Megfagyott az ereimben a vér.
És 3 év után szabadul?! És a gyereke közelében lehet? Egy ilyen ember?! Aki lemészárolta a feleségét? Mocskolja a nagyszülőket? Akik az ő szülői feladatait látják el helyette évek óta? Ja értem persze, depressziós volt szegény, mert a felesége sikeresebb lett. Aha. És méghogy a nők manipulálnak… Az a levél gyomorforgató. Sírva hányok mindjárt….
én ezt nem értem.
az, hogy a gyermek hol van elhelyezve huzamosabb ideig, gyakorlatilag perdöntő!
még édesanya is veszt úgy el gyermekelhelyezési pert, hogy az addig “elérhetetlen” apukának eszébe jut láthatás alkalmával hogy “elrabolja” a gyermeket(és nála marad a per végéig – mondjuk két évre)
Közvetlen ismerősi körben volt egy család, ahol a súlyos skizofrén apuka ugyanezt tette, csak éppen először a hároméves kislánnyal végzett, csak aztán az anyukával… Tavaly szabadult az IMEI-ből. (Négy év után…) Vissza akart költözni a lakásába, ahol a családdal együtt lakott, de a budai társasház többi lakója betartott, és megvették a lakást, féltik a gyerekeiket. Közös lakást, vagyont, mindent megkapott, mikor kijött. Az anyai nagyszülők ritka normális és egészséges szellemiségű emberek, valahol még sajnálják is a pasast, próbáltak emberi módon hozzáállni az egész procedúrához. Valószínűleg ők kiegyeznének egy ilyen szituációban, hogy a gyerek elhelyezéséért kell harcolni.
Az apa fiának írt egyik levelében – melyet az anyai nagymama bocsátott rendelkezésünkre – ez olvasható: „Bizony, most már elég nagy fiú vagy, és folyamatosan változnak a szükségleteid. Rengeteg lehetőséged van (VAGY INKABB MAJD LESZ), hogy ne a tévé előtt üldögélj, csak MEG KELL NEKED MUTATNI és egy kicsit biztatni, segíteni, elvinni, MEGSZERVEZNI SZAMODRA. EZ A SZULOK FELADATA, és nagyon SAJNALOM, hogy ezt most az időd nagy részében NEM TUDOD MEGKAPNI. Az is tudom, hogy NEM VAGY egy »KONNYU ESET«, amikor a tanulásról van szó.
A »LUSTACSKA« lenne a legjobb kifejezés erre, mert HULYE AZ NEM VAGY, édes fiam, mi több, ELEG ERTELMESEN TUSZ HOZZAALLNI, ha valami érdekel. Nagyon rossz, hogy sz…-i mamáék nem tudnak rávenni a tanulásra. (…) Néha még én is kapkodom a fejem, hogy a számítógép, a net, a mobil milyen gyorsan fejlődik. Sajnos sz…-i mamáék ebben sem tudnak neked segíteni, és ez csak EGYRE ROSSZABB LESZ. Nem baj, már csak 1 év. (…) Nagyon SOKAT IMATKOZOM azért, hogy sz…-i MAMANAK NE SIKERULJON elintéznie a kapcsolatainál, HOGY ELVEGYEK A SZULOI JOGOM. Ha elveszik, akkor nem tudunk együtt lakni 2013 januárjától. Megpróbálunk mindent megtenni, hogy ez ne sikerüljön sz…-imamának. Mert ha igen, akkor még olyankor is a FOGSAGBAN TUD TARTANI, amikor én már otthon leszek Magyarországon, és lakhatnánk együtt. Köszönöm még egyszer, hogy megpróbáltad aláíratni azt a papírt, hogy engedjenek el. Sajnos sz…-i MAMA A SAJAT BOSSZUALLASAT FONTOSABBNAK TARTJA annál, hogy TE MIT SZERETNEL. NE FELEJTSD el azt, hogy ha már nem lesz a gyámod, akkor már NEM LESZ KOTELEZO ODAMENNED. Hidd el, ennél a helyzetnél már csak az lesz sz…-i mama számára elviselhetetlenebb. De haO NEM SZERET TEGED ANNYIRA, hogy a kívánságod szerint elengedjen, akkor NEKED SEM KELL MAJD ANNYIRA SZERETNI őt, hogy vissza menj meglátogatni. Kérlek, NE FELJ semmitől. El fogsz onnan kerülni, és LESZ MAJD megint egy IGAZI OTTHONUNK, ahol majd együtt élünk. Gondoskodni fogok rólad, és BIZTONSAGBAN leszel…”
HOGY IRHAT EGY GYEREKNEK (SAJAT FIANAK) VALAKI ILYEN POCSKONDIAZO GYULOLETTOL ROTHADO LEVELET?????? HOGY TANITHATJA ARRA A FIAT, HOGY NEM KELL SZERETNIE A SAJAT MAMAJAT?
Egyreszt, masreszt meg a kiemelt szavakon latszik mennyire egy mocskos manipulator, empatiatlan, onzo, alattomos, jujj meg mondhatnam…
Kihasznalja, hogy a fia szereti ot, mert az apja,
HOGY NEM LATJAK EZT A BIROSAGON? HOL VANNAK A GYERMEKVEDELMISEK ILYENKOR?
Nagyon, elmondhatatlanul duhos vagyok…
Az a gond, hogy nem az apa kérte a nála való elhelyezést, mert ő egy ilyen levél után tényleg kicsi eséllyel pályázott volna, hanem a húga, és ha minden egyéb körülmény nélkül csak abból indulok ki, hogy nagyszülők vs. kétgyerekes nagynéni, akkor egyértelműen a nagynéni a nyerő. A gyerekek pedig eszméletlen gyorsan felejtenek és mindegyik gerinctelen, ez tény, és nem a más gyerekét szidom, a sajátjaimon is ezt láttam. Nálunk volt, hogy a gyerek hívta a telefonon a rendőrséget, mert az apja az orra előtt ellenem fordult, három év után már nem emlékezett rá. És a másik oldalon megvásárolt drága játékhegyek (meg beígért lakásvásárlás a gyerek nevére) óriási vonzóerő. Nem sokon múlt, hogy végül nálam helyezték el őket.
A gyermekvédelmisek semmit nem szólhatnak egy ilyen helyzetben. A nevelési értékrendbe nincs beleszólásuk, csak olyan esetben, ha pl. lóg a gyerek az iskolából. Megnézném egyébként, hogy a következő egy-két évben a gyerek tanulmányi eredménye hogyan változik.
Tiltakozom, a gyerek nem mind gerinctelen, sőt.
Az én fiam három-négyévesen megtanította a neki mindent megvenni tudó és vele sokat foglalkozó nagyszüleit, hogy ne beszéljenek a szüleiről a hátuk mögött egy rossz szót se.
Ha ilyen akármilyen szinten és okból ilyesmi előfordult, nem szólt a gyerek tovább semmit, csak azt, hogy haza akar jönni. Amíg haza nem hozták.
Kétszeri előfordulás után meg is tanulták a leckét.
Szörnyűség az egész…
Nézzétek az utólsó hozzászólót “fpetya”-t, elképesztő. Ez alatt az ügy alatt a saját nőgyűlölő nyomorát tartja fontosnak megosztani. Hát milyen ember az ilyen? Vagy ez indokolja szerinte a gyilkosságot? Jézusom, hol élünk mi?
11 ember szólt hozzá jelenleg, egyesek többször is. Ebből egyet eleve töröltek, kettő pedig nőgyűlölő hozzászólást írt. Egy ilyen felháborító, igazságtalan, teljesen egyértelmű szituációban 11 emberből 2 a nőt ítéli el! Még az 1000 a kettőhöz arány is sok lenne! Ez a tény legalább annyira ijesztő nekem, mint maga a cikk.
Az eset rettenetes, de jogszolgáltatás van, nem igazságkeresés, az ilyen egyedi esetekre sajnos nincsen felkészülve a joggyakorlat, ezt még akkor is megértem, ha most folyik rólam a verejték és szorít a gyomrom. (Ez így van, ennek nem volna szabad megtörténnie, talán egy hatósági szereplő a saját szakállára talál valami kiskaput, hogy megakadályozza ezt a rémséget… Reménykedem a csodában.)
De hogy jóérzésű ember, még ha olyan indulatai is vannak a saját életében tapasztaltak miatt, mint az említett hozzászólóknak, hogy még egy ilyen egyértelmű esetben se tudja félretenni a szemellenzőjét, az rémisztő. És a legijesztőbb, hogy ez nincsen a homlokára tetoválva, például oktathatja földrajzra vagy erkölcstanra a gyeremekeimet, vagy kezelhet engem egy kórházban anélkül, hogy tudnám, ki is ő valójában. (Melyiket is féltsem tőle jobban (pontosabban a hatásától), a fiamat vagy a lányomat?)
Én is pont ezen gondolkoztam, hogy bárhol belefuthatsz ilyenekbe. Tudom, kissé túlzó példa, de ez kb. olyan érzés, mint amikor sétálsz az az utcán az emberek között, és hirtelen rájössz, hogy ez csak álarc rajtuk, és igazából a fele veszélyes zombi.
Az ilyen esetek miatt egyre bizalmatlanabb vagyok az emberekkel (ami nem jó, viszont néha hasznos), de egyre éleslátóbb is (ami viszont határozottan jó).
Igen, és a NOL-fórum moderációja is súlyos és szégyenletes. Nekem 2 nikkem repült már, tisztes feminista állásfoglalást követően, örökre.
Többet már ott nem is próbálkozom.
Ez a férfi megölte a feleségét, a gyermekük anyját és akkor ez gyámügyi szempontból nem kifogásolható, elképesztő….:
“Az édesapa letöltötte a büntetését, mostantól akár azt is kérheti, hogy helyezzék el nála a gyereket – mondta el kérdésünkre egy családjoggal foglalkozó ügyvéd. Mivel a férfi szülői felügyeleti jogát nem vonták meg, s tette nem a gyerek ellen irányult, sőt maga a kisfiú nem is volt szemtanúja az eseményeknek, így gyámügyi szempontból nem kifogásolható, hogy akár az apa nevelje tovább a fiát. Ezt azonban a bíróságtól kellene kérnie. Az ügyvéd elmondta: az sem törvénytelen, ha a gyerek jelenlegi hivatalos gyámja együttműködik az apával, akár úgy is, hogy mindennap korlátlan ideig biztosítja számára a láthatást.
A szóhasználat is megdöbbentő. “gyámügyi szempontból nem kifogásolható” Mondják már meg, mit kell ahhoz egy apának elkövetni a gyerek anyjával szemben ami már kifogásolható szerintük?
Az anyával szemben bármit megtehet, nincs olyan passzus, amit a gyámügy kifogásolna. A gyerekkel szemben nem tehet meg bármit. Például ha (a gyámügyesek véleménye szerint, ami sokszor nem azonos mások véleményével) az anya ellen neveli valaki a gyereket, akkor az elég ok lehet arra, hogy elvegyék tőle.
Tehát, ha jól értem, anya ellen nevelés kifogásolható tett, ellenben anyát kiiktatni (akár gyilkossággal) a gyerek életéből nem kifogásolható tett a gyerekre nézve. Még mindig nem értem, az anya totális eltüntetése, a gyereket mennyivel érinti kevésbé súlyosan, mintha ellene nevelnénk.
Akkor értem már, miért gyilkolásszák a feleségeket ilyen jó tempóban. Kevesebb gond, nincs büntetés, és nem kell ki ellen nevelni a gyereket.
De azért az angol törvények hogy elnézőbbek mint a magyarok, azt nem gondoltam volna.
Nem elnézőbbek. Magyarországon egy feleséggyilkos átlagban 5-6 év börtönt kap, míg ugyanezért fordítva a nőknek férjgyilkosságért, 8-10 évet adnak. Holott mind a kettő esetet évekig tartó feleségbántalmazás előzi meg az esetek nagy részében, de míg a férfiaknál ez “hirtelen felindulás”-nak számít és enyhítő körülménynek, addig a nők esete “önbíráskodásnak” és súlyosító körülménynek. Keresem a linket, ahol ezt olvastam (talán a patentnél vagy a nane honlapján), de nem találom.
A nő mindig különös kegyetlenséggel öl. És általában előre kitervelten. Hogy miért? Mert retteg. Mert érzi-tudja, hogy most annyira meg fogja verni az ura, hogy belehal. Ezért már kés van a kezében, mikor hazavárja, és nem egyet szúr, hanem harmincat. Mert olyan düh és éveken át tartó testi-lelki gyötretés van mögötte, hogy nem tud egyet, mert biztosra akar menni, hogy többet az a rohadék ne nyúlhasson hozzá.
A férfi hirtelen felindulásból öl. Értsd: “véletlenül” többet üt, nagyobbat üt, mint korábban szokása volt, és a nő meg hal. Nincs különös kegyetlenség és előre kitervelt szándék sem. Mert minden este meg szokja verni, hát ezen nem tervelt ki semmit, hát eddig nem szokta volt megölni, csak az esti program része volt a nő megverése. Azaz két súlyosbító körülmény ugrott, egy enyhítő meg bejött a képbe.
És ez a ma hatályos jogrendünk szerint jól van így. A mai btk szerint ez teljesen normális és rendes dolog. Az éveken át tartó bántalmazás miatti végső elkeseredés sosem jogos önvédelem, hanem önbíráskodás, és előre kitervelt, meg különös kegyetlenség. Az asszony módszeres verése-megalázása, amibe egyszer csak a nyavalyás beledöglik, az hirtelen felindulás.
– Móriczka miért sírsz?
– Megölték a mamát…
– Ó, és akkor most mi lesz veled?
– Nem tudom…
– Költözz apukádhoz, jó?
– Az nem baj, hogy ő ölte meg a mamát?
– Nem kisfiam, ő az apád, szükséged van rá, szeret téged és jót akar neked, hidd el!
Hüje feministák, nektek már a sz*r is keserű? Végre egy apuka, aki törődik a gyerMekével, és szeretne neki egy kongruens férfimintát adni!
Bocs, nem bírtam ki, hogy szmájlikat tegyek bele, egyértelműsítendő az iróniát.
Szeretném leszögezni, hogy nagyon nem szeretném, ha bármelyik gyerekem egy gyilkos nevelné. Sőt, két gyerekem apja is valamennyire hirtelen haragú, én még tőle is sajnálom és féltem a gyerekeim, ahányszor csak átmennek hozzá. És a jelen esetben én minimum olyan távoltartást kértem volna a bíróságon, amikor az apa csak hivatali felügyelet mellett találkozhat a gyerekkel (azt nem értem, hogy a nagyszülők miért nem támadták meg az apa felügyeleti jogát frissiben, amikor még lett volna esélyük az indulatok kihasználására). És azt sem tartom normálisnak, ahogy az apa a nagyszülők ellen hangolta a gyereket.
DE
az a baj, hogy én láttam olyan Friderikusz-show-t, ahol testközelből ismertem a bemutatott családot, és láttam azt, hogy a szenzációhajhászás kedvéért hogy kiforgattak mindent és mennyire egyoldalúan volt mindenki fekete-fehér, miközben a valóság nem kicsit volt más. És el bírom képzelni, hogy itt is történt ilyesmi. A gyilkosság gyilkosság, azon nincs mit megváltoztatni, de a levél csak az adott kontextusban annyira embertelen, más körítéssel szerintem a legtöbbetek simán átsiklana felette. És az is baj, hogy egy (a szövegből feltehetően gyerektársaság nélküli) biciklizés, meg a (szinte biztosan gyerektársaság nélküli) horgászat kevés ~tízévesnek kielégítő program. Ha mindemellé még erőltetik is a temetőbejárást és hasonlókat (igen, tudom, hogy kell, hogy emlékezzen az anyjára, de talán erre nem a temető a legjobb megoldás), akkor nem csodálom, hogy a gyerek a másik családot választotta.
Sokféle gyilkos van. Én ismertem olyat, aki megölte a (volt) feleségét, a gyerekei mégis imádták, végig mellette voltak a per és a (nagyon hosszú) börtönbüntetés alatt is. És olyat is tudok, aki nem gyilkos, mégsem lenne jó, ha nevelné a saját gyerekét, mert bántalmazó, mert manipulátor, mert egyszerűen alkalmatlan rá.
A történet sosem ennyire fekete vagy fehér, mindig van másik oldal is, ebben igazad van. Hogy itt mi a valóság, talán sosem tudjuk meg. Az egészen biztos: a nagyszülőknek lenne még jogi lehetőségük az unokájukért kiállni, harcolni. A jelenlegi rendszer is lehetőséget ad arra, hogy bizonyíthassák, akár bíróság előtt is, de a gyámhivatalnál mindenképpen, hogy az apa rossz hatással van a fiúra.
Jól értem, te most amellett érvelsz, hogy mindenféle van: van olyan szülő, aki nem gyilkos, mégse alkalmas (hát hogyne lenne), és a gyilkosság sem okvetlen ellenérv a szülői alkalmassága ellen? Tehát: van olyan szülő, aki bár megölte a másik szülőt, alkalmas a gyerek nevelésére? Nem törvényileg kérdem, hanem szerinted, lélektanilag.
Nem szeretnék érvelni. Csak mesélek. Igen, ismertem olyan férfit, aki megölte a volt feleségét. Ennek ellenére a két lánya végig kitartott mellette, és őszintén mondom, nála gondosabb apát, kedvesebb embert keveset ismerek. Igaz, nála az apaság óhajtása nem a gyilkosságnál kezdődött, ő nagyon jó apa volt korábban is, és az anya volt az, aki kevesebbet törődött a gyermekeivel. Kérdésedre válaszolva: az ő esetében számomra egy pillanatig sem kérdőjeleződött meg, hogy ő alkalmas-e a gyermekei nevelésére. Más kérdés, hogy olyan hosszú ítéletet kapott, hogy mire szabadult, mindkét lánya nagykorúvá vált már.
Azt hiszem, nincsenek sablonok. Vannak tipizálható történetek, de mindig létezik kivétel a szabály alól.
De akkor gyámügyi meg bírósági ítéletekben nem számít eleve veszélyeztető magatartásnak, erkölcsi fejlődést veszélyeztetőnek, hogy az apa az anya gyilkosa? Mi számít annak? Akkor csodálkozunk, hogy a sima nőbántalmazásra vállat rántanak, és megy minden tovább, láthatás, nyaralás, mintha rendben lenne ez?
Egy ilyen kedves, lelkes apát mi visz rá a partnergyilkodsságra? Ismered a részleteket?
Nem téged támadlak, csak nagyon vigyáznunk kell, ne kenjük el a dolgokat, ne adjunk alapot a végül is nem nagy dolog egy-egy nő halála, évtizedes gyötrése szemléletnek állítólagos kivételekkel, “de hát olyan édes ember”. Ezért nem hittek nekem sem és még sokaknak, ezért mondják, hogy túlzunk, hazudunk.
Én ezt olyan erkölcsi parancsnak gondolom, hogy egyik szülő nem bántja a másikat, hogy tényleg nem értem, miért nem alkalmatlansági ok. Miközben például a nő promiszkuus nemi élete igen? Vagy az alkoholizmus, amelynek szintén sok formája van, és nem mind annyira ártalmas
Elnézést, valószínűleg félreérthető voltam. Ez a férfi nem volt bántalmazó a szó klasszikus értelmében, sokéves házasságuk alatt sosem bántotta a feleségét, semmilyen formában, sem lelkileg, sem sehogy. Tudom a részleteket, de épp azért, hogy ne ez legyen itt hangsúlyos, inkább nem írom meg kommentben. Ha érdekel, levélben szívesen átküldöm.
Nem tudom, mi számít gyámhatóságilag alkalmatlanságnak. Én sokszor csak kapkodom a fejem, hogy kérésre olyan szülők is visszakapják a szülői felügyeleti jogukat, akik a gyermekeiket bántalmazták, nem egyszer, nem kicsit, akiket a bíróság ítélt el jogerősen kiskorú veszélyeztetéséért, és leülve azt a maximum fél-egy évet, nagyon gyorsan tarthatnak kapcsolatot a gyermekeikkel, és visszakapják előbb-utóbb a szülői felügyeleti jogukat is.
Bocsánat, nem akarok összekeverni dolgokat, meg elmosni a bántalmazás jelentőségét. Sőt, igen hangsúlyozott saját véleményem van a dolgokról, az újságcikkről is. Csak az általánosítást bírom elég nehezen, tehát az olyasféle, a körülményeket kizáró dolgokat, mint hogy ha gyilkolt, akkor ne láthassa többé a gyerekét, ne lehessen kapcsolata vele.
Igen, sokféle gyilkos van. Tizenéves lehettem, nagyanyámmal álldogáltunk a kapuban, amikor a szomszéd Józsi odajött – akivel én előtte egy párszor tollas-labdáztam az utcán-, és azt mondta: “Juliska néni, megyek a rendőrségre, megöltem az apámat.” (Több késszúrással, mert az apja sokadszorra bántotta (verte) az anyját, és őt akarta védeni.) Nem emlékszem, hány évet kapott, végül is az emberek értették meg nem is, de bizonyos megértő szimpátián és a pletyka l’art pour l’art örömén túl nagyon is elhatárolódtak a Józsitól, az apagyilkostól. Én nagyon nem tudtam hova tenni az egészet, mert van-e létjogosultsága bármilyen gyilkosságnak? Jóérzésű emberekként viszolygunk, miközben az intézményes, “legális” gyilkosságok fel sem tűnnek, én éreztem már olyat, hogy “gyilkos düh”, de el sem tudom képzelni, hogy egy olyan ember közel menjen a saját fiához, akinek megölte annak anyját, egyben saját valamikori kedvesét, egyáltalán, miféle eltorzult lélek lehet egy ilyen ember, hogy még ragaszkodik a saját gyerekéhez? Hát bujdokoljon el egy sivatagban, ha már a jog- és büntetőrendszerünk ilyen agyalágyult, és eméssze el magát.. a francba..
Na, ez az, amiben nem lehet bízni, és ezért kellenek nagyon komoly és következetesen végrehajtott törvények, és a patriarchális nőbüntetősditől mentes bírák.
Én is megütköztem, hogy már szabadlábon van, ugyanakkor általában nem szeretem laikusként megítélni a bírósági ítéleteket, mert nem tudhatom, mi ment a többéves nyomozásban és eljárásban, nem értek hozzá, és hiába vélelmez a közvélemény mindenfélét, ott csak az számít, ami bizonyítható, meg hogy van-e összefüggés két történés között, a bíróság nem tehet mást. Az elkeserítő volt, hogy a Cozma-gyilkosság pere idején is mindenki, a zöldséges és a postás is jobban tudta, mit kellett volna ítélni. Ez nem kívánságműsor, és a bírósági ítélet nem a lincselés vállalhatóbb formája, nem lehet indulatok levezetése egy jogállamban.
Amellett a látszólag arányos büntetésben (ki szerint? elfogultak vagyunk, hőzöngünk) is lehet nagy hozzá nem értés, felületesség, a bizonyításkor sokszor nem vesznek figyelembe lényeges tényeket, akár és komplett tényállásokat, meg külön mennek az egy eljárásba tartozó perek is sokszor, ahol összesítve reálisabb lenne a büntetés, de tényleg nem értek hozzá.
Hogy erőszakra válasz-e az emberölés, mint a szomszédnál, azt figyelembe veszik (mint Simek Kittinél, bár ott is vannak egyéb tanulságok is), az nagyon is méltányolható indíték, és lelkiismeretileg is biztos más anyádat védve az őt talán sokadszor bántalmazó apát leállítani, majd indulatból megölni, mint az aljas indok, a haszonszerzés, kéjvágy, megrendszabályozó bosszú. Bár biztosan megmagyarázza magának az ilyen is, hogy nem tehetett mást. Amiről te írsz, az a közeg, a társadalom automatikus reakciója, amelyik sokszor függetlennek bizonyul az igazságszolgáltatástól. Gondolom, messzire költöznek az ilyen emberek.
Hogy pont hány év, az nem olyan fontos, ezeknek az embereknek az élete kevés kivétellel mind megbicsaklik. Persze fontos, hogy ne ismételhesse a bűnt. Jut eszembe, Angliában hosszas társadalmi vita és mérlegelés után nemrég levettek a nyilvános szexuális bűnözői listáról sokakat, hogy már bűnhődtek eleget, ne legyen a stigma. A nemierőszak-lobbi is benne volt biztos.
Most biztos hüledeznek a jogászok, írjatok, ha tévedek vagy felületes vagyok.
Hú, elolvastam, miket írnak…Döbbenetes… Nem tudom.. emberéletet kioltani, az visszavonhatatlan. “felesleges a létezés” – ezt írja valamelyikőjük… De ők a létezést vették el valakitől.. és megtanuljuk-e valaha eléggé, hogy az élet az egyszeri, kezdődik és vége van. Nincs mellébeszélés. Nincs vissza. A halál az végleges és megmásíthatatlan. Semmiféle jogot és igazságot nem tudok elképzelni, ahol egy ennyire végzetes és megmásíthatatlan dolgot, mint az élet elrablását valakitől, szóval, hogy erre legyen “magyarázat”…
Ez is mai, Bándy Katával kapcsolatban: “A vádlott – nyilvánvalóan – azért ragaszkodik ahhoz, hogy nem szexuális szándékkal, hanem szerelmi sértettségtől vezérelve gyilkolt, mert így enyhébb büntetést remél.”
Van-e ennek jogi alapja, s ha van, az hogy lehet? Mi az, hogy szerelmi sértettség, az érthető akkor? Hogy nem látják, hogy ez ugyanolyan kontroll és erőszak a “szerelmi sértettség”, “szerelemféltés” is?
Amíg a “szerelemféltés” enyhítő körülménynek számít a bíróságon, mindig meg fogja érni ezzel védekezni (ahelyett, hogy aljas indoknak minősítenék végre). És tényleg a börtönben kaphatta az erre vonatkozó jogi tanácsot, mert mint kiderült a 8 vallomásából az első kettőben még ismeretlen nőnek mondta.
semmiképpen nem akarnék itt nagyon jogászkodni, de itt egy fontos mondat, amiről lényegében jelenlegi szakában az eljárás szól:
“Az életveszélyt okozó testi sértés esetén a szándéknak nem feltétlenül kell az eredményre kiterjednie; a halált
okozó testisértés esetén pedig az eredmény tekintetében gondatlanság áll fenn. Az elkövetı tudatában fel sem
merül a halálos eredmény bekövetkezésének lehetısége, vagy ha ez felmerül, azt nem kívánja, nem nyugszik
bele abba, hanem könnyelmően bízik elmaradásában.
Az elkövetés idıpontjában fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az
elkövetı szándéka ölésre, avagy bántalmazásra, illetıleg egészségsértésre irányult-e: jelentıs mértékben a
külvilágban megnyilvánult, és így megismerhetı tényekbıl kell visszakövetkeztetni”
Ma hajnalban eszembe jutott a másik véglet is (szintén látott példák alapján): mi van, ha a gyerek azért mondta, hogy át akar költözni az apjához, mert fél, hogy apja őrá is megharagszik és úgy fog járni, mint az anyja? Ezt a lehetőséget ugyan illene kiszúrni egy jó pszichológusnak (a cikk alapján volt vizsgálat), de egy standard “hova repül a madárka” kérdéssorozatot egy tíz év körüli gyerek már simán átlép.
Én meg arra gondoltam, hogy mi van ha a férfi a húgát is manipulálja és/vagy fenyegeti, ezért működik együtt vele, nem jókedvéből, meg nem azért, mert helyesli
“88. § (1) A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet:
a) ha a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti,
b) ha a gyermeket más személynél helyezték el, vagy átmeneti nevelésbe vették és a szülő felróhatóan gyermeke érdekét súlyosan sértő módon nem működik együtt a gyermekét gondozó nevelőszülővel vagy intézménnyel, gyermekével nem tart kapcsolatot, továbbá magatartásán, életvitelén, körülményein az átmeneti nevelés megszüntetése céljából nem változtat,
c) ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte.
”
ez a családjogi törvény.
azt gondolom, hogy az (1) a) pont alapján támadható az apa felügyeleti joga.
a nagynéni vs. nagyszülő a jelenlegi jogi helyzet. tehát apa felügyeleti joga nem merül fel (szerintem az ügyvéd úr kissé túlzott, amikor erről a cikkben szereplő módon nyilatkozott).
a sorsfordító gyerekek c. könyvben azt mondja egy kamaszlány, hogy nagyon haragszik a vérszerinti anyukájára, aki örökbe adta (mert testi fogyatékos), az apjára viszont alig (mit kezdett volna ezzel egy férfi, valami ilyesmi érvet hoz fel). a többi szövegből kiderül, hogy a szülők közösen döntöttek az örökbeadás mellett, a kislány szemében mégis csak az anya a hibás. lehet, hogy ez a kisfiú is az anyjára haragszik. 😦
Embertelen bűncselekmény, a média az elkövetőket sajnálja, a védőügyvéd arra alapozta volna a védelmet, hogy a lány nem mondott egyértelműen nemet, tehát igent mondott.
Jogelméletileg vita ez, ugye, hogy a nemi erőszak az a hangos IGEN hiánya-e, avagy a kívánt együttlét ismérve-e a hangos NEM hiánya. -E. Nem mindegy, mi van a törvényben. Amerikaiszövetségijog-szakértők: mi van a törvényben? Dézsa, tudsz erről? -E.
Ugyan nem engem kérdeztél, és a törvényt nem is tudom, de néhány évvel ezelőtt több amerikai (meg nem amerikai) etikai szabályzatot elolvastam, és mindegyiknek nagyon az elején, hangsúlyos helyen szerepelt, hogy biztos vagy-e benne, hogy valóban érthetően tiltakoztál, és mondjál hangosan nemet. (Egyébként azért olvastam el ezeket anno, mert engem is ért a munkahelyemen szexuális inzultus, és először nem tudtam, hogyan reagáljak, azon kívül, hogy szóltam a főnökömnek. Miután ezeket elolvastam, jöttem rá, hogy az udvarias nem-jeim nem mentek át, és amikor határozottabban és valóban félreérthetetlenül közöltem, hogy én ezt nem akarom, akkor csodák csodája, abbamaradt. — Ööö, legalábbis a konkrét helyzetben, aztán vannak olyanok is, amelyeket nem tudok hogy megszüntetni, mert a kisfőnököm és egyrészt szeretnék is jóban maradni vele, másrészt a munka miatt fontos is, hogy ne szóljak be neki, harmadrészt legalább nem annyira nyomulós, csak idegesítő aszimmetria a viszonyban, hogy ő nekem mondhat mindenfélét, én meg nem igazán, de legalább viszonylag elviselhető és nem túl durva
Meglep, ahogy relativizálod a szexuális zaklatást, csak mert kiszolgáltatott vagy, és háromféleképp beszélsz a célszemély felelősségéről, teendőiről, miközben talán te sem értesz egyet ezzel, amiket olvastál. De mégiscsak arra jutsz: hát akkor mondjunk hangosan nemet! Újabb résen levés, feladat a nőnek. Miért nem kérdőjelezed meg azt, aki erőszakol, akit a (bizonyítható!) hangos NEM állítana csak meg? — vagyis, ugye, az sem: ez a nemi erőszak esete.
Tegnap beszélgettünk erről, és kaptam egy új érvet. Tudod, mi a gáz? Hogy úgy közelednek, társadalmilag szorosan meghatározott keretek között és koreográfia szerint, hogy ne lehessen nyíltan beszélni soha. Tehát csak csevegnek, néznek, utalgatnak, munkamegbeszélésre hívnak. Ekkor, aszerint, amit idézel, amikor elérkezik a határ, a nő feladata felmérni és értelmezni a helyzetet, eldönteni, mit akar és reagálni, azé a nőé, aki esetleg előtte, a határig ugyanúgy beszélgetett, haverilag poénkodott. De övé a dolog, mert ő van megközelítve, holott az lenne a normális, ha egyoldalúan a kérdés sem merülne fel (udvarlás). Na, akkor azt mondja: ne haragudj, de nem. És ezzel nem csak a másik dühét vagy fájdalmát, visszautasítottságát vállalja magára, hanem leginkább azt: te hülye vagy? Én nem akarok tőled semmit, soha nem is akartam, csak úgy mondtam, hogy tetszik a ruhád és de megdugná, de nagyképű vagy, hát bottal sem piszkálnálak meg, te mindent annak veszel? Simán letagadják, hogy ne legyen nyilvánvaló a kudarc, és a másik váljék nevetségessé. Ismerjük ezt jól. De az is előfordulhat, hogy annyi rossz élmény éri a nőt, mint engem a blogon, hogy már ki van rá hegyezve, és tényleg túlzóan reagál, tényleg félreért valamit, mert nagyon nem akar újra ugyanabba keveredni, és elhatározza, hogy most időben szól. Noha szerintem bármire mondhatja, hogy hagyja abba a másik, ha rossz neki, nem kell ahhoz szexuális töltet, csak a környezet nagyon utálja az ilyen jogtudatos, mindenért szóló nőket. De ha nem szól, az meg bátorítás. Ez a trükkös, tettenérhetetlen, nem kockáztató közeledés igen gyakori a mi magukat jogosultnak érző férfiaink között, a rape culture-ben (amiről én még a múlt héten sem értettem, mire mondják).
Az előző beírásomnál kevésbé a konkrét eset és a nemi erőszakot definiáló törvény volt a fejemben, hanem más fokozatok, amelyek (jelenleg Európában) nem a btk., hanem az etikai szabályzatok hatásköre. Utólag visszaolvasva ez lehet nem volt elég világos. Ami miatt szerintem ez idekapcsolódik az az, hogy a tetszésnyilvánítás, az udvarlás, a nyomulás, a zaklatás (és ad abszurdum a nemi erőszak) között nincsenek kívülről szabályba foglalható éles határvonalak, továbbá ha egy társadalomban azt mondanák, hogy a férfiak egyáltalán ne közelítsenek a nőkhöz, akkor esélye nem lenne senkinek (pozitív értelemben) udvarolni sem (az USA-ban létezik ez a tendencia), ami szerintem nem lehet a végcél, mindezért szükséges az, hogy a másik fél (azaz tipikusan a nő) mondjon “NEM”-et ott, ahol szüksége van rá (ugyanis a határvonalakat kizárólag ez jelöl(het)i ki). És azért fontos, hogy ez nagyon egyértelmű és hangos (akármilyen átvitt értelemben is) legyen, mert amíg eldöntöm, hogy milyen mélységű kapcsolatba fogok akarni bocsátkozni az illetővel, addig hagyom közeledni, amibe belefér a kisebb vonakodás, időnyerés, a másik félnek pedig nem feltétlen egyértelmű, hogy csak lassítani akarom, vagy teljesen nemet mondani..
Szerintem nyugodtan, édeni keveredésben közeledjenek a nemek egymáshoz, csak ne szóljon már minden a szexcentrikus, legyőzős, üldöző nyomulásról, azért se, mert az ilyen gyakran osztályközösségben, munkahelyen történik, és ha vérszemet kap az ilyen magáról túl sokat képzelő, férfifölénnyel átitatott trófeavadász ú. szerelmes példány, akkor nem lehet megszabadulni tőle, nem lehet megmaradni vele egy emeleten. Sőt, még a nőt kiáltják ki bűnösnek a férfi nyomulása miatt, az ő szégyene lesz, tőle várnak el mindenfélét, hogy “ne biztassa”, menjen a másik folyosón stb., holott elemi, eredendő joga, hogy hagyják békén, az a normális állapot (finom, érzékeny emberek érezni szokták, ha lehet úgy közeledni, finoman, és ha lehet, akkor inkább iskolán/munkahelyen kívül próbálkozzon a delikvens). És éljünk olyan társadalomban, amely képes kidolgozni erre intelligens, egyértelmű, senkinek sem megalázó protokollt.
Ez a bajom az átromantizált udvarlás kultúrájával, hogy az mindig bebizonyítja, hogy a nő ezt akarja, sejtelmes, meg kell lepni, kétértelműség, aszimmetrikus szerepek, hogy abban kódolva van az erőszak, a nagy lovagiasság másik oldala MINDIG a potenciális erőszak vagy kétségbeesett csimpaszkodás.
Van a Pernilla Levittékagyerekek Nincskedvemlemenni szerzőnek a Halálkönyve, és a szomszédasszonynál (Szent Erzsébet) olvastam a sorozat másik darabját, a Szeretetkönyvet. Abban amúgy skandináv módra van a tapintatos megoldás: adj egy cetlit válaszlehetőségekkel, Szia, Ingrid/Tankred, érdekelsz, válaszolj: Engem is, nagyon is, Inkább nem, Nálam nincs esélyed. És úgy volt ez elmondva, mint kultúra. Hogy nem ciki, nem szégyen közeledni, egyértelmű az egész, visszautasítva lenni és nincs molesztálás.
Manipulatívnak érzem ezt a választ, hogy “akkor már udvarolni sem szabad”? A szóval van bajom, de a közeledéssel nincs. Csak az erőszakkal meg a manipulációval.
Egyébként meg miért adott, hogy a férfiak közelednek a nőköz? Miért örökké a nőknek kell nemet mondaniuk? Miért nem érti a másik a kevésbé lelkes reakciókból, hogy nem kívánatos a közeledése? Annyira erős az emberben, hogy ne bántsa meg a másikat (bennük miért nem??? mert azt tanították nekik, hogy ere buknak a lányok), és nem is csak emberbaráti megfontolásból, hanem okkal számíthat rá, hogy a hangos NEMtől bedühödik a másik, önérzeti sérelemként fogja fel. Nagyon kíméletlenek tudnak leni a hevesen udvarló, visszautasított megszállottak, és ez rengeteg nő életét keseríti meg, ez az egész “de ez bók”, “de a nők ezt szeretik!”, “de hát férfi és nő vagyunk!”, “te gyűlölöd a férfiakat?” felkiáltással elkövetett erőszakoskodás és a környezet cinkos hallgatása.
“Egyébként meg miért adott, hogy a férfiak közelednek a nőköz? Miért örökké a nőknek kell nemet mondaniuk?”
Úgy alakult, hogy rengeteg skandináv filmet néztünk mostanában (dán, norvég, svéd) és én döbbenten nézem mennyire természetes az ottani férfiaknak, ha a nő kezdeményez például. A férfi örül és nyoma sincs semmi ribancozásnak (amit itt egy ilyen lány azonnal megkapna). Nekem nagyon tetszik ez a természetesség ami a két nem között van. Vagy például, míg anyuka tanul a gyerekkel, addig apuka a világ legtermészetesebb módján veszi elő a zöldségeket, edényeket, stb. és áll neki a főzésnek. Nálunk ez úgy zajlik, hogy én segítek a gyerekeknek, (ha kérik) közben futkosok a konyhába kevergetni a levest, közben néha lököttnek és szétszórtnak érzem magam, mert odaégetem a rántást, míg gyorsan elszaladok kiszedni a ruhákat a mosógépből. Komolyan néha úgy tudom sajnálni, hogy nem oda születtem. Eszméletlen klassz lehet egy ilyen egyenrangú párkapcsolatban élni, amikor nem kell mindenért könyörögni és utasításokat osztogatni, mert a férj anélkül fingani sem tud. Az egyébként közösen használt és lakott otthonban!
És: mi ez a sejtelmesség, hogy “nem teljesen egyértelmű”? Miért ne lenne? És miért akarnád lassítani? S ha igen, miért ne lehetne ezt nyíltan megmondani? Őszinteséget, nyíltságot szeretnék ebben is.
ÉS EGYÁLTALÁN: MIÉRT MINDIG A NŐ CÉLSZEMÉLY, akinek reagálnia, döntenie kell: vagy elfogadnia a közeledést és vállalnia a tévedés, a későbbi jogformálás, zaklatás nagyon is valós kockázatát, vagy a fájdalom okozásának terhét a lelkére vennie? Egyszerűbb megoldást tudok: ha nem kap jelet, bele se kezdjen a kolléga, ne dicsérje a ruhámat se, ne elemezzen, ne kíváncsiskodjon, akkor nyugi van. Azért mondom ezt, amitől megint felszalad egy-két szemöldök, hogy hát már azt se lehet?, mert nem tisztán szokták mondani, nem őszinte az egész, csak a nyeremény lebeg a szemük előtt. Ügyetlenek, hazugok ezek a kis “de szép a szemed” játszmák, önmagukban visszautasítási okok. Meg kell várni, türelmesen azt az igen ritka esetet, amikor valóban felvöröslik a szerelem. Tudni fogja, nem fogja eltéveszteni. De ezek életvitelszerűen keresgélnek, próbálkoznak, csajoznak, kóstolgatnak, és ez is a nők elleni erőszak része.
Nagyon át vagyunk itatva ezzel a romantikus képzettel, hogy ez volna az udvarlás.
Ugyanerre a logikára alapoz a visszautasítástól rettegő férfi is, jajj, hány ilyet láttam, többel volt nekem is dolgom. Nem teszi egyértelművé, hogy csak haverkodni szeretne, vagy közeledni hozzád. Aztán meg ha szólsz neki, hogy figyi, tisztázzuk, én csak beszélgetek veled jókat, mint a többi jó ismerőssel, akkor hülyének / kis butának / titokban őt imádónak néz, de ő téged nem, jaaa, azt hitted? Ha meg nem szólsz, mert nem tudod eldönteni, lehet, hogy tényleg csak barátkozik, ahogy ez a mi közegünkben nemre való tekintet nélkül szokás, ő meg egyszer csak azt gondolja, hogy itt most már van valami, akkor már meri mondani, te meg nézel nagyot, hogy ja, nem, akkor te vagy a … (na ezt inkább nem sorolom), mert eddig kedves voltál vele, meg barátságos. Egyetemi éveim rögös útja ilyenekkel volt kikövezve, de a hozzám hasonló (nem húszéves korára férjet fogni akaró) lányok útszegélyei is kísértetiesen hasonlítottak az enyémhez. Ja, ami szép még: megoldásként az kínálkozott egyedül, hogy megint csak mi, lányok/nők legyünk résen, és az ilyen biztonsági játékosokkal inkább ne is legyünk kedvesek, még a végén félreértés lesz belőle.
“Pont most írtam erről egy kicsit lejjebb!!!”
És természetesen sokkal pontosabban, de azt hiszem, most teljesen elvesztettem a fonalat a kommenttengerben, már nem nagyon látom, mi mire válasz, és mi hol folytatódik, sőt, az előbb elgörgettem, és nem találtam vissza egy hozzászóláshoz. 🙂 Ja, és ez sem feltétlenül oda megy majd, hova szeretném. 😀
Ja, egyébként nekem is mondta azt egyszer egy férfi rendőr, hogy _este_hétkor_ miért mászkáltam egy budapesti közlekedési aluljáróban (azért, mert mentem haza, és aluljáró nélkül egy kilométeres kerülő kellett volna), és legközelebb úgy menjek csak, hogy folyamatosan körbe-/hátranézek. És próbált kedves lenni, meg viccesen mondani ezt, mert ő is látta, hogy nem ez a normális megoldás, de nem tudott jobbat. És jónéhány pofont kiosztottam életemben az utcán/bkv-n, soha nem kérdőjelezte meg az “áldozat”, hogy jogosan kapta. Ehhez képest az, aki csak hülyeségeket beszél, az én fejemben igenis relatíve kevésbé zavaró, ezért relativizálok.
De hát az a rengeteg “hülyeség”, amit (szinte) mindenki beszél, az alakítja a közfelfogást, és ha sokat mondják, bizony belsővé lesz! Ez nem egy olyan dolog, amire legyinteni lehetne!
Túl sok a beágyazás már, nehéz reagálni.
Chris márc. 21.: “De hát az a rengeteg “hülyeség”, amit (szinte) mindenki beszél, az alakítja a közfelfogást, és ha sokat mondják, bizony belsővé lesz!”
Persze, ezt régóta tudom, és nyilván igaza van Évának, hogy rendszerprobléma az, hogy a csupa-férfi-van-körülöttem munkahelyen ők megengedhetnek maguknak szexista vicceket, én meg nem szólhatok be hasonlóan, mert akkor ugrik a pluszpénzem, ami mégiscsak érint. De ne aggódjatok értem, a magam módján bosszút álltam (ööö, nem annak lett szánva, csak így alakult, és utólag nem bánom): az illető kolléga esküvőjén két nagyságrenddel jobban néztem ki, mint a menyasszonya, amit pedig nem illik.
Csakazolvassa márc. 21.: “mi ez a sejtelmesség, hogy “nem teljesen egyértelmű”? Miért ne lenne? És miért akarnád lassítani? S ha igen, miért ne lehetne ezt nyíltan megmondani?”
Azért nem teljesen egyértelmű a válaszom, mert ő sem egyértelmű kérdést tesz fel, például: nem azt írja a pasi elsőre, hogy szeretne velem munkaidőn kívül találkozni, hanem megkérdezi, hogy mikor végzek. Ha én erre erősen kitérő választ adok (mert azt bunkóságnak érezném szó szerint írni, hogy “semmi közöd hozzá”, még ha ez is az igazság, a kitérő válasz ugyanez csak nem szó szerint), az az én fejemben elutasítást jelent, de nála nem, hanem jön a következő hasonló kérdéssel. De egy ilyen kérdésre mégsem válaszolhatom rögtön azt, hogy bocs, eszem ágában nincs veled találkozni, hiszen erről szó nem volt. Az ötödik hasonló, még mindig nem egyértelmű kérdés után volt az, hogy én úgy gondoltam, most már világosak a céljai, vagyis nem én leszek totál nevetséges, ha azt írom neki vissza, hogy bocsi, de a munkánk közös részén kívül eszem ágában sincs veled bármi másról beszélni. (És azt még meg sem írtam neki, hogy előzőleg az értekezleten tudtán kívül a férjem orra előtt nyomult, aki persze csak röhögött rajta a háta mögött.)
Lassítás: Egy együttjárásban vannak fokozatok (legalábbis az én korosztályomban vagy az én neveltetésemben még vannak, az első randin nem fogok lefeküdni senkivel). Ezeknek a fokozatoknak a váltására kiben-kiben más tempóra van igény. Van, aki kétszer elmegy moziba, a harmadik alkalommal csókolózik, négy csókolózós randi után ottalszik (csak példát írok! ne lovagoljatok azon, amin nem kéne). Van, akinek három mozi kell egy csókolózáshoz, viszont három csókolózás után lefekszik. Vagy az egyik már régebb óta figyeli a másikat, és így határozottabb céljai vannak, a másiknak új az ötlet, hogy járhatnának együtt és kell idő, amíg hasonló szinten megismeri az egyiket. Amikor pedig két ember nem ugyanabban a tempóban halad/tart, akkor mindig a lassabbnak van igaza, ezért kellhet az, hogy csak lassítani akarom a másikat, de az nem ugyanaz, mint a csípőből elutasítás.
Egyébként az egyik dolog, amit a férj után a mostani páromban a kezdet kezdetén iszonyatosan élveztem az épp az volt, hogy soha nem nyomult, mindig megvárta, hogy én milyen újabb fokozatot akarok és én mit lépek, pedig ő haladt volna sokkal gyorsabban is, ha csak rajta múlik. Ez hihetetlen jó volt tényleg.
Van még egy meghatározó élményem a témában: iskolába is csupa fiú közé jártam, és volt pár, aki azt mondta, hogy túl kihívóan viselkedem és zaklatom őket. Esküszöm(-besküszöm 🙂 ), hogy az égvilágon semmit nem közeledtem azok a srácok felé, akiknek ez volt a bajuk, álmomban eszembe nem jutott volna!, aki felé meg próbáltam, annak nem volt semmi baja velem. És olyan fiú is volt, aki sok évvel később mondta, hogy ő szívesen bepróbálkozott volna nálam, de olyan határozott egyéniség voltam, hogy nem mert (amúgy nem igaz, hogy határozott egyéniség voltam, csak őszinte). Szóval nem csak a (kivételesen csakazolvassától) sztereotipikus “fiú nyomul, lány nem győzi visszautasítani” felállás van. Asszem kezdek csapongó és félreérthető lenni, mára inkább abbahagyom a hozzászólásokat 🙂
“Még ha lepofozza, kilöki, belöki, nem lenne akkora a probléma, de ez a savval leöntés nagyon brutális és aljas volt, engem ez döbbentett meg leginkább” – mondta a gyanúsításról.
Jézusom. Azért a kezdés is húsba vág.
“Bármilyen problémával lehetett hozzá fordulni, még a takarítókkal is közvetlen viszonyban volt az a kórházigazgató, aki a gyanú szerint egy hete savval leöntötte a szeretőjét. Bene Krisztián keresztény-konzervatív családban nőtt fel, gyermekorvosként is dolgozott.”
Nem bírom, neeeem bíííííííroooooooooooooom,
hiszen olyan jójembör vót!!!! Hát mindig volt egy kedves szava mindünkhö’!
“Gyanú szerint” – nyilván véletlenül tette hatástalanná magát az a szerencsétlen nő, majd teljesen oktondi módon fejelt bele a savas vödörbe!
“Az utóbbiak azt gondolták, hogy „a pornó az elmélet, a nemi erőszak a gyakorlat”, a pro-szex csapat azonban vállalta, hogy a nők maguk is élvez(het)ik a szexfilmipar remekeit.”
Hát, aki szerint “abszurd, hogy minden pornónéző férfi ostorral áll a párja mellett, hogy az vele nézze/próbálja ki a látottakat: na ugye, kényszerről szó sincs!”, attól azt sem hiszem el, hogy tényleg élvezi a pornót. Vagy csak mást ért élvezet alatt.
Velvet:
“B. Krisztiánnak családja van, van egy új kapcsolata is, fel sem merült, hogy szorosabbá akarta volna fűzni ezt.” http://velvet.hu/sztori/2013/03/20/b.krisztian/
Akkor biztos nem ő volt. Új szerelméhez ezúton gratulálunk.
Igazi hányadék ez az egész, hogy ezt kell taglalni, éppen mikor mit csinált ez a rohadék, kivel kavart, mennyire irgalmas, meg a tököm tudja. Arról a nőről, akit megkínzott, savval leöntött, így nyilván jó pár maradandó sérülést is szenvedett, nem esik szó, hát ő kit érdekel, csak egy eszköz a sztorihoz, inkább csámcsogjunk, mennyire rendes emböer ez Bé Krisztián!
Majd meggyónja, oszt rendben lesz a dolog.
A családunk egy igen szégyellt ága kereszténydemokrata… Még egy ilyen álszent, ennek ellenére csak anyagi javakkal törődő bandát a világ nem látott. Mikor kiderült, hogy a fiúgyermek a szerzetesi pályát választja, óriási balhé volt, mert ügyvédnek kellett volna mennie, hogy továbbvihesse az irodát. Erről a kedves rokonról írja egyébként nagyon viccesen a Wiki, hogy “…két felnőtt gyermeke született…” 🙂
Amúgy is terhelt gyermekkorom volt, mert ráadásul egy házban laktunk a tömjénzsótékkal, én értem, mitől lett ilyen szegény.
Amikor indiánosdit játszottunk a szomszéd grundon, még normális volt. Abban az volt a meghatározó, hogy mindenki nagyobb volt nálam, viszont miután én már hatévesen túl voltam a maykároly összesen, kénytelenek voltak bevenni, viszont én voltam a ló.
Ertjük, hogy nem akarta szorosabbra füzni. De ez kit erdekel?! Azt nem ertjük hogy miert gondolja, hogy ilyen undorito mondon, a fizikai fölenyet kihasznalva es a munkajabol adodoan hozzaferhetö vegyszereket hasznalva bantalmazzon es karositson meg egeszsegügyileg egy eletre egy nöt?
Klassz ez a szöveg es milyen sokan elhiszik…
Meg orvos, meg mindenkihez kedves volt. Büszke sportsikereire. Biztos erre is az lesz.
Nem hanyni, okadni kell töle…
Ez a paranoia, hogy én elvárnám, hogy ő vigyen, fizessen, fokozza az intimitást! És hogy elvárás, hogy magától álljon neki! És hogy az én orgazmusom is az ő dolga, meg a sajátja is! És hogy ő végzi a fizikai munkát! Mindegyik akkora szorongó tévedés, hogy nagyon sajnálom, akinek ilyen élményei voltak. Innen üzenem: szerintem is túl van értékelve a pina, foglalkozzatok valami mással, az én szexualitásom valami annyira teljesen más, hogy csak nézek: milyen csajaitok voltak nektek, kedves amerikai kollégák?
Van olyan: nem áll fel. Nem ciki, és nem kell erőltetni.
Kérdés, hogy mi dolga akkor a nőkkel az ilyennek? Semmi. És el is jut erre a következtetésre.
Tényleg nehéz lehet ilyen elvárásokkal, de az összes női magazinban benne van, hogy ha nem áll fel, akkor mit tegyünk, mit ne, csak hogy ne bántsuk meg párunkat, szóval… Annyira nem tudom őt sajnálni, csak egy kicsit.
Most találtam: http://velvet.hu/sztori/2013/04/05/derby_tuz_a_feleseg_tortenete/
“Miközben megtörtént az eljegyzés, a vőlegény egy Lisa Willis nevű nőt is magukhoz költöztetett. Mick Philpott két nője kvázi háremhölgy lett, megegyeztek, mikor ki fekszik le a férfivel. Még bizarrabb, hogy Mairead és Mick 2003-as esküvőjén Willis volt a koszorúslány. Mairead azt mondta a bíróságon, azért ment bele a poligám kapcsolatba, mert félt, hogy másképp elveszítené a családját.”
http://sportgeza.hu/futball/2013/04/29/balotelli_bedobta_a_nojet/
“Mario Balotelli akaratán kívül is motiválhatja a Real Madrid-játékosokat a keddi Borussia Dortmund elleni BL-elődöntő előtt: azt mondja, ha 4-1-es hátrányból továbbjutnak a madridiak, bedobja a csaját a közösbe.”
csak az olvassa. én szóltam 
Nagyon megrendítő! Mindjárt bőgök, pedig csak átfutni tudtam!
KedvelésKedvelés
Borzasztó…
KedvelésKedvelés
Megfagyott az ereimben a vér.
És 3 év után szabadul?! És a gyereke közelében lehet? Egy ilyen ember?! Aki lemészárolta a feleségét? Mocskolja a nagyszülőket? Akik az ő szülői feladatait látják el helyette évek óta? Ja értem persze, depressziós volt szegény, mert a felesége sikeresebb lett. Aha. És méghogy a nők manipulálnak… Az a levél gyomorforgató. Sírva hányok mindjárt….
KedvelésKedvelés
én ezt nem értem.
az, hogy a gyermek hol van elhelyezve huzamosabb ideig, gyakorlatilag perdöntő!
még édesanya is veszt úgy el gyermekelhelyezési pert, hogy az addig “elérhetetlen” apukának eszébe jut láthatás alkalmával hogy “elrabolja” a gyermeket(és nála marad a per végéig – mondjuk két évre)
KedvelésKedvelés
3 ev utan lehet szabadulni szandekos emeroles utan? nem semmi.
KedvelésKedvelés
Közvetlen ismerősi körben volt egy család, ahol a súlyos skizofrén apuka ugyanezt tette, csak éppen először a hároméves kislánnyal végzett, csak aztán az anyukával… Tavaly szabadult az IMEI-ből. (Négy év után…) Vissza akart költözni a lakásába, ahol a családdal együtt lakott, de a budai társasház többi lakója betartott, és megvették a lakást, féltik a gyerekeiket. Közös lakást, vagyont, mindent megkapott, mikor kijött. Az anyai nagyszülők ritka normális és egészséges szellemiségű emberek, valahol még sajnálják is a pasast, próbáltak emberi módon hozzáállni az egész procedúrához. Valószínűleg ők kiegyeznének egy ilyen szituációban, hogy a gyerek elhelyezéséért kell harcolni.
KedvelésKedvelés
Az apa fiának írt egyik levelében – melyet az anyai nagymama bocsátott rendelkezésünkre – ez olvasható: „Bizony, most már elég nagy fiú vagy, és folyamatosan változnak a szükségleteid. Rengeteg lehetőséged van (VAGY INKABB MAJD LESZ), hogy ne a tévé előtt üldögélj, csak MEG KELL NEKED MUTATNI és egy kicsit biztatni, segíteni, elvinni, MEGSZERVEZNI SZAMODRA. EZ A SZULOK FELADATA, és nagyon SAJNALOM, hogy ezt most az időd nagy részében NEM TUDOD MEGKAPNI. Az is tudom, hogy NEM VAGY egy »KONNYU ESET«, amikor a tanulásról van szó.
A »LUSTACSKA« lenne a legjobb kifejezés erre, mert HULYE AZ NEM VAGY, édes fiam, mi több, ELEG ERTELMESEN TUSZ HOZZAALLNI, ha valami érdekel. Nagyon rossz, hogy sz…-i mamáék nem tudnak rávenni a tanulásra. (…) Néha még én is kapkodom a fejem, hogy a számítógép, a net, a mobil milyen gyorsan fejlődik. Sajnos sz…-i mamáék ebben sem tudnak neked segíteni, és ez csak EGYRE ROSSZABB LESZ. Nem baj, már csak 1 év. (…) Nagyon SOKAT IMATKOZOM azért, hogy sz…-i MAMANAK NE SIKERULJON elintéznie a kapcsolatainál, HOGY ELVEGYEK A SZULOI JOGOM. Ha elveszik, akkor nem tudunk együtt lakni 2013 januárjától. Megpróbálunk mindent megtenni, hogy ez ne sikerüljön sz…-imamának. Mert ha igen, akkor még olyankor is a FOGSAGBAN TUD TARTANI, amikor én már otthon leszek Magyarországon, és lakhatnánk együtt. Köszönöm még egyszer, hogy megpróbáltad aláíratni azt a papírt, hogy engedjenek el. Sajnos sz…-i MAMA A SAJAT BOSSZUALLASAT FONTOSABBNAK TARTJA annál, hogy TE MIT SZERETNEL. NE FELEJTSD el azt, hogy ha már nem lesz a gyámod, akkor már NEM LESZ KOTELEZO ODAMENNED. Hidd el, ennél a helyzetnél már csak az lesz sz…-i mama számára elviselhetetlenebb. De haO NEM SZERET TEGED ANNYIRA, hogy a kívánságod szerint elengedjen, akkor NEKED SEM KELL MAJD ANNYIRA SZERETNI őt, hogy vissza menj meglátogatni. Kérlek, NE FELJ semmitől. El fogsz onnan kerülni, és LESZ MAJD megint egy IGAZI OTTHONUNK, ahol majd együtt élünk. Gondoskodni fogok rólad, és BIZTONSAGBAN leszel…”
HOGY IRHAT EGY GYEREKNEK (SAJAT FIANAK) VALAKI ILYEN POCSKONDIAZO GYULOLETTOL ROTHADO LEVELET?????? HOGY TANITHATJA ARRA A FIAT, HOGY NEM KELL SZERETNIE A SAJAT MAMAJAT?
Egyreszt, masreszt meg a kiemelt szavakon latszik mennyire egy mocskos manipulator, empatiatlan, onzo, alattomos, jujj meg mondhatnam…
Kihasznalja, hogy a fia szereti ot, mert az apja,
HOGY NEM LATJAK EZT A BIROSAGON? HOL VANNAK A GYERMEKVEDELMISEK ILYENKOR?
Nagyon, elmondhatatlanul duhos vagyok…
KedvelésKedvelés
Az a gond, hogy nem az apa kérte a nála való elhelyezést, mert ő egy ilyen levél után tényleg kicsi eséllyel pályázott volna, hanem a húga, és ha minden egyéb körülmény nélkül csak abból indulok ki, hogy nagyszülők vs. kétgyerekes nagynéni, akkor egyértelműen a nagynéni a nyerő. A gyerekek pedig eszméletlen gyorsan felejtenek és mindegyik gerinctelen, ez tény, és nem a más gyerekét szidom, a sajátjaimon is ezt láttam. Nálunk volt, hogy a gyerek hívta a telefonon a rendőrséget, mert az apja az orra előtt ellenem fordult, három év után már nem emlékezett rá. És a másik oldalon megvásárolt drága játékhegyek (meg beígért lakásvásárlás a gyerek nevére) óriási vonzóerő. Nem sokon múlt, hogy végül nálam helyezték el őket.
A gyermekvédelmisek semmit nem szólhatnak egy ilyen helyzetben. A nevelési értékrendbe nincs beleszólásuk, csak olyan esetben, ha pl. lóg a gyerek az iskolából. Megnézném egyébként, hogy a következő egy-két évben a gyerek tanulmányi eredménye hogyan változik.
KedvelésKedvelés
:(:(:(:(:(:(
Most ennel tobb nem jon ki….
KedvelésKedvelés
Tiltakozom, a gyerek nem mind gerinctelen, sőt.
Az én fiam három-négyévesen megtanította a neki mindent megvenni tudó és vele sokat foglalkozó nagyszüleit, hogy ne beszéljenek a szüleiről a hátuk mögött egy rossz szót se.
Ha ilyen akármilyen szinten és okból ilyesmi előfordult, nem szólt a gyerek tovább semmit, csak azt, hogy haza akar jönni. Amíg haza nem hozták.
Kétszeri előfordulás után meg is tanulták a leckét.
KedvelésKedvelés
Ez nem ugyanaz, mint amit én írtam. A szülőről rosszat mondani meglehetős öngól, persze.
KedvelésKedvelés
Szörnyűség az egész…
Nézzétek az utólsó hozzászólót “fpetya”-t, elképesztő. Ez alatt az ügy alatt a saját nőgyűlölő nyomorát tartja fontosnak megosztani. Hát milyen ember az ilyen? Vagy ez indokolja szerinte a gyilkosságot? Jézusom, hol élünk mi?
KedvelésKedvelés
Muszáj valamivel megindokolnia azt az érzést, hogy hasonló helyzetben hasonlóképpen járna el… Szegény.
KedvelésKedvelés
11 ember szólt hozzá jelenleg, egyesek többször is. Ebből egyet eleve töröltek, kettő pedig nőgyűlölő hozzászólást írt. Egy ilyen felháborító, igazságtalan, teljesen egyértelmű szituációban 11 emberből 2 a nőt ítéli el! Még az 1000 a kettőhöz arány is sok lenne! Ez a tény legalább annyira ijesztő nekem, mint maga a cikk.
KedvelésKedvelés
Sajnos ebben tényleg ez az ijesztő.
Az eset rettenetes, de jogszolgáltatás van, nem igazságkeresés, az ilyen egyedi esetekre sajnos nincsen felkészülve a joggyakorlat, ezt még akkor is megértem, ha most folyik rólam a verejték és szorít a gyomrom. (Ez így van, ennek nem volna szabad megtörténnie, talán egy hatósági szereplő a saját szakállára talál valami kiskaput, hogy megakadályozza ezt a rémséget… Reménykedem a csodában.)
De hogy jóérzésű ember, még ha olyan indulatai is vannak a saját életében tapasztaltak miatt, mint az említett hozzászólóknak, hogy még egy ilyen egyértelmű esetben se tudja félretenni a szemellenzőjét, az rémisztő. És a legijesztőbb, hogy ez nincsen a homlokára tetoválva, például oktathatja földrajzra vagy erkölcstanra a gyeremekeimet, vagy kezelhet engem egy kórházban anélkül, hogy tudnám, ki is ő valójában. (Melyiket is féltsem tőle jobban (pontosabban a hatásától), a fiamat vagy a lányomat?)
KedvelésKedvelés
Én is pont ezen gondolkoztam, hogy bárhol belefuthatsz ilyenekbe. Tudom, kissé túlzó példa, de ez kb. olyan érzés, mint amikor sétálsz az az utcán az emberek között, és hirtelen rájössz, hogy ez csak álarc rajtuk, és igazából a fele veszélyes zombi.
Az ilyen esetek miatt egyre bizalmatlanabb vagyok az emberekkel (ami nem jó, viszont néha hasznos), de egyre éleslátóbb is (ami viszont határozottan jó).
KedvelésKedvelés
Igen, és a NOL-fórum moderációja is súlyos és szégyenletes. Nekem 2 nikkem repült már, tisztes feminista állásfoglalást követően, örökre.
Többet már ott nem is próbálkozom.
KedvelésKedvelés
jézusom.
KedvelésKedvelés
és a reakciókból látható, hogy itt és most is a nőpárti hozzászólót törölték.
KedvelésKedvelés
és ez nem is a k.u.r.ucz vagy a rosszabbik holnapja, basszameg.
KedvelésKedvelés
Hát ez azért megdöbbentő. Félelmetes manipulátor. Van pofája Istent is belekeverni. Fúj!
KedvelésKedvelés
Királylány, az általam említett ember a szíriusziakra hivatkozott.
KedvelésKedvelés
Ez a férfi megölte a feleségét, a gyermekük anyját és akkor ez gyámügyi szempontból nem kifogásolható, elképesztő….:
“Az édesapa letöltötte a büntetését, mostantól akár azt is kérheti, hogy helyezzék el nála a gyereket – mondta el kérdésünkre egy családjoggal foglalkozó ügyvéd. Mivel a férfi szülői felügyeleti jogát nem vonták meg, s tette nem a gyerek ellen irányult, sőt maga a kisfiú nem is volt szemtanúja az eseményeknek, így gyámügyi szempontból nem kifogásolható, hogy akár az apa nevelje tovább a fiát. Ezt azonban a bíróságtól kellene kérnie. Az ügyvéd elmondta: az sem törvénytelen, ha a gyerek jelenlegi hivatalos gyámja együttműködik az apával, akár úgy is, hogy mindennap korlátlan ideig biztosítja számára a láthatást.
KedvelésKedvelés
A szóhasználat is megdöbbentő. “gyámügyi szempontból nem kifogásolható” Mondják már meg, mit kell ahhoz egy apának elkövetni a gyerek anyjával szemben ami már kifogásolható szerintük?
KedvelésKedvelés
átoperáltatni magát nőnek
KedvelésKedvelés
nagyon ott van!
egyből eszembe jutott terry black…
KedvelésKedvelés
basszus, ez üt!!!
KedvelésKedvelés
Az anyával szemben bármit megtehet, nincs olyan passzus, amit a gyámügy kifogásolna. A gyerekkel szemben nem tehet meg bármit. Például ha (a gyámügyesek véleménye szerint, ami sokszor nem azonos mások véleményével) az anya ellen neveli valaki a gyereket, akkor az elég ok lehet arra, hogy elvegyék tőle.
KedvelésKedvelés
Tehát, ha jól értem, anya ellen nevelés kifogásolható tett, ellenben anyát kiiktatni (akár gyilkossággal) a gyerek életéből nem kifogásolható tett a gyerekre nézve. Még mindig nem értem, az anya totális eltüntetése, a gyereket mennyivel érinti kevésbé súlyosan, mintha ellene nevelnénk.
KedvelésKedvelés
Ezt én sem értem, de az elmúlt években (több év bírósági és gyámügyi huzavona, továbbá rengeteg utánaolvasás során) úgy láttam, hogy ez van.
KedvelésKedvelés
Akkor értem már, miért gyilkolásszák a feleségeket ilyen jó tempóban. Kevesebb gond, nincs büntetés, és nem kell ki ellen nevelni a gyereket.
De azért az angol törvények hogy elnézőbbek mint a magyarok, azt nem gondoltam volna.
KedvelésKedvelés
Nem elnézőbbek. Magyarországon egy feleséggyilkos átlagban 5-6 év börtönt kap, míg ugyanezért fordítva a nőknek férjgyilkosságért, 8-10 évet adnak. Holott mind a kettő esetet évekig tartó feleségbántalmazás előzi meg az esetek nagy részében, de míg a férfiaknál ez “hirtelen felindulás”-nak számít és enyhítő körülménynek, addig a nők esete “önbíráskodásnak” és súlyosító körülménynek. Keresem a linket, ahol ezt olvastam (talán a patentnél vagy a nane honlapján), de nem találom.
KedvelésKedvelés
A nő mindig különös kegyetlenséggel öl. És általában előre kitervelten. Hogy miért? Mert retteg. Mert érzi-tudja, hogy most annyira meg fogja verni az ura, hogy belehal. Ezért már kés van a kezében, mikor hazavárja, és nem egyet szúr, hanem harmincat. Mert olyan düh és éveken át tartó testi-lelki gyötretés van mögötte, hogy nem tud egyet, mert biztosra akar menni, hogy többet az a rohadék ne nyúlhasson hozzá.
A férfi hirtelen felindulásból öl. Értsd: “véletlenül” többet üt, nagyobbat üt, mint korábban szokása volt, és a nő meg hal. Nincs különös kegyetlenség és előre kitervelt szándék sem. Mert minden este meg szokja verni, hát ezen nem tervelt ki semmit, hát eddig nem szokta volt megölni, csak az esti program része volt a nő megverése. Azaz két súlyosbító körülmény ugrott, egy enyhítő meg bejött a képbe.
És ez a ma hatályos jogrendünk szerint jól van így. A mai btk szerint ez teljesen normális és rendes dolog. Az éveken át tartó bántalmazás miatti végső elkeseredés sosem jogos önvédelem, hanem önbíráskodás, és előre kitervelt, meg különös kegyetlenség. Az asszony módszeres verése-megalázása, amibe egyszer csak a nyavalyás beledöglik, az hirtelen felindulás.
KedvelésKedvelés
– Móriczka miért sírsz?
– Megölték a mamát…
– Ó, és akkor most mi lesz veled?
– Nem tudom…
– Költözz apukádhoz, jó?
– Az nem baj, hogy ő ölte meg a mamát?
– Nem kisfiam, ő az apád, szükséged van rá, szeret téged és jót akar neked, hidd el!
KedvelésKedvelés
Hüje feministák, nektek már a sz*r is keserű? Végre egy apuka, aki törődik a gyerMekével, és szeretne neki egy kongruens férfimintát adni!
Bocs, nem bírtam ki, hogy szmájlikat tegyek bele, egyértelműsítendő az iróniát.
KedvelésKedvelés
ja, apuka törődik,
anyuka meg törik és zúzódik.
KedvelésKedvelés
meghalodik…
KedvelésKedvelés
Szeretném leszögezni, hogy nagyon nem szeretném, ha bármelyik gyerekem egy gyilkos nevelné. Sőt, két gyerekem apja is valamennyire hirtelen haragú, én még tőle is sajnálom és féltem a gyerekeim, ahányszor csak átmennek hozzá. És a jelen esetben én minimum olyan távoltartást kértem volna a bíróságon, amikor az apa csak hivatali felügyelet mellett találkozhat a gyerekkel (azt nem értem, hogy a nagyszülők miért nem támadták meg az apa felügyeleti jogát frissiben, amikor még lett volna esélyük az indulatok kihasználására). És azt sem tartom normálisnak, ahogy az apa a nagyszülők ellen hangolta a gyereket.
DE
az a baj, hogy én láttam olyan Friderikusz-show-t, ahol testközelből ismertem a bemutatott családot, és láttam azt, hogy a szenzációhajhászás kedvéért hogy kiforgattak mindent és mennyire egyoldalúan volt mindenki fekete-fehér, miközben a valóság nem kicsit volt más. És el bírom képzelni, hogy itt is történt ilyesmi. A gyilkosság gyilkosság, azon nincs mit megváltoztatni, de a levél csak az adott kontextusban annyira embertelen, más körítéssel szerintem a legtöbbetek simán átsiklana felette. És az is baj, hogy egy (a szövegből feltehetően gyerektársaság nélküli) biciklizés, meg a (szinte biztosan gyerektársaság nélküli) horgászat kevés ~tízévesnek kielégítő program. Ha mindemellé még erőltetik is a temetőbejárást és hasonlókat (igen, tudom, hogy kell, hogy emlékezzen az anyjára, de talán erre nem a temető a legjobb megoldás), akkor nem csodálom, hogy a gyerek a másik családot választotta.
KedvelésKedvelés
Sokféle gyilkos van. Én ismertem olyat, aki megölte a (volt) feleségét, a gyerekei mégis imádták, végig mellette voltak a per és a (nagyon hosszú) börtönbüntetés alatt is. És olyat is tudok, aki nem gyilkos, mégsem lenne jó, ha nevelné a saját gyerekét, mert bántalmazó, mert manipulátor, mert egyszerűen alkalmatlan rá.
A történet sosem ennyire fekete vagy fehér, mindig van másik oldal is, ebben igazad van. Hogy itt mi a valóság, talán sosem tudjuk meg. Az egészen biztos: a nagyszülőknek lenne még jogi lehetőségük az unokájukért kiállni, harcolni. A jelenlegi rendszer is lehetőséget ad arra, hogy bizonyíthassák, akár bíróság előtt is, de a gyámhivatalnál mindenképpen, hogy az apa rossz hatással van a fiúra.
KedvelésKedvelés
Jól értem, te most amellett érvelsz, hogy mindenféle van: van olyan szülő, aki nem gyilkos, mégse alkalmas (hát hogyne lenne), és a gyilkosság sem okvetlen ellenérv a szülői alkalmassága ellen? Tehát: van olyan szülő, aki bár megölte a másik szülőt, alkalmas a gyerek nevelésére? Nem törvényileg kérdem, hanem szerinted, lélektanilag.
KedvelésKedvelés
Nem szeretnék érvelni. Csak mesélek. Igen, ismertem olyan férfit, aki megölte a volt feleségét. Ennek ellenére a két lánya végig kitartott mellette, és őszintén mondom, nála gondosabb apát, kedvesebb embert keveset ismerek. Igaz, nála az apaság óhajtása nem a gyilkosságnál kezdődött, ő nagyon jó apa volt korábban is, és az anya volt az, aki kevesebbet törődött a gyermekeivel. Kérdésedre válaszolva: az ő esetében számomra egy pillanatig sem kérdőjeleződött meg, hogy ő alkalmas-e a gyermekei nevelésére. Más kérdés, hogy olyan hosszú ítéletet kapott, hogy mire szabadult, mindkét lánya nagykorúvá vált már.
Azt hiszem, nincsenek sablonok. Vannak tipizálható történetek, de mindig létezik kivétel a szabály alól.
KedvelésKedvelés
De akkor gyámügyi meg bírósági ítéletekben nem számít eleve veszélyeztető magatartásnak, erkölcsi fejlődést veszélyeztetőnek, hogy az apa az anya gyilkosa? Mi számít annak? Akkor csodálkozunk, hogy a sima nőbántalmazásra vállat rántanak, és megy minden tovább, láthatás, nyaralás, mintha rendben lenne ez?
Egy ilyen kedves, lelkes apát mi visz rá a partnergyilkodsságra? Ismered a részleteket?
Nem téged támadlak, csak nagyon vigyáznunk kell, ne kenjük el a dolgokat, ne adjunk alapot a végül is nem nagy dolog egy-egy nő halála, évtizedes gyötrése szemléletnek állítólagos kivételekkel, “de hát olyan édes ember”. Ezért nem hittek nekem sem és még sokaknak, ezért mondják, hogy túlzunk, hazudunk.
Én ezt olyan erkölcsi parancsnak gondolom, hogy egyik szülő nem bántja a másikat, hogy tényleg nem értem, miért nem alkalmatlansági ok. Miközben például a nő promiszkuus nemi élete igen? Vagy az alkoholizmus, amelynek szintén sok formája van, és nem mind annyira ártalmas
KedvelésKedvelés
Elnézést, valószínűleg félreérthető voltam. Ez a férfi nem volt bántalmazó a szó klasszikus értelmében, sokéves házasságuk alatt sosem bántotta a feleségét, semmilyen formában, sem lelkileg, sem sehogy. Tudom a részleteket, de épp azért, hogy ne ez legyen itt hangsúlyos, inkább nem írom meg kommentben. Ha érdekel, levélben szívesen átküldöm.
Nem tudom, mi számít gyámhatóságilag alkalmatlanságnak. Én sokszor csak kapkodom a fejem, hogy kérésre olyan szülők is visszakapják a szülői felügyeleti jogukat, akik a gyermekeiket bántalmazták, nem egyszer, nem kicsit, akiket a bíróság ítélt el jogerősen kiskorú veszélyeztetéséért, és leülve azt a maximum fél-egy évet, nagyon gyorsan tarthatnak kapcsolatot a gyermekeikkel, és visszakapják előbb-utóbb a szülői felügyeleti jogukat is.
Bocsánat, nem akarok összekeverni dolgokat, meg elmosni a bántalmazás jelentőségét. Sőt, igen hangsúlyozott saját véleményem van a dolgokról, az újságcikkről is. Csak az általánosítást bírom elég nehezen, tehát az olyasféle, a körülményeket kizáró dolgokat, mint hogy ha gyilkolt, akkor ne láthassa többé a gyerekét, ne lehessen kapcsolata vele.
KedvelésKedvelés
Igen, sokféle gyilkos van. Tizenéves lehettem, nagyanyámmal álldogáltunk a kapuban, amikor a szomszéd Józsi odajött – akivel én előtte egy párszor tollas-labdáztam az utcán-, és azt mondta: “Juliska néni, megyek a rendőrségre, megöltem az apámat.” (Több késszúrással, mert az apja sokadszorra bántotta (verte) az anyját, és őt akarta védeni.) Nem emlékszem, hány évet kapott, végül is az emberek értették meg nem is, de bizonyos megértő szimpátián és a pletyka l’art pour l’art örömén túl nagyon is elhatárolódtak a Józsitól, az apagyilkostól. Én nagyon nem tudtam hova tenni az egészet, mert van-e létjogosultsága bármilyen gyilkosságnak? Jóérzésű emberekként viszolygunk, miközben az intézményes, “legális” gyilkosságok fel sem tűnnek, én éreztem már olyat, hogy “gyilkos düh”, de el sem tudom képzelni, hogy egy olyan ember közel menjen a saját fiához, akinek megölte annak anyját, egyben saját valamikori kedvesét, egyáltalán, miféle eltorzult lélek lehet egy ilyen ember, hogy még ragaszkodik a saját gyerekéhez? Hát bujdokoljon el egy sivatagban, ha már a jog- és büntetőrendszerünk ilyen agyalágyult, és eméssze el magát.. a francba..
KedvelésKedvelés
Na, ez az, amiben nem lehet bízni, és ezért kellenek nagyon komoly és következetesen végrehajtott törvények, és a patriarchális nőbüntetősditől mentes bírák.
Én is megütköztem, hogy már szabadlábon van, ugyanakkor általában nem szeretem laikusként megítélni a bírósági ítéleteket, mert nem tudhatom, mi ment a többéves nyomozásban és eljárásban, nem értek hozzá, és hiába vélelmez a közvélemény mindenfélét, ott csak az számít, ami bizonyítható, meg hogy van-e összefüggés két történés között, a bíróság nem tehet mást. Az elkeserítő volt, hogy a Cozma-gyilkosság pere idején is mindenki, a zöldséges és a postás is jobban tudta, mit kellett volna ítélni. Ez nem kívánságműsor, és a bírósági ítélet nem a lincselés vállalhatóbb formája, nem lehet indulatok levezetése egy jogállamban.
Amellett a látszólag arányos büntetésben (ki szerint? elfogultak vagyunk, hőzöngünk) is lehet nagy hozzá nem értés, felületesség, a bizonyításkor sokszor nem vesznek figyelembe lényeges tényeket, akár és komplett tényállásokat, meg külön mennek az egy eljárásba tartozó perek is sokszor, ahol összesítve reálisabb lenne a büntetés, de tényleg nem értek hozzá.
Hogy erőszakra válasz-e az emberölés, mint a szomszédnál, azt figyelembe veszik (mint Simek Kittinél, bár ott is vannak egyéb tanulságok is), az nagyon is méltányolható indíték, és lelkiismeretileg is biztos más anyádat védve az őt talán sokadszor bántalmazó apát leállítani, majd indulatból megölni, mint az aljas indok, a haszonszerzés, kéjvágy, megrendszabályozó bosszú. Bár biztosan megmagyarázza magának az ilyen is, hogy nem tehetett mást. Amiről te írsz, az a közeg, a társadalom automatikus reakciója, amelyik sokszor függetlennek bizonyul az igazságszolgáltatástól. Gondolom, messzire költöznek az ilyen emberek.
Döbbenten olvastam nyáron az origón a tényleges életfogytiglanosok beszámolóit: válogatottan jó helyesírók-stiliszták voltak, érzékeny, szép gondolatokkal.
http://www.origo.hu/itthon/20120713-tenyleges-eletfogytigalnra-itelt-rabok-irasai-remenytelensegrol-bortoneletrol-bunrol.html
Hogy pont hány év, az nem olyan fontos, ezeknek az embereknek az élete kevés kivétellel mind megbicsaklik. Persze fontos, hogy ne ismételhesse a bűnt. Jut eszembe, Angliában hosszas társadalmi vita és mérlegelés után nemrég levettek a nyilvános szexuális bűnözői listáról sokakat, hogy már bűnhődtek eleget, ne legyen a stigma. A nemierőszak-lobbi is benne volt biztos.
Most biztos hüledeznek a jogászok, írjatok, ha tévedek vagy felületes vagyok.
KedvelésKedvelés
Hú, elolvastam, miket írnak…Döbbenetes… Nem tudom.. emberéletet kioltani, az visszavonhatatlan. “felesleges a létezés” – ezt írja valamelyikőjük… De ők a létezést vették el valakitől.. és megtanuljuk-e valaha eléggé, hogy az élet az egyszeri, kezdődik és vége van. Nincs mellébeszélés. Nincs vissza. A halál az végleges és megmásíthatatlan. Semmiféle jogot és igazságot nem tudok elképzelni, ahol egy ennyire végzetes és megmásíthatatlan dolgot, mint az élet elrablását valakitől, szóval, hogy erre legyen “magyarázat”…
KedvelésKedvelés
Hozzászóltam én is, ha jelzitek a moderációnak nyilvánosan, hogy ez gáz, talán lesz valami!
KedvelésKedvelés
Ez is mai, Bándy Katával kapcsolatban: “A vádlott – nyilvánvalóan – azért ragaszkodik ahhoz, hogy nem szexuális szándékkal, hanem szerelmi sértettségtől vezérelve gyilkolt, mert így enyhébb büntetést remél.”
Van-e ennek jogi alapja, s ha van, az hogy lehet? Mi az, hogy szerelmi sértettség, az érthető akkor? Hogy nem látják, hogy ez ugyanolyan kontroll és erőszak a “szerelmi sértettség”, “szerelemféltés” is?
KedvelésKedvelés
Amíg a “szerelemféltés” enyhítő körülménynek számít a bíróságon, mindig meg fogja érni ezzel védekezni (ahelyett, hogy aljas indoknak minősítenék végre). És tényleg a börtönben kaphatta az erre vonatkozó jogi tanácsot, mert mint kiderült a 8 vallomásából az első kettőben még ismeretlen nőnek mondta.
KedvelésKedvelés
emberölés vagy halált okozó testi sértés.
KedvelésKedvelés
ha van idő és kedv olvasgatni:
Click to access 15ie.pdf
KedvelésKedvelés
semmiképpen nem akarnék itt nagyon jogászkodni, de itt egy fontos mondat, amiről lényegében jelenlegi szakában az eljárás szól:
“Az életveszélyt okozó testi sértés esetén a szándéknak nem feltétlenül kell az eredményre kiterjednie; a halált
okozó testisértés esetén pedig az eredmény tekintetében gondatlanság áll fenn. Az elkövetı tudatában fel sem
merül a halálos eredmény bekövetkezésének lehetısége, vagy ha ez felmerül, azt nem kívánja, nem nyugszik
bele abba, hanem könnyelmően bízik elmaradásában.
Az elkövetés idıpontjában fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az
elkövetı szándéka ölésre, avagy bántalmazásra, illetıleg egészségsértésre irányult-e: jelentıs mértékben a
külvilágban megnyilvánult, és így megismerhetı tényekbıl kell visszakövetkeztetni”
KedvelésKedvelés
Ma hajnalban eszembe jutott a másik véglet is (szintén látott példák alapján): mi van, ha a gyerek azért mondta, hogy át akar költözni az apjához, mert fél, hogy apja őrá is megharagszik és úgy fog járni, mint az anyja? Ezt a lehetőséget ugyan illene kiszúrni egy jó pszichológusnak (a cikk alapján volt vizsgálat), de egy standard “hova repül a madárka” kérdéssorozatot egy tíz év körüli gyerek már simán átlép.
KedvelésKedvelés
Én meg arra gondoltam, hogy mi van ha a férfi a húgát is manipulálja és/vagy fenyegeti, ezért működik együtt vele, nem jókedvéből, meg nem azért, mert helyesli
KedvelésKedvelés
nézzük a törvény szövegét:
“88. § (1) A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet:
a) ha a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti,
b) ha a gyermeket más személynél helyezték el, vagy átmeneti nevelésbe vették és a szülő felróhatóan gyermeke érdekét súlyosan sértő módon nem működik együtt a gyermekét gondozó nevelőszülővel vagy intézménnyel, gyermekével nem tart kapcsolatot, továbbá magatartásán, életvitelén, körülményein az átmeneti nevelés megszüntetése céljából nem változtat,
c) ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte.
”
ez a családjogi törvény.
azt gondolom, hogy az (1) a) pont alapján támadható az apa felügyeleti joga.
a nagynéni vs. nagyszülő a jelenlegi jogi helyzet. tehát apa felügyeleti joga nem merül fel (szerintem az ügyvéd úr kissé túlzott, amikor erről a cikkben szereplő módon nyilatkozott).
KedvelésKedvelés
a sorsfordító gyerekek c. könyvben azt mondja egy kamaszlány, hogy nagyon haragszik a vérszerinti anyukájára, aki örökbe adta (mert testi fogyatékos), az apjára viszont alig (mit kezdett volna ezzel egy férfi, valami ilyesmi érvet hoz fel). a többi szövegből kiderül, hogy a szülők közösen döntöttek az örökbeadás mellett, a kislány szemében mégis csak az anya a hibás. lehet, hogy ez a kisfiú is az anyjára haragszik. 😦
KedvelésKedvelés
😦 😦
http://tmblr.co/ZVrKjwgeyiAM
KedvelésKedvelés
Embertelen bűncselekmény, a média az elkövetőket sajnálja, a védőügyvéd arra alapozta volna a védelmet, hogy a lány nem mondott egyértelműen nemet, tehát igent mondott.
KedvelésKedvelés
Ez egészen hihetetlen, hogy az elkövetők által teljesen magatehetetlen lánytól (randidrogot tettek az italába) is elvárná az ügyvéd a tiltakozást.
KedvelésKedvelés
És ez érv, hogy “nem mondott nemet”. Akkor is, ha ájult, ha betömték a száját, ha….
Ez érv. Egy ügyvéd szájából.
Elokádom magam a világtól, de komolyan.
KedvelésKedvelés
Jogelméletileg vita ez, ugye, hogy a nemi erőszak az a hangos IGEN hiánya-e, avagy a kívánt együttlét ismérve-e a hangos NEM hiánya. -E. Nem mindegy, mi van a törvényben. Amerikaiszövetségijog-szakértők: mi van a törvényben? Dézsa, tudsz erről? -E.
KedvelésKedvelés
Ugyan nem engem kérdeztél, és a törvényt nem is tudom, de néhány évvel ezelőtt több amerikai (meg nem amerikai) etikai szabályzatot elolvastam, és mindegyiknek nagyon az elején, hangsúlyos helyen szerepelt, hogy biztos vagy-e benne, hogy valóban érthetően tiltakoztál, és mondjál hangosan nemet. (Egyébként azért olvastam el ezeket anno, mert engem is ért a munkahelyemen szexuális inzultus, és először nem tudtam, hogyan reagáljak, azon kívül, hogy szóltam a főnökömnek. Miután ezeket elolvastam, jöttem rá, hogy az udvarias nem-jeim nem mentek át, és amikor határozottabban és valóban félreérthetetlenül közöltem, hogy én ezt nem akarom, akkor csodák csodája, abbamaradt. — Ööö, legalábbis a konkrét helyzetben, aztán vannak olyanok is, amelyeket nem tudok hogy megszüntetni, mert a kisfőnököm és egyrészt szeretnék is jóban maradni vele, másrészt a munka miatt fontos is, hogy ne szóljak be neki, harmadrészt legalább nem annyira nyomulós, csak idegesítő aszimmetria a viszonyban, hogy ő nekem mondhat mindenfélét, én meg nem igazán, de legalább viszonylag elviselhető és nem túl durva
KedvelésKedvelés
Ez borzalmas, és tehetetlen és dühös vagyok emiatt, hogy nők kénytelenek eltűrni a megaláztatást.
Kérdem én, hogy ilyenkor ne üvöltsön az ember??
Mi keressük a megoldást, kezünkben a kulcs?
(persze, hogy a mi dolgunk IS)
KedvelésKedvelés
Meglep, ahogy relativizálod a szexuális zaklatást, csak mert kiszolgáltatott vagy, és háromféleképp beszélsz a célszemély felelősségéről, teendőiről, miközben talán te sem értesz egyet ezzel, amiket olvastál. De mégiscsak arra jutsz: hát akkor mondjunk hangosan nemet! Újabb résen levés, feladat a nőnek. Miért nem kérdőjelezed meg azt, aki erőszakol, akit a (bizonyítható!) hangos NEM állítana csak meg? — vagyis, ugye, az sem: ez a nemi erőszak esete.
KedvelésKedvelés
Szóval azt szeretném, ha eleve pközelítenénk meg a témát: a leírások, etikai szabályzatok szóljanak az egész jelenség haszonélvezőjének: ne légy erőszakos, ne lesd az alkalmat. Volt is ilyen, itt idéztem:
https://csakazolvassa.wordpress.com/2012/07/19/ha-nemi-eroszak-fenyeget/
És maga a szöveg:
http://womensstudies.homestead.com/tipsformen.html
KedvelésKedvelés
Tegnap beszélgettünk erről, és kaptam egy új érvet. Tudod, mi a gáz? Hogy úgy közelednek, társadalmilag szorosan meghatározott keretek között és koreográfia szerint, hogy ne lehessen nyíltan beszélni soha. Tehát csak csevegnek, néznek, utalgatnak, munkamegbeszélésre hívnak. Ekkor, aszerint, amit idézel, amikor elérkezik a határ, a nő feladata felmérni és értelmezni a helyzetet, eldönteni, mit akar és reagálni, azé a nőé, aki esetleg előtte, a határig ugyanúgy beszélgetett, haverilag poénkodott. De övé a dolog, mert ő van megközelítve, holott az lenne a normális, ha egyoldalúan a kérdés sem merülne fel (udvarlás). Na, akkor azt mondja: ne haragudj, de nem. És ezzel nem csak a másik dühét vagy fájdalmát, visszautasítottságát vállalja magára, hanem leginkább azt: te hülye vagy? Én nem akarok tőled semmit, soha nem is akartam, csak úgy mondtam, hogy tetszik a ruhád
és de megdugná, de nagyképű vagy, hát bottal sem piszkálnálak meg, te mindent annak veszel? Simán letagadják, hogy ne legyen nyilvánvaló a kudarc, és a másik váljék nevetségessé. Ismerjük ezt jól. De az is előfordulhat, hogy annyi rossz élmény éri a nőt, mint engem a blogon, hogy már ki van rá hegyezve, és tényleg túlzóan reagál, tényleg félreért valamit, mert nagyon nem akar újra ugyanabba keveredni, és elhatározza, hogy most időben szól. Noha szerintem bármire mondhatja, hogy hagyja abba a másik, ha rossz neki, nem kell ahhoz szexuális töltet, csak a környezet nagyon utálja az ilyen jogtudatos, mindenért szóló nőket. De ha nem szól, az meg bátorítás. Ez a trükkös, tettenérhetetlen, nem kockáztató közeledés igen gyakori a mi magukat jogosultnak érző férfiaink között, a rape culture-ben (amiről én még a múlt héten sem értettem, mire mondják).KedvelésKedvelés
Az előző beírásomnál kevésbé a konkrét eset és a nemi erőszakot definiáló törvény volt a fejemben, hanem más fokozatok, amelyek (jelenleg Európában) nem a btk., hanem az etikai szabályzatok hatásköre. Utólag visszaolvasva ez lehet nem volt elég világos. Ami miatt szerintem ez idekapcsolódik az az, hogy a tetszésnyilvánítás, az udvarlás, a nyomulás, a zaklatás (és ad abszurdum a nemi erőszak) között nincsenek kívülről szabályba foglalható éles határvonalak, továbbá ha egy társadalomban azt mondanák, hogy a férfiak egyáltalán ne közelítsenek a nőkhöz, akkor esélye nem lenne senkinek (pozitív értelemben) udvarolni sem (az USA-ban létezik ez a tendencia), ami szerintem nem lehet a végcél, mindezért szükséges az, hogy a másik fél (azaz tipikusan a nő) mondjon “NEM”-et ott, ahol szüksége van rá (ugyanis a határvonalakat kizárólag ez jelöl(het)i ki). És azért fontos, hogy ez nagyon egyértelmű és hangos (akármilyen átvitt értelemben is) legyen, mert amíg eldöntöm, hogy milyen mélységű kapcsolatba fogok akarni bocsátkozni az illetővel, addig hagyom közeledni, amibe belefér a kisebb vonakodás, időnyerés, a másik félnek pedig nem feltétlen egyértelmű, hogy csak lassítani akarom, vagy teljesen nemet mondani..
KedvelésKedvelés
Szerintem nyugodtan, édeni keveredésben közeledjenek a nemek egymáshoz, csak ne szóljon már minden a szexcentrikus, legyőzős, üldöző nyomulásról, azért se, mert az ilyen gyakran osztályközösségben, munkahelyen történik, és ha vérszemet kap az ilyen magáról túl sokat képzelő, férfifölénnyel átitatott trófeavadász ú. szerelmes példány, akkor nem lehet megszabadulni tőle, nem lehet megmaradni vele egy emeleten. Sőt, még a nőt kiáltják ki bűnösnek a férfi nyomulása miatt, az ő szégyene lesz, tőle várnak el mindenfélét, hogy “ne biztassa”, menjen a másik folyosón stb., holott elemi, eredendő joga, hogy hagyják békén, az a normális állapot (finom, érzékeny emberek érezni szokták, ha lehet úgy közeledni, finoman, és ha lehet, akkor inkább iskolán/munkahelyen kívül próbálkozzon a delikvens). És éljünk olyan társadalomban, amely képes kidolgozni erre intelligens, egyértelmű, senkinek sem megalázó protokollt.
Ez a bajom az átromantizált udvarlás kultúrájával, hogy az mindig bebizonyítja, hogy a nő ezt akarja, sejtelmes, meg kell lepni, kétértelműség, aszimmetrikus szerepek, hogy abban kódolva van az erőszak, a nagy lovagiasság másik oldala MINDIG a potenciális erőszak vagy kétségbeesett csimpaszkodás.
Van a Pernilla Levittékagyerekek Nincskedvemlemenni szerzőnek a Halálkönyve, és a szomszédasszonynál (Szent Erzsébet) olvastam a sorozat másik darabját, a Szeretetkönyvet. Abban amúgy skandináv módra van a tapintatos megoldás: adj egy cetlit válaszlehetőségekkel, Szia, Ingrid/Tankred, érdekelsz, válaszolj: Engem is, nagyon is, Inkább nem, Nálam nincs esélyed. És úgy volt ez elmondva, mint kultúra. Hogy nem ciki, nem szégyen közeledni, egyértelmű az egész, visszautasítva lenni és nincs molesztálás.
Manipulatívnak érzem ezt a választ, hogy “akkor már udvarolni sem szabad”? A szóval van bajom, de a közeledéssel nincs. Csak az erőszakkal meg a manipulációval.
Egyébként meg miért adott, hogy a férfiak közelednek a nőköz? Miért örökké a nőknek kell nemet mondaniuk? Miért nem érti a másik a kevésbé lelkes reakciókból, hogy nem kívánatos a közeledése? Annyira erős az emberben, hogy ne bántsa meg a másikat (bennük miért nem??? mert azt tanították nekik, hogy ere buknak a lányok), és nem is csak emberbaráti megfontolásból, hanem okkal számíthat rá, hogy a hangos NEMtől bedühödik a másik, önérzeti sérelemként fogja fel. Nagyon kíméletlenek tudnak leni a hevesen udvarló, visszautasított megszállottak, és ez rengeteg nő életét keseríti meg, ez az egész “de ez bók”, “de a nők ezt szeretik!”, “de hát férfi és nő vagyunk!”, “te gyűlölöd a férfiakat?” felkiáltással elkövetett erőszakoskodás és a környezet cinkos hallgatása.
Miért a nőknek írnak megint etikettet?
KedvelésKedvelés
“Egyébként meg miért adott, hogy a férfiak közelednek a nőköz? Miért örökké a nőknek kell nemet mondaniuk?”
Úgy alakult, hogy rengeteg skandináv filmet néztünk mostanában (dán, norvég, svéd) és én döbbenten nézem mennyire természetes az ottani férfiaknak, ha a nő kezdeményez például. A férfi örül és nyoma sincs semmi ribancozásnak (amit itt egy ilyen lány azonnal megkapna). Nekem nagyon tetszik ez a természetesség ami a két nem között van. Vagy például, míg anyuka tanul a gyerekkel, addig apuka a világ legtermészetesebb módján veszi elő a zöldségeket, edényeket, stb. és áll neki a főzésnek. Nálunk ez úgy zajlik, hogy én segítek a gyerekeknek, (ha kérik) közben futkosok a konyhába kevergetni a levest, közben néha lököttnek és szétszórtnak érzem magam, mert odaégetem a rántást, míg gyorsan elszaladok kiszedni a ruhákat a mosógépből. Komolyan néha úgy tudom sajnálni, hogy nem oda születtem. Eszméletlen klassz lehet egy ilyen egyenrangú párkapcsolatban élni, amikor nem kell mindenért könyörögni és utasításokat osztogatni, mert a férj anélkül fingani sem tud. Az egyébként közösen használt és lakott otthonban!
KedvelésKedvelés
És: mi ez a sejtelmesség, hogy “nem teljesen egyértelmű”? Miért ne lenne? És miért akarnád lassítani? S ha igen, miért ne lehetne ezt nyíltan megmondani? Őszinteséget, nyíltságot szeretnék ebben is.
ÉS EGYÁLTALÁN: MIÉRT MINDIG A NŐ CÉLSZEMÉLY, akinek reagálnia, döntenie kell: vagy elfogadnia a közeledést és vállalnia a tévedés, a későbbi jogformálás, zaklatás nagyon is valós kockázatát, vagy a fájdalom okozásának terhét a lelkére vennie? Egyszerűbb megoldást tudok: ha nem kap jelet, bele se kezdjen a kolléga, ne dicsérje a ruhámat se, ne elemezzen, ne kíváncsiskodjon, akkor nyugi van. Azért mondom ezt, amitől megint felszalad egy-két szemöldök, hogy hát már azt se lehet?, mert nem tisztán szokták mondani, nem őszinte az egész, csak a nyeremény lebeg a szemük előtt. Ügyetlenek, hazugok ezek a kis “de szép a szemed” játszmák, önmagukban visszautasítási okok. Meg kell várni, türelmesen azt az igen ritka esetet, amikor valóban felvöröslik a szerelem. Tudni fogja, nem fogja eltéveszteni. De ezek életvitelszerűen keresgélnek, próbálkoznak, csajoznak, kóstolgatnak, és ez is a nők elleni erőszak része.
Nagyon át vagyunk itatva ezzel a romantikus képzettel, hogy ez volna az udvarlás.
KedvelésKedvelés
Ugyanerre a logikára alapoz a visszautasítástól rettegő férfi is, jajj, hány ilyet láttam, többel volt nekem is dolgom. Nem teszi egyértelművé, hogy csak haverkodni szeretne, vagy közeledni hozzád. Aztán meg ha szólsz neki, hogy figyi, tisztázzuk, én csak beszélgetek veled jókat, mint a többi jó ismerőssel, akkor hülyének / kis butának / titokban őt imádónak néz, de ő téged nem, jaaa, azt hitted? Ha meg nem szólsz, mert nem tudod eldönteni, lehet, hogy tényleg csak barátkozik, ahogy ez a mi közegünkben nemre való tekintet nélkül szokás, ő meg egyszer csak azt gondolja, hogy itt most már van valami, akkor már meri mondani, te meg nézel nagyot, hogy ja, nem, akkor te vagy a … (na ezt inkább nem sorolom), mert eddig kedves voltál vele, meg barátságos. Egyetemi éveim rögös útja ilyenekkel volt kikövezve, de a hozzám hasonló (nem húszéves korára férjet fogni akaró) lányok útszegélyei is kísértetiesen hasonlítottak az enyémhez. Ja, ami szép még: megoldásként az kínálkozott egyedül, hogy megint csak mi, lányok/nők legyünk résen, és az ilyen biztonsági játékosokkal inkább ne is legyünk kedvesek, még a végén félreértés lesz belőle.
KedvelésKedvelés
Pont most írtam erről egy kicsit lejjebb!!!
KedvelésKedvelés
“Pont most írtam erről egy kicsit lejjebb!!!”
És természetesen sokkal pontosabban, de azt hiszem, most teljesen elvesztettem a fonalat a kommenttengerben, már nem nagyon látom, mi mire válasz, és mi hol folytatódik, sőt, az előbb elgörgettem, és nem találtam vissza egy hozzászóláshoz. 🙂 Ja, és ez sem feltétlenül oda megy majd, hova szeretném. 😀
KedvelésKedvelés
Ja, egyébként nekem is mondta azt egyszer egy férfi rendőr, hogy _este_hétkor_ miért mászkáltam egy budapesti közlekedési aluljáróban (azért, mert mentem haza, és aluljáró nélkül egy kilométeres kerülő kellett volna), és legközelebb úgy menjek csak, hogy folyamatosan körbe-/hátranézek. És próbált kedves lenni, meg viccesen mondani ezt, mert ő is látta, hogy nem ez a normális megoldás, de nem tudott jobbat. És jónéhány pofont kiosztottam életemben az utcán/bkv-n, soha nem kérdőjelezte meg az “áldozat”, hogy jogosan kapta. Ehhez képest az, aki csak hülyeségeket beszél, az én fejemben igenis relatíve kevésbé zavaró, ezért relativizálok.
KedvelésKedvelés
De hát az a rengeteg “hülyeség”, amit (szinte) mindenki beszél, az alakítja a közfelfogást, és ha sokat mondják, bizony belsővé lesz! Ez nem egy olyan dolog, amire legyinteni lehetne!
KedvelésKedvelés
Túl sok a beágyazás már, nehéz reagálni.
Chris márc. 21.: “De hát az a rengeteg “hülyeség”, amit (szinte) mindenki beszél, az alakítja a közfelfogást, és ha sokat mondják, bizony belsővé lesz!”
Persze, ezt régóta tudom, és nyilván igaza van Évának, hogy rendszerprobléma az, hogy a csupa-férfi-van-körülöttem munkahelyen ők megengedhetnek maguknak szexista vicceket, én meg nem szólhatok be hasonlóan, mert akkor ugrik a pluszpénzem, ami mégiscsak érint. De ne aggódjatok értem, a magam módján bosszút álltam (ööö, nem annak lett szánva, csak így alakult, és utólag nem bánom): az illető kolléga esküvőjén két nagyságrenddel jobban néztem ki, mint a menyasszonya, amit pedig nem illik.
Csakazolvassa márc. 21.: “mi ez a sejtelmesség, hogy “nem teljesen egyértelmű”? Miért ne lenne? És miért akarnád lassítani? S ha igen, miért ne lehetne ezt nyíltan megmondani?”
Azért nem teljesen egyértelmű a válaszom, mert ő sem egyértelmű kérdést tesz fel, például: nem azt írja a pasi elsőre, hogy szeretne velem munkaidőn kívül találkozni, hanem megkérdezi, hogy mikor végzek. Ha én erre erősen kitérő választ adok (mert azt bunkóságnak érezném szó szerint írni, hogy “semmi közöd hozzá”, még ha ez is az igazság, a kitérő válasz ugyanez csak nem szó szerint), az az én fejemben elutasítást jelent, de nála nem, hanem jön a következő hasonló kérdéssel. De egy ilyen kérdésre mégsem válaszolhatom rögtön azt, hogy bocs, eszem ágában nincs veled találkozni, hiszen erről szó nem volt. Az ötödik hasonló, még mindig nem egyértelmű kérdés után volt az, hogy én úgy gondoltam, most már világosak a céljai, vagyis nem én leszek totál nevetséges, ha azt írom neki vissza, hogy bocsi, de a munkánk közös részén kívül eszem ágában sincs veled bármi másról beszélni. (És azt még meg sem írtam neki, hogy előzőleg az értekezleten tudtán kívül a férjem orra előtt nyomult, aki persze csak röhögött rajta a háta mögött.)
Lassítás: Egy együttjárásban vannak fokozatok (legalábbis az én korosztályomban vagy az én neveltetésemben még vannak, az első randin nem fogok lefeküdni senkivel). Ezeknek a fokozatoknak a váltására kiben-kiben más tempóra van igény. Van, aki kétszer elmegy moziba, a harmadik alkalommal csókolózik, négy csókolózós randi után ottalszik (csak példát írok! ne lovagoljatok azon, amin nem kéne). Van, akinek három mozi kell egy csókolózáshoz, viszont három csókolózás után lefekszik. Vagy az egyik már régebb óta figyeli a másikat, és így határozottabb céljai vannak, a másiknak új az ötlet, hogy járhatnának együtt és kell idő, amíg hasonló szinten megismeri az egyiket. Amikor pedig két ember nem ugyanabban a tempóban halad/tart, akkor mindig a lassabbnak van igaza, ezért kellhet az, hogy csak lassítani akarom a másikat, de az nem ugyanaz, mint a csípőből elutasítás.
Egyébként az egyik dolog, amit a férj után a mostani páromban a kezdet kezdetén iszonyatosan élveztem az épp az volt, hogy soha nem nyomult, mindig megvárta, hogy én milyen újabb fokozatot akarok és én mit lépek, pedig ő haladt volna sokkal gyorsabban is, ha csak rajta múlik. Ez hihetetlen jó volt tényleg.
KedvelésKedvelés
Van még egy meghatározó élményem a témában: iskolába is csupa fiú közé jártam, és volt pár, aki azt mondta, hogy túl kihívóan viselkedem és zaklatom őket. Esküszöm(-besküszöm 🙂 ), hogy az égvilágon semmit nem közeledtem azok a srácok felé, akiknek ez volt a bajuk, álmomban eszembe nem jutott volna!, aki felé meg próbáltam, annak nem volt semmi baja velem. És olyan fiú is volt, aki sok évvel később mondta, hogy ő szívesen bepróbálkozott volna nálam, de olyan határozott egyéniség voltam, hogy nem mert (amúgy nem igaz, hogy határozott egyéniség voltam, csak őszinte). Szóval nem csak a (kivételesen csakazolvassától) sztereotipikus “fiú nyomul, lány nem győzi visszautasítani” felállás van. Asszem kezdek csapongó és félreérthető lenni, mára inkább abbahagyom a hozzászólásokat 🙂
KedvelésKedvelés
Ne, jó vagy!
KedvelésKedvelés
http://www.origo.hu/itthon/20130320-miniriport-a-szeretojet-savval-leonto-korhazigazgatorol.html
“Még ha lepofozza, kilöki, belöki, nem lenne akkora a probléma, de ez a savval leöntés nagyon brutális és aljas volt, engem ez döbbentett meg leginkább” – mondta a gyanúsításról.
ööö
KedvelésKedvelés
Jézusom. Azért a kezdés is húsba vág.
“Bármilyen problémával lehetett hozzá fordulni, még a takarítókkal is közvetlen viszonyban volt az a kórházigazgató, aki a gyanú szerint egy hete savval leöntötte a szeretőjét. Bene Krisztián keresztény-konzervatív családban nőtt fel, gyermekorvosként is dolgozott.”
Nem bírom, neeeem bíííííííroooooooooooooom,
hiszen olyan jójembör vót!!!! Hát mindig volt egy kedves szava mindünkhö’!
“Gyanú szerint” – nyilván véletlenül tette hatástalanná magát az a szerencsétlen nő, majd teljesen oktondi módon fejelt bele a savas vödörbe!
KedvelésKedvelés
Az egyik szemem sír, a másik nevet: gázos cikk a hvg-n a pornóról, de ott van alatta baratgab okos, fontos és korrekt kommentje (2013. március 20., 16:58):
http://hvg.hu/utazas/20130316_Kitort_a_szexhaboru_az_europai_pornotorve
KedvelésKedvelés
“Az utóbbiak azt gondolták, hogy „a pornó az elmélet, a nemi erőszak a gyakorlat”, a pro-szex csapat azonban vállalta, hogy a nők maguk is élvez(het)ik a szexfilmipar remekeit.”
Gondolom, Mérő Vera tartja ilyen utóbbinak magát.
KedvelésKedvelés
Hát, aki szerint “abszurd, hogy minden pornónéző férfi ostorral áll a párja mellett, hogy az vele nézze/próbálja ki a látottakat: na ugye, kényszerről szó sincs!”, attól azt sem hiszem el, hogy tényleg élvezi a pornót. Vagy csak mást ért élvezet alatt.
KedvelésKedvelés
Velvet:
“B. Krisztiánnak családja van, van egy új kapcsolata is, fel sem merült, hogy szorosabbá akarta volna fűzni ezt.”
http://velvet.hu/sztori/2013/03/20/b.krisztian/
Akkor biztos nem ő volt. Új szerelméhez ezúton gratulálunk.
KedvelésKedvelés
Igazi hányadék ez az egész, hogy ezt kell taglalni, éppen mikor mit csinált ez a rohadék, kivel kavart, mennyire irgalmas, meg a tököm tudja. Arról a nőről, akit megkínzott, savval leöntött, így nyilván jó pár maradandó sérülést is szenvedett, nem esik szó, hát ő kit érdekel, csak egy eszköz a sztorihoz, inkább csámcsogjunk, mennyire rendes emböer ez Bé Krisztián!
KedvelésKedvelés
Majd meggyónja, oszt rendben lesz a dolog.
A családunk egy igen szégyellt ága kereszténydemokrata… Még egy ilyen álszent, ennek ellenére csak anyagi javakkal törődő bandát a világ nem látott. Mikor kiderült, hogy a fiúgyermek a szerzetesi pályát választja, óriási balhé volt, mert ügyvédnek kellett volna mennie, hogy továbbvihesse az irodát. Erről a kedves rokonról írja egyébként nagyon viccesen a Wiki, hogy “…két felnőtt gyermeke született…” 🙂
Amúgy is terhelt gyermekkorom volt, mert ráadásul egy házban laktunk a tömjénzsótékkal, én értem, mitől lett ilyen szegény.
KedvelésKedvelés
Ez meghatározó korai élmény lehetett, ‘zzz…
KedvelésKedvelés
Amikor indiánosdit játszottunk a szomszéd grundon, még normális volt. Abban az volt a meghatározó, hogy mindenki nagyobb volt nálam, viszont miután én már hatévesen túl voltam a maykároly összesen, kénytelenek voltak bevenni, viszont én voltam a ló.
KedvelésKedvelés
😀 Egyre jobb!
KedvelésKedvelés
Annyira bírom ezt a felszabadult, vállrántó hangodat, régen is ilyen voltál?
KedvelésKedvelés
Ertjük, hogy nem akarta szorosabbra füzni. De ez kit erdekel?! Azt nem ertjük hogy miert gondolja, hogy ilyen undorito mondon, a fizikai fölenyet kihasznalva es a munkajabol adodoan hozzaferhetö vegyszereket hasznalva bantalmazzon es karositson meg egeszsegügyileg egy eletre egy nöt?
Klassz ez a szöveg es milyen sokan elhiszik…
Meg orvos, meg mindenkihez kedves volt. Büszke sportsikereire. Biztos erre is az lesz.
Nem hanyni, okadni kell töle…
KedvelésKedvelés
a vésztőbuk reklámozza ezt:
http://zvarga.com/eletre-kelteni-a-not
na mondom magamnak, megint egy dió, meg az univerzum.
KedvelésKedvelés
Én is tudok egy valódi paradigmaváltást:
http://huffnagel.blog.hu/2012/08/12/a_pina_hatalma#.UUrWsjcRIkF
Köszönet hohorgásznak!
KedvelésKedvelés
Én csak pislogok.
KedvelésKedvelés
Ez a paranoia, hogy én elvárnám, hogy ő vigyen, fizessen, fokozza az intimitást! És hogy elvárás, hogy magától álljon neki! És hogy az én orgazmusom is az ő dolga, meg a sajátja is! És hogy ő végzi a fizikai munkát! Mindegyik akkora szorongó tévedés, hogy nagyon sajnálom, akinek ilyen élményei voltak. Innen üzenem: szerintem is túl van értékelve a pina, foglalkozzatok valami mással, az én szexualitásom valami annyira teljesen más, hogy csak nézek: milyen csajaitok voltak nektek, kedves amerikai kollégák?
Van olyan: nem áll fel. Nem ciki, és nem kell erőltetni.
KedvelésKedvelés
az nő egyetlen értéke az pina. ez is olyan szép, veszek csillámport oszt bearanyozom.
KedvelésKedvelés
Nem, itt a lényeg az, hogy neki tulajdonképpen semmi dolga a nőkkel. Csak gyűlöli őket.
KedvelésKedvelés
Néha azt mondtam: nem is hülyeség. És sehol egy vesszőhiba. De…
KedvelésKedvelés
Kérdés, hogy mi dolga akkor a nőkkel az ilyennek? Semmi. És el is jut erre a következtetésre.
Tényleg nehéz lehet ilyen elvárásokkal, de az összes női magazinban benne van, hogy ha nem áll fel, akkor mit tegyünk, mit ne, csak hogy ne bántsuk meg párunkat, szóval… Annyira nem tudom őt sajnálni, csak egy kicsit.
KedvelésKedvelés
Hát, ezt csak egy darabig tudtam követni. Szerencsére csak kicsit több, mint 500-an osztották meg fb-n.
KedvelésKedvelés
Ez a nőműködtetős csodatréningre vonatkozik.
KedvelésKedvelés
Jóval egyszerűbb, mint eljutni a negyedik bekezdésig!
KedvelésKedvelés
Most találtam:
http://velvet.hu/sztori/2013/04/05/derby_tuz_a_feleseg_tortenete/
“Miközben megtörtént az eljegyzés, a vőlegény egy Lisa Willis nevű nőt is magukhoz költöztetett. Mick Philpott két nője kvázi háremhölgy lett, megegyeztek, mikor ki fekszik le a férfivel. Még bizarrabb, hogy Mairead és Mick 2003-as esküvőjén Willis volt a koszorúslány. Mairead azt mondta a bíróságon, azért ment bele a poligám kapcsolatba, mert félt, hogy másképp elveszítené a családját.”
KedvelésKedvelés
http://sportgeza.hu/futball/2013/04/29/balotelli_bedobta_a_nojet/
“Mario Balotelli akaratán kívül is motiválhatja a Real Madrid-játékosokat a keddi Borussia Dortmund elleni BL-elődöntő előtt: azt mondja, ha 4-1-es hátrányból továbbjutnak a madridiak, bedobja a csaját a közösbe.”
KedvelésKedvelés
O_O
KedvelésKedvelés