Sokan lettünk, megugrott a látogatószám, olyan IP-k járnak itt, és sokkal többen (de nem gyanús országokból), akik nem szoktak. A barna oszlop az egyedilátogató-szám a narancssárga kattintásokon belül:

Ezért most tisztázok egy s mást, mert sok az új látogató, facebookos követő, és a félreértelmezés is.

Egy kommentelő mint értelmiségi fideszest dicsért engem, pusztán azért, mert érezhetően nem komálom a jelenlegi agyeldobós őrületet.

Nincs változás abban, hogy mit tartok jó ügynek. Nem ez változott meg. Akikkel mást gondolok a jó életről, a boldog országról, a fontos ügyekről, azok eredetileg is mást tartottak fontosnak, csupa szimbolikusat. Olyat, amit nem lehet megenni, de fel lehet használni elégedetlenkedésre, szításra. És amit nem értenek: az a sok ember, akiket köztévé és propaganda által megvezetett, megvásárolt, primer érdekei szerint befolyásolható, buta vidékinek tartanak, közelebb áll ahhoz, mi a valóban fontos (megélhetés, család, gyerekek, lakásszerzés, adók), és nekik luxus a melegek joga, a gyülekezés, az örökbefogadás, a vegánság, de ha nem érintettek, akkor még az autizmus vagy más szolidaritást igénylő ügyek is.

A másik, hogy valós ügyekről írnak, de mindig az a sugalmazás, hogy “ezért szavazz a Tiszára”, “a változásra”, “rendszerváltás kell”. Ez borzalmas és hazug, és ezt rettenetesnek tartom. Nem, nem mindenért a kormány felelős. Van, amiért az egyén (a betegségek nagyobb része meg előzhető, a neurodivergenseknek titulált küszködők jelentős részének magzati alkoholszindrómája, kialvatlansága, gygyszervisszaélése és kütyüfüggése van, utóbbiak sem következmények, hanem okok). Van, amiért bús magyarságunk a hibás. Van, amiért a sorsra, a Jóistenre lehet haragudni. A Tisza problématérképén még kátyúk és dugók is szerepeltek, meg patika, amely nem tart nyitva éjjel – van, amiért a (balos!) polgármesterednél vagy a helyi üzletláncnál lehet kopogtatni, semmi köze az ország vezetéséhez. Hangsúlyozom, azt a polgármestert ti választottátok meg. Megőrülök a sültgalambváró jajongástól és a buta illúzióktól, olyanok nyomják, akiket agyonpakoltak mindenféle adókedvezménnyel.

Nem vagyok fideszes és soha nem is voltam – de nem sért a feltételezés. Tisztánlátást akarok, és én magam nem tudom eljátszani, hogy elhiszem ezt a sok marhaságot. Sok-sok kiforgatott, ellenkezőjére torzított szavam kering a neten. Egyszer írtam le, hogy ahogy a buta, hergelt ellenzék viselkedik, hovatovább kereszténydemokratának van kedvem lenni (mert ez volt a LEGCIKIBB fajta nekem sokáig).

Értékrendem némileg változott. Így-úgy a szegények, nem tehetnek róla, micsoda idealizmus! Privilégiumok! Én annyi ingyenélőt, sajnálattal zsarolót és potyautast láttam, megúszást és hamiskodást. Engem zsarolgattak vele. Ma már többre becsülöm a teljesítményt, az érdemet (meritokrácia). A kiválóság becsülete és ösztönzése fontosabb, mint az “egyenlőség”. Ez nem zárja ki, hogy – amennyire szomorú országunk helyzete engedi – irgalmasak legyünk a rászorulókkal. Pedig ezzel is zsarolnak ideológiailag: dölyf vagy könyörület? Mit szólok… és leír a kényelemben, biztonságban élő naiva egy szívszaggató élethelyzetet (és logikusan: aTisuzára kell szavazni!). Én úgy látom, ha túl sok a rászorulás és ezt jutalmazza a rendszer, ha megértő, akkor egyre többen tehetetlenkednek. És ez csak gazdag országoknak való. Munkahelyeket kell teremteni. És egy csomó minden nem az állam feladata, hanem az egyén tehet magáért.

Harsány tiszások vitatják a nekem egyértelműen, törvényesen járó árvaellátást és a nyugdíjamat (özvegyi),adókedvezményt, őrjöngenek, hogy én segélyből élek, pedig tudják, hogy nem. Özvegyi nyugdíj mindig is volt, legyen, én ennek a sokszorosát ledolgoztam nyomorogva. 13 éves korom óta nem volt hét, hogy ne csináltam volna valamilyen formában olyat, amiből érdemi (a magam és a gyerekek eltartására alkalmas) jövedelmem lett. Felelősen gondolkodom a gyerekeim jövőjéről és a saját öregkoromról is.

Én nem támogatom az alanyi jogon járó, szegénységgeneráló támogatásokat azokon túl, amelyek már vannak (öregek járadéka, családi pótlék), mert ez nagyon drága és csapdát teremt. A személyes életemben pedig nem leszek többé naiv, nem dédelgetek a tehetségre, erőre röppenő, élősködő alkatokat, mert nagyon sokat bántottak és aránytalanul sokat elvett tőlem a segítésük.

Az életre, az erőre, a vállalásra, a felelősségre szavazok, a tettekre, az örömre. Például (megtörtént) kiderül egy betegség, akkor utánajárok, kitalálom, hogy oldjam meg, és részben állami, részben magánellátásban, részben (főleg!) időigényes, nehéz és költséges életmódi változtatásokkal magamnak oldom meg. Teszem azt (ez fikció, nekem más volt), térdprotézisre van szükségem, és nem teszik be bizonyos BMI fölött, akkor lefogyok. Vagy elviselem a sorsomat. Eközben egyszer sem hozok be politikát, nem hibáztatok, nem nyígok a Facebookon, hogy milyen szar minden. Az AHang kampány volt: NEM TALÁLOK ODA A KÓRHÁZBAN A BELOSZTÁLYRA (csúnya Fidesz!).

Akkor is, ha ez szívtelennek vagy jobboldalinak számít, tőlem nem jut már megértés a saját életüket tönkretevő, panaszkodó, áldozatiságukból brandet csináló, azon kereső, nyomorukat politikai haszonra váltani óhajtó vagy lehetetlen követelésekkel előálló tömegnek.

Nem gondolom helyesnek a méregzöld követelést, az is csak woke kamu, és mindig együtt jár a genderkamuval, nuroérzékenykedéssel, a gyerekellenességgel. A világ működésének elemi nem értésből fakad az egyéni, internetre kiírogatott környezetvédelem. A környezet állapota nem oldható meg hashtagekkel, ráadásul az állítólag zöldek borzalmas ellentmondásokban vannak, fölösleges kis fogyasztásaikat mutogatják, pancsolnak vegán műkajákkal, közben erkölcsösödnek és támadásnak használják az ügyet olyanok ellen, akikre másért haragszanak vagy irigykednek. A jachtozás, márkás ruhák elleni hörgés ugyanez, átlátszó. A saját fölöslegességeikre bezzeg nem finnyásak. A világ állapotát a nagy üzemek megreformálása javíthatja némileg, közös akarattal, és szinte semmit sem számít, hogy te, akinek a kis luxusa, hogy ilyesmin egyáltalán agyalhat, viszel-e szatyrot. A felelős jövőbe nem fér bele háború, Paks, fölösleges egészségügyi kacatok, a túlfogyasztás netes gerjesztése, az irigykedés és az egyéni autózás támogatása sem. Nem sok reményt látok bármilyen zöld enyhülésre a versenyképesség megőrzése mellett, a szegénységbe hullás veszélye nélkül. A magam részéről néhány korai, nagy döntéssel (lakóhelyválasztás, közlekedés, gyereknevelési stílus, egészségmegőrzés) idejében meghoztam az áldozatot. A többibe, hogy miért utazom ide meg iszom olyan kávét, nem szólhat bele senki. A zöld viselkedés nem lehet hatodik cés áskálódás, magamutogatás, buta verseny.

A gyerekellenesség mint felelős ökotett külön undorító: önző és/vagy petrezselymet áruló, különleges egójukat dédelgető csúfságok nyomatják ezt a szexpozitivizásnak nevezett pornólobbival meg a kutyuskákkal együtt.

Aki életellenes, örömgyilkos, és a kiszolgáltatott, saját testéből származó lénytől viszolyog, az egyéb aljasságra is képes. Nekem nem azért lett három, istenbizonyíték gyerekem, mert mázlim van, hanem mert tudatosan, széllel szemben is vállaltam. Aki ilyen helyzetben panaszkodik, a saját nehézségeit vagy mások nyomorát politikai célokra használja, azt megveri az Isten. Sehol nem tudja megoldani a nagypolitika az egyéni tragédiákat.

Én az életre szavazok, a könyörületre, a felelősségre, a tisztességre és a babákra. Szerintem az abortusz nem jog, főleg nem fő női jog, a könnyítése férfiérdek. Az abortusz egy szomorú válságintézkedés, de sikerült csökkenteni, és még tovább lehetne. A kényelem simán önzés. Az egyik női csoportban megkérdeztek egygyerekes anyákat, miért nem vállaltak másodikat, és az egyik libus azt írta, hogy a szülés “nem volt akkora élmény, nem adott annyit” (irónia nélkül). Ez van akkor, ha a nőket a TikTok formálja. A gyerek pedig nem csak úgy lesz, és egészen ritkán lesz erőszakból meg tudatlan kamaszoknak. A helyzet az, hogy nagy a nyomás a nőkön, hogy bontsák le a határaikat. Ne menj bele! Neked nőként semmi jó nincs benne. A feminizmus méltóságot jelent!

Nem kéne nyomasztani a nőket a szexszel, a nemi erőszak kultúrája alábbhagyhatna, ehhez a gőgös, szexre jogosult mentalitást és a pornót kéne visszaszorítani. Öröme talmi, romboló, szenvedése iszonyatos. Nyomasztóan sokan hiszik, hogy az a lényeg, hogy egy férfi mire vágyik, és az jár neki, és aki szerint nem, az prűd és korlátozza mások szabadságát. Ezek bűncselekmények. Az új Motherless -botrány óta senki nem mondhatja, hogy ilyen nincs, milliók kattintották ezeket a tartalmakat. Egyre több az olyan, valódi kapcsolatra nem képes, önös fura pofa, akit az erőszak, a rettegés, a másik szenvedése hoz lázba. Komoly bűnözést gerjeszt a pronó. Egyesek ezt hülye betűkkel elkeresztelve próbálják lenyomni a torkokon. Mások cvs. Mások nem.

A nagy ellenzékiek soha nem beszélnek a pornóról, arról, amit ez rombol, gerjeszt, eligénytelenít, megszüntet.

Beszélnem kell a skandináv eszményről, amit én így értettem. Nem tárgyakat vagy divatot jelentett, nem tájakat, hanem, az egyenlő társadalom és a szolidaritás eszméjét. Gazdag országoknak, például a norvégoknak ez jól is áll, de ők nem attól gazdagok meg emelt fejű függetlenek (azaz, nem uniós tagok), hogy egyenlőek. Hanem attól lett ez a jó kis attitűdjük, hogy van olajuk. Tengeri. Ezért nem kell tönkretenni a tájaikat sem.

Kispárt-párti vagyok, olyan, aki most döbbenten nézi kis pártok és liberális megmondók (Pottyondy, Puzsér, Pankotai) jellemgyengeségét, árulását. Ugyanakkor belátom, hogy hosszú évtizedekig sok témában lendületből, másoktól tanult (Magyar Narancs) mondatokkal, készre fabrikált indulatokkal, tudatlanul és gőgösen ítéltem meg az országomat, és hogy sok rajongott liberális kulturális termék nem annyira minőségi, az eszméik (identitás, woke, BLM) pedig selejtesek. A tanártüntetések visszásak lettek, politikai cukros bácsik húztak hasznot belőle, és elképesztő kontraszelekció van az iskolákban, sok gonosz, kicsinyes ember.

Most azt csinálom – ez nagyon időigényes –, hogy MEGHALLGATOM, elolvasom, amit mond az illető. Nagy Dávidot, Toroczkait, Orbánt, akár Thürmert is, nem mások véleményét olvasom el róluk. Megrendítő, hogy Mérő Vera “oknyomozóként” (haha!) nekiment a Kutyapártnak, hatalmaskodik, és az egész “leleplezés” csakis Magyar Péter érdekében… Engem is bántalmazónak nevezett Mérő Vera, amikor feljelentettem!

Magyar Péterről minden sejtem érzi, érezte az első pillanattól, hogy hamis, kvalitás nélküli. Taszít az, ahogy az emberekkel bánik, amit menőnek tart, pont az a cinikus ficsúr, akit mindig utáltam. Olvasok briteket, amerikaiakat, ott mi zajlik, elméletet is, a nagy kérdésekben úgy ítélek, hogy nőként, anyaként, kultúrafogyasztóként, enyhe zöldként, normalitáspártiként (nem támogatok semmilyen felszínes, buta dolgot) nekem mi az álláspontom adózásról, bérekről, migrációról, Hamaszról, bűnözésről, abortuszról, drogról, energiáról, szegregációról, munkaalapú társadalomról. Elutasítom a vagyonra irigykedést, táskák levadászását, ez ciki, prolik hergelése.

Az elpofátlanodott, egyszerre áldozat és hős, szivárvánnyal parádézó, hazugságra alapozó, szexfejű csőcseléket legfőbb ideje volt a helyükre küldeni. Csak az ostobák dőlnek be nekik, engem is sokat bántottak. Rengeteg a sár, a hazugság, az érzelem, és ők EZT TARTJÁK BÁTORSÁGNAK!!!

Sokszor belátom: nem tudom, mi igaz, mi nem, hogyan működne az ország, ha nem úgy lenne, ahogy van. De józan akarok lenni, nincs bennem semmi indulatkiélés, dühöngés, taszítanak a degradáló becenevek, a bántalmazó stb. szavak túlhasználata.

Orbán sokkal intelligensebb és komolyabb, mint amit velem elhitettek. Nemhogy nem őrült, de egy nemes karakter. Nem öltögeti a nyelvét, hanem megnyalja a kiszáradt száját… erről is hazudtak. Ugyanakkor a kultúra nagyon fáj, az SZFE, a színházak, egyetemek.

Biztos vagyok benne, hogy nem helyes, mert mélyen antidemokratikus és erőszakos mások szavazatát nyomasztani, kicsikarni, rádumálni. Mindenki el tudja dönteni, elmenjen-e szavazni és kire, és legitim álláspont nem elmenni, érvénytelenül váalsztani, kis pártra voksolni is. Nem mindenkinek az első számú célja a “rendszerváltás” (ez a szó mást jelent), ez egy szektás, túlhabzó hiedelem, és azt látom, hogy gyermeteg lelkű, eltévedt, butus nők lovallják bele magukat, akik eközben magukról azt hiszik, ők aztán tudják a csíziót. A sokszorosított aktivizmussal csak a stresszt, az egyéni feszültségeket fokozod, nem fog ettől győzni a Tisza. Nem kenem el: szerintem a Tisza ne is győzzön, ennyit nem ér a kormányváltás. “Aki szerint agyar Péter nem elég jó, aszerint Orbán Viktor ne elég rossz.” Úgy van! És tegyétek fel a kérdést, ami hasonló a járványőrülethez, tegyétek fel ezt a kérdést: miért pont ezt a majmot istenítitek?

Nem áll lángokban. Nem tűzoltó. Nem én döntök, hanem sokan.

Nincs bennem gyűlölet, drukk, mert ez gyerekes, méltatlan. Józan megvetés van a felszínesekkel szemben. Sokkal gázabbak, mint a sokáig lenézett, vidéki, egyszerű emberek, a “hiszékenyek”, akik nem szövegelnek annyit, és megérzik az energia- és élelmiszerárakat a családokat érintő.

Kis pártra fogok szavazni, nekem ott kell orrot befogni egy kicsit, mert több iránnyal nem értek egyet.

Vagy anarchistaként.