reformok

Közzétéve Szerző:

Hétfőn idehozzák a javított Illy Francis for Francis YperEspresso Y1 FANTÁZIANEVŰ háztartási gépet.

Mostantól mink rendszeresen és rendesen dolgozunk,

ám kontaktlencsénket nem hagyjuk bent álomba zuhanván,

keresünk egy új konyhakivitelezőt, ezt nagyon sajnálom,

betömetjük fogainkat, pontosabban száműzzük az amalgámot, csak szép sorban, s aztán tele szájjal kacagunk kerthelyiségekben barátnőkkel s barátférfiakkal (barátfülébe),

randevú nélkül is megmossuk a hátsó fogainkat,

megnövesztjük az arcba hulló rövidre rágott hajunkat,

ráxűrésre is elmegyünk,

“több hüvelyest eszünk” (honnan az idézet?),

nagyregényeket olvasunk,

bemutatjuk a gyámhatóságnak, az adóhatóságnak a mit is?, vagy nem tudom,

meglesznek a csekkjeink,

a Kenzo helyett a Lancôme-ot használjuk (Hypnose),

hetente négyszer futunk, én nem adjuk nyolc kilométer alatt, a kutyát is visszük,

ennek szőrét kikeféljük, VAGY naponta kétszer felmosunk,

kitisztítjuk a billentyűk közét, de igazán,

kidobjuk (vagy pánikszerűen magunkra kenjük!) a lejárt kozmetikumokat,

veszünk kettő darab új vécécsészét,

írunk hosszút és szépet Peternek és Ranulphnak, mert olyan jó barátai voltak,

filmeket fogunk nézni és kihasználjuk az évad utolsó hónapját (FEBRUÁR 1. ÓTA NEM VOLTAM SZÍNHÁZBAN),

de még verset is olvasunk,

lefoglaljuk a Fertő-tavi házat, és nézzük a vizet, és arra gondolunk, ami volt, meg ami lehetett volna,

külön alszunk a kisdedektől,

használatba vévén (!) a kék szobát, amely annyira szorongatott bennünket,

kiselejtezzük a másfél éves gyerekre való ruhákat,

Boribont többé nem mesélünk,

ellenben reggelente nyújtásokat végzünk, hiszen valaha hajlékonyak voltunk,

mezőségi népdalokat éneklünk teli torokból, megfakult altunkkal, amikor szomorúak vagyunk,

Jarretten kívül is hallgatunk zenét,

lelkiismeretesen pókhálótla-, molytala- és hangyátlanítunk,

valamint egy k-val mondjuk a rukkolát, ez a legfontosabb.

cropped-fertc591hc3a1zsor.jpg

185 thoughts on “reformok”

  1. Ha a rukolát megléped, az már húzza magával a többit.
    A második k betűt pedig szavazzuk meg egy másik szónak, vagyis szavaknak, legyen mondjuk az, hogy: kurvakeményen, kézben kávéval kihívásokkal konfrontálódni, kedves közösséggel karöltve.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  2. Tetszik, jó volt most ezt reggel, mert akkora fejgörccsel ébredtem! Iszom a kávét, bevetettem egy gyogyót és azon morfondírozom, hogy miért álmodtam egész éjjel azt, hogy hortenziákat ültetek szép sorjában. Tuti a Született feleségek miatt…ott vannak ezek a hülye hortenziák a gyönyörű kertekkel.
    A ruccolát sehogy nem tudom egy k-val mondani. Az most akkor baj ? 🙂
    Állítólag ma már nem fog esni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nahát, én is fejgörccsel ébredtem (igaz, csak most, mert sokáig tartott a barátnős borozgatás tegnap este), iszom a kávémat, a gyógyszer még várat picit magára, hátha. És nekem is két k, de én Udinében éltem, nem Rómában. És nekem is nagyon jól esett ez a bejegyzés.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én évekig kínlódtam a fejfájással, mindentől megfájdult a fejem: fronttól, fáradtságtól, stressztől, de sokszor teljesen indokolatlanul. Már nem is tudtam, hogy ez migrén vagy krónikus fejfájás, volt, hogy hetente többször kellett fájdalomcsillapítót bevennem. Nagyon sokat kínlódtam, nem részletezem.
        Aztán egy éve elkezdtem rendszeresen masszázsra járni, és azóta alig fáj a fejem, csak nagy erős frontnál, vagy most, ami indokolt, mert négykor feküdtem le, és megittam 3 pohár bort.
        Nálam ez olyan szintű felszabadulást jelent, mert pl. régen volt, hogy programokat kellett lemondanom a migrén-fejfájás okozta kínok miatt.

        Kedvelés

      • Ez nekem is ismerős, én és a migrén közeli barátok voltunk évekig. Volt, hogy munkába sem tudtam menni miatta, máskor látomások, hallucinációk törtek rám, úgy szedtem a fájdalomcsillapítót, mint más a cukorkát. Mostanában vagy egy éve nem jelentkezik, nem tudom miért, de nem hiányzik.

        Kedvelés

      • Milyen masszázs??? Nagyon érdekelne, mert a fiacskám barátnője migrénes.

        Kedvelés

      • Semmi különös, csak egy sima masszázs, de nekem rengeteget segít. Hetente egyszer járok, és elmúlt a krónikus fejfájásom, a migrén is ritkán jön elő. Azt hiszem, annyi a lényege, hogy rendszeresen megyek, és így mindig fel van lazítva a kötött izomzatom, és ki vannak gyúrva a görcsök a hátamból, a nyakamból, ezért nem fáj a fejem, és még a migrén is elkerül. Több éves kínlódásom múlt el ezzel.

        Kedvelés

  4. Jajajajj nem birok tovabb olvasni onnan, h kontaktlencse a szemen maradt ejszakara…szinte nekem faj :-). Ilyen esetekre ( tuuudom, soha tobbet, dr ha megis) szivbol ajanlom a Corneregel nevu viztiszta zselet! Imadom!
    Most meg kene fogadnom nekem is vmit. Talan azt, h vacsora utan MINDIG osszerantom a konyhat kicsit, legalabb az asztalrol eltuntetem a dulas nyomait es akkor nem hokolok hatra, mikor hajnali 7kor kitamolygok kavet fozni. Eljen Illy, meg az osszes tobbifelefajta kave! Boldog szombat!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ugyan, kerem…gyerek beteg, itthon lebecoltunk egesz penteken, igy aztan kaja lett, de rendrakasra mar nem futotta :-D. Egy nap csak egy dolgot birok elvegezni, a flajledi meg vajf vishongva menekulne a lakasbol :-D. Viszont neteztem, gyereket-kutyat szorakoztattam, okosnak tuno Barbie-t neztem a teveben. Es meg mindig a fotelbol oltozunk, rajottem, igy szeretjuk.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Bocsanat, müveletlen vagyok es batorkodom megkerdezni, hogy ki a flajledi? A vajfot tudtam eddig. Es az okosnak tünö Barbie az uj sorozat? Le vagyok maradva a bili fülevel együtt…

        Kedvelés

      • A Flylady egy takarítási rendszer, arról szól, hogy zónákra osztod a lakást, és így a takarítani valót is. Ennek örömére sosem lesz nagy kupi és nem kell nagytakarítás sem. Elvetemültek és táblázatmániások készíthetnek hozzá színes Excel-táblás beosztásokat, ami mostanában trendinek minősül. Biztosan nem rossz módszer, de én már csak ilyen régimódi vagyok, és 3x kitakarítom az egész lakást, annyi idő alatt mialatt egy táblázatot összeraknék, szóval nem az én világom.

        Kedvelés

      • Nekem viszont muszáj. A depresszióhoz tartozik, hogy nem csak a motiváció szint alacsony, de szétszórt is vagyok. Nekem még az is ki van függesztve a falra, hogy reggelizzek meg fogat mossak, mert én arra is képes vagyok, hogy napokig ugyanabban a pólóban bűzölögjek, ha nem pipálom ki a táblázaton a ruhacserét. Mankónak mankó, de most az a cél, hogy tudjak közlekedni. Ha ez kell hozzá, hát pipálgatok a táblázatban, különben összeesek, mert elfelejtek enni is.

        Kedvelés

      • Semmi gáz, működik, csak azt is el kellett fogadnom, hogy működik, meg azt is, hogy rászorulok. Mert a büszkeség az olyan, hogy megcsinálom önerőből csakazértis, amikor meg nem megy, mert nem megy, akkor meg utálom magam meg vádolom magam meg sajnálom magam. Beletelt tíz évbe, hogy bevállaljam, nekem ez kell és pont.

        Kedvelés

      • Azta! Mar ertem, hogy mit rontottam el az eletben! Es hogy a fenebe tudtam eddig a flajledi nelkül elni? Na de mostantol minden problemam megoldodik majd, mert megismertem a flajledit! Brillians! Ezentul a zonapörköltet is zonakra osztva keszitem es excelben vezetem majd a hozzavalok listajat! Hogy en ma megint mennyit tanultam az eletröl! Köszi az infot!

        Kedvelés

      • az excelt leszámítva a flylady szerintem egyáltalán nem marhaság. biztos valakinek excel is kell, én speciel meg tudom jegyezni a 38 négyzetmétert 🙂

        Kedvelés

      • Barbie-s mesék mennek a Minimax-on…és ott okosak és műveltek a lányok, nem csak a divat érdekli őket. Azért agymosás megy még keményen, és nem pozitív irányba :-).

        Kedvelés

      • Milyen fotel?! Szárító, lavór! Azért arra ügyelek, hogy ne a nedveseket akarjuk felvenni. Azokat előbb a szárítóra 😀 Flájlédi vájf karjába omol és viszont. Majd betámogatják egymást a Mekibe végső elkeseredésükben.

        Kedvelés

      • Szárítóról öltözködni, és az edényszárítóból teríteni szerintem tök praktikus. Ha véletlenül elpakolok, mindig rádöbbenek, hogy az összes cuccunk nem fér a szekrénybe. Meg különben is, a szárítón az van, ami forog, amit hordok, sokkal átláthatóbb, mint feltúrni a szekrényt. 😀

        Kedvelés

      • Hihihihi erre még befizetnék, ahogy vájfot elszállítják a mekibe, majd ott is hagyják legalább 2óra hosszat, amíg a befotózott anyagot átnézi…vagy mi 😀

        Kedvelés

      • De mondjuk a flajlejdi nelkul is csak kicsiket takaritok otthon,mindig mast csinalok meg,wc,furdo,konyha,portorlest es porszivozast es felnosast nagyon ritkan csinalom ugyanakkor. Nem birnam. Utalok orakig takaritani,fojj.

        Kedvelés

      • Az utolsó Boribonunkat az olvasni tanuláshoz tartogattam, azátn hirtelen felindulásból odaadtam egy kétéves cseh kisfiúnak.

        Kedvelés

      • a talpas betű a sortartáshoz fontos. Boribon oldalanként max négy sorához, szerintem, nem. Meg akkor sem, amikor még ujjal követjük, hogy mit is olvassunk.
        Egyébként: csak nekem okoz nehézséget, hogy magyarul találjak a gyerekeket érdeklő rövid sztorit, a kezdő olvasó korosztályban? Vagy ez a kor olyan rövid, hogy valahogy átbotladozunk rajta nagy sebesen? Az andgolszászok nagyon fontosnak gondolják ezt a fázist és most már 7 hónapja minden napra van egy aprócska könyvük. És egyre jobb a sztori.

        Ja én meg fogadom, hogy az ocsmányul fütyülő gyereket _ezzel_ nem piszlákom mostantól egy hónapig.

        Kedvelés

      • Az én lányom képregényeket olvas, kevés betű, sok kép. Arra jó, hogy észrevétlenül bele tudjon merülni az olvasásba. Egyébként nagyon jól olvas sima szövegeket is, csak nem szereti.

        Kedvelés

      • A másodikos fiam előbb olvassa el a
        Maszat-hegyet, minthogy az Asterixben a betűkre is kiváncsi lenne. Asterix és Tintin pedig számosan van. Szerintem, neki az sem tűnik fel, ha éppen más nyelven van.

        Kedvelés

      • Szia! Vannak erre könyvek illetve könyvsorozatok idehaza is (Olvasó Cinke, Olvasó Leó, Olvasó Boszi meg a sok másik olvasó, korosztályos bontásban, meg a Csodakunyhók, az Aranyfa sorozat, az Olvass velem!, satöbbi. A könyvtárakban a régi Már tudok olvasni! sorozatokat is meg lehet találni általában). Egyébként érdemes az ottani gyerekkönyvtárost is kérdezgetni, nyilván tud még sok mást is ajánlani, állománytúl függően, ezek csak a leggyakoribbak, a lurkónak meg úgyis ingyenes a beiratkozás, kölcsönzés. Persze, olvasás tanulásához még mindig a képeskönyvek, képes mesék a legjobbak (azokkal meg Dunát lehet rekeszteni, csak győzze az ember kiálogatni azt, amit érdemes a gyerek kezébe adni – pl. Ez egy könyv, és társai). És ez az időszak tényleg elég gyorsan elmegy, úgy tűnik, elég hamar átállnak Geronimo/Tea Stilton, Rosszcsont Peti és hasonló sorozatokra az olvasni már tudó gyerekek. Üdv: Mena

        Kedvelés

      • Persze, de az Olvasó Cinke jó adaggal magasabban kezdődik. Inkább a Ladybird sorozattal egy kategória. Az Aranyfa az inkább az, amiről beszélek, de azért az nem beugrom a könyvesboltba kategória. Vuk, mint másodikos kötelező, az sírógörcs nekem. A gyerek betűfaló, megette azt is, de csak a Rumini után. A lányom falja az Oxford Reading Tree-t és le se köpi az Olvasó Cinkéket. Na ő elsős, és még nem látom a fényt az alagút végén.
        A könyvtárral nagyon igazad van. A saját gyerekeim egyébként jól vannak, de rajtuk a könyvtár nem segít, ahhoz nem vagyunk eleget otthon.

        Kedvelés

      • Szia! Bevallom, az angol könyvekben nem vagyok otthon, örülök, ha a hazait tudom követni. 🙂 A gyerekkönyvkiadás marha nagy üzlet, mert minimális szöveget kell sok helyen, szépen csomagolva eladni.
        Persze, jó az, ha a gyereknek vannak saját könyvei, de az tényleg válogatott, minőségi olvasmányanyag legyen (klasszikus mesék, nagy kedvencek egy-egy kötete, ilyesmi), ne a barbis-thomasgőzmozdonyos-satöbbi drágaságokat, mert egy olvasósabb gyereket lehetetlen pénztárcával bírni. De pont erre van ott a könyvtár, hogy a kevésbé szép, vagy kevésbé minőségi, de őt érdeklő könyveket be lehessen szerezni.
        Amúgy ha jól emlékszem, az Olvasó Breki van 5 éves kortól, de az még nincs fiú-lány bontásban, aztán a többi kategóriák nyolc éves korig szólnak. (Ha eltekintünk attól, hogy milyen hatalmas különbségek vannak ilyenkor még az egyes gyerekek fejlettségi szintjében, és ezért szinte lehetetlen ilyen “évekre osztott” formában könyvet adni a lurkóknak.) De rengeteg hasonló van, ami érdekelheti őket ilyen korban, és sok könyvsorozat alapul a már ismert meséken (pl. Varázslatos iskolabusz), azokat is szokták keresni.
        Elsősöknek még mindig a meséket és a képeskönyveket érdemes adni, jellemzően azok szokták lekötni őket. Egy Lázár Ervinnel nehéz mellélőni, ha azt nézzük, hogy mit hallgatnak szívesen, olvasásgyakorláshoz viszont mindenképpen a kedvenc képeskönyveik, esetleg verses-mondókás leporellók, kötetek a legjobbak. A Vuk másodikban tényleg elég gázosan hangzik. Nekem anno a Fésűs Éva: Minibocs volt a másodikos kötelező, az annyira telitalálat volt, hogy azóta se hagytam abba az olvasást. 🙂 Mondjuk a leghidegrázósabb kötelezős emlékem akkor is a Kincskereső kisködmön harmadikban, azóta se bírtam rászánni magam, hogy újra kezembe vegyem, pedig most már érteném is elvileg, talán még élvezhetném is, de nem, egy életre nem.
        Remélem, tudtam néhány tanácsot adni, ha van kedved, írd meg hogy nektek mi vált be! 🙂 Üdv: Mena

        Kedvelés

      • Inni iszom. Mármint vizet, mielőtt rám fogják irritáló asztrológusok, hogy alkesz vagyok.

        Jaa, és a harmadik napirendi pont, ami nálam bajos: Fürödj meg!

        Kedvelés

      • Erről nem te tehetsz. Túl soká sulykolták a “Nefürgyééééle!”-t. Színtiszta hipnózis. Ha elmész ördögűzésre, ki se jössz többet a zuhany alól

        Kedvelés

      • Mostantól
        – egészségesebben étkezünk, napi minimum egy gyümölcs kötelező, bármilyen formában
        – hetente legalább kétszer elmegyek edzeni
        – leporolom a német nyelvtudásom, legalább tévénézéssel
        – átírom az idegen nyelvű önéletrajzom
        – minden nap jelentkezem legalább egy állásra
        – rendszeresen kitakarítom az inboxomat
        – rendszerezem a számítógép fájljait
        – minden nap meglocsolom a virágokat
        – veszek legalább egy szemceruzát és próbálom használni
        – fürdés után rákényszerítem magam a testápoló használatára
        – évek óta először elmegyek egy kozmetikushoz
        – befejezem a majdnemkész hímzéseimet
        – kidobom a félig megkötött holmikat, amiknek a mintáját is rég elvesztettem, de sajnáltam a fonalat meg a belefeccölt időt, de tudom, hogy soha nem fogom se befejezni, se lefejteni és újrahasznosítani
        – hetente legalább kétszer blogolok
        – kevesebbet cigarettázok
        – eladom/elajándékozom azokat a könyveket, amikhez tudom, hogy nem nyúlok többet
        – kiteszek a falra 7 évnél fiatalabb fotót
        – idén kivételesen lebarnulok
        Tovább is van, mondjam még?

        Kedvelés

    • Én nem vagyok ilyen optimista – sokszor eszembe jut, hogy ezt vagy azt kéne, de mire leírnám, rájövök, hogy úgyis felesleges. Másrészt fóbiám van a listáktól, szerintem életem során soha nem késztettem egyet sem. Utálom őket, de tényleg, meg az Excel-táblákat is, lehet orvoshoz kéne fordulnom ezzel. Max. bevásárláshoz írok néha listát, de az is mindig elveszik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  10. én elengedtem ezt a háztartás- dolgot, a pókoknak nevet adtam, nemtom hol a felmosó, de mégis egyre gyakrabban kapcsolom be a tévét a lánynak, pedig olyan jól mûködik, hogy alternatívát ajánlok és õ azt választja. Remélem, hogy átmeneti.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. De jó ilyeneket mástól is olvasni, nem egyedül rágódni és végigvenni fejben minden nap az én listámat….Nekem az a fő elhatározásom, hogy amikor aznap nem dolgozom, akkor 4-5 órán keresztül szakirodalmat olvasok. (kb. 50 könyv várakozik a sorára). Ehelyett a délelőttöt elszarom, délután alszom egy kicsit, aztán már mennem kell a bölcsibe. Majd este 11 körül előveszem A Szakirodalmat, és negyedórát olvasom, aláhúzogatom, és lerakom, mert már álmos vagyok. De mindig elhatározom, hogy a jövő héttől már az eredeti terv lesz.
    Meg még sok más reform, inkább le sem írom, mert betelne a blog. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • ” Ehelyett a délelőttöt elszarom, délután alszom egy kicsit, ” – ez az én életfilozófiám is mostanában, ami a hétvégéket illeti, fogjunk kezet!

      Biztosan nagyon gáz, de jelenleg erre vagyok képes, és jól is esik. Még most is pizsiben vagyok és nagy, málnaszínű bolyhos köntösben, amit a férjemtől kaptam, és amiben úgy nézek ki, mint egy nagy málnaszínű bagolyfióka, és eképpen ülök a labdámon a net előtt és doromboltatom a laptopom mellett megbújó macskát.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nekem zöld a köntösöm, közelít a 20 felé. És hálóing van alatta. De már fő a husilé második verzsön (első kutyáé lesz, nem emberi szervezetnek való vót már mikor eltettem SE!) AKtív köntösös lettem. És kéne ruhát keresni-vasalni.

        Kedvelés

  12. Hónapok óta halogattam a rendrakást a gardróbban. Rám dőlt már minden-de szó szerint. Szégyenkeztem már miatta, lelkiismeret furdalásom volt, zavart.
    Tegnap itt volt nálam a segítőm, aki hetente eljön egy együtt mindent széppé teszünk. Most csak azt kértem, hogy bújjon be a nagyszekrénybe és csinálja meg azt. Nem számít meddig tart. Katonásan, rendszerezve minden. Ez kipipálva , fellélegez.
    A másik a mozgás, mert antisport vagyok. No ez már komolyabb és keményebb…..
    Nagy baj van ezzel, szinte a bánatba kerget. Ezt mindig halogatom…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  13. Két és fél éve asse tudtam, van rukkola kereke világon. Étteremben tolták elibem, férjem mondta is a zöld nevét okosan, de olyan idegen volt nekem a szó, hogy még bô egy évig rukokának hívtam. Így kedvesebb (nem? De:D), és nem is jön, hogy plusz kákat tegyek bele, mert mán van bette kettô 😀 Hejjjj rukoka te drááága…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Tőlem ne kérjen senki listát, mert depi vagy öngyi lesz a vége. De azért most kicsit megnyugodtam. Meg nyugtatom magam azzal, hogy innen már csak fölfele vezet a zút. Föl a Rumlihegyek szédítő csúcsaira…. a végén még szépnek is fogom látni. Asszem, most van a baj!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • 🙂 Nincs igazán baj, ez egy állapot amiből ki kéne zökkenni. Kellett volna a komment végére egy vigyorfej. Áhítozom egy segítő kéz után, egy-két hét gyerekmentességért és egy fellélegzésért. Nincs nagy stressz, csak sok év “szabi” nélkül. Fárasztó a folyamatos készenlét. Úgy járok, hogy inkább nem kezdek bele semmibe (vagy alig valamibe csak), mert valaki úgyis félbeszakít. Hülyeség, tudom, de ez van.
        Aranyos vagy, jól esik, viszontölelés! 🙂

        Kedvelés

  15. Nekem csak egyetlen tervem van a közeljövőre: túl kell élni a következő négy hetet, bármi áron. Már most eléggé lóg a belem, és minden-de minden, ami húzós necces, extra fáradtságot jelent, most jön be, nem gondoltam, hogy a pont a vége lesz a legdurvább. De hét miért is ne?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ugyanez. Azt hiszed, hogy az érettségire való felkészítés a legnehezebb feladat, de nem! az adminisztráció és a tételek összerakása, tegnap majdnem elkéstem miatta a fiam fellépéséről.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  16. Nagyregények pipa, a Jadviga közepén vagyok, mezőségi dalok néha kalotaszegi keservesekbe váltanak, de az is pipa, és a csikket a városra pöccintjük. ezt mindenki tudja, honnan van.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. Na, és a lista másik fele: mit nem fogok? (részlet)
    – ébredés után még egy órát szenderegni, mert akkor tutira elkésem
    – reggel indulás előttre hagyni bármi elintézendőt, mert ez eddig még SOHASEM működött
    – fél- meg egész napokat elcseszni a net előtt, miközben emailekre sem válaszolok
    – kampánydolgozni, kampánytakarítani stb.
    – hetekig, sőt hónapokig halogatni a halasztást nem tűrő dolgok elintézését
    – csúnyán beszélni, különösen gyerekek és munkatársak jelenlétében

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. gyerekek, behivtak az egyetemre valami tesztet irni. ha oda felvesznek, raadasul a masterre, kidobom az osszes listamat. elvegezni egy egyetemet, maga a lista. sot, meg tul is teljesitenem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. úristen, azt hittem egyedül vagyok veretes elhatározásaimmal, miszerint
    -a metrón nem nyomkodom a telefonomat, hanem értelmes könyveket olvasok
    -egyáltalán, felülök a metróra, vagyis hetente maximum háromszor használom a kocsit
    -négyszer edzek egy héten (a negyedik eddig valahogy érdekes módon mindig elmaradt, de persze ehelyett inkább tapsolhatnék is magamnak, hogy legalább a három mindig megvan)
    -nem szívok el egy doboz ciginél többet egy nap
    -mindennap eszem gyümölcsöt
    -hetente kétszer meglátogatom a nagyfatert
    -hetente egyszer meglátogatom a másik nagyszüleimet is
    -időben befizetem az összes parkolási bírságot, illetve lehetőleg a parkolódíjat is
    -húszezer alá tornázom a telefonszámlámat (miért, ó, miért?!)
    -nem kések el mindenhonnan másfél órát

    hát, valahogy eddig nem jártam sikerrel. ja de, a múltkor befizettem az egyik parkolási csekket, és ettem egy almát. kibaszott konstruktívnak éreztem magam, amikor is kaptam egy sms-t a vodafone-tól, hogy tisztelt ügyfelünk, az elmúlt időszakra szóló számlája 27460 forint. kár is az egészbe az energia, na.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  22. Szeretem a listákat. És frusztrálnak a listák. Amint leírom pontokba szedve, azonnal késztetést érzek lázadni ellene. Fegyelmezetlenség. Persze, ha fegyelmezett volnék, eleve nem is kellenének listák. Úgy szeretném egyszer, mint a nagymamám. Listák nélkül, “belső tartás, belső tartás” 😊. 95 évet élt. Hajnaltól dolgozott. Sosem kapkodott. Mindent elvégzett. Mindig terített asztalnál, ülve evett. Meghagyta a szelet zserbó felét. Nem mert “nem tesz jót”, hanem mert “elég volt”. (Négy csecsemőjét temette el, anyukámat nevelőanyaként mindennél jobban szerette.) Keveset beszélt, lényével mosolygott. Halála hetében még fodrásznál volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Világéletemben ilyen akartam lenni, és az önismereti munka legnehezebb része az volt számomra, hogy elfogadjam, soha nem leszek ilyen, és azt is, hogy nem baj, mert leszek másmilyen, ugyanennyire jó csak lilában. Rólam a lányom talán arra fog emlékezni, hogy mindig volt a kezemben fonál, amiből valami szépség készült, hogy ha új ruhára nem is mindig volt pénz, könyvre mindig akadt, és hogy abrosz alatt sátrazáshoz sosem voltam fáradt. Ennyivel kiegyeznék.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  23. Évek óta halogatom, vasárnap végre elmentem egy salsa tanfolyamra. Teljesen kezdő szint. Utána hazafelé alig tudtam letörölni a vigyort a képemről. Pedig pár pasi meglehetősen büdös volt, és mindegyikkel kellett táncolni. Sokmindent megtudtam magamról, pl egyedül sokkal jobban ment a tánc, mint párban, ha rángatnak össze-vissza. Kifejezetten zavaró egy béna pasi, még akkor is, ha én is kezdő vagyok. De mostantól vasárnap esténként ott leszek.
    És gyermekeim apjának nem dőlök be többé. Ez a legkomolyabb fogadalom.
    És megpróbálok nem megenni egyszerre egy liter jégkrémet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A táncról: pár éve elmentem egy intenzív néptáncos hétre. Palatkait tanultunk.
      Részemről hatalmas bőgésbe fulladt a a dolog. Egész pontosan ott lettem kész, amikor állok a fiú karjaiban, és ahhoz hogy táncolni tudjunk, bele kellett volna dőlnöm az ölelésébe, kvázi rábíznom magam. Nem ment nagyon nem.
      Egész életemben egyedül oldok meg mindent, azt élem meg, hogy leginkább magamra a számíthatok. Miért is gondoltam, hogy pikk-pakk rá tudom bízni magam egy vadidegen férfira???

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Jaj, ezt ismerem, a legtöbb tánctanár ilyenkor nem mulasztja el a lehetőséget egy jó kis gyalázkodásra, mely szerint ezek a mai modern nők satöbbi satöbbi. Mert a nőnek tudni kell rábízni magát a férfira, és hagyni, hogy ő vezessen. Ezzel szemben a rideg valóság az, hogy ha valóban beledőlnél a karjaiba, akkor valószínűleg minimum a padlón landolnátok mindketten, ugyanis ilyenkor valószínűsíthetően nem profi táncos a srác sem, és legtöbbször arról sincs gőze sem, hogy melyik a jobb és a bal lába, nemhogy a tánc csodálatos dinamikájára és a partnerére ráhangolódjon. Az ugyanis nem épp kezdő szint 🙂 És totál megértem a csajokat, ha nem lelkesek a gondolatra, hogy mindezt rajtuk gyakorolják a teljesen kezdő fiúk 😀 (De attól persze még lehetnek paráid ezzel kapcsolatban, de azért jó ezt is árnyalni kissé.)

        Kedvelés

      • Van benne valami, de én még ilyen tanárral nem találkoztam. Másrészt, pont magyar táncban, akár palatkaiban is, azt tapasztalom, hogy bizony a kezdő pasiknak (legalábbis nekem) jobb, ha a lány mer támaszkodni, beledőlni. Sokkal jobban lehet forogni, épp akkor esünk el, ha nem teszi. Vagy olyan közel kell lenni, lépni, hogy egymás lábára lépünk. Viszont a bizonytalan, kezdő pasi, az nyilván rossz, épp azért, mert nem irányít. (Rám is szoktak szólni, de hogy irányítsak, amíg a saját lábam irányításával vagyok még elfoglalva?). Mert bizony a magyar, de szerintem általában a páros, improvizatívabb táncok jellemzően olyanok, hogy a pasi irányít.

        Kedvelés

      • ez tényleg elég gáz. én is jártam anno kezdő csoportba, ott meg folyton azzal basztattak a pasik, hogy ne forogjak magamtól, majd ők tekerik a karomat. Vártam, vártam, semmi. Csak néztem, hogy akkor hol van az a határozott irányítás? És egyszer megtörtént a csoda: olyan fiúhoz kerültem, aki úgy rakosgatott ide-oda, hogy szinte nem is kellett semmit csinálnom, csak követnem. Aztán jött a következő, ugyanolyan fiú. Ikrek voltak, magasak, jóképűek, fantasztikus táncosok és jó magas, vállas legények. na, velük élmény volt.

        Kedvelés

      • Na igen, aki teljesen rád hangolódik, azzal midnen könnyebb. Megjegyzem, említett tánctanárok vajon miért nem a férfiaknak tartanak kiselőadást, hogy hogyan hangolódjanak rá jobban a partnerükre?

        Kedvelés

      • Én nem táncolok nép, azonban tegnap először ültem a — z egyébként defektes és rozsdás — tandembiciklinken hátul.

        Elöl nagyon kell tudni, mi mennyi. Meg kell tartani, tudni kell döntéseket hozni. Mennyit korholtam — inkább gondolatban –, vagyis milyen nagyon utasaimnak éreztem azokat, akik hátul ültek. Mindig azt éreztem, itt én biciklizem igazán, ők vive vannak. Sose volt senki a tandemen, aki jobban biciklizett és/vagy erősebb lett volna nálam. És milyen hamis biztonság ez, és hogy megragad az emberben észrevétlen. Jó lecke volt ez most.

        Amúgy meg néhány perc kellett, és megszoktam. Onnantól nem volt az a fékezhetnékem, kormányozhatnékom, de azért egy rémület ez: nem én kezdem a pedálozást, a fékezést, és főleg alig látok valamit. Az is élmény, fölfelé, amikor neki már sok, megtolni, akkor jövök én, nekem még van tartalék, addig ő vitt. Én elengedhetem a kormányt, és megsimogathatom a hátát.

        Noha nem gondolom, hogy férfit és nőt leképez a tandembicikli eleje, hátulja, az nagyon fejfogós volna.

        Kedvelés

    • Hű, én múltkor bekapcsoltam valami zumba videót, és itthon ugráltam rá, hát olyan fantasztikusan felszabadító volt, hogy utána egész este csak riszáltam volna. Az volt a legjobb benne, hogy nem látott senki.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon ismerős érzés! Én tegnap végigcsináltam egy kick-box aerobic edzést, a belem is lógott, de nagyon jó érzés volt!

        Kedvelés

      • Én ma futottam, kipróbáltam, mit jelent az igazi terep, az igazán meredek völgyben le és fel, az kemény volt, úgy 2000 lépés, fűben fekvés, aztán még a szokásos, enyhe lankákon 5555 lépés. A kutya örült, dagonyázott a vaddisznók pocsolyáiban. Szép nap volt.

        Olyan jó összekacsintani érett harmincas futótársaimmal. Nők mind.

        Kedvelés

Hozzászólás a(z) anitaspingar bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .