Ültünk a kávézóban, és azt mesélte Anita: ő egy olyan kemény közegben dolgozott, sok pénzről döntött néhány évvel ezelőtt, hogy az felfalta benne a nőt, még bele is betegedett. Ez a világ túl férfias, versengő, kíméletlen, nem enged teret az empátiának, az együttműködésnek, a lágyságnak — ő munkahelyet váltott. Szisszenek: ez a megoldás? Lehetsz középvezető, de akkor nem vagy nőies. Hol vannak a nőies középvezetők? Nem lehetne, hogy inkább megváltoztassák a világot, a rendszert? Nem, helyette a pályát és a labdát is otthagyják a férfiaknak, mindazt, ami igazi — mi igazi? a befolyás és a pénz, az eléggé igazi –, és bemennek a lányszobába barbizni.
A nyüszögés belül, megint: nem tudom, mi a bajom ezzel, de bajom van. Azt állítjuk, aki kibírja nőként ott, az elférfiasodik? Valóban? Vajon lehet-e lágyan vállalatot igazgatni, és keménynek lenni miért pont a nőnek tilos? És a Dávidibolya-jelenség: lám, én benn vagyok a parlamentben, pártvezér vagyok, nincs probléma, nem kell kvóta.
Tele vagyunk ezzel a narratívával, hogy mi nőies, mi férfias. Persze, sokféle nő van, de a vége mindig az, hogy aki nem Olyan, az kap az orrára. Hanem olyan, akkor érezze magát kevésbé nőnek, görcsöljön, okolja a nehéz természetét azért, hogy nem szeretik eléggé. Nem elég befogadó. Nem elég lágy. Túl racionális. Rivalizá a férfival. Többet keres.
Már mi a bánatért ne lehetne nagyon komoly munkát végezni, határozottnak lenni, sokat keresni, racionálisnak lenni nőként? Ezek komoly értékek, és ha férfi mutatja fel, nagyon is megbecsüljük őket. Milyenek a nők azok szerint, akik így gondolkodnak? És mennyit, de mennyit ostorozzuk mi nők magunkat azzal, hogy nem vagyunk elég nőiesek, befogadóak? Hányszor próbáljuk eljátszani, hogy igazából nem mi irányítunk? A mi rendes férjeink, amikor ránk hagyják a döntést, a felelősséget is ránk hagyják, mi meg gyötörjük magunkat, hogy micsoda őrmesterek lettünk.
Nos, én nem kevesebbet állítok, mint hogy mindaz, ami ott a Cégnél nemnőiesnek (férfiasnak?) van titulálva, a versengés, az elidegenedettség, a hajsza, a hatalmas beruházások, az sem nem nőies, sem nem férfias: az embertelen. Romboló, halálsiettető, erőszakos, sok-sok vesztessel. És nem csak anya, apa sem ér oda a bölcsibe. A legfőbb ideje ezt felszámolni, és bevezetni a szép szó, a mellérendeltség, a tolerancia mintáit. Nem, ez nem a nők érdeke, és nem is az ő feladatuk. Ez a világ így, a kapitalista, erőalapú világ, a pénz és a háborúk világa halálra van ítélve. Meddig dől el a lényeg a szivarszobákban meg golfpályákon?
Fiúk, nektek sem kellene háborúznotok meg kutyaviadalokat szerveznetek meg terroristákat vallatnotok. Nem, az agresszió nem férfias. És inni sem kéne, meg szerencsejátékkal múlatni az időt, meg kinek nagyobb a kocsija versenyt rendezni.
És mindaz, amit ez az oly mélyre ivódott értékrend férfiatlannak talál, a nyafogást, a lelkizést, a külsőségeket, a körömmatricát, a hisztit, a gyengeséget, a visszaélést a testtel, az bizony nem is nőies. Hanem leginkább unalmas, bárgyú, infantilis, manipulatív.
Mindannyian, férfiak és nők is vagyunk néha unalmasak, bárgyúak, infantilisek, nem a nemünk teszi, és bármelyikünk lehet és legyen is határozott és racionális, és nem, ez nem egyenértékű a nemátalakító műtéttel. Én legalábbis nagyon szeretném, ha a lányom már egy ilyen világban élne.
csak az olvassa. én szóltam 
Felelős munkát végezni jó, főképpen, ha áll valaki az ember mögött. Ha nem úgy kell a napot tölteni, hogy végig kattog a háttérben, hogy jaj, mi van a gyerekkel otthon. Egy felelős helyzet, ha nagyon csinálja az ember kiemeli őt az ún. női szerepből. Én azt veszem észre, hogy eltelik úgy a nap, hogy eszembe sem jutnak az otthoni dolgok- vagy ha igen, az valami rémisztő felismerés: Jaj, a gyerek! Milyen jó lenne, ha ez nem egyedül nekem nyomná a vállam, és igazán férfiasan tudnék a feladatra koncentrálni. Ez is megélhető a nőiség elvesztéseként, hiszen a férfiaknak ez természetes, a nőknek bűn. A nő, aki legalább egy csáppal nem kapaszkodik hazafelé 24 órában, az hanyag karrierista. Ilyen létforma viszont csak felelősség nélküli, jelentéktelen munkakörben megvalósítható, így hát ezeket bele is sózzák a nők nyakába. Ők pedig elvállalják, mert így megőrizhetik a nőiességüket. Csakhogy nem azt őrzik, hanem az egyszemélyes felelősséget az életük egy másik szeletéért. Azért, amiért ketten kellene felelősséget vállalni. Ha létezne ilyen megosztás, akkor a méltó munka is könnyebben vállalható lenne és nem volna az állandó lelkifurdalás a nőkben, hogy valamit elhanyagolnak, férfiassá válnak, ha komoly munkát vállalnak.
KedvelésKedvelés
Erről Sheryl Sandberg (COO a Facebooknál) beszél sokszor. Ő mondja, hogy szerinte úgy érdemes férjhezmenni, ha az illető kész arra, hogy a dolgok felét megcsinálja (pl. minden második pelenkát ő cseréli). Az ő férje CEO egy IT cégnél, két gyerekük van. Akkor vált hirtelen ismertté, amikor egy újságírónak valamikor kijelentette, hogy minden nap 17.30-kor otthagyja az irodát, hogy együtt vacsorázhasson a család. (Ez nem jelenti azt, hogy utána nem dolgozik otthon éjjel vagy kora reggel…)
Érdemes megnézni a videót:
http://www.inc.com/jessica-stillman/facebook-sheryl-sandberg-can-leave-early-why-arent-you.html
KedvelésKedvelés
“Ez a világ így, a kapitalista, erőalapú világ, a pénz és a háborúk világa halálra van ítélve.”
Igen, ez így van. Csak a többség még mindig nem vette észre.
KedvelésKedvelés
Az üzleti életben mostanában hangsúlyozotttan és tudatosan kerülnek előtérbe a hagyományosan nőisenek mondott értékek, az empátia, az érzelimi intelligencia stb. Mármint ezek a tulajdonságok, még véletlenül sem a nők. És a legjobban fizetett sztártrénerek és coach-ok, akik ezeket fejlesztik szintén többnyire férfiak, nahát-nahát.
KedvelésKedvelés
Ó igen, ez ismerős. Még szervezetelméletek órán tanultunk az egyetemen a feminizmusról és ott hangzott el a következő példa: híres, elismert szervezetfejlesztő tanácsadó cég keresett női alkalmazottat. Az egyik cégtulajdonos elmondása szerint olyan kollégát keresnek, aki a női energiákat viszi be a túlnyomóan férfiakból álló szervezetbe. Olvasd: pl. ne akarjon stratégiát meghatározni, üzletfejlesztéssel foglalkozni.
Egy másik történet: az oktató tanításon kívül szintén coach, kutat is a témában. Valahányszor szóba kerültek a női vezetők, nem győzte hangsúlyozni, hogy az üvegplafon ma már elsősorban a nők fejében létezik. Még jó, hogy ő ilyen empatikus, önreflexióra képes figura, akit mindezen tulajdonságaiért szépen megfizetnek!
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy nem (csak) erről szól a bejegyzés, de azért leírom… Az a baj, hogy a versenyszférás/multis vezetői állás arról szól, hogy min. 10-12 órát kell dolgozni, s mindezt az irodában ülve. Otthonról este 8 után lehet tevékenykedni az irodában lehúzott 10 óra után. Plusz még ott van a melóhelyre utazás ideje is pluszban. Így az ember elveszíti önmagát. Nő a nőiességét (is), férfi a férfiasságát (is), anya az anyaságát, apa az apaságát: az ember az életét. Nincs időd semmire, nem érsz oda sehova… gondolkodtam már rajta párszor, hogy megpályázzak egy vezetői állást, de mindig oda jutok, hogy én nem akarok 24 órában rendelkezésre állni. Nem a nőiességem, hanem az életem elvesztését nem akarom.
KedvelésKedvelés
Nincs is az égvilágon semmi értelme a 10-12 órás munkanapnak, a nagy része habverés, felesleges herevere még vezetői állásban is, az otthonról végzendő “mostazonnalrögtönholnaphajnalrakell” feladatok is csak a rabszolgaérzés fenntartására kellenek. Racionális időbeosztás, kevesebb meetingnek, értekezletnek becézett üres rizsa, kevesebb üresjárat és máris nem kell 12 órázni. Férfiaknak sem, vezetői állásban sem.
KedvelésKedvelés
Szívemből szóltál. Ugye, hogy ez az egész színház, és egyáltalán nem hatékony?
KedvelésKedvelés
Annyira nem hatékony, hogy volt pár éve egy felmérés, az egész unióban átlagosan mi, közép-kelet-európaiak töltjük a legtöbb időt a munkahelyünkön, és az ezzel arányos fizetés nálunk a legkevesebb.
KedvelésKedvelés
Ez is egy pár éves felmérés eredménye: “”Magyarországon fejenként és évente több mint 100 napot töltünk fizikailag a munkahelyünkön valódi munkavégzés nélkül”.
KedvelésKedvelés
Az volt a furcsa, hogy amíg a vezetők külföldiek voltak, addig lehetett rugalmas munkaidő, nem volt jellemző a túlóra, nem kellett mindenkinek céges telefon és el lehetett menni kettőnél több hét szabadságra is. Ahogy a külföldiek hazamentek és magyar lett a vezetés, na onnantól kőkemény blokkoló óra, délután öt órára tervezett értekezletek, tanulmányi és rendes szabadság alatt is folyton csörgő telefon, berendelés.
KedvelésKedvelés
Nem lehet, hogy ez a diktatúra maradványa? Vagy magyar dolog ez? Vagy simán csak kicsinyes? Vagy a “poroszos”, minden kreativitást kiölő iskolarendszer hibája? Vagy kelet-európai?
KedvelésKedvelés
Nekem ez régi vesszőparipám. A magyar főnök, akkor jó főnök, ha szemét, ha kemény, ha megaláz, és uralkodik. Pozitív megerősítésről még nem hallott senki, azt nem lehet, korbács kell, ellenőrzés, basztatás, különben átvágnak, meglopnak a rohadt, sunyi, lusta kis alkalmazottak.
Húgom egy svéd cég egyik budapesti üzletében dolgozott. Az alkalmazottaknak volt egy kellemesen berendezett pihenő szobája, kényelmes párnákkal, textilekkel, ülőgarnitúrával mittudomén. A magyar vezetés elkezdte leépíteni ezt a kis szobát, mondván, hogy túl jól érzik magukat a munkatársak. Mi van?
KedvelésKedvelés
Bogomirhez adalék: ajánlom mindenki figyelmébe a Számkiszervezett c. sorozat amerikai helytartóját és a helyi menedzserhelyettest, kiváló illusztráció. A külföldi vezetésig meg a legtöbb disznóságnak a híre sem jut el.
Az én egyik személyes kedvencem egyébként az volt multis koromban, hogy minden hirtelen de már azonnal kellett, százszor kellett változtatni, reagálni, emailezni, telefonálni, de már tegnap is késő lett volna, míg a végén kilyukadtunk az eredeti álláspontra, csak közben öt órán át úgy pörögtünk, hogy egy csepp folyadék se ki, se be közben… Aztán láttam az anyacég napi rutinját is, kész szanatórium…
KedvelésKedvelés
Ajj, ez a multis gyökérkedés a meetingekkel, megőrjít. 90%-uk semmire nem való. Én szép fokozatosan építgettem le mindent, ami belemászik a magánéletembe, pedig még csak két éve csinálom. Az elején még 10-11 órás munkanapok sem voltak ritkák, és a telefonon minden munkahelyi mailnél rezgett, jaj, csak nehogy ne nézzem meg azonnal. Először a rezgést kapcsoltam ki, úgy egy fél év után, aztán most egy ideje az automatikus e-mail-szinkronizálást is, és annyival jobb így. És a munkanapok már nagyon ritkán hosszabbak 9 óránál, és nem, nem oké, ha hétvégén akarnak dolgoztatni, és ha nem vagyok elúszva a feladataimmal, akkor pl. ide is nyugodt lélekkel írok 🙂
KedvelésKedvelés
simán lehet valami teljesítményfetisizáló kényszer ez a 18órás munkanap őrület. mintha mennyiségi, nem mnőségi munka lenne. és mintha a jó dolgozó szükségszerűen önfeláldozó egyben. persze aki munkamártír/munkamániás, az ezzel igazolhatja magát, akár egy emberi nudli, akár egy rohadt diktátor, esetleg mindkettő. ugye a munka hasznos, elfogadott, mégsem olyan, mintha heroinista vagy közveszélyes munkakerülő/segélyrejogosult volna. van pár nagyon beteg közkeletű attitűd a munka és szorgalom témában. érdekes módon hasznos attitűdök a dzsídipí és magánprofit pörgetésére. dehogyis káeurópai, mindenhol ez a szar van…
KedvelésKedvelés
Van valami ilyen grafiti, hogy “a tarsadalom altal egyedul elfogadott ongyilkossagi forma, ha az ember halalra dolgozza magat”. Vagymi.
KedvelésKedvelés
Igen, igen. Én ugyan sose voltam vezető (közép se), de volt egy rövid szakasza az életemnek, mikor heti 56 órát dolgoztam, plusz napi 1-2-3 óra utazás. Plusz házimunka, hétvégébe sűrítve. Cégekhez jártam, olyan csinosan sose öltöztem, se előtte, se utána. Nem kerestem sok pénzt, de nem volt rossz. Egész nap marha empatikus voltam, mindenkivel együttműködtem, akivel csak kellett, egész nap másokra hangolódtam. Közben adminisztráltam, agyaltam, problémákat oldottam meg, továbbképeztem magam, pénzügyeimnek jártam utána. Nem azt éreztem, hogy a nőiségem veszik oda, hanem hogy húzom magam után a beleimet. Embertelen volt, mert éjszaka is a munkán kattogott az agyam.
KedvelésKedvelés
orlando vagyok. egy hagyományosan férfiasnak gondolt pályán dolgoztam annyit, mint egy férfi, eredményesen, élvezettel. későn szültem és én is újjászülettem, jól is érzem magam a nő-életemben.
KedvelésKedvelés
az az orlando vagy, akinek monogramja LE és a Nőkérten is ezzel kommentelt és pár éve legalábbis angliában a filmiparban dolgozott, és írt a tudatos childfree állapotról ?
Elsősorban az említett gyerek miatt érdeklődöm, csak nem?
KedvelésKedvelés
nem-nem, csak hasonlat volt. láttam a filmet és olvastam a könyvet: ennyi.
KedvelésKedvelés
De milyen jó, hogy neked belefér mindez egy emberöltőbe!
KedvelésKedvelés
Évszázados hierarchiákat kéne itt felszámolni, az csikorog, nem? A nőiességről: férjem kérte sokáig számon rajtam, hogy miért nem vagyok kedvesebb, lágyabb, elfogadóbb. Mondtam neki, nézz magadra: gyenge vagy, akaraterő-hiányos, határozatlan, bizonytalan. Nem véletlenül választottál te engem. Mire ő: egy macsóval, aki helyre tenne téged, egy napig se bírnál élni! WTF? És a kettő között nincs átmenet?
KedvelésKedvelés
Mindig nagy volt a pofám, ez tény, de amióta egyre tudatosabban hangoztatom otthon is, mi a probléma a Renddel, meg úgy amúgy az egyenlőtlenségekkel, volt olyan, hogy egyszerűen azt kaptam a férjemtől, hogy hallgassak már el. Fogjam be a szám.
Legyek én is kedves, lágy, ne olyan agresszív.
Hát nem fogom be, az az igazság. Mondtam neki, addig mondom, amíg meg nem érti. Tegnapelőtt volt egy komoly beszélgetésünk, mintha leesett volna neki valami…
Nem könnyű.
KedvelésKedvelés
Valahogy fordítva ülünk a lovon: A nőies – férfias talajdonsághalmazt vesszük alapnak, és ebbe próbáljuk beletuszkolni a konkrét, hús-vér embereket. Ahelyett, hogy megnéznénk az embereket, és az ő viselkedésükből vonnánk le a következtetéseket. Magyarul: amit egy nő csinál az nőies, hiszen mi más is lehetne? Arról nem is beszélve, hogy ezek mesterséges kategóriák, és ha tényleg egyenlő életfeltételei lennének a két nemnek, akkor jóformán nem is lenne szükség rájuk. Értelmetlen (vagy sokkal kisebb jelentőségű) lenne a besorolás, hiszen az ember személyiségét, viselkedését sokkal kevésbé befolyásolná, hogy férfi vagy nő (vagy hermafrodita vagy …).
KedvelésKedvelés
Legjobban arra a szövegre rágok be, hogy “szegény nőknek miért is kell a vezető pozíció/közéleti szerepvállalás/szép pénzekben mérhető siker/stb., ebben a férfiak is tönkremennek, a nők valójában okosan elkerülik ezeket a szerepeket” – szóval amikor még meg is vagy dicsérve, hogy nem _törsz_ előre, ott vannak a szegény férfiak, ők majd kínlódva viselik a siker terheit. Maradj, ahol vagy.
(és akkor most kidugom a fejem a boxomból, és végignézek ezeken a bölcs, nem, nem törekvő, nem erőszakosan önmegvalósító, többnyire 30-50 közötti nőn itt a rizsföldeken, hát szemlátomást szörnyen megkímélt állapotban vannak, valóban. 😦 )
KedvelésKedvelés
De ha a férfiak is meg a nők is tönkremennek benne, akkor csuklik össze a logikai felépítmény, hogy szépen fogalmazzak. nem?
KedvelésKedvelés
hát én itt multiéknál (máshol nem tudom, hogy megy) úgy tapasztalom, hogy mindkét végén elrongyolódik mindenki, legfeljebb máshogy, más ütemben.
KedvelésKedvelés
Na, pont ez az. Akkor nincs értelme a nemi megkülönböztetésnek a tönkremenés szempontjából.
KedvelésKedvelés
Kicsit off vagyok, de sürgető probléma és éppen a munka világába illő: Tudnátok segíteni, hogy munkát találjak három 17 éves srácnak? Nagyon elszántak, egy lehetőséget maguk kutattak fel, megszervezték, papírokat elrendezték, és a szerződés kötés előtt egy nappal a cég visszamondta nekik arra hivatkozva, hogy rendkívül megterhelő a munka és ilyen fiatal srácokat felsőbb utasításra nem alkalmazhatnak. Teljes elkeseredés.
Cél lehetne Budapest és környéke.
Nagyot segítene a gyermekvédelmen, aki tudna közbenjárni az érdekükben.
KedvelésKedvelés
A Facebookon a Szárnyas Fejvadász oldalán elég sok diákmunkát láttam mostanában, gyakornokit, ilyeneket. Főleg bolti eladósat, nem tudom, ki alkalmaz betanítással, de szerintem érdemes próbálkozni.
KedvelésKedvelés
Köszönöm, nézem.
KedvelésKedvelés
munkahely. van az az alapvető helytelenítése az emberinek. az nem illik oda. magánügy, azt otthon. ne mutasd az aktuális állapotodat. viselkedj úgy, mintha valami másban lennél. mosolyogj. mindig mondj igent. mindig legyél pozitív, empatikus. negatív érzelmeidet ne hozd a munkába (mégis hova vigyem? és akkor mi az, amit odaviszek? ki az?) és ne fejezd ki. és így tovább. embertelen. semmi pénzért.
napi nyolc óra munka? soha senkinek nem kellene ennyit dolgoznia, pont. értelmetlen, szükségtelen. a munkamegosztás arra való, hogy mind kevesebbet, de dolgozhassunk. intézményes szinten nincs munkamegosztás, csak feladatleosztás. mert jobban profitál a tulajoknak. ami nem profitál, az nincs, azt hagyd otthon. ez is embertelen.
erre az embertelenségre készít föl az iskola, ezt támogatja az állam számtalan intézménye és törvénye, és az számíthat sikeresnek, “komolynak”, aki ebben “érvényesül”. dettó embertelen.
nem kell meghalni bele, nem kell látványosan robbannia semminek, elég, ha csak szenved benne minden résztvevő, mert nem lehet saját maga. a tulajok sem lehetnek saját maguk. nagy hazugságszerkezet az egész, és igen, embertelen. a társadalmunkban az számít felnőttnek, aki ezt megtanulja “elfogadni”.
gyakran érzem úgy, hogy egymás ellensége minden “felnőtt” ember. amíg van bennem szolidaritás és empátia mások iránt, nem fogadom el. ki is néznek, pedig hát ők vannak a rács túloldalán. szomorú történet ez, és nem várom, hogy valaha is “rájöjjön” a többség, hiszen rájönni kockázatos, veszélyes. és valóban felnőtt.
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon jo erzes volt olvasni, nagyon igaznak erzem.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon is igaz, de a szisztéma lényegén nem változtat, csak elkendőzi a valóságot, elviselhetőbbé teszi a napi munkát. Mint vezető, meg kell tanulnod, hogyan kell empatikusan leépíteni a dolgozót, ha ez az ukáz van kiadva…ez egyike a rendszer túlélési technikáinak. És igazat adok neked abban, hogy ezeket a ‘nőiesnek mondott’ értékeket az üzleti élet céljaira fejlesztők és a legtöbb felhasználó (i.e. vezetőállású alkalmazott) is férfi, s ettől ájuldozik mindenki, hogy lám, férfi létére, milyen megértő, empatikus…A Jó Főnök. Azzal együtt, hogy elismerem: a jó munkahelyi légkör fontos, valamint az is hogy ne a folytonos, sunyivá nyomorító félelem uralkodjék rajtam amikor be kell menni dolgozni, mégis nem állom meg hogy ne lássam és szóvá ne tegyem, hogy ugyanez a technika segíti azt is, hogy a dolgozók kevésbé érezzék magukat kizsákmányolva, jobb kedvvel túlórázzanak és ne jusson eszükbe érdekvédelmi szervezeteket létrehozni, hiszen A Cég olyan jó hozzájuk…szinte partnernek érzik magukat. S ez is része a demagógiának – a dolgozó mint üzlettárs. Semmi probléma nem is lenne ezzel, ha valódi döntési lehetőségeket jelentene. Csakhogy a valóságban mindvégig mások kezében van kormányrúd és végső soron a piac és a nagyrészvényesek érdekei uralkodnak. Ezáltal az egész felállás eléggé skizofrén, simogatják a hátadat és megitatnak, hogy könnyebben elviseld a fokozódó hőséget…kiélheted a kreativitásodat, ami a cég tulajdona lesz, megdícsérnek érte, kiváló dolgozó vagy…stb. Ezen az sem változtat, ha a ‘nőiesnek mondott’ értékeket akár kötelezően bevezetjük. Alapvető változásokra lenne szükség ahhoz, hogy emberibb legyen a világ, de a kapitalista rendszer logikája ezt nem engedi. Nem engedi, mert a “szabadság, egyenlőség, testvériség” elveiből csak az első kettőt tudja befogadni (a második is csak elvi alapon létezik, hogy t.i. mindenkinek egyenlő joga van, kit érdekel, hogy a lehetőségek nagyon is különbözőek), a harmadik, az egymással mint emberekkel való szolidaritás nem fér bele. Ezen kellene változtatni, ha az Emberek felismernék hogy a sajton való vitatkozás csak az önjelölt “igazságtevők” malmára hajtja a vizet. Bocs, hogy ilyen sokat írtam…
KedvelésKedvelés
“ne mutasd az aktuális állapotodat. viselkedj úgy, mintha valami másban lennél. mosolyogj. mindig mondj igent. mindig legyél pozitív, empatikus. negatív érzelmeidet ne hozd a munkába (mégis hova vigyem? és akkor mi az, amit odaviszek? ki az?) és ne fejezd ki. és így tovább. embertelen.”
Noknel hatvanyozottan is igaz. Szulj gyermeket (mert trianon ellen az a legjobb orvossag), utana vegyel ki 2-3 ev gyermeknevelesi szabadsagot, hiszen az ido alatt te sem akarhatsz mast, mint ennek az idonek minden perceben a gyermekeden csungeni, es milyen jo nekunk, mert nezzuk csak meg nyugatabbra nem kapnak ennyit a nok, mi no-, csalad-, gyermekbarat orszag vagyunk.
Ha kevesebbet maradsz otthon a szomszed kiskutyaja is gyanusan nez, hogy akkor minek kellett neked gyermek. Ha otthon maradsz a gyermekkel ket evet (esetleg ra is duplazol egy testverkevel), akkor is szivas, mert ket ev utan kb ugy neznek rad, mintha mar husz eves kiesesed lenne.
Visszacammogsz, nem kellesz, de a torveny kotelezi oket, hogy visszavegyenek. Kerulgetik a torvenyt, huzzak az orrukat, mar magad is erzed, jobb lenne odebb allnod. A gyermeket meg termeszetesen nem lehet oviba adni, igy fizetesed feleert keress dadat. De megis jobb ha kozossegben van, fizess maganbolcsit, mert allami nincs, illetve olyan keves a hely, hogy gyakorlatilag nincs. A fizetesed fele siman elmegy, es minden nap szamolhatod, hogy vajon beertek a bolcsibe idoben, es tudsz a munkaddal vegzel idopontra, vagy megint a tied lesz az utolso, akit elvisznek?
Hazamentek, es johet a fozicske, kidolesig. De azert a gyermekkel is… Masnap elolrol.
Ovoda, szinten a te dolgod, az iskola is. Senki nem mondja meg, hogy deli egy-ket ora utan mit csinalj vele a tobbszazezres varosban. A nagyszulok dolgoznak, szomszed neninek a nevet se tudjuk, de neki is van unokaja.
Ja es ha mar megvan a gyermek, csinalj ugy mintha nem lenne, az csak par keretlen tanacs erejeig, illetve addig masok dolga, amig megszuletik.
KedvelésKedvelés
Ja, es gyermek meg csalad nelkul nem vagy noies, de meg igazi no sem, legfeljebb csinibaba, aki a szemnek szep, amugy nem sok haszna. Ha igen sokat tud, idegesito, frusztralt fehernep, ferfias.
KedvelésKedvelés
De jó volt ezt olvasni, tényleg, köszi 🙂 Én mindig azt mondom, senkinek nem lenne szabad nyolc óránál többet dolgoznia (pedig jaj nagyon karrierista vagyok), te ezt tovább fejlesztetted, bár megvalósulna! Évek (!) óta egy vonalat nem festettem, alig tudom besuvasztani a hobbimat, a barátokat, a sportnak meg tényleg nagyítóval kell keresni az időt. És mindezt úgy, hogy, ahogy mondani szokták, se kutyám, se macskám. Párkapcsolatban ezt hogy? Gyerekkel? Néha szinte lehetetlennek érzem.
Azért én néha, pozitív hangulataimban látom a fejlődés jeleit, ahogy pl. a downshifter-jelenség terjed.
KedvelésKedvelés
Szerintem is nagyon igaz ez. Én úgy gondolom, a hat órás munkaidő lenne a reális, legalábbis számomra. A mellé minden beférne, még az önkéntes munka is.
KedvelésKedvelés
Nem is értem, honnan jött, hogy 8 órát kellene dolgozni, de tényleg nem jó. Remélem, hogy amint összeomlik ez a “kapitalista, erőalapú világ”, racionalizálódik majd ez is.
KedvelésKedvelés
Az ipari termelőüzemek 8 órás váltásokkal használhatók ki a legjobban, szerintem. A 4 műszak (6 órások) már túl sok leállással járna, meg különben is, 8 órát azért képes az ember koncentrálni a munkájára (többnyire), 12-t már nemigen.
A 8 óra egyébként is a munkásmozgalom vívmánya volt a korábbi 10-12 helyett.
KedvelésKedvelés
És milyen meredek, hogy a szolgáltató szférában is milyen mereven ragaszkodnak a 8 (vagy több) órás munkarendhez, holott ma már egy laptop ki és bekapcsolása nem jelent kiesést.
Alkotó szellemi munkát amúgy sem lehet folyamatosan 8 órán keresztül végezni.
KedvelésKedvelés
Igy-igy. Szivembol szoltal. Meg meg nagyon sok eretlennek, komolytalannak, luzernek, jobhopper-nak.
KedvelésKedvelés
Ú, Dani, de jól írod, igen, pont ezt szoktam gondolni, és mondani is néha, hogy egymás ellenségei az emberek, csak én nem ennyire pontosan, de igazad lehet, vagy legalább is remélem, hogy tényleg csak a “felnőtt” szűkítéssel igaz…
KedvelésKedvelés
A post minden szavaval melyen egyetertek, jo volt olvasni.
” az sem nem nőies, sem nem férfias: az embertelen.” igen, pont igy.
En ebbol amugy kiszalltam, egy ideje mar rakosgatom szepen ossze az uj vilag kereteit. Ez is izgalmas, ez is tud porgos lenni de van lehetoseg elmelyulni es egyedul lenni is, ehenhalni sem kell. Bekes es emberi. Hiszem es tudom hogy van, vannak altenativak, hala erte minden bator kimondott szonak es keretfeszegeto osnek.
Es aki azt mondja, hogy regen jobb volt, az minimum nem tudja mirol beszel. Plane ha no az illeto.
KedvelésKedvelés
őő, hát azért nem mindegy, hogy mikor és hogyan régen (és kinek). ugyanúgy nem érdemes a közép-újkori szegényparaszti meg munkásosztálybeli (sok szempontból borzalmas) viszonyokat visszavetíteni minden más helyre és időre, mint az a masszaszerű, nosztalgikus régiszépidőközés.
még a közelmúltban is voltak (gyanítom, itt-ott vannak most is, maradékok) olyan helyek és idők, ahol elhanyagolható volt a férfiak és nők közötti életminőségkülönbség (mind lehetőségeket, mind erőforrásokat tekintve). (és ez nem azt jelenti, hogy azok így minden-rózsaszín vagy hogy azoknak a társadalmaknak nincsenek meg a maguk furcsaságai vagy fasságai, de hogy összességében élhetőek.)
KedvelésKedvelés
Fokoznám: okosnak lenni, úgy igazán, lefegyverzően, éleslátással, sziporkázón – az sem “nőies”. Véleményt formálni, pláne karakteres véleményt, az sem “nőies”. Érvelni sem – mert ha megteszed, rögtön frigid, szőröslábú leszbikusfeministának vagy kikiáltva, lásd az olykor ideidézett trollkommenteket. A legjobb poént mondani az egész társaságból: szórakoztató, de nem nőies, nagyon népszerű leszel, de azonnal fiúsítanak. És hogy egy ezen a blogon még húsbavágóbb példát hozzak: írni sem nőies, nagyon nem, (kivétel: baba-mama, gasztro- és divatblogok, “buta”fitness) mint befelé forduló, önreflektív, egyéb kötelességeidtől elvonó kőkemény értelmiségi munka. De sokat küzdök ezzel, jaj. (Mert hát aki nem “Nőies”, az nem kell, és azért néha, valakinek, annak az egynek jó lenne kelleni.)
KedvelésKedvelés
de, „nőies” írni magadról, blogon kibeszélni a napi fasságokat, lelkiszemetet, nagybetűssszerelmet. csak a valóban releváns, adott esetben a végletekig menő, önmagán (önmagadon) túlmutató, magas hőfokú írás nem „nőies”.
KedvelésKedvelés
Így értem, igen 🙂 Húsbavágóan, pontosan, szépirodalmi igénnyel és/vagy forradalmi hévvel írni nem ér. Cukiskodni lehet.
Szabó Magda – Az ajtó milyen jó iskolapélda, nem?
KedvelésKedvelés
Hüpp, hüpp fasságok és nagyszerelmek. Törlöm magam AZONNAL! 🙂
KedvelésKedvelés
ó jaj hát akkor hová lesssz a Női Energia Az Internetből:D
KedvelésKedvelés
A penge agy, az értelmes gondolatok, a jó humor nekem mindkét nemnél eszméletlen vonzó tulajdonság. Ezalatt nemcsak a szexuálisan vonzót értem, hanem úgy általában: ki ne szeretne egy ilyen emberrel dolgozni, élni, beszélgetni? Azt hiszem, ha férfi lennék, akkor sem a riválist látnám az ilyen emberekben, hanem az érdekes társaságot.
KedvelésKedvelés
Az se nőies, ha az ember képes bármit is megszerelni (a gyerek kisautójától a konyhai csap cseréjén át az IKEA bútorok összeállításáig).. Úgy tudnak az emberre nézni, mint aki ufót lát, ha bemegy a barkácsboltba szöget, sublert, csőkulcsot venni…
Az utóbbinál meg is kérdezték – mivel próbálgattam, milyen fogás esik rajta – hogy ki fogja használni. 🙂
Mondtam: Jelen!
🙂 🙂
Vagy amikor az ex-szel mentünk anno rekamiégörgőket venni, folyton tőle akarták megtudni, mégis milyen kell, közben neki meg gőze se volt róla.
Fúú, de utáltam általánosban, hogy technika órán kötényt meg mellényt varrtunk, kötni, horgolni kellett (volna, azóta se tudok 🙂 ), ahelyett, hogy a fiúkkal a műhelyben fúrnék-faragnék…
KedvelésKedvelés
tényleg? nekem alapélményem a hirtelen felemelt fej, szemben csillanó érdeklődés, onnantól komolyan vétel és imponálni akarás, hogy sziporkázik az eszem, éleslátásom, karakteres véleményem.
kár, hogy ehhez többnyire ihletre van szükségem.
KedvelésKedvelés
ó, hogy ez milyen jókor jött. épp jövő héten lesz belőlem oktató, nem valami óriási előléptetés, de a mi kis multis lábvizünkben, ami évek óta áll, legalább valami (a multinak egy olyan osztálya egyébként, ami teljesen külön áll a többitől, máshol is van, és sokkal inkább olyan, mint egy családi vállalkozás, alapvetően nem veszed észre, hogy multinál vagy). ketten lettünk, a másik fiú, rá nincs egy rossz szó se. engem már elkezdtek kicsinálni. egyébként nem különösebben férfi-nő tengelyen mozog a dolog, én valóban csinálok néha hibákat, ő meg kevésbé, vagy kevésbé látványosan. de olyanokra kell gondolni, hogy elrontok egy számolást, vagy kihagyok egy betűt- nálunk ezeket úgy monitorozzák, hogy csak na, de nem a főnök, hanem az úgynevezett közösség. egyébként a kilencből ketten vagyunk lányok, ez hagyományosan férfias munkakör. a másik lágy, befogadó, előzékeny, mindig cuki – nőies. halálosan népszerű, mintha csak a gimiben lennénk. én a kör peremén, nem igazán kívül, de még kevésbé belül, pedig én se vagyok egy különösebb törtető vagy bunkó, sőt én is mindig udvarias vagyok, de hát sajnos elfogadtam ezt a kinevezést, amire a hangadó szerint alkalmatlan vagyok. és megy utána a csorda. a főnököm hiába tök feministának mondható, amennyien teljesen egyenlőségpárti, ott a hangadó, aki a régi főnök embere, és az ő hangulatától függ minden. ordítok a főnökömmel, hogy ilyen áron nem kell az egész, aztán pontosítok, hogy tudom, tudom, ha nem tanulom meg kezelni és elfogadni, hogy mindenhol ez történne, ha egy kicsit is kiemelnének a többiek közül, sose építek semmiféle karriert. és azon töröm a fejem, hogy ez milyen disznóság. én se akarok örökre közkatona lenni százhúszezerért, de abbn is biztos vagyok, hogy egyelőre nem tudom, hogy kéne ezt mégis megszoknom, mert eddig sehogy nem sikerült, ugyanolyan érzékeny maradtam az ilyenekre. nem tudom leszarni, ki mit gondol, mit súgnak össze a hátam mögött. hát, így megy ez.
KedvelésKedvelés
Azok a populárpszichológiai kiadványok, amelyek szerint a férfiak versengésre, agresszióra, a nők pedig együttműködésre vannak biológiailag determinálva, éppen azt felejtik el, hogy a mai ember nem alakulhatott volna ki az együttműködés ÉS az együttérzés gyakorlása nélkül. Az, hogy a férfi kemény, erőszakos, nem mutatja ki az érzelmeit (vagy nincs is neki olyan), folyton a csöcs jár a fejében satöbbi, egyáltalán nem általános, sem időben, sem térben. Amikor a példaképként beállított macsizmussal találkozom, mindig a Werther meg a preromantika egyéb népszerű történetei jutnak eszembe – nem azért, mert az olyan tökéletes, csupán jelzésként, hogy nem mindig a kigyúrt, vasat kettéharapó tökös legény volt az ideál. (A kigyúrtság metaforikusan is értendő – az agresszió minden formája taszít.) A mai társadalom pedig nem hinném, hogy a kemény versenyre épülne – a csapatmunka és a feladatmegosztás nem hiszem, hogy csupán a nők által gyakorolt erények. Legalábbis nem kellene annak lenniük.
A másik oldal pedig, amely szerint a nő befogadó, lágy, passzív, romantikus, blabla, fájdalmasan ismerős. Ötéves koromban jöttem rá, hogy nem vagyok lányos lány (nem vicc, világosan emlékszem a pillanatra), és csaknem húsz éven keresztül utáltam magam miatta. Mert jöttek a mesék, filmek, regények a hercegkisasszonyokkal, jöttek az osztálytársak meg a tinimagazinok a nőies nőkkel meg a rengeteg spirituális bizbazzal, jöttek a kamaszoknak szánt ismeretterjesztő kiadványok azzal, hogy nekem álmodoznom kéne a hercegről, jöttek a rokonok a gyerekekkel, hogy bügyülgésszem meg, a lányok úgyis szeretnek babázni (már kisgyerekként se igen babáztam), én meg úgy éreztem magam, mint valami űrlény. Még mostanra sem sikerült leküzdenem teljesen. Nagyon sok kárt tud okozni ez a sablon, amit mindenkire ráhúznak. És a férfiak is szenvednek ettől – ha eltérnek a nekik kiszabott normától, rögtön rájuk zúdul, hogy buzi-e vagy. Senkinek nem tesz jót, kizárólag a fogyasztásnak.
KedvelésKedvelés
„Azok a populárpszichológiai kiadványok, amelyek szerint a férfiak versengésre, agresszióra, a nők pedig együttműködésre vannak biológiailag determinálva, éppen azt felejtik el, hogy a mai ember nem alakulhatott volna ki az együttműködés ÉS az együttérzés gyakorlása nélkül”
Pontosan.
KedvelésKedvelés
“rögtön rájuk zúdul, hogy buzi-e vagy” – és ettől nekem ugyanúgy hányingerem támad, mint amikor agresszor szőröslábúzzák a nem nyüszögő, életüket potens cselekvő emberként élő nőket. személyes: mint a legtöbb férfiasnak mondott nőnek, nekem is számos nőiesnek mondott férfi van és volt a közelemben (no, ez is érdekes ám), így nem egy, nem kettő, sokszor egészen elszomorító sztorit hallhattam arról, hogy milyen elképesztő marhaságok okán jár kirekesztés a férfiasnak mondott férfiak köréből (mittomén, nem szereted a focit, nem kötnek le a műszaki dolgok, nem verekszel, de verseket írsz, és imádod a kertedet, satöbbi). Ami engem különösen megdöbbentett, az az, hogy a no.1. kirekesztő több esetben is az apa, ő az, aki először fanyalog, ha a fiúgyereket nem érdekli az autószerelés, mégsem akar mérnök lenni, inkább szocmunkás lesz, és amúgy is egy lágy, passzív, befogadó valaki. Aki pl. szorongással és depresszióval küzd akár évtizedeken keresztül, nemmelesleg. Csak egy példa (azaz nem egy, sajnos több. sok).
KedvelésKedvelés
Igen, Koncz Gábor is nyilatkozta egyszer, ma már nem bánja, hogy csak lányai születtek (ó, de rendes), mert ez még mindig jobb, egy kis szemüveges, matekzseni fiú gyereknél. Mert szerinte egy ilyen utód, az milyen ciki már egy szülőnek.
KedvelésKedvelés
Ismerős férfit indított útjára az édesapja pályaválasztás idején: Olyan buzis ez a gyerek, jó lesz fodrasznak.
A srác nem hiszem, hogy valaha felvállalná a másságát, a történet viszont a családi anekdota gyűjtemény azon részét képezi, amit havonta egyszer, de létszámtól függően nagyobb ünnepeken mindenképp előad az !édesanyja!…
Nagyon szomorú helyzet.
KedvelésKedvelés
Igen, gyakran a fiúknak se könnyű.
Nálunk az ex ki volt akadva anno, amikor a gyerek hajat festetett, fülbevalót akart, később meg egyszer legyantázta a testét, hogy már milyen férfiatlan tempók ezek??
Mondtam, jó is volna, ha a burjánzó testszőrzettől lesz férfi valaki, meg ha nincs piercing és hajfestés. Különben is, próbálja ki a gyantázást ő is, meglátjuk, szisszenés nélkül tűri-e 🙂
KedvelésKedvelés
Jaj, ez a szőrtelenítés. A kozmetikus, akihez járok, nagy suttogva elmesélte, hogy hát jár hozzá egy pincérfiú, és az is szőrteleníti a hónalját. Aztán szép virágnyelven hozzátette, hogy hát az a srác, tudod, olyan *kacsintás, félmosoly*, de hát neki persze semmi baja nincs az ilyennel, de hát júj, ez olyan izgis, hogy valaki homoszexuális (ez utóbbi persze ki nem csúszott volna a száján).
Kíváncsi vagyok, honnan tudja, hacsak a srác nem mesélte neki. A legtaszítóbb az egészben pedig ez a nagy feneket kerítés: a homoszexualitást csak úgy lehet emlegetni, vihogva és kacsingatva, mintha valami disznó viccet mesélne az ember, vagy a melegség önmagában vicces lenne. Nem értem.
KedvelésKedvelés
Ez valahogy sokaknak olyan izgalmas botránkozni való.
A korábbi munkahelyemen a főnök személyi sofőrje nő volt. Akkor úgy jó 50-es (15 évvel ezelőtt), a legjobb tudomásunk szerint egy barátnőjével lakott együtt, valóban nem volt az a kifejezetten nőies jelenség:kordnadrág, sötét szvetter, póló, nagycsontú test, mellek alig, derék semmi.
Annyira utáltam, ahogy a háta mögött a főnök meg még egy-két férfikolléga poénkodott rajra 😦
Párszor próbáltam leinteni őket, semmi közünk a magánéletéhez, meg különben sem tudhatják, és egyáltalán. Nem sok sikerrel, bár legalább bevonni nem próbáltak a kamaszos vihogásukba…
(egyikük se volt 40 alatti, sőt)
KedvelésKedvelés
Éljen a releváns apakép, ami nélkül gyerek fel nem nőhet! Van valaki ezen a bolygón, akit nem nyomorított meg az apja?
KedvelésKedvelés
És még azt merik mondani, hogy a gyereknevelés a ‘nők dolga’.
KedvelésKedvelés
Most hirtelen elkezdtem gondolkodni, hogy már miért ne lenne, persze, hogy van. Azt nem jut eszembe egy példa se!
KedvelésKedvelés
Azért ne feledjük, az idők során a nevelés céljai is megváltoztak.
Valamiikor az engedelmesség volt az első, meg a szorgalmas munkára szoríthatóság a megélhetésért, mostanában inkább az önmegvalósítás, a boldog életre való képesség a fontos, mindenki azt keresi.
KedvelésKedvelés
Végeredményben mindenki a szüleitől szenved .-)
Akár vélt, akár valós sérüléseket, sérelmeket okoznak a szülők, azt a gyerekek mind számon tartják. Nem feltétlenül tudatosan, de beépítik az életükbe.
Ebből a szempontból nem különbség, hogy követik-e a példát, vagy igyekeznek mindent másképpen csinálni, a hatás akkor is megvan.
Reménykedni azért lehet, hogy lassan sikerül kialakítani azt a nevelési eszközrendszert, amely lehetővé teszi a kiegyensúlyozott és boldog emberek felnövekedését.
KedvelésKedvelés
van. en.
KedvelésKedvelés
Neked mindenhol jó!
KedvelésKedvelés
szép.
ezek a srácok amúgy nem feltétlenül homoszexuálisak, csak nem igazán férnek bele a férfirokonok pasi-dobozába, lányosnak számítanak, de ez is elég ahhoz, hogy ők legyenek a család nemfeleszmeg-gyereke.
egyébként nemrég láttam egy filmet, amiben épp az ilyen apa-fiú kapcsolat áll középpontban – nem annyira maradandó filmélmény, de a témája miatt csak beidézem, hátha valakinek kedve szottyan – http://www.imdb.com/title/tt0401085/
KedvelésKedvelés
Én láttam a C.R.A.Z.Y-t és nekem tetszett. Elég erős filmben tartom a témában, jól jeleníti meg a tipikus viszonyokat…
KedvelésKedvelés
Billy Elliot
KedvelésKedvelés
Ó igen. Testvérként kezelt legdrágább barátom volt ez a gyerek az osztályban: lányos mozgás, írás, viselkedés, még a hangja is. Meg eleve túlfejlett szépérzéke volt, bár, ott, művészeti osztályban, mindenkinek. Most is a tipikus metroszexuális karakter, fodrász és divattervező. (És nyílik a bicska a zsebemben, amikor annyit mondok mondjuk melóhelyen, hogy megyek a divatbemutatójára, és az az első kérdés, hogy “ő meleg?”) Amellett meg tényleg egy hisztis kurva, agyamra megy. És mégis, minden lányossága ellenére úgy a személyisége alapjait nézve ő az egyik legférfiasabb jelenség, akit ismerek. Mert az erő nem az ökléből, hanem a lelkéből származik, mert lojális és sziklaszilárd, mert úgy küzd a céljaiért, mint egy dzsíájdzsó. És az meg igazán már csak a gigantikus beintés a mindenkinek, hogy tizenkilenc évesen összejött egy nála tizenhárom évvel idősebb nővel, ez volt hét éve, imádják egymást, kábé együtt fognak megöregedni, és két hónap múlva születik meg a fia. És ilyenkor én azért egy enyhe elégtételt érzek minden macsómakettel szemben, aki valaha is beszólt neki.
KedvelésKedvelés
Én a magam részéről ilyen férfiakba szoktam szerelmes lenni. Szerencsére ők is belém.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó bejegyzés, köszönöm! Nincs férfias és nőies, mind ugyanannyira vagyunk emberek. Senki nem szeret versengeni, még a sikeresek sem. Igen, az erő- és agresszióalapú világról kéne egy kicsit lemondani, és a versengés helyett az együttműködés lenne a cél, hogy mindenki tudjon valamit tenni, de SENKINEK se kelljen 8 (10-11) órát dolgozni és mellé még 3 órát közlekedni, mert ez nem élet. A távmunkával sokat lehetne spórolni és sokakat lehetne motiválni.
KedvelésKedvelés
Ez nálam bejött, az utóbbi közel egy évben itthonról dolgozom ugyanazt, amit korábban a központi irodánkban (multinál). Sokkal többet tudok elvégezni, nincs félbehagyott feladat, és nem merülök le teljesen a nap végére (igen, nekem is volt 3, de inkább 4 óra a napi utazgatás).
KedvelésKedvelés
Csak persze sajnos nem mindenfajta munka végezhető távmunkában, továbbá kell hozzá megfelelő önkontroll is, nem netezni munkaidőben, nem háztartani, stb.
KedvelésKedvelés
Amikor második gyermekemet vártam, utam odaért, hogy többet nem bírtam hinni abban,hogy jól csinálni csak 8 óra nulla nullakor lehet, csak 12 órán keresztül és még ebéd közben is, hogy kizárólag táblázatban és számokban kifejezve és néha üvöltve az eredmény érdekében. Szerettem , amit csináltam, a hogyan ,kikkel, mi célból vált kérdésessé… Ahhoz se kedvem, se fölös időm és energiám nem volt, hogy egy ilyen rossz tákolmányt tódozgassak-fódozgassak a magam módján, még ha üvegablakos csillivillinek álcázták is. Lett egy saját cégem. Nem pénzből, tapasztalatból, kapcsolatrendszerből és a bizonyosságból, hogy másképp is oda lehet érni. 5 évig csináltam az nagy férfiak világában nőiesen. Még igazán bizonyítani sem szerettem volna, simán csak szerettem. Olyan dolgokat éltem meg a multivilágban, amit ott finoman szólva “üde színfoltnak” hívtak. Volt, hogy a 3 hetes lányomat magamra kötve mentem következő évi szerződést aláírni és végigszoptattam diszkréten a másfél órás tárgyalást. Egy fontos témáról lett volna megbeszélés a beszerzési központban, amikor mindhárom gyerekem belázasodott. Felhívtam a beszerzőt, hogy nem tudok menni, de ha eljön ő, isteni pizzát rendelek. De még az is megtörtént, hogy egy szerződést azért nem írtunk alá, mert valahogyan elment beszélgetősbe és nagyon jólesett mindenkinek. Ha már nem hiszi az ember, hogy az 5.3.2/b szerződési pont az élet sava-borsa, akkor klassz dolgok tudnak kikerekedni. Az egész más mércével történt, mint előtte, más értékekkel ,más fontossági sorrendekkel. Nekem valóan, emberségesen. Bennem ezzel végérvényesen ledőlt, hogy csak úgy lehet, ahogy kimutatták, kiszámolták, ábrázolták. És nekem is lehet.
KedvelésKedvelés
De jó! Ilyet lenne jó hallgatni, olvasni, minél többet!
KedvelésKedvelés
a lelkizéssel mi a baj?
KedvelésKedvelés
Férfiaknak állítólag nem illik.
KedvelésKedvelés
értem.
KedvelésKedvelés
A kedvencem, a sose vagy csak nagyon ritkán kimondott: Egy férfinak nem illik munkanélkülinek lennie. Pláne egy fiatalnak. Pláne Budapesten. A pöttyös napozóm tele van azzal, hogy állandóan mentegetőznöm kell, hogy nem, nem érzem magam kihasználva, nem érzem úgy, hogy a barátom élősködik rajtam. Ő meg szenved. Nem mondogatja állandóan, de látom, hogy nagy a nyomás rajta. Ha meglátogatom a szüleimet, már ritkán tart velem. Elmondta már, hogy miért: fél az apám szeme elé kerülni. Volt köztük egy csúnya párbeszéd is, amit nagyjából rendeztek, de azóta is hárít, mondván, spóroljuk az utazással, nekem van bérletem, neki nincs, menjek csak egyedül.
Fordított esetben, mert olyan is volt, hogy nekem nem volt állásom, harmadannyi csesztetés nem jutott. Persze a munkanélküliség alapból lehangoló, megkérdőjelezi az embert. De neki a férfiasságát is megkérdőjelezi és ettől frusztráltabb, mint valaha.
KedvelésKedvelés
Sziasztok
Eddig csak olvasgattam, de akkor most üdv mindenkinek, különösen a remek írások alkotójának, neki még külön köszönet is 🙂
Én csak annyit tennék hozzá, hogy kifejezetten nőies(nek elkönyvelt) szakmában dolgozom. Leginkább az őrmesterhez vagyok hasonlítható aki hajtja, “üti vágja” akikkel foglalkozik, és csak időnként enged nekik némi szusszanást. Ez “nőies” ? Nem. Eredményes? Igen.
Elismernek, elfogadják tőlem? Mostmár sokan igen.
Lehetnék nagyon empatikus, lágy és stb. csak attól nem jutnánk sehova. Szerintem.
Szerencsés vagyok 🙂 és nő
KedvelésKedvelés
ezt most láttam a facebookon, azonnal meg akartam osztani veletek.
“Úgy érzem, a világot és magamat leginkább regényekben tudom kifejezni. Olyasféleképpen, ahogyan egy háziasszony – mondjuk – a cseresznyés rácsosban.” (Vámos Miklós, Fedél Nélkül, 2013. júl. 18.)”
na igen.
KedvelésKedvelés