, a Goldenblog életem nagy dobása, tavaly még nem indulhattam, tűnődtem is, lesz-e még mostanra blogom, aztán tudtam, hogy lesz, akkor meg vágtam a centit idén, szavazzatok hát! Augusztus 1-21. között zajlik a szavazás.
A Civil kategóriában nyomom. Facebookkal lehet.
http://goldenblog.hu/szavazas.aspx
Köszönöm.
csak az olvassa. én szóltam 
Szavaztam, habár kifejezetten utálom ezt a FB kényszert. Majd el ne felejtsem a verseny után letiltani. De nagyon erős a mezőny, a hátrányos helyzetűek is ott vannak persze, meg a rengeteg állatvédő blog… Szóval szavaztam, mert úgy látom, minden szavazat számít.
(A fenti bejegyzésben a szavazz gomb csak kép lett, nem link.)
KedvelésKedvelés
Szavaztam, jelenleg harmadik vagy, remélem, feltornásszuk.
KedvelésKedvelés
Pedig tegnap még Te voltál az első helyen huszonvalahány százalékkal 😦 Csak egyszer enged szavazni?
KedvelésKedvelés
Igen, profilonként egyszer.
KedvelésKedvelés
Profilonként? Nos akkor én megteszem többször is. 🙂
KedvelésKedvelés
Már tegnapelőtt megtörtént, sőt az FB-n osztottam is, hogy a barátaim is megtehessék. (Kiderült, egy kedves barátnőm is rendszeres olvasód. Örültem neki.) 🙂
KedvelésKedvelés
A szüneteltetett profilommal is nyomok egyet.Sok kicsi sokra mén.Azért siralom látni,mik vannak versenyben. 😦
KedvelésKedvelés
Nekem is van egy olyan , én is pont ezt tettem 🙂 Elég vegyes válogatott ez a civil kategória, almát a körtével .
KedvelésKedvelés
Ahogy egy igen kútturált férfiismerősöm mondaná:majd elválik a szar a májtól
KedvelésKedvelés
Szavaztam én is.
KedvelésKedvelés
Meggyőződésem, hogy van egy csomó értékes blog a jelöltek között, egynek sem fogok nekikezdeni (itt is állandóan el vagyok maradva), de lehetséges, hogy ENNYI??? jelölésre érdemes blog legyen? Vagy nincs szelekciós kritérium a jelölésben? És a nyerésben is csak a szavazatszám számít?
KedvelésKedvelés
Nem, van közönségdíj és szakmai.
KedvelésKedvelés
Ezzel hogy vagy?
http://vasledi.wordpress.com/2013/08/01/miert-nem/
KedvelésKedvelés
Én ezzel jól, én kívül vagyok, nem tudok erről, örülök, hogy a kategóriám zsűritagja nő, és eddig meglepő falakon ment át a blogom. És ha nem lesz belőle semmi komoly, akkor is látszom. Ott vagyok, kattintanak, abban a közegben, amely ennyire nem nőpárti. Nekem minden, de minden a javamra válik mostanában, de tényleg.
Szeretnéd, ha nem indulnék, igaz-e?
KedvelésKedvelés
Kérdeznék ezzel kapcsolatban: ha mégis igaz, amit mond, és egyébként nem annyira elképzelhetetlen, közösen néztük sixx és a többiek nyilatkozatát valamelyik blogverseny kapcsán a nyertesekről és háborogtunk rajtuk (nem jut eszembe melyik verseny volt, közben utánanéztem, asszem cafeblog volt, nem?), akkor ez a jóllevésed, mert kívül vagy, nem lapítás egy kicsit?
Nem támadok, de ezen a blogon van az integritásnak egy olyan szintje, ami bennem konstans csodálatot ébreszt, és ahhoz képest érdekel ez a helyzet.
KedvelésKedvelés
Holist, pedig férfi és hoch Entellektüell, nyilvánvalóan nem valósította meg magát, kurvára irigy bármilyen láthatóságra, hírnévre, így lett ilyen nagyon erkölcsös meg alter, ezért számonkéreget, kóstolgat engem, taksálgat, tolja ide Vaslédit. Ez nevetséges.
Nem vagyok politikai aktivista, nem szervezek mozgalmat, nem való nekem. Egyesével, a fejekben történik meg a rádöbbenés, ha megtörténik, és ehhez én irodalmi eszközöket használok. A hatás így is meglepő, és tömegesnek mondható. A Café női hely, női portál, és így volt siralmasan nőellenes és sztereotip a versenyük, lekezelő, vállveregetős, és még amatőr is, nem csoda, hogy nagy megbeszélés után valahogy mégse jött össze, hogy én nekik írjak, de még a levelemre sem sikerült válaszolniuk.
Én nem várok semmit a hvg versenyétől, amely ennyire legalább nem buta és nagyképű, csak újabb olvasókat, körforgást, áramot, talán lehetőségeket. Elég ciki, ha így van, ahogy vasledi írja. Mit mondjak, tiltakozzak, írjak petíciót? Az is a felelőssége mindenkinek, hogy arra használja az adottságait, idejét, ami való neki. Én nem vagyok mozgalmár, én író vagyok. Annak a feltétele az integritás. Tiltakozzanak a kedves olvasók, szavazók majd, ha úgy látják, hogy igazságtalan a dolog.
KedvelésKedvelés
És mi a helyzet a “jó embert keresünk”-kel?
KedvelésKedvelés
Na de izé… az integritásnak meg nem feltétele, hogy ne várjak (fogadjak el) újabb olvasókat, körforgást, áramot, talán lehetőségeket egy olyan intézménytől, ahol az a szemét, igazságtalan attitűd, ami a munkásságom egyik fő témája, nem hogy megtűrt, de alap, sőt esetleg elvárt? Ehhez nem kéne mondani, tiltakozni, írni, bármiféle nekedvaló-idegen tevékenységet folytatni, csak nem indulni. A HVG integritása nem különösebben érdekel. A tiéd meg igen, bevallom, így aztán nem ott tiltakozom, hanem itt akadékoskodom, bár tudom, ellenjavallott… Mert valahol nyilván van egy vonal, vagy határzóna valahol, amire pusztán csak rámutatnék a következő két szónoki kérdéssel: Állami kitüntetést el-e fogadnál? Most? Adott esetben pár év múlva Vona úr stábjától?
KedvelésKedvelés
Na, álljunk meg. Én írok egy blogot, és szeretném, ha látszana, terjedne. Készséggel megragadok minden eszközt, nem engem minősít, ez, amit írsz, kitűnő mód arra, hogy mindenki önként, durcásan diszkvalifikálja magát bármiből. Ez a világ, ez van, ebben élünk, ezzel kell dolgozni, ilyenek a faszik, a blogszolgáltató, a verseny, a sajtó, minden.
Én mindenen indulok. Illetve most volt egy nagyon színvonaltalannak tűnő ezo-spirituál blogverseny, azt kihagytam. A Goldenblog, az A Blogverseny hosszú évek óta.
Egy kicsit sokat vártok tőlem. Te legyél elvi, következetes a saját dolgaidban, te mondj le a hírnévről, senkit nem érdeklő bloggerként ne engem kóstolgass. Nekem elég meredek, ahogy mindenféle elveket, amelyek talán nem az enyéim, számon kértek rajtam. Van ez a szájhúzás, a fészen is nekem estek februárban, hogy ú, blogverseny, de gáz. Nem értem, mi ebben a gáz, olyasvalakinek, aki napi nyolc órában blogot ír, mi más lehetősége lene, hogy még terjedjen, látszódjon, megéljen?
Nem engem minősít, ha elfogadom a díjukat (bárkiről is legyen szó, a dolog önmagát szabályozza: “családellenes” írásaimat nem fogják kitüntetni, de kérdezd meg ugyanezt mondjuk művészektől), őket minősíti, ha láthatatlan vagyok (és nem a Kossuth-díjra gondolok, hanem például a Bloggerinára). Bizony, amíg én jókat írok, amíg én vagyok a mérce magamnak, és valóban független vagyok, és azt díjazza bárki, az nekem csak nyereség. Mi más lenne? Nem hozzájuk igazítom magam.
Milyen állami kitüntetés, te mi a faszról beszélsz? Ha kedvenc írónőm megkapná a József Attila-díjat, és átvenné, nem ítélném el, sőt, rajongva gratulálnék, szakmai zsűri válogatja a jelölteket. Ezt lúzerek csinálják, hogy más díjait, elismeréseit, örömeit savanyú képpel figyelgetik, leszólják, és elveket követelnek, meg elvárják, hogy pénzre mondjanak nemet. Írjál te jót, erőset, járd végig az utat, válj híressé – mindjárt nem engem fogsz sunyin, erkölcsösködve basztatni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nekem ez volt a kérdésem (nem a számonkérésem!): “az integritásnak meg nem feltétele, hogy ne várjak (fogadjak el) újabb olvasókat, körforgást, áramot, talán lehetőségeket egy olyan intézménytől, ahol az a szemét, igazságtalan attitűd, ami a munkásságom egyik fő témája, nem hogy megtűrt, de alap, sőt esetleg elvárt?” Ha jól értem, a válasz ‘nem’. Oké. Kérdezzem meg művészektől… hát előfordult már: Lovasitól, amikor a könnyűzene állami támogatásáért írt alá, egy olyan kormány alatt, amelyik stb. Nekem úgy tűnt, ő is némiképp dühös lett és oldalirányban mozdult. Ez, amit írok, ez csak arra mód, hogy mindenki önként távolmaradjon attól, amivel nem kívánja összepiszkolni magát. Durcáról szó sincs, és ha az ember valóban semmivel sem kívánja összepiszkolni magát, akkor eléggé kitávolodik ebből a világból, ami tényleg van. Ami egyébként szintén opció ám, Ez a világ van, de nem muszáj ezzel dolgozni.
Utána azt mondod, te mindenen indulsz. Vagyis nem. Most akkor? A Goldenblog A Blogverseny… jó, hát az X-Faktor (vagy melyik, nem nagyon tudom) meg A Tehetségkutató… akkor ha valaki távoltartja magát a szadisztikus és hülyeségre kondicionáló média-glorifikált karaokeversenyektől, az már mindjárt idealista és elefántcsonttoronyba van vonulva? Korábban egyébként többször leírtad (mint olyasmit, amit a trollok bizonyára irigyelnek,azért csorog annyira az agyvelejük), hogy megélsz ebből. Most akkor mégse? Van vírusmarketing, van facebook, van az, hogy az ember a blogját, amit napi nyolc órában használ, megpróbálja használhatóbbá tenni – tudom, nem kívánságműsor, de androidos telón az negyedik-ötödik szintű hozzászólásokat már nem lehet elolvasni, az elhúzódó dialógus szintén megoldatlan, és bizonyára akad, aki pont ezért nem olvas… hát ha termék, akkor fejlesztés, vagy nem? – és a fejlesztési irányok megválasztására a user-feedback például kitűnő eszköz!
“Nem engem minősít, ha elfogadom a díjukat” – de igen. És ez ráadásul teljesen nyilvánvaló. Hogy hogyan minősít (kinek hogyan minősít) – az nem nyilvánvaló, arról van/lenne mit beszélni.
KedvelésKedvelés
Ezek még mindig a te kérdéseid. Kérlek szépen, a művészet-hatalom-erkölcs helyzetből ne vizsgáztass így. Nem, nem akarok mások ötletei, szempontjai szerint élni, és nem, nem tartom gáznak, és nem, nem engem minősít, és engem a saját munkám iránya, jellege óv meg attól, hogy bárki kitüntessen, és én nem vállaltam szisztematikus gerillaharcot a fennálló média- meg nemtudommilyen működések ellen, nem érzed ezt te egy kicsit soknak, te például hogy harcolsz a témában? A pénz, a díj, a hírverés, a láthatóság nem más, mint lehetőség, és én nem engedem ezeket, csak azért, mert mindenkinek van ötlete, hogy mit kellene csinálnom. Igen, az X faktor A tehetségkutató, bár sokkal inkább vannak erős riválisai, mint a Goldenblognak. Bárki ki tud olyat olvasni a blogomból, amiért az összeférhetetlen a google-lel, a facebookkal, a bármivel, és azt aztán nekem szegezheti, de ezek az ő gondolatai. Miközben pl. a fb nélkül sehol nem lenne a blog. Egyébként meg árnyalatlan is kissé a HVG újságot és a blogversenyt ugyanolyan entitásnak kezelni, és a nevezés után idetolni nekem vasledi cikkét — olyan ellendrukkerszaga van. Nem, nem tartom elefántcsonttoronyban élőnek azt, aki ebből kimarad, viszont én rengeteg olvasót értem el ezek révén. Én magamról beszéltem, nem beszélek másokról, nem minősítem őket. Én belevetettem magam, és úgy érzem, való ez nekem, hálás vagyok mindenért, igyekszem írni, amikor időm van, nem vekengeni a világ folyásán. Egyszerűen szemétség egy általad felvázolt eszményt rajtam számon kérned. Ez a te gondolatod, élj te úgy, dolgozz vele te, ne erőltesd rám. Nem, ezek nem sima kérdések, emögött képtelen elvárások vannak. Nincs másik világ.
Megjegyezném, a Médiaunió alapító elnöke az a Schmidt Mária, akiről igen cifrát írok itt az egyik bejegyzésben, aztán mégis jelöltek engem az olvasók a kampányukra, Jó embert keresnek. Vicces a helyzet. Hogy én ott bármit elérjek, attól pont az óv meg, aki vagyok. Egy és egynegyed éve írom a blogot, csak úgy kezdtem el, a magam örömére, az olvasókkal szoros interakcióban, te meg olyasmi kérdéseket teszel fel, mint ami Hendrik Höfgent illetné, aki lefeküdt a hatalomnak, de csak azért, mert sikeres lettem. Nem hiszem, hogy a negyvennegyedik helyen küzdő gasztrobogot ugyanígy basztatod. Nem tudom, neked nem elég, ami itt van, mit akarsz még?
A keményen dolgozó, szerencsés sikeresek erkölcsi kérdésekkel való piszkálása népszerű sport kis hazánkban, és a láthatatlanságot biztosító internet ezt még erősíti is. Tehát nem elég, hogy az ismert élethelyzetben írok naponta egy erőset, tartom rendben a blogot, igyekszem nem szétcsúszni, nem, nem menekülök, rajtam a szemed, itt a figyelem, ilyen rideg kérdések formájában. Ha jó vagy, miért nem vagy tökéletes, mármint úgy, ahogy én gondolom, ahogy így a valóságdarabokból kicsűröm-csavarom? Hát, tőlem ezt a tökéletességet nem kapod meg, és mentegetőzést sem.
Gyakorlatilag mindenen elindulok, igen. Nem értem, a megélhetés, meg hogy szeretném pörgetni a blogot, még láthatóbbá tenni, újabb lehetőségeket szerezni, te gondolatodban miért mond ellent. Vagy mire gondolsz? Hogy nem is élek meg, hazudok, azért próbálkozom blogversenyen, azért akarom növelni az olvasószámot? Mert a versenynek pénzdíja van? Nem, nem az van. Mert az próbálkozik csak így, aki rá van szorulva anyagilag? Megengedhetném magamnak, hogy ne induljak? És javaslatokat teszel, hogyan csináljam a blogot a versenyen való indulás helyett, csak mert neked nem tetszik? Én kértem tőled ilyet? Honnan ez a fölényed?
Én jól vagyok a blogommal így, nekem ez használható, és az olvasók se mondják, hogy nincsenek jól, de mindig erre fog járni valaki, aki beszól. Nem értem, mi a kommented témája, teljesen random kritizálsz, hozzám vágod, ami eszedbe jut. Vagy úgy gondolod, ha egy kicsit bíbelődnék így marketingesen meg informatikusan vele, akkor nem kéne szar versenyeken indulnom? Ezt jól értem? Szeretném, ha tudnád, hogy épphogy kijön belőlem ez a blog, amilyen most, az ismert élethelyzetemben, egy kurva akadozó routerrel, egy laptoppal, úgy, hogy egy éve képet sem tudtam még csatolni, teljesen autodidakta vagyok — én írni tudok, és nem leszek webdizájner. Ha vannak észrevételeid, persze írd meg, de ha eddig nem voltak, miért most lettek? Fingom nincs, hogy néz ki a blog androidon, senki nem mondta még, el tudom képzelni, hogy nem ideális. A témát nem ma kezdtük: a hozzászólásokra való válaszolás olvasói igény, de ne legyen túl keskeny a doboz, így kompromisszumosan a hatodik mélységig állítottam be. Úgy írod, mintha elbasztuk volna, mintha te lennél az első, aki szól, holott nagyon sokat alkudoztunk ezzel. Honnan veszed, hogy nincs feedback? Most szerkesztgettem át a zenés oldalt, mert írtak, hogy szétszedi az oldalt a beágyazás. “Ha termék, akkor fejlesztés, nem” — hihetetlen arrogáns ez a kérdés. Nem értek hozzá, és nem tudok rá több időt szánni. Segíteni szeretnél, azért bombázol ilyen sok terminussal? Én író vagyok, írok, ez a fejlesztés.
Te így egyébként mit akarsz, és ki vagy?
KedvelésKedvelés
“Te így egyébként mit akarsz és ki vagy?”
Egészen pontosan nem tudnám megmondani, mit akarok, de valahogy leginkább a nyomára szeretnék jutni, mi van abban a “nagyon igaz és tulajdonképpen jókedvűen bólogatnom kéne de valami mégse stimmel” érzéssel, ami azóta megvan, amióta olvaslak, elég sokáig tartott megszólalni is, sajnálom, hogy ez ennyi munkát ad, talán csak az a tudat vigasztal, írom pikírten, hogy az ultimate deterrent azért mégis a te kezedben van. Tanulok közben ilyen erős és indulatos kiosztásoktól nem megborulni, ez mondjuk nyilván nem fair, mert te nem utazol ilyen tanításban, de úgy láttam, azért örömmel, kedvvel csinálod, ha a jelentkező nem teljesen unalmasan buta és repetitív… Az és érdekel, hogy vajon tényleg azért annyira ritka itt, az itt egyébként is ritka pasik között, a viszonylag épelméjűnek tűnő hímnemű, mert egyszerűen ennyire kevés van, vagy van valami, ami elriasztja őket (aminek talán köze van ahhoz, ami a nyilvánvalóan valamilyen rettentő sérelmet régóta rágó gonoszkodó butuskákat meg idevonzza?).
Hát én így egyébként egy negyvenötéves fordító vagyok, középsúlyos, korán összeszedett érzelmi sérültséggel ami tartós működésképtelenségig soha nem fokozódó egyfajta bipolaritásban nyilvánul meg, fiatalkori disszidens aztán (kb. 10 év) visszatérő, egy, merem állítani, közös erővel tönkredolgozott, bár már eleve torz vonzalomból indult és eléggé esélytelen, hosszú (13 év, ha az hosszú), három fiút létrehozó házasság után öt évvel, egy másikban, amit, most tényleg úgy tűnik, és semmi nem tesz boldogabbá, már nem lesz muszáj tönkretenni, csak azért ehhez még mindig sok munka meg sok észnél levés fog kelleni, aminél meg semmi jobban nem ijeszt… ez ilyen patchwork család, velünk él a három fiam, a feleségem lánya és fia, és van egy hároméves közös kislányunk is. Gyerekek 18-tól 3-ig, olcsó gyerekbarát iskola vidéken, maximális szabadon engedés, continuum és abból is annak az abszurditása, hogy én jobban tudom, hogy valaki másnak mi a jó, mint ő maga… órában kevés, otthon végzett, irodai politikától tökéletesen mentes, másrészt agyi erőforrásigényes, kiszámíthatatlan és önkizsákmányolásra hajlamosító munka, amit nem szeretek, félsikeres meg-megszakadó kitörési kísérletekkel. Lassan egy éve egy (többedik) terápiában, amitől most mintha úgy mozdulna most valami, ami eddig úgy nem.
Á nem harcolok én sehogy, csak távolmaradok, de úgy érzem, hogy nekem meg ez jó, gyáván tisztességes igyekszem lenni? betlizek? Volt már néhány vakmerő húzásom, sokan bátornak látták, de meggondolatlan voltam inkább (nem gondoltam magamat meg eléggé) – a vekengést, azt igazán elmagyarázhatná valaki, hogy az mi, eddig azt hittem, valami köze van a jeremiádázáshoz (bár talán rövidebb műfaj?), azt meg azért, már megbocsáss, találni a blogodon, és hát a keserű és kegyetlen szatíra sincs onnan egy fél fordulatnál sokkal messzebb… ha jól számolom, most másodszor merészeltem így kérdezni meg ellentmondani “keményen dolgozó szerencsés sikeresnek”, akkor is akkor, amikor az illető, a munkássága okán, fontos volt és féltettem. Fantáziáltam már olyant is, hogy a “küldi a megoldást” (Lovasi) rólam szól, bár persze nyilván nem. Attól még magamra tudom venni és rosszul esik. Azt is érzem, hogy az a végiggondolatlanság és indulatos elhajtás, amivel abban a több mint tíz évvel ezelőtti pár levélváltásban szembesültem, meg az utóbbi évek totális szétesett reménytelensége (továbbra is magas művészi színvonalon kifejezve, bár a második kiscsillag-lemezt pont a derű totális hiánya miatt nagyon nehéz hallgatnom) között lehet valami összefüggés.
Hopp, volt még egy, Feldmárnak is beszóltam. Az a legtisztább, ha még érdekelne, megtenném újra. Annak ellenére, hogy előtte pár évig elképesztően sokat tanultam a szövegeiből. Ez még mindig nyolcévente egy, szerintem nem sok.
Félreértés, hogy tökéletességet várnék el, az például, hogy innen nézve (nagyon bocs, jaj) egyáltalán nem írsz minden nap egy erőset (ugyanakkor valóban kirívóan gyakran, és legelsősorban ez benned az érdekes!) egy kicsit sem zavar. Az integritás meg a könyörületesség minimuma foglalkoztat, ezt piszkálom, piszkálhatnám máshol is, itt könnyebb, rávezető vonulatok vannak. Azért remélem, a tömeges hozsannázás kicsit azér’ untat és így beleférhetek, engem meg már úgyis elég sok helyről kidobtak.
Egy pillanatig se gondoltam, hogy hazudsz, azt viszont el tudtam képzelni, hogy a kávémeghívások egy kezdeti felfutás után alábbhagytak. (Láttam már ilyent.) De ne legyen úgy, attól függetlenül, hogy én végül mire jutok a hülye kis furcsa érzésemmel, mindenképpen, egyértelműen megérdemled, hogy megélj ebből, hajrá. De ami a user feedbacket illeti, most csakazértse túrom ki, de úgy emlékszem, a blog bevezető részein azért esik arról szó, hogy épp úgy csinálod, ahogy tudod és akarod, és ne akarjanak segíteni meg ne kérjenek featuret, mert nem érdekel. Pedig hát (csak egy példa, átugorható, akár) – nem csak a wordpress.com-on lehet wordpress blog, és arra, hogy emberek hosszan, fonalat nem elveszítve beszélgessenek egymással, válaszolgassanak egymásnak, egyáltalán nem csak a “keskenyedő oszlopok” horizontján létezik megoldás.
Nem egészen értem, hogy az én kérdéseimen kívül mégis kinek a kérdéseit tehetném fel. Azt már elkezdtem észrevenni, hogy kérdezni, kétségbe vonni, nem ér, pedig én azt hiszem, ez önmagában még nem rosszindulat, az aggódó kíváncsiság. Nem szeretem magam, amikor elkezdek kételkedni abban, hogy akárhány világ van.
Ez még mindig vizsgáztatásnak tűnik?
KedvelésKedvelés
Nem, most sokat közeledtünk. Ha te olvastad a policyket, amelyeket így kissé koncepciózusan felmondasz, akkor végképp nem értem ezt a sok kritikát, amelyeket javaslatokba csomagolsz, mindez rideg, arrogáns, fölényes, és arra reagáltam úgy, de felőlem kezdhetjük újra, másképp, rajtam nem múlik.
Tehát nem a tartalmával van baj annak, amit írsz, van olvasóm, aki naponta megírja az elütéseimet, és nagyon köszönöm neki. Azt értsd meg, hogy ebben az élethelyzetben a legjobb tudásom ennyi, a legjobb tudásom a mondat, a téma, a szó, az a figyelem, ami az íráshoz kell, és nem tudok foglalkozni a többivel, mert az elvon az írástól. Nem vagyok mindenható, elképesztő, hogy még engem ostromolsz, ahelyett, hogy megköszönnéd, amit kapsz. A te érzéseiddel (“bólogatnom kéne, de mégse”) neked van dolgod, terapeutánál is lehet elemezgetni, lehet, hogy rá fog mutatni az irigységedre, csóróságodra. Azért kurvára arrogáns ez, mert nem teszel bele a blogba semmit, csak két félbók között arrogánsan követelőzöl, hogy én hogy fejlesszek, neked mi a kényelmes (cseráld le az Androidot!), meg nehogy túl népszerű legyek a blogversennyel, mert akkor az egód összeomlik. Érezhető, hogy okosabbnak, érdemesebbnek képezeled magad, és úgy érzed, neked járt volna ez, amit én kaptam meg – ebben az esetben nyomás vissza a saját blogodra, ott fejlessz meg írjál jókat meg szerezz követőket. Lehet kívánságműsorként vagy karácsonyfaként felfogni, hogy még ez is meg az is kéne rá, csak eléggé átlátszó. Naponta nem csak írok meg facebookozok, hanem még elolvasom a sok kommentet is, szerkesztek, kapok negyven-kétszáz levelet, a faszom nem kéne?, ez jutott eszembe.
Minden nap erőset írok, fontos témát, hol jól, hol nagyon jól, tehát nem macskám megszökéséről meg egy új zenevideó feltöltéséről van itt szó, de sasolj csak körbe a személyes blogok világában. Vagy írd meg nekem, mi tetszett, és miért, és mi kevésbé. Lehet, hogy önmagában valaki, aki csinál valamit és nem szorong, nem magyarázkodik, örül, neked már irritáló? Persze mindenkinek más a fontos, értem én, rendben van, én csak azt mondom, lélektelen, megúszós írás nincs köztük. Olyanok vannak, jaj, nagyon sok, ami nem időtálló, amit hamar meghaladok.
Egészen zsebben turkálós, leselkedős ez, de a kávémeghívásokat szinuszgöbéhez hasonlítanám, amelynek az alja sem gyenge. Még inkább arról van szó, hogy komoly céljaim vannak, és megtehetem, hogy ebből éljek, ne akarjak mást (nyilván van más biztonságom is), a blog mint megélhetés pályázati pénzeket is jelent, meg nagyon sok pénzben ki nem fejezhető (vagy akár ki is fejezhető) jót, meg azt, hogy nem sötét szobában botorkálok a készülő könyvvel.
Tegnap volt ilyen a facebookon, hogy nem tetszem a kedves férfiolvasónak, és nem azt mondja, amit ő szeretne, hanem más normákra, referenciákra hivatkozik. Mit szeretnél? Hogy csináljam, segítesz? Dehogy segítesz, csak dumálsz és mellém lépnél, így leszel okos meg alkotó. De miért kellek ehhez én?
Az mindenkinek a maga felelőssége, hogy miket ír, engem ne tessék egyetlen kommentelőmmel sem összekeverni, nem én írom, amit ők, nem is én befolyásolom, nincs fölöttük hatalmam, azt sem irányítom, hogy ki ragad itt vagy kezd kommentelni, és egyáltalán nem bánom, nem tartom kisebb érdemnek, ha leginkább nők. Te igen? Butaság rám visszalőni ezzel és főleg magadat hiún, kontrasztként odaállítani, hogy kiemelkedj és okosabbnak tűnj. Egyébként feltűnően sok a nagyon okos, árnyalt, gondolatgazdag komment, te is így látod? Az is igaz, hogy aki bent van, az már bent van, ha nem sért durván szabályt, azért, hogy ne legyen ekkora az elismerés, és ne zavarja azokat, akiknek kevésbé tetszik a blog, én nem cenzúrázok. Nem, nem gondolom, hogy hej, de iszonyúan jól írok, és hogy mindenki hülye, akinek nem tetszik, de a nívó vitathatatlan. Én nagyon visszásnak tartom, ha az egyik törzsolvasó elhatárolódik a többitől, akiket egységesnek hisz, és rám veri a balhét ezért, hogy ők miket írnak. Fogd fel úgy, hogy neki az a fontos. Tudom, hogy hálásabb szerep fanyalogni, mint hallgatni vagy hozsannázni, de kérlek, értsd úgy, hogy nekik ez elevenükbe talál, és ha érdekel, gondolkodj azon, hogy miért, miben éltek és mit mondhattak el előtte, mihez képest az a mostani állapotuk, ami.
Nem tudom, mi lehet a kis furcsa érzés, egy kicsit összekeversz a kommentelőkkel, vagy sok itt neked a nő, ami durva szembesülés lehet, esetleg nemhez kötött fölény ez, vagy a szokásos viselkedésmód, ahogy bárki erőst-működőt körbeszaglásznak, lesnek, hibáit keresik? A blogom annyi, amennyi, mindenkinek annyi, amennyi neki, nem kell hogy nagyon tetsszen, vagy mindig olvasd, vagy nagyon odalegyél. Szerintem például önműködő és csoda, nem is hiszem el, valahogy messzire gyűrűzik, tematizál, sorsokat változtat meg, MIKÖZBEN élvezem írni, tudásom és műveltségem legjavát használom bele, és önkifejezek is, gyógyít. Ez így együtt annyira sok, hogy nem nagyon zavar azok szava, akik ugyan nem írnak ilyen blogot, de okosabbak akarnak lenni. A “jó, de nem is annyira jó” így idevágva eléggé manipulatívan gonosz.
KedvelésKedvelés
Az az érzésem, előítéletek akadályoznak itt mind a kettőnket. Talán nem vagyok típusos? Ezt persze jól esik gondolni, nyilván.
Az meg világos, hogy te meg nem vagy az, körbenéztem azért már a blogvilágban eléggé (nyilván így is csak egy nagyon kis részét láttam, de) megkockáztatom, hogy egyedülálló, amit csinálsz. A mindennap és az, hogy tényleg szinte nincs alibiposzt, így együtt… önmagában is elég lenne az egyedülállósághoz, a főtéma pedig telitalálat. Talán csak a felsőközép életérzés-posztok alibisek, nekem, persze hat kölökkel, anyagilag közel teljesen absentee exekkel mi csak nagyon ritkán engedjük meg magunknak a tényleg finom sonkát… bevallom, népélelmezési tényező a virsli, többnyire regnum juhbeles, de van, hogy spar frankfurti, ami kicsit lazán gusztustalan, de megeszik azt is. A tanyasi csirke hálisten megvan, nem is értem, errefele nem is drágább, mint a bolti! Ja, meg a parodisztikusak, jut eszembe, azok között volt, amelyiket ismétlésnek éreztem. Persze van olyan is, amiből meg nekem nem elég (rosszabb Woody film, rosszabb Tom Waits lemez – jöhet!)
Sok kritika, javaslatokba csomagolva? Hol, de tényleg? Csak két dolog van, az egyik az én “valami nekem nem stimmel” érzésem, én igazán igyekszem nyitvatartani (valamikor az elején meg is írtam) azt az opciót is, hogy szimplán a durva, viselhetetlen szégyen, amit nemtársaim itt megjelenő elképesztő hülyesége vált ki belőlem (emlékeztet a magam hülyeségére is, ettől még nehezebb), de egyelőre ebben nem sikerült megnyugodni. Lehet, hogy kognitív disszonancia pusztán… még keresgélnék. Ezt-azt találtam is, van egy könyörtelen hangnem, a férfit a többi közismert kártevő közé besoroló és egyben leíró, lenéző, kinevető… oké, értem én, hogy végre valahol ezt lehet büntetlenül, meg azt is értem, hogy ennek te ‘csak’ feladod a labdát, de a szélsőségeire már a szuverén olvasó-kommentelők kerítenek sort… Félek, ez kártékonynak fog bizonyulni. Biztos, hogy sok nő szenved úgy kilátástalan kapcsolatban, hogy ráadásul az összes férfit reménytelen véglénynek tartja. Annak a bizonyos nőgyűlöletnek megvan a párja. Nem a tükörképe, nagy átlagban sokkalta indokoltabb és tapasztalati alapú – de a megértéshiányos/ellenséges állapot fenntartásában azért az is szerepet játszik. És ide tartozik ez, ami engem foglalkoztatott, nem ellened foglaloztat szerintem, de még érhet meglepetés, hogy vajon jó-e az, ha blogversenyen indulsz. Valahogy én úgy érzem, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem lenne erre szükség. A versenyek gyakran megeszik a versenyzőket. Mondjuk én az élsportot is sandán nézem, úgy, ahogy van. És imádom, hogy a mindenféle sportban tehetséges kisfiam minden sportegyletet abban a pillanatban hagyott ott, most már háromszor, amikor nyomni kezdték, hogy versenyezzen. A semmi közöm hozzá és ne beszéljek bele, az teljesen jogos, meg igaz, de nem éppen ellenérv – pedig az is érdekelne.
Ja: és a másik meg: tényleg vannak annyira érdekes, izgalmas beszélgetések, megérdemelné a blog, hogy az egyes posztokhoz fűződő komment-folyam átláthatóbb legyen, hogy korlátlanul lehessen egymásnak válaszolni. Én sajnos nem tudom, konkrétan mi a megoldás, nem értek hozzá, egy barátom hosztolja nekem szívjóságból a saját domainben lévő wordpress blogomat, de abból a kevésből, amit tudok, úgy sejtem, nem lenne ez annyira nehéz, és talán érdemes lenne meglépni: főleg, ha még egy nagyot ugrik a rendszeres kommentelők száma: akkor ez a tessék-lássék rendszer még több veszteséget fog okozni. (Szerintem!) Ezt lenne a legérdemesebb, de hogy mikor, meg hogy egyáltalán, azt természetesen neked lehet csak eldönteni. A szaksegítség elfogadása tűnik kézenfekvő megoldásnak, tudom persze, abból is milyen nehéz használhatót találni.
Kulcsmondat: “Lehet, hogy önmagában valaki aki csinál valamit és nem szorong, nem magyarázkodik, örül, irritáló?” – filozófusnak képeztettem ki magam anno még Angliában, sok más filozófia-szakkal ellentétben műveltséget nem sokat tanítottak ott, inkább egyfajta gondolkodásmódot, ami arra jó, hogy rögtön úgy lássam, ez nagyértékű kérdés, tiltakozni és rávágni, hogy persze, ennyi csak, egyaránt felszínes ráközelítés lenne. Ha valaki nem nyilvánvalóan buta, ámde csinál valamit, ami határsértő (mer ugye úgy értem, hogy: mi vagy te? Egoblogger? Társadalmi mozgalom-kezdeményező? Guru? Író? kicsit mindegyik, kategóriába passzírozni nehéz. Ha “nem vitablog, hanem örömeim helyszíne”, akkor kézenfekvő, hogy egoblogger… de közepes olvasási készséggel se lehet ennek bedőlni. A mozgalomindítványozó interpretációnak te tartasz ellen… az írónak, sajnos én, az könnyen lehet, hogy te író vagy, de ez a blog nem irodalom. – mint magad is megjegyzed, sok poszt nem időtálló, elhagyod őket – írói felkészülés inkább, de közben meg valami/több más is) – szóval, ha valaki nem nyilvánvalóan buta, csinál valamit, ami kiszökik a szokványos kategóriákból, nem szorong (azért szoktál, meg is írod, riszpekt, de értem, hogy mondod), örül… az furcsa. Fekete hattyú, fehér holló. Belebotlós. Következő kérdés: miért az? Mert én szorongok? Irigység? Kétely-függőség? Ezt most nyitva hagynám.
A kávékról: örülök, ha jól hoz, nem kell erről többet beszélnünk.
“Az mindenkinek a maga felelőssége, hogy miket ír, engem ne tessék egyetlen kommentelőmmel sem összekeverni, nem én írom, amit ők, nem is én befolyásolom, nincs fölöttük hatalmam, azt sem irányítom, hogy ki ragad itt vagy kezd kommentelni, ésegyáltalán nem bánom, nem tartom kisebbérdemnek, ha leginkább nők. Te igen? Butaság rám visszalőni ezzel és főleg magadat kontrasztként odaállítani, mint akinek nem annyira tetszik, hogy kiemelkedj és okosabbnak tűnj.”
Ezt talán nem értem? Nem nagyon motivál, hogy kiemelkedjek és okosabbnak tűnjek. Kicsit biztos, de nem értem, hogy jön ide. Másrészt: van hatalmad és befolyásod, mert te moderálod a kommenteket: itt tényleg nem értek valamit? Egyáltalán nem tartom kisebb érdemnek, hogy leginkább nők kommentelnek, sőt, ez elég logikusnak is tűnik, csak annyit furcsállok, hogy még a beengedett férfi-kommentelők többségének is komoly szövegértési gondjai vannak. Pedig tudom, hogy akadnak azért pasik, akik ezeket a léceket könnyebben megugorják. Mi tartja őket távol, tényleg csak a hétköznapi hímsovinizmus (oké, hogy nektek nőknek ezekkel gondjaitok vannak, nekünk mondjuk annyira nincsenek, de azért már foglalkozni vele, azt nem fogunk!), vagy van valami más? Több ilyen “ne bántsuk már” megjegyzésedre emlékszem, de azért itt elsősorban pasikat osztottak ki keményen, ha meg nőt (a menyasszony?), akkor felmerült, hogy hazudik, igazából férfi… Őöö mire lőttem vissza, mivel? Nem találom… ja bocs, megvan… ez a hozsannázás lehetett, ugye? Nem tekintem egységesnek a többi olvasókat és nem gondolom, egyáltalán nem, hogy én volnék az egyetlen agyasbubu rendszeres olvasó, de látom, hogy amit írtam, azt így lehetett olvasni, elnézést. Nem csak tőled. A felajánlott interpretációt igyekszem gyakorolni.
A szembesülés tényleg durva. A körbeszaglászásban is lehet valami, ez már csak az erős-és-működők keresztje… na de:
“Ez így együtt annyira sok, hogy nem nagyon zavar azok szava, akik ugyan nem írnak ilyen blogot, de okosabbak akarnak lenni.”
Kicsit azért mégis zavar, vagy nem? Hát az irodalmárok se írnak regényt, a zenekritikusok se szimfóniát, mégis elég radikális, bár létező nézet (bár, ezzel érvelésemet némiképp lerontva, hajlok is rá), hogy a tevékenységük pusztán irigységszublimáció-kísérlet és egyebekben értelmetlen.
” A “jó, de nem is annyira jó” így idevágva eléggé manipulatívan gonosz.” – odavágva? Manipulatívan gonosz? Mi lenne a titkos célom, amit elérendő vagyok? Ismétlem, az integritás és a könyörületesség minimuma foglalkoztat (engem, a saját kis nem-feltétlenül-erős és nem-mindig-megbízhatóan-működő életecskémben). Ennek kapcsán használlak (de hát minden olvasó ezt csinálja!), és figyelem a fejleményeket, drukkerként, egyébként: az nyilvánvaló, hogy sok nőnek végtelenül felszabadító támogató közegben, büntetés és ellentámadás nélkül elolvasni és kimondani, hogy sok férfi nagyon éretlen, életképtelen, és a társadalmi berendezkedésünk folytán megengedheti magának, hogy sok nővel csúnyán elbánjon. Ennek teret teremteni nagyszerű dolog volt (van), gratulálok. De aztán ez többször is kezd átmenni (ebben a térben, amit létrehoztál) kaján és rideg kifigurázásba, és akkor már itt-ott minden férfiről van szó, és a társadalomkritikából kezd keretező előítéletrendszer lenni (gondolom, egyébként, ezt te is észrevetted, nem kioktatlak, hanem a gondolatmenetemet mutatom csak), és hát sajnálom én ezt valakitől??, amikor guglival találni tucatszám a nőket ennél sokkalta durvábban, okádékmódra, bármiféle humor és kellem nélkül pocskondiázó közösségeket (férfihang, áááá, nézegettem, hol lehetne ebbe valahogy beleszólni, de tökéletesen reménytelennek láttam)? Nem, nem sajnálom, csak valahogy úgy képzelem, azok alapján, amilyennek az írásaidból látlak, hogy ezt elkerülnéd inkább.
Tényleg, mi az, hogy vekengeni?
KedvelésKedvelés
Na.
Most inni fogunk a kedves olvasókkal, úgyhogy csak gyorsan:
Irigység, kétely-függőség? álokosságba csomagolt pitiáner baszakodás. Azért itt lógsz rajta, arra jó… te here.
“Talán csak a felsőközép életérzés-posztok alibisek” ez sima irigység, egyáltalán nem felsőközép egy 339 Ft/100 g sonka, én erre költök, más meg másra, magániskolára, saját házra, kocsira meg gitárra, ugye. Ez a te nyomorod, hogy két (sőt, négy, ha jól értem!) keresővel, gyerekből magadat túlvállalva egy özvegy nőnek sírsz. Oldd meg te az életed! Lehet, elbasztad a filozófiaszakkal, nem? Mi közöm ehhez?
Goldenblog: nincs rá szükség, mégis indulok, nem ilyen kapaszkodás. Én versenyre vagyok tervezve, a magyar nyelvi helyezésemmel kerültem egyetemre is.
Aki bent van, azt nem moderálom, az első komment akad fönt, akkor juh vagy kecske, onnantól az ő dolga, ezerből egyszer szólok, hogy ez erős.
Kételyfüggőség, ez jó szó, elismerésem.
“van egy könyörtelen hangnem, a férfit a többi közismert kártevő közé besoroló és egyben leíró, lenéző, kinevető… oké, értem én, hogy végre valahol ezt lehet büntetlenül, meg azt is értem, hogy ennek te ‘csak’ feladod a labdát, de a szélsőségeire már a szuverén olvasó-kommentelők kerítenek sort… Félek, ez kártékonynak fog bizonyulni. ” — ez a ti tipikus parátok, mi meg olyan nyitottak vagyunk, szívesen beszélgetünk nem lenyomó férfiakkal, pl. te Dányi Daniról úgy érzed, átállt? Csak kérdem, Tibi írta.
Én nem csodálom, hogy a Tibik csak súrolnak, és az okos olvasók hajlamosak nagyon belemenősen kritizálni, egy kis árnyék-érzés van ott, hogy “én is lehettem volna”.
De igen, irodalom, mert azt nem műfajok, még csak nem is a kifejezésmód eszközei teszik, hanem a látásmód, az, ahogy a világban vagyok, figyelek, választok, szavak írják az igazságokat, minden nap. Nem a nívó miatt irodalom, hanem az attitűd miatt. Attól még lehet rákészülés, végül is intenzíven egy és egyharmad éve írok közönségnek, és két hónap alatt is elég nagyokat ugrom. A meghaladás nem érv, írj jobbat. . De tudod, Csontváry is 52 évesen stb.
A blogkeret, az állandó utalások a közegre levesznek ebből, de majd nézd meg a blogkönyvet, a kettes számút, ami nem segítős, és nem is regény.
Az a viszkető izé, ami nem bírja elviselni, hogy más, egy nő csinálja. Mint ahogy én voltam Karafiáth Orsolyával még egy éve is.
Nem, te nem vagy kritikus, te olvasó vagy, ne haragudj, a kritikus nem a regény előzéklapjára firkál, és a zeneértő se a koncertbe kiabál bele.
Eléggé belemélyedtél a blogom megfejtésébe, ezt egyre kevésbé érzem kötözködésnek, és egyre inkább hízelgőnek.
És tudod, mi még? Hogy önmagában élvezed a vitát, a belemenést, a feszülést, ha van méltó ellenfél. Ezt érzem. Ismerem az érzést.
vekeng: rinyál, borong, nyüszög, vergődik, tipródik, rugózik, panaszkodik, de bizonnyal fellelhetőek a szinonimák a széles internet szótáraiban is.
No de elpárolog a szörpöm!
KedvelésKedvelés
Ja és nem tudom, az okos, jó fickókat a kommenteléstől mi tartja távol, de hogy az olvasástól semmi, azt tudom.
KedvelésKedvelés
Holist, jól értettem, hogy lehet téged nem csak komment formában olvasni? Itt vagy emailen (Éva?) írnál címet? Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Katja, nem, nem igazán, főleg kommentekben, mindig holist. A nevem alatt van egy blog, angolul, kevés szöveg, kicsit kevésbé kevés kép.
Csakazolvassa: Örülök, jobb lett.
Goldenblog: az eredeti problémám az volt, hogy… de nem fontos. Nem azért nem szavazok, mert nem tetszik a blogod.
A “mi paránk” – hát köszönöm, meglehet… az előítéletes férfiutálat mégis létező jelenség. Jó érthetően szeretném mondani: egyáltalán nem azt állítom, hogy ez a blog csak erről szólna, vagy akár gyakran megjelenne ez, többnyire nem erről szól. De időnként megcsap, és akkor, mikor olvasom, előjön “a mi paránk”. Erre nekem példa a bazmeg tyúkketreces történet az olyan romantikusban. Megpróbáltam felvázolni egy alternatív olvasatot, de nem hihető. Az csak egy szar házasság lehetett, és hűdegáz pasi? Valaki meg is próbálta a szájamba rágni, hogy miért.
Dehogy gondolom, hogy Dányi Dani átállt – azt gondolom, hogy a Tibi nem érti.
Irodalom: hát a szó professzionális értelmében valóban nem vagyok kritikus, bár az egyetemi kiképzésem igen nagy mértékben szövegek piszkálásáról, szétszedéséről és összerakásáról szólt… viszont hát ez a modern világ, az internet szabad világa! Pár évtizede el sem képzelhettük volna! Levesz a virtuális polcról egy művet az ember, és az utolsó, üres, sőt mágikusan elszaporodni is képes oldalakon rögtön beszélgetésbe elegyedhet más olvasókkal, sőt, még a szerzővel is! Csodás interaktivitás, kicsit mindenki lehet író, kicsit olvasó, kicsit kritikus! Lelőtted rögtön a következő érvet, a blogkeret lett volna az… meg fogom nézni a második blogkönyvet, természetesen. Pl. pont az egyasszony, abban érzem, hogy irodalmi (és fú! mennyire erős, rögtön gondolkodni kezdek, nem álnév? nem fiktív? Ki írhatja? Vörösmarti Lola? Diósgyőri proli ennyire megtanul fogalmazni, nem esik túlzásba sosem? Gyanús! Kételykényszer). Ha már hasonítanom kéne a tieidet valamihez, inkább glosszasorozat, amilyeneket hetilapokban szokás rendszeresen publikálni. Szóval jó, fogalomtévesztésben voltam, irodalom, de nem epika.
Ennek ellenére ha volna kedved/érkezésed írni róla többet, igazán érdekelne, hogy ez az attitűd avagy látásmód, ami az irodalmiság, ez milyen. Mondjuk ahhoz képest, ami a filozófiai (nyelvfilozófiai), amiről kicsi fogalmam van, vagy akár szimplán ami a reflexív.
KedvelésKedvelés
Mert az irodalom, az epika??? Ne már, ezt nem keverhetted össze eredetileg sem. A glossza meg mióta nem irodalom? Az igaz, hogy az újságírásból jövök, és legnagyobbrészt újságot olvasok, de egyre inkább íróként figyelek. És erős vonzalmat érzek a Jolsvai András, Bacher Iván-féle tárcaszerűségek iránt.
Nem minden irodalom itt, de sok az irodalom. A sok vagyok, a regényigény, a bujaság, a mondjuk el még azt is irodalom, nem tudok műfajt, de ahogy látja önmagát, valóságot teremt, szuverén nyelvileg, meg játszik, behúzza a valóságot és nyelvvé gyúrja, attól az.
Nem tudok az utolsó kérdésedre mit mondani. Figyelek, a szavak működésbe lépnek, és amikor igazán jól megy, akkor abból magából születik “a szép: Igaz”, ott nincs hamisság, illetve van póz, ami játék, de a szöveg végül és mindenestül valami nagyon jót akar, derűs meztelenség, nagyvonalúság. Nem én, a szöveg. És ahogy kimegyek a konyhába, kiviszem a szemetet, töltök vizet vagy elbiciklizem a cébéába, minden, de minden úgy jön belém, hogy szöveg lesz vagy lehet. Az eszközök miatt is, most nagyon sok a kép, meg figyeld a mondatokat, a rafinériájukat, csinálj belőlük ágrajzot.
KedvelésKedvelés
De, összekeverhettem, sajátosan félművelt vagyok, sokat gondolkodom angolul, és még egyéb módon is tettem kárt az agyvelőmben. Félreértés volt, én okoztam, de van jövedéke, és bocs.
Ez is biztos irodalmias! Hogy azt mondod, nem tudsz mit mondani az utolsó kérdésemre, aztán mondasz rá, egész sokat.
Egy jelszót is szeretnék. Most áll úgy, hogy meggyőzöl. Meglep, hogy jó érzés. Biztos fogok még akadékoskodni.
KedvelésKedvelés
Szexi, főleg.
KedvelésKedvelés
Ágrajzot viszont nem csinálok, már világos, hogy lehetnék tudatosabb olvasó, de nem biztos, hogy szeretnék, és ha meg majd szeretnék, akkor nem szeretném elrontani.
KedvelésKedvelés
“Ja és nem tudom, az okos, jó fickókat a kommenteléstől mi tartja távol, de hogy az olvasástól semmi, azt tudom.”
– Nálunk viszont tavaly nagyon jó volt a szilvatermés!
“Szexi, főleg.”
– Mármint hogy mi is? (Nem fonák, hanem tenyeres. Talpas.)
KedvelésKedvelés
Megdöbbentő fejlemény. És EZZEL már nagyon rosszul vagyok.
http://vasledi.wordpress.com/2013/08/12/meg-mindig-nem/
és az eredeti:
http://vasledi.wordpress.com/2013/08/01/miert-nem/
Holnap lesz a díjátadó. Előtte beszélgetés a blogokról.
KedvelésKedvelés
Done 🙂
KedvelésKedvelés
nemérdekel a hvg, szavaztam, jó érzés volt.
KedvelésKedvelés
holist: a “meglep, hogy jó érzés” az utolsó mondatod, amelyre ez nyelvtanilag vonatkozhat, és arra is vonatkozik. ismerem ezt a virtuális mámort, remek.
KedvelésKedvelés
Kioktatásért a szomszédba te se mész, ha! Miért ne vonatkozatott volna erre: “Ez is biztos irodalmias! Hogy azt mondod, nem tudsz mit mondani az utolsó kérdésemre, aztán mondasz rá, egész sokat.” Vagy akár a meggyőzésre? Ismerni én is ismerem, de azt is, hogy becsapós.
KedvelésKedvelés
Közel van nyelvtanilag, nem kioktatás, csak szabadkozás, hogy miért nem jelöltem, tanár vagyok, sűrű vagyok, fáradt vagyok, hatalmas képeket töltök fel épp, lefagy az internet, betoltam az összes eperfagyit, nem mesélek a gyerekeimnek, de amikor alszanak, van képem az anyaságról írni bejegyzést, nem tudom, becsapós-e, csak azt, hogy szexi, épp ilyen permanens virtuális intellektuális feszkóban vagyok másokkal is, van, hogy elpattan, az se baj, akkor annyi volt, jó sokára reagáltál, te.
KedvelésKedvelés
EZ például irodalom.
KedvelésKedvelés
De nem, csak arra vonatkozhat, mert ez azonosító, névszó-létige-névszó típusú mondatra bír logikusan utalni. Az irodalmias túl messzi van. Nem kioktatás.
KedvelésKedvelés