Azt írja Palya Bea a Ribizliálom című, lebilincselő könyvében, megkapó őszinteséggel egyébként, hogy (tartalmi idézet, mert kölcsönadtuk a könyvet) őneki nem volt szerencséje, őneki csupa olyan fickója volt, akik nem zárták le az előző (egy/két/öt) kapcsolatukat, az exszel való való kínlódást, kötődést, szappanoperát. És a figura vele évődött már, ő volt az új, a remény, az izgalom, és randi és mámor, és akkor szólt a mobil, megint az ex az, és hosszan és bűntudatosan hallgatja a figura, és ezt a nőnek el kell viselni, és még sajnáltatták is magukat a férfiak, hogy ők mit őrlődnek.
Szeretném, ha Palya Bea és mindenki tudná, hogy nem őbennük, a választásaikban van a hiba. Nem arról van szó, hogy alacsony az önbecsülésük, és ezért beérik egy ilyen zavaros alakkal.
Hanem ez valami össznépi sport. Hogy a nők lezárják a régit, vagy ha nem, legalább hallgatnak róla, de ha nem, legalább nem a másik vállán sírnak. A férfiak meg nem zárják le. És sírnak, sírnak amiatt a másik miatt a mi vállunkon, a másik elől meg titkolnak bennünket, esetleg sírnak ott is, miattunk, a bőség zavara miatt, a sok hisztis nőjük miatt a sok hisztis nőjük vállán sírnak, és az az egészben a lényeg, hogy ők a főnyeremények, akikért több nő is töri magát, jaj, de bonyolult az élet, jaj!
Mert a nő az olyan, épp a, kórusban: szocializáció, köszönöm, miatt, hogy hisz, bízik és vár. A férfi meg olyanná torzult, hogy nem húzza ki magát, nem ismeri fel, hogy na, ennek itt vége, ezt lezárom, mert ahhoz erő kell, hogy valaki ne hagyja magát manipulálni, meg olyan bizsergető, hogy mindenhol szerelmesek az emberbe, és az sem rossz, mert ilyen is van, hogy van hová mégis menni dugni egyet (csak az a sajnálatos, hogy számos balesetgyermek fogan az ilyen visszamenős szexből, zűrzavarból).
Másrészt meg a nő, akinek a hite, bízása, várása megcsúfoltatott, az olyan lesz később, aki pisilni menet kilopja a mobilt és belenéz. És persze ez a főbenjáró, nyomoz a barátnőm!, és nem az, amit talált. Mert talál. Figyelem: amit az ilyen férfi akar, az nem barátkozás, az nem a szabad monogámia, amiről nemrég írtam. Ez nem monogámia. Ez beleragadás és csúszómászó etika.
Ilyen nagystílű játékos volt a férjem előtti partnerem is: feleség és két szerető, én a legutolsó voltam a sorban, de két hónapig a legfényesebb, és még érzem a hazugság ragadósságát a bőrömön, meg emlékszem a döbbenetre, amikor megtudtam. Komolyan, a vádló esemesektől látszólag szenvedett, de közben királynak érezte magát.
De bezzeg én iszonyodtam magamtól, mert az, hogy ők nősek, az is az én bűnöm, meg az is, ha nem egyetlen szerető vagyok — hát minek megyek bele ilyen zavaros kapcsolatba, hát nincs jobb, hát nincs nekem önbecsülésem? Egyébként nincs, de főleg azért mentem bele, mert akinek nem volt ilyen sok sztorija, hanem becsülettel és kockás ingben állt előttem, azzal még sörözni sem igen akaródzott, mert béna volt. És nem azért, mert én a rossz fiúkért rajongok. Egyszerűen túlkínálat van szerelemre vágyó nőből. És egyedül nagyon rossz. És nem akarunk megalkudni mégsem. A valamirevaló példányok tehát mind tele voltak zavaros sztorikkal. Egymás tenyerébe csaphatunk Beával.
Az én drága, alkalmazkodó, mély érzésű férjem is, Beának egyébként nagy rajongója, még másnős korában összetalálkozott egy gyerekkori szerelmével egy tavaszi napon, és erről aztán minden évben megemlékezett, egyébként épp a művész úr születésnapján (hogy mik vannak!). És minden évben elment oda kis egyszemélyes ünnepséget tartani, hogy akkor, ott meglátta a nőt. Matricákat ragasztott a falra, itt láttam meg x éve felirattal, évente egyet. És egy nap, már nyolc hónapja együtt éltünk akkor, megjelentem az addigra nagy pocakommal, termosszal, és lemostam, ami lejött.
Rólam teljesen sosem.
Bár talán ez épp csak barátkozás, ki tudja. Megfordult a világ, már nem érzem nagy, kerek nullának magam. Ma már csak mosolyognék, és mint jó asszony, vennék egy pótcsomag matricát. Ha lenne olyanom, akivel érdemes, innék még egy sört is valamelyik egykorival hazafelé.
csak az olvassa. én szóltam 
a férjem egyik exe egy másiknak adja át a hordozókendőt, amit én adtam el a tanácsadóm segítségével. hülye vagyok-e? igen. van a jelen pillanatban más ötletem? nincs. elegem van? igen. de nem megyek se a Dunának, se a híd alá.
KedvelésKedvelés
Pontosan miből van teneked eleged, gyermekem?
KedvelésKedvelés
régi és új hőseink: superman és xanaxwomen
KedvelésKedvelés
A nők azért írnak ilyeneket, mert nem merik bevallani, hogy ők sem különbek a Deákné vásznánál.
KedvelésKedvelés
Bemutatkozom, kedves László: én vagyok Nők.
Mi se lennénk különbek szívünk szerint, de sajnos nemigen engedhetünk ilyen irányú késztetéseinknek, akkora szankcióval járnak.
KedvelésKedvelés
Hajdulaszlo: hol állította bárki is, hogy a nők tökéletesek? Ez a visszatámadás (ti. egy állításra: a férfiak ilyenek-meg-ilyenek, nem cáfolat, esetleg magyarázat érkezik, hanem: de a nők sem jobbak!) olyan gyermeteg reakció.
KedvelésKedvelés
Palya Bea szájából is szóljon a megfelelő témájú dal.
Másik (koncert) felvételen mondja, hogy ajánlja mindenkinek akinek szüksége van rá. 🙂 Akkor most én is ajánlom.
Hallgassátok a “Mindenkinek kurv’anyja”-t.
KedvelésKedvelés
Van ennek a sportnak egy junior változata is fiatal 20-asok nyomták, tizenéves koromban…de gondolom azóta is: Van a plátói Szerelem. Sokszor azért plátói, mert már foglalt, és boldog a nő, máskor bár szabad, de klasszisokkal szebb nő, mint amilyen jó pasinak számít a fickó. És van a megértő, jó fej csaj, aki mindig a férfiak oldalán áll, megerősíti, hogy tényleg, ki érti ezeket a nőket miért nem jó nekik szegény srác,aki ennyire akarja,és ennyire szenved – ez voltam én. Akibe szerelmesnek lenni nem bírnak, mert hát azt ugye nem tudják ők befolyásolni, hogy kibe legyenek. Amúgy is a szerelem az egy sötét verem, abba nem fér bele az én világos, őszinte és nyílt lényem. A szerelem a reménytelen szenvedés intézménye, és mivel a szerelem tárgya nem kíváncsi,vagy nem merik előtte felvállalni az érzéseiket, itt jönnek képbe a jó fej csajok. Akiknél akár szerelmi technikájukat is megcsillogtathatják, és utána szenvedhetnek még jobban, hogy dehát ők Őt, szeretik, az Ideált, “jófej”(igazi) csajjal nem az igazi a testiség….Ugye ezért is jöhet a lelkifurdalás, hogy most a “jófej csaj” miatt érzi még pocsékabbul magát a pasas, még véletlenül se esetleg saját maga miatt, aki gyáva ahhoz, hogy egy valódi kapcsolatban esetleg kudarcot vall, ezért szándékosan keres elérhetetlen nőket
Már hallom is a férfiolvasók hangját: miért áll be valaki”jófej csajnak” ha ez ilyen rossz? Én a magam részéről pocsékul éreztem volna magam, ha valaki azt állítja egy “jófej csaj” ölébe hullatva könnyeit, hogy miattam szenved….
KedvelésKedvelés
Tényleg, ez is milyen jellemző, és milyen találóan írod. Közben a jó fej csaj egyáltalán nem okvetlenül rusnyább, ez csak szerep, annyi alapja van, hogy épp (és jellemzően egy komplett korszakban) nem ő az ideál. Hogy neki sírnak, nem érte. Az ideáloknak is terhes ám a kockásingesek nagy rajongása.
KedvelésKedvelés
Nati, te vagy a férjem női verziója.
KedvelésKedvelés
Nekem is volt ilyen kapcsolatom, zavaros volt az eleje, zavaros a vége, Tudodkinek hívtuk a kolléganőimmel. Az exeknek mindig jobb dolguk volt, mint az aktuális győztesnek, az ő kegyeikért izgalmasabb volt harcolni, “panaszkodott” isTudodki,hogy a jelen megint fúj a múltra, ki érti ezt, pedig ő úgy szeret mindannyiunkat.
KedvelésKedvelés
ÉS még ez is:
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: Múltamba ragadó férfi. | Saját gondolataim
Visszatekintve életemen, feltűnően sok olyan kapcsolatom volt, akik még nem zárták le az előzőt. Ne gondoljunk nagy dolgokra, csak hogy még nagyon fáj neki, hogy előttem egy lány elutasította, vagy megcsalta, vagy még darabokban van a szakítástól. De ebbe a hibába magam is beleestem.
Kortünetnek tartom, nem érték az idő, a türelem, a sebek otthon nyaldosása, rohanjunk tovább, felejtsünk, meneküljünk előre, csajozzunk be gyorsan.
KedvelésKedvelés
Én is így működtem évekig: egyik ment, jött a másik, elég kicsi szünetek után. De sose volt ex-fájdalom és előző siratása az új vállán. Mi köze hozzá? Volt viszont egy pasas, az előző barátnőjével tartotta a kapcsolatot, mert a lány barátnője meg a pasas legjobb barátjába volt szerelmes. Mivel el voltak varrva az érzelmi szálak, még össze is jártunk néha főzni meg bringázni, exnek lett új pasija, szép kis hatost alkottunk.
KedvelésKedvelés
Sose volt ex-fájdalom? Ezt hogy csináltad? Hogyan voltak elvarrva az érzelmi szálak? Hadd tanuljak!
KedvelésKedvelés
Olyan sokáig húztam a kapcsolataimat, hogy a végén már nem is voltunk együtt igazán. Legtöbb pasit én hagytam ott. Mikor engem hagytak ott, akkor meg tudtam, hogy nem volt méltó, elég hamar kiszerettem belőle, mert nem is voltam belé olyan nagyon. A legelső, a kamaszkori, az fájt nagyon, de olyan intenzíven, hogy két hétig éjjel-nappal bőgtem, anyámmal aludtam (!). Könnyeimből három folyó fakadt: az Amazonas, a Mississippi, meg az Orinoco. Utána meg jól lettem.
A pasi az exével azért varrta el a szálakat, mert nem ő volt élete szerelme, a lány mindig is jobban akarta, de mikor neki is lett más, már ez se volt. Ilyenek.
KedvelésKedvelés
Ja, azt hittem, te varrtad el ügyesen a szálakat. Én eléggé otthonosan mozgok az emberi kapcsolatok területén, de ez még sohasem sikerült nekem! 🙂
Mikor az eddigi legnagyobb szerelmemmel szakítottunk, utána kerek 8 hónapig sírtam, csak a munka idejére hagytam abba muszájból, de sírtam én otthon, buszon, vonaton, utcán, lakásban, moziban, boltban, mindenhol, megállás nélkül. Aztán 8 hónap után beállított egy régi ismerősöm Amerikából, akinek a nyakába borultam, és ahogy beleszippantottam a bőrébe, “szerelmes” voltam. Arra mindenesetre jó volt, hogy végre abbahagyjam a sírást. Utána is még gyászoltam persze, de az akut helyzet elmúlt.
Akkora megmérettetés volt ez nekem, hogy megfogadtam, többet sose leszek ilyen szerelmes, mint abba, akit így megsirattam. Így jártam.
KedvelésKedvelés
Úgy értem, hogy a kapcsolat lehet, hogy évekkel azelőtt véget ért, de ők magukban a gyászt még nem végezték el. Ez nagy baj, mert nem látja az ember a másikat, hanem az előző rossz tulajdonságait, hibáit próbálja orvosolni, vagy bebizonyítani, hogy ő már képes új kapcsolatra, őt igenis lehet szeretni.
Persze magam is, ha adódott egy izgalmas új lehetőség, nem azt választottam, hogy inkább otthon egyedül még egy hónapig búslakodom, hogy tutitbiztosan elgyászoljam az előzőt.
KedvelésKedvelés
Már hogy ilyenkor fejest ugrottam az újba.
KedvelésKedvelés