csakazolvassa, amint néha mégis tanácsokat ad
Ez a bejegyzés nem mindenkinek szól (például nekem sem, mert már végrehajtottam a benne foglaltakat), hanem egy jellegzetes csoportnak. A többieknek is érdekes lehet azért.
Nos, kiknek szól?
Azoknak, akik férjének “akkor is igaza van, ha leszakad az ég” — írja, és milyen pontosan, tavluk. Ő tudja, hogy vannak a dolgok: ez nem így működik, érvelnek, a minősített esetek hozzáteszik a becenevedet is. A te nyakadban ül a négy-öttagú család, de még anyák napjára is te veszel virágot a férjed anyjának. Sem apaként, sem társként nem működik boldogságot hozóan, ezer terme ajtai előtted rég zárva, és ha apának valamilyen, tuti, hogy akkor annál rosszabb társ: téged meg se lát. A jogos kiborulásokat a tűrőképességed határán szemforgatva hallgatja, ha vádaskodni nem kezd, és azt hiszi, ő az áldozat, mert te folyton cirkuszolsz. Az ő “na most már elég” kiborulásai meg a világ rendjét közvetítik: úgy van, mert ő mondta, és te füled-farkad behúzod, el ne hagyjon. Te őrá hallgatsz, nem a barátnődre, ő a haverjára, nem rád. A kocsi mindig őhozzá kerül, az ő kedvéért tesztek kerülőt, ha együtt mentek, ő viszi el a bankkártyát, ő telefonál hosszan vacsoraidőben, ő reklamál vagy hallgat tüntetőleg, ő tesz úgy, mintha neki nem hiányozna a simogatás, ugyanakkor ő céloz arra, hogy más nőknek mekkora a a libidójuk (ezt így együtt nem értjük), ő ragad a tévé előtt este, és a kérdések mindig úgy tevődnek föl, hogy neki legyen kedvező a válasz.
De miért ne próbálkozhatnánk? Amikor legközelebb valami fontos döntési helyzetben azt mondja a férjed, látszólag együttműködve, hogy akkor mondd meg te, mert Ő Már Nem Is Mer Egyedül Dönteni, valójában azért, hogy ezt is te vidd el a hátadon a következményekkel együtt, továbbá hogy a nyűgös “neked úgyse jó semmi” felkiáltással kárörvendően fel is vázolja az Elsárkányosodott Feleséget, szóval olyan döntéseknél, hogy mondjuk a gyereket vigye-e óvodába vagy ne, vagy hová menjetek tankolni, vagy megvegye-e a mobilinternetet, mondd azt: ezt most döntsd el te. És vállald is a döntés felelősségét. És ha lázas lesz az oviban a gyerek, mert rosszul döntött (nem, nem ez a cél: a cél, hogy vállaljon felelősséget!), akkor ezt bukta. Ő bukta. És hívják fel őt, ha haza kell hozni a gyereket. (De ő nem tudja, mert a munkája miatt… — hány ilyen munka van ebben az országban? Nem lepődnék meg, ha több lenne, mint ahányan egyáltalán dolgoznak a férfiak közül. Ha nála a kocsi, hozza el ő a gyereket. Negyedóra. Vészhelyzet!) Ez volt az ő felelőssége. Oké, az ovis eset nem fog működni, és téged mindig jobban fog érdekelni, lázas lehet-e a gyerek, de a lényeg: a felelősség közös, nem kell neked mindent tudni, mindig okosnak lenni, mindent átlátni, mindent jól megoldani.
Mármost, ha nem akarsz örökké mindent megszervezni, hanem időnként teljes lelki nyugalommal megvonod a vállad, akkor két következmény lehet. A férjed erre dühödten reagál, még később jön haza, dafke rátesz egy nagy lapáttal a káoszhalomra, akkor legalább kiviláglik, miről van szó: ez itten, kérem, vastag egyenlőtlenség, és ha megvakargatod, arra ő így reagál, gratulálunk. A másik kimenetel, hogy a férjed dönt és átvállal, te máshogy is segítesz ebben, sokszor vagy világos: DRÁGÁM, EZ AHHOZ KELL, HOGY PIHENTEBB, NYUGODTABB, KEDVESEBB TUDJAK LENNI, és akkor alakul valami, nem leszel lefolyó.
(“Az anya, kedves anyatársaim, ki kell mondjuk: az anya afféle fürdőszobai lefolyó, amely a burkolat legmélyebb pontjára kerül, ugye. Minden őhozzá folyik le, és ritkán dughatja ki a vízből a fejét.” Innen.)
Más helyzetekben, amikor mindenki, a vacsoraidő, a rósejbni, a hároméves és a tízéves is a figyelmedért ordít, elvágod az ujjad, közben pedig a telefonod is, ú, de utálom a csörög szót, megszólal, akkor ismerd el, mondd ki: ez a sok minden így együtt most nekem nem megy. Először is: ne vedd fel a telefont, hacsak nem az új pasid főleg ha anyád az. Másodszor is, ordíts egyet: MOST kérek segítséget. Ennyit, ezt. Többször is, ha kell. Légy nagyon határozott, elsősorban magaddal, és akkor nincs kételyed, nem robbansz, mert magadnak ki tudtad mondani: ez sok, ennyit ember nem bír. És talán rosszkedvű mi az? sincs a fotelből, nincs ímmel-ámmal feladatátvevés úgy, hogy végül minden mégis visszaszivárogjon hozzád, ő meg a vécére vagy a gép elé vagy cigizni. Teljesen adekvát, ha ordítasz. Miért ordítasz, kérdezi majd az apjukod. Vedd elő az összes szempillád: hogy meghalljad, drágám. Nem vagyok ideges, csak hatékony. Ennyi telik. És utána teljes nyugalommal lehet kérni: töröld fel a limonádét, jó? Csináljátok együtt, drágám, remek móka. És aztán vidd a kádba a kis Domingót! De ügyes vagy!
Vegyél ki szabadságot: most pihenek, mert menstruálok. Tudod, brit tudósok kimutatták, hogy ha ilyenkor kíméli magát az ember, kevesebb a méhsüllyedés negyven éves kor felett. (Vagy ilyesmi, nem olvastam ilyen kutatást, a tények nem fontosak, te viszont igen.) Hozzon be neked hideg teát, és te mosolyogj kedvesen.
Ha valamit sértően, türelmetlenül mond, ne vágj vissza. Ne halld meg, előbb figyelmeztesd: Mondd úgy, hogy ne legyen bántó. Ez engem öregít! A legjobb szöveg. Ne legyél ideges, se gúnyos, közöld a tényt: ez így engem öregít. Addig mondd ezt, amíg nem történik valami. (Kimegy. Vagy megszólal a telefonja, leginkább. Hányan élnek vajon egész nap telefonpórázon?) Meg lehet kérni: mondd meg, ha valamit szeretnél, ha valami bánt, és nézz rám, érints meg, fordulj felém. Ne kutyafuttában mondd, várd meg, míg oda tudok figyelni.
Ezek nem megoldások. Én nem vagyok guru. Szép is volna, ti is jól hülyének lennétek nézve, ha ennyitől megváltozna minden. Ezek tanulságos kísérletek. A kommunikáció nem minden, sőt, alig valami, mert a baj mögötte van: azzal, amit csak megmutat avagy éppen leplez a kommunikáció.
Fiúk, mert ti is végigolvastátok: ez hiányzik, nagyon, az odafordulás, ránk nézés. És néha szeretnénk azt érezni, hogy elégedettek vagytok velünk.
csak az olvassa. én szóltam 
Jajistenem.
Én kb. két évvel ezelőttig minden ilyen helyzetben tényleg komolyan azt hittem, hogy én vagyok az inkompetens hülye. És egész életemben azt kívántam döntési helyzetben, hogy bár ne is kérdezné meg a véleményemet, mert ha azt mondom, hogy nekem mindegy, milyen minőségű csempét veszünk, akkor megsértődik, és még azt is megkapom, hogy én nem segítek neki a döntésekben, viszont ha elmondom az őszinte véleményem, ami nem egyezik az övével, akkor megsértődik, hogy miért nem ugyanazt gondolom, mint ő. Úgyhogy egész életemben arra gyúrtam, hogy hitelesen tudjam a saját fejemből képviselni az ő véleményét.
A két évvel ezelőtt, az egy fontos pillanat volt, mikor megkaptam sokadszor, hogy nem szépen mosok és teregetek, akkor mosolyogva, kedvesen azt válaszoltam rá, hogy jó, akkor átadom a mandátumot 🙂 és azóta ő csinálja, tényleg sokkal szebben, mint én, mert őt érdekli, engem meg nem.
Viszont a fent vázolt szituációban, ha az új pasim hív, nemcsak felveszem, hanem még el is vonulok beszélgetni fél órára, és reménykedem, hogy valaki észreveszi, ha leég a rósejbni.
KedvelésKedvelés
következő életemben leszbikus leszek.
KedvelésKedvelés
Vehehe, én is ezt szoktam mondani! 😀
KedvelésKedvelés
abban az esetben, ha a háztartásban bármi elromlik, akkor nyilván a NŐ gyorsan, hatékonyan megoldja (ha másképp nem hív egy hozzáértőt).
és mindezt úgy kell tennie, hogy úgy tűnjön:
-a férfi oldotta meg (nehezített eset az, amikor a nő megszerel valamit és azt kell oly módon tálalnia, hogy ezt végül is a férfi készítette/szerelte/rakta össze (lsd. IKEA bútorok);
– a férfi nélkül a helyzet soha, semmilyen körülmények között nem oldódott volna meg;
– férfi nélkül isten elveszett báránykái lennénk.
az első – a konkrétan felmerült gond/baj/probléma/háború/botrány/munkahelyi krach/csőd/válság – probléma megoldása a NŐNEK ujjgyakorlat
a második kör: a haladó szint.
kitartás!
monogám, ugyanazzal a f—szal való 10 (20-30 száz) év együttélés után már jön magától.
KedvelésKedvelés
Hát, én húsz évig bírtam. Most meg ugyanolyan vacak nyilván, de legalább tudom, hogy innen csak változások jönnek, és a többi csak logisztika, amiben mi háromgyerekes anyukák amúgy is jók vagyunk 🙂
Csak azt próbálom kipuhatolni még óvatosan, hogy nehogy cseberből vederbe, de jelenleg az az álláspontom ebben, hogy inkább cseberből… patakba? pet-palackba? mindegy, valami egész másba.
KedvelésKedvelés
igen. a mi döntésünk. lehet benne maradni és akkor nem kéne rinyálni (de olyan jól esik!!!)
és lehet kiszállni és vállalni azt, hogy bizony sokszor leszünk egyedül.
bátor dolog ezt meglépni. mindenképpen tisztelet a tiéd Kata!
és nem, nem lehet ugyanolyan vacak. biztos hogy más, biztos, hogy nehéz, tuti, hogy sokszor nehezebb.
de nem, nem ugyanolyan. és nem, nem vacak (ne köpködjük az életünket, megteszi ezt más helyettünk).
KedvelésKedvelés
Mivel kényszerek (társadalmi szereposztás, anyagiak, megítélés) tart benne, rinyálni nemhogy szabad, hanem szinte kötelesség.
KedvelésKedvelés
De jókat írtok. Itt kacagok.
Fiúk, azért mégis veletek szép az élet, nélkületek EGÉSZ MÁS LENNE, ne bántódjatok meg.
(…)
KedvelésKedvelés
Igen, az IKEA bútorok mint minden családi erőviszony végső esszenciája kimaradtak, sajnálom, kár, kösz.
KedvelésKedvelés
(Az utolsó szóból hiányzik egy “n” – velüNk, nem velük.)
KedvelésKedvelés
hehe, tényleg, észre sem vettem 😀
KedvelésKedvelés
Na jó, nálunk az IKEA bútoroknál csak segédmunkás szerepem volt mindig, de egy szuper hobbiasztalos mellett szégyen is lett volna, ha én rakom össze. De ha akartam volna, össze tudtam volna szerintem.
Baromira nem érzem magam bátornak, sőt, két hetekre tervezek előre, és bár mindenki a környezetemben jófej módon áll a dologhoz, mégis arról van szó, hogy anyu a fél családi nyaralást kihagyja, mert más/jobb dolga van. Csak épp lehet, hogy tavaly ilyenkor összeszorított foggal ültem volna a Balatonon (mindenki nagy örömére…) idén meg inkább elhúzok a pasashoz, és mindenkinek kívánom, hogy érezze jól magát ott és úgy, ahol akarja. Nagyon rövid táv még ez, nem látom még se az elejét, se a végét igazán, de hihetetlenül boldog vagyok, hogy ez jut nekem most. Ennyi. Hosszabb távra meg csak fél szemmel és hunyorítva tervezek. És mindenkitől segítséget kérek (és kapok), hogy ezt most megtehessem.
KedvelésKedvelés
bónuszként mindez mínusz 10 évet jelent (kinézet, belső harmónia stb.) neked.
élvezd ki minden percét! élj a mának (vagy mi)!
KedvelésKedvelés
Neked van igazad és nagyon jól csinálod. Láttam már ilyet közvetlen közelről, sőt, nagyjából én is ebben a cipőben járok, csak nincs kitől segítséget kérni hogy így eltűnhessek… vagy csak nem vagyok elég bátor 😀 Így utólag és kívülről nézve nektek nem szokott olyan érzésetek lenni, hogy “hogyafenébenemláttamezteddig?!”?
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: de mi a megoldás? | csak az olvassa
Mióta olvaslak tök sokat elértem itthon 🙂
Mondjuk a fent vázolt helyzetben simán közlöm, hogy mi szeretnék és mit tehetne éppen. Sokszor felolvasok neki a blogból. Jófej, mert eljut hozzá és nem sértődik meg, nem durcizik. Kicsit mintha jobb is lenne a helyzet itthon. Sőt azt is felfogta, hogy az ő viselkedése határozza meg, hogyan állnak majd hozzám a gyerekek felnőve. (kép napig sokkolt a kamasz fiúról szóló poszt)
A gyerekekkel is határozottabb vagyok. . Az egyik 4 a másik 5,5. Nehéz volt kicsit kimozdulni az eddig tökéletes anya kényszerképzeteimből, néha még most is rámtör a lelkifurni, de elindultam ezen az úton, mert nem akarok egész életemben a családom cselédje lenni.
Én is élni akarok, szép ruhákat hordani, azt, hogy megbecsüljenek és ne pakológép legyek mindenki után,. Örömmel akarok főzni és élni és vasárnap délután láblógatni, mert rájöttem nem bírom tovább.
KedvelésKedvelés
Ez de jó! Külön-külön is, de így, egybe, pláne!
Én is szoktam mondani, hogy várjál, nem bírok ennyifelé figyelni. Vagy a “mi van a főtt brokkolihoz?”-kérdésre már csípőből nyomom: amit csinálsz hozzá. Múltkor is kitaláltam egy szlogent, a “mindenkinek van keze”-t, mikor a rendrakásról van szó. De az “engem ez öregít” – viszi a pálmát. És a vállvonogatás is megy már, mikor azokról a programokról van szó, amik neki fontosak. ha az előző, nekem fontos helyre/eseményre nem értünk oda időben miatta, az ő programjai előtt én még kicsit netezek, teregetek, ilyenek. Észre szokta venni.
Szerencsére (és sok munka miatt) viszont egyre jobban figyel, hogy legalább azzal ne terheljen, amit maga is meg tud csinálni. És vállalja a felelősséget a gyerekekről való döntésekben. De azt kezdettől.
KedvelésKedvelés
Én a “neked is seggig ér a kezed”-et szoktam bedobni, rohadtul unják. 😀
De most váltok az “engem ez öregít”-re, bomba ötlet, akárki találta ki.
KedvelésKedvelés
(én)
KedvelésKedvelés
Jár a csoki érte!
Már este bedobtam, de bambán rám bámuláson kívül nem volt hatása. Mindenesetre nem adom fel.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: megzsarolt nők | csak az olvassa — én szóltam