Csillának
Olvasom az októberi ELLE-ben, hogy a férfiak 74 százaléka imádja a magas sarkút, viszont 82 százalékuk utálja az egyrészes fürdőruhát, 90 százalékuk pedig a térd alá érő szoknyát.
Az egyrészes fürdőruhát, úgy általában. És a térd alá érő szoknyát úgy általában.
A képek kivétel nélkül modellekről, kifutón.
Még jó, hogy nem a meztelen, avagy felöltözött nők között kellett választaniuk “a férfiaknak”. Komoly kutatáson alapul a dolog, ebből aztán ki lehet hozni négy oldalt harminc képpel: “Anyalapunk, a francia ELLE száz, 25 és 55 közötti férfit kérdezett meg a női divatról”.
“Vajon a legújabb szerzeményem, a kanárisárga szűk farmerem tetszik-e majd a férfiaknak?” Ezt a lead-mondatot ilyen kritikátlanul a többes számot olyannyira kedvelő franciából nem kellett volna lefordítani. MILYEN férfiaknak? A kollégáinknak és a főnökeinknek? A járókelőknek? A partnerünknek (hátha ő is tipikus férfi épp, akit leképez ama száz megkérdezett)? Vagy a divatblogokon kommentelőknek? Az úgynevezett igényeseknek? Az a sugallat itt, hogy mi nők csak a magunk kedvére vásárolgatunk meg vagyunk divatőrültek, közbevetem: épp ezt a steril női közeget gerjeszti a maga abszurdumaival a divatmagazin-szegmens is, de igazából nem nagyon érdekel minket, hogy mi tetszik a férfiaknak. Pedig nekik kell tetszenünk, nem?
Ööö, nem.
Ha nekik akarnék tetszeni, akkor nagyon sok időm, pénzem, energiám elmenne arra, hogy ők legeltethessék a szemüket rajtam. És kitenném magam verbális zaklatásnak, meg annak, hogy “ne csodálkozzak”, eszünkbe jut a miniszoknya-vád. A férfiak “szeretik látnia női test formáit”. Nyilván a jó alakúakra gondolnak.
Nekem az a divatelvem, hogy ami nagyon megy (jaj, nem tudom, mi megy, a csípőnadrág évek óta, ezek a bő felsők újabban, leggingsszel, meg övek meg az ilyen szőrmés saru, csizmaszerű szandál, és hol van ez a kifinomult divattól), az NEM, az nagyon nem.
Én, de hát ki vagyok én, közöm nincs a divathoz, ehhez a mértéktelenné hízott, öncélú, manipulált világhoz, én jól szeretném érezni magam az egyébként gonddal válogatott ruháimban. Bár sok ismerősömhöz képest kifejezetten mániákus öltözködő vagyok, legfőképpen azt szeretném, hogy ne szakadjon el, repedjen, lobogjon, akadjon a nadrágom, amikor biciklizem. Van, hogy azért veszek narancssárgát, mert jól látható szeretnék lenni a forgalomban. Fontos, hogy tudjak szaladni, olyan legyen a cipő. Mert sok dolgom van, és nem minden talaj olyan, mint a plázák kövezete. Vagy hogy tudjak az öltözékemben hordozni. Denevérujjúban vagy rövid dzsekiben például nem tudok. Ne legyen szűk se a nadrág, se a felső, mert az idegesítő, macerás felvenni, és kényelmetlen is, meg aztán nem szeretek behúzott hassal járni. Ne izzadjak meg nagyon. Könnyen tudjak pisilni is: hasleszorító bugyi vagy body csak sátoros ünnepen kerülhet elő.
Aztán, szeretném, ha tetszene maga a ruha, nélkülem is. Vannak színeim: barnászöld, türkizkék, narancssárga, fehér. Van anyag, amit szívesen érzek magamon. Szeretném, ha az outfitemben a fenekem nem nagynak tűnne, hanem formásnak, szeretném, ha látszana a kontrasztos derekam, nem lenne túl feltűnő a rémületes combom, és nem nagyon látszana a hasam. Mindezt tükörből és fotóról képes vagyok eldönteni. Szeretek színházba alapozott arccal (újabban, sokáig viszolyogtam, legyőztek az évek), beszárított hajjal menni. Szeretem, ha szép és frissen festett a hajam, de ritkán jutok hozzá. A szememet hétköznapokon is festem, szeretem, ha úgy, hangsúlyosan néz vissza rám a tükörből. Kisebb részben öltözöm úgy, hogy tetsszem a férjemnek, aki nem nagyon jelez egyébként, csak néha mondja, hogy ez vagy az jó, nem egy divatőrült, én viszont nagyon is figyelem őt, és vásárolok is neki.
Akárhogy is, a férfinak tetszés, bárki is legyen az, nem jelentheti azt, hogy 1. olyasmit hordok, amit ezer meg tízezer divatosnak látszani akaró nőtársam; 2. kiteszem a szexre tartogatott módon a testem, hiszen ő azt szereti — szeresse akkor, amikor ideje van, és szeressen enélkül is; 3. kényelmetlen legyen a cucc.
Van férfi, és szeretnék tetszeni is. De “a férfiak”…? Hát mi dolgom velük? Vajon nekik öltözködünk, nem elég a mosogatás meg az anális, még ez is? Vagy csak azért érvelek itt, mert tudom, úgysem tetszenék nekik?
Hogy jön ahhoz egy vagy száz férfi, hogy a női divatról legyen véleménye, nő nélkül? A nő nélkül, aki szereti vagy nem azt a férfiak kedvence darabot, és a nő nélkül, akinek az jól áll, avagy nem?
Vajon csak fiatal nők vannak? Az ELLE, mint az a mezoterápiás rendelők várójában kiderül, Magyarországon sokkal inkább a negyvenes-ötvenes, jómódú nők lapja, ezt tükrözi a hirdetések jellege is. Ezek a nők persze képesek arra, hogy kínkeservvel, mindenféle kezeléssel maradjanak olyan karcsúak, hogy elbírja őket a tűsarok, meg ne legyen kínos a slim farmer, mert azt is szeretik ám a férfiak, és a lábukon se legyen annyi visszér és cellulit, hogy a térd fölé érő szoknya közröhejt váltson ki, illetve szép legyen, netán pót- a hosszú hajuk is, akár ötvenöt évesen is. Sminkügyben mondjuk nehéz a dolguk, mert az összeállítás szerint, de ezt már hallottuk is, a férfiak nem bánják a sminket, ha észrevehetetlen — ez aztán feladja a leckét a magyar hölgyeknek, akik, ha nagyon gazdagok is, hagyományosan inkább a pink rúzsba és ocelotmintába menekülnek, hogy ápoltnak és fiatalosnak tűnjenek.
Milyen nő az vajon, akit “a férfiak” ezekben a holmikban szeretnek?
Ez a nő egész biztosan vékony. Nem jár piacra, nem cipel gyereket, nem gyalogol. Nem tapogatják az arcát maszatos gyerekkezek (szeretik a vörös rúzst!). Ez a nő divatos, elegáns, hogy tessen, és hogy a teste szexuális üzenet, konkrétan: felhívás legyen. A férfiak szeretik a bikinit, a tűsarkút és a nőket.
Üzenem a férfiaknak, mind a száznak, a stílusos franciáknak, illetve az összesnek, hogy nagyon rosszul járnának, és joggal nem szeretnének se engem, se a szoknyát, ha én térd fölé érőt hordanék. Jobb ez így mindenkinek, jobb vagyok én a férfinadrágból átalakított gatyómban meg a kapucnis felsőimben. Addig is nézhetnek másokat.
csak az olvassa. én szóltam 
olyan jó a cím meg az első sor: “… a férfiak 74 százaléka imádja a magas sarkút” – hát akkor HORDJÁK ŐK!
én kényelem-hívő vagyok, praktikus, néha meg játékos kedvű, olyankor “jelmez”, de sosem tőlem idegen hacuka. és ennek az egésznek a generált fontossága, örökké csak a “hogy néz ki benne”, miközben rémületesen rossz anyagok, igénytelen varrás és egyáltalán: borzasztó minőségű, hetek alatt széjjelfoszló konfekciódarabok közül tud csak válogatni az átlag.
KedvelésKedvelés
én a mondat második felére vágtam rá, hogy “viszont 82 százalékuk utálja az egyrészes fürdőruhát, 90 százalékuk pedig a térd alá érő szoknyát”? Akkor ne hordja! De ne is nyomasszon azzal vadidegenként, hogy úgy általában, képen, lerajzolva, ruhafogason mennyire rühelli azt a ruhadarabot, amit én szívesen hordok, és nem is áll szarul. És mivel az egésznek az lényege, hogy hogyan “él” benne az ember (nem csak, hogy hogy néz ki, az egy dolog), ezért aztán az egész gondolatmenet totál gyogyó, hogy “a férfiak” (egy kontrollcsoport, egyfelől – másfelől meg hülye kérdésre hülye választ adó pasasok) ezt vagy azt szeretik, amazt meg utálják. Amit aztán én kell hordjak, nem ők. fun fact: hordok magassarkút, van két viselhető darabom, amiben gyalogolni, és ha nagyon kell, szaladni is tudok normális sebességgel és mozgáskultúrával, de pl a munkahelyre hülye lennék felvenni, miután műszakhosszat állok. Az előző helyen, ahol jönni-menni is kellett az épületben, sőt ha benéztem a napi beosztást, akkor futni is, hordtam, de hosszú műszakba ott se vettem fel.
KedvelésKedvelés
Nekem tetszik a magassarkú, tudok is benne járni, de gyerekezéshez/bevásárláshoz/túrázáshoz nem pálya. Van egy, ha szép akarok lenni, felveszem. Hál’Istennek a kedvest nem izgatja, hogy így leeszem a fejéről a kását.
Egyébként meg nadrág csakis szűk és sztreccs, abban érzem kényelmesen magam, olyan felsővel, hogy ne látszódjon, hogy “át lehet köpni a két combom között”, mint valaki oly kedvesen megjegyezte. Szoknya csakis térd fölötti, annál hosszabban úgy érzem magam, mint aki a.) szükség esetén nem tud elfutni b.) jehovista hittérítő néni.
Szemceruza az annyira alap, hogy még egy hétig nem fürdős nomád sátrazáson is, mielőtt kimásznék csipásan és büdösen a sátorból.
Haj, ha lehet, akkor max 3 cm., most erőt vettem magamon, és amíg dúl a szerelem, addig növesztem. Már van vagy 7-8 centis.
Körömlakk lábon igen, kézen nem. Köröm annyira rövid, hogy másoknak fáj, ha látják, ha két milliméterrel hosszabb, már megbénulok. Ja, és más is van úgy, hogy zokni, kesztyű, kapucni, esernyő a horrorok horrora? Én inkább mínusz húsz fokban is beleugrom mezítláb a bélelt csizmába.
KedvelésKedvelés
“Szoknya csakis térd fölötti, annál hosszabban úgy érzem magam, mint aki a.) szükség esetén nem tud elfutni”
hát ezen jót rötyögtem….:)
KedvelésKedvelés
Én pucér cicikkel két férfinak (ebből az egyik a 11 hónaposom) tuti tetszem – lehet, hogy többnek is tetszenék, de nekik nem mutogatom. Ja, hogy felöltözve? Felöltözve egy férfinak akarok kifejezetten – de ő azt mondja, tejfoltos férfipólóban is szeret (a “szeret” és a “tetszik” az nem ugyanaz, kedves férfiak) – , egyébként pedig a többi férfinak csak szeretnék, az összes létező nőnek viszont akarok.
Nekem a divat az ugyanolyan (vagy nagyon hasonló) színű öv-cipő-táska, esetleg harmonizáló ékszer (mindez lehetőleg a hordozókendővel is), továbbá a szép karóra barna bőrszíjjal, a fehér és fekete (ál)gyöngyfülbevaló, a műbőr kesztyű, rengeteg gyönyörű női kendő, a fekete kalap, a vörös körömlakk, Chance Chanel, a feketén fogó toll, a komoly határidőnapló, szemhéjtus, szempillaspirál, púder mindig, szemöldököm magam festem, másnak is vállalom, pirosító ha megy a ruhámhoz (vigyázz!). Decens színek, néha belefér a bohóság. Időtálló bőrkabát, fehér ing, ballonkabát, fekete nadrág.
A fenti felsorolásból gyakorlatilag csak a pucér cicijeim vannak meg.
KedvelésKedvelés
nekem?
KedvelésKedvelés
Minden Csillának, aki magáénak érzi… Ó, bár ismernélek ennyire.
KedvelésKedvelés
kevésszer kávéztunk még együtt…bepótoljuk, okés?:)
KedvelésKedvelés
Az jó lenne! Blogkollegina viszont tüzetesen foglalkozik az outfitekkel.
KedvelésKedvelés
Megkérdeztem a volt és a jelenlegi partneremtől, hogy szeretik-e az egyrészes fürdőruhát, és mindkettő lényegesen szexibbnek találja, mint a bikinit. Édes szívem azt mondta, hogy ha tökéletes nőket szeretne nézegetni, akkor talál a neten elég lehetőséget, én meg úgyse vagyok az esete 🙂
Én ha kifényesítem magam, akkor mindig úgy érzem, szerepet játszom, a csinos, vonzó, szexis jó nő szerepét. Olyankor belegondolok, hogy ez nagyon jó érzés, mondjuk havonta egyszer, egy estére, de állandóan ilyen erőfeszítéseket tenni, hát én ahhoz nagyon lusta vagyok. Különben állandóan tudatában vagyok annak, hogy nézek ki éppen, és ha a a sófoltos, kifakult, szakadt túrázós trikóm a hegy tetején lecsúszik a fél vállamról, az egészen biztosan nem véletlen.
KedvelésKedvelés
Eszembe jutott, amikor még a lányod kicsi volt és azt a sötétbarna alapon narancsásrga és zöldes mintájú anyagot vettük a …Moszkván talán? Egy hétre rá már kész is volt belőle neked egy gyönyörű felső és persze a hozzá illő mini hordozó! Én ettől hidaltam le.
Meg a türkizkék napszemcsidtől, az “állat”.Mindig is irigykedtem rád, hogy mennyire színesen tudsz öltözködni!
Különben pedig 2 napja vettem életem második magassarkúját. (az elsőben járni sem lehetett, azon már rég túladtam). És hogy miért kell egy 178 cm-es lánynak magassarkú?
Mert le volt árazva és szép volt a színe sőt még járni is lehet benne! (Az érvelés sorrendje nem követi a józan prasztit, de sebaj.)
Azóta sem hordom, és nem is fogom egy jó darabig, de tudom illetve remélem, hogy később szükségem lesz rá, hát beruháztam. és ebben nem feltétlenül a “férfiaknak való tetszés”, mint inkább a többi korombeli lány közé való beilleszkedési vágy vezérelt. Tehát egyetértek felvetésével, hogy nem mindig a férfiaknak, sokkal inkább egymásnak öltözünk föl mi lányok 🙂
Ettől persze az ELLE még mindig nevetséges, de legalább hozzák a várt eladási statisztikájukat. A te felvetésed is teljesen jogos, és szerintem még a férfiak is felháborodnának, ha egyszer elolvasnák, hogy mi mindent összehordanak róluk (dőltbetűben) “statisztika” címszó alatt bizonyos magazinokban.
KedvelésKedvelés
Nahát, mikre emlékszel! Az eredeti türkizkék ESPRITet a fiam a Tisza-tó partján hagyta, nagyon ideges voltam ettől, de vettünk helyette egy hasonló gagyit, ma is az volt rajtam, és mindenem türkizkék. Most Jánost szórakoztatom a színekkel.
Megnézlek majd abban a magassarkúban.
KedvelésKedvelés
=) …a gagyinak is megvan a helye, meg a színe!
Különben most jól feladtad a leckét, ezek szerint mihamarabb el kell kezdenem gyakorolni a magassarkon való topogást! Ősszel otthon leszek 12 napra, kereslek majd. A könyvet kiolvastam, sőt azóta találkoztam is szerintem egy ‘Ben’-nel, bár ez a fiú csak 2. gyerek a családban és nem az ötödik.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Ufónő vagyok « Eszter's Offtopic
Visszajelzés: Magamat idézem, bröáf | Calealenta
Persze ha azt hozták volna ki, hogy a pasik utálják a magas sarkút, akkor nem lenne szar az ELLE. Nevetséges antinők vagytok.
KedvelésKedvelés
Kedves Niki!
1. Én — minő bonyolultság! — szeretem a magassarkút, az elmúlt hónapokban többet is beszereztem. Nem tudom, a többiek hogy vannak vele.
2. Neked is szíved joga magassarkút hordani vagy abban gyönyörködni más lábán, ide azok írtak, akiknek baja van vele. Hjaj, az emberi sokféleség…!
3. A magassarkú nagyon speciális viselet: hülyén néz ki, ha valaki túl magas, járáshibás, rossz tartású; aggályos, mert korlátozó sok gyaloglás, gyors haladás, metrózás, autóvezetés, lépcső, földút, vészhelyzet esetén, ezen kívül kifejezetten egészségtelen bármilyen medenceferdeség, gerinc-, csípőprobléma, lábfejdeformitás, túlsúly esetén, amellyel a nők jelentős része küzd. De ezt biztos tudod. Egy kicsit azt üzeni a magassarkú-norma, hogy csak az a nő, aki képes magassarkút hordani.
4. Én és még sokan rohadtul nem azért öltözöm valahogy, hogy “a” férfiaknak tessek, vagy mert azt figyelem, hogy az ELLE szerint mit szeretnek a férfiak: ez a szempont hibás.
5. Az ELLE azt hozta ki, hogy a pasik szeretik a magassarkút, nem vagyunk meglepve, a felvetésed így hülyeség. De igen, én megkönnyebbülnék, ha lenne valami felmérés, amelyből kiderül másképp gondolkodó férfiak véleménye: hogy ez a sztereotip nőség nem is olyan fontos, hordjátok csak, ami nektek tetszik, kényelmes, a ti döntésetek.
KedvelésKedvelés
Nagyon sok mindenben igazad van. Mondjuk van pár tényező, amin változtathat az ember lánya (túlsúly). Én az antinőt nem azokra értettem, akik nem hordanak magassarkút. Én arra értettem, és engem mint nőt/feleséget megdöbbent az a felfogás, ahogy az első hozzászóló gondolkodik.
Nekem van egy nagyszerű férjem, aki benne van a 74%-ban – imádja ha magassarkú van rajtam. Sokat dolgozik, remek társ, nagyszerű apa, szóval csak jót tudok írni róla. Akkor alkalmanként miért is ne öltözzek a kedvéért? Ez nekem természetes, és nem értem, hogy sokatoknak miért nem. Az meg, hogy hordjon az a férfi magassarkút akinek tetszik – ez aztán a primitívség netovábbja.
Illetve picit elkanyarodva a témától: miért van az, hogy ha szidni kell valamit, akkor ott mindig van jelentkező. Mi lenne, ha megtanulnánk mi Magyarok dicsérni. Pl a lapos talpút kedvelők miért nem ott szólnak hozzá, ahol olyan cipőkről esik szó, amit szeretnek. A magassarkút kedvelők meg szintén a saját témáikhoz. És mindenki gyönyörködhet a neki tetsző cipőkben, és dícsérheti őket. Miért jó a másik oldalt szidni, pocskondiázni? A sokszínűség nem azt jelenti, hogy meg kell keresni azokat a témákat ahol lehet “negatívkodni”.
KedvelésKedvelés
Alapvetően az előírás a baj, hogy feleljünk meg “a férfiaknak”, mert ha nem, akkor jön a bünti, és jaj, mi lesz. Vannak, akik ez alól szeretnék kivonni magukat, és meg is teszik, gyakran annak ellenében, hogy pocskondiázást, negatívkodást kapnak, talán épp a rendesnőktől.
Egyébként a magassarkút eredetileg főleg férfiaknak találták ki, lovagláshoz, hogy stabilan rögzüljön a kengyelben a láb. Szóval miért ne hordhatnák a férfiak is?
KedvelésKedvelés
Fogok erről írni, hogy mennyire fontos a test, és mi felszabadítóbb: végre ápoltnak és csinosnak lenni, vagy elengedni ezt az egészet.
KedvelésKedvelés
Nikolett szépen végiglájkolta itt magát és diszlájkolta a többieket, vicsorogva… Bravó!
KedvelésKedvelés
Persze, hogy lehet tenni a túlsúly ellen — de kell-e? El tudod képzelni, hogy van olyan nő, akinek ez nem olyan fontos? Akiknek nem lebeg a horizontján a tetszés vagy a magassarkú vágya, mert más számít nekik?
Őket antinőzüöd le?
KedvelésKedvelés
Szerintem nagyon visszás első hozzászólásban bármilyen címkét aggatni a már itt kommentelőkre, általánosítani, és ennyire sértő címkével: antinő. Meg az a hangnem is, hogy “én itt megmondom, kinek van igaza”, abszolúttá emelni a saját véleményünket és így lekezelni a többieket. Kellemetlen, sértő.
KedvelésKedvelés
Senki nem mondta, hogy ne öltözz a férjed kedvéért. Én a bejegyzésben magamról, illetve egy társadalmi jelenségről (a magazinok nőképéről, a női test felé irányuló elvárásokról) írtam, és a hozzászólók is magukról írtak. Nem mindenkinek természetes. Nem mindenki szereti, ha a teste dekoráció vagy más vágyát, ízlését szolgálja.
Az ELLE-ben nem a férjről volt szó, hanem “a férfiak”-ról. Ezt észrevetted? Te csinálsz valamit az életedben azért, mert a férfiaknak az tetszik?
KedvelésKedvelés
miért van az, hogy ha szidni kell valamit, akkor ott mindig van jelentkező — ez a baj veled is. Sokaknak elegük van a testük felé irányuló elvárásokból, a hajszából, és te lenézed és minősíted őket, nem fogadod el, sőt, meg sem próbálod érteni a szempontjaikat, tapasztalataikat, csak mert téged ez a megfelelősdi nem zavar.
“Pl a lapos talpút kedvelők miért nem ott szólnak hozzá, ahol olyan cipőkről esik szó, amit szeretnek.” Nem az ELLE-nél írtuk mindezt, hanem ezen a blogon. Olvass még itt, látni fogod, hogy mi a kontextus. Te is idejöttél jól megmondani, nem a magassarkúrajongók topikjába. Szerintem a dolgok nem fekete-fehérek, én ebben a posztban nem magassarkút, nem a magassarkú kedvelőit és nem is a férfiakat bírálom, hanem a (franciából) fordított magazin-attitűdöt, azt a sugalmazást, hogy nekünk nőknek bármit azért kellene csinálnunk, hogy tessünk “a” férfiaknak. Hát nem kell.
Egyébként meg mi lesz a leszbikusokkal?
KedvelésKedvelés
Te is idejöttél “negatívkodni”. Aki nagyon borzad az ellenvéleménytől, és mindig csak szépet-jót akar olvasni, az szerintem eléggé behatárolja a gondolkodását. Nyugodtan lehet, sőt, igen hasznos akár élesen is bírálni egyes jelenségeket, ez nem magyar dolog, hanem demokratikus. Csak a színvonal nem mindegy. Én nem címkéztem embereket, és (újabban) szeretem is a magassarkút, én érveltem, mert nem szeretem a nőkre nyomott elvárásokat. A nők megnyomorítása (elvárásokkal) pont olyan téma, amit én fontosnak tartok bírálni. Vannak érzékeny témák, sértő megfogalmazások, pl. vallásos meggyőződés, gyereknevelés, abortusz, de hogy a magassarkúból hogy lett neked ilyen érzékenység, nem értem. Nem hiszem, hogy ebben a témában két tábor lenne, a magassarkú rajongói és ellenzői, szerintem ez leegyszerűsítés, van sok más szempont is. Nem haragszunk, csak elmondjuk amit gondolunk. Miért zavar ez téged ennyire?
KedvelésKedvelés
Elnézést kérek, hogy azt fogalmaztam meg, hogy a férfiakra igenis oda kell figyelni, a kedvükett kell keresni, azért mert ők is ezt teszik. Azokkal a férfiakkal, akik ezt nem érdemlik meg, persze nem. Az első hozzászóló pont hogy általánosított – az én férjem is benne van az általa említett csoportban.
Picit túlreagáltad, amit írtam – kicsit feminista találkozón elhangzó, szenzációhajhász, mindent kiforgató lett az a regény, amit válaszul írtál.
Neked komoly pronlémáid lehetnek magaddal, ezért bújsz a feminizmus álarca mögé.
Méghogy 74%, és ezt le merték írni! Mit képzelnek ezek a férfiak? Hogy a kedvükért kilépünk a komfortzónánkból? Hordják ők, igaz nőtársaim!!! (tudom hogy ezt nem te írtad, de nem is reagáltál rá, így gondolom egyet értesz vele. Ha meg nem, akkor miért csak engem osztasz ki?)
És amit a túlsúlyról írtál: nem azért kell odafigyelni a testünkre, hogy csinosak legyünk magassarkúban. Azért kell, mert a túlsúly egézségtelen! Százszor jobban mint magassarkút hordani. Keress egy felmérést, ami szerint a férfiak kb ugyanilyen többségben választják a csinos nőket a túlsúlyos malacokkal szemben, és indulhat a fikázás:
Szemét férfiak!! Nem vonzza őket a háj!!! Mit képzelnek?
Mi NŐK vagyunk, akkor hízunk el amikor akarunk!!
KedvelésKedvelés
Jól van, Nikolett, sajnálom, hogy komolyan vettelek. Címkézel és támadsz tovább. Nem érted, hogy az a gond, hogy bármit nem magunkért, hanem másokért, elvárásnak megfelelve tegyünk. Nem baj.
Nem, nem reagálok mindenre, amivel nem értek egyet, ez nagy butaság.
KedvelésKedvelés
Azert itt most teged is telibe talalt valami. Lesz min gondolkodnod, ha akarsz, de ez nem tunik valoszinunek.
Azt meg hol olvastad, hogy azert kell lefogyni, hogy csinosak legyunk magassarkuban? Arrol volt szo, hogy a tulsuly es magassarku egyideju alkalmazasa egeszsegkarosodashoz vezet, kulon-kulon is.
Kifejezetten rosszindulatu, minosito a hozzaszolasod. Pont olyan visszataszito stilusban nyomod amit fentebb ostoroztal.
KedvelésKedvelés
Olvass, figyelj, tanulj. Sokat. Alázat, tisztelet, kételkedés. A tudás veszélyes. És te még nagyon tudod az életet. Mi már kételkedünk, gondolkodunk, tűnődünk. Mert, mi van, ha. És mi van, ha mégse. Mi van, ha ő. De mi van, ha ő nem. És ha úgy? De, ha máshogy? Lesz idő , mikor majd megértesz. Sok idő, sok fájdalom, sok kéretlen tanulás. Sorsnak mondják. Mentsd le az írásodat , a saját műved, tehát értékes. Olvass majd bele 40 évesen. Érteni fogod, miről beszélünk. Sok sikert.
KedvelésKedvelés
“Persze, hogy lehet tenni a túlsúly ellen — de kell-e? El tudod képzelni, hogy van olyan nő, akinek ez nem olyan fontos? Akiknek nem lebeg a horizontján a tetszés vagy a magassarkú vágya, mert más számít nekik?”
Tehát akit nem érdekel a tetszés ls a magassarkú, nyugodtan hízzon el, ugye? Okos vagy
Az egészet nem értem. Azért, mert ezek az adatok megjelentek, miért lenne bármi ránk kényszerítve? Nekem sem két részes a fürdőruhám. Nem érzem, hogy a cikk miatt rám lenne erőltetve. Miért gondoljátok, hogy a cikket olvasva férfiak tízezrei fogják elvárni, hogy így öltözzetek?
Arról nem is beszélve, hogy miért érdekelnek titeket a férfiak? Miért nem csak a párotok véleménye fontos? Én megkaptam, hogy az egyes hozzászóló nem a férjemről beszélt. A cikk sem a párjaitokról írt! Miért baj, hogy más férfiaknak mi tetszik??
És ha a lapos talpú lenne a befutó a térd alá érő szoknyával? Az is ráerőltetés, vagy elvárás lenne? Ugyanmár! Csak akkor baj a ráerőltetés, ha a komfortzónátokon kívül esik? Nem kettős mérce ez?
KedvelésKedvelés
Nem egy ilyen cikk van, ez csak egy példa, elég tipikus ez az elvárás: azért tegyél valamit, hogy megfelelj. És teljesen életidegen üzeneteket sulykolnak. Miért háborodsz fel ezen (magazinkritika) ennyire?
Nem mondtam, hogy el kell hízni, nem mondtam, hogy férfiak tízezrei fogják elvárni, és nincs férjem. Próbáld újra elolvasni, amit írtam.
Az meg nem véletlen, hogy az ilyen magazinösszeállítások a kényelmetlent, az extrémet, a szexit erőltetik, azt, ami csak keveseknek áll jól (mégpedig azért, hogy átlagos nőként egy rakás szarnak érezd magad, és elkölts egy csomót kozmetikumra meg alakformáló fehérneműre). Úgyhogy a logikád nem stimmel.
KedvelésKedvelés
Azt írtam, hogy “párjaitok” nem azt hogy férjeitek. Kérlek Te olvass picit figyelmesebben.
Azért a térd fólé érő szoknya ne legyen már életidegen, ezt erős túlzásnak tartom.(és extrémnek sem nevezném) Szexinek szexi, de ez miért baj? Nők vagyunk az Istenért, miért hátrány a szexiség – a szexiségre törekvés?
(Ezt erre írtam: “És teljesen életidegen üzeneteket sulykolnak” )
Az sem életidegen, hogy nem kell kövérnek lenni – és igenis, aki tud, tegyen azért valamit, hogy jobban nézzen ki és ezáltal egészséhesebb legyen. Hogy ez a férfiak döntő többségének az elvárásaival megegyezik, akkor mi van? Az a baj, hogy az ilyen nőknek ez nem SAJÁT elvárásuk.
(nem a betegség miatti túlsúlyról beszélek, mielőtt belekötsz. A zabálás – nulla mozgásiról)
Nem az újságcikk védelme miatt írtam ide. Nem tetszett a mentalitás, ahogy a férfiakhoz álltok, meg a sok feminista mellébeszélés, amit összeírkáltok.
Én nem viselek sminket – soha, semmilyet. Néha még a tv újságban is vannak smink ótletek, de ettől nem érzem, hogy ez elvárás lenne, meg rám lenne erőltetve.
Neked nagyon komoly ómértékelési problémáid vannak, és az ide írók sem állnak e téren rosszul. Kifejezetten károsnak tartom, hogy ezt Te még generálod is az ilyen cikk kritikáiddal.
Nagy egyetértésben mindezt, ellenvéleményre azonnal, de baromságokra (1-es hsz) nem reagálva.
Ha Te átlagosnak érzed magad, az a Te bajod – keress egy férfit, aki mellett nem érzed annak magad. Én nem vagyok se átlagos, se szar, akkor se ha kényelmes farmerben és balerinában megyek dolgozni, akkor sem, ha szabadidőruhában vagyok a kisfiammal a játszótéren – én így is csinosnak érzem magam. . Amikor meg elmegyünk a párommal kettesben, és kiöltözöm, akkor pedig én vagyok a legjobb, legdögösebb nő a világon. (saját magam, és a férjem szerint, és nem izgat, hogy nem vagyok kifestve, hiába tanácsolja még a tv újság is)
Ha lesz egy ilyen férfi melletted, aki mellett ezt fogod érezni, rögtön nem fogod túlreagálni az ilyen cikkeket. Mindenkinek kívánom, hogy ilyen társat találjon. Persze ez a feminista, 1-es hozzászólót támogató hozzáállással nem lesz egyszerű.
Úgy érzem, hogy ehhez a témához nincs mit hozzátennem. Bocs, ha belekontárkodtam a fórumotokba, remélem lesznek akik legalább részben egyet értenek velem, persze ide nem fogják leírni – az ellenvélemény itt nem kívánatos. Hiába demokrácia meg emberi sokszinűség.
(ugye ismerős ez a két szó)
Minden jót kívánok Neked és Nektek.
Nikolett (33)
KedvelésKedvelés
Előíró, fölényes, kioktató stílusban írsz sztereotip dolgokat, és több jelzés után sem veszed észre, hogy itt ez a stílus nem dívik, ez nem olyan “mindenki vezesse itt le a feszültségét” blog, hosszú története van, alaphangja, légköre, kommentkultúrája, de te nem figyelsz, mert téged a blog és a többiek nem érdekelnek, csak az igazságaid. Berontottál ide nagy lendülettel, erőszakos és árnyalatlan az ellenvéleményed, nem érted a posztot, a blogot, és láthatólag zavar, ha más is leírja az ellenvéleményét a tiedre.
Én például azért nem hordok rövid szoknyát, mert nincsen hozzá elég jó lábam, nevetséges volna. Hiába nem vagyok kövér, egyszerűen ez a helyzet.
KedvelésKedvelés
A gépelési hibákért elnézést kérek.
KedvelésKedvelés
Meg az agresszivitásért is, ha kérhetem:D
KedvelésKedvelés
Te nem bírod az ellenvéleményt. Írkálod a feminista dumát, és meg vagy sértődve, ha valaki mást gondol. Ébredj már fel – nem a világgal van a baj, VELED és a hozzád hasonlóan gondolkodókkal van a baj.
Megrekedtél egy szinten a saját kis primitív és korlátolt világodban, és onnan szemléled a külvilágot. Változásra, fejlődésre képtelen vagy, sőt, még fel sem merül benned a gondolata. Nincs elég jó lábam a rövid szoknyához – tettél érte valamit, hogy legyen??
Én nem értem a blogot/posztot? Te a világot nem érted. Istenemre nem találkoztam még ilyen öntelt, és egyben ostoba emberrel.
Senki nem eröltet rád semmit – ez a beteg agyad szüleménye. Önértékelési zavar, önbizalomhiány a felsőfokon, butasággal fűszerezve – ez vagy Te, kedves vitapartnerem.
Hangulat meg kommentkultúra meg légkör? Ugyanmár! Egymást kábítjátok, nyilvánvaló baromságokra nem reagáltok, ha az veletek ért ehyet. Hol van itt a korrektség? Az egyforma mérce? Ezek nem fontosak?
És mégis mikor írhattam volna meg, hogy ostobák vagytok? Ha előtte hetekig bólogatok a baromságaitokra. A demokrávia és a szólásszanadság nem ezt jelenti? Tanultál történelmet? Tudod mit jelent? Persze lehet hogy ha nem 8 osztályig jutottál volna, akkor tudnád. Tanulni sosem késő – használd bátran a netet, és ha valamit nem értesz, szólj nyugodtan. És tekints ki végre ebből a feminista szarságból, amit a világodnak nevezel.
KedvelésKedvelés
Én nem bírom az ellenvéleményt. Primitív a szintem. Nem tudok írni, nem tudok gondolkodni, de most majd elkezdek, hogy te megmondtad, mit gondoljak. Ostobák vagyunk. Nyolcadik osztályig jutottam, erről vagyok híres, de azt is abbahagytam félévkor.
Azért van itt szászhúszezer komment, és azért pörög a blog. Felébredek. Baj van velem. Kitekintek. Tanulok. Szia.
KedvelésKedvelés
Én nem fogom letagadni, elmaszatolni, hogy nem elég jó a lábam, és elég finnyás vagyok e téren, magammal is, de azért tudok ezzel élni. Sajnos, nem mindenkinek jó a lába, vannak jók, nagyon jók, meg kevésbé jók. Igen, tettem, sokat, de nem tartozom neked válasszal, csak magamnak, de amúgy az én világomban nem a rövidszoknyahordás és a férjnek/férfinak tetszés az abszolút cél. Szóval nekem bármit nem ér meg a jó láb.
KedvelésKedvelés
Ezzel a Csernus idézettel búcsúzom Tőled és a követőidtől – immár végleg. Így is túl sok időt pazaroltam rád. Az a baj, hogy olyan vagy, mint a lépcsőház: sötét és korlátolt.
Na és az idézet, hogy tanulj végre valamit. Segítek: a magad fajtáról szól:
” Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.”
KedvelésKedvelés
Menj is vissza az eseménydús és alkotó életedbe, írd csak naggyal, hogy magyar, meg hosszú í-vel a dicsért, vádold iskolázatlansággal a nálad sikeresebbeket. Te aztán biztos létrehoztál valami fontosat és figyelemreméltót, meg hát feszülni sem szeretsz, valamint az ellenvéleményt és a kudarcot is jól viseled, azért lógsz itt két napja! Tényleg nem sajnállak, te tetted magad nevetségessé.
KedvelésKedvelés
Úristen, jézusmária, anyámborogass, azt hittem csak a bezzeg dühöngőjében van hülyeségfesztivál, de nem, ha nem is telihold, de valami volt, amitől ezek hirtelen elleptek helyeket. Éva, részvétem, én is sikítottam, de itt is sikítok, egyszerűen nem bírok ezzel mit kezdeni, próbálok empatikus lenni, hogy biztos rossz ilyennek lenni, de nem megy, nem megy, nem megy.
Most (egy pohár bor után) mégis kilépek az eddigi szigorúan szövegolvasó szerepemből és mingyá írok néked egy levelet, sorstárs.
KedvelésKedvelés
Várom!
Nikolettől meg se rezdülök, sokkal aljasabb, nehezebben megragadható mocsokságok kísérnek.
Az a bajuk, hogy van ilyen. Hogy van egy blogom, írok, élek, nem omlottam össze, nem fog rajtam golyó, kés, szó, rágalom, hízelkedés, látszom, mások meg olvasnak, és merem jól érezni magam és ragaszkodni a véleményemhez. Elviselhetetlen.
KedvelésKedvelés
Ez csak fárasztó valahol tényleg, de az nagyon.
KedvelésKedvelés
A következő lépés gondolom az lesz, hogy káromkodva, benyomott caps lockkal jössz majd, immár utoljára, elbúcsúzni.
KedvelésKedvelés
Vicces, hogy Csernus idezettel bucsuzik, ezekszerint erdekli a pszichologia – egeszen addig, amig ot tamasztja ala.
Csak sajnos, ha tenyleg jartas lennel a pszichologiaban, akkor tudnad, hogy a reklamok, magazinok es a media egymast erositve manipulaljak a hallgatoikat es a nezoiket. A manipulacio pedig egy eleg alantas dolog, eszre sem veszed, es mar ott villog a szemed elott, hogy mi a szep, definiciod van arrol, hogy mi a szexi es a vonzo – egy konkret keped is akar.
Az sem veletlen, hogy a magassarkut nyomjak orrba-szajba. Ettol leszel “jo no”, ettol fogsz tetszeni a ferfiaknak.
Mi mar azert atlattuk ezt regen, es koszi, nem kerunk abbol, hogy az egesz eletunket az hatarozza meg, hogy a teremtes koronai rank pillantanak-e. Azt csinaljak a hozzad hasonlok, de aztan ne ne nagyon sirj, ha a Ferjed (ugye nagybetuvel irnad?:)) egyszer csak kirug a hambol.
KedvelésKedvelés
Szerintem ennek a csajnak komoly problemai lehetnek, de esze sincs sok olyba tunik. Nem erdemes tobb szot fecserelni ra.
KedvelésKedvelés
Sok itt a diszlájk… csak nem a fütyizörejről?:D
KedvelésKedvelés
Ohjaj, mi lesz most?
KedvelésKedvelés
szerintem szégyelljük magunkat.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem értem, Nikolett miért idegesíti fel magát a “nevetséges antinőkön.”
Ő szép, szexi, a férfiak kedvét keresi – bár nem festi magát, hiába tanácsolja a tv újság – és nem “kövér malac”.
Nikolett, örülj magadnak, minél több “antinő” van, annál kelendőbb vagy az Igazi Nagybetűs Férfiak szemében.
A többit hagyd meg az antinőknek, így mindenki jól jár.
KedvelésKedvelés
Az a kemény, kamu e-maillel, névtelenül nekiesni másoknak.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy pasi? Annyira bután adja a jó kis feleséget.
KedvelésKedvelés
Bennem is felmerült.
KedvelésKedvelés
Nikolett elég frusztráltnak tűnik, a frusztrált emberek ilyen agresszívek.
“tetté érte valamit, hogy legyen??”
Ha nekem szegezik ezt ilyen kéretlenül, akkor mindig azt szoktam mondani, hogy “Nem, de nem is akarok”.
Ezen sajnos mindig bepöccennek az észosztók.
De, hogy miért…?
KedvelésKedvelés
Ő diszlájkol nagy bőszen, gondolom.
KedvelésKedvelés
Te magasságos mandarin, mi van ma? Tele van minden idiótákkal…
KedvelésKedvelés
Ahogy nézem a hozzászólások értékelését, nagyon úgy néz ki, hogy a hiba bennetek van kedves agymosott antinők. Szerencsére nem ti vagytok az a példa, amit mi, normálisan gondolkodó nők követni szeretnénk. Valószínűleg ezért nem mi írunk szófosást az ex-einkről, és nem mi vagyunk besavanyodott, elhagyott, trampli háziasszonyok.
Igazi vesztesek vagytok.
Ha elérem a 100. pozitívat hozzászólásonként, jelentkezem újra. 🙂 Csak azért, nehogy elkerülje a figyelmetek.
.
KedvelésKedvelés
Szánalmas.
KedvelésKedvelés
Feldobtad a napom Nikolett. Így ebéd után jól esik a hasizomerősítő kacaj!
Én is kíváncsi lennék milyen a “normálisan” gondolkodó nő. És mi ez a királyi többes?
KedvelésKedvelés
Ez nagy diadal lehet, névtelen sunyik felértékelő kattintása. Gratulálok. Mondjuk egy két és fél éve napi bejegyzésekkel működő bloghoz képest mindenképp.
KedvelésKedvelés
El ne menj! Megtennéd, hogy kifejted ( higgadtan), hogyan gondolkodnak a normális nők? Mit akarnak követni? Miben nem vesztesek? Ti normálisok hányan vagytok amúgy? Honnan ismered a véleményüket? Minddel elbeszélgettél, vagy reprezentatív felmérés volt?
Érdekel a véleményed. nem kell gorombáskodni, beszéljünk.
Mellékszál: Éva többször írta, hogy kézzel mosott pelenkákat és együtt teregetett a férjével. Elképzelem, ahogy agymosás után tereget és dobálja fel a szárítókötélre egymás után a hemiszferiumokat.
KedvelésKedvelés
Géppel. De mostuk.
KedvelésKedvelés
A ti Évátok azt sem tudja mit beszél!
“Nem mondtam, hogy el kell hízni, nem mondtam, hogy férfiak tízezrei fogják elvárni, és nincs férjem. Próbáld újra elolvasni, amit írtam.”
Most van férje, vagy nincs? Döntsétek már el.
KedvelésKedvelés
Te tényleg pasi vagy.
KedvelésKedvelés
Olvass figyelmesebben. Se a higgadt beszélgetésbe, se a vitába, semmilyen emberi kapcsolatba nem fér bele, hogy félinformációk alapján belemássz más ember legintimebb, legérzékenyebb gondolataiba, érzéseibe. A születés, a halál, a szerelem az élet nagy dolgai, amikkel nem viccelődünk, nem ironizálunk, nem sértegetünk.
Egyébként nem az én Évám. Sok évtizede abban a luxusban élek, hogy a saját gondolataimat használom. A rossz is belőlem jön, meg a jó is, nem kell külső segítség.
Mitől vagy te ilyen dühös? Miért számít az neked, hogy mi hülyedagadtszerencsétlenostobapicsák miket locsogunk?
KedvelésKedvelés
Özvegy vagyok.
KedvelésKedvelés
Arról valószínűleg hallottatok volna. Nem hiszem, hogy a szülőszobában maradt volna a szenzáció, amikor megszültem a kisfiamat. (szerintetek pasiként)
KedvelésKedvelés
Nő , pesze. Pasi egyszerűbben fogalmazna. Én például egy sértett fiatal mérgelődését hallom a szavaidból.
KedvelésKedvelés
Akkor még szánalmasabb. Szerintem olvasgass még itt. Vagy hagyd az egészet a fenébe, és légy boldog “normális nőként”. Komolyan: nem tűnt fel, hogy innen senki nem megy mocskolódni máshova? Vagy: nem tűnt fel, hogy itt emberi hangon beszélgetünk egymással? Mi fáj ennyire? Téged is szívesen meghallgatunk.
KedvelésKedvelés
Megint megy a mellébeszéd.
Egyszer azt írja, hogy van férje, egyszer azt, hogy nincs.
Ez az Éva teljesen idióta. Vagy csak egy hiteltelen hazug, aki egyszer ezt ír, másszor azt.
Cseppet sem vagyok dühós – sőt. Remekül szórakozom, azon pl., ahogy most férj témában lebuktattátok a nagyokos, szófosó barátnőtöket. 🙂
KedvelésKedvelés
Éva özvegy, te szerencsétlen.
Ez volt az utolsó szavam hozzád.
KedvelésKedvelés
Gratulálok.
KedvelésKedvelés
Barátnő alig, olvasók vannak. Meg Nikolett.
KedvelésKedvelés
Ha Éva több írását is olvastad volna, és nem csak vaktában fröcsögnél, akkor a családi állapota is világos lenne a számodra. Egyáltalán nem számít van-e férje, vagy nincs, mert ez magánügy, semmi közöd hozzá. Viszont te már a sokadik hozzászólásodban ezen lovagolsz, csak személyeskedsz és semmi érdemleges véleményt nem voltál képes megfogalmazni a cikkel kapcsolatban, vagy az általad felmagasztalt “normálisan” gondolkodó nőkről.
KedvelésKedvelés
Özvwgy? Akkor miért jelen időben beszél a férjéről, pl. itt:
“Kisebb részben öltözöm úgy, hogy tetsszem a férjemnek, aki nem nagyon jelez egyébként, csak néha mondja, hogy ez vagy az jó, nem egy divatőrült, én viszont nagyon is figyelem őt, és vásárolok is neki.”
Erre azért válaszoljatok, mielőtt jön az újabb mellébeszéd.
KedvelésKedvelés
Naptárt ismered? Meg hogy évek vannak, meg idő. Tudod, ma 2014-et írunk, ez a bejegyzés pedig 2012-ben íródott.
KedvelésKedvelés
Az már egy árnyaltabb megjegyzés, hogy nyugodtan írhatok jelen időben is, generalizálván azon tapasztalatomat, hogy éltem házasságban. Vagy hetven évesen is írhatok olyan bejegyzést, hogy itt csúszkál a kicsi az építőkockáival, mert megvan az élmény, hogy kisgyerekem van, sőt (még haladóbb) akkor is, ha ilyen élményem sosem volt (–> irodalom).
Ez nem memoár, rendőrségi vallomás, hanem egy blog, és szövegek vannak rajta. Akinek szar magyartanára volt, nem érti.
Nikolett, általában a törzsolvasókat képzelem el, amikor írok, azt, amit ők tudnak. Aki itt régóta olvas, az elég sok mindent tud rólam. A többiek olvassanak utána, találják ki, vagy kérdezzenek (jóindulattal).
KedvelésKedvelés
Vallatás van. Tudnia kell. Joga van. Neki ne írogassanak összevissza. Nagyon érdekli. És ha nem válaszolunk, vagy ellentmondást talál benne, megbüntet.
KedvelésKedvelés
Dátum két helyen van:
a bejegyzés linkjében,
a (kibontott) bejegyzés tetején, a bal szélen, zölddel.
KedvelésKedvelés
Gondolom, te úgy vagy vele, hogy ha valakinek van férje, az JÓ, ha nincs, az NEM JÓ, az ilyenek (feministák, bloggerek) ezért HAZUDJÁK azt, hogy van nekik férjük, hogy HITELESEK legyenek.
KedvelésKedvelés
Mindenkitől elnézést kérek azért, mert nem feltételeztem, hogy aki jelen időben beszél a férjéről, az özvegy. Bocsánat.
És hogy miért ezen lovagolok? Mert HAZUDOZIK össze-vissza.
Ez titeket nem zavar? Hihetetlen.
KedvelésKedvelés
Kurvára fárasztó vagy. Egy kis segítség:
KedvelésKedvelés
Ady Endre meg azt mondja, a pofátlan:
Ifjú szívekben élek.
Az irodalomkönyvben meg azt hazudták, meghalt 1918-ban.
Döntse már el, él-e.
KedvelésKedvelés
Jelen időben nem írhatsz arról, ami elmúlt, vagy meg sem történt. Vagy ha igen, akkor illik jelezni, hogy fikció. Neked komoly pszichés gondjaid vannak – orvosra lenne szükséged.
Emelett buta is vagy, de nagyon.
Jól van agyhalottak – a 100. zöld mancs után újra jövök. Addig olvassátok Éva újabb szófosásait. Az való nektek. Írj arról is, hogy épp a Holdon sétálsz, és kőzeteket gyűjtesz. Szigorúan jelen időben. :))
KedvelésKedvelés
De igen, írhatok, és egész biztosan nem műveletlen vadidegen fogja megmondani, mit tehetek.
KedvelésKedvelés
Szerintem egyszerűen csak irigy vagy. Egyáltalán mit keresel itt? Egy csomó “normális” nőknek való blog van, ahol még gondolkodni se kell.
KedvelésKedvelés
Viccesebb még, mint…? Szóljatok, ha már nem.
KedvelésKedvelés
Szólok. Közönséges, buta, fárasztó.
KedvelésKedvelés
Oké. Engem sem mulattat már.
De így nem tud átkozódni azon, hogy lehet egy blogból bevétel, hm. Most mi legyen.
KedvelésKedvelés
Roppant intelligens lehet ám az, aki szövegektől (számára is könnyen felfogható) Igazságokat akar. Oknyomozó. Megtisztel, hogy ennyire érdekli a privát életem.
A János vitézt, vagy (úristen) Örkény Ballada a költészet hatalmáról című novelláját olvastad? Abban sétálni indul és villamosra száll egy telefonfülke. Írjál be szerintem, ez vérlázító.
KedvelésKedvelés
Az írói fantáziát a hazudozással összekeverni, illetve Ady Endre és Örkény István műveivel egy szinten említeni a te szófosásaidat – na ez az, ami vérlázító.
KedvelésKedvelés
Jézusom, te még mindig itt vagy.
Figyelj.
2012. október: élt a férjem.
2014. november: nem él.
Ez a poszt 2012-es.
Érted?
Ennyi.
Még kérdés?
Hol van itt hazugság? Mutass rá.
Azt hiszed, sértő az, hogy szófosás?
Az a közös a példákban, hogy régen írta a szöveget, de jelen idejű ige van benne, és aki buta, meg mohón kíváncsi, az azt hiszi, élő közvetítés.
KedvelésKedvelés
Tényleg ennyire ostoba vagy, hogy magadat lájkolod itt?
Nagyon zavar, hogy itt “bántanak”?
Nikolett, nagyon régóta csak magad égeted az agresszióddal, önismétléseiddel, a visszajárásoddal.
Már többször elköszöntél. Nem lehetne…?
KedvelésKedvelés
Szeretnéd, ha magamat lájkolnám. Egyik like sem tőlem származik.
Csak már (hála nekem), nem csak az agymosott barátnőid olvassák a primitív hozzászólásaidat.
De ha már a dátumoknál tartunk: neked 2012. októberében, amikor végstádiumú rákos volt a férjed, az volt a legnagyobb bajod, hogy mi tetszik a férfiak döntő többségének? Hogy te mekkora hulladék vagy!
Nem én égetem magam te szerencsétlen, hanem te.
KedvelésKedvelés
Hát, komolyan nem tudtam elképzelni, hogy erre mit van még képed írni.
Szóval, hol hazudok? Mondjad, figyelek.
Nekem 2012 áprilisa óta van blogom, kb. naponta egy bejegyzéssel. Ez a munkám. Nem a legnagyobb bajom, hanem a munkám. Érted?
De még uszodában is voltam a betegsége hónapjai alatt, meg egyszer színházban is, sőt, ettem és aludtam is.
Van valami gondod ezzel?
KedvelésKedvelés
Igazán nem szeretnélek megsérteni Nikolett, mert ismeretlenül személyeskedni nem túl felemelő dolog. De ilyen mély (rosszindulatú) sötétséget még soha nem tapasztaltam.
Te nem érted Éva írásait, nem is akarod érteni és nem is érdekel. Te csak sértegetni, fröcsögni, mások magánéletén taposni, provokálni jársz ide, ami nagyon szánalmas. Azért remélem, hogy előbb-utóbb belátod, hogy a véleményed, és ,amit itt nyilvánosan leírsz egyedül téged minősít.
KedvelésKedvelés
A János vitézt Petőfi írta, Nikk. Nem Ady.
Még kérdés?
KedvelésKedvelés
Ezt az Ady versidézetedre írtam, te barom. Nagy eséllyel többet tudok a János vitézből, mint te.
KedvelésKedvelés
Ja, azért voltam tíz évig magyartanár. 🙂
KedvelésKedvelés
A Fekete Lovag mindig győz!
KedvelésKedvelik 1 személy
Mivel neked jogod van ahoz, hogy meg nem történt dolgokat is leírj azzal a dumával, hogy a törzsolvasóid úgyis tudják, hogy mire gondolsz, és tudják hogy ez nem igaz, de nem teszik szóvá, mert neked ezt is lehet – bocs, tényleg nem hazudsz soha.
Neked ezért a szófosásért fizetnek? Mégis kik, te majom? A lapos talpú cipőket, térd alá érő szoknyákat és az egyrészes fürdőruhát gyártó cégek? Milyen bevételt termelsz te itt, amiből fizetést kapsz?
KedvelésKedvelés
MI NEM TÖRTÉNT MEG, NIKOLETT? Mondjad.
Azt írom, amit jónak látok, de ez, amiről beszélünk, történetesen tényszerűen, életrajzilag is igaz.
A többit udavriatlan zsebben turkálásnak gondolom, de annyit elárulok, hogy
1. a blogon semmilyen hirdetés, céges támogatás nincsen és nem is lesz,
2. a világ boldogabb felén az átlagosnál valamivel jobb, itt minálunk a kiemelkedően tehetséges és jó munkabírású blogok meg tudnak élni.
Úgy látom, örülsz ennek. Ugye?
KedvelésKedvelés
Amit az anyagi részről írtál megint mellébeszéd – hacsak nem megrendelésre fikázol a szófosásaidban.
Hogy mi nem igaz? Amikor már nincs több érved, hazugságokat írsz. Hogy kamu a mail címem, meg hogy magamat lájkolom. Minkettő HAZUGSÁG ÉVA, FIGYELSZ? HAZUGSÁG. És te írtad. A nagy betú nem agresszió, csak hátha így észreveszed.
KedvelésKedvelés
Mi nem igaz abból, amit a bejegyzésben/a kommentekben írtam?
Megértetted a fenti összefüggéseket?
Ki írta a János vitézt?
Mondjad.
Szomorú vagy most?
KedvelésKedvelés
A hozzászólás elküldésének pillanatában lájkolod magad.
KedvelésKedvelés
…engem meg le.
KedvelésKedvelés
Niki persze nem tud leszakadni a blogról, a feketelistára tevése óta öt további kommentben pukkadozik.
Leginkább a bevétel idegesíti.
És akkor továbbra is türelmesen (tanár volnék):
Niki, a netes tartalom létrehozása munka.
Nekem nem büdös a munka, ellenben egész nap dolgozom, éjjel is.
Nem, nincs megrendelő. Ki lenne a megrendelő?
Első kattintásra kiböki mindenki szemét, hogy hogy van ez, te meg itt vallatsz, mert nagyon zavar ez az egész. Ilyet még nem láttál.
Próbáld ki. Hozz létre egy blogot, a magad ötleteivel, tehát ne koppintás legyen, építs a semmiből olvasótábort, legyenek törzsolvasók (mert értük érdemes) (“kattanás a blogod”, azt írják), írj rendszeresen igényes, változatos tartalmakat évekig (–> szófosás), és találd ki, hogyan lesz ebből bevétel, majd élvezd a koktélokat az Aranyparton.
Ilyen egyszerű!
Nézd meg, sikerül-e, kapsz-e akár egy forintot érte, elég-e a megélhetésedhez ez hosszabb távon.
Utána beszélgessünk arról, hogy a blog munka-e, tehetség-e, komolyan vehető-e.
Itt a magyar térben van százötvenezer blog, hamar elhalók is, meg évekig írtak, jobbak, gyengébbek. Tudom, hogy másnak hobbi a blogolás, nekem nem az, főállásnyi munkát teszek bele.
Ezért utálnak kis hazánk internetezői a legjobban, és ezt szeretnék valahogy tönkretenni.
Niki, te vagy az, akit, ha következetes lennék a dús tapasztalatok alapján létrehozott kommentszabályzatom betartatásában, be sem kellett volna engednem.
Van moderációs jogom, minden bloggernek van.
Csak valamiért az volt bennem, hogy jé, ilyenek is vannak ebben a világban, és ez vicces lesz.
A többiek szóltak, hogy elég volt belőled.
Akit nem engedek be vagy kirakok, azokkal nem nekem van konfliktusom, hanem az itteni beszélgetés színvonalát húzzák le, a hangulatot rontják, és nekem arra is figyelnem kell.
Átkozódj nyugodtan. Én mondjuk tartalomtól függetlenül nem veszem komolyan azokat az embereket, akik teátrálisan elköszönnek, aztán mégis visszajárnak. Szeretem, ha a szavam az, ami, nem fenyegetőzöm, tartom magam ahhoz, amit kimondtam.
KedvelésKedvelés
“Kedves Éva!
Állításaid mellett tudsz bizonyítékot is felmutatni?
Minden Nikolettre érkezett szavazat ugyanarról az ip címről érkezik? És azok is, akik téged leszavaznak? Amennyiben igen, és ezt bizonyítani tudod, akkor pedig bűncselekményt követsz el, mert ennek az adatnak (ip cím) gyűjtése és megfigyelése törvlnybe ütköző cselekmény.
Az pedig, hogy mennyire etikátlan úgy támadni valakit, és csalással vádolni, hogy már nem tud reagálni rá….., szerintem nem kérdés. Jogod van hozzá – ez a te blogod, de akkor ne emlegess demokráciát.
Fogadd és fogadjátok el, hogy ez a férfigyűlölő, férfiakat lenéző hozzáállás (hát akkor HORDJÁK ŐK!) nem álltalános, csak a ti véleményetek. Ahogy a szavazatok mutatják, szerencsére ez nem mérvadó, a nők többsége nem ilyen.
János 39”
Kedves János!
Nem gyűjtögetek semmit.
A jogszabály egyébként így szól:
“Tiltott adatszerzés
422. § (1) Aki személyes adat, magántitok, gazdasági titok vagy üzleti titok jogosulatlan megismerése céljából
a) más lakását, egyéb helyiségét vagy az azokhoz tartozó bekerített helyet titokban átkutatja,
b) más lakásában, egyéb helyiségében vagy az azokhoz tartozó bekerített helyen történteket technikai eszköz alkalmazásával megfigyeli vagy rögzíti,
c) más közlést tartalmazó zárt küldeményét felbontja vagy megszerzi, és annak tartalmát technikai eszközzel rögzíti,
d) elektronikus hírközlő hálózat – ideértve az információs rendszert is – útján másnak továbbított vagy azon tárolt adatot kifürkész, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti,
bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki fedett nyomozó vagy a bűnüldöző hatósággal, illetve titkosszolgálattal titkosan együttműködő személy kilétének vagy tevékenységének megállapítása céljából az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül információt gyűjt.
(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az (1)-(2) bekezdésben meghatározott módon megismert személyes adatot, magántitkot, gazdasági titkot vagy üzleti titkot továbbít vagy felhasznál.
(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott tiltott adatszerzést
a) hivatalos eljárás színlelésével,
b) üzletszerűen,
c) bűnszövetségben vagy
d) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el.”
Ez így nem annyira alkalmazható rám, tehát te tévedsz, vagy blöffölsz.
Nyiss egy wordpresses blogot, és amikor az első hozzászólás megérkezik, látni fogod, hogy a nick, e-mail mellett megjelenik az IP is, megannyi más alkalmazáshoz, egyes levelezőrendszerekhez vagy például netes szavazáshoz, polldaddyhez hasonlóan.
Tehát én nem gyűjtögetem, és főleg nem törvénytelenül: maga a rendszer tartja számon.
Nikolett gonosz és buta sértegetéseire, gyalázkodásaira, a férjem halálának primitív felhasználására többször is reagált a közösség, én eredetileg tanár vagyok, jól bírom az ilyet, és csak a harmincadik után raktam ki.
IP cím szerint rakok ki ide nem való kommentelőket, és végleg, ez is szabály, nincs második dobás. A te IP-d Nikolettével azonos, ezt is látom, de nem hozom nyilvánosságra, tehát az adatot jogszerűen kezelem. Nem engedem be a kommentedet, mert aki kint van, az nem jön be többet.
Nikolett szemmel láthatóan a veszekedhetnékje után bő egy héttel sem bírja túltenni magát azon, hogy itt viszolyogtak tőle és kinevették, ellenben most becsületkérdést igyekszik faragni belőle. Itt világosak a kommentelési szabályok, jól látható helyen vannak, a kép alatt, a közösség pedig önszabályozó: az ilyen gyűlölködő agresszorokat nevetségessé szokta tenni.
Nem, a szavazók IP-it nem látom, de mivel ez nem büntetőper, nem is kell így bizonyítanom az állításomat, elég a józan ész, amely a hétköznapi helyzetekben közel 100 százalékos bizonyossággal eligazít.
Hogy Nikolett magát lájkolja, azt abból tudom, hogy sehol nincs ennyi új (és provokatív) vélemény melletti, valamint a józan hangok elleni lájk — a töredéke szokott lenni. Ő (és csak ő) emlegette, frusztrált önigazolásból, hányan értenek vele egyet, és nézzük a zöld kezeket, nemsokára száz lesz (…), valamint hogy a hozzászólása után szinte azonnal megjelennek az őt dicsőítő, a vele egyetértőket lehúzó értékelések, és hogy azóta is nyomja, nyomja, miközben e poszt olvasottsága minimális, senkit nem érdekel már az egész.
Kedves Nikolett! Ettől sem lesz igazad, hiába űzöd ezt a primitív játékot. További kellemes, másoknak nem ártó internetezést kívánok!
KedvelésKedvelés
És semmiképpen ne felejtsd el diszlájkolni a kommentemet!!!
KedvelésKedvelés