a hetedik én magam lettem

Közzétéve Szerző:

Én itten hónapok óta lebegek, mézes-tejszínhabos-pezsgős a flow, hogy milyen csoda ez a blog, milyen sokan lettünk, és milyen igényesek az olvasók, mennyi történet érkezik, és egy-egy olvasó milyen fontossá tudott lenni. (Jelez a giccsérzékelőm: sajnos, a másik szemem sír közben, mert van a János utáni életünknek sok természetes és néhány váratlan nehézsége. Nem írok erről most, volt, hogy írtam ilyesmit, de azóta változott egy kicsit a blog, az irány, a témakör, és az olvasottság is.)

img_3006.jpg

Itt most köszönetet szeretnék mondani.

Elsősorban ezért a jellemző légkörért, a pezsgésért, azért, hogy lehetek ennyire érzelmes és egyben intellektuális viszonyban az olvasókkal.

Hála az első telepeseknek, a régi olvasóknak, akik csendben vagy kommentelve hónapok óta naponta benéznek. Akik az elejétől itt voltak.

A középső hullámnak, hogy olyan elkötelezett volt, és nevemen szólított, az újaknak, akik figyeltek, és jól kapcsolódtak, és maradtak ők is itt.

Köszönöm, hogy nagyon ritkán voltunk élesek, bántóak az erre járókkal, és sosem brahiból.

A kávémeghívásokat nagyon köszönöm (paypalos adományozási lehetőség a főoldal bal oldalsávjában), köztük nem egy igen nagylelkűt, ami a tartalékom, de most viszi a cirkócsere (<– váratlan nehézség).

Köszönöm a sok facebook-megosztást.

Köszönöm az interjúlehetőségeket a Nőkért.hu és a Sciencecaffe.com portáloknak és a két rádióadást: a Tilosban január 9-én beszélgethettem Mihalovics Évával és Tóth Györgyivel, a FUGA-ban pedig február 12-én Kulcsár-Vajda Enikővel.

Van egy, hogy is mondjam, segítőm, egy, ööö, menedzserem, aki azzá lett valahogy, megtörtént velem, figyeli a blogot, tanácsokat ad, terelget, visszajelez. Ő — legyen most is — Melinda. Meghatottan köszönöm neki, hogy annyit szervezett, drukkolt, segített. És milyen jól parkol mélygarázsban!

Köszönet azoknak, akik ellenszélben is vállalják, hogy szeretnek itt lenni, és véleményüket a némileg értetlen közegükben ütköztetik nap mint nap.

A blogverseny nagyon megforgatta a blog nevét, 1365 kattintás érkezett onnan a nevezés óta, az össze kattintás száma mintegy ötven százalékkal nőtt, de ebben benne van a ha igazi Nő akarsz lenni című paródia és a gyomorgörcsös gyermekeink keltette igen nagy figyelem is. A csakazolvassa kifejezésre keresők száma meghússzorozódott.

A zsűri egy hét múlva dönt a két díjazott blogger kilétéről — őket az ötvenes mezőnyből választják, nem ismerem a szempontjaikat, de gyanítom, a derűs hangnem, a nem túl rendszerellenes eszmei háttér, a témák sokfélesége, az írások tartalmassága, a blog megjelenése, az olvasóvonzó képesség, a blogélet intenzitása, a blogger munkabírása, stílusérzéke és helyesírása a szempontok között vannak. Van egy tippem: igényes, következetes blog, úgynevezett nőies témában, és van még két szimpatikus énblog, persze az én mércém szerint. A közösségképzésért jár a különdíj, egy kicsit gyérebb laptoppal és munkalehetőség nélkül — ilyen blog is van néhány.

Én beszóltam nekik itt, indulásom ezért, azt hiszem, akkor jelképessé vált.

Az egész nagyon tanulságos volt nekem, beleláttam más blogokba, érdekeseket olvastam, elképesztő, szívmelengető és lesújtó jelenségekre figyeltem fel. Most nem is volna ízléses kis körképet tartani, ahogy futó blogtárs (blogoló futótárs) figyelmeztet. No, én hiszek a sokféleségben, meg szoktam védeni a mindenféle népeket, mert sok érvényes választás létezik. De azt gondolom, aki kiáll a köz elé a nyilvános térbe, annak felelőssége van, és e téren: írás, stílus, üzenet, nem vagyok “így is lehet meg úgy is” alapon annyira elfogadó. Mondják is, hogy ítélkezem, meg lekezelő vagyok, miközben nagyon figyelnek a véleményemre, mintha a Magyar Közlöny lenne. Nos, nem az. Mondom, amit megfigyelek, mert bennem nincs ez a pozitív, nőiesnek mondott elfogadás, én fennakadok a jelenségeken, a tipikuson. Mert nem mindegy. Maradjunk annyiban, hogy fogtam a fejem néha, micsoda reprezentáció a blogok sora a nőkről. Mivel töltik a szabadidejüket, mi köti le őket, mivel remélnek közfigyelmet kelteni. Legalábbis a paródiaérzékemet csiklandozta nemegyszer.

És stressz volt, rossz görcs, nézni folyton, mindig linkelni a szavazást, ezzel abajgatni népeket a facebookon. Lesújtó az is, ha huszonakárhányadik se leszek, ha csak a mi kis alter világunkban bódítom magam, hogy hej, de tényező lettem, meg visszás egy kicsit az is, ha elöl végzek. Most már mindenki tudja: ez vagyok én. Jött egy-két érdekes reakció a versennyel kapcsolatban barátnak hitt ismerősöktől is.

Hetedikként kerültem az ötven közé, és most nem tudom, mi jön, de a feszültség elmúlt.

Mi lesz a bloggal?

Csak így, mint eddig, jó az? Ne csak az olvassa. Marad a sokféle téma, az évődő hangnem, a szenvedély, folytatódnak a sorozatok, készülnek majd tavaszi képek Raffay Zsófiával, korszerűsítem a menüt talán, jó lenne következetesebben használni a címkéket. Nem lesz továbbra sem hirdetés a blogon, nem válnék meg a sablontól, és ijesztően fogunk viselkedni a trollokkal.

Sok tervem van még, ti adjátok az ötleteket. Könyv, újság? Est? Pályázat? Goldenblog? Nyári tábor? Csakazolvassa étterem? Parlamenti párt? Színház? Hajózási társaság? Nyilvános, nonprofit vesztőhely? Mi lenne jó?

58 thoughts on “a hetedik én magam lettem”

  7. Én nagyon szerettem a jelszavas bejegyzéseket. Értem, hogy ez már kicsit más, és olvasottabb, és nem teheted meg – de nekem hiányoznak. Tudom, hogy ismeretlenként a világon semmi közöm a magánéletedhez, de számomra példaértékű, ahogyan megküzdesz a nehézségeiddel. Ahogyan kiborulsz rajtuk. Ahogyan örülsz dolgoknak. Imádom a közéleti dolgaidat is, tőlem lehet párt, kávéház, bárakármi (és könyv is, igen-igen-igen!), de azt a nagyon személyes hangvételt, és bizony, a kivételezettség érzését is nagyon szeretem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  10. a könyvedet én is olvasnám, akár egy hozzád címzett irodalmi kávéházban, akár étteremben. biztos nem én vagyok az egyetlen, aki képes arra a galádságra, hogy csülkös bableves mellett forgassa a könyv lapjait.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. a hetedik helyezés rengeteg információt hordoz. azt, hogy olvasnak sokan. gondolkoznak ezekről a témákról sokan. hogy szeretnek ki nyíltan, ki elbújva. ki vállalva, ki szemlesütve. de szeretik amit írsz, ahogyan írsz és amiről írsz.
    az alap ars poeticát tekintve – lássuk be rendszerszinten bolygató és igen harcos a blog – ez nagyon kiemelkedő és fontos. én nagyon örülök neki.

    könyv- várom
    étterem- szuper lenne! enni, inni, beszélgetni, gyerekeket legeltetni…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • azt tapasztalom, hogy nagy számban akadnak embertársaink, akik felhúzzák a szemöldöküket, akkor amikor azonnal egy teljes érvrendszert kapnak vissza, amikor a lenyomás szándékával fogalmaznak meg kritikát.
        mikor pl. kimondják: “a gaz feministák miatt nincsenek ma már helyén az értékek. ajjjaj érték vesztett világban élünk!”
        erre mondjuk elolvas egy posztodat a témában, vagy esetleg négy mondatnál tovább hallgat és figyel arra, amit adott esetben én mondok, akkor ezen a ponton közli: ez nagyon harcos hozzáállás. milyen feminista már az ilyen!
        szóval a harcos szó számomra azt jelenti: ebben a közegben harcos.
        egyébként nekem: érvelés, az álláspontok ütköztetése, nyilvánvaló tényekkel való alátámasztása. ez számomra nem harcosság, hanem a szó nemes értelmében a hang hallatása.
        furcsa világban élünk. gyanús, ha valaki érvel, ha valaki nem lapítva, csendben maradva, kussolva tekint nőként a világ dolgaira. innen nézve tényleg jaj de rohadt harcos ez a blog.

        Kedvelés

  12. egyébként viccen kívül, tényleg sikere lenne szerintem. eleve nem sok az olyan hely, ahova be lehet menni gyerekkel, és nem csak azért, hogy rendesen üljön. közösségi kávézó? 🙂 eh, kissé beindult a fantáziám.
    🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Gratulálok!! Sok sikert!
    “Ellenség ha elődbe áll,
    hét legyen, kit előtalál.
    Egy, ki kezdi szabad napját,
    egy, ki végzi szolgálatját,
    egy, ki népet ingyen oktat,
    egy, kit úszni vízbe dobtak,
    egy, ki magva erdőségnek,
    egy, kit őse bőgve védett,
    csellel, gánccsal mind nem elég, –
    a hetedik te magad légy!” József Attila : A hetedik
    Irodalmi kávéházat!!!!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. Szerintem is kissé lekezelő vagy, legalábbis a mai általános mércék szerint. Engem azért nem zavar, mert én is ilyen vagyok, kb. pont ennyire veszem észre mindenhol és mindenkiben (de nem mindig) a legapróbb hibát, és tudom, hogy engem sokan emiatt nehezen viselnek el. Én viszont nem bírnék képmutató lenni, és mosolyogni minden olyanon, amin sírni van kedvem – az egyik nagyon közeli ismerősöm ilyen, és mindig megdöbbenek, amikor négyszemközt elmondja, hogy kiről mit gondol igazából. Nekem a fényképeitek nagyon tetszenek (a saját blogomon csak saját kis “házi készítésű” fotók vannak, igaz, hiába vannak jó képötleteim, az időmbe nem férnek bele), jó lesz újakat is látni. Ha bírod, folytasd így, ahogy vagy!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Értem, amit írsz, csak árnyalom.

      Az, amit gőgnek avagy lekezelő magatartásnak neveznek a népek, az igazság iránti kérlelhetetlen igényemből, a képmutatás elleni indulataimból fakad. Szembesülni szar.
      Én baromira megértem az emberi sokféleséget, és senkire nem sújtok le bárddal, hogy:
      Csokit zabálsz délelőtt fél tizenkettőkor az ágyban? Egészségedre — ha nem tagadod le. Koszos a konyhapultod? Előfordul. Férjes asszonyként beleszerettél valakibe? Van ilyen. Tizenegykor fekteted a gyerekeket? Ilyen is.

      Ilyenek miatt szoktak tipikusan ítélkezni mások, akik szerint én gőgös vagyok. Vagy mert ők is jó szándékúak, tehetségesek, és valamiért mégsem sikerülnek a projektjeik.

      Én meg azt mondom: frankón kocsiba ülsz, hogy elvidd a szelektív szemetet? Azt hiszed, a házasság értékéről beszélsz, az segít bárkinek is?

      A másik, amikor engem piszkálnak. Akkor szoktam szólni. Mondjuk, kioktat, vagy pletykál. De ő csak segíteni akart stb. Ilyenkor sem szeretnek. Mert szólni szoktam. Minden, mindig az erős agresszort védi.

      Én nem a magam igazát hajtom, hanem érvelek, mert általában, összefüggéseiben érdekelnek a dolgok.. Ellenzői egyszerűen nem értik, miért írok, nincs olvasási rutinjuk, nem szívesen gondolnak bele, mert az kényelmetlen volna, inkább visszalőnek. Mivel nekik életforma, azt hiszik, én is önigazolok, pedig csak gondolkodom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen 🙂 én sem tartom magamat lekezelőnek (és nem is azt akartam írni, hogy én tartalak Téged annak, de visszaolvasva tényleg úgy hangzik, well, sose volt kedvenc tantárgyam a fogalmazás, elnézést), de én is szoktam pont az ilyenek miatt szólni, mint a kocsival a szelektív szemét elvivése (egészen konkrétan három napja írtam a fiam iskolájának, hogy miért rossz ötlet egy belvárosi gimnáziumban a papírgyűjtés, másrészt ööö, mondjuk ha én amúgy is kocsival megyek valahova és útba esik a szelektív szemetes, akkor bepakolom és viszem).

        Kedvelés

      • Én pont ezért nézek fel rád, mert szólsz olyanokért, amikért én is úgy szólnék, de nem merek. Sajnos olyan vagyok, hogy az állandó bizonytalanság miatt inkább behúzom a nyakam, pedig kéne szólni, nekimenni annak, ami ellen a belsőm háborog, kiállni, kiabálni és nem fájlalni ha csúnyán néznek.

        Nem attól vagyok megbecsültebb, mint tíz éve, hogy azóta megváltoztam, hanem attól, hogy megtanultam befogni a számat.
        De jó lenne olyan közegben élni, ahol az őszinteség, a magadhoz való hűség a megbecsülendő…

        Kedvelés

  22. A kommenteket elnézve is az az érzésem támadt, új guru van születőben 🙂
    Szívből gratulálok neked ahhoz, ami eddig sikerült és csak így tovább! HIánypotló amit csinálsz, nagyon, de ezt gondolom nem is kell magyaráznom.
    Viszont biztatnék minden kommentelő és olvasó rajongót arra, hogy saját magában is megkeresse azokat az erőforrásokat és gondolatokat, az erőt, amit a blogger képvisel… Hagyjunk fel ezzel a mentalitásssal, hogy mindig kell egy megmondó ember, egy guru, akit rajongva lehet követni és csapatostul járni a Szent Ember Előadásaira. Mi is, Ti is vagytok ilyen Okosak, Bátrak, Kezdeményezők és lehettek Sikeresek. Hajrá! 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ott a pont :). De azért mindentől függetlenül el tudnék képzelni egy olyan helyet, ahol mondjuk lehet kávézni és a vendég maga is hozzátehet egy adott napon egy adott témához valamit, ha szeretne. Egyik nap a harmincas évekből szólna zene, másnap pedig mondjuk egy kiemelt művész napja lenne, felolvasásokkal, kis programokkal…jaaaaj, beindult a fantáziám 😛 Minden nap kicsit változna a kávéház is…pfff álmodik a nyomor 😀 Elnézést, tudom, hogy ez off.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  24. Hátsó sorból, tapsolva gratulálok. Elhiszem, hogy volt feszültség benned, valahol mégis egy megméretés volt ez, nem? Szerintem nagyon jó a hetedik (is), ettől talán kicsit tágabbra nyílt az ajtó.
    Én egy színházra szavazok, a hajótársaság zászlós cirkálóján, ilyet lehet? 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. Egy irodalmárnak irodalmi vonatkozású helyezés dukál, nincs ebben semmi meglepő.
    😉
    Örülök az eredménynek: kicsit azért mert nekünk, olvasóknak fontos; nagyon pedig azért, mert neked fontos.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  29. Gratulálok, szép eredmény. És dögös. Mert az kell. Szerintem ne kávézó legyen, meg könyv, hanem alapítsunk egy klubot a dögös bloggerináknak. Belépés csak Samsung márkájú, NP700Z3C típusú laptoppal.

    Gondolom, ez már lerágott téma, de én még csak most találkoztam ezekkel a szövegekkel a “dögösről”. Azért az se semmi, hogy “Szájbarágónak” nevezik azt a menüt, ahol kérdéseket lehet feltenni a versennyel kapcsolatban. Na, jó befejeztem.

    A lényeg: jó, hogy írsz, itt sokan örülnek Neked.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • No komment. Most csak ezért jöttem ide. Hogy mikor újságírót keresnek, akkor egy kenyérblog nyerjen… hát szóval nem is csodálkozom, mikor a női társadalomra olykor rálegyintenek. Mi a picsát akarunk mi így? Hogyan akarunk mi egyenrangú értelmiségi partnerek lenni, ha xszáz blogíró közül egy péket választunk újságírónak???
      Limarát tisztelem, az ország legjobb pékje, DE ez itt nem erről szólt. A nőtársak nem olvasták? Most akkor mi van? Most akkor az nl cafén fog recepteket írni? Hát én nem értem ezt, komolyan mondom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Azt gondolom, ha a te blogod egy ilyen versenyt megnyerne, akkor vagy a Marson lennénk csupa IQ fighter lakóval vagy ha a Földről van szó még mindig, akkor annyira megváltozott volna minden a világunkban, hogy nem lenne miről írnod…érted? (bár neked, akkor is lenne). Remélem nem bánod, hogy nem nyertél. Nekünk te vagy az első…tudod! Annyira jellemező..egy pékség. Asszem elkezdek mosási technikákról írni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • De közben egy ilyen blog más országokban harminc éve létező nyomtatott újság, illetve online magazin formájában létezik: tízmilliók olvassák. Abszolút van miről írniuk, mert nem szűnik a beszélnivaló, de akkor is komoly tömegeket érdekel, hirdetőket vonz.

        Kedvelés

  31. Ezt jol kisuthetjuk. Jo nekunk!
    (Ma a legkisebb helyisegben egy reklem kiadvanyt olvastam. Egy szemelyi edzovel beszelgetes. Az edzo no. Kerdes:hogy tudod kezelni a ferfi vendegek okozta kihivasokat? Es meg:miert ezt valasztottad a fakanal (!)helyett?)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  32. Szerintem írj ki te egy pályázatot. Hagyjuk ezt a blogversenyt… Nekem egész könyvre való anyagom van, a nőiség lehulló lepleinek fájdalmas élményeiről. 3 évig naplóztam, Aztán inkább ismét elkezdtem futni. A blogversennyel kapcsolatban pedig csak annyit, hogy ez van csajok. Ilyen a mai magyar női társadalom. A nők rá vannak téve egy sínre, amin haladni kell, de legalábbis illik. Ez alapján a női önmeghatározás megerősítésre talál. Ha pedig nem tetszik majd rápaszírozzák arra az útra, ha tetszik ha nem..! Pont ma beszélgettem egy futótársammal (ja, futóblogos tag vagyok a versenyről), hogy mi most miért a tegnapi dagonyázós, esős, havas, jeges és lucskos futóverseny élményeit vesézgetjük a helyett, hogy a pihe-puha kacsacomb receptjét cserélgetnénk…
    Beszélgetős estben én is benne lennék, de ez a felület is kiváló. A blogod szuper, tetszik. Odacsap! Majd egyszer futás témában is értekezhetnénk.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) eastern sugar bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .