légy, aki lenni tudsz

Közzétéve Szerző:

Én például … vagyok. Évekig nagyon szégyelltem. Azt hittem, csak én vagyok …, mindenki más normálisan …. Magam előtt is titkoltam.

Ma már tudom, sok … van, és hogy nem tékozolhatom az energiáimat a szégyenre, bűntudatra, a …ség rejtegetésére.

Ma már kimondom: igen, … vagyok. Csakis ennek a vállalásnak az erejéből születhet változás. Meg abból, hogy magam döntök. Nem mások terelgetnek, nem félek a kérdéseiktől: csak nem vagy te is … vagy?, nem mondja meg nekem senki, de senki, milyennek kellene lennem, nem nyomaszt ezzel sem barátnő, sem anyós, sem önsegítő irodalom, mert nem a vélemények és félelmek irányítanak, és ha nincs az a zaj, meghallom, meg tudom hallani, hogy én hogy vagyok ezzel az egész …séggel. Szabadságomban áll dönteni, … maradok-e, vagy felveszem a harcot vele. Amióta ezt a felszabadultságot élem át, azóta egyrészt meg tudom magamnak bocsátani, hogy … voltam, vagyok, mélységesen megértem azt az önmagam, aki aligha lehetett más, mint …, másrészt meg tudok rajta aprókat változtatni. És mindenki kapott belőlem egy sokkal erősebb, önkritikus, letisztultabb példányt.

Igen, sokan vagyunk …k. Vagy {Đäk, esetleg Łí[k. Ciki? Az, de összenevethetünk. És mivel nem viszi el a szégyen az erőmet, tudok ellene tenni. Néha még mindig … vagyok, de amúgy már szinte egyáltalán nem. Amióta az érdekel, hogy jól legyek, azóta nincs fölöttem az a sötét felleg mindig. Sokáig tartott a gyógyulás, nehéz lehetett elviselni engem …ként, meg más bajunk is volt, de a férjem helytállt, nem bántott soha a … miatt, kivárta, amíg lesz erőm szembenézni és levágni mind a hét fejét, az újranövőket is. De nem ez volt a cél, ez nem szikár üzlet, befektetés, nem várta ő összeszorított foggal, hogy mikor leszek már …telen. Ezt hívjuk szeretetnek. Én voltam a fontos, engem szeretett, tökéletesen másodrangú volt, hogy … vagyok-e. Azt éltem át mellette, és ez egzotikus érzés volt: jó vagyok, kellek.

Igen, ez az elfogadás, gyógyító nyugalom tőle jön, és most már az enyém.  A nyugalmam, elfogadásom sugárzik másokra is, az ő hibáikat, függőségeiket, rossz szokásaikat is sokkal megértőbben szemlélem, nem ítélek már olyan vehemensen és azonnal, és egyáltalán nem akarom nekik megmondani, milyenek legyenek. Attól még nem relatívak az értékek, lehet tisztán látni, de az emberre, arra az egyetlenre, aki velem szemben áll, nem sújtok le normáim, a magam tanulságainak kőbunkójával. Inkább magammal foglalkozom, őt pedig meghallgatom. És valahogy olyan nyugodt, ölelő velük beszélgetni.

20 thoughts on “légy, aki lenni tudsz”

  3. ezt en is elfogadnam: ” Igen, ez az elfogadás, gyógyító nyugalom tőle jön, és most már az enyém.” jo volt olvasni ezt az irasodat, az enyemnek meg 7 feje van.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Visszajelzés: Év végére | zimonyi.hu v4 |

  13. Ez erős. Tisztelem azokat, akik felépítik magukat, leküzdik a sárkányaikat, és megértem azokat akik egy idő után “kivonulnak az elviselhetetlenből”. Úgy érzem, hogy a társadalmi nyomás már régen elérte azt a szintet, hogy az érzékenyebbek radikálisat lépjenek.

    Ami a férfi énem érzékenyen érintette: “nem várta ő összeszorított foggal, hogy mikor leszek már …”
    Ezzel sajnos küzdök. Mikor hetente többször van feszültség / rossz hangulat úgy, hogy számomra értelmezhetetlen az oka – az mérgez. Lassan megöli a szeretetet. Mikor feszült vagy attól, hogy megjött a másik, mikor a találkozás arról szól, hogy mit tegyek hogy ne robbanjon. És tudod, hogy előbb-utóbb robban, vagy csak csendben folytogatja az indulat. Ilyenkor nagyon nehéz. Légy aki lenni, tudsz. Nem tudom, hogy hol a határ…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Én a férjemtől tanultam meg ezt, hogy így is lehet, azelőtt nem is hittem, hogy van ilyen szintű elfogadás. Mi is így, az utolsó bekezdés nagyon passzol 🙂 És ez annyira jó, őrzöm, vigyázunk rá, ezt szeretnénk a gyerekeinknek is továbbadni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Nagyon jól jött ez a poszt, kapcsolódik a mostani (régi, de újra felbukkanó) problémámhoz. A szüleimmel meg a testvéreimmel való viszonyt meghatározza a folyamatos elváráshalmaz, az egyik testvérem konkrétan megvonja tőlem a szeretetét, ha nem tetszik neki, amit csinálok. Nem megbeszéljük, nem keresünk kompromisszumot, hanem egyszerűen nem beszél velem, csak a legfontosabb praktikus dolgokat. Az első hosszabb örihari nagyon rossz volt, de másodszorra ugye már nem szól akkorát a dolog…

    Én is a kedvesemtől tanultam meg, hogy a szerethető vagyok minden formában (ha néha nehezen is hagyom magam). Most azzal kísérletezem a szüleimmel és a testvéreimmel, hogy megengedem néha magamnak, hogy “rossz” legyek Nem nagyok, csak kicsit. Irracionális, hirtelen haragú, önző, és próbálom az idióta perfekcionizmusomat, hogy nekem mindig korrektnek, higgadtnak, segítőkésznek, kiegyensúlyozottnak KELL lennem. Új terület, nemigen éreztem még rá. De úgy érzem, jobban tudok lélegezni. Ugyanakkor meg is ijeszt, hogy szeretek “rossz” lenni. Van valakinek hasonló tapasztalata?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. A tükör tekintete, a tekintet tükre, a külvilág odapillantása. A mama a gyermekre néz és viszont.
    Ha nem néz, nem úgy néz ”szembenézősen”, akkor lesz szeret(het)etlenség…ez a kezdet s majdan a vég.

    (sokáig tartott mire megtaláltam, hova is illene a kommentem)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

Hozzászólás a(z) János bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .