az is jó

Közzétéve Szerző:

Meghallani az első énekesmadarat: jó.

Sokáig aludni, félálomban érzékelni, ahogy cukin legófejeket cserélnek legótesteken, édes meghittségben: jó.

Biciklit elővenni, feltekerni cébéáig, közben filmforgatókönyv összefüggésein gondolkodni: jó.

Hentessel beszélgetni, pedig udvarol, jó.

Erdőn, madárcsicserben futni hegynek föl, hosszú léptekkel, fél év után, emlékeket őrző izmokkal, lelkesen lobogó fülű kutyával, megállni, leülni, parlamentet látni, utolsó innen nézett közös tűzijátékot felidézni: jó.

Kutya két másikkal kergetőzve milyen gyönyörű mozgással fut! Jó!

Hosszan zuhanyozni, hajat mosni, bőrradírozni, fülkagylót alkoholos arctisztítóval áttörölni, szőrtelenné válni (hopp) jó. Amikor a sztreccsnadrág húzza ugyanis a szőrt, az nem jó.

Túrót enni vaníliával, jó.

Nagy karika fülbevalót betenni, kompromisszum nélküli spirállal szempillát áthúzni, málnapirosra rúzsozni, zöld bőrdzsekit és balerinacipőt venni zokni nélkül, az is jó. Tavaszszag! Jönnek értem: jó.

Ágyon négyen ülni, kis bor s vacsormány után, francia művészfilm közben elmés megjegyzéseket tenni, egymásét érteni, hát még ha az enyémet — gyerekek biztosan alszanak és főleg máshol –, az jó.

A kollegiális múltat felidézni, a típusokat, az anekdotákat, azt a hajdani négyfős tanárit, azt a soha vissza nem térőt, amikor néhány hétig hittünk a helyben, a szakmánkban, de leginkább azért egész nap röhögtünk, az jó.

Kivenni a kontaktlencsét már, az de jó.

Kutya környékét mikroszálas felmosóval feltörölni, az is jó, tényleg.

Teregetni, fél platánleveles zoknimat megtalálni: jó.

Barna Illy éjfélkor, hooosszúra, ahogy berreg! bele csepp Oké habtejszín, az jó. Jó, jó, nem emlegetem többet.

Keith Jarrett, akit ritkán hallgatok, mert fájdalmas az időszak, amire emlékeztet, de most újra, Keith Jarrett-improvizáció Kölnben, születésem évében, orgazmikus kiáltásaival, zongora oldalát taktusra rugdosásával, jó.

Megírni a sosem gondoltat, valami rajtam is túltevő érvet, belebonyolódni a mondatokba, eljutni oda, amikor már magától íródik: jó.

A Bovarynét várni: jó.

Aludni is jó, egyedül a nyárfaágyban, keresztben.

És ez csak a mai nap.

52 thoughts on “az is jó”

  1. Reggeli cicával-szaladgálás után pizsamát visszavenni, kávéval, tegnapi tökipompossal, laptoppal kanapén elhelyezkedni, kedvenc pléddel betakarózni, édes cicahorkolást ellágyulva hallgatni, tudni, hogy tegnap délután óta tiszta a lakás és ma a férjem fog csak házimunkát végezni, én meg csak nézem és kikacagom majd, és így csakazolvassa blogot olvasni: jó.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  2. Nem átaludni, hogy a férjed elindul dolgozni, még egy kávét meginni és gyerekzsivaj nélkül beszélgetni 10 percet. Jó 🙂
    Utána laptoppal visszakucorogni az ágyba az is jó.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. a bejegyzést vasárnap reggeli lendületben, két hús klopfolására készülve, de még a _nagybögrekávét_ szürcsölgetve olvasni – jó. megköszönni, hogy írsz és ötleteket adsz keith jarret felidézésére szintén a fájó, de fontos múltból – jó. és ez csak egy reggel.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. Hajnalban félálomban érzékelni, hogy a nagyobbik gyerkőc is odavackol mellém a nagyágyba(kicsi már ott van)-jó. Hallgatni a szuszogásukat, kiskezeket, talpacskákat érezni hasamon, kezemen-jó. álomittasan tudni, hogy nem kell időre kelni, bármeddig lustálkodhatunk-jó. Reggeli kávét ágyba kapni férjtől-nagyon-nagyon jó!!!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Szoptatás után beülni a gép elé a tejeskávéval, készülő reggeli illatára téged olvasni: jó.
    Külön kiemelném még “madárcsicserben futni hegynek föl”, “fél platánleveles zoknimat megtalálni” részeket. Ez jó, nagyon jó!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Eliengedni a belső feszültséget “nedvesség alakjában” a szememből a bejegyzést és a kommenteket olvasván az is jó
    – és még a NAP is kisütött éppen!! 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. hirtelen a teljes reménytelenségben azt érezni, hogy talán, hogy mégis… és amíg vannak ilyen blogok, amiket lehet félhajnalban, begyógyult szemmel olvasni… addig jó. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Ébredés után a borús égre kitekintve megrendíthetetlenül bízni a közeli tavaszban jó. Forró omlett után a kanapéra dőlni, prémium fekete teát kortyolgatni és csakazolvassát olvasni nagyon jó 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ne feledjétek a IIa, b, c részt sem, egyre jobb, a IIc az élet értelme. Én ezt évek óta hallgatom, de most jött át nagyon, vagy újra. Nekem az a keserves amúgy, hogy olyan hallásom (avagy képzettségem) (netán beállítódásom) van, hogy mindent, reklámszignáltól Bachig hallok szolmizálva, nem tudok ettől elszakadni, nem tud elsodorni. Na, és ezen túllenni, és egyszer csak érteni csak a zene lendületét az okoskodó reflex nélkül, az hihetetlen jó érzés. Vagy sokat kell inni, akkor nem akarom így kontrollálni, kézben tartani, én írni a zenét. Basszameg, és ugyanez van a szexben is, most döbbenek rá.

      mi-redórémiredóti-szi, vagy hogy hívják a félhangot, á, megint bekapcsolt

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • nahát, nekem az egész szolmizálás annyira megfoghatatlan, agyból megtanultam anno, mert kellett a főiskolán, de csak akkor ment, ha láttam is mondjuk a zongora billentyűit, milyen sorrendben üti le a Drága Tanárúr, akinek az államvizsgán megesküdtem, hogy soha nem tanítok majd éneket. Szólóénekemet ekként kommentálta anno:

        Kedves, Maga az utcán is eltéved, ha levegőt vesz?…

        Kedvelés

  11. nagyon fajo torokkal fekszem, megjartam mar az ugyeletet is, szemezek a reggelimmel de felek a fajdalomtol ugyhogy inkabb nem eszem – nem jo. Itt van anyam es ellatja helyettem a gyerekeket – jo. vegre sut a nap – nagyon jo. ujra bejott hogy amint segitsegem van lebetegszem – nem jo. olvasom Bovarynet- jo. hallgatom a zenet – jo. nem beszelunk a ferjemmel masodik napja – nem jo. beszelek egy baratnommel – jo. ranezek a lanyaimra – jo. van itthon fott etel hala anyamnak – jo. beultem reggel az autoba es vezettem a napsutesben – nagyon jo.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. Ezt hívják életmódmagazin-életérzésnek. Igen könnyen csúszik át paródiába. Én nem árulom el az érzéseimet most, mert csak mosoly, és stílusérzékem iróniát követel (sose lazítok, mindig megfigyelem magam, iszonyatos!)

    Rita vegyen még a kedvenc pléd alól kikászálódván saját kezűleg nemezelt, szivárvány-színátmenetes, BOJTOS mamuszt. Duzzoganyának fújja a haját a szemében a szél. Lilywhite macskája szökkenjen az ölébe puhán, meredő, a végén begörbített farokkal. Ilona, hozzád csöngessen be egy nagyon kedves szomszéd egy tálca gőzölgő sütivel! Devorah kapjon gyöngyös nyakéket, és este próbálja fel amúgy natúr, ha értitek. Bogomir lássa meg az első gólyát átrepülőben. Gyapjaskardhal pedig ne lépjen ágy mellett mandulaszemre.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  15. Születésnapos férjem mellett ébredni úgy, hogy a 9 hónapos kisfiam simogatása kelt, nagyon jóóó. Blogot olvasni délelőtt, ami könnyet csal a szemembe jó :)) Köszönöm.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  16. Éjszakai bodyssey átélés után reggel arra felébredni, hogy egy 120 centis rózsaszín pizsama odakucorodik a derekamhoz-nagyon jó. Továbbaludni-nagyon jó. Babazsúr maradékot reggelizni-az is jó.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  17. “Hentessel beszélgetni, pedig udvarol, jó.” 😀
    A henteseknél ez amolyan munkaköri kötelezettség lehet, mert nagyon értenek hozzá.
    Talán a körbedongott nőnek nagyobb ciki a “kicsit több lett, maradhat?” kérdésre azt mondani “NEM!”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én nem vettem húst, csak csomagolt sonkát. Vettem viszont habtejszínt, benéz a kosaramba: van hozzá szifon? Erre mondom, nem, felverem kézzel. Erre megtapogatja a muszklimat, és mondja a sajtos kollégának: erős lány. (mindenki meglepődik, milyen kemény vagyok.) És én makacsul azt hittem, normális vagyok, úgy beszélek vele, belefér, nem lesz félreértés. Meg a bolt felújításáról, Prímává válásáról is beszélt, ami 2015 lesz.

      Úgy kezdődött, hogy nem tudtam kinyitni a mélyhűtőt, mert hiányzott az a rész, amit meg lehet fogni. Ő meg jóakaratúlag integetett, hogy meg kell húzni! És nem akartam, hogy hülyének nézzen.

      De amúgy tényleg ilyesmi a hentes-háziasszony viszony, mint amit írsz, ez annyira, hogy novella- és filmklisé is.

      Futónadrágban voltam, igen hatásos körvonalaim voltak, aztán hazavittem a cuccot, felragadtam a kutyát, mentem az ívek meredekségét tompítani a Kossuth-emlékműig és tovább.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  19. És magyar! Jézus is magyar!
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Keith_Jarrett
    “1985-ben egy japán turné után Jarrett művészeti szempontból válságba került, a szellemi és fizikai erőfeszítések valamint családi problémái miatt idegösszeomlást kapott. A mély depresszióból végül saját maga találta meg a kiutat: felkapta a fuvoláját, stúdióba vonult, és miközben játszott, úgy érezte, teljes egészében kicserélődik. Ebből a zenei anyagból született a “Spirits” című lemez.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Évus, a kotta-hang összehasonlítást elvégzem egyik nap, mikor elég jól tudok majd fülelni (most már fáradt vagyok hozzá). S akkor jövök a válasszal!
        Én is végignéztem egy ilyen impro-visszajátszást, hát nem is tudom… biztos jó szándék vezérelte a reprodukáló művészt is, de bennem azért kelt némi visszatetszést. (Lehet, hogy azért, mert világ életemben mindig csak reprodukáltam? S közben mindig vágyakoztam arra a tehetségre, amely újat alkot? 6 éves korom óta tanultam zenét, és az összes kreativitásomat kiölte belőlem a profi oktatás pár év alatt, pedig tudom, hogy gyerekkoromban még írtam zenét… á, bocsánat, kusza vagyok már kicsit.)

        Kedvelés

    • A kölni koncertről: “The Köln Concert is a recording by the pianist Keith Jarrett of solo piano improvisations performed at the Cologne Opera House in Cologne (German: Köln) on January 24, 1975 before a live audience. It was released in the autumn of 1975 by the ECM Records label to critical acclaim and went on to become the best-selling solo album in jazz history, and the all-time best-selling piano album with sales of more than 3.5 million.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  23. Zenehallgatás közben téli cuccot elpakolni, nyárit elő szedni, ruhát próbálgatni, férj előtt divatbemutatóst játszani, közben a gyerekek nevetését/röhögését hallgatni, figyelni, hogy mikor pottyan be az új bejegyzés a postaládába, majd mohón olvasni, utána gondolkozni…. jóó 🙂 És jó, hogy van ez a blog, jó hogy csinálod ezt É. Köszönöm 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. Hogy nem fér bele minden az életembe, nem jó.
    Hogy ma a templom előtt megáztatott biciklikkel mégis szárazon karikázhattunk egyet együtt, nagyon jó. Délutáni szunyóka – jó-jó, de inkább olvastam volna. Este a négykezes vacsorakészítés és a gyerekek közös fektetése, jó – hogy jókedvben, könnyeden ment. És még nincs vége a napnak.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. Hogy ma este veszekedtünk férjjel, és kicsit becsapva és cserben hagyva érzem magam, nem jó.
    Hogy minden nyomás ellenére ki tudok végre állni magamért még este, fáradtan is, jó.
    Hogy ezek után az általad linkelt zongorazenét hallgathatom, jó. Köszönet érte!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  28. Ez is jó! Dalszöveg! Nosztalgiadiszkóba vele!

    Este fess a pesti nő
    ha kicsike száját festi ő
    csak érte remeg a férfisereg

    nappal stoppol, port töröl
    de este fél kilenc körül
    már dáma megint, taxinak int

    a bárban kacéran flörtöl,
    és nylont visel a lábán
    száz mohó férfiszem rögtön
    jajj leszalad a bokáján

    hajnalban szól a vekkere
    és tele van már a cekkere
    mert nem derogál,
    piacra jár.

    délre jó ebédet főz
    csak szépíti őt a gáz a gőz
    mert mindenes is a kis hamis

    az égből szállt a Földre a gyönyörű pesti nő
    van úgy hogy hű, hogy hűtelen,
    hogy jószívű, vagy hogy szívtelen
    mert ördög és angyal ő.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .