Ez a bejegyzés, és több más is, válasz agresszív, magukat antifeministának nevező látogatók hozzászólásaira.
Van ez a koncepció, hogy aki ilyeneket ír, mint ez a blog, annak nem ám véleménye vagy sajátos látásmódja van, hanem csakis sértett és kudarcos nő lehet (“férfigyűlölő”). Én értem, mi mozgatja ezt a felvetést, és most igazán nem személyesen közelíteném meg, mert az eléggé vicces, ahogy ekkora sztár lettem, hogy az antifeminista férfiak elemeznek. Éppen öthónapos özvegy vagyok, amikor ezt a megállapítást teszi rólam a kommentelő:
Véleményem szerint az az oldal egy kapaszkodó számára. Ha jól olvastam özvegy és 3 gyereke van. Nem lehet könnyű neki egyedül, emberileg megértem a csalódottságát, valószínűleg a férfiak nem kapkodnak érte 3 gyerekkel, de ez is érthető (talán ez az elutasítás sokmindent megmagyarázhat…).
— ízléséhez és emberi nívójához ezúton gratulálok.
Én nem tudom, mit bírál itt a kedves kommentelő. Hogy én elutasítom a férfiakat? Vagy engem utasítanak el? Honnan veszi? Vagy hogy baj a három gyerek — kinek, milyen szempontból? Bizony, bárki magára maradhat a gyerekeivel, csak amikor nő marad, akkor általában nagyobb kompromisszumot kell kötnie, ha párkapcsolatot akar, pedig nem a nők szokták életvitelszerűen az új partnerre lőcsölni a régi gyerekeket. És ha nem akar párkapcsolatot?
Azt gondolják valószínűleg, hogy a nőnek, a normális, a valamirevaló (milyen árulkodó már a szó is) nőnek a fő perspektívája a párkapcsolat és a gyermeknevelés. Mi lehet emögött? Azt a képzetet vizsgálnám meg most, amelyet e felvetés mögött felismerek, hogy miért gondolják, hogy az a jó, hogy az valami siker, ha kapkodnak a nő után. Meg hogy aki kapkod, az a férfi, aki után, az pedig a nő. Hogy a Nő miért okvetlen üres papírlap, amely arra vár, hogy valaki végre hajlandó legyen ráfirkálni valamit, és ha tiszta marad, ha nem akad senki semmilyen rajzeszközzel, olyan, aki fog rá, akkor miért lehet rögtön kinevetni, de legalábbis sajnálni. Miért a nő az ebben az összefüggésben, aki mindenképpen párkapcsolatban szeretne élni, ez az életcélja, természetes rendeltetése, sőt: családban, mert hát az a normális. Miért ez a normális, kinek az érdeke ez? Miért vetik meg egyrészt azokat a nőket, akik belemennek a kompromisszumos kapcsolatba, másrészt azokat is, akik nem létesítenek kapcsolatot? Azok a férfiak, rengetegen, akikkel méltó kapcsolatot lehetne kialakítani, hol annak? És miért jönnek a fejcsóváló férfiak annyira zavarba azoktól a nőktől, akik szépek, okosak, erősek és jól keresnek, de a tartós párkapcsolat látványos diszfunkcionális természete miatt nem kérnek a házasságból, együttélésből? És miért érzi vajon a rendszerkritikus írásokat bárki a férfiak általános elutasításának?
Talán ez a felfogás elfedi azt a mély és gyötrő bűntudatot, amelyet a saját anyjuk és partnereik iránt éreznek, akik kiszolgálták őket, és bár lett volna kellemesebb elfoglaltságuk is, férfiak érvényesülését és kényelmét segítették elő a munkájukkal.
Ez a felfogás láthatatlanná teszi azt a problémát is, hogy a nőkben sok képesség és energia van arra, hogy a családon kívül tevékenykedjenek, hozzájáruljanak a szakmájuk fejlődéséhez, a művészethez, a tudományhoz. Nem, ők nem erre születtek, így nincs probléma. Hű, milyen rosszallás övezi a vetélytárssá előlépett, sikeres nőket!
Segít továbbá a megközelítés abban a nagyon is érthető törekvésben, hogy a történet férfi szereplője megőrizze előnyös identitását: ő jó, ő mindent megtett, nem ő a hibás, a nő az alkalmatlan, aki nem fogadja el a természetszerű szerepét, nem akarja megérteni a férfit, rendben tartani a lakást, főzni, szexelni, még egy gyereket, besegíteni a vállalkozásban, semmit, amit a férfi akar, és nem védi a családnak nevezett férfi érdekét, magánéletének szentségét, mert például elmeséli, esetenként hangosan, hogy mit művel az a férfi az otthonában.
És ez a feltételezés alkalmas arra is, hogy ugyanezt a hárítást megvalósítsa egy másik szinten, azaz hogy elrejtse a rendszer bűneit, hiszen ha elhisszük, hogy ez amúgy jó, csak nem jól csinálják, akkor nem a párkapcsolattal mint intézménnyel van baj, nem a szereposztással, hanem megint a nőkkel: mindaz, aki nem akar párkapcsolatot, aki kiszáll, az önmegvalósító, agresszív, feminista és minden szutyok, retek, rohadás. Ezeket a nőket, akik megtehetik, hogy a vállukat megrántsák, meg kell ijeszteni, stigmatizálni, elszigetelni, mert ha sokan lesznek, vége a fehér férfi kényelmes primátusának.
Valamint még azt is gondolják, hogy úgy általában minden szép és jó, csak van néhány kudarcos nő, azok ilyen hangosak. Ez mondjuk nem ad választ arra, hogy miért itt kattintgat a fél internet. Általános a “baszatlanpicsa” érvelés, tehát: akinek baja van, annak igazából az a baja, hogy nem kellett senkinek, és ha mégis, akkor abból kudarc lett, és persze azt is magának köszönheti.
Nekem van néhány zűrös történetem, ötös skálán mondjuk kettes erősségűek, de összességében sokkal szerencsésebb vagyok, mint a legtöbb nőtársam, például mert volt erőm, segítségem, információm, hogy kikerüljek a zűrből. Viszont majdnem mindannyiunknak vannak zűrös történetei, de ha kevesen lennénk mi, zűrösek, akkor sem érdemes ebből kárörvendő stigmát gyártani, ez pont a nőgyűlölők és áldozathibáztatók jellegzetes gesztusa. A traumák rendszerbe betonozott okokra vezethetők vissza. Cseppet sem egyéni jellemzők, a személyiség alkata és sorsa, nem “választás” és “bevonzás” határozza meg a partner viselkedését és a kapcsolatok dinamikáját, hanem társadalmi tényezők: a nemi szerepek, a közkeletű hiedelmek, az erőviszonyok és a munkamegosztás. Rengeteg az ismétlődő elem a történetekben, és nagyon kevés a traumátlan nő.
Továbbá, a korábbi történetek nem jósolják meg a későbbieket, azaz: boldog gyermekkor, kiteljesítő szerelmek, önbizalommal teli évek után is kerülhet olyan kapcsolatba a nő, hogy csak néz. És nem, nem lehet előre tudni, mert hiába mantrázzák álszent módra, hogy jól kell választani, senki sem segít a nőknek abban, hogy jól válasszanak, senki sem érdekelt abban, hogy kényesek legyenek, és a maguk szempontjait nézzék. Alapvetően a testüket, kedvességüket, rendezett életüket, konfliktuselsimító erőfeszítéseiket, hitüket, figyelmüket, munkaerejüket, önfeláldozásukat könnyen hozzáférhető, nem túl értékes javaknak tekinti mindenki, elvárt szerepüket lényegi adottságuknak, preferenciának, amelyek természetszerűleg járnak a partnernek, de sokszor a főnök és a család más tagjai is igényt tartanak rájuk. Az agresszió és jogosultságérzet pedig nagyon rafináltan fedi el magát, ölt szerelmi álruhát, és ha gyanú merül fel, mindig kínál a környezet és a társadalom jóhiszemű magyarázatot.
Nem, nem úgy van az hogy vannak rendes férfiak, meg vannak olyanok, akiktől tartózkodni kell: többé-kevésbé, naponta vagy válsághelyzetben mindannyian szállítják a kész gesztusokat, viselkedésformákat és mondatokat, az okosak, kedvesek és jóindulatúak is, mert a rendszer foglyai, és jellemzően rossz néven veszik, ha egy nő felismeri, hogy mindaz, ami történik, nem érte van, és erre reagál is.
És ha egy nő, mert ilyen is van, bele sem vonódik a kapcsolatba, a mindig egyforma helyzetekbe, ha átlátja a manipulációt, akkor ő hideg, megközelíthetetlen, önző, frigid stb. Sok ilyen nő is van, egyébként, és sokszor és sokan csóválják a fejüket miattuk, és mégis meglepően gyakran ők a mai Makrancos Katák, a vágy tárgyai. Ők viszont a privilégiumait nemhogy féltő, de a rovásukra kiteljesíteni igyekvő férfival nem is állnak szóba, akik aztán, visszautasíttatván csúnyán szapulják az ilyen nőt. Nos, így harmincötön túl már megérthetjük: ez nem nekünk veszteség.
csak az olvassa. én szóltam 
Utolsó bekezdés, stipstop az enyém. Én vagyok a hideg, csalódott, sőőőt, a szar házasságom miatt most mást (rám érdemesebbet) szívató. A bizalmatlan, a kiégett, a kákán is csomót kereső, akit kibírni!… Hát lássam be, a férjem egy hős. Zárójelben utána: Gondoljam meg, ha elhagyom, még egy ilyen hülyét sehol sem találok.
Hanem az a pökhendiség, amivel férfiak (apa, testvér, elhagyásra váró férj, kapcsolat, stb) evidensnek veszik, hogy még ki se lépsz a szarból, már azon agyaljanak, hogy mi lesz teveled (!!!),férfi nélkül, hogy kilépés csak úgy lehet, hogy a háttérben más férfi vár (önmagadért nem mozdulnál, ugyan már, hát ennél jobb az egyedül? Ugyan!). Hogy azt hiszik tényleg, hogy mikor azt mondod, elég már ebből, akkor valaki valahol vár biztosan. Sőt, már előre kinézted, addig maradsz, míg az megerősödik és ugrasz át. Fel sem tételezik, hogy nélkülük van élet, miközben reszketnek, hogy elveszítenek. Csak egy cseppnyi tisztelet volna, istenem! Eszméletlenül bőszít, ahogy magukat- a nemüket- tartják origónak.
KedvelésKedvelés
Adél, én úgy tapasztalom, hogy sajnos nemcsak a férfiak “féltenek” hogy mi lesz veled nélkülük, én nőktől is hallom sokszor és érthetetlenül néznek, ha azt mondom, hogy lehet jobb lenne egyedül.
KedvelésKedvelés
Dettó…..és legjobban azok a nők “féltenek”, akik közben
fogcsikorgatva irigykednek az önálló, görcsöktől, megfelelni
vágyástól mentes életedért.
KedvelésKedvelés
Jaja… igazad van. És állja a férfit halászó elvált nő is, meg a kapcsolatból kapcsolatba ugró. Csak hát miért evidens? És miért, hogy aki ismer életem eleje óta, vagy mondjuk 15 éve, az sem lát tovább magánál, a pasiságnál. Ennyire nem ismer? Ennyire azt hiszi, hogy nélkülük még a fű is kiszárad?
KedvelésKedvelés
Azért ide egy kis statisztika jól jönne: hányan lépnek a semmibe, és hányan lépnek a másik karjaiba?
KedvelésKedvelés
Szerintem nem (annyira) fontos, hogy hányan hogyan lépnek ki. Ha az arány 100-ból egy lenne az, aki nem egy másik karjaiba fut, attól még nem kellene egyből lesajnálni. Miért nem hisszük el, hogy neki igy jó? Miért akarjuk mindenképp bemagyarázni, hogy nem dönt jól, hogy el lesz veszve férfi nélkül?
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy fogalmazzam, hogy ne tűnjön sem moralizálásnak, sem lesajnálásnak. Ha egy kapcsolat rossz, méltón ki kell lépni. Ha nem menthető, nem javítható, nem kell senkinek áldozatnak lenni. Nincs az az elv, nincs az az erkölcs, ami felülírhatná valaki méltóságát. És nem, nem kell őket lesajnálni. A másik elhagyásával egyszerűen a jobb, a méltóbb mellett döntöttek. Övék a döntés, és övék a kockázat. Én csak azt kérdeztem, hogy vajon a nők 100 %-a méltón lép ki? Náluk nincs kényelemszeretet? Nincs olyan egy sem, aki a titkárnőre gerjedő férfiakhoz hasonlóan egyszerűen a csinosabb, elegánsabb, jól felszereltebb felé húz? Csak kérdem.
KedvelésKedvelés
De van, csak a többiek azt mondják majd rá: büdös kurva. A férfira ellenben azt mondják majd: hja kérem, hajtja a vére, és hát amit otthon nem kap meg… Ez a különbség.
KedvelésKedvelés
Valamit nem értek. Adott egy nő, aki kilép a házasságából, merthogy
nem volt kényelmes
nem volt építő
elnyomó volt
kihasználták
lenézték
ráadásul- esetleg- még anyagilag is megterhelő volt.
Találkozik valakivel és épít egy kapcsolatot, amely:
kényelmes
egyensúlyban működő
megosztáson alapuló
felemelő
ráadásul- esetleg- anyagilag is előrevivő.
Probléma? Megvetendő? Aki a szarból kimászik, annak tilos annál méltóbbat keresni? Az esetleg számító (ismerős a kifejezés?)? Neki mindenképpen illik rosszul járni a kilépéssel- váltással? Bűnös dolog egy minőségi előrelépést eszközölni (ha már esetleg másik kapcsolatba megy)? Mert amúgy mehet másikba, hát menjen. Egy szerelem egy nőnek nagy erőt és hitet adhat ahhoz, hogy fordítson az életén. Sokaknál ez új állandó párt is hoz, a lenéző csak az, hogy az emberek nagy része fel sem tételezi, hogy lehet másképp, ergo azt vetítik ezzel, ha nem lenne más férfi, akkor a nő balga boldog asszony módjára maradna. Mert akkor neki minden szép és jó lenne
KedvelésKedvelés
Ha férfi hagyja el a boldogtalan(nak vélt) kapcsolatot, akkor jól tette, sárkány volt, majd talál vkit aki jobban megbecsüli, jobban szereti, jobban gondoskodik róla stbstb. Ha egy nő hagyja el a boldogtalan(nak vélt) kapcsolatot, akkor az a szemét nem küzdött eléggé, sárkány volt, nem szerette a férfit eléggé, rohadjon meg, szegény férfi meg majd talál magának valakit aki jobban megbecsüli, jobban szereti, jobban gondoskodik róla… Hát nyilván az ilyen meg ne próbáljon meg utána egy annál is jobb, gazdagabb, szebb férfit is így tönkretenni mint ahogy szegény előző áldozattal kibabrált…
KedvelésKedvelés
Enthelaina: Nem fért alád, ezért ide írom. Valamit szeretnék tisztázni: a férfi hagyja el a nőt gyakorlatilag nem létező fogalom. Oly ritka, hogy nem számon tartható. És most nem arra gondolok, hogy a férfi egy másik kapcsolatba átugrik, sőt arra sem gondolok, hogy egy erőszakos szerető berobbantja a halódó házasságot, amit aztán a feleség rövidre zár. Még csak arra sem, hogy az asszony elcsípi a szerető sms- ét, és ezért dobja ki a férjét. Én arra gondolok, hogy önszántából, kényelmetlenség, rossz érzések miatt a férfi kilép. Nem lép ki. Szeretőzik, toronyba vonul, elhessinti az asszonyt, és emellett gátlás nélkül élvezi a házasság kényelmét (gatya- kaja).
Ne is beszéljünk a házasságból kilépő férfiakról, mert olyan nincs.
KedvelésKedvelés
Adél: detto nem fér oda:) Szóval igazad van, korrigálok: ha a férfi lép félre, ha ő sárkányozza, hisztispicsázza, utálja, unja és megveti már az asszonyt akkor …. (koromnál fogva személyesen érettebb házasságokat kevésbé látok \át\, így feltétel nélkül hiszek neked). Azt még én is látom mennyire szeretnek beleülni a szarba és élvezni hogy még így is jól jönnek ki a helyzetből (sör van, kaja van, tiszta ing van). Apropó, másodkézből ismerős esete: igencsak elhanyagolt fiatal lány tudtommal pár éves kapcsolat lezárására készül, mert elege van a lusta legényből aki lenézni tud szeretni nem, és ha nincs tiszta ing átmegy hisztibe. Nem házasok, közös albérletben élnek. Férfiú válasza: jólvan menj, de majd csak nyáron, nem akarom egyedül fizetni a téli rezsit. (Gondolom terv szerint következő télre akkor talál új nőt). Konkrét párbeszéd nem tudom ezután mi zajlott le, de a lány ezek után fordult közös ismerőshöz hogy most mit csináljon (nem hirtelenfelindulásból ráborította az asztalt és elszaladt messzire). Intelligens, szép huszonegykétéves lány érzi ma azt, hogy neki egy ilyen kapcsolat dukál. (Rokonok pedig még le is cseszték hogy miért akar szakítani szegény gyerekkel)
KedvelésKedvelés
Nekem nem volt tuti nyeremény a házasság… nem kellett kiszolgáljanak, a gatya-kaja dolgot megoldottam magamnak. Amióta nincs, rájöttem, hogy alapjában véve előnyösebb helyzetben vagyok: egyedül vagyok, de akkor megyek haza, amikor akarok, addig és annyit dolgozok, amennyit akarok, azt csinálok a pénzemmel, amit akarok, és láss csodát, több van valamennyivel, mint eddig, amikor a gyerekekkel vagyok, úgy rendezem őket, ahogy jónak látom, nem szólnak bele, nem basztatnak, nem kérnek számon semmit, egyszerűen békén hagynak… és még a barátnőit sem kell elviselni. Egyszóval, nem minden férfinek hiper-szuperelőny a házasság, és szar ügy a hátránya. Ja… és anyós sincs.
KedvelésKedvelés
De, biztos van ilyen is. Nem állítottuk, hogy a nők méltón nyomják, de a nőnek nem hiszik el, ha igen.
KedvelésKedvelés
Bocs, csineva, de nekem ez a félmondat nem tetszik: “és még a barátnőit sem kell elviselni.” Ebből arra lehet következtetni, hogy egy olyan emberrel kötötted össze tudatos és hosszú tervezés után az életed, akinek a barátai, akik neki fontosak és akiket ő szeret, neked már eleve idegesítőek voltak.
KedvelésKedvelés
Az elején nem, de amikor azzal szórakoztak, hogy a fülem hallatára engem elemeztek, onnantól bezárkóztam, és nem voltam hajlandó jelen lenni akkor, amikor a barátnői (főleg egy) ott voltak. Persze, így visszagondolva, lehet, hogy ez is a fel nem ismert inkompatibilitás része volt, valóban nagyon más világnézet és értékrend jellemezte azokat az embereket, akikkel ő barátkozott szívesen, és azokat, akikkel én. Sőt, volt olyan barátom, akivel csak én tartottam a kapcsolatot, mert őt határozottan idegesítette.
KedvelésKedvelés
Úgy látom, ez gyakori probléma – a pár tagjai nem kedvelik egymás barátait. Kérdés, hogy a párkapcsolat működhet-e így jól hosszú távon is.
KedvelésKedvelés
Pontos statisztikát nem tudok, de jellemzően az anyagi függés tartja a nőket a megromlott házasságban és persze az örök bizakodás, hogy majd megváltozik, csak most épp fáradt, sokat dolgozik, ideges, stb….. Amikor ennek ellenére lépnek, akkor már akkora a baj, (bántalmazás), hogy jobb menekülni, vagy igen, a légüres térbe beúszik egy szerelem… Szintén nem tudom statisztikákkal alátámasztani, de a férfiak többsége, én úgy látom, már új nő miatt lép, ha nem akkor azért, mert remekül működik a sivár, de roppant kényelmes háttér és szórakozásnak ott a szerető, minden ok, minek ugráljon?
KedvelésKedvelés
Ez azért van, mert a férfiak tapasztalata az, hogy az esetek igen jelentős részében a nő akkor ugrik ki egy kapcsolatból, ha már kilátásban van a következő férfi.
Nem pökhendiség, hanem előítéletté fajult tapasztalat.
KedvelésKedvelés
Üdv a blogon! Avagy: ezzel vádolják őket. Mint például engem, aki bő két évet éltem még cölibátusban az elköltözésem után. De akkor érdekes csak a dolog, ha összevetjük a férfiak hasonló adataival, tehát hogy nekik hányszor van harmadik válásmotivációként, illetve válás nélkül is hányan csalják meg az asszonyt.
KedvelésKedvelés
Itt most nem üres vádas esetekről beszéltem, hanem ahol a nő tényleg egy másik férfival jelent meg.
Tegyük gyorsan hozzá: ez a tapasztalat kamaszkorban és a húszas évek elején alakul ki, amikor is bizony jóval nagyobb arányban hajlamosak a lányok/nők így viselkedni. Később már csökken ez az arány, de addigra gyökeret ver a korai tapasztalatokból kialakuló előítélet.
Lássuk be: sok frusztráció, keserű tapasztalat ebből az időszakból származik és később ezeket kompenzáljuk ezerféle módon.
KedvelésKedvelés
én meg az vagyok, aki úgy tűnt, jól választott, évekig-évtizedig tökéletesen jól belesimult a háziasszony, anya, feleség szerepkörébe, de aztán valami elkezdte nagyon zavarni…
Remélem, ez a bejegyzés megfelelő válasz Zsolt (Gábor, Dezső, Béla stb) felvetésére a blog értelmét és célját tekintve.
KedvelésKedvelés
Csatlakozom az előttem szólóhoz.
KedvelésKedvelés
És én is csatlakozom.
És azt is elmesélem, mi a két kérdés ilyenkor:
1) Melyiküknek van valakije?
2) Miből fog megélni?
KedvelésKedvelés
Nevet változtattam….amit egyébként,még soha…. Elképesztő, hogy ez mennyire tapinthatóan jelen van ma, (még mindig???), és én, akit egyenlőnek, önállónak neveltek, fiatalabb koromban azt hittem, ez már egy ósdi szemlélet, és milyen jó, hogy ez ma már nincs, és nem is lehet probléma az én érzékeny, nőket értő férjemmel…. Azóta eltelt többtíz év, ebből az utolsó (tíz) már egyedül, és én döbbenten fejtem vissza a szálakat, hol is romlott el alattomosan, szeretetben ez az egyenlőség (vagy csak a látszata?), hogy gyakorlatilag, kényszerűen még most is (anyagi) függésben tart, és ezzel folyamatosan megaláz, ez az eszköze maradt, másba nem köthet bele…. Miért van az, hogy az új kapcsolat (ahol már egyértelműen ő a főnök), nem elég, hogy kiélje ezt a hatalmaskodást, miért kell még “visszarúgni” a régibe, amit ő hagyott el, bizonyítandó: nem benne van a hiba…
KedvelésKedvelés
Ó, ez az alattomban elromlás…én már kezdem azt hinni, hogy mindent ami jó volt és ami néha még jó azt én csinálom (akár mentális bukfencekkel,akár ténylegesen azzal, hogy úgy alakítom a körülményeket) és az egész valójában nem létezik csak általam. Ő pedig vagy hallgat, vagy hazudik, akár tudattalanul is azzal, hogy beleegyezik, egyetért valamivel, csak ne kelljen többet hallgatnia, beszélgetnie,illetve élvezi az általam létrehozott dolgokat.
KedvelésKedvelés
Nekem is az a legerősebb tapasztalatom, mint cicának. Évek óta vagyok Makrancos Kata, évek óta tanácsolom el a jelentkezőket azzal, hogy nem vagyok könnyű eset. Nem is fogják fel, mit értek ez alatt, megpróbálnak meggyőzni. Valamelyikük múltkor nagylelkűen felajánlotta, hogy higgyem el, ő el tud viselni egy “kis női hisztit” is. Gondoltam magamban, apafej, csodálkoznál ám, ha hallanád, miről szólnak az én “hisztijeim”… 🙂 De visszatérve: a nőismerőseim aggódnak a legjobban…. “hát, Neked se lehet könnyű így férfi nélkül…”….. “jó-jó, hogy csomó szuper dolog van az életedben, na de azért mégiscsak kellene egy párkapcsolat, mert így nem élet az élet…”….. “de hát csak nem akarsz egyedül megöregedni??????”…………. jajmár.
KedvelésKedvelés
Mindig mikor jól beszólok nekik, csak ráfogom a horoszkópomra.
KedvelésKedvelés
Én úgy gondolom, férfi nélkül csodálatos. Jelenleg ez az álláspontom. Az összes nehézségem, problémám, gátam és gátlásom csakis kizárólag férfiaktól való. Emellett még az ún. szerelmesdi is rendkívül megterhelő. Mivel nem tud jól működni a blogon tárgyalt problémák miatt, így vagy vak vagyok benne, vagy állandóan valami problémakör foglalkoztat a kapcsolatot illetően. Nem, nem én kreálom, egész egyszerűen zavar, ha “férfiként viszonyul”, ha manipulál, ha úgy szól, belém gázol, elzárkózik, eltűnik, stb. Majd zavar, hogy én tűnök szarrágónak, miközben ő az álompasi. Mindegy is, min agyalok, de a lényeg, hogy a gondolataim, az energiáim, mindaz, amit az életemre fordíthatnék, javarészt belemegy a kapcsolatba. Ahogy a házasságba.
Tényleg erre vágyok?- teszem fel a kérdést. Hát ez ad nekem értéket? Vagy ez ad az életemnek értéket? Ez a szarakodás? Hát nem lehet ezt normálisan? Ezért kell férfi, hogy állandó problémáim legyenek?
Most komolyan.
Nektek miért kell férfi?
KedvelésKedvelés
Én fél éve léptem ki egy bántalmazó kapcsolatból. Most úgy érzem, nincs szükségem pasira, vagy legalábbis abban a formában, amit “normális” kapcsolatnak hívunk. Nincs szükségem lehúzásra, cseszegetésre, nincs szükségem arra, hogy pakoljak más helyett, hogy harcot folytassak azért, hogy heti egyszer elmehessek tornázni, hogy valaki folyamatosan azt mondogassa, hogy mit csinálok rosszul és miben voltam már megint türelmetlen, meg önző. Nincs szükségem arra, hogy valaki kutakodjon utánam. Még a szexre sincs szükségem abban az ellaposodott, unalmas formában, ami volt. Erőre és szeretetre van szükségem, és a legfontosabb célom, hogy megtaláljam önmagamat.. így harminciksz év után, itt az ideje.
KedvelésKedvelés
Ajjj, de szép, de tipikus!
Azt ki ne mondd, hogy nincs szükséged szexre, mert azonnal valami nagyon durvát fognak a nyakadba akasztani. Hogy te nem égsz a vágytól, hogy valakinek a hímtagját magadba fogadd? Micsoda beteges, nemnormális nő vagy te? Ha van férfi, aki kíván, vedd megtiszteltetésnek, kegynek, örömnek.
KedvelésKedvelés
Az a baj… jaj, de gáz, hogy én most végiggondoltam a dolgokat és gyakorlatilag semmi szükségem férfira. Még a szexet is meg tudom oldani. Mindent meg tudok oldani.
És most mondok erre valamit. Ha emellett megosztom magam egy férfival, az pusztán szórakozás, élvezet és azért van, mert méltó rá. Ez – úgy gondolom – valódi értéket adhat egy férfinak (már amennyiben velem lenni értéknek számít). Nagyobb értéket, mint az, ha megbéklyóz, vagy megvesz, vagy meggyűrűz, vagy elnyom, félelemben tart. Méltóbb ez, csak hát nem könnyű elérni, megtartani. Ahhoz meg kellene nyílni, egyenlő viszonyban létezni, leadni a hatalomból, stb. Áááá, ideig- óráig.
Ebben a formában ugyanoda jutok: semmi szükségem erre. Közben pedig ők sehol sincsenek nélkülem.
KedvelésKedvelés
Köszönöm Adél, mert hogy szó szerint így. Ugyanakkor ez nem egyszerű, és sokszor már nevetek rajta. Például. Mondom az embernek, hogy én soha nem megyek bele úgy a szeretkezésbe, hogy nincs kedvem hozzá, csak hogy neki jó legyen, nem vagyok áldozati bárány, és: ” így mindig biztos lehetsz abban, hogy amikor belemegyek, akkor viszont nagyon akarlak, és abban is biztos lehetsz, hogy nem játszom meg az orgazmust. Hát nem fantasztikus?” – erre a válasz egy kétségbeesett vigyor (grimasz), mert hát igazából kezd neki leesni, hogy itt nem lesz automatice szex, és inkább játsszam meg magam, vegyem őt palira egy kis színészkedéssel, azt se bánná, csak menjek mindig bele. Másik példa: azt is mondom embernek, hogy engem nem kell eltartani, meg családfőnek lenni, a lányomnak is van már apukája, és “nálam csak az számít, hogy személyiségben-kémiában passzoljunk, ott kell letenni az asztalra. Így biztos lehetsz benne, hogy nem a pénzedért vagyok veled. Hát nem fantasztikus?” – a válasz erre is felemás mosoly, mert az is kezd leesni neki, hogy húha, itt aztán nem lehet majd pénzzel-paripával villogni, viszont esetleg értelmeseket kell mondani, és minőségi szexre is igény van néhanapján. Úgyhogy értéket várok el – ez idáig ez túl nagy elvárásnak bizonyult. És igen, a méltóságom sokkal fontosabb annál, mintsem értéktelen kapcsolatokat tartsak fent.
KedvelésKedvelés
Pontosan. Nagyon pontosan. Ezt írtam én is sokszor, és volt már itt is posztban: Csak mi gondoljuk, hogy ez érték. Hogy ez jó. Nem, nem jó. A hatalom a jó, a testnedvek kiürítése, a rajongó tekintet, a méltóság, amit egy nő nyal fel a mennybe.
Bakker, minél többet gondolok erre az egészre, annál erősebb bennem, hogy isten őrizz tőlük! Ja, és persze ha ilyet mondok, akkor visszamegyünk az origóra, miszerint a megkeseredett, csalódott, zárkózott, blablabla… Pedig az én szívem most is nyitva.
KedvelésKedvelés
nekem kell a ferjem, mert szeretem, mert szeret, mert jo vele lenni, mert a lanyaink imadjak, o imadja a lanyainkat, mert szeretem a humorat, az illatat, a termeszetet, a testet, a lelket, mert o a tarsam akivel megosztok mindent es soha nem elunk vissza egymas bizalmaval, szeretetevel, penzevel, odaadasaval, semmivel. nekem kell a ferjem mert jo vele elni, remelem igy is marad meg legalabb 50 evig.
KedvelésKedvelés
Ez de szép 🙂 Egyszer, ha az isten szeret, mutat nekem egy ilyet. Csak hogy legalább kipróbálhassam. Ennél lejjebb kár adni.
KedvelésKedvelés
Csatlakozom, a végén ez a szám ugyan a mi életkorainkhoz eléggé optimista – de ha már lúd, legyen kövér 🙂
KedvelésKedvelés
De jókat írtok, az eszem megáll…én is kiléptem nemrég a házasságomból, sajnos majdnem késő volt. Most van egy párom, aki pont ilyen és hihetetlen, de ő is (pasi létére) bántalmazó kapcsolatból lépett ki előtte. Nem sok ilyenről tudok, de ilyen is van, ugyan olyan tapasztalatokkal rendelkezünk a korábbi kapcsolatunkból, döbbenetes. Pont azokat a dolgokat szeretné, várná a kapcsolattól, amiket én, amiket fent részleteztetek. Az viszont már mekkora gáz,hogy mennyire más a megítélése a kívülállóknak az ő részéről és az enyémről,azért,mert léptünk.
KedvelésKedvelés
Nekem is kell – nem úgy általánosságban férfi – hanem a férjem. Aki ugyan nem hozott pénzt, paripát a házasságba, mert ugyanolyan egyszerű falusi családból került az egyetemre, mint én, de hozta mindazokat az értékeket, amiket Naja említett. Szeretetet, odafigyelést, nagy beszélgetéseket, minőségi szexet és játszma nélküli tiszta őszinteséget. Emlékszem egy rokonunk, aki nagyon anyagias, olyan 10 éve, mikor még ösztöndíjból-diákmelóból élő diákok voltunk, egyszer megkérdezte tőlem, hogy “Na, és el szokott vinni ott Pécsen a barátod drága éttermekbe?” “Hát nem, csak kiskocsmákba járunk az évfolyamtársainkkal. A kedvencünkben egy hajléktalan szolgál fel, és nagyon finom a hagymás-zsíros kenyér.” Itt elkerekedett szemekkel nézett. “Na, de azért ajándékokat, mondjuk egy 5-6 ezer forintos parfümöt csak kaptál tőle?” “Úristen, mi 5-6 ezer forintból egy hétig megkajálunk, hogy adhatnánk ki annyit parfümre?” Itt már összevonta a szemöldökét. “De egy férfinak drága ajándékokat kell vennie egy nőnek, és ha nincs pénze, menjen el éjjel vagont rakodni, és vegyen abból valami szépet!” “Mi? Éjjel inkább melegítsen engem, ne vagont rakodjon valami hülye parfümért, majd veszek én magamnak, ha nagyon kell!” Ezzel sikerült kiakasztanom, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy számomra más értékek a fontosak, de nem értette. Ő elég sokáig a pénzükért választotta a pasijait, aztán mikor megöregedett és már nem volt szép, egyedül maradt.
Adél, szívből kívánom neked, hogy te is találj egy igazi, méltó társat, mert szerintem, ha máshogy nem is, így megéri a párkapcsolatosdi!
KedvelésKedvelés
Nekem volt olyan kapcsolatom, aki meg nem akarta megérteni hogy nekem nem kell ajándék, pláne nem ha alig telik rá, nekem az kell, hogy együtt legyünk minél többet. Nem tudom 20 éves korára hol szedte fel ezt a hozzáállást, hogy a nő akkor érzi hogy szeretik ha adnak neki ezt azt, együtt töltött időt pedig miért is igényelne, de 4 év alatt sem tudott ezen túljutni. De én mindig azt éreztem hogy ezzel kompenzálja a kapcsolati hiányosságokat, hogy jó akkor adok neki vmit. Amiért leírtam: szerintem nem csak a nők (egy része persze) ilyen és provokálja ki, hogy őket anyagiassággal fogják meg, hanem a férfiaknak is ez egy könnyű eszköz arra hogy különösebb idő- és energiaráfordítás nélkül fogják meg a nőt. Mindamellett, hogy nyilván ehhez kell egy partner aki fogékony erre. Ideális a világ ha két ilyen találkozik, és közben aki nem erre vágyik, nem ennyit tud csak nyújtani meg szépen egymásra talál:)
(Mikor fent említett megtudta szakítás után, hogy elindult a szekér mostani párommal még nekem is támadott, hogy én őt lecseréltem gazdagabbra, valahogy fel sem tudta fogni, hogy csak simán olyan vkit választottam aki nem hazudozik nonstop ellenben értékes neki a velem töltött idő. És nem is gazdag:D. Szerintem ezzel a jelenséggel nem is nagyon tudott mit kezdeni.)
KedvelésKedvelés
Enthelaina, tök jól leírod ezt a jelenséget, ami csak mélyíti a lövészárkot a két nem tagjai között, aminek ott se kéne lennie. A megúszós férfira lehet haragudni, hogy nem kapok tőle elég figyelmet, gyengédséget, az anyagi javakat váró nőre is, hogy annak a ribancnak csak a pénzem kell, és közben emberi kapcsolat sehol, mert _a másik annyira más_, _a másiknak nagyon más kell, mint nekem_, és ezt mindenki el is hiszi. Itt volt ez a kötekedő troll a másik topikban, ez a Zsolt: ő is ezt a lövészárkos témát nyomta az ostoba sztereotípiáival, amiből szerintem csak annyi haszna származik, hogy jobban belecelluxozza magát a már említett férfidobozba, és legalább lesz egy identitása, ha más nem is. Közben itt olvas, keresgél, próbálja megfejteni _ a nőket_, de ő maga az akadály ebben. Talán ez az egyszerűbb megoldás, talán nem is gondol arra sem Zsolt, sem a volt párod, hogy a keretek rosszak, nem tudom.
KedvelésKedvelés
Zsolt kommentjei eddig elkerültek, majd utána keresek mert így nem teljesen értem, miről is volt vele pont szó. (Amúgy félre ne érts, nem pénzes mindent megvevős amúgy érzelemtelen párom volt, bonyolult folyamat volt ami 4 éven át lezajlott köztünk, ez egy még egészen kis momentum volt a szartengerben – lenyűgöző amúgy hogy az első szerelem rózsaszín köde milyen tetemes mennyiségű hígtrágyát képes elfedni). Én sokáig majdnem elhittem hála a győzködésnek és a sok nehisztizz-nek, hogy a hiba is bennem van, hogy 3 év után olyan extrém elvárásaim vannak mint a heti együtt töltött 1-2 nap, pláne ha fizikailag tökéletesen kivitelezhető. Aztán eltelt még egy év azalatt kinyílt a szemem, hogy csak nem én vagyok már a hülye hogy nekem a kapcsolat igenis ezt jelenti. Végül leléptem, kiderült hogy van olyan elvetemült férfiember is e világban aki hasonlóan áll a kapcsolatokhoz mint én, kiderült hogy várta is régóta, hogy nekem kinyíljon a szemem. Barátságból szerelem lett stbstb, de csak megkaptam a “tökéletes” extől hogy nyilván a pénztárca vastagságán kívül másban nála senki jobb nem lehet.
Amit őszintén nem értek, hogy egy fiatal 18 éves értelmes srác, aki otthon ilyet nem láthatott (a szüleit ismerve), hogyan jutott el oda ilyen fiatalon, hogy márpedig férfi és nő kapcsolata ajándékokon és pénzen múlik. Tényleg az érdekelne mikor és kitől tanulják ezt meg a fiatalok. Vagy ördögi kör és egy anyagias partner/ex rontja el így az embereket? (Magamat vádolni nem vagyok hajlandó, mert őszintén nem érzem és nem is éreztem soha anyagiasnak magam)
KedvelésKedvelés
Szerintem a sztereotípiák okozzák, pl. itt a jóindulatú szexizmus: egy nő védelemre és biztonságra vágyik, az igazi férfi mindent megad szíve hölgyének. Ebben viszont benne van az is, hogy cserébe ezt-azt “kell” nyújtani. A családi szocializáció elsődleges, de nem kizárólagos, erre tippelnék.
KedvelésKedvelés
“Hát ki kell neked, ha én sem vagyok jó?” és ” Nincs pasi, aki két hétnél tovább elviselne téged!” sőt “Az anyukák is megmondták az iskolában, hogy én mintaapa vagyok!” Origó, tényleg. Csak a sértett egótól mentsen meg az Úristen!
KedvelésKedvelés
Még elég fiatal vagyok, amikor pedig huzamosabb ideig voltam egyedülálló, még fiatalabb voltam, a húszas éveim elején. Senki nem nyaggatott azzal, hogy állapodjak meg, szerencsére. De hogy ezek mégis mennyire ismerős szavak, azt el nem mondhatom. De azért megpróbálom. Amikor a szüleim vállon veregették a volt páromat, hogy micsoda legény a talpán, amiért képes és együtt tud velem élni. Ő volt az első, akivel összebútoroztam, és egy ideig szentül hittem, hogy valóban én vagyok az elviselhetetlen, hogy a szüleimnek igaza van. De az évek meggyőztek, hogy ez nem így van.
Ismerős a visszautasítottak vádja és sértettsége is, pedig elég kíváncsi és kísérletezgető kedvű voltam akkoriban. Ismerős a beolvasás, szintén a szüleimtől, hogy milyen öntörvényű vagyok, holott még nyakig benne voltam abban, amit itt rendszernek, máshol rendnek neveznek. Meg se kérdőjeleztem a jogosultságát ennek az úgynevezett “rendnek”. Csak apróságokat kifogásoltam. De az is sok volt.
Hogy mennyire rendszerszintűek a blogban felvetett problémák, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy mindig visszajárok ide, egy olyan helyre, ahol az író és köztem szinte semmilyen közös vonás nincs, de mégis, mintha az én számból venné ki a szót és írja le úgy, ahogy talán soha nem tudnám megfogalmazni.
KedvelésKedvelés
Ismerős ez a családi hozzáállás. Nekem két mondta égett be, amikor néhány év egyedüllét után lett párom. “Örülök, hogy észhez tértél.” És a kedvencem: “Végre lejjebb adtál az irreális elvárásaidból.” Kitalálni sem lehetne ennél jobbakat. Hetekig csak pislogtam, mint hal a szatyorban, hogy engem ennyire kiállhatatlannak tartanak, őt meg egy lúzer szarjankónak, aki biztos félig vak, süket és ki tudja mi, hogy engem elvisel.
KedvelésKedvelés
Ha nekem ilyet mondanak, mint neked, azaz direkt és szemből támadnak, annak csúnya veszekedés lett volna a vége (hiszen ismertek jól), úgyhogy inkább elhumorizálták az egészet és ezzel le is szereltek. Nem tudtam tiltakozni, hiszen minden ilyen kísérletemre azzal jöttek, hogy nem értem a viccet, nincs humorérzékem, vagy a kedvencem: “Bizonyára találva érzed magad.” A másik, nálunk alapelvnek számító mondat: “Aki sértődik, annak sosincs igaza.” Tehát ha megbántottak és az neked fáj, akkor te vagy a hülye, hiszen tudnod kéne, hogy nem sértegetni akarnak és a bölcs ember az, aki saját magán is tud nevetni.
Áh, az egész úgy hangzik, mintha sajnáltatni szeretném magamat, mondjuk részben ez igaz is, mert még most is fáj minden, pedig szerető szüleim vannak, nagy az összetartás, a családom nem csak egymás mellett élt, hanem együtt. De talán éppen ezért volt (és még most is) ilyen rossz. Itt a legtöbben a személyes példáikat a párkapcsolataikból veszik, nekem meg valahogy mindig a szüleim jutnak eszembe. Ez a viccelődünk más kárára-téma (a Hétköznapi hímsovinizmusban is olvasható!) az én tyúkszemem, legalábbis az egyik legnagyobb. Az egyéb, családon kívüli kapcsolataimra is rányomta a bélyegét. Sokáig minden kedves, valóban jó szándékú ugratást is vér komolyan vettem. Sajnos még mindig – egy kicsit. Érdekes módon a bátyáim, bár gyerekként szintén szenvedő alanyok voltak, túltették magukat rajta és ugyanúgy alkalmazzák ezt másokon.
Jól elkanyarodtam az eredeti témától.
KedvelésKedvelés
Van ilyen bejegyzés is:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/04/14/mitol-volt-ennyire-iszonyatos/
Engem nagyon megérint, amit írsz.
KedvelésKedvelés
Elolvastam. Tíz év differencia (ennyi a korkülönbség köztünk), egészen más háttér és környezet, és mégis… Nekem is bátyáim vannak egyébként.
KedvelésKedvelés
“Hát ki kell neked, ha én sem vagyok jó?” – micsoda gőg és arrogancia. Pffff…
KedvelésKedvelés
Persze hisz ő tökéletes, az anyukája is ezt mondja neki 30 éve hát hogy jössz te ahhoz hogy megkérdőjelezd az ő anyukája igazát?
KedvelésKedvelés
Nekem a drága apukám szokta mondani, hogy csodállja a férjemet, amiért képes velem együtt élni és elviselni a hisztis, veszekedős természetemet. Engem miért nem csodál senki azért, mert képes vagyok a férjemmel együtt élni és elviselni a hisztis, kötekedős természetét? (Költői kérdés volt.)
Nálunk kierőszakolt szex nincs. Próbáltam párszor, de aztán mindig az lett a vége, hogy a közepén befejeztük. A férjemnek sem tetszett úgy: őt az izgatja a legjobban, ha látja/érzi, hogy én nagyon élvezem. Megjátszani pedig ezt nem tudom – és nem is akarom.
KedvelésKedvelés
Az élet hullámzik, mint a tenger. Valakit beteggé tesz az utazás, valaki élvezi, más egyszerűen csak megszokja. Mindegyiknek jólesik egy társ. Ha épp egyedül maradsz, egyáltalán nem szégyen, ha segítséget kérsz. És az sem baj, ha egy ideig egyedül hajózol büszkén. Az ember bonyolult, ezért sok a félreértés a különböző sorsú emberek között. Jó, ha kívülről tudjuk látni magunkat! Ez nem egyszerű. Ha nem megy, akkor lépnek színre az igaz barátok.
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes ez. A legtöbb nő szerintem maga sem hiszi el, hogy boldog lehet férfi illetve család nélkül, és úgy látom, a többségünk nem is magányra teremtetett, holott elhiszem, hogy van olyan, akinek jobb egyedül.
Úgy adódott, hogy valamiért a legtöbb barátnőm, nőismerősöm egyedülálló, sokan évek óta egyedül vannak, és nem egy olyan van köztük, akinek későhuszonos-koraharmincas létére még soha nem volt kapcsolata – nem hogy komoly párkapcsolata, de semmilyen sem. Pedig nem csúnyák, nem buták, csak valamiért így maradtak. A nagy többségnek nem szabad választása a magány, hacsak annyiban nem, hogy akármilyen, kompromisszumos kapcsolatot nem szeretnének: olyan férfi, aki tetszene nekik, nem érdeklődik irántuk, akiknek tetszenének, azoktól meg ők nem akarnak semmit – mondván, hogy egy olyan férfinál, akire nem vágyik igazán az ember, a semmi is jobb. További gond a beszűkült élettér, a kisvárosok, falvak, ahol választék híján még nehezebb a pártalálás. Ennek ellenére, sokan érzik magukat lúzernek a magányuk miatt, félnek, hogy valami nincs rendben velük, és elmondásuk szerint nagyon szeretnének boldog, szeretetteljes kapcsolatban élni egy normális férfival és családra is vágynak, de az egyik barátnőm szerint kevés a normális férfi és azokat is hamar elkapkodják. Vannak nők, akik szinte belezavarodnak a magányba és a félelembe attól, hogy egyedül maradnak, ijesztő, amikor éjjelente sírva hívják fel az embert, hogy ők most pánikban vannak, hogy soha nem lesz társuk és gyerekek – és nem mondhatod nekik, hogy jajj, élvezd a szingli létet, mert ő másra vágyik, és ezt tiszteletben kell tartani. Van, aki kétségbeesetten keres, és állandóan pofára esik. Másnak szép csendesen az agyára megy az egyedüllét, rigolyás és hisztis lesz, befordul, megint más kialakít magának egy olyan életet, barátnőkkel, hobbikkal, amiben alapvetően jól elvan, programokra jár, jön-megy élvezi az életét – mondjuk ehhez jó kereset és pénz is kell, meg az is, hogy nagyvárosban éljen az ember, ahol akad megfelelő társaság. Sokan élnek partner híján otthon a szülőkkel, mert lássuk be, egy mai átlagfizetésből nem igazán lehet albérletet finanszírozni, ha nem akarsz idegenekkel összeköltözni, vagy nincs olyan barátnőd, akivel közösen kivehetnétek egy lakást.
Sokat beszélgetünk erről baráti körben, és azt látjuk, hogy a legnagyobb gond, a méltó, igazi társnak alkalmas férfiak hiánya. Sokan látnak otthon rossz családi mintát, egyenlőtlen, szeretetlen kapcsolatokat, és nem akarnak olyanban élni. és érdekes, van hasonlóan gondolkodó férfiismerősöm is. Arra jutottunk, hogy ha egy kicsit többre vágysz, mind arra, hogy járj valakivel és legyen egy bármilyen kapcsolatod, hanem lelki-szellemi partnert akarsz, aki társ, barát, szerető, akkor nagyon nehéz dolgod van.
KedvelésKedvelés
Utolsó bekezdésedre: én régóta ezt látom a környezetemben is, hogy jaj csak legyünk valakivel mert úgy illik, meg amúgy is milyen már egyedül. De ha olyan ismerősnek akivel merek őszinte lenni felvetem ezt, hogy ez mégis mire jó és minek, mind azt mondja hogy oké, értik az én elvemet is, és szép és jó, de mutassam már meg nekik hogy hol is kéne megismerniük már a nagy Ő-t így egyetem/munka-alvás között. És tényleg nem tudok ilyenkor okosat mondani, mert ötletem sincs. (Az más dolog, hogy továbbra sem értem miért jobb egy akárkivel mint egyedül). Mostanában próbál egy ismerősöm internetes társkeresőzni, na az meg maga a rémálom szerintem, bár persze hallani ott megtalált nagy szerelmekről is, de maga a folyamat az hát na, az olyan…
KedvelésKedvelés
“Sokat beszélgetünk erről baráti körben, és azt látjuk, hogy a legnagyobb gond, a méltó, igazi társnak alkalmas férfiak hiánya.”
én is ezt a véleményt hallom sok fiataltól.
meg szerintem van még egy dolog, hogy egyelőre még társadalmi szinten vagyunk beleragadva a régi családszerkezet elképzelésbe. pedig annyiféle más mód is lehet, olyanok is amiről még nem is álmodunk.
én el tudok egy olyan értelmezést is simán képzelni, hogy ebből a látszólag kilátástalan állapotból – amit írsz aritareal – fognak megszületni az új, szereteten, megbecsülésen, tiszteleten, kölcsönösségen, igazságos munkamegosztáson alapuló alternatívák, amire azért vannak már példák, csak még nagyon ritkák itthon, és azok számítanak a kivételnek.
egy kapcsolódó cikk: http://index.hu/belfold/2013/05/17/szivarvanycsalad/
idézet a cikkből egy férfitól: “Én annak idején attól tartottam, hogy majd az anyák nem akarják hagyni, hogy a gyereket elvigyem akkor, amikor én szeretném, hogy próbálnak majd távol tartani, mert attól félnek, hogy elveszem tőlük. De a legnagyobb meglepésemre éppen fordítva van. Két gyerek elég rendesen lenyúzza az embert. Az anyukák nagyon örülnek annak, ha lélegzethez tudnak jutni. Ha voltak problémák, akkor inkább abból, hogy tudom-e ekkor is, meg ekkor is, meg ekkor is vállalni, hogy én vagyok a gyerekkel.”
van azért aki hajlandó látni a gyerekes nők helyzetét és szívesen vállal partnerséget, közösséget.
vannak olyan helyzetek, ahol az adott keretrendszerben nincs megoldás. lehet küzdeni és erőlködni, de akkor sincs. csak úgy lehet megoldani a problémát, ha a kereteket értelmezzük újra, és én azt gondolom, hogy lassan éppen ennek jön el az ideje. paradigmaváltás. demokrácia, politikai képviselet, család, egyén, gazdaság, környezet és még sorolhatnám. minden területen paradigma váltás zajlik. ezt éljük, ebben keresgélünk egyéni szinteken is és közösségi szinteken is, mint pl. itt a blogon.
most ha eltekintünk attól egy kicsit, hogy a postban idézett férfiak véleménye gusztus és érzés szinten mit vált ki belőlünk, akkor én azt látom, hogy nekik is fontos szerepük van ebben a közös gondolkodásban, láttatnak, jól láthatóvá tesznek egy olyan nézőpontot amivel kapcsolatosan pl. nekünk nőknek lehet dolgunk, tudunk kezdeni vele valamit, valójában segít minket. értitek mire gondolok? a Rend hangja (mondják is), amit általuk hallani lehet jól, és lehet rá egyéni szinteken is reflektálni. nagy szolgálatot tesznek nekünk és a folyamatoknak is szerintem.
ami szerintem nagyon izgalmas kérdés az az, hogy ha látjuk, hogy az ami volt nem működik, akkor mik lehetnek az új alternatívák? mi az ami megfelelő számunkra, amit vágyunk, amit szeretnénk, amit be tudunk vállalni? nagyon nehéz kérdés ez, sok fantázia, kreativitás és bátorság szükséges ahhoz, hogy szembe nézzünk vele.
és a megoldás kulcsa szerintem a fiatalokban van és a középkorú nőkben, ha fogadni kell. a középkorú férfiaktól én már nem várok érdemi konstruktív hozzájárulást, legalábbis nem sok jelét látom, hogy foglalkoznának a kérdéssel. ezt reagáljuk úgy, hogy “a méltó, igazi társnak alkalmas férfiak hiánya”.
KedvelésKedvelés
Csak ha most fiataloknál általánossá válik, hogy inkább egyedül mint a rosszban, és véletlenül megnő az egyedülállók száma, hát jaj nekünk mert a vége az lesz hogy máglyára vetnek mindenkit aki 30 elmúlt de se gyerek se házasság. Vagy tényleg jön az állami társkereső és tenyészprogram:D. Már így is lassan gigászi méreteket ölt a szingli-gyűlölet. (És mint megtudhattuk még az asszonyverés is ennek a természetellenes hozzáállásnak köszönhető)
KedvelésKedvelés
Én is elég sok fiatal lánynál látom ezt. Nem vagyok azonban derűlátó. Volt ilyen 20- 30 éve is. Mi sem akartuk, akiknek most a lányai lázadnak. Én 26 éves koromig tartottam magam- addigra a családom és a környezetem nagyjából elhitette velem, hogy egy rakás szar vagyok férj nélkül.. Amíg a társadalom ekkora nyomást gyakorol, addig sajnos ezeknek a lánykáknak nem sokkal jobb sors jut majd. Beállnak szépen a sorba, mikor eljön az ideje.
Most voltam kórházban és ott volt egy intelligens 21 éves lányka nagyon letisztult elvekkel, kiváló meglátásokkal és magas kapcsolati igényekkel. Azt mondta, ő ebben a társadalomban nem megy férjhez, mert az … hát a lényege az volt, hogy rabszolgasors. Volt ott egy nő – nálam kicsit idősebb- aki egész bent léte alatt azon aggódott, hogy amíg a kórházban van, az élettársa ki ne rabolja (esküszöm, így volt!!!), ám mikor bejött a pasi negédes “apucikám”- mal fogadta. Na, ez a nő elhűlt a lány hallatán: De hát egy társ mégiscsak kell! Egyedül nem lehet… És a szemében a teljes értetlenség.
Ez a nő felnevelt egy lányt és egy fiút. Azt mondta, ő a fiút nem nevelte hímsovinisztának,mert az ő fia mosogat. Majd bejött ez a 30 éves fickó, és lehülyézte az anyját, amiért aggódik az élettárs miatt.
– Te rontod el a kapcsolatot, mert nem bízol benne!- így vádolta. Aham, a nő a hülye. És a nő el is hitte a fiának (aki nem elnyomó- leszóló- kioktató. Nem.
Utána előttünk eszkuzálta magát a nő, amiért ilyen “hülye”. De hát egyszer már kipakolta a házat!- ez volt a mentsége.
Lennének kérdéseitek?
KedvelésKedvelés
Szerintem ennyire nem negatív ez a kép. Úgy veszem észre, hogy manapság már messze nem néznek olyan megvetően egy nőre, ha nem megy férjhez és nincs gyereke, és szerintem a jövőben ez egyre természetesebbé válik majd, és egyre kevésbé jelent majd kényszert.
KedvelésKedvelés
Talán van ahol nem néznek úgy (rokonok, barátok stb). Én most ettől az állami kényszertől félek kicsit, hogy mennyire üldözni akarják akinek nem hogy gyereke nincs de nem is házas (vagy pl gyerek van házasság nics). Mert míg “csak” annyi a következmény hogy boldogtalan a nagymama meg lenéz a 12 gyerekes boldog szomszédasszony addig nagy gond nincs ha önbecsülés van mellette és pl. egy ilyen közösség ahol megerősítenek hogy nem te vagy a hülye. Én most attól félek mi lesz ha ennek már más következménye is lesz. Bár remélem scifi csak hogy eljutunk oda.
KedvelésKedvelés
Adél, bármekkora is a társadalmi nyomás, és bármennyire nehéz is sokszor egyedül, én azt látom, hogy egyre többen vagyunk, akik nem állnak be a sorba.
KedvelésKedvelés
Úgy legyen, úgy legyen. Legyen igazatok.
KedvelésKedvelés
Most még töprengtem kapálás közben és arra jöttem rá, hogy ez egy járható út. Miután a férfiaknak sokkal nagyobb szükségük van házasságra, mint a nőknek, így a házasságot magát kell bojkottálni a nőknek. Így az a férfi, aki vágyik az effajta biztonságra előbb- utóbb elmozdul.
Soká lesz az még. Néhányszor újra kell születnem, hogy megláthassam 🙂
KedvelésKedvelés
“egyelőre még társadalmi szinten vagyunk beleragadva a régi családszerkezet elképzelésbe. pedig annyiféle más mód is lehet, olyanok is amiről még nem is álmodunk.” – igen ez tényleg óriási probléma. Sokszor hallok fiataloktól olyan kijelentéseket, amelyek abszolút arra utalnak, hogy teljesen a régi keretek között képzelik el a boldogságukat, és azt az értékrendet vallják, amit a szüleik, nagyszüleik – nem is tudatosan, hanem mert otthon ezt hallották, ebben nőttek fel. Épp a múltkor volt egy ilyen beszélgetésem egy barátommal, és döbbenten hallgattam a házasságról és a válásról alkotott gondolatait, amelyekre egy végtelenül bigott keresztény is büszke lett volna – holott ő maga nem vallásos, materialista, elutasít bármilyen egyházi tanítást és kreatív munkát végez. Néha észre sem veszik, hogy ezek a keretek jobban gátolják a boldogulásukat, mint ahogy képzelnék, és nehezen hajlanak arra, hogy a boldogságukat más, új utakon keressék. Szerintem ez a legnehezebb, és a legnagyobb feladat, kilépni abból az értékrendből, amiben felnőttél, és ami akarva akaratlanul a csontodba ivódott, és elkezdeni valami mást.
Sokaknak szerintem már sikerült a váltás – vannak olyan fiatal párok, ahol látom, hogyan engednek fel a tradicionális szerepek, hogyan vállalnak az apák egyre több részt a gyereknevelésből, háztartásból, ami régebben elképzelhetetlen lett volna. A középkorú férfiak zöme – és ez most lesajnálás nélkül mondom – már valóban menthetetlen, annyira belecsontosodtak a maguk világába, hogy sokat nem lehet elvárni tőlük.
KedvelésKedvelés
Önmagában, hogy ő ott keresi a boldogságát az nem gond, csak találja is meg. Méregnek azt érzem, hogy az ilyenek akkor is ragaszkodnak a boldogság látszatához, ha nincs meg, de mindenki másnak hazudják hogy megvan, és le is nézik látványosan azt aki más mint ők. És mikor rájöttek hogy boldogtalanok (bár ritka aki ezt legalább magának be meri vallani ha másnak nem is) még akkor is próbálják mások torkán lenyomni ezt az életvitelt, néha már azt érzem hogy féltékenységből/dögöljön meg a szomszéd tehene is hozzáállásból.
KedvelésKedvelés
Adélnak: a mi fiatalkorunkban még nem volt internet és nem volt ennyire hozzáférhető mindenféle vélemény, közösség, ahol a hasonló igényű emberek közvetlenül megtalálhatták egymást. most már nincs az a kényszerű ufó lét (annyira). nem voltak olyan közösségek mint pl. ez is, ahol különböző korú, helyzetű, lakhelyű emberek ilyen tisztán tudtak volna tanulni egymástól, erősíteni, segíteni egymást. szóval én ebből a szempontból nagyon optimista vagyok.
csak nézzük meg hogy reagálnak a mostani fiatalok a kormány(ok) hülyeségeire, öröm nézni a mémeket, hogy bátrak, és rrröhögnek a világ képébe ha az hülyeséget tol az orruk elé. nyilván nem ennyire egyszerű, de 20-30 éve amikor mi voltunk annyik mint ők most, még sehol nem voltak ilyen eszközök.
a másik, úgy általában azokra amit írtatok: szeretném behozni a fókuszba, hogy lássuk és töltekezzünk belőle, hogy folyamatok vannak! nem csak az az adott statikus pillanat amiben most úgy látszik, hogy nincs megoldás. az, hogy a fiatalok ilyen társadalmi méretekben kimondják, vállalják és élik, hogy inkább egyedül mint szar kapcsolatban (még akkor is ha ez most nehéz nekik, állni a Rend és a nagyi nyomását!), az mekkora lépés már? akár csak 20 évvel ezelőtthöz képest, amikor a döntés inkább még az volt, hogy inkább a szarban mint egyedül? a következő lépés simán lehet az, hogy akkor jó, most nézzük meg mik az alternatívák. nehéz lesz, mint minden úttörőnek, de most őszintén… mit veszíthetnek? mit veszíthetünk?
a fiatalok keresgélik az alternatívákat, az idősebbek meg támogathatjuk őket, saját gyerekeinket például a törekvéseikben, láttathatjuk a saját tapasztalatainkat, hogy mi mit szúrtunk el és mit nem, és elleshetjük a bátorságukat a saját keresgéléseinkhez, vagy mittudomén.
olyan lehetőségek vannak a kezünkben a folyamatokat befolyásolni, amik eddig még nem voltak, nem is véletlen a Rend reakciója.
(az mekkora para már, hogy a Rend urai, vén hülye lúzerek akarnak partnerközvetítőt a fiataloknak állami pénzen… anyánkat kétfillérért eladjuk, csak nehogy mozduljon a status quo. és nem látják, hogy mennyire szánalmasan röhejesek.)
de ahogy már többször és zseniálisan: a jövő a miénk, mindenkié aki a jövőt választja és nem a múltat.
KedvelésKedvelés
Eszembe jutott az unokaöcsém (21 éves), aki a környezetemben az egyetlen hímnemű, aki érti, mi az istent akarok, mikor egyenlőségről és kölcsönösségről pofázok. Döbbenet, ahogy néhány hete egymásra találtunk.
Saját kizsigerelése miatt bántalmazóvá vált anya nevelte prüdériába, férfigyűlöletbe fullasztva. Én vagyok a család lesajnált komolytalan, csodabogara, akit a háta mögött kinevetünk. Aztán jön egy délután, két mondat, és csak pislogunk: Te? Én, bizony.
Igazad van. Lassan, de csak felszöknek virágok a trágyadombon is..
KedvelésKedvelés
Adél, te egyre nagyobbra és nagyobbra nősz a szememben. Legyél a nénikém, jó? (életkor nem számít)
KedvelésKedvelés
Nem fér már, de legyen, no. Leszek a nénikéd.
Nőni meg nem akarok, így is akkora vagyok, mint egy na’ví 🙂
KedvelésKedvelés
oké, megtisztelsz 🙂
KedvelésKedvelés
Ezt de jól megírád!
KedvelésKedvelés
Hirlando, igen ez így van, ahogy írod, hogy inkább egyedül, mint szar kapcsolatban. De sajnos ott van az a kérdés is így, hogy már nem a húszas éveimet taposom, hogy vajon lesz e gyerekem, és hogy mi a koncepcióm arra, hogyha nem lesz, mert kifutok az időből.
KedvelésKedvelés
igen. értelek. és mik jönnek ki? mik vannak benned ezzel kapcsolatban? mik a lehetőségek amit magadnak látsz? mik a kompromisszumok? hogy látod?
KedvelésKedvelés
De jó ez a hozzászólás!!!
KedvelésKedvelés
ezt nézzétek meg:
http://index.hu/belfold/2013/05/22/hetvegen_part_talal_nekunk_az_allam/
KedvelésKedvelés
“a legnagyobb gond, a méltó, igazi társnak alkalmas férfiak hiánya.”
Ez fordítva is így van ám.
Könnyen meglehet, hogy bár te a barátnőidet kapcsolatra alkalmasnak látod, férfi szemmel nézve nem biztos, hogy azok.
Szóval egy picit hátrább az agarakkal, a durva általánosítások csúnyán vissza tudnak ütni. Jelen esetben vissza is üt.
KedvelésKedvelés
Kérlek, egy közösségbe, beszélgetésbe frissen becsöppenve ne akard a résztvevőket leckéztetni. Lehet, hogy fordítva is így van, mi innen nézzük, és arita arról írt.
Ha lehet, tartsd magad ehhez:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/01/nemtrollok/
KedvelésKedvelés
Szerintem nem igaz, hogy egy nő gyerekkel nem kell senkinek. Van olyan férfiismerősöm, aki direkt gyerekes anyukát keresett, mert nem akart babát, de a nő gyerekét olyan örömmel neveli, hívja fiának, hogy jó rájuk nézni. Lehet, hogy kompenzál valamit, de a gyereknek és a nőnek akkor is jó, pláne, ha sokáig így marad, a vér szerinti apuka külföldön él. Van egy másik ismerősöm, negyvenéves kisfiú, van egy tízéves fia, és a felesége szinte azonnal talált új férjet, mikor elváltak, és szült neki is gyereket. Az új férj mindkettőt szívesen neveli, a gyereknek így két férfimintája is van, mert az apukája is sokat foglalkozik vele, meg a nevelőapukája is. Van egy barátnőm, háromgyerekes anyuka, otthagyta a férje, de mikor magához tért, kivirult. A környezetében “kapkodnának” érte a férfiak, elváltak és nem elváltak is, de nem mer újra házasodni, köszöni, neki egyszer elég volt.
KedvelésKedvelés
“Szült neki gyereket”- nem bírom nem észrevenni.
KedvelésKedvelés
Vedd észre, szóljál, legközelebb meg majd máshogy írom.
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes téma, szeretném követni a hozzászólásokat, de most sajnos nincs időm bármit is hozzátenni a dologhoz. Talán később…
KedvelésKedvelés
Annyira benne van ez a gondolat a köztudatban, hogy a francba, első blikkre én is magamévá tettem. Juj kinek fog kelleni egy két gyerekes elvált nő. Aztán arra gondoltam, hogy mi van? A kérdés nem ez, hanem, hogy nekem ki fog kelleni. És ha senkit nem találok, akkor majd úgy lesz jó. Biztos vagyok benne. Amúgy valaki írta, hogy az elvált barátnői összeköltöztek és úgy élnek együtt, gyerekekkel. Esküszöm tök jó ötlet!
KedvelésKedvelés
Nekem van egy gimis osztálytársam, egy gáz pasitól született gyereke 20 évesen, azóta egyedül (a családja segítségével) neveli. egy időben még kérdeztük tőle, hogy nézelődik-e, keres-e partnert. Mondta, hogy folyton nyitott szemmel jár a világban, nézelődik, és mindig elborzad. Mióta én is nézelődöm így, mert volt egy idő, hogy el tudtam volna engedni azt, ami van, látom, hogy mennyire igaza van. Nincs az a pasas, aki neki kellene, és ez a helyes látószög.
KedvelésKedvelés
Az egyik nagynéném 36 évesen elvált, azóta senki nem látta pasival. Soha nem értettem, hogy ez miért van, hiszen olyan jó fej, okos, szép, intelligens nő. Aztán rájöttem, hogy pont ezért :)))
Na de a lényeg nem is ez, hanem hogy mostanában beszélgettem vele és rákérdeztem, hogy neki milyen volt a válás után és miért nem lett senkije utána. (ugye a berögzött dolgok). Erre mosolygósan rávágja, hogy tíz éve van egy nála tizenkét évvel fiatalabb pasija. Csak éppen nem úgy van kapcsolatban, mint ahogy azt társadalmilag elvárnánk. Általában hétvégenként találkoznak és közben mindenki éli az életét, szabadon, tiszteletben tartva a másét. Nekem ez nagyon tetszett, akkor jöttem rá, hogy milyen sokféleképpen lehet élni!
KedvelésKedvelés
zseniális!
KedvelésKedvelés
Ó, ez nagyon jól hangzik. Ilyen párkapcsolatot szeretnék 😉
Jellemző persze, hogy egy ilyen kapcsolatot nem lehet nagy nyilvánosság előtt vállalni…
KedvelésKedvelés
Van egy barátnőm, az anyukája szuperintelligens, csinos, jómódú nő, csak épp elhagyta a férje, mikor a gyerekek kétévesek voltak. Merthogy megcsúnyult. Nem csúnyult meg, csak pár hónapig nem nézett ki jól az ikrek születése után. Egy egész életre tönkrevágta az önbizalmát. Most, 60 felé közeledve is nagyon csinos, jár kirándulni, énekkarba, mégsincs partnere. Na érte vérzik a szívem.
KedvelésKedvelés
Csak akkor vérezzen, ha az övé is vérzik.
KedvelésKedvelés
Szerintem van szerepe a valasztasnak is a bantalmazo partnerrel kapcsolatban. Elismerem, hogy barkivel elofordulhat, hogy meltatlan kapcsolatban talalja magat. Van aki ezutan inkabb nem ker mast, vagy felepul es talal melto part. Viszont aki egyik utan a masik rossz kapcsolatba kerul, azt gondolom nem veletlen, hanem pszichologiai tenyezok? befolyasoljak. Mondjuk lehet nem hivnam valasztasnak…
KedvelésKedvelés
Van. Ha például a nők nincsenek tisztában azzal, hogy mi történik velük, százszor is belesétálnak ugyanabba a csapdába. A Hétköznapi hímsovinizmust én minden serdülő lánnyal elolvastatnám, sőt, iskolában tanítanám. Fiúknak is.
Nekem nagy segítség volt ez az oldal. Azt szoktam mondani, előtte egy sötét szobában éltem, ahol nekimentem bútoroknak, szekrénysaroknak, mindennek. Fájt piszkosul, de nem láttam, mi az. Mikor itt elkezdtem olvasni, az olyan volt, mint a villanykapcsolás. Pontosan felismertem mindent, azonnal értettem a nyelvet és tudtam beszélni, láttam minden kiálló szöget és csavart. Ma már nem visz be senki a málnásba, mert nevén tudom nevezni, ami zajlik. Ha ez a fordulat nincs, akkor vagy meggyűlöltem volna a férfiakat, vagy még százszor is belemegyek a játszmákba egyszerűen azért, mert nem ismerem fel őket. Ahogy a házasságomban sem ismertem fel rögtön az elején.
KedvelésKedvelés
Ezt nagyon jól leírtad, pont ugyanilyen villanykapcsoló volt nekem is az oldal 🙂
KedvelésKedvelés
Szerintem vastagon benne van, hogy otthonról ki mit hoz, sokan tudat alatt azt választják, ami ismerős, innen visz az út az erdőbe, a pszichológiai sötétbe: fel kell tárni, mit miért csinál az ember, meg kell világosítani a motivációkat, utána lehet ránézni, hogy “Úristen, miben éltem én eddig”. De ha valaki nem tud kijönni, mert nincs is rálátása, folyton visszaesik, neki tényleg nincs választása. Van egy ismerősöm, anyaotthonban dolgozik, és meséli, hogy nagyon egyszerű anyukák jönnek oda, mert féltik a gyerekeket, de magukat kevésbé. Egy-két hónap után visszamennek a bántalmazó férjükhöz/élettársukhoz. Nem kérnek a terápiából, nem akarnak gyógyulni, mennek vissza az ismerősbe.
KedvelésKedvelés
Sajnos én is ismerek olyan lányokat, nőket, akiknek “mindig a rosszfiú kell” – mert azt tartják férfiasnak ls vonzónak, ha egy férfi harsány, rámenős, domináns, agresszív, balhés azaz “vagány”. Aki nem ilyen, azzal szóba se állnak, és hiába kell újra meg újra ráébredniük, hogy aki kifele agresszív, az a kapcsolatban is az lehet, és aki rá kapásból nyomulni kezd, az másokra is fog, ha van barátnője, ha nincs. Vannak, akik általában tudják már az elején, hogy rosszul választanak, és nem kéne, de azt mondják, nem tehetnek róla, a más típusú férfiak nem tetszenek nekik. Szerintem ez biztosan visszavezethető az otthonról hozott, meghatározó mintákra.
KedvelésKedvelés
Meg arra, hogy az is hiedelem, hogy a nőnek a pasija ad értéket. Az igazgató úr nejének lenni önmagában presztízs, és meghódítani, betörni egy “rosszfiút” szintén dicsőség női körökben. És a nő hisz benne, hogy neki majd sikerül, s ettől ő egy kiemelt helyre kerül, az ő nőisége értéket kap, hisz alkalmas volt egy nagyvad befogására. Ezen túl a helyes- erős- izgalmas pasinak lesz majd helye-s erős- izgalmas gyereke, és őmellette majd nem kell félni, mert ő majd megszerzi, megteremti, megóv. Mellette biztonságos lesz az élet. Mert ő, aki eddig nőtől nőig csapódott majd hálás lesz a meleg otthonért, nyugalomért, csinos, szép feleségért és itt marad örökre velem bizonyítékul, hogy ÉN megcsináltam, befogtam, megszelídítettem úgy, ahogy senki másnak nem sikerült.
Kódolt szívás.
KedvelésKedvelés
Jaj, nem! Egyet ismerek! Háztartási boltos lett a srác. Tényleg megszelídült, most hipót árul és nem nagyon emlékszik senki arra, mekkora rosszfiú volt.
KedvelésKedvelés
Egyébként én is ismerek ilyen, aki punk-rockerből lett tanárbácsi és sokgyerekes apuka, aki főz, büfiztet és játszóterezik, és tényleg csodás apa és férj, pont az ellentéte az itt említett rossz példáknak, de ő saját maga akart megváltozni és normális életet.
KedvelésKedvelés
Tisztázzunk valamit gyorsan. punkrocker volt, vagy nőalázó, mindenkitdug macho? Én is punkrocker voltam, nagyjából egyetlen forradalmár a városban (nőben legalábbis), oszt mégis anya meg háziasszony lettem. Szóval fontos tudni, mi volt a kiindulás és a lázadás tárgya.
KedvelésKedvelés
Ide írom mert máshova nem fér: csajozós, akit lehet, megfektetek jellegű srác volt, aki seggbunkó volt, minden nap részegen fetrengett, és állandó balhéi voltak a gimiben és az egyetemen is. A punk-rockerség az inkább csak a zenei aláfestés volt a dolgaihoz, és jelmezt biztosított neki.
KedvelésKedvelés
Nagyon röhögök ezen, hogy hipót árul!!!
KedvelésKedvelés
ja, hát így könnyű megváltozni : volt mivel kilúgoznia magát 🙂
KedvelésKedvelés
A legjobb barátnőm hihetetlenül szenved ettől a pártalálási kényszertől. Hívő katolikus családból jön, amivel nem lenne semmi probléma, de teljességgel internalizálta a “férj mint szellemi vezető/gyermek mint értékmérő, akik nélkül nem lehet meglenni”-szemléletet. Ez annyiban baj, hogy látom rajta, hogy a folyamatos partnerkeresés mennyire rombolja az önértékelését, és elszívja az energiáját. Valahányszor a környezetünkben megházasodik valaki / gyermek születik, rettenetesen lelombozódik, és szinte pánikszerűen keresi a potenciális férjjelölteket. Ha pedig valakivel nem jön össze, magát hibáztatja (hihetetlen rafinériával tudja bebizonyítani, hogy valójában ő volt a hibás, mert túl rámenős / határozott / csúnya / stb. volt). Néha már azt hiszem, azért nem sikerül neki, mert annyira megfeszül, hogy nem tudja elengedni magát, és egyszerűen csak beszélgetni egy sráccal. Annyira rossz, amikor nem tudom megvigasztalni.
Ehhez képest én akkor pánikolok be, ha valakin látom, hogy érdeklődik irántam… jól kiegészítjük egymást. 😀
KedvelésKedvelés
A férj, mint szellemi vezető- itt kapok a szívemhez azonnal. Jézuskrisztus!
KedvelésKedvelés
Egyik lakótársam, egy nagyon mélyen vallásos lány teljesen ilyen, sőt talán durvább volt. Nála is tipikus volt ez a megfeszülés, minden férfiban, akivel alakulni kezdett valami, potenciális férjjelöltet látott, és már a második randin szinte vallatásnak vetette alá, hogy kellően katolikus-e az illető, és mikor veszi el feleségül. Persze ettől mind elmenekültek, és szegény lány állandóan csalódott. Ő maga is látta, hogy a világ – pláne a társtalálás – nem úgy működik, ahogy a pap neki elmondta a templomban, de olyan erősen követni akarta a vallás tanítását, hogy pont emiatt veszített el mindenkit. De egy pillanatra sem gondolt bele, hogy a saját hozzáállásával és megfelelési kényszerével – azaz az egyháza elveinek vakon való követésével van a gond.
KedvelésKedvelés
@katafox: ez a pánikolás nálam is megvan 😦
KedvelésKedvelés
Én is katolikus lányként kerestem férjet, találtam, katolikusat… De nem ő a fej, én meg a nyak. Nagyon nem. Nem is szellemi vezető, csak mostanában kezd meglepő dolgokat mondani, ami túlmutat az én okoskodásaimon. Az elmúlt 9 év nem erről szólt.
KedvelésKedvelés
“Nem is szellemi vezető, csak mostanában kezd meglepő dolgokat mondani, ami túlmutat az én okoskodásaimon.”
Konkrétan ?
KedvelésKedvelés
Nem vagyok benne biztos, hogy ez publikus. Kezd átlátni azokon a játszmákon, amiket eddig nyomtunk, nagyon figyel, hogy a gyerekek ne sérüljenek se miatta, se miattam, az önreflexiójából sokat tanulok, motivál, hogy én is mélyebbre nézzek. Ilyenek. Erről nem szeretnék többet írni.
KedvelésKedvelés
A “biztos azért irkál ilyeneket, mert nem kell senkinek, és ettől frusztrált” elméletet nem minősítem, unalmas; de azért ez érdekelne: bölcs kommentelődben vajon nem merült fel, hogy te még gyászolsz? Még abból a gondolatmenetből kiindulva, hogy a nő teljesen elveszett férfi nélkül, sem magától értetődő, hogy egy alig fél éve megözvegyült nő veszettül kapkod az új farokért.
KedvelésKedvelés
(Költői kérdés volt.)
KedvelésKedvelés
csineva, ide írom: Ki akart válni?
KedvelésKedvelés
Ő.
KedvelésKedvelés
De hát eddig folyton azt írtad, hogy milyen szar egyedül lenni, hogy nincs, aki hazavár, aki jó szót szól hozzád, ilyenek. Most mitől lett hirtelen más? kezded élvezni a függetlenséget? nem rossz az.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, ez is része az elengedésnek, hogy hátradőlök, és körülnézek, mitől lett jobb az életem. De még így is azt mondom, hogy a válást nem akartam, de ha már így lett, hálás vagyok, hogy jól jöttem ki belőle. Sok minden jó is lett: új kapcsolatok (nem szerelemre gondolok), új élmények, ingerek, és igen, a szabadság. Annak nagyon jó illata van.
KedvelésKedvelés
Jól jöttél ki belőle? Mert önismeretre kényszerített? Milyen jó lett volna szabadnak lenni házasodás előtt is, nem? Bocs, de beleraktam a sajátomat is.
KedvelésKedvelés
Meg házasság közben. Az volna a legjobb.
KedvelésKedvelés
Te kezdesz megérkezni, Csineva! Én is itt vagyok, a Szamosnál, hol minden piros-fehér-zöldben jár!
KedvelésKedvelés
leértél ??? ez csoda !
KedvelésKedvelés
Majdnem, de mégis! A többit hajnalban!
KedvelésKedvelés
Basszus, hogy nem rakta be a kommentem! Szóval, hogy kéjes vigyor az arcomon (de nem a te károdra), csak azért hogy akkor újra a kérdés: Válik- e a férfi? SOHA!
Bolond volna.
Az már mellékes, hogy esetleg talál valami jobb életet, de magától soha nem választja a személyzet nélküli létet.
KedvelésKedvelés
Ez most rám nézve nagyon igazságtalan. Már leírtam itt egyszer-kétszer, miért nem váltam. Nem azért, mert milyen überfasza volt kiszolgálva lenni. Ez volt a legutolsó szempont. Szóval, általánosíthatsz, de ne az én esetemből és engem hagyj ki belőle.
KedvelésKedvelés
Én azokat nem olvastam, ne haragudj. Nem akartam személyeskedni, hanem valóban egy általános tendenciát és annak okait raktam be. Sajnos 10- ből 9- szer az én variációm igaz- félig a tiédben is, esetleg az okok nem ilyen egyszerűek.
Megint egy picit el az általánosítás felé: Olyan nehezen nyomon követhető, ki miért nem. Ismerek szeretőzős pasit, aki szomorkodik, hogy nincs szabadulás, mondja az okait, érveit, értem is, el is fogadom, aztán lefejtem csontig az ügyet, és mindennek az alján mégiscsak ott a kényelem, a ház,, a megszokás, a jóhír, a blabla, amit nincs az a szar, ami felül tudna írni. Éső, mint férfi tudja is viselni, hiszen ha nem tetszik, elvonul dolgozás címén, vagy rávágja a “hisztis” asszonyra az ajtót, vagy kajánkodik a háta mögött és cuki szeretőt tart – ő megkeresi a maga szelepeit, míg az asszony csak szív otthon. No, ezért adják be a nők hamarabb. Nekik nincs még szelep sem. Csak tömény szívás. Ezért éri meg a nőknek jobban a válás. Nem ismerek olyan elvált nőt, aki rosszabbul járt volna a válása után. Mind azt mondják, nem könnyebb, de boldogabb, nyugodtabb.
KedvelésKedvelés
Mondjuk én ismerek olyat, ahol a nőnek elege lett a magát kiszolgáltató, őt rendszeresen alázó nárcisztikus férjéből, és eljárt a szeretőjéhez. Közben apa volt otthon a gyerekükkel. Anya adta be a válókeresetet, elváltak, de nem költöztek külön, mert apa észbe kapott. Változni kezdett, és addig-addig köszörülte magát, míg valamennyire elfogadható lett a feleségnek is. Akkor kirakta a szeretőt, megint együtt éldegélnek, de tudja a pasi, hogy papíron már nem házasok, akármikor borulhat megint az egész. Én mondjuk nem élnék így, de ha valakit ez hat meg, hogy magába nézzen, akkor ez kell.
KedvelésKedvelés
1. Én szerettem a feleségem. Elveszíteni nagyon fájdalmas volt, elgyászoltam, elengedtem tisztességesen.
2. A családomért éltem, részben most is ők az életem középpontja, mármint a manók. Mindennapjaikat feladni, őket “elhagyni” soha nem lettem volna képes magamtól.
3. Ha megteszem, lelkészként fegyelmit kapok.
4. A válás, mint lehetőség számomra kizárt volt, mintám sem volt, a férfiak a családunkban inkább meghaltak, de nem váltak. Tisztességtelen és rangon aluli dolognak éreztem mindig.
5. Nem volt jó, sőt, több depresszión átmentem házasként… sok mindent nem tudtam kezelni, nem tudtam megoldani, de mindig hittem abban, hogy talán működtethető.
Ő másképp gondolta.
A baj az, hogy alapvetően a rossz döntés, a fel nem ismert inkompatibilitás, amivel nem kezdtünk semmit, mert nem kezdhettünk, nem is lett volna mit, és részéről a szerelem abszolút hiánya okozta az egész összeomlását.
S hogy ki kezdeményezte a válást? Ő szeretőzött be, de igazából akkoriban azt mondogatta, hogy neki a válás hercehurcája nem hiányzik, és majd visszajön, ha elfogy a konzerv, de azon a bizonyos januári napon én döntöttem úgy, hogy elköltözöm, mert nem bírtam. Az is lehet, hogy én akartam válni… azzal ő sem számolt, hogy hirtelen állapotos marad a másiktól, onnan meg már számomra nem volt semmilyen visszaút.
A férfiak közül, akiknek ismerek és tar a házassága, a legtöbben a gyerekkel szembeni felelősségüket emlegetik, és azt, hogy nem akarják elhagyni őket. És azért az is az igazság része, hogy sok helyen nem csak a gatya-kaja, hanem a pénz és néság is ugyanúgy összetartja a házasságokat. És nem mindig az a szitu, hogy a nők olyan rosszul élnének, ha elválnának, csak kényelmes a másikkal maradni.
KedvelésKedvelés
Tényleg, én se ismerek senkit, aki úgy hagyta ott a házasságát, hogy nem volt új nő. gyakorlatilag ott is a feleség adta be a válókeresetet.
KedvelésKedvelés
Én ismerek olyat, aki egyedül elköltözött otthonról. Vállalta azt is, hogy nem látja a gyerekeit annyit, mint azelőtt. És nem volt új nő a képben… távolról sem… aztán elváltak, és a nő felhasználta ellene azt, hogy elhagyta a családi fészket, ezért a gyerekek láthatásánál jól megszívta. Vannak kivételek is.
KedvelésKedvelés
Igen vannak. Én egyet sem ismerek.
KedvelésKedvelés
Én igen, nálunk a fater adta be a válókeresetet, mikor már elmérgesedett a viszonyuk anyukámmal. Elköltözött és egy jó darabig egyedül élt.
KedvelésKedvelés
“magától soha nem választja a személyzet nélküli létet.”
Én sem ismerek ilyet (nőt ellenben nem egyet és ők boldogabbak lettek egyedül miután léptek). Vagyis pontosítok van egy helyzet amikor önként kilépnek a férfiak és kezdenek akár egyedül új életet (tisztelet a kivételeknek akik nem), amikor súlyosan sérült gyerek születik. Mellőlük az apák 70-80 %-a lép le 😦
KedvelésKedvelés
Hoppáré! Egy újabb érdekes pont a felelősség vállalásról. És nagyon ott van.
KedvelésKedvelés
Igen, nekem is van ismerősöm, aki egyedül neveli Aspergeres kislányát. De olyan is, akit otthagytak egy súlyosan sérült gyerekkel, majd talált új pasit, elvette, született egészséges gyerekük. Szűkebb ismeretségi körömben, ahol sok katolikus család van, viszont az a helyzet, hogy ha van egy sérült gyerek, általában vannak egészséges tesói, és apák nem léptek le, nagyon szép családokban élnek, öröm rájuk nézni. Fáradtak, gyűröttek, de minden gyereküket szeretik, egymást megbecsülik. Ha alapból van összetartás, azt egy sérült gyerek erősíteni is tudja.
KedvelésKedvelés
Én inkább úgy mondanám a probléma megoldásnak amolyan “férfias” megoldása. Ugye ami nincs a szemünk előtt az nem létezik, kiegészítve azzal a tipikus felfogással, hogy ha már valakinek muszáj be kell áldozni magát az ne én legyek. Mint ebben a posztban az “apuka”: http://bezzeganya.postr.hu/nem-vagyok-tobbe-no-csak-anya-aki-a-gyerekenek-el
KedvelésKedvelés
Hát ez inkább 95%, de lehet, hogy még annál is több 😦
KedvelésKedvelés
Nagyon sokszor ilyen esetekben is úgy megy ez, hogy párhuzamosan épül az új élet, sok munkára hivatkozva (hiszen “kell a pénz a gyerekre”), közben pedig már új családot is alapít apuka. Az indok majdnem minden esetben az “én nem ilyen életet akartam” és a “csak a gyerekre figyelt, rám már nem…” Külön gyönyörű az idézett bezzeganyás posztban, hogy a feleségtől már nem akart másik gyereket, közben viszont másik nővel lett új gyerek is…
KedvelésKedvelés
Elképesztő némelyik férfi kommentelő érzéketlensége. Gondolom teljesen felfoghatatlan számukra, hogy valaki nem képes intézetbe adni a gyerekét és soha rá sem hederítve új életet kezdeni, ahogyan ők tennék (és teszik is igen nagy számban). Valaki szépen el is nevezte ezt túlélési ösztönnek, szegény lelécelő férfiak egyébként biztosan maradnának segíteni ápolni a beteg gyereküket de hát az ösztönök ellen nincs mit tenni ugye…
“Bocs, de az önfeláldozás szép gondolat, csakhogy az ember genetikailag túlélő. Ha a saját léte kezd el veszélyben forogni, akkor nincs az az élő emberi egyed aki ezt tétlenül hagyná. A túlélési ösztön minden egészséges élőlény legerősebb ösztöne! Mindent felülír!”
“Nem értem, miért hibáztatják itt sokan apukát.
A cím eleve az, hogy a posztíró már nem nő, csak anya. Nos, ez az ő döntése volt, ő választotta, hogy feláldozza magát abnormális mértékben a gyerekéért, nem akar szexi, csinos lenni, felteszem nem is dolgozik, tehát apukára hárult a család minden terhe egy ideig. És miért? Egy IGÉNYTELEN NŐÉRT? Mert a posztoló az, saját bevallása szerint.
Apukának igaza volt, hogy nem hagyta ebbe tönkremenni a saját életét.
Anyukának pedig a saját döntése, hogy vegetál így tovább vagy változtat.”
“Azért mielőtt elásod aput vedd hozzá, hogy valószínűleg apu gyereket akart, nem valami hasonlót (bocsánat, h így fogalmazok, de mikor gyerekre gondolunk azért nem ez az élet jut eszünkbe). Anyu feladta az életét, és bizonyos értelemben begolyózott, amiben az anyai ösztönnek oroszlánrész jutott. Ezt a hozzáállást szerintem senkitől sem lehet megkövetelni, se egy anyától, se egy apától; lehet, h megteszi, lehet, h nem. Egy apának ráadásul “anyai ösztönei” se nagyon vannak; más igen, de az más. Személyes véleményem, h apu döntött jól és az anyának is az intézetet kellene választania…”
“Kérte az apuka, hogy ennyire áldozza fel magát? Kérte, hogy hanyagolja el magát és adjon fel mindent a gyerekért? Vagy ez az ő egomániája volt, hogy tetszelegjen magának, hogy ő mekkora hős?”
“Pont a feminizmus miatt maradt egyedül ez a nö. Mert volt egy másik nö, amelyik képes volt ágybabújni, beleszeretni és házasságon kivül gyereket szülni a férjénék. Ha nem lenne feminizmus, akkor a kedves férj maximum jópénzért kuplerájba járhatott volna, de nem talált volna magának nöt aki képes átbaszni ilyen aljas módon, hosszútávon (persze a férjjel egyetértésben) a szerencsétlen asszonyt.
A feminizmus elötti idökben a férj nem válhatott volna, hanem maradnia kellett volna. Mert válás se nagyon volt.”
KedvelésKedvelés
Vacskamati, az a borzasztó, hogy az általad idézett kommentek egy része nőtől származik. Volt korábban is egy poszt hasonló témában, ott is nagyon nyomták, hogy intézetbe kell adni a sérült gyereket.
http://bezzeganya.postr.hu/egesz-eleteben-vegetalni-fog-a-kisfiam/oldal/1#commentsDiv
KedvelésKedvelés
csineva: Köszönöm, hogy leírtad. Nálad mit jelent az, hogy szeretted a feleséged? Ezt leírnád bővebben?
Arról, amit írtál még az is eszembe jutott, hogy ez a határozott “nem válás”, ami a férfiaknál megvan, lehet, hogy ebből is táplálkozik. Elismerni, hogy kudarcot vallottam, feladom, megbuktam- ez nem lehet könnyű férfiként, hiszen a legérzékenyebb ponton sújtja őket. Inkább a tűrés és a szelepek. És amúgy ez olyan szlogen is a férfiaknál: én mennyit tűrtem- tűrök.
Miért tűrnek? Miért nem beszélnek? És ha igen, akkor miért nem méltó módon, a problémára figyelve? (megint nem rólad beszélek, hanem általánosságokról)
KedvelésKedvelés
A férjem tizenöt év házasság után közölte, hogy ő már nem tekint engem a feleségének. Azért a gatyáját moshattam persze… A huszonegyedik házassági évfordulónkon beszélgettünk, és mondta, hogy neki milyen rossz, mert volt benne egy nagyon erős kép, hogy ház, kert, három gyerek, együtt járunk kirándulni stb., és milyen szörnyű érzés volt, hogy én ezt leromboltam. (Mikor tavaly lett végre egy kapcsolatom, igaz, hogy csak fél évig tartott, de az nagyon klassz fél év volt, és nem hazudoztam közben se neki, se a gyerekeknek.) Finoman rámutattam: nem biztos, hogy én romboltam le az idillt azzal, hogy öt év után végre bepasiztam, hanem lehet, hogy ő, mikor kiíratkozott a közös életünk szép részéből, úgy, hogy azért a hotelszolgáltatást természetesnek találta. Amióta kifelé nem kell már “úgy csinálni”, mert én borítottam tavaly, azóta sokkal egyenlőbb a kapcsolatunk.
KedvelésKedvelés
nálunk legfőbb érv, hogy ő nem akar válni, mert nem vállalja a felelősséget. egyrészt sebaj, vállalom én, másrészt nem korábban kellett volna vállalni? felelősséget, meg némi kötelességet, meg… ja, és szerinte jó ez így, komplett hotelszolgáltatás, bár igazán maradhatott volna benne a szex is. kevesebb lenne benne a feszültség. aha, bennem meg több. olyan sok, hogy atomjaimra robbannék
KedvelésKedvelés
Vacskamati: Megrázó az a cikk. Te jó ég. Ilyenkor szégyelli magát az ember a maga csipcsupnak tűnő gondjáért.
Hanem ez is jó: http://bezzeganya.postr.hu/kiskoromban-molesztaltak-kesobb-a-ferjem-tett-szornyetegge
Ez is illik a nemválós csak érdektelen, érzelemtelen, passzív agresszív férfi melletti életminőséghez. Micsoda kétségbeesés!
KedvelésKedvelés
Szomorú (felháborító) történetek. És Vacskamati azt látja, ami van.Olvastam Bass Laci tanulmányait. “Jelentés a súlyosan-halmozottan fogyatékos embereket nevelô
családok életkörülményeirôl” (Kézenfogva alapítvány). Az én ismerőseim közt is volt olyan férfi, aki mindig hazament estére, de közben két másik nőtől is voltak gyerekei, az apaságát jogilag elismerte, de soha nem kellett választania, a nőknek megfelelt, neki meg még jobban. Nem is volt válás, a végén sem. Az én esetem még ennél is komplikáltabb, de nem ezért írok. A “szivárványcsalád”*-hoz (Hirlando linkelte 13.00-kor) szeretnék hozzászólni, mert az nagyon megdöbbentett, és egyáltalán nem tartom pozitívnak a példát, hogy a két férfiból és két nőből álló családoknál is pont ez a leosztás megy, mint a hetero pároknál, a nőnél (nőknél) marad a gyerek és a magát apukának érezni szerető férfiak időnként “bevállalják” a kis porontyokat. Engem érdekelnének az ilyen kapcsolatok, hogy a valóságban hogyan is alakulnak a szerepek, mert mindezideig azt képzeltem, hogy az azonos neműeknél nincs ún. hagyományos modell, mert egyenrangúság van és senkinek nem kell megfelelni, és demokratikusan dönthetik el, hogy ki mosogat ma vagy ki főz. Vagy tévednék és a párkapcsolat bármilyen formája hatalmi játszmákon alapul és nincs önzetlenség, kölcsönösség ? Érdekelne.
KedvelésKedvelés
Úgy tűnik, a szerepek a homo pároknál is megmaradnak, lesz egy nőiesebb és egy férfiasabb partner, erről elég sokat hallottam, bár olyan sok helyzetet személyesen nem láttam, csak egyet, ott így volt.
KedvelésKedvelés
Első felindulásból nekem is ez jött le először, aztán valahogy úgy tűnt, azért van így, mert a gyerekek még kicsik (értsd: inkább az anyuká(k)ra van szükségük), viszont a két férfi meg a két nő nem élnek együtt.
Fiatal lány koromban volt egy nagyon mély barátságom egy homoszexuális fiúval, harminc fölött volt már, a szülei meg hetven körül, nagyon sokáig próbált rábeszélni, hogy szüljek neki gyereket, de hálistennek húszévesen elég eszem volt hozzá, hogy inkább ne. Érdekes helyzet volt, ő is nagyon szeretett volna gyereket, viszont az akkori élete párja nem, vagy csak később. A szülők tudták róla, hogy meleg, ő meg tudta róluk, hogy rettenetesen szeretnének unokát. Aztán lett gyereke később, bár nem azzal a társával. Azóta is bűntudata van, hogy a szülei már nem érhették meg, hogy lett unoka. Nőben sok ilyet ismerek, aki a szülői elvárások miatt szül, férfiból ő az egyetlen.
KedvelésKedvelés
En is nagyon szeretnem, ha brit tudosok legkozelebb nem valami ordenare baromsagot bizonyitananak be, hanem mondjuk itt szimatolnanak egy kicsit alaposabban. A homoszexualis kapcsolatok kornyeken. A hagyomanyos parkapcsolaton kivuli let nem koratozodik a gyereket egyedulnevelore es a szinglire, ott van alternativakent az azonos nemuek kapcsolata, lehetne szepen mintakat, parhuzamokat keresni. Hogy a hatalmi jatszmak, erofoleny, erofitogtatas univerzalisan megjelennek kellekkent/eszkozkent egy barmilyen parkapcsolatban (es nem mellekesen barmilyen egyeb tarsas kapcsolatban is).
Nekem A gyerekek jol vannak cimu film jutott eszembe, ahol a leszbikus par feltehetoen pont a rossz mintakkal valo szakitas, az onzetlenseg, kolcsonosseg jegyeben probal epitkezni, aztan megis milyen szepen visszakoszon a hagyomanyos modell osszes rakfeneje. Lehet persze vitatkozni, hogy ez csak egy szuklatokoru dramaturgia, ami szandekosan huzza ra a nem konzervativ modellre is a tipikus hibakat, ki tudja. Az ilyen kapcsolatban eloktol johetnenek a hiteles adalekok, lenne ra erdeklodo.
Nekem van olyan ket gyerekes, elvalt baratnom, akinek volt mar par leszbikus kapcsolata is igy a negyvenes evei vegen, en az o torteneteibol azt raktam ossze, hogy a dinamika hatborzongatoan hasonlo, es ebbe itt meg a felvallalhatosag sem jatszik bele igazan, ez itt az uberlibaralis nyugat.
KedvelésKedvelés
Tegnaptól olvasom és egyre-másra újraolvasom az írást, a hozzászólásokat is mind egymásután.Minden szónak minden betűje szomorú evidencia,s változásra sajnos kevés az esély,túl régóta mozog így minden egy irányba.Az igazság az,hogy ha fiatal korunkban volt is bennünk nagy elhatározás (mert bennem nagyon volt),hogy mi aztán másképp…,mi aztán nem lealacsonyodva…..,nem kiszolgáló személyként….,mi csak egyenrangúan…,csak szépen…,ahogy kellene…, ahogy érdemes…., -a gyermekvállalással megváltozunk,kicsit,minden nap csak egy kicsit mássá válunk,egyre inkább beengedjük a függőséget, a megalkuvásokat a mindennapjainkba.Mert a gyerek érdekében mindent,akármit,-valahogy így lettünk kódolva.S szép lassan egy idő után már magunkra sem ismerünk,annyira belefásulunk,belesimulunk a mindennapokba,a rangsorba,abba ami illik (megenged a társadalom) vagy nem.
Olvastam egy cikket :a szülésről – már ott elkezdődik a folyamat.Idézek:
„Önmagában a szülési helyzet a férfiuralom gyönyörű indikátora.
Azért fektetik hanyatt a nőt, mert az orvosnak úgy kényelmesebb, és nem azért, mert a nőnek úgy jó. Ha fentről lefelé, ülő helyzetben jön ki a gyerek, akkor kuporogni kell a nő előtt. Míg a bábának ez nem megalázó, addig a férfi a büszkeség szempontjából elfogadhatatlannak tartja, hogy a nő előtt guggoljon. A férfi büszkén, egyenesen áll, mert neki az a kényelmes. “Hát nem abszurd, nem borzalmas, hogy a nő életének egyik legfontosabb eseményekor azt kell figyelembe venni, hogy mi a fontos az orvosnak, és nem azt, hogy mi a fontos a szülő nőnek és a gyereknek?”
egyébként a teljes cikk itt: http://eletmod.transindex.ro/?cikk=20345
KedvelésKedvelés
“a gyermekvállalással megváltozunk,kicsit,minden nap csak egy kicsit mássá válunk,egyre inkább beengedjük a függőséget, a megalkuvásokat a mindennapjainkba.”
Igen, nagyon így érzem én is. Addig eljártatok dolgozni mindketten, esténként együtt is főztetek, s míg te a tányérokat pakoltad az asztalra, a férjed az evőeszközöket. A gyerekek születése után, egyszer csak azt veszed észre, hogy kizárólag te főzől (logikus is, hiszen te vagy otthon napközben), étkezéseknél immár kizárólag te terítesz, az asztalnál ülő picik mellé odatelepszik a férj, már nem terít veled együtt, csak várja, hogy a “pincér” odategye szépen elé a kaját. és most már őt is szolgálod mintha önmagáról gondoskodni képtelen gyerek lenne. Aztán szépen így is marad minden…
KedvelésKedvelés
Nővérem árpilis elején szült, de Angliában. Még előtte beszélgettünk, hogy ott hogy is zajlik a dolog. Teljesen el volt hűlve, hogy nálunk még ez a hanyattfekvős, kiterítős szülés a “divat”. Ott eleve nagyobb teret adnak már az otthonszülésnek is, de kórházban is olyan pózban szül az ember amilyenben szeretne (azt hiszem a négykézlábazás talán a legnépszerűbb), teljes mértékben a kórház alkalmazkodik hozzád, van medence, nagy gumilabda hogy pattogj rajta hogy beinduljanak a dolgok. Választhatsz egy csomó féle érzéstelenítési mód közül, normálisan bánnak veled stb. És ezért az ellátásért fel se merül senkiben, hogy neki pénzt kéne adnia akár az ultrahangok, akár a szülés előtt/alatt/után bármelyik orvosnak, nővérnek, akárkinek.
KedvelésKedvelés
két gyereket szültem meg kínok közt, a második felakadt bennem, majdnem baja lett. A harmadikkal mentem máshova szülni. Ott megengedték, hogy úgy szüljek, ahogy akarok és végre négykézlábra állhattam, ahogy mindig is vágytam. Úgy jött meg a fiam, hogy az orvos alig érte be, hogy elkaphassa. Hogy még ebben sem bíznak a nőben, az ő érzéseiben, akaratában, ösztönében. Még erről is elhitetik, hogy jobban tudják.
Mikor így töményen nézem és gondolkodok, tényleg nehezemre esik, hogy ne gyűlöljem őket. Egyenként azért bírom őket. Ma is kettő remek pasival beszéltem. Igazán nagyszerűek. Közel kell menni hozzájuk, hogy lássa az ember őket úgy igazán. Már ha közel engednek persze. Az sem egyszerű.
KedvelésKedvelés
Én is Angliában szültem a lányom 3 éve, kórházban,és feküdtem, bár nem kérdezte senki, hogy szeretnék lenni, csak feltettek, én meg nem ellenkeztem. Nem volt nekem rossz úgy, mert nagyon gyorsan jött a lány és nem éreztem kellemetlennek, viszont az nagyon jó volt,hogy két szülésznő volt jelen, és orvos nem látott se a szülés előtt, alatt, se utána. Pénzt tényleg nem kérnek, sőt nem is illik adni. A szülésznők csináltak mindent, vágás, varrás, stb. nagyon profik és kedvesek voltak.
KedvelésKedvelés
a szülés kapcsán, amikor a nők maguk közt intézik.
http://myway08.blogspot.hu/2013/05/hetednap.html
KedvelésKedvelés
De jó volt olvasni, remélem a szülészet lesz a következő ami elnőiesedik. Ámbár amíg ilyen komoly pénzek forognak benne, nincs rá sok esély.
KedvelésKedvelés
Olyan érdekes ez. Mármint, hogy sok pénz van benne és rengeteg férfi nőgyógyász van az tény. Azt tartom érdekesnek, hogy nők, vagy barátnőim, akikkel beszéltem már erről, nem is tudnak értelmes indokot mondani, hogy miért járnak férfi nőgyógyászhoz. Olyanokat mondanak, hogy “mert a férfi orvosban jobban megbízom”, vagy hogy “egy férfi orvos tárgyilagosabb”. Miért bízunk meg jobban valaki olyanban, akinek nincs méhe, soha nem menstruált, és nem is tudja mit jelent szülni? Ezt tanulta, rendben, na de mivel érdemel nagyobb bizalmat, mint egy női orvos, aki maga is átélt már hasonlót? Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy egy nő sokkal empatikusabb és jobban is érti milyen problémám van. Női nőgyógyásznál még nem lett elbagatellizálva a problémám, vagy a tüneteim, férfinél viszont sajnos már többször is.
KedvelésKedvelés
Én még mielőtt aktuális lett volna hogy menni kell ki voltam akadva hogy mi az hogy férfi a nőgyógyász, én oda nem megyek de soha. Aztán pár év múlva mikor először voltam meg egész normális élmény volt, elpoénkodtunk, zavarban sem voltam stb, tényleg ahhoz képest milyen végtelenül szégyenlős vagyok páromon kívül mindenki előtt (anyám, nővérem, barátnők, szobatársak előtt is) egyáltalán nem éreztem magam rosszul. Pláne nem olyan rosszul mint előtte hittem hogy fogom. És utána beszélgettem valakivel pont, hogy ő magándokihoz jár és az nő, és teljesen elborzadtam, hogy na hogy egy nő nyúljon hozzám ott hát az fujj és jaj. Amúgy nekem is volt kórházban rossz élményem férfi nődokival, bevittek 15-16 éves korom körül a kórházba havonta, mert elég durva volt nálam a menzesz, hánytam napokig, nem ettem nem ittam, gyógyszer nem segített, mire elvittek dokihoz már ki is száradtam fejemet is vertem a falhoz, szal élmény volt na. És ott orvos is nővér is ritka taplón és érzéketlenül beszélt velem (voltan 15-16 éves!), hogy jaj nem is fájhat az annyira, meg hogy szüljek gyereket utána jobb lesz (ismétlem voltam 15-16 éves). De ott speciel a női nővér is érzéketlen volt, sőt, szülészetes élmények között is nem egyszer hallottam hogy a nővérke volt a bunkó. Szóval nő is (Sőt!) tud nővel végtelenül érzéketlenül bánni ilyen téren. Lehet csak nekem van ilyen fura hozzáállásom hogy férfiak előtt kevésbé égek mint nők előtt, lehet egy pszichológus is elcsámcsogna ezen, de el tudom képzelni hogy másokat is (ha csak részben is) de ez hajt férfi dokihoz. Az hogy jobban bízik benne mint orvosban stb, ez nem tudom honnan jön. Pl szakmámban is van egy ilyen hiedelem hogy az emberek jobban szeretik a férfi állatorvost mert hát mégiscsak az az “igazi”, de pont nem, szinte mindenki jobban örül a női dokinak mert az empatikusabb, kedvesebb az állattal stb. És pl kisállat szülészek (kutya, macska) is akit ismerek mind nőnemű.
KedvelésKedvelés
De abban van valami hátborzongató, hogy a férj, akit autóval hazahoznak a munkahelyéről a gyerekekkel együtt, és ugyanabban a pillanatban ér haza, mint a felesége, akkor is ugyanúgy letelepszik az asztalhoz és szemrehányóan megszólal: ma még nem is ettem. És pofákat vág, vagy tüntetően az autóban marad, vagy bejön ugyan a boltba és ott ténfereg unottan (na jó, egy mustárt saját kezével tesz a kosárba) ha mégis úgy adódik, hogy hazafelé menet vásárolni kell (mikor, hol máskor???). Na és vajon a gyerekek melyikük mintáját követik, a boltba rohanó, hazaértekor (vagy előző éjjel) főzőni kezdő anyáét, vagy a nekem mindegy mit főzöl, csak azonnal itt legyen típusú, bolt előtt sóhajtozva ténfergő, kisláboskában a munkahelyre ételt hordó (de én csak a házi koszt szeretem) apáét-e ??? A helyes megfejtő jutalma egy rőf házilag készült kolbász.
KedvelésKedvelés
Ha fiú, apuét, ha lány, anyuét, 95%-os valószínűséggel.
KedvelésKedvelés
Hihi, “de én csak a házi koszt szeretem”… 😀 😀 Ne haragudj, nagyon röhögök. 😀
KedvelésKedvelés
Megkapom a kolbászomat? 😀
KedvelésKedvelés
Minden nő csak a kolbászra vágyik titkon:D
Hú én az unott fejet vágó, tüntetőlegesen csak azért se csinálok semmit de ha mégis hisztizve viselkedéstől nagyon ki tudok akadni.(többnyire gyorsan le is reagálom és levezetem gyorsan ennek hasonlatosságát egy hisztis ovodás viselkedéséhez – hatni szokott). Pláne hogy amúgy én se vagyok “nő” ilyen szempontból, ti. utálok vásárolni (kivéve könyvet). De nem csak vásárlás, sok férfi sztem még mindig hiszi, hogy a nő azért mos, vasal, takarít, vásárol kolbászt stb mert vmi petefészekből felszabaduló önjutalmazó hormon folytán ettől boldogabb lesz mint a csokifalástól. A meccsnézés és sörivás a kanapén míg készül az ebéd viszont egyértelműen komoly fájdalmakkal jár minden nőnek (lehet nekik is fáj de kemények?:O)
KedvelésKedvelés
igen. erről már írtam én is.
nálunk az rendszeres, hogy a zuram velem sportol, élvezetes időtöltésnek indul ez mindannyiszor. aztán egyszer csak elborul az ábrázata (komolyan mint egy három hónapos csecsemő), hogy ő éhes és miért nincs kaja.
ilyenkor – régebben, mostanában már nincs védekezésül előadott szövegem, mert rájöttem, hogy egyrészt felesleges, másrészt védekezzen az aki hibázott – lassan mondom, hogy megértsd elmesélem neki az aznap eseményeit. hogy tudod amikor főznöm kellett volna veled túráztam/futottam/kerékpároztam/fürdőztem, ezért nem tudtam főzni. Érted?
de nem szokta érteni…
nem, nem nincs ennyi egyforma ember. nincs ennyi egyforma férfi. az van, hogy nincs következménye, hogy faszfejek és ezért aztán faszfejek.
mert ha jobban belegondolok én is nagyon szeretnék három hónapos csecsemővé válni és basztatni a környezetemet, hogy éhes vagyok és adj kaját! jó lenne! tetszene. de az én esetemben ennek hosszú távon következménye lenne.
és ha már itt tartunk. a következményeknél. mik is azok? hogy egyedül maradunk. akkor jó nekünk!
szóval rajta hát! kezdjünk vinnyogni amikor hazaérünk hajrá!
KedvelésKedvelés
😀
És az, hogy nem szokta érteni a férjed a kajahiányt, az miben nyilvánul meg?
KedvelésKedvelés
egyszerű dühroham.
indokolatlan basztatása az éppen arra járó közvetlen hozzátartozóknak.
mindenbe belekötés.
ha levitted a szemetet, akkor miért nem jelölted a táblázatban?
és ezek társai. felváltva és visszatérően. hosszasan és dühösen, hol csapkodva, hol csak szavakkal lealázva.
pl.
“ez csúnya dolog volt”
“ez nekem nem tetszik így”
“ezt így még egyszer nem szeretném látni”
“elég nagy baj ez” -ez a tegnapi mondata volt arra, hogy nem vásároltam be (ő 16.30 kor ért haza, én 21.00kor futócuccban táska nélkül, csak kulcs volt nálam, valóban beugorhattam volna futás végén egy ABC-be. érdekes én tudtam mit enni, ő nem.)
vígan élünk! na!
KedvelésKedvelés
😦 😦
KedvelésKedvelés
Párom apja igazi mintapéldány erre. Egyszer náluk voltam, főzőcskéztünk a konyhában: anyós, párom, én. Apu közben tévét néz. Eljön a dél, apu kivonul, éhes vagyok. Jaj még nincsen kaja még fél óra. Sértődés, egy zacskó nápolyival a tévé elé bevonulás, ebédre híváskor válasz: nem. Anyós reakciója, fogja telepakol egy tálcát ebéddel és beviszi a kanapén trónoló úrnak hogy jaj nehogy már ne egyen. Én meg állok hápogva, hogy ez most akkor hány éves? 3-4? És ez most neki meg van engedve? És nem rá van kiabálva hogy talán ha nem a kanapén meresztetted volna a segged akkor kész lenne az ebéd? És nincs nyakába öntve a leves? Nem tudom mit tettek párommal, hogy nem vette át ezt a kiskirály hozzáállást, akkor eleve nem egy gyakorló feministával költözik össze. Neki is voltak hisztis korszakai mire letisztáztuk, nem azért mondom hogy porszívózzon ki mert vicces nézni ahogy csinálja, hanem mert meg kell csinálni és az ott lévő kosz fele biza az övé. Szerencsés módon egy ilyet egyszer kellett lejátszani, csinálja magától. De én próbáltam két felnőtt vitájává tenni a dolgot, és elmondani, hogy nem leszek olyan nő aki hárpiának érzi magát mert mindig csak b*szogatja szegény férfit hogy mit csináljon, ha nem érzi magát kellően felnőttnek ahhoz hogy gondoskodjon magáról, és társ helyett inkább egy új anyukát szeretne, akkor hagyjuk egymást békiben, mert nem erre szerződtem.
KedvelésKedvelés
Nálunk anyós is ilyen, kiszolgálta apóst egész életében és kiakadt,hogy én miért nem szolgálom ki a kisfiát, mert az lenne a dolgom,hogy elé rakom a kaját, kérdeztem tőle,hogy miért is? Mert előbb hazaér a melóból, mint én? Vagy mert olyan a munkája, hogy egész nap lábat lógat, nekem meg olyan,hogy a belem lóg..
KedvelésKedvelés
Mikor először voltam náluk VENDÉGSÉGBEN (előtte 2 héttel léptünk a “kapcsolat” szintre) éppen kórbonctan szigorlatomra készültem, tanultam mint a güzü. Ebéd előtt lementünk segíteni mindketten (panírozni, teríteni, sütögetni stb), kaja után elmosogattunk, majd én mentem vissza fel tanulni, párom meg tv-zett, gépezett, nézte ahogy tanulok etc. Akkor ő még otthon lakott velük. Így eltelt a hétvége, majd rá pár napra párom előhozta beszélgetés közben, hogy az anyja panaszkodott neki, hogy én nem veszem ki a részem a házimunkából, de reméli hogy ez majd változik. Én meg csak pilláztam, hogy he?? Vagy nekem most első látogatásomkor mint új barátnő be kellett volna állnom kimosni a szennyesüket vagy kisuvickolni a lakást? 2 tétel között? Vagy náluk úgy működik hogy ha vendég eljön és eszik náluk akkor le kell dolgozni az árát vagy hogy van ez. Mert ha szanaszét hagytam volna a koszos tányéromat a lakásban akkor azt mondom hogy oké (bár én szüleimnek akkor se jutna eszükbe másnap ezt nekem elpanaszolni, meg nekem sem). De minden szó nélkül mikor éppen nem tanultam akkor lementünk EGYÜTT, elmosogattunk, segítettünk. Lehet az volt a baj hogy ketten mosogattunk és párom nem a tévét nézte míg én harcoltam az edényekkel. Elrontottam a gondosan semittevésre nevelt kisfiát. Passz
KedvelésKedvelés
” lassan mondom, hogy megértsd elmesélem neki az aznap eseményeit. hogy tudod amikor főznöm kellett volna veled túráztam/futottam/kerékpároztam/fürdőztem, ezért nem tudtam főzni. Érted?” Anyósom erre azt mondaná, ez nem kifogás, mert akkor édes lányom előző nap meg kell főzni a másnapi ebédet is, mert akkor mit fog majd enni szegény?? Egy férj nem maradhat éhen! 😛 🙂
KedvelésKedvelés
Előző éjszaka, vagy aznap hajnalban, nem?
KedvelésKedvelés
“mit fog majd enni szegény?” Az az ő dolga, felelős ember, nem? 😀
KedvelésKedvelés
bébikaját kell venni neki, az instant kész és ezek szerint amúgy is az illik hozzá (anyós szerint persze). Nekem nagymamám szólt be egy olyat mikor megtudta hogy (egyetemistaként) összeköltözöm barátommal, hogy lányom, hát hogy akarsz tanulás mellett még egy emberről gondoskodni? Hát mondom pasiról volt szó nem egy gyereket fogadok örökbe. Srác meg megsértődött hogy milyen életképtelennek nézik őt ott hogy gondoskodni kell róla. Nagymama még egy érvvel jött, hogy mert talán azt hiszem majd magának mossa a zoknit. Mondom nem, azt hiszem a mosógép mossa, de azt ő is be tudja kapcsolni okos fiú. Nagyikban, anyósokban még nagyon él az a kép hogy a felnőtt férfit pelenkázni kell különben elveszik
KedvelésKedvelés
Jó rég volt, de még emlékszem az értetlen arcokra, hogy hát hogyhogy nem pucolom ki a cipőjét??? És komoly rököny volt, hogy hát nem. :-O
KedvelésKedvelés
Jó szó a rököny!!!
KedvelésKedvelés
Hát ezen olyat röhögtem, hogy fogsz még egy emberről gondoskodni, ez jó :-DD
KedvelésKedvelés
Anyám ugyanez.
KedvelésKedvelés
szerintem az is érdekes olvasat, ha a nő azt hallgatja a környezetből, hogy “kinek kellesz majd több gyerekkel”. a férfi meg, ha “felvállalja a nőt, mindennek ellenére”, az hallgatja, milyen nagyszerű, nemes lelkületű grál lovag. és innen szerintem baromi könnyű elcsúszni, mivel a férfinek mostantól közmegegyezéssel jár a jog, hogy kevesebbet tegyen a kapcsolatba, mert még úgyis sztárolva van, hogy micsoda jellem, hogy így is belement a kapcsolatba, a nőnek meg rossz esetben baromi sok többletet kell nyújtania, hogy a “gyerekes mivoltát” kompenzálja.
KedvelésKedvelés
Ezzel együtt természetes, hogy férfi hétvégi gyerekeit erőn fölül ajnározza.
KedvelésKedvelés
“Miért gondolják, hogy az a jó, hogy az valami siker, ha kapkodnak a nő után. Meg hogy aki kapkod, az a férfi, aki után, az pedig a nő.”
Ezzel először egyetemen találkoztam, harmadikban. Sok boldogságot kívántunk egy csoporttársnőnknek, mert hallottuk, hogy nyáron esküvője lesz. A legjobb barátom megjegyezte, hogy nahát, milyen hamar férjhez megy (22-23 évesen). Mire a válasz egy kaján mosollyal egybekötött “nem tudtátok? a legjobb árukat kapkodják el legelőször!” volt. Én még most is ott állok az aulában és az államat keresem. Szívből remélem, hogy boldogan éli az életét, mint prémium kategóriás termék a férje polcán, oldalán, zsebében, kesztyűtartójában.
KedvelésKedvelés
Ugyan már, a régi szép időkben, amikor még tudták, mi a Rend, egy tizenöt éves lány már vénlánynak számított! 23 évesen bőven öregecskedő feleségként indult az évfolyamtársad 😀
KedvelésKedvelés
Na igen, csak eszerint a Rend szerint én jelenleg egy vadházasságban élő matuzsálem vagyok 🙂
KedvelésKedvelés
Az én férjem az állandóan főz. Meg van halva, ha nincs otthon háromféle kaja. Legalább. Idővel a garázs lett az éléstárunk, a kocsit azóta nem tudjuk betenni.
És tukmálja az embert, na nekem meg aztán nem kell háromszor mondani, hogy egyek.
Így mellette 20 év alatt évi 2 kilónként folymatos lemondás meg fogyókúrázás és odafigyelés mellett (!!!) 60 kilóról 100 kilóra híztam sikeresen.
Namost ha azt nézem, hogy ennek milyen kockázatai vannak rám nézve, akkor a csecsemő jellegű férfi lehet, hogy nem is olyan nagy hátrány…
Ez is jó példa arra, hogy sose jó, ami van 🙂
KedvelésKedvelés
Ez nem semmi.
KedvelésKedvelés
az en ferjem foz, mos takarit, gyerekezik, kavet agyba hoz, dolgozik, kirandul, labat massziroz, stb, stb.. 10 ev utan is.
KedvelésKedvelés
Semese, te bosszantasz minket? 😛
KedvelésKedvelés
nem, eskuszom ez az igazsag 😀
KedvelésKedvelés
Csipkedem magam,ébren vagyok,nem álmodom? Ilyent eddig nem láttam,nem is hallottam,sőt…… nem is ettem!!!!!!!! (Egyébkénk örülök,ritka fehér holló az ilyensmi,jó olvasni,sok, még sokszor 1o szép,jó és tartalmas évet nektek)
KedvelésKedvelés
Az én férjem is ilyen, bár nekünk gyerekünk nincs. Az évek alatt nálunk egy sajátos munkamegosztás alakult ki az alapján, hogy ki miben jó, vagy ki mit szeret jobban csinálni. Például én mosok és vasalok, bár teregetni, ruhákat elpakolni ő is szokott. A tetőablakokat ő pucolja mert én létráról se érem el. Az ügyintézés, számlák, banki dolgok az ő reszortja, mert ő ezt élvezi, én meg utálom. Ő főzi a rizst, mert imádja és mert tökélyre fejlesztette az elkészítését, én a húsételeket készítem, a sütiken pedig megosztoztunk: brownie-t, pitéket és túrótortát én csinálok, aludttejes prószát és házi krémest ő. Az, hogy ki mit csinál, spontán alakult, de már az elején megbeszéltük, hogy a háztartási és ház körüli teendők közösek lesznek, hiszen mindketten dolgozunk.
KedvelésKedvelés
Az en parom is takarit, pakol, gyerekezik,labat massziroz.stb,stb. Viszont ami erdekes szerintem, hogy megis itt vagyunk…Egyszeruen valoban a tarsadalomban levo egyenlotlensegekrol van szo, hogy hiaba a jo szandek a ferfi reszerol, neha elojonnek az okos beszolasok,stb. A kulonbseg talan annyi, ha elegge figyelek, es meg tudom fogalmazni,mi a banto abban amit mond,aztan elmondom neki ,akkor figyel, es elobb vagy utobb erti talan…
KedvelésKedvelés
Ez így nagyon jól hangzik.
Ez a családok 99%-ban azért nem jön össze, mert a férfiak valahogy egyetlen házimunkát sem szeretnek csinálni. Ahogyan legutóbbi Zsolt nevű trollunk elmondta nagy bölcsen, a férfiak unalmasnak tartják a főzést ezért nem főznek, a gyerekkel is inkább csak játszani szeretnek, ezért hagyják az ellátásukat inkább a nőkre, mert nehogymár olyan dolgokat kelljen csinálniuk ami nem tetszik! Azt nem fejtette ki mi van akkor, ha tegyük fel, egy családban a nő is unalmasnak tartja ezeket a munkákat, pénz pedig nincs szakácsra és takarítónőre és dadusra. Akkor kinek kell mindezeket elvégezni?
KedvelésKedvelés
jaj. ne már!
azzal már én is érveltem, hogy unom. (mert tényleg)
ezt nem szokta senki meghallani.
mintha egy forgalmi jelzőlámpa az igen zsúfolt és autóktól hangos kereszteződésben azt mondogatná: unom, hogy állandóan pirosra kell váltanom, aztán meg sárgára, majd zöldre. unom. ki hallaná ezt meg ott a kereszteződésben, ahol mindenki megy tovább és figyeli a lámpát? mindenkinek úticélja van és nyomja a gázt. ki figyelne oda egy jelzőlámpa érzelmeire?
KedvelésKedvelés
és akkor még meg sem említettük az automata effektust. hogy sok férfi azért teszi meg mindezt (takarítás, láb masszír), mert érmeként dobálja az automatába, ahonnan a végén a szex esik ki.
és ha a szex nem esik ki (mert nem, nem akarok szexelni, nekem nem fontos, nem élvezem és végre járjunk már annak a végére, hogy miért nem akarom, miért nem fontos és miért nem élvezem),akkor ezeket a bedobott “érméket” elveszett “pénzként” fogja kezelni és veri a fejét a falba, hogy inkább ment volna kurvákhoz, minthogy játssza otthon a rendes férjet.
(most nem az itt elmesélt férjekről beszélek, hanem tendenciákról és gyakori jelenségekről, és nem, az én férjem sem ilyen… 🙂 vagy mégis? )
KedvelésKedvelés
Mint fentebb írtam, ők abban a tudatban élnek, hogy a nők számára a mosogatás nagyobb öröm mint a szex és a csoki. Valahol szerintem azért is, mert az ilyennek evidens hogy ha vmihez nincs kedve, akkor 3 éves szinten a földhöz csapkodja magát, ergo levonja a következtetést: az asszony nem vagdossa a földhöz magát tehát örül hogy csinálhatja, nem unja, nem fárasztja, az élet szép.
KedvelésKedvelés
de én miért nem gondolom soha azt, hogy élvezi a fűnyírást és az autó szerelést?
KedvelésKedvelés
Ez tényleg így lehet, mert például mikor megkérdeztem a férjemet, hogy voltak képesek elnézni ebéd közben (sőt nem csak elnézni, hanem jóízűen falatozni), hogy ezalatt az anyukájuk mellettük áll és folyamatosan őket szolgálja, ahelyett, hogy ő maga is velük együtt enne. Sőt állítom élvezettel ugráltatták (szomjas vagyok, töltsél még, jöhet a második adag, stb.). Erre azt mondta, hogy az anyukája ezt élvezte! Azért nem ült le, mert nem akart! Mondom persze, hogy nem akart, mert akkor ki szolgál ki benneteket?
Megjegyzem ezt a szép hagyományt folytatta velem is, ha már egyszer így szokta meg ugye. Tök ciki de bevallom évekig csináltam is. Nem ennyire durván, de például mikor leültünk enni, ő általában gyorsan belapátolta és közölte, hogy még kér. Nekem sokáig meg sem fordult a fejemben (komolyan mondom), hogy nem nekem kéne felpattannom (ezzel félbehagyva a saját étkezésemet!) és szedtem neki a következő adagot vagy hozni a hűtőből még gyümölcslevet. Aztán egyszer lesett a tantusz (vagy inkább betelt a pohár?) és a “még kérek” elhangzása után kifakadtam, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen bunkó és tapintatlan, hogy természetesnek veszi a másik emberi lény ugráltatását evés közben! Komolyan meg volt döbbenve. Azért néha még mostanság is bepróbálkozik, de ma már elég ha ránézek kérdőn 🙂 , már pattan is föl és szed magának…
KedvelésKedvelés
én folyamatosan ugrálok.
nem eszem végig a kaját nyugodtan.
az asztalnál soha.
csak akkor eszem nyugodtan, ha nincs otthon senki.
KedvelésKedvelés
Én tudod mikor kezdtem el rádöbbenni, hogy ez így nagyon nem oké? Mikor a gyerekek nagyobbacskák lettek és ők is elkezdtek ugráltatni az asztalnál. Azóta nagyon figyelek erre és próbálok tapintatos, a másikra figyelő embereket nevelni belőlük, akiknek nem természetes, hogy szolgának néznek egy másik embert. Szinte mottóm lett egy kommentelő (ráadásul férfi) mondata, hogy “egészséges, felnőtt emberek ne szolgálják egymást!”
Ennyi lenne! (csak éppen baromi nehéz betartani az ismert okok miatt)
KedvelésKedvelés
hűha!
gyakorlatba átültetés rengeteg problémával jár.
magát a főzést én nem egyedül csinálom (valóban, ahogy te is írod, amióta nagyok a gyerekek)
aztán megterítenek (általában a kisebbik lányom, de van hogy a legkisebb terít)
aztán leülnek és igazából tisztán pragmatikus okokból úgy alakult, hogy az ételt nem szoktam az asztalra rakni, hanem mindenkinek szedek (mert általában van egy óriási fazék levessel meg van egy óriási sütő tál a második fogással)
és mivel tudom, hogy ki mit szeret és mennyit ők csak ülnek annak biztonságos tudatában, hogy azt kapják amit ők szeretnek és azt anya adja, mert azt csak anya tudja.
próbáltunk már változtatni és abból az lett, hogy minden kiborult, kifolyt (fiúk ahogy szedtek maguknak, tényleg ezt direkt csinálják!)
aztán egymás hegyén hátán szedtünk mindenki külön. az is inkább anarchikus volt.
szóval legjobb ha én szedek mindenkinek és ebből jön az, hogy ugrálok is. óhatatlanul.
KedvelésKedvelés
Az én férjem is minta férj, ha így vesszük, dolgozik, gyerekezik, ellátásukban is segít, fürdet, stb. Mosogatni utál, de főz és a házimunkákat meg tudtuk osztani. Viszont olyan szinten ásta alá az önbecsülésemet,hogy az már bántalmazás, ahogy beszélt és viselkedett velem egyre gyakrabban.
KedvelésKedvelés
Erről jut eszembe, ideje megnézni a moziműsort.
KedvelésKedvelés
Á, lehet, hogy nem túl jóképű… Különben túl szép lenne. Gratula neked érte! meg köll becsülni.
KedvelésKedvelés
Az én férjem is hasonlóan természetesnek vesz minden házimunkát, én meg mindig is természetesnek vettem, hogy természetesnek veszi. A blog meg a genderszemlélettel való ismerkedésem hatására lett kiélezettebb a figyelmem a “nő dolga a házimunka” beidegződés meg gyakorlat megnyilvánulásaira – amióta csakazolvassát olvasok, különösen idegesít ez a sztereotípia. Ráadásul most épp egy olyan országban élek, ahol még sokkal inkább tombol a hagyományos nemi szerepek kultusza, mint Mo.-on. Helyi barátaink pl. megrökönyödve vették tudomásul, hogy a paprikáskrumplit a férjem főzte e bulira, és nem én (meg is kaptam, h a főzés a nők dolga – egy másik alkalommal meg azt zengték, h a lányoknak mindig, minden helyzetben szépnek és csinosnak kell lenniük). A múltkor kis körkérdést intéztem a diákjaimhoz, h szerintük kinek a dolga a házimunkák végzése, majdnem mindenki egyértelműen azt mondta (és mind lány volt), h a nőé, a férfinak elég max. néha besegítenie. Mindezt úgy, hogy közben itt (is) az a megszokott, hogy a nők munkahelyen is dolgoznak, sőt, meglátásom szerint nagyon is keményen. “Kezdő feministaként” (mármint hogy nem régóta, és nagyban csakazolvassa hatására jöttem rá, h dejszen én egy csomó mindent úgy gondolok, ahogy a feministák) kissé nyomasztó nap mint nap az ilyen társadalmi elvárásokkal szembesülnöm (akárhová megyek, mindig megkérdezik, h van-e mán gyerekünk a férjemmel, a múltkor meg is kaptam, h imádkozni kell, oszt lesz – amikor én már évek óta azon töprengek, hogy akarok-e egyáltalán gyereket vagy sem).
KedvelésKedvelés
Engem is formál, különösen mostanában a blog. Nagy felismerések, amiket én is így gondoltam, de sose beszéltem róluk.
Hol élsz, ha lehet tudni?
KedvelésKedvelés
Tippem valamely szomszédos ország magyarlakta része, kivéve Ausztria 😀
KedvelésKedvelés
Ó nem, nem, jóval messzebb: Oroszország egyik belső bugyrában :). Nagyon érdekes egyébként a blogot olvasni és tanulmányozni hozzá, ahogy élesen, még az otthoninál is markánsabban jelen vannak itt a patriarchális rendszer merev szabályai. A tegnapi oroszórám pl. különösen érdekes volt ebből a szempontból, a nő “megváltozott” szerepe volt a téma, meg hogy a nő feladata-e a háztartás vezetése stb. Mondtam, hogy szerintem nem, hiszen ma már a nők – itt is – dolgoznak, tehát ha kenyeret keresnek, akkor az otthoni melókat is meg kell osztani. A tanárnő ez után felvázolta az itteni tényállást-felfogást. Ő azonosul azzal (hiszen az orosz kultúrában ez mélyen gyökeret vert), h a háztartás vezetése és a család ellátása kizárólagosan a feleség/ anya feladata, és lányait-fiait is ennek szellemében neveli. Mert hiszen az apa/ férj feladata meg az, h eltartsa családját. Mondom, h de hiszen a nők is dolgoznak, szinte mindig. Erre azt mondta, hogy de az csak amolyan mellékkeresetnek számít, ő pl. teljes egészében megtartja magának a fizetését (a férje aszongya, h az az asszony ruhapénze), míg a férje által keresett pénzt az egész családra költik. Igen ám, de nem mindenki férje olajmérnök; ha pl. egyetemi tanár a pasi, akkor aztán tuti, hogy egy fizetésből még egy ember is alig-alig él meg, nem hogy egy egész család). Utána azt mondta, hogy a férfiak ugye korábban halnak, és ez a sok stressz miatt van, ami a munkában éri őket – erre mondtam, h de hiszen a nők is dolgoznak, őket is éri munkahelyi stressz, plusz ha még a háztartás vezetése is teljes egészében az ő nyakukba szakad, akkor még több is. Hanyatt vágtam magam a válaszán: nem, mert a nők levezetik a munkahelyi stresszt a házimunka végzése közben (mert közben jóóól érzik magukat a nők, őket az megnyugvással tölti el), míg a szegény férfiaknak erre nincs lehetőségük, így kénytelenek az alkoholba menekülni. Mondom: hát végezzenek ők is házimunkát, oszt levezetik ők is a stresszt. A tanárnő elismerte, h igazam van, de aszongya, értsem meg, ez teljesen beléjük ivódott, sőt, orosznak kell lenni ahhoz, h megértse ezt az ember. Ja, és még egy szabály: a férfi munkája – dolgozzon akármit – mindig magasabb presztízsű, mint a nőé. Akkor is, ha a nő egyetemi tanár, a férfi meg fizikai munkás.
Tanárnőm, aki egy tök értelmes, szimpatikus, karakán nő, olyan mély meggyőződéssel beszélt ezekről a dolgokról, mint aki számára így kerek a világ.
KedvelésKedvelés
A tanárnőmnek mellesleg heti 18×80 percet kell tanítania, a hét hat napján, az egyetlen szabadnapja a kedd. Ezt csak azért írom, mert ez nem is számít extrém esetnek, szóval dolgoznak itt a nők, mint a gép.
KedvelésKedvelés
De durva ez, és igen, ott van az egész orosz irodalomban, a Dosztojevszkij-és a Tolsztoj-figura nagy hazugságában. Egy kicsit megértjük, mire válasz a FEMEN és miért nincs ilyesmi nyugaton, de nálunk se…
Nem tudtam, honnan jöhet ez a sok oroszországi kattintás.
KedvelésKedvelés
lóláb jani, nagyon értem miről beszélsz…hasonló szituációba csöppentem, csak ahol én élek jelenleg, nem akkora mint Oroszország, szerencsére ez most már nekünk nem tart sokáig, és remélem otthon a társam fejében is újra “normális” helyre kerülnek a dolgok. Brrr, már a szót is gyűlölöm, patriarchális tradíció, és ennek mindenki fejet hajt…..már mint itt. A nő meg valami alárendelt cseléd ugrál, szolgál és dolgozik, gyereket szül, és még elviseli azt is, hogy… na inkább nem folytatom. messze még ide is minden, ami “egyensúlyt hozna valamikor”..:(
KedvelésKedvelés
Dehogynem kapkodnak! Röptükben is, csak azok a nyálas nyelvek nem ragadósak! 😀
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: felbomlasztják a családot | csak az olvassa
Téged könyvből kellene tanítani konkrétan.
“Az agresszió és jogosultságérzet pedig nagyon rafináltan fedi el magát, ölt szerelmi álruhát, és ha gyanú merül fel, mindig kínál a környezet és a társadalom jóhiszemű magyarázatot.”
És még szépen is van megfogalmazva. 🙂
KedvelésKedvelés