Az urak szívesen locsognak a szexről és mutatkoznak alsónadrágban, ez a helyzet. Ők ilyen tabutlanok meg felszabadultak. Éljen a szexpozitivitás!

De most nem a meleg vonal a lényeg, ez csak a nárcizmus-része (és ilyen formával, tejóisten).

Mindig mosolygok, amikor férfiak azt hiszik, az hiányzik a világból, hogy ők magukat mutogassák, a szexszel hencegjenek. Hogy ez volna a progresszió. Apám, bármely suttyó ivóban ez megy! Alsógatya, húgyfolt, hódítások.

Mintha a gőgös-dölyfös szexdumából, hencegésből hiány lenne, úgy nyomatják öregedő férfiak. Épp csak elmosolyodom, mennyire hamis, ízléstelen az egész, máris rámordítanak.

Mennyire unalmas már. És milyen hazug. Kristóf a saját, méretügyi (megírta) és meleg vonatkozású kisebbségérzését kiabálja túl, locsog a szeretetről – de a lényeg, hogy imádja magát. Rossz esetben a heteró szavakkal avat legyűréseket, erőszakokat jó kis sztorikká, magát pedig diadalmas hódítóvá, nagy történetek szereplőjévé.

Vagy csak olyan, magabiztos férfivá, akit imádnak a nők.

Ó, ha tudnátok, hogy ami nektek jó kis történet, vagy akár szép! izgalmas!, az a nőknek hányszor beleerőszakolós, beledumálós, feledhető, fájdalmas, vagy utóbb bánják meg, amikor jön a következő ekkora szenvedély, és őket dobják, mellőzik, teherré válnak!

És mindezt nem azért mondom, mert 1. rossz tapasztalatom lenne a férfiakkal 2. utálnám őket elvi (csoportként, mint nő) általában – elvileg valóban idegenkedő bírálatom van velük, de egyes férfiakat nagyon is szeretek.

Hanem azért, mert végignéztem, miféle korpásan ápolatlan, verítékfoltos, magahitt, alkoholista, dúlt életű és pocakos férfiak környékeztek meg milyen tündökletes, fiatal, vonzó, kedves nőket micsoda jogosultságtudattal, és voltam kis részben ilyen nívójú értelmiségiek célpontja, eldobható nőnek, igazán gyomorforgató. Ezek mit képzelnek magukról? És még vádaskodtak, meg – visszautasíttatván – taglalták, hogy ja, nem is vagyok az esetük… Jó költők sem voltak, ellenben nősek.

Kicsit sem vagyok prűd és örömellenes, pedig reflexesen ezt kiabálta rám a nagy értelmiségi, akit most már megvetek. Ronda se vagyok, keresztény se, tratumatizált se (nem szexuálisan vagyok az), és nem éltem sok évet egyetlen kapcsolatomban sem, hogy unjam. Ezekre következtetnek, pedig nem tudnak rólam semmit. Nem gyűlölöm a férfiakat – csak szomorú vagyok, hogy ennyire ostobák és ízléstelenek, mentegetik az erőszakot, a lealacsonyítást, és mindig megtalálnak engem.

Egy bátor, szabad, ma már becsaphatatlan nő vagyok, és úgy élem az életemet, ahogy én szeretném. És akkor megy az ordítás, hogy tőlem kéne félni, mert én örömgyilkos vagyok és BETILTANÁM.

Mindig utáltam, amikor random kommentelő bevezetné, betiltaná, tanfolyamhoz kötné, és én se gondoltam soha, hogy miket intézkednék, ez nevetséges. Nekem csak véleményem van (erre vonatkozó, vaskos irónia volt a belügyminiszteres szöveg!).

Egyedül azt jegyeztem meg, hogy emberien, érzékenyen, szimmetrikusan kellene ezeket a dolgokat megélni és róluk beszélni, nem ilyen degradáló módon. A szimmetria azt is jelenti, hogy nem hajkurásztok ennyire ipari méretekben olyan partnert, aki nálatok sokkal többeknek kell. Vagyis, vonzóbb (szebb, fiatalabb, értékesebb a hajlandósága). És azt kéne mondanotok, ha minimálisan értenétek, én miről beszélek, hogy melléd egy téged szerető, neked is tetsző, őszinte, fiatal férfi való, nem olyan kiélt, vén fasz, mint én, aki még ki is használ.

Azért védik olyan hisztérikusan ezeket a ferde történeteket, mert védhetetlenek. És nem egy lány megrongálásáról van szó, hanem sorozatban csinálják, főleg a népszerű, guru-sztár férfiak.

A férfiakban van egy vonzerő-deficit: nem elég szépek, érzékenyek, tiszták, ápoltak, szexisek azokhoz a nőkhöz  képest, akikre jogosultnak (vagy csak esélyesnek) hiszik magukat, és ezt pótolják arroganciával, életkorral, státusszal, devianciával, pénzzel és sokszor erőszakkal, manipulációval. Ők dominánsak, kezdeményezők, vadászok – ez a fedőszövegük, amikor nem kellenek önmagukért.

De az eredmény csonka. Ők meg frusztráltak. Sosem annyi a nő, a történet, amennyi jó lenne, és ami volt, az is csálé.

És nem csak unalmas, érdektelen, szánalmasan unintelligens és éretlenül kakaskodó a nagy könyöklés meg bizonygatás, hanem elszenvedőit gyakran egy életre traumatizálta is – már a bepróbálkozás is.

Miért van ez így? A reprodukciós tulajdonságok különbsége miatt egy nőt mélyebben, érzékenyebben érint a “szex” és annak következményei, legalábbis ebben az erősködő, agresszív, degradáló fajta nővadászatban. Neki ez jobban határfeladás, bizalom (ennek biológiai az alapja, a penetráció és a megtermékenyíthetőség). Neki az egész sose lesz olyan jó sztori, és nem, nem a nemi szerepek miatt. Mert akárhogy gondolkodhatsz erről, lehetsz laza, akkor is te esel teherbe, makacs, akár meddőséget okozó fertőzést is te kapsz, és te leszel cikiben, ha az, aki élete szerelmének nevezett könnyes szemmel, utóbb hazugságokat locsog az intim részletekről. Vagy ha megjelenik a felesége retikülpárbajra.

És ezt a lelkük mélyén azért ők is tudják, hogy a nőnek az annyira nem volt jó, és azért ordítoznak azonnal, ha csak megsejtik, hogy valaki átlát rajtu., Ordítoznak, hogy itt én vagyok a veszélyes meg tiltanám be a Lolitát (!) és minden erotikus dolgot (hát az aztán kurvára erotikus, hogy egy tizenkét évest egy szélhámos belenyomaszt ebbe,liliomtipor  az anyának hazudva, a legaljasabb trükkökkel), és bigott vagyok és vissza száz év, DE MIÉRT EROTIKUS AKKOR A PROFILKÉPEM???

Nem tudsz begyömöszölni semmilyen dobozba, és dühös vagy…

Miközben én egyedül azt mondtam, hogy ne legyen már ekkora vonzerő-deficit férfi és nő között. Hogy mindig nektek jut a fiatal meg a gyönyörű. Egyáltalán, hogy jutott eszetekbe, hogy hozzátok ők ugyanúgy vonzódnak? Mert mindig ez az irány, hogy a lány a szép (“beleszeret a tizenhat éves a tanárába”). De ilyen regényt ír az igen sok esztétikai kihívással birkózó Temesi Ferenc, mint a Királyáldozat:

A lány mindössze tizenhét éves, a férfi a negyvenedikben jár. Huszonhárom év választja el egymástól Villám Verát és Tamási Gábort, amikor kezdetét veszi élet-halál harcuk.

Ja és te ötven vagy, “legszebb férfikor”, de beszélhetsz már egy harmincöt éves nőről is úgy, mint valami romlott áruról. Pláne ha anya.

Annyira élet-nem-tisztelő, lényegét nem látó, romlott, aljas ez az egész. És engem kevés ilyen ért, és ami igen, az is ilyen külsejű emberektől.

Nem azért mondom én ezt, hogy igazságos legyen “a szex”, ez egyáltalán nem is elv, nem igazságkövetelés, hanem tökéletesen a gyakorlatban nevetséges az, ahogy kakaskodnak, tulajdonképpen a saját szex-nyomasztáshoz meg jóemberséghez való “jogukat” és a rossz lelkiismeretüket jelzi a reakciójuk. Hogy meg se említse valaki, hogy haver, ti annyira nem vagytok vonzók, mint amilyen csajokat magatoknak akartok (és ahogy aztán a legjobb csajokkal is bántok, hatalmi alapon).

Én pedig az vagyok, aki vagyok. Minden más (ténybeli tévedések az életemről!) a te értelmezésed, a te lelked mocska, azt vetíted rám.

Gondolod (ez egy másik férfi), hogy ha te rám vagy gerjedve, miközben nyilvánvalóan és minden szempontból azt jelzi minden (életkor, testtömeg, családi állapot paraméterek, a reakcióim, konkrét szavaim), hogy egyoldalú a dolog (hihetetlen gőg már az is, hogy ezen a “szerelmen” te szenvedsz, egyáltalán eszedbe jutott az esetleg – majd még utánam jössz nyomasztani meg fontoskodni, végül perrel fenyegetőzni a blogra évekkel később!)… és utána még azzal is nyomasztasz, a felelősséget hárítva, hogy én vagyok kihívó, a provokátor, más, a romés nekem csadorban kéne járnom, csak mert te meguntad a megroskadt feleséged (aki melletted ment tönkre). És még nekem játszod az erkölcsi felsőbbrendűt, hogy te férj meg erkölcsös vagy. Nem szégyelled magad?

Nincs nekem semmilyen hatalmam, nem tiltok én be semmit, én csak lenézem és megvetem ezt a tufa, rengeteg szenvedést okozó, amellett szánalmas, bornírt cirkuszt, amit ti a nőhajkurászásból csináltok, ennek a durvaságát, az önfelmentést meg hogy magatokat hatvannyolcasnak, felszabadultnak érzitek… egészen szánalmas ez, mert közben

SOHA

bele se gondoltatok, mennyit szenvedést okoztok.

És még ti vádaskodtok! Ha valaki elmeséli, mit tettetek vele, összezártok és hisztérikusan, rettegve tagadtok, gyűlöletes agresszióval.

Mindent megöl ez a mentalitás, ami méltó, valódi, emberi, szépséges volna a szerelemben. És mi, akik ezt kiismertük, nemet mondunk az egészre. És vagy van egy kivételes férfi, aki nem ilyen, vagy nincs, akkor nem lesz. De amit ti adtok, az nekünk nem kell úgy általában.

Én ellenzékben és hangzavarban is mondom, egyre csak mondom, hogy ahogy ti elképzelitek ezt a “szexet”, az szar és szánalmas. Hogy pont tőletek, a ti fajtátoktól kell félteni a lányotokat, nem tőlem, aki sem a közelükbe nem megyek, sem be nem tiltok semmit, se az örömöt nem tagadom, se nekik semmit nem mondok, és nem is én traumatizáltam őket (hanem pont az apjuk típusú férfiak), se nincsenek bennem senkivel kapcsolatban szégyenletes szexuális indíttatások, tettek, se a gépemben cikis előzmények, és soha nem is voltak. Bennetek keltek a szavaimmal bűntudatot, és attól vagytok ilyen förtelmesen agresszívak. Tőlem! – legfeljebb a kis mocskos játékaitokat. Ti de facto erőszakolókat mentegettek, elhallgattatjátok azt, ki kimondja, mit műveltek. Tőletek-felőletek, ahogy éltek (és még egymást cukkoljátok bele az erőszakba!), soha a lányotok nem lesz, nem lenne biztonságban. Mert más lánya sincs.

Ez is milyen törzsi gondolkodás, hogy csak akkor vagytok hajlandóak egy röpke gondolatra, hogy a férfierőszak menyire pervazív, káros, ha van lányotok (a feleségeteket nem féltitek így, előtte leszerepelvén már rég gyűlölitek őt).

Milyen hülyeség ez? Egy értelmes embernek miért kell egy saját lánygyerek, hogy értse, mindez mennyire gusztustalan? Ti tettétek azzá. És amúgy a lányát is tulajdonának kezeli… csak a birtoktárgyat féltik így. Vicces, ahogy a gyereklány körül ólálkodó vén fasznak beverik a pofáját, de ők maguk ugyanilyen korú lányokat alázó, végtelenül erőszakos pornóval bizgetik magukban a véglényt…

Férfiként képesek vagytok arra, amire a nők nem: ijesztően gyakran vagytok képesek gyűlöletből, megtorlásképp az aktusra. Arra (pontosabban a helyzetre, a hatalomra) izgultok rá, akit lenéztek. Sőt, undorító fenyegetés és degradálás az, ami nagyon is intim lenne nektek is, annak kéne lennie. És így titeket mocskol be.

Tudjátok ti, hogy ez megalázó a nőknek. Nem léteznének ilyen fordulatok, ennyire elterjedten, és nem csak a trágárságra gondolok, hanem az “egy patronra jó lesz”, “hátulról elmegy”  és társaira.

Én mindig ezt fogom mondani, és épp a reakciótok erősít meg benne, hogy csak az értő, méltó kapcsolódás és emberi, sérülékeny szex a szex. A többi alázás, erőszak meg hazudozás. Az egész, hogy felnőtt férfiak, ha szex a téma, úgy viselkednek, mint ovisok a cukorkaboltban. És hogy aki szexszel hivalkodik, erősködik, hogy hú, mennyi partner meg milyen fiatal volt (színész írja a Magyar Narancsban… feleség, két gyerek…), az kínos és ostoba. Én zavarba nem jövök a rémes történeteitektől, nekem három bátyám van és rengeteg fociöltözői részletet ismerek, én csak azt mondom, hogy ahogy ti ezzel vagytok, ahogy erről beszéltek, maga az, ahogy megkülönböztetitek a szép szerelmet meg a használatra való, trófeát jeletőn vagy fogyasztásra való nőt, az undorító, ember alatti. Ilyesminek ti sem szeretnétek a tárgya lenni, senki nem szeret tárgy lenni, senki nem szereti, ha megalázzák, eldobják, ha felcserélhetőnek tartják, és azt se, ha neki nincsen orgazmusa.

Csak ti megmagyarázzátok, hogy az más. A férfiak szexualitása más!

Nos, szerintem is más, de nem úgy más, hogy nincs mit tenni, el kell viselni, hanem hogy a nők, ha hűek önmagukhoz, akkor nem engednek az igényességükből, és akkor nektek nemet mondanak. A nőknek ehhez, amit ti szexnek neveztek, önfeladás kell, mert vonzalom-deficit van.

Nekem az sem oké ám, amikor a mocskos, degradáló, részeg világotokhoz igazodva egy nő ebbe belemegy, magát is eszköznek tekinti, feladja és eladja magát, azaz látszólag beleegyezik. Ő áldozat meg minden, undorító, milyen helyzetbe hozza az erőszakos férfiasság, de a lényegen ez nem változtat: hogy a szex, ami annak nevezhető, csak vágyalapú lehet, legyen. Amikor egy nő hagyja magát, megtesz dolgokat, bejönnek ezek a külső motivációk, vagy szeretetvágyból  igyekszik, vagy beletompult, miközben nem élvezi és nem kölcsönös az egész, tehát ha feladja magát, a szex személyességét és az énjét, az mind alku és traumatizál, mélységesen méltatlan. És érthető, ha szégyelli.

Hát ki kéne mondani: ők nem vonzódtak hozzátok úgy, azért, ahogy ti hozzájuk. És ez fájna. Ők szeretetéhesek voltak nagyrészt, védelmet és gyámolítást reméltek, mert már kiskorban alázzák a lányokat. Vagy illúzióik voltak, de nekik ez a szex úgy, ahogy nektek, nem volt jó.

Így persze, ha az “én normáim” érvényesülésével sokkal kevesebb lenne az aktus. De ki mondta nektek, hogy annyi jár, vagy hogy a vágy, a vonzerő beledumálással, nyomásgyakorlással, fiatal lányok megtévesztésével pótolható, és még jó történet is lesz belőle? És akkor jön a rizsa az emberi történetekről meg a büntetőjogról. Noha nem volt szó jogi lépésekről, csak mélységes, informális megvetésről.

*

Ez, amire reagálok, egy kommentváltásban a nyaralásunk előtti napokban történt, tehát még a múlt héten. Rangos, főiskolai docens meg minden. Volt illúzióm, hogy ő értelmes, meg méltó, nem is fiatal, de ugyanaz lett, mint a futós Csanyával, kipécéz és őrjöng. Szörnyű, kiábrándító, buta.

Még a konkrét ügyhöz írom, mert ez még a Kőszeg Ferenc-témából jön (és azóta pedofilmentegetés miatt bebukott egy másik díszpinty!): senki nem mondta, hogy pedofil az, aki kamaszlányokkal való, függő helyzetű viszonyokat normalizál, menteget (lehet az is, de nem okvetlen az). Az efebofil is hülyeség, nem ez a lényeg (az elnevezett vágy, “állapot”). Ezek egyáltalán nem valami leküzdhetetlen, ellenállhatatlan vágynak a kifejeződései, csak egyszerű hatalmaskodások, és körmük szakadtáig védik. Ezért az ilyen, vadászgató, önös, trotty, viselkedni nem tudó férfiak csak abból értenek, ha belebuknak karrierileg. Másból nem.

A hatalmi különbség miatt mindenképp visszaélés a fiatalabb, vonzóbb lány befűzése, és egyoldalúan traumatizál. Nem lehet kifogás, hogy kihívó, meg ő kezdte. Sosem a lányok kezdik, sosem tisztán szexuálisan (hanem apakomplexusból, érdekből, saját águncia híján). Az águnciával bíró nőket sújtja a legnagyobb átkozódás. Egy felnőttnek lehetne több esze, nemcsak az életkora, hanem a státusza miatt is. És azt nem Kőszeg Ferenc fogja megmondani ránézésre és negyven évvel később, melyik beledumált lány mitől traumatizálódott.

Nagyon szép, félénk vonzalmakat ismerek én is a tanár–diák viszonylatból. De ami valóban emberi történet, abból szigorúan akkor lett kapcsolat, és akkor komoly, amikor már rég nem volt függelmi viszony, se hatalom, se felelősség a gyerek lelkéért.

Komment még onnan, ahol ez indult (link a partnerváltogatós posztban, azóta, hogy elutaztam, eltűnt sok minden):

14 év felett kölcsönös beleegyezéssel az szexel és azzal, akivel csak akar. Még azonos neművel is lehet. Ecce törvény. 

Tehát az érintett szülő is hiába pedofilozik és fogad vérbosszút, senki sem követett el bűncselekményt…

Tévedés azt hinni, hogy csak büntetőjog van, és ha valamit nem sújt a paragrafus, akkor az rendben van, nem okoz kárt, fájdalmat, nem kívánt terhességet. Általában (mindig)a 14 év fölött a lányra vonatkozik, az “azzal szexel, akivel akar” meg a vén faszra. Én nem értem, őket ezt a gusztusossági különbséget hogy nem érzik kínosnak. És hát úgy van kitalálva a világ, hogy rengeteg olyan indíttatás és cselekedet normálisnak számít, sőt, maga a szabadság meg nagybetűs élet, amely nőket és gyerekeket sújt.