Refrénszerűen tért vissza a blogszületésnap utáni kommentekben, hogy mennyi szép nő volt. Bizony, jó csajok vagyunk, átlagosan, mint nívó és világkép, és egyenként is, ez nem vitás, de ugyan, ez a szempont pont minekünk miért ennyire fontos? Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy magatok is meglepődtetek, hogy nem föld alá való, nyálkásan tekergő giliszták jöttek el múlt szombaton?
Mit mondunk ezzel? Mi tetszik nekünk magunkban, és mi lenne, ha csúnyák volnánk?
Szép lány, mondogatjuk tömör elismerésként, ha megismertünk egy ilyet. Még értelmes ismerőseim is, a homlok megett (ez Faludy-idézet) lakó tartalmak barátai, joviális, idős, családos intellektuellek is el-elpöttyentenek egy ilyet. S nem is azért, mert engem sosem erről emlegettek — a homlokodat előbb nézi meg az ember, mint a melledet, pedig az se semmi –, de ez nekem mindig beakadt. Most is beakad, hogy már nem irigylek senkit. Hogy van ez, hogy egy nőnek attribútuma szépsége, elvakít minden mást, ki se látszik az ember alóla?
Úgy érti a kedélyes vénülő értelmiségi, hogy ilyen se jutna már nekem? A jó nő mint vagyon, státusszimbólum, az identitás alapköve.
És persze mindig a lány legyen a szép. A barátnőid között nincs egy szép se! — ezt vágta a fejemhez egykori élettársam. A vád tartalmán azóta is el-eltűnődöm. Ugyan, ha akad köztük olyan, aki szerinte is szépség, akkor mi lett volna? Az én kínjaimat szaporította volna ezzel, megint csak, az lett volna.
Érdem-e a szépség? Úgy látszik, igen: aki szép, azt mindenki megjegyzi, egyben gyanakodva is méregeti. A szépség gyönyörködtet, elbűvöl engem is, ha én rajzolhatnám a világot, csupa szép bőrű, arányos, sima arcú lény szaladgálna benne, formás vádlival, intelligens kézfejjel. Sehol nem volna kólásüveg-termet, csapott váll, bojlertest és hájas női hát. Aki szép, arról feltételezzük, hogy nem frusztrált, nem kompenzál, magabiztos, és ebből egy nagyobb dózis társadalmilag igencsak elkelne. A szép példányokon oly gyakran tapasztalható nárcisztikus gőgöt viszont nem kérjük.
Ugyanakkor ketrec is a szépség, mert kötelez, mert a szépek külsejét mindenki megnézi, viszonyítja a korábbi állapothoz. A szépekről kéjjel mondogatják: hogy meghízott, milyen lepukkant! Aki volt már nagyon szép, nem engedheti meg súlyos hitelromlás nélkül, hogy szétcsússzon, ápolatlan legyen.
Szépségről még:
Persze senki annyit nem sanyargatja magát, mint a szépek, például a fotómodellek vagy színésznők, egyrészt a múló évek és a romboló szokások nyomain elszörnyedve, másrészt mert a szépség mércéje, a testkép, az nem valami abszolútum, hanem nagyon is változékony. És nem csak kultúránként meg koronként is, hanem egyénenként és az egyes ember korszakaiban is, ráadásul durván manipulálható.
Én például mindenkit kövérnek látok — igen, magamat is, képzelhetitek, micsoda szenvedés az életem –, a soványakat is, és egyre inkább. Elemi reflexem, hogy a hibákat keresem annak a testén, akivel szemben állok. Ez hihetetlenül elválaszt az emberektől, valamint mindenestül képtelenné tesz az egyéjszakás szexre, legalábbis józanul (inni meg nemigen iszom). Tanulmányozom a beszélgetőpartnerem, diákom, kollégám, a művész úr bőrét, fejformáját, testmagasságát, a fülkagyló formáját, a szemhéjat, a tokát, az ajkakat, a hasat, derekat, mellet, feneket, vádlit, nagylábujjat és kezet; a mellszőrzetet és az ádámcsutkát, a férfilábnak pedig nincs kifogása, amely megáll előttem; a mitesszereket és az anyajegyeket különös, önkínzó buzgalommal (jut eszembe, jó lenne egy nyári találkozó, akartok velem strandra jönni?), és nem tetszik, jaj, nem, bajom van vele, mindig csak bajom, ontológiai eredetű. Ítéletek tolulnak az agyamba, még a gondolat előtt, mintha ránctalanítókrémnek válogatnék reklámtestet. Mindenkiét tanulmányozom, a szépekét is. Majdnem annyira, mint mások helyesírását. Az ő dolga, persze. A véleményem meg az enyém.
ugyanakkor mindannyiunk fejében feljavított kép él önmagunkról — hogy lehet nekem EKKORA a könyököm? a napszemüvegem bőre viszont milyen feszes!
Ezt az önkéntelen, kíméletlen gyanakvást a test mint olyan iránt, amely a bátyámék mércéin és az én önértéktelenség-parámon nyugszik, kizárólag az oldja, ha szeretem az illetőt, közelről, nagyon, régóta. Az viszont biztosan. Akkor a szépet keresem, vadászom benne, örülök minden részletének. Csak az által vagyok a látványában otthon, hogy ő én lettem. Hogy a gyanakvás oldható, megnyugtat: mégsem vagyok Frankenstein. Meg aztán, ja, tényleg, jut is eszembe, én toleráns volnék: a mások méregetésének iszonyatos kényszerét farigcsálja a demokratikus, elfogadó beállítódás, de az már a második reakcióm. Szörnyű, tudom. (Egy éve még simán írhattam és írtam is ilyeneket, ma már meggondolom, és feszültség közepette írom le, hát mit gondolnak az én drága olvasóim, magas pártfogóim — emlékeztek erre? ez a dilemma most –, ki mindenkinek fájhat most ez, valamint hogy mi lehet ez ügyben a feminista álláspont, és mit érez vajon törzsolvasóm, a féllábú karmester…?!)
Az is van még, amikor a teljesítménye lenyűgöz, akkor nincs kérdés. Így látom például egészen gyönyörűségesnek Ferenczi Györgyöt, ezer köszönet devorah_levnek, hogy linkelte (figyeljük meg 3:26–33 között, mit jelent a fogalom: örömzene), a sorsom dőlt el általa, hát búbánatos karfiollevesekről meg zaraleárazásról írnék nélküle. A karfiol jó motívum, megtartom. Zsenik könnyű prédája vagyok, ez az ábra röviden. Életkor, himlőhely nem számít, de nekem igazi zseni legyen, és én bukkanjak rá.
Na, itt valami bejegyzés íródik közben, szóval, minek a tükre vajon a szépség? A nemes, nobilis férfi ismérve nem csak a származása, vagyona, erkölcsi tartása, hanem, és főleg, a daliás termete és a karakteres arcéle, s ha ez feltétele is volt az érvényesülésnek, hát nem csodálom. Pedig akkor egy könnyű himlő, egy szteroidmentes ekcéma, egy betöltött harmincötödik év elég volt, hogy vége legyen a szépségnek. A csúnyák a kor hátsó sufnijában sínylődtek, nem voltak ilyen öntudatos plus size modellek, meg “én kövéren vagyok tökéletes” mozgalmak. Ma már mindent lehet ebben a nagy liberalizmusban, ma már a csúfnak sem kell szégyenkeznie, hogy dögölne meg. A görögök és az újkori klasszicizmus, valamint, mi tagadás, a nácik valami egész komolyan gondolták, hogy harmónia kívül-belül, ép testben ép lélek, és utóbbiak igen agresszívan azt is, hogy szaporítsuk a szépeket újklasszicista szobrok mellett, Wagner-kísérettel tenyésztőállomsokon, ezt persze Hrabalnál olvastuk, és vesszen, aki torz — bizony, a klasszika nagyjai eléggé hátrahőkölnének Stephen Hawkinstól meg Zámbó Jimmytől.
Az az egykor elterjedt hiedelem is megbukott, hogy a szépség tulajdonképpen az épség, a testi és szellemi egészség, s ép testben okvetlenül ép lélek lakik. Ha ez így volna, akkor labdarugóbajnokaink vezethetnék az emberiséget. De nincs így. A púpos Leopardinak, a sánta Byronnak, a nyavalyatörős Dosztojevszkijnek, az iszákos Poe-nak, a rögeszmés Tolsztojnak, az idegbajos Nietzschének, az asztmás Proustnak mégis többet köszönhetünk, mint nekik.
Nem ezt az idézetet kerestem, de nem rossz ez sem. Egy tárcájában írja ezzel szemben Kosztolányi, és, mint annyiszor, a szép emberek gőgjével, hogy elborzasztja a rútság, hát hogy lehet, hogy ez a jelenség ebben a modern korban még nem tűnt el teljesen, kvázi: a haladás nem számolta még fel (!), és melankolikusan teszi hozzá: úgy látszik, valami végzetes vonzerő, a természet mégis gondoskodik arról a rútak egymáshoz való vonzódása révén, hogy az elálló fülek, lapos orrok, vizenyős szemek se haljanak ki e szomorú sárgolyóról (vagy valami ilyesmi, aki megtalálja, elhívom gorgonzolás diófagylaltra a Csaba utcába). Ez a gondolat ma már egyértelműen szociáldarwinistának hat: vesszen a rút, a gyenge, a beteges, és nem stimmel az sem, hogy a májsztró elsősorban örökletes, megváltoztathatatlan állapotnak, születési adottságnak tartja a vonzó testet. (Az a sok szép amerikai a tévé előtt, a snackjeikkel!)
Nem mintha az embereket igazságosan ítélnénk meg, de tegyük fel azt a kérdést is: teljesítmény-e a szépség, tehát morális értelemben van-e mit rajta díjazni, tetszik-e valóban érdek nélkül. A fiatalkori arcvonások, a testmagasság, az egészséges test arányai, a haj eredeti minősége nyilván születés dolga, ekképpen érdem nem lehet, de hogy valaki ápolja a bőrét, nem rest elmenni tornázni, gonddal öltözködik, figyel a hajára, nem iszik és nem dohányzik — mindez értékrend, idő és energia kérdése, és aki ilyesmivel foglalkozik, netán fő tevékenységként izzadja ki magából, az szokott érezni valamiféle erkölcsi fölényt azokkal szemben, akik nem veszik a fáradságot (t nélkül). Aki szép, azt szokta érezni, hogy ez valami őrületes teljesítménye neki, aki meg őt nézi, az bizonyos benne, méltatlanul van az a másik az isten tenyerén. El kellene döntenem, kicsivel vagy naggyal írom-e.
A legtöbben biztonsággal mozgunk a se nem szép, se nem csúnya széles tartományában, és ha éppen szerelmesek vagyunk, meg boldogak, vagy felvitte az isten a dolgunkat, és rendszeresen kilenc órát alhatunk, vagy eljutunk kozmetikushoz meg menő ruhákért, akkor kifejezetten szépek vagyunk, igen. Hát ha még akad ehhez egy másik szempár, egy tükör, akinek az, hogy szép vagyok, nem a csajozós szövege, hanem transzcendencia. Egymás testében otthon lenni, az nagyjából az élet értelme. S akkor nem számít, hogy ötvenegy kilóvá ette a leukémia azt a testet.
És végül a rajongóknak:
Örkény István: GONDOLATOK A PINCÉBEN
A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.
Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.
Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.
— Cicus! — szólt oda a falábú házmesterkislány. — Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?
Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány — őt nézték cicának — meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle.
Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt — mert ilyen telhetetlenek vagyunk! — mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmester-kislánynak születik?
De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.
csak az olvassa. én szóltam 
Hátborzongatóan jó ez az Örkény! Ismertem, de most jó helyen, jó időben újraolvasva nagyon megborzongatott.
KedvelésKedvelés
(amúgy nem süket az a karmester?)
KedvelésKedvelés
Mitikus figuránál nem mindegy? Meg aztán az nem látszik.
Testvérek egyébként.
KedvelésKedvelés
Nem akarom, hogy fejbe vágj egy megtermett karfiollal, ezért nem írom azt, hogy a képeken ti, kőleveses nők, a kisugárzásotok által voltatok szépek, de azért ezt gondolom. A képeken nem azt kerestem, kinek szabályos az arca, karcsú a testalkata, mert számomra nem ez szép -ami oximoron, mert ha a tükörbe nézek, magamon pont ezt szeretném látni-, hanem ami _egyben_ van. Ahogy zs. arca már-már Madonna. Ahogy Adél okosan néz. Vagy ahogy sokan bírnak koktélruhát hordani, fel merik venni, tudják viselni. Sofie pöttyös (vagy kockás?) pirosa, benne ő maga Jancsival. Ez így egyben, együtt gyönyörű, nem Dove-reklámos.
KedvelésKedvelés
Megettük. A kisugárzás mindenképpen, de ezen kívül még egészen nagy számban voltak klasszikus értelemben is szép nők.
KedvelésKedvelés
Nemrég találtam ide, azóta nagy kedvvel olvasgatlak. Mivel november óta én is “falábú” vagyok (nem virtuálisan, valóban), egy másik irodalmi adalékkal hozzászólnék e posztodhoz, bizonyára ismered:
Somlyó György: Mese
Nincs lába.
Minden reggel nyolckor kirakja műhelyét az utcára és este nyolcig megállás nélkül dolgozik. Egészségesen él.
Nincs lába.
Egészségesen él. Mások lábára valót foltoz, tisztít, talpal a kezével.
Nincs lába.
Egész nap kint ül az utcán, sarkal, fest, fényesít, egészségesen él, tél-tavasz-nyár-ősz-tél minden levegője az övé.
Nincs lába.
De mért kell, hogy az embernek feltétlenül lába legyen?
Nincs lába.
KedvelésKedvelés
Az elmúlt években átalakult a szépség-fogalmam, belül is. Noha látom a szépségfasizmus által is elfogadott szépséget, de látom mindazt a fájdalmat, szenvedést és kizsákmányolást is, ami hozzá kapcsolódik – ez a politikai tudatosodásomnak köszönhető. De ettől függetlenül látok szépnek nőket, akik talán ezzel a mércével mérve nem azok, mert messze vannak a tökéletestől, a címlapságtól – és őket sem feltétlenül a “kisugárzásuk” meg a “személyiségük” miatt látom szépnek, hanem mert befogadóbb lett pl a téstképem, ahogy ugye a kor és az élet haladtával egyre több élő meztelen embert látok, és mert fontos az is, hogy valaki hogyan használja a testét. Amikor a héten találkoztam pl veled Éva, azt láttam, hogy kihúzod magad, és járás közben ringatod a tested, amiben van valami élveteg, ami szerintem nagyon szexis és vonzó, ráadásul tök arányos vagy, ami rólam pl nem mondható el, de sporttal pl tudok (tudnék :)) rajta változtatni. Én az ilyesmire is felfigyelek, szerintem tök fontos. mármint a testtudatosság és a testhasználat.
Ami a pasikat illeti, vannak még azért kizáró tényezők, pl a homloktól kopaszodás, amit valamiért nagyon taszítónak találok, de egyre kevesebb. Ők is szépek és kívánatosak, ha amúgy rendben vannak. Elcsépelt közhely, de nálam tényleg a kémia számít.
KedvelésKedvelés
Én nem kihúzom magam, nekem ilyen a testtartásom, tényleg, szertornáztam. A ringatás meg kizárólag a zenének szólt. 😀
Értelek, és fontos ez a folyamat!
KedvelésKedvelés
A cimtol már megdobbant a szívem. Egy gyönyörű élmény a szeretetnek és a kozelsegnek az a foka, amikor tudom, hogy a másik csúnya, és mégis látom benne a szép momentumokat (valamiert ez tűnik jó szónak) – és a régi szépség nyomát, meg a lehetne más is lehetőséget, és ez a lehetne más is annyiszor megindit, amikor a megismeressel láthatóvá válik, hogy a csufsaga sebhely, amit az élettől szerzett. S néha mégis iszonyat, nehéz túllépni rajta.
A másik ember szépsége nekem természeti jelenség, és én úgy csodálom a szép emberi testet, vagy annak egy megkapó részletet, mint a folyopartot, mint a hegyet, a fát, a havat, a vihart, az elefantot, a kutyát, a katicabogarat, a bajos rugyet a fán. Az az egy gond, hogy a rugyet nem zavarja, ha megnézem, az embert talán nagyon is, mert tudata, lelke van. Ahogy kertet építünk, az olyasmi mint a ruha, a smink, a fodrász. Ilyen természeti jelenség értelemben én nem tartanám aggályosnak a másik felé közvetlenül kifejezni sem, hogy szép, és ezt nem érzem tolakodó minositesnek sem, bár nagyon fontosnak találom azt is, hogy tekintettel legyünk a másik érzéseire.
Ugyanakkor nem mondanék igazat, hogy sosem meregetek valakit ítelkezoen, és sosem irigykedem. Én szépnek gondolom magam osszessegeben, mindazon csufsaggal együtt, amit a +15 kg jelent rajtam – s erre azért nem legyintek rá, de pillanatnyilag erőm sincs, hogy felvegyem vele a harcot. Szeretem a gondolatot, hogy milyen lennék és lehetnek, és látom is ezt magamban, és onerzekelesemben gyakran összemosódik ez a valósággal.
A strandra invitalos resznel hangosan elnevettem magam!
KedvelésKedvelés
nagy bennem a küzdelem (én most járok a tagadás szintjén, mikor napokra félredobom a blogot, hátha nem kell több fájdalmas valósággal szembenézni, aztán meg rájövök, hogy az egyhelyben, az sem jó, abba épp belefulladok), de ez a dolog a szépséggel… mondják ugye hogy ami érdek nélkül tetszik. De van-e olyan?
Én úgy nőttem fel, hogy de gyönyörű ez a gyerek, mondták a fonott copfos húgomra, aki kedvesen vigyorgott , térdzoknisan, szoknyásan. Majd megsimogatták a buksimat, hogy te meg olyan okos vagy. Tegnap rájöttem, nem véletlen, hogy időnként fellángol bennem az indulat. Bár anyám időben elmagyarázta, hogy az nem jó a testvért azt szeretni kell, már azt gondolom ez tévedés. A haragom, az irigységem, a féltékenységem is az enyém, nyilván nem dicsőség, de ha nem élem meg hanem titkolom, akkor a végén vagy kirobban, vagy jól megfojt. 43 éves vagyok, van hat gyerekem,, két diplomám, simán felfutok itt a nagyhegyre, de soha senki nem bírta rám azt mondani, hogy szép vagyok.
KedvelésKedvelés
én pont az előbb mondtam 🙂
KedvelésKedvelés
Szép vagy. Láttalak, aztán fotón is.
Eszembe jut, hogy talán belülről kell ezt tudni, hogy szép valaki. Ha az önértékelés nincs (mert gyerekként nem épült fel), akkor később már mondhatja bárki, az ember legyint rá. Belül legyint. Előfordulhat azonban, hogy valaki meggyógyul, és elkezdi hinni, látni a saját szépségét. Ilyet ritkán látni.
KedvelésKedvelés
Szép mindenki, szépecske, csak a szemhéjam, meg azok a ráncok pl. nekem… a térd, a láb, a három apró terhességi csík, ami rámugrott mégis a kilencedik hónapban a sötétből… ha engedékeny a mérce, az egész szépség nem ér semmit, ha éles, akkor meg reménytelenség az élet.
KedvelésKedvelés
én nem akarlak zavarbahozni, de komolyan jól néztél ki a bulin. Gondolom, tudod!:-))
KedvelésKedvelés
Én jól érzem magam, futok meg jók rám a régi ruháim, ez a zöld nagyon az én színem, és igen exkluzív a fodrászom is, akitől zilált, mintha-nem-is-mentem-volna hajat kértem, erre a technikus két árnyalatot világosított, Béla meg megint sokat vágott, és valami éktelen port szórt a hajtövekre, nem figyeltem, mert közben bejegyzést és matricákat írtam, szóval nem sírok, de hogy egyik kedvenc trollomat idézzem, más a szépségről alkotott fogalmam. És mint a Bovarynéban, a fő kérdés az, hogy kinek a tekintete ez, aki lát. Hát a tesóméké. Avagy a művész úré. Vagy Istené, aki férfi. De biztosan nem az irgalmas Jánosé.
KedvelésKedvelés
na, az enyém már smafu?
KedvelésKedvelés
Nem, csak nem epikus keret, nem ismer nagyon.
KedvelésKedvelés
Dehogy férfi! 🙂
KedvelésKedvelés
🙂 jó nekem
KedvelésKedvelés
Én egy kicsit vak vagyok az emberi külsőre. Ha figyelek, akkor mindenkiben látok szépet, és néhányan fenn is tudják tartani ezt a fajta figyelmemet, és úgy emlékszem rájuk, hogy szép emberek. De amúgy nem igazán tudom észrevenni, és ezért értékelni, ha valaki mondjuk elkezd adni magára, frizurája lesz, esetleg éppen fodrásznál volt, vagy leadott 5 kilót. Nem látom meg, tisztára, mint a vígjátékokban, hiába szúrja ki a változás a nézők szemét amúgy. Lehet, hogy ezért is fognak meg a konkrét szépségről szóló leírások. Nemrég például Murakami Haruki könyvében olvastam egy emlékezetes leírást egy kövér nőről. Ha valakinek kezébe akad a Világvége…, érdemes megnézni, az első bekezdésben volt.
KedvelésKedvelés
Igen-igen! Az a leírás nekem is nagyon emlékezetes volt!
KedvelésKedvelés
Igen, az nagyon jó volt. (bár én végig arra gondoltam, hogy japánban talán mást jelent a kövérség, mint itt)
KedvelésKedvelés
és a japán az nagybetű.
KedvelésKedvelés
Ezzel a vaksággal én is rendelkezem. 🙂
KedvelésKedvelés
Apropó! Megyünk akkor nyaralni- strandolni?
KedvelésKedvelés
Ja, hát azért írtam!
KedvelésKedvelés
pikiniben?
KedvelésKedvelés
Tesztelem, a kedves olvasó mennyire vevő az iróniámra.
KedvelésKedvelés
én totál nem vagyok vevő. konkrétan értettem. menjünk strandra, mert meg akarom sétáltatni az új piros retró egyrészes fürdőruhámat, amit ugyanonnan rendeltem, mint a bulin a koktélruhát 😀 és a víznél különben sincs jobb.
KedvelésKedvelés
Amit egyszer ide linkeltél? (mármint a fürdőruhát)
Azt látni kell élőben!
KedvelésKedvelés
azt! legyen közös strand, fiúk, lányok, gyerekek, csupa szív, szeretet 🙂
KedvelésKedvelés
jovok 😀 juli 20 utan en naponta leszek valahol ahol van 50 meteres medence. Margitsziget pl? Bvcs-ben mukodik meg a nagy medence? vagy csak napozni er pikiniben?
KedvelésKedvelés
Igen, legyen közös strandolás! csobbanni is ér, sőt magnumot enni is!
KedvelésKedvelés
Az Örkényt meg azért (is) annyira értékelem itt, hogy pontosan mutatja a nézőpontokat. Hogy minden attól nyer értéket, hogy honnan nézed. Az én családom azt kódolta, hogy annak örüljünk, ami van, mert van ennél rosszabb is. Mindig mindent alulról néztünk. Ha valaki ebből ki akar törni, azt bunkóval ütik vissza a sárba. Nem értik az előre- fölfele tekintést- törekvést.
A patkány sorsánál aligha van lejjebb. Onnét cicának, falábú lánykának lenni paradicsomi állapot. Bárhogy is van, de ez a jobbra vágyakozás vihet előre még úgy is, ha kétes jó, amit annak látunk.
KedvelésKedvelés
Akit szeretek, azt szepnek latom, vagyis nem zavar a csunyasaga. Pedig “fogos” munkam van, egy mamat apolok Nemetorszagban, most mar egy eve. Nem is tudnam ugy csinalni, hogy nem szeretem – egy vadidegen embert mosdatni, fürdetni, etetni stb… Most elgondolkoztam, hogy miert is szeretem egyaltalan, mikor nem teszi könnyüve a szerethetöseget? Biztos mazochista vagyok 😦
KedvelésKedvelés
“Most elgondolkoztam, hogy miert is szeretem egyaltalan”
mesélj erről, mi ez, honnan jön? ez a szeretet a néni iránt. nagyon érdekel.
KedvelésKedvelés
Jo, köszi az erdeklödest. En öt tavaly olyan allapotban kaptam el, hogy a veget jarta. Korhazban volt, ahol leszedaltak, (demencias es elegge agressziv volt gondolom ott is, mint ahogy neha velem) csak a szeme mozgott es nyelni birt. Ket orankent forgattam, ejszaka is. “Harcoltam” erte, hogy eletben maradjon es biztos ez a törödes hozta ki belölem a szeretetet. Olyan volt, mint egy magatehetetlen baba, rajtam mulott az eletbenmaradasa. Ahogy lassan erösödött, ugy jött ki az agresszivitasa is, de mivel otthon negy macskam van, akik ugyszinten utalatosak, nem fogadnak szot, de viszont elvarjak a teljeskörü törödest, igy nem furcsallom, es nem is varok erte hälät. Es azt hiszem, olyan tipusu ember vagyok, aki mindig valami nyügöt rak a nyakaba, onnan erzi, hogy el 😀
KedvelésKedvelés
köszi szépen, hogy leírtad! olyan érdekes számomra, hogy hogyan alakulnak ki ezek a különleges kapcsolódások. 🙂
KedvelésKedvelés
Én valahogy úgy sejtem, hogy ez a másikra való utaltság önmagában képes kiváltani a szeretet érzését az emberből. Más-e egy magatehetetlen öreg, mint egy magatehetetlen csecsemő? — Most csak morfondírozom ezen. — Más-e az ő agresszivitása, mint egy baba követelőző sírása? Lehet persze ez az agresszió jellemhiba, amely eleve egész életében elkísérte, de lehet hogy a fájdalom, az elesettség, a kiszolgáltatottság váltja ki. Az ember rettentő dühös tud lenni magára a tehetetlenségéért, a másiktól való függésért, és végül arra az emberre is, emiatt, akitől függ, aki tesz, vagy inkább tehet érte, akinek végül is a hatalmában van. Ha így van, és ezt megértjük, akkor képesek vagyunk a leépülése ellenére is tovább- illetve megszeretni. Az ember, aki az utolsó perceit éli, bármilyen élete is volt – nem megindító?
KedvelésKedvelés
nem, nem mindig megindito. aki egesz eleteben egy kellemetlen ember volt, annak a halala sem megindito szerintem.
KedvelésKedvelés
Ezt a verset meg mindig csak hangos zokogas kisereteben tudom olvasni.
A cime: “Lat engem, növerke?”
AMIKOR RÁM NÉZ, AZT GONDOLJA:
MOGORVA ÖREGASSZONY, LASSÚ,
MINDENBEN BIZONYTALAN, ZAVART TEKINTETŰ,
AKI MINDENT LEPECSÉTEL, AMIKOR ESZIK,
NEM FELEL, AMIKOR MAGA ELÉGEDETLENKEDIK,
AKI NEM VESZI ÉSZRE, HOGY FOGYTÁN A KEDVE, EREJE.
OLYAN, MINTHA NEM TUDNÁ, MIT CSINÁL,
MINDEN LÉPCSŐ MAGAS NEKI,
ÉS NEM LÁTJA, HOVÁ, MERRE TART…
AKI AKARAT NÉLKÜL TŰRI, HOGY
MINDENT MÁS CSINÁLJON VELE…
ETESSÉK, FÜRDESSÉK, ÉS EGYEBEK…
ILYENNEK LÁT?
NYISSA KI A SZEMÉT NŐVÉRKE, ÉS
NÉZZEN RÁM!
SZERETNÉM ELMESÉLNI, KI VAGYOK ÉN, AKI ITT CSENDBEN ÜL,
AKKOR ESZIK, ISZIK, AMIKOR MAGA, NŐVÉRKE, ÚGY AKARJA.
NÉZZEN RÁM!
TÍZ ÉVES KISLÁNYVAGYOK,
AKIT SZÜLEI ÚGY SZERETNEK!
TIZENHÉT ÉVES CSINOS LÁNY, AKI ARRÓL ÁLMODIK,
HOGY MAJD EGY FÉRFIÉ LESZ…
HÚSZÉVES MENYASSZONY,
AKINEK SZÍVE MEGLÓDUL A GONDOLATRA IS,
HOGY HAMAROSAN HŰSÉGET ESKÜSZIK,
S AZT BE IS TARTJA.
HUSZONÖT ÉVES: KISBABÁJA VAN,
HARMINCAS: GYERMEKEI CSEPEREDNEK,
ÖNÁLLÓSODNAK.
NEGYVENES: GYERMEKEI FELNŐTTEK, KIREPÜLNEK A HÁZBÓL.
ITT A FÉRJEM, MÉG MINDIG ÖRÜLÜNK EGYMÁSNAK.
ÖTVENKÉT ÉVES KOROMBAN?
JÖNNEK AZ UNOKÁK, KITÖLTIK NAPJAINKAT,
GERMEKZSIVAJTÓL HANGOS A HÁT.
ÚJBÓL VANNAK GYERMEKEINK, A SZERELMEMNEK ÉS NEKEM!
SÖTÉT NAPOK KÖZELÍTETTEK,
MEGHALT A FÉRJEM.
jÖVŐM A MAGÁNY ÉS A SZOMORÚSÁG.
AZ ENYÉIM A SAJÁT GONDJUKKAL-BAJUKKAL VÍVÓDNAK, ÉN AZ EMLÉKEIMNEK ÉLEK, ÉS SZERETET VAN VELEM.
AZ EMBER ELSZÜRKÜL, HA ÖREG ÉS BETEG, KICSIT TALÁN ZAVARODOTTNAK IS LÁTSZIK.
EGY ÖREGASSZONY VAGYOK,
BÁJA TŰNT, ÉS EREJE FOGYOTT.
EBBEN AZ ÖREG TESTBEN MÉGIS EGY FIATAL LÁNY LAKIK.
EMLÉKSZEM ÖRÖMEIMRE, EMLÉKSZEM FÉJDALMAIMRA.
SZERETEM ÉS ÚJRA ÁTÉLEM AZ ÉLETEM, MELY OLYAN GYORSAN ELRÖPÜLT.
ELFOGADOM A RIDEG TÉNYT, HOGY SEMMIVEL SEM TUDOK SZEMBESZÁLLNI.
HA FELNYÍLNA A SZEME, NŐVÉRKE, NEM CSAK EGY MOGORVA ÖREGASSZONT LÁTNA.
JÖJJÖN KÖZELEBBB HOZZÁM, NÉZZEN RÁM!
EZT A SZABAD VERSET EGY IDŐS ASSZONY ÍRTA, AKI HOSSZÚ ÉVEKIG SZOCIÁLIS OTTHONBAN ÉLT. A NŐVÉREK, ÁPOLÓK, DE MÉG AZ ORVOSOK IS “CSAK EGY DEMENS”-NEK TARTOTTÁK. HALÁLA UTÁN TALÁLTÁK MEG EZEKET A SOROKAT…
KedvelésKedvelés
Nem, nem mindig. Valami olyasmire gondolok, amiről a T.Marikat által idézett vers is szól. Meg arra is gondolok, hogy amikor valakit így kell ápolni, akkor nagyon nehéz az, szeretet nélkül, és az ilyen gondolatokból lehet erőt meríteni, megbocsátani és szeretni. Ez nagyon krisztusian hangzik, azt hiszem, és lehet, hogy csak arról árulkodik, hogy nekem még sosem kellett ilyen helyzetben helyt állnom, ezért aztán nem tudom, miről beszélek. Ismertem egy öregasszonyt, hogy korábban milyen volt, hát nem tudom, de idős korára magas szinten űzte az érzelmi zsarolás művészetét. A családja már kikészült tőle idegileg, de mégis, így is, szerették. Elnézem az anyukám – és ez így anyák napján nagyon elgondolkodtató nekem – mivé lett. Rettentő rondán beszél, már rég nem törekszik rá, hogy bármennyire is megválogassa a szavait, dől belőle a káromkodás, és ezen az úton a rengeteg elfojtott agresszió. Olyan bántó hangsúllyal beszél, hogy az eszméletlen, és ha szóvá teszem nem érti, engem dorongol le, hogy mit hisztériázok, csak beleképzelem. De nem, nem képzelem, számtalan emberrel találkoztam már, aki képes emberien szólni, és igenis bántó, még ha ő észre sem veszi már. És ez mint rettentő lenne, ha nem tudnám, hogy milyen gyerekkora volt, ha nem tudnám, mit kellett kiállnia öt gyerek mellett egyedülálló anyaként. Mitől lett ilyenné. Nincsenek illúzióim, hogy milyen lesz idős korában (most még azt hiszem középkorúnak számít legújabb kori fogalmaink szerint). (Amúgy pedig kívülállókkal nagyon-nagyon kedves. Olyan szép is tud lenni és emberi, csak szabadulhasson ki otthonról.) És én innen, ebből a múltból, ezekből a mi lehetett volna ha gondolatokból, az együttérzésből tudom meríteni a szeretet érzését.
KedvelésKedvelés
De szép, ahogy ezt írod!
KedvelésKedvelés
most lebukom, azt hiszem, tipikusan pont ez az a szemlélet, amihez még fel kellene nőnöm, vagy meg kellene érnem, vagy mi. hogy hiába zseni valaki, vannak küllemileg kizáró tényezők. a vékonyság az az. ha valakinek pipaszár lába vagy keskeny válla vagy vékony csuklója vagy pláne beesett melle van /már most úgy értem, eleve, nem betegségtől, stressztől, lefogyástól/ az nem tud bejönni. és ez fasisztoid, tudom. odalehetek a lelkéért, tátott szájjal hallgathatom, de a többihez mégis kell valami testi vonzóság. ez majd elmúlik ha öregebb leszek, biztos. meg ezek az elemi, és egy ilyen bejegyzés után már-már szégyenteljesen primitív dolgok, hogy nem az ész izgat, hanem a széles hát meg az acélbicepsz, meg a vastag csukló, meg a borosta. most ugye ha nem arról van szó, hogy hosszasan együttélünk /na mondjuk, ezek akkor se ártanak/, hanem arról, hogy a szépség mint olyan. nem tudom, nem hiszem, hogy ezek olyan szépségfasiszta dolgok. a szépségfasiszta nézőpontok inkább kérlelhetetlenek és elemzők, nem elemiek és izzadságszagúak /most nem az erőlködés, hanem az önfeledt értelemben/, hanem észrevesznek egy terhességi csíkot, egy ottfelejtett szőrszálat, egy kilógó hajtincset, minősítenek és leszólnak. nem ugyanaz, azt hiszem. remélem.
talán könnyű is nekem erről pofázni, mert ugyan vannak dolgok, amiktől rosszul vagyok magamon, de összességében nézve tudom, hogy azért egész tisztességesre meg tudom csinálni magam, nem alapélményem, hogy különösen ocsmány emberpéldány vagyok. és így könnyű sok minden, pedig nem vagyok egy címlapfotó én se. de milyen lehet annak, aki tényleg csúnya, és gyakorlatilag a világban ezt szinte fogyatékosként kezelik? most hogy mondjam, hogy ne hangozzon hülyén. és nem hiszem, hogy csak a mai világ szépségfasiszta, mert a közmondásosan szépnek, vonzónak minősülő dolgok nyilván azért lettek alapvetőek, mert szimbolizálnak valamit, erőt, termékenységet, jobb életbenmaradási esélyt, stb. hogy ugyenebben a mai világban ezek már csak közhelyek maradtak, attól még nagyon beállt rájuk az ember szeme-agya, és ezen finoman szólva sem tompít a média.
KedvelésKedvelés
az ilyen kíméletlenül őszinték nem bírnak lebukni.
amúgy meg sokmindenben osztom nézeted. de most nem fejtem ki. csak olvasok. és értékelem a jó gondolatokat meg örülök, hogy néha önlelepleződésre kényszerítenek. mint pl. a te beírásod, eastern sugar, itt.
KedvelésKedvelés
és mi a te önlelepleződésed a témában? 🙂
KedvelésKedvelés
én eddig elég természetes dologként kezeltem. nem tudtam, hogy le kell (ön)lepleznem… 🙂
felőlem lehet vki bármekkora zseni, ha nem felel meg az alpkritériumaimnak, nem tudok vele mit kezdeni. (és adott esetben az sem akadály, ha nem értelmiségi, de azért legyen normális világképe meg vitakultúrája.)
1. legyen kifejező tekintete
2. legyen számomra kellemes illata
3. legyen szép a kézfeje és körmének formája
4. legyen férfias és ápolt
5. legyen humora
6. lepjen meg
7. szeretnem kell a hangját
8. legyen jó szexuális partner, tudjon csókolni
9. legyen őszinte
minden másban bírok engedékeny lenni. de ha ezek nincsenek, oda se szagolok.
na most lelőhettek.
KedvelésKedvelés
a kilencesen csak annyit pontosítanék, hogy vállalja fel azt, ami, őszintén.
KedvelésKedvelés
háháhá, ratatatata, lelőttelek! 🙂 amúgy én is úgy gondoltam, hogy normális, csak azt hittem, ciki, hogy nekem számít a külső. és hogy férfiak terén nem is akarom leküzdeni ezt. nőknél azért igen, mert az egész világ olyan agymosott, vele együtt én is, hogy persze én is ítélkezem, minősítgetek magamban, és más dolgokat feltételezek egy szép nőről, mint egy csúnyáról, a társaságában is máshogy érzem magam, és ezt viszont igenis szeretném leküzdeni.
de meg más a szépség, ha csak úgy nézegetek valakit, vagy, hogy úgy mondjam, rövid távon érdekel, és más, ha komoly a dolog. az utóbbi esetben nálam nem kell hogy meglepjen, viszont értse amit beszélek, de igazán. és értsük egymás vicceit is. és álljunk valami hasonló világnézeti platformon. meg vitakultúra. jaj, meg a hang, igen, mennyire igazad van! meg még annyi apróság, amitől igazi lesz, vagy nem lesz mégsem. ez baromi összetett. szerintem aki minden ittyre-fittyre komolyan szerelmes lesz, az valamit nem értett meg a világból. viszont ha az előbbi esetet nézzük, akkor leszek primitív. akkor leginkább az a kritérium, hogy legyen értelmes meg helyes arca, legyen jó illata, legyen arányosan sűrű/nagydarab/vastag, szóval tudjátok, van ez a fajta összbenyomás, és igenis, legyen olyan bicepsze, amibe bele lehet kapaszkodni. meg olyan háta is. de nekem igazi izom legyen, és ne olyan felfújt szar. vannak ilyen alapfétisek, na. és lehet tetkója is. ha nem valami ronda sárkány, vagy átlőtt szív mariskám felirattal, akkor az bizony szexi tud lenni. na, nekem is a lövést.
KedvelésKedvelés
Én már meg sem szólalok, egyből lőjetek. Ha értitek mire gondolok.
KedvelésKedvelés
nem, meséld el! 🙂
itthon ragadtam szombat este, nem beszéljük meg élőben egy pofa koktél mellett mindannyian? 🙂
KedvelésKedvelés
De jó lett volna! Mi épp a Kőlevesben pörögtünk “megyünk színházak éjszakájára” szöveggel a gyerekekkel és Balázzsal, le is szólítottak, hogy “olvasom a blogod!”, a gyerekek ráklevest nem kértek, függőágyban hintáztak, és élmény volt aztán két gyerekkel feltolni a Diósárkon a bringát egykor!
KedvelésKedvelés
ja de. de az alap. már elnézést 😀
nem akarom ezt a szép topikot széttrollkodni, szóljatok ha gáz.
KedvelésKedvelés
Jaj, engem barátaim leszóltak, mert azt mondtam, nekem fontos a férfi külseje. Hogy valami megfogjon. Nem kell görögszobor-szépség, de valami vonzzon. Inkább egyedül vagyok, mint olyan férfival, aki nem vonz. Mert különben értelmetlen az egész.
Amúgy ez rosszul esett, ahogy bizonygatták, hogy túl nagy fontosságot tulajdonítok a külső jegyeknek – szóval, nekem, mint nőnek meg kell elégednem az “ördögnél egy fokkal szebb” pasassal – de én járhatok kozmetikushoz/fodrászhoz/edzésre, vehetek magassarkút és sminkelhetem magam és egyáltalán, kihozhatom a maximumot,- de elvárásaim aztán ne legyenek, mert mi az, hogy én a külső alapján döntök; pedig nem erről van szó, de vannak esztétikai szempontok, és ahogy a férfiak nem vakok, hát én sem vagyok az.
…mondja nekem ezt egy olyan csaj, akinek a férfi illata a fontos, ő szimat alapján dönt.
KedvelésKedvelés
Őszinte???
KedvelésKedvelés
már hogy kicsoda?
KedvelésKedvelés
van 500 km-es szívószálatok? a többit megoldjuk…
KedvelésKedvelés
Hey, Cukor. Most nézem az Eastern Sugar klipet. Illik ide az eszmei mondanivalója: mmmm, nyami.:-)
KedvelésKedvelés
a himnuszom 🙂 balatonikum esszencia, imádom az egész hangulatát. hátha te is a vonalkódra gondolsz, mert abban teljesen egyetértünk 🙂 a film is óriási egyébként.
KedvelésKedvelés
A vonalkódról a Tóth Krisztina-novellák jutottak eszembe. Prózában is tök jó a csaj. És jócsaj.
Mittomén, én valahogy az összhatást nézem. Nem fog meg az, ha valaki arányos, apró gömböcskékből összerakott görög szobor. Az a fontos, hogy az összkép milyen: ahogy működik, reagál, hunyorog, mosolyog, nevet, néz, satöbbi. Férfiaknál és nőknél is. Mindez persze nálam is csökkenti az egyéjszakások valószínűségét.
Strandra meg menjünk. Van új bikinim.
KedvelésKedvelés
én speciel a nagy ervin seggére tetovált vonalkódra gondoltam a szezon című filmben (angol címe: eastern sugar 🙂 )
csak így prózaian.
egyébként nyilván az összhatás. csak a jó összhatást segítő elemeket veséztük/tem. hogy úgy mondjam. szerintem pont nem csökkenti a valószínűséget. vagyishogy nekem. mert ugyanolyan eséllyel lát mg az ember egy jó összhatást, mint a fenti elemeket, mert ugye, az se árt, ha az elemek egy emberen találhatók. abból lesz a jó összhatás. 🙂
KedvelésKedvelés
Pont ma olvastam ezt az Örkény-novellát, a kedvencem!
KedvelésKedvelés
Én szeretem a szép embereket, ráadásul sokkal megbocsátóbb vagyok velük. Elnézek nekik olyan cselekedeteket, amelyek alapvetően idegesítenek, elfogadom a kifogásaikat.
A női szépség nálam tisztaságot, ízlést, életmódot jelent, ill. az életmód megjelenését a testen. Nem a vonások, az arányosság tesz valakit széppé a szememben, de nem is a nemes jelleme, hanem az ízlése, a belső harmóniája. Éltem külföldiek között, s a francia, svéd nőknél láttam azt a letisztultságot, amit számomra a szépséget jelenti. Semmi túlzás, mutogatás, nincsenek végletes dolgok. Helyette van egészséges étel, minőségi alapanyag ruhában, ételben, sminkben, mindenben. S mindig van valami finomság a megjelenésben: egy egyedi fülbevaló, egy finom anyagú kendő, egy szép cipő. Nyilván nem a fülbevalójától lesz szép a nő, de ilyen apró, észrevétlen részletekben mutatkozik meg az ízlés, a letisztultság, a harmónia, ami számomra a szépség egyik alappillére.
Nekem az a meglátásom, hogy nálunk még mindig rosszul (másképp?) van értelmezve a szépség; összekeverik a szép nőt a “jó csajjal”. A szép nőt leírtam fent, a “jó csajt” nehezen tudom leírni, de nálunk valami olyasmi, hogy
– nem sejteti, hanem kiteszi, “nesze, itt van”
– nem finoman kiemeli, hanem kiszínezi, kidekorálja
– nem rendben, tisztán tartja, hanem átfesti
– nem átgondolja, tükrözi, hanem leveszi a kirakatból
– nem egészségesen tartja, nem mozgásban tartja, hanem lecsiszolja, izzasztja
– nem minőségi, hanem mennyiségi
– nem ápolja, hanem elfedi, lesatírozza
S mindez kívül-belül jellemző az ilyen “jó csajra”. Felületes, mennyiségi, sok, követő, nem egyedi, nem saját, nem figyelmes, nem azonos, s ezáltal nem lesz harmonikus, nem lesz szép – nekem ilyen fogalmam van a szépségről.
Nem voltam a bulin, de a képeken nem ilyen “jó csajokat” láttam, hanem “szép nőket”, s ez tetszett, ezért is írtam meg egy kommentben.
KedvelésKedvelés
hű, ez nagyon érzékeny, csiszolt és pontos!
KedvelésKedvelés
nagyon! én ezt nevezem igényesnek, mármint ezt a leírást. de szerintem azért a jócsaj is lehet szép. én alapvetően jobb szeretek kicsit közönségesen kinézni, jobban megy hozzám. de akkor, ha ki van találva, az már stílus, nem? 🙂
ez a fajta sejtető-igényes-szép fülbevalós küllemhez kell egyfajta hűvös méltóság is, olyan grófnős kisugárzás. és szerintem az csak egyfajta szépség.
KedvelésKedvelés
nem föltétlenül. ez a skandináv nőkben teljesen hétköznapi helyzetekben és helyen is sugárzik. főleg a középkorúakból. és igen, kb. ezekből a részletekből látod (az egyértelmű szépségen túl), hogy nagyon rendben vannak önmagukkal.
KedvelésKedvelés
számomra azok a kifejezések, hogy sejtetés, finoman kiemelés, letisztultság, egy fajta stílust jelölnek. az hogy valaki ápolt, és/vagy rendben van magával, az szerintem is lehet alapkritériuma a szépségnek, míg a fentiek szerintem inkább egy ízlés/stílus szerint való szépséget jelentenek, ha ez így érthető.
KedvelésKedvelés
Nem úgy értem fenti leírást, hogy ez egy ilyen “pasztell világ”, amiben csak finom elegancia létezik, hanem inkább azonosságot értek rajta. A közönséges is szép, bár, eastern sugar, ráéreztél arra, hogy ez tőlem kicsit távolabb áll. A közönséges is akkor szép számomra, ha azonos, őszinte, s mindenre jellemző a nő életében. Nem felvett póz, nem követés, hanem hiteles, s a nő életének több szférájában is jelen van. Így él, így gondolkodik, így jó neki, de ebben is benne van valami finomság, valami mindenre kiterjedő, mindent átszövő egység. Vagyis a fenti leírás nem jelent konkrét színeket, anyagokat, életmódot, hanem sokkal inkább jelent önismeretet, teljességet, összhangot. S ez a teljesség – eddigi tapasztalataim szerint – a skandináv nőknél nagyon jelen van. Köztük is van sokféle egyéniség, szépség, de az arcukon van valami isteni harmónia: akkor is, ha finoman elegánsak, akkor is, ha vagányak, akkor is, ha sportosak.
KedvelésKedvelés
“a fentiek szerintem inkább egy ízlés/stílus szerint való szépséget jelentenek”
Nagyon üdítő volt ezt olvasni, és termeszeterdeszet kommentjét is a “közönségesről” (csak az alá már nem tudok), mert most először éreztem egy kicsit ufónak magam ezen a blogon belül – olyan érzéssel, mint amilyennel az elle magazint meg a nők lapját nézegetem néha, ha hozzájutok. Itt most érzésem szerint egy kicsit elment a dolog a más-nőket-értékelgetünk-irányba, ami itt nem szokott jellemző lenni. Nekem ez azt üzeni, hogy ez a szépség-téma iszonyú nehezen leküzdhető rendszerszinten…
KedvelésKedvelés
Rita, értelek. Belátom, hogy ítélkezést is megfogalmaztam. De ha belemegyünk egy ilyen mindenkit érzékenyen érintő témába, mint a szépség meg az értékelése, akkor előkerülnek elemző vélemények. Az a baj, hogy a test meg a ruhaviselet mindenképpen kommunikál, üzenőtábla, ha akarjuk, ha nem. Ez szerintem összetettebb dolog annál, hogy mi a személyes véleményem magamról, és hogy szeretném, hogy hozzámálljanak.
Az én személyes véleményem pedig egyrészt, hogy van szemem és látok vele jelenségeket. Másik, hogy évek óta magamtól sem várom el, hogy eleget tegyek az ízlésemnek, nemhogy másoktól. Lelkesít, ha látok valami szépet, de a viszonyom másokhoz nem esztétikai mércék mentén rendeződik.
KedvelésKedvelés
Hűű, nagyon tökéletesen fogalmaztál. Legalábbis nekem. Én is ezt látom a legvonzóbb dolognak egy nőben: ha sugárzik az integritás. Ez hozza magával a kiforrt stílust, meg azt, hogy szereti-tiszteli önmagát. Tökmindegy milyen típus. Lehet sportos, elegáns, bármi, de az egész életét áthatja. Különösen lenyűgöz, ha egy egészen fiatal lányon látni ezt.
Férfiakkal kapcsolatban töredelmesen bevallom: mostanra eljutottam oda, hogy ha nem jóképű és szép erős szép testű, nálam szóba sem jöhet. Persze nem ez az egyetlen kritérium, de enélkül sajnos nem. Lehet, hogy felületes vagyok, volt komoly kapcsolatom olyan férfival, aki külsőre nem jött be, a személyiségével megfogott ideig-óráig, de nem ment. Egy darabig még csakcsak, kialakult a testi vonzódás, de egyszerűen nem ment.
KedvelésKedvelés
Huu, de jol leirtad….. ez az, ami miatt a ‘keleti noket’ (included sok magyar no is) messzirol kiszurod egy nyugati orszagban. A platinaszoke, hosszu kormein valtozatos mintakat hordo, extra miniszoknyaban es felpolcolt melleit nagy kivagasban feszitonorol van szo. Aki nem erti, hogy ezzel az ‘elado vagyok’ branddel adott tipusu ferfiakat vonz, azokat tipikusan, akik megveszik ot (akar hosszu tavra is, felesegnek, why not), tipikusan azert, mert a sajat orszagaban ilyet mar nehez talalni.
Most ide is lohettek, mert gonoszul hangzik mindez, de sajnos letezo jelenseg). Vannak raadasul olyan orszagok, keleten, ahol az ilyen fajta oneladas meg mindig a jobbik eletlehetosegek koze tartozik…. ez a tragedia
KedvelésKedvelés
Bocsanat, feljebb akartam irni, termeszeterdeszet elemzese ala…
KedvelésKedvelés
Már más is válaszolt rá, időrend szerint sorbarakja a válaszokat.
KedvelésKedvelés
Persze, nem szép dolog a sztereotípia, de mégis van abban valami, amit írtál, olaszországbajöttem. Én ezzel a jelenséggel először bő tíz éve találkoztam. Külföldön voltunk egy fesztiválon, a körülmények: sátortábor a hegyek között, hőmérséklet jóval 20 fok alatt, napokig szakadó eső, a második naptól térdig érő sár. S valóban a keleti lányok voltak azok, akik ilyen körülmények között magassarkúban, miniruhában, mindent kitéve jelentek meg az esti bulikban. A többi lány tornacipősen, abban a fent leírt tiszta harmóniában érkezett, s sokkal szebbek voltak. Lehet, hogy az egység a természettel való harmóniát is magába foglalja.
KedvelésKedvelés
Nem gonoszság, egyszer mindenkinek tanulmányútra kéne menni külföldre, látványosan hiányzik a kipakolós stílus. Főleg a francia, olasz, skandináv utcaképet érdemes összehasonlítani a mienkkel. A mentalitásuk nem pénzkérdés. De az angolok, amerikaiak is ostorozzák ilyen szempontból a saját kultúrájukat, és jó okkal, ott sem értik nagyon sokan, hogy amiért mindent lehet kapni, még nem kell mindent fölvenni.
Nálunk az van, hogy aki próbál ízléses, alkalomnak megfelelő ruhatárat kialakítani, legtöbbször leáll azon a biztonságos szinten, hogy a drágább divatláncok mindenhonnan visszaköszönő darabjait megveszi, ettől olyan unalmasan kiszámítható a csinos nők megjelenése is. Nagyítóval kell keresni, aki személyes, ötletes, nem a legfrissebb divatot idéző stílusban tud öltözni. Na ezt külföldön mintha a bölcsőben tennék a lányok mellé. De valójában a gondolkodásmódról van szó, az tükröződik az öltözködésben. Ezt annyiban érinti az életszínvonal, hogy ha több a napi gond, rosszabb az általános hangulat, nem lesz energia kreatívnak lenni..És hagyománya sincs, elsősorban, az egyediségnek.
KedvelésKedvelés
Igen, a divat, izles igenis penzkerdes- abban a tekintetben is, h nem mindegy, mi lattal otthon. Hogy anya akkor sem macinaciban van, mikor epp otthon van, es meg tudja venni a jo minosegu szovetekbol keszult ruhakat.
Meg rendes szalvetat tesz az asztalra akkor is, ha csak a csalad eszik egyutt.
De meg azt fuznem tovabb inkabb, h ez a keleti szegeny no eladom magam filozofiaja tenyleg tragedia. Van itt egy ismeros (olasz), ako szocialis analfabeta (akit altalaban luzernek hivnak az emberek), nos o tiz evvel ezelott KATALOGUSBOL valasztott egy orosz not felesegul. Aki hozzament, megszerezte az allampolgarsagot – de addig is minden leheto penzt kisajtolt belole, majd elhagyta. Ezt a tobbi ferfi ugy kommentalja azota is, h milyen szemet kurva a no. En meg egyszer ramutattam, hogy nem a no az, hanem az a kover, gusztustalan,elviselhetetlen ferfi, aki ahelyett, h dolhozott volna magan, es talan sikerult volna annyira osszekapni magat, h egy olasz no is szoba alljon vele (mert itt ugye mar nem KELL egy ilyen pasival kezdeni, lehet egyedul is maradni), na ehelyett vett egy not, mint egy targyat. Aki mellesleg fiatal es szep, mert hat ha mar koltesz, csakis a legjobbat, ugye. Namost miert kellene ennek a nonek erzelmileg vagy szellemileg kotodnie ahhoz, akinek erre deklaraltan nincs igenye. En orulok is neki, h vegul sikerult neki lelepnie es remelem, valahogy tuleli a lelki seruleseit (mert anelkul hogy lehet egy ilyet tulelni?). Ez egy egyedi pelda, de a jelenseg letezo, sok del-amerikai, ukran, orosz, tavol-keleti no ilyen vett feleseg. Es vannak ferfiak, akik nagyon figyelek arra, h nehogy megszabaduljon a kis feleseg…
Tragedia.
KedvelésKedvelés
Igen, ezért áramlanak ide annyian nyugatról, és ez van amögött is részben, hogy a magyar nők milyen szépek. Szomorú ez nagyon.
KedvelésKedvelés
Igen, amikor “szepek a keleti nok”, az altalaban arrol szol, hogy az anyagi jolet remenyeben mukk nelkul belehelyezkednek olyan felemas, egyenlotlen viszonyba, amit egy itt felnott nonek mar meg lehet kerdojelezni es nem valasztani…. ezert mondom minden magyar lanynak, h keressen munkat, kegyen kepes eltartani magat, mert piszok nehez egy idegen orszagban valas utan gyerekekkel ( ha neki hagyjak, met sokszor nem) magara maradni, ha ugy alakul…. ( az esetek legalabb feleben, tisztan statisztikailag).
KedvelésKedvelés
na most van baj. ufó vagyok, meg kakukktojás.
de.
kelet-európai vagyok. hogy úgy mondjam, itt ringatták bölcsőm, itt születtem stb. nagyon erősen ragaszkodom ehhez az egészhez. /csak azért nyílt így ki a csipám, mert pont tegnap éjjel folytattam egy igen gyújtó beszélgetést arról, hogy el kell innen menni, stb./ nem tudok hinni abban a közkeletű nézetben, hogy bezzeg külföldön, és itt minden rossz. sok minden rosszabb, igen. én együtt fogok élni vele, ameddig csak lehet. jó oké, bocs, ez nem igazán ide tartozott. és igen, ezek konzervatív, hímsoviniszta országok. én is szenvedek tőle sokszor. nehezebb itt egy nőnek, vagy úgy igazán bárkinek felszabadultnak és önazonosnak lenni. de nem hiszem el, hogy ez azon múlik, hogy az ember kirakja-e a mellét/seggét /igen, hazabeszélek, de a kettőből mindig csak az egyiket 🙂 /.
és büszkén viselem a kelet-európai stílusjegyeket. nincs műkörmöm, se műszájam, se semmi ilyesmi. de nekem mondjuk ez a leszakadt német hipster-stílus mondjuk, ami például berlinben – ami objektíve sokkal jobb hely – majdhogynem kizárólagos a harmincöt alattiak között, rohadtul nem jön be. szeretek forrónadrágot hordani, meg leopárdmintás sálat, meg fapapucsot, meg nagy dekoltázst, meg hidrogénszőke hajat, meg mittudomén. ezekre mondom, tudom, hogy ezek kicsit közönséges dolgok, de nem hiszem el, hogy ne volna önazonos. nekem nem megy ez a sejtetés izé, mert mindig terhesnek nézek ki tőle. direkte szeretek nyugat-európában is így öltözni, ha arra vet a jó sors. és igen, kicsit üzenőfal az öltözködésünk, ettől nem lehet elvonatkoztatni. a férfiaké is az. üzen a makkoscipő, a gucci papucscipő és a tangapapucs is. én nem azt üzenem, hogy megkaphatod. hanem hogy nahát, azt hitted, hogy akkor szükségszerűen hülye is vagyok, hát, akkor te vagy a hülye, vetkőzd le a sztereotípiáidat. lepődj meg.
most úgy értem, annak üzenem, akinek szüksége van ilyesmire.
remélem nem mondtam semmi rosszat, eléggé odabaszok hangulatban vagyok.
KedvelésKedvelés
Sztem te nem azt a playmate-wannabe-irányt hozod, amit itt fikázunk. Inkább dögös hollywoody, vagy latina, vagy vintage a stílusod, az tök más.
KedvelésKedvelés
annak az egy ruhának, amit láttatok rajtam, annak tényleg ilyen a stílusa, de a többi inkább a fent leírt, azért mondtam. ezt ritkán veszem fel, alkalmi ruha. 🙂
képviselőné: igen, igazad van. de ezzel arra próbáltam rámutatni, hogy nem mindig ugyanaz van a valamilyen stílusú öltözködés mögött. egyébként minél keletebbre mész, annál csiricsárébb, és annál inkább szomorú eladó-vagyok üzenetet hordoz, albánia és moldova viszi a prímet. de akkor sem csak ezt jelentheti.
KedvelésKedvelés
(én már háromszor láttalak, meg fb-n is sokat, és a falatnyi ruháid még mindig nem playmate-es, szerintem.:-)
KedvelésKedvelés
Az a nagy különbség, hogy te tudatosan választhatod ezeket a stílusjegyeket, mert te emancipált nő vagy és van választásod. A legtöbb kelet-európai nőnek – tudatosság hiányában – nincsen.
KedvelésKedvelés
nem is a playmate-es a cél. hanem, hát hogyismondjam, valahogy pontosan azt akartam érzékeltetni, hogy egy fajta ruha önmagában nem mond semmit. nekem ezt tömören egy barátnőm úgy foglalta össze, hogy “te felveheted, mert neked nincs olyan buta arcod hozzá”. na most ez megint nagyon csúnyán hangzott, nem úgy értettem, na. hogy van aki egy farmerben és mondjuk rózsaszín trikóban is kurvásabban néz ki, mint más egy picsagatyában. hogy a wannabe playmate-hatás nem elsősorban a ruháktól keletkezik. hogy hozzáad az xy ruhához nagyon sokat az üzenet, amivel viseled. meg az egész tartás, személyiség. rólam hangzatosan kelet-európai külsővel se fogja nyugat-európában senki se azt gondolni, hogy eladó. így értem. persze, én megtehetem, mert emancipáció és satöbbi. de ezzel pont arra akartam rávilágítani, hogy fölösleges konkrét ruhadarabokat ekézni. csak nem sikerült most ezt értelmesen 🙂
egyetlen kivétel ezalól az ápolatlanság, ne adj isten büdösség. az abszolút ekézendő, és nem stílusjegy.
KedvelésKedvelés
Ne ámítsuk magunkat, ha nem is az, hogy eladó, de szerintem lejön a kelet-európaiság. Hogy miből, azt nem tudom pontosan, de lejön.
KedvelésKedvelés
Engem, főleg ha Balázzsal nyomulok, és épp hallgatok, ami azért ritkaság, szinte mindig külföldinek néznek, és Thea is mondta a blogbulin, hogy olyan a fejem, mintha évekig éltem volna külföldön. Jánossal együtt is előfordult, és tisztán a külsőmre vonatkozik. Mi lehet ez?
KedvelésKedvelés
ááááh de hát pont azt magyarázom, hogy az nem baj. az lejöhet. sőt. tőlem jöjjön. egy mittudomén, száriról is fogom tudni hogy indiai.
nem az a baj, hanem ha az jön le hogy eladó. és azt akarom mondani, hogy nem kötelező, hogy az jöjjön le.
KedvelésKedvelés
Jah! Vágom.
KedvelésKedvelés
Nem a forrónaci meg cickóvillantás teszi a playmate-et.:-) kell még hozzá sok kellék, amit Oo. felsorolt. Külön-külön egy rész sztem nem ugyanazt üzeni. Egyben jön le, hogy eladó. És amikor kamaszlányok azt hiszik, hogy ez oké, mert a felnőtt nőket így látják, az elég baj.
KedvelésKedvelés
Ha eltekintünk az önazonosságtól, és tisztán tárgyi szempontból nézzük, szerintem a minőség a különbség. Élvezettel figyelem és elemzem ezt a jelenséget, amikor a nőről messziről lerí, hogy nyugat-európai (francia, olasz, skandináv, esetleg német). A finom, szép érett arcbőrön talán a könnyebb élet látszik, de mindenképp magas minőségü kozmetikumok évtizedeken át tartó használata, az illat valódi parfüm, nem aluljárós hamisítvány, avonos vagy déemes cucc, hanem valami nagy márka, az ékszerek közt akad egy-egy igazán értékes apróság, és ami még köszönőviszonyban sincs a hazaival: a cipők és ruhák anyaga!! Ha nem is minden elsőosztályú, de akad egy-egy selyem, kasmír, stb. Nem tudom amúgy hogy megy ez, de mintha a kommerszebb nagy márkák, mint a mango, hundm, zara is a resztlit küldené ide a “vasfüggöny mögé”, párszáz km-vel nyugatra sokkal szebb holmikat árulnak.
KedvelésKedvelés
Évának: én is néztem már magyar családokat külföldinek, gyakran előfordul velem, ha néha áttévedek Budára… Egyébként engem meg gyakran erdélyinek gondolnak, mert ha nagyobb társaságban vagyunk, megemlítem, hogy jöjjenek át hozzánk, ha már itt laknak a környéken, ha idejönnek, van vendéglátás, de nem csak ímmel-ámmal, tele pofával beszélek és hevesen gesztikulálok. Valakinek ez a sztereotípiája a székely menyecskéről. Még sose kértem ki magamnak, mert nem vagyok büszke kőbányai születésemre.
KedvelésKedvelés
Kepviselone, ami nagyon segit a kelet-europaisag felismereseben:
A szinek! Rengeteg halott szint hordanak otthon (az a hervadtrozsaszin!, bezs, semilyen sotetzold). Vagy ha elenk, akkor tul sok: boven eleg egy feltuno szinu darab, a tobbinek csak az alap tamasztekot kell adni.
A szovetek, kelmek minosege (a ferfi oltonyoknel, jajj).
A tul sok ekszer- mindenen csung valami.
A cipok: otrombak, nem elegansak.
Mindjart berekesztem rogtonzott divattanacsado otpercemet, csak meg annyit, h a emet nyelvteruleteken ugyan tobb penzuk van, megis nem tul jol oltozkodnek (egyebkent a magyarok is inkabb olyan boszabasu oltonyt hordanak, mint a nemetek ami nem tul szep.) Illetve a fiatalabb nok kozott van egy tipus, ami pl. Oo- ban teljesen hianyzik: a rovid haju, fekete keretes nagyon fekete/ szurke, nadragos stilus. Nekem ez bejon, bar kicsit unalmas , ha nem varialjak valamivel.
Ami itt Ooban jellemzo: kendok muveszi fokon, egy szuper farmer, magas sarok es egy remek, extra noies felso (ing). Ebben mindenhova el lehet menni. Egy jo zako ra es kesz.
De ami a legfobb kulonbseg, az a magabiztossag, amivel barmit viselnek. Otthon sokszor latom, h valaki nagyon ki akar oltozni de nem tudja viselni azt az egyebkent szerinte szuper dolgot, amit felvesz.
Megis hosszu voltam…
KedvelésKedvelés
A kelet-európai stílusjegyek, kin látszik, hogy innen valósi, sztereotípiák vonalhoz van egy megsemmisítő történetem. Mármint csak én akartam elsüllyedni…
A barátnőmmel 4 éve Peruban túráztunk. Voltunk kanyonban, hegyen, szigeten helyi családnál laktunk, stb. Az utolsó napunkat töltöttük Limában. Addigra már hót retek volt mindkettőnk tetőtől talpig. Limában, az isten háta mögött egy katakombában voltunk. Az angol körbevezetésre jelentkeztünk. Volt egy nagyon fura házaspár. Azonnal látod, hogy amerikaiak. Kigyúrt, bivaly nyakú férj, hollywood-i fogsorral, szolibarnán és a többi. A nő, tökéletes sminkben, tökéletes frizurával, hófehér pólóban, krém színű sortban és napszemüvegben (a föld alatt is). Tökéletes alakkal, leszámítva a felfújt műszájat és a mellkasára operáltatott félbevágott focilabdákat. Szomorúan nézem. Olyan sovány volt és a mellei annyira aránytalanul nagyok és nehezek voltak, hogy nem tudta kizúzni a vállait, előre görnyedve járt. Elborzadva néztük. A barátnőm meg is jegyezte, hogy ez rettenetes… Megvitattuk. This is Hollywood, meg egy Playmate, yes.
Majd három teremmel arrébb hangosan vihorászunk valami kép láttán magyarul. Meghallja, boldogan odarohan hozzánk köszön, és a nyakunkba borul és a focilabdákhoz szorít minket, hogy mennyire örül, hogy mi is magyarok vagyunk! Ő felvidéki magyar és az ő édes anyanyelve, és nem beszélt már magyarul évek óta, mert a US-ben él. Meséljünk valamit, akármit, ő mennyire örül, hogy mi itt. Csak mondjunk még valamit magyarul, zene a füleinek. Az ő anyanyelve….Nagyon kedves volt. És értelmes.
Én lefagytam, mint egy pálcikás jégkrém. A barátnőmnek még volt lélekjelenléte, hogy valami értelmeset mondjon két ölelés közt. Nem sokszor szégyelltem magam ennyire életemben. És bár ő nem hallotta miket mondtunk róla, én nem bántam volna, ha a föld megnyílik és én elsüllyedhetek. Meg mertem volna esküdni, hogy amerikai…Jaj.
KedvelésKedvelés
na tessék 🙂
szép a sztori nagyon…egyébként tapasztalataim szerint az amerikai turisták inkább szakadtak.
KedvelésKedvelés
Nem, az a szó már foglalt volt. Azok mi voltunk 🙂
Amikor olyan retkes vagy, hogy elképzeled, hogy ha kibújsz a gatyádból, az magától továbbmegy 😀
KedvelésKedvelés
Ez a külső Viki, szerintem itthon is jellemző. Legalábbis itt felénk a gazdagabb vállalkozók és a feleségeik igyekeznek így kinézni, mert azt hiszik, ez a szép. Sokszor amúgy nagyon szép nők művelik ezt magukkal, és komolyan sokszor vérzik a szívem, hogy csinál magából egy-egy távoli ismerős ilyen műnőt.
KedvelésKedvelés
Igen, sajnos sokfelé elterjedt jelenség ez… Én nem ítélem el a plasztikai sebészetet egyébként. Nem vágyom rá, nem is mernék semmit vállalni, később sem csupán esztétikai szempontból. De ha valaki ettől jobban érzi magát, az önbecsülése, vagy akármi miatt ez a kisebbik rossz, akkor tőlem csinálja nyugodtan, szemem se rebben. Ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Ezen azért akadtunk ki ennyire, mert tényleg képtelen volt kihúzni magát. Előrehúzott vállakkal ment, mert a háta nem bírt el két ilyen hatalmas mellet. Ezt normális ember nem tudja nem szomorúan nézni. Tényleg 😦
KedvelésKedvelés
A külföldön dolgozó magyar férfiak is innen visznek (vinnének) feleséget. Hogy-hogynem. Persze van hozzá mindenféle magyarázat, hogy a gyerekek tanuljanak meg magyarul meg hagyományőrzés meg egyéb bullshit, de igazából a nyugati csajok nem állnak velük szóba.
KedvelésKedvelés
jaj, ez de felbasz engem is! és akkor a duma, hogy itt még nem vesztek ki a hagyományos értékek. na ja, itt még nem veszett ki az a remek szokás, hogy az asszony nem egyenlő kiszolgálószemélyzet, a nyugati nők meg már nem hajlandók erre, aztán ettől a fent nevezett remek urak belefosnak a gatyájukba.
KedvelésKedvelés
Éva, nekem ez ugrott be, erre gondoltál?
“Azon gondolkozott, hogy mennyien boldogtalanok és hogy mások vágyát sohasem lehet megérteni. Emlékezett, egyszer egy ünnepi napon az asztalnál milyen sok csúnya embert látott egymás mellett, hervadt asszonyokat és nehezen ziháló, puffadt férfiakat, mellettük a gyermekeiket, kik nevetségesen hasonlítottak rájuk, mert nemcsak a szépek akarják egymást, hanem a csúnyák is, ők is gondoskodnak arról, hogy a lapos orrok, a vizes szemek, a beteg csontok tovább mozogjanak ezen a boldogtalan földön. Ők is megtalálják egymást. A csúnyaság azt mondja a csúnyaságnak: imádlak. A bűn ezt kiáltja az árulásnak: vigasztalódjunk. Ostobaság, mormogta magában, nincs is bűn és árulás, az emberek nem azért boldogok, mert jók, de azért jók, mert boldogok és aki boldogtalan, annak mindent szabad.
A békét akarják mindannyian, a nyugalmat, az egyensúlyt és megtalálják egymásban. Ki tudja, hogy mi kelt szerelmet. Az átkozottakat talán egy halványan panaszkodó hang ejti mámorba, mely egy nyomott és alacsony polgári szobát idéz, az asztalon az olajlámpával és mellette egy leendő anyát vagy egy vérszegény félkeztyűs kezecske, a hideg ujjaival, vagy egy letaposott cipősarok mártiromsága. Ez annyira titokzatos, mint maga az élet és a halál. Ő is csak a békét akarná, semmi egyebet.” (Üvegszem, IX.)
Kapok fagyit? 😀
KedvelésKedvelés
lőtt, talált, és itt is van kosztolányi, kíméletlenül. (ne haragudjatok, nagyon szeretem.)
KedvelésKedvelés
Istennő vagy. Bizony, tiéd az extra adag Juliannánál, még az olívaolajas pisztácia isteni, meg a lime, mikor jössz?
De ez akkor novella, emlékszem rá. És nincs benne az, hogy korunk már igazán kiiktathatta volna a rútságot. Ó, köszönöm. Beteszem a főszövegbe.
KedvelésKedvelés
Május 29 – június 8 között járok legközelebb Magyarországon, akkor nagyon szívesen. Ó, de még mennyire!
KedvelésKedvelés
Ezt az egész szépség témát még át kell gondolnom. Kétszer elolvastam a bejegyzést, de annyi minden kavarog bennem a nők vonatkozásában, hogy inkább ráalszom, hadd ülepedjen. 🙂
Viszont férfiak tekintetében nem tudom értelmezni. Komolyan nem. Megdöbbentő, hogy mennyire nem figyelek a külső jegyekre, részletekre – ápolt-e a keze, stb. (Most kb ráeszméltem, hogy basszus van keze…! :)) Alapvetően persze, vonzóbbnak tartok valakit, akinek széles a háta, vagy kellemes a hangja. De ezek soha nem voltak kritériumok. Sőt. A legtöbb barátom egyáltalán nem nézett ki jól. Nagyon okosak, viccesek, tehetségesek, stb voltak, de külsőleg… Hát… Kopaszodó, kusza fogú, csontsovány, vagy pocakos, szőrös, mint egy bernáthegyi, allergiás, mindig beteg, a befőttes üveget is én nyitom ki, mert neki nem sikerül…. Ilyenek voltak. A környezetem meg zokogógörcsöt kapot ha megjelentem valahol az én aktuális szerelmemmel. Hogy ez most komoly?! Egy dolog volt: kémia. És ezen alapuló olyan feltétlen szerelem részemről, hogy sokszor csak a kapcsolat után hónapokkal eszméltem, hogy hát én micsoda jetivel voltam, ómájgád! 🙂 De amíg együtt voltunk, fel sem tűnt. Annyira egy hullámhosszon voltunk, annyira semmi nem volt idegen egymástól. Mintha mindig is ismerted volna, kívül-belül. Amikor úgy vagy valaki társa/párja, hogy azt a levegőt akarod beszívni, amit ő kilélegzik.
És ha ez megadatik, hiába sebhelyes a bőre, vagy van húsz dioptriás szemüvege, szarok én rá magasról (ha egyáltalán észreveszem, hogy nem hibátlan a külseje).
A párom kivételesen jól néz ki. Sokkot is kap majd a család, ha bemutatom, höhh 😀
KedvelésKedvelés
Szóval férfiakkal kapcsolaban nem tudok mit kezdeni a szépséggel. Látom, de sosem érdekelt igazán, így elég vak vagyok rá.
A nőknek pedig így, vagy úgy de szépség megléte, vagy nem léte egy életen át kereszt.
“Érdem-e a szépség? Úgy látszik, igen: aki szép, azt mindenki megjegyzi, egyben gyanakodva is méregeti.”
Szerintem a szépség egyrészt adottság, szerencse, jó örökség. Másrészt odafigyelés és energia kérdése. Kisebb részben érzem csak érdemnek, inkább szerencsének gondolom. Mint ahogy azt is, hogy valakinek klassz és szerető családja van-e, vagy milyen anyagi körülmények közé született.
Mondjuk, hogy a szépség szubjektív. Ez, amilyen szépen hangzik, olyan hamis is. Legtöbbünk ugyanolyan jegyeket lát szépnek a nőkben. Szép bőr, arányos alkat, vagy dús, egészséges haj. Úgy nőttünk fel, hogy azt hallottuk, ez a szép. A mesék főszereplői Csipkerózsikától kezdve Hamupipőkéig mind gyönyörűek és igen, ilyen jegyekkel vannak felruházva. Serdülőként és felnőttként is azt sulykolták, hogy ezek a jegyek szépek, ezért dícsértek meg minket (már ha egyáltalán) és magunkban is ezeket keressük. Nem feltétlenül a másnak tetszeni
akarás miatt, hanem azért mert magunk is vágyunk a hibátlan fogsorra és a ragyogó bőrre. Az igényeink és a látásmódunk eleve ilyen körülmények között alakult ki. Ha szépnek látunk másokat, akik nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak, akkor lehet, hogy ettől a nagy átlagtól eltérő tulajdonságaik vagy teljesen más külső jegyeik alapján látjuk őket valóban szépnek – szubjektív módon. Csak mivel a mainstream, vagy klasszikus szépség (de utálom a kifejezést is) értelmében nem mondják mindenkire, hogy szép, akkor jön, hogy jó a kisugárzása, meg megkapó a jelenléte. Én is úgy érzem, hogy ez kevés esetben tud jól esni, vagy őszintének hatni.
Azt is mondjuk, hogy a szépség múlandó. Azért is találó az Örkény idézet, mert nem csak más vonatkozásában, hanem a régi, évekkel ezelőtti önmagunk vonatkozásában is értelmezhető. És bár én sokkal jobban szeretem most az arcomat, mint amikor 22 éves voltam és frissebb bőrű (amikor nem érett, 30 év feletti, vízhiányos bőrre ajánlották még a krémet a boltban…na igen), biztos vagyok benne, hogy csupán idő kérdése mikor fogok irígykedve és vágyakozva visszagondolni a mostani testemre vagy arcomra is. Nem tart örökké. A páromnak is mondom, mikor azt mondja, hogy olyan szép vagyok, “akkor jól nézd meg, mert nem lesz mindig ilyen”. Hiába röhög, ez tény és nem tartom viccesnek. Mert én tudom, hogy változom és nem bánom. De ő nem gondol bele, hogy én nem leszek mindig ilyen és ez kicsit aggaszt.
Szépség. Nagyon nehéz címke ez. Ha szép vagy az a baj, ha nem, az a baj… Tényleg. Engem szépnek tartanak. És nem örülök neki. Mert első körben mindig úgy vagyok elkönyvelve, hogy hát itt ez a nagyon szép lány…. és magukban folytatják azzal, hogy biztos buta, vagy naív, vagy egy egoista és nem foglalkozik semmivel csak magával, ha így néz ki, stb. Mindig elsősorban vagyok szép és bizonyítanom, meggyőznöm kell másokat arról, hogy kérem ez csak a külcsín: szakadjunk le erről a rohadt témáról és beszéljünk arról, amiről akartunk, ne a hajamról.
Az egyetlen pozitívuma annak, hogy mások szépnek tartanak az, hogy a külsőm miatt nem szorongok. Nem azért mert imádom, hanem mert rendben vagyok vele, ahogy van. Nem akarom, hogy minden percemet az hassa át milyen a külsőm. Harminchat más tyúkszemem, paranoiám és szorongásom van enélkül is. Örülök, hogy azokkal megbírkózom. Könnyebbség, hogy szép vagyok, de nem nagy öröm. A kapott dícséretet tudomásul veszem és témát váltok. Mert nem érdekel. És minden szó, ami külsőmet illeti, egy újabb finomabb vagy durvább emlékeztetés arra vonatkozóan, hogy “nő vagy, tetszened kell / tetszel”. Ne mondják rám, hogy szép vagy. Nem esik jól.
KedvelésKedvelés
Nekem régen komoly bűntudatom is volt a szépségem miatt. Ma már arra készülök, milyen lesz az, amikor érett negyvenesként a saját jogomon leszek szép. Még nem tartok ott, még közpréda a külsőm. Arra készülök, amikor nem a fiatalságom viszi el a hátán a szépségemet, hanem a vitalitásom, na jó, nem fogok elcsúfulni, de talán kikerülök a radarernyőből.
KedvelésKedvelés
Nekem volt egy pasim, aki szinte szórul szóra ugyanezt mondta magáról, csak ő úgy fogalmazott, hogy utál szépnek lenni, mert ezért tapadnak rá a csajok és ő mással szeretne hódítani (persze egy szép embernek könnyű ilyeneket mondani, ez egy kicsit a szorít a gyémántcipő kategória nekem, dehát mindenkinek más a keresztje :D). Nem egy nagy csajozós amúgy, inkább fél a nőktől, részben talán ezért is. Szóval ilyen is van. (Egyébként, hm, engem is elsősorban a külsejével hódítottt meg, de ezt persze titkoltam előtte :))
KedvelésKedvelés
Ja, én nem utálok!:-)) No way. Hanem tudom, hogy ez nem minden, kár totálisan függővé lenni tőle, nem hiszem, hogy ez lenne a fő érdemem. Ma már. Mert például huszonévesen nehéz öntudatosnak lenni amikor a külső ennyire számít az életben, ha egy lány kicsit is befolyásolható.
KedvelésKedvelés
mennyire igaz. a jelenlegi agyi/lelki szintemmel nehéz lenne élnem, ha tényleg szarul néznék ki. a fejemben tudom, hogy nem érdem, mégis halálosan megkönnyebbítő, hogy nem vészes az összhatás.
és nem tudom, hogy ez tényleg “a mai” világ-e, vagy volt-e valaha más nézet szépségről, de az a gyanúm, hogy az eddigi korok csak még fasisztábbak voltak a mostaninál. most legalább egy csúnyább nőnek nem az az életprogramja feltétlenül, de legalábbis nem kötelezően, hogy ha kap is férjet, akkor is lenézett házicseléd lesz csak, mert még feleségnek is gáz, mint régen, mikor nemigen volt más perspektíva, magyarán a születéssel el is dőlt a sors.
KedvelésKedvelés
az a fajta fasizmus nem a szépséghez kapcsolódott, csak annyiban, hogy a nő a külsejével biztosította, hogy ne rekesztődjön ki (vagyis a szebb nők hamarabb kaptak férjet, ami az egyetlen módja volt a létezésnek), de a szépség mint olyan sokkal tágabb fogalom volt, szerintem,elsősorban a fiatalság és az egészség volt benne a fő kritérium, de amúgy nem sok más feltétele volt, nem úgy, mint ma.
KedvelésKedvelés
Ezt nem értem. Miből gondolod, hogy 40 évesként nem leszel közpréda?
KedvelésKedvelés
Mert sokkal több hatalmam lesz, mint fiatalon volt. Már nem én függök akkor; tőlem függenek. Ezt akarom. Apró léptekben eljutok odaáig.
KedvelésKedvelés
A szépség egyrészt velünk születik. Másrészt munka, megőrizni egy életen át. Nézzétek, szerintem ő szép, hát a lába pedig egyenesen gyönyörű. Nem véletlenül, sokat dolgozott érte:
http://www.heretacsko.hu/index.php/videok/item/16497-86-%C3%A9vesen-m%C3%A9g-mindig-tehets%C3%A9ges-hihetetlen-vide%C3%B3
KedvelésKedvelés
Eszméletlen. Lenyűgöző. Fú….
KedvelésKedvelés
azta!!!szerintem amit előad, az a szép. illetve hogy annál több. megariszpekt. beszarás.
KedvelésKedvelés
A mindenit neki, köszi!!! Húúú!
KedvelésKedvelés
A rajongó köszöni szépen, boldog nagyon, a díjat is most az előbb olvasta, Ö. I. pedig már csak a cseresznye a habon, nagyon szép lett ez a reggel. Sok mindenről lemaradtam, úgy lám, mert közben volt hazautazás, születésnap, elballagott az utolsó testvér is, aztán születésnap-anyáknapja (vagyis ezeknek még előtte állunk, viszont tegnap éjjel felfújtunk száz lufit, fáj a szám), és a beteg fecske, akit apa a héten a járdáról szedett össze, elpusztult, tojáshéj-lelkű öcsém markában, szemem láttára (enyém is tojáshéj). Filozofikus hangulatban vagyok/vagyunk, nagy beszélgetés volt tegnap az egészről, hogy mi legyen az ilyen fecskékkel, meg hogy hova kívánjuk a tojáshéj-lelkünket. Könnyebb így, de a ballagó harmadik testvér pont tegnap azt énekelte az ünnepségen, hogy One Day I’ll Fly Away, ha eszembe jut, megint bőgni kell.
A posztot köszönöm (az Örkényen felül is még), és őszintén szólva vártam is és csalódtam is volna, ha nem jön (nem csalódtam). Engem kimondottan zavart, hogy a találkozóról beszélgetve majdnem mindenki kiemelte, milyen szépek voltunk. Így, SZÉPEK, és aztán a magyarázat, hogy de nem úgy, vagy magyarázat sem. Egyrészt, egy férfi blogtalálkozó résztvevői az utókommentekben vajon emlegetnék-e a sok szép férfit, urambocsá, a kisugárzást? Egy férfi nem dicsérheti meg a másik férfi külsejét, mert egyrészt a megjegyzés megszületése ELŐTT már szól a homofób vészcsengő, másrészt pedig ez nálunk nem téma, mert az ő testük nincs kint a kirakatban, az ő testük a sajátjuk, nem másoké, ők nem attól lesznek szépek, hogy mások azt mondják róluk, hogy szépek. Másrészt, őszintén szólva, úgy gondoltam, hogy ezen a találkozón végre nem muszáj szépnek lenni. Mire gondol az ember, ha azt olvassa: hát milyen sok szép nő volt jelen. Szép volt-e tényleg mindenki, kivétel nélkül, és aki ilyet mond, vajon tényleg őszinte-e? És ha nem mindenki volt szép, vajon ki volt az, aki nem volt szép? És ki szerint? Na, ez rossz szájíz, én ezt nem szerettem volna.
Jártatok-e már úgy, hogy szemtől-szembe aszongya Incike: jaj, de jól áll a vörös haj, aztán: te, én nem akarok kavarni, de azt mondta ám az Incike ebédnél, hogy hülyén áll neked a vörös haj. Minek kellett akkor vajon az első megjegyzés, mi ez a kényszer, hogy kommentálni kell a vörös hajamat, és ha már kommentálni, akkor dicsérni – ez, ugye, az, hogy a hajam sem az enyém, ha vörösre festettem, nyilván nekik festettem vörösre. Volt valami kép a facebookon, amit megosztogattak, mint hűdeigaz: arról szólt, hogy mit jelent, ha milyen hosszúságú szoknyát vesz fel egy nő. Hogy meddig szende szűz és honnantól akar valamit, kitől, és milyen gyorsan. Emberek, hát tényleg azt gondolják rólam, hogy én csak azért öltözöm fel reggel, hogy másoknak ezzel üzenjek? A testem nem csak, hogy nem legyen értékítéletek tárgya, de ráadásul ne legyen kollektív üzenőfal se, ahol mindenki olvashat, és aztán persze kommentelhet meg lájkolhat.
Tessék, a tyúkszemem.
KedvelésKedvelés
a képeken annyi látszik, hogy szépek vagytok (hogy ez sértő? jaj). az nem látszik, ki mennyire mondott jókat, riposztozott szellemesen. én értékelném, ha egy kép alapján ismeretlen emberek (nők) szépnek találnának, bóknak venném és nem tyúkszemnek.
KedvelésKedvelés
Értem, tudom, de mondom, hogy ez a tyúkszemem… gondoltam, hogy néhányan megbántódnak ezen, de, ahogy itt szokás, nem értékelem senkinek a hozzáállását vagy amit mond, hanem leírom, hogy én hogyan élem meg az adott dolgot, önkritikusan. Nekem ez a tyúkszemem, lehet gáz, akkor is ez az, egy jó pedikűrös, az kéne neki.
Tudod, ez olyan, mint amikor valaki megbántódik azon, hogy “de jó étvágyad van”. Tyúkszemek, műtyúkszemek.
KedvelésKedvelés
Ó, ja, és nem “sértő”, dehogyis. Arról írtam, hogy milyen idegen és zavaró volt számomra, ahogy mindenki megjegyezte a résztvevők szépségét. Nem értékelek senkit, azt mondom, SZÁMOMRA. Minősítsen ez engem.
KedvelésKedvelés
Nagyon átérzem, amit írsz, Rita. Egy korábbi hozzászólásodban is írtad, hogy a szépségmítosz mennyire nagyon mélyen gyökerező és alapvetően behálóz mindent. Olyan barátaimnak is egy teljesen természetesen meglévő “kategória” ez, akiknél más területeken fel sem merülhetne az ilyen sémákban való gondolkodás. Lehet, hogy most nem jó szavakat találtam, de remélem, érted, mire gondolok.
Hogy egy nem szép nő szájából a feminizmus azonnal “savanyú a szőlő”-nek lesz elkönyvelve, hogy szépnek lenni végső soron, muszáj.
KedvelésKedvelés
Igenigen! 🙂 Régebben volt, hogy megkérdezte a fiúm, ha szépen kiöltöztem, hogy kinek akarsz te ennyire tetszeni? Én meg mindig rávágtam, hogy magamnak.
Az öltözködés sem közügy, hanem magán. És egy rövid szoknyával azt üzenem a világnak, hogy kánikula van, nem mást.
KedvelésKedvelés
“Másrészt, őszintén szólva, úgy gondoltam, hogy ezen a találkozón végre nem muszáj szépnek lenni. Mire gondol az ember, ha azt olvassa: hát milyen sok szép nő volt jelen. Szép volt-e tényleg mindenki, kivétel nélkül, és aki ilyet mond, vajon tényleg őszinte-e? És ha nem mindenki volt szép, vajon ki volt az, aki nem volt szép? És ki szerint? Na, ez rossz szájíz, én ezt nem szerettem volna. ”
Ezen sokat gondolkodtam én is, és értem, amit írsz. Nem akarom elvitatni senki szépség-élményét, jó nekik, hogy így látják, de én nem tudtam ezt látni, hogy mindenki szép. Számomra az volt a figyelemfelkeltő, hogy így együtt, milyen különfélék, sokfélék és érdekesek voltak a jelen levők. Együtt mindenki – ez volt a szép. És, amit én ott helyben – bizonyára a saját begörcsölésem, szólni és kapcsolódni képtelenségem miatt – nem, illetve keveseken tapasztaltam, de a fotókon látom: a találkozás, az alkalom és a helyzet, az egymásra találás feletti öröm, a felszabadultság kisugárzása. Ez, minden arcot széppé tesz. Hadd mutassam meg egy másik fotón mire gondolok. Kedvenc képem ez, sokat jelent nekem, ezt is, amiről itt írtam:
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Hollerung_Gabor.jpg&filetimestamp=20090312101929
KedvelésKedvelés
Ó, de szeretem!!! 🙂 Voltam néhány koncerten a “Megérthető zene” sorozaton belül. Eszméletlen nagy élmény volt. Ó, de jó 🙂
KedvelésKedvelés
De jó, szeretek olyan emberre találni, aki ismeri és szereti őt. Különös ember, aki szereti, elragadtatással szereti, mások hevesen utálják, én legalábbis eddig ezt tapasztaltam, és elég azt a sugárzást látni a másik arcán, vagy hallani a hangjában, amit én érzek és gondolok, és ennyiből értjük is egymást. Én énekelek vele, neki. Meg aztán ott sertepertélek, ahol bírok, úgy értem, aprócska közösségi feladatokat vállalok, persze nem egyenesen őérte, hanem mindenért, amit csinál; sosem beszélünk, de ismer, egy ölelés szokott járni a tömegben nekem is, és már kevésbé, mint eleinte, de olyan nagyon kell és fontos nekem. Mondhatnánk, kamaszkoromban nem tudtam mi a rajongás, de érte már rajongok, bár nem tudom, ez a jó szó-e.
KedvelésKedvelés
Szerintem ő nagyon szeretnivaló! Okos, finom humorral magyaráz. Számomra unalmas műveket is közelebb hozott és szerethetővé változtatott. És úgy élvezi, amit csinál! 🙂 A zenekar is szereti, látszik. Ha nem szeretnék, nem tudna így működni. Biztos van persze, aki nem kedveli: azért más egy 2-3 órás koncert és hogy azalatt nekem s a közönségnek mi jön át, és biztosan más az azt megelőző sok munka és próba. Mindenesetre nekem felüdülés koncertre menni, ha ő a karmester!
De jó, hogy énekelsz nála! 🙂
KedvelésKedvelés
De jó ez a kép. Én is elnézegettem. És milyen jó olvasni titeket.
Szép reggel, megint!
KedvelésKedvelés
Pedig te milyen nagyon szép vagy.
Én is magamnak öltözöm, meg a fotósnak, persze.
KedvelésKedvelés
Nekem szép az, ami elemi erővel hat rám. Erotikus vonzalmat érzek egy letaglózó szépségű tájba olvadva, egy leírhatatlan kisugárzású ember iránt. Egyes állatok is megbabonáznak. Sok a steril, üres szépség, én legalábbis annyi képet látok, ami csak kép. A szépség nekem olyan mint a szerelem, nem lehet előállítani. A testemben érzem a szépséget. ezért nem tudok ellenállni a gyönyörű, izmos férfiaknak sem, bármennyire is kéne…
KedvelésKedvelés
pontosan, az elemi erő, mennyire jól mondod…ugyanezt érzem. szép izmos férfi abszolút, szép táj teljesen…de egy igazán szép nő is, nincsenek ilyen vonzalmaim, de valahogy egyszer-egyszer nagyon beakad, ha látok valakit, aki tényleg elemien szép. olyan természet csodája-érzés. van ami másképp tud elkapni, a technika csodája, de az nem vonatkozik emberekre 🙂
KedvelésKedvelés
Na még itten a szorongásról. Hogy senki nem aggódik annyit a külseje miatt, mint a szép nők, ezt írtad több helyen, É. A bizonytalanság, a megfelelni vágyás szüli a szorongást, aminek sok forrása lehet, nincs ok arra, hogy egy szép embernek több lelki baja legyen. Meg: lehet a szépség hatására bizton számítani, VIP-kártya, senki nem adná vissza, aki kapott belőle. Szerelmet úgysem garantál, de azért jó ha van. Szerencsére mire elmúlik, nincs már rá szükség, addigra az ember amúgy is függetlenné válik, jó esetben.
Most még szükséges, úgyhogy megyek tornázni. Ennyi az én befektetésem, torna, szemspirál meg a kéthavi fodrász, és helló.
KedvelésKedvelés
Mindannyian irigylünk téged, hogy ilyen könnyen megy!
KedvelésKedvelés
Ugyan kérlek. Ez csak a szépség-rész, te ismered- és kösz a beszólást ennek tudatában- hogy milyen nehéz az élet most nekem. Ennyit ér meg a szépségkártya, ezt akartam kifejezni.
KedvelésKedvelés
Lilly, minket más frusztrál, és jó, ha nem vagyunk vakok a másikéra. Őszintének lenni úgy, hogy ne legyen meddő siránkozás, amit mondunk, az a feladat. Én meg tudom rántani a vállam már, hogy úgy jártam, hogy nekem sokkal többet kell harcolnom a magam számra elfogadható kinézetért, de nem mondom, hogy nem frusztrál az igazán szép nők látványa, meg hogy nekik semmit sem kell tenniük érte.
KedvelésKedvelés
Értem és oké, csak azt ne mondd, hogy irigyelsz, mert attól lehidalnék, ha nem a padlón lennék eleve. A kinekszarabb-vetélkedőnek ugyanúgy nincs értelme, mint a kinekjobb-nak, szerintem elég jól nem siránkozom képmutatóan itt a blogon, úgyhogy a második mondatot nem is értem.
Valamint: szabad legyen megszólalnom, akkor is, ha éppen kurvajó nekem, anélkül, hogy más emiatt az érzékeny pontját fájlalná. Nyilván nem tapló módon. Most épp nehéz, de ha boldog és gazdag leszek, akkor húzzam meg magam? Itt sokat olvasni arról, hogy nem.
Miközben eleve nem azt mondtam, hogy hülyeség szorongani, hanem hogy az se mind szorong, akinek van oka, meg az se, akinek nincs oka rá. Pusztán infó, ártalmatlan.
KedvelésKedvelés
Szerintem sem igaz a több szorongás. Van, akit ez érdekel, van, akit nem, eleve teljesen relatív, hogy ki a szép, aki akkor ezek szerint bizonyára sokat szorong.
Bár én a bejegyzést nem venném konkrétnak, inkább irodalminak, elgondolkodónak, csak megértem Liliwhite nézőpontját is.
Magamról sem tudtam soha diagnosztizálni A Szépség meglétét vagy hiányát, ellentmondásos visszajelzéseket kaptam mindig, vannak előnyös dolgaim és vannak rondák is, az arcom szép, a többi nem, ízlés dolga tetszem-e.
És a bók mint teher, azért erről is volt már ezen a blogon szó. Én nem irigylem a szép embereket, megcsodálom őket, és továbblépek, ki tudja “cserébe” hol hiányzik neki valami. (Van az a mondás, hogy ha valakin pluszt látsz magadhoz képest, ott biztos hogy máshol meg hiányzik valami, ami neked meg megvan. Biztos nincs így, mert egyszerűen vannak szerencsésebbek és nem szerencsések is, de olyan jó ezzel nem foglalkozni)
Aztán még rövid az élet, és vannak traumák, amik után valahogy olyan piszlicsáré kérdés lesz ez.
Az tuti, h a szorongásnak talaj kell, pl. egy asszimmetrikus kapcsolatomban elhittem h gáz vagyok és borzasztóan esetlennek éreztem magam. De ezt csak utólag látom.
A társadalmi nyomás mondjuk elég jól kialakítja ezt a talajt – sose vagy elég jó.
KedvelésKedvelés
Hát tudjátok mit? Én (hetero nő) baromira a többieknek öltözöm, elsősorban a többi nőnek és csak utána a férfiaknak vagy bárki másnak (persze ha munkába öltözöm, akkor az öltözékem elsősirban a szerepemnek szól, abban kevéséb vagyok merész :)) Ha randira megyek, akkor is másképp öltözöm fel, tudatosan és direkt manipulatívan, és abszolút nem érdekel, hogy amúgy nem teljesen ilyen vagyok, játéknak fogom fel. Az egyéniségem úgyis átüt mindenen, ha akarom, ha nem, aki vak rá az vak lesz akkor is, ha lekerül a push-up és a smink…. A csajok meg úgyis méregetik egymást. ha tetszik, ha nem, és ezt nem érdemes tagadni, maximum tudatosítani lehet meg szidni a rendszert, mert azon tényleg van mit szidni. Én mindig szívből, őszintén dícsérek, nem fukarkodom a szép szavakkal sohasem, főleg a nők felé, akik alig amúgy kapnak néha-néha jó szót, és nem akarok ebből további ideológiát gyártani, nekem nem kerül semmibe és tényleg úgy is gondolom, amikor dícsérek, gyakran és nagyvonalúan.
KedvelésKedvelés
De jó ezt olvasni! Mármint amit a dícséretről írsz. Ha valakinek például jól áll egy szín, vagy baromi jó a stílus, ahogy összeválogatta a ruháit, én dícsérek férfit is nőt is – nemtől függetlenül. Egyfajta köszönet részemről, mert olyan jól esik ránézni valakire, aki így egyben van. És ahogy mondod, nem kerül semmibe.
KedvelésKedvelés
ó, hát mégsem vagyok ufó. de jó!! szerintem se baj az, hogy üzenünk az öltözködéssel, manipulatívan, stb. egy tökéletes világban persze erre biztos nem volna szükség, de valahogy mégis jó játék.
KedvelésKedvelés
Igen, igen! Nekem van egy kolléganőm, színes egyéniség, színesen is öltözik. Mindig dicsérem, mert nekem tetszik. Egyszer volt coach-továbbképzésen (ő tanult annak), és közölte vele a vezető, hogy úgy néz ki, mint egy paradicsommadár. Két napig győzködtem, hogy a paradicsommadár jobb, mint a veréb, és hogy én szeretem, ahogy öltözik.
KedvelésKedvelés
Én is szeretek dicsérni, és meg is teszem, amikor lehet. Van pár ember az ismeretségi körömben akik annyi ízléssel és olyan jól öltöznek – ami illik a korukhoz, a jellemükhöz és mindig az adott alkalomhoz, hogy örülök, ha csak rájuk nézek – olyan harmonikus boldog érzés tölt el. És jó ezt megmondani nekik – én örülök, hogy láttam őket, és ezzel esztétikai örömet okoztak nekem, ők pedig örülnek a bóknak és ez így tök jó.
KedvelésKedvelés
Nem olvastam mindent végig, de róluk mit gondoltok? Szerintem ezek az emberek szépek.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nick_Vujicic
Nem, mikor rájuk nézel, hanem mikor elkezded őket befogadni. Mint ami a posztban is van.
KedvelésKedvelés
Na, előbújok én is. Én mindenféle alkatú férfiúhoz vonzódtam, mert nem típust kerestem, hanem megtörténtek velem, és, ami ritkaság, 98 százalékos heteró vagyok, amilyen talán nincs is. Két középmagas, fiúsan szálkás nagy szerelmem volt, egyébként meg vegyes a — két kezem ujjaira kiterjedő — minta, nagyon kövér nem volt mondjuk a legnagyobb rajongások között. A tesztoszteronízű kopaszság ellen nincs kifogásom (össze is omlana életem mítosza), egyébként inkább sötét, mint világos, ha katalógusból választanám. A szoborszerűen szép, gondosan izmosított test bennem gyanakvást kelt, egyébként ritkán párosul komoly intellektussal, ami meg sine qua non, így csak az öntudatlan sportosság, született arányosság vonz, és ezek mind középkorúak voltak. Ami pedig elidegenít, az a túlságos magasság, az alacsony homlok és talán a beszédhiba, illetve öltönyös figurával is nehezen tudom magam elképzelni. Ettől független a testi részletek méregetése, mustrálása.
KedvelésKedvelés
A százalékok milyen képlet alapján jönnek ki? 🙂
– egyébként tényleg soha nem tudtam megtanulni ezt matekból. Tudom, hogy van alap meg láb meg érték benne!
KedvelésKedvelés
Hát hogy nagyon, csak ennyi. De száz százalékot nem írhatok.
KedvelésKedvelés
Én soha nem voltam szép, fura a fej-és arcszerkezetem, a testem nem túl arányos, akárhány kiló vagyok, akkor sem, ezért aztán végtelen sokat kell trükköznöm a ruháimmal, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy közepes méretű csatahajó. Emellett a genetikám is elcseszett, így rengeteg energiámba kerül, hogy ne hízzak el. Heti 3-4 edzés és a kajára való odafigyelés – ami az alap – mellett se vagyok vékony, amikor meg már nincs erőm ellenállni, és becsúszik pár nagyobb étkezés – mert imádok főzni-sütni, enni, egy jó ebéd valóságos orgia a számomra – vagy nincs időm a sportra, na akkor kapásból jönnek a hájacskák meg az eggyel nagyobb nadrágok. Mikor mások a szülés utáni problémákról, úgy mint csíkos bőr, narancs, karfiol és egyéb gyümölcsök-zöldségek itt-ott, és megcsúnyult mell, panaszkodnak, én csak röhögök, mert nekem ez már 14 évesen adott volt – pedig sportoltam fiatalon is. Ezt hívják úgy, hogy szívás, de már megszoktam, csak utálom a sok időt, amit rá kell fordítanom a karbantartásra – de elhízni meg nem szeretnék, mert fontos az egészségem, meg különben se az az ember vagyok, aki feladja. Egyébként a testem olyan, amilyen de most már nem cserélném el senkivel – a férjemnek meg nagyon tetszik.
Ennek ellenére imádom a szépséget, és annak minden megnyilvánulási formáját, akár férfiról, akár nőkről, akár állatokról, tájakról, növényekről vagy autókról legyen szó. A szép épületeket is imádom, pár évvel ezelőtt több mint fél napot töltöttem a kölni dómban, és könnyes szemmel tapogattam végig a kis porcikáit – már, amit elértem. Megnézem az utcán a szép embereket, de sokszor olyanokat is szépnek látok, akik talán amúgy nem is azok, csak annyira egyben vannak, és olyan harmonikusak, hogy nem lehet nem érezni. Feljebb írtad É., hogy te a zsenialitást látod szépnek – én a jósággal vagyok így, pedig ez elég megfoghatatlan fogalom. Ha valakin érzem, hogy jó lélek azt szépnek látom, és vonzódom hozzá. Férfiakban is az ilyenek vonzanak. A jó testű, gyönyörű, izmos férfiak tetszenek, de ez nem szexuális tetszés, inkább csak olyan, mikor az ember megnéz egy jó kocsit, hogy basszus, hát ez valami. Vonzóvá, kívánatossá akkor lesz valaki a szememben, ha látom a szemében, hogy a lelke jó – azt hiszem, ez valami beteges perverzió, a jófiúkhoz vonzódás.
KedvelésKedvelés
Szépnek látni a jóságot – de jó, hogy ezt leírtad!
Egyszer gyerekkoromban szó volt róla, hogy az egyik rokonunk (nő) milyen csúnya, én meg felháborodva visítottam, hogy de hát ő nagyon szép! És teljesen ki voltam akadva. Most már elismerem, hogy esztétikailag kielemezve tényleg csúnya, de ugyanúgy szépnek látom, mert jó ránézni, sugárzik belőle a jóság.
KedvelésKedvelés
Á, ez amúgy is tök relatív, pl ismerek egy lányt, szerintem elég csúnya, a pasik meg majd megvesznek érte.
KedvelésKedvelés
😀
KedvelésKedvelés
Én is, én is így 🙂
Jófiúk forever! Aki tuti nem bánt, és nemcsak engem, senkit.
A különcök és köztük mindig az okosak és humánusak. Az agyatlanok közt a kedves idióta, az okosak közt a lazán dinka. De csak az, akinek a lénye beszél hozzám, semmilyen kockahas nem tudja velem elhitetni, hogy rá van szükségem. Mondjuk a nagy barna szemek…azok lehet 🙂
KedvelésKedvelés
Jaj, csajok, ti sosem vetkőztetitek le gondolatban a férfiakat? Nem kívántok meg valakit pusztán a külseje miatt?
KedvelésKedvelés
Szia! Pont múltkor mondta a barátnőm, hogy ő szokott fantáziálni ismerős férfiakról. Én meg arra vágyom, hogy találkozzam végre egy olyannal, akiről lehetne. csupa béna férfi között élek. A férjemről meg, ugye, nem fantáziálok, mert látom nap mint nap.
KedvelésKedvelés
há’ dehogynem, “amikor a lénye beszél hozzám…(és így tovább :D)”
csak nem pont az izomkolombuszok szoktak..így beszélni hozzám
KedvelésKedvelés
Én próbáltam, de nekem nem megy csak a külső után. XD Nem tudom, miért. Először azt hittem, nem vagyok normális. Nagyon nehezen kívánok meg valakit, és ha az agyamra nem hat, szellemileg, lelkileg nem mozgat meg, illetve nem tudok benne megbízni, akkor nem tudok vele kezdeni semmit. Éles helyzetben is teszteltem ezt nem egyszer régebben, és hiába volt a pasi szép mint az álom, jött, nézett, szövegelt, táncoltunk, és nálam semmi. Nem kívántam meg és nem akartam tőle semmit. Fejben üvöltöttem magammal, hogy “dehát nézd meg, milyen jó pasi, hihetetlen, hogy egy ilyen akar valamit tőled, élvezd, használd ki” de be kellett látnom, hogy én nem így működök. A férjem nem egy magazinba való férfimodell, mégis, miután megismertem és megláttam, milyen ő, elolvadtam tőle, mint vaj a napon. Ettől függetlenül nagyon szívesen elnézegetem a szép pasikat – és irigylem a kockahasukat, én is olyat szeretnék magamnak – de ennyi.
KedvelésKedvelés
Kifejezetten a külseje miatt nem igazán kívántam meg még senkit.
Stílus, intellektus, humor, magabiztosság- ezekre viszont nagyon hamar beindulok. 🙂
KedvelésKedvelés
de még mennyire hogy de. én most ebben a topikban pont ezért éreztem kicsit kínosan primitívnek magam, amikor belegondoltam, hogy nem kell ehhez intellektus, meg úgy általában semmi a külsőn kívül. mármint most csak a gondolatban levetkőztetés, méretfelmérés stb tengelyen értve.
írtátok többen, hogy a jóság, mikor sugárzik valakiről. hosszútávon nem kellene, de én a diszkréten sugárzó pofátlanságra tudok kattanni.
meg az elemi erőre. diszkrét izzadásra. edzésen vannak kellemes látványok azért.
meg rájöttem, hogy kicsit mindenkinek olyan jön be, amilyen ő maga, úgyhogy nekem kifejezetten tetszik a vastag nyak 😀 meg igazán, bármi jobb, csak vékony ne legyen /oké, zsírgömb se, persze, de inkább vaskos/.
KedvelésKedvelés
Sziasztok!
Nagyon olvasmányos irásokra leltem itt,jó az is ,hogy értelmes hozzászolásokat lehet olvasni.
Úgy látom azonnali megoldás ezekre a problámékra nem várható,de legalább itt nyiltan lehet beszélni róla.
A témához hozzászolva: általában kedvenc férfiaknak szeretnék tetszeni( persze nem minden áron) .Voltam szép is ,csúnya is,megismerve mindkét helyzet előnyeit és hátrányait.Amit időközben megtanultam,az az,hogy hogyan vonjam ki magam a tömegtudat hatása alól és ne próbáljak görcsösen megfelelni egy elképzelt ideálnak.Némi intelligenciával nem olyan nehéz hangsúlyozni a sajátos szépséget, egyediséget,főleg ha egészséges az ember.Megkeseredett csúnya emberek nem tudnak gyönyörködtetni,ilyen egyszerű az egész.Ám ,ha valakinek varázslatos az egyénisége,akkor az képes feledtetni az előnytelen külsőt.A szép,de buta páros akár még nevetségessé is tehet a szememben egy férfit,talán azért ,mert a szépséghez könyebben társitom a jóságot,intelligenciát.Rátudok csodálkozni én is a legkülönfélébb szépségekre,különösen,ha jó kedvem van,olyankor Istent látom mindenben és mindenkiben.
KedvelésKedvelés
Szia, nézz szét, ülj le, maradj velünk!
KedvelésKedvelés
Egy korábbi kommentre reagálva.Nem becsülném le ennek az megállapitásnak az igazságtartalmát,miszerint: „a férfi ,ha meztelen nőt nézeget elakad a szava,a nőből,ha meztelen férfit lát kitör a nevetés.”Talán ez is megmagyarázza -a nőhiány mellett- miért is alakúl ki olyan könnyen a férfiaknál a különéle fétisre való hajlam,míg a nőkre ez nem jellemző.A fetisiszta fórumokon hamar kiderűl,hogy a férfiaknak általában a lenge öltözet nem csak azt üzeni,hogy itt a nyár…
KedvelésKedvelés
Nagyon érdekes ez a téma, nem véletlen talán, hogy a testes bejegyzésekhez szólok hozzá.
Először felbosszantott a bejegyzés, ez fontos, ez jel, hogy olvassam el újra és gondolkozzam rajta. Mozgáskorlátozott vagyok, ezt sokadszorra írom. Nem azért, mintha ez lenne az egyetlen attribútumom, de valahogy elképesztő, hogy mennyire áthatja a világképem, hogy az én testem Más. Legalábbis másképp működik, sántítok. Nőként ez nagyon érdekes, mert az emberek elvesztik a vonatkoztatási pontjukat, mert szép, legalábbis érdekes az arcom, feszes a testem, izmos vagyok. Eszembe jut Heller Ágnes, akinek egy fiú azt mondta a Margitszigeten, hogy nőként okosnak lenni, olyan, mintha egy majom biciklizne. Így érzem magam én is, a majdnem tökéletes testemmel, nőként, sántikálva.
Mindig ezt mondják: ” Jaj hát olyan szép vagy!” Ezt arra értik, hogy ahhoz képest, hogy sérült vagyok. Talán irigység, talán világnézet, de sosem értékeltem sokra a nagybetűs szépséget. Az érdekest, az ízlésest, az arányérzékkel megáldott öltözködést, a finomságot, annál inkább. A metsző pillantás, a cinikus mosoly, az érdekesség izgató. Talán itt a lényeg, egy emberben az izgató, megmozgató dolgok érdekelnek, nem a formák vagy az arányok. A genetikai lottót megnyerni nem érdem, hanem szerencse.
KedvelésKedvelés
Sára, én is sántítok, volt egy kis gond a születésemnél.
Ez a fajta másság főleg a gyerek-és kamaszkoromat keserítette meg.
Most felnőttként már annyira az énképem része, hogy új társaságban már elfelejtem elmesélni, hogy ez van. De aztán megteszem, leginkább, hogy elejét vegyem a találgatásoknak.
Sosem lesz két egyforma lábam, és nem jellemző, hogy minit hordanék, de végtelenül hálás vagyok a saját testemnek, hogy ezt a gerincferdüléssel megspékelt helyzetet az idő múlásával is jól viseli, és hálát adok az égnek, hogy az állapotom nem jár fájdalommal, és hogy a kis gondból nem lett nagyobb azon a téli éjszakán amikor születtem.
Továbbá irigykedem egy kicsit, mert se feszes se szép nem vagyok! 🙂
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy ezt leírtad, sokat jelent, így nem érzem magam annyira egyedül ezzel a dologgal. Hogyan reagálnak rád a férfiak? Hozzám abszolút ambivalensen, megtetszem nekik, de valahogy mégis tartózkodnak.
Nekem sincsenek fájdalmaim, még szerencse. Most arra edzek, hogy ne kelljen majd néniként ne kelljen kerekesszékkel hasítanom.
U.i. tuti vannak a te testeden is izgalmas, csodás részek!! 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: most akkor én mit tolok | csak az olvassa — én szóltam