ez az én bajom

Nem tudtam, mi ez bennem, hogy folyton ordítanék, hogy vegyék már észre, hogy zavar a közöny, a hárítás, az önfelmentés. Mindig engem neveznek idealistának, és naponta mondják, hogy ne akarjak mindenkit megmenteni… olyanok, akik viszont nem mennek le a dolgok mélyéig, nem olvasnak újságot, nem érdekli őket, ami engem.

Ez az.

Sehol sem tanítják, hogyan kell autonóm módon gondolkodni, hogyan kell elemzően részt venni a világban, vagy hogyan kell a „tanult tehetetlenséget” legyőzni és a környezet aktív alakítójának lenni. Az angol irodalom ezt az empowerment fogalmával írja le, de Magyarországon ezt sem az iskolákban, sem a segítő szakmákban, sem a hétköznapi életben nem tanítják, miközben ez a tudás lenne az egyik legfontosabb áttörés, hogy az emberek ne fogadják el általánosan a „nincs mit tenni” szemléletet.

Németh László szociálpolitikus mondja ezeket. Olvassátok el a teljes interjút!

3 thoughts on “ez az én bajom

  1. ha mindenkit nem is sikerül, pár embert mégis elér a gondolat.
    élénken emlékszem arra, hogy “intertextualitás”, egy évig intertextualitás, és mennyit küzdöttél, hogy intertextualitás (ami igaziból csak hívószó most nekem, mert mennyi mindent takart és takar ma is) a rákövetkező évben bepótoltuk az életrajzokat mással, de a legtöbbünkben ott volt a dac: intertextualitás, akkor is intertextualitás, jó, az érettségire ezt meg azt kell majd tudni, de mégis: intertextualitás.
    nagyon jó volt, köszönöm.

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) sestra77 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .