Ma csak rövid, mert futni megyek jó regvel (10-11).
Személyiségtípusok. A kutyák csoportlelke másik bolygóról jött, valamint a nők nem tudnak tájékozódni. Jin és jang. Csillagjegyek! Csoportok, fogalmak, éles vonalak.
Mindig közbeszólok, bátorkodom. Hogy ha már négy fő vonás nem stimmel, akkor mi értelme a típusnak (persze, vannak kevert típusok, és átmenetek is, teszik hozzá sietve, sokfélék vagyunk)! Hogy ha azt mondom nekik, Rák vagyok, megmagyarázzák azt is. Hogyan nézett engem Lachesisnek a sztárolt homeopata (kígyóméreg, Hitler is ez a típus!), és hogyan sápadt ebbe bele Bóna: hiszen én ásvány vagyok! (Sajnos, nem emlékszem, egyszer vitt el János.) (Nátrium? Kén? Jód?) Egyébként is nyugtalanító, amikor erkölcsileg ítél az alkatok leírása. Mintha lenne valami középen, annak a szempontja, aki leír, a Helyes, és ahhoz képest egoista valaki, meg féltékeny, meg mániákus meg szószátyár. Valamint a poszttraumás személy bizony elég sok negatívumot mutat, amit személyiségvonásnak néznek. Vagy: még ott tart. Írok, mindjárt máshol tartok.
Ha ez az egész létezik, akkor biztos, hogy úgy van, hogy vannak cuki Lachesis-emberek és idegesítőek. A doktornő diagnózisa semmi mást nem jelentett, csak azt: nem bír engem.
Meg hogy a kutya–macska bináris szembeállítása kínos, sokféle kutya van, és csakis az illető eredeti rokon- és ellenszenvét hivatott igazolni az elmélet (főleg kutyások tolják amúgy, mert a macskák mindig rosszul jönnek ki belőle) (további kibékíthetetlen opponenciák: Fradi–Dózsa, nem érdekel a foci? köcsög vaaagy?, északi part–déli part, és amikor már a gumicsizmák röpködnek: szegedi és bajai halászlé, gyufatészta, hát megőrültél, te mocsok???).
Nekem ez sok. Ezek a keretek, csoportok, rendszerek. Ha nem idomítjuk a kategóriákhoz a valóságot, akkor nem járunk úgy, mint aki homokba meríti a két tenyerét, kipereg mind. Minek? Álbölcsek, alternatív okoskodók, félműveltek kényszere ez. Az ember hallgat és nézelődik, nem akar mindenre ráhúzni valami könnyű magyarázatot.
Én például szeretek dolgozni vagy nem szeretek? Alapvetően nem szeretek. Amiben hiszek, amibe belekezdtem, azt végigcsinálom. Huszonévesen sok téren kifejezetten precíz voltam, szerettem a táblázatokat. Ma hanyag vagyok mindenben, ami nem írás. Vagy: domináns vagyok. Olyan is van. Mással meg alélt-ijedt. Ha nő domináns, jaj neki, ha férfi nem domináns, jaj neki.
Csoportok, fogalmak, éles vonalak. Valami kell, kapaszkodó, doboz, mert annyira zavaros ez az impresszionista festmény. Vonalakat húz bele filctollal az okoskodó, pedig le is hajthatná a fejét alázattal. Felmérni, közel menni, megnézni a levél fonákját olyan közelről, hogy már nem is zöld, az melós.
Hosszasan dolgozunk a kategóriákon, majd hozzátesszük: természetesen nem mindenki ilyen, minden férfiban van nőies is, és viszont… nem lenne egyszerűbb megcsodálnunk az embereket ezerféle változatukban?
csak az olvassa. én szóltam 
Nekem ez gyengeségem, régi maradvány. Sokszor át se gondolom, és jön, ösztönből: mert hát én Rák vagyok, mit lehet tenni. Könnyű magyarázatot ad, és leginkább a rossz tulajdonságainkra (és persze másokéira), mert így mondhatom, hogy igaz, hogy hazudós vagyok, de a Rákok ilyenek, hát most mit csináljak. Mostantól a házi feladatom: erre tudatosan odafigyelni (mármint a nem-tipizálásra, de azért hazudozni sem fogok).
Bár olvasás közben bevillant, hogy egyszer tanultunk valami pszichológiai típusrendszerről, baromi bonyolult volt, háromszáz oldalas könyv szólt róla, és az istennek se tetszett a kategória, amibe végül is besorolódtam. Azt mondtam, hogy én akkor sem ilyen vagyok. Erre a tanár válasza, emlékszem, az volt, hogy dehogynem, hiszen az jött ki. Akkor nem is gondoltam ezt mélyebben végig, mert annyira voltaképpen nem is érdekelt az egész, de most tényleg elképeszt, ahogy ő belemagyarázott engem az írott kategóriába, csak azért, mert az “jött ki”.
KedvelésKedvelés
Sajnos, ha léteznek érvényes kategóriák (bizonyosan), és azokat valóban okos emberek kezelik (ilyennek is lennie kell), akkor nem lehet a mi választásunk, tetszésünk, hogy melyikbe tartozunk. Az ember nem látja magát kívülről, senki nem fogja elismerni, hogy ő kétszínű, szószátyár, önbizalomhiányos. Igaz, ha más mondja, akkor meg leginkább ítél. Egy-egy ilyen besorolás nagyon meg tudja határozni az identitást, lehet önbeteljesítő jóslat pozitíve, vagy örök fájdalom. De már az is, hogy matekfaktos volt-e valaki, vagy ás, bés, cés volt-e.
KedvelésKedvelés
Értem, tudományos alapokon nyugvó kategóriák. Igen, igazad van. Nekem ezekkel akkor van bajom, ha olyanok kezdik el használni őket, akik nem azon a tudományterületen tevékenykednek. Az öndiagnózis a fizikai problémáknál elég veszélyes, szerintem a pszichikai öndiagnózis is az. Az én esetemben ráadásul meglehetősen öncélú volt az egész, “és most akkor mi van?” érzéssel fejeződött be. Ha magamba nézek, most sem értek egyet azzal a kategóriával, amit kaptam. A véleményemet viszont árnyaltad, a külső visszajelzés tényleg fontos, mint ahogy az is, hogyan állunk hozzá. Az önismerethez nagyban hozzájárul. Igen.
KedvelésKedvelés
Úgy értettem, nem biztos, hogy más meg tudja rólad mondani, erre semmi garancia nincs, mindenki elfogult, a szimpátiáját/ellenszenvét bizonyítja a kategóriával, vakfoltjai vannak, nem örül, hogy önmagát látja a másikban stb. De te biztosan nem tudod megmondani magadról. Olyan nagy a fesztáv aközött is, amit jobb, önszeretőbb és amit rosszabb, marcangoló napokon gondolunk magunkról.
Ajánlom ehhez a jobbik olvasat című jelszavast:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/19/a-jobbik-olvasat/
Egyébként van már egy harmadik olvasat bennem, aki tudja, hogy ez lehetne jobb is, de nem bántja magát, tisztában van vele, hogy mindenki gáz. Örülök, aminek lehet, és amikor bántanak, tiszta szívvel tudom azt mondani: én nem vállaltam ilyet. Ő képzelte csak, hogy vállalom.
KedvelésKedvelés
Halkan mondom, illetve jó hangosan, hogy én a harmadik olvasatomat azóta vállalom, hogy itt olvasok. Előtte titkoltam, azt hiszem.
KedvelésKedvelés
szerinted tényleg mindenki “gáz”? tényleg nem léteznek a mindenkivel kedves, aranyos emberek? én nem vagyok olyan sajnos, és halálba frusztrál hogy talán egyeseknek sikerül mindig normálisnak lenni…
KedvelésKedvelés
Olyanok vannak, akik egyben vannak magukkal, esetleg alkatilag jobban illeszkedők. Én nem vagyok illeszkedő, frusztrál az elvárás, alapvetően úgy érzem, ellentétes velem a világ. Miért kellene mindenkivel kedvesnek lenni? Nem ez a lényeg.
KedvelésKedvelés
Én a mai napig nem tudom eldönteni, hogy én most tulajdonképpen extrovertált vagy introvertált vagyok. Ez gáz? 🙂
Amúgy a kedvenc idézetem a témában (ez éppen az EMK-ról, de szerintem az összes kategóriás személyiségre igaz):
“De mi is az, hogy modell?
A modell egy nagy izé alapján készített kis izé. Mivel kis, szükségszerűen egyszerűbb, mint a nagy. Hogy mennyivel és milyen módon egyszerűbb, azt modellje válogatja. Ha a nagy izé mondjuk egymillió bigyóból áll, akkor a modellje, a kis izé esetleg csak ezerből vagy százból. Sőt, ha két modell készül, akkor meglehet, hogy az egyik ezer bigyót tartalmaz, a másik meg százat. Kérdés: melyik modell a jobb?
Válasz: rossz a kérdés. A modell műfajára jellemző, hogy nem beszélhetünk „jó” vagy „rossz” modellről, csak olyanról, ami a nagy izé működésének megértéséhez hatékonyan vagy nem hatékonyan járul hozzá. És mivel minél nagyobb a nagy izé, annál sanszosabb, hogy a működése nem egydimenziós, ezért a működés különféle szempontjainak megértését különféle modellek segíthetik elő. […]
Ami az emberről alkotott modelleket illeti, a kérdés itt is az, hogy mire vagyunk kíváncsiak, mit akarunk megérteni. Egy cipőboltos szempontjából az ember (munkaidőben legalábbis) tökéletesen modellezhető két lábbal. Számára az ember két lábból áll, a többi nem érdekes. Egy régi vicc szerint a jogász és az adóellenőr között az a különbség, hogy ha ketten egyszerre tekintenek le a Gellért-hegyről, akkor az egyik jogalanyokat és jogtárgyakat lát, a másik adóalanyokat és adótárgyakat. Az orvosok szerint az ember csontokból, izmokból és egyéb szövetekből épül fel. A biológusok szerint nukleinsavakból és fehérjékből. A karizmatikus keresztények szerint az ember szellemből, lélekből és testből áll. A skolasztikus emberkép szerint lélekből és testből. A lélek pedig – e modellben – nem más, mint az értelem, akarat és érzelem összessége. A behaviorista pszichológiában az ember az őt ért ingerekből és az erre adott válaszokból áll – a lélek nem szerepel a modelljükben. Freud szerint az ember az ösztönén, az én és a felettesén együttesével írható le. Kivéve akkor, amikor a másik – ezzel össze nem keverendő – modelljét alkalmazza, amely szerint az ember tudattalanból és tudatból áll.
E modellek egyikével sincs az égvilágon semmi hiba. A cipőboltos és a karizmatikus keresztény modellje egyaránt tökéletes magyarázó erővel bír azon a területen, amelyet magyarázni kíván. Egy karizmatikusnak teljesen mindegy, hogy hányas lába van annak a megtérőnek, akiért épp kézrátétellel imádkozik. A cipőboltosnak pedig semmilyen hasznos információval nem szolgál a saját szempontjából, hogy az aktuálisan előtte lévő negyvenkettes láb gazdájának lelke valóban a „test formája”-e – ahogy a skolasztikusok vallják. És maximálisan érdektelen számára, hogy e negyvenkettes láb egy kedves, jólelkű, érzelemgazdag művészhez, vagy egy kegyetlen, pszichopata gyilkoshoz tartozik.” (Birtalan Balázs)
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jó! Köszönöm szépen! 🙂
KedvelésKedvelés
Odavagyok. Írj még!
KedvelésKedvelés
Ez nagyon tetszik!
Mi is pont most tanulunk errol es en is nagy nehezen “kategorizaltam” csak magam. Amit a modellekrol irsz egyetertek.
Nem mindegy, hogy mibol indulunk ki, a reszekbol vagy az egeszbol.
En ezt a kategorizalas dolgot ilyen univerzalis dimenziokban tudom elkepzelni, es kontextustol fuggoen, pl ahogy nem minden helyzetben extra-intavertalt egy ember, tehat nem lehet kijelenteni, h ram egyertelmuen x tulajdonsag jellemzo, raadasul az emberek tobbsege a kategoriak kevereke, kozepe? korantsem annyira szelsosegesek, mint a konyvekben levo kategoriak.
A kategorizalas nem is feltetlenul rossz dolog (akkor, ha ez egy kiindulopont, es nem merev, lezart, megdonthetetlen) segithet mondjuk viselkedes-elorejelzesben, de pontosan nem josolhatunk, nem csak ettol fugg.
Abban latom a problemat, ha ezt kesz mintanak veszik, merev sztereotipia lesz??? belole, s ezert nem kepesek elvonatkoztatni tole.(horoszkop)
A kategorizacio hozzajarul valaki megertesehez, de nem ebbol ismerjuk meg.
KedvelésKedvelés
Az a baj a horoszkóppal és egyéb ezoőrületekkel, hogy mindenki amolyan ártatlan kis hobbinak gondolja, pedig tud veszélyes is lenni ám. Egy általános iskola igazgatónője például Egely-féle vitalitásmérő alapján sorolta osztályokba a gyerekeket, holott azt még a feltalálót idézve is csak „játékszer”. Hallottam friss diplomásról akinek azzal utasították el a jelentkezését egy állásra, ahová pedig tökéletesen megfelelt volna, hogy “Jesszusom maga skórpió? Márpedig én nem vagyok hajlandó skórpiókkal együtt dolgozni!”.
Óvónőtől is hallottam már hasonló baromságot, hogy bizonyos gyerekekkel azért lesz várhatóan(!) probléma mert ilyen-olyan jegyben születtek…na ilyen szinten űzve már nagy a baj!
KedvelésKedvelés
Sztem ez max a temperamentum-tipusokra lehet igaz, egyeb masra nem. (pl megfigyelhetoen tuz jegy heves-lobbanekony vermerseklet)
Es ez sem orok ervenyu.
Problema meg akkor van, ha a temperamentum ellentetes, vagy ha a szulo pont nem szeretne egy temperamentumos babat, mert mondjuk o nem az. Nem jo hallani ilyet orvostol.
KedvelésKedvelés
Ha egy friss ismerősöm megkérdezi tőlem, hogy mi a horoszkópom, akkor már tudom is, hogy nem lesz hosszas a kapcsolatom vele. Hókuszpók 🙂
KedvelésKedvelés
Hát komolyan, én sem vagyok képes ezen témázni. A régi, kipróbált barátaim közül SENKIvel sem szoktam ilyenekről beszélgetni, erre most gondoltam, és ez akkor nem véletlen.
KedvelésKedvelés
Ahogy Babadávid mondaná: Kókuszpók.
KedvelésKedvelés
😀 szuper
KedvelésKedvelés
Emlékszem, nőgyógyásznál ültünk. Nőgyógyásznál (terhesen) én mindig meghülyültem. Előtte nem tudatosodott bennem, hogy izgulok. Egészséges, hát mi más volna, egy hónapja – két hete – egy hete is az volt, minden érték tökéletes (kivéve a cukrot, de azt sikerült olyan kiegyenlített szintre beszabályoznom diétával és mozgással, hogy egy egészséges sportolónak is dicséretére vált volna), szóval ááá, nem lesz itt semmi baj. Nem is foglalkoztam a “vajh egészséges-e?” kérdéssel egész addig, amíg be nem léptem az elegáns belvárosi ház liftjébe és meg nem nyomtam a harmadik gombot. Aztán a váróban már kezdett ketyegni bennem valami. Fogalmam nem volt, mit olvasok a kirakott butuska női újságokból, nem tudtam, hova raktam a személyimet, a telefonomat, a stóc papíromat, meg egyébként is, sokan vannak? Aztán mikor bekerültem, közöltem, hogy vizsgáljon meg. Most. Vagy nézzük meg a gyereket UH-gal. Nem, ne kérdezgessen, hogy hogy vagyok, csevegni ráérünk később is. Persze ezt udvariasabb stílusban, de ráutaló magatartásként már egy szál bugyiban. Vizsgálat közben képes voltam olyanokat mondani, hogy “jaj, de jó, tehát él!” (20 perce szétrúgta a hasam), meg “zárt? Akkor ugye nem lesz koraszülött?”.
Szegény nőgyógyász tartotta magát, bár egy-két “dejó, él”-jellegű elszólás után rám szólt, hogy ilyet inkább ne…. (igaza volt amúgy. Józan fejjel ki nem csúszott volna ilyen a számon, de mint látszik, mérsékelten voltam magamnál.)
Na, a vizsgálatok után viszont, mikor kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben, lejött rólam a stressz és tiszta Hawaii hangulatba kerültem. Szegény Jenő (férj és apa) hősiesen kitartott mellettem, ami ebben az esetben az volt, hogy nem csinált feltűnő facepalmokat, és vállalta, hogy ez a nő itt az ő felesége, igen. Na, harmadik szülés, programozott császár. (hogy a fene egye meg). Mikor legyen a szülés? Ekkor meg ekkor elmegy külföldre a doki, de ráérünk február 16.-án, két hét múlva? Néztem rá bután, hogy miért, ez kérdés? Igen, volt egy pár, közölte velük a doki, hogy mittomén január 7, szülés, reggel 8-kor jelenjenek meg, erre válaszolták, hogy nem lehet, 14.-én van a tizedik házassági évfordulójuk. De hát hegszétválás, meg túlhordás veszélyes többedik császárnál és nem lehetne korábban tartani az évfordulót? Nem – mondta a pár. Azóta megkérdezi, hogy ugye megfelel-e az orvosilag helyes időpont? Ránéztem Jenőre, ő megvonta a vállát és “nem hiszem el, két hét múlva apa leszek”-üzemmódba kapcsolt, én meg megkérdeztem, hogy “jó-jó, de milyen jegyben fog születni?” Azt a két értetlen fejet:) A férjem azért, mert pontosan tudja, hogy horoszkópot max. utólag olvasok, hogy jól szórakozzam rajta, mennyire nem jött be, a nőgyógyászé meg gondolom azért, mert tudta, hogy nem vagyok százas, de hogy ennyire…? Kiszámolták. Vízöntő. Erre én: “jó. És ők milyenek?”. A nőgyógyász szólt valami hasonlót, hogy nem volt még velük garanciális probléma, a férjem… azt hiszem, ő nem szólt semmit.:)))
KedvelésKedvelés
No de csikatyus, nem címkézel, tipizálsz te egy kicsit? :)))
Komolyra fordítva a szót: engem is bosszant, hogy emberek milliói az olcsó, könnyű, gyors, előre gyártott válaszokat fogadják el életfilozófiájukként, sőt egyfajta kifogásként problémákra. Ha tudnák, hogy a horoszkópokat ingyen dolgozó gyakornokok írják, akik mindig a nap végére hagyják a melót, mert unalmas és lélekölő…! 🙂
Amit azonban a legkevésbé értek, az az, hogy aki hisz abban az orbitális hülyeségben, hogy “az Ikrek csapodár/hűtlen, a Skorpió manipulatív, a Mérleg konfliktuskerülő, a Bika megszokás rabja, de szereti az orális szexet” stb., az miért áll meg itt, miért nem tesz mögé tartalmat. Hiszen hite annak lenyomata, hogy minden mindennel összefügg, minden él, minden mindennel kommunikál, mert az univerzum tükre létünknek, s ezek egy komplex szimbólumrendszer részei. Ha valaki ezt a hitet teszi a horoszkópmániája mögé, az számomra releváns, hiteles, konzekvens – lehet vele egyetérteni vagy nem, de ez tény. Más kérdés, hogy akkor miért ennyire felületes, olcsó?
Ismétlem: nincs baj semmilyen hittel sem, ha mögötte valódi megélés és megértés van: nem egy készen kapott, automatizmusból átvett, buta válasz (és van, ahol még idomítják is a népet: “a hit vak, nem kér bizonyítékot”!). De hányan veszik erre a fáradságot, sőt: bátorságot? Hányan akarnak, mernek, készen utána menni? Ugyanez itt az önismerethez kapcsolódó személyiségtípusokra* is igaz, amelyek mind irányok, tendenciák, és csak olcsó felelősségkerülés és eszképizmus azt mondni: “ó, hát én kolerikus vagyok, ezért ordítottam veled!”.
Tételezzük fel, hogy az újság – a válság előtt mindenhol így volt szinte – szán egy kicsit a külsős keretből egy asztrológus szakemberre… de akkor is, hogyan lehetne 12 embertípusra levetítve, 12×3 mondatban tipizálni mindazt napjegyek alapján, ami ennél jóval összetettebb, árnyaltabb? És hiába vesz alapul több száz faktort egy szakember egy összetett vizsgálódás alkalmával**, még mindig csak egy-egy tendenciát, irányt mutathat a szimbólumok szabadon értelmezhető nyelvén, nem pontos rajzot ad, ami meghatároz, körülír, mentséget ad,
*A Jung-Myers-Briggs-személyiségteszt egyébként nagyon pontos. Amennyire egy ilyen teszt pontos lehet. Ajánlom nektek, még az ingyenes online verzió is jó. Persze iránynak érdemes venni ezt is, nem szentírásnak!
**Egy nagyon racionális, bölcs apukaként definiált ismerősömnek amúgy nagyon bejött, amit az itt is, kommentek közt említett Kozma Szilárd csinált. Én megnéztem, de nekem nagyon idegen volt a világképe: folyton az exnejét alázza, videóban, névvel-címmel szidja a gyereke osztálytársát (egy tízéves gyereket, come on!), idomítja az új párját, ráadásul névvel.címmel kioktat egy gyászoló apukát a honlapján, hogy 14 éves fia az asszonypajtás negatív gondolatai miatt halt meg. Ehhhh, na, némi borzongás után bezártam az oldalt, kösz, nem.
*
KedvelésKedvelés
Az újságok nem úgy csinálják a napi / heti stb. horoszkópot, hogy egy random generátorral összedobnak a kb. 100 mondatot tartalmazó “kalapból” 6-6 tetszőleges mondatot minden csillagjegyre?! 😉
KedvelésKedvelés
Van, ahol igen, de a legtöbb helyen nem szeretnek fejlesztésekre költeni, ha van ingyenmunkás is, aki mégis csak pontosabb.
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
Kategóriák és dobozok. Állandóan dobozol mindenki, nekem meg lassan kúszik felfelé a vérnyomásom tőle, minél tovább tart a monológ arról, hogy én melyik dobozban is vagyok. Támpont az egyszerű embernek, fogódzó eligazodni a világban, vagy gyors megoldás ezáltal megérteni vélni valakit a félművelteknek és a lustáknak. Mert számomra lustaság ez. Lát egy jellemvonást, vagy tulajdonságot és az alapján ment fel, vagy ítél meg, általánosít és ebből már azt is le tudja vezetni, hogy sok tejhabbal és mézzel iszom a kávét. Fú! Nem kérdez, hanem következtet. Mikor születtél? Rák vagy? Köpi egyből: családszerető, intuitív, harmóniára törekvő. Villan a szemem, látja, hogy mindjárt ütök, mint a bolond óra. De igaz is, Te nem keresed a harmóniát, nem vagy konfliktus kerülő (hát ha ez valakinél ugyanaz…?). Hány órakor is születtél? Nem tudom. Nem baj, szerintem biztos az aszcendensed miatt vagy ilyen karakán. Szerintem is, tuti az aszcendensem miatt lehet. Ami most arra késztet, érzem, hogy fejezzük is be a beszélgetést, szia. 🙂
A másik kedvencem, ami nekem ugyanez a kategória: a bevonzás. Volt már itt szó róla. Az is magyarázat mindenre. Mert bevonzotta! Azt meg hogy? Csóválja a fejét: nem érted?!
Régen a tűzből jósoltak és próbálták elfogadni az évszakok vagy az időjárás változását. Ma pedig az érthetetlennek tűnő dolgokra ez a megoldás kínálkozik. Dobozoljunk hát boldogan! 🙂
KedvelésKedvelés
jaj, viki, a bevonzás törvényéről(!) beszéltünk egész úton hazafele a blogtalálkozóról. meg coelho-ról (hihihi) meg a Titok c. könyvről.
a dobozokat megutáltam. pedig valamikor én is dobozoltam. kamaszkoromban, tán még később is, mert szükségem volt fogodzókra. azóta csak az embereket nézem, s nem is annyira azt, mit mondanak (bár az is fontos, ha lényegi), hanem hogy mit és hogyan tesznek, hogy mi motiválja őket. sajnos az este kitűnő leckét kaptam a témában. tanulok belőle.
szeretem a hibáimat, mert mindből tanultam valami lényegeset. hja, hogy nem vagyok tökéletes? s akkor mi van? pont jól vagyok így, ahogy vagyok.
KedvelésKedvelés
Igen, a dobozoktól én is rosszul vagyok. Pláne, hogy látom milyen erőszakosan szuszakolnak bele mindenkit valamilyenbe. Még kilóg ugyan belőle az ember a keze-lába, de nyomják bele és csukják rá a tetejét. Haragszom érte, mert agresszívnek tartom.
A bevonzástól csak írtózom. A jelentése marhaság, a szó irritál igazán. Magyartalan, bántja a fülem. Néha azonban komoly fogódzónak érzem másoknál. Páran a környezetemben a saját sorsuk magyarázataként használják. Nem erőszakosan, mint a dobozokat. És bár utálom hallani, nem tiltakozom, meg nem is mondom, hogy szerintem hülyeség ha úgy érzem amásiknak ez elfogadható magyarázat nehéz helyzetekben.
Coelho meg… Hát az mindenki külföldi Palikája! hehe 🙂
KedvelésKedvelés
A horoszkóposdi elképesztő butaság, viszont van egy érdekes jelenség, amit én úgy mondok: embertípusok. Valamilyen rendszer szerint létezik olyan, hogy egymástól sok száz kilométerre élő emberek is lehetnek egészen hasonlatosak. Ismeritek ezt biztosan: Te éppen olyan vagy, mint a… És tényleg olyan. Gesztusok, hanglejtés- mintha testvérek volnának. Eközben még csak nem is látták egymást. Ilyenformán én azt gondolom, hogy valami genetikai vonal mentén mégiscsak lehet minket néhány típusba besorolni, bár fenntartom, hogy ez semmiféle minősítést nem tartalmaz, inkább a habitusra és valami hasonlatos modorra utal. Hogy hogyan tud ez így működni, azt nem tudom.
KedvelésKedvelés
Mintha Miss Marple is ilyesmire alapozta volna… A szereplők mindig hasonlítottak valakire a falujában. Na persze az nem valóság. 🙂
KedvelésKedvelés
Ez milyen! Bocs, Adél, de én kifekszem azon, amikor azt taglalja nekem valaki, hogy őt melyik ismerősére emlékeztetem.Mindenkinek van ilyen élménye, hogy felismer valakiben egy másik ismerőst, de szerintem ez nem jelen semmit, csak vakvéletlent (genetikát semmiképp, egyszer rá is ébredtem, kinek a beszédmodorát utánozza a két, lelki rokonnak hitt ismerős), nagyon kínos ezt részletezni neki. Nekem mi dolgom ezzel? Ez tökre sérti az egyediségemet, és nem ismerem a hasonló illetőt, ha ismerném, se látnám a párhuzamot (én még az ikrekben is a különbséget figyelem), nem tudok ezzel mit kezdeni, ráadásul az említett személy mindig valami drabális, nagyhangú nő. Ez mindig annak a kissé kellemetlen hobbija, aki hosszan taglalja.
Én az embertípust gyilkos iróniával használom (makramét rak a Lada ülésére), mert más nem tud nekem lenni.
A másik hajletépős helyzet, amikor a születési nevem mínusz egy mássalhangzó vezetéknevű színészről kérdezik, hogy nem ismerem-e.Mondjuk hogy a Kovácsok, Nagyok vagy Szécsényiek mit élnek át, azt el sem tudom képzelni.
KedvelésKedvelés
Persze, van benne igazad. Ha meggondolom, tényleg sértő nekem is, ráadásul túl sokszor hasonlítgatnak így, miközben teljesen egyedinek is tartanak.
Ezek talán mankók. Ha ismerős, ha láttam már ilyet, talán egyszerűbb lesz vele. Könnyebb megszoknom, képletet találnom hozzá. Ha bika, akkor hedonista élvhajhász. Vagy skorpió és akkor meg jó lesz vele vigyázni, mert jaj, de makacs (asszem).
Így keresnek magyarázatot, igazolást, megoldó képletet. Eszembe jut a meseterápiás élményem, mikor a spiritualista nővel összementünk és a végső érve az volt: Te milyen jegyben is születtél? Én hülye kimondtam, és ő – mintegy bizonyítást találva- megértően hümmögött. Mai napig nem tudom, mit jelentett ez ott akkor, csak azt éreztem, hogy egy egyszerűsítési lehetőséget keres velem kapcsolatban. Egy dobozt, ami felmenti az érvelés alól, mert engem betesz a megfelelő kategóriába.
Azt hiszem, ezért keresik ezeket a dobozokat. A könnyebbség, az elérhetőség kedvéért.
KedvelésKedvelés
Ilyenkor dafke az állatöv túloldalán levőt kell mondani. Azt is levezetik.
Mondjuk nekem sokk volt, amikor az egy időben itt is kommentelő, nős plátói rajongóm kiszedte belőlem születésem percét, majd számítógéppel előállította AJÁNDÉKBA, ki vagyok én. Sokat gondolok erre azóta is, egy komplett görcs az egész. Hogy nem fog nekem sehogyse sikerülni ez a családi élet, és hogy szívrohamban halok meg elég fiatalon.
KedvelésKedvelés
Broáááhhhh
KedvelésKedvelés
Broáááhhhh
KedvelésKedvelés
Ez szörnyű!!
KedvelésKedvelés
Szerintem az idő előrehaladásának van előnye: mi már nem halunk meg elég fiatalon ;))
KedvelésKedvelés
Na ja 🙂
KedvelésKedvelés
ha tőlem kérdezik milyen jegyben születtem? válasz: nem tudom.
ez olyan mértékű zavart tud okozni, hogy az illető el is felejti azon nyomban mit és miért kérdezett.
(gondolkodjunk el ezen egy percet: hogyan lett ennyire közkincs, mindenki által ismert, tudott, használt rendszer a európai kultúrkörben használt asztrológia? azt gondolom, hogy az unatkozó, és valódi hír, illetve valódi gondolat híján lévő bulvárlapok /szakadt TV műsorok/ elmebeteg sorozatok sokat tettek az ügy érdekében)
KedvelésKedvelés
És ha a hónapot kérdezik, mit mondasz?
KedvelésKedvelés
És ítélkezni, eltolni a másik embert is remekül lehet, ha dobozba van zárva.
KedvelésKedvelés
úúú ááá, engem a napközis néni mindig a híres középkori festő nevén hívott ( vö.német műszaki márka), és hogy utáltam, hogy nem tudja a nevem, hát nem veszi észre azt a plusz betűt?! hiába magyaráztam el többször…
pár évvel utána meg benne ragadtam egy nyolc évfolyamos gimiben, azt hiszem embertípusozás, meg dobozolás ott is lehetett (tanári és diáki fejekben, ez vajon iskolában elkerülhetetlen?): kamaszéveim változásaival az osztálytársaim csak az első osztálytalálkozón szembesültek meglepetten: az addig szende és jó tanuló lány ivott, cigizett és sztorizott.
KedvelésKedvelés
Nagyon ritka amikor valodi ez a velt hasonlosag. Olyan, mint egy fejunkre huzott papirzacsko, mosolygos arccal, mi meg fuldoklunk alatta…
Nagymamam szokta mondogatni, hogy “minden embernek a vilagon van egy hasonmasa valahol, aki majdnem ugyanugy nez ki, mint o”
En meg mindig ugy vartam, hogy majd talalkozom vele.
Ez a Ha hasonlitasz ra, Akkor olyan vagy szabaly annyira gyermeki felfogas, az ovis lanyom is eszembe jut meg errol, aki minden ovalisfeju, teltebb arcu ferfire egy fenykepen azt hiszi, hogy apa…
KedvelésKedvelés
Szerencsére a bejegyzés nagy részét nem értem szó szerint. Csak az üzenetét.
“természetesen nem mindenki ilyen, minden férfiban van nőies is, és viszont… nem lenne egyszerűbb megcsodálnunk az embereket ezerféle változatukban?” És tényleg! Erre most iszom egy teát, és azt sem bánom, ha te kávézol közben!
KedvelésKedvelés
Jó hogy! 😀
KedvelésKedvelés
Nem ide tartozik, de a futásról mint élményről vagy sportról volt bejegyzés már?
KedvelésKedvelés
Itt vannak:
https://csakazolvassa.wordpress.com/tag/sport/
a második és a harmadik leginkább.
KedvelésKedvelés
Bevonzás, horoszkóp, aszcendens, meg h minden okkal történik…! sírok ha ezzel jön nekem vki és nem bírok rájönni h felnőtt értelmes (?) emberek hogy hihetnek ilyen ostobaságokban? Hogy is képzelheti bárki, hogy ezt a nagyon sokféle és sűrűszövésű valóságot ami körül vesz minket ilyen sémákkal le lehet írni, rendszerbe foglalni…?
KedvelésKedvelés
Biztos, hogy van komoly asztrológia is!
KedvelésKedvelés
Van, bizony, én foglalkoztam is vele egy darabig, aztán kiábrándultam belőle, mikor rájöttem, hogy egy apró számítási hiba miatt nem ikrek az aszcendensem, hanem rák. És mikor erről kezdtem olvasni, azt vettem észre, hogy önkéntelenül azt keresgélem, hogyan illik rán ez vagy az a leírás, és hogyan kénr értenem a dolgokat, hogy magamra ismerhessek benne.
Aki hinni akar az asztrológiában, az azokat az elemeket figyeli meg belőle, ami alátámasztja az elképzeléseit. Olyan az asztrológiai is, mint a Biblia. Ha akarod, bármire találsz benne magyarázatot, és aztán ha nagyon-nagyon akarod, akkor mindennek az ellenkezőjére is.
Úgy gondolom, valóban lehetnek összefüggések, és hajlamosító tényezők, és nem hiszem, hogy nem hat ránk az univerzum, azt viszont tudom, hogy a rendszer olyan összetett, és olyan sok hatás és elem eredőjeként alakulnak a helyzetek, olyan sokismeretlenes az egyenlet, hogy kicsik vagyunk a megfejtéséhez. Lehet, hogy vannak igazán nagy koponyák, akik talán kicsivel közelebb kerülnek az igazsághoz, de ők sokkal kevesebben vannak, mint hinnénk.
KedvelésKedvelés
de az asztrológia vajon nem olyan, mint amikor azt játszod, hogy felteszel egy számodra fontos kérdést, kinyitsz találomra egy könyvet, ráböksz az oldalra és az ott talált mondat betalál? (erre lehet olyanokat is mondani, hogy sors, de én úgy gondolom, hogy egyszerűen az elménk annyira vágyja az összefüggéseket, hogy mindenhol keresi és találja…)
nekem az “igazi asztrológia” (asztrológia helyetti asztrológia?) az enneagram lett, ott az ember magát is besorolhatja a kilenc típus egyikébe (amik eleve nem olyan kötött kategóriák, inkább olyan, mint a szivárványnál, hogy minden szín egymásba folyik, mégis azt mondjuk rá: viola, kék, zöld, sárga, narancs, piros, mert így egyszerűbb. és lehetsz főleg viola egy kis sárgával is). ez a típusolás inkább problémacentrikus, pl. stresszhelyzetekben milyen válaszokat szoktál adni, mik ezeknek a reakcióknak az előnyei és hátulütői, miben segít, miben hátráltat és hogyan javíthatsz rajta, stb.
KedvelésKedvelés
Elnézést pontatlan voltam. Nekem a szemem előtt igazából a kommersz vonulat van, ha horoszkópra gondolok, mert leginkább ez látszik a legtöbb felületen, magazinokban/interneten olvasható 3 mondatos előrejelzések, postán, újságosnál kapható éves horoszkópos könyvecskék (jó esetben újrahasznosított papírból). Továbbá olyan hétköznapi szituációk jutnak még az eszembe amikor ismerőseim ilyen olvasmányokban foglaltak szerint definiálniálják magukat (én érzelmes rák vagyok), kategorizálnak embereket (a bakok jól teljesítenek de mind fafejűek). Biztosan van komoly asztrológia is ezt nem vitatom.
KedvelésKedvelés
Hát pedig a bejegyzést ez ihlette, hogy egy olvasó így jellemzett:
http://reiki.timba.biz/enneagram-1-es-a-perfekcionista/
és akkor felsoroltam, hogy
érdekes, hogy ilyennek látsz
meg hízelgő is
egyébként én nem vagyok sem maximalista, sem perfekcionista, még az írásban sem, a többi meg… hagyjuk, rendszerető sem
és szívesen nyugizok, lazítok
nem korholom magam (újabban)
és túl a blogon nem javítgatok senkit, mert abból sincs semmi jó
valamint látom, hogy gáz vagyok, de egész nyugodt vagyok ezzel kapcsolatban
És itt jön a “persze nem szó szerint”, és akkor felmerül a kérdés, hogy meddig van ennek értelme, valamint hogy mindenki kevert típus-e, vagy már azt látja meg magában, ami írva vagyon.
KedvelésKedvelés
Hihetetlen mértékben ítélkezésre alkalmat adó, szorongást keltő, visszavágási eszköz mások laikus és kéretlen elemezgetése az ilyen rendszerekkel. És ahogy odateszi nekem. Olyan ártatlannak tűnik, hogy ez milyen érdekes, új szemszög, meg titkos tudás, megosztom veled, nézd csak, ilyennek látlak (és benne sok pozitívum), de aki nem szeret, és nem is szól akkor, amikor fájok neki, on the spot, hanem gyűjti és kemény gombóccá gyúrja, annak ez is csak arra van, hogy engem lenyomjon. Ez csak neki jó. A másiknak, akit kéretlenül elemez, sosem. Zavarba ejtő és fölényes. Kárörvendően lát engem ilyennek, ezzel magyarázza, ami konfliktusa velem van. Holott én nem vagyok vele viszonyban, ez tévedés. Én írok, azzal tessék viszonyban lenni, meg önmagaddal.
Továbbolvastam, és nagyon gáz, tele van ítélettel, lekicsinyléssel ez a szöveg. Ki mondja ezt, hogy “a tapasztalatunk az”? Ki veszi ehhez a bátorságot, honnan a pozíció? És nem az a bajom, hogy de hát ez nem én vagyok, mert én mondjuk inkább a hatos, hanem az, hogy hogyan kerültünk ilyen viszonyba, amelyben ezzel a tudományosnak ható mankóval megmondja a beküldő, én milyen vagyok.
Egy olvasóm küldte, és öt nap kellett, mire megértettem, mire megy ki ez.
Onnan már ő is a kategória rabja, csak az ítéletet látja, engem nem. S ez neki valamire jó. Például amíg rajtam rugózik, amíg nekem fogalmazza a nyugodtnak tűnő, dühös mondatait, nem kell a saját sorsával foglalkoznia.
Nem érdekel semmi ilyesmi részletesebben, mert falat emel, ha így nézem az embereket, valami mást szolgál az egész, nincs igazi figyelem, őszinteség, ha lesem, hogy na, ő biztos Bak/Arsenicum/Hetes. Sokáig mentegettem a fiam apját én is, hogy Oroszlán és a többi. Ez kamu, rizsa. Vannak igényes kamuk, de ez nem az.
“Sok egyes számára nagyon nehéz egy nagyobb szervezetben, bürokráciában dolgozni. A bürokratikus szervezetek ugyanis tele vannak hibával, ésszerűtlenséggel, viszont nemigen tűrik, hogy „megjavítsák” őket. Az egyes harcol azért, amit helyesnek vél, nehezen köt kompromisszumot, a megalkuvás távol áll tőle. Másrészről viszont kiváló vállalkozó, üzletember lehet, aki jól tud egyedül, önállóan dolgozni, vagy a semmiből a saját elképzelései szerint jól működő szervezetet tud létrehozni.” Oké. És? (Rita-féle és) Én ajándéknak érzem, kárpótlásnak, csak részben saját teljesítménynek.
KedvelésKedvelés
Viszont megtudtuk hogy nagyon hasonló a személyiség szerkezeted Róbert Gidáéval (híres 1-es típusok legalul felsorolva).
KedvelésKedvelés
Ez fontos infó!
KedvelésKedvelés
basszus,innen kell megtudnom,hogy miről beszéltek minap a barátnőim, mikor beszélgetésünk közepén csak összenéztek és cinkosan legyintettek rám, mert én nyolcas vagyok :O nem, én végtelen vagyok, kértem, ne csinálják, azóta nem teszik ugyan, én meg azóta sem vettem rá magam,hogy megkeressem miről beszéltek….el is olvasom, ki vagyok én – szerintük.
KedvelésKedvelés
Pattogatott kukorica: amikor a barátaid még azt mondták összesúgva, hogy tipikus vízöntő vagy, még értetted, miről van szó 😉 Én is most hallok először a reikiről, illetve találkoztam a kifejezéssel egy másik bejegyzésben, talán a micsoda különbségben, ahol az egyik példában szereplő anya lelkiismeret-furdalással ül a reikiképzésen – ha jól emlékszem. Most már sejtem, mi ez, de itt már nem keresem ki, hogy hányas vagyok (a kelta fa-, cserje- és lágyszárú-horoszkópnál még vicces volt.)
KedvelésKedvelés
Jééé… Pont az enneagram?
Nekem az enneagram nagy megváltás volt, de lehet, hogy csak azért, mert értelmes módon találkoztam vele.
*Most nagyokat pislog és elmerül abban, hogy egy egyébként segítő eszköz mennyi kárt okozhat a butaság vagy a rosszindulat kezében*
Nekem az enneagram arról szól, hogy hogyan nyissunk ajtót, nem arról, hogyan pakoljunk be valakit egy dobozba, és utáljuk még jobban. Mindig használunk dobozokat, mert emberből vagyunk. De az alap, beépített dobozaink nagyon sokszor nem hasznosak (mint pl. amit fent említettél, “olyan vagy mint az unokatesóm nagybátyja, ő is…”).
Ezért én nagyon hasznosnak tartom tudatosan keresni azokat a jeleket, ami alapján nagyjából tudom, hogy hogyan lehet hidat építeni a másik felé, mik lehetnek a mozgatórugói, mik lehetnek a vágyai…
(Kitétel: Távolságtartással, és tiszteletben tartva a lehetőséget, hogy nincs igazam, és a másik esetleg egész más mint amit beleképzeltem, illetve ahogy korábban írtam, modellként kezelve. Nem “aha mostmár látlak, te egy doboz vagy”.)
El akarom érni, hogy az óvónő szebben beszéljen a gyerekkel. Szeretném, ha a hátam mögött kibeszélő kolléganő leállna a pletykákkal. Szeretném, ha anyám nem tömné a gyereket édességgel.
Máshogy állok hozzá aszerint, hogy hányasnak tippelem.
(kitétel kettő: Az is fontos, hogy a képalkotás forrása NEM a születés hónapja vagy a hajszíne [lsd. szőkenő], hanem a korábbi viselkedése, döntései, önkifejezése)
Ha egyes (rend), akkor arról kezdek el beszélni, hogy az adott helyzet megoldása hogyan fog vezetni az ő nyugalmához, rendezettségéhez.
Ha hetes (pörgős), akkor arról, hogy hogy mennyire király ha tesz egy próbát, és belevág valami újba.
Ha kilences (csendes), akkor arról, hogy végre nyugta lesz, és nem kell fölösleges köröket futnia.
Ha nyolcas (erő), akkor nem szólok semmit, mert én még mindig hajlamos vagyok kiszolgáló állapotba kapcsolni az ilyen típusú emberek kapcsán. 😦
(Kitétel 3. ez szerintem nem hazugság, nem manipuláció, és az a fajta bántalmazás, amikor a nőnek kell mindig kitalálnia, mit gondol a másik. Egyszerűen csak annyi, hogy ha tudom hogy a másik kicsit beszél németül és jól angolul, és történetesen nekem mindkét nyelv a rendelkezésemre áll, akkor angolul fogok megszólalni, mert az praktikusabb.)
Belső használatra pedig azért jó az enneagram, mert megmutatja, hogy nincs EGY tökéletes viselkedésminta. Mind a kilenc típusnak van “jól levő” meg “rosszul levő” változata, alja és teteje. És még csak be se kell magunkat kategorizálni ahhoz, hogy megértsük, mennyire hibás az a gondolat, amikor kívülről EGY ideális kép jön mint minta. Nem. Legalább kilencféleképpen lehet “jól lenni”. Lehet hasznos, egészséges és boldog az aki:
* összerendezi a világot maga körül (1)
* kiáll a csoportja igazáért, hős, vezető (8)
* gyengéd másokkal, egyensúlyt tart (2)
* alkot, rohan, ragyog, mindenkit mosolyra fakaszt (7)
*stb.
És nagyon sokféleképpen lehet rosszul lenni is.
* túlrendez, túlaggódik, paranoiás (1)
* agresszív, elnyom, hatalmaskodik (8)
* túlgondoskodik, nyakadba mászik, idegesítő (2)
* mindig a nagyobb élményért megy, sosem elég, drogok, stb. (7)
De a lényeg az, hogy aki most mondjuk rosszul van és egyes, (túlaggódik mindent), annak nem egy jó hetessé kell válnia (ragyog, rohan), hanem egy egészséges egyessé, a saját belső igényét kihasználva.
Ez szerintem fontos megértés befelé, és kifelé is.
Hosszú lett nagyon…. 🙂 És azzal, hogy én ezt a hosszút leírtam, nem akarom jónak feltüntetni azt, amit neked írtak. Ha valaki ezt megítélésre használja, vagy arra, hogy rajtakapjon a “bűnösségeden”, az nem érti és félrehasználja az enneagramot.
KedvelésKedvelés
Hasonló tapasztalat… 14 évesen meg voltam őrülve, hogy MENNYIRE kos vagyok én, és hogy minden leírás pontosan illik rám.
Egyszer elkapott egy gondolat, és elolvastam az összes jegy leírását mintha nem tudnám, hogy melyik is az én csillagjegyem. És szépen sorban magamra ismertem ha nem is az összes, de legalább 9 csillagjegyben.
Itt ábrándultam ki a horoszkópokból, viszont valami újat megértettem a pszichológiáról. 🙂
KedvelésKedvelés
Na, hát ez az.
KedvelésKedvelés
Hehe, ezzel én is így jártam.
KedvelésKedvelés
Amikor jóindulatú hangulatban vagyok, akkor azt szoktam gondolni, hogy az asztrológia tulajdonképpen egy különös önismereti módszer. Amikor szigorúbb vagyok akkor azt, hogy AHELYETT van.
KedvelésKedvelés
Ez de pontos!!!
KedvelésKedvelés
számomra ez a nap kommentje. rövid, frappáns, és mekkora igazság!
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés
egy asztrológus ismerőstől megtudtam egyszer, hogy szűz az aszcendensem, nem kell csodálkoznom, hogy ilyen mániákus rendrakó vagyok, amilyen vagyok. nem vittem neki fényképet a lakásomról, mert sírva hívta volna ki a prémszegélyes gumikesztyűs brigádot az akkoriban futó tévés takarítósorozatból (tudjátok, akik félelmetes káoszból vájták ki a delikvenseket ). viszont azt is mondta, hogy penge agyam van és röntgenszemem. ezzel kénytelen voltam egyetérteni, és erre a két kimagasló képességemre támaszkodva, rögtön abbahagytam a csillagjegyek (vagy mik) feltérképezését egy életre.
KedvelésKedvelés
nekem nincs aszcendensem, mert születésem időpontja vita tárgyát képezi (anyám szerint már 3-án megszülettem — erre esküszik –, a hivatalos verzió szerint 4-én hajnalban, de mindenképp jóval később vezették be az időpontot, mert még senki nem tért magához az éjszakai szúnyókálásból).
amúgy az asztrológusok és tenyérjósok réme vagyok, a cigánynék körbeköpködik a teret, ha megflátják a tenyerem, és nem hajlandók jósolni. (mi lehet abban a tenyérben? az életvonalam pl. körbefut a csuklómon…)
jelentem: a nyilas nagyanyák valóban kivételesek — az enyém is az volt. s a nyilas gyerekek is meg a mérlegek is, de talán a vízöntők is, és így tovább…
szerintetek van rossz jegy?!!! ne vicceljünk már!
KedvelésKedvelés
Van komoly asztrológia, csak az nem az, amit mi itt ismerünk. Van barátom a világ túlsó feléről, akinek a kultúrájában ez az élet egyik alapvető mozgatórugója. Felfogni is képtelen vagyok, mennyire az, mennyire tisztelik, és mennyire fontos, hogy csak rendkívül magasan képzett emberek műveljék, órási alázattal. (Vallás ez gyakorlatilag, amiben én magam nem hiszek, de maximálisan tiszteletben tartom.)
KedvelésKedvelés
Victoriával mélységesen egyetértek! Egyszer majd megkeresem azt a H. G. Wells-regényt (Joan és Péter) és benne azt az egy mondatot, aminek a hatására 13 éves koromban örökre eltávolodtam mindennémű transzcendenciától. (De régen is volt!) Ugyan nem hiszem, hogy ez más ember számára is ugyanilyen megvilágosító lenne – nekem az volt. “Persze, vannak kivételek”- 🙂
Egy kedves ismerősöm mondta egy jungiánus írásra: “nekem erre nincsen antennám”. Megjegyeztem, hogy ezzel válaszolhassak annak, aki szerint “Hal” vagyok.
KedvelésKedvelés
Most keresd meg ! Most!!
KedvelésKedvelés
Szia, Rita! El kell mennem a FSzEK KK-ba vagyis a Szabó Ervin kvtárba, ott megvan, de azt hiszem, helyben kell olvasni. Legalább két kötet… Egy fejlődés-nevelésregény az 1920-as évekből. Megpróbálom, úgyis szeretnék az unokáimnak egy rövid visszaemlékezést hagyni 🙂
KedvelésKedvelés
Hurrá!! Én kamaszkorom óta egy füzetbe gyűjtöm azokat a szavakat és mondatokat, amelyek olvasás közben nagyot ütöttek, valahogy maguktól, kontextusból kivéve. Ezért nagyon érdekel, kiben milyen mondat okozott ilyen hatást.
KedvelésKedvelés
De jó, ezek engem is érdekelnek! Régen én is gyűjtöttem, aztán abbamaradt. Most új ihletet kaptam az idézetgyűjtésre 🙂
KedvelésKedvelés
Annyira egyetértek! Valaha réges-régen a tipizálást még az életet megkönnyítendő használta az ember, mára ez inkább nehezék, ki kell jönni a dobozokból. Coming out: én például jobban olvasok térképet, mint bármely ismerősöm!
KedvelésKedvelés
Azért én egy szót szólnék a rendszerek védelmében is: így működik az agyunk, kellenek neki a kategóriák, ez egyszerűen természetes.
Aki rögtön skatulyába tesz valakit, mert az megkérdezi tőle, hogy milyen jegyben született, szintén kategorizál..
Egyébként egyetértek, hogy gondolkodó emberként kötelességünk, hogy az óhatatlanul alkalmazott dobozainkat tudatosítsuk, és minél rugalmasabban kezeljük.
Lehet, hogy azért gondolom így, mert ahogy a párom viccesen mondani szokta, sztereotípiákból írtam a szakdogám (igazából dagerrotípiákból :-)). Vagy azért, mert halak vagyok ;-).
KedvelésKedvelés
Ez is nagyon jó lett, megint olyan dolgot fogalmaztál meg, amin napok óta agyalok.
Persze, könnyű azt mondani, ha valami jól sikerül, hogy “látod, azt kapja az ember, amit megérdemel: megtermett munkám gyümölcse!”. Ez a gondolat csak akkor bukik nagyot, amikor az igyekezeted végül nem hoz eredményt (sőt). Sokan az ellentmondást észre sem veszik, figyelmetlenül és kényelmesen húzzák rá az aktuális helyzetükre a rá passzoló sablonszöveget (mert vízöntő vagy/mert nem akartad eléggé/mert délután háromkor születtél/mert tudat alatt nem is azt akarod stb.), akkor is, ha az csakis az adott szituációra és akkor érvényes, máskor, másra nem. Egyéb helyzetekben a szokásos duma érvénytelen, fals, de ezt könnyebb nem észrevenni, inkább gyártanak egy újat. Instant életbölcsességek, jupí!
(Ez még mindig annyira jó, csak túl helyesen ír 😀 kivéve a sok négyest a mondat végén, az nagyon vicces. http://zarthelyiosztaly.blogspot.hu/2012/04/facebookpicsmogasgenerator.html )
KedvelésKedvelés
Ezen nagyokat röhögtem, köszi!
( ilyenek jöttek például ki: A könnyek csillanása az erő, amely megváltoztatja és jobbá teszi az emlékeket:)))). )
KedvelésKedvelés
Hát, köszönöm a linket. Pazar. Annyira tetszett, hogy már majdnem beraktam ide egy szmájlit, de aztán mégis kibírtam.
KedvelésKedvelés
Te olyan …… (tetszőleges jelző), mondják. És mi ez? A jellemvonásom? Tulajdonságom? Öröklött vagy tanult hozzáállásom? Viselkedés? Ítélet? És vajon kőbe vésve? És mihez képest?
Én én vagyok. Pont. De ez vajon mindig elég? Mindig segít megérteni valamit, ami épp fontos?
Bármilyen rendszer használható kályhaként, amitől elindulok önmagamhoz. Egy faág is lehet az önismeret eszköze, ha jól használjuk. Az ilyen-olyan tipizálások (főleg az arra való reakciónk), ha nem stigmák, hanem lehetőségek, kérdéseket vetnek fel, és a saját válaszaim nyomán megtudok magamról valamit. Precíz-szőrszálhasogató, állhatatos-makacs, óvatos-aggodalmaskodó, ezek címkék, jó-rossz ellentétpárok, pedig valójában ugyanaz mozgatja a háttérben azt, aki kitartó, mint azt, aki köti az ebet a karóhoz. A különbség? Az ember maga. Az az egyedi és senki máshoz nem hasonlítható egység, aki már nem egy típus, hanem egy én, élettel, múlttal, családi háttérrel, döntésekkel. Ezek mentén alakulunk, nem ráolvasással. És ez mindig pillanatnyi és lehet ellentétes korábbi saját válasszal, nyilván. Ebben áll a változás szabadsága.
Hogy ez félrevihet, bemerevíthet? A facebook-os bölcseletek lelki-szellemi junk food mocsarát duzzaszthatja?
Hogy ez a típusosdi teret ad a komyhapszichológia, plázaezotéria nagyszámú lelkes művelőjének? Igen. Késsel se csak hagymát vágunk. Nem vagyunk egyformák😃
KedvelésKedvelés
De jó, hogy ez is előjött! En mindig kilógtam a nekem mondott dobozokból, és ez borzasztóan frusztrált mindaddig, míg rá nem jöttem, hogy az ilyen forma dobozolásnak nincs értelme. Csak arra jó, hogy elfedje előlünk a valóságot. Meggátol abban, hogy lássuk az élet sokféleségét.
Például én remekül tájékozódom. Sokkal jobban, mint a legtöbb férfi, és a műszaki érzékem is ráver a környezeremben található férfiakéra (ezt a társaságukban azért nem hangoztatom, de mégis, valahogy tudják), viszont nem megy a többfelé figyelés, és kommunikációban is rossz vagyok. Ez a “fordított” állapotom örökké megütközést szül. Még azok között is, akik már ismernek. Mennyivel könyebb lenne az életem, ha nem lennének ilyen kötelező jelleggel definiálva ezek a kategóriák!
Ugyanakkor van létjogosultsága kategóriák képezésének, a probléma akkor van, ha egy-egy tulajdonságból következtetéseket vonnak le más tulajdonságok meglétére, vagy hiányára. Ugyanis ez visz félre. Meg lehet állapítani valakiről, hogy pl. férfi-e, vagy nő. Vagy hogy édesszájú, vagy inkább a sósat kedveli, esetleg sokat és jól beszél, vagy hallgatag típus. De onnantól, hogy ezeket a tulajdonságokat csokorba gyűjtve típusokat kreálunk, onnantól elveszítjük a kapcsolatot a valósággal. Hiszen az volna a lényeg, hogy mind egyediek vagyunk. Lehet, hogy három tulajdonságom besorol egy bizonyos típusba, de másik három meg éppen ellentétes. Akkor milyen alapon, milyen szabály szerint vonnak le következtetéseket rólam az adott típusra hivatkozva? Honnan tudják, hogy az éppen rámillik-e majd.
Egy időben ráálltam karikatúrák rajzolására. Itt nagyon nagy segítség a különböző típusok ismerete, de arra is rájöttem, hogy lehet egy karikatúra találó, és felismerhető, kacagásra serkentő, mégis mindig a rajzoló szűrőjén keresztül láttatja a modellt. Attól függöen, hogy neki milyen típusdefiníciói vannak, és a modell személye mindig kicsit megváltozik, más lesz, nem az igazi (portrékra ez ugyanígy igaz…)
Szóval a típusok megfelelő helyen használva jó kis mankók lehetnek, de nem szabad igazán komolyan venni őket soha. És mindig tudni kell, hogy a tipizált, már nem az eredeti, csak egy modell (jobb, vagy rosszabb), és akkor tudjuk jól használni, akkor nem visz félre, ha közben tudatosítjuk, hogy az eredeti hol lóg ki a kreált képből.
KedvelésKedvelés
A horoszkoposdi butasag, a komoly asztrologiat en nem gondolom annak. Ezzel egyutt en soha nem mondtam meg senkinek, hogy mondjuk foldhoz ragadt bika vagy. Nem ertek sokat az asztrologiahoz, annyit viszont tudok, hogy ennel lenyegesen bonyolultabb rendszer.
A pszichologia is hasznal teszteket, ezekrol azt gondolom, hogy az onismeret melyiteset segitik. Persze a komoly, tudomanyos tesztek
KedvelésKedvelés
A tesztek is akkor, ha szakember hasznalja. Ha nehez vele az azonosulas, elgondolkodom, hogy vajon vakfolt es ezert nem tetszik a tukorkep? Treningeken konfliktuskezelesnel hasznalok tesztet. Nekem sokat segitett tobb mint 10 eve magam megerteseben, hogy dominansan problemamegoldo vagyok, es nehezen megy az elkerules. De itt nem kategoriak vannak, hanem bizonyos
KedvelésKedvelés
óh! de hát könnyebb ez az út!
egyszerűbb.
dobozok, panelek, csomagok, csokrok. együtt egy kupacban és sorrendben. jaj, mennyivel átláthatóbb! REND.esebb.
nekem csontvelőig hatol ez a fajta rendszerezés. egy aprócska kis szeletet kiszednek a másikból (közben kukucskálnak persze, belevájnak az intimjébe, hogy áhá “nálatok a gyerek magának csinálja a kakaót!” – és kész az ítélet: milyen anya vagy te! milyen háztartást vezetsz te! )
miből, hogyan, miért jön ez? miért van ebből több és ufók azok akik sokféléből sokfélét és nem ítéletet csak árnyalatnyi élményt fogalmaznak meg.
melyik az emberibb? hiszen az ember, mint gondolkodó és társas lény általánosít, rendszerez, következtet. miért csúszik át ez mégis embertelenbe?
és igen. a két csoport nem tud egymással mit kezdeni. elbeszélnek egymás mellett, hiszen a valóságból egészen más következtetést vonnak le.
(legújabb megfigyelésem: a férfiak! ez is egy doboz. a férfi szóvá tesz, baszogat, dühöng. ezért ne legyél frusztrált. MERT: mind ilyen. és amikor replikálok, hogy nem, nem ilyen. azért ilyen mert megteheti, mert nem dobjuk ki, mert csak rinyálunk magunkban, vagy egymásnak mi nők, ezen túl más nem történik. én is dühöngenék, meg baszogatnék meg szóvá tennék, ha tehetném, ha nem lennének következményei. amit belátok, hogy lesznek…)
KedvelésKedvelés
Tudjátok, mi az a biztos pont, ahonnan lehet sejteni, hogy egy könyvet érdemes-e olvasni életbölcsességek után kutatva vagy sem? Éva szerintem egyet fog érteni. A stílus és az intelligencia. Akinek kíváncsi vagyok a véleményére, az intelligens, van jó stílusa, világosan adagolja a gondolatait, nem bírom letenni, és érdekel, hogy mit akar írni. Coelhót egyszer fogtam a kezembe a könyvesboltban, és az 5. oldal után tudtam, hogy semmi eredetit nem fog mondani. Müller Péter pl szerintem intelligens, de már annyi más helyen olvastam a “bölcsességeit”, hogy ugyanazért nem futok neki az ő írásainak is. Meg nekem kicsit nyálas, és akkor itt a stílus-problematika, nem bírom elolvasni.
Van egy barátnőm, egyszer egy tipológiával fárasztott több órán keresztül: Richard Rohr Eneagram-jaival, ha jól emlékszem, ez a címe. Rájött, hogy ő milyen típus, a férje milyen típus, és hogy a kettősük hogy lehet jó. Néztem rá: ÉS? Ez mennyiben könnyíti akkor most meg az életedet?
Még egy utolsó, aztán megyek dolgozni:
Anyám folyton azt vágja a fejemhez, hogy: ti a mamával (az ő anyjával) milyen jól megértitek egymást, mindketten nyilasok vagytok! Én meg: nem, anyu, csak, tudod, engem ő nevelt fel, nem te.
KedvelésKedvelés
Gyöngyi, ez az utolsó bekezdés anyukádról, ez mindenre válasz! Élveztem a posztot és a kommenteket. Talán mert “halak” vagyok 😀
KedvelésKedvelés
Gyöngyinek elképesztően jó hozzászólásai vannak:-)
KedvelésKedvelés
A nyilas nagyszülők kifejezetten jók az unokákkal való kijövésben!
KedvelésKedvelés
Bár az NYKP-s nagyszülőket inkább le szokták tagadni… 😉
(“Te nyilas vagy?” “Neeem, én demokrata!”)
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Már a nürnbergi tárgyalóteremből?
KedvelésKedvelés
: D
KedvelésKedvelés
XD
KedvelésKedvelés
Eneagram volt az, amit én is kaptam, igen. Nálam egyrészt mindenhol kilógott a lóláb, másrészt, ugyanez az élmény: ÉS? Tudom különben, nem vagyok elég befogadó, hát nyilas vagyok, izé, halak. Ja nem, bocs, egyik sem.
Adéllal pedig egyetértek, Gyöngyi, jó, hogy úgy döntöttél, hogy visszajössz!
KedvelésKedvelés
Köszi, nagyon kedvesek vagytok!
KedvelésKedvelés
mindannyiunknak vannak olyan élethelyzetei, amit akkor és ott nem jól kezelt, aztán persze telt az idő és a sérelmek jól belakottak lettek.
aki önigazol mankókat keres. és milyen jó szolgálatot tesznek ilyenkor ezek a mankók:
– ti nyilasok jól megértitek egymást
– a nőnek az a dolga hogy lenyelje (mankó, ami arra szolgál, hogy benne maradj és fuldokolj a szar házasságban)
– a férfinak az a dolga, hogy szóvá tegye (mankó és egyben felmentés is a verbális agresszióra)
KedvelésKedvelés
És milyen tragikus, amikor a remekművet fordítják bután! És milyen gyakori.
Egyébként ez a stílusdolog elég szubjektív ám, kinek mi, mondjuk van valami vonal, ami alatt nyilvánvaló, hogy talmi a dolog, de erről is lehet vitázni.
KedvelésKedvelés
Ez nagyon jo bejegyzes volt.
Azzal egyetertek, hogy a pszichologiai tesztek, meg kategorizalas stb segihet megerteni magunk, de azzal nem, hogy segithet megismerni.
A megismeres szerintem szubjektiv, tehat eloszor fontos tudni hogy latjuk es miert igy latjuk magunk. Csak ezutan erthetjuk meg, hogy ez a tulajdonsagom miert is nem fer ossze?? egy masik ember masik tulajdonsagaval mondjuk.
Par eve en is ilyen onsegito tipologizalo konyvekkel szerettem volna megmagyarazni a tonkrement kapcsolatom, aztan rajottem, hogy semmi koze az egesznek a tulajdonsagainkhoz, es igenis nagyon jol megfernenek egymas mellett, csak…
KedvelésKedvelés
hát én lachesis vagyok. és meghalok, ha bármi bárhol szorít, legyen az zokni, mandzsetta, gallér, vagy egy uralkodó. nyilván simán lehet az összes előző az utolsó következménye. de tényleg, fuldoklom.
KedvelésKedvelés
Ez rám is igaz. Akkor én is lachesis vagyok? Nem tudom, mi az, még sose voltam homeopatánál.
KedvelésKedvelés
Azért náluk van párezer kategória… És nem egy tulajdonság alapján tesznek be egyikbe vagy másikba.
KedvelésKedvelés
Klóthó, Lakheszisz, Atroposz: a három Párka a görög mítoszokban. Akik fonják az életed fonalát és a végén Atroposz anyó elnyiszantja. Legalábbis a “lachesis”-ről ez jut eszembe. A homeopátiát egyébként nem bírom komolyan venni.
KedvelésKedvelés
Én zsigerileg irtózom ettől a dobozolástól, biztosan azért is, mert nagyon nem dobozolható gyerekekkel foglalkozom, és persze emiatt rengeteget tanultam a dobozolásról. Egy évig egy albérletben laktam egy pszichológussal, aki mikor elváltunk azt mondta: “Hát, én még mindig nem tudok mit kezdeni veled, nem férsz bele egyik dobozomba se” Én ezt bóknak vettem 😀
Segítenek, segíthetnek a dobozok, de nagyon óvatosan kell kezelni őket, és sosem lehetnek merev falúak.
KedvelésKedvelés
Én is bóknak venném!
KedvelésKedvelés
Aki jobban szeretne elmélyűlni a horoszkóp témában,annak ajánlanám Thorwald Dethlefsen:A sors,mint esély cimű könyvét.Az analógiás gondolkodást mutatja be,mint a horoszkóp alapját és a két ősprincipiúmra (férfi és nő) vezet vissza mindent. A két erő az, amely működteti a világunkat,ezért vannak páros testrészeink ,vannak férfiak és nők…Érdekes,és nem véletlen,hogy a jelenkori világunkat nagyon is a,a logika,a racionális elme uralja,(bal oldali gondolgkodás,)ami férfi jellegű aminek kényszere a kategorizálás,mert az elme csak igy képes eligazodni a világban.A kreativitás,intuiuitiv gondolkodás már a jobb agyfélteke sajátja..Azok a szerencsés emberek akik képesek összehangolni a jobb és bal agyféltkés gondolkodásukat,tehát zsenik ,művészek.Úgy tartják ,majd a „világbéke” is akkor jön el,ha az emberi tudatossági szint eljut arra a pontra amikor is ezt a két ellentétes erőt,ami jelenleg egymésnak feszűl képes lesz egyensúlyba hozni .Azt tudjuk,hogy jeleneleg melyik az az erő az amelyik szélsőségesen tombol és uralja jelen világunkat.Szerencsére egyénileg sokat tehetünk azért,hogy legalább a saját életünkben ez ne igy legyen…
KedvelésKedvelés
ámen
KedvelésKedvelés
Miért épp a férfi a logikus, racionális? Miért épp a nő az intuitív? Előbb volt a két erő, és ebből generálódtunk le mi? Nem épp fordítva, kialakult a Rend (ez az új neve, nem?), ezt meg kell magyarázni, és akkor valaki alkot hozzá egy elméletet, ami ügyesen meg is magyarázza, tessék elfogadni, ez már csak így van? És hát kapóra jön, hogy pont két kezünk van meg két szemünk? Így, ebből következően? És mit kezd az elmélet azzal, hogy egy orrunk van meg egy szánk? És hogyhogy csak a zsenik tudják összehangolni a kettőt, és miből tudom, hogy össze tudják? Aki olvassa a könyvet, és zseni, az tudni fogja-e, hogy ő pont össze tudja? És ha tombol és ural ez az erő, akkor rajtunk kívül áll?
Nem tőled kérdezem, a könyvtől. De ha van kedved, válaszolhatsz. Ne haragudj, az ilyen nagy világmagyarázatokkal nem tudok azonosulni.
KedvelésKedvelés
szerintem nem csoda, hogy nem tudsz azonosulni, mert ezer szűrőn keresztül leegyszerűsítve kaptad most meg. (sok régi vágású társadalomtudós és bölcsész is így szokott lenni a posztmodernnel, hasonló okok miatt: áttételesen ismerik csak meg és nem is tudnak mit kezdeni vele)
vannak évezredek óta csiszolódó bölcsességek, tudások (szerintem ez is az), amiket régebben csak a beavatottak (már eleget tanultak, tapasztaltak?) ismerhettek meg. ők értették is. aztán egyszer valaki ezt valahogy leírta. másvalaki átvette, átírta. aztán megint. egyesek pénzt láttak benne, még jobban leegyszerűsítették és kiadatták pl. az é…víz kiadóval. a legtöbben ezekhez az írásokhoz férnek hozzá, és a gondolatait terjesztik. de hát ők is leegyszerűsítik, mint bérbaba. (és lehet hogy az ő fejében ez egy komplex gondolati rendszer, csak nem tudja olyan jól leírni, nem csoda, ha nem tudsz azonosulni vele.)
nekem évekig mumus volt az ájurvéda, és csak akkor jöttem rá, hogy a rossz olvasmányok (rossz gondolatmenet) miatt, mikor megtaláltam egy nagyon jót, olyat ami közel volt a “forráshoz”, és nem sajnált leírni, magyarázni minden európainak idegen szót, fogalmat és gondolatmenetet. és akkor összeállt.
stílus. intelligencia. bölcsesség. szerintem is ezek alapján lehet kiválasztani a hiteles forrást. de nagyon nehéz. (Dethlefsen egyébként nekem ilyennek tűnik.)
KedvelésKedvelés
Köszönöm ezt!
KedvelésKedvelés
Rita, lehet felületesnek tűnt a bejegyzésem .Az igazság az,hogy nem akartam hosszan beszélni más témában. Ha gondolod privátban szivesen irok erről többet is, megadhatok más forrásanyagokat is ,ha igazán érdekel a téma.De nem szeretnék senkit összezavarni. A lényeg ,hogy lehetőleg kiegyensúlyozzuk magunkban ezeket az erőket,akkor áll vissza a rend,a harmónia,mert ezek az erők nem ellentétei,hanem kiegészitői egymásnak,mint ahogy a férfi és nő sem eredendően ellenségei egymásnak ,hanem együtt teremtik a világot.A férfiakkal is az együttműködés a cél,másképpp teljesen élhetetlen lesz ez a világ.Bár a rendszer látszólagos élvezői a férfiak ,de valójában mégsem boldogok.Úgy tünik mesterségesen is generálva van a két fél közötti ellentétes viszony…
KedvelésKedvelés
Ez mehetne a főoldalra. Még egy lila fejléc kellene, meg szóköztöbbletek, sor közepén
hagyott elválasztójelek, rovásírást vagy kínai írásjegyeket imitáló betűtípus — remekül hoznánk egynémely ezoterikus zavarodott honlap színvonalát.
“a férfi és nő sem eredendően ellenségei egymásnak ,hanem együtt teremtik a világot.”
— nem, nem eredendően, hanem azért, mert az erőforrásokból, lehetőségekből a rendszer a férfiaknak jóval nagyobb részt biztosít a nők rovására, tűrése és ingyenmunkája által — én például ezzel nem értek egyet. Hatékony mákony ám a valódi kérdések elől az ezotéria.
Állítgathatod magadban az egyensúlyt, sajnos, a társadalmi rendszerrel, az erőforrások elosztásával és a közkeletű attitűdökkel van itt a baj. De jó hinni egy világban, amelyben csak a jin és a jang a probléma.
Pont ez az a szemlélet, amitől ideges leszek. Nagyon is partnerként, hittel tekintettünk a férfira, amíg ki nem derült, hogy ő egészen másképp ránk, sőt, nem is tekint sehogy, csak úgy elvagyunk mellette.
KedvelésKedvelés
A világért sem akarom lezülleszteni a blogot semmiféle álezoterikus ömlengéssel.Kritikusan kell hozzáálni ehhez is ahogyan mindenhez.Személy szerint az évezredes bölcsességek mögött látom a rációt ,érzem az erejét,értem az üzenetét.
Azt viszont tudom ,hogy van akit ez egyáltalán nem vigasztal abban az élethelyzetben amibe sodródott,vagy sodorta magát.
Mentségemre legyen mondva még új vagyok itt ,talán bölcsebb lett volna csendben maradni.
KedvelésKedvelés
Kritikusan állok hozzá, mákonynak tartom, és a személyes életemben első szótag után leállítom, aki ezzel jön, mert félművelt és igénytelen, címkéző az egész, vakká tesz az egyedi történetre. Írj nyugodtan, csak nekem meg ez a véleményem, annyian jöttek már ilyesmivel, és bölcsességnek nevezték. Akinél a tudás, azt mindig a másik fölé emeli ez.
KedvelésKedvelés
kezdődik a világbéke — én bizonyítottan két agyféltekés vagyok. vagyis mindkettőt egyenlő mértékben használom. (iszonyú zavaró volt, amikor megpróbálták kideríteni, hogy de inkább melyiket, mert folyton a másik jött ki újabb s újabb tesztek nyomán.) kétkezű vagyok, bár jobbkezesre szocializálódtam, tudatosan használom mindkét felem (kar, láb), könnyen fordulok minden irányba, haláli jól tájékozódom (de ha van templomtorony, még jobb).
akkor lehet, hogy hermafrodita vagyok? minek nekem pasi?
pikk-pakk megoldottuk életem rejtélyét.
KedvelésKedvelés
Büszke vagyok rád!
KedvelésKedvelés
oh, én is, én is akarom mindkét felemet egyformán.
KedvelésKedvelés
Igen, rólam is valami hasonlót derítettek ki. Viszont: te tudod, merre van jobb és bal? Bátyám sem, én sem tudjuk. Ő jobbkezes volt, eltörte a kezét, aztán három hét gipsz elég volt hozzá, hogy balkezes legyen. Én fordítva fogom a kést meg a villát és gyerekkorom óta nem tudok “rendesen” teríteni. Tudok tükörírni – ha nem figyelek rá. Ha kapok öt másodpercet, kiszámolom, melyik a jobb és a bal, kapásból nem tudom. És igen, én is jobban tájékozódom, mint a legtöbb férfi, csak nem a jobb-, és bal irány, hanem a merre lehet észak? vagy egy bizonyos, kiindulási ponthoz képest nagyjából milyen irányban megyünk és milyen irányban kéne mennünk módszerrel. Én is műszakibb vagyok, mint “illene”. Te hogy csinálod a tájékozódást? Jobb-bal, vagy viszonyrendszer? És mi köze ehhez a hermafroditasághoz egyáltalán?:)
Van egy részképességzavarokkal foglalkozó barátnőm. Szerinte inkább az, hogy a jobb-, és baloldal dominanciája nem alakult ki, az részképességzavarokra utalhat. Van is egyfajta helyesírási problémám, ami szerinte erre vezethető vissza. (pl. belőle kontra belölle, szalag kontra szallag, ilyesmi. De jó ez a helyesírás ellenőrző program:))). Neked jó a helyesírásod? Semmilyen disz-szel kezdődő vagy ennél kevésbé súlyos problémád nincs?
Hogy mi köze ennek a dobozokhoz? Azt hiszem, semmi… (ja, és más szempontból azt hiszem, nem is közös a nem létező dobozunk:)
KedvelésKedvelés
kést, kanalat, villát, ceruzát, ollót, edényt, gyereket mindkét kezemmel fogok, de például szívesebben varrok jobbal. az írással úgy vagyok, hogy ha nem gondolat gyors rögzítése a cél, és átállítom az agyam, hogy most nem írok, hanem betűket “rajzolok”, akkor bármilyen stílusban tudok írni (különböző nyomtatott betűkkel, kis- és nagybetűkkel, zsinórírással, bármilyen oldalra döntött vagy szálegyenes betűkkel). sok nyelvet beszélek, kitűnő a nyelvérzékem és muzikális vagyok.
a jobb-ballal nincsenek gondok, de csak akkor használom, amikor autóvezetőt navigálok. a tájékozódás tájegységek szerint, tornyok, épületek, morfológia, irányok és nagyságrendek szerint meg erősen rögzülő mentális térképpel. a részeket mindig egy egészhez viszonyítom. jó az időérzékem. nagyon műszaki vagyok: építész. (a hermafroditasághoz biztosan nem sok köze van, de az egyik skatulya-levezetés szerint ha férfi vagy, a racionális, bal agyféltekéd domináns, ha nő, akkor a művészi, jobb. ha a kettő egyforma, akkor egy személyben jing és jang, férfi-nő stb.)
helyesírás nagyjából a helyén van (szakmai tapasztalatomat napilap korrektoraként kezdtem), enyhe diszlexia van (keverem a d és g betűt minden írott formában: kézírásnál, gépelésnél, de olvasásnál nem). viszont nagyon figyelek rá, így egészen ritkán fordul elő.
ami érdekel, az részletekbe menően — ide tartoznak mind a műszaki dolgok, mind a jelenségek. érdekel a működési elv, a motíváció, az apró dolgok lényege, így könnyen javítok és logikus vagyok. (néha kétségbe ejt emocionális oldalam, de igyekszem humorosan felfogni. ilyenkor a bal agyféltekém röhög a jobbon.)
csak a bizonytalansági helyzetek borítanak ki, rengeteg forgatókönyvet gyártok, hogy ne érjenek meglepetések. persze gyakran érnek. ha nagyon elkeseredem, nem akarok felébredni. mert ha mégis, attól kezdve nem lehet nem élvezni az életet. 🙂
KedvelésKedvelés
Ezt a tájékozódást, ezt remekül leírtad:) Én is így szoktam. Budapesten pl. nehéz eltévedni, mert ott a Duna, mint egyik koordináta, és ahhoz képest ha az ember viszonyít, hogy a “kistáj” ahol van, hogyan helyezkedik el és hogyan kapcsolódik a többi városrészhez, akkor már kész is. Szóval igen, ez ismerős. Akkor van gond, ha nagy önbizalommal mégis belemegyek a Bakonyba ismeretlen tájra, és ne adj Isten eltévedek. Az az szokott lenni, hogy mondjuk 25%-al elvétem az irányt, ami felé szerintem tartok, és “de hát már itt kéne lennie, mert az XY-nál kéne kilyukadnom, az meg kb. 5 km” felkiáltással bicajozom még tizet:)
Én nem az emocionális oldalamon szoktam kiakadni, hanem a logikus oldalamon. Valahogy néha furcsán nézek a “klasszikusan” nőként működő nőkre (hopp, egy doboz!:) Bár a nőkben, úgy általában, roppant pozitív módon csalódtam, mióta gyerekeim vannak. (egy kérdés: vajh előtte miért volt rosszabb képem a saját nememről, mint a valóság? Más is volt így?)
és én is nagyon hamar átlátok mély és szerteágazó témákat. Sajnos sokszor igencsak átmenetileg. Tehát mintha egy pillanatra meglenne az út, a fény az alagútból kifelé, huss, ugrok két lólépést (gondolatban), aztán megint sötét és hol a francba is vagyok én?:) Ha benne vagyok egy masszív problémában, akkor ez elég zavaró bír lenni. Egyrészt írok én is műszaki témákban, és ugye lineális gondolatvezetés lenne a célravezető. Pakolom bőszen a bekezdéseket, ebből a gondolatból az következik, aztán az, itt egy ismétlés, ezt írjuk össze, azt szedjük szét, mindjárt kész a váza, még ott elhagytam egy gondolatot… hol is tartok én? Áááá, mit is akartam?:)
Vagy a mai napig élénken él bennem az emlék. Fősuli, második hét, aranykalitkából a nagybetűsbe, mechanika gyakorlati óra, délután, langymeleg, hátsó sor, tanár duruzsol, hát elaludtam. Jöjjön ki! Felébresztenek. Kimegyek. Felír valamit a táblára, oldjam meg. Hm. Az előbb nem ezt álmodtam. Viszont: ha ezt itt lehúzom, abból gyököt vonok, akkor itt ez az öt mértékegység, ha SI-re levezetem, akkor átcsoportosítom azt, amiből ha elosztom 5mm-rel, akkor ez lesz, jééé, egy szám meg egy tök rövid mértékegység. Hm. Azt hiszem, készen vagyok. Ott a tábla, nézem. Egy nagyon hosszú sor, egy közepesen hosszú sor, meg egy végeredmény. Te Úr Isten, mi a bánat ez? Mit oldottam meg? Jéé, ezt én csináltam? Az előbb még átláttam? Na, ez egy rendszeres élmény, azóta is. Pedig bíz Isten nem vagyok hülye, papírom is van róla, de rendszeresen átlátok tök bonyolult problémákat – aztán rendszeresen nem értem magamat rá öt percre:) Ilyen van nálad is, vagy te úgy is maradsz?:))
Időérzékem nekem is remek, általában óra nélkül negyed óra pontosságra megmondom, mennyi az idő. Nem gondoltam volna, hogy bármi köze lehet.
Ja, és nem vagyok se “reálos”, se “humános” én sem. Utálom ezt a két kategóriát is.
KedvelésKedvelés
“vajh előtte miért volt rosszabb képem a saját nememről, mint a valóság? Más is volt így?”
Igen. Arra nevelődtünk, hogy ne értsük meg, miért ilyenek a nők. Hogy csóváljuk a fejünket, mindent tőlük várjunk, azt gondoljuk, nekik mindent el kell bírniuk, ne rokonszenvezzünk, elkínzottságuk láttán arra gondoljunk: mi jobban csinálnánk. Aztán megértjük az összefüggéseket. Nem mindeni, sokan továbbra is ítélnek a náluk könnyebb és nehezebb helyzetben levők fölött is.
És én is magyarban, matekban voltam erős.
KedvelésKedvelés
fiatalabb koromban fontosak voltak a szavak, ezért sokmindent megjegyeztem szó szerint. idővel fontosabbak lettek a gondolatok (nem vagyok lineáris, mátrixban gondolkodom), most a gondolatok által ébresztett érzések, benyomások, hatások fontosabbak. a továbbgenerált gondolatok, a következtetések. újabban figyelek az összképre, ilyetén: ennek mi a lényege az életemben, mire akar tanítani, mire akar fejleszteni, mit kell megértenem belőle? vagy: mennyire lényeges társadalmi szempotnból? mekkora közeget jelent pont abban a kérdésben a társadalom? stb. (régebb primér reakcióim voltak: harag, düh, egyetnemértés, tiltakozás, lelkes helyeslés stb.)
ha vmit levezetek, akárhányszor megteszem. csupán meg kell jegyeznem az ötletet, ami feloldotta a rejtélyt. (például ma is ki tudom rakni a bűvös kockát, bár szerintem utoljára legalább három évvel ezelőtt tettem.) nincs olyan, hogy nem tudom megcsinálni, ha egyszer megértettem az elvét. de ma már nem akarok mindent megcsinálni. simán kijelentem, hogy ehhez nem értek és nem is érem fel ésszel. mert egyszerűen nem akarok időt pocsékolni rá.
a tárgyak és jelenségek helyett valahogy fontosabbak lettek az emberek és a viszonyok. érdekesebbek.
KedvelésKedvelés
De szép ez!
KedvelésKedvelés
Ez engem is kiborít. Minden nagyon bölcsen hangzó bináris rendszer. Eléggé tuszkolni kell a valóságot, és ha az érzékszerv torz, akkor már a világ is olyanná válik, nyilván.
KedvelésKedvelés
Nem érdemes kiborulni.Jobb mindenkit meghagyni a maga hitében.Mondom ezt magamnak is.
KedvelésKedvelés
Most írtam erre az enneagramra feljebb.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2013/05/14/persze-vannak-kivetelek/#comment-26439
KedvelésKedvelés
az a honlap nagyon kemény. gyorstalpaló gondolat-bomba-készítő kalauz kezdő fundamentalistáknak (vö. é…víz kiadó) szerintem tipikus, hogy nem jelöli a forrást, eredetet. (meg ezek a színek is…)
mentségemre legyen mondva, én csak magamra szoktam használni, és nekem tud(ott) segíteni. másokra használni, ilyen módon, ahogy téged is leelemzett: sarlatánság (ez olyan, mint a természetgyógyászok / ezo-gyógyítók, nem? mennyi köztük a veszélyes…)
KedvelésKedvelés
Kiteszem ide a lelkem 🙂
Én speciel szeretem ezt az asztrológia-pszichológia-sors-természet-pozitív energiák-bla mókuskodást. Nem fogok valakit azért kedvelni vagy sem már az elején, mert X jegybe tartozik, de szeretem tudni, szeretem magamtól kitalálni bizonyos szintű ismeretség után. Nekem nincs egyház-közeli Istenhitem, szükségem van valamire helyette, sajnos nem tudom, milyen a semmilyen hit nélküli élet, viszonylag szűk térből érintkezem emberekkel. Nem hiszek a véletlenekben, valamiért úgy rémlik, itt a blogon is említés került néha a nem létezéséről. Hiszek a nagyobb összefüggésekben, a természet, univerzum végtelenségében, ergo ahhoz képest az ami a Földön történik, számomra nem egyetlen, nem kizáró. Az asztrológiát soha nem gondoltam jóskönyvnek, sem kategorizálásnak, bár értem, hogy miért tűnik annak. El tudom képzelni (bár nem értek hozzá, szóval tényleg csak fantáziálás van), hogy bizonyos természeti jelenségek, csillagállások alatt született emberek hasonló hajlamokat mutassanak. Ugyanakkor belátom, hogy teljességgel ellenőrízhetetlen, hiszen születésünk pillanatától fogva ott a szocializációs faktor, tehát innentől már nehéz elválasztani, mi meddig tart.
Ugyancsak én speciel nem látom az embereket sem olyan sokszínűnek és különlegesnek. Feltételezem, hogy egy sokkal nagyobb agyi kapacitás kihasználása esetén sokkal több egyediség derülne ki, de amit én tapasztalok, aszerint az emberek (így tömegesen) lusták gondolkodni, lusták a konvenciók, szabályok, rendszerek, saját reakcióik mélyére menni, nemcsak dobozkban gondolkodnak, hanem dobozokban is beszélnek, ugyanazok a formulák, válaszok ismétlődnek minduntalan. Vállalom, valószínűleg ingerszegény környezetben élek. Olyan erősnek tartom a szocializációt és a lelki renyheséget, hogy azt gondolom, csak továbbgyűrűzik ez az egyformaság, az Éváéhoz hasonló nagyon komoly munkát ritkán tapasztalom (ez itt most nem bók-célzatú, hanem ténymegállapító), a kommentekben sem (nem ítélkezés, felületes megfigyelés csupán, nem célom a sértegetés), magamon sem (és ez az, ami igazán számít nekem).
Emiatt, ha valakihez hasonlítanak csak úgy, legtöbbször el sem jut hozzám, hiszen ez mindig felületes ismeretség után történik, nem számít a kibocsátó véleménye. Akinek számít a véleménye, akivel annyi és olyan időt töltöttünk együtt, hogy megbízunk egymásban, megbízom a gondolatai pontosságában, és ő mond ilyent, azzal érdemes beszélgetnem erről. A többi …
Az horoszkóp jegyeibe való beilleszkedést vállvonogatós, fogadjelmertilyenvagyok típusú válaszként elfogadni nem tudom, nagyon kevés dolog van, amiről én azt hiszem, hogy olyan és nem megváltoztatható, ezt is a renyheséggel magyarázom (vagy félelemmel, vagy tudatlansággal).
KedvelésKedvelés
Én is hiszek, Katja. Istenben inkább, mint a horoszkópban, én úgy nőttem fel, hogy az asztrológia, a lottó és a szex is az ördögtől való.
A kamuban nem hiszek,a pótcselekvés-spirtualitásban, a másokat üldöző, lenéző, megleckéztető ezotériában, az önjelölt gurukban, az erőszakos kategóriaképzésben.
KedvelésKedvelés
Ezekben mind én sem. Volt a hétvégén egy rangosabb családi eseményünk és ledöbbentett, hogy egyébkény intelligens, olvasott, jó humorú emberek mennyire képtelenek elszakadni azoktól a normáktól, amelyek társadalmilag beégtek az agyukba, zéró megkérdőjelezése bizonyos “szabályoknak”, szokásoknak. Elég távolról, de ez is eszembe jutott, emiatt is írtam ezeket a dolgokat.
Közben meg arra gondoltam, hogy nagyon szépen kérnélek, hogy amikor egy napra belügyminiszter leszel, a nemzetegyesítés jegyében légy a Kárpát-medence magyarjainak belügyminisztere és ha nem is egy teljes napra, de bár néhány órára tiltasd be a “mert így illik/szokás” kifejezéseket. Előre is nagyon köszönöm. Üdvözlettel, egy lelkes rajongód.
KedvelésKedvelés
Azon leszek! Nyári nap legyen? Közeles? Eltörlöm a nemzeteket is, jó?
KedvelésKedvelés
Ahh, a nemzetek, ha tényleg eltörölnéd őket. Nagyon köszi. Nyári nap, amikor minden helyrejön? Inkább egy kemény téli nap. Olyankor az emberek hajlamosabbak még görcsösebben ragaszkodni. Nyáron lazábbak. A közelest nem értem …
KedvelésKedvelés
Hogy mostanában legyen-e.
KedvelésKedvelés
Ha már nyári nap akkor lehet Kápát medencés buli is 🙂
KedvelésKedvelés
Váhhhááháhá!
KedvelésKedvelés
Melankolikus, introvertált, matekfaktos, A-s.
KedvelésKedvelés
Ha kommentelnél, vállalj valami hangyányi kockázatot te is. Ez a deal. Januárban is ez volt. Nos?
KedvelésKedvelés
próba
KedvelésKedvelés
Kedves Anna, de már ebben sem vagyok biztos! Újra ugyanaz, hónapokkal később. Miért csinálod? Hányszor kell még szólni, hogy itt ne adj magadnak a leggázabb fórumokra (és trollokra) jellemző, idétlen nevet, és valós e-mail címet adj meg, különben NEM KOMMETELHETSZ? Az e-mail címeid nem működnek. Mit szeretnél? Tízszer írsz, hátha? Miért nem vállalod magad? Téged nem zavar az aszimmetria, hogy én mennyire látszom?
KedvelésKedvelés
Akik pedig NEM szeretnének elmélyülni a horoszkóp-témában, azoknak ajánlanám Ézsaiás prófétától a 47,13-14-et, ill. 3Mózes 26,31; 20,6 valamint 5Mózes 18,10-12 😉
Egyebkent en eddig egyetlen tipizalasnak tudtam hasznat venni: az, amelyik a szinharmoniaval foglalkozik. Haj-, szem- es börtonusomhoz mely szinek allnak jol, harmonikusan. Elönye, hogy ha megsem vennem figyelembe, nem fenyeget balsors, halal, ebola & co…
KedvelésKedvelés
Felvidítasz!
KedvelésKedvelés
de a futás is jót tett! bizonyára.
KedvelésKedvelés
ööö… az elmaradt. Pedig majdnem. A lélek kész volt, de a test is, visszafeküdtem.
Innen is tájékoztatom a t. közvéleményt, hogy aki engem hajnalban hívogat, gyerekemet felveri, az az egész napomat tönkreteszi.
Valamint hogy szar, lehúzó mocsarakkal, kicsinyes intrikával, önleleplező vagdalkozással ne terheljenek a t. olvasók, másra kell az energia.
KedvelésKedvelés
Nnno de ilyet!! (Nem neked szól, hanem a ‘jóakaróknak’)
KedvelésKedvelés
Köszi ,csilladüne! Nem célom hitvitát gerjeszteni. A könyvet azokank ajánlom,aki nem akarnak az állspiritualitás csapdájába esni.Pár gondolatomat leirtam a duális világunkkal kapcsolatban ,de egy komment keretei között nem tudom a világnézetemet bővebben kifejteni.(Az,hogy az agyunk felépitésében is megnyilvánúl ez a kettős jelleg ,ez tény).
De inkább viszzatérnék az eredeti témához:ami a tipusokat illeti ,sokáig azt hittem ,a női magazinoknak hála,hogy van ilyen ,hogy a macsó férfi..de ez mintha általános jellemvonása lenne a férfiaknak,csak mindenkinél más módon nyilvánul meg. Persze nyilván van olyan is aki szereti a macsóságát külsőségekben is hangsúlyozni.
KedvelésKedvelés
…mármint köszi,hogy nem minősitetted le kapásból a szerzőt anélkül ,hogy ismernéd az irásait
KedvelésKedvelés
a szerzőtől már olvastam, de azt a könyvét nem. tetszik a logikája, de még nem ismerem eléggé, amolyan szürke folt számomra.
az utóbbi éveim nagy tapasztalata, hogy nem mindegy, kitől, milyen könyvből szerezzük a tudásunkat.
a leegyszerűsített gondolatmenetekkel az is nagy baj, hogy elolvasva sokszor nekünk is egyszerűnek tűnik: “ó hát ha ez ilyen easy, gyorsan elmondom másoknak is!” (ma nagyon metaforikus vagyok: szellemi zacskósleves. meg se kell rágni.) míg egy rendesen, gondolkodtatóan megírt könyvnél – nekem legalábbis – inkább az a hatása: “te, olyan jó könyvet olvastam, ez az XY nagyon jól ír erről meg arról!”
KedvelésKedvelés
Nagyon jól látod Katja, ez a tömegtudat hatása, amit a média ,vagy más szocializációs rendszerek: akár az egyház,stb formál, és ami alól nagyon nehéz szabadulni ,hiszen korlátok közé betonozza az egyént ,és egyen(robot)embert próbál faragni mindenkiből.Úgy tudom a horoszkópban éppen a majom a szimbóluma, biztos csak véletlen.Gyerekeknél ,kamaszoknál még felvillan az a bizonyos sokszinűség ,de technikai változás ide vagy oda egyelőre mégis ugyanazokat a köröket futja mindenki,de én bizom a változásban.Azért drukkolok Évának is az itt formálódó közösségnek,mert úgy tűnik van erőtök/ erőnk leszámolni a hamis illúziókkal.
KedvelésKedvelés
Én anno tinikoromban igen gyakran használtam ezeket a dobozokat (bennünk élő istennők, horoszkóp stb.) Elsősorban saját magamat dobozoltam. Akkor úgy éreztem, hogy segítenek megismerni saját magam és segítenek eligazodni az életben, társas kapcsolatokban. Aztán kiábrándultam ezekből, mert nem jutottam velük A-ról B-re. Na meg azért, mert az a kategória, ahova anyám szerint tartoztam az pont az, amelyik nem akar hatalmat és sikert, meghúzódnak a háttérben és megelégszenek azzal, hogy egy férfi (főnökük, férjük) dolgoznak.
Aztán az egyetem alatt komolyabb dobozt húztam magamra: különböző pszichometriai tesztek eredményeit (kommunikációs stílus, értékek, személyiség). Ez elég komolynak tűnt, hiszen céges vezetők kiválasztásához is használják ezeket a teszteket. Másokat is ez alapján próbálok, próbáltam kezelni. Számomra nagy rácsodálkozás volt, hogy nem kell mindenkiről, aki különbözik tőlünk, értékitéletet mondani.
A gond ott van, hogy bibliaként kezel(t)em ezeket a kategóriákat mind magammal, mind másokkal kapcsolatban és megváltoztathatatlannak gondoltam őket. Most azon dolgozom, hogy ne ezekben a kategóriákban gondolkodjam magamról. Meg azokban sem, amiket még gyerekkoromban kaptam a szüleimtől. Az eszemmel tudom, hogy mit nem kellene csinálnom, de lassú ez a változás nagyon.
KedvelésKedvelés
Vállalati belső hírlevélben én írtam (többek között) a horoszkópot. A barátaim csillagjegyének, és persze magamnak is, csupa jót. Akiket nem bírtam, azoknak meg kárhozatot 😛 hát ennyire komoly dolog az oroszpók.
Legújabb kedvencem a témában: az, ahogyan a táskádat hordod, árulkodik a személyiségedről. Nem mindegy, hogy vállon, átvetve, karon, háton vagy kézben hordod. Az tök mindegy, hogy a táskád kiképzése mondjuk csak egyféle cuccolást tesz lehetővé, de addigra te már be vagy sorolódva…
KedvelésKedvelés
Annyi mindent írtunk dobozokról, személyiségtípusokról, horoszkópról és bevonzásról, hogy én félek, most már tuti valami kuruzsló, kártyavető-tenyérolvasó, szőröslábú feminista földalatti mozgalmat gyanítanak itt a trollok. Nyugtassuk meg őket, hogy ezeket nem mind egyszerre és közösen csináljuk!
Mindenki maga jósol otthon, esős napokon a Nutellás üveg alján kirajzolódó kanálnyomokból 😀
KedvelésKedvelés
Bizony, ez ilyen női téma 😀
Egy magazinban láttam kelta fahoroszkópot, erről még nem volt szó:
http://www.harmonet.hu/horoszkop.php?page=kulonleges&hkulonleges_id=4
Eszerint én pl. bodza vagyok, ami egy kicsit csalódás, mert az rendszertanilag cserje. Nézzétek meg ti is a kelta fahoroszkóp szerinti besorolásotokat!
KedvelésKedvelés
Na, én meg egy tölgy vagyok és egy mogyoróval fogok élni. Nem ajánlják ezt a párosítást. Mos’ mi lesz?! 🙂
Te Zöldfűszál, Te ilyen botanikus típus vagy nem? 😀
KedvelésKedvelés
jót röhögtem. (berkenye vagyok.) figyeltétek, hogy minden állító mondat a “de” szócskával folytatódik, ami után rögtön az állítás ellenkezője következik?
KedvelésKedvelés
Nekem csak szimplán összefüggéstelen, nem ellentmondó. Hogyaszongya: “Nagylelkű, ösztönös érzéke van a túlélésre.” Logikai szempontból elég érdekes ez így egymás után, de sebaj. 🙂
KedvelésKedvelés
😀
Nem véletlenül tartom fontosnak ezt a horoszkópot! EZ az igazi, a többi kamu.
KedvelésKedvelés
Értem ám! Nagyon köszönöm, hogy ezt megosztottad. Most megvilágosodtam itt a cserjék, fák és gyökerek között 🙂
KedvelésKedvelés
Fűz vagyok és IGEN!!! Mijé mondjátok, hogy hülyeség?
KedvelésKedvelés
Én galagonya! Az már fa?
KedvelésKedvelés
Szerintem “csak” valami cserje féle 🙂 Viszont őszi éjjel szépen izzik a ruhája! Apropó, szoktál sírni fátyolban?
KedvelésKedvelés
Nem érek rá, lánnyá válok épp.
KedvelésKedvelés
Én is az vagyok. Mindenesetre a termése jó hatással van szívre. 🙂
KedvelésKedvelés
Legyünk együtt fák!
KedvelésKedvelés
Törekszem rá, most egyelőre még egy terjedelmes bokor vagyok. 😦
KedvelésKedvelés
Berkenye vagyok és egy Égerrel élek, jaj, mi lesz most? (Magyal és Mogyoró lennének az ajánlott társaim.) 😀
KedvelésKedvelés
Én mogyoró vagyok, úgy látszik, ennyi már elég hozzá, leszünk társak? 😀
KedvelésKedvelés
😀 😀
KedvelésKedvelés
Most látom, hogy van nád is.
KedvelésKedvelés
Dobozok… Nem tudom, olvastatok-e párszor biciklis híreket, ahova hozzá lehet szólni. Szerintem jobban jönnek rá a trollok, mint erre a blogra:) Újságíró beírja például, hogy holnaptól lehet az egyirányú utcába is bicajozni. Ez után pár perccel valaki beírja, hogy “de ez nem azt jelenti ám, hogy a járdán is lehet! Az a gyalogosoké!”. Pár másodperc, és valaki kifejti, hogy aki biciklizik, annak kevesebb joga van az úton lenni, mert nem fizet annyi adót, mint az autós. Erre valaki beírja, hogy “de az autósok meg nem adják meg a jobbkezet, és egyébként is szennyezik a környezetet, és messze nem fizetik meg azt az árat, ami környezetszennyezést okoznak”. Megint pár perc, és jönnek a “majd ha a biciklisek szabályosan közlekednek meg nem hiszik azt, hogy nekik mindent szabad, akkor jöhetnek avval, hogy …” Stb-stb-stb.
Gyalogos és zebra: ugyanez. Kinek van elsőbbsége, igazán megvárhatná, amíg átmegyek, neki csak két másodperc, de nekem öt milliliter benzin – nem igaz, hülye vagy, az autónak úgy kell megközelítenie a zebrát, hogy a gyalogosnak meg tudja adni az elsőbbséget – de ha csak ott piknikezik, akkor…
Most komolyan, mit tegyen az egyszeri ember, akinek mondjuk van egy autója, arra használja, amire való (cipekedni vagy nagy távokat rövid idő alatt, lehetőleg többedmagával megtenni), van egy biciklije, rendszeresen használja és van két lába is, amivel rendszeresen gyalogosként tűnik fel? :)) A dobozok nem csak az eligazodást segítik az emberek között, hanem a frusztráció levezetését is. Ha a másik egy rohadt biciklista (zsidó, kommunista, skorpió, feminista, hímsoviniszta, bármi), akkor az márpedig ilyen és ilyen egyéb tulajdonságokkal is bír, tehát utálhatom. Ha kiderülne, hogy egy kedves, szeretetreméltó és lelkiismeretes kommunista, mikor én márpedig (tegyük fel) a királyságban hiszek, hogy utálhatnám, majd ha kiutáltam magam, hogy nyugodhatnék le, hogy “na, ennek is jól megmondtam?” Ha kiderülne, hogy feminista, és szereti a férfiakat, hogy röhögném ki? Ha kiderül a legjobb barátomról, hogy zsidó, mi lesz az összeesküvés elméletemmel, mi szerint az összes zsidó összetart és együtt irányítják a világot?:))
KedvelésKedvelés
“Rohadt skorpió” 😀
KedvelésKedvelés
Természetesen nem akartam sem a skorpiókat, sem a zsidókat, sem a kommunistákat, sem a feministákat megbántani. Öööö, azt hiszem a hímsovinisztákat kihagyom a felsorolásból, ők akár meg is sértődhetnek:) (bár nem nagyon szoktam embereket a “hímsoviniszta” dobozba tartani, azt hiszem…)
(nem tudom amúgy, milyennek kell lennie egy Skorpiónak. Mielőtt a gyerekeim megszülettek volna, elolvastam, milyen egy rák meg egy vízöntő. Jelentem: az én gyerekeim nem olyanok:) Valamint még két ennyire különböző rákot nem nagyon látott a világ, tehát még azt sem mondhatom, hogy az egyikre a “rák-ság” egyik fele, a másikra a másik fele érvényes, merthogy nem, egyikre se érvényes egyik fele sem. Ja, de, a nagyobb valóban szereti a rendszert, a pontos időbeosztást, de ezt felfoghatjuk statisztikai hibahatárnak is:)
KedvelésKedvelés
Anna, nézd meg a gyerekeket a kelta fahoroszkópban, hátha ott különböznek 😀
KedvelésKedvelés
különböznek az életben, ez nem elég? 🙂 Megnyitottam. Aztán becsuktam. Most nem vagyok nyitott a hülyeségekre…
KedvelésKedvelés
Viccnek szántam. A weboldal sajnos nem 😦
KedvelésKedvelés
Nem pont tökéletesen idevág, de muszáj elmesélnem egy élményemet a zsigeri utálatról. Pesti sztori.
Vidéki vagyok, így nekem Pesten közlekedni nem mindig egyszerű az egyirányú utcák és egyebek miatt. Mikor egyszer fent voltam, valamit bénáztam egy kiismerhetetlen kereszteződésben, mondjuk annyira jelentéktelen volt, hogy észre sem vettem. Nem volt egyértelmű, melyik utca magasabb rendű, nem volt tábla, és valakit összezavartam. Dudált rám, de megoldottuk, én vígan libegtem tovább a kocsimmal. Majd vagy 2 km- rel később megállok egy táblánál, mikor mellém gördül egy biciklis, felszerelve, sisakban, dresszben, térdig lógó nyelvvel és bekopog az ablakon. Én mosolyogva lehúzom, odafordulok, ez meg aszongya: Csodálom, hogy most megálltál (így, tegezve). Nem tudtam, mi van, hát mondom neki: Parancsol? Ez meg (50- es férfi). Nem tudsz közlekedni, hülye? Mit csináltál a kereszteződésben?
Csak lestem. Ezért utánam jön? Veszi az energiát? Változtat ezzel bármin is? Vagy előtte én ártottam valakinek? Ne dobozoljak? Ő dobozol- e? Bizony. Ez pedig megkönnyíti a reakcióit, előre lejátszott odaszólás és modor van a tarsolyában, amit csak előkap a hülye picsának, vagy a másik valakinek. Nem kell gondolkodni, megismerni, személyre szabottnak lenni.
KedvelésKedvelés
Hű, ez gáz. Halkan teszem hozzá, a te tanácstalanságodat, hibádat a jármű igencsak felnagyítja. Sosem tudhatjuk, a saját ügyünk-e a bénázás vagy valaki halálfélelmet él át miatta.
KedvelésKedvelés
Nem mondta, ezért ezzel megint az a bajom, ami általában a kommunikációval. Ha őt megijesztem, vagy veszélybe sodrom, akkor mondja azt: baszki, majdnem átmentél rajtam, és akkor azt mondom, ne haragudj. Egy ilyenre mit válaszolsz?
Nagyon jó egyébként, hogy felhoztad, mer ez meg egy annyira jellemző kommunikációs hiba. Nem azt mondjuk, amit érzünk vagy gondolunk, aztán furcsálljuk, hogy nem értünk szót.
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy nem fogja neked levezetni, mit élt át, mint ahogy az sem fogja, aki nem ér utol, és a számára a lényeg az, meg a rendőrnek is az, hogy legyél szabályos, és akkor ki lehet számítani az autó viselkedését. Elég nagy a felelősséged, elég nagy bajt tud csinálni egy rossz mozdulat, én elsápadok, amikor hallom, hogy jó, hát nem figyeltem, azért nem indexeltem/adtam meg az elsőbbséget/álltam a sarokra. Aki autós, gyanakodhat mindig, hogy másnak szar, amit csinál, a parkolása is, és nem elvileg. Önmagában az, hogy haladni kell, meg el kell helyezni a kocsit, önzővé tesz, nem nézed a másikat, leginkább a másik autóstól félsz, a kocsidat félted, nem attól, hogy valakit megijesztesz vagy veszélyeztetsz.
A legkisebb tesóm bő harmincöt évesen nem értette, miért sérelmezem, hogy szorosan rááll a szüleim kertkapujára. Neki úgy kényelmes. És néz, hogy mi bajom. Az a baj, amikor márannyira autós feje van, hogy ki se lát belőle, jogosultnak hiszi magát.
KedvelésKedvelés
Prekoncepciód van, kedves Éva. Simán lehet, hogy Adél egyáltalán nem volt szabálytalan, csak nem úgy viselkedett az autóval, ahogy az a biciklis szerint elvárható lett volna. Márpedig itt ez a doboz: “Női vezető”. Aki persze csak béna és ügyetlen lehet. Ha mondjuk lassan megy, mert keres egy címet, akkor is húzzon onnan, mert “nédamár, anyukám, menjél innen, minek ül az ilyen kocsiba, mikor nem tud vezetni?”.
Ja, közlekedés:) Múltkor mentem át az egyik zebrán a két gyerekemmel. Láttam, hogy jön egy kocsi, messze, de gyorsan, nekünk van elsőbbségünk, de ez vagy megáll, vagy nem, de ha simán lelép a gázról, akkor utánunk is átgurulhat – ha akar. Na, gondoltam megyek előre “puffernak”, ha nagyon hülye, engem üssön el, ne a kölkeimet, akik egyébként mögöttem fél méterre (se) jöttek, bájosan csevegve egymással, egymás kezét fogva. Megáll a fickó a zebra előtt úgy, hogy előtte rágyorsít, majd befékez, átsétálunk (a lányok tempósan, de nem sietve mennek), majd utánunk kilő, a körforgalom másik felén félrehúzódik (szabálytalanul), majd megáll. Na, ennek elöntötte a lila köd a fejét, hogy meg kellett állnia a zebra előtt. És lőn. Kikiabált egy ilyet, hogy “tanár vagy, b…g, tanár vagy? Azok nem tudják a büdös kölykeik kezét megfogni. Tanár vagy, tuti tanár vagy” majd elszelel. Valaki fordítsa le nekem: a. mit vétettem a kresz szerint? b. milyenek a tanárok a beszélő szándéka szerint, azaz mely nemszeretem tulajdonságban vagyok én azonos velük szerinte? 🙂
KedvelésKedvelés
Simán lehet, én is csak eshetőségként írom. Nem tudom, mi történt, majd Adél megmondja, de ő arra utalt, hogy az elsőbbséggel volt baja, megjegyzem, az autós bizonytalansága, időhúzása is nehéz a többi közlekedőnek, mert másra számít, csak megállni egy kereszteződésben sem vicces. Egyszerre van itt a férfi közlekedők sztereotip és szexista megvetése a nők iránt és az autósok és biciklisek sokszor kibékíthetetlennek tűnő érdekellentéte — én ezt nem akarom apróra szétszedni.
Vicces és tanulságos a történet.
KedvelésKedvelés
ennel gazabb dolgot mint a horoszkop. es kulonosen amikor addig normalisnak tuno, majdnem baratnove valo valaki kerdezi meg hogy milyen jegyu vagyok, majd hummog a valaszon..hajam hullik ki tole rogton.
KedvelésKedvelés
egyféle nézőpontból szerintem az asztrológia (pontosabban a születési horoszkóp) ugyanolyan mint a rendszerkritizálás. lehet arra használni, hogy elodázzuk a belső változást, hárítsuk a felelősséget, baszogassunk vele másokat, és lehet olyan tükör is aminek segítségével ráláthatunk a saját helyzetünkre, a saját erőhelyeinkre és segíthet építeni magunkat. nekem legalábbis ez a tapasztalatom vele.
KedvelésKedvelés
Oké, csak én válasszam, akarom-e, ne tolják az arcomba, és értsen hozzá az illető. Sok a tévés guru, a visszaélés, nem szeretem.
KedvelésKedvelés
És ez jó. Csak ha térítenek, az nem jó.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, szóba került már-e ilyen vetületben az asztrológia, vagy az ezotéria, de ami a legjobban csípi benne a szemem, az az összeesküvés szag. Szóval van egy csomó nő, akiket tudatosan terelnek az ilyen finom és nőies “tudományok” felé, lekötve, elnyelve egy csomó energiát amit fordíthatnának önmagukra is, vagy szerezhetnének olyan tudást ami segíti őket az életben. És ha megfigyeljük az ezo-biznisz tetején is mindig férfi guruk vannak. A szexuális kihasználást pedig nem is említem, mert tényleg nagyon off lenne. Én vagyok a paranoid, vagy ez másoknak is feltűnt?
KedvelésKedvelés
Ez volt a guru című bejegyzésben, és nagyon fontos, a szexuális visszaélés pedig szorosan kapcsolódik: a bölcs karateedzők, reikimesterek és asztrológusok szellemileg, lelkileg, mindenhogy birtokba veszik a nőt.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/19/a-guru/
KedvelésKedvelés
Nekem is.
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/09/19/a-guru/
KedvelésKedvelés
Szabad kimásolni az előző kommentem? Ott már nem lehet rá válaszolni, de én annyira szeretnék erről valami építő vitát indítani! Reakciókra, érvekre, ellenérvekre vágyom… 🙂
* Jééé… Pont az enneagram?
Nekem az enneagram nagy megváltás volt, de lehet, hogy csak azért, mert értelmes módon találkoztam vele.
*Most nagyokat pislog és elmerül abban, hogy egy egyébként segítő eszköz mennyi kárt okozhat a butaság vagy a rosszindulat kezében*
Nekem az enneagram arról szól, hogy hogyan nyissunk ajtót, nem arról, hogyan pakoljunk be valakit egy dobozba, és utáljuk még jobban. Mindig használunk dobozokat, mert emberből vagyunk. De az alap, beépített dobozaink nagyon sokszor nem hasznosak (mint pl. amit fent említettél, “olyan vagy mint az unokatesóm nagybátyja, ő is…”).
Ezért én nagyon hasznosnak tartom tudatosan keresni azokat a jeleket, ami alapján nagyjából tudom, hogy hogyan lehet hidat építeni a másik felé, mik lehetnek a mozgatórugói, mik lehetnek a vágyai…
(Kitétel: Távolságtartással, és tiszteletben tartva a lehetőséget, hogy nincs igazam, és a másik esetleg egész más mint amit beleképzeltem, illetve ahogy korábban írtam, modellként kezelve. Nem “aha mostmár látlak, te egy doboz vagy”.)
El akarom érni, hogy az óvónő szebben beszéljen a gyerekkel. Szeretném, ha a hátam mögött kibeszélő kolléganő leállna a pletykákkal. Szeretném, ha anyám nem tömné a gyereket édességgel.
Máshogy állok hozzá aszerint, hogy hányasnak tippelem.
(kitétel kettő: Az is fontos, hogy a képalkotás forrása NEM a születés hónapja vagy a hajszíne [lsd. szőkenő], hanem a korábbi viselkedése, döntései, önkifejezése)
Ha egyes (rend), akkor arról kezdek el beszélni, hogy az adott helyzet megoldása hogyan fog vezetni az ő nyugalmához, rendezettségéhez.
Ha hetes (pörgős), akkor arról, hogy hogy mennyire király ha tesz egy próbát, és belevág valami újba.
Ha kilences (csendes), akkor arról, hogy végre nyugta lesz, és nem kell fölösleges köröket futnia.
Ha nyolcas (erő), akkor nem szólok semmit, mert én még mindig hajlamos vagyok kiszolgáló állapotba kapcsolni az ilyen típusú emberek kapcsán.
(Kitétel 3. ez szerintem nem hazugság, nem manipuláció, és az a fajta bántalmazás, amikor a nőnek kell mindig kitalálnia, mit gondol a másik. Egyszerűen csak annyi, hogy ha tudom hogy a másik kicsit beszél németül és jól angolul, és történetesen nekem mindkét nyelv a rendelkezésemre áll, akkor angolul fogok megszólalni, mert az praktikusabb.)
Belső használatra pedig azért jó az enneagram, mert megmutatja, hogy nincs EGY tökéletes viselkedésminta. Mind a kilenc típusnak van “jól levő” meg “rosszul levő” változata, alja és teteje. És még csak be se kell magunkat kategorizálni ahhoz, hogy megértsük, mennyire hibás az a gondolat, amikor kívülről EGY ideális kép jön mint minta. Nem. Legalább kilencféleképpen lehet “jól lenni”. Lehet hasznos, egészséges és boldog az aki:
* összerendezi a világot maga körül (1)
* kiáll a csoportja igazáért, hős, vezető (8)
* gyengéd másokkal, egyensúlyt tart (2)
* alkot, rohan, ragyog, mindenkit mosolyra fakaszt (7)
*stb.
És nagyon sokféleképpen lehet rosszul lenni is.
* túlrendez, túlaggódik, paranoiás (1)
* agresszív, elnyom, hatalmaskodik (8)
* túlgondoskodik, nyakadba mászik, idegesítő (2)
* mindig a nagyobb élményért megy, sosem elég, drogok, stb. (7)
De a lényeg az, hogy aki most mondjuk rosszul van és egyes, (túlaggódik mindent), annak nem egy jó hetessé kell válnia (ragyog, rohan), hanem egy egészséges egyessé, a saját belső igényét kihasználva.
Ez szerintem fontos megértés befelé, és kifelé is.
Hosszú lett nagyon…. És azzal, hogy én ezt a hosszút leírtam, nem akarom jónak feltüntetni azt, amit neked írtak. Ha valaki ezt megítélésre használja, vagy arra, hogy rajtakapjon a “bűnösségeden”, az nem érti és félrehasználja az enneagramot.
KedvelésKedvelés
Nekem ezzel két problémám van:
1. Honnan tudjam, hogy egy olyan ember, akivel nem élek együtt, milyen csoportba tartozik? Megtippelem? De hát ahhoz nem kell enneagram, hogy lássam, hogy érdemes az óvónőhöz szólni, mert ismerem annyira pár éve, hogy tudjam, mire mozdul.
Szerintem az ilyen kommunikációban az asszertivitás, kedvesség, őszinteség, empátia megoldás, de ha nem, akkor más sem lesz az. (óvónő, kolléga)
2. Szerintem ennél a szintnél sokkal mélyebbre kell menni. A személyiségvonásaimat sok hatás alakította, és ha változtatni akarok vagy hidat építeni egy másik emberhez, lejjebb kell turkálni, mint a viselkedés. Változni sem elég viselkedés-szinten, ha nincs mögötte meggyőződés, érzelmek és odafordulás.
KedvelésKedvelés
Nagyon egyetértek veled, Gyöngyi.
KedvelésKedvelés
Hű, de gyors vagy…
KedvelésKedvelés
“mert ismerem annyira pár éve, hogy tudjam, mire mozdul.”
Van ezzel valami furcsa érzésem. Mintha a dobozok ilyen-olyan mértékű használata elkerülhető volna, mintha képesek lennénk megérteni a másikat a maga teljes valójában. Pedig még magunkat se tudjuk. Szóval az, hogyha megfogalmazom valahogy egy szóban hogy milyen tulajdonsághalmazt látok én bele a másik személybe, az nem jelenti azt, hogy ne lehetnék kedves, asszertív, empatikus, figyelmes, és rugalmas. Csak leegyszerűsíti a gondolkodást.
A másik… Mi van, ha nem akarok mélyebbre menni? Azt hiszem, rossz volt a példám, mert én anyámmal, a kolléganőmmel, de az ovónővel sem akarok mélyebbre menni. Meg így félreérthető a példa. Barátot, családtagot, fontos embereket már rég fölösleges dobozolni, mert elég közel vannak ahhoz, hogy belássunk a részletekbe.
Viszont van egy szintje a kapcsolatoknak, ahol még akarunk kapcsolódni (nem támadó, nem ellenséges, normális kommunikációt), de már mélyre menni nem.
KedvelésKedvelés
Nagyon jó! Számítgatás vagy saccolgatás és manipulációk helyett egyszerűen látni, érezni, (meg)figyelni, értőn kommunikálni. Az ilyen emberekkel olyan könnyű kijönni, együtt lenni.
KedvelésKedvelés
Még valami eszembe jutott… Irodalmas példa. 🙂
Minden mű egyedi, és a maga módján szólal meg. Szóval miért is fontos őket úgy címkézni, hogy “vers” meg “novella”?
Nem azért, mert a megértéshez, a kontextusba helyezéshez, a jósolhatósághoz (vagy éppen az eltérések észrevételéhez) szükséges/hasznos?
Vagy például lehet figyelni rá, és megérteni a mélyebb jelentését… Valójában egy Arany János vers sem egyenlő AABB és ABAB rímképek halmazával, mert annál sokkal több. De ennek a látása és bekategorizálása (akár automatikusan) segít megérteni, többletinformációt hordoz.
Aztán mélyebbre kell menni, ez nem kérdés. 🙂
KedvelésKedvelés
Azért az emberek, különösen amikor önmagukat, vagy másokat elemeznek laikusan, bonyolultabbak ennél. Léteznek kategóriák, én az erőszakolt, buta, lényegelfedő változatokat ostorozom itt.
KedvelésKedvelés
Oké, én nem mélyedtem bele, én távolságtartó vagyok.
Nem az enneagrammal van a baj, hanem azzal a kényszerrel, ahogy ő velem foglalkozik, miközben semmi valódi kapcsolat, kölcsönösség nincs, csak a blog, és pletyka, rosszmájúság, elfojtott érzelmek, hazudozás, nárcizmus.
KedvelésKedvelés
Igen, ezt értem. És az arcodba vágni, hogy márpedig te egy “kategória” vagy, az nem csak hogy teljesen haszontalan, hanem nagyon idegesítő is. Mert ez mit jelent? Mire jó? Hogy számára ez a kategória elfogadhatatlan, de legyél más? Hogy ő most teret szakít, jogot formál feletted azáltal, hogy “néven nevez”, rajtakap, és ezzel fölötted áll?
Borzalom.
De ezt nem az enneagram teszi!
A butaság és/vagy a rosszindulat szerintem bármit fel tud használni. Lehet az pszichológia (“ó, csak a múltad miatt van”), EMK (“sakál vagy”), vallás (“Istennek nem tetsző módon viselkedsz”) és még milliónyi dolog. A kamu gumiszabályokkal, mint pl. a horoszkóp még sokkal egyszerűbb.
De nem vagyok ügyvédje az enneagramnak, nem is olyan fontos. 🙂
Anyám egyébként mestere volt a rajtakapásnak.
Sok pszichológia(i jellegű) könyvet olvasott, de ő csak a diagnosztizálásig jutott el. Neki elég volt, hogy elkapott, elég volt, hogy néven nevezte a bennem lévő gonoszt. Így esett, hogy egyszer kamaszként panaszkodtam neki fiúkról, iskoláról, tanárokról, életről… Csak úgy kamaszosan. Majd anyámnak egyszer csak felcsillant a szeme, mert megértette: “Aha, szóval te depressziós vagy!” én meg pislogtam, hogy nem tudom, de nem hiszem hogy olyan komoly… Mire ő csak annyit válaszolt, hogy “De, igen, depressziós vagy. Depressziósnak lenni pedig nem jó. Hagyd abba!”
Nem is tudom… Sírjak, vagy nevessek? 🙂
KedvelésKedvelés
Á, kavarodás van. ClaraOswin=luinloth. Meg akartam őrizni az inkognitómat, mert luinloth-ként általában felvállaltam a nevem, itt viszont egy kicsit intimebb témák is szóba kerülhetnek. Most már mindegy.
KedvelésKedvelés
Annak idején, mikor másodmagammal elkezdtünk egy W. ovit alapítani, ebben a társam egy még éppen a térítős fázisban élő antropozófus volt. Én akkor kb. annyit tudtam az egészről, hogy fajáték, köleskása, Sixtusi Madonna az évszakasztal felett. Kértem tőle olvasnivalót, és a Szabadság filozófiáját nyomta a kezembe, hogy az alapmű. Amúgy tényleg, de engem ez négy-öt évvel biztos visszavetett a spirituális fejlődésben 🙂
Míg ha Török Sándor: Bevezetés az antropozófiába című könyvét nyomja a kezembe (akkor még csak stencilezve, de már hozzáférhető volt), akkor sok mindent értelmezni tudtam volna hamarabb. Most ezzel nem szeretném Török Sándort mondjuk Müllerhez vagy Coelhohoz hasonlítani, mert biztos kapnék plusz száz évet érte a kamalokában, de azért néha valakihez tényleg hamarabb eljut valami egyszerűbb, instantleves szinten, mint rögtön a témából írt doktori disszertációt megcélozva. Fenyő Ervin mondta egyszer – és nagyon betalált, mert még én is a “por és piszok vagytok a lábaim alatt, és szavaitok légyzümmögés a fülemnek” fázisban voltam bárki más ideológiájára vonatkoztatva – hogy “ha ülünk a HÉV-en, és mi már Pannóna-telepnél járunk, akkor se szoktuk lenézni azt, aki még csak Pünkösdfürdőnél tart.” Jaj, ez nagyon nehéz, mert sok olyat is láttam, aki Müllerpéterrel kezdi, aztán továbblép, és talál valami saját utat, de olyat is, aki megáll a kiscicás Coelho-generátor szinten. Nekem eleve nehéz nem belepofázni, de gyúrok rá.
KedvelésKedvelés
“ha ülünk a HÉV-en, és mi már Pannóna-telepnél járunk, akkor se szoktuk lenézni azt, aki még csak Pünkösdfürdőnél tart.”
Nagyon találó,ráadásul humoros is.Tetszett.
KedvelésKedvelés
egy napja gondolkodom a bejegyzésen, a kommenteken, a sajátomon is. (az eddigi egy évben összesen írtam annyi bejegyzést, mint most ehhez az íráshoz)
szükségesnek érzem az enneagramot, mert segítő modellnek találtam, egyfajta mankónak. viszont, mint minden modell, rendszerez, egyszerűsít, dobozokba rak. de: biztos, hogy ezt akarom én? (és itt most költői kérdések következnek) vajon tényleg szükséges-e ez a modellezés az életünkhöz? vagy csak egészséges egyensúlyt kell találni a modellek használata és a tapasztalatok, ön- és emberismeret közt? “mert az emberi agy ilyen”?
és miközben ezen agyaltam, rádöbbentem,: te jó ég, hiszen én teljesen ugyanezzel foglalkozom, amikor sciece studies-t művelek. ennek az egyik fontos diskurzusa a kvantitatív (modellező, természettudományos) – kritikai (” a modellek gázok, mert nem elég hogy leegyszerűsítenek, a használóik hamar azt kezdik hinni, hogy amit így teremtettek, az a valóság, ráadásul ezen tudás alapján még fejleszteni is akarnak” vö. tervgazdaság) vita, amiben én harcos kritikainak gondoltam magam. hát mekkora blama, hogy ön-és emberismeretben mégiscsak “kvantitatív” vagyok, magamra húzhatom a vizes lepedőt!
viszont felmerült bennem: mi van, ha ez a modellezés valami rendszerszintű? mondjuk a köznapi észjárásunkat, oktatási rendszerünket átszövő gondolkodásmód – ami fölött már eljárt az idő, túlburjánzott, és az hagyján, ha csak hatástalan lenne, de mennyiszer káros is (számos példát írtatok rá, én is tudnék sokat mondani tudományos témában), mert átlagos használójuk szemellenzősen nyomatja mint a Biztos Tudást, gyártja rá a szövegeket, át nem gondolva, nem kritikaian.
(elnézést, ha túl szakmai lett a komment, nagy döbbenet ez nekem ma.)
KedvelésKedvelés
röviden felvázolom… egy tanár, aki 8 évvel ezelőtt temérdek tesztet kitöltetett velünk, többszáz kérdésest is (szemináriumon kiértékeltük), most azt mondta, hogy stornó… fejlődött a pszichológia (mert azt tanít a lelkem, klinikait). idén, szintén diákoknak, nekünk, arról beszélt, hogy elavult módszerekkel operáltak (8 éve!), skatulyázó volt, értelmezhetetlen, értelmetlen. ámde van egy új tendencia… magába, befele kell fordítani az emberadta elmét, rávezetni arra, hogy tulajdonképpen minden az ő fejében dől el, minden csak interpretáció kérdése, nincs olyan, hogy skatulya, ha egyszer az egyén úgy dönt, hogy skatulyázhatatlan. ha meg valaki más próbálja őt skatulyázni, szintén az ő döntése, hogy elfogadja-e azt vagy sem. simán kizárhatja, a skatulyázó meg ott forduljon fel a dobozaival együtt, ahol van, hiszen nem is létezik, ha úgy dönt a delikvens. előadás után mondom tanár úrnak, hogy én már nem is jegyzeteltem, mert végig olyan érzésem volt, mintha a nagy shakespeare-i mondatot hallanám, miszerint ugye, s ezt így emlékezetből: “there is nothing either good or bad, but thinking makes it so” (mert nincs a világon se jó, se rossz, a gondolkodás teszi azzá). erre azt mondja nekem a tanár úr, hogy de hiszen ez az újonnan kifejlesztett cihológiai irányzatuknak a jelmondata. ja és jógára is ösztökélnek. ami egyébként nem baj.
KedvelésKedvelés
Azért ne essünk túlzásba, modellek kellenek. Mi lenne, ha ahányszor elénk raknának 3 banánt meg 4 banánt, vagy máskor 3 narancsot meg 4 narancsot, minden egyes alkalommal meg kellene számolnunk, hogy az összesen hét, és nem tudnánk már előre, hogy 3 meg 4 az mindig hét? Vagy mi lenne, ha minden egyes lakásban (vendégségbe menve pl.) meg kellene “tanulnunk”, hogy melyik bútoron(-ról) eszünk, melyikre ülünk, és nem lenne egy modell a fejünkben az asztalról meg a székről? Ezek pontosan ugyanolyan modellek, mint az eddig említettek. Hogy ki mire használja a modelleket, az már más tészta, de attól még a modellek többsége (jól használva) ab ovo hasznos dolog.
KedvelésKedvelés
“Ha a gyermek sóvár szeme néz,
Azt látja, apja háza kész.
Mikor először hall füle,
Anyanyelvét fogadja be.
Míg felnő, körülnevelik,
És mindent készen lel meg itt.
Ezt dicsérik, az példaképe,
S valaki ő is lenne végre,
Alkotna, hatna, szeretne, de
Megírták már, hogyan tegye –
Sőt, ami rosszabb: ki is nyomták.
Az ifjú embert földre nyomják,
S végül meglátja, ő maga
Se más, mint más másolata.”
KedvelésKedvelés
erre a bútor dologra eszembe jutott valami egyetemi. a bölcsészkar sose az eszközellátásáról volt híres. nagyon sok előadóban, szemináriumi teremben (lukban) nem hogy asztalok nem voltak, de székek is épphogy jutottak a hallgatóknak. aki zsúfolt órákra járt, meg kellett tanuljon alternatív felületeken jegyzetelni. ha asztal nem volt: dosszién. ha dosszié nem volt: könyvön, a5-ösön, a4-esen is. ha könyv nem volt: a térdén, vagy a térdére fektetett esetleges vastagságú papírhalmon. a bölcsészek közül is sokan meg voltak lőve (esetleg jó hamar lefoglaltak asztalhelyet), ha nem alkalmazkodtak ezekhez a viszonyokhoz, de átmenve a természettudósokhoz a helyzet “még rosszabb volt”. ha ritkán előfordult, hogy nem volt elég asztal, teljesen fel voltak háborodva, hogy ők így nem tudnak írni, stb. az bővebb vita tárgya lehetne, hogy “természettudósságuk” okozta-e a rugalmatlanságukat, de az biztos: nem volt meg a fejükben se az alternatívák lehetősége, se az, hogy keressenek ilyet, gondolkodjanak rajta. (nem szoktak hozzá.)
s talán így van ez a “kritikai” gondolkodással: sokan nem szoktak hozzá, hogy ilyet lehet, ez egy lehetőség, és egyáltalán: hogyan is kell… szerintem ez nagyon sokban a tanárokon múlik (közoktatásban, egyetemeken), és én örülök, hogy volt egy nagyon jó irodalomtanárom (igen…) egy elég jó gimnáziumban, aki megmutatta ennek egy útját.
KedvelésKedvelés
Akkor most és itt a fenti dobozolást a részedről a természettudósok avagy a hallgatók felé kikérem magamnak az összes hallgató nevében. Én jártam a TTK-ra is, a BTK-ra is, mindkettőre sok évig, sőt, a TTK-n magam is tartottam olyan órákat, ahol több hallgató volt, mint asztal meg szék, és összes tapasztalatomat egybevéve nem láttam azt, hogy a TTK-sok kevésbé rugalmasak lettek volna bármilyen témában, mint a BTK-sok.
KedvelésKedvelés
Hogy a természettudományos szakon hallgatók nem szoktak hozzá, hogy gondolkodjanak? Ez azért kissé sértő. Magam is az voltam, és én azért tettem ezt szóvá, mert pontosan tudtam, mennyire egészségtelen a sötétben görnyedve jegyzetelni (5 éven keresztül/fő).
KedvelésKedvelés
az én szakomon sajnos ez volt a tendencia (gondolkodásilag és ülésileg is: nem szoktak hozzá, hogy máshogyan, sőt, többféleképpen gondolkodjanak) a legtöbben “megkapták” az elméleteket és a modelleket a tanároktól és legyártották az ezeknek megfelelő beadandókat, szakdolgozatokat és diplomamunkákat. sokukat kérdeztem: tök jó, hogy erről meg erről írsz, de miért? mi a célod vele? és mennyien nem tudtak válaszolni, vagy csak bullshiteket… és ha felvetettem kritikai gondolatokat, azokkal sem tudtak mit kezdeni. ami persze teljesen természetes egy olyan közegben, ahol ezeknek a felvetéseknek a doboza a tanárok részéről az “ez nem tudomány” (ami egy rendkívül pejoratív és kizáró beszédaktus). lehet hogy azóta jobb, mint amikor én jártam oda, de a tudomány működésével kapcsolatban sok illúzióm már nincs.
KedvelésKedvelés
ó
KedvelésKedvelés
A pszichológusok mindig megpróbálják feltalálni a spanyol viaszt…végre jó irányba haladnak.
KedvelésKedvelés