Hát nincs, bár szerdán, ahogy kivittem a szelektív szemetet, rám ugrott hátulról, de fűtés lett (nem volt, aztán lett, aztán megint nem — háromszor járt itt két hét alatt a szerelő)! Írok egy olyan bejegyzést, amelyik nem akar semmit, Semesének.
Megünnepeltük János hatvanhatodik születésnapját az előestéjén meghitten szűk körben, nagyszerű falatkákat készített a fiam, volt torta is, bor, nagy rendrakás, életmódmagazin-szoba. Szép volt.
Most csak a piros szobában lakunk, a másikat, amelyiket üvegajtó választ el tőlünk, nagyon kerülöm, ott halt meg János. Csak praktikusan megyek be oda, leginkább gyerekruháért, azt magyarázom mindig magamnak, a lezárt szoba a fűtést faragja le. Itt a pirosban játszanak, itt tanul a nagy, és itt van a galéria, fent alszunk négyen (“szomorú, hogy csak négyen maradtunk”, mondja Johanna), a nyárfa ágyban, és annyira igazodom félálomban is, hogy ne ébredjenek fel, meg az arcomba köhögnek, “felém fordulj!” kétfelől, nyirkos talp a hasamban, nem tudom kipihenni magam. Képen aranyosak. Üveggolyón alszom, legóra lépek.
meanwhile in legoland
Viszont nem gyötröm magam: ha lehet, későn kelek, nyugisan élek. Nem vagyok egy kesztyűbábozó anya továbbra sem. Élvezem, ha elmegyünk, szeretek bevásárolni, jönni-menni, a gyerekeknek finom sütit venni, velük kávézni, találkozni a barátnőkkel és olvasókkal. Itthon lenni is szeretek, kutyázunk, jókat főzök, néha kampányszerű takarítás, rendrakás, fél kézzel mosogatok, mosok. Leginkább a blogtól a gyerekekig tartok, meg néha ügyintézek. Ha túl sokat vagyok itthon, bezárulok valahogy, előbb-utóbb lehangolt leszek.
Az valami egészen döbbenetes volt, hogy még a hagyatéki tárgyalásra vittem az orvosi papírokat, és kinyitom a dossziét, és benne egy teljesen ismeretlen, 1927-es születésű férfi összes papírja, halálának dokumentációja, december 5-én halt meg a János kórházban. Nem értettem, mert ugyanaz a dosszié már előkerült, és mégse találkoztam ezekkel a papírokkal még — megzavarodtam egy torz pillanatra, hogy akkor én most ki vagyok. Ez annyira megrázó, és annyira máshogyan, mint a saját halott. Rajta volt a hozzátartozó neve is, visszaküldtem neki tegnapelőtt.
Meg ilyenek, hogy nagycsaládos gázárkedvezmény; én igénylem, de János neve van az utolsó számlán, és ezt nem tudják értelmezni.
El kell kezdenem megint sportolni, bezárt a konditerem, máshova fogok járni, és főleg a szauna miatt.
Ha eleget alszom, jól érzem magam, figyelek az arcbőrömre, sok vizet iszom, és szeretek úgy elmenni, hogy ha elkap a paparazzo, ne legyen kínos: könnyen festek arcot magamnak, nem félek a rúzstól, amióta id. szomszédasszonyom mindig dicséri. Új, tavaszi napszemüveg (vízkék), és a hajam is szelídebben simul. Vajon tényleg szebb az ember, ha úgy érzi, vagy ez teljesen szubjektív észlelés, valóságfüggetlenül, csak a belső tartalmak tükre?
Sosem hordtam övet, nem gatyafelkötőre gondolok, hanem szemterelő, díszítő, tagoló, most a leárazásokon vettem kettőt, szélesek, az egyik fűzöld, a másik homokszín. Nagy gonddal hajtok fel egy-egy olyan cuccot, amelyek úgy néznek ki, mintha engem aztán nem érdekelne, mi van rajtam.
Nem eszem édességet blogírás közben, én nem hittem volna, hogy ez magától elmúlik, hanem hajszálvékony feketeerdei vagy serrano sonkát, és hisztérikusan igényes gyümölcsleveket. Ha mégis édes, akkor túrókrém vaníliával és tejszínnel, vagy néha marcipán. Összességében rengeteg a zsír és a szénhidrát, de nem hízom mégsem, csak a futás mocorog már bennem, de nagyon. Vár az erdő, amelyben most őrjöngenek a lombok. A kukáinkat, komposztunkat minden éjjel vaddisznócsorda dúlja. Felül a kutya itt benn, szimatol, rosszallóan mordul egyet, miközben újra összegömbölyödik.
Utazunk a Bükkbe, születésnapi kaland Johannának, és ha visszajöttünk, bevetem a teraszt tulipánnal, én kiskertjét gondozó nő leszek, ott fogok újságot olvasni és körmöt lakkozni.
Voltam színházban háromszor is, mindegyikben van férfi-nő tanulság, van köztük rendezőnő (ami igazán ritka) és női író is, mindjárt jön a hármas kis kritika-ajánló. A mai után átmentünk a szemközti FUGÁba főhajtani, ott van még mindig János arcképe a bejáratnál, és egyszerre nagyon belém markolt a nincs. Nem szoktam sírni egyébként.
csak az olvassa. én szóltam 
De szépet írtál!
KedvelésKedvelés
Most eszembe, jut a nyárfa ágy kapcsán, hogy micsoda beképzelt módon próbáltalak oktatni a faanyagokról.
KedvelésKedvelés
Nahát! Úgy látszik, sok minden változott azóta.
Tényleg nagyon szép, szeretjük. És nem valami kísérlet volt, hanem hat-nyolc ilyen ágyat láttunk Ráspinál, aludtunk is benne, és utána kértük, hogy nekünk is csináljon egyet. Ráspi borász, és ő “esketett” minket, vagyis ő celebrálta az esküvői vacsorát.
Ami megrepedt, az a négy ágyláb közül kettő — ami fenyőből van, mint kiderült.
KedvelésKedvelés
Milyen simogató ez írás 🙂
KedvelésKedvelés
koszonom, leleksimogato volt olvasni
KedvelésKedvelés
Nalam epp 2 lazas gyerek , mert tegnap kivittem oket setalni sapka nelkul es szetfagytunk., ugyhogy itthonrol nezzuk a hoeseset, az ablak elott rozsaszinnen viragzo fat es ma tv napot tartok. Ma este jon a parom nagylanya es pihenhetnek vegre egy kicsit, remelem nem robbanok le (megint) amikor vegre kikapcsolodhatnek egy kicsit. vettem jegyet stand-up comedyre es moziba is mennek, meg a british museumba, meg camdenbe inni egy jo kis kavet, imadom Camdent ott mar attol jo hogy ott vagyok, es szeretnek kezdeni valamit a kormommel bar eleg remenytelennek tunik az ugy, megigertem a nagyobbiknak hogy lesz kettesben anya nap, meg 5osben csaladi nap, hogy megyunk uszni es sutunk a 4. szulinapjara finom tortat sok eperrel a tetejen es elmegyunk biciklit venni neki meg bukosisakot is es parom nagylanya majd rohangal vele amig sikerul 2 kereken mennie, de lehet hogy rarakjuk a potkereket.
KedvelésKedvelés
Ez is tavasziasan hangzik!!!
KedvelésKedvelés
gondolkoztam miert igenylem en ennyire a pozitiv irasokat, konyveket azon tul hogy depressziobol kilabaloban vagyok. Azt hiszem azert mert fontosnak erzem az egyensulyt. Persze lehet, kell es nagyon fontos is a problemakkal, elnyomassal, egyenlotlenseggel, bantalmazassal foglalkozni meg akkor is ha az nagyon nyomasztova tud valni ha az ember tenyeg a melyere nez, de az is kell hogy neha elmenjunk a szinhazba, moziba es nevessunk egy jot vagy mason jarjon kicsit az agyunk, ahogy eddig is volt szo autorol, mosogato geprol, irodalomrol. Hogy szetnezzunk es lassuk hogy viragzik a fa es vegre mehetunk fagyizni a gyerekekkel. Szoval ugy erzem nekem kell a pozitiv oldal is ahhoz hogy a rossz dolgokkal legyen energiam foglalkozni. Nyilvan ez en vagyok. Csak gondoltam nem art megindokolnom miert is kerem a pozitiv, vidam, tavaszi irast, hogy ne csak nyafogasnak, meg kritikanak, miegymasnak tunjon a dolog. Es eddig nem ereztem azt hogy tul sok lenne a “negativ” iras, azert nem is jeleztem eddig, amikor meg ezt ereztem, akkor jeleztem is rogton. es meg egyszer koszonom hogy helyreallitottad az egyensulyt. es szeretem az eletkepeket amiket irsz, jo belekukucskalni kicsit a hetkoznapjaidba.
KedvelésKedvelés
Emese, én küldök most neked egy ölelést, ha nem veszed tolakodásnak. : )
KedvelésKedvelés
nem veszem tolakodasnak 🙂
KedvelésKedvelés
latom hogy tele van elgepelessel amit irok, ez van, tudok helyesen irni, csak nincs turelmem iras utan es meg megjelenes elott elolvasni.
KedvelésKedvelés
Szép volt ez is. Frissít.
KedvelésKedvelés
“Vajon tényleg szebb az ember, ha úgy érzi, vagy ez teljesen szubjektív észlelés, valóságfüggetlenül, csak a belső tartalmak tükre?”
Ez biztosan így van. Örülök neki.
KedvelésKedvelés
Már melyik? Első vagy második?
Ha az első, az nagyon biztató, ezek szerint negyven év meg 70 kiló fölött is van valami.
KedvelésKedvelés
Sot 70 ev es 40 kilo utan is 😉
KedvelésKedvelés
szerintem jó rólad hallani:-)
KedvelésKedvelés
Mi is keszulunk majd a nyaron Bukk-be, Szilvasvaradra! Karacsonykor vettem magunknak a fa ala.
KedvelésKedvelés
Nagyon jólesett ez az írás, így virágvasárnap reggel. A legós kép, és a hisztérikusan igényes gyümölcslé nagyon ott van.
KedvelésKedvelés