…hogy már igazi tavasz van, és bringával leszáguldok az oviba Johannáért. Ez a rosszabbik, rozsdás bringa, a bambusz még javítás alatt, épp a rügyeit metszik. Egy szál vékony pamutfelső, napszemüveg, mindenem tavasz. Szellő, menetszél, madárcsicser. Gyenge a fék. Az egyik. A másik egyáltalán nem fog. Azonban az Istenhegyi út meredek.
És a sok ovis — megkértem az egyik anyatársat, induljanak el együtt, mert persze most is kések –, ahogy színes kabátjaikban haladnak lefelé a belbudai utcában — házsorát még a férjem szakmai felügyelete alatt hozták rendbe –, olyan jó őket nézni.
És akkor meglepő módon, azonban stílusosan, hiszen a költészet napja van, szembejön a fővárost egyébként hűtlenül maga mögött hagyó Varródániel, nájlonos könyvköteggel és Misivel.
Még ropog és gőzölög a narancsárga kötet, most volt a sajtótájékoztató. Örülünk, terhén könnyebbítünk tehát: holnap — ma — lesz Jakab születésnapja. Ezért dedikál is.
A gyerekek szétválasztása, villamosig elkísérése és némi legóboltos, Illyvevős kitérő után, amelyek részletezésére e helyütt nincs mód — szétfeszítené e blog kereteit — már a fogason ülünk, ahogy hányszor, de hányszor ültünk tavaly, és a görény downhillesek megint, és spontán alternatív sajtótájékoztatót tartunk: Johannának, valamint a körénk — főleg a gigantikus legóvonat-doboz vonzására — sereglő, gyermekvasúthoz igyekvő kicsinyeknek felolvassuk Gutenberg e büszkeségét, ami azért jó, mert ismeretlen szülők, valamint önlányunk előtt is emlékezetesen jó anyának tűnhetünk, lelkes animátornak, s ez egzotikus érzés, viszont nem több hét és fél percnél a befektetés.
Sőt, magunk is remekül szórakozunk. Win–win game.
Odavagyok a könyv koncepciójáért: kérdés, válasz, speciális tipográfiával lefojtott négysorosokban. Meglepetésre és rímekre épülő szerkezet. És nem csak a kisdedek meglepetésére: nem ma kezdtem ezt az irodalom-izét, de ha sejtem a rímet, akkor sem tudom pontosan, mi áll a következő lap bal szélén, mert a költő még az utolsó sorok szótagszámával is elviccelődik, hogy az irodalmárok is csak vakarják a fejüket. A csigáért középtájt nagy köszönet, mostantól sok-sok anya napi stressze oldódik azon a ponton. Olvashatom úgy is, hogy a koncepció parodizálja a butaságokat kérdező, nemvicces nagymamát vagy a közepes tehetségű gyermekműsor-vezetőt, tudjátok, ez a bábszínházi sztájl: hát ki eszi meg a nagymamát? A vadász? (Neeeeem.) De mivel egész életünk egyetlen nagy nem, nem, hanem…, több ez ennél.
Varró Dániel mindig ironikus, akkor is, ha nem akarja, mindig van két réteg: kedves és karcos, gyerek és felnőtt, klasszikus és trendi, míves és szleng, konstruktív és dekonstruktív benne, de az egészet a német pillanatragasztók megbízhatóságával tartja össze a világ iránti alapvető attitűdje, a naiv szeretet. Ezért tud feledhetetlen gyerekkönyvet írni, és ezért is írhat róla egyetemi társa, olvasója, ismerőse néhol paródiagyanús recenziót. S költészetének ez az újabb fegyverténye is épp annyira költészetnapi, ahogy ma már tizenkettedike van, és ahogy Jakab sem e jeles napon született, pedig nagyon igyekeztem, hanem két és fél órával utána, megjegyzem, apám névnapja s az űrhajózás világnapja.
Első könyve Agócs Írisszel — változatos, de mindig szívmelengető és szintén ironikus illusztrátorai vannak, mint amilyen Rácz Nóra a Szívdesszertben vagy Varró Zsuzsa a Maszat-hegyben. (-En.) Agócs Írisz sok humorral és a stilizáltság ellenére a részletekre is figyelemmel rajzolta meg a világot: villamost, tigrist, tűzoltóautót, ételeket, anyut, Misit pedig bravúrosan pontosan. A kedvencem Misi mellett a zöldséges bácsi és a tűzoltó.
És a hátlap, hát az aztán! Ezt hívjuk posztmodernnek.
Varró Dániel–Agócs Írisz: Nem, nem, hanem, Manó könyvek, 2013, két év fölöttieknek, 2490 Ft, könyvfesztiválon lesz.
csak az olvassa. én szóltam 
jaj, muszáj megosztanom!
ma történt. csönget a postás, csomagot hozott. szó nélkül aláírom. fizetnem nem kell. lázasan bontogatom. a libri könyvkereskedelmi kft. által feladott csomagban nyári krisztián könyve. nem tudom, kitől kaptam!!! de még nem tértem magamhoz, és az örömöm is lassan bontakozik.
istenem, micsoda ajándék!
varró dániel: 2010. december 8-án dedikálta akinek a lába hatos című verseskötetét kolozsvárott, kb. 4 órával lili lányom születése után. lili számára dedikált könyében ez áll: “a megszületett lilikének (virág) szeretettel, varró dani”
tele van az életem ilyen és ehhez hasonló fordulatokkal. innen (is) az erő.
KedvelésKedvelés
hogy ? és de jó? mondd majd el kitől? én is akarok ilyet!
: )
örülök veled
J
KedvelésKedvelés
én is osztanám túinván!!!!
csodás, vártalak már, rákattantam most megint a bejegyzésekre, gyorsabb vagyok mint te , pedig ilyen még sohasem volt…
vidám, vidám vagy, vidám vagyok….
KedvelésKedvelés
De jó ez!
KedvelésKedvelés
Tegnap cseréltem be az ajándékba kapott – már meglévő – Akinek a lába hatost erre a szuper Nem, nem hanemre! Igazi költészet napi ajándék volt nekem és a – könyv által javasolt a kétéves korhatár alatt lévő – kislányomnak is!!! A csiga a nagy kedvenc nekem is, nagyot nevettem a buszon hazafelé, ahogy olvastam.
KedvelésKedvelés
hurrá!
KedvelésKedvelés
“az egészet a német pillanatragasztók megbízhatóságával tartja össze a világ iránti alapvető attitűdje, a naiv szeretet.” – igen, én is ezért szeretem! Anno a Farkasrétig közlekedő villanyosok után szaladva láttam folyton, lobogó hajjal, annyira tipikusan szeretnivaló volt.
KedvelésKedvelés
Hihi. Nekem is van egy történetem Varró Dánielről, akit egy volt évfolyamtársam – amint éppen elkapták a BKV-ellenőrök, mármint az évfolyamtársat – meglátott a buszon, és rá mutogatva fogott elterelő hadműveletbe: ne az ő piszlicsáré bliccelésével foglalkozzanak, amikor itt utazik korunk nagy költője! (Ez a kétezres évek legelején történt, amikor ő még nem számított celebnek, nem is hatotta meg a gonoszokat.)
KedvelésKedvelés
Jó a sztori!
KedvelésKedvelés
Varró Dániel miatt már magyarázkodtam az oviban, mert nem “csúnyán” beszél az a gyerek, hanem idéz, és azt, ami a korának megfelelően megragadja, vagyis a kaki-pisi-puki sorokat. Az óvónőknek így már különösen tetszik.
KedvelésKedvelés
!!! 😀
KedvelésKedvelés
Jó olvasni ezeket a spontán összefutásos dolgokat. Az ilyeneket úgy tudtam mindig irigyelni, de nem rossz szájízzel, hanem olyan sóvárgón 🙂
KedvelésKedvelés
A Költő és az Író véletlen találkozása. 🙂
KedvelésKedvelés
Hát a zsiráfot milyennek találod? Repül, sípol!
Az írás szép nagyon, az első kritika a könyvről, de állítom, szebb méltatása nem lesz ennél.
Örül neki remélem a szülinapos is 🙂
KedvelésKedvelés
Majd mi méltatjuk itt, már leadtuk az előrendeléseket a nagyinak!
KedvelésKedvelés
Igen, a zsiráf is nagyon-nagyon, de sajnáltam mind a macskát, mind a zsiráfot.
Meg éjjel, pedig fárasztó parti volt, felriadok, hogy ugye világos, hogy nem őt, hanem a kritika műfaját parodizálom, meg azt a helyzetet, hogy én kritikát írok, vagy mit recenziót, ajánlót).
Szülinapos még a torta mellett teljesen belemélyedt, mindjárt átköltözök a másik gépre, és teszek fel képeket, odavolt, és a megjelent felnőttek is, Szent Erzsébet is.
KedvelésKedvelés
Nem szokásom a sértődős félreértés, aludj nyugodtan 🙂
KedvelésKedvelés
Megvan a zsákmány, megkaptuk a nagyitól! A majdnemmásfélévesem elmarta a könyvet és jól megpuszilgatta az esernyőmintás nagymacskát a borítóján.
KedvelésKedvelés
Szeretem ezt, egy életkép, és egyszerre könyvajánló lesz belőle.
Én mindig olyan görcsölve állok a könyvesboltban. Általában azért tévedek be, hogy valakinek ajándékot vegyek, és olyankor lázadozom, hogy miért mindig csak másnak, magamnak sose, és nekem sose vesznek. Akkor nézem azt is, hogy ajándékba mit vennék, meg azt is, hogy magamnak mit vennék – és persze a végén lesz valami ajándék, meg valami a gyereknek, na mindegy – szóval sosem tudom, mit válasszak, mi számít jó könyvnek? Ajánl mindenki mindenfélét, de nem tudom megjegyezni, és nem is bízom az ajánlásokban, de ahogy te írod, megjegyzem, és már alig várom, hogy megvehessem. Közeledik a lányom névnapja, és ezek után jó eséllyel Varrót kap. 🙂
KedvelésKedvelés
Szinte csak könyvet veszek ajándékba, mindenkinek, persze mindig azt, amit én szeretnék elolvasni (és gyorsan el is olvasom odaadás előtt, bunkóság, fúj. Vagy ha nem sikerül, akkor kikötöm hogy én kérem kölcsön először)
KedvelésKedvelés
Most veszem észre, hogy a kisebbik tesó egyáltalán nem is szerepel a könyvben!?
KedvelésKedvelés
Azt ki kell érdemelni!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: egy fotó és egy film | csak az olvassa
Sziasztok! Első hozzászólásom Varró Daninak köszönhető. Gyermekeim körében a “Túl a Maszathegyen” nagy siker volt, aztán kamasz lányaimat (és engem is) a “Rómeó és Júlia”-ja varázsolta el a Vígszínházban. A “Szívdesszert” -ért, mert csak egy példányt vettem, majdnem ölre mentek, na jó, ez túlzás, de vita volt, hogy ki mikor olvassa. A kicsiknek szóló könyvekből kinőttünk, de azt hiszem megveszem, mert előbb-utóbb csak lesznek unokáim…. Ja, és voltunk egy író-olvasó találkozón, ahol Varró Dani szavait idézve egy “aranyos embert” ismertünk meg.
Nekünk Ő egy nagy ember! Tiszteljük, szeretjük!!!! orsolya
KedvelésKedvelés