Már megint magunkból indulunk ki. Mivel nekünk az egyenlő, kölcsönös támogatáson alapuló párkapcsolat a nagy cél, az eszmény, az elérhetetlen ábránd, amelyben a szemetet hol ő, hol én, amelyben vállvetve, és egymásra figyelve, beletesszük a melót, és nagy összeolvadás, mindkettőnknek orgazmus…, hát akkor biztosan ők is erre vágynak. Hát nem? Hát csak a rossz minták, meg nem tud kommunikálni szegény, de amúgy… A párkapcsolatról szóló jóindulatú könyveknek is ez az alapvetése. Tulajdonképpen ugyanazt akarja a két fél, értsék meg egymást, csak kommunikációs zavar ez az egész. Fel sem tételezik, hogy szocializációs alapon valami egész mást keres a férfi és a nő a kapcsolatban, és ami az egyiknek kényelmes, a másiknak szívás.
Egyenlő, támogató kapcsolat, lobogó láng, nagy beszélgetések? Hát nem. Van ennél kényelmesebb, kevésbé melós, kockázatmentesebb út is.
Én azt látom, hogy néhány férfi lelki társat keres, amikor komoly kapcsolatba vág, épp úgy, ahogy a nők szoktak, de aztán, ahogy telnek az évek, megvan a család, valahogy mégis bezárkózik, feladja, lerogy a tévé elé. Őket fel lehet rázni, de nem könnyű, és megint a nőre jut a felrázó szerep.
Nagyon is sok férfi viszont remekül boldogul egyedül hosszú ifjúsága éveiben, elvan az erre jellemző ikes igékkel: dolgozik, sörözik, focizik, csajozik, teljesnek érzi az életét, és legfeljebb valamivel kényelmesebb lenne, ha a csaj, de szép legyen ám és készséges, aki — és ezek nem ikes igék — főz, mos, takarít és szexel, és mindenekelőtt nem problémázik sokat, mindig kéznél lenne. Dehogy akarnak ők nagy beszélgetéseket, örök hűséget! És még e kényelmet is latolgatják, hogy nem jár-e túl sok kötöttséggel. Nem is valaki konkrét személy a választottjuk, hanem bizonyos tulajdonságok összessége, mint azt Bálint remekül csokorba is gyűjtötte. Közben az idealista lányok elfantáziálnak arról, hogy a saját kis konyhájukban, jegygyűrűvel az ujjukon főzik a lecsót, és együtt mennek majd síelni. És nagyokat beszélgetnek a hulló lombok alatt, megosztják lelkük minden rezdülését, és tervezik a jövőt…
Igen, ebben nagyon erős a minták szerepe. A lányok nagy lelki eseményekről, gyerekekről, a fiúk büszkén felmutatható nőről és kényelmes életről fantáziálnak, ez már a tízévesek Az életem 2025-ben című fogalmazásaiból is kiderül. A fiúk arra szocializálódnak, hogy minden rendben menjen, ne legyenek örökké problémák, és ezt számos országban a bonyolult nyugati nők helyett meg lehet oldani importból is, távol-keleti, orosz vagy magyar feleséggel is.
A feleségek az élet teljességét keresik a kapcsolatban, a férfiaknak háttér a kapcsolat, és kívül van az izgalom: munka, hobbi, talán más nők is, de a pornó nagyon gyakran.
Férjem, uram, eltart, szeret,
és idegen;
nekem az élet a szerelem,
őneki nem.
A házasság régebben is szolgáltatáscsomag volt, és nem véletlenül keresett új feleséget az özvegyember is: kellett, aki ellátja a háztartást, és rendben tartja a férfiak legfőbb ékét. Ma már normává lett az individuális szerelem mint kapcsolatszervező erő, ennek ellenére ott dübörögnek az évszázadok a férfiakban. Nem és nem akarnak beszélgetni. Nem akarnak sétálni menni meg salsázni, de még párkapcsolat-tréningre sem. Ülnek a gép előtt, nézik a tévét, nem szólnak, és ha van kaja, szex és békén hagyják őket, nem hiányzik nekik semmi, de semmi.
Vajon miért akarnak a nők folyton közelséget meg beszélgetni, miért érzik csonkának magukat a nők társ nélkül, miért vannak még ma is olyan kevesen, akik autonóm és élvezetes életet építettek ki, és miért őket titulálják szinglihordának, ahelyett, hogy a közmondásosan nem nősülékeny férfiak magatartásában, életvitelében, értékrendjében keresnék a kulcsot?
És miféle ideológiákkal, nemek közötti különbségekkel igazoljuk folyton, hogy ha már “besétáltak a csapdába”, elmondták az egyforma esküt, onnan is szabadulnának? Hogy a házasság rabiga, kötöttség, nem pedig erőt ad, felszabadít? Szóljon megint a tömény hímsovinizmus dalnoka:
Valamit keres, én őt keresem.
Mint a zene,
testtelen, bűvös bujaság
előttem a szelleme:
tud tisztán bűnözni, mig én
tisztán is vétkezem ellene,mert énmiattam bűn csak a bűn,
én vagyok a tilalom,
aki kiváncsi életét
sohse hagyom
röpűlni, ahogy neki jó,
oly szabadon…
Hasonló problémákról szól a mert az nekik is jó lenne és az azért nagyon röhöghetnek rajtunk.
csak az olvassa. én szóltam 
Újraolvastam a belinkelt írásokat is, azokról jutott eszembe: volt olyan kapcsolatom, ahol a srácnak nem állt fel, ha én kezdeményeztem, ha érezte rajtam, hogy nagyon akarom. Vele maradtam majdnem 4 évet, és küzdöttem azzal, hogy túl domináns vagyok. Nem vagyok normális.
KedvelésKedvelés
tegnap beszelgettem 3 anyukaval es mindegyiknek leesett az alla hogy az en ferjem foz, mos, takarit, gyerekre vigyaz, viragot hoz. Megall az eszem. Nem ez a normalis????? Mindenki azt magyarazza hogy erezzem magam szerencsesnek. Nem erzem. Meg igy is hetente talalok valamit amiben egyenlobb tudnek lenni. Neha ugy erzem hogy meg kellene razni ezeket a noket, Miert teheti ezt meg a ferjed???? miert engeded??? es amikor megkerdezem, csak vall vonogatas a valasz. ja es 3bol kettonek 3 honap alatti gyereke is van, tehat nem alszik hetek ota es igencsak segitsegre szorulna. en meg meg mindig ugy erzem hogy en sem vagyok teljesen egyenrangu a kapcsolatban..akkor ezek a nok???
es porog az agyam, hogy jovore amikor a kicsim is elmegy majd bolcsibe, mit dolgozhatnek..mert en nem az otthon ulo, hazimunkazo tipus vagyok, viszont 2 ev alatt a gyerekemet sem adnam be bolcsibe. (nem itelem el azt aki beadja)
KedvelésKedvelés
Buszke lehetsz magadra, mert te ezt elerted, es te ettol vagy boldog, ez a fontos!Mindenki a maga eleteben kell meglepje ezt a fontos dontest, hogy igenis egy ferfi ezeket megtudja csinalni a csaladjaert,ha akarja hogy boldogok tudjanak lenni, es ne napi robot legyen egyvalakinek. En hasonlo cipoben vagyok, a ferjem sokmindent megcsinal itthon, megkerem, megbeszeljuk miben tud segiteni, es egyenranguak vagyunk ugy erzem, es a legfontosabb neki ez nem faradtsag, nyug, nem akar sorozni, tv-zni, mer ttudja hogy vallalt vmit, es abban neki ugyanolyan fontos szerepe van mint nekem. A tobbi leendo felesegnek, anyukanak kellene ezen elgondolkodni, hogy lehet mashog yis, ertelmesen, boldogan!
KedvelésKedvelés
Miért megint a nőknek kell elgondolkodniuk? Miért gondolja mindenki, hogy ők a hibásak, ha a férfi nem mosogat, “mert ők hagyják”, már megint a többi kis butusra haragszunk, és különbnek érezzük magunkat. Szerintem a szerencsések el sem tudják képzelni, mások mennyit kínlódnak, érvelnek, kérnek, szerveznek, és micsoda manőverekkel és kifogásokkal, fontos munka, hazanemjövés, példálózás az alázatos asszonyokkal, lumbágó, kiabálás a gyerekekkel stb. térnek ki a partnereik az elől, hogy moccanni kelljen.
KedvelésKedvelés
igy van, el sem tudom kepzelni. nem erzem kulonbnek magam es azert butuskanak tartom ha meg sem probalja elmondani, jelezni hogy mit hogy kellene, szeretne. irtam, eloszor van az hogy szolok ha valami nem jo, es utana hogy a kozosen megszult megallapodasnak a betartasat elvarom. azzal valoban nem tudok mit kezdeni ha a ferfi nem tartja be a kozos megallapodast. onnan en csak kilepni tudnek, azt hiszem. de errol meg inkabb nem mondok velemenyt mert nem voltam hasonlo szituacioban.
KedvelésKedvelés
De észrevetted, hogy mindig te szólsz, te jelzel, te ellenőrzöd a betartást, te írsz listát stb.? Te vagy a végrehajtó, a mumus, az ellenőr, te érvelsz, te szabsz határidőt, te akarsz beszélgetni. Ennyire trükkös ez. Én nem smasszer szeretnék lenni, hanem dédelgetett és reptetett madár.
KedvelésKedvelés
en is az szeretnek lenni. de ha az nem lehetek, akkor kialakitom, kiharcolom magamnak a legjobbat amit ki tudok.
KedvelésKedvelés
tegnap az egyik no azt magyarazta nekem hogy hat az o ferje igy is mennyit segit. merthogy reggel o kesziti el a gyerekeket es viszi iskolaba amig o elmegy munkakent takaritani. es hogy a ferfiak gyengebbek idegileg, meg ok nem tudnak ugy a gyerekekkel banni, meg hogy szegenykek..en meg csak felrohogni birtam. meg persze elmondani utana hogy jo lenne kilepni ezekbol a szanalmas klisekbol. ebreszto!!!!!!!!!!
KedvelésKedvelés
Hehe, mindig szoktam mondani ifjú férfiismerőseimnek (ilyenkor igyekszem némi élt is vinni a hangomba, de nem túl sértőn, épp csak az értelmezési határon egyensúlyozva), még most nősülj meg Magyarországról, mert nemsoká nem találsz majd itthon kellőképp önalávető feleséget. Ugyanis azt látom, mai huszon- és tizenéves lányok már kezdnek tudatosulni. Naiv vagyok-e?
KedvelésKedvelés
Hát, az én 20 éves lányom alig segít valamit, de a 17 éves pasijának ágyba szervírozza az általa készített ebédet. Hozzáteszem sosem segít főzni…
KedvelésKedvelés
MIndkét lányom önalávető. Szívnak is mint a torkos borz – erre mondhatnám, hogy úgy kell nekik, viszont közben majd megszakad a szívem látni,
ahogy újra és újra kínok kínját élik meg.
Illetve ez még a nagyobbiknál (25) történik meg, de nála ez immár rendszeres.
És ez nekem rohadtul fáj.
Kicsit kezdi már látni a dolgokat, néha igazat is tud adni nekem, bár ilyenkor inkább azt szeretném, ha nem tudna, mert nem is kellene…
Szerintem a kicsinél (18) is eljön majd ez az idő, csak várni kell, amíg “eladósorba” kerül, máris nem kell majd senkinek…
KedvelésKedvelés
Én nem tudok a mai huszonéves lányokról úgy összességében nyilatkozni, csak a sajátomról. Nos, neki kitakarítja a párja a szobájukat, mire Ő hazajön. Sokszor főz neki valami finomat, mert látja, hogy fáradt. Azt kell mondjam, sokkal háziasabb mint a lányom. Ilyen is van.
KedvelésKedvelés
“a férfiak gyengébbek idegileg”–ez nagyon jó!!!!:D
KedvelésKedvelés
Ma van a szülinapom, ajándék ez az írás, köszönöm!! 🙂
KedvelésKedvelés
en inkabb azt szoktam tanacsolni az ifju ferfi ismeroseimnek hogy marha gyorsan tanulj meg fozni mosni takaritani es ugy tekinteni ezekre mint ami teljesen termeszetes, hogy ne rabszolgad legyen hanem tarsad.
KedvelésKedvelés
Mindig tudtam, hogy én titokban férfi vagyok. A férjem mindig is igényelte, hogy mindenféle apróságon lelki életet éljünk, én meg ezt nagyon nehezen viselem. Az új emberrel is ezért van (egyre nagyobb valószínűséggel szétmenésbe torkolló) szünet, mert nehezen viseltem, hogy annyira érzékeny, hogy minden szavamra és mozdulatomra vigyázni kell. Ő is rettentően kímélte az én vélt érzékenységemet, csak hát nekem nincs olyan, vagy nem ott… Mikor én a nyáron sokat voltam távol, a férjem teljesen átvette a háztartás vezetését, és szereti is csinálni ráadásul. Csak főzni nem főz, azt viszont én szeretek nagyon, ha más mosogat utánam. Mondom, hogy férfi vagyok.
KedvelésKedvelés
“Miert teheti ezt meg a ferjed???? miert engeded???” ezt most nem ertem…most ferjrol van szo (ergo egy masik felnott emberrol) vagy egy gyerekrol? Mert ha az elobbi, akkor szted mit kellene csinalniuk? Megszidni oket? Veszekedni veluk? Buntetni oket? o.O Sajnos ez nem eloirasszeruen mukodik, azaz nem az asszony mondja meg hogy mit kell(-ene) tennie, hanem a ferjnek kellene ezt ereznie, tudnia, csinalnia vagy legalabbis ha megkerik, eleget tennie ennek. Nalunk legalabbis ez igy mukodik. Es a te olvasatod alapjan en is szerencsesnek mondhatom magam, de hozzad hasonloan en is tudok elegedetlenkedni. Pedig sokszor nem is o a hibas, hanem en, mert “elvarnam” hogy csinalja ezt vagy azt, illetve nem ertem hogy miert nem csinalja….holott csak kerni kellene, mert csak mi hisszuk sokszor hogy bizonyos dolgok elvarhatoak lennenek, Ok nem, mert pasik!!! Es igenis a nokbe van kodolva a gyerekneveles, az Apak csak partnerek lehetnek ebben de csak ha Ok is akarjak. Mert ha nem, az ember a feje tetejere allhat akkor sem! Sztem szomoru, hogy Te ezen csak ” felrohogni ” birtal, szted hogy erezte magat ez az Anya, aki amugy is halas azert a segisegert amit a ferjetol kap, meg ha az nem is mos, foz, takarit…talan azt gondolta, O nem eleg jo, hogy mindezt “megerdemelje”…legalabbis en lehet igy ereztem volna magam a helyeben…:( (persze lehet tevedek, csak most vhogy ez jott….
KedvelésKedvelés
a miert engeded arra vonatkozott, hogy szepen lecsucsulni a ferjjel es megkerdezni tole, hogy dragam miert van az hogy te tv-zel amig en takaritok, miert van az hogy amit te csinalsz az munka, amit en az nem szamit annak, miert van az hogy en kiszolgallak, de te engem nem, miert van az hogy te nyugodtan vacsorazhatsz, en nem, miert van az hogy en evente ideosszeroppanok, te meg ki vagy virulva stb, stb ,stb.. miert van az hogy a no engedi hogy megtegyek vele amit megtesznek, a felrohoges pedig arra volt valasz hogy a szegeny kicsi gyenge, rossz idegzetu, gyamoltalan ferfike, akit ki kell szolgalni, mert kulonben…es nem akarom kerni, vegye eszre keres nelkul is hogy ha 40 fokos lazzal fekszem es meg nem reggeliztem akkor lehet hogy ehes vagyok. en is agyba viszem neki a kajat amikor o beteg. ha en veszem a faradtsagot es eszreveszek dolgokat keres nelkul is, akkor o is vegye a faradtsagot. es bizonyos dolgok igenis elvarhatoak, es az abszolut nem mentseg hogy ok pasik. Mikor takarozom en azzal hogy no vagyok.
KedvelésKedvelés
Nem veszed észre, mennyire a nőket hibáztatod megint, mintha rajtuk múlna, mennyire a nők nyakába varrod megint a kapcsolat újratervezésének, egyenlőbbé tételének feladatát?
KedvelésKedvelés
igen, oket hibaztatom. mert van a ferfi aki nem tesz meg dolgokat es van a no aki ettol szenved. szerintem a realitas az hogy az probal meg valtoztatni akinek valami rossz. a masik magatol az eletben nem fog lepeseket tenni. es ha a no nem veri az asztalt, akkor nem lesz valtozas. megint van az idealis kep, ahol a ferfi magatol, onkent es dalolva egyenrangu, meg van a realitas amikor nem az es magatol nem is lesz. es ha a no nem hivja fel a figyelmet, ha nem veri az asztalt akkor igenis hibaztatom. ha nekem van valami olyan hibam amirol meg csak nem is tudok de a masik szenved tole, akkor ot is hibaztatni fogom amiert nem szolt, ugy ereznem hogy a fene egye meg miert nem szoltal, siman kijavitottam volna a dolgot ha tudok rola.
KedvelésKedvelés
“a masik magatol az eletben nem fog lepeseket tenni”
— ezt nevezzük egyenlőtlenségnek, épp ezt, meg hogy az “egyik” fél mindig a nő, és szerintem ez a baj, ez a magától értetődő aszimmetria, eleve, rendszerszinten, nem az, hogy a nő nem szól, “hagyja magát”.
A nemszólás is kódolva van, és aki szól, könnyen pórul jár, mint azt a Hétköznapi hímsovinizmus című könyv A válsághelyzetben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus című fejezete összefoglalja. Egészen furcsa reakciókat produkál egy-egy partner, amikor a nő változást akar. Néma lesz, bezárkózik, látványosan szenved, duzzog, manipulatívan ígérget, húzza a száját, szexmegvon, megtagadja az örömteli együttlétet, “cserébe” ő is kér valamit (ami újabb egyenlőtlenség), nem jár haza, becsajozik.
KedvelésKedvelés
Sziasztok,
érdekes ez a blog, örülök, hogy idekeveredtem. Majd néha beleszólok én is, jó az együtt gondolkodás.
Én úgy látom, hogy a párkapcsolatokban rengeteg férfi egyszerűen visszautazik a gyerekkorba. Ha mellé kerül egy nő (és főleg ha már gyerek is van, azaz az a nő már _anya_), akkor tudattalanul úgy reagál rá, hogy visszacsúszik az időben gyereknek. (Ez szerintem fontos, hogy nem tudatosan csinálja, ez egy tudattalan folyamat.) Így alakul ki az a dinamika, hogy a feleség kvázi gondját viseli, illetve ha valami nem jó, akkor beindulnak a játszmák (duzzogás, szenvedés, és a többi) pont mint ahogyan egy gyerek viselkedik. Ez kortól független, még az én apám is jó láthatóan beleszalad ebbe időről időre.
A nők részéről van ehhez egy megfelelő idomulás, ami segít ezt az állapotot fent tartani. A főzök rá mosok rá gondoskodás mind segíti bekapcsolni ezt a tudattalan folyamatot, ahogy valamelyik kommentben olvasható, hogy a 25 éves lány otthon nem főz egy levest sem, de a párjának azonnal ágyba viszi az ebédet. Ez is része ennek a sokszor tudattalan dinamikának.
A férfiak szemszögéből nézve egyrészt nagyon hiányzik az a procedúra, amit a törzsi kultúrák beavatás címén végeznek. Amikor egy fiú felnő, és eléri a felnőtt életkort, akkor _megszűnik apa és anya fiának lenni_, és teljes jogú felnőtté válik, teljes felelősséggel. Mivel ezt a váltást ma a kultúránk nem hozza automatikusan, és nincs ilyen rituálé, a szülőkre hárul az a feladat, hogy a gyereket hivatalosan “elengedjék”, és többé ők maguk se úgy tekintsenek rá, mint a kisfiukra. A legfontosabb elismerés egy apától az, hogy “mostantól teljes jogú férfi vagy”, és én ezzel hátralépek az apa szerepéből – különben te nem tudsz a fiúból kilépni.
Azért írom ezt, mert én is a mai napig becsúszok gyerekbe – csak én már közben általában észreveszem, és kilépek belőle. De ezt megtanulni egy folyamat, és csak akkor történik meg magától, ha a szülők kezdeményezik – különben egy harc saját erőből kimászni belőle, és aki ezt nem éli végig, az egy párkapcsolatban is visszacsúszik automatikusan gyerekbe, anélkül, hogy tudatosan észrevenné.
Ez az egész nagyon apró dolgokkal indul – becsomagolom Pistinek minden reggel a tízórait az iskolába. Tehát elkezdem kivenni a felelősségből, és észre sem veszem, hogy készítem elő arra, amit majd egy nő mellett természetesnek fog venni később. Egy gyereket is felelősségbe kell helyezni, látni kell benne kicsi korától a felnőtt férfit, amibe majd belenő – és adni neki a felelősséget, és megbízni benne, hogy el fog bírni vele, ügyes lesz, és előbb-utóbb megoldja.
Ilyennek látom ezt, éltem-élek benne, és azért olyan nehéz jól megfogni, mert tudattalanul hozzuk össze, akarva-akaratlan.
KedvelésKedvelés
Helló, üdv.
KedvelésKedvelés
es ha vilagosan le lett tiszta hogy ki mit vallal, mik az elvarasok, mikor erzi magat mindket fel jol egy kapcsolatban de az egyik fel megsem tartja be a megallapodast, na onnantol kezdve mar azt a felet hibaztatom. de reszemrol egyetertek azzal a mondassal hogy nema gyereknek az anyja se..meg azt is szoktam mondogatni hogy gondolatot nem olvasok.
KedvelésKedvelés
Éveken át kértem, megbeszéltük, megígérte, 1-2 hónapig tartotta is, majd újra kértem, megbeszéltük, megígérte, tartotta, majd újra minden az én nyakamban. Volt ultimátum, megijedt, helyzet jobb lett, harmadik gyerkőccel terhes lettem, innentől minden a régi. Kértem, sírva, kiabálva, szépen, ígért mindent, nem tartotta. Elegem lett, végleg, fél éve nem él velünk, egyedül vagyok a 3 gyerekkel (6, 4, és 1 évesek). Megengedhettem magamnak (anyagilag és emberileg sokat segít a családom), hogy elküldjem, de el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy valaki egy ilyen döntés miatt nagy szarba kerüljön. Nem hibáztatom azt, aki nem tud így dönteni, inkább segítenék neki, hogy tudjon lépni, valahogyan
KedvelésKedvelés
mivel en vagyok az aki nem ertem, ezert kerdeznek. hogy megerthessem. nem hibaztatok, nem mutogatok, nem felsobbrenduskodom, pusztan kivancsisag. miert ment ez evekig? miert csuszhatott be harmadik gyerek? mennyire vesz reszt a gyerekek eleteben, a korulottuk levo feladatok teljesiteseben a ferjed? mennyire lett konnyebb vagy nehezebb a te eleted a valas utan? ha nem akarsz, nyilvan nem valaszolsz.
KedvelésKedvelés
A harmadik gyerek nem becsúszott, tervezett baba.
Azért ment évekig, mert bíztam abban, hogy amit ígér, betartja. Hogy egyenlő(bb)ek leszünk. Hogy nem fogok megszakadni, beledögleni. A harmadik baba megfoganása előtt volt egy ultimátum részemről: ha nem tartja be az ígéreteit, kirakom a házból, és nem fog érdekelni hogy mi lesz vele. Természetesen megijedt, minden úgy lett, ahogy kértem, megint elkezdtem bízni abban, hogy talán-talán… Úgy döntöttünk, jöhet a harmadik baba (így terveztük elejétől fogva), pár hónap múlva meg is fogant. félidős terhes voltam, mikor újra ‘visszaesett’, az akkori munkahelyéről is kirúgták (bunkó beszólások a kolleganőknek, ‘zaklatás’…), én persze támogattam, vigasztaltam, lett új meló, de ő maradt a régi. Kértem, kértem megint, beszélgettünk, megbeszéltük, elismerte hogy igazam van, megígérte hogy tesz azért, hogy ne dögöljek meg, hogy jusson nekem is fodrász-idő, hogy jusson nekem is kávé-idő, hogy nem nekem kell a 10 kg-os ruháskosarat a pincéből felhoznom 8 hónapos terhesen. Aztán hogy nem nekem kell kiteregetnem a rajtam szopó 5 hetessel. hogy csinál reggelit a lányoknak, ne én szoptatás közben. Nem sikerült, az igéret igéret maradt, én feladtam, és év elején megmondtam: te tőlem innentől kezdve ‘csak’ kajára és tiszta ruhára számíts. Nem hitte el. Tavasszal megmondtam, hogy nem tudok vele élni, egyedül szeretnék, a gyerekekkel. Júniusban elment, azóta könnyű, nyugis, jó nekem. Még nem váltunk el, de fogunk.
KedvelésKedvelés
ja, a gyerekek és a körülöttük levő feladatok: reggelit csinált nekik, ha kértem, egyébként elfelejtette, ill. mire készen lett, a gyerekekkel már nem bírtam (az éhségtől). fürdetés kiabálva, így kérték a lányok, hogy inkább én. Mese, altatás szintén. Minden végén puszit adni jött a gyerekeknek.
Gyerekekkel játék: okostelefon nemtudommilyen játéka. Együtt rajzolás: ‘nem úgy kell, majd én'”.
fűnyírás, heti 1x, utána 3 óra fröccsözés a teraszon, pihenésképpen.
KedvelésKedvelés
néha úgy érzem, pár kommentelővel nem egy blogot olvasunk.
olyan sebészi pontosságú írások vannak itt kényszerekről, beidegződésekről. ha valaki csak a bejegyzések negyedét olvasta, már akkor is átrágta magát az alapokon, plusz szakirodalom dögivel: mind-mind arról (is) szól, hogy milyen problémákat okoz, ha a párkapcsolat minőségéért a nőt tesszük kizárólagos felelőssé.
mire vágyik a férfi? azt akarom (követelem, kérem) hogy vágyjon arra (is), amire én vágyok. és ne csak azért, mert szeret, és mert jó együtt (szerencsés esetben ez a kiindulási pont) hanem azért is, mert én képes vagyok hozzáalakítani a vágyaimat. ha ez nem megy, akkor meg szívszakadva, de hagyjuk egymást békén. még az is jobb, mint kutyamód lihegni valaki nyakába, a napi morzsányi megértésért pitizve. szóval ha valamit ajánlanék a nőknek (de ki vagyok én, hogy, plusz nem hiszek a “nők” csoport létezésében, így), akkor ezt, ennek az önállóságnak a kivívását. mégsem tudok senkit tiszta szívvel erre biztatni, mert rohadt nagy veszteséggel járhat, és a pro-kontra mindig egyedi (és fájdalmas) kalkuláció. plusz társadalmi szintű változás nélkül szinte kivitelezhetetlen, ld még: hogy él meg egy kisgyerekes elvált anya egyedül, ha nincs támogató családja (és ha megél, milyen áron), vagy mire számítson az a nő (milyen közösségi megítélésre pl), aki úgy dönt, hogy nem megy férjhez, és huzamosabb ideig egyedül él. (Miss Lewisham megvan..?)
várom a blogokat, amiket férfiak indítanak férfiaknak, párkapcsolatról témázva. szeretnék parainesiseket olvasni amit apák írnak fiaiknak, szeretném látni, ahogy férfiak aggódnak a házasságukért, és próbálják a problémákat közösségben megbeszélni, egymást támogatva.
itt ülünk, írunk, olykor aggódunk a kapcsolatunkért, elmeséljük a korábbi befuccsoltakat, végigelemezzük a hibákat, próbálunk javítani, megbeszélünk, javaslunk, elnézünk, dicsérünk, működtetünk. (fáradunk, betegszünk, sárkányosodunk. sehol egy ikes ige.)
és ők? ők mit csinálnak eközben?
azért szeretem ezt a blogot, mert van olyan bátor, hogy feltegye ezt a kérdést, meg még sok hasonlót. és rámutat arra, hogy nincs szimmetria, de rohadtul nincs.
KedvelésKedvelés
Nehéz napom volt, köszönöm, ez kellett (meg egy kis unicum a kávéba).
KedvelésKedvelés
En is ugy erzem, hogy nem mindenki erti, mirol szol ez a blog.
Pl. az egyik olvaso, aki szerint a ferfi dolgozik, a no meg gyerekezik, a vilag legtermeszetesebb dolga. Miert is? Miota “termeszetes”? Ki mondta, hogy az? MIt jelent az, hogy termeszetes? Ha en pont ellenkezoleg elek, akkor az nem “termeszetes”?
Sajnos – sok no persze onvedelembol – nem kepes ezeken a belejuk nevelt elvarasokon, vilagkepen tullepni….
KedvelésKedvelés
Bár az én férjem nem ilyen, mint amilyenről a posztodban írsz – ha ilyen lenne, nem lenne a férjem – nagyon igaznak tartom az általad említetteket, sok hasonló férfival találkoztam a munkám során. Családos emberekkel, akik pont így beszéltek a feleségükről. A mondandójukból ki lehetett hallani, hogy a nő csak arra van, hogy ellássa a háztartást és a gyerekeket, mint valami hasznos eszköz, és akkor jó, ha nem kell vele külön foglalkozni, ha nincsenek érzelmi igényei. Meg is lehet csalni egy-egy szebbel, fiatalabbal, ha akad, a férfinak joga van ehhez, mert “férfiból van” és az asszony már csak asszony, nem is szép, és nem csinos, meg is hízott – de az fel se merül bennük, hogy vajon miért vált mellettük olyanná, amilyen. És milyen nagy dicsőség, hogy néha a férfi “lesz olyan rendes” és elviszi a feleségét színházba, vagy étterembe, vagy ahova a nő menni szeretne, és talán el is beszélget vele, és akkor az asszony örül – örüljön is, mert ilyen ritkán adódik. Lehet aztán, hogy otthon nem volt ekkora pofájuk, és inkább meghúzták magukat a feleségük előtt, de sokat elmond, hogy a többség ilyen képet akart kialakítani magáról a többiek előtt, mert az ilyet tartják az Igazi Férfinak. Aki kézben tudja tartani a feleségét és kényelmesen pöffeszkedik a tévé előtt, míg a nő mosogat és körbetakarítja. Egyszer emlékszem össze is kaptunk hat férfi kollégámmal azon, hogy én milyen “rossz asszony” vagyok. Miért? Mert amikor 12-14 óra meló után hazaérek, nem állok neki vacsorát főzni (álljon neki, akiknek hat anyja van) sőt a férjem főz, és ha hazaesek, csak oda kell ülnöm az asztal elé, kiszolgál és még el is mosogat. (Tegyük hozzá, hogy mikor én dolgoztam kevesebet és ő melózott a hét hét napján akkor én is megtettem ugyanezt neki – de nekem ez a normális.) Ráadásul még barátnőim is vannak (minek az egy nőnek, a barátnők csak beleviszik egy csomó hülyeségbe!) sőt, szórakozni is járok (az ő feleségük nem, mert az csak felesleges pénzkidobás) van hobbim (minek, egy nőnek legyen elég a háztartás és a gyerekek.) Jó nagy vita lett ebből, és azzal zárult, hogy megmondtam nekik, hogy begyöpösödöttek, (35-55 között volt a koruk egyébként) ők meg nekem, hogy majd szépen egyedül maradok, ha a férjem talál egy jobbat. Azóta se talált. És itt még csak a külsőségekről, anyagi dolgokról volt szó, mint főzés és mosogatás, nem az érzelmi oldalról, amit ők még annyira sem adtak meg a feleségüknek. Ez szerintem részben valahol bennük is van, mert sok férfi nem annyira érzelmi lény, mint a nők többsége, de még inkább társadalmi beidegződés, mert már az anyjuk is így szoktatta őket, mindig ki voltak otthon szolgálva, de az érzelmek kimutatását, odefigyelést, gyengédséget nem várták el tőlük, hiszen férfiak. Talán pont ezért is van kevés férfi, aki valódi szellemi-lelki társa tud lenni egy modern nőnek – régen az ilyesmi nem volt elvárás, elég volt, ha egy férfi sokat bírt dolgozni, nem ivott és nem verte az asszonyt túl gyakran.
KedvelésKedvelés
Na ez az a szo, amit sztem el kellene felejteni “elvaras”….ne varj semmit, mert akkor nem csalodhatsz….ha kapsz azert pedig igenis tudj neki orulni!!! lehet kozhely, de sztem igy kene alapbol mukodnie.
KedvelésKedvelés
– neki
KedvelésKedvelés
az én férjemet is folyamatosan sajnálják a bátyám haverjai és a kollégáim is…
KedvelésKedvelés
Nem hogy nem volt elvárás, hogy egy férfi érzelmi lényként működjön. Éppen az ellenkezője az elvárás még a mai napig, hogy egy férfi ne sírjon, ne legyen “érzelgős”, meg egyébként is, az milyen buzis már.
KedvelésKedvelés
Nem hogy nem volt elvárás, hogy egy férfi érzelmi lényként működjön. Éppen az ellenkezője az elvárás még a mai napig, hogy egy férfi ne sírjon, ne legyen “érzelgős”, meg egyébként is, az milyen buzis már. S ezt lehetne sokáig elemezni.
KedvelésKedvelés
Az pedig hogy egy ferfi mosson fozzon takaritson, hogy egyenrangu felkent “szerepelhessunk” egy kapcsolatban, es ez alap es elvarhato legyen, meg nagyon messze van…sot.
KedvelésKedvelés
az en hazassagomban ez mukodik. letezik ilyen. es ne varj el dolgokat es akkor nem csalodsz? jo nem varom el, mukodjon elvaras nelkul a vilag legtermeszetesebb dolgakent hogy egyenrangu felek vagyunk a parkapcsolatban. akkor nem lesz elvarasom. na de addig?
KedvelésKedvelés
hat ez az, hogy nem ez a vilag legtermeszetesebb dolga! a nok szulnek, gyereket nevelnek, a ferfiak pedig megteremtik nekunk ehhez a szukseges felteteleket….sztem…osidok ota…Es halas vagyok azert, ha azutan, hogy O dolgozott ejjel 8 orat es felkel delutan, segit pizza-t gyurni es O zavar, “hogy menj mar, mert var a baratnod, majd en megcsinalom” Mert ha O dolgozik 8 orat es en ezert cserebe otthon lehetek a gyerekunkkel, akkor igenis szivesen fogok takaritani, fozni, mosni ra es addig O is szivesen lesz a gyerekkel.
KedvelésKedvelés
“ez a vilag legtermeszetesebb dolga! a nok szulnek, gyereket nevelnek, a ferfiak pedig megteremtik nekunk ehhez a szukseges felteteleket….sztem…osidok ota… es halas vagyok ”
Nos, épp ez az igazságtalan “munkamegosztás” és a mögötte rejlő felfogás vezetett a nők teljes kiskorúsításához és jogfosztásához a társadalmakban.
A nő és a férfi egyaránt megteremti a lét feltételeit, a terhes, szülő, gyermeknevelő nő kemény munkát végez a csoport érdekében, nem pedig egy eltartandó gyermeki lény vagy inkubátor, mint amire kárhoztatják azzal, hogy éhbért vagy azt sem fizetnek a munkájáért, épp csak a létszükségleteire valót kapja !
Eközben a férfi a külső munkájával nem csupán az (ingyenélő…) nőt tudja
“eltartani”, hanem annál jóval több anyagi hasznot fölöz le a társadalmakban, mindenekelőtt épp a nők ingyenmunkája által megteremtődő emberi erőforrás kihasználásával.
A nők által az “eltartásuk” fejében kihordott, megszült és felnevelt emberek munkájából állít elő busás hasznot magának.
Aztán ebből a haszonból már elfelejt adni a nőnek – neki épp csak annyit ad, hogy éhen ne haljon a kölykével együtt !!! (de hát miből ??? – mutogatják mindig az anyáknak az üres tenyereket, miközben a terepjáróikkal kurvázni meg vadászni járnak…)
Mert az igy befolyt lóvé felett meg csak és kizárólag a férfi rendelkezik.
És így van ez ma is : ettől keresnek jóval többet a férfiak, miközben a nők éhbérért az “eltartásukért” a humán erőforrás gyakorlatilag ingyenes beszállítói az iparba,
Aztán ebből a
KedvelésKedvelés
Ha ebbol indulnank ki, hogy “igazsagtalan munkamegoszts”, “ehber”, “karhoztatas”, “ingyenmunka”, “…ehen ne haljon a kolykvel egyutt”, “a human eroforras…ingyenes beszallitoi az iparba” es csak ezzel kellene szembenezni mikor valaki azt fontolgatja hogy gyermeket vallal, nem sokan szulnenek, az biztos. De nekem ezek valahogy eszembe sem jutottak…Talan mert szerettuk volna ezt a babat, mert szeretnek adni magambol valamit, amitol igenis ertekes tagja lehet a tarsadalomnak, es mert boldogga tesz es boldogga tehetem? o.O Nem vagyok sem ingyenelo, sem eltartott, es nem kizarolag a ferfi rendelkezik a befolyt “loveval”. Itt johet szoba az hogy en is dolgozom es ez meg is van becsulve meg ha a “fizettseg” mashogy is van “kimerve”. Mosolyban, olelesben, szeretetben, amit penzert nem lehet megvenni. En nem gondolkozom ennyire globalisan, hogy a tarsadalom, meg a “gonosz” ferfiak mikent huzhatnak hasznot abbol hogy en szulok egy-ket -harom gyereket…nekem az a fontos, hogy a tolem telheto legtobbet adhassam neki(-)k, es ezt elsosorban ugy tudom megtenni, ha vele(-uk) vagyok, mellette allok, ezt en valasztottam, nem kenyszeritettek, senki. Nekem ettol jobb az eletem. Mert en igy szeretem. (Nem tokeletes, de semmi okom panaszra! )
KedvelésKedvelés
En is úgy gondolom, hogy sokszor túl sokat megengednek a nők -hogy sárba tapossák őket, hogy ne vegyék komolyan, amit csinálnak, hogy …dehát erről szól a blog is, nem? Pont azért van ez így, mert arra szocializáltak, hogy ne szólj, tűrj, örülj, ha a férjed “segít” stb stb. Persze az ideális az lenne, ha most holnap minden férfi megvilágosodva kelne fel, és nem kellene magyarázni, milyen alattomos játszmákkal akarnak minket nőket benntartani egy előre megírt szerepben. De ennek a valószínűsége tendál a nullához (és ha már itt tartunk, a nők nagy részének is magyarázni kell mindezt, mert nem is fogják fel, hogy milyen szinten meg kell magukat tagadni ahhoz, hogy az elvárt nőképnek megfeleljenek).
Tehát hibáztatás nélkül (nem azért mondjuk mindezt – én biztosan nem, szerintem ti sem – hogy most még jobban bedöngöljük magunkat a földbe, hogy “már ezért is én vagyok a hibás”…) azt mondom, hogy igenis fel kell vállalni a konfliktusokat. Ha nekem nem jó az, hogy én tartsak mindent rendben otthon, százfelé szakadjak, hogy minden időben meglegyen stb stb, akkor igen, meg kell követelni, és az elejétől, hogy mindkét fél részt vegyen a munkában. Ha ez nem világos az elejétől, akkor nagy a meglepetés, hogy a kedves, kezes kis feleség egyszer csak mindenfélét akar a nyugodtan élő férjétől.. Nem?
KedvelésKedvelés
De igen, ez nem hibáztató, ez nagyon pontos, egyetértek, köszönöm, hogy így megfogalmaztad. Csakhogy a felismerésig is hosszú az út, még az önmagunkkal való kapcsolat is le van tiltva, az önérzékelésünk is meg van előre írva: “a férjem dolgozik, hazajön, hétvégén program, a gyerekek egészségesek, másoknak sokkal nehezebb, hát mi bajom van nekem?” Csak a fáradás, közöny, libidóhiány, egyre pókhálósabb arc figyelmeztet, meg aztán ingerültek vagyunk, nem tudunk kedvesek lenni, csapkodunk — túlterheltek vagyunk. És közben látjuk, hogy a férjünk se valami lelkes, biztos mi nem vagyunk elég szépek, elég jók: fel sem ismerjük a problémát. Hogy nem a mi igyekezetünkkel van baj, hanem az egész alapberendezkedéssel, a teljesíthetetlen feltételekkel.
Én is, megint belecsúsztam a mások megítélése szerinti önérzékelésbe. Annyira azt sugalmazta mindenki, hogy ha mellette állok, nagyon szeretem, hiszek a gyógyulásban, akkor meggyógyul, de ez Readers’ Digest világnézet, és mert egyre szarabbul lett, azt hittem, én nem csináltam jól, én nem hittem.
Én gáz vagyok. Én nem bírok mindent. Itt érdekes hangfelvételeket lehetne készíteni. De én vagyok, azonos magammal, nem hazudok, nem a szerepem tart egyben, és próbálok lózungok helyett adekvát válaszokat találni a kérdésekre.
KedvelésKedvelés
Szegény nők…
Én nem tudom kinek mi baja van a házimunkával, az otthonteremtéssel, a finom ételek megfőzésével, a klasszikus háziasszonyos feladatokkal…Miért baj az, hogy ezt inkább nők csinálják? Ez már elnyomás? Nekem meg kiesik a fúró a kezemből, nem tudok és nem is akarok egy derékszöget bemérni, kocsiba lámpát cserélni stb. Vannak dolgok, amiket az egyik fél csinál jobban és van amit a másik. Mondom ezt úgy, hogy az én férjem ha úgy alakul mos, tereget, ruhád szed le és hajtogat össze, mosogat, vacsorát készít, gyerekért megy, gyereket öltöztet(!), gyógyúszásra megy vele, elküld – bár tudom ez erős szó itt- szórakozni, ha látja, hogy fáradt vagyok. És mindez nem az én prioritásom,egyszerűen megosztjuk. Ő is fáradt, rengeteget dolgozik és nem karrierépítésből, hanem mert ezt várják tőle, mert ilyen a munkahelye, mert nálunk nincs túl sok munkalehetőség. Biztos sok az olyan is, aki tesped a kanapén, meccset néz feszt, közben böfög a sörtől, de azért most komolyan 10-ből kilenc esetben ez így van, ennyire rossz a nőknek? Ennyire szerethetetlenek ők, vagy mi?
KedvelésKedvelés
Ahogy elnézem, itt mindenkinek rendes a férje, és nem csinál ilyeneket.
Pl. az enyém is. De ez éppen azért van, mert mi tudatos feministák vagyunk, és lehet, hogy már a választásunk is ezt tükrözte – az enyém mindenképpen.
De ettől még a többségnek igenis nagyon nehéz, és érezzük mindannyian, hogy másutt ez nem így van-.
Vagy hogy mi egyenlően osztjuk meg a szerepeket, és ettől a külvilág a férjünket magasztalja, bennünket meg lebecsül. Pedig köztünk gyakorlatilag teljes az egál.
Ezt én pl. gyakran tapasztalom. Hogy attól volnának boldogok, ha minket is a maguk modelljében láthatnának, és talán irigyek a nőre a nők, a férfiaknak meg a lelkiismeretük rossz a férjeinktől, és ezért akar mindenki minket is így-úgy-amúgy betuszkolni a “saját szerepkörünkbe”.
Nálunk az egyenlő szerepekeinket a gyerekek is úgy élik meg, hogy az apu az szorgalmas, az anyu meg lusta – és hiába látják, hogy mi ugyanazt csináljuk, azt
is látják, hogy másutt mi van.
Szóval nem kis baj ez ám, hanem az egyenlőtlenség egy olyan lightos formája,
amit csak azért nem veszünk zokon, mert ezekhez viszonyítva nem is olyan meredekek :
http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kek-hirek-bulvar/felakasztotta-feleseget-a-kegyetlen-ferj-videoval-471167
De attól még ez sincs jól, sőt ez a sok kicsi egyenlőtlenség elviselése vezet oda, hogy a csúcsokon aztán ilyenek történnek.
KedvelésKedvelés
Így, így! A választásunk eleve más szerintem és az egész kapcsolat felépítése.
KedvelésKedvelés
Na igen, ebben lehet valami. Én pl. a második házasságomban magasra raktam a mércét, mert úgy voltam vele, hogy inkább egyedül maradok…úgy is lehet élni.
KedvelésKedvelés
én ezt nem értem. a gyereket öltöztet miért felkiàltòjeles? bocsânat, pont emiatt sikìt(unk) …
KedvelésKedvelés
Azért, mert szerintem a többség nem ért hozzá. Amikor egy nő szül egy gyereket, akkor valahogy zsigerből előjön sok minden . A férfiaknak sok mindent tanulni kell, pl az öltöztetést is. Mint ahogy a nőkenk is sok mindent tanulni kell, ami meg nekik megy jobban…Ezért nem kell sikítani. Ha egyáltalán nem lenne különbség férfi és nő között, akkor végül is sok határ elmosódna, de ugye ez nem lenne túl jó…A különbözőség még nem elnyomás. Nem kell mindenkinek mindent egyformán tudni. És azért raktam felkiáltójelet, mert pontosan ezért szép dolog, ha a másik törekszik rá, hogy kivegye a részét.
Szóval lehetne itt sok mindenen vitatkozni, de én úgy látom, hogy a blogon sok bejegyzés az erőviszonyokról és egyenlőtlenségről szól inkább és nem a szőrszálhasogatásról. Ha nekem lóg a belem, Ő meg vakargatja, na az gáz.
KedvelésKedvelés
Akkor én most nőiesen bevallom, hogy a gyereköltöztetést nekem ugyanúgy a gyakorlat tanította meg, az, hogy ott volt a gyerek, fel kellett öltöztetnem, és tudtam, nem csinálja meg más. A nőies skillek így alakulnak ki. Amiben érzetem, hogy belülről jön, az a szülés volt, kb. a második gyereknél, és a szoptatás, az elsőnél és a harmadiknál. Akkor megtörtént a belső vezérlés. Minden más tudati kérdés, attitűd, kinek a dolga.
KedvelésKedvelés
Ezt én sem értettem…
KedvelésKedvelés
Jaj, mármint ezt:
“én ezt nem értem. a gyereket öltöztet miért felkiàltòjeles? bocsânat, pont emiatt sikìt(unk) …”
KedvelésKedvelés
Zsu, erős vagy!
KedvelésKedvelés
igen, Zsu, ezt akartam írni én is, hogy nagyon erős vagy. .) hajrá és kitartás a továbbiakhoz, meg sok-sok örömöt!
KedvelésKedvelés
Én azt hiszem, hogy ezek a dolgok tényleg mélyebben gyokereznek, és erre én is mostanában kezdek rájonni…nem hiszem,hogy a nők a hibásak, max annyiban, ha nem lépnek ki a kapcsolatból, de az meg nem olyan egyszerű, amikor már gyerek van, a nő mindig bízik, hogy jobb lehet, mi mást tehetne, erre van kódolva, a pasik meg mindig ígérnek, hisz ők is…
Anyósom jut eszembe, akinél, ha ebédelünk, akkor a fiacskája az első, ő kap előszor ételt, természetesen kiszolgálja, és soha semmiért nem szól neki, csak nekem. Nemrégen megkérdezte, hogy én is kiszolgálom e otthon, elé teszem e az ételt, mondtam, hogy nem igazán, felnőtt ember, ki tudja magát szolgálni. Anyósom meg ki volt akadva, hogy de ez az én kotelességem lenne. Meg ugye minden más házimunka.. Mondom, de én is dolgozok, sőt tobbet, mint a férjem. Az nem baj, a szomszéd Gizike néni is mindig kiszolgálta a férjét, pedig dolgozott ő is. Szerintem a férfiak egy része még így nevelkedett fel, anyósom mondjuk későn szülte a férjemet, elég idősek és konzervatívak, régi szellemben neveltek, magázódnak mai napig a szülőkkel a gyerekek, stb..
KedvelésKedvelés
De vajon hol gyökereznek? Hol van az a népcsoport, ország, ahol mondjuk eleve természetes az, hogy mindenki egyenlő? Ilyen van egyáltalán? Annyira mélyen benne van a kultúránkban, hogy ezt a szálat fel sem lehet szinte göngyölíteni.
KedvelésKedvelés
Miért kell, hogy legyen minta? Okostelefonra, autópályára, atomenergiára, telefonszexre, jóléti államra, multikulturális társadalomra, emberi test fagyasztására, lézersebészetre, anitiagingre sincs példa. Miért ne lehetne valami új? Mindig valami új van.
KedvelésKedvelés
Igen, így nevelkedtek fel. De egyrészt azok a férfiak is kisebb-nagyobb előjogokat követelnek maguknak a kapcsolatokban, akik (látszólag) nem így nőttek fel, másrészt egy nagykorú embertől kb el lehet várni, hogy felnőttként viselkedjen az egy másik felnőtt emberrel szabad akaratából létesített kapcsolatában, magyarul, még a férfiaktól is el lehet(ne) várni, hogy felelősséget vállaljanak a saját dolgaikért. A nő viselkedésétől és választásától teljesen függetlenül. Például ha egy nő szeret házimunkát végezni, az miért jelenti automatikusan azt, hogy akkor a férfi nem csinál semmit?
KedvelésKedvelés
Én meg azt gondolom (egy ideje már), hogy egy FELNŐTT (és) EMBER (tehát tök mindegy, hogy mije van a lába között), legyen képes magát ellátni. Nem kell mesterszakácsnak lennie (lényegtelen), ha egyáltalán semmi (apróságok) nem megy pl. e téren, akkor keresse meg magának a pénzt rá, és fizessen, de egyébként egyik felnőtt ember a másikkal ne szolgáltassa ki magát.
KedvelésKedvelés
ertem amit irtok es ertem hogy egyenlotlenseg, meg smasszer szerep, csak azt nem ertem hogy mi a teendo, ha mar felismertuk a helyzetet. ok en ertem hogy egyenlotlenseg van. de ha megprobalok tenni ellene, akkor smasszer szerep. tehat felismerem, majd ulok es varom hogy a masik fel is felismerje? mert az ugy egyenlo? mar megint leragadtam ott hogy idealis vilag, elvek, felismeresek. ugy tunik en nagyon foldhoz ragadt vagyok, mert mindig azt a kerdes teszem fel, hogy ok, ertem es akkor hogyan tovabb? hogy lesz az elvekbol es felismeresekbol valosag es hetkoznapi elet? mit tehetek en? hogy ultetheto at a gyakorlatba? sehogy? majd csak sok generacio mulva? en soha nem lehetek madar? merthogy tarsadalom meg szerepek meg szokasok es neveles?
KedvelésKedvelés
Szerintem mindannyian küzdünk, igyekszünk, itt is sok, belső függetlenségre biztató írás van. Az a nem mindegy, hogy amikor jelezte egy nő (megint csak egy nő), hogy neki nehéz, akkor azt öntjük-e ismeretlenül a fejére, hogy “mert nem szólsz, mert hagyod magad”. Minden Áron szerint meg szeretni kellene jobban. Ki tudja, mi mindent próbált már az a nő, és a kevésbé kínlódók és a férfiak meg itt minősítgetik, meg tanácsokat osztogatnak. Nem mindenkinek marad már belső erőforrása a felismerésre, szólásra, változtatásra, de annyira nem, hogy a teljes kiégés, reménytelenség határán, az öngyilkosság előszobájában vannak többen is az olvasók közül. És nem mindig van megoldás, nem tartozhat a mi kompetenciánk hatókörébe minden. Ennek felismerése is a “csalás nélkül, könnyedén” szétnézés. Nem úgy van, hogy ha mi nagyon-nagyon megfeszülünk, akkor biztos van valami megoldás, és a kudarc meg a mi meg nem feszülésünk, gyengeségünk bizonyítéka.
KedvelésKedvelés
Sajnos nincsenek jó híreim. Az alternatíva az egyedül-élés (ami egyébként nem is olyan borzasztó, sőt, egész jó, és egy csomó érdekes kihívást fet fel, amik véleményem szerint egytől-egyik sokkal hálásabb és ezerszer kevésbé bosszantó feladatok mint egy felnőtt ember megnevelése), vagy a megagiga szerencse. Vagy valami, amihez én nem értek 😀 És persze ha az asszonytársak elég hangosak és egyre kevesebbszer hajlnadóak a lábtörlő szerepre, akkor majd lassan változnak a dolgok. De addigra én már valószínű nem leszek szülőképes korban, de mivel szeretek nem csak magamra gondolni, attól még szolidáris vagyok és leszek azokkal, akik igen és részt veszek a kollektív tudatosodásban.
KedvelésKedvelés
en egyebkent mostanaban tobbet beszelgetek a ferjemmel ezekrol a dolgokrol. nem arrol, hgoy ot mit csinaljon, hanem altalaban a kapcsolatokon beluli egyenlotlensegekrol. nem akarom, hogy ugy erezze, elvarasokat tamasztok, raadasul nem is igazan vilagos neki, miket, es tenyleg nincs is elvaras, szabad akaratabol dontoson dolgokrol, mert o is egyenlo. 🙂 … de szeretnem, ha az akarata nem a himsoviniszta sztereotipiak vagy a csaladi hagyomanyai alapjan formalodna csak, hanem egy masik oldalt is jobban megismerne. neki ehhez meg is van az intelligenciaja, es latom, hgoy formalja a kapcsolatunkat az, hgoy eloterbe kerult ez a tema. formalja, epiti. de en is maskepp kozelitem a dogokat mar, mert nem veszekszem vele, hogy mit tegyen, de mintha egyre kevesebbszer ereznek is ra kesztetest egyaltalan. tehat, ugy gondolom, hogy en kezdemenyezek ugyan, de egy parbeszedet kezdemenyezek, es nem megmondani akarom neki, hgoy adjon nekem is tobb szabadsagot, hanem azt remelem, o is belatja, hogy vannak visszassagok a mostani helyzetunkben.
de azt nem allitom, hgoy egy valoban elnyomo ferfivel is lehet ezt tenni. ms dolgaban nem is akarok okos lenni.
KedvelésKedvelés
Igen-végre-tisztán látok. Mert milyen a férfi
“:A fiúk arra szocializálódnak, hogy minden rendben menjen, ”
továbbá
“Ülnek a gép előtt, nézik a tévét, nem szólnak, és ha van kaja, szex és békén hagyják őket, nem hiányzik nekik semmi, de semmi.”-
valamint
” nem tud kommunikálni szegény, ”
és , ha ez nem volna elég, hát
” Nem és nem akarnak beszélgetni. Nem akarnak sétálni menni meg salsázni, de még párkapcsolat-tréningre sem. ”
mert csupán
” büszkén felmutatható nőről és kényelmes életről fantáziálnak,”
Ezzel szemben viszont
” A feleségek az élet teljességét keresik a kapcsolatban,”
tiszteletet parancsolón a
“nagy lelki eseményekről, gyerekekről..fantáziálnak ”
természetesen
” folyton közelséget meg beszélgetni akarnak ”
és talán ezek után már nem meglepő, hogy a nőknek
” az egyenlő, kölcsönös támogatáson alapuló párkapcsolat a nagy cél, az eszmény ”
És miért van ez így? A megfejtés oly egyszerű
” ott dübörögnek az évszázadok a férfiakban. ”
Ezek szerint a nőkben nem dübörög-az Ö fejük felett elrepült-hangtalan Se kopogás-se dübörgés.
Következtetés : nincs nagyobb harmónia mint egy leszbikus kapcsolat
két angyal összeborul és amíg jó közelről , de szigorúan egyenlően támogatják egymást közben-kölcsönösen sokat beszélgnek a nagy célokról és eszményekről.
Akkor most dörömbölök-ébresztőőőőőőő!!!!!
( figyelmeztetés: Ez a bejegyzés a szövegkörnyezetéből önkényesen kiragadott , de szó szerint beidézett részleteket tartalmaz. Mentségére legyen , hogy a szövegkörnyezetébe visszahelyezve is ugyanazt jelenti-)
KedvelésKedvelés
Imádom, amikor ilyen hímsovén megmondóegyedek a női önvallomásokba és érzésekbe beleütik az orrukat, oszt osztják az észt feszt.
Jobb lenne, ha a kifejezetten nőalázó topikokba meg a kurvázó férfiak rengeteg oldalára járnának férfiakat kiosztogatni, a kedves férjeket – ahelyett, hogy itt a becsülettel őszinte vallomást tevő háziasszonyoknak osztogatják az észt. Nonszensz.
KedvelésKedvelés
Eltévedtem-bocs-azt hittem ez egy közösség-nem vettem észre, hogy itt kizárólag
” a becsülettel őszinte vallomást tévő háziasszonyok” ” női önvallomásokba és érzésekbe ” ütöttem az orromat azzal, hogy szó szerint beidéztem a post szerintem vitatható és általánosító megállapításit. És mindezt férfiként engedtem meg magamnak. Nonszensz. Már el is húztam eszet osztani valamelyik kurvázó, vagy nőalázó topikba. Melyiket ajánlanád,az általad ismert rengeteg közül?
KedvelésKedvelés
Áron, ez gyenge, ez nem méltó hozzád, ezt ne itt. Ne provokálj, ne élj vissza azzal, hogy én hívtalak, olvasd a számos irodalmi, társadalmi, szociálisan érzékeny írásokat. Egy kommenttel beledöngölni a sok bejegyzésbe és még több olvasóba, kommentelőben nem férfias, nem szép, senkiben sem kelti sem a szépség, sem az igazság benyomását, ráadásul minden érvedet unásig ismerem, és megcáfoltam a Pierre-nek ajánlott bejegyzésekben.
Igazad van, a nőkben is dübörögnek az évszázadok, néhányan mégis kiemelik a fejüket a mocsárból, és megkérdezik, e blogon is (amely különös és hamar népszerűvé lett hely, és tíz meg tízezer intelligens lény olvassa, és megérti önmagát abból, amit akár csak két éve még én sem láttam világosan), hogy: mi? Miért?
KedvelésKedvelés
Hmm. Az az érdekes, hogy az én férjem, mikor megismertem nagyon is egyenlőként kezelt. Bevont a döntéseibe, mindenről megkérdezett, asszem talán még lélkiztünk is egy sort, rendszeresen együtt főzőcskéztünk a konyhában.
Aztán összegázasodtunk és megszületett a fiunk, ami ugyan őt lágyabbá és melegebbé tette (előtte is melegszívű ember volt, de néha kicsit olyan mizantróp és hideg-rideg is tudott lenni), de valahogy ezeket a “hagyományos” szerepeket is előhozta nála. Én alapvetően élveztem a háziasszonykodást, főzés-mosás-takarítást (no ez utóbbit kevésbé, ezt manapság is főleg ő csinálja), révén más dolgom a várandósság alatt nem nagyon volt, akkor még időm is volt rá, de asszem lassan kezdek beleunni. Főleg, ha ő sokat dolgozik, aztán hazaesik, leül a gép elé és órákig fel sem áll. Na jó, leül a fiunkkal is játszani, de ezen kívül majd’ mindent én csinálok. Legalábbis sokszor úgy érzem. Vacsit csinálok, behozom, tálcákat, tányérokat egymáson egyensúlyozva, a lábam alatt mászkáló kisfiamat kerülgetve, mosok-teregetek (amúgy én is hurcibáltam fel nagy pocakkal a mosást, ha kész volt és a drágám meg sokáig dolgozott), és most már mindig én főzök. Férjem azt mondja, szándékosan kivonult a konyhából, hogy én teljesedhessek ott ki, én legyek ott a jobbik. Hmm. Pedig nagyon szerettem a közös főzőcskézéseket, jókat tudtunk közben beszélgetni is.
Persze, ha kell, vagy nincs nagyon elmerülve az olvasmányaiban, akkor segít. Átpelenkázza a babust, ha reggel ő ébred előbb, néha hagy még aludni kicsit és felöltözteti a kisfiunkat és reggelit is ad neki. Játszik vele, míg én a fürdőszobában mondjuk leszőrödődök vagy hajat mosok. Éjjel, ha felébred, újra elaltatja a fiunkat (ha sikerül neki). Régen rendszeres szokása volt, de néha ma is megteszi, hogy hoz nekem reggeli kakaót (ő kávézik, én kevésbé,így nekem kakaót hoz) és együtt eliszogatjuk..
Na meg, mikor feküdnöm kellett a terhesség alatt, illetve a szülés utáni héten, míg itthon volt, hozott nekem reggelit,.néha főzött nekem ebédet is.
Ha megkérem, és épp nincs vaami borzasztó nagy elfoglaltsága, akkor mosni is segít. A takarítás meg főként úgyis főleg az ő reszortja.
Mégis, az alapállapot az, hogy “én csinálok mindent”. Néha zsörtölődök is vele emiatt, ő meg van, hogy igazat ad, máskor azt mondja, hogy dehát ezt is meg azt is megcsinálta… Ilyekor meg úgy érzem, jogtalanul “vádoltam”. Hisz mondjuk tényleg játszott a gyerekkel, átpelenkázta, esetleg még fel is söpörte a konyhát is,. míg én mondjuk… mostam vagy főztem. 🙂 Vagy tényleg kicsit pihentem, olvastam egy könyvet, de ez a ritkább 🙂
A virágok? hát, nem egy “virágos ember”, hogy úgy mondjam, pedig néha jól esne, ha mondjuk egy szál/csokor virággal állítana haza. Legalább a névnapmon vagy a szülinapomon. Persze régen ez is más volt. akkor rendszeresen hozott nekem virágot.
Szóval próbálnék én egyenlő lenni, de mégiscsak ő a kenyérkereső. Nekem sajnos nincsen állandó saját jövedelmem. Ahhoz meg, hogy legyen, lehessen, a kisfiamat kellene gyakrabban másra bízni… hiába, áldozatok nélkül nincs győzelem és nem is biztos, hogy csak az anyagi javak megszerzőjének személyén múlik az egyenlőség.
Mégis, alapvetően nem panaszkodhatom. Vagy lehet, mégis kellene? 😉
KedvelésKedvelés
Alapvetően panaszkodtál-pedig nem kellene…..Szeretni kellene….
KedvelésKedvelés
Panaszkodj csak, a szitu ismerős, itt meghallgatunk – és nem “kellene” szeretned, ugyanis amit írsz, abból egyértelműen lejön, hogy szereted !
(Imádom, amikor ilyen hímsovén megmondóegyedek mindenhová beleütik az orrukat, oszt osztják az észt feszt. Jobb lenne, ha a kifejezetten nőalázó topikokba meg a kurvázó férfiak rengeteg oldalára járnának férfiakat kiosztogatni a kedves férjeket – ahelyett, hogy itt kifogásolják, hogy a becsülettel őszinte vallomást tevő háziasszonyok nem szeretik a férjeiket. Nonszensz.)
Az általad leírt változások tényleg nem túl pozitívak, és ha észrevétlen történnek, a végén megfordíthatatlan a folyamat.
Most még megfordítható, vagy legalábbis megállítható. Jobb, ha figyelsz, mintha átnézel felette, míg menthetetlen lesz a dolog.
KedvelésKedvelés
hogy mire vágynak? röviden?
meleg otthonra, amit a becses nejük megteremt nekik. hogy manapság gyakran a becses nej is dolgozik, az már más tészta. ekkor ugyanis lehet osztani-szorozni, egyezkedni és alkudozni, hogy a kedves férj mit vállalhatna át.
főleg, ha már gyerek is van. mert amíg nincs, addig kifejezetten pihentető valamit alkotni a konyhában. egy nehéz nap után is. de ha már ott egy kis édes lábatlankodó, aki közben kitúr a konyhapult elől, a tűzhely gombjait csavargatná, miközben újabb és újabb falatokért kuncsorog a készülő ételből az egyrészt nagyon cuki, másrészt írtó zavaró. és akkor nagyon jó, ha ott egy apuka, aki addig kicsit leköti a babucit.
vagy addig kitereget, elmosogat/kipakol a mosogatógépből.
(elnézést a hibás központozásért – főleg a montatkezdő nagybetűk hiányáért, késő van és a gépem is pihenni vágyik bizonyára)
KedvelésKedvelés
Jajj, bárcsak a házimunka megosztásnál kezdődne az egyenlőség… Attól, h a férj a házimunkát ugyanúgy elvégzi, még simán lehet akkora egyenlőtlenség más téren, mint állat. 😦
KedvelésKedvelés
Érett gondolkodású, normális férfinak tartom magam. A családunkban is harmónia, egyenlő bánásmód jutott fiúknak-lányoknak, férfiaknak, nőknek. Egyetértek a feminizmus eredeti elveivel, miszerint a nőket társadalmilag ugyanolyan jogok illetik meg (választójog, fizetés), mint a férfiakat, számomra ez a világ legtermészetesebb dolga. Pontosan ugyanúgy felháborít, miket művelnek primitív kultúrákban a női nemmel, mint a feminista nőket. A lelkiélet, kölcsönös tisztelet, lelki mélységek megélése nekem is célom.
De, ha bárkit is érdekel, hogyan néz ki ez a bejegyzés / kommentek innen nézve, leírom. Igazából elszomorító, hogy ennyi indulat és düh fröcsög itt egy teljes ‘nem’ képviselői irányába. Ez a fajta minősítés, miszerint a ‘férfiak’ ilyenek, olyanok, ugyebár vonatkozik mindenkire, a kedves kommentelők édesapjára, fiaikra, fiútestvéreire, valamint minden egyes férfi emberre, akit nem ismernek, és talán a világ legjobb emberei egy családban. És rám is ugyebár, hiszen mióta az öntudatomra ébredtem, fiúként, férfiként élem meg a saját létem, és ebből a fenti kommentelők indulatos véleménye alapján eleve bűnös vagyok számunkra.
Ez elég kiábrándító. Nem az úgynevezett ‘tények’ miatt. Engem személy szerint nem érdekel, mennyi primitív bunkó van, akik tévét néznek és hagyják a párjukat otthon robotolni. Merthogy ennek a női megfelelői körülbelül ugyanennyien vannak, csak a feministákat nyilván ez nem zavarja, mert nem oda figyelnek. Hány olyan történetet ismerek, tapasztaltam meg, amik ugyanolyan gyarló emberekként tüntetik fel a nőket, hány aljas kihasználást, pénzéhességet, szívtelen megcsalást, tudatos átverést, érzelmi zsarolást, vérig sértést, tiszteletlenséget hallottam, és nemcsak én, hanem a baráti köröm tagjai, gyakorlatilag mindenki, akit ismerek, már találkozott ezekkel a tapasztalatokkal. Szóval pontosan ennyi erővel mi, lelkiéletre vágyó, normális férfiak is mondhatnánk, hogy a ‘nők’ hogy el vannak cseszve, nem tudnak mit kezdeni az érzelmi életükkel, nem tudnak már semennyire sem támogatóak lenni, inkább a hisztiről, a zavarodottságról szól már minden nekik. De nem mondom, pontosan azért, mert ez egy részhalmaz. Felháborító lenne minősíteni az egész női nemet ezáltal, mikor tudom, milyen csodálatos emberek is vannak közöttük.
Másik dolog, ami nagyon szemet szúró, az ilyen hozzáállás: “szerintem erről nem én tehetek”, “teljesen asszimetrikus ez az egész”, Persze, mert ez a hozzáállás eleve a problémát erősíti, a megoldástól eltávolít. Először is, mindenki igenis tehet arról, milyen élethelyzetben van. Szeretném azt hinni, hogy minden házasság, kapcsolat szabad akaratból történt, így a két fél pontosan ugyanannyira felelős a történet folytatásáért is. Lehet mondani, hogy “de megváltozott”, persze. És persze ilyenkor a panaszkodó nagylelkűen szemet huny olyan dolgok felett, amiben ő is megváltozott. Hogy mik ezek? Bármi, annyira komplex egy kapcsolat, a kölcsönhatások, sokszor az ember teljesen érzéketlen és vak arra, hogy mit is csinál a kapcsolat szempontjából rosszul. Sajnos bejönnek azok a kihívások is, hogy kinek mi az értékrendje hosszú távon. Például lehet, hogy a női részről apró, de folyamatos tiszteletlenségek sugároznak a párja felé, ami fel sem tűnik neki, mert a családjában megszokott volt az a bizonyos hanghordozás, a másik ember kezelése. Hogy még egy kicsit bonyolódjon a dolog, ezt maga a kettejük kölcsönhatása hozza ki, vagy éppen nem hozza ki belőlük. Ez a hülye áldozati szerep, hogy szegény nők, megházasodtunk, és becsaptak minket, egy teljesen gyermekded hozzáállás. Hol itt a felelősség, amit annyira hiányolnak a férfiakból? A felelősségteljes ember, még ha nem is tud rögtön változtatni a sorsán, legalább elismeri a tényt, hogy pontosan annyira tehet mindenről, mint a másik. Önvizsgálatra képes, vajon ő jól cisnált-e mindent.
Miért is olyan fontos ez? Mert a kapcsolatnak nem az a lényege, hogy van egy férfi, akit meg kell szelidíteni a nők tökéletes értékrendjére. Ez sosem fog működni, hiszen alapjaiban nem két emberről szól. Nyilván fordítva is pontosan így van. Két érett gondolkodású ember képes arra, hogy kettejükről úgy gondolkodjon, mint egy “Mi”, és ebben a kötelékben azért vagyunk, mert kölcsönösen jó, többek vagyunk mindketten benne. Itt nem fér meg a hibáztatás, a belső gyűlölet kivetítése a másikra, pontosan azért nem, mert az egész lényege veszne el vele együtt.
Hogy vannak-e ilyen párok. Persze, hogy vannak. Talán ez az ország még nem tart ott, hogy ez általános legyen, de létezik, mert ez együtt fejlődik a társadalommal, jó esetben. El kéne gondolkodni, az itt fröcsögő, férfiakat lekezelő nőknek azon is, hogy mit adnak át a gyerekeiknek, akik már egy másfajta változó világban nőnek majd fel. Mert azt személyes tapasztalatból elmondhatom, hogy irtózatosan nagy erőfeszítés egy gyermeknek legyőzni azt az észrevétlenül belé táplált beteg mintát, hogy “a másik nem az ellenséged, éld túl valahogyan”, “meglátod, milyen kompromisszumokat kell kötnöd, ha családot akarsz”. Ezek olyan energiákat mozgatnak a háttérben, amik felnőtt korban nagyon meg tudják keseríteni az ember életét. Ez lenne a megoldás? Mire?
Nyilván, könnyű azt mondani, hogy változzon meg ez az éretlenebb, primitívebb férfi nemzedék. Talán sok rossz tapasztalat van az úg. intellektuális rétegben is. Oké, ez biztosan igaz. De ténylegesen, nézzen mindenki magába, mennyire volt hibátlan, szívből jövően áldozatkész, egészséges energiákat mozgatni tudó ember. Nézzék meg a saját életüket, vajon minden rendben volt-e, nem hoztak-e egy csomó észrevétlen kellemetlenséget a másik életébe. Olyan könnyű a másik embert okolni, és olyan nehéz felnőni a felelősség elfogadására.
Ritka a szívből, lélekből cselekvő ember. De semennyivel nem ritkább férfiban, mint nőben. Egy másfajta, értelmesebb osztályozása az embereknek talán mindenkit egy boldogabb élet felé vinne.
Béke mindenkivel.
KedvelésKedvelés
Nagyon igazad van es szuperul osszefoglaltad!!! Koszonom!!!
KedvelésKedvelés
Kedves Pierre, ajánlom a következő bejegyzéseket:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/13/a-nok-is-tudnak-am/
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/28/szep-szimmetria/
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/08/27/miert-altalanositasz-akkor/
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/24/de-tenyleg-miert-a-nok/
És még annyit, hogy mindaz, az önkritika, észrevevés, kölcsönös munka, amiről írsz, csak egyenlő kapcsolatban működik úgy, ahogy elképzeled.
A jóindulat, az elfogadás azzal kezdődik, hogy ELHISZED a nőknek, amit mondanak, és akik már sokat próbálkoztak, és ha nem a mundér becsülete, meg az igazságtevés, meg az “egyrészt-másrészt” igénye hajt. Hidd el, ezek a nők mindig, mindenhol, a szomszédasszonytól, a lelkésztől, a párterápián is ezt kapták az arcukba, hogy rajtuk múlik, és ők is hibásak.
A történetek nem egyediek, hanem rendszerszintűek, jellemzőek, tág összefüggésűek: ugyanaz meg Bátonyterenyén az otthonokban, mint San Franciscóban, ezért nem igaz, hogy nézz magadba-csak rajtad múlik. És engem ez érdekel, a miértek, a típusok, a jellemzők. A rendszer, amiről én írok, azt jelenti, hogy mindenki, aki férfinak születik, férfi voltánál fogva, és nem genetikailag, hanem társadalmilag eleve fel van arra hatalmazva, hogy fölényeskedjen, kényelmes legyen, bántalmazzon, meglógjon a vendégségből, ovis ünnepről, későig maradjon a munkahelyén, megjegyzéseket tegyen a nőkre. Nem mindegyik teszi meg, de a jogosítvány adott, és engem ez érdekel igazán, a működésmód.
Olyan is van, hogy nem bántalmaz, nem igazságtalan addig, amíg minden oké, és elkezdi, ha válsághelyzet van, például beteg a nő, újra munkába áll, átsírja a gyerek az éjszakát, “nincs szex”.
KedvelésKedvelés
“Érett gondolkodású, normális férfinak tartom magam.
Még az is érdekel, mások minek tartanak.” Nem ismerlek, nem azért, de nekem ez nem érv, nem hivatkozási alap. A bántalmazók sem, a kényelmes hajlamú férfiak sem állnak ki a Hősök terére, hogy “figyeljetek, én bántalmazom/cserben hagyom a csajomat, megmondom, miért”! Nem is hinnéd, ki mindenki miket csinál. És nem tudja magáról, tagad. A szomszédom az anyja gerinctörését, bútornak nekivágását tagadja így. Sírva. Őt megrágalmazták. Minden nap hallgatom, ahogy döngenek a bútorok. Folyik az eljárás egyébként, de a rendőrök már ki se jönnek.
Az erőszakhoz párkapcsolat se kell, névtelenül olyanokat irkálnak nekem férfiak, úgy jogot formálnak arra, hogy mustrálgassák itt a fotókat, és a gerjedelmeikről írjanak, hogy csak nézek.
Ha tényleg érdekel a téma, nem csak megmondani akarod néhány kommentben, hogy én/mi mnnyire elfogultak vagyunk, meg fröcsögünk, akkor olvasd el a HH könyv első felét:
http://www.stop-ferfieroszak.hu/hetkoznapi-himsovinizmus
és vizsgáld meg magad, vajon egyik sem illik-e rád. Aztán tegye meg ugyanezt a partnered, aztán meséld el, milyen következtetésre jutottatok.
Itt nagyon szépen össze van foglalva, miért panaszkodnak meddően a nők, miért hisztisek, miért nem kedvesek, minden, amiről te írsz, a játszmák, a zsákutcák.
KedvelésKedvelés
Nem érv, mert nem is érvként mondom. Természetesen lehetek ettől a bejegyzéstől egy erőszakos ember is, hiszen ez csak egy virtuális tér.
De a bejegyzésem, ha elolvasod figyelmesen cseppet sem védi azokat a férfiakat, akik lelkileg vagy testileg bántalmazzák a másik nemet, és nem veszik észre, vagy épp tudatosan kihasználják a társadalom adta előjogokat.
Én annyit mondok, én nem ilyen vagyok, a kapcsolataimban nem jelentkeztek az említett negatív dolgok, emberi problémák voltak inkább jelen. Emberin értem, hogy nem tipikusan női vagy férfi specifikus dolgok. És meg lehet őket oldani, úgy hogy mindenki jobban érzi tőle magát. Ez lenne a cél, nem?
Monhatjuk azt is, hogy én nem értem a férfiakat, akik nem törődnek a társukkal, a lelki élettel, és hagyják magukat megtenni ezeket a valóban sérelmezhető jogokat. Én figyelek nagyon is a párom minden rezdülésére, a lelki élet, a problémák megbeszélését inkább én szoktam kezdeményezni.
Igazából nincs mit védenem, mert nem is azért írtam. Nekem ezzel nincs gondom, szerető barátok és partnerkapcsolatban vagyok. szerintem békésen, intelligens nyelven írtam. A blogot azért olvastam el, mert egy ismerősöm belinkelte egy közösségi oldalra.
Amiért én is kommenteltem, az valóban az, hogy elszomorító látni, hogy ezek a negatív indulatok hová vezetnek vajon. Egy része kell, hogy legyen változás, ez maximálisan érthető és támogatandó. A másik része viszont még mindig gyűlölködésnek tűnik a ‘férfiak’ iránt, és nehéz elhinni, hogy ebből a negatív energiából vajon milyen fajta boldogságot vár el akárki is.
KedvelésKedvelés
Nem arról van szó, hogy virtuális, hanem arról, hogy nem magad szerint kell érettnek és a többinek lenned. Csak egzotikumként, tényleg nézz körül internetszerte, miken kattognak a férfiak. És határolódj el tőle.
Nyilván nem veled van bajunk, hanem azokkal a magatartásformákkal. Nekem még csak nem is azokkal a férfiakkal van bajom, hanem a rendszerrel, amely neked is lehetővé tenné, hogy olyan legyél (nem rossz az), és mégsem vagy. Ehhez erő kell, és nagyon komoly teljesítmény., De olvasd el azért a linkelt könyvet.
Ha vélemény van, muszáj, hogy érv is legyen. Én azért írok iyleneket, mert nagyon-nagyon sok nő történetét hallgattam meg az elmúlt években, és sok közös pont volt.
Én nem gyűlölöm a férfiakat. https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/06/12/a-rendszert-gyulolom-interju-a-csakolvassa-blog-szerzojevel/ Csak másképp gondolom, mint az ő “szeretem a nőket” víziójuk. Boldogságos párkapcsolatban élek. És a legtöbb olvasóm bizony nem arról számolt be, hogy na, végre felszívta magát és válnak, hanem arról, hogy újra intenzíven beszélget a blog által felvetett témákról a partnerével. Hoppá. Nem is hinnéd, hány férfi olvas titokban.
KedvelésKedvelés
“Pierre, ha te csinálsz valami stiklit, vagy bármelyik férfi, ott áll mögötted a többi férfi, az össz-férfiak által birtokolt össz-hatalom, erő.”
Ok, ezt aláírom, mindattól függetlenül, hogy nem személy szerint én csinálom ezt a rendszert, nem igaz? A stiklit én magam bánom meg és teszem jóvá, az ún. “férfitársaim” maximum a szokásos közhelyeket puffogtatják. Nyilván az ő véleményük, ha a betyárbecsület, férfibecsület, hasonlókra gondolsz, temrészetesen erőteljesen torzít. Az esetek túlnyomó részében maguk sem gondolják komolyan, ezt elmondhatom. Szerintem ez a torzítás fellép a nők esetében is, pl.: “Kérem duzzoganyát, egy kicsit legyen kedvesebb az újakkal, és szívesen fogadjuk a kommentjeidet.” Kicsit kedvesebb? 🙂 Merthogy alapvetően az egy kedves komment lett volna? Ez is szemellenző, csak mivel a “te oldaladon” áll a dolog, nem zavar annyira. Nálam inkább megerősít abban, hogy nem szívesen beszélgetnék egy ilyen tiszteletlen emberrel, akinek a dühe, a dühének a kivetítése már annak is szól, aki semmit nem vétett ellene. Remélem, érted, a torzítással kapcsolatban mire gondolok.
Azzal sem értek egyet, hogy “nincs egyéni történet”. Legfeljebb ha ugyanazt a mintát keresed, ugyanolyan történeteket fogsz találni, és ezzel meg is fogtad az igazság – egy részét. Én is százával hallgatok történeteket, munkámból kifolyólag. Néhány példa: tapasztalatom szerint pl. szignifikánsan jelen van az a jelenség, hogy az egyik fél nem tudja, mit akar, de mégis egy felelősségteljes kapcsolatba kezdett. Érdekes, de én több (fiatal) nőt találtam ebben a szerepben. Vagy említhetném azokat a történeteket, mikor egy a női fél által is bevallottan jól működő házasságban egyik nap felkel a feleség, és rájön, hogy válni akar. Az indokot nem tudja megmondani, csak érzi, hogy ami addig jó volt, átmenet nélkül már nem jó. Félreértés ne essék, nem ítélem meg mindezt (márcsak a munkám miatt sem), de rá akarok világítani arra, hogy ha már csak két tucat ilyen történetet elmesélnék egy férfi társaságnak, már be is programoznám a sztereotípiát. De nem ez a cél, mert ez nem lenne objektív. Az általánosítás sosem hoz megoldást, én ebben hiszek. A fizikai bántalmazók is ott vannak, a családon belüli erőszak. De én nem mondanám, hogy a középoszátlybeli, 20-as, 30-as, 40-es korosztályban a legnagyobb baj ez lenne. Az is világos, hogy sok esetben nem derül fény az erőszakra, mert fél az áldozat. De még mindezzel együtt sem látok egyfajta mintát, hogy ‘a férfiak’. Nyitottabban inkább azt látom, hogy ‘az éretlenek’ és a kevesebb számú ‘érett’, ezek a kategóriák.
Egzotikomról is írtál. Ismerek francia, német, angol, holland, kanadai, iráni, marokkói, egyéb afrikai és indiai embereket. Az alapvető tapasztalatom, hogy a fejlett demokráciákban már a fiatalok is tudják a saját szüleiktől, mi az ‘egészséges’ hozzáállás a nemi szerepekhez. Jó látni, hogy hogyan tisztelik meg magukat azzal, hogy nem vetítenek ki általánosságokat a párjaikra (pl. nemi alapon), hanem individuálisan látják, a személyt, az embert. Teljesen máshogy zajlik le egy huszonéves külföldi társaság beszélgetése, melyben férfiak és nők is vannak. Tiszteletet érezni, ez az én tapasztalatom. Azt látom, ezek az emberek megoldják maguknak azt, hogy egyenlőség és kedves bánásmód legyen mindkét részről. Nekem ez tetszik, éppúgy, mint a nőket megvédeni, ha tiszteletlenül bánnak velük, vagy elhatárolódni mindennemű aljasságtól. Talán a beléjük épített feminizmustól van, talán mégsem.
Én egy teljesen másik oldalról fognám meg a dolgot, és a megoldást is onnan várnám.
KedvelésKedvelés
duzzoganya nem először jár itt, nem csak arról van szó, hogy egyetért, hanem látom mindenféle oldalával, értem a gondolkodásmódját, te meg most jöttél. Ezért látom másképp és szólok hozzá másképp. A dühe sem neked szól, hanem az álláspontodnak.
Nem arról van szó, hogy a mai 20-30-40-es korosztály legnagyobb problémája a bántalmazás, hanem az, hogy a bántalmazás nem egy összefüggés nélküli, különálló jelenség, hanem abba az értékrendbe, hiedelemcsokorba és szerepkínálatba van beleágyazva, amely mindannyiunkhoz eljut a környezetünk és a média közvetítésével, és kiradírozhatatlan. Engem nem vertek, de nagyon durván bántalmaztak lelkileg, rágalmaztak, fenyegettek, némasággal és manipulatív elzárkózással büntettek. A bántalmazás egy skála, az elején van a gúnyos megjegyzés, a passzív tévézés, a közepén a gazdasági fölénnyel való visszaélés és a nyomásgyakorlás análisszex-ügyben, a végén a csoportos nemi erőszak és a kénsavlöttyintés arcba. De ez ugyanaz a skála, az okok ugyanazok, és a hatások is nagyon hasonlóak. És nem egyedi bántás, hanem szisztematikus, szerepvezérelt és romboló. Ez a jelenség, amelyet a férfiak túlhatalmának nevezek most, de sok más szinonima és körülírás is van rá itt a blogon, rengeteg mindent meghatároz, a politikai döntésektől kezdve az intézményrendszereink működésén és a ruhaboltok kínálatán át az anyósok viselkedéséig. És az ilyen magatartást dédelgeti, de legalábbis eltussolja egy csomó médium, a celebörténetek narratívája, a Nők Lapja és a többi.
Szakember vagy, olvass, kérlek: Patricia Evans: Szavakkal verve, Bonino-Szil-Kuszing: Hétköznapi hímsovinizmus.
Én nem érzem, hogy diszkriminálnék bárkit, ezt még az előbb akartam írni. Nem értem, itt a véleményemet fejtem ki arról, ami visszás és zavaró, mert csoportokról, jelenségekről és irányokról, motivációkról és okokról van alapos sejtésem. Ha élőben állnánk egymással szemben, akkor sem mint férfival lennék veled gondban, hanem csakis a véleményeddel, amely szerintem relativizál és nem tekinti az összefüggéseket. Nem mindenki mozog ám felvilágosult, diplomás, ifjú multikulti körökben, ez nagyon nem reprezentatív. Viszont sok-sok nő számol be arról, hogy nem talál társat, csak szeretőnek kellene, csak idősebb férfiak “kényeztetnék”, hogy a partnere munkamániás, alig jár haza és türelmetlen lett, amióta gyerek született, nagyon is tudja és megköveteli, mi a nő dolga, és nem áll ki az asszonya mellett, ha bántják. És ott van a pornó, a prostitúció, és bizony nem törpe kisebbség él vele — mihez kezdesz ezekkel a jelenségekkel? Beleszartak a levesbe, és mindent átitat ez a sok erőszak. Hiába vannak jó fejek meg egyenlőek: az a nő, aki megégette magát, már sosem tudhatja, miért nem léptették megint elő, vagy hogy a kolléga csak kedves vagy megint akar valamit. És őt hibáztatják, hogy nem bízik — hova bízzon? Ott van a tornatanár, az apám, a szomszéd Feri, a három bátyám, ott van a professzor bántalmazóm — sírok. Én nem utálom a férfiakat, csak nem függök tőlük, és nem akarok nekik mindenáron tetszeni. Leginkább magamnak akarok már csak, és az meglepően vonzó sokaknak. (Aztán mégis megaláz a buszsofőr, akivel elfogulatlanul szóba álltam — jobban meg szeretnélek ismerni c. bejegyzés a parafrázis… ez mondjuk talán mégis az én hibám, elég világos volt, mit akar.)
KedvelésKedvelés
Rendben, értem az álláspontot. Azt hiszem elhagyom a blogot, egy utolsó megjegyzéssel: ha szerinted relativizál az álláspontom, nem értetted meg, miért írtam, hiszen alapvetően nem védi a férfitársadalom általad sérelmezett tetteit. Szerintem a te álláspontod az, ami erősen relativizál, ha magamat tekintem. Mert attól, hogy én férfinak születtem, nem kell bizonygatnom dolgokat. Pontosan, ahogyan rájöttél az életed bizonyos részében, hogy nem akarsz többet megfelelni senkinek (ez egy nagyon helyes és támogatandó felismerés), ugyanúgy nekem is jár ez a szabadság, hogy ne kelljen egy egyoldaú nézet ellen küzdenem, miszerint a férfiak ilyenek, olyanok.
Mert nekem nem kell elhatárolódnom olyan emberektől, akik nem is hasonlítanak hozzám. Ez a te rossz kategóriarendszered, nem az enyém. Számodra nincs nagy súlya, hogy ‘a férfiak’, vagy az erőszakos, nőket bántalmazó között. Ha nem ismersz ellenpéldákat, az máshonnan is gyökerezhet. Én ismerek jó, hűséges, megbízható családapákat, akik az életük a feleségüknek és a családnak szentelték, és a családokban szeretet, egyetértés van. Nem nekem kell nyitottabnak lenni, mert én mind a ‘férfi’ és a ‘női’ társadalom jó és rossz oldalát is látom az életben. Amit írsz, természetesen igaz, addig a pontig, hogy igen, ezek szörnyű dolgok. És itt nem folytatod, megállsz, hogy szegény nők, és szemét férfiak.
Tulajdonképpen, ha igazán objektíven tudnád kezelni a véleményed, észrevennéd, hogy gyakorlatilag semmi különbség nincs ‘a cigányok’ és az ezzel kapcsolatos problémák, valamint az általad írt vélemény között. Igen, talán kimondhatjuk, hogy a cigányoknál szignifikáns részben magasabbak bizonyos negatív minták. De az, aki cigányozik, és a kocsmában veri az asztalt, hogy minden cigány börtöntöltelék, az én szememben nem több egy korlátolt embernél. Mert beszél az én remek ember cigány ismerőseimről, a zenetanáromról, aki annyit adott nekem, és még sorolhatnám. Nekik sem kell elhatárolódni, csak mert bizonyos csoportok az egész cigányságot leírják. Ez ebből a szempontból nem az ő személyes hibájuk. És hidd el, nagyon nehéz idők jönnének (újra), ha faji, hovatartozási alapon eleve el lenne döntve, milyen ember vagy. Nézd messzebről a képet, mint a sértettséged, sebeid szűrője.
Egy ‘izmus’ mindig csak egy hullám a történelemben, ha egyoldalú, szélsőséges. Kategorizálj objektíven, és a világ a te segítségeddel hamarabb eléri a célját, ezt kívánom.
Tisztában vagyok azzal is, hogy ha tudtál volna megfelelően, megkeseredettség nélkül kategorizálni, nem is tartana itt semmi. De talán ez is számít egy kicsit, amit próbálok itt megfogalmazni. Kérlek, értelmezd szó szerint, amit írtam fentebb a cigányozásról és a hangnemről. Itt van az egész elrontva, a jó célok összekeverednek a hangulatkeltéssel.
Sajnos azonban szélmalomharc meggyőzni egy szélsőséges véleményt, ezért hagyom abba a posztokat.
Több szeretetet, megértést, igazi értéket kívánok az élet minden területén. Mert ezeket nem csak hirdetni kell, hanem képviselni is valahol legbelül. A felelősség felvállalása, a másra nem mutogatás is elvezet egy belső békéhez, csak abban már hovatartozás szerinti megkülönböztetés sem lesz.
KedvelésKedvelés
Pierre, nekem ez annyira ismeros. erdekes modon eddig csak ferfiakkal kapcsolatban…. ha nem ok hatarozzak meg, hgoy milyen alapokon folyjon a beszelgetes, maris jon az, hogy errol igy nem erdemes beszelni, vagy a hulyesegeket beszelsz, hgoy jon ez ide, ez nem erv allaspont, es kivonul a beszelgetesbol, jelezve, hgoy neki ez nem palya. persze gondolom, nem ugy ertetted…
KedvelésKedvelés
“Ritka a szívből, lélekből cselekvő ember. De semennyivel nem ritkább férfiban, mint nőben.”
Nos, ez egy álságosan naív és figyelem-elterelő megállapítás, csakúgy mint az egész szívhezszóló hsz-ed.
Kétségem nincs afelől, hogy születéskor még 50-50 % az arány, de a jelen társadalmakban való felnövekedés után már nem találok ugyanannyi szívből-lélekből cselekvő embert a férfiak között. Sőt !!!
Miért ?
Mert pl. amíg a nők átlagosan 2 gyermeket kihordanak-megszülnek-szoptatnak rendszer által meghirdetve ingyen, háztartanak élethosszig rendszer által meghirdetve ingyen, és teszik mindezt rendszer által meghirdetve “szeretetből”,
addig a férfiak rendszer által meghirdetve szinte semmi áldozatot nem hoznak ingyen,
és ez a kettő hatalmas nemek szerinti különbségeket hordoz a szívvel-lélekkel cselekvések területén.
Az apák szép része lelépve a gyermekére rá se néz, gyermektartást nem fizet, és ehhez a jó öreg patriarchális állam asszisztál nekik.
Nem pontosan neked – de akiknek igen, azok is férfiak
– és ezért nem én vagyok a hibás, aki észreveszem és kimondom,
hanem akik ezt ilyen hatalmi struktúrák mentén teszik,
és mindazok a férfiak, köztük már te is,
akik ahelyett, hogy ezeket az igaztalanságokat maguk között felszámolnák,
a szóvá tevő nőket igyekeznek kiosztani és a “helyükön tartani”.
Téged sem mi sértünk, hanem a férfitársaid – mégis itt reklamálsz.
Amíg az internet 60 %-át eluraló pornófilmekbe véletlenszerűen beletekintve
90 % eséllyel az a látvány fogad, hogy a nő a férfi előtt térdepelve szop, könnyes szemmel gyakran hányásba torkollóan,
és mindeközben mint hű kutya tekint az istenként felébe magasodó férfira,
aki végül szembeköpi őt a spermájával,
( a maradó 10 %-ban pedig még ennél is ocsmányabb a helyzet, többek között olyan szintű borzalmak mennek, hogy felnőtt férfiak páréves kisfiúk ánuszát véresre… nincs is szó erre, amit tesznek, de tényleg)
szóval amíg ez az a mai szórakoztatóipar, amire a legnagyobb a világon a kereslet, és amiben legtöbb a pénz,
addig elég nehéz elhinnem a szép színes mesédet az ugyanolyan számban szívből-lélekből cselekvő férfiakról.
Sőt : iszonyúan siralmasan kevésnek találom őket, mindezeket látva-tudva a kulisszák mögött. És nem szól, nem lép fel ellene senki, csak maximum mi nők csóváljuk a fejünket rajta értetlenül…
Úgyhogy szerintem te a szíveddel és a lelkeddel nagyon rossz helyen toporzékolsz itt, hogy itt bántják a férfiakat
mert ha változtatni akarsz, és nem szeretnéd, hogy a nemedről rosszakat mondhassanak, akkor az Amszterdami Nyíregyháza utcából kéne elhajtanod az odasereglő mármegbocsássdeténylegígyvan : férfiakat,
hogy ne keféljék már halálra évente százszámra a magyar roma kislányokat,
a többiről nem is szólva.
De ha Amszterdam messze van, akkor menj el és szólj a gyereklányokat begyűjtő szabolcsi affenébeszinténférfiakbólálló stricibandáknak, hogy szívvel-lélekkel élő férfiak legyenek és ne úgy viselkedjenek, ahogy azt teszik, mert az téged degradál !
Mert ők azok, akik téged szégyenítenek – és nem mi, akik kimondjuk minderről az igazat és nem takargatjuk a rendszerszintű nőgyűlölet szomorú példáit a heverőn fekvéstől és semmittevéstől a nemi erőszakokon át az éves szinten nők millióinak “nemi” élvezetből történő megsemmisítéséig.
Mert a prostitúcióba pár év alatt belehalnak az áldozatai, akik hatetsziknekedhanem, sajnos 99%-ban nők,
a halálba üldözőik pedig mármegbocsássdekikellmondjamhogy igenis férfiak,
ráadásul világszerte kb. ezerszer annyian vannak, mint az áldozataik !!!
Egy akaraton kívüli nem aktus ugyanis nem öl – de sokezer már igen.
A szív és lélek pedig, úgy tűnik nálad is, mélyen hallgat erről és inkább az erről folyó diskurzust szeretné belefojtani másokba –
gondolom, ez is szívből és lélekből fakad, ugye ?
KedvelésKedvelés
Tegyük hozzá, valahol – mint lélekbúvár – értem Pierre kissé terjengős felháborodását, a magyar férfiak még nem szoktak hozzá, hogy a nők őszintén megmondják nekik, valójában mit is gondolnak róluk. Hol vannak itt még az amerikai férfiismerősöm szájából kibukó mondatok, aki a “középosztálybeli fehér férfi bűntudatáról” beszél, őszintén, értve és érzéssel, dehát arrafelé már legalább ötven évvel ezelőtt elkezdték kimondani ezeket (amikről a blog és a komentek nagy része szól) a nők és az őket valóban szerető férfiak. Belátom, nehéz lehet ezekkel először szembesülni a túlsó partról. De Pierre, olvass, láss és beszélgess – lehetőleg minél több nővel. Örülni fognak, hogy elmondhatják neked és te meghallgatod, és nem vonod kétségbe az ő igazságukat. Nem áltatlak, neked nem lesz könnyű, kezdetben, de valószínű kárpótol majd a sok őszinte és tartalmas kapcsolat, amit nőkkel tudsz majd kialakítani, ha átverekeded magad a sok dühön és sértettségen. Én drukkolok 🙂
KedvelésKedvelés
itt a pont
KedvelésKedvelés
Ok, ez ezért egy igen felháborodott hozzászólás volt. Teljesen értem, hogy amiket felsoroltál, ilyen dühöt és ellenreakciókat szül. Mivel tisztelettel írtam, szeretném én is megkapni viszont, ha ez lehetséges.
Egyáltalán nem reklamáltam. Én nem védem őket, és ha lenne eszközöm, ugyanolyan szívesen véget vetnék ezeknek a dolgoknak, mint te. Viszont bántó, hogy odáig jutott el a világnézeted, hogy ‘a férfiak’. Össze lehet gyűjteni tonnaszám szörnyű történeteket, és találni is fogsz eleget. De én még mindig fenntartom, hogy nem ilyen vagyok, nem ebben hiszek, érdekel a lelki élet, és a közös boldogság. És pusztán nemi alapon leminősíteni mindenkit, vajon ez a megoldás? Mert a pornók 90%-a férfisoviniszta?
A másik a hangnem. Én nem személyeskedem itt senkivel, hiszen nem ismerek személyesen senkit. Ezzel szemben a “itt toporzékolsz”, “színes mesédet”, “a szívhezszóló hsz-ed”, és a többi két tucat azért eléggé személyeskedő. Monhatod, hogy persze, mert a rengeteg férfi világszerte, akik a bordélyházakban megölik az áldozataikat, már eleve elvesztette a tiszteletet benned. Ezt meg is értem. De azt nem, hogy milyen jogon érzed, hogy velem is így szükséges kommunikálni.
Én nem védem ezeket az embereket, ugyanúgy elítélem. Ha tehetnék, tennék ellene, csakúgy mint te. Ha ez mesének tűnik, nem tudok mit mondani, ez az igazság, el kéne tudni ezt is fogadni.
Érdekes, hogy az én ismerősi, baráti, rokoni körömben teljesen másfajta arányt látok. Nálunk természetes, hogy a férfiak és nők beszélgetnek, nyíltan, odafigyelve a másikra. Valószínűleg nekem is természetes ezt eleve feltételezni, hogy ez a normális. Amíg nem tudod megnézni az összes családot, párt a földgolyón, elég erős torzítás azt mondani, hogy minden egyes férfi ugyanolyan. Lassan eljutunk ugyanis ahhoz a problémához, hogy miért nem célravezető népcsoportokat pl. diszkriminálni.
Lehetséges, hogy félreértettem az indulatok irányát. Ha ez a sok düh a valóban bántalmazó, nőverő, bűnöző férfi felé fordul, akkor én teljességgel egyetértek. De akkor ne ‘férfiaknak’ hívd őket, mert én kikérem magamnak, hogy ezekkel egy kalap alá veszel pusztán nemi alapon. Te sem örülnél neki, ha valamilyen szélsőséges, indulatoktól fűtött sztereotípiát aggatnának rád, mert nő vagy, és bizonyos típusú nőkre igazak az említett tulajdonságok.
Én nem akarom belefolytani senkibe, hogy miket tesznek a nőkel a világ minden táján. Egyáltalán, eszem ágában sincs ilyesmi. Kérlek, emeld ki az írásomban azt a részt, amely erre utalna.
Amiért valóban kommenteltem, az az, hogy vágyik-e még az itt író, kommentelő nők boldogságra a másik nemmel, vagy már csak a sárdobálás marad. Az előző esetben az volt az észrevételem, hogy ez a hangnem, hozzáállás, a maradék normális férfit (feltételezzétek ti is, hogy léteznek) még messzebb üldözi. És pont ez a lesújtó. Az embereket ítéljék meg a tetteik alapján, ne valamilyen adott tulajdonság, hovatartozás szerint. Most komolyan, nem intelligensebb ez így?
KedvelésKedvelés
Pierre, ha te csinálsz valami stiklit, vagy bármelyik férfi, ott áll mögötted a többi férfi, az össz-férfiak által birtokolt össz-hatalom, erő. Ha katonaként megölsz valakit, senki sem fogja kérdezni: egy férfi hogy tehet ilyet? Ha elhajtod a gyerekedet a meccs miatt, nem fognak rád haragudni annyira, mint ha egy nő küldi el a gyereket mondjuk a varrógéptől. Ha bármelyik férfi megerőszakol vagy molesztál egy nőt, a bíróságon az össz-férfiaknak tartogatott mentségeket és az össz-nőket lejárató szólamokat fogja bevetni az ügyvédje, és a bíró megdöbbentően sokszor azonosul ezekkel. Ha hallod, hogy egy nő mindenkivel lefekszik, benned is bekapcsol az, amit erről gondolni szokás. Mindannyiunkban ott van. Bennem is, egyébként. Teregetek, hát nem a lányomnak szólok? Ez van. Én nem ismerem a földgolyó összes férfiát, de rengeteg beszélgetés, figyelem, könyv és cikk, a tendenciákra való ráérzési képességemnek köszönhetően, illetve az olvasók reakciójából kiindulva mondhatom, hogy értem, mi zajlik, mi az értékrend, milyen a szocializáció.
Eleinte gyanútlan voltam. Április-májusban magamról beszéltem. Ott van a nő vagyok, vagy mi, nővé válásom szomorú története. Tudod, hányan írták meg e-mailben, hogy nagyon hasonló élményeik vannak? Külön mappába rendeztem őket: százharminckilencen, mint a busz. Én azt hittem, csak én vagyok ilyen elbaszott. És egyszer csak kiderül, hogy mindenki csendben szorongott. Vagy hogy hányan vagdosták magukat, vagy hányan szorongtak, hogy fingani kell. Ez mind szépen kiderült itt. Nem általános, de jellemző.
És ott van még a művészet, a maga típusaival. Az is általános érvényű. Desdemona, Nóra, Lulu, Nyina, Elisa… csak figyelni kell.
Érted? Nincsenek egyéni történetek. Téged is átitatott ez, csak mégsem élsz a jogokkal. Ez olyan, mint a szakszervezet. Én és többen rendszerben, nagy összefüggésekben gondolkodunk. Én is anya vagyok, rám is érvényes sok minden, úgy fog köszönni a postás, úgy szól be a zöldséges. Hiába nem akarom, hiába vagyok más, engem is úgy kezelnek.
Senki sem mondta, hogy minden férfi ugyanolyan. Én tendenciákról, összefüggésekről írok, és amikor azt mondom: az ilyen férfi… akkor egy tipikus, ám nem általános magatartásról írok. Sokféléről, mindig árnyaltan, mert ez is, az is. Ez a bejegyzés azokról a férfiakról szól, akik bizony nem egyenlő kapcsolatra vágynak. ez a szocializációs csomagjuk, és emiatt lesznek elégedetlenek. ha valaki ezen már túl van, az nagy utat járt be, és én nagyon örülök neki.
És tegyél ellene! Vállad a konfliktust, és szólj, ha valaki bunkó, sértő a nőkkel. Állj ki a nők mellett!
Az indulat annak szólt talán, hogy ezt már sokat hallottuk: jó, a többiek olyanok, de engem miért…? Kérem duzzoganyát, egy kicsit legyen kedvesebb az újakkal, és szívesen fogadjuk a kommentjeidet.
KedvelésKedvelés
Az megvan (sárdobálás, még messzebb üldözi), hogy nem biztos, hogy az a cél, hogy nagy béke meg összeborulás legyen, és a jelen férfiai a jelen értékrendjükkel minket vonzónak tartsanak, közel jöjjenek? Talán már azon is túl vannak sokan, hogy azzal az emberrel akarjanak valami jót. Már elromlott, teljesen, kész, nincs visszaút, és inkább az önmegértés a cél, meg a belső béke, nem a másikon csüngenek már rég. És nem is akar mindenki okvetlen párkapcsolatban élni. Ez rémisztő, de így van. Rém sztereotip, hogy azt hiszed, mi azt keressük, hogyan lehetünk vonzóbbak, szerethetőbbek ezeknek a férfiaknak, akikről én írok. Inkább a remeteség, komolyan. Hány nő virult ki a válás után! És hányan beszélgetnek újra pl. a blog témáiról este! Jófélét, izgalmasat. És hányak hagyják ott a méltatlan partnert, és hányan állnak egész nyugodtan, bűntudattól és megfelelési kényszertől nem gyötörve a partnerük előtt! Sokféle út van. Miért gondolod, hogy önmaguk ellenségei? Csak önfeladni, kórosan alkalmazkodni nem akarnak. Semmi másról nem szól a blog, csakis a belső szabadságról. Hogy, figyelj: NEM FÉLEK TÖBBÉ ATTÓL, HOGY AKI VAGYOK, AZ TETSZIK-E A FÉRFIAKNAK. Nem ez a félelem irányít.
Ha engem vagy a hangnemet a szemléletesség, éles állítások, szokatlan mondandó miatt keserűnek tartasz, olvasd el egyfelől a keserű vagy című bejegyzést, másrészt nézd meg a nyáriakat, gyereknevelésről, utazásról, életmódról. Egy kicsit nézz szét, olvasgass, mielőtt ítélsz. Vagy olvasd el a szabad vagyok címűt. Csupa derű, felszabadultság, és amit te sárdobálásnak tartasz, talán első ijedségedben, az óriási fellélegzés: soha többet szar kompromisszumot nem kötök, képviselem magam, találkozom a valóságommal, adok a testemnek-lelkemnek akkor is, ha ez másoknak nem tetszik. És nem, nem én voltam a hibás, ó mennyire nem, csak abban, hogy egy nagy szardarabnak éreztem magam.
Most nem tudok ilyen derűseket írni, november van, és a férjem kórházban haldoklik.
KedvelésKedvelés
Kedves képviselőné. Beszélgetek eleget a nőkkel, köszönöm a jótanácsot. Érdekes, de olyan összefüggés látszik működni, hogy minél intelligensebb nőről beszélünk, annál könyebb átverekedni magam a dühön, sértettségen. Valójában egy perc alatt kivívja a tiszteletem, aki józan fejjel fel tudja mérni, kit kritizál, és nem diszkriminál a nememnél fogva. Szerencsére sok ilyen lány, nő van.
KedvelésKedvelés
Ne haragudj, az előző hozzászólásom valószínűleg rossz szövegdoboz alá került.
Én téged emberileg nem ítéllek sehogyan sem, nem is tudlak megítélni. A sárdobálás elsősorban a kommentekben tapasztalható hangnemre vonatkozott, nem a bejegyzésekre konkrétan.
Amit meg tudok ítélni, az pontosan annyi, amennyit elolvasok itt. Feltételetem, hogy sokkal összetettenn a háttérben minden, és minden ember, mint egy blogbejegyzés. Sajnálom, amit a férjedről írtál, őszintén.
Jó éjszakát.
KedvelésKedvelés
Köszönöm az együttérző mondatodat, jó éjszakát.
KedvelésKedvelés
@Noncsivercsihez meg gyerekolzoztetos sikitasomhoz:-): nagyon egyedi, hogy kinek mi jön zsigerből. az ilyen szokas alapon kialakult diverzitas engem nem gyonyorkodtet, a pelenkazas,fozes, oltoztetes, mosas,etetes tanulhato, nemtol fuggetlen. elismerem zsigeri szoptatni vagy felebredni,mert megerzed mindjart felsir. ez zsigeri. oltoztetni azert lehet zsigeri erzet,mert pl. kislanykent a tesodat vagy a babaidat is oltozteted egy fiugyerek meg pl. nem – ez szocializacio, nem zsigeri dolog. rendben,szorszalhasogatas, de nekem meg ez az egyenlotlenseg formaja/felmentese. az az alapelvem, hogy fizikai nemtol fuggetlenul kepesek vagyunk ellatni feladatainkat a csaladban. ha anyuka anno kivasalta az inget otthon en attol meg nem fogom, mert meg tudja tanulni. ahogyan attol mert ferfi megis jobban pelenkazta a lanyunkat -zsigerbol?- mert o tanulta meg eloszor a noverkektol. en zsigerileg jobban hangolom be a tv-t? nem, mernok az apam es ebben nottem fel. en nem vagyok halatelt, mert probalkozik ferfikent az “en noi,zsigeri” feladataimat elvegezni, ami neki nehezebb. kettonk csaladja,kettonk gyereke, kettonk kozos feladatai. tanuljunk egymastol es csinaljuk, a vilag megvaltozott es a szerepeink is. osszemosodhat ferfi es no kulonbsege, jelen vilagunk szerintem epp errol is szol. a regi szerepek osszemosodasarol.
KedvelésKedvelés
Attól, hogy valami nem igaz mindenkire, nem általános, még lehet fontos és gyakori! Ezért beszélünk róla. ujjongani is lehet, hogy hopp, egyenlő kapcsolat, de ez lenne a normális, nem? Miért lenne másképp?
KedvelésKedvelés
És vegyük azt az esetet, ha az embernek művelt, széles látókörű férje van, akire mind nem igazak az általánosítások. Örülök hogy nekem ilyen jutott, és még szeret is. Esküvő, gyerek(ek). Persze én maradok otthon, ő meg még többet dolgozik, legyen olyan életünk amit mindig is szerettünk volna. Persze 4-5 évvel idősebb nálam, ahogy illik. Ezért a munkájában, szakmai előmenetelében is előrébb tart, és az otthon töltött éveimmel csak még nagyobbra nyílik az olló. Mikor végre én jönnék, új munkahelyet keresek (mert a régi csak arra volt jó hogy “ideálisan” el tudjak menni gyerekezni), a szerepek már nem cserélődhetnek fel, hiszen akkor miből fogunk megélni? Az ő fizetése fényévekkel jobb, esély sincs rá hogy ő vállaljon részmunkaidőt (vagy menjen el gyesre), de még arra sem hogy ő vonuljon betegállományba a beteg gyerekkel. Ha munkahelyet váltanék, eleinte ez is szempont lenne. De szeret, megért és nem himsoviniszta, csak ilyen rossz a rendszer (sic!).
KedvelésKedvelés
na, ez az. arrol nem is beszelve, ha a ferjem a sajat vallalkozasat vezeti, es a (gazdasagi) valsagos idokben szinte minden este dolgozni kenyszerul. a vallakozast nem lehet magara hagyni, nincs betegszabadsag, tobb csaladfo megelhetese fugg a vallalkozastol. de szeret minket, nem himsoviniszta, hanem a rendszer ilyen.
KedvelésKedvelés
Egyszerűen nem érdemes feladni a teljes munkaidejű, és előrevivő munkát. Ha a férj nem tud vagy nem akar jelentősen visszavenni a munkaidejéből, akkor csináljuk úgy, mint a franciák, ahol a legtöbb gyerek születik Európában: ne legyen bűntudatunk, ha nem szoptatunk, ha fejünk, ha nem hordozunk és bölcsibe adjuk, – ha van jó bölcsi- vagy ha gazdagok vagyunk akkor otthoni dadára bízzuk, amint mi fizikailag rendbejöttünk.
Ez a legnagyobb baj, szerintem, az iszonyatos drill hogy a gyerek súlyosan károsul testileg-lelkileg, ha nincs az anyján, csak és kizárólag, egyedül az anyján, nem máson, egyéves koráig.
Miért van az, hogy a szülés elmagányosodást és elszegényedést, lehetőségeinek beszűkülését jelenti a nőnek Magyarországon?
KedvelésKedvelés
Igen, igen. Ez ott kezdődik, hogy a saját kereső munkánkat sosem gondoljuk annyira fontosnak, mint a férjét. Miért is?
Mert többet keres? Akkor ezek szerint az egyetlen értékmérő, a kereset? (Nota bene neki több lenne a gyede…) És ha ő ugyan többet keres, de én élvezem jobban a munkámat?
KedvelésKedvelés
Ja most látom, ide már kommenteltem hasonlót egyszer, bocs. (Rá vagyok kattanva a francia lazaságra.)
KedvelésKedvelés
Ambícióra van szüksége a kezdetektől egy fiatal nőnek, utánamenni a vágyainak, hogy ne úgy válasszon eleve pályát, vagy munkahelyet, mert az “arra jó hogy “ideálisan” el tudjak menni gyerekezni” – ezt hívják családbarát munkahelynek? Tényleg családbarát az, hogy a nők évekig otthonmaradnak? Kit tesz boldoggá? Normális az életünk ilyen mértékű feláldozása? Nő- és gyerekbarát bölcsivel és saját jövedelemmel jobban járnánk. Az, hogy mindig legyen a közelben nagymama, ráérő barátnő, nagynéni vagy szomszéd, jó lenne, de ma már nem reális sajnos. “It takes a village to raise a child”, de legalábbis többemberes meló. Túl van misztifikálva az anya- baba duálunió. És mekkora üzlet a női bűntudat!
Én ezt a tanácsot adnám húszéves lányomnak, ha lenne: intézd úgy, hogy mindig képes legyél eltartani magad és szeresd a munkádat. Ne várj a hercegre fehér lovon.
KedvelésKedvelés
reszemrol azt gondolom hogy kb 2 eves korig a lanyaimnak ram van szuksege. es nem a bolcsire. nem azert mert az okos konyvek azt mondjak, hanem mert latom a lanyaimat, latom hogy viselkednek idegenek kozott, latom mennyire fejlett vagy fejletlen es en akarom nevelni amig lehetosegem van ra, nem masnak akarom odaadni hogy felnevelje helyettem. amig en valahol dolgozom. hogy ettol anaygilag kiszolgaltatotta valok a ferjemenk, hat igen. ez nem jo. de en ezt valasztom ha valasztanom kell hogy gyerekkel legyek vagy dolgozzak mashol
KedvelésKedvelés
Én most annak örülök, hogy olyan anyukám van, amilyen. Emlékszem kamasz koromban mondtam neki, hogy mennyire örülhet, hogy apu besegít a háztartásban, bevásárol, a takarításban részt vesz, stb…És akkor mondta anyukám, hogy ne legyek már ennyire kis hülye, hisz ez a természete, hogy közösen, hogy vállvetve, majd meglátom…
Már az új generáció vagyok (25 év) eltartom magam, már képes vagyok arra, hogy egyedül is eltöltsem a szabadidőm, mégis sokszor bármennyire önalávetődnék azért, hogy engem is valaki végre…aztán szerencsére észbe kapok, ha így nem kellek, hát nem, de talán van egy olyan szűk réteg ffi, aki partnert akar, nem kiszolgáló személyzetet.
KedvelésKedvelés
Elolvastam a bejegyzést és a nagyon hosszú komment-sort. Én nem akarok OLYAN férfi lenni. Pl. nem tudok vezetni a táncban. El nem hiszitek, hány lány kinevetett emiatt. Nem akarok irányítani a döntéseimmel, a konszenzusos, megbeszélős, kompromisszumos dolgokat jobban szeretem. S ha a nő valamihez jobban ért, ráhagyom, mert bizonyára jobb lesz az eredmény. Nem tudok gyorsan felmenni a hegyre, nem hajt vadászszenvedély, nem hoznak tűzbe a tuningolt verdák, sem a fekete csipkebugyis neokreol macák. Szeretek főzni, mosni, takarítani, különös élvezettel vasaltam a fiam feje alá a pelenkát, imádtam kenguruban naponta sétáltatni, és szívesebben főznék egy jót a fiammal, minthogy valami maszkulin izével foglalkozzunk, mint pl. kosárlabda (amit pl. szívből utálok). Mégis azt kapom meg nap mint nap, hogy nem is vagyok férfi, és az az érzésem, hogy fogalmam sincs, hogyan kell férfit nevelni a gyerekemből. Pl. a volt nejem azzal ette a fejem, hogy miért nem megyek vele halászni, pedig utálok egy bot mellett semmit sem csinálni a tóparton, és egy jó könyvről, egy profi számítógépes játékról szívesebben beszélnék vele, vagy alig várom, hogy megtanuljon Scrabblezni. Tényleg halkan kérdezem meg: milyen legyen a férfi? Férfi, de egyenlő? Én egyszerűen csak a másik véglet vagyok? Asse jó? Tényleg a lelki társam keresem, mindig a társam kerestem. És nem rogytam a fotelbe, amikor hazajöttem, hanem elmentem a boltokba, megkerestem a legolcsóbb tejet, délelőttöket ődöngtem a bevásárlóközpontban, hogy ezer forintot megspóroljak a bevásárláson, ősszel káposztát savanyítottam, hajtottam, igyekeztem a családért, és hogy a gyatra gyakornoki fizetésemből, egy keresetből megéljünk. És nem jövök azzal, hogy mégsem voltam jó. Csak azt, hogy az is kudarc lett. A maszkulin tahó jobb volt. És nem is ez a baj. Hanem azóta is azt látom, hogy a lányok, akik tetszenek, elrohannak mellőlem, és leállnak egy olyan fickóval, aki feleannyit nem végez ebből az egyenlő dologból. Nem általánosítok, lehet, hogy vannak kivételek, azokat nem ismerem, de azt látom, hogy sokan önként mennek a pasijuk alá, mert cserébe jól felnyomja őket a falra. Lehet, hogy a ti fejetekben itt minden tiszta az “ideális” pasiról, az egyenlőségről. De én nem értem. Őszintén. Sértés és trollkodás szándéka nélkül.
KedvelésKedvelés
Csineva, rég eldőlt: nem vagy troll! Majd írok erre!
KedvelésKedvelés
Kösz. Éva. Ma nagyon tar napom volt, ez a hozzászólás nem áldozati sebmutogatás, sem vád, sem másik hibáztatása, sem felelősséglőcsölés nem kíván lenni. Kérlek, ne essetek nekem, mert ma különösen fájna. Kösz.
KedvelésKedvelés
Igyekszem. Na. Szóval pusztán az, hogy valaki nem a szokásos módon számít férfiasnak, nem elég szerintem. Te, ahogy jellemezted magad, nem is vagy ellentéte a maszkulin tahóknak. Ezek könnyen lecserélhető külsőségek. A beszédmódod nagyon is lenyomó néha, meg tét nélkül, mindent kimagyarázóan intellektuális: a szó mint fedezék. Szóval nem elég nem csinálni azt, amit a tahók. Még kell valami. Valami személyes varázs. Erő. Olyan erő, aki nem fél a másik erejétől, egés voltától. Nem felet akar. Nem terheli agyon az asszonyt, de ezen kívül is még valami. Sodrás. Biztonság. Összeérés. Amúgy sincsenek “nők”: volt néhány történeted. Sok nő van. Van, akinek te vagy a varázs, egész biztos. Addig is, jó látni, ahogy fejlődsz.
Az egyenlőség világában sem lenne mindenki egyforma, akkor is lennének vonzóbb, népszerűbb meg kevésbé vonzó férfiak (meg persze nők). Csak az a nagyon egyértelmű hatalmi dinamika nem mérgezné meg _mindenki_ életét.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a szaros pelenka: nőiségem esszenciája | csak az olvassa
Apró kiegészítés, a nyugodt élet mellett. Ott a kérdés: mért van az, hogy a nő mindig azon agyal hogy valami probléma van. Mért kell mindig gondnak lennie valahol? Megvan kocsi ház nyaralás gyerek mi kell még… Pasi nem néz vissza mindent szűrőkön keresztül, ezért nincs is gondja.
KedvelésKedvelés
Meg mert neki kényelmes a kapcsolat. A miért panaszkodnak folyton a nők? kérdésnek akkor van értelme, ha a két félnek egyforma a mozgástere.
KedvelésKedvelés
mert nagyon ráér
unatkozik
nem dolgozik eleget
ki kell küldeni őket a földekre aztán nem fognak hisztizni meg mindenen problémázni
KedvelésKedvelés
Vicces de benne van ez is ha egész nap a “földön kapálsz” utána már csak aludni vágysz 🙂 De mindenki életében vannak esős napok….
csak az olvassa: igen benne van ez az aspektus , hogy nem merül fel másfajta igény a dolgokkal kapcsolatban. Nem mondom száz százalékra de a nők egy része tele van kétségekkel esély latolgatásokkal ami annak köszönhető hogy nagyban függnek a társadalmi kapcsolataiktól ezért a finom antennákkal olyan jelzéseket is felfognak ami egy pasinak eszébe sem jut.
Egy férfi világa ennél jóval egyszerűbb. A legtöbbször tényleg csak azt gondolja amit mond, míg egy nő a hátterén is gondolkodik a mondandónak, hogy ez most mért volt. Persze nyugodtan cáfoljatok meg….
KedvelésKedvelés