Senki nem tudta előre. Mindkét nagy párt szavazói között nagy a döbbenet, a tiszás tömeget is meglepte a kétharmad. Utólag mindenki mondja, hogy hát persze, meg gúnyolódik azokon, akik nem ezt várták. De tegnap még ők is remegtek, és ebből posztot gyártottak, mindenük fáj, tépkedik a körmükről a bőrt (és nem jelölt volt!), nem tudnak aludni stb.

Mi történt? A diktatúra ledőlt.

Egy választáson. A diktátor pedig kilenc órakor gratulált a győztesnek.

Nem tud többet ártani a magyaroknak a hatalom (értsd, választásokon a magyarok által többször is elsöprő többséggel megválasztott párt).

És elmenekült mindenki helikopteren, ugye.

Az orosz beavatkozás ellenére is sikerült!

Magyarország tehát demokrácia! Ez jó.

Miben tévedtem?

Olyan jellegű meglepetés, amit gyanítottam (rendkívüli esemény, kilencven százalékos részvétel, destabilizáló hatás, merénylet, négy vagy öt párt bejutása, elképzelhetetlen mandátumarány) nem történt. Sokakkal együtt elismerem, hogy a Mediánnak igaza volt.

2024 kora nyarán, még az EP választás előtt azt mondtam G-nek: ez a csávó egy lufi, figyeld meg, sehol nem lesz fél év múlva. Ez nagy-nagy tévedés volt.

Lebecsültem az exnek emberkedő férfi hajtóerejét. Lebecsültem a riogatás, az indulatkeltés, a bűnbakkeresés és a lózungok virális, önsokszorozó hatását. Az új koraszak valóséághát sem ismertem el, ahol lehet infleunszerek, színészek és a követőik nyerik meg a választást, az árulót hőslként dédelgetik és nem számít többé a meggyőződés, eszembe, közös múlt, ellenben matekoznak az “orrbefogók” is a szavazataikkal. Rengetegen szidtak Fidesz-intézkedéseket, olyanok, akik sokkal jobban élnek, megbecsülést kaptak ezek révén. Ez nem menti fel a Fideszt számos bűne alól, megdolgoztak a bukásért, mégis érdekes.

Uj Péternek sem lett végül az eggyel korábbi becslésével igaza (a másodikat paywall mögé tette): max. 60 egyéni képviselői hely a Tiszának, de inkább 40. Adtam a szavára. Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Azt hittem, tájékozottabbak az emberek. Mármint tudtam, hogy a többség nem, de a tanultnak tűnők, akik fejtegetnek a közösségi médiában. Elképesztően buta, tévedéseket mentrázó, tanultságot mimikriző, hisztis, számító, felszínes viselkedést láttam olyanoktól, akikről alkatilag elképzelhetetlennek tartottam, hogy alárendelődjenek, ne adjanak az autonómiára, a saját álláspont látszatára, és ennyire ráfeszüljenek egyetlen személyre. (Vagy akikről én nem hittem ugyan, de ezt sugallták magukról.)

Nem tudtam, hogy ennyien lesznek, akik “nem tiszások, de a Tiszára szavaznak”.

A gonoszság, a képernyőkre függés és a tömeghatás mértékét is alábecsültem: állítom, hogy ennek fő szerepe volt. Dolgozó emberek erre nem értek rá.

És még amit gondolok:

A nyugati sajtó a tegnap este eredményeit és azt, ahogy fiatalok mulatnak a körúton, úgy tálalja, ahogy az 1989-es romániai forradalmat. Micsoda mocsok maradhatott a járdákon!

Szerintem nem a “fürkészek” akadályozták meg a csalásokat és nem is a nemzetközi megfigyelők. Én 2014-ben voltam bizottsági tag (pártfüggetlen), és remegve figyeltük ennek bármi jelét már akkor is, minden párt külön.

Nem fognak lenyugodni azok, akik élvezték, hogy ők most fontosak. Ez a késztetés nemhogy állandó, de még mohóbb bennük. Most keresnek más ürügyet a kiélésére. Ez sötét jövőt jelent.

Most mindenki még bűnösebb lesz utólag. Minden botlás, hibát a múltra fognak, hát Orbán után nem lehet.

Kinyírták a Kutyákat, merő hatalmaskodásból, és pont olyan dinamikákkal, ahogy engem is – és ugyanazok! Ez az egész pöffeszkedésből van. Többnek látszani, mint akik.

Baromi ijesztő, hogy semmiféle kontroll, gát, szűrő nincs a nyilvánosságban, amióta megszűnt a klasszikus sajtó. Olyan tömegek mentek szavazni hatalmas arccal, meg hirdették a tanaikat a közösségi médiában, akik magukat tájékozottnak mutatták, de elemien nem értik a világot. AKi hadovált törölt/érvénytelen szavazatokról, vagy aki nem értette, miért Az ebek ura a lejárató film címe, de jól kielemezte a YouTube-on. Nyomasztó.

Nagyon szép élmény volt először kettesben menni a szavazókörbe és egyébként is szép nap volt, a kisebbem születésnapja, általa remélt programokkal, este színház, és utána még néma csend a körúton. Nem értettem. (6-kor kezdték, és pompás volt!)

Sokakat ismerek, akik nem a két nagyra szavaztak (hanem MKKP, DK). És egyet sem, aki a Fideszre. A választás előtti napokban a sokat szidott algoritmus mutatta meg, hogy sokan vannak, akik hasonlóan gondolkodnak.

Én nem örülök, aggaszt a kétharmad, nem örülök, hogy nincs baloldali párt, a Kutyákat külön sajnálom, fogok nekik utalni. A kormányváltás elkerülhetetlen volt.

Ha ideje lesz, mert meglépik azt, ami miatt nem szavaztam rájuk (túl a vezér fenyérbemászó fején), nem fogok hallgatni. Tehát alternatív és drágább gáz-olaj, migráció, LMBT-simogatás; bármi, ami Ukrajnát támogatja és nekünk pénzbe kerül; az ellenoldali, de nem érdemes művészek látványos túljutalmazása, polgármesterem kicsinálása, a csoportomnak (anyák, nyugdíjasok, bérlők) kedvező helyzet leépítése: a 13. és 14. havi nyugdíj, adókedvezmény.