ványa bácsi — együtt jobb 2., frissítve

Közzétéve Szerző:

A bejegyzés alján kérdések!

Remélem, vagyunk azért néhányan, elszánt Ványa bácsi-értelmezők! Higgyétek el, nagyon izgalmas ez is!

Anton Pavlovics Csehov (1860–1904) a klasszikus és a kísérletező vonalat kedvelő színházak repertoárjának egyaránt ki nem kopó szerzője. Drámaíróként az úgynevezett “drámaiatlan dráma” megalkotója, négyrészes formában; drámáihoz hasonlóan jelentős realista kisepikája is. A Ványa bácsi Csehov öt nagy színműve — Ivanov, Sirály, Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert — közül időrendben a középső. Csehov munkásságának utóélete összefonódott a Sztanyiszlavszkij-féle színjátszással. Sztanyiszlavszkij Csehov kortársa volt, ő állította színpadra a Sirályt (miután az ősbemutatón megbukott Péterváron), a Sirály maga is sok szempontból a sztanyiszlavszkiji színjátszásról és annak korlátairól szól, vagy inkább: szólhat.

Érdekes adalék:

A Sirály zajos sikerét követően sorra állította színpadra Csehov és Gorkij műveit, melyek többsége hasonló sikert hozott a társulat és Sztanyiszlavszkij számára. (Csehov ettől függetlenül több levelében is panaszolja, hogy a rendező félremagyarázza az ő egyáltalán nem melankolikusnak, tragikusnak szánt műveit.)

A Ványa bácsi műfaja, ahogy a többi Csehové sem, nem határozható meg egyértelműen, izgalmas dramaturgiai probléma, hogy tragédiaként vagy komédiaként, esetleg mindkét minőségtől tartózkodva játsszák-e a műveit. Csehov maga inkább komédiának szánta a drámákat a maguk kisszerűségében. A Ványa bácsi alcíme: Jelenetek a falusi életből, mi Makai Imre fordításában olvastuk, azóta Morcsányi Géza is lefordította, ezt a szöveget használta a Radnóti és a Vígszínház is (a kolozsvárinál nem találok fordítót).

A Ványa bácsi az 1889-es A manó átdolgozása — ez utóbbi mű volt a budapesti Katona József Színház első előadása Zsámbéki Gábor rendezésében, 1982 októberében, amikor én már elsős voltam.

Aki később csatlakozna, itt van újra a szöveg linkje:Csehov: Ványa bácsi, Makai Imre fordítása

Videókat a jelenleg is műsoron levő, 2007-es, díjnyertes, sokat utaztatott kolozsvári Şerban-rendezésről hozott nekünk ribizli, amelyet 2008-ban a budapesti Nemzetiben is megnézhettünk volna, ha nem lenne annyi gyerekünk:
http://www.youtube.com/watch?v=Ix7NBQafxEI

Az 1997-es radnótis, Valló-féle előadás Kováts Adéllal, Kulka Jánossal, Schell Judittal és Szervét Tiborral:

http://www.youtube.com/watch?v=lKzFT_PFaVw

Egyes jelenetei, a szerelmi szál:

http://indavideo.hu/video/Csehov_Vanya_bacsi_-_A_Radnoti_Szinhaz_eloadasabol_reszletek_1

Zöldfűszál is körülnézett, és a radnótis előadással kapcsolatban a következő linkeket találta:

http://www.radnotiszinhaz.hu/eloadasok/archivum/468-vanya-bacsi.html
http://magyarnarancs.hu/zene2/radnoti_szinhaz_lehettem_volna_csehov_vanya_bacsi-59126

A jubileumi vígbeli (2010) előadás szereposztása, Marton László rendezése, levették.

Négy videó, próba és ajánló, a diadalmasan fiatal Hámori Gabriellával.

Magyarországi rendezésekről:
http://www.ellenfeny.hu/archivum/2004/6/szamvetes-az-eletrol-jeles-andras-szasz-janos-vallo-peter

Nekem nagyon kedves, mélyemben zengő dráma ez, eleve Csehov, akkor baj már nem lehet, de különösen azért, mert én is voltam Szonya, meg aztán Szonya és Jelena Andrejevna viszonya emlékeztet a férjem középső lánya és a köztem lévő viszonyra. Azért is, mert, igaz, jóval a premier (1997) után, láttam Valló Péter rendezését, aztán tanítottam is kétszer tizenegyedikeseknek ezt a művet a Három nővér helyett, amikor nem a Sirályt.

Az ígért teszt. 90 százalékkal lehet átmenni, szigorú vagyok és igazságos, de nem nehéz. Megfejtés nem lesz (lett mégis, nem értettem, amit a program kérdezett), viszont többször is neki lehet futni, ne súgjatok, majd meséljetek.

Holnap reggel kérdésekkel folytatom, amelyeket ide illesztek be, hogy egy helyen legyenek a kommentek — addig hagyom, hogy szabadon beszélgessetek, én csak figyelek.

Néhány gondolatébresztő kérdés:

1. “Miért nem tudnak maguk közönyösen nézni egy nőre, ha nem a maguké?!” — kérdezi Jelena Andrejevna. Mi mozgatja Vojnyickijt és mi Asztrovot Jelena Andrejevnával kapcsolatban? Elhisszük-e, hogy valamelyikük mellett megtalálná a boldogságot Jelena?

2. Milyen nő Jelena? Hol vannak a szövegben arra utaló mozzanatok, hogy egészen remek nő, csak hát az orosz vidék…,  és hol ábrándít ki bennünket Csehov?

3. Miért nősült vajon Szerebrjakov? Túl a tudós-lufin, ő milyen ember?

4. Na, erre kíváncsi vagyok:

5. “A tehetséges ember Oroszországban nem maradhat makulátlan. Csak gondold meg, milyen ennek a doktornak az élete! Végtelen sártenger az utakon, fagy, hóvihar, óriási távolságok, vad, durva nép, körös-körül csupa nyomor, betegség… Hát ilyen körülmények között nehéz makulátlannak és józannak megőriznie magát negyvenéves korára annak, aki napról napra küszködik és robotol…” — Mit gondolunk erről, itt és ma, Magyarországon?

6.

“SZONYA
Csúnya vagyok.

JELENA ANDREJEVNA
Gyönyörű hajad van.”

Ismerős? Mért ennyire fontos vajon a szépség? Mi van, ha babaarcúan szép színésznő játssza, milyen eszközökkel élhet akkor? Elhisszük neki, ha azt mondja róla a szöveg, hogy ő csúnya? Honnan tudjuk, hogy objektíve is csúnya?

7. Mi ez a nagy csalódása Vojnyickijnek? (Már írtatok róla.) Mit gondoltok Szerebrjakov tudományos munkásságáról? “Azután, ami történt, e néhány óra alatt olyan sok mindent éltem és gondoltam át, hogy azt hiszem, egész értekezést tudnék írni az utókor épülésére arról, hogyan kell élni.” Ez nagyon “a nénikéjét”, nem?

8. Melyik Moliére köszön vissza Szerebrjakov figurájában és viszonyaiban? Legalább három eszembe jut.

9. Mit gondolunk a Szerebrjakov és Jelena közti nagy korkülönbségről, amely többünk életében téma? Hány éves lehet Szerebrjakov? Van-e, létezhet-e sikeres házasság ekkora korkülönbséggel? Mit lehet azzal a helyzettel kezdeni, hogy szeretet, szerelem, összhang van, de testi erőben és az életkorszak diktálta feladatban nagy a különbség?

315 thoughts on “ványa bácsi — együtt jobb 2., frissítve”

      • google crome-ban az első kérdésnél még sejlik a gomb, onnantól láthatatlan, megnéztem azóta internet explorerrel, egy nyúlfark látszódik – megoldható.
        🙂

        Kedvelés

      • Igen, a gombokkal nekem is volt problemam, vegul meglett, nagyon a szelen jobb oldalon. Nehezen, de sikerult kitolteni.
        Szuper kis teszt, megbuktam. 🙂

        Kedvelés

  3. Megtaláltam, enterrel léptethető, de a végén mutatja a megoldást. Így 70%nál megállok. Főleg, hogy a 3 rontásból, kettőt véletlenül nyomtam félre. A tanulság: egész figyelmesen olvasok és elég figyelmetlenül töltöm ki a feleletválasztós teszteket. Egyébként Csehovot nézni és olvasni is nagyszerű. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy így 15 év után (a gimiben olvastam drámát utoljára) még mindig könnyedén megy és élvezem. Színházba egy darabig még nem jutok el (esti szoptatás), de ha majd ismét, alig várom, hogy Csehovot (is) lássak újra. Nagyon tetszik ez a projekt. Agytorna, olyan jó érzés, hogy olyan képességeimet kell előbányászni, amiket utoljára min. 10 évvel ezelőtt használtam ebben a formában. Máris rájöttem valamire. Ez a bajom a munkával. Nem fejleszt úgy, mint a tanulás. Ha egyszer befejezem a babázást, ilyen munkát fogok találni, vagy csinálni magamnak. Ami folytonos szellemi kihívásokkal, tanulással és fejlődéssel jár, és akkor sosem öregszem bele. (Ami azt illeti, volt is egy ilyen de a hímsovének díszpéldánya főnök mellett egy nő sem maradhatott 1-2 évnél tovább – jellemző.) No, nagyon elkalandoztam, alig várom, hogy visszatérjünk Csehovhoz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Akkor is hálás vagyok neked, hogy ezt választottad elsőre olvasni (én kezdtem a nyavajgást 🙂 ), nem akartalak elkeseríteni, tényleg megszenvedtem vele (azóta el is olvastam), de úgy éreztem elmondhatom, hogy nehéz! A radnótis előadás után jöttem rá, hogy mennyi lehetőség van benne de nekem ez, csak olvasáskor, nem jött át. Adj időt, hogy megszerethessem, nyitott vagyok rá, hidd el nélküled a kezembe se vettem volna! 🙂 (bármily szomorú)

        Kedvelés

      • en is nyavajogtam, de latod, olvasom a kommenteket, nem adom fel olyan konnyen. izgatja a fantaziam hogy tesztet kell kitolteni, vagyom a sikerelmenyre, megprobalom majd este megnezni, olvasas helyett. az alapjan is ki lehet tolteni a tesztet? anyumat is lelkesitem, hatha o is bekapcsolodna ebbe az egyutt olvasasba, filmnezesbe.

        Kedvelés

      • Gépről a teszt tökéletesen működik, a végén szépen közli az eredményedet
        (mellyel igazán nem szeretnék dicsekedni 🙂 ) ( igaz, nem is tudnék 🙂 🙂 )

        és ott láthatod a végén tévedés esetén a helyes megoldást is.
        Remek, tetszik, egyszerűen nagyszerű. Amúgy az ilyen teszteket csinálni is élvezetes, azt a sok hülye hihető, mégis mellébeszélős rossz választ kiötölni én kifejezetten élvezném…

        Kedvelés

      • ahá, lehet vénségemre felcsapok trollnak 🙂
        A teszteredményem közlése egy régirégi szalagavató roppant humorú és éleselméjű diákjától származik,
        aki a nagyívű beszédében többek között rólam is így emlékezett meg :
        ” Tanárainkat nem akarjuk dicsérni – igaz, nem is tudnánk…”

        Kedvelés

      • Köszönöm a segítőkészséged, de nem tudom, mire gondolsz 😦 Nem látok S-t a jobb oldalon 😦

        Kedvelés

      • S betűt én sem látok, sajnos. A kezdőlapon látszik egy pici széle egy gombnak baloldalt arra lehet kattintani, és úgy elérem az első kérdést, de tovább menni nem tudok…

        Kedvelés

      • Ha Chorme-ot használsz, ott nem is látszik semmi, gépről én sem tudtam kitölteni. Alulról a második osztásban kellene lennie a teszt indító ikonnak. Androidos telefonról viszont simán látszik, és végig lehet menni rajta.

        Kedvelés

      • nekem explorerben megjelent jobb oldalon a közepénél lejjebb, de csak ha húzogattam ott az egeret. utána pedig enterekkel tudtam továbblépni.

        Kedvelés

      • Gondolom pont az a baj, hogy nem jelenik meg a billentyű. Nekem is csak úgy sikerült, hogy másik böngészőben nyitottam meg (chromeban), de így is le kellett csökkentenem a betű méretet 75%-ra, míg végre jobb oldalon felsejlett valami, amire végre tudtam kattintani. Nem egyszerű, de ne adjátok fel könnyen, próbálkozzatok!

        Kedvelés

      • Nekem rogton sikerult.amasodik kerdest veletlenul atugrotta es nem lehetettvisszamenni. Ezert elsore nem lett 100as.

        Kedvelés

      • Arra gondol cvd, hogy magában a kvízben, a szürke keretben van egy start billentyű, nekem sem látszik az egész egyébként, de biztos ez sem minden böngiben.

        Kedvelés

      • Egy élmény volt. 🙂 Végül Chrome-ban sikerült, először elolvastam, böktem, kicsinyítettem, akkor meglett az S betű sarka, nyomtam, nagyítottam, olvastam, böktem, kicsinyítettem… 😀

        Kedvelés

      • Köszönöm, közben egy másik gépen kitöltöttem, de sajnos csak 70%-os lett 😦 Viszont: tanultam 😀

        Kedvelés

  6. Egy barátnőmnek meséltem a projektről és a youtube-on látott radnótis előadás nagyszerűségéről, erre ő azt mondta, látta ezt a színházban, még gimis korában! Basszus, mit nem adnék egy időgépért!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Nagyon jó érzés, hogy volt sikerélményem, átmentem a teszten. Jó volt megmozgatni az agyamat.
    Meg az is nagyon vicces volt, ahogy “készültem” erre a hétfőre. Egy hete küzdöttem a szöveggel, a feléig eljutottam, majd bedobva a törölközőt megnéztem a Radnótis előadást. Aztán éjjel még beleolvastam több részbe is.

    Csakazolvassa, a holnap című bejegyzéshez írtam, hogy valami nem stimmelt nekem a Valló-rendezésben, folytatom itt, hátha a többieknek is van hasonló élménye.

    A mai bejegyzés után már pontosabban meg tudom fogalmazni, hogy mi zavart: nem is a rendezés, hanem a műfaji meghatározhatatlanság, az, hogy hol a komédia, hol a tragédia minősége van előtérben. És ez általában nem egyezett az én véleményemmel. Leginkább az idegesített, hogy egyes részekben, ahol én kétségbeejtő tragédiát éreztem, ott belenevetett a közönség. A színeszek is zseniálisak (inkább külön-külön, mint együtt), bár Kováts Adél az én ízlésem szerint pár helyen kicsit túljátszott.

    Na, de vissza a műhöz: olvasás közben, és nézve sem tudtam komédiaként értelmezni. Az egész kisszerűsége nemhogy oldja (ez nem jó szó, arra gondolok, hogy a komikumot mutatja), hanem mélyíti a szereplők tragédiáját. Nagyon sajnáltam a falusi szereplőket, a kisszerűségükkel, a kilátástalanságuk tragédiájával együtt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is hasonlót éreztem, és inkább tragédiaként – több élet tragédiájaként – értelmeztem a művet, fájó részvétet, sajnálatot éreztem a falusi szereplők iránt. Persze nem túl vonzó egyének, és valóban ők voltak a saját sorsuk kovácsai, gondolok most itt főként Ványa bácsira, akinek előbb is eszébe juthatott volna, hogy a saját életét kellene élnie, de például Szonja miről tehetett, és milyen lehetőségei voltak egy másmilyen, jobb életre? Leginkább semmilyenek, szerintem. A falusi kisszerűség maximum annyiba oldja a tragikumot, hogy számukra ez a komfortzóna, ha kilátástalan is, legalább biztonságos. Szerebrjakov iránt haragot éreztem, élősködő, dühítő figura, végtelenül egoista, csak magával törődik, élte a kényelmes életét a városban, mint egyetemi tanár, de se egy stabil egzisztenciát nem tudott kiépíteni, se igazán tehetsége nem volt ahhoz, amit csinált, és a birtokára hazaérve sem tud alkalmazkodni. Főleg azért volt számomra ellenszenves, mert a lányával mit sem törődött: nyilván sosem jutott eszébe, hogy talán más életet is megérdemelne, minthogy otthonról gályázzon az apjának – sajnos nagyon ismerős apafigura… A feleségét sajnáltam, nagyon melléválasztott, és a férfiak, akik nyomulnak rá – hát no komment, valószínűleg jobban tette, hogy inkább elküldte őket. Akivel én azonosulni tudtam, az Asztrov doktor volt: kiégett ember, akiben vannak lehetőségek, de a körülmények bedarálják, iszik, szenved, deprimált, és a kínjait hidegség és érzéketlenség alá rejti – és ez nem csak máz már rajta, hanem egyre mélyebben része a személyiségének. Szomorú, hogy nincs benne annyi életösztön sem, hogy megfogja Szonja kezét, hogy együtt megpróbáljanak felépíteni maguknak valami kis boldogságot – tipikus férfi ilyen szempontból, neki is a jó nő kéne, akit eközben nem tisztel. Ebben a történetben nagyon lúzer mindenki, van, aki a saját hibájából, van aki máséból, van aki már belenyugodott, mint Tyelegin, valaki még nem, mint Ványa bácsi, de utóbbin is érezhető, hogy már nem fog tudni változtatni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én is Asztrovval tudtam azonosulni, Ványát és Szonját szántam, Szerebrjakovot és a feleségét nagyon utáltam, ahogy észre sem veszik, hogy milyen romboló a jelenlétük.

        Kedvelés

      • Ez érdekes, én Jelena Andrejevnával tudok a legjobban azonosulni. Ő miről tehet? Ez az orosz vidék, amiről Csehov mindig ír, ez nagyon durva, abban ilyenek lesznek a királynők is. Nagyon plasztikus figura, ismerős problémákkal, tökéletesen motivált minden, amit csinált, ugyanakkor nagyon sokféleképpen lehet játszani.

        Kedvelés

      • Gyakorlatilag beletrollkodom a beszélgetésbe, mert még nem olvastam el, és csak a kolozsvári előadást láttam, kétszer, ugyanis Jelena Andrejevnát és Szonját dupla szereposztásba csinálták meg. Az egyik legelképesztőbb színházélményemet okozta ez a megoldás, ugyanis, míg Szonja esetében nincs lényeges különbség a karakter ábrázolásban (kivéve, nyílván, ami eleve fakad a két színésznő különbözőségéből), ellenben Jelena Andrejevna … a második előadás alatt egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy vajon ugyanazt a történetet nézem? Az egyik Jelena egy esendő nő, próbál jól funkcionálni, beilleszkedni, sorozatos kudarcba fullad és magára marad, ettől megsajnálod, esetleg szimpatizálsz vele. A másik Jelena azonban nem bocsájtja meg ezt a kitaszítottságot, számító lesz, szinte gonoszságig önző, ez a védekezés inkább ellenszenvessé teszi.
        Ez az ellentmondás erősít abban, hogy mindenképp elolvassam, hogy lássam, az én Jelenám milyen.

        Kedvelés

      • Nagyon érdekes, amit írsz! NAgy sikerdarab, sokat utazik, lehet, hogy nem technikai ügy, hanem a koncepció része a kettős szereposztás? A premier idejében is kettős volt már, 2007-ben? Írnál esetleg neveket is a kétféle Jelenához? De jó, hogy írtad, hát megyek hozzátok májusban!

        Kedvelés

      • Csak ide tudok írni.
        Nem tudom, mi volt a döntés mögött, de megérdeklődöm, miért volt kettős szereposztás. Bár a bemutató(kat) nem láttam, én úgy emlékszem, hogy mindkettőt játszották, tehát első pillanattól fogva így működött. Az egyik Jelenát (az esendőbbet – saját értelmezés) Kézdi Imola játszotta, a másikat Györgyjakab Enikő. Gyönyörű tehetségű színésznők, de elég eltérő karaktereket szoktak játszani, megtörténhet, hogy az értelmezés különbözősége kicsit belőlük is fakad … nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy más is így látta-e, a második előadás után meséltem ezt a dilemmámat egy színházkritikusnak, de csak mosolygott és azt mondta, olvassam el 🙂

        Kedvelés

      • jelena 1: kézdi imola
        jelena 2: györgyjakab edit
        igen, már a bemutató óta így játsszák. a premier imoláé volt, a második előadás edité.

        Kedvelés

      • Ez a mindenki lúzer meghatározás nagyon tetszik!
        A Ványa bácsi kontra Szerebrjakov kérdésnél viszont szerintem nem feltétlen hibáztatható Ványa bácsi, hogy miért nem vette hamarabb kezébe az életét, hiszen látszik több helyen, milyen merev, tekintélyelvű struktúrában éltek. Szerebrjakov kizárólag azért, mert ő a professzor, fölötte áll mindenkinek, az ő akarata érvényesül, az egész ház körülötte forog, pedig a semmilyen vezetői kvalitással nem rendelkezik. Hiába professzor, mégis ostoba. Inkompenenciája ellenére mégsem lehet nyiltan elvenni tőle a vezetői szerepet, láttuk, hogy reagált az egész környezete, mikor Vojnickíj felemelte a szavát a birtok eladása ellen.

        Kedvelés

      • Bizony és ne feledkezzünk meg a háztartás idős úrnőjéről sem, aki, nyilván a rendszer és a neveltetése miatt erejét és tekintélyét szintén a helyzet fenntartására használja fel.

        Kedvelés

      • Nekem is ez ugrott be, hogy bizony, erős anyai ráhatás van, hogy Vojnickíj igazodjon és melózzon a professzorért…

        Kedvelés

      • Ebben teljesen igazad van, de én úgy érzékeltem, hogy Ványa bácsi valahol mélyen saját magát is hibáztatja – amit persze a professzorra vetít ki – és dühöng azért, hogy egész életében neki dolgozott – ebből én azt vontam le, hogy esetleg választhatott volna mást is, bár az tény, hogy nem tudjuk, mi egyebet tehetett volna.

        Kedvelés

      • Csehov szereti ezt a városból érkező, gazdálkodáshoz nem értő, körülrajongott, buta parádézást (ez van a Sirályban és részben a Cseresznyéskertben is).

        Kedvelés

    • Azt hiszem, a (klasszikus, drámai) komikumban nincsen semmi könnyed, a jellemvígjátékokban (Moliére, nincs fordított é-m) biztosan nincs, de a helyzetvígjátékokban sem igazán. Te máshogy fogalmazol, és értelek is, de amúgy nem győzzük cáfolni az amcsi filmekhez szokott kamaszok körében, hogy a komikum az vidámság. A komikum a legjobb esetben gúny, és a félreértések feszültsége. A komikum nem arra való (Valló), hogy oldja, elviselhetővé tegye a tragikumot. Azt meg főleg nem jelenti, hogy könnyű, cukros az élet. A klasszikus komikum, az olyan, hogy a szereplőknek nagyon-nagyon rossz (Tartuffe, A fösvény), mi meg nagyon röhögünk a szerencsétleneken, de menekülőútként a fiataloknak ott az igaz szerelem. Na, Csehovnál ez sincs, tényleg nincs egyik drámájában sem egyetlen akár ideig-óráig is működőképes szerelem. Ugyanakkor nagyon-nagyon vicces, megrendítően. Rengeteg Csehovot láttam, többet sokszor is, amelyekben fenékig ürítették a komikum lehetőségeit (a Radnótiban, a Bárkában, az Örkényben, a Nemzetiben, és a Krétakör Siráját is), és elképesztő rétegei vannak a szövegnek. Én Csehov miatt akartam rendező lenni, csak ki**szott Babarczy, ezerszer áldassék a neve.

      Valamint a komikum nem billenti ki a világrendet amúgy hamletesen, ennyivel könnyebb, a tragikumnak pedig ez a definíciója.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én nagyon-nagyon szeretem Csehov humorát. Tegnap, ahogy olvastam (időnként hangosan a férjemnek) ezeket a sziporkázóan finom, tragikomikus részeket, jó volt nagyon. Például ma ahogy kinéztem az ablakon, megjegyeztem a ragyogó napsütésre, hogy milyen szép idő van! Férjem már vágta is rá, hogy: “Ilyen időben kedve lenne az embernek felakasztani magát!” Jaj, nagyon röhögtünk 😀

        Kedvelés

      • Hát, a komikumot én sem vidámságként értelmezem, de nekem valószínűleg nincs egyébként sincs erre igazán szenzorom. Amolyan naiv kislányként nagyon sajnálok röhögni a szerencsétleneken.

        Kedvelés

      • Nagyon jó, ez, amit a komikumról írtál. Nekem errő az jutott az eszembe, hogy mikor utoljára közöm volt Csehovhoz, úgy 17 évesen, színház, és könyv formájában, én ezen a komikumon tudtam nevetni, nem harsányan persze, de könnyű szívvel. Ugyanezen most, épp 17 évvel később, gyakran inkább sírni volna kedvem. Pedig most is érzem és élvezem a humorát, de marad inkább a fanyar mosoly. Bár Vacskamati alanti hozzászólásán azért rendesen felröhögtem.

        Kedvelés

    • Erre a tragikumra, amelybe belenevetnek, kitűnő példa a radnótisban az a jelenet, amikor Asztrov kettesben marad Szonyával, odamegy, merőn nézi, és kérdezi, hogy szabad? Az valami hátborzongató, és akkor utána a szekrényből kiveszi a piát. Én nagyon szeretem, amikor a rendező így játszik a nézővel, de úgy, hogy a szöveget az utolsó szótagig ismerve is elhiszem, hogy talán most szerelem lesz ebből.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  8. Én tabletről ki tudtam tölteni a tesztet, de most itt explorerben én sem látom a gonbot…
    No de beszéljünk a színdarabról (meg előtte kicsit magamról…)
    Én mindig reáltárgyakból voltam jó, és a humán tárgyakból épp csak karcoltam a közepest (kivéve a nyelvtant, azt is szerettem), de ezt én utólag a tanáraim rovására írom, mert olvasni mindig szerettem. Mostanra egy műveletlen tuskó lettem, aki csak szakkönyveket olvas, és rájöttem, nagyon hiányzik a szépirodalom, ezért nagyon-nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek! 🙂
    Szóval nem leszek valami magasröptű, kérlek nézzétek el nekem!
    Miközben olvastam, végig azt hittem, hogy itt történni fog vmi szörnyű, aztán mégsem történt semmi igazán tragikus. (Ezért hívják drámaiatlan drámának?)
    És habár látszólag nem történt különösebben semmi, és a szereplők élete elméletileg ugyanott folytatódott, mint mielőtt a házaspár odaérkezett a birtokra, mégis mindenkinek megváltozott az élete. Külsőleg, látszólag visszatért a normális kerékvágásba az életük a professzorék távozása után, mégis, belül mindannyian nyomorultabbul érzik magukat.
    Arról, hogy Vojnyickij mitől ábrándult ki Szerebrjakovból (mert többször írja, hogy mennyire hitt benne régen), volt valami utalás a műben? Én nem emlékszem rá, hogy kiderült volna, pedig erre kiváncsi lennék. Vagy szándékos, hogy nem tért ki rá az író?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem nem tért ki rá. Az én értelmezésem szerint egyszerűen attól ábrándul ki Vojnyickij, hogy a professzor velük él, látja a hús-vér embert, nem csak a tudományos cikeit.
      Az idoloknak általában nem tesz jót a közelség. (lásd még: házasság)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én úgy emlékszem, hogy mond olyat is, hogy a professzor mint professzor sem ért sokat, és soha semmi fogalma nem volt a művészetről, semmi eredetit nem alkotott, mindig csak azt szajkózta, amit mások leírtak. Ilyen alapon nem csak a személyből ábrándul ki, hanem a “szakemberből” is. Én úgy érzékeltem, hogy Vojnyickijnek sokat jelent, hogy tudja, egy nálánál okosabb, nagyobb, sikeresebb ember számára biztosítja a munkájával a hátteret – ez ad neki erőt, ettől ő is többnek, jobbnak érzi magát. Mikor azonban szembesül azzal, hogy az az ember, akiért ők dolgoztak, a lelkület kitették, és a szájuktól megvonták a falatot, emberileg egy senki és tudósként se egy nagy eresztés, akkor összeomlik a világa.

        Kedvelés

      • Igazad lehet, tényleg könnyű rajongani valakiért, aki nincs ott.
        Arról is beszélnek, hogy éjszakákon át fordítottak a professzornak, Szonya és Ványa. Szerebrjakov helyettük is élt, és amikor Ványa látta, milyen élet ez, mennyire nem csinál ez az ember semmit, a saját élete kudarcát látta meg.

        Kedvelés

      • Szerintem mondja, hogy mi a baja a sógorával. Az, hogy a sok elméletből semmi nem sült ki, nem ért el vele változásokat. Nem lett “híres” , sikeres ember belőle, pedig ők mindent megtettek érte.

        Kedvelés

      • Igen, de sok olyan nagy formátumú ember, meg nem értett zseni van, akiket a külvilág nem ismer el. Szerebrjakov nem ilyen, ő objektíve és szubjektíve is egy senki, őt nem fedezi majd fel az utókor.

        Kedvelés

      • És a legdurvább fricska, hogy a szöveg semmilyen utalást nem tartalmaz arra, hogy körülbelül mi lehetett Szerebrjakov kutatási területe. Hogy mi a rákot csinált az egyetemen évekig. Épp a szinte-polihisztor Asztrov ellenpontjaként, aki nagyon pontosan elmondja Vojnyickijnek és Jelena Andrejevnának is, orvosként még mivel foglalkozik (neki az Afrika-térkép értelmetlensége a fricska), (és Jelena Andrejevnát persze egyáltalán nem érdekli, noha rajonghatna ezért is, a vidéki mocsár kiválóságáért, a valódi értelmiségiért, nem csak azért, mert “érdekes ember”, egy kicsit fiatalabb és jobb képű a professzornál). Van rendező, aki ábrázolja valahogy Szerebrjakovot mint tudóst (könyvek, tárgyak, felolvasásrészlet), van, aki ugyanígy homályban hagyja, de Csehov ezt direkt csinálja.

        Egész pontosan, ennyi (javítom magam):
        “Ez az ember kerek huszonöt esztendeje előad és ír a művészetről, pedig annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez. Huszonöt éve kérődzi vissza a mások véleményét a realizmusról, a naturalizmusról meg más efféle badarságról; huszonöt éve adogat elő és írogat arról, amit az okos már úgyis régóta tud, a butát meg úgysem érdekli. Tehát huszonöt éve csak szalmát csépel.”

        Irodalmár tehát, avagy esztéta, művészetelmélettel, stílustörténettel foglalkozik.

        Kedvelés

      • Még művészettörténész is lehet, nekem olvasás közben ez volt az “első” benyomás, lehet, hogy azért is, mert művészettörténészt ismerek élőben, míg irodalmárt, esztétát nem.

        Egyébként rém nagy megnyugvással zártam a tesztet, átmentem. 🙂 (Gimnáziumban nem tanultam semmi irodalmat, nem volt túl jó a tanárunk, és a továbbtanuláshoz sem volt szükségem rá, a precizitás és a figyelem viszont jó oldalam.) Oops, most jöttem rá, hogy az utolsó hat oldalt még nem olvastam, megyek is vissza…

        Kedvelés

    • Szerintem deep inside tudta ő, hogy Szerebrjakov egy senki, de a könnyebb utat választotta azzal, hogy talált egy “nagy embert”, aki mögé beállhat, így neki nem kellett megharcolnia a maga harcát. És amikor rájött, hogy ez így nem működik, akkor már késő lett.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • sztem pont ebben (is) van a drama: hogy szembesul azzal, hogy vki moge bujt, vkin keresztul elt, ahelyett, hogy energiat fektetett volna sajat magaba. arra mar reg rajott, hogy rossz lora tett, mert a prof megsem akkora formatumu figura, mint amekkoranak a beleje fektetett munka nagysaganak megfeleloen lennie kene, de a problemat nem ez okozza, s erre jon ra vojnyickij. hogy o volt a hulye tk. es a drama pillanata pont az, amikor meg eppen nem keso, amikor meg eppen ervenyesithetne onmagat – egyebkent ez tobbekre is igaz -, de nem sikeres a kitores, mert hat nem is az agyonloves lenne a megoldas; vegul folytatja ugyanugy, ahogy elotte, csak mostmar vegkepp annak tudataban, hogy elveszett minden lehetoseg.

        Kedvelés

      • Egy tragédiában a nagy felismerés pillanata a merénylet lenne, valódi elégtétel, de itt ez sem sikerül. Milyen szánalmas a kibékülés is, milyen csalódott voltam minden egyes alkalommal, olvasva, nézve a darabot. Ez is komikum, ezek a felemás leszámolások (más Csehovban meg sikertelen öngyilkosság van). Addig is tudta Vojnyickij, hogy a professzor nem az a nagy ember, de csak akkor robban az igazsága, amikor Szerebrjakov ennyire szívtelenül semmizné ki őket. Vajon miért?

        Kedvelés

      • sztem azert, mert akkor mar eselye sem lenne, hogy ugyanazt csinalja, amit eddig. azert az nagy krizis lenne, ha eladnak a birtokot; anyagilag meg jol is kijohetne (szerebrjakov kompromisszumkesz eteren, ha jol emlekszem), de borulna az az egesz viszonyrendszer, amelyben vojnyickij is meghatarozza magat. hiaba tudja mar reg, hogy nem erdemes ra a prof, mit kezdene magaval, ha nem oerte is dolgozna? egeszen konkretan: mit csinalna? mindenkepp valsaghelyzet. es hat ha neki nincs ereje, hogy magatol elvagja a kotelekeket (pedig fejben\erzelemben mar reg megtette), akkor nehogy mar pont a masik fel kenyszeritse ra; akkor mar inkabb megis o lepne, drasztikusat. persze nem megy.
        “te mintha a korabbi meggyozodesed vadolnad… De nem az a hibas, hanem te magad. megfeledkezel arrol, hogy a meggyozodes magaban meg semmi, csak holt betu… Cselekedni is kell!” – mondja marija vasziljevba vojnyickijnek. nehez ez.
        nekem tetszik a bena kibekules, az, hogy nem tragedia, hogy olyan eletszagu. bar lelomboz, s szivesen kiabalnam, hogy “igen, ezaz, lodd agyon!”. igy viszont jobban elgondolkodtat.

        Kedvelés

      • Nem, többször utal rá a szöveg, hogy valóban, mély hittel, vallásos meggyőződéssel hitt benne az anyjával együtt, noha ott van Asztrov, aki valóban kiváló (lehetett volna), a szemét majd kiböki.

        Kedvelés

      • Igen, de senki sem lehet próféta a saját hazájában, vagyis csak nehezen. Neki a professzor kellett bálványnak. Majd “beleszeret” Jelena Andrejevnába. Szerelem? Szerintem csak ugródeszkának akarná használni: amit nem volt képes megtenni magáért, azt (úgy gondolja) meg tudja tenni másért, a szerelem majd olyan erőket hoz ki belőle, ami magasabbra repíti, mint ahogy szárnyalni tud. Én abban is kételkedek, hogy szerelmes, szerintem vágyakozik. Egészséges, fiatal nő öreg férj mellett és még magában erőt érző férfi.

        Kedvelés

      • …aki, ha elvette volna tíz éve, mára pont ilyen unott férje lenne, mint Szerebrjakov, csak még kicsinyesen féltékeny is. El ne higgyük ezt az éjszakai viharos monológot.

        Kedvelés

      • Én nem hittem el…Mondjuk eljátszottam a gondolattal, hogy gyereket biztos csinált volna, az talán adott volna valami értelmet az életének, nem?

        Kedvelés

      • Nem, nem biztos, Csehov nagyon szépen ábrázolja azokat a nőket, akiknek az anyaság még pótcselekvésnek sem jó, a Sirály Másája és Arkagyinája ilyen, meg a Három nővér Natasája.

        Kedvelés

      • Az én értelmezésemben Ványa bácsi redukálta a kognitív disszonanciát, és _igazából_ sosem tartotta nagy embernek a professzort 😀

        Igazatok van, valaha ő is nagyra tartotta, mint a Maman. De hogy mikor jött rá erre? Talán a darab jelen idejétől számítva is jó régóta már.

        Kedvelés

    • Meg az elejen egy hosszabb monologban – amikor arrol beszel hogy 25 eve ir a semmirol -emliti, hogy a korabbi, het evvel ezelotti elmelete ellen irt egy uj elmeletet. Hogy a sajat maga altal felallitott elmeletnek egy uj tanulmanyaban gyokeresen ellentmond. Szerintem ez volt a fo oka a kiabrandultsagnak. Es ettol valt ertelmetlenne vanya addigi munkaja. Amiert tolta a szekeret, az az irany amerre tolta. Egyszer csak szoltak,hogy hulye vagy arra toltad? Nem arra kellett volna? Kozben aki miatt tolta -a professzor- eli tovabb vilagat. Nem is erzekeli es -azzal, hogy ki is mondja:nem ertek en ezekhez a gyakorlati dolgokhoz, en a tudomany embere vagyok- el tovabb ugyanugy.
      (Nekem errol a 2008as gazdasagi vilagvalsag jutott eszembe es az , hogy az ezert felelos nagy arcok a mai napig felelos helyen dolgoznak, mai napig milliokert, a mai napig nem alltak jot es nem vallaltak a felelosseget. )
      Ahogy a professzor azt mondta:o nem ertheti azt , hogy mennyi 500rubel. O nem ert ehhez. Az a resz arcpiritoan felhaborito.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem, ez nem Szerebrjakov, hanem egy másik remek tudós Harkovból. Szerebrjakov teljes neve Alekszandr Vlagyimirovics.

        “MARIJA VASZILJEVNA
        Elfelejtettem szólni Alexandrnak… olyan rövid már az eszem… ma levelet kaptam Harkovból Pavel Alekszejevicstől… Elküldte az új füzetét…

        ASZTROV
        Érdekes?

        MARIJA VASZILJEVNA
        Érdekes, de valahogy furcsa. Cáfolja azt, amit hét évvel ezelőtt még ő maga védelmezett. Ez szőrnyű!

        VOJNYICKIJ
        Nincs ebben semmi szörnyű. Igyék teát, mama.

        MARIJA VASZILJEVNA
        De én beszélni akarok!

        VOJNYICKIJ
        De mi már ötven év óta csak beszélünk és beszélünk, meg füzeteket olvasunk. Ideje volna már befejezni. “

        Kedvelés

      • Koszonom. Bocsanat. Nem figyeltem elegge.
        Emellett lehetseges, hogy ez korulmeny egy tovabbi adalek a kiabrandultsagahoz.
        Kozben pedig Vanyanak lett volna lehetosege. A tobbi szereplohoz kepest neki volt valasztasa. O maga dontott arrol, hogy
        -lemond az oroksegerol
        -hogy dolgozik a gazdasagban/ert
        -hogy tamogatja a sogora tudomanyos munkajat.
        Aztan csalodott, megbanta a donteset.(ebben mennyiben van benne, hogy nem lett jegyzett tudos a sogora? Mennyiben lenne mas a helyzet, ha neves tudossa valik? Nem Vanya szemelyisgevel van az alapveto gond? Hogy nem jo donteseket hozott es nem kepes szembenezni ennek felelossegevel? )
        Ezert szanni valo. Megrendito, de kozben egeszen melyen a szemelyisegevel komoly gond van, hiszen ep lelku ember nem szarja keresztbe a sajat eletet.

        Kedvelés

      • Nekem belefér az ép lelkű definíciójába az, hogy a húgáért lemond az örökségről (önmagában a két kisebb örökség/birtok kevésbé életképes, mint az egy nagyobb), dolgozik a gazdaságban és támogatja a sógorát. Több kultúrában volt komoly tényező a családokban a nőtlen nagybácsi kategóriája. (Konkrétan finn skanzenekben említik őket nagyjából ugyanerre az időszakra vonatkozóan.)

        Kedvelés

      • Megbanta a donteset. Ez szerintem nem ep lelekre vall. Az ember veggigondolja az eletet. Aki arra jut, hogy mindent megban, az lenyegeben a sajat eleterol lesujtoan nyilakozik.
        Az oroksegrol lemondassal nem hoztam kapcsolatba az ep lelket. Hol olvastal ilyet?

        Kedvelés

      • Amikor kitör (harmadik felvonás), erről beszél, ezért lenne neki is kisemmizése a birtok eladása. Nem a húga miatt csalódik, hanem az önző, öntelt, kíméletlen sógora miatt, és csak ekkor mondja, hogy megbánta, én is ezt mondanám. A döbbenet, hogy a professzor nincs tekintettel Szonyára sem. Semmilyen viszonyban nincs a lányával. illetve eljátszható a szövegből könnyedén a teljes közöny apa és lánya között, és a szavak nélküli gyengéd viszony is.

        Csakugyan ekkora árulás Szerebrjakov javaslata? Mit gondoltok?

        Kedvelés

      • Árnika, az utolsó sorban levő kifejezést azt hittem, a korábbi döntéseire írtad, most így látom, hogy nem arra, hanem az utólagos “de béna voltam” felismerésére. Ez nem volt nekem rögtön egyértelmű.

        Kedvelés

      • Pontosan!
        Na de miert mondott le az oroksegerol?
        Valoban tiszta onzetlensegbol es szeretetbol? Vagy esetleg azert, mert mar akkor sem hitt benne az anyja, es inkabb istitett egy magasabb ertelmisegi szinten allo professzort, odaadva neki a lanyat es megtertva igy a birtokat, alajukrendelve Vanyat, o meg igy akart megfelelni? Meg ugy, hogy o is alarendelte magat a professzornak?

        Kedvelés

      • Szerebrjakov egy narcisztikus szemelyiseg, aki annyira onzo, hogy nem lat tavolabbra sajat maganal.
        Ha nem igy lenne, nem lett volna ennyire empatiatlan, nem csodalkozott volna el azon, hogy ez a dontese mas szamara mit jelent. Azt gondolta, hogy mert en gondolom, ez jo lesz mindenkinek. (ahogy addig minden)
        Az a kerdese, hogy hat miert nem vett Vanya el, amit akart, annyira felhaborito volt, hogy meg en is teleszivtam a tudomet levegovel.
        Nem szeretett o szerintem senkit, sajat magat sem igazan. Ezaz impotencia is annyira talalo. En mondjuk nem vagtam, hogy az, de valoban. Annyira erzeketlen, hogy mar sajat magat sem erzi.
        A szavak nelkuli gyenged viszony azert jatszhato el, mert a csendbe mindenki magat kepzeli bele szerintem. Ertem ezt ugy, hogy ha en egy szeretni tudo, joszivu valaki vagyok, akkor ezt feltetelezem a masikrol, ezt kepzelem, ezt vetitem a masikba, vagyis sajat magam.
        Ahogy Szonja is azert volt boldog az orvossal valo esti vacsora utan, mert sajat maga vagyait latta megcsillanni az orvos szemeben a szekrenyes jelenetnel. Csak amikor elovette a piat jozanodott ki, hogy O hogy lehetett ilyen kis buta, amit termeszetesen mindenki szugeralt bele. (Marina is pl: akkor meg kis buta voltal)
        Szerintem azert is lehetett ill erezhette magat csunyanak, mert nem kapott olyan merteku szeretet az apjatol sem. Eretlen csunyacska lanykent volt kezelve, nem nokent. Szerintem ot azert sem viselte meg annyira az ellenseges, hideg legkor, mert ebben nott fel, termeszetes volt neki.
        Engem is erdekelne az elozo feleseg, nem tudok ennel hitelesebb kepet osszerakni magamban nelkule.

        Kedvelés

      • Ide válaszolok, mert föntebb már nem lehet többet:
        Szerebrjakov javaslatában, hogy adják el a birtokot, én nem feltétlen az önzőségét láttam megnyilvánulni, sokkal inkább a hozzá nem értését. Tulajdonképpen felveti a családi kupaktanácsnak megfontolásra az ügyet. Ő valóban azt hiszi, hogy ezzel jó üzletet csinálnánk, és az egész család javát szolgálná. Nekem az látszik ebből, hogy mennyire elrugaszkodott a való élettől, mennyire csak a saját világában él, mennyire nem látja hogy mi történik korülötte,
        A másik, ami felmerült bennem, míg olvastam a válaszokat, hogy Vojnyickíj kiábrándulása bekövetkezhetett akkor is, mikor a professzor újranősült. Amikor hirtelen a csodálatba, amit korábban érzett Ványa bácsi Szerebrjakov irént, hirtelen belevegyült az irigység a szép, fiatal feleség miatt. Ez segíthetett neki más oldalról szemlélni a professzort.

        Kedvelés

      • “Vojnyickíj kiábrándulása bekövetkezhetett akkor is, mikor a professzor újranősült. Amikor hirtelen a csodálatba, amit korábban érzett Ványa bácsi Szerebrjakov irént, hirtelen belevegyült az irigység a szép, fiatal feleség miatt.”
        Tök jó gondolat.

        Kedvelés

      • Egyetlen Csehovot sem olvastam eddig, így teljesen “szízen” találkoztam most vele, úgy, hogy semmilyen előzetes várakozásom nem volt vele kapcsolatban. Nagyon érdekes ilyen sok semszögből olvasni az értelmezési lehetőségeket, és borzasztóan tetszik, hogy tényleg mennyi lehetőség van. Én eddig csak arra kocentráltam, hogy milyen érzés marad bennem egy mű elolvasása után. Ez az elemezgetés egészen új lehetőségeket mutat, hogy hogyan is lehet olvasni.
        Már most nagyon köszönöm ezt a gondolatébresztő beszélgetést! Örülök, hogy itt lehetek! 🙂

        Kedvelés

      • Jaj, a birtok eladása nálam is érzékeny húrokat pendített meg, mert nálunk volt a családban két ingatlan, amiket eladtunk, és fel is éltük az árát ahelyett, hogy befektettük volna. Nem sok beleszólásom volt, de a mai napig fáj. Az eladás ötlete tipikusan egy elveszett városi ember gondolata, akinek fingja sincs, hogy mit lehet kihozni egy birtokból, ha értő kezek kormányozzák, és hogy az a lánya hozománya is. A készpénz meg hozzá képest nagyon hamar eltűnik a mindennapi süllyesztőben. Ezért örültem, hogy gyorsan leugatták.

        Kedvelés

      • Még csak nem is a lánya hozománya, hanem a lánya tulajdona, vagy nem? Mondjuk a mai magyar csjt. alapján az lenne, Szonya örökölné az anyukája után. Így még súlyosabb, mintha a szülők közös munkájából származó hozományról lenne csak szó.

        Kedvelés

      • Kérdés, hogy a 19. század végén Oroszországban a nők rendelkezhettek-e magántulajdonnal? Gyanítom nem, hiszen jogképességük ebben az időben ugyanúgy nem volt egész Európában, mint a gyermekeknek. Kezdetben az apjuk tulajdonai voltak, aki házasságkötéskor átruházta a lányát és a vele járó tulajdonrészt, hozomány formájában, a férjre. Ezért gyanítom (de nyugodtan javítsatok ki, ha rosszul tudom), mikor Vojnyickij lemondott az örökségéről Szonya javára, ezzel automatikusan a professzorra ruházta át az ő birtokrészét is, akinek persze erkölcsileg (ami ugye nem azonos a jogilag fogalmával) ehhez nem szabadott volna nyúlnia, mert ez lett volna Szonya hozománya, amivel a leendő férje rendelkezhetett volna majdan. Mivel Szonyának nem lett férje, ezért logikus szerintem, hogy az akkori törvények szerint Szerebrjakov tulajdonában volt az egész birtok, aki (mint kiderült a történet végén) keményen vissza is élt volna ezzel, totál figyelmen kívül hagyva az “íratlan szabályokat”, elfelejtve, hogyan is jutott ő Ványa bácsi birtokrészéhez, úgy tett mint aki nem emlékszik, hogy ez a lánya tulajdona (lenne). Gondolom azért is csitítgatta mindenki az őrjöngő Vojnyickijt, mert nagyon jól tudták, hogy jogilag nincs mit tenni, nincs az a bíróság, ami igazat adna neki.

        Kedvelés

  9. Már elkezdtem olvasni, izgalmas 15 év után újra, most már értem is. Azon nagyot nyerítettem, hogy megnézhettük volna, ha nem lenne ennyi gyerekünk. nekem már kettő mellett is csak a DVD jut, max. egy mozi. Majd ha befejeztem, beszállok én is. nagyon várom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Amikor még csak elolvastam, a fejemben Ványa nem szánalmas figuraként élt. Inkább egy olyan határozott, tehetséges embernek, aki rájön, hogy erőfeszítései feleslegesek voltak, és ettől végtelenül dühös lesz. Szerintem egy tutyi-mutyi ember nem tudott volna igazgatni egy birtokot, adósságot kifizetni stb. A Radnótis előadásban pedig egy szánalmas embert láttam, és zavart. Valahogy olvasáskor nekem úgy tűnt, hogy Ványa és az orvos hasonló karakterek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Sok múlik azon, milyenre formálja a színész a figurát. Az orvost is lehetett volna szánalmasra venni.
      Schell Judit Szonyája például nekem nagyon tetszik, a többi előadásban – bár azokból csak részleteket láttam – egy szerencsétlen, csúnya kislány szerepel, a radnótisban pedig egy felelős nő, aki a reménytelen helyzetben is folytatja tovább.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A Ványa bácsi 1997-es, és két évvel később, 26 évesen Schell Judit eljátssza a Sirályból a szépséges Nyinát, most meg, közel negyvenévesen majdnem A tanítónő lett Bródynál, aki huszonegy vagy huszonkét éves.

        Kedvelés

      • Hm, az egyik kérdéshez kapcsolódik, hogy mitől lesz Szonya csúnya: Schell Judit például olyan jó színész, hogy elhiszem neki. (Egyébként meg smink, ruha, haj.) Lehetne Kováts Adél is ronda, ő is érti a szakmát.

        De ezen mindig kiakadok, hogy a nőknél mérce ez, a férfiaknál meg nem. Bár a dada az elején megjegyzi, hogy a doktor valaha szép volt.

        Kedvelés

      • Tényleg szépek ezek a csehovi orvosok, válogatott sármőrök játsszák őket, az előbb kifelejtettem az örkénybeli Gálffit (Sirály), Terhes Sándor meg egy kifejezett férfiszépség például (Siráj, Krétakör).

        Kedvelés

    • Ez az, ami a rendezői értelmezésen múlik, és nagyjából el is dönti a teljes előadás hangvételét. Ha Ványa kisszerű, akkor a gazdaság sem valami nagy teljesítmény, és akkor Jelena Andrejevna is üres szépség. Kulkának eleve a feje is komikus itt a haja miatt, meg a figura amúgy is röhejes a viszonzatlan érzelme, a “hadd beszéljek a szerelmemről”, a rózsacsokor, a meglesett csókjelenet, a professzorért való oktalan rajongása miatt.

      A Radnótiban Kulka gyakran játszott esetlen, komikus figurákat, a Három nővérben ő volt Kuligin, a megcsalt férj, A kripliben is groteszk, szánalmas, de Szervéttel mindig parádés páros és örök rivális. A Nemzetiben (2003-) lett belőle sötét, tragikus karakter, Kossuth-díjas (2006) formátum, egészen III. Richárdig meg az Egyszer élünk hideglelős balettozó szovjet tisztjéig.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Sajnos nagyon régen nem volt módom színházba járni, talán most Szombathelyen már sikerül. Ezért nekem Kulka dr House hangja leginkább, Szervét Tibort csak az idióta Rém rendesben láttam 1 rész erejéig. Nem tudtam, hogy az adott szereposztás már utalhat a darab értelmezésére.
        A regényekből készült filmek is mindig csalódást okoznak, nem is merem megnézni az új Anna Kareninát. 🙂
        Most, hogy láttam van sok egész darab feltöltve, kedvet kaptam hozzájuk.

        Kedvelés

      • Gondolatban elsütöttük már ezt mindenféle kontextusban, de tíz éve leszoktunk róla.

        Mondjuk nem értem ezeket a névválasztásokat: Szabó volt eredetileg ő is, meg Szávai Viktória is, és sikerült kifejezetten rosszul hangzó, a keresztnévvel nehezen kimondható új vezetéknevet találniuk. Fekete Tibor művészneve pedig Fekete Ernő, két e-vel.

        Nekem is mindig -i képzős lesz a taxidiszpécserek jóvoltából a feleségnevem a magánhangzók miatt, de hát az adott volt (és Turteltaubról magyarosították tükörfordítással).

        Kedvelés

  12. a középiskolában gyakran firkáltam tankönyvekbe(üt kezére nagyot)
    Csehov képe mellé – liba! – dobogásokat. kicsi szíveket és nagy szívet melyet nyíl fúr át.
    így azért könnyű, ezerszer olvastam, mondhatnátok. most meg újra, és színházat is, lelkesedésből.
    (nem nehéz teszt, mégis örömömre ért – hátba veregetem magam, köszönöm a játékot!)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  14. A kvíz 90%-os. Ilyen adatokat könnyebb megjegyezni, mint a rejtett(?) összefüggéseket felfedezni. Jók voltak a kérdések 🙂 Nekem nem volt könnyű olvasmány. Várom a következőt!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nagyon sokat birkóztam a diáksággal emiatt, hogy minek ez, “mit számít, milyen Hamlet zoknija”. Most felmerült a fb-n is, hogy én itt dolgozatot íratok, és egyetlen értelmezést erőltetek. Mindig azt válaszoltam erre: minden számít. És nem maga az értelmezés, nyilván, csak annak előfeltétele. Hogy olvastad-e, és hogy figyelmesen-e. Tanárkollégám nem aprózta el zoknisan, annyit mondott mindig a dolgozta elején: győzz meg, hogy olvastad.

      Csehovba nagyon jól bele lehet jönni!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • jó volt a teszt, és persze, hogy számítanak a kis részletek (különben minek lennének benne?), én csak azt nem tudtam, hogy a professzor apja sekrestyés volt, úgyhogy 90% lett, de örültem neki 🙂

        Kedvelés

      • Ez is érdekes: kell-e szamovár minden Csehovba? Mi lenne, ha egyszer kihagynák, ha nem ez lenne a Csehov-szimbólum? Ha kapszulás Illy lenne helyette, azt vízkőtlenítené dohogva Marina?

        Kedvelés

      • Tegnap megismertem egy nagy színházi embert az egyik baráttá lett olvasó révén, és azon merengtünk: hová tűnnek a Radnótiból ekkora számban a színészek? Széles Tamás, Kocsó Gábor, Kovalik Ágnes, a kitűnő Karalyos Gábor? Marjai Virág? Az volt az igazi Radnóti, Csankóval, Schell Judittal, Kulkával.

        Kedvelés

      • teljesen beilleszthető. pirosat szeretnék. és lehetne minden piros, szürke, fehér, néha kis fekete…

        Kedvelés

  16. csak gondolatfoszlanyaim vannak…meg keves idom leirni, de: nekem tetszett nagyon a Vanya bacsi! a szereplo is. erdekes, hogy amikor kinyitja s szajat – tobbszor is -, hogy az elveszett lehetosegekrol beszeljen, kimondja, ami nyomasztja (s ezzel akar valtozast indukaljon), rogton arra kerik, hallgasson. s nem is valtozik majd semmi a mu vegere a cselekves szintjen. szerebrjakov es jelena ittlete felkavarja a szart, kizokken as elet megszokott rendeje (szova is teszi a dada), s kialakul egy olyan helyzet, amelyben mindenki kenytelen szembenezni onmagaval, a tobbiekhez fuzodo viszonyaval, azzal, hogy nekik es sajat maguknak mi a jelentoseguk a sajat eletukben…stb. a szembenezes meg is tortenik, de azt mar senki nem szeretne, ha ez tobb ember elott is nyilvanvalova valna, s foleg ha vmit mashogy kene csinalni, mint eddig. illetve csinalja mashogy mas. (pl. jelenarol mindenki tudni veli, hogy boldogtalan, s hogy mashogy kene elnie, fel sem teszik, h o tenyleg ezt valasztotta – ezen o is felhaborodik; aztan bevallja szonyanak, h nem boldog…). vegul visszaall a megbomlott egyensuly….

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. elolvastam – mostanában kezdek ismét két kisgyerek után magammal foglalkozni. nagyon jól ment, szerettem elolvasni. a teszt 70% osra sikerült – nem bánom, mert az élmény megvolt. ezt az időt rászánni végre magamra, gondolkodni, elmélázni – végre nem a saját hétköznapi életünkön
    – elutazni gondolatban, szereplőkkel azonosulni, nevetni jeleneteken. Jó volt. Várom a következő olvasmányt

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  19. Köszi, hogy újraolvashattam. Magamtól nem hiszem, hogy nekifogok. Pedig régebben (értsd: gyermekeim születése előtt) sokat olvastam. Drámákat is.
    Most próbálom megnézni a Radnótis videót. Több részletben tán menni fog.
    Újraolvasva nekem is inkább tragédia. Valahogy minden szereplőnek az.
    A szerelmi szál jelenthetne valami változást de igazából azok sem életképesek.
    Felszín alatti feszültség. Kívül szinte semmitmondó beszélgetések, a mélyben egyéni drámák, nyomorúságok.
    Nekem egyik szereplő sem csak szimpatikus vagy nem az.
    Furcsa volt nekem, hogy Ványa bácsi 47 évesen “öreg”. Ma azért ez a kor még nem az öregség.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  20. Kérdésem lenne:mit leplez,vagy mi van Szerebrjakov panaszkodása,nyafogása mögött? Ha megtalálnám a választ, életem egy nagy talánya is megoldódna,mert a Miapánk(a férjem)pont ezt csinálja már huszonhét éve. Nap még nem múlott el,hogy ne rinyált volna valami miatt. Eleinte még próbáltam rajta segíteni,de mindig akadt újabb ok a panaszra. Nekem soha nem lehetett semmi bajom,mert akkor mit mondjon Ő?! Már kínomban azt mondtam neki legutóbb,h b.szdmeg,mondd ugyanazt! Ez az örökös panaszkodás is az elnyomás egyik eszköze? Még akkor is,ha a másik már nem reagál rá?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Milyen jó, hogy benned személyeset pendít!

      A darab, illetve Asztrov szándékosan megkérdezi Vojnyickijt: tényleg beteg? Igen. De ezek ilyen orosz öregember-betegségek ám, köszvény, avagy reuma.

      Hogy mennyire letaglózóan kicsinyes az egész, a szerelem, a betegség is, minden, azt ilyen részletek jelzik — én ezeken mulatok a legjobban:

      “Szonya! Add ide az asztalról a cseppeket!

      SZONYA
      Mindjárt. (Cseppeket ad oda) “

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Igen. Ez az elnyomas eszkoze. A kulso okokban keresni a rossz erzesert a hibast. Nem magunkban,hanem valami kulso korulmenyben. Ilyen a betegseg. Es kozben a kornyzetet arra kenyszeriti, hogy ezzel foglalkozzon, ezt oldja meg. Holott neki kene tennie!
      (Nalunk visszatero:masok evesi stilusa. Idegesiti. Szerinte minden embernek nema csendben kellene ennie. Ezert baratsagokat, rokonsagot kepes elmarni. En pedig 16 eve frusztralt vagyok amikor eszem.kompenzalas:falasi rohamok, amikor nincs itthon. De o mit tesz? Semmit. A kornyezeten akar atallitani valamit)
      Vanya eseteben is nagy kerdes, hogy ha a kornyezete ugy tesz, ahogy az neki tetszo, akkor hogy alakul a sorsa?
      Es meg :vajon miert nem volt kepes elni a lehetoseggel 10evvel elobb?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • VOJNYICKIJ
        (egyedül) Elment… (Szünet) Tíz évvel ezelőtt a megboldogult húgomnál találkoztam vele. Akkor tizenhét éves volt, én meg harminchét. Miért nem szerettem bele akkor, miért nem kértem meg a kezét? Hisz módomban lett volna! És most a feleségem lenne… Igen… Most felébrednénk a viharra; megijedne a villámtól, én meg karomban tartanám, és azt suttognám: “Ne félj, hisz itt vagyok.” Ó, csodálatos gondolat, olyan jó, hogy még nevetek is…

        Kedvelés

      • Csak abból következtetek, hogy Ványa találkozott vele, és nekem úgy tűnt, hogy ő nem járt máshol. A pénzt is küldte mindig, nem vitte.

        Kedvelés

      • Illetve az impotencia, lustaság, lelki érzéketlenség, ötlettelenség leplezésére is remek eszköz a betegeskedés, panaszkodás, meg aztán lehet másokat ugráltatni, figyelmet és törődést aszimmetrikusan kicsikarni. Ismerős édesapámtól. És teljesen ismeretlen a valóban súlyos beteg Jánostól.

        Kedvelés

    • Nekem is ismerős. Nálunk a családban az rinyál folyton, aki olyan törődést akar kicsikarni a másikból, amit a saját anyukájától nem kapott meg. Nyomorult, de amíg nem ébred fel, passzív agresszióval teszi tönkre a többieket.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nálunk egy tízéves lány van a családban, aki az anyukájától nem kapott elég figyelmet, így cserébe nem is passzív, hanem sokszor elég aktív agresszióval próbál minket tönkretenni. És egy idősebb felnőtthöz képest nála még a felelősségérzet is bejön a képbe, hogy “hátha megnevelhetném és boldogabb embert faraghatnék belőle” pedig baromira nem az én dolgom lenne, és azt az energiát inkább a saját gyerekeimre kellene fordítanom. Nagyon ki szoktam borulni miatta időnként, és nem látom (még?) a jó utat magam előtt, hogy hogyan is kéne ezt a helyzetet jól kezelnem.

        Kedvelés

  22. 80% lett, de egyet elütöttem (Finnország Harkov helyett). Érdekes, bár Asztrov a “bezzeg-gyereknek”, számomra ő sem különb, mint a többiek. Ugyanúgy ott van a pusztában, jó, orvos, meg térképeket csinál az erdőről, de iszik, és ugyanúgy Jelenára vágyik mint mindenki más.
    Szonya az, aki nem panaszkodik, hanem megy tovább, mert az az egyetlen értelmes dolog, amit tenni lehet.
    Ványa pedig nem vállalja a felelősséget a saját kudarcáért, az életéért. Értem én, hogy istenítette Szerebrjakovot, de csak nem az ő hibája, hogy Ványa nem kérte meg Jelena kezét? Egyébként meg az is illúzió, hogy vele boldog lenne, hiszen Jelenának Asztrov tetszik, de leginkább semmi és senki, belesüppedt az unalomba, a saját szépségébe, hogy mindent tálcán kapott meg.
    “Ilyen időben kedve lenne az embernek felakasztani magát!” – azt hittem, ez is olyan motívum lesz, mint a pisztoly, aminek muszáj eldördülnie. A drámaiatlanságtól csak még drámaibb lett az egész: hát ehhez sincs senkinek mersze, csak tépik a szájukat, aztán belesüppednek újra a nagy semmibe, vagy elköltöznek, mert hátha akkor elmenekülhetnek saját maguk elől.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Amit említesz, azt Karinthy is zseniálisan megfogalmazta a Három nővérrel kapcsolatban, de szerintem a Ványa bácsira is átültethető lenne: Három nő van, vonat van, sín van, mégse mennek.

        Kedvelés

      • A Három nővér valami olyan igazságtalanul és közhelyesen lett az unalmas, érthetetlenül passzív orosz miliő jelképe, a művedletlenség ütőkártyája (nem rád és nem az egyébként elégg é műveletlen Karinthyra gondolok), miközben olyan megrendítő mélységei vannak, annyira pontos és igaz, de egyszerűen nem illik komolyan venni, Körmendyék óta végképp nem, röhejessé válik tőle az ember. Csehov, akit mindenki lenéz, hogy unalmas, de alig olvasták néhányan figyelmesen. Úgy tekintik, mint az operát: kötelező a műveltséghez, de szörnyű. Hát nem. Csehov annyira pontos, annyira ironikus, önleleplező a legpatetikusabb pontjain, hogy emiatt megunhatatlan. Figurái döbbenetesen éleslátóak, szemrebbenés nélkül beszélnek szépségről, viszonzatlan szerelemről, tehetségtelenségről, hogy lenne ez unalom? Milyen finoman utal rá a szöveg, hogy Szerebrjakov impotens, és ezért tudós, és ezért beteg.

        Kedvelés

      • Emlékszem, hangosan nevettem, amikor a Három nővért olvastam, mert a paródiát előbb láttam… Bevallom, nekem nagyon tetszik a paródia, de főleg azért, mert annyira jók a színészek, Márkus zseniális transzvesztita, és amikor Haumann sikkant és összefogja magán a pongyolát…
        Egyébként én az a diák voltam, aki szerette és falta az irodalmat. Például minden osztálytársam kiakadt a Candide-en, számomra meg sokkal szórakoztatóbb volt, mint például a Jóbarátok c. sorozat.

        Kedvelés

      • es a 11 ev… ott 11 eve jottek el moszkvabol, itt 11 eve jott ide asztrov. akkor meg minden jo volt, 11 ev alatt ide jutottak…, mondjak.

        Kedvelés

    • Szerintem az, hogy Jelena elmegy egy másik helyre, nem értelmes, mert ugyanúgy szenvedni fog az idős, rigolyás férjétől, és ugyanúgy lesznek máshol is csábító férfiak. Számára két út van: vagy folyton megcsalja a férjét, és addig is lecsíp kis élvezeteket magának, vagy nem csalja meg, szépen elhervad, és mikor özvegy lesz, szegény és hervadt, már nem fog kelleni olyan pasinak, akire ő is fel tudna nézni. Nem, egyáltalán nem értelmes elmennie, mert még sokkal kevesebb anyagi biztonsága is lesz. Számára nincs normális döntés.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ó, nem megoldás a költözés, nincs megoldás. Szerintem már itt, viruló korában sincs senki, akire felnézhetne. Jelena és Asztrovval való majdnem viszonya (amelyet kis dramaturgiai belenyúlással könnyű úgy eljátszani, hogy járt az erdészházban) engem Emma és Rodolphe viszonyára emlékeztet a Bovarynéból, nagy kiábrándulás lenne, azért mondja, hogy “szeretném, ha tisztelne”, mert akárhogy is rajonganak, aki kapható, azt nem tisztelik.

        Kedvelés

    • Én megértem Jelenát, hogy miért olyan unalomba süppedt. Ő arra számított, hogy hozzámegy egy sikeres és híres emberhez, és a városban fognak élni, nyüzsgő társasági élet stb., aztán a professzorból hamar nyugalmazott professzor lett, és leköltöztek az isten háta mögé. Én is hisztis lennék. Szerintem a legtöbb városi ember hisztis lenne egy olyan helyen ahol a legnagyobb társasági esemény, hogy átjön a helyi enyhén alkoholista orvos, és ha az ember még emellett is unatkozna, betakaríthatja a szénát, vagy mehet a piacra lisztet árulni. És igen, igaza van Szonyának, hogy ezeket is el kell végezni, meg vannak itt értelmes célok meg Jelena taníthatná a parasztokat meg mutathatna érdeklődés az erdőborítottság és az élőhelyfragmentáció problematikája iránt, de Jelenát nem kérdezte senki, hogy szeretne e itt élni. Mondjuk a többieket se nagyon.

      Asztrov meg néha nagyon ostoba tud lenni, aggódik az emberiség jövője miatt, de nem veszi észre a most körülötte élőket, például Szonyát.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • én megcsináltam újra – ismétlés a tudás anyja alapon, meg mer úúúgy vágytam
      már egy kis vállveregetésre és lám, sikerült !
      Észrevettem továbbá, hogy a program keveri a válaszok sorrendjét ! ügyes

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • En meg azt vettem eszre, hogy a vegen mutatja a helyes valaszokat is.
        Ezek utan, nem lenne izgalmas szamomra ujra csinalni, viszont most olvasom megegyszer ujra az egeszet 🙂

        Kedvelés

      • Nem így terveztem, de mélán és álmosan bepipáltam valamit, amit angolul kérdezett, és ez lett belőle. Így már kezdünk olyanok lenni, mint a japán iskolák, a gépesített dolgozataikkal.

        Az újraolvasás komoly és igényes olvasókra jellemző!

        Kedvelés

  24. Nem beszélünk a meghalt feleségről ? Mert nekem kissé olyan, mintha ő is szereplő volna.
    Mindjárt az elején beleszalad az ember, ahogy a dada visszagondol az időben és hozzá viszonyít.
    Aztán ott van ez a dada is, aki a neménél, koránál és szerepkörénél fogva semlegesneműként van kezelve. Pedig nem is biztos, hogy öregebb, mint a férfi szereplők.
    Mondjuk Tyelegin is kissé semlegesnemű, de nem annyira.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • az első feleség letörli a padot, a második meg ráül 🙂
      (ezt mostanában halottam, van benne valami)

      a dadus nem szereti Jelenát, ha szól róla, róluk, az mindig becsmérlő. vagy, ahogyan kíséri lefeküdni a professzort, csókok közeperre, nagyon érezni kinek lenne ez dolga.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • De, ez nagyon fontos, és a dada említi, hogy Asztrov járt az előző, szintén gyönyörű feleség miatt is a házba:
      Marina “… Hadd gondolkozzak csak. Amikor idejöttél erre a vidékre… mikor is… még élt Vera Petrovna, a Szonyecska mamája. Két télen át jártál hozzánk, amíg élt… Így hát tizenegy éve.”

      Ezek a finom történetkezdemények, ó, mennyi mindent el lehet ebből játszani. Ez rontja Asztrovot mint jellemet, mert úgy látszik, kedves sportja ez a feleségcsábítás, különösebb lelki tusa nélkül, valami… talán fensőbbrendűséggel. Asztrov nem jár csak úgy, barátságból.

      Milyen nő lehetett Vera Petrovna?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Most megdöbbentem, mennyire naiv vagyok. Asztrov orvos, Vera meghalt, ezért én automatikusan arra gondoltam, két télen át kezelte a beteg asszonyt, orvosként járt a birtokra.
        Egyébként tetszik a modern felfogású Asztrov, aki valóban korát megelőzve gondolkodik környezetvédelemről, szociális kérdésekről, életmódról. Ugyanakkor nagyon taszít, ahogy levegőnek nézi Szonyát, próbálja elcsábítani Jelenát, és közben iszik, mint a gödény.

        Kedvelés

      • Érdekes az is, hogy ha a mamája érdekelte a doktort, Szonya miért nem? Rendben, azért, mert _csúnya_, de lehet, hogy azért sem szerette őt, mert annak tétje lett volna – feleségül lehetne venni. Vera Petrovnát és Jelenát csak az erdészházba lehet kihívni, sima ügy.

        Kedvelés

      • Jaja, a felelősség vállalás! Ez lesz a megoldás Ványa bácsi kesergésére is, miért is nem figyelt fel rá 17 éves korában, hiszen akkor még akár Ő is feleségül vehette volna! Igen ám, de ahhoz felelősséget kellett volna vállalni nem csak magáért, de egy nőért, sőt talán egy családért is! Mennyivel egyszerűbb siránkozni az elszalasztott lehetőségeken. Na, meg a 47 éves vénségünkre fogni a tehetetlenségünket. “Oda az életem. Okos, tehetséges, bátor vagyok… Ha normálisan élek, Schopenhauer, Dosztojevszkij lesz belőlem…” Ja, tuti 🙂 Oké, hogy ebben az időben korábban öregedtek az emberek, na de nem ennyire! Vagy igen?

        Kedvelés

  25. én ma ütöttem nyélbe a “projektet” – olvasás, teszt (átmentem, egy elcseszett kérdés).
    nagyon jó volt olvasni (locsolóvárás közben). közben fel-felsejlettek a kolozsvári darab képei, de igyekeztem a szövegre összpontosítani.
    első benyomás: ebben a darabban minden pasi áldozat! mindenki valamit vagy valakit hibáztat sanyarú vagy éppen unalmas sorsáért. a nők kiszolgálnak, rajonganak vagy csodálnak – egy férfit.
    mindenki feje fölött ott lebeg szonya édesanyjának árnyéka/emléke – a tökéletes nőé (aki halála által csak még tökéletesebbé vált).
    fontos még a táj és a rendszer.
    számomra asztrov figurája érdekes, mert haladó: abban a korban (1897-et írunk!) vegetáriánus, ökológus, munkamániás, depressziós, cinikus. de nőt csábítani, azt tud!
    kérdés számomra a jelena-szerebrjakov kapcsolat valódisága. jelena próbálja becsületesen felvállalni, ugyanakkor beismeri, hogy melléfogás volt.
    még nem olvastam kommenteket, ezután fogok, de nagyon kíváncsi vagyok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Megint nagyon megtermékenyítőleg hatsz a beszélgetésre. Én leutazom májusban hozzátok, komolyan, szerezz nekem jegyet!

      Nekem is érdekes ellentét a progresszív, közéleti Asztrov, és a sablonos, közönséges csábító, aki fél csók után az erdészházba hívja a nőt, akinek csak a szépsége érdekli, és egyáltalán nem rezonál Szonya kínjaira.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • gyere! tuti, szerzek. én is megnézem veled harmadszor, aztán felmegyünk a büfébe beszélgetni a színészekkel.

        Kedvelés

      • Ő talán a vidéki don Juan, aki kétes értékeivel elcsavarja 10- ből 6 nő fejét. Valódi közegben talán senki lenne, de itt a sivárság felértékeli.

        Kedvelés

      • Jaja, ez is eszembe jutott, hogy ez a nőcsábászkodás kicsit olyan pótcselekvés, ahogy egyéb hobbijai is, mint az ökos, vegás életforma. Újszerű, különc, útkereső. A hódítás is egyfajta útkeresés, vagy inkább kielégüléshez vezető út lehet (ezúttal nem, így nyilván emiatt válik egyre erőszakosabbá- célt akar érni bármi áron. Nem tudni persze, Asztrov mennyire kemény nőcsábász, de tudjuk, hogy ez a “tevékenység” is ölthet olyan méreteket, amiket már függőségnek foghatunk fel.

        Kedvelés

      • Szerintem a doki olyan fazon, hogy intellektuálisan nagyon kerek, de az élvezetek hiányoznak az életéből. Ő maga nem tudja, hogy kell nősülni, vagy nem talált magához méltót, de annyira ki van éhezve az élvezetre, hogy a sok böjt után ráugrik, mint tyúk a takonyra. Ilyenkor az intellektus meg van halva. Láttunk már ilyen pasikat, nem?

        Kedvelés

      • Láttunk, igen. De szerintem ennyire nem mohó, illetve sok múlik a színész játékán, ha ilyen takonyszerű lenne, akkor Szonyára is ráugrana. Inkább az ital és a céltalanság teszi kiábrándítóvá nekem. Asztrov alakmása, a Sirályban a kizárólag élveteg Dorn doktor, akit Bálint András, Terhes Sándor és Kulka János alakításában is láttam. Na, neki semmilyen intellektuális projektje nincs, ő csak unottan dug néha (Kulka különösen tenyérbemászó volt), és fogadja a rejtélyes, szép embernek járó hódolatot. Ő is az orosz tél terméke, de ne legyen illúziónk, hogy a mi közegünkben és korunkban jellemesebbek a doktorok.

        Kedvelés

      • “ha ilyen takonyszerű lenne, akkor Szonyára is ráugrana.” – Na, azért egy felső tízezerhez tartozó hajadon lányra ráugrani csak úgy, nagyon nem volt menő ebben a korban. Sőt mi több, komoly börtönbüntetéssel sújtották azokat (még a közelmúltban is), akik mégis erre vetemedtek. A házasságszédelgés egy létező fogalom volt. Ma is az egyébként (utána néztem), csak most “házasság ígéretével elkövetett csalás”-nak hívják.

        Kedvelés

      • Most összezavarodtam. Szonya közel nem tartozik a felső tízezerbe, és bárkire nyugodtan lehet nyálcsorgatni, molesztálni, az nem látszik. Ha egy híres professzor feleségére így lehet, hogyne lehetne egy hajadonra? Nem is értem, amit írsz.

        Kedvelés

    • marina – nagyon jól indul, ő az, aki ugraszthatná a bolhát a zsákból, de a végére elhalványul. kiderül, hogy csak szerebrjakov csodálata okán haladó.
      a serban-rendezés fantasztikus! semmit nem vágtak, abszolút szöveghű a darab, és bizony pont annyira tragikus, amennyire a történet az. a rendezés kortalan, a játék közeli, szinte interaktív, és dúlnak az érzelmek is rendesen (néhányszor földhöz vágnak ezt-azt, dördül a puska stb.)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  26. Milyen rémes lehet Vojnyickijnak, mikor egy napon az álmai összedőlnek. Nyilván saját képességei okán nem álmodott saját életről, vagy éppen született jó katona, aki remekül tudna (tudott is) aládolgozni egy nálánál tehetségesebbnek. Gyanítom, sokáig nem akarta látni vagy tudomásul venni, mennyire hiábavaló volt az erőfeszítése, mert egy hamis álmot (hamis professzort szolgált). Mikor szembesül ezzel, az elmúlt évek, a munka és a szolgálat érvényüket vesztik. Megsemmisítő élmény ez neki. Ahogy mondta, odavan mindene. Megöregedett úgy, hogy nem élte a saját életét. Lehet őt megróni? Milyen “saját” élete lehetett volna abban a közegben? Főképpen az ő mentalitásával. Úgy gondolom, az ilyen típusú embereknek kell egy eszme, ügy, vagy ember, akit szolgálhatnak, s akit sikerre vihetnek. Ő most ezt veszítette el. Rémesen becsapottnak érezheti magát.

    Töprengtem Jelenán is. Az egyetlen monológja mutatja, hogy valójában érző és értő nő: Ez nagyon szép és fájdalmas:
    “Megértem ezt a szegény lányt. Ebben a kétségbeejtő unalomban itt – ahol emberek helyett csak holmi szürke foltok ődöngenek körös-körül, csupa bárgyúságot fecsegnek, egyebet se tudnak, csak enni-inni, aludni ”
    Itt érti meg az ember, hogy egy olyan burok van körülötte, amivel védi magát. A szépsége tornyában ül erkölcs mögé bújva, de talán csak azért, mert tudja, hogy akik fel akarnak hozzá érni, azok méltatlanok és gyengék. Nem kockáztat méltatlan érzésekért, inkább szobor marad. Szívesen látnám a történetnek azt a részét, hogy belép ebbe az állóképbe egy igazán energikus és élettel teli férfi. Vajon mi lenne akkor Jelenával?

    Ott van még ez a professzor. Fentebb olvastam az ő elnyomó szerepéről. Abszolut egyet értek. Tipikus elnyomó, aki egy családot képes terrorizálni a betegségével. Ugráltat, rossz érzéseket és lelki furdalást kelt. Hogy szorítja sarokba Jelenát, te jó ég! Szinte szégyelli magát mellette, aki fiatal és egészséges. Vajon hány elnyomó ismer magára ebben az alakban? Ezzel együtt elég elnézően fogadja Ványa bácsi kétségbeesett kitörését. Végül is bármilyen béna lövések voltak azok, mégiscsak azok voltak, aztán se rendőrök, se semmi nem lett, egyszerűen kilép ez a két alak a történetből.
    Milyen érdekes. A két élőhalott ( Sz. és J.) azok, akik energiát kevernek maguk körül, pedig ők fejtik ki a legkevesebb energiát a műben. Vajon vannak olyan emberek, akik elég, ha jelen vannak ahhoz, hogy viharok keletkezzenek? Nyilván igen. Főként, ha ennyire álló világba kerülnek. Sz. a tehetség ígéretével, J. pedig a szépséggel emelkedik ki a szürkeségből. Összezavarják a többieket, és álmokat, érzéseket idéznek meg ezzel a bennük rejlő ígérettel. Nem valódiak ezek. Sz. nem tehetséges, J. pedig nem ad magából. Alig több, mint egy kőszobor. Azzal pedig, hogy ilyen hirtelen távoznak, lezáratlan, fájó érzéseket hagynak maguk után. Szerintem. Én így érezném, ha tőlem mennének el így, és nekem maradni kellene ugyanott célok nélkül, álmok nélkül és szürkén.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  27. Hú, ez jólesett, megint egy kicsit gimnazistának lenni, hadd dicsekedjek, én is átmentem a teszten, annak idején a gimiben is így kellett olvasnunk, tök izgi volt, mondjuk én teljesítménykényszeres vagyok 🙂
    Ez voltmár?
    http://www.youtube.com/watch?v=-NteLHUyV7o
    (Arra gondoltam közben, hogy a mai átlagember mennyire venné ezeket a poénokat, csak én érzem úgy, hogy a klasszikus átlagműveltség már a múlté? Csak hogy ilyen Csehovosra vegyem a figurát :D)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  28. Örültem ennek a műnek. Én anno a gimimmel (radnóti 🙂 láttam a radnótis előadást, Kulka játéka nagyon megmaradt bennem. A tesztben nem remekeltem, de én a vizuális memóriámból élek, szóval nem bánom…a kérdések közül is azok sikerültek igazán.
    A műről. Mióta elolvastam, a nőkön a töprengek, főleg ezen: Szonya – a nő dolgozzon keményen a gazdaság, ház ügyei körül. Jelena – a nő legyen szép, akibe bele lehessen szeretni. Maria Vaszilijevna – a nő legyen olvasott, érdeklődő, felvilágosult – de csak mértékkel. Marina dajka – a nő legyen gondoskodó. Vera Petrovna, halott nő – az ideál. Kicsit sarkítok most, de ezeket a szerepeket tudtam értelmezni. Most kicsit gondolkozom a férfiakon, és persze várom a kérdéseket!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  29. olvastam, több részletben és a teszthez szabtam a mércét-ha elérem a 90%-ot, csak akkor írhatok. Nekem a támogató, érdeklődő, nyitott, tudománykedvelő mamma, az anya/anyós/nagymama szerepe is nagy kérdés. matriarchális család lenne? úgy éreztem, ő boldog volt a lánya “jó-partijával” (hogyan találhattak ők egymásra vajon?), olvasott-fordított-sőt még most is olvas füzeteket, talán ő nyomta Ványát arra az útra, amin ő is járt….és ha ez így volt, akkor miért? és miért nézi tétlenül az unoka, Szonya vergődését és reménytelenségét? neki miért nem keres megfelelő férjet, aki kiemelné innen? Arra számítottam, hogy ő rendezi el majd a feszültséget. Számomra ez tragédia, nem vettem azokat a kommikus finomságokat ezek szerint. Reménytelennek és nyomorúságosnak láttam, talán a dadán kívül (most,h belegondolok, ő tényleg elég szarkasztikus volt), minden szereplőt és félelmetesen lekezelőnek és ironikusnak azt, ahogy Astrov a parasztságot tapasztalja. Azt, ahogy Jelena Szonyát egy nem-szerelem házasságban is elképzelné, pedig kimondottan álságosnak és fájónak éreztem, hiszen a saját, hasonló alapokon nyugvó házassága is boldogtalan. Ja, és Tyelegin szerepét egyáltalán nem értettem- ő lenne talán Ványa várható jövőképe? Az viszont tetszett, vagy írom inkább, személyesen megérintett, hogy volt örömforrása, hobbija (a zene), ahogy a nagyon szenvedőknek (Ványa, Szonya, Jelena) nem volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem az a gyanúm, amit forszírozni próbáltam a kérdésekben, hogy Csehov itt a Tartuffe-öt sugallja. Marija Vasziljevna Orgon anyja, Vojnyickij Orgon, Tartuffe Szerebrjakov. Éppolyan kritikátlan, nem moccanó, bután rajongó, vakhitű. Mert ha Szerebrjakov nem nagy ember, akkor az összes remény, munka, öntudat értelmetlen. Ezzel Vojnyickij szembe tud nézni, Marija nem. Annyira bírom az ilyen szereplőmeghatározást: “titkos tanácsos özvegye” 😀

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  30. Jujj, de jók vagytok!! Most kezdtem el olvasni, de kíváncsiságomban hozzánéztem az 1997-es Radnótis előadás első pár percét is. Ami rögtön szemet szúrt és nem értem: az én írott példányomban (MEK-OSZK, Makai Imre fordítása) azt mondja Jelena, hogy “miért nem tudnak maguk közönyösen nézni egy nőre, ha nem a maguké?”
    Nekem ez a mondat nagyon sokat mond és nagyon tetszett, a színpadon viszont Jelena közvetlenül Vojnyickijhez intézi ugyanezt, így: “Miért nem tud maga közönyösen nézni egy nőre, ha nem a magáé?”
    Szőrszálhasogató vagyok és csak én érzem úgy, hogy így tök más jelentése van?? Ha mégsem, akkor én az eredeti, írott verzióra szavazok, valahogy jobban illik az egészbe, szerintem.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez érdekes. A Radnóti másik fordítást adott elő; a fordító egyben dramaturg is volt. Amúgy meg egy dramaturg nagyjából azt csinál, ami akar, Lukáts Andor megcserélte a Liliom színeit, játszották már visszafelé a Tragédiát, volt már nő is A szecsuáni jóember — nincs ki számon kérje a szöveghűséget, ne is kérje, mert az megöli az alkotókedvet.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Ne felejtsétek el, hogy az oroszban a magázás a többes szám második személy ragozásával egyezik meg, vagyis nem lehet feltétlen tudni, hogy az eredetiben egyes vagy többes szám második személyt használ-e Jelena.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  31. Sziasztok! Most értem ide. Megnéztem és elolvastam Ványa bácsit (nyavajgósan, de azért figyelmesen 🙂 ), a tesztet még reggel kitöltöttem és 100%.
    Sokat gondolkodtam, Vojnyickij miért mondja el többször, hogy ő be lett csapva. 22 éves kora óta kezeli a birtokot, akkor a húga (akit őszintén és rajongva szeretett) már a professzor felesége, aki fiatalon ment hozzá egy nála sokkal idősebb férfihoz, talán hasonlóan rajongva mint Jelena. Vojnyickij az elsőszülött és fiú, miért nem neki vettek birtokot? (az hogy egyenlően osszák el az örökséget, szerintem fel sem merült senkiben) Már akkor semmibe vehették a képességeit és őt magát, mielőtt Szerebrjakov megjelent, szerintem a professzor nemcsak a húgát vette el, hanem Vojnyickij helyét is a családban, Marija Vasziljevna úgy szereti mintha a fia lenne. Vojnyickijt, mint partiképes fiatalembert elértéktelenítik, lemond az örökségéről, szereti a húgát, még manipulálhatják is ezzel a szeretettel, talán ezzel a döntésével is igyekszik magát értékessé tenni. Majd azzal, hogy vezeti a birtokot. A professzor szolgálata, istenítése a húga iránti rajongás meghosszabbítása illetve folytatása lehet, meg amúgy is mindenki ezt sulykolja. Szereti a birtokot és nagyon is jól irányítja, elismerésre vágyik értékesnek szeretné érezni magát. Amikor Szerebrjakov és Jelena a birtokra jönnek, szembesül a professzor tehetségtelenségével, talán ekkor kezdi érezni azt is, hogy ő több és különb, Jelena a húgára emlékeztetheti, akiért rajongott, akkor lehet végre megint rajongani valakiért. Egyre erősödik benne a felismerés, hogy ő igenis tehetséges, a birtokot igazgatni és eltartani az ott élő embereket és még a nagyigényű professzort is a feleségével, akkor ő tud valamit és jól! És a professzor mit tett le az asztalra? Én itt érzem a meghasonlást önmagával, mikor kezd rájönni, hogy ő értékes és fontos, akit viszont annak hitt és mindenki annak mondott az semmi. És ebben az ébredési folyamatban mondja el többször: “Hogy becsaptak… Látom, milyen ostobán becsaptak…”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Még ezt akartam hozzátenni:
      “VOJNYICKIJ
      Oda az életem. Okos, tehetséges, bátor vagyok… Ha normálisan élek, Schopenhauer, Dosztojevszkij lesz belőlem… Most megmondtam a magamét… Megőrülök… Anyuskám, kétségbe vagyok esve! Anyuskám!”
      Persze más nézőpontok is vannak.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nagyon jol leirtad, en is valamire ilyesmire gondoltam!
        Most az meg nem tiszta, hogy huga volt e vagy novere… Feltunt, hogy leirva huga van, a darabban meg novere 🙂 Hol utal ra a szoveg, hogy ki az idosebb?

        Kedvelés

      • Az oroszban nem úgy van ez, mint angolban, meg németben, hogy egyszerűen lánytestvér? Az, hogy fiatalabb, vagy idősebb, nem derül ki. (sister) Mert ez esetben a fordító döntése, hogy nővérnek, vagy húgnak írja-e.

        Kedvelés

      • Megorul, ha onmaga lehet es ha vallalja az igazi velemenyet. Miert nincs noje, felesege? Olyan, kicsit, mint ha 47 ev elnyomott fajdalma szabadulna belole fel fokozatosan, majd robbana belole. Ahogyan az elejen feleszmel, probalja a figyelmet felhivni, hogy mast kellene csinalni, ahogyan kesobb nyomul Jelenara, ahogyan kifakad a kupaktanacs alatt, ahogy elsuti a pisztolyt, s vegul elrakja a morfiumot. Annyira elveszti a fejet, hogy a vegen mar maga is szegyenli az egesz lenyet. (maniakus bohoc-jellemzi Asztrov, szerintem is csak egy maniakus kepes megszallottan robotolni)
        Mivel fogom eltolteni a maradek 13 evet?- kerdi, mar nincs a prof, akiert lehetne kielni a maniajat, Jelena sincs, akibe menekulhetne, fogalma sincs mibe. Lehet, hogy a birtok elvesztesenek felhaborodasa ennek a felelemnek az erzeten alapul? Inkabb a halal, mint uj maniat keresni?
        De a vegen azert ujra csak a szamlakba menekul.
        “De akkor dolgozni kell minél előbb, csinálni kell valamit, mert különben nem bírom.”
        Ez a “megpihenunk”… lehet, hogy pont ezt nem akarja? (a morfiumot is visszadta, ha megpihenne, megtette volna)

        Kedvelés

      • Szerintem ez a “mi lett volna, ha” elég komoly csapda. Schopenhauer, Dosztojevszkij lehetett volna belőle, no persze.
        Lehet, hogy azért érzem ezt olyan hamisnak, mert kicsit emlékeztet önmagamra.
        Nagyon ismerős az a szituáció, amikor a közvetlen családtagok (szülők) jelenléte olyan frusztrációt eredményez, hogy forog a gyomrom, és egyszerűen senkinek érzem magam. Testvéremmel együtt így vagyunk ezzel, és ezt a bénító tehetetlenséget szoktuk okolni, hogy még mindig nem tartunk ott az életben, ahol szeretnénk. Maximalista család, soha semmi nem tökéletes, meg kell ugrani a legmagasabb szintet, de ha megugrod, az semmi, természetes. Melózz, takaríts, gyere haza, segíts, majd egyszer a tiétek lesz itt minden.
        Csak pár éve döbbentem rá, hogy ez mekkora hazugság. Igen, csalódás, igen mintha arcul csaptak volna, de nem én vagyok a hülye, hogy olyan sokáig bekajáltam? Mi lehetett volna belőlem? Hát most már az a kérdés, hogy most mit tudok kezdeni magammal, és mi lesz belőlem most. Eljöttem 1000 km-re a családi birtokról…
        Húúú, ez most kijött, bocs.

        Kedvelés

      • és jó, hogy kijött. csehov mellet sokunknak van szemünk-fülünk az ilyenekre is. amit mondasz, nagyon értem. nem az én történetem, de számtalan hasonlót látok magam körül. néha tényleg ez a megoldás: messze kerülni az ördögi kört. ne a másé legyen mérce, hanem az, amit te magad tűzöl ki magadnak. akkor már kurvára nem baj az sem, ha elérhetetlen (de jó, ha tisztában vagy ezzel is, amikor kitűzöd). ilyenkor siker a 10%-os siker is!
        (hú, ez majdnem olyan lett, mintha csernus írta volna 🙂 bocs.)

        Kedvelés

      • Meglepett, hogy ez így és most Csehov kapcsán jött ki, de azóta tovább töprengtem rajta, és bizony két tudományos munkát végző, tehetséges, karrierjét a család elé helyező embert szolgált a család sokáig. Munkájukat becsülöm és tisztelem, csak nem szabadott az útjukba kerülni, ha szar hangulatuk volt…
        Jól szóltál, köszönöm 🙂 Van annak létjogosultsága olykor, amit Csernus mond 🙂

        Kedvelés

    • Szerintem (nem olvasom újra, de amennyire emlékszem egy olvasás után) nincs rá sehol utalás, hogy V. vagy a lánytestvére-e az elsőszülött. Oroszul nincs húg meg nővér, csak idősebb lánytestvér és fiatalabb lánytestvér.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Oke, koszonom. Eleg zavaro volt, hogy egyik feldolgozasban huga, masikban novere, es en sem emlekeztem utalasra.

        Kedvelés

  32. De kiderül egyáltalán objektíve, hogy Sz. tehetségtelen? Én úgy látom, hogy csak V. tartja annak, illetve akik helyeselnek is neki, sem igazán tudhatják, mivel mérhető egy egyetemi tanár(?) és tudós(?) vagy bölcsész(?) tehetsége, sikere. Nem derül ki pontosan, mit is csinál Sz., így nehéz megfogni a kérdést. De az is lehet, hogy lényegtelen, V. mindenképp sikertelennek fogja tartani, mert Sz. “ellopta” az életét, és azt nem úgy élte le, ahogy ő várta tőle. De hogy mit is várt? Nem tudja igazán…Amit pedig megjegyez, lásd hetedik kérdés, hogy ő sokkal inkább írhatna a tapasztalataiból – hát, nekem erről az jut eszembe, amikor egy Mondrian képről azt mondja valaki, ilyen kockát én is tudok festeni…na de mégsem ő festette.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • szamomra pont ettol is zsenialis ez a mu: uresen hagy egy csomo helyet a nezo/olvaso szamara, aki ezeket sajat diszpozicioi szerint ertelmezheti. pont ugy, ahogy a szereplok is mindent csak a sajat nezopontjuk szerint latnak, elnek meg. talan csak szonya az egyetlen kivetel. a profnak fingja nincs, mi baja van V-nak, Asztrov azt gondolja, hogy J. valojaban elvezi az o legyeskedeset…stb.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  33. Úgy gondolom a hangsúly nem Sz. vélt vagy valós tehetségtelenségén van, hanem azon hogy V-vel előbb elhitetik, majd maga is elhiszi, hogy értéktelen és hogy hogyan viszonyul Sz-hez. Az, hogy Sz-t tehetségtelennek tartja csak jobban ráébreszti a saját értékeire, ha Sz-t továbbra is nagy és tehetséges tudósnak tartaná akkor más történetet olvasnánk.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  34. mi lesz az együtt jobb3.? (nem találom és már fáradt és nyűgös vagyok tovább kutakodni- viszont holnap du lesz szabad órám fogorvosra várva, gondoltam )

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  36. Hú, de jó kérdések. De még a belinkelt közvetítéseket sem tudtam megnézni… Jaj, annyi a dolgom, és annyi mindent szeretnék még megcsinálni ma és a héten és a hónapban…szervezési és időgazdálkodási antitálentum vagyok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  37. Személyesen érintve érzem magam a téma kapcsán, nem is lehetett volna jobban időzíteni a Ványa bácsit, nagyon átéreztem a szereplők tehetetlenségét ezekben a havas napokban, vidéki birtokunk ugyanis olyan mikroklímának örvend, hogy itt mindig 30 centivel több hó van, mint máshol, olvadáskor pedig a sár miatt kaparnak el a szekerek, a lényeg, hogy se ki, se be, jó kis csehovi hangulat volt itt a nyugodt olvasáshoz. És közben jókat mosolyogtam azon, hogy Szerebrjakov az olcsó élet miatt költözött vidékre, én pedig pont azon szoktam győzködni a férjemet, hogy micsoda luxus a zöldben lakni, költözzünk be a fővárosba, legalább télre, sokkal olcsóbb lenne az élet. (Igaz, ránk nem dolgozik egy egész falu.) Adott tehát az elvágyódás és a bezártság.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szia! Mi fordítva vagyunk, vágyunk a fővárosból sok-sok versztányira elhúzni. Hidd el, nagyon drága itten az élet. Mi legalábbis abban a reményben élünk, hogy vidéken olcsóbb lesz, és részeredmények alapján ez eddig igazolódni látszik!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Természetesen a városban élve az ember vidékre vágyik, szerintem mindegy is, hogy melyik irányba, a lényeg az elvágyódás, akkor is, ha úgy tűnik, megvalósultak a vágyai. (mi Bp-hez vagyunk kötve több szálon is, férj munkahelye, gyerek gyógytornája-gyógyúszása, heti 2-3-szor ingázunk, kicsit skizofrén életmód)

        Kedvelés

  38. A prof és Ványa kapcsolatáról az jutott eszembe, hogy akár férj-feleség is lehetnének, hány házasságban jellemző ez, hogy a feleség biztosítja a tehetséges férj számára a hátteret, intézkedik, kiszolgálja, és egyszer csak – akár évtizedek múltán – jól pofára esik. Bedől a vállalkozás, vagy a kettejük viszonya, kiderül, hogy a másik már rég nem tesz bele annyit az egészbe, és akkor a szemrehányásokra a férj azt mondja – ahogy a prof is reagált – hogy de hát én nem kértem tőled ilyen áldozatot! Ki kérte tőled, hogy feláldozd az életedet! És valóban, a szerepleosztások hallgatólagosak voltak, a feleség (itt Ványa) észrevétlenül sétált bele egy olyan helyzetbe, amiből nincs visszaút, hiába mondja azt „nagyvonalúan” Szerebrjakov, hogy hát akkor ne csináld. A nagyvonalúságot azért tettem idézőjelbe, mert ez itt inkább egyfajta gerinctelenség, még csak el sem hajlandó ismerni, hogy passzív erőszakkal ő érte el, hogy körülötte forogjon minden, a hivatalos álláspont az, hogy hát Ványa szabad ember, azt csinál, amit akar.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  39. Sziasztok!
    Jó volt újraolvasni, mert sem gimiben, sem egyetem alatt nem volt személyes élményem ilyen élethelyzetekről. Most, hogy egy nálam 15 évvel idősebb pasival élek együtt 10 éve, kezdem felfogni, hogy mivel jár egy ilyen élet, és hiába más a mi házasságunk, mint a prof és Jelenáé, megcsapott a tragédia szele. Én is sokszor éreztem azt, hogy első fellángolásból mentem hozzá, aztán most már nincs mit tenni. De látok kiutakat, és persze mindketten dinamikus, fejlődőképes emberek vagyunk, ez azért segít. Pál Feri szokott emlegetni egy családterapeutát, akitől kérdezték, hogy nem gáz-e a nagy korkülönbség a házasfelek között, és azt válaszolta, hogy nem, ha van szex.
    Na, a Ványa bácsiban ez pl. elég tragikus, mert nincs előttem, hogy Jelenához bárki is hozzáér. Azért is nagy kísértés neki az orvos, mert testi szerelem nélkül fiatalon nem lehet élni, illetve szenvedni, azt lehet.

    A másik téma az orosz vidék reménytelensége. Van Csehovnak egy kortársa, Tolsztoj, aki azért tudja ezt pozitívan is látni. Én pl. az Anna Kareninát nem is a tragikus szerelmi szálért szerettem, mert azzal tele van a világirodalom, hanem kifejezetten a Kitty-Levin szálat vártam mindig, mert abban megmutatja, hogy az értelmes, dolgos életnek van értelme – úgy emlékszem, ez Tolsztoj filozófiája is – , és lehet szeretni kevésbé teátrális, NORMÁLIS férfiakat is egy életen keresztül. Nyilván előny, hogy Levin kevésbé sérült ember, mint Ványa vagy Asztrov.

    A prof emlékeztet egy-két egyetemi tanáromra, az ő előadásaikról szinte semmii nem maradt meg. Nagyon kevés hiteles emberrel találkoztam tanulmányaim során. Olyan is volt, aki egyáltalán nem tudott tanítani, de annyira lelkesedett a tárgyáért, hogy sok-sok emlékem van róla. Olyan meg talán egy-kettő akadt, aki szerette is, amit tanít, és tudta is, hogy kell átadni. Moliére-hősök közül A képzelt beteg jutott eszembe, ő is elég szépen terrorizálja a környezetét. Mondjuk itt elég hamar kiderül, hogy az orvos nem miatta jár ide. Hiú ember lehet, ha elhitte, hogy egy huszonéves lány az érdemeiért ment hozzá. Egyébként azért, de kis bölcsességgel lehet tudni, meddig tart az ilyen fellángolás.

    Engem a vége izgat. Nekem valahogy furcsa, hogy Csehov megpöccent hatalmas, megoldhatatlan tragédiákat, és végül úgy zárja le, hogy “Megpihenünk”. Erről mit gondoltok?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A kérdésed juttatta eszembe, ami tegnap felvetődött bennem, hogy miért nagyon más Csehov, miért jó: mert olyan, mint az élet. Az életünk is egy drámaiatlan dráma, jelenetek a vidéki/városi életből, néha egy nagy balhé (lövés, jó esetben mellé), nagy szerelem, aztán a vége az, hogy megpihenünk. Jó ez a sok fecsegés, mert az életünk is fecsegés. Eszembe jutott még Tarantino – Csehov és Tarantino együtt, hűha! – az ő filmjeiben is sokszor van _felesleges locsogás_, sokan ezért nem szeretik. Pedig a valóság ilyen, nem Antigoné meg Bánk bán.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Én is gondolkoztam ezen a lezáráson, de nekem meg ez a mantra szerű tűrni kell, amit Szonya ismételget űtött szöget a fejembe. És ez a megpihenünk is csak Szonyára érvényes, mert szerintem közben Ványa belül fortyog, zakatok, és ezt elnyomandó, bőszen számolgat, neki esik dolgozni, csak hogy ne kelljen a nyugtalanító kibírhatalan gondolataival foglalkozni. Ő nem pihen meg, és nem is akar tűrni, inkább homokba dugja a fejét.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A lezárásnál nekem az Alkotni kell! volt az, ami kiverte a biztosítékot. A professzor ezt a tanulságot vonta le – a többiekre nézve.

        Kedvelés

      • A “megpihenünk” világosan a halálra vonatkozik, ahol majd minden fényes lesz, és neki is csak önszuggesztió, ugyanúgy zakatol ő is, csak — megint — a nőben van erő ezt a reménytelenséget — hogy közben még Asztrov sem lett boldog — elviselni, megideologizálni. Engem a könnyes katarzisig meghatott a sokadik előadáson Szonya tragédiája és ez a néhány mondat, Schell Judit nagyszerűsége.

        Kedvelés

    • Tolsztojról és Dosztojevszkijről tudna mesélni a két özvegy, nagyon szépek ezek a nagyregények, meg minden, de… Majd lesz Anna Karenina is. A két regényíró óriás jobban lobogott, de én a fanyar Csehovot szeretem mégis a legjobban.

      Igen, Szerebrjakov képzelt beteg, de jó! Plusz! A másikat meg elárultam, különösen Marija (= Orgon anyja) mutat rá arra, hogy Tartuffe is.

      Csehov ennyit vállal, és azt teljesíti is. Realizmus, és annál több, már modern. Ez lett az ember a huszadik századra, és ez a művelt Oroszország. Szembe kéne nézni azzal (“az meglett ember”), hogy ennyi. Annyira erős a hepiendvárás és az eszményítés mindannyiunkban, elborít a hálivúd- és lányregény-hatás, ha nem olvasunk naponta klasszikusokat, ha nem csapjuk magunkat pofán elégszer azzal, hogy igenis, látni, felismerni jobb, mint illúziókban ringatózni, ennek a katarzisa az igazi erő, és innentől vannak még az örömök, a mégis-hepindek, a csakazértisek, a kegyelem. Jaj, milyen beidegződés ez, mennyit mondták a diákjaim, hogy de ez nem lehet, nem lehet, hogy nincs remény, akkor ezek keserűek, sérültek, legyintsünk rájuk, miközben mi ők vagyunk. Nem a feloldozás, a megváltás az öröm, nem az “azért van valami remény”, mert nincs (egzisztencialista lettem így negyven felé), hanem a tudás, a pontos mondat, a szembenézés bátorsága és ereje, a látás képessége.

      Lábjegyzet az illúziótlanság ereje témához. Ezért, hasonlók miatt nem értik a blogot sem, mint azt látom, ha megnézek egy-egy ide vezető linket, mondják, hogy érthetetlen, mániás, pesszimista meg minden. Nem tudok mit mondani: meg akarják úszni. Sajnálom, én ehhez nem asszisztálhatok, nekem fontosabb a pontos mondat, mint az ő jóérzésük, és nem is szerénykedem, az is hazug, én örülök a blognak, mint majom a farkának, úgy érzem, tudok írni, érzem az erőt, amit olyan sok évig nem találtam magamban, és látom azt is, sokaknak jó itt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Az egyetemi évek fájdalmas gondolatokat indítottak el bennem. Én vagy húsz markánsan emlékezetes egyetemi tanárt tudok mondani, igaz, sokat hallgattam át más szakokra, és két szakom van, a másodikkal évekig sínylődtem főiskolán, aztán újrakezdtem.

      Kis lista.
      Horváth Iván
      Margócsy István
      Szabolcsi Miklós
      Tarján Tamás
      Jolsvai András, lányregényeket olvastunk szorosan
      Marosán Lajos
      Géher István
      Nádasdy Ádám
      Cserhalmi Zsuzsa, módszertanistennő
      Révész Judit, módszertanistennő
      Uwe Pohl
      Boreczky Elemér

      Tulajdonképpen tevékeny, szorgos, igényes huszonéveim voltak, most döbben belém ez. Mégis mindig baszogattak, levegőnek néztek a családomban, nem értékeltek, nem támogattak, utólag is mondja anyám, kár volt, nem segítettem, milyen hálátlan voltam, ez a diploma semmi, ezzel relativizálhja a testvéreim középfokú végzettségét. Annyira fáj ez. És akkor minden kurva ünnep előtt kapok négy pár zoknit, meg felhívnak, hogy ugye megyek az autó nélkül megközelíthetetlen helyre családi húsvétolni?

      Ó, ha lenne egy másik életem, újrajátszás, REC, amelyikben büszkék rám, és észreveszik, milyen jó kis projektjeim voltak. Ugyanez az OKTV, egyetem, tanárság, csak nem ennyire megaláz módon. Két nyelv még. Az az örök szorongás! Ma tényleg tunya, kényes, pazarló dög vagyok már, viszont nincs bajom magammal.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Ó, engem is szívesebben láttak volna cégnél titkárnőként vagy fodrászként, de azért fizették az albérletet és a tanulmányaimat. Elég szép listád van nagy koponyákból, az ELTÉn többet lehetett találni, mint ahova én jártam. Tulajdonképp bármikor bárhova behallgatthattam volna, csak úgy, előadásokra bejárhattam volna, csak nem Pesten voltam. Ez most jutott eszembe. IJB.

        Kedvelés

      • Én pont azért gyűlöltem végig Szerebrjakovot, mert a saját professzoromra emlékeztet, és az egész környezet annyira.. Az én szakmám tudományos elitje pont ugyan ilyen: a kulik, akik évekig tolják más szekerét minden megbecsültség és jutalom nélkül, és az imádók, akik agyatlanul sütkéreznek a fényben (a kettő egybe is eshet). Én ebből a körből kiszálltam, de Ványa drámája mélyen megérintett – vagyis inkább érintve érzem magam általa.

        Kedvelés

      • Ez nem szőrös, hanem tényleg szoros. Hihetetlen érdekes volt a korjellemzőket kimazsolázni, újságírói kíváncsisággal, tényleg úgy éreztük, történelmet írunk.

        Kedvelés

    • “Megpihenünk” – Ez amolyan saját lelkünket megnyugtató, vigaszmondat, hogy tűrjünk csak, a túlvilágon majd csak jobb lesz. Ott nyugalom van és béke. A vallások is pont ezzel vigasztalják (és tartják a helyükön) a híveiket: alkoholista a férjed, aki rendszeresen elver és csak szenvedés a házasságod? Amit isten egybekötött, ember el nem választhatja, ezért tűrjél alázattal, majd a mennyországban elnyered méltó jutalmadat!
      Írod azt is: “Azért is nagy kísértés neki az orvos, mert testi szerelem nélkül fiatalon nem lehet élni,”
      Nem igazságtalan ez a mondat az idősebbekkel? Miért lenne nagyobb szenvedés szex nélkül élni fiatalon, mint idősebb korban? Később sem hiszem, hogy elmúlik a vágy, bár lehet én nem vagyok még elég idős 🙂 , de nem érzem a libidó csökkenését.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  40. Jelena alakjáról nekem végig az jött le, hogy ő Szerebrjakov számára csak dekoráció, többször is levegőnek nézi, pl. itt:

    Szerebrjakov karosszékben ül a nyitott ablak előtt, szundikál; Jelena Andrejevna mellette ül és szintén szundikál
    SZEREBRJAKOV
    (felocsúdik) Ki van itt? Te vagy, Szonya?
    JELENA ANDREJEVNA
    Én vagyok.

    és amikor a gyűlés elején nem veszi észre, hogy Jelena már ott van.
    Jelenát a környezete is úgy kezeli, mint egy lusta, semmirekellő házikedvencet, és ezt Jelena sajátos öniróniával el is ismeri (nekem ez nagyon tetszett, számomra ott lett személyisége Jelenának, ahol kiderült, hogy ő tudja szinte derűsen, kívülről szemlélni saját magát). Abban viszont nem vagyok biztos, hogy az ő „növénysége” már a prof agymosásának a hatása, vagy Szerebrjakov tudatosan választott egy olyan nőt, aki remélhetőleg nem zavarja a köreit.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Jelena sorsából is az a tanulság nekem, mint Ványáéból, hogy nem csinálhatja meg helyetted senki a te életfeladatodat. Jelena azért ment hozzá a professzorhoz, mert nagy tudósnak gondolta, így ő is naggyá lesz. Nem így lett, és most szenved.
      Hogy a prof mennyiben válaszotta Jelenát? Talán a magas státuszú férfinak jár a szép, fiatal nő című nóta miatt.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Na ebben a leirasban total magamra ismertem, ahogy anyosek hazaban jarkalok, es beszelek, de nem lat, nem hall senki. Ahogy dicserik a masikat, ahogy a szemembe mondjak,hogy semmirekello senki vagyok, s nem is lesz belolem senki… es igazsag szerint asszisztaltam is hozza.
      Hja, en is csoro voltam, en voltam az, aki nem adott “semmit” a kozosbe, nyiltan ki nem mondott vadak, hogy eloskodom, ugraltataom a fiukat, s en egesz nap nem csinalok semmit, meg a munkahoz sem fullik a fogam…csak a legvegen “mertek”, (inkabb kifakadt az mar)ot ev utan a fejemhez vagni, hogy igenis hogy alltak ok hozzam egesz vegig, hogy en nem vagyok nekik senkijuk es csak megturt szemely voltam az o csladjukban, s hogy ok az elejen eldontottek mar, hogy nem fognak kedvelni es kesz.
      Mondjuk en is levehettem volna a szemellenzot, a sarkamra allhattam volna, de ugyanugy hallgattam a kanapen, mint Jelena, es ahogy Jelena is bizonygatta, hogy a prof igy, a prof ugy, a prof jo, en is ugyanezt tettem az exemmel. (mikozben o ugyanugy nem vett figyelembe, s nem allt ki ertem sohasem igazan) S egy kicsit azert is voltam ott, hogy megszeressenek, hogy bizonyitsak nekik, bar ez Jelenarol nem derult ki (csak a Szonjaval kibekulos jelenetben).
      Asztrovos jelenetem meg volt nekem is. En is inkabb elbucsuztam a huseg, a becsulet, a baratsag, a tisztelet neveben.
      Valahogy ez a forditott kieles. Amit szeretnel azt nem teszed, amit nem meg azt folyamatosan. Amit kimondanal nem mondod, amit nem azt meg bizonygatod.
      Onbecsapas.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  41. Jelena karakterfejlődése nekem pont ellenkező irányúnak tűnt, mint amit Éva sugall a kérdéssel, ugyanis amikor a prof előadja a birtokeladási tervét, simán véghezvihetnék a dolgot, ha ő is a terv mellé állna. Gyanítom, hogy Szerebrjakov azért hurcolja magával vidékre Jelenát, hátha általa őt is jobban megkedveli a családja (Sz. itt is passzivitásban akarja megúszni), de elszámolja magát, mert Jelenának leesik, hogy a gonosz terv mekkora kalamajkát okozna, és nem akar ennek részese lenni.
    Számomra itt tetőzik a prof erőtlen személyisége is, hogy egyből kihátrál a saját terve mögül, amint egy nagyon kicsi ellenállásba ütközik – még csak ahhoz sincs benne elég spiritusz, hogy az egyébként társadalmilag láthatólag támogatott tervét keresztülverje.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Én úgy értelmeztem, hogy a mellélövés sem lehet véletlen, nem akarta ő igazán megölni (ahogy az ampullás akció sem sikerül, magát sem akarta igazán megölni). Mindenki más viselkedése (erre értettem, hogy a társadalmi nyomás) a prof malmára hajtja a vizet.

        Kedvelés

      • Szerintem se téveszti el az ember a szobán belül max. 5-6 méterre levő embert, és ha morfiummal akart volna végezni magával, bevette volna. Vagy magát lőtte volna fejbe. Figyelemfelhívás volt mindkét akció.

        Kedvelés

      • lehet, még sose próbáltam. de szerintem akkor sem akarta megölni, hiába próbálkozott kétszer is. magát sem akarta. szerintem fellázadt, és hogy látványos legyen, pisztollyal csinálta.

        Kedvelés

      • Szeretem a brit dolgokat, de ez talán tényleg bizarr párosítás.

        Néhány éve egy késő középkorú, brit ember (nőnemű) elpanaszolta, hogy azért jött Magyarországra népzenét és néptáncot tanulni, mert az ő lelke nem brit, hanem zabolázatlan kelet-európai lélek, sőt. Sosem tudta, miért jó Thomas Hardy, bezzeg Dosztojevszkij! Úgy érezte, rossz helyre született. Pedig a britek jók, csak másképp jók. Shakespeare lesz? 😀

        Kedvelés

  44. “Mi van, ha babaarcúan szép színésznő játssza, milyen eszközökkel élhet akkor? Elhisszük neki, ha azt mondja róla a szöveg, hogy ő csúnya? Honnan tudjuk, hogy objektíve is csúnya?”
    Szonja szerintem objektive nem csúnya (persze lehet akár az is) – talán inkább egy átlagos kinézetű nő. Viszont megszokott bútordarab a környezetében, szorgos hangyaként van jelen – hány ilyet látunk manapság is a munkahelyeken? Rengetegen dolgoznak -szép nők is – mégis, az évek alatt egyszerűen csak kollégák lesznek belőlük, észre sem veszik bennük az embert, a (szép) nőt sem. (OFF: valahol olvastam, hogy a munkahely aszexuálissá teszi egymás számára az ott dolgozókat.) Szóval csak arra akarok kilyukadni, hogy Szonyja teszi a dolgát, beskatulyázódik ebbe a szerepbe, a körülötte lévő világ pedig annak rendje és módja szerint elhelyezi ezen a polcon, és nem lesz az az isten, amelyik kedvéért a megszokott helyről máshová tegye. És akkor jön Jelena, akinek még csak nem is kell olyan szépnek lennie, egyszerűen csak más abban a miliőben, talán még csak nem is különleges, és persze, hogy felkelti a birtokon megforduló férfiak érdeklődését.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez nekem is eszembe jutott, hogy Szonya nem olyan csúnya, Jelena nem olyan szép, a különbség részben a szerepük különbsége, amit a házban betöltenek. És amit fent írtam már: Szonya hajadon, tehát tétje van annak, ha udvarolnak neki.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szonya mondja, hogy hallotta, mit beszélnek róla az emberek, ez Csehov jelzése, hogy objektíve is csúnya, és még a Csúnya vagyok. — Szép hajad van párbeszéd a szép Jelenával is erre utal.

        Kedvelés

      • Meggyőzhető vagyok 😉

        Tényleg, az volt már, amikor Jelena azt mondja Szerebrjakovnak, ne aggódjon a professzor, hat-hét év múlva ő is öreg lesz? Tehát legkésőbb 34 évesen. Lehet, hogy ez is az orosz tél miatt van, de durva a kettős mérce.

        Kedvelés

      • Azért milyen borzasztó már, amikor a fiatal feleségre nem, hogy büszke a férj, hanem kimondottan irigyli a fiatalságát. Egyik ismerősöm férje pont így viselkedett a feleségével. Elvette azért mert fiatal és szép, később pont ezt gyűlölte benne. Gondolom azért, mert állandóan a saját öregségére emlékeztette.

        Kedvelés

      • Igen, de azok, akiket Szonja meghallott, talán épp az említett szerep miatt tartották csúnyának. De sokszor a nem szép, szürke is = csúnya. Tehát van a szépek meg a csúnyák halmaza, metszet nincs. Egyébként sem hiszem, hogy ha egyszer hallotta valakiktől, hogy csúnya, akkor csakugyan annak is hiszi magát. Jelenát lehet, hogy csak a két újdonságra kiéhezett férfi tartja szépnek.

        Kedvelés

      • Érdekes lenne úgy színpadra állítani a darabot, hogy Jelenát egy elcsúfított, Szonyát egy szépített színésznő játssza. Jól ki lehetne így emelni Ványa bácsi hiábavaló rajongását a nagynak hitt professzor iránt, a rajongással a szépnek hitt, de csúnya nő iránt. A doktoros szálat pedig úgy oldanám meg, hogy Astrov azért udvarol Jelenának, mert Ványa is. A csúnya vagyok-szép a hajad párbeszéd bizarr lenne, de ütős.

        Kedvelés

  45. Bosszankodom itt nagyon, mert ketszer lattam a Vanya bacsit (Kolozsvaron), es most nagyon orultem, vartam a beszelgetest. El is kezdtem olvasni, de valami becsodolt nalam. Olvasas kozben szinte minden (korabban hallott) mondat beugrott es tarsultak hozza a (latott) kepek. Ez lehetett a baj? Sehogy sem jelent meg a sajat, belso Vanya bacsim. En olvasas kozben nagyon intenziven mozizok, talan epp ezert lassabban is olvasok…elmelazom a tajon, megnezem az embereket, a zugokat…mittomen. A lenyeg, hogy nem tudtam vegigragni magam a szovegen, s ha belegondolok egyetlen konyvet sem tudtam elvezettel olvasni, amit elozoleg filmen, szinhazban, akarhol lattam. (Ezt lehet valahogy kezelni?) Masik lenyeg, hogy igy, olvasas nelkul nem erzem, hogy jogosan kapcsolodhatnek a kommentekhez.

    Bosszant na! Jajjj, es a Bovarynet is lattam mar…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én nem néztem meg előre, direkt azért, hogy ne legyek előítéletes. Kicsit szürke is volt, ahogy olvastam, de az itteni kommentek hatására teljesen megelevenedtek a szereplők, minden apró mozzanat fel lett töltve jelentéssel. Köszi mindenkinek 🙂 !
      (…ja, és ha lesz időm meg is nézem a darabot, úgy érzem, most már nem lenne disznók elé vetett gyöngy!)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  46. Én is megszólalnék, ha szabad, úgy, hogy még nem olvastam az eddigi hozzászólásokat (szándékosan), és azzal a háttérrel, hogy ez az első orosz dráma, amit olvastam. Íme az olvasáskor megfogalmazódott néhány gondolat: adott egy kívülről idilli falusi (csend)élet, ahol meglehetősen világosak a szerepek, mindenki tudja, hol a helye, mi a feladata és elfogadva a helyüket a Rendben teszik a dolgukat. (belül persze egész más a helyzet) A doktor lót-fut, leereszkedik a parasztokhoz, operál, segít, és mivel ő a különc kategória képviselője foglalkozik az erdészet, környezetvédelem, a jövő problémáival is. Ezt az előre-tekintését, az önmagán és környezetén túllátását nevezik őrültségnek, vagyis ez nem fér be a keretbe. Ványa bácsi és Szonya dolgoznak a birtokért, vagyis a professzor „tudományának” a finanszírozásáért, mert ezt tekintik nemes életfeladatuknak. A dada életében a megfelelő időben használt szamovár fejezi ki a rendet, többször van utalás rá, hogy „rendelt” ideje van a szamovárnak is, ami a professzorék jelenléte óta felbomlott. Igen a professzorék jelenléte, birtokra érkezése mindenkit (majdnem mindenkit) szembesít a saját életével. Ekkor látják meg, illetve inkább csak Ványa ekkor döbben rá, hogy mindaz, amiért élt (az eszmék, amikért dolgozott, amik miatt nem valósította meg önmagát, amik miatt nem alapított családot, nem épített egzisztenciát), valójában nem is léteznek, ami szerintem abban fejeződik ki, hogy a professzor, aki mindezeket megtestesíti valójában nem az, aki Ványa eszményeiben élt. Ami a szerelme(ke)t illeti szerintem Jelena Andrejevna jelenti ebben a közegben az egzotikumot, akire mindenki felfigyel (mert olyan a lénye), azonkívül okos meg szép is, amit mondanak róla, ami gyanússá teszi a tétlenség. Az ebből kiinduló gondolat „a tétlen élet nem lehet tiszta.”, úgy érzem arra szolgál, hogy a kirívó voltát tompítsák. Ez a feltételezés bátorságot is ad a doktornak és Ványának is, hogy kikezdjenek vele. A másik gondolat, ami meglepő számomra, hogy a doktor azt mondja, hogy őt csak a szépség ragadja meg, vagyis ez az önmaga kis bezárt világán túllátni képes ember nem képes eldobni az ideált és meglátni a másik embert, a nőt. Nem szeret, mert Szonya nem úgy szép, ahogy ő szeretné. Hogy a professzorhoz mi köti a feleségét? Ehhez nem vagyok elég, hogy megmondjam.
    Két apróság még, amire felfigyeltem: a gyakori utalás az időre, ami sürgetőleg hat, hogy történjen már valami, változás kell, változtani kell, ez az állapot nem tarthat a végtelenségig. A másik a zene (Tyelegin játéka, az őr kereplése, a csengettyűk a fogaton), csak a harmadik felvonásból hiányzik ez többnyire, talán jelezve ezzel azt, hogy itt most olyan dolgok történnek, ami eddig nem volt, ezen áll vagy bukik minden. Ja és a szünetek (ami előadásban még ezután fogom megnézni milyen), így olvasva úgy hat (nekem), mintha késleltetni akarnák vele a szembenézést, időt akarnának nyerni (hogy az majd megoldja a problémáikat)
    Teljesség igénye nélkül kicsit a kérdésekre is reflektálnék:
    1. Azt hiszem a prekoncepciójuk miatt nem lehetne boldog, legalábbis hosszabb távon nem Jelena egyik férfival sem. A doktorral való kapcsolatot meg még a Szonya szomorúsága is terhelné.
    2. ? kiábrándító talán az ajelenet, amikor a doktor lelkesen magyarázza neki a saját készítésű térképét, Jelena pedig nem nagyon vevő a magasztosabb gondolatokra (mondjuk akkor a „küldetés „ foglalkoztatja, hogy megtudja, szereti-e Asztrov Szonyát)
    3. Nos Szerebrjakov, miért nősült nem tudom, viszont ő az, akiben bizonyos szempontból magamat és egy lehetséges utat látok. Sekrestyés fia (pont ezt nem tudtama teszten), vagyis olvasatomban első generációs értelmiségi, státuszának megfelelően élt egyetemi tanárként (társadalmi osztályt lépett át gondolom, s ez osztály, ahová képességei és családjának anyagi erőfeszítése jutatta talán nem annyira otthonos számára, de már az előző sem az, abból is menekül). Ami munkásságát illeti nem kapunk objektív képet róla, hogy mennyire volt értékes, vagy hasznos, csak azt tudjuk, hogy sógora csalódott benne, nem teljesítette be reményeit. Magam is hasonlóan vagyok, szűk családban még érettségi sem jellemző, s néha kicsit ijesztő szembesülni az ilyenfajta reményekkel, hogy én akkor a tudománnyal (egyetemi diplomával) majd gazdag leszek s boldog, s az ő életüket is jobbá teszem valamiképp. Valamiféle diszkomfort érzést érzékelek én Szerebrjakov viselkedésében, ami fakadhat abból, hogy nem tud úgy tudós lenni, ahogyan a családja szeretné, s ez még súlyosbítva is van nyugdíjbavonulással, öregség-érzéssel, köszvénnyel.Amúgy nagyon nem egészséges, hogy ő a „tudományából” nem tud önálló lenni, ki van szolgáltatva anyagilag a sógorának, aki úgy tűnik önzetlenül dolgozik évekig, aztán rázúdít minden szemrehányást egyszerre. Olyan megalkuvás ez, amibe egyikükneksem lenne szabad belemenni.
    4. –
    5. –
    6. Én egyet tudok érteni a „szép az, ami érdek nélkül tetszik” gondolattal, vagyis azt hiszem, hogy nincs szépség objektíven. Koronként, országonként, társadalmi osztályonként stb. változó ideálok vannak, s azt tartják szépnek, aki ehhez az ideálhoz legközelebb áll, aki meg ettől távolabb, arra mondanak ilyesmiket, hogy érdekes, meg szép haja van stb. Tehát mindegy, hogy milyen színésznő játsza, ha azt tudják érzékeltetni, hogy nem olyan, amilyen a doktor ideálja. És azt hiszem, ha az összjáték ezt érzékelteti (és szembeállítja Jelenával), akkor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy Szonya tényleg csúnya (vagy legalábbis „nem úgy szép, ahogyan a címlapok szeretnék”)
    7.  Szeberjakov megvilágosodott és mostmár jogosnak érzi, hogy megmondja a tutit „arról, hogyan kell élni.” Azt hiszem ez az a momentum, ami megmutatja, hogy a professzor valóban tudós-e, vagy csak ripacs (ezt a szót csak színészekre használják?). Én azt látom, tapasztalom, hogy ilyeneket azok mondanak, azok adnak tanácsot, mondják meg a tutit, akiknek van valamiféle műveltségük, esetleg még egész jól értenek is valamihez, csak azt nem látják, hogy mennyire kis csepp a nagy tengerben az egész tudásuk. Akik meglátják, hogy a tudásuk, ismeretük, műveltségük bármekkora legyen is az, csak apró pont a nagy táblán a teljességhez képest, azok nem nagyon szoktak tanítgatni senkit „arról, hogyan kell élni.”
    8. –
    9. Szerintem 20+ év korkülönbség lehet köztük. Ehhez a témához megint csak saját példát tudok hozni: a szüleim között 16 év van „csak” de az ő viszonyukat elnézve közelről (még ismerek pár példát, de ilyen közelről nem) én nem tartom működőképesnek (lehet, hogy túl kicsi a mintám  ?). Egy sor leküzdendő plussz akadályt látok, s nemcsak arról van szó, hogy külön-külön élik meg az életkorszakokat. Apukám például eltávolodott a kortársaitól, mert azok mindig más élethelyzetben voltak, mint ő, de az anyukám kortársai között sincs otthon. Valahogy olyan faramuci módon alakult a baráti körük, hogy igazából se ide se oda nem tartoznak. (ez persze egyéni beállítódás, meg normakövetés/nem követés kérdése is). Aztán mi gyerekek is elég távol állunk tőle korban, ami ráerősített az amúgy is meglevő távolsághoz (lelki értelemben), más korban voltak a szüleim gyerekek és fiatalok, s másként gondolkodnak gyerekkorról, gyereknevelésről (ami megint nemcsak a korkülönbségnek köszönhető), s úgy látom ez megint csak inkább távolít, távol tart egymástól. stb. Szisztematikusan most minden vetületet nem tudok végiggondolni, de bennem ez az ő mintájuk él, és erre csak azt tudom, hogy így nem működik, így nem mőködhet (ez a faktor sokkal inkább elválaszt, mint összeköt), ilyet nem szeretnék magamnak, de nem zárom ki, hogy másoknak másként működhet (azt viszont tartom, hogy plussz munkát jelent)
    És most akkor elolvasom a többi kommentet is, s megnézem a Radnótis előadást 🙂 Lehet utána kiderül, hogy mennyi butaságot írtam, s kérni fogom a törlést

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szerintem tök jókat írtál! Én pl. nem is gondoltam rá, hogy a prof első generációs értelmiségi. És abban is igazad van, hogy tényleg mindegy, hogy néz ki Szonya, ha érzékeljük, hogy esélye sincs a doktornál. És valóban, nálam is minden helyzetben kivágja a biztosítékot, ha azt olvasom vagy hallom, hogy “hogy kell élni”, mintha tudná valaki. Aki tudja, csinálja, nem tanítja. Úgy is el lehet tőle tanulni, amit lehet tanulni, de senki sem spórolhatja meg a saját útja megkeresését.

      Szerintem viszont Jelena nem azért kérdezi meg a dokit, hogy tetszik-e neki Szonya, hogy megtudja, hiszen már tudja. Szerintem ürügyet keres arra, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, és a doki lépjen valamit felé, nem Szonya felé.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Végre valaki, aki a professzorral tud azonosulni! Őt a fentiekben nem kezeltük túl nagy empátiával, pedig való igaz, neki is megvan a maga nyomora, neki sem lehet könnyű a környezete elvárásaival szemben létezni.
      Tetszett még, ahogy kifejtetted, hogy Asztrov önmagán túllátását őrültségként kezelik – annyit tennék hozzá, hogy ez manapság is így van.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • 🙂 Végre valaki, aki a professzorral tud azonosulni!
        Azért a viselkedésével nem értek egyet, abba gondoltam bele ezzel a tudósságával kapcsolatban, hogy nagyon frusztráló lehet neki is beismerni (ha csak önmaga számára is, vagy megsejteni) képességei szerényebb voltát.
        Fentebb szó volt arról, hogy ő és Jelena passzívak, a puszta jelenlétük felkavarja az állóvizet. Azt nem tudjuk meg, hogy milyen volt a professzor előtte, mindig ilyen másokon átgázoló volt, vagy a nyugdíjba vonuláskor ő is szembe kellett nézzen önmagával és könnyűnek találtatott? Nem született mindenki József Attilának, ilyenek csak kevesen vannak, s aki egész életében azt hiszi magáról, hogy ő egyike azon kevesekne, aztán öregségére kiderül, hogy mégse attól eléggé undokká válhat. Persze nem akarom mentegetni, én nem teljesen úgy figyeltem rá olvasás közben, ahogy itt a hozzászólók egy része.

        Kedvelés

      • Nekem Asztrovról kettős véleményem alakult ki. Egyszer úgy éreztem, hogy ez igen, ez az önmagán és korán túli érdeklődés, szociális érzékenység, környezeti tudatosság. Másszor viszont úgy, hogy mennyire tipikus férfi, teli pótcselekvéssel, ügyekkel, sőt Ügyekkel, de közben a “saját portájának rendbetételére” nem képes, okolja a körülményeket, a vidéket, csábításokkal próbálja fűszerezni életét, iszik. Olvasás közben nekem sokszor szánalmasabbnak tűnik a címszereplőnél.

        Kedvelés

      • És talán Jelena számomra a leginkább emberi, a leginkább árnyalt személyiség. De minden karakter mögött ott motoszkál bennem az érzés, hogy nem is személyiség, hanem inkább típus, sőt olykor paródia. Lehet, hogy nem fogalmaztam elég pontosan (nézzétek el, két hivatalos levél között, gyereketetés mellett).

        Kedvelés

    • Nagyon fontos, tartalmas, amit írsz, semmiképpen nem írhatja felül az olvasmányélményedet és értelmezésedet egy adaptáció!!! Elgondolkodtat ez az első generációs dolog. Csehov jobb szerző annál, semmint a professzor sima szánalmas csődtömeg legyen, neki is van sorsa, őt is lehet átélhetővé tenni.

      Szonyáról jut még eszembe emiatt, amit írsz, hogy a lányokon sokat ront a vidéki élet és a felelős munka. Nem az a fajta, aki reggel a szép haját fésülgeti. A praktikum taszító, a tétlenség szexi. Valamint kínzó a kérdés, hogy el kéne venni, hódítani, szórakozni tényleg sokkal biztonságosabb egy férjes asszony.

      Viszont a parasztok tanítása, az emberbaráti indíttatás hol fricska Tolsztojnak, hol komoly: a Három nővérben, a Sirályban és itt is megjelenik.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • “a lányokon sokat ront a vidéki élet és a felelős munka.” hm 🙂 ez milyen igaz
        Nem tudom miért ugrott be most egy kamaszkori diáktábor emléke, ahol “természetesen” azok a lányok voltak a menők, akik lekésték a reggelit vagy más közös programot, mert a hajukat/ruhájukat/ékszereiket igazgatták, és “természetesen” unalmasak és szürkék maradtak, akik pl. segítettek a mosogatásban,. Hogy nekem miért volt unalmas már kamaszkoromban is az órákig tartó beszélgetés a semmiről?

        Kedvelés

  47. Most néztem meg az előadást és az olvasáshoz képest sokkal “bohócosabb” lett Ványa bácsi figurája, csak a végén annyira húsbamaróan kiábrándító és reménytelen alak, olvasáskor végig ilyen keserűnek éreztem. Viszont az előadásban Szonya sokkal markánsabb és figyelemre méltóbb, ő lett a kedvencem. És nem tudom miért a darab egy adott pontján elnézve a férfiszereplőket magyar vonatkozásban az Üvegtigrisre asszociáltam, azok a szereplők is egytől egyik lúzerek, akik nem képesek felelősséget vállalni az életükért, ezért nem is tudnak kitörni, annyi különbséggel, hogy úgy vannak bemutatva, hogy kiröhögjük őket, nem sajnáljuk.
    A színdarabban feltűnt (az olvasáskor nem), hogy Jelena azt mondja konzervatóriumba járt, ami számomra utalás arra, hogy őt nem a férje határozza meg, neki lehetne saját, önálló élete, de a házassága (férje) gátolja a kibontakozását, a második felvonás végén a férje megtiltja, hogy játszon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  48. Adva van mellettem egy eszméletlenül eleven kétéves, adva bennem egy “4” hónapos, egy folytonos felújítás alatt álló öreg ház és még némi munka is, hogy azért a hivatásom se kopjon. Szóval fel kell adnom kicsit. Tudomásul veszem, hogy nem tudom megnézni a színházi közvetítéseket, legalábbis ezen a héten, és nem találtam a héten egy olyan órát, mikor elgondolkodhattam volna a kérdéseken. Nem panaszképpen mondom, mert segítségem is van, és az is belefér, hogy bizonyos dolgokat csak magamért tegyek. De. Már azért is rettentő hálás vagyok, hogy miket olvasok ismét! Csak valahogy nem vagyok edzésben, nem tudom olyan könnyen és csípőből összeszedni, leírni, árnyalni a gondolatokat. Ha el akarom olvasni a Bovarynét muszáj némi kompromisszumot kötnöm. Plusz időnként, amikor beszippant a net, szoktam pár napos szüneteket tartani ebben is.
    Így hát a kérdéseket nem tudom megválaszolni, igazából a kommenteket sem végigolvasni, elképesztően intenzív ez a blog, és már az is nagyon jó, hogy elindítjátok bennem a gondolatokat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  51. Kis apróság még, amit nem nagyon értek (mert én ilyen részletekbe-belekötős is tudok lenni) mi a szerepe annak a jelenetnek, amikor a dada kimegy a parasztokhoz, aztán a tyúkokat hívogatja (merthogy funkciója biztos van, különben minek lenne benne). Én arra gondoltam, hogy azt hivatott jelezni, hogy az élet azért nem állt meg a birtokon, a többieké folyik a rendes kerékvágásban (parasztok, régi nóta), az elkódorgott tyúkok viszont jelzik mégis, hogy felkavarodott az állóvíz, a tyúkok nincsenek ott (helyileg), ahol lenniük kellene, mint ahogy a szereplők sincsenek ott (nem helyileg), ahol lenni szeretnének. Valakinek valami más ötlet?
    (Tudom már Bovarynén van a reflektorfény, én is fogok az olvasásnak :))

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  52. Én készültem. Csak aztán vidékre mentem internet elérhetőség nélkül. Csehovot akartam olvasni, de Greta Garbo életrajzi könyv lett belőle. Így most csak udvariasan figyelem, amit mások beszélnek. Most nem szólalnék meg, bátortalanul sem. Szerényen elhallgatok, s elolvasom, mit gondolnak mások. Súgni sem fogok. 😉

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Kétszer töltöttem ki, a statisztika kedvéért, ugyanis első alkalommal leellőníreztem három választ (így töltök teszteket, mintegy tanulási folyamatként), ezért a második, 70%-os teljesítményem az igazi. Ha számolnád 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  54. Visszajelzés: rövidre tépte a haját | csak az olvassa

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .