben. Viszünk szép nemzetiszín koszorút.
        Hát ilyen az én férjem. Nagyon szeretem 🙂

        Kedvelés

Hozzászólás a(z) Rita bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .